A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Szülihét, szülihétvége. Mindkettő nagyon jól hangzik, de az egy kicsit még sokkal jobban, hogy senki nem ment sehova egész héten. Mindenki itthon volt és néztünk rengeteg mesét, játszottunk, ehettünk együtt, nem csak vacsorát, ha úgy sikerült, de reggelit meg ebédet is, nem beszélve a tízóraikról és az uzsikról. Bár egy ideje ez utóbbi nekem átment alvásba minimum egy brekivel együtt, pedig mindnek illene, mégis van aki helyett én szoktam, mikor van apuci vagy valamelyik mama velem itthon. De ma, azon kívül is, hogy ünnepi, a legünnepibb minden, mert Klara bizony három éves!
Reggel korán már együtt ébresztettük, de csak picike gyertyás sütivel, mert a meglepi még vissza volt. Korán öltöztünk, még sötét volt odakint, hogy aztán a kocsiba csüccsenjünk a kutyusoknak integetve és elinduljunk. Én kicsit furcsán éreztem magam, a kórházon kívül az elmúlt két hónapban sehova nem mozdultam ki, se erőm, se kedvem nem volt. Csak itthon lenni, meg féltem is kicsit. Egy hónaposak a napokban a fiúk,és nem indult minden velük se zökkenőmentesen. Mi van, ha nem szeretnek majd autózni? Vagy sokszor kell megállni?
- Nem lesz baj, hogy ennyire picikkel megyünk?
Meg nem tudok mellettük is ülni, meg Lewy mellett is. Csak éreztem, hogy kicsit feszengek, ahogy elől az övem piszkáltam, de aztán csak a szívecskére néztem és vártam, hogy ébredezzenek az alvásból, már fényben a törpök. Csak óvatosan elfordultam, amennyire ment, hogy tudjak hátrafelé bámészkodni, meg még nem figyeltek - meg szerintem mióta elindultunk - vagy négy fotót is csináltam. Fejenként, minden fél órában. Csodaszépek, a fiúk a hatalmas, szürke szemeikkel, amivel merednek előre, a lánybrekusok meg a csodaboldog mosolyukkal. Megigazgattam a felsőm, ami még elég feszes volt, de legalább nem olyan feltűnően. Mondjuk a két alsó gomb megadta magát, de nem feltűnő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=758446#post758446][b]Maja Bojarska - 2019.05.14. 18:38[/b][/url]

Szülihét, szülihétvége. Mindkettő nagyon jól hangzik, de az egy kicsit még sokkal jobban, hogy senki nem ment sehova egész héten. Mindenki itthon volt és néztünk rengeteg mesét, játszottunk, ehettünk együtt, nem csak vacsorát, ha úgy sikerült, de reggelit meg ebédet is, nem beszélve a tízóraikról és az uzsikról. Bár egy ideje ez utóbbi nekem átment alvásba minimum egy brekivel együtt, pedig mindnek illene, mégis van aki helyett én szoktam, mikor van apuci vagy valamelyik mama velem itthon. De ma, azon kívül is, hogy ünnepi, a legünnepibb minden, mert Klara bizony három éves!
Reggel korán már együtt ébresztettük, de csak picike gyertyás sütivel, mert a meglepi még vissza volt. Korán öltöztünk, még sötét volt odakint, hogy aztán a kocsiba csüccsenjünk a kutyusoknak integetve és elinduljunk. Én kicsit furcsán éreztem magam, a kórházon kívül az elmúlt két hónapban sehova nem mozdultam ki, se erőm, se kedvem nem volt. Csak itthon lenni, meg féltem is kicsit. Egy hónaposak a napokban a fiúk,és nem indult minden velük se zökkenőmentesen. Mi van, ha nem szeretnek majd autózni? Vagy sokszor kell megállni?
- Nem lesz baj, hogy ennyire picikkel megyünk?
Meg nem tudok mellettük is ülni, meg Lewy mellett is. Csak éreztem, hogy kicsit feszengek, ahogy elől az övem piszkáltam, de aztán csak a szívecskére néztem és vártam, hogy ébredezzenek az alvásból, már fényben a törpök. Csak óvatosan elfordultam, amennyire ment, hogy tudjak hátrafelé bámészkodni, meg még nem figyeltek - meg szerintem mióta elindultunk - vagy négy fotót is csináltam. Fejenként, minden fél órában. Csodaszépek, a fiúk a hatalmas, szürke szemeikkel, amivel merednek előre, a lánybrekusok meg a csodaboldog mosolyukkal. Megigazgattam a felsőm, ami még elég feszes volt, de legalább nem olyan feltűnően. Mondjuk a két alsó gomb megadta magát, de nem feltűnő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=758852#post758852][b]Lewy Bojarski - 2019.05.20. 13:47[/b][/url]

ÚgYsEm FoG eMlÉkeZni MiLyEn SzÜlInApJa VoLt, KiCsI méG. Az ilyen megszólalásokra legszívesebben arcon rúgtam volna Müllert, de nem tettem, mert nagyon rendes, családos és kiegyensúlyozott ember vagyok, aki nem követ el hirtelen felindulásból erőszakot. Vagy legalábbis, igyekszik, de  múltkor megpróbálta elspoilerezni a Pikát is, szóval kénytelen voltam őt elhallgattatni. Idióta.
Igazából mehetett volna minden sokkal döcögősebben is, de nem ment. Minden jónak látszott, as far as I can see, senki nem sírt, Pawelék kis édesen szundiztak hátul, Klara néha előredőlve nézegetett rájuk. Szerettem, milyen kis összetartóak, mindenki imádott itthon mindenkit és ez megnyugtató volt. Nem hiányoztak a féltékenységi jelenetek.
- Nem szívem, tudod, olyan, mint egy nagy park, körbe lehet sétálni, ha nem is akarjuk őket sehova bevinni, akkor sincs semmi, mert legfeljebb hintázol a törpikkel, mi meg megvárunk odakint.
De bőven tudtam volna olyan dolgokat sorolni, amit simán lehet a törpikkel is, még ha nem is igazán vannak képben azzal, mire kell figyelni.
- De ott van mondjuk a Kisvasút, meg annak a mesés verziója, ott vannak fények meg asszem zene is... Az óriáskereket is meg lehet oldani, szóval bőőőven van, amire együtt is fel tudunk ülni - néztem a forgolászó nejemre, majd elmosolyodtam halványan, a visszapillantó tükörben azért lecsekkolva a törpiket.
- Tényleg emiatt aggódsz? Vagy van más is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=758861#post758861][b]Maja Bojarska - 2019.05.20. 14:46[/b][/url]

Volt idő, mikor nem szerettem, és tudom, hogy a férjecskének néha még most sem egyszerű, ettől még a szülinapok igenis szépek és fontosak. Mióta együtt tarthatunk én is máshogy gondolok rá. Már egy ideje nem féltem tőle, hogy valami baj velem lenne vagy az enyémmel, hogy az ront el mindent, pedig nem tudtam az okát sok dolognak a múltból. De jó volt és könnyebb Lewy mellett, szeretem, és éreztem, hogy ő is, mikor nehéz is velem. Ami azért sokszor van. Vagy volt az utóbbi időben szerintem.
- Mert ti nem hintáztok? - tettem fel az egyértelmű és nagyon bután hangzó kijelentésre szánt kérdésem, még ráncoltam is a homlokom, ahogy számolgattam. Nem értettem ki nem akarna. Én sem, ha ők nem. Mármint semmi nem annyira fontos, hogy mosta aztán egyedül belevágjak, amúgy sem szeretem. Főleg a nagy és ismeretlen helyeket egyedül mászkálva. - A vonatozás jól hangzik, az olyan aranyos - meg tudom én is milyen, nem kell nagy dologra gondolnom, ami azért sokat segít a helyzeten. Nem vagyok okos az ismeretlen dolgok előre kitalálásában.
- Akkor jó, én elhiszem - tettem hozzá, bár a végét már hátrafelé mondva, ahogy visszatoltam a cumit a breki szájába, mielőtt eltörik a mécses, mert elrepült és senki nem találja. Nem nézett ki rosszul semmi, nem voltak nyűgösek, de sosem lehet tudni én meg nem akartam rossz kedvet se nekik, se másnak.
- Más? Mire gondolsz? - húzkodtam meg a felsőm visszafordulva, ahogy felé néztem. Voltak kételyeim, meg furcsa volt megint kimozdulni, de erről senki nem tehetett, ez csak úgy benne van az emberben, főleg ha olyan butább fajta, mint én. - Éhesnek éhes vagyok én is, mint Klara, de az nem olyan aggasztó azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759384#post759384][b]Lewy Bojarski - 2019.05.24. 23:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759394#post759394][b]Maja Bojarska - 2019.05.25. 14:02[/b][/url]

Azért nem vagyok túl okos, de sejtettem, hogy vannak dolgok, amit nem pár hónapos - éppen kettő - babákra terveztek. Nem is tudom van-e olyan hely, park, játszóház vagy bármi, ami ezt figyelembe veszi. Mármint nekik még az a szép, színes játszós szőnyeg is csak bámulással jó. Általában egymás kezét nyálazzák össze, mint akik éhesek, de más nem történik. Kapálóznak, Jacek a hangját is próbálgatja, meg lehet Lewy idegeit, mert mindig akkor csinálja, mikor ő nincs ott. Így nem hallotta. Csak én.
- Igen, ezt gondoltam - bólintottam párat, bár azért nyilván ha van kis, játszótéri hinta, ha az ölemben vannak, vagy olyan kenguruban, legalább egy, ő azért csak tud, értitek. DE egyelőre ezt nem vezettem elő, inkább csak majd kiestem magamból is, még turkáltam hátra, hogy minden rendben legyen. Megfogtam a repülő cumit, meg levettem az isziskulacs tetejét a minibrekilánynak, csak utána fordultam vissza.
- Van ott valamilyen állat is? Mármint, jó, nem egy állatkert. De tudod például ott a park, mikor szoktunk menni a papiékhoz a Balatonra, sok mókus is van, amiket meg lehet simizni - nem mintha szeretnék mókust kergetni, de arra, ha valamit megnézünk, ami mozog meg hangos, biztos élmény a fiúknak is. Azt már tudom, hogy ahogy telnek a hetek, ezekre már egyre jobban figyelnek. Mondjuk sokat alszanak, főleg nappal, nem hiszem, hogy baj lesz velük. Majd este, de az már nem a hely dolga.
- Üh-üh, nem, igazából itt is csak mikor átutazunk rajta veled, meg mikor régebben versenyen. Szóval úgy nagyon sosem kirándultam sehol, tudod - vonogattam a vállam. Nem voltam ettől rosszabb kedvű vagy vágyakozó, szerettem úgy, ahogy volt az életem akkor, pár apróságot nem véve. De az is mindig olyan jó volt, mikor végül eljutottam valahova, hogy a férjecskével először.
- Csak furcsa, nem voltam sehol egy ideje, tudod, hogy sokszor nem érzem magam jól, mikor népszerű helyre kell menni, most meg egy ideje nem volt...senki, semmi. Tudom, de nem tudom miért - és tényleg így is van. Nehéz, csak jönnek dolgok, sokszor fáradt vagyok és azért, vagy fáj valami és akkor. Nehéz megmondani, lehet tényleg csak hiszti, ahogy mondogatják sokan. - Te is aggódsz? De most min? A hamin kívül - az egyértelmű lett, hogy sarkalatos pont. Éhes voltam, de azért ennyire még nem vagyok türelmetlen, csak megsimiztem a kezét lehetőleg nem belenyúlva semmibe, nem mindig jó macerálni, ha vezet ezt tudom, aztán kicsit a vállának dőltem majd csak visszahelyezkedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759574#post759574][b]Lewy Bojarski - 2019.05.26. 17:02[/b][/url]

- Nem tudom, néha vannak pónik, amiken lehet lovagolni, gondolom az tetszene a lányoknak. A fiúk meg elvannak a látvánnyal. - Már amennyit látnak belőle, de ezt nem teszem hozzá pluszba. Nem fontos infó, nem is lényeges, inkább csak csendben maradtam, az ujjaimmal kicsit dobolva a sebváltón a háttérben halkan ciripelő rádió zajára. Nem igen lehetett túlzásokba esni a hangerőt illetően, nem akartam, hogy végigunják a gyerekek az utat, de legalább ment valami.
- Jó, egy kérdést megért. Tudod, nekem Pécs is külföld,ha úgy vesszük. Olyan élettel, mint az enyém, kicsit minden ország az - ismertem el, vonva egyet a vállamon. Mert a sok utazás miatt egyetlen földrajzi helyhez sem kötődtem annyira, hogy honvágyam legyen. Persze, voltak városok, amiket jobban szerettem, mint a többit. Varsó, München, Pécs. De ezeket sem azért, mert adott országban vagy területen feküdtek, sokkal inkább azért, mert számomra jelentős eseményeknek adtak otthont.
- Babygirl, attól hogy néha jön egy-két bukkanó, az élet nem áll meg. Szerintem tetszeni fog. Tudod, hogy nem maradhatsz örökké a négy fal között.
Nem hiszem, hogy ez alkalmas időpont belemenni abba, hogy pontosan min is aggódok, millió és egy dolog van, mindig más és más, néha csak egy zsebkendő kérdése, máskor meg rendesen emberéletek. Végletes vagyok, de ez is a részem, semmi meglepő.
- Nem tudom, sokszor, sokmindenen. Múltkor azon gondolkoztam hol járjanak a lányok előkészítőbe. Mármint... Érted, lassan érik azt is elkezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=759708#post759708][b]Maja Bojarska - 2019.05.27. 17:43[/b][/url]

- Szerintem is élveznék. - A pónik édesek, a pacikra is mindig fel szoktak figyelni, mikor olyan helyen sétálunk akár a faluban, akár Pécsen. Anyáékkal voltunk a közeli nagy terápiás lovardánál és meg is szabadott egyet-egyet simizni, szóval biztosan nagyon tetszene nekik. A fiúk nyilván kicsik, ezt én is tudom, de örülök nagyon, hogy itt vannak. Velünk. És minden a legnagyobb rendben van. Talán kicsit jobban féltem attól, most mi lesz, mint a lányoknál bármikor, és itt nem is a szülésre gondolok, csak arra, hogy fogok én vagy Lewy vagy együtt boldogulni a dologgal. Nehéz volt neki már az elején az, amit a doktornéni mondott a babamozin, utána meg gondolom ő is átgondolta, hogy egy-egy breki is sok mindent igényel, hát kettő egyszerre. Főleg ők. Az egyiküket még nem láttam éjjel aludni, pedig már két hónaposak. Meg még majdnem meg is ette a rongyikáját egyik éjjel, mintha muszáj lenne.
- Igen, sosem egyszerű, tudom, hogy régen is majdnem nevettél rajtam, csak azért még sem, mikor olyanokat mondtam - vontam egyet a vállamon. Nem volt ez rossz érzés így utólag vagy kellemetlen, igazából én is mosolyogtam már rajta. De azért emlékszem a tekintetére, mikor megkérdezte hová mennék szívesen én meg mondtam, hogy a Balatonra. Szóval nem pont ugyan azt ismerjük és láttuk eddig a világból. Azaz mi még keveset a brekikkel, de ezen szeret változtatni mi meg boldogok vagyunk.
- Nem akarok bukni semerre, és remélem azt ők se fognak hami után... azt hiszem elfelejtettem a másik felsőm - gondolkodtam el magamra nézve. Éreztem, hogy túl könnyű volt a hátizsákom, de mindegy is. - Tudom, szeretek is kimozdulni veled, veletek. Jó érzés, csak kicsit megint furcsa, most sok volt, mikor úgy nem ment vagy nem volt jó érzés - vallottam be, mert ha nem is mondtuk ki így volt. Egy időszakban nem voltam semmivel túl jóban, persze a brekik más tészták. Velük igyekeztem így is a legboldogabb lenni, mert ők nagy öröm. De most már nem féltem sok dologtól, amitől akkor még igen.
- Lassan? Miért oda mennyitől kell? - néztem kicsit értetlenül. Mert még picik, tényleg azok, nekem nem mondják hogy nem. Most születtek, meg még tökre nem tudnak sok-sok mindent. Persze járunk, mikor Münchenben vagyunk a foglalkozásokra az ottani oviszerű helyre, Klara szereti is, de az más. Csak pár óra és mehetünk haza. - És ezt muszáj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=760444#post760444][b]Lewy Bojarski - 2019.06.03. 06:31[/b][/url]

- Hát reméljük. De ha nem, akkor is biztosan találunk majd valami olyat, amit élveznek. Elég nagy ez a park, ha engem kérdezel - bólogattam kicsit magam elé. Persze, egy gyereknek meg még nagyobb, sok dologra lehet lelkesedni és elég finomakat lehet enni is, ami soha nem egy elhanyagolható szempont, főleg nem a mi ismerősi körünkben és társaságunkban. Átjövős buli előtt is mindig be kellett vásároljak a lányoknak. Elég durván.
- Jó, tudod, hogy sosem azért nevettem, mert bántani akarlak. Isten ments. Egyszerűen olyan dolgok hangzottak el tőled, amik annyira édesen naivak, vagy újak voltak nekem, hogy már kint is volt a nevetés. Paff - tártam volna el a karjaim tanácstalanul, de ez nagyon nem egyszerű, mikor éppen vezetsz, szóval későbbre halasztottam a dolgot. Ettől még őszinte voltam, sosem voltam oda az aranyásókért, ezen pedig az évek sem változtattak. De Maja nem volt az és az elején ezt kicsit nehéz is volt megemésztenem, a túl sok negatív tapasztalat után.
- Melyik másikat? - kérdeztem kissé értetlenül, vetve egy pillantást a felsőjére, aztán visszanéztem az útra, mielőtt még valami probléma akadna, amit nem veszek észre időben. - Igen, tudom Babygirl. De majd elmúlik.
Remélem. Ezt nem tettem hozzá hangosan, mert erre valók az apuk, hogy elhallgassanak, amikor kell és csak azt mondják el neked, ami a bíztatásodhoz és a boldogságodhoz feltétlen szükséges. Persze, nem mindenki tartotta magát ehhez. Kicsit meg is igazítottam a visszapillantótükrömet, vetve egy pillantást az útra, majd a brekkencsekre. Még épp elfértünk.
- Hogy-hogy mennyi? Mikortól? Bogolyfalván például van minicsoport, az 2 éves kortól, de az ovi meg itt kötelező, tudod, 3 éves kortól. Akkor már inkább bíznám a lányom Hannahékra, mint vadidegenekre. - Más kérdés, hogy én sem voltam elragadtatva a dologtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=760460#post760460][b]Maja Bojarska - 2019.06.03. 13:02[/b][/url]

Nem aggódtam - már - ezen, én bíztam benne és tudtam, hogy ha ide jövünk, annak oka van. Mindig gondol ránk, jobban is, mint bárki hinné, szerintem az újságírós néniket és bácsikat újra és újra meg tudta lepni. Azt hiszem most ezzel az utolsó pocis dologgal is azt várták, azért voltunk csendesebbek a végén, mert majd megy és jól megmondja, hogy neki ez elég volt. Lehet volt olyan pillanat, még az első hetekben, mikor rájöttem, hogy brekisek vagyunk újra, hogy talán tényleg kitáncol, ha éppen alkalmatlan, de rájöttem, hogy rosszul tettem. És tudom, hogy meg is bántottam ezzel, amit nem akartam. Mindig itt van nekem, nekünk. Szeret, szeretem.
- Nem mondanám, hogy hibáztatlak ezért, igazából van, ami szerintem is elég bután hangzott vagy vicces volt. Ettől még én azt hittem, ez így jó. Nyilván megtanultam mi nem annyira - vonogattam kicsit a vállamat. Tényleg úgy éreztem igyekeztem nagylányabb lenni és ezért sokat tettem, nem csak az anyuskodással a brekik mellett, hanem úgy mindenben, amiben tudtam.
- Bármelyiket, nem emlékszem. De már vagy egy éve nem megyek nélkülük sehova - húztam el a szám, mert vannak balesetek. Leeszem, leeszik, összekenem, összekenik, lepisilnek, lehánynak vagy éppen én magam.... sajnos megtörtént eset, nem tehetek róla, én nem akartam, de nagyon büdi volt ott, és a breki is bukott rám és a szagok, csak uuundi. Ellenben az utazással, az azért nem volt rossz. Mikor azt mondta, minden rendben lesz elmosolyodtam és kicsit megsimogattam a lábát, ahol elértem. Hittem neki és úgy éreztem tényleg most minden békés és jó.
- Hát úgy mennyi...a kor....a brkei...ezek - bólogattam, ahogy folytatta, mert igazából megválaszolta, szóval értette a kérdést. Vagy ha nem is, tudta, hogy nem tetszik és miért. Szeretek otthon lenni velük, mikor velem meg nekünk rajzolnak elsőre, meg énekelnek, táncolnak, labdáznak. Mindent. De igen anyu is mondta, hogy egyszerűbb, ha délelőtt csak kisbrekizek még ők játszhatnak meg tanulhatnak dolgokat, utána meg lehet nagy brekis délután. Vagy hasonlót magyarázott, mai nem hangzott rosszul, de olyan jól se azért.
- Igen tudom, mondta Cel hogy ő és Emma viszik a 2 meg a 3 és 4 éves brekis csoportot. Meg ott vannak Kevééktől is a brekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=766037#post766037][b]Lewy Bojarski - 2019.08.06. 14:10[/b][/url]

- Igen, tudom. Te azt sem hibáztatod, aki tényleg megérdemli - vontam meg a vállamat egészen lazán, nem féltettem Maját tőle, hogy majd most megsértődik. Ezt már túl sokszor is adtam a tudtára, valami olyan volt ez, amit ha nem is látott be, de amiről tudott.
Nem tudtam hirtelen hová tenni, hogy milyen felsőt hagyott, otthon, de aztán válaszolt is, hogy nem az a fontos, melyiket, hanem hogy nincs itt! Felszusszantam kicsit, bólintva egy nagyobbat.
- Szerintem a csomagtartóban még van tartalék felsőd egy, a múltkor raktam be a kis dobozba, amiben a gyerekek sos-váltása is van - gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán lehet, hogy azóta már kivette és nincs is itt. Én azért úgy emlékeztem, mintha pár nappal ezelőtt még láttam volna. Ez persze nem jelent semmit, néha az alváshiány fura dolgokat láttat az emberrel.
Nekem sem volt különösebben szimpatikus ez az ovi dolog, ha lehet halasztottam volna az utolsó utáni pillanatig az egészet, mert akárhogy nézem, mintha tegnap derült volna ki, hogy a kicsi Klara jönni fog, ma meg már oviba kéne járjon? Nem. Nem nem nem.
- Pláne. Most megpróbálok úgy tenni, mint aki rá akar beszélni, de nem igen szimpatikus a dolog. Mit szólsz? Mi lenne, ha valamikor megkérnénk Hannaht, hogy hadd nézzük meg az egyik csoportot? - Ez még logikusan is hangzott, miközben leindexeltem a parkoló felé, hogy el is kezdjek egy helyet keresni, ahová ezt a csodajárgányt le lehet rakni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=767175#post767175][b]Maja Bojarska - 2019.08.15. 12:02[/b][/url]

- Mert az emberek nem rosszak, vagy jók, mindenkivel előfordulnak... bajok - vonogattam kicsit a vállam. Még a kísérleti lényeknél sem hittem ebben, különben Lilo se színezgethette volna a rossz meg jó faktort. Egyszerűen vagy ez vagy az lett volna. DE tudott változni. Igaz, hogy talán a fröcskölős nevelés túlzás volt, megtanította a kis kéknek, merre van az élet és hogyan lehet jól ohanáskodni.
Nem is volt fontos a váltóruha, igazából nem is érdekelt annyira, csak furcsa volt minden. Próbáltam úgy tenni, mintha a kezemben tartanám az élet alakulását, de sosem ment. Nem készültem jól semmire, nem tudtam elég jó lenni a kormányzáshoz, aztán mikor meglett Klara nem is akartam. Ania után meg túl sok minden történt velünk, amit rosszul csináltam ha mondogattuk, ha nem. Nem akartam, hogy esetleg szétcsússzon a torony, mint a jengában.
- Az lehet, nem tudom - gondolkodtam, el de aztán csak rámosolyogtam, mert nem fontos ez tényleg, nem is igazán törődnék az öltözködéssel, vagy ha igen úgyis megint rám szólna, hogy ezt ne itt meg ne ott, mintha annyira érdekelne bárkit egy összekent ruha, amit éppen leveszek. Majdnem olyan undi, mint az ovi-suli. Mindenki tudja ez mit jelent. Másokkal lesznek, másokkal játszanak, más nénik vagy bácsik lesznek velük egész nap, azt fogják várni minden nap, hogy oda menjenek. Csak nem tetszik ez az egész. Otthon is tudnak egész nap játszani, én is tanítom őket, beszélni is megtanultak! Akkor meg? Undi.
- De muszáj? - kérdeztem inkább kicsit mérgesen, mint szomorúan, az is voltam, de ez a tény inkább csak nem tetszett, majdnem olyan volt, mint mikor be kellett járni az iskolába, pedig lett volna jobb ötletem. - Abból talán tényleg nem lehet semmi - vontam párat a vállamon.
- Azért biztos örülnének, meg nekik is kellenek barátok - láttam be végül ahogy kiszálltam a kocsiból mikor megálltunk, aztán kinyitottam a hátsó ajtót. Kiemeltem Klarat, aki a lábiain jön majd, meg gondolom apun, majd vártam a babakocsit a fiúknak és Anianak. Nem is volt olyan nagy, mint az ember várná három brekire. Szemben egymással a két babahordó egyik oldalon, a másikon meg csücsülhetett a brekilány és kész. - Ééééés, apuci, hol kezdünk? - totyogtam elé, aztán mikor senki meg semmi nem volt éppen útba fel is nyújtózkodtam hozzá egy puszira legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=768456#post768456][b]Lewy Bojarski - 2019.08.22. 02:31[/b][/url]

Erről beszéltem. Nem azt akartam mondani, hogy rossz a nőm hozzáállása, csak azt, hogy... nem jó. A kettő tán nem feltétlenül és maradéktalanul egyezik meg, még hiszek benne, hogy javul ez valamennyit, ugyanakkor remélem, hogy nem. Ha ezt elvesztené, más ember lenne.
- Én sem, de mikor kivesszük a babakocsit, majd megnézem. Ha itt van, berakjuk az aljába és akkor még cipelni sem kell - vontam meg a vállamat, én már csak ilyen nagyon okos és praktikus férj volnék. Ha a sok szaromat nem vesszük bele az egyenletbe, akkor bárki megirigyelne egy olyat, mint amilyen én volnék.
Én sem rajongtam ezért az egészért, szívem szerint hanyagoltam is volna a témát, de ha a saját konfortzónánk nem feszegetjük, szerintem soha a büdös életbe nem jutottunk volna egyről a kettőre.
- Olyasmi - grimaszoltam én is, hogy jelezzem, mennyire van kedvem az egészhez, mert előttem van, ahogyan kézenfogva sétál az udvaron valami nagyon sunyi kisfiúval Klara. Mint például Adri. Na neeeem. - Szerintem sem.
Jobb, ha ennyiben hagyjuk mára a dolgot, nincs kedvem idegeskedni, vagy vigasztalgatni a síró nejemet, így jó mélyre is ástam a suli témát az agyamban, nem kell az még senkinek, Klara túl kicsi hozzá. Aniaról nem is beszélve. Jacekéket meg fel sem hozom.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, miközben kivettem a babakocsit és megrántottam, de nem nyílt ki, ahogy illett volna neki. Szóval rántottam rajta még egyet, meg még egyet, majd heves rázásokba kezdtem. Aztán megfordítottam egy nagyobb sóhajjal és sikerült végre kinyitni. Ez nem történt meg. Oda is toltam a kocsit, majd szélesen elmosolyodtam. - Hm. Hát van "óriáskerék" brekiknek, meg tök aranyos körhinta, labdaház, mindenkinek való óriáskerék... merre menjünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=771047#post771047][b]Maja Bojarska - 2019.09.04. 17:16[/b][/url]

Fogalmam sincs miért van olyan érzésem, mintha megint nem értene velem egyet, de csak tudom valahol mélyen, hogy ez történik. Mondjuk nem baj, én szeretem, hogy nem látok minden rosszat a világból, illetve hiszem, hogy azok nincsenek is, csak olyan nagyzoló pletykák, mint például amiket az újságok sokszor írnak. Volt ott is már sok butaság arról, hogy a Nyuszónak van új családja, meg Boojibooja. Az anyukájáról is rengeteg rosszat tudnak írni, pedig Levendula ha kicsit nehezen is érteti meg magát Lewyvel vagy Helmuttal, nem rossz ember. Az Anyukám sem, hiába voltak döcögőik a Nyuszóval.
- Mondjuk annyira azért nem fontos, csak eszembe jutott. Legfeljebb leveszem a topot és maximum átüt kicsit, vagy az inget alóla, megoldom - nézegettem magamon végig el is húzkodva irányba a felső részem, mert a gombsor pont nem a közepén volt a hasamnak, az egyik oldalon domborult ki a mini Angel, ami végre visszakerült a helyére.
- Nekem azért még mindig nem tetszik - motyogtam, de ezt már kiszálláskor inkább, aztán sóhajtva inkább elkezdtem kiszedni a brekiket, már akikhez volt elég kezem, mert ugye ez nem egyszerű már. Maxi szerint annyit kell szülni, amennyit elbírsz. Igazából a babakocsit tolni elég egy kéz, és abba hárman elférnek, a másikkal tudom fogni Klara kezét, és tökre még babahordozós kenguru sincs rám kötve, pedig! Szóval simán nincs igaza, nekem aztán mondhatja, hogy ez sok. - Akkor talán elmehetünk a lányokkal, gondolom. Ilyenkor mit csinálnak ott?
Nem vagyok nagyon képben, én ugye rendes oviba és suliba jártam, későn jött az erőm és csak nyolcadik után csöppentem ebbe bele, addig minden... más volt és normális. Aztán persze izgalmas volt, és hamar bele is szoktam mindenbe, indítva a kviddiccsel, az emberekkel való barátkozásba, és ami még jött. De nem tudom mennyire leszek boldog, ha lassan kiürül otthon a nappali. Értem, hogy ez csak napközbeni, de eddig ez az én dolgom volt, igazából nem is értek semmi máshoz.
- A körhinta jól hangzik, és Klara dobálásimitálását meg "jabdáit" hallva, azt hiszem oda - nevettem fel kicsit nézve lefelé, aztán bekapcsoltam Aniat a helyére, miután kiemeltem a kocsiból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=780298#post780298][b]Lewy Bojarski - 2019.11.07. 20:34[/b][/url]

- "NeM FoNToS". Még a végén megfázol nekem, nem, felejtsük is el - emeltem fel a kezemet elutasítóan, nem voltam hajlandó ezt a forgatókönyvet még csak elméleti szinten sem meghallgatni. Nem azért hoztam ide, hogy utána meg majd hetekig köhögjön otthon mindenki, nem, erről szó sem lehet. A nyár nem erre lett kitalálva.
- Az óvónőkön kívül kiknek tetszik? Fura szerzetek, kicsit olyanok, mint akik nem tudnak maguknak eleget szülni ezért dolgoznak másokéval. - Bár lehet, hogy ezt csak Cel ültette el bennem, akiről nem csak sejtettem, hanem első kézből tudtam, pontosan miért is indult gyerekekkel dolgozni és nem mondhatnám, hogy feldobott, mikor mesélte. Kit igen? - Nem tudom, ovis dolgokat gondolom. Játszanak, színeznek, semmi vészeset, gondolom. Nem ott dolgozom, őszintén, fogalmam sincs!
Mert hát tanultam ilyesmiket, meg mittudomén, de gyakorlatban soha nem foglalkoztam ilyesmikkel és nem is terveztem, az azért tényleg nem a én asztalom. Már hogy, a gyerekek.
Nekem is nagyon furcsa volt azért az egész gondolat, hogy napközben nincsenek otthon, akkor sem, ha én mondjuk igen. Hogy megy ez?
- Nem akarom hogy kviddicses legyen, de egyre rémisztőbben dob a lány - préseltem össze az ajkaimat, aztán kitört belőlem a nevetés, a múltkor is sikerült eltalálnia a mozgó Levendulát, miután az azt mondta, nem szabad vacsikor a süti. - Akkor legyen előbb a körhinta, aztán a labdák.  
Szerettem sétálni velük, az idő sem volt rossz, szóval nagy lelkesen el is kezdett topogni a kiscsalád az említett helyszín felé.
- Út közben vegyünk neked enni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=780307#post780307][b]Maja Bojarska - 2019.11.07. 21:43[/b][/url]

- Rendben - hajtottam le a fejem egy nagyobb levegővétellel. Eszem ágában sem volt vitatkozni, amúgy sem szeretek, én csak meg akartam oldani, ha nem lenne meg. Nem szeretek beteg lenni, olyankor minden nehezebb és rosszabb, arról nem beszélve, hogy mióta a brekiim is itt vannak, mindenki csak fertőzné a másikat és akkor mindenkinek rossz lenne. Nem szeretnék ilyeneket direkt csinálni soha.
- Micsoda? Nem tudom, mármint... én nem vagyok óvós néni, nem is lennék soha, ahhoz még többet kell tanulni, mint bármi máshoz. De nem hiszem, hogy Emma ezért dolgozik velük, vagy Bence tesója. Vagy szerinted igen?
Egy picit jobban megingatott ez most, mint a tény, hogy bizony nekünk oda hordani kéne a babákat. Ez azt is jelentené, hogy akkor új anyukát kapnak? De az kinek jó? Én nem szeretném, ha mást szeretnének ennyire, vagy anyukáznának. Sehogy nem tudtam szimpatizálni a gondolattal, és bár értettem, hogy ez olyan játszóházasság, csak komolyabban, ettől még nem voltam elragadtatva, így csak nagy sóhajjal inkább kivettem a táskám is és magamra akasztva keresztben elkezdtem tolni a brekiket.
- Miért nem? Nagyon ügyes lenne, múltkor mikor átjött Sebby hozott ilyen pici karikákat és próbálgatták, majdnem mindet át sikerült dobnia - meséltem lelkesen, és tökre ki is illant a fejemből, hogy a Pandával megegyeztünk, hogy ezt nem annyira reklámozzuk Lewynek, mert szerinte nem lesz oda érte. Nem értem a mai napig miért, ez nagyon aranyos és édes. Klara szeretne ügyes lenni, mint az apukája, én is inkább rá szeretnék sok dologban hasonlítani, megértem a brekim.
- Nekem tetszik, Aniacska, ne edd azt meg, undiii - el is húztam a papírt a kezéből, amit fogalmam sincs honnan szedett, de tiszta nyálak voltunk. A fogak, legalább béke van és nincs sírás. Mondjuk azt hiszem hoztam azt a hamis fagyasztósat, azt szereti.
- Nem hiszem - mondtam, aztán ahogy sétáltunk az illatokra a hasam jobban morgott, mint Jacek sírni tud. Duh. Úgy csináltam inkább, mint aki nem hallja és sétáltam tovább. - A legpicibbek oda hogy ülnek fel?