29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 10. 23:30 | Link

Seth
Anglia, London

Sosem volt az a korán kelő fajta, egészen addig, amíg meg nem tapasztalta, hogy mennyire kellemes érzés a csak neki fenntartott törzshelyen ücsörögni egy bögre kávé mellett olyankor, mikor a legtöbb ember csak elvitelre rendel egy adag éltető feketét és egy frissen sült croissant-t. Avery persze ilyenkor egyáltalán nem sietett, hiszen a saját kávézójában foglalt helyet, közvetlenül a lakása alatt. Neki ilyenkor általában már nem volt dolga, mert más vitte a helyet, ő legfeljebb a reggeli nyitásnál vagy este a kasszánál segédkezett. Esetleg, ha éppen úgy tartotta a kedve, akkor a konyhán volt és sütött egy-egy adag finomságot, de alapvetően nem zavarta az alkalmazottakat még a jelenlétével sem. Viszont a reggel az szent. A reggel az övé.
Szemben ült az ablakkal, lazán hátradőlve, és figyelte a reggeli fényeket. Porszemcsék lebegtek a fényben, könnyedén reppenve odébb, ha valaki kinyitotta az ajtót, hogy aztán a helyükre újak érkezzenek, ki tudja honnan. Kint forgalmas, de nem zsúfolt utca foglalta el a teret. Az emberek siettek, de néha egy-egy tekintet megakadt az ablak túloldaláról figyelő fekete szempáron, és Avery minden alkalommal rámosolygott az idegenre. Talán egy rajongó vette észre, talán csak valaki, akinek tudat alatt imponált a finom vonású arc és az azt keretező, félhosszú fekete haj, ki tudja. Nem is számított igazán.
Avery nem sokat változott, sőt, igazából annak, aki ritkán látta őt, talán úgy is tűnhetett, hogy megállt vele az idő, bár a szemében a korábban olyan sűrűn látott pajkos vidámság helyett most általában inkább komolyság játszott. Enyhén csupán, de egyfajta üzletember érzés sugárzott belőle, noha valószínűleg a munkájának vajmi kevés köze lehetett ehhez az apró, ám egyelőre nem csak vendégként, hanem állandó lakóként feltűnő változáshoz.
Harapott egyet a csokis süteményből, amit a kávéja mellé választott, aztán pillantása a kinti világról az újságja felé kalandozott. Maga sem tudta, hogy miért, de ragaszkodott a reggeli papír alapú újságjához, amit Janet hozott neki mindig munkába jövet. Igaz, talán maga kávézó régies stílusa váltotta ki belőle a vágyat a klasszikus megoldások irányába. Ma nem várt senkit, hiszen Seth már járt itt néhány nappal korábban, menetrendszerűen jelenve meg, hogy együtt reggelizzenek, így aztán csakhamar belemélyedt a gazdasági rovatba.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 10. 23:35 | Link


UK, London


Hűvösebbre fordult az idő - bár még benne jártak a nyárban, London utcáin egyre gyakrabban meg-megjelentek reggelente a ködfoszlányok, főleg a Temze környékén. A fények is másak voltak, valahogy fakóbbak, fáradtabbak, pedig az ágakon még zöldelltek a levelek és az emberek lenge ruhában jöttek-mentek. Seth komótosan sétálva figyeli mindezt, ujjai közt cigarettaszálat sodorgatva, ám meg sem kísérelve rágyújtani. Pedig a megjelenéséhez illene a merengés közben ég felé eregetett füst, mert grafitszürke zakójában és hófehér ingjében úgy hat, mint valamilyen olcsó ponyvaregény sármos, magányos főhőse. Az átlag szemlélő nem igazán veheti észre a részletekben rejlő disszonanciát, ahhoz meg kellene állnia, hogy hosszasan nézhessenek egymás arcába, szemébe. Ő azonban kerüli a szemkontaktust, jobbára perifériás látásával követei a tömeg mozgását és előzi meg az ütközéseket, míg eljut úticéljáig.
A kirakatüvegen át látja, hogy ott ül; újságjába mélyedve, mint ilyentájt rendesen. Belépve csak biccent a pultos felé, ismerik már, ha nem is mindennapos vendég itt. Mire a kasszáig sétál, elkészül a feketéje, amit kérdés nélkül töltenek át saját ibrikébe, nála pedig ott az előre kikészített apró, amit a barista kezébe hullajt. Megereszt egy mosolyt, szótlan köszönömként, aztán egy újabb biccenéssel búcsúzik a sráctól, visszafelé indulva, de nem az ajtót célozza, nem terve elhagyni a kávézót egyelőre.
Csendesen letelepedik az Averyvel szomszédos székre, maga elé téve mindenhová magával vitt pléh bögréjét az imént kért kávéval. Nem szólítja meg a férfit, hogy ne szakítsa félbe a megkezdett cikk olvasása közben, türelmesen vár, arra is, hogy ihatóvá hűljön az itala. A cigarettát az asztalra fekteti, párhuzamosan annak szélével, igazítva egyet a bögre fülén is. Ha sokáig nem történik semmi, az utca felé fordul figyelme, ám az üveg tükrében Averyt nézi.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 10. 23:37 | Link

Seth
Anglia, London

Ma nem érkezett semmi különös hír, ami bármilyen szinten is problémát okozhatott volna a vállalkozás számára, bár ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor Avery egy kicsit tartott attól, hogy a Brexit miatt egy nap arra kel, hogy bostoni teadélután helyett Coquelles-i kávédélutánt tartanak majd a franciák, ő meg lesheti, hogy mikor ér be a következő szállítmány, ami a Csalagúton keresztül utazik a kontinensről. Igaz, akár haza is hoppanálhatna a megfelelő adag kávéval, de akkor mi a fenét csinál, ha kérik tőle a beszerzési papírokat? Homlokán gondterhelt ráncok jelentek meg, ahogy ez eszébe jutott, na meg arra gondolt, hogy mennyire, tiszta szívből gyűlöli a bürokráciát.
Nem is vette észre, hogy ismét nyílt az ajtó, hiszen ilyenkor nagy volt a forgalom, ő meg egész jól ki tudta zárni a zavaró zajokat, ha valamire rákoncentrált. Még arra sem kapta fel a fejét, hogy valaki a közvetlen közelében sétált el, de arra már picit felszaladt a szemöldöke, hogy az illető leült a mellette lévő székre. Igaz, valószínűleg hátul kevés már a hely... azért gyorsan csekkolta a másik tükörképét az üvegben. Seth?
Ave nem kicsit lepődött meg ezen, mert általában a szőke nem szokott megjelenni itt a megszokott időkön kívül, de ahelyett, hogy azonnal kérdezősködni kezdett volna, előbb visszavezette a tekintetét az újságra és elolvasta a megkezdett cikk végét. Nem volt oka kapkodni, még ha rögtön éberebb is lett, mint az imént. Vajon mit szeretne?
Újságját gondosan összehajtogatta és maga elé fektette az asztalra, mielőtt Seth-re nézett volna, fekete szemeivel vonásait kutatva.
- Mi szél hozott? - érdeklődte, miközben a maradék fél croissant a másik elé tolta, hogy ha megkóstolná, akkor bátran elvehesse a tányérról.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 10. 23:39 | Link


UK, London

A másik gondterhelten bújja olvasmányát, épp csak nem fut ráncba homloka, de Avery nem enged meg magának ilyen szépségromboló rossz szokásokat. Abban egyet kell értenie vele, hogy ennyire nem érdemes bosszankodni, bár a hiúság ezen szintje távol áll Seth-től, főleg mostanság. Az inge legfelső pár gombja is szét van pattintva, s ahogy kényelmesen rákönyököl az asztalra, megtelepszik vonalaiban a fáradtság.
Egy pillanatra találkozik a tekintetük és látja a másik arcán átvillanó meglepetést - ritkán éri bármi is váratlanul Averyt, hirtelen feltűnése azonban hónapok pontos rutinját rúgja fel. Voltaképp mindig is hajszálpontosan és előre bejelentve érkezett, arisztokratikus udvariassággal, s ott lóg a levegőben a kérdés, mi végre szegi meg ezt. A másik azonban kisvártatva visszatér a cikkhez, magára hagyva őt gondolataival, így aztán visszasüpped a kávézó álmatag kis világába, nem véve tudomást az ablakon befelé nézőkről.
A papírsurrogásra fordítja oda arcát, lepillantva a felkínált süteményre, majd rövid tétovázás után maga elé húzza. Megköszörüli a torkát.*
- Jelentkeztem egy állásra, most végeztem az interjún,-*foglalja össze röviden, miért is járja Londont kora reggel teljes díszben, már általános megjelenéséhez mérten. A vonásai kuszák, s néha hosszabb szünetek ékelődnek a mondatai közé, bár beszéde nem vontatott.*- Beleegyeztek, hogy gondnok legyek  a kastélyban és visszaköltözzek az irodámba,-*szünetet tart, komótosan letörve egy darabot a croissant-ból és bekapva, hogy még mielőtt lenyelné, igyon mellé egy korty kávét. Hiába nincs túlcukrozva, úgy tűnik, így is sok, ha nem ellensúlyozza a keserű. Fejével alig észrevehetően az újság felé bök.*
- Mi aggaszt?-*Ritkán kérdez, de a ritkán is több, mint a soha. Visszaigazítja bögréje fülét, hogy ugyanúgy álljon, mint az asztal széle.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 10. 23:40 | Link

Seth
Anglia, London

Nem haragudott volna meg, ha a másik elutasítja az ételt, hiszen ez azért elég alaposan meg volt töltve csokoládéval, még ha nem is volt masszív cukormennyiség belenyomva a krémbe vagy a tésztába. Egy ponton még Sebastian hozta neki a receptet Arvidtól, és ezen Ave nem is mert változtatni, úgyhogy meglehetőségen kiegyensúlyozott ízek kerültek az asztalra.
Seth szavai pont úgy meglepték, mint a jelenléte, és ezt nem is igyekezett titkolni. Felvont szemöldökkel nézett a másik arcába, miközben az az egy gondolat járt körbe a fejében, hogy oké, de ő ezzel most mit kezdjen. Nem volt benne harag a férfi iránt, de elég keveset érintkeztek az elmúlt hónapokban, és Avery őszintén nem tudta, hogy hogyan kellene erre a bejelentésre reagálnia. Nem beszéltek róla, hogy Seth már van olyan jól, hogy ismét a munkavállalást fontolgatja, ahogy arról sem, hogy hol horgonyozna le, ha felfüggesztené egy időre az utazgatást. Nem beszéltek arról sem, hogy ők most tulajdonképpen hogyan is vannak egymással, és mi következik, ha egyszer Seth visszatér az ismerősei körébe. Így mégis mit lehet szólni ehhez az egészhez? Váratlan fordulat volt, és kivételesen cserben hagyta Averyt a legendás alkalmazkodóképessége, és jó ideig csak némán nézett a másikra.
Végül Seth kérdése törte meg a csöndet.
- A brexit és a gazdasági helyzet - felelte, miközben töprengve elkezdte gyűrögetni a lap szélét. - Bár most nem történt épp semmi említésre méltó - tette hozzá.
Pillantását ismét az utca felé fordította, aztán ivott egy kortyot a maradék kávéból, ami közben már félig kihűlt, de nem bánta, mert az ő kávéjuk akár hidegen is teljesen fogyasztható és vállalható maradt. Erre mindig nagyon figyelt az egész csapat, és Averynek még csak kérnie sem kellett, maguktól találták ki. Végül azonban újra megszólalt, és érződött a hanglejtésén, hogy nagyon meggondoltan igyekszik fogalmazni.
- Ez a terápia része? Vagy saját elhatározás? - kérdezte, hogy legalább annyi kiderüljön számára, hogy kérték a dolgot Seth-től, vagy saját ötlet. - És miért éppen a kastély..? - tette még hozzá, mielőtt újra csöndbe burkolózott volna egy időre.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 11. 00:18 | Link


UK, London


Letör még egy falatot, s akár az előzőt, egy korty kávéval megeszi, hogy kitöltse a szavai nyomán támadó csendet. Lehet, egy pohár vizet is kellett volna kérnie, de elmulasztotta és most már nem megy vissza a pultoshoz, amíg valahogy a végére nem ér. Régóta esedékes ez a beszélgetés, bár mindketten kiválóan tudták kerülni a témát. Most sem érzi, hogy válaszokkal tudna szolgálni, hogy a kezében lenne a megoldás vagy nyeregben lenne, ami az életét illeti. Szalmaszálai vannak. Ezekbe kapaszkodik, míg csaknem hallja Avery gondolatait, ahogy a másik tekintete beléváj.
Bólint, a Brexit híre még hozzá is eljutott, bár igen kevéssé aggasztotta; kicsit mindig is megfoghatatlan marad számára a mugli politika és megteheti, hogy kivonja magát belőle.
Nem bánja, hogy Avery már nem őt nézi, könnyebb úgy beszélni, hogy nem érzi magán a várakozó vagy számonkérő tekintetet, hogy nem kell még az ellen is küzdenie, hogy ösztönösen kihátráljon érzelmileg a helyzetből. A köztük felgyülemlett távolság épp elég anélkül is, hogy tovább rontana rajta.
- Is. Azt mondják, elég stabil vagyok hozzá, hogy le lehessen vinni a dózist nullára. És hogy jó lenne szociális hálóval pótolni, hasznos elfoglaltságokkal struktúrálni az időmet,-*érti ugyan a szavakat, ám idegenül hatnak a szájában, ahogy elismétli a hallottakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kezeletlenül hagynák, a gyógyszert továbbra is szednie kell és folytatni a terápiát.*- Én döntöttem a kastély mellett. Félidős állás, ismernek és nem fognak zaklatni. Kevés...kevés hely van, ahol relatíve biztonságban érzem magam.-*Ahol nem pálcával a párnája alatt alszik, ahol nem riad fel minden zajra, ahol gondolkodás nélkül eszik az elé tett dolgokból. Közös hallgatásba süllyednek, míg mondanivalója folytatásán töpreng; belekortyol a kávéba, párszor felcsippenti, majd visszaejti az asztalra a cigarettáját.*
- Nem tudom, mi történik, ha tényleg nem lesz többet a főzet. Hogy történik-e bármi. De el akartam mondani...mert...így fair? Azt hiszem.-*Persze mindig benne van a pakliban, hogy Avery egy szép napon elunja mindezt, vagy hogy belefárad és csak megvonja a vállát erre. Összefonja karjait, s úgy könyököl tovább, az asztallapot nézegetve, szinte véletlenül pillantva csak fel a férfira.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 11. 15:00 | Link

Seth
Anglia, London

Azt sem tudta volna igazán megmondani, hogy mit érez, nem hogy azt, hogy hogyan kellene erre az egészre reagálnia. Valami lefagyott benne, mintha egy rozsdás fogaskereket próbálna mozgásra bírni a bejelentés, aminek egyrészt nagyon örült, hiszen ez azt jelenti, hogy Seth jobban van, másrészt viszont önző módon nem tudott nem gondolni arra, hogy alig hogy istenigazából megszokott egy ritmust, most ismét egy komoly változással áll szemben. Nem volt benne biztos, hogy minden kérdését a reggeli forgatagban akarja feltenni, hiszen egy részük akörül forgott, hogy ez mit jelent kettejükre nézve, és mit szeretne most Seth kezdeni a helyzettel, a másik része pedig a terápia részleteire vonatkozott.
A szeme egy pillanatra Seth-re villant, mikor az, mintha csak könyvből olvasná, az idő struktúrálásáról beszélt. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valahol valaki ezeket a mondatokat a szőke szájába adta, és Seth talán el sem hiszi, hogy képes rá, még ha evidensen ez valóban jó megoldásnak is számít. Csend telepedett rájuk, míg Avery forgatta magában a szavakat. Vajon mennyit segített a terápia? Kárt okoz, ha rosszul fogalmaz? Előjöhet a PTSD, ha nem elég óvatos? Csupa olyan kérdés, amire valójában csak Seth tudna válaszolni.
- Köszönöm, hogy elmondtad - felelte végül, lassan forgatva a kezei között a bögréjét. - Örülök neki, hogy már vagy annyira jól, hogy mindezt meglépd - tette hozzá, és a hangján tisztán hallatszott, hogy valóban így is gondolja. Aztán ismét csend következett, mert megpróbálta összeszedni a gondolatait egy legalább nagyjából átadható formába, de nem jutott dűlőre.
- Ráérsz este? Beszélgetni - vetette fel végül, ismét a mellette ülő felé fordulva. - Beülhetünk valahova, vagy felmehetünk hozzám vagy hozzád, rád bízom - mondta, Seth-nek passzolva a labdát. Egyszerűen időre volt szüksége, hogy átgondolja, hogy ő most mit is gondol erről a helyzetről és mit vár a változástól.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 11. 18:31 | Link


UK, London


Megpróbál nem őrlődni a csenden, nem látni mögé semmit vagy engedni az ürességnek. Hiába tűnik Avery hangja őszintének, a szóválasztás valahogy mégis rossz érzéssel tölti el, vagy inkább annak az árnyékával - a bájital még mindig fátyol mögé vonja. Egy része a legkevésbé sem vágyik az érzéketlenség után ismét arra a súlyra, amit az érzések jelentenek. Az emlékei sok helyen összemosódnak, az elmúlt napok éppúgy, mint a hetek, hónapok nagy része. A könnyed pillanatok könnyebben elkallódnak, s ritkák is - elég ritkák ahhoz, hogy ha cserébe nem kell szembenéznie a mélypontokkal, lemondjon róluk. A tenyerébe vájta a körmeit, a légzésére összpontosítva néhány másodpercig, mielőtt újra a kávéjáért nyúlna.
Bólint, elvégre igazán nem panaszkodhat szoros időbeosztásról. A legrendszeresebb teendője a kutyasétáltatás, aminek elhalasztása nem igényel előzetes telefonos egyeztetést. A felvetésen eltöpreng, de ha választhat, semmiképp sem akar idegenek jelenlétében beszélgetni erről - a kávézóhoz szándékosan szoktatta magát hozzá, ám messze nem jutott odáig, hogy biztonságos helynek tekintse. Képtelen megjósolni, miről, meddig fognak beszélni és milyen hatása, következménye lesz bármelyikükre.
- Jobb lenne csak...kettesben. Ahol neked jobb, majd lejövök..zárás környékén? Featherrel?-*Nyitva hagyja a mondatok végét, kérdés-formán, a másik reakcióját figyelve.*- Akkor nem is zavarok tovább,-*biccent aztán, mielőtt meg-megtorpanva összeszedné a bögrét és a cigarettát, kisétálna az ajtón, hogy eltűnjön az utcán sűrűsödő forgatagban.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 11. 22:08 | Link

Seth
Anglia, London

Örült neki, hogy a másik azonnal beleegyezett, hogy máskor folytassák a beszélgetést. Nem akarta őt lerázni, de kellett neki egy kis idő, amíg átgondolja ezt az egészet. Nem gondolta, hogy Seth ennyire hamar eljut addig, hogy újra munkába álljon, és akár arra is legyen lehetőség, hogy ismét sűrűbben találkozzanak. Már ha egyáltalán tényleg lesz erre mód... Ki tudja? Sok megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben, és most talán Avery-nek kellene kitalálnia, hogy egyáltalán melyiket érdemes kimondani. Mindenképp értékelte, hogy a szőke eljött szólni neki, a ruhájából ítélve gyakorlatilag rögtön azután, hogy megkapta az állást, de emellett valami furcsa, tehetetlen ürességet is érzett. Úgy tippelte, hogy talán csak automatikusan megpróbált távol maradni érzelmi síkon a helyzettől, mert tartott tőle, hogy sérülni fog. Azonban Avery nem az a fajta ember volt, aki hosszadalmasan kerülgetett nehéz beszélgetéseket, így nem véletlen, hogy csak pár óra halasztást kért.
Mikor Feather került szóba, könnyed mosoly szaladt át az arcán, és bólintott.
- Persze, hozd csak - bólintott. Egyrészt tudta, hogy Seth-nek szüksége lehet a kutyára, másrészt ő is örült a csupa vidámság barátnak. - Várlak este - tette még hozzá, és Seth csakhamar a távozás mellett döntött, ő pedig egyelőre nem marasztalta, viszont sokáig figyelte még az ablakon át azt a pontot, ahol a szőke eltűnt a szeme elől az utca forgatagában.

***

Az elmúlt pár óra egyszerre tűnt furcsán rövidnek, és szokatlanul hosszúnak, ami szörnyen zavarba ejtő helyzet. Avery viszont most nem igazán foglalkozott ilyen filozófiai témákkal, mert már nem sok kellett az este kilenchez, avagy a zárórához. Napközben kitakarított a lakásban és némi olasz kaját is beszerzett, hogy ha megéheznének, akkor legyen mihez nyúlni. Nem tudta, hogy Seth végül is inkább lent maradna az üres üzlethelyiségben, vagy szeretne fellátogatni hozzá, de Ave mindent megtett azért, hogy bármely megoldás nyitott legyen számukra.
Nem volt benne biztos, hogy mit is szeretne a másiknak mondani, miről fognak beszélgetni, de ezt egyszerűen nem lehetett kikerülni és nem is akarta.
Mikor mindennel végzett, akkor lement a kávézóba, hogy megvárja Seth-et, és együtt kitalálják, hogy hol is telepedjenek le.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2019. augusztus 11. 22:09
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 11. 23:24 | Link


UK, London


A hajón kitörő lelkesedéssel fogadják, ő pedig leguggol, hogy Feather gyakorlatilag a nyakába ugorjon örömében - talán a menhelyen töltött évek teszik, de akár öt percre megy el, akár órákra, ugyanazzal a hévvel udvarolják körbe. A kutyának majdnem sikerül is ledöntenie őt a lábáról, mielőtt Seth elkapná a legalsó lépcsőfokot és leülne rá. A fehér szőrgombóc befurakszik a lábai közé, nekidőlve a vádlijának és az ölébe túrja a fejét, boldogan lihegve és mancsával simogatást követelve. Elmosolyodik, miközben a sűrű bundába túr, átmenetileg megfeledkezve A reggel többi részéről.

A nap nagyját azzal tölti, hogy terveket ír, kisebb szünetekkel, amíg kávét főz vagy a fedélzeten mocorog, azt ellenőrizve, szüksége van-e a Cloudweavernek bármire, mielőtt elhagyná. A konyhaasztalon hagyott teendőlista hosszúra nyúlik, helyenként egészen banális, kis lépések is szerepelnek rajta, amiket sebtében firkant az előzőek alá jöttében-mentében. Mivel a pozíció régóta üres, abban egyeztek meg az igazgatóval, hogy amint tud és akar, költözhet, hogy megkezdhesse az állapotfelmérést. Előbb azonban a hajó kérdését kell megoldania, s némi tétovázás után felhívja Sebbyt - ujja a zöld gomb fölött habozik, míg azon töpreng, mikor beszéltek utoljára. Egy hete? Kettő?
Estére elfárad, ami talán nem is baj; kevésbé zakatol az agya s elég egy zuhany, hogy tőle telhető nyugalommal vágjon neki a rá váró beszélgetésnek. Feather méltóságteljesen tűri a hoppanálást, alaposan megrázva magát, amint ismét szilárd talajt érez a mancsai alatt. Már ismerte a kávézóig vezető utat, úgyhogy büszkén trappolt előre, izgatottan szimatolva, majd kérdően megállt az ajtó előtt, hátrafordulva. Odabent már a kasszát számolták és javában felmostak, így Seth is megtorpant, aztán úgy döntött, mégiscsak varázslók, úgyhogy egy pár tappancsnyom nem jelent kihívást.*
- Sorry guys, just leave it. Will clean up,-*ígéri a meglehetősen morcos mopos srácnak, aki megkönnyebbülten biccent és otthagyja a vödröt. Tekintetével Averyt keresi, bár elég követni a székek közt átvágtató fehér szőrtömeget.*
- Szia,-*kicsit felesleges ez a köszönés, elvégre a másikat szeretetével elárasztó Feather már rég felkonferálta. Nem tudja, leüljön-e vagy az emeletre tartanak, így megragadja a szék támláját, de nem húzza ki azonnal - vár és próbálja meghatározni a másik hangulatát.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 12. 21:39 | Link

Seth
Anglia, London

Pillantása minduntalan az ajtóra vándorolt, miközben elzárta a napi bevételt, elpakolt egy rakat bögrét vagy épp random kávés dobozokba szagolgatott bele. Izgatott volt, bár nem érezte magát felszabadultnak, inkább csak várta, hogy Seth megjelenjen a küszöbön és nekikezdjenek valaminek, ami talán egy időre meghatározó lesz az életükben.
Mikor végül valóban megjelent a szőke, először nem is őt vette észre, hanem Feathert, aki szinte repült Avery nyakába.
- Helló - guggolt le az állathoz, aki örömében a mellső lábaival Ave vállára támaszkodott, ő meg jó alaposan megsimizte mindenfelé. Amennyire eleinte tiltakozott az ellen, hogy a kutya a közelébe kerüljön, mostanra annyira megszerette őt. Tulajdonképpen még a közös délutáni durmolásaik is hiányoztak neki.
Mire felegyenesedett, addigra már Seth is átvágott a félig felmosott padlón és megállt előtte.
- Szia - köszönt vissza egyszerűen, egy félmosollyal nézve fel a másikra, aztán végigkövetve a pillantásával a mozdulatot, amit a szék felé tett a szőke. - Feljöttök hozzám, vagy inkább itt beszélgetnél? A srácok mindjárt végeznek - tette hozzá, biztosítva a másikat arról, hogy bármelyiket is választja, nem lesz hallgatóságuk.
Ha a másik a lakást választotta, akkor Ave egyszerűen búcsút intett az alkalmazottaknak, akiknek igazán nem volt rá szüksége, hogy ő ott sertepertéljen körülöttük a teljes zárás alatt, hiszen bőven jobban tudták a dolguk, mint a tulaj. Mondjuk pont ezért is kaptak kiemelkedően jó bért. Miután megkerülték az épületet és felmentek a lépcsőn beengedte maga előtt a párost, csak hogy aztán csakhamar csend boruljon rájuk az apró lakásban. Avery visszaalakította a helyet az eredeti formájába, miután rájött, hogy egy jó darabig biztosan csak egyedül fogja használni, így néhány új bútort és kisebb részletet kivéve éppen úgy festett a rezidenciája, mint akár tíz évvel ezelőtt. Szerette így.
Miután becsukódott mögötte az ajtó, Avery megállt egy pillanatra, hogy vegyen egy mély lélegzetet. Egy... Kettő... Nem lesz semmi baj. Menni fog ez. Végül lendületet vett, de közben pillantása a bőszen szaglálódó Featherre esett, és végül a hűtő felé vette az irányt.
- Elfelejtettem a kutyakaját - érette a nasira, de mindig így hívta azt is. Valahogy nem jött a szájára a nasi szó, amit az állattartók olyan szívesen használnak egyébként. - Adhatok neki egy falat lángolt kolbászt? - érdeklődte Seth-től félig eltűnve a hűtőben, míg nem végül sikerült kihalásznia a kérdéses ételféleséget az olasz kajás dobozok mögül. - Te kérsz valamit? - fordult a másik felé aztán, de utána rögtön egy tálért nyúlt, hogy megtöltse vízzel a Feather számára.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2019. augusztus 12. 21:42
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 12. 23:51 | Link


UK, London


Feather gyakorlatilag megkísérli lecsóválni a farkát a helyéről buzgalmában, mielőtt elérné a határt, ahol annyira felpörög, hogy okvetlen el kell rohannia egy körre, az asztalok közt szlalomozva. Seth egyfajta ezt-sose-szokom-meg fejjel néz utána, mielőtt visszatérne a kérdéshez.*
- Jobb lenne fent... Azt hiszem.-*Néha nem mások zavarják, hanem ő viseli nehezen saját magát, ezt a mostanit, aki kétszeri invitáció után is attól tart, hogy terhére lesz a másiknak és tolakodó, hogy a lakásban szeretne inkább leülni
Szótlan követi Averyt, át a kis utcán és fel a lépcsőn, futó pillantást vetve a postládára.
Odabent Feather, fajtájához hűen, azonnal elindul felderíteni a nem túl nagy lakás minden zugát, s Seth tekintete követi, furcsa, vegyes érzésekkel fedezve fel az átalakítások nyomát. Igazán nem emelhet szót ellenük, azonban ettől még nem sikerül teljesen semlegesen fogadnia be a képeket. Emlékszik a szobák eredeti elrendezésére, s arra is, milyen volt, mielőtt itthagyta őket. Arra is, hogy sosem mondta ki, szeretne néha egyedül lenni, így aztán végül már senkit sem tudott megtűrni maga mellett.
- Nem baj, nem hi...-*hiányzik neki, akarja mondani, de végül nem viszi rá a lélek, mert Feather nincs túletetve, sem agyonbabusgatva. Ennyi kényeztetés belefér, bár a kolbászra meg kell ráznia a fejét.*- Olyasmit adj, ami nem fűszeres. Egy darabka sajtot vagy sonkát, ilyesmit,-*egészíti ki a magyarázattal, mielőtt még a kérdéses eb kinézné a kolbászt Avery kezéből, még ha egyelőre az ágy alatti rész sokkal jobban érdekli is. Bizonytalanul válik meg a cipőjétől, hogy ne koszoljon, találomra a pult felé sodródva - arra támaszkodik, míg a másik jövés-menését figyeli, mozgását követve. A hozzá intézett kérdésre hosszabb szünet után felel. Meg kell majd mutatni az állatnak a tálat, mert nem hallja a koppanását, aztán a víznek szaga sincs.*
- Egy fekete teát, ha lehet.-*A kávéhoz már késő van, alkoholt nem ihat, a víz pedig valahogy kevésnek tűnt, főleg annak fényében, ahogy egymásnak passzolgatták a labdát.*
- It looks a lot like when I was first here,-*jegyzi meg, bármiféle komolyabb érzelmi színezet nélkül - nem szükségszerűen jó vagy rossz, mindössze változás, amit el kell fogadnia. A gondolatai azonban elkanyarodnak, amint tekintete meg-megpihen a lakás különböző pontjain.*- Sokszor úgy tűnik, hogy én is ugyanolyan vagyok, mint amikor először éreztem, hogy valami baj van velem. Hogy csak egy helyben toporgok.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 13. 23:04 | Link

Seth
Anglia, London

Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt a keze, ahogy meghallotta Seth mondatát, ami nagyon úgy kezdődött, mintha el akarná utasítani a kutyának szánt finomságot, de aztán a másik elharapta a mondatot, és csak a falatka mibenlétét kifogásolta. Avery természetesen nem erősködött, inkább elkezdett a trappista sajt után túrni, mert az is volt valahol a hűtőben, de mikor a másik biztosan nem látta, fanyar kis mosoly szaladt át a szája szélén. Rosszul érintette még az a fél elutasítás is Seth-től, miközben igazán csak jót akart azzal, hogy megvendégeli a régen látott szőrös pajtását.
Mire a másik felé fordult, már nyoma sem volt az előbbi arckifejezésnek, csak semlegesen bólintott egyet a teára, nyugtázva a kérdést.
- Máris - tette hozzá szóval is, majd koppant a földön a kutyának szánt itatótál, aztán egy darabig átvette a főszerepet a hangosan zúgó vízmelegítő, míg Avery előkészített két bögrét. Seth-ébe grúz, nagy levelű fekete tea került, hogy finom erős legyen, a sajátjába pedig jázminos fehér tea. Mikor aztán elhallgatott a zúgás, Seth szólalt meg előbb.
- Kényelmetlenül nagy volt egymagamnak - válaszolt Avery és magyarázta meg mindenféle körítés nélkül, hogy miért állította vissza a lakás eredeti állapotát. Pár másodperc szünetet tartott, mielőtt Seth mondanivalójának második felére is válaszolt volna; ennyi kellett, hogy megtalálja a megfelelő szavakat.
- Azt hiszem épp ma tettél valami nagyon is előremutatót - mondta, az új állás megpályázására célozva. - Talán üljünk le odabent - ajánlotta, miközben Seth elé rakta a teát a pultra, de mégis kényelmesebben tudtak beszélgetni a szobában.
Ha a másik beleegyezett, akkor Ave elindult befelé a teájával az egyik kezében, a másikban pedig a Feathernek szánt sajtdarabbal, amivel csakhamar meg is ajándékozta a láthatóan végtelenül boldog kutyát. Viszont egy alapos buksi simi után Ave letelepedett az ablakban, Seth-re bízva, hogy mennyire szeretne közel lenni hozzá.
- Mit gondolsz, jót fog tenni a munka? - kérdezte aztán, folytatva az odakint megkezdett beszélgetést. A másik már reggel elmondta, hogy miért döntött a kastély mellett, úgyhogy erre nem kérdezett rá, pedig kétségkívül nehéz volt elhinnie, hogy ez a legjobb döntés a történtek után. - Sebastiannal beszéltél mostanában? - jutott aztán még egy kérdés eszébe. A kisebbik szőke még mindig attól tartott, hogy a bátyja sosem fog tudni neki megbocsátani, és Avery-nek mesélte el, hogy úgy érzi, talán ezért nem keresi őt igazán Seth. Ave ugyan próbálta biztosítani róla Sebastiant, hogy nem ez a helyzet, de valójában maga sem volt benne biztos, hogy mi is áll akkor a háttérben. Ez is olyasmi volt, amiről egyezményesen nem beszéltek a reggeli közös kávézások alkalmával.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 17. 18:56 | Link


UK, London


A testtartása megfáradt, a vállai megereszkednek és ezzel megszokott, kifogástalan eleganciája egyszerre megfakul, mintha egy régi képet nézne az ember. Könyökei önkéntelenül közelebb csusszannak törzséhez, kezeit egymásba helyezi. Valaha fürkésző, ugrásra kész mozdulatlansága most csupán ernyedtség. Avery kezét figyeli, ahogy csippent, markol, emel, kever; vagy ha tekintete el is kalandozik, leragad a pult mintázatánál, az előtte sorakozó tárgyaknál.
Bólint, s hallgatása értő, nem szorul több magyarázatra. Aztán megint bólint, nem az első mondatra, hanem a következőre, egy taktussal később a bögréért nyúlva és Avery nyomában elindulva a lakás belseje felé. A mozgásra természetesen azonnal előkerül a fehér energiagombóc, hogy pillanatokon belül kiszagolja a sajtot és odaszegődjön díszkiséretnek, nem kunyizva, de reménykedve. Nem is kell csalódnia, nasit és simit is kap, úgyhogy fülig érő vigyorral üget vissza Seth-hez csóválni. Az éjjeli szekrényre teszi a bögrét, hogy legyen szabad keze Feathert gyurkászni.*
- A munka tartott össze sokáig,-*feleli, tőle telő őszinteséggel, mert a jövőt illetően nem sokat tud mondani.*- De ez nem olyan lesz, mint a kísérletek. Azért is részidős, hogy ne vihessem túlzásba, és hogy szabadabban érintkezhessek másokkal.-*Kihívás perfekcionista, enyhén kényszeres beállítottságát leküzdeni; mindazonáltal átmenetileg értelmet ad céltalan létezésének. Nem fogja kötni az órarend, a tanmenet, a tanári megbeszélések, a házvezetői kötelezettségek, a prefektusi egyeztetések, a vizsgák, a szorgalmik, a pontverseny, a kviddics körüli teendők... Csak egy gondnok lesz, akihez javítanivalót hordanak és aki a bűbájokat tartja karban vagy korszerűsíti, a saját tempójában.*
- Ma. Felhívtam a hajó miatt,-*a beszélgetés java a Cloudweaver elhelyezésének vagy kihasználásának problematikája körül forgott, aztán viszonylag gyorsan kifogytak a mondanivalóból. A Hogy vagy? Mi újság? Mit csináltál mostanában? típusú kérdésekre ritkán tudott bármi újjal vagy érdekessel szolgálni, s bár most itt ez az új munka, a költözés, az egész téma...kellemetlen, hogy finoman fogalmazzunk. Elvégre arra készül, hogy visszatérjen oda, ahol évekig együtt töltötték jóformán minden idejüket - és hogy Sebastian nélkül éljen abban az irodában, ahol azelőtt egymás mellett álltak az asztalaik, keveredtek az egymás által kiegészítgetett jegyzeteik, Sebby üstjeiben az ő kísérleteihez főttek a bájitalok. Az üresség fészkelődni és a nőni kezd a mellkasában, ahogy szótlan maga elé mered, aztán tekintete megrebben, ahogy egy kutyaorr böködni kezdi. Megsimogatja a kobakot.*
- Azt mondta, meggondolja, de lehet, utazgatni fog.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 18. 20:32 | Link

Seth
Anglia, London

A lehetőségekhez mérten kényelmesen elhelyezkedett a párnázott párkányon, hátát a falnak döntve, de valamennyire mégis a szoba belseje és Seth felé fordulva. Nem látszott az arcán, hogy mit érez, csak arról tűnhetett fel a szorongása az értő szemeknek, hogy a bögréjét egyre-másra lassan forgatta a kezeiben, néha pedig ujjaival a mintákat kezdte követni.
Seth válasza elgondolkodtatta és nem is felelt neki azonnal, csupán bólintott, hogy jelezze, hallja őt. Valóban, régen minden a kísérletek és a munka körül forgott, talán azért is nem vette észre, hogy mennyire súlyos a szőke állapota, mert vitte őket előre a mindennapi rutin. Emlékezett annak a napnak a kétségbeesésére, amikor Sebby és Ruru elmondta neki, hogy mi történt. Mély nyomot hagyott benne az is, hogy hazudni volt kénytelen a kedvesének, mert elhitte, hogy összeomolna, ha egy szót is szólna arról, ami történt. Utálta az egészet. Azt is, hogy ismét ugyanabba a helyzetbe került, mint korábban a saját családjával, hogy egy olyan embernek kellett hazudni a saját érdekében, akit szeretett. Emiatt pedig őt emésztette a helyzet súlya. Sokáig tartott, mire volt egyáltalán módja arra, hogy mindezt tudatosítsa, de az elmúlt évben túl sokat volt ahhoz egyedül, hogy ne vegye észre, hogy ugyanabba a csapdába ejtette saját magát.
- Mit szeretnél csinálni mellette? A fennmaradó időben - kérdezte végül Seth-re pillantva. Kicsit nehéz volt elképzelnie, hogy mivel is szeretné a másik kitölteni  a szabadidejét, mert valójában sosem volt belőle sok. Persze, lógtak együtt könyvekkel a kezükben vagy videójátékoztak, utaztak is ide-oda, még az elmúlt egy évben is olykor, de a mindennapok mások, mint egy kirándulás. A mindennapok mókuskereke időnként azt is felőrli, aki odafigyel, hogy vele ne történhessen meg. Kétségtelenül tartott attól, hogy míg a másikra jó hatással volt az utazás és a folyton változó környezet, a megszokás újra a régi köröket indítja el nála. Vagy épp náluk.
Annak örült, hogy Seth nemrég beszélt a testvérével, bár a mellé tűzött mondatok elég egyértelműen árulkodtak arról, hogy mély témák valószínűleg nem kerültek elő.
- Talán jót tenne neki is - bólintott egyetértően Sebby ötletét hallva. - Az a helyzet... - kezdte, de aztán megakadt, mert nem tudta, vajon van-e joga beleszólni a testvérek dolgába. Viszont kételkedett benne, hogy Sebastian egyhamar megnyílna Seth-nek ezen a téren, úgyhogy végül folytatta. - Az a helyzet, hogy nagyon fél tőle, hogy sosem fogsz neki megbocsátani. Nem mer közeledni. Nem olyan rég pont erről beszélgettünk, mikor itt járt Sherlockkal, aztán órákig ült itt csendben, ahol most én, és csak bámult ki az ablakon. Képtelen vagyok megmondani, hogy mi jár a fejében, de az egyértelmű, hogy retteg attól, hogy örökre elveszíti a bátyját.
Nem próbált meg tanácsokat adni Seth-nek, nem kérte, hogy beszéljen gyakrabban Sebby-vel, mert ez nem az ő dolga volt, de talán fontos lehet, hogy a szőke erről is tudjon. Ez a témakör viszont egyenesen egy veszélyesen komoly kérdés felé sodorta, és bár úgy érezte, mintha egy marcangolásra kész vadállat torka ásítana rá, ha ebbe belemegy, de mégsem kerülgethette a végtelenségig. Talán jobb lesz már az elején tisztázni a helyzetet.
- Milyen szoros kapcsolatot akarsz tartani a családoddal most, hogy ismét a kastélyban leszel? - kérdezte, de nem tudta azonnal folytatni, pedig szerette volna. A bögrét figyelte rezzenéstelen tekintettel, ujjai is mozdulatlanná dermedtek a porcelánon, majd nagyot nyelt, és feltette azt a kérdést is, ami olyan nagyon nyomasztotta. - És milyen kapcsolatot szeretnél velem?
Nem nézett fel, nem akarta látni, ha a másik arcára esetleg elutasítás ül ki, de csendben várta, hogy valamiféle választ kapjon, bármeddig is tartott.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. augusztus 20. 12:56 | Link


UK, London


Kényelmetlenül helyezkedik és a hangja tompa, mintha nem először hallaná a kérdést, ám amíg az utazás és a könyvei rejtekében élt, nem került közelebb a válasz megtalálásához. Fél kézzel a kutyát simogatja gépiesen, míg jobbja az ágykeretre markol.*
- Nem tudom. Nincs igazán, ami érdekelne vagy vonzana, se régi, se új.-*A rajzai többsége három, négy éves is megvan már, repülni tanárként repült utoljára, új varázslattal pedig nagyjából ugyanilyen rég nem foglalkozott. Amióta minimalizálták az adagjait, néhányszor nekiesett a régi holmijának, elégetve vagy más módon pusztítva. Anhedónia.*- Az érzések lehet, visszatérőben vannak, de az öröm nincs köztük. Szóval azt teszem, amit kell,-*von vállat, mert mi mást lehet ezzel kezdeni? Nem mondhatja, hogy nem tölti el reménytelenséggel a kilátás, hogy sorra próbálkozzon ilyen-olyan időtöltésekkel. Sosem késő! Mindig újra lehet kezdeni, vagy akár harminc-, negyvenévesen rátalálni az igazi szenvedélyére! Néha iszonyatosan feldühítette ez az álszent pozitivitás, néha csak nézett a szavakat kiejtőre, azon töprengve, vajon kinek is próbál voltaképp hazudni.
A vallomástól elzsibbad. Már megint, már megint Avery közöl vele olyan dolgokat, amiknek az öccse szájából kellene elhangzania. Érti, de mégse.*
- Mihez kezdjek vele?-*Avery szemébe néz, kifejezéstelen arccal és meredten. Belefáradt az utalgatásokba, mások kimondatlan reménykedésébe, hogy majd jobban lesz és el lehet felejteni ezt az egészet, mert megint minden olyan lesz, mint azelőtt. Mert nyilván sokkal kellemesebb egy humoros, figyelmes, kedves, érdekes emberrel időt tölteni, mint vele. Látja a félelmet, a szánalmat, a zavart és érti. Ő sem szeret tükörbe nézni. Elfordítja a fejét.*- Nem akarok erről beszélni.-*Nem tudja megígérni, hogy bárki is visszakapja a régi Sethet, ha ugyan még létezik. A barátai vagy halottak vagy akár azok is lehetnének, amilyen gyakorisággal érintkeznek, s ő nem erőlteti.
- Az akarat ide kevés,-*jegyzi meg szárazon.*- Tudom a helyes választ, hogy mit kellene akarnom. De őszintén? Fogalmam sincs.-*Az éjjeli szekrénnyel beszélget, annak részleteit veszi sorra tekintete, szája egyenes vonallá feszül és felhagy a kutya simogatásával, fázósan összefonva maga előtt karjait.*
- Hónapokba telt elfogadni, hogy nem megy csak terápiával. Jöhet a gyógyszer, a mellékhatásai, a helyes dózis megtalálása, vagy egy másik gyógyszer vagy egy harmadik... És akkor sincs garancia a javulásra.-*A szavak lassan jönnek, nehezen és kelletlenül. A bögréjéért nyúl, iszik és hosszan hallgat, pillantást sem vetve Averyre, bár az sem néz rá. Hátralép egyet, nem fizikailag, hanem érzelmileg hátrálva, mert nem tudja, mire számítson. Ám nem halogathatja.*
- Nem tudom, mit akarok. De ezt nem csinálhatjuk tovább. Valaminek változnia kell, vagy el kell engedni.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 20. 16:26 | Link

Seth
Anglia, London

Nem igazán lepte meg a válasz, bár örült volna, ha a másik legalább valami halvány körvonallal szolgál azzal kapcsolatban, hogy mi az a "kell", amit tennie szükséges, mert így nagyon nehéz volt bármilyen kapcsolódási pontot találni, ha már saját vágyakat és ötleteket sajnos most, teljesen jogosan, nem lehetett várni tőle. Végül rá is kérdezett inkább, hogy mire lehet így számítani, mert a kapott magyarázat kevés volt ahhoz, hogy jobban átlássa a helyzetet.
- És mi az, amit tenned kell? - nézett a másikra. Tényleg szerette volna tudni, mert mindez kihathat nem csak Seth-re, hanem arra is, hogy mindenki mással milyen kapcsolata lesz az elkövetkező időkben.
A Sebastiannal kapcsolatban elmondottak viszont láthatóan érzékeny pontra tapintottak, pedig Avery egyáltalán nem akart odaszúrni a másiknak. Kicsit úgy érezte, hogy Seth rajta veri le épp a saját frusztrációját, már amennyire a kifejezéstelen és rezzenéstelen arc bármennyire is minősülhet "leverésnek".
- Nekem kellene tudni? - kérdezett vissza végül hasonlóan visszameredve a másikra, és bár a hangja nem volt mérges vagy hangos, érezhetően feszültebbé vált, mint előtte. Kicsit felbőszítette a kérdés, és hogy úgy tűnt, Seth-nek ebből az jött le, hogy azonnali megoldásokat vár tőle. - Én csak annyit mondtam, hogy jót tenne neki neki az utazás, mert ez a helyzet áll fenn, ez nyomasztja. Talán lenne ideje átgondolni, vagy fene tudja. Mondjuk ha legközelebb beszéltek akkor biztasd, hogy tényleg elinduljon, vagy ilyesmi - adott végül mégis egy tippet, hogy mit tehetne a másik, ha már rögtön ezt az oldalát fogta meg a helyzetnek.
Nem reagált arra, hogy Seth nem szeretne erről beszélni, mert nem látta értelmét tovább forszírozni, ha ez így van. Kicsit az volt a benyomása, hogy a másik ott is elvárásokat lát, ahol nincsenek, pedig Avery csak azzal a szándékkal állt a helyzethez, hogy akkor most tényleg mélységében megbeszélik a dolgokat, amik az életüket befolyásolják.
Végül aztán ez az egész téma még közelebb sodorta őket egy másik, még kényesebb kérdéshez. Figyelmesen hallgatta a másik válaszát, ha volt is szünet közben esetleg, akkor sem szólt közbe, mert nem akarta megszakítani a gondolatmenetet. Mikor Seth végzett az első válasszal, akkor csak egy újabbat tett fel, amire ismét egy fájdalmas mondat következett viszonzásul.
Az előbbi, rövidke kis mérge mostanra már elcsitult, és Seth szavai nyomán mardosó fájdalom vette át a helyét. Változni kell... de hogyan? Nem mintha nem tudott volna mélységesen egyetérteni abban a másikkal, hogy nem jó, ahogy most vannak egymással, de nagyon rosszul érintette, hogy Seth gyakorlatilag hozzá passzolta a labdát azzal, hogy nem tudja mit akar, de mégis ott a döntés, hogy csinálni kell valamit vagy búcsút kell mondani egymásnak.
Hosszú csend telepedett rájuk, miközben Avery próbált valamiféle választ megfogalmazni magában. Fejét a falnak döntötte és lehunyta szemeit, csak az újra mozgásba lendülő ujjak mutatták, hogy még ébren van és figyel, gondolkodik, ahogy ismét elkezdte forgatni a kezei között a bögrét. Mit lehet erre egyáltalán mondani?
- Most eléggé sarokba szorítva érzem magam, mert ha elmondom, hogy én mit szeretnék, te meg belemész, akkor félek, hogy az megint nem a te döntésed lesz egészében, csak igazodsz. Ha pedig elmondom és te azt mondod, hogy ez nem felel meg, akkor én sodrom a vége felé a kapcsolatunk. - Úgy érezte, talán azzal tud a legtöbbet tenni most, ha őszintén elmondja, hogy mit gondol. Viszont nem csak köröket járt a kérdés körül, hanem megoldást is javasolt. - Nyitott vagy rá, hogy közösen döntsük el, hogy mi hogy legyen? Nem kell egyszerre kitalálni mindent, de kerüljük el mindketten a "nem tudom" válaszokat, amennyire lehet, vagy el kell mondani azt is, hogy miért nem tudjuk eldönteni - ajánlotta fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. október 4. 23:01 | Link


London


Nem, meglepetést valóban nem sűrűn okozott mostanság, legalábbis semmi kellemeset. A ruhája ráncaiban akár por is megülhetett volna, annyira feleslegesnek érezte magát, az álomtalan tétlenség, az értelmetlen önsajnálat, az egybefolyó, szürkeségükben végeérhetetlennek tetsző napok rabságában.
- Betartani egy napi rutint. Felkelni az ágyból, megmosakodni és felöltözni, három óránként enni valamit, ügyelni a folyadékbevitelre, mozogni, bevenni a gyógyszert, lefürödni, időben menni aludni. Kutyát ellátni, sétáltatni, megjátszatni. Ehhez jön a heti húsz óra munka, amit úgy oszthatok el, ahogy szeretném, a kritikus javításoktól eltekintve. Heti egyszer elmenni terápiára, hétközben elvégezni a megadott feladatokat, gyakorlatokat.-*Akármilyen apróságnak is hangzott, minden egyes tevékenység megerőltetővé vált, ahogy a bájitalt el kellett hagynia. Még Featherhöz sem mindig volt kedve, dacára annak, hogy nem hanyagolta el teljesen, azonban gyakorta a minimális szükségeset adta meg neki. Nem ezt érdemelte.
A visszadobott kérdésre, sem a javaslatra nem felel, lábfejét tanulmányozza elmélyülten. Mindenkinek terhére van betegen, s ha nem muszáj, inkább ki sem ejti száján a diagnózisát. Akkor legalább nagyjából normálisan kezelik, ha sikerül túljutni azon, milyen kísértetiesen emlékeztet apjára, főleg, amikor nincs ereje borotválkozni. A spontaneitás, mint olyan, a legrosszabb formában jelentkezik nála, s véletlenszerű dührohamot válthat ki egy rosszkor beérkező telefonhívás is. Nem igazán maradt ereje vagy kapacitása együttérezni másokkal, s ritka, tiszta pillanataiban el-elszörnyedt ezen a tompaságon, tenni ellene mégsem tudott. A terapeuta már felvetette párszor, hogy engedje magához az érzéseit, amire a fejében mindig ugyanaz a kis hang felelt - ha távol tudta volna őket tartani magától, sosem nyúl bájitalhoz.
Az egész gondolatmenet lefelé húzta, s a térdére nehezedő kutyamancs szakította meg, aztán egy szőrös kobak tolakodott összefont karjai és teste közé, szelíden nézve fel rá furcsa, kék szemekkel. Hosszú pillanatokig bámul a szempárba, mielőtt engedne a kérlelésnek - változtat testtartásán, újrakezdve a simogatást, hogy az egyre nyúló csendben ne csússzon vissza az örvénybe. A látszat ellenére egyáltalán nem könnyű kivárnia a választ.*
- Nem azonnali szakítást javasoltam,-*szögezi le, különösebb érzelmeket mellőző hangon, elnézve Avery mellett, bár nagyjából irányába fordítva arcát,*- de nem lehet ezt folytatni. Annak dacára, hogy nem értem, miért tartasz ki mellettem, nem akarom tétlen várni, hogy megunj vagy meggyűlölj.-*Mert egyikük sem ezt érdemli, hogy apránként teljesen eltűnjön az, ami összeköti vagy összekötötte őket. Egyetlen kérdés van, ami szüntelen visszhangzik, amikor valamit feladna: Tényleg mindent megpróbáltál?. Kins tette fel neki, az utolsó beszélgetésük alkalmával, mielőtt teljesen eltűnt volna, tőle mégis, az első, szinte reflexszerű dühös sarkonfordulás után, eljutottak a szavak hozzá, úgy igazán.
- Mivel senki sem tudja, mikorra sikerül, ha sikerül beállítani a gyógyszereket, ha meg is beszélünk sok mindent, ne várd, hogy egyszerre túl sokat tudok kivitelezni.-*Ez beleegyezés, még ha nem is szó szerint kimondott. Ennyire futja most.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek