29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 19:05 | Link


| |



Lényegében mindegy is volt, mi történt Catherine társaságában, neki csak egy válasz kellett. Denis tényleg elment és senki nem tudja, mikor jön vissza. Ha lett volna ideje, utána járt volna mennyire jó barátok a pizzéria tulajával, de ezt végképp nem engedhette meg magának.
Az éjszaka kezdett hűvössé válni, de ezt még megoldotta egy pulcsi felvételével, a fáradtságot viszont nem tudta eszközölni. A legrosszabb, hogy éber volt, csak épp a lábai készültek felmondani a szolgálatot. De még hátravolt két Salvatore a listáján, akiket muszáj meglátogatnia. Nem volt olyan sok, de azért nem az egyedüli a srác ezzel a névvel. De legalább megtalálta mindet; Kapitány jó szolgálatot tett és nem is került sokba, csak törölni kellett az eddigi számláját a pubban. Mert persze a nyomozási hivatalnokok is megisznak olykor pár kört fizetés előtt.
Aprót sóhajtott, miközben az újabb ház elé kanyarodott be. Elcsigázottan dőlt neki az ajtónak, közben megnyomta a kapucsengő gombját is. Meg sem várta, míg felveszik, mert nem akart még több időt fecsérelni, ha rossz háznál jár.
- Halihó, szép estét, Denis Brightmore itt van? - kérdezte feszülten az ismeretlentől. Akármennyit is sétált ma, ebben a pillanatban mindig feléled benne a remény. Megtalálja, hazaviszi, és minden jó lesz. Ebbe pedig még a fiúnak sem lesz beleszólása.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. július 8. 17:35
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. július 4. 08:53 | Link

Santos - július 3. - bah

F*sz módon indultam el, és f*sz módon érkeztem meg, pedig még a hivatalba is beugrottam - meglepő módon időben - idő előtt, hogy az átjutással ne legyen probléma. Esetemben ez rohadt nagy szó, főleg, hogy hajlamos vagyok elfelejteni azt, mégis milyen kötelezettségekkel jár a tény, miszerint dimágus vagyok. Leadtam a nevemet, meg minden tökömet, ami kellett, aztán elindultam, mégis megállítottak már Olaszországban, hogy szép jó napot! Minimum harminc percet elb*sztam ott, és folyamatosan azon stresszeltem, hogy ne jöjjön ismerős, régi barát, akárki, aki az előbb felsorolt kategóriákba tartozik. Nem találtak fogást, így sűrű bocsánatkérések közepette el lettem engedve, akár egy gyerek a sarokból.
Fáradtan dobom le táskáimat az előtérben, cipőm levételével nem is fáradozok, csak berobbanok a konyhába és töltök magamnak egy pohár whisky-t, amit rögtön el is tüntetek a pohárból. Cigarettámat a szám szegletébe teszem, vörösen izzik fel a parázs a végén, óvatosan, szinte már-már megfontoltan száll a füst a plafon felé. Mennyivel egyszerűbb lenne nekem is, ha csak elmennék a f*szba innen...
Gyönyörű gondolataimat a kapucsengő visítása zavarja meg. Az órára nézek, és szinte biztos vagyok abban, hogy a szomszéd néni hozza megint a süteményét, amit mindig megkapok, ha jövök. Gondolkodás, és beszéd nélkül nyitom ki a kaput, hogy a néni betotyorásszon - mert csak azt tud -, az ajtót is kitárom neki, hogy feleslegesen ne kelljen kopognia, majd a konyhába megyek még egy körért. Amint meghallom a lépteket mosolyogva kiabálok ki neki.
- A konyhába jöjjön be! - háttal az ajtónak öntöm ki a következő adagomat, mélyet szívok cigarettámból, Cortez pedig furcsa, puffogó hangokat ad ki, de leintem, hogy hagyja abba. A nénivel már találkozott, ne legyen paraszt, különben soha többet nem kapunk sütit, és azt nem tudnám elviselni. Ez az egyik olyan dolog, amiért megéri idejárni.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 19:56 | Link


| |



Egyszerre érezte azt, hogy célba ért és nagyon melléfogott. Mintha egy mázsás súly került volna le róla, amikor meghallotta Denis hangját, de azért nem erre a fogadtatásra számított. Ott állt egy darabig a nyitott ajtóban, hirtelen szikrát sem kapott. Fenébe a szerelemmel meg az összes többivel, mikor a srác fel sem ismeri!
Megmakacsolta magát, kissé ideges mosolyra húzódtak az ajkai. Ha így, hát legyen így. Fogalma sem volt, hol lehet a konyha, szimplán csak követte Brightmore hangját, így egész könnyen megtalálta. Amint széket látott, azonnal ledobta magát rá, kezeit karbatéve úgy dőlt hátra, mintha világ életében itt lakott volna.
- Remélem, hogy nem pakoltál ki túlságosan, mert megyünk haza - szólította meg mézes-mázos hangon. Dühös volt, ezt nem lehetett vitatni, ha a rellonos ránéz, egész könnyen kiszúrhatja ő is. Lelépett a vizsgák elől, otthagyta a húgát a feleségével, meg egy kiszámíthatatlan állattal, hogy itt halál lazán cigizzen és ki tudja mit csináljon. Talán Ellie helyett valamilyen nőcskét várt? Mindegy is.
- Te tényleg ilyen idióta vagy? - kérdezte lényegretörően, miközben ujjaival dobolni kezdett az alkarján. Ha általában türelmes volt, most semmit nem érzett belőle. Azonnal válaszokat akart, de leginkább elindulni vissza Magyarországra.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. július 6. 17:08 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Már a tudat sokat segít a lelkiállapotomon, hogy Olaszországban vagyok. Kihasználom ezt a pár napot, Salvatore-nak még nem érzem, hogy szólnom kell, és amíg nem lesz rá okom, nem is fogok. Vagyis... lenne rá okom már most? Nyugodtabb vagyok, mint amikor eljöttem, de ez még nem az igazi. Nehezen tartom magam, mint mindig, de ez most más. Nem dühnek mondanám, nem pániknak, inkább csalódott vagyok. Igen, ez a legjobb szó rá. Ismét csalódtam egy olyan személyben, akit közel engedtem magamhoz. Valahogy mindig ez van, de ez most mégis más. Ivana...
Megszólal a hátam mögött. A pohárra rászorítok, és meredten bámulok magam elé. Meg sem merek mozdulni. Nem lehet itt. Honnan tudja? Miért van itt? Nem lehet itt. Egyszerűen lehetetlen, senki nem tudja, hogy ez a ház hol van Salvatore-on kívül, ő pedig biztos nem mondta el. Egyszerűen képtelenség, hogy itt legyen. Beszedtem volna valamit, csak nem emlékszek rá? Több whisky-t ittam, mint kellett volna? Az üvegre sandítok óvatosan, de még mindig nem mozdulok meg, és meglepődve konstatálom, hogy több, mint a fele hiányzik az italnak. Ennyit megittam már, vagy alapból kevesebb volt benne? Meredten állok és bámulok magam elé, nem merek megfordulni. Cortez folyamatosan fújtat, végül csak a nyakamban köt ki, ahová kissé karmait is belemélyeszti. Most az egyszer örülök neki, segít magamhoz térni.
Lassan, mintha egy kib*szott lassított felvétel lennék fordulok hátra, poharamat még mindig markolom. A szívem olyan hevesen ver, hogy félő kiszakítja bordáimat és szegycsontomat, majd távozik a helyszínről. A szemem elé táruló látvány pedig tényleg Ivanat adja vissza. Akaratlan a már gömbölyödő hasára esik pillantásom, és hirtelen elfogy a levegőm. Gyorsan kapok utána, egy köhögésszerű hagyja el ajkaimat.
- Mit keresel itt? - sziszegem felé, tekintetem visszavezetem arcára. Annyira más. Mintha kivirult volna, mintha egy más nő ülne velem szemben. Vajon velem is ilyen volt? Én tudtam ilyen boldogságot csempészni a mindennapjaiba? Elég voltam?
- Menj el, Ivana.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 20:15 | Link


| |


- Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges.
De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne.
- Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt?
Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá.
- Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. július 6. 20:50 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Ahogy eddig meredten bámultam az előttem elterülő pultot, most ugyanígy bámulom az előttem ülő nőt. Ivana. Miért jöttél ide? Miért kell itt lenned? Miért nem tudsz elengedni, amikor ez volt a terv? Ezért sétáltál el egyetlen szó nélkül, nem? Ezért hagytál ott válaszok nélkül azon a k*rva padon. Ezért tartod meg a szíved alatt fejlődő magzatot, akit egy másik férfi nemzett neked. Akkor miért vagy itt?
Ezek a kérdések forognak a fejemben, miközben válaszolsz - legalább erre - a feltett kérdésre. Arcom semleges marad, és hálát adok Merlinnek, amiért ilyen jól tartom a hűvös, nemtörődöm énemet. Az évek sokat segítettek megedződni, és ez most válik csak igazán a hasznommá, tekintve, hogy legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el. Hogy csókolnálak mindenhol ahol csak érlek, hogy magamévá tennélek azon a kib*szott pulton, ahol az előbb még a whisky-t akartam magamnak tölteni öntudatlanságig.
- Jöttem inni, verekedni, drogozni és felejteni - horkanok fel a végén egy kicsit, amiért ennyire hirtelen és őszintén vágtam arcodba a tényeket és az igazságot. Miért is hazudnék? Miért hazudnék neked? - Leginkább azt, hogy ne bántsak senkit - folytatom higgadtabban, hangomat elmélyítem, de inkább már suttogásba megy át az utolsó pár szó, ahogy tekintetemet a tiédbe fúrom jelentőségteljesen, csak remélve, hogy megérted.
- Nem nőttek túl rajtam, Ivana - mély levegő. Hangom így is megremeg, ahogy érzem; démonjaim felébredtek és nem szándékozzák abbahagyni a motoszkálást, a megfelelő alkalom keresését a kitörésre. Gusztustalan. - Beterítettek, és az, hogy egy olyan magzatot hordasz a testedben, amihez nekem semmi közöm felőröl! - csattanok fel ingerülten és már nem akarom magam visszafogni. Azt akarom, hogy megérts, azt akarom, hogy elfogadd az én álláspontom, hogy azt mondd, rendben, akkor vége van, és együtt, évek múltán az én gyerekemet fogod a szíved alatt hordani.
- Miféle gyerekért? - pattannak ki szemeim, pupilláimmal együtt, ahogy a földről ismét rád nézek. - Ez k*vára nem vicces, és ha tényleg csak ezért jöttél, akkor arra van az ajtó, amerről bejöttél - mutatok a kijárat felé, ismét hátat fordítok neked, és a pohárral már nem bajlódva az üveg nyakát markolom meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 21:23 | Link


| |



Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt.
- Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem.
Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban.
- Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult.
Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis.
- A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban.
Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. július 7. 15:51 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Szemöldököm felszökken, ahogy visszakérdezel. Ugyanott tartunk, mint amikor Cath-tel próbáltam megértetni a helyzetet, azt, hogy nekem erre miért van szükségem, miért nem maradhatok ott, ahol mindenki más is van.
- Nem elbújok - válaszolok olyan higgadtan, amennyire csak telik tőlem, miközben a whisky-s üveg csattanását hallgatom. - Simán eljövök, hogyha egy mód van rá ne bántsak senkit megint - suttogom, mégis a szavak méregként hagyják el ajkaimat, szinte sziszegem őket, de így sem vagyok hajlandó visszafordulni feléd. Nem! Képtelen vagyok rá, félek, hogy olyat látsz, amire nem vagy felkészülve, amit nem kell látnod.
- Dehogynem! - csapok egyet a pultra ingerültebben, mint tervezem, tenyeremből a fájdalom felkúszik felkaromig, ott enyhe lüktetéssé csitul. Megfordulok, fogalmam sincs mi tükröződhet ki tekintetemből, de ez most rohadtul nem az a szituáció, hogy érdekelni tudjon. - A k*rva életbe, dehogynem! De más a két szituáció! Nem veszed észre?! - artikulátlanul beszélek, és nem kell magam kívülről látni, hogy ezt tudjam vagy érzékeljem. A legilimencia folyamatosan pörög, tudom, miért jöttél ide, Ivana. Tényleg azt hitted, hogy ilyen egyszerű lesz? Felbukkansz itt, mint egy hős, és visszarángatod a megtört szerelmest? Mert azt hiszed ez ilyen egyszerű, és hagyom magam. Hagyom, hogy megfogj és mint egy rendes kisfiú követni foglak? Nem volt rossz az elképzelés, nem tagadom, csak egyáltalán nem volt benne realitás, de egy próbálkozást ugye, minden megér.
- A húgomat ne keverd ebbe bele! - markolom a pultot, ujjaim elfehérednek, és ahogy felállsz, majd hirtelen a fejedhez kapsz automatikusan mozdulnék, hogy segítsek, hogy eltámogassalak a kanapéhoz, nehogy megerőltesd magad, de vissza fogom magam. Kénytelen vagyok, de ahogy látom, hogy a fejednél van a kezed, még inkább dühös leszek. Ez az egész az miatt van, amit a szíved alatt hordasz. - Ha akarnálak sem tudnálak elfelejteni - folytatom halkabban egy fokkal. - A céljaim elérést pedig leginkább ennek a helynek köszönhetem - mutatok körbe. - Saját magam tönkretételéről pedig nekem te ne tarts kiselőadást, amikor... - befejezem a mondatot, nem tudom hogy mégis hogyan kéne folytatnom. Pár másodperc múlva nyitom csak szólásra a szám ismét. - Amikor bármelyik pillanatban meghalhatsz! - ismét ingerlékenyebbnek érzem a hangomat, ahogy csak a gondolat felötlik bennem, hány alkalom volt az életünkben, vagy ebben az egészben, amikor bármikor benne lehetett a pakliban, hogy nem térsz vissza élve, mert szarul sül el az egyik kiruccanásod. Szívem összefacsarva dobban egy nagyobbat. Lassan mozogva indulok el a szekrény felé, kiveszek belőle még egy üveget, és meghúzom azt. A whisky marja a torkom, ahogy nem egy kortyot, hanem bő a negyedét magamba öntöm. A pultra csapom az üveget, és rád emelem pillantásomat.
- Nem tudlak elfelejteni - suttogom, ahogy tekintetem a tiedbe fúrom. - Mégis mit vársz tőlem, Ivana?
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 18:56 | Link


| |



Meredten nézte Denis hátát, nem tudott mit mondani. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy ez akár betegség lehet, annyira egészségesnek látta. De kezdett olyan formát ölteni ez az egész, amit elképzelni csak nehezen tudott.
- Bántani tudnál engem? - kérdezte halkabban, már nem volt olyan vádló a hangja. Az egy dolog, hogy valószínűleg esélye nem lenne rá, de a szándék akkor is számít. - Miről van itt szó? Mi történik veled ilyenkor?
Le kellene higgadnia, már a baba érdekében is, de egyszerűen képtelen rá. A csapkodást csak karba font kezekkel nézi végig, halványan megemelkedik a szemöldöke. Egy szavát sem hiszi el, ez pedig szörnyen érinti. Sűrű ködként szállja meg a méreg, nem is felelt semmit. Amúgy is csak valami gyerekes 'nem úgy van az' érvelés jutna eszébe.
- Hogy én keverem ebbe bele? - mutatott magára, teljesen elképedt. - Mit gondolsz, mit szólna a pici Lorin, ha Kriszpin behívná az irodába és közölné vele, hogy egy sikátorban találták meg a holttestedet, mert túladagoltad magad? - Arról nem is beszélve, hogy Ivana maga hogy érezné magát.
A halk szavak alig jutnak el a tudatáig, valahogy nehezen hiszi el. Elvégre Salvatore névvel létezik egy pár szegény nő is, ez a ház pedig pont egy közös kis fészeknek tűnik. Méghogy nem tudná elfelejteni?
- Ne merd összehasonlítani az életünket! - jelentette ki komolyan, de mielőtt folytathatná, a fiú elővesz egy újabb üveget. Teljesen kiürült az agya, csak azt látja, hogy megint mellékes lett az alkohol miatt. Gondolkodás nélkül Denis mellé lépett, erősen fogott rá a whiskey-re, jelezvén, hogy ezt el fogja venni.
- Ha még egy üveget előveszel, felrobbantom az egész kib*szott szekrényt - fojtottan mondta, egy percig sem kételkedett a saját szavaiban. Ebben az esetben valószínűleg a fal sem maradna meg, így csak remélte, hogy érti a célzást a másik.
Ha már ilyen közel volt hozzá, elgondolkozva nézett fel a szemeibe. A kékjeiben kereste a választ, mivel magától nem tudta.
- Nem baj, ha nem fogadod el a gyerekem és engem sem. De nem teheted tönkre magad, ezt meg kell ígérned.
Csak így tudta elfogadni a helyzetét. Nem lesz soha a felesége, nem fognak közös életet kialakítani, nem lesznek egymás mellett a nehéz pillanatokban. Talán soha többé nem is fogja látni, ahogy befejezi a fiú a tanodában a tanulmányait. Nem zavarta, ha nem tartja be az ígéretét és elfelejti végül még az Ivana nevet is, amíg megtesz minden tőle telhetőt.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2019. július 7. 20:08
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. július 9. 18:36 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Kérdésedre kikerekednek a szemeim, és egy hirtelen levegővétellel, fejem előre esik. Nem válaszolok rögtön. Annyira próbálkoztam, annyira akartam, hogy ne derüljön ki, hogy ugyanaz maradjak a szemedben, mint aki eddig. Ennek – ezek szerint – itt a vége.
- Igen, tudnálak, nem mintha ez egyenlő lenne azzal, hogy akarok bárkit bántani – motyogom orrom alatt, mielőtt rád emelném tekintetem, amiből immár én sem tudom, mi tükröződik kifelé. – Dühkitöréseim és pánikbetegségem van, Ivana. A démonjaim, miközben beszélgetünk, folyamatosan elő akarnak törni, hogy olyat tegyek, ami később felemésztene – egy pillanatra megállok, aztán halovány mosollyal ajkaimon folytatom. – Emlékszel, amikor egyszer azt mondtad nekem, hogy nem zavar, ha különlegesebb vagyok másoknál? Nem vagyok különlegesebb. Rosszabb vagyok – mosolyom lehervad, ahogy ismét előre esik a fejem. Itt vagyunk. Mindenre pontosan emlékszem arról az estéről. Akkor mondtam el neked, hogy szeretlek, amit viszonoztál. Emlékszem, amikor az a bizonyos mondat elhagyta a szádat, mennyire kétségbeesve mentem vissza Cath-hez, hogy vajon tudod-e? És ha tudod, akkor honnan? Miért nem mondtad addig? Miért csináltál úgy, mintha nem tudnád, hogy elmebeteg vagyok?
Hirtelen kapom fel a fejem, ahogy meghallom ismét húgom nevét, majd Ivana gondolatait. Legszívesebben csapkodnék, ordítanék, törnék, zúznék, ütnék mindent, ami a kezem ügyébe kerül, mert ezek a gondolatok, összefacsarják a szívemet. Hogy gondolhatsz ilyet? Tudtommal nem én hordok a szívem alatt egy olyan gyereket, aki nem a páromtól van. Furán is venné ki magát, de csak meg van a lényeg. Kinézed belőlem, hogy megcsallak.
- Inkább lásson holtan, minthogy bántsam – fordulok feléd, ahogy rámarkolsz az üvegre. Gyorsan döntök. Az üveg a pulton koppan, nem érdekel az sem, ha kifolyik, vagy az üveg szétroppan az ütközéstől. Teljes testemmel feléd fordulok, és kezdelek el nyomni a fal felé. Fenyegetőzésedet elengedem a fülem mellett, viccesnek tartom, hogy azt hiszed, egy szekrény robbanása el tud tántorítani az ivástól, vagy a rosszabbaktól. Egy gonosz mosollyal konstatálom, amikor hátad a falnak vetődik.
- Nem szoktam ígérgetni, ezt te tudod a legjobban – mormogok, ahogy lenézek rád. – Azt várod tőlem, hogy engedjelek el, mert felcsináltak, és nem vagy hajlandó másik opciót választani? – szememet lehunyom, ahogy megtámaszkodom fejed mellett a falon mindkét kezemmel, egyik lábamról másikra rakva súlyomat. Ez opció volt eddig? Elengedni. Hogy lennék rá képes? Hogy engedjem el azt a nőt az életemből, akinek végre tényleg sikerült megnyílnom, akár egy normális embernek? A gondolata is fáj.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. július 9. 18:36
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 14. 21:27 | Link


| |



Kissé talán tanácstalanul bámult vissza Denisre. Talán sejtette, de megérteni akkor is nehezen tudja. Szívtelen egy barátnő, pedig csak túlzottan logikusan közelíti meg a dolgot újfent. Lassan kifújta az addig bent tartott levegőt, ahogy visszagondolt arra a napra.
- Semmit nem változtat ezen, nem vagy rosszabb - rázta meg a fejét. - Nem így kellene magadat látnod - szomorkásan villant a tekintete. Hiába a vallomások, úgy érezte, hogy egyre távolabb sodródnak egymástól. Kinyújthatná a kezét és megérinthetné Denist, de amint kilépnek ezen az ajtón, meddig lesz ez elmondható?
Nem is folytatja a Lorinos dolgot, hamar beismeri, hogy eléggé mellélőtt ezzel. Tekintete az üvegre tapadt, ahogy darabjaira tört. A szagtól azonnal émelyegni kezdett, ha nem vezetne pubot, valószínűleg most kért volna műsorszünetet. Nem tudta mennyire tudatosan, de Denis annyira közel került hozzá, hogy már nem érzi annyira a tömény whiskey szagot, csak a fiú kellemes illatát. Egy fokkal jobb, már ha eltekint attól az aprócska ténytől, hogy csapdába került.
- Hogy... micsoda? - kérdezett vissza lassan. Szabad kezével felnyúlt, hogy nem épp szerelmesekhez méltó módon fogjon rá az állára. Eszébe jutott Catherine figyelmeztetése, és most kellene eljönnie a pillanatnak, amikor félni kezd, de teljesen máshogy reagált.  
- A végét meg sem hallottam, mert nincs más opció, nem is volt. Nem lenne a gyermekem kevesebb vagy több, ha tőled lenne, így is egy csoda lesz. Megsértettem a büszkeségedet? Nagy ügy, majd kihevered. De ha még egyszer azt kívánod, bár ne lenne, te nem fogsz tovább létezni.
Holmi szekrényekkel fenyegetőzni egy dolog, most viszont talán kicsit messzire ment Elle. Kedvesen akart idejönni, gyorsan távozni, folytatni az életét ott, ahol abbahagyta. Ehelyett tudatosan tépte fel a fiú sebeit, szándékosan bántotta.
Dacosan nézett bele Denis szemeibe, még pislogni sem akart. Tisztán látta, hogy ami a legboldogabbá tette Elliet, elvette tőle a szerelmét. Számára mégsem volt opció, hogy szó nélkül lelép és félbehagy mindent. A keze lassan csúszott le Denis nyakára, már nem szorította, csak finoman érintette a meleg bőrét.
- Pécsen is elmondtam neked, hogy két lehetőségünk van. Vagy elfogadod a babám, vagy nem találkozunk többet. Köztes lehetőség nincs, arra nem lennék képes. De nem ezért vagyok itt, csak miattad jöttem ilyen messzire. Denis nem tehetsz kárt magadban, nem dobhatod el az eddigi életedet - szemeit lesütve rázta meg újra a fejét, mielőtt még pityeregni kezdene. 20 hete először átkozta a terhes hangulatingadozását.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. július 24. 19:17 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Keserűen elmosolyodom, miközben szemeimet lehunyom és kissé hátravetem fejemet. Amikor előrebiccentem szemeim már nyitva vannak, és fogalmam sincs mit is kéne reagálnom. Elmondtam életem egyik legsötétebb és legnagyobb titkát, erre azt mondod, hogy nem így kellene felfognom? Mégis hogyan? Elmebeteg vagyok, te pedig azt próbálod nekem sugallni, hogy ne lássam magam elmebetegnek. Akkor mégis minek lássam magam? Tökéletes angyalnak, akit Sátánnak hívnak, csak van néhány plusz stikkje? Kár, hogy nem így működik a dolog, és legszívesebben ezt az arcodba kiabálnám, de nem tehetem. Egyszerűen nem vagyok rá képes, hogy bárminemű fájdalmat okozzak neked - akarva.
Kihallom hangodból a meglepettség okozta hangszínt, mégsem tud érdekelni. Választás elé állítottál engem, még sincs választásom. Csuklódat, ami felém mozdul, még a levegőben elkapom. Nem erősen, épp annyira szorítva, hogy sehogy ne tudj kiszabadulni, de fájdalmat se okozzak. Hogy hol a határ? Nem tudhatom, de ismerlek, túl erős vagy néha, így nem aggódom a fájdalom okozása miatt. Kezedet fejed fölé irányítom, hogy még közelebb léphessek hozzád, fejemet fokozatosan hajtom le, ahogy közeledek, még végül nyakadnál kötök ki. Minden szavad tőrként szúr szíven, de nem törődök velük, nem szabad, mert különben vége lesz az egésznek. Savanyú íz van a számban, keserű mosoly ékesíti ajkaimat, ahogy folytatod, mert fogalmad sincs, hogy mikor kell abbahagyni. Vagy pontosan tudod, csak oda rúgsz, ahol a legjobban fáj, és valamiért legilimencia nélkül is a második opciót tartom valószínűnek. Homlokomat válladra hajtom, így várom, hogy a végére érj, és befejezd a szerinted teljes mértékben elfogadható opciókat. Mert igen, szerinted elfogadhatóak, és erről beszéltem; adtál választást, de mégsem. Szerintem lehetne más megoldás is, ami nem kényszerít olyan döntésekre, amiket később megbánnék. Megbánnánk.
Lemondóan sóhajtok egyet, amikor a végére érsz. Még egy ilyen mondat és én is eltűnök a földszínéről. Az lenne a legegyszerűbb neked Ivana, nem? Ha nem is léteznék többé, mert akkor nem kellene a drága idődet, amit a magzattal is tölthetnél rám pazarolnod most azzal a céllal, hogy visszavigyél. Két lehetőségem van. Két kib*szott lehetőség, mert te azt mondtad, mert végletekben gondolkozol, mert azt hiszed el vagy késve, mert azt hiszed, hogy ez most így jó, mert én nem vagyok neked elég. Ki tudja? Talán tényleg nem.
- Befejezted? - morgom válladba fáradtan. Mit kéne tennem? Csuklódat ugyanúgy szorítom, testedet a falnak préselem, még annál is jobban, mint eddig, már ha az még lehetséges. Nincs más opció...?
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 10. 22:08 | Link


| |


A csalódottság írja le leginkább az érzéseit jelen pillanatban. Ha eleinte ellenkezett is, elég volt egy szó Brightmore-tól, és már nem is foglalkozott a sajgó csuklójával. Nem benne csalódott, hanem saját magában.
Azzal jött ide, hogyha a fene fenét eszik is, de hazaviszi magával Denist. Sokszor volt már szorult helyzetben, de Houdini módjára valahogyan mindig kiszabadult. Most sehogy sem talált megoldást, akárhogyan törte a fejét.
- Hogyne - felelte keserédesen. Befejezte fizikai értelemben, mentálisan és átvitt értelemben is. Eljött az a pillanat, amikor már nem látta értelmét a harcnak, egyszerűen letette a lantot.
A plafonra emelte a tekintetét, néhány nehéz másodpercen keresztül csak Denis lélegzését hallgatta. Olyan közel volt most egymáshoz az élete két legfontosabb szereplője, mégis szakadék tátong közöttük. Korábban nem mondott ki dolgokat, de most nem fog így távozni.
- Szeretlek Denis, és szerintem mindig is szeretni foglak. De nagyon úgy néz ki, hogy nem találjuk a közös utat, és akármennyire fáj, néha a szerelem nem elég mindenre - aprót sóhajtott, úgy érezte, mintha csak ismételné önmagát. - Én most hazamegyek, te pedig dönts belátásod szerint. Hagyhatod, hogy legyűrjenek a démonjaid, vagy fogod magad és felállsz, hogy küzdj azokért, akik szintén szeretnek téged.
Megértette - részben -, hogy a fiúnak sokkal nehezebb a helyzete, mert komoly mentális problémákkal küzd. Átérezni soha nem fogja tudni, mivel az ő lábára túl nagy lenne Denis cipője, ahogy a hajójában sem tud evezni.
Mélyeket pislogott, mielőtt még elsírná magát. Kicsit félt, hogy ezek a problémák kihatással lesznek a babája jellemére, ezért már-már kényszeresen nyugalmat erőltetett magára. Amennyire tellett tőle, megpróbálta eltolni magától Denist, hogy kiszabadulhasson ebből az egész szituációból és hazamehessen.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. augusztus 18. 17:41 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Valóban befejezted, és pár percig némaságba burkolózunk csak. Te is, én is, mert mindkettőnknek ez kell. A kisugárzásod megváltozott, a légzésed egyenletessé vált, és félek, hogy ennek olyan vége lesz, amit nehezen, vagy egyáltalán nem fogok tudni feldolgozni. Érezhető, hogy döntöttél, és valamiért úgy érzem; nekem ez nem fog kedvezni. Szemeimet összeszorítom, alsó ajkamra harapok rá, hogy vissza tudjam fogni mindazt, ami ki akar törni belőlem. Mindent. A megbántás érzését, az árulásét, azt, hogy nem adsz választást, hogy kénytelen lennék bele menni egy olyan dologba, amihez nekem semmi közöm és felkészülve sem vagyok rá.
Kis monológodon elmosolyodom, és legszívesebben hagynám kitörni a nevetést, az őszinte, mélyről jövő nevetést, amiért azt hiszed nem küzdök a körülöttem lévőkért. Minden kibaszott napom egy küzdelem, amióta beléptél az életembe, és miért? Egyszerű, Ivana. Azért, hogy normálisnak láss végig, hogy ne okozzak neked fájdalmat. Szerinted miért indult minden napom dupla adaggal? Mert ha találkoztunk, vagy csak véletlen összefutottunk nem akartam, hogy bárminemű dolog tönkretegye azt a pár órát, amíg veled vagyok. Amíg az enyém vagy, amíg én a tied vagyok.
Érzem apró kezed nyomását a mellkasomon. Nem engedhetlek még. Még nem. Hátrébb lépek, hogy kissé levegőhöz juss, de rögtön magamhoz is szorítalak. Lassan, félve csúszok le mellkasod, majd hasad mentén, hogy térdre rogyhassak. Homlokomat immár gömbölyded hasadnak döntve szorítom össze szemeimet. Nyertél.
- Nem tudom mit szeretnél tőlem, Ivana - suttogom hasadnak, megpróbálva úgy beszélni, hogy a legyőzöttségem egy pillanatra se érződjön ki. - Azt tudom, hogy átbasztál, és nem is kicsit. Az ajtó tudod merre van - felemelkedem. Kérdés nélkül csókollak meg, ujjaim hajad fürtjei között találnak menedéket, és próbálom minden érzésemet belevinni ebbe a csókba. Talán az utolsóba. Eltávolodom tőled, lágy csókot lehelek homlokodra, miközben kezem arcodra csúszik, szemeimet összeszorítom. - Vigyázz magad... nem, magatokra, kérlek - motyogom homlokodnak, mielőtt elfordulnék tőled, hogy utadra engedjelek, mert menni akarsz. Látom, és érzem. Hallom, mert mindent hallok. Lassan fordulok vissza feléd.
- Szeretlek, Ivana - mondom ki egy vérszegény mosoly mellett, életem utolsó olyan mondatát, ami őszinte, ami érzelmekkel teli. - Meg foglak keresni, amint készen állok rá - fordulok a pult felé ismét, hogy már tényleg utadra engedjelek.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek