36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 25. 11:38 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Bár elhatározta, hogy a nyomozás ideje alatt nem mozdul el Magyarországról, a fülébe jut egy igen érdekes információ. A romániai rezervátumban a sárkányok elkaptak egy igen érdekes kórt - illetve parazitákat találtak a testükön kívül és belül -, amivel eddig még nem találkoztak az amúgy gyakorlott varázslénygyógyítók. Persze jogosan merül fel a kérdés: mi köze mindehhez Henriknek, aki annyira ért a legendás lényekhez, mint mondjuk az atomfizikához? Nos, a híresztelések szerint fekete mágia állhat a dolog hátterében, legalábbis nem egy ott dolgozó erről sustorog.
Mindenféle egoizmus nélkül tehát adott a helyzet: az egyik legtöbbet látott okkult tanokat és fekete mágiát kutató embert kell odahívni, aki nem más, mint Henrik. Nincs különösebben ínyére, mivel azonban most tényleg szükség lehet a segítségére, merthogy a sárkányok állapota napról napra romlik, így beadja a derekát. Meglepő módon Lilla, a menyasszonya is vele tart, mondván úgysem járt még Romániában és kíváncsi arra a hihetetlenül agresszív kórra, ami ilyen radikális reakciót váltott ki az emberekből. Nem mellesleg Lilla gyógyító, fekete mágia által okozott sérüléseket rendszeresen kezel, igaz nem állatokon. Ha Henrik képes lesz megállapítani, hogy mi okozza a problémát, még az is lehet, hogy Lilla kínálja majd a megoldást.
Szótlanul telik útjuk a rezervátumig, tapintható a kettejük között lévő feszültség. Nem igazán azért jött létre ez az atmoszféra, mert egymással van problémájuk, egyszerűen mindketten érzik ennek a dolognak a súlyát. Ha valaki tényleg ilyen aljasságra vetemedne, az rengeteg kérdést vetne fel a miérteken túl. Erre vágynak most a legkevésbé. Odaérve gyorsan választják szét őket, mivel Lilla az eddigi vizsgálatok eredményeit megy ellenőrizni és kielemezni, míg Henriknek a terepen van dolga. Egy köpcös alak igazítja útba, mondván az illetékest "arra" találja. Most hogy az illetékes szó mit takar, az hamar kiderül, ugyanis nem nehéz kiszúrnia egy szőke zuhatagot nem messze tőlük. Aha. Szóval akkor ő írta a levelet is.
- Üdv - nem túl bőbeszédű, miközben tulajdonképpen faarccal lép oda Ophelia-hoz - merthogy a levelet így írta alá a hölgy. Kicsit nehéz elképzelnie, hogy egy ilyen törékeny teremtés, aki természetesen kőkemény és legyőzhetetlen, mint minden mai emancipált nő, sárkányok és egyéb veszélyes lények között tevékenykedjen. Szexista vagy sem, Henrik szerint nem való, de hát ez van. - Ambrózy Henrik vagyok, jöttem, ahogy tudtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 27. 10:28 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Olyan szépen indult az egész! Meglepően, és lehet már akkor el kellett volna kezdenem gyanakodni, de nem tettem, csak simán kimentem a szobám erkélyére, hogy elkortyolgassam azt a kib*szott bögre kávét, békésen, nyugodtan. Ehelyett mit látok? Egy ember áll életem egyik értelme előtt, aki hunyászkodik meg neki, pedig a pasi nem is erőlködik. Agyamban tizedmásodperc alatt megy fel a pumpa, magamra kaptam, amit találtam, nem is figyeltem, hogy mennek-e a színek egymáshoz egyáltalán, mert ilyenkor nem is számít. Berobbanok a kapun, ahol minden szem rám szegeződik, és mint Mózes előtt a Vörös-tenger állnak félre a fehér köpenyes nők és férfiak.
- Ne haragudjon! - lépek a férfi mellé, még vállát is megkocogtatom. - Megkérdezhetem, mégis mi a f*szt csinál? - kedvesen mosolygok a férfira, fejemet is oldalra biccentem. Amíg beszél csak mosolygok rá, néha még bólintok is párat; tudja a tököm mi a neve, legilimentor, azért hívták, hogy leszanálja a példányokat. És itt a lényeg!
- Köszönöm - emelem fel kezem felé mutatva, hogy tudja; kuss van. - Ez a lényeg: nyugtassa meg őket, hogy hozzájuk érhessünk, mivel már túl sok nyugtatót kaptak, nem az volt a cél, hogy meghunyászkodjanak! - nem emelem fel a hangom, nem kiabálok. A nyugtatás és az, ha megtörsz egy állatot, teljesen más, amit én nem vagyok hajlandó eltűrni ebben a rezervátumban. Kedves kolleginám - végre egy másik nő, aki nem sikít, ha be kell mocskolnia a kezét vagy más testrészét -, kezembe nyomja az eddig felírt következtetéseket. Pár pillanatig értetlen meredek a kezembe nyomott papírhalomra, amikor leesik, hogy ma bizony vendégünk jön, akinek nemrég én írtam meg a levelet. Na pöpec! Teljesen elfelejtettem.
- Köszönöm, kedves - adom vissza kezébe a legtöbbet, azonban a lényegeseket kezemben tartom. - Hozz nekem egy kávét, kérlek, és ezt a barmot meg dobasd ki - mutatok hátam mögé a legilimentorra. A többiek értetlen állnak körülöttem, teljesen jogosan. Latolgatom a lehetőségeket, muszáj kitalálnom valamit, ha ezt a gyökeret teljesen feleslegesen hívtuk ide, amikor nem tud megnyugtatni egy állatot, kell lennie másik opciónak... Alsó ajkamat beharapva meredek a földre, hátha eszembe jut valami, amikor köszönnek, és ráadásul még sietett is az illető.
- Várjon egy percet! - emelem fel mutatóujjamat bocsánatkérően. A csapatom felé lépek párat, ahol kiosztom az ukászt: adjanak nyugtatót, de féladagot, gyorsabban kell dolgozniuk, nincs más választásunk, mivel a kezeléseket nem hagyhatjuk abba. Így is sokat kaptak már ezek a szerencsétlen állatok. tisztában vagyok vele, de nem jut eszembe egyelőre jobb alternatíva. Visszatérek vendégünkhöz, jobb kezemet felé nyújtva.
- Elnézést kérek - mosolygok rá bocsánatkérően. - Ophelia, Ön pedig Henrik - rázom meg kezét határozottan, mielőtt folytatnám. - Nagyon hálás vagyok, amiért eljött hozzánk - hangom is erről árulkodik. Az előbbi feszültség és harag immár sehol nincs. Mérges voltam nagyon a fószerre, de ki lett téve, és beszélni fogok Mihai-jal, hogy soha többet ne tegye be ide a lábát, mert nem állok jót magamért. - Kezdjük az elején - indulok meg a hátsó bejárat felé lassan, hogy a férfi is tudjon követni. Idejét sem tudom mikor volt az eleje, de össze kell szednem magam, hogy értelmesen tudjak beszélni azzal az emberrel, aki lehet a megoldást jelenti nekünk erre a borzalmas problémára.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 1. 11:12 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Noha az út előre nem várt volt, meg igazából Lillával is kissé viharos a viszonyuk, mégis valahol jót tesz mindkettejüknek ez a kiruccanás. Bár nem szórakozni mennek, végre van idejük kiszakadni a magyarországi mindennapokból, ahol az újságot lesik, kihallgatásra járnak, vagy épp az emberek vizslató tekintetét állják.
Megérkezvén szinte azonnal külön is választják őket, de nem zavartatják magukat, mivel Lilla szenvedélyesen szereti a munkáját és Henrik sincs ezzel másképp a fekete mágia tanulmányozását illetően. Így hát rövid úton elvezénylik a rezervátum nagyasszonyához, aki épp rendesen helyrepakolja, amit helyre kell. A férfi természetesen nem szól egy szót sem, zsebre vágja a kezét és gyorsan felméri az erőviszonyokat. Tehát Ophelia a főnök, az ott egy barom, a többiek pedig a nő keze alá dolgoznak. Stimmt. Na és kivel kell jóban lenni? Naná, hogy Opheliával. Nem mintha ez bármikor is gondot okozott volna neki, de ilyenkor igyekszik tudatosítani a felállást még akkor is, ha alapvetően ő jött segíteni. Ha nem veszik hasznát, repül a legilimentor után. Még jó, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatok sohasem bántották. Az ittléte nem garancia arra, hogy meg tudják gyógyítani a sárkányokat és ő ezt nem is ígérte. Miután eljön az ideje, a nő végre hozzá intézi szavait.
- Szóra sem érdemes - kezet ráz a nővel és azonnal követi, ahogy elindulnak. Miközben sétál a nő mögött, még visszanéz a sárkányra, akit az előbb szinte szó szerint leigáztak és megpróbálja alaposan szemügyre venni. Egyetlen dolog már most biztos: ez az állat végtelenül szenved. Henrik sajnos tart attól, hogy nem fogja tudni megmenteni őket, mert nagyon előrehaladott stádiumnak tűnik a dolog, akármi is legyen és a sok nyugtató olyannyira legyengítette ezeket az állatokat, hogy egy esetleg beavatkozás is végzetes lehet. Egyelőre nem kívánja felfesteni az ördögöt a falra, hiszen sok minden függ attól, amit a nő mondani fog. Ha tényleg fekete mágia áll a háttérben, akkor azt valakinek el kellett követnie. Amennyiben nem áll fenn a gyanú, hogy bárki is behatolt volna, lényegében a férfi ittléte tárgytalan. Hála istennek elmondható, hogy bármilyen okkult tant követő pontosan tudja, hogy csak úgy, a semmiből nem jelenik meg a mágia és csinál beláthatatlan következményekkel járó dolgokat. Tekintetét visszafordítja Ophelia felé. - Hallgatom.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 4. 14:43 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Minden eshetőséget megvizsgáltunk már az élősködőknél, ami csak szóba jöhetett és egy tanoncom dobta be az ötletet; mi van ha fekete mágia van a hátterében? És baszki, hát tényleg! Nem elég, hogy én sem találkoztam még ilyennek pályafutásom során, de a szakkönyvek sem említenek még csak hasonló eseteket sem, és akármelyik kollégámat kerestem fel, nem tudott segíteni, mert elképzelése sincs róla mi lehet, náluk nem történt ilyen. A tojásokat is tüzetesebben átvizsgáltuk ám azok, vagy a frissen kikelt kicsik sem fertőzöttek, tehát csak és kizárólag a felnőtt példányokat támadja meg ez a gusztustalanság. És hogy mi a megoldásom rá? Nyugtató és szépen kiszedegetni a pikkelyek és bőrük alól csipesszel. Egy bájitalom, egy gyógyszerem sem segített, ami elűzte volna őket, így maradt a drasztikusabb megoldás. Mindenki készségesen áll a dologhoz és ha kell, akkor hajnalig ülnek az elbódított sárkány mellett és szedegetik ki belőlük a férgeket. Mert ezek azok.
Lassan lépkedve közeledek a rezervátum étkezője felé, gondolataimba merülve nem is figyelem merre megyek igazából, csak megyek, de végül csak-csak kikötünk vendégemmel az étkezőben. Az egyik asztalhoz lehuppanva állam alá támasztom összekulcsolt kezeimet, miután a papírhalmot lerakom kettőnk közé Henrik felé fordítva azt.
- Az egész két és fél hónapja kezdődött, ha jól számolok - kezdek bele most még végtelennek tűnő mondandómba, és csak remélhetem, hogy érthetően fogalmazom meg a lényeget. - Semmi előjele nem volt, a sárkány egyik pillanatról a másikra kezdett el lebetegedni. És igen egy sárkány volt fertőzött az elején. Levertség, láz, akár egy komolyabb megfázás tünetei - orrnyergemet összeszorítom, ahogy próbálok visszaemlékezni minden részletre. Minden kell, mindent el kell mondanom, mert nem tudhatom mi a fontos és mi nem az, ezt az előttem ülőnek kell eldöntenie. - Leszedálnunk sem kellett, simán közelebb sétáltam hozzá - lélegzetvételnyi szünet. - És akkor láttam meg a dögöket - kinyitom vendégem elé letett dossziét, ahol az első kép készült a férgekről. - Semmit nem tudunk róluk, mindenkivel beszéltem, aki csak eszembe jutott, sehol semmiféle információ - mélyet sóhajtok, amikor meghozza kolleginám a kávémat. Bólintok egyet, de rögtön folytatom is. - Belsőszervet nem támadnak, izmot sem, közvetlen a bőr alatt és a pikkelyek alatt lelhetők fel - lapozok egyet a papírlapoknál, hogy felbukkanjon a következő kép. - Első nap csak pár darab, amiket eltávolítottunk rögtön - lapozok. - Következő nap több tucat - csend, majd pár perc bambulás után folytatom csak mondanivalóm.
- Bocsásson meg - mosolyodom el szégyenlősen. - Szóval több tucat, amik vérrel táplálkoznak, tehát élősködő-férgekről beszélünk valószínűleg - ismét lapozok a meglepően vaskos dossziéban, hogy a rajzok és feljegyzések mellett a féreg felépítését és minden egyéb hasznos információt is, amit eddig sikerült kiderítenem, lásson. - Az eltávolítása sem mindegy, akár egy kullancs. Ha a szívószerve bent marad, de a testét eltávolítjuk, akkor méreganyagot fecskendez ki - elhallgatok. Mégis honnan tudjuk ezt? Maradjunk annyiban, hogy meg volt az ára, de okoltunk belőle, és immár sokkal okosabban és precízebben járunk el.
- A méreganyag még vizsgálat alatt van, de féregből annyit adok, amennyit csak szeretne, hogy neki tudjon állni - mosolygok rá a férfira biztatóan, és csak reménykedem, hogy mindent elmondtam, és legalább tud segíteni, ha csak minimálisan is, a férfi. Ő az utolsó esélyem ennek a problémának a megoldására.
- Istenem! - kerekednek ki a szemeim, miközben kávés poharamat emelem ajkaimhoz. - Ne haragudjon, kér egy kávét? Esetleg mást? - nincs is jobb, mint egy őszinte bemutatkozás a neven túl, nem? Tőlem most megkapta ezt Henrik, akármennyire is kellemetlen. Az itt dolgozók legalább már hozzászoktak, és alapból is furcsa is idegen embereket látni, akik egyáltalán nem illetékesek vagy érdekeltek az itt élő sárkányok életében. Ideje lesz hozzászokni, ki tudja meddig marad a férfi.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 4. 16:55 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Tulajdonképpen szó nélkül követi a nőt egészen az étkezdéig, ahol a szőkével szemben foglal helyet. Tulajdonképpen meg sem lepi az a fajta készültség, amivel Ophelia előrukkol. A mappát már azelőtt kinyitja, hogy ő megtehetné. Henrik eleinte a nőt figyeli és a beszámolóra koncentrál. Aztán lepillant a képre és összevonja szemöldökét. Nagyjából egészéből lehetetlennek tűnik, hogy ilyen férgek előfordulhassanak Ázsián kívül, de nem szól semmit, figyelmesen végighallgatja a nőt.
- Köszönöm, nem kérek semmit - kedvesen mosolyog, ahogy visszautasítja a felkínált kávét, de hát tényleg nem kér. A hallottak után pedig minden étvágya elment, mivel pontosan jól tudja, mivel van dolguk. Legalábbis így elöljáróban biztos benne.
A tünetek egyértelműnek tűnnek, de az a helyzet, hogy maga sem hiszi el, amit hall és lát. És bár úgy tűnik, nagyjából összerakta a képletet, gyógymódot hirtelen nem tud rá. Ismer olyat, aki igen, de akkor a procedúra még hetekig is elhúzódhat, addig pedig a sárkányok egytől-egyig ki fognak pusztulni. Lapozgat a dossziéban és elolvassa az orvosi és anatómiai vizsgálatok eredményét, hogy megalapozhassa véleményét. Végtelenségnek tűnő perceken keresztül burkolózik némaságba, majd végre becsukja a mappát és a nőre néz.
- Nincsenek jó híreim - kezdi komor arccal. - Tudom, mik ezek, de aki ismeri a gyógymódot, nem tudom, mikor érne ide - széttárja karjait, majd ismét a dosszié után nyúl, hogy elővegye azt a képet, amin a férgek le vannak fotózva. Elég undorító látvány, az egyszer biztos. - Elég sok kultúra mágiáját sikerült tanulmányoznom és teljesen biztos vagyok benne, hogy ez kínai eredetű. Az ő fekete mágiájuk a Ku, ez pedig azon belül a Gu. Több fajtája is van, de ez a leggyakoribb, az aranycsíkozású férgek - ekkor az lény hátán végighúzódó sárgásnak ható csíkra mutat. Ha a fényen néznék meg, bizonyára aranyszerű lenne és természetesen oda is el fognak jutni, de egyelőre kímélné mindkettejüket. - Lehetnének kígyók, rovarok, egyéb csúszómászók is, de a férgek a legáltalánosabbak. A jellemzőjük, hogy általában a gyomorban telepednek meg, de a sárkányok esetében gondolom egyszerűbb volt őket a pikkelyek alá helyezni. Rendkívül gyorsan szaporodnak és fertőzőek, emberre is, úgyhogy sürgősen kezdjenek hálát adni, amiért nem kapták el - merthogy bár evidensnek tűnik, hogy bizonyos higiéniai feltételeket betartanak, s így kerülik el a további problémákat, sajnos nem az. Erre az is kitűnő bizonyíték, hogy a férgek mérget tartalmaznak.
- Nem agresszív faj, szép lassan falja fel áldozatát. Kimerültséget, lázat okoz, szép lassan pedig annyira legyengíti az egész immunrendszert, hogy az élőlény meghal. Az ősi időkben ezekből a gusztustalanságokból démonokat és rossz szellemeket idéztek meg, de az idők folyamán rájöttek, hogy önmagukban is kellően életveszélyesek lehetnek - hátradől a székén és az asztalon kezd dobolni, majd egy laza mozdulattal becsukja az előttük heverő mappát. Kinéz az ablakon és látszik rajta, hogy nagyon erősen gondolkozik. Az igazság az, hogy legfeljebb akkor tudna egy hangyányit segíteni, ha fekete mágiát használna, csakhogy az tilos, ráadásul mivel sohasem gyakorolta, csak az elméletét tudja, könnyen lehet, hogy megöli a rezervátum lakóit. Aki pedig segíthetne... Nos ő Kína szerte igyekszik megfékezni a rejtőzködő, igen nagy csoportot alkotó fekete mágusok ténykedéseit. - Mindenképp szeretném élőben is látni a férgeket. A szaporodásukat talán tudjuk kontrollálni, azonban a látszat ne tévessze meg. Folyamatosan bocsátanak ki magukból mérget, csak nem halálos dózisban. Addig kínozzák az áldozatot, míg szó szerint feladja az életét és nem küzd tovább. Csodálom ezeknek az állatoknak a kitartását és hozzáteszem, ha nem szedegetnék ki minden nap az új példányokat belőlük, ma itt nem lennének sárkányok - ez tulajdonképpen egy dicséret annak ellenére is, hogy roppant veszélyes, amit csinálnak. Egyetlen cseppje az állat mérgének elegendő ahhoz, hogy a paraziták megjelenjenek az emberen, az viszont ezer százalék, hogy egy ember feleannyi ideig se bírná ki, mint egy sárkány. Konkrétan pár nap alatt megölnék a férgek.
- Teljes karantén kell azokra a sárkányokra, amik fertőzöttek, szeretném ellenőrizni azt is, milyen körülmények között távolítják el a férgeket, de legfőképp Önt kell kérnem, hogy még egy ideig tartson ki. Van egy jó barátom, de hetekbe is telhet, míg ide tud jönni - kezével átnyúl az asztalon és csupán egyetlen pillanatig, de bátorítóan megszorítja a nő kezét és arcán átsuhan az együttérzés árnya. Tényleg sajnálja ezeket a sárkányokat és végtelenül tiszteli a nőt, amiért kitart. Az egész mozdulat talán kevesebb, mint egy pillanat és a kezét már vissza is húzza - semmiképp sem akar tolakodó lenni -, a dossziét pedig magához veszi. - Lássuk azokat a férgeket.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 4. 20:39 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Zavartan mosolygok a férfira, aki annak ellenére, hogy először van itt, ráadásul egy elég kellemetlen szituáció végett, nem tűnik zavartnak vagy kétségbeesettnek, ellentétben velem. Soha, semmi nem fogott ki rajtam a sárkányokkal kapcsolatban, jött ez a szar, és az évek során, amiket megúsztam, szerintem most egyszerre szakadt a nyakamba. Kétségbeesve próbáltam megtalálni a megoldást. Krémet, gyógynövényt, bájitalt, bármit, ami segíthet a kedvenceimen, de felsültem és ennél nagyobb törés az életemben még soha nem történt, és valószínűnek tartom, hogy nem is fog. Borzalmas!
Mondandóm befejeztével mélyet sóhajtok, tekintetem Henriket fürkészi, aki pedig némasági fogalmat tett láthatólag az elkövetkezendő tíz évre, mert minden másodperc egy évnek tűnik, amíg hallgat. Rosszabbnál rosszabb opciók száguldoznak a fejemben, de kifelé próbálom higgadtságomat mutatni, amit már olyan jól megtanultam az elmúlt két hónap alatt. Az elején pánikoltam minden helyzetben, egy szót nem lehetett hozzám szólni, annyira az arcomra volt írva a kétségbeesés, pedig egyáltalán nem jellemző rám, hogy elvesztem a higgadtságomat. Aztán jött egy pont, amikor ismét megtaláltam a kemény önmagam, és kifelé is ezt mutattam, a légkör is rögtön nyugodtabb lett, én pedig egyszerűbben tudtam koncentrálni a fontosabb dolgokra. Például, hogy találjunk a közelben egy fekete mágia kutatót vagy hozzáértőt.
Henrik minden egyes szavát iszom, de szívem olyan hevesen ver, szavakba sem tudom önteni. Kezeimet ismét állam alá teszem összekulcsolva, kávém az asztalomon landol, és türelmesen várom, amíg a férfi a végére ér. Szemeimet körülbelül a mondandó közepén hunyom le, hogy ne törjek ki, hogy ne csattanjak fel.
- Az elején kiadtam mindenkinek, hogy védőruhában, védőbűbájjal mehetnek a sárkányok közelébe - válaszolom elfúló hangom. - Ez alól nincs kivétel - rázom meg a fejem kicsit. Egyszer én voltam a kivétel, de ez nem releváns, mivel nem lettem fertőzött, valószínűleg már észrevettem volna. Ha kezelés nincs, akkor elég a védőbűbáj, de aki kezeli is őket, annak a védőruha kötelező, mert aki nem teszi meg, azt páros lábbal rúgom ki a rezervátumból.
- Szóval azt mondja, hogy valaki ezeket az ázsiai démonokat szándékosan hozta a rezervátumba - vonom le a konzekvenciát gyorsan. Agyam olyan sebesen pörög, hogy még én sem tudom követni a gondolatok tömkelegét, amik folyton ostromolják agyamat. - Fantasztikus! - csattanok fel, tenyeremmel az asztalra csapva. Székemen hátradőlök, ujjaimmal kezdek el dobolni az asztalon, kávémat ajkaimhoz emelve nézek át az üvegfalon, ahol a csapatom dolgozik. - Egy kérdésem maradt, Henrik; miért? Miért hoz be valaki egy romániai rezervátumba egészen Kínából ilyen férgeket? - tekintetem a férfiéba fúrom. Erre az egyetlen egy kérdésre érdekel a válasz jelenleg, ha már a gyógymódra heteket kell várnunk. A férfi sokkal több segítséget nyújtott, mint amire számítottam eddig bárkitől is, kivéve persze az itt dolgozó emberektől. Keresztbe vetett lábam folyamatosan jár, és egyszerűen nem tudom palástolni dühömet és talán... kétségbeesésemet?
- A karantén az első férgek megjelenése óta meg van - motyogom orrom alatt. - Mikor tudna ideérni az illető, aki megtudná őket menteni? - emelem tekintetem az előttem ülőre. Kávémra rámarkolok, kortyolok egyet belőle, majd folytatom. - A pénz nem számít, ahogy Önnél és a kedves menyasszonyánál sem - haloványan elmosolyodom. Ennyit a saját házról, amire a tudatom megjelenése óta gyűjtök körülbelül, ám ez fontosabb. Természetesen a rezervátumnak van megtakarítása az ilyen és hasonló esetekre, de nem elég, főleg, hogy ennek a pénznek a fele, elment az utánpótlásra. Nagyon sokan nem bírták elviselni a férgek látványát, így ők kihullottak, de a régi csapat, azok, akik itt vannak azóta, amióta én is, természetesen hősiesen küzd. Bókja jólesik, de a kétségbeesésemet még ez sem tudja elillantani. Valószínűleg semmi nem fogja tudni eltüntetni, amíg meg nem oldódik ez az egész.
- Eddig kilenc fertőzött sárkányunk van. Aki először produkálta a tüneteket kritikus az állapota, de megteszünk minden tőlünk telhetőt - dörzsölöm meg szemeimet. - Már egy vérátömlesztésen is túl vagyunk - sóhajtok egy mélyet. Fáradt vagyok, és a koffein tart életben, amióta ez az őrület elkezdődött, és attól félek, hogy látszik is rajtam. Fogytam hat kilót, és még szerencse, hogy nagyon jó alapozót és korrektort használok, amik elrejtik a hatalmas Gucci karikáimat a szemem alatt.
Megilletődve fogadom, ahogy Henrik, ha csak egy pillanatra is, de megszorítja folyamatosan járó ujjaimat az asztallapon. Meglepődöttségemet felváltja egy zavart mosoly, amikor elhúzza a kezét. Mindenki támogat ebben, aki számít, de egy ilyen embertől, aki most lát először bele ebbe az egészbe, mégis máshogy esik.
- Igyekszem - kifújom a levegőt, és meglepődve tapasztalom, hogy lábam járása is abbamaradt. Bólintok egyet felé, majd mosolyogva, kávémmal a kezemben indulok meg a laborok felé. Egy szót nem szólok az odavezető úton, annyi gondolat van a fejemben, hogy félő, ostobaságot mondanék, és azt most nem kockáztathatom meg. Zsebemből előhalászva a kulcsot nyitok be a labor elzárt előterébe, hogy elkezdhessük a fertőtlenítést.
- Nos, ez kellemetlen lesz - kezdek bele. - De kérem vetkőzzön le alsónadrágra és álljon be a kabinba, majd húzza fel azt a ruhát. És ha lehet a szemét tartsa csukva, a baleset elkerülése végett, hiába csak nyaktól lefelé fertőtlenít. Egy vakság még nem kellene a nyakamba - mutatok először az ideiglenes kabinra, majd a steril ruhára. Mindenki védőbűbájjal védett a laborban, de elővigyázatos vagyok, így, mint embereket is le kell, hogy fertőtlenítsük a biztos miatt. Ennél nagyobb biztonságot még Merlin sem tudna kitalálni, de komolyan. Zavartalan állok az ajtóhoz, amire ráfordítom a kulcsot, ám nem fordulok vissza, ugyanúgy háttal állok Henriknek.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 4. 21:29 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Nem öröm neki sem, hogy ilyen hírekkel kell szolgálnia. Mi több, talán ő maga jobban el van keseredve, mint Ophelia, ugyanis Henrik, bár szakértője a fekete mágiának, mindannyiszor megrökönyödve áll a valós esetek előtt. Egészen más egy országban kutatni, meg könyvek fölött ülni, mint a valóságban tényleg beleszaladni egy-egy ilyenbe. Hozzáteszem, a férfi által leginkább kutatott terület épp Afrika és Ázsia volt, mivel ezek az utolsó kontinensek, ahol bizonyos országokban legálisan lehet gyakorolni a fekete mágiát. Persze tudott, hogy másutt is gyakorolják, csak éppenséggel ha ott akarod tanulmányozni, be kell lépned az adott szektába, ami egyet jelent a halálos ítéleteddel, legalábbis törvényi szempontból.
Látja a nőn, hogy teljesen ki van merülve. Két és fél hónap... Eszméletlenül hosszú idő, ő pedig minden valószínűséggel nap nap után talpon van és küzd ezekért az állatokért, ahogyan az emberei is. Erejükön felül próbálják megmenteni a rezervátum lakóit, bár sajnálatos módon sokukon már nem fognak tudni segíteni.
- Ez egy nagyon bölcs döntés volt. Beláthatatlan következményekkel járna, ha elkezdene terjedni a dolgozók között - próbál nem vészjóslónak vagy ijesztőnek tűnni, azonban kötelessége figyelmeztetni Opheliát erre az eshetőségre is. Az ember szervezetébe jutva ezek a paraziták úgy falják fel őket, hogy mire észreveszik, minimum maradandó károsodást szenved az illető, arról nem beszélve, hogy a testbe kerülés után szinte azonnal hordozóvá és fertőzővé is válnak. Jelentsen ez konkrét érintést vagy cseppfertőzést. Nem játék.
- Nem démonok, de azokat is lehetne belőlük csinálni a megfelelő varázslatokkal, igen. De ha ez lenne a cél, már rég megtették volna. Nem szükséges a gazdatest halála a démon megidézéséhez - bár nem akarná feltétlenül kijavítani, mégis szükségszerű, hiszen ha tényleg ez volna a szándék, feleslegesen fertőzték volna meg majd az egész rezervátumot. Elég egyetlen áldozat, pár perc benne a féregnek is elég ahhoz, hogy megkezdhessék a szertartást. - Erre még én sem tudom a választ. Az is lehet, hogy nem Kínából van. Mivel sem a Minisztériumok, sem más szerv nem képes felfedni a fekete mágusok hálózatát, az is elképzelhető, hogy ezek kézről-kézre járnak - széttárja karját. Azt ő sem tartja valószínűnek, hogy valaki egészen Kínából utazott volna idáig, hogy beültethesse ezeket a lényeket. Sokkal inkább valakinek volt biztos hozzáférése hasonlóhoz. - Nem akarom elkeseríteni, de a fekete mágia csak úgy, a semmiből sohasem jelenik meg, mindig van egy használó. Egy dolgot tudok tanácsolni: nézzen körül a környező laborokban. Járjon utána, hová küldhettek ilyen állatokat, akár vizsgálati célból is. Az újságban nem reklámozzák sem azt, ha kapnak, sem azt, ha vizsgálnak hasonlót. Lehetséges, hogy meglovasították az egyik példányt. Önnek talán vannak ehhez megfelelő kapcsolatai - persze, ha bárki azt gondolja, hogy a férfi lezártnak is tekinti ennyivel, akkor nagyon téved. Mindenképp megereszt pár levelet erre-arra, hogy utánakérdezzen, hogyan kerülhetett pont ide. És különben is, ki akarna ilyesmivel szórakozni?
- Lehet, hogy már holnap, lehet csak egy hónap múlva. Nehéz megtalálni és még nehezebb kimozdítani a helyéről. Mivel fekete mágusok után nyomoz, lételeme az inkognító - hogy honnan ismer ilyen embereket? Hosszú sztori. Mindenesetre Jianyu az egyik legjobb felderítő, ő az ázsiai fekete mágia szakértője és mondhatni nincs olyan mágiatípus, amire ne tudna gyógymódot. Ez az ő szakterülete. Ha valaki, ő bizonyosan képes segíteni. - Az ő nevében nem tudok nyilatkozni, de én mindenesetre semmilyen összeget nem fogadok el. Szerintem Lilla sem. Nem ezért jöttünk - Henriknek elvei vannak. Ez most egy vészhelyzet, a sárkányok kezelése rémesen költséges és, bár Jianyu minden bizonnyal szintén ingyen fog dolgozni, az a mennyiségű gyógyszer, ami ide kelleni fog, bőven felemészti majd a rezervátum éves költségeit. Képtelen volna pénzt elfogadni ezért.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de őt valószínűleg el fogják veszíteni. Igyekszünk majd minél többet megmenteni, de a legsúlyosabb egyedek állapota lehetséges, hogy visszafordíthatatlan. Ez még kiderül, de javaslom, hogy gondolkodjon el az altatásukon. Szenvednek és, ha a kezelések nem fognak hatni, minden fennmaradó napjuk kínzás lesz. De szerencsére itt még nem tartunk, bízzunk a legjobbakban - egy biztató mosolyra húzza ajkait, majd ahogy a nő megindul, némán követi. Bele sem mer gondolni, mit tenne ő a másik helyzetében. Persze neki most könnyű okosnak lenni, mégsem hiszi, hogy egy fikarcnyival is jobban meg tudná oldani ezt a szituációt. Rengeteg szervezés, át nem aludt éjszakák, lelki megterhelés és anyagi kiadás ez. Minden szempontból megterhelő és minden tiszteletet megérdemel ez az egész csapat, de leginkább a vezető: ha ő nem fogja össze őket és marad a talpán, akkor vége mindennek.
- Mivel szeretném látni azokat a férgeket, ígérem csukva tartom majd a szemem, de csak akkor, ha maga is - szemtelen mosolyra húzza ajkát, hogy a helyzet komolyságát és a levegőben lévő feszültséget oldja, majd egyszerűen besétál és nekiáll vetkőzni. Hát, erre mondjuk nem volt felkészülve, de tudván, mit akar épp megnézni, hatszor ennyi tortúrán is keresztül menne. Felölti a védőruhát, hagyja, hogy a fertőtlenítés végigmenjen - természetesen mindent az utasításoknak megfelelően hajt végre - és, amikor kész, nyílik a kabin ajtaja. - Az a helyzet, hogy még sohasem láttam élőben ilyen férgeket - miközben beszél, könnyedén lép ki a védőruhájában és amint lehetősége nyílik rá, a nőre néz beszéd közben. - Mivel minden nap több tucatot szednek ki az állatokból, érdemes volna megnézni, mitől pusztulnak el. Ha például a túlzott hideg vagy túlzott meleg, egy adott zaj vagy anyag képes csillapítani a szaporodásukat, már haladtunk valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 5. 19:07 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

A mentsváram - mert magamban már csak így hívom a férfit - minden szavával próbál megnyugtatni, de kőkemény valóságot mondja. Zsong az agyam a sok újonnan jött információtól, és csak az tud járni a fejemben, hogy Henrik ismerőse vajon mikorra ér ide? Napok, hetek, akár hónapok? Nekem nincsenek hónapjaim, sőt talán már heteim sincsenek, az első megfertőzött sárkány állapotát nézve. Ha nagyon őszinte akarok lenni, már kitöltöttem a szükséges dokumentumokat az elégetéséről, hogyha eljön az idő, akkor ne kelljen vele bajlódnunk, csak cselekedjünk. A beszélgetés folytatódik, és most rajtam a sor, hogy némaságba burkolózva tegyem meg a laborig vezető utat; fel kell dolgoznom a lehetőségeket, az információkat, és mindent, amit vendégem mondott. Amik mellesleg egyáltalán nem kecsegtetnek sok jóval, még akkor sem, ha minden biztonsági intézkedést, ami tőlem tellett, megtettem, akár a sárkányokat akár az embereimet nézem. Úgy vagyok vele, ha már a kilencből egy sárkányt meg tudunk menteni, akkor boldog leszek, és úgy fogom álomra hajtani a fejem, hogy mindent megtettem.
Háttal Henriknek mosolygok a frappáns válaszra. Lehet meg kellett volna említenem a levélben, hogy olyan alsót vegyen fel, ami nem üt át a hófehér anyagon, és mondjuk nem rajzfilm figurás, de már késő bánat, én úgy gondolom. Ha pedig megtörténik, akkor legalább jót kacagok két hónap után... mondjuk nem úgy tűnik az éppen fertőtlenítő alatt álló férfi, mint aki rajzfilm figurás alsót hord, de ugye más az, amit az embereknek mutatsz, és más az, aki tényleg vagy. És valahogy a kettő soha nem egyeztethető össze. Amikor meghallom a hangját, kissé összerezzenek, de semleges arccal fordulok felé. Éppen annyi ideig nézem az előbb felhozott területet, amíg konstatálom, hogy nem üt át az alsónadrág színe az anyagon, majd zavartalan és közben válaszolva kezdek el én is vetkőzni.
- Mínusz negyven fokig mentünk el, de csak hibernálódtak - dobom le felsőmet magamról az ajtó mellett álló padra, miközben a fülke felé lépkedek. - Miután kivettük őket ellenőrzésre, körülbelül két perc múlva ismét mozogtak, így a fagyasztás kizárva, éppen most készülünk elő a plusz fokok elérésére - a fülke ajtónak támaszkodva veszem le magassarkú cipőmet, majd nadrágomat, amit a felsőm mellé dobok. Ha nem mondtam volna, nem tartozom a szégyenlős nők közé, és már azért sem, mert ha bikiniben vagyok, akkor is ugyanennyit látnak az emberek, és lehet itt nekem jönni azzal a szöveggel, miszerint a fehérnemű intimebb. Nem, nem intimebb, kedvesem, mert ugyanannyit mutat, mint egy bikini. Azért mert már a neve és a funkciója a ruhadarabok még ugyanazok maradnak. Mélyet sóhajtva lépek be a fülkébe. A fertőtlenítés hamar véget ér, óvatosan lépek ki és veszem fel a fehér ruhát, ami nekem is oda lett készítve.
- Szóval a hideg nem jött be, de rajta vagyunk a megfelelő meleg hőmérséklet megtalálásán, ami elpusztíthatja őket - folytatom mondandómat ott, ahol abbahagytam. Kettőt koppantok az ajtón, ami hamarosan kinyílik és elénk tárja a labor steril és már-már vakítóan fehér színét.
- Üdvözlöm a birodalmam másik felében - mosolygok rá a mellettem álló férfire, ahogy belépek a helyiségbe, még drámaian körbe is mutatok. Kár lenne tagadni, hogy a munkám nagy részét a terepen való tartózkodás és a labor közt való ingázás teszi ki, főleg most, ebben a krízishelyzetben, de ha szükséges, akár ketté is szakadok azért, hogy meg legyen oldva a probléma. - Jöjjön - mutatok Henrik arca előtt a megfelelő irányba, el is indulok arra, ahol a kísérlet alatt álló férgeket tartjuk. Az összes undormányt tíz milliliteres fiolákban tartjuk a könnyebb hozzáférhetőség miatt.
- Hol szeretné kezdeni? - hajolok kissé előre, hogy jobban szemügyre vehessem az egyik fiolatartó edény mellett lévő dossziét. Kezeimet hátam mögé teszem, így meredek a pár sorra, ami a papírra van vetve. Gyorsan kiegyenesedem, hogy megkeressem kollégámat a helyiségben, de sehol nem találom, így jobb híján a drasztikusabb eszközhöz kell folyamodnom.
- Andrei! - dörren a hangom, amivel annyit érek el, hogy mindenki csendben marad, majd jobb oldalamról jön egy hang, aki szerint Andrei ebédszüneten van. Hah, de jól megy valakinek, bassza meg! - Ki volt beosztva mellé? - szegezem kérdésem a nemrég érkezőnek, miközben a legfelső papírlapot Henrik kezébe nyomom. Nincs rajta sok minden, csak életem legszebb mondata: "115°C-on elolvadnak". Ennyi, nem más, nincs más írva a papírra, mindössze ez a pár szó, én pedig nem tudok róla! Mégis mi az anyám folyik itt?! - Mindegy, nem is fontos. Nekem erről miért nem szólt senki? - engedem lejjebb hangomat, mert azzal, hogy ingerült vagyok és mérges nem érek el semmit. Nem is szeretnék én lenni az elviselhetetlen főnök, aki mellett lehetetlen dolgozni, főleg, hogy rengeteget köszönhetek az éppen itt állóknak, vagy akik éppen falatozgatnak. A választ várva emelem pillantásom Henrikre.
- Ne haragudjon - hunyom le szemem egy pillanatra. - Hajlamos vagyok elragadtatni magam, főleg mostanában - orrnyergemet összecsippentve esik le a tantusz; a kávém kint maradt.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 6. 21:07 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

A fertőtlenítés végeztével könnyeden lép ki a kabinból és ugyanolyan kedélyesen folytatja a cseverészést, mintha nem épp egy gyilkos parazitához akarnának bemenni. Nem állítanám, hogy a férfi nem ideges, mindössze találkozott már halálos dolgokkal élete során, úgyhogy igyekszik félvállról venni ezt az alkalmat. Meg már úgyse hal, remélhetőleg.
- Remek. Dögök - dünnyögi orra alatt és, bár Ophelia nem kéri rá és nem is szégyellős, azért a férfi hátat fordít. Ha más nem, a becsülete biztosan erre készteti. A menyasszonya csak pár szobával van arrébb, ő meg egy másik nőt bámul, ahogy vetkőzik? Ellenkező esetben ő sem lenne boldog és ez a lényeg. Mindig gondolj arra, hogy esne a másiknak, ha megtennéd vele, amit tenni készülsz. Szarul? Na akkor álljál le de viharos sebességgel és találj ki valami mást. - Ez még bejöhet. A legtöbb élőlény valóban hibernálódik kellően hideg levegő hatására, de a meleg... Az már más tészta - egyetértőn bólint, mintha csak magának helyeselne, de az valahol Opheliának is szól, elvégre anélkül is mindent megtesz - és gondolkozik! -, hogy másnak unszolnia kéne. És még csak nem is csinálja rosszul, na ez a teljesítmény. Félreértés ne essék, nem gondolja azt, hogy a nők buták lennének, véleménye szerint ebben a helyzetben akármelyik nemnek nehéz lenne józanul gondolkodnia. Simán lehetne, hogy csak a sárkányokra fókuszál, hiszen őket akarja megmenteni, de arra már nem feltétlenül gondolna, hogy megdolgozza a kis férgeket. Ő viszont gondolt és csinálta. Jó ilyen emberrel dolgozni.
Ahogy követi, egyre kíváncsibbá válik és hát van is miért. A labor, ahová vezetik, finoman szólva is jól felszerelt. Szívesen mondana valamit, de hirtelen csak füttyent egyet elismerése jeléül. Nem mintha nem ez lenne az alap egy sárkányokkal foglalkozó rezervátumban, de azért járt már ilyen helyen és nem mind van fullosan felszerelve. De ez igen. Követi Ophelia-t és, bár szólna, látja, hogy valamiféle infót talált a másik, így végül nem nyitja ki száját, hanem megvárja, mi sül ki ebből.
Ahogy idegesen keres valakit, majd a többiek felé is némi indulattal fordul, a férfinak van ideje lepillantani a papírra. Megolvadnak. Ez azt jelenti, hogy legalább szaporodásukat mindenképp meg lehet állítani. Már csak az az egy kérdés maradt, hogy ez egészen pontosan mivel jár? Mivel felhevítik és megkínozzák az állatot, lehetséges, hogy az olvadása előtt mérget bocsát ki, mi több, talán a sárkányon kívül eső része megolvad, de a feje benne marad és ugyanott fognak tartani. Szóval ez pusztán félsiker.
- Semmi baj - legyint egyet, majd újra a papírra veti tekintetét. Nem tudja, mennyire érdemes a nagy örömbe beleszólnia, de úgy dönt, ha már szakértőnek hívták ide, csak fel kéne vetnie az aggályait. - Nos, remek hír, hogy a férgek olvadnak ezen a hőmérsékleten. Viszont meg kéne vizsgálni, hogy mi történik velük az olvadáskor - mivel a labor többi dolgozója közül néhányan közelebb jönnek és kissé kérdőn tekintenek a férfira, felveszi a kutató pózt, aki magyaráz. Ez együtt jár azzal, hogy bár nem túlzóan, de gesztikulál és nagyon magyarázósra veszi a figurát. Jól áll neki, ez tény, csak nekem, mint a szülőanyjának fura kicsit. De hát tanár akar lenni, ez a minimum, ugye. - Az a helyzet, hogy amikor el akarták távolítani a sárkányokból, megesett, hogy a feje benne maradt és a mérget befecskendezte az állatba. Az a kérdés, hogy amennyiben megpróbáljuk ezeket a lényeket leolvasztani a sárkányokról, vajon a haláluk előtt kibocsájtanak-e mérget? Meg persze ott a másik probléma is: ha a sárkány pikkelye alatti fejrész nem olvad el, akkor ugyanúgy tudnak tovább terjedni és a mérgező részük még bennük is marad. Nem tudom, mennyire érdemes ezzel kísérletezni, mert ha a férgek megtámadják a szervezetet egyszerre, minden bizonnyal elbúcsúzhatunk a tesztalanytól - ezzel arra utal, hogy a kilenc fertőzött sárkányból pillanatok alatt nyolcat tudnak csinálni. Az a baj, hogy mivel ezek nem közönséges férgek, hanem fekete mágia által létrehozottak, egészen másképp viselkednek, mint egy átlagos csúszómászó. Azt meg egyikük sem kockáztathatja meg, hogy felelőtlenül nekiesnek a sárkányoknak.
- Azt javaslom, hogy kísérletezzünk tovább. Nem vagyok a kínzás híve, de kell egy másik állat, amin ki tudjuk próbálni. Nincs jobb ötletem - széttárja karjait és tisztában van azzal, hogy amit mond, az embertelen. Azonban lehet választani: vagy egy mezei pocok vész oda, vagy egy sárkány. Egy rezervátumi dolgozónak nem lehet kérdés, melyik értékesebb. És bár Henrik rémesen érzi magát már csak a felvetéstől is - ez látszik is rajta, mert mind testtartása, mind arckifejezése tükrözi nem tetszését -, tényleg nem lát más megoldást hirtelen.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 7. 17:02 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

A meleg más tészta. Egyetértően bólogatok, akár egy bólogatós kutya, de nem az az ijesztő kinézetű, hanem ami nagyjából normálisan meg van csinálva. Szóval bólogatok a férfi felé, hogy nagy egyetértésemet kimutassam minél jobban, mert igazat kell neki adnom. A hideg is opció például gerinceseknél - kínok kínja között, de opció -, azonban ezek a gusztustalanságok valahogy a való világban is mindig más lapra tartoztak. Na meg ugye arról ne is beszéljünk, hogy mi van akkor, ha még fekete mágiához is közük van, mert akkor se kép, se hang. Vagyok olyan szerencsés helyzetbe, hogy az utolsó mentsvára a sárkányainknak éppen mellettem áll, és dünnyög magában a férgek miatt. Ha nem jut eszébe a tanoncnak a fekete mágia? Fogalmam sincs mi lett volna akkor, de Merlinnek hála eszébe jutott, és jött a lovag páncélban meg fehér paripán, hogy kihúzzon minket a gödör legaljáról, mert nála van egyedül kötél. Kérem szépen, micsoda megfogalmazás ebben a gyönyörű órában, három óra alvás után. Hát mindjárt elalélok magamtól, ami nem lenne baj, kivéve, hogyha vízszintes felületre kerülnék most, biztos, hogy elaludnék, mint a huzat.
Haloványan elmosolyodom a megdöbbent arcon. Nem fényezni akarom magamat - kicsit de -, de amióta idekerültem történt egy s más a laborral és a rezervátummal is. Ahhoz, hogy az emberek érdemi munkát tudjanak végezni, rendes körülmények is kellenek, és anélkül nem várhatjuk el, hogy rendesen dolgozzanak. Na meg én sem vagyok hajlandó olyan körülmények között dolgozni, amik nem felelnek meg a komfortomnak. Lehet hisztisnek nevezni, de nekem erre szükségem van, ha eredményeket akarnak látni tőlem vagy így, vagy úgy. És láss csodát! Hát mennyivel szebb betoppanni egy ilyen laborba, mint abba a lerúgottba, ami előtte volt, nemde? Dehogynem. Mindegy is, szóval itt egy pályázat, ott egy pályázat és voilá! Kész is a vadonatúj, és az egyik legjobban felszerelt rezervátumos labor. És mennyire jól is jön most, azt nem is tudom szavakba önteni. A felszerelés nagyban megkönnyíti a dolgunkat, még ha a férgek tanulmányozásának nagy része bűbájokkal történik, ugyanis a dolgozók - számomra teljesen érthető okokból - nemigen szeretnek hozzájuk nyúlni, még fiolákon keresztül sem.
Kissé tátott szájjal hallgatom Henrik monológját, és akármennyire is szar és fájó belegondolni; igaza van. Ha nincs kísérlet nem tudjuk meg a fontos információkat. Gondolataimból a laborban tartózkodók zúgolódása, és sustorgása ébreszt fel. Körbe járatom rajtuk tekintetem, de nem szólalok meg, amíg az összes lehetőséget nem latolgattam magamban, ami nem valami sok. Kezemet óvatosan Henrik vállára csúsztatom, és egy bátorító mosolyt küldök felé, amivel remélem átmegy az üzenet; nyugodjon meg, jobb ötlete nem is lehetne.
- Hé! - emelem fel mindkét kezem, hogy mindenki rám figyeljen, ha egy mód van rá. - Ha valaki nem tudná, akkor elmondom; Ambrózy Henrikhez van szerencsétek, a fekete mágia egy olyan tudójával, aki nagyon sokat segíthet és segített is már nekünk - lassan lépegeket a férgek felé, ujjaimat hátam mögött kulcsolom össze, amikor megállok az asztal előtt, majd fordulok annak háttal, és döntöm neki csípőmet. - Nem tudom miért ácsorogtok itt még mindig, amikor el lett mondva; kell egy tesztalany. Hajrá, emberek! Bármilyen kistestű gerinces jó! - adom ki még egyszer az utasításokat a drágáimnak, akik először meghökkenve néznek rám, de aztán neki állnak mozgolódni, és szépen lassan mindegyik távozik a laborból. Orrnyergemet összecsippentem mutató- és hüvelykujjammal, miközben egy olyan igazi öregasszonyos sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Ne aggódjon - keresem Henrik pillantását. - Ez a legjobb megoldás a további tesztekhez, és ha nem megyünk biztosra, akkor az egész rezervátum állománya kipusztulhat - próbálom tartani magam, amennyire ez lehetséges, de ez az élő állaton kísérletezés nekem sem a szívem csücske, de a szükség törvényt bont, nem?
- Nem győzök hálálkodni, hogy eljött, és ennyit segített már most - mosolyodom el kedvesen. - Komolyan, eszembe nem jutott volna a lehetőség, hogy esetleg mérget fecskendeznek még a megfertőzött állatba, mielőtt elpusztulnak - szemeimet a padlóra szegezve folytatom. - Nagyon köszönöm, Henrik - pillantásom felemelem, mert mégis így illik, ha az ember köszönetet mondd, és keresve Henrik tekintetét mosolyodom el ismét.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. augusztus 8. 11:30
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 9. 13:13 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Soha nem esett még ennyire nehezére kimondani valamit. Az állatkísérletek a létező legborzalmasabb dolgok a világon, ez tény. Ezen nincs mit ragozni, nincs mit szépíteni. Ellenben az is tény, hogy ez mind szükséges rossz. A gyógyszereket, oltásokat, egyéb készítményeket is mind-mind állatokon tesztelik le, mert ha például piacra dobnák, de emberek tízezrei halnának bele, az enyhén szólva aggályos lenne, nemde bár? Így Henriknek jelenleg nincs jobb ötlete, mint ez. Látja az elborzadt tekinteteket, szinte hallja, ahogy már össze is súgnak, miféle fazon lehet őt, ekkor dönt úgy Ophelia, hogy a kezébe veszi az irányítást. Hála Merlinnek!
Noha nem mutatja, megkönnyebbül, hiszen ezeknek az embereknek ő tényleg csak egy ismeretlen, aki itt van és hajmeresztő ötletekkel áll elő. De eggyel már biztosan. Természetes, hogy nem fogadják el a véleményét vagy éppenséggel hitetlenek vele kapcsolatban, ellenben Ophelia szava már szent és sérthetetlen. Még szerencse, hogy ők ketten megtalálták a megfelelő hangot és így segítik egymás munkáját ahelyett, hogy hátráltatnák. Figyeli, ahogy az a pár ember gyorsan munkához lát és elindulnak keresni egy szerencsétlen tesztjószágot. Összeszorul a szíve, de tudja, hogy Jianyu nélkül egyelőre ez az egyetlen lehetőségük. Aztán beugrik neki, hogy ez miért is volt valójában rossz ötlet. Épp a nő beszél hozzá, mikor leesik neki a tantusz, hogy az amúgy brilliáns terv hol fog azonnal elbukni.
- Igen, ez így igaz, csak... Van valami, amit nem vettük számításba - beharapja alsó ajkát és érzi, hogy ez megint nem lesz jó hír. Pedig ő most már annyira azt akarja, hogy sikerüljön nekik! - Van olyan kis testű emlős, ami képes elviselni, ha több, mint 100°C-on sütögetik? Csak azért kérdem, mert ha elhal minden szövete az állatnak, akkor megint egy füstbe ment tervről beszélünk. Más tesztalanyt kell választanunk. Olyat, ami kibírja ezt a magas hőfokot - hogy erre miért nem gondolt előbb! Igazából, mivel ezek a férgek kizárólag élőlényen tapadnak meg és élősködnek rajta, így bár tök jól hangzik, hogy nézzék meg mondjuk egy fán vagy más anyagon, csakhogy a féreg egyszerűen le fog pottyanni és addig megy, míg nem talál egy élő szervezetet. Úgyhogy mindenképp kell a tesztalany. Borzalmas.
- Még ne köszönje. Ha megmentettük a sárkányokat, akkor megiszunk egy üveg töményet. Ránk fog férni - elmosolyodik és mielőtt bárki azt hinné, hogy viccel... Nem, nem viccel. Tudja, hogy innentől ideje nagy részét itt fogja tölteni, hiába a magyarországi nyomozás, ugyanis ha Jianyu eljön ide, de Henriket nem találja itt, valószínűleg vissza is fordul kérdés nélkül. - Nézze, nekem most meg kell írnom azt a levelet, van egy biztos hely, ahol elérem az emberemet. Elég lesz egy penna és egy papír, a többit elintézem - igaz, kissé alkalmatlan az időpont, de nem húzhatják az időt, minden perc számít. A titkos üzenetet csupán egyetlen helyre tudja eljuttatni, ahol a férfi előbb vagy utóbb, de biztosan megtalálja. Hogy reakció érkezik-e, az jó kérdés, de Henrik csak remélni meri, hogy igen.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 10. 17:57 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Mindenki elhagyta a szónoklat utána a labort, én pedig fáradtan rogyok le egy, a hozzám legközelebb eső székre. Merlin gyere le, ennek soha nem lesz vége. Henrik ismerőse hetek múlva érhet ide, ezek a mocskok, megállás nélkül szaporodnak, én kipurcantam, a mellettem dolgozók pedig néha hárpiának hisznek, amit teljes mértékben meg is értek. Kissé talán kifordultam önmagamból, mióta ez az egész helyzet fennáll, de mellettem szóljon, hogy tényleg próbálom koordinálni a bennem tomboló érzelmeket, ami leginkább a kétségbeesés, és mióta kiderült, hogy szándékosan tesz valaki ilyet, a düh is társul hozzá. Nem fér a fejembe, hogy egy varázslónak vagy boszorkánynak miért állna ilyen a szándékában. Főleg, hogy a kilenc megfertőzött sárkány közül kettő Romániai Hosszúszarvú, akiknek egyedszáma így is elenyésző az elmúlt időben. Mindkettő nőstény ráadásul tojásos, amiket már inkubátorokban őrzünk jobb híján. A stressz, és már a szándékosság tudata is bennem van, még jobban fáradtnak érzem magam, de ha - dráma - az életem is múlik rajtam a végére fogok járni ennek, és megoldom, vagy így, vagy úgy. Meg kell oldanom, és kész, nincs más opció.
Csendben latolgatom magamban Henrik ismételt javaslatát? Ötletét? Elmélkedését? Mindegy is minek nevezzük. Melyik gerinces állat bírja ki a magas hőmérsékletet, ami nem elemi állat? Pontosan, barátom, a sárkány, hiába nem emlős, csak ők képesek a 100°C foknál is magasabb hőmérsékletet kibírni.
- Sárkány kell - suttogom magam elé. Érzem, ahogy a vér kifut az arcomból. Tenyerembe temetem azt, és kell pár pillanat, amíg összeszedem magam. Az ablakhoz sétálok, kitárom azt - nem kell aggódni, védőbűbáj van mindenhol, se ki, se be nem megy és jön be semmi. Pálcámat elővéve, szakítom meg egy tíz centis körben a védelmet, amin keresztül könnyedén kilőhetem a vörös fénycsóvát, aminek igen egyszerű a jelentése; sztornó, mindenki vissza. Minden visszakerül eredeti állapotába, az ablakpárkánynak dőlve emelem sápatag arcom Henrikre. - Be kellett volna hoznom azt a kávét - erőltetek egy mosolyt az arcomra, ami rögtön le is lankad, amint megérzem még én is, hogy mennyire erőltetett, mennyire nem őszinte. Sárkány lesz az alanyunk, és bármennyire próbálom összeszedni magam, nem megy.
- Kettőt is bevágunk - mosolyodom el vendégem felé. - És mennyire meg fogjuk érdemelni, Merlinre! - mosolyom kiszélesedik. Henrik pennát és papírt kér, én pedig készségesen teszem le arra az asztalra, ami előtt én rogyadoztam nemrég, majd visszatérek az ablakhoz; és kezdhetjük elölről. Védelem kissé szét, halkan robbanó piros villanás, és most várhatunk.
- Csendben maradok, amíg megírja, de egyetlen kikötésem van a levélhez - türelmesen várom meg, amíg Henrik rám emeli tekintetét. - Az én madaram fogja eljuttatni a barátjához. Senki és semmi más - lehet mondani, hogy az ebet kötöm a karóhoz, de Natrimban megbízom, és tudom, hogy bármi áron eljuttatja a levelet a címzettnek. És ennél több nem kell. - Ne haragudjon, mindenben állok rendelkezésére, ahogy a menyasszonyának is, de ebből nem engedek - egy bocsánatkérő mosolyt küldök meg felé, majd ténylegesen elhallgatok. Hátat fordítva Henriknek pásztázom a rezervátum elő-udvarát. Milyen békés.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 23. 10:44 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

A nő következtetése Henriket is szíven üti. Annyira remélte, hogy megoldhatják sárkányáldozat nélkül is, de most már látja, hogy erre nincs sok esélyük. Figyeli Ophelia-t, de nem szól semmit, tulajdonképpen hagyja a másikat gyászolni, ez ugyanis egyet jelent azzal, hogy elveszít egy állatot. Mindketten tudják. Ha rosszul sül el, amit kiterveltek, akkor biztos a halál, márpedig minden esély megvan erre is. Valószínűleg nem ők az egyetlenek, akik gondolnak a hőfokokkal való játékra.
- Még behozhatom, ha gondolja - együttérző, halvány mosoly pihen arcán és, ha ismernék egymást és lennének olyan nexusban, minden bizonnyal ismét megszorítaná a nő kezét. El sem tudja képzelni, milyen érzés lehet ez most neki, elvégre ezek az állatok szinte már a saját gyermekei, elkerülhetetlen, hogy egy minden nap itt dolgozó ember legalább annyira ne kezdjen el kötődni hozzájuk, mint egy kutyához. - Azért csak óvatosan. Szeretnék emlékezni az eddigi életemre, miután az üveg fenekére néztem - próbálja oldani kissé a feszültséget, bár ő is tudja, hogy ez most lehetetlen küldetés. Ellenben van valami, ami nem az. Mégpedig hogy mielőbb segítséget hívjon és pontot tegyenek az ügy végére. Ücsöröghetnek és beszélgethetnek itt még napestig, de csak az idejüket pazarolják. Minden elvesztegetett perc számít és, amíg Jianyu nem kapja meg a levelet, felesleges is bármiről beszélgetniük.
- Legyen úgy - választása nem lévén beleegyezik a dologba egy sóhaj kíséretében, illetve az sem elhanyagolandó, hogy a baglyát nem hozta magával. Talán még ő sem igazán hitte, hogy ilyesmi megtörténhet egy Romániai Rezervátumban, így felkészületlenül jött. Akárhogy is, nem vesztegeti tovább az idejét. - Akkor én ezt intézem is. Ha bármilyen hírt kapok, Ön lesz az első, aki megtudja - azzal elindul, hogy nekiüljön és megfogalmazza a szívhez szóló levelet. Sok minden múlik ezen és nem hagyhatja, hogy hibázzanak. Elejétől a végéig mindent leír, azt is, amit eddig tudnak és azt is, amire eddig következtettek. Talán megfelelő motiváció lesz a férfi számára ez a nem mindennapi történet ahhoz, hogy idesiessen és kinyomozza az egészet. Minden rendben lesz. Minden.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek