Lala elég sokat segített nekem a kviddicses felkészülésekben, ami miatt nagyon hálás voltam neki, mert rengeteget fejlődtem. Az egyik hétvégén megbeszéltem vele, hogy üljünk be a pub-ba egy italra dumcsizni. Szombaton késő délután találkoztunk végül, ám nem teljesen minden úgy történt, ahogyan azt elterveztem... sőt, nagyon nem. Kezdjük ott, hogy nem álltunk meg egy pohárka italnál, hiszen tök jól elbeszélgettünk és remek volt a hangulat. Rosé vörösbort ittam, és egy idő után már észre sem vettem, hogy kissé átestem a ló túloldalára. Vasárnap hajnalban arra keltem, hogy totál kiesett az éjszaka, erős képszakadás volt. Kissé még illumináltnak éreztem magam, ráadásul a fejem is fájt kicsit, plusz ki is voltam száradva.
- Huh, mi a fene? - keltem fel a padról, amelyen feküdtem. Hirtelen a táskámhoz kaptam a kezem, hogy lecsekkoljam, mindenem megvan-e. Idegesen beletúrtam a táskába, majd megnyugodtam, mikor megállapítottam, hogy nem tűnt el semmi. Megdörzsöltem a szemem, majd ásítottam egy nagyot, félig meddig éreztem még az ital hatását. Gyorsan kikaptam a táskámból a Tic-Tac-omat, mert úgy éreztem, hogy eléggé cefrés lehet a leheletem. Még jó, hogy mindig volt nálam valamennyi S.O.S. esetekre, csak úgy lehelet frissítésként. Miután elpakoltam a cukorkát, körbenéztem és ijedtem a szám elé tartottam a kezemet. Bizony nem Bogolyfalván voltam, hanem teljesen más terepen. Körülöttem mindenhol különféle hinták voltak, illetve árusító standok. Mivel eléggé korán volt, így kihalt volt szinte minden. Körbetekintve felfedeztem, hogy itt van Lala is, aztán haloványan derengett, hogy bizony együtt iszogattunk este. Kissé bepánikoltam, mert nem tudtam, hogy hol vagyunk és hogyan kerültünk ide.
~ Te jó ég! Remélem nem csináltam semmi hülyeséget! ~ -gondolkodtam magamban, majd próbáltam visszaemlékezni a múlt estére, de semmi sem jutott eszembe.
- Héj, Lala, kelj fel! Valami nagyon nincs rendben! Mi történt? - bökdöstem meg finoman a lányt, hogy felébredjen, hátha jobban emlékszik rá, mi történt tegnap és talán tudja, hol vagyunk.

Lala elég sokat segített nekem a kviddicses felkészülésekben, ami miatt nagyon hálás voltam neki, mert rengeteget fejlődtem. Az egyik hétvégén megbeszéltem vele, hogy üljünk be a pub-ba egy italra dumcsizni. Szombaton késő délután találkoztunk végül, ám nem teljesen minden úgy történt, ahogyan azt elterveztem... sőt, nagyon nem. Kezdjük ott, hogy nem álltunk meg egy pohárka italnál, hiszen tök jól elbeszélgettünk és remek volt a hangulat. Rosé vörösbort ittam, és egy idő után már észre sem vettem, hogy kissé átestem a ló túloldalára. Vasárnap hajnalban arra keltem, hogy totál kiesett az éjszaka, erős képszakadás volt. Kissé még illumináltnak éreztem magam, ráadásul a fejem is fájt kicsit, plusz ki is voltam száradva.
- Huh, mi a fene? - keltem fel a padról, amelyen feküdtem. Hirtelen a táskámhoz kaptam a kezem, hogy lecsekkoljam, mindenem megvan-e. Idegesen beletúrtam a táskába, majd megnyugodtam, mikor megállapítottam, hogy nem tűnt el semmi. Megdörzsöltem a szemem, majd ásítottam egy nagyot, félig meddig éreztem még az ital hatását. Gyorsan kikaptam a táskámból a Tic-Tac-omat, mert úgy éreztem, hogy eléggé cefrés lehet a leheletem. Még jó, hogy mindig volt nálam valamennyi S.O.S. esetekre, csak úgy lehelet frissítésként. Miután elpakoltam a cukorkát, körbenéztem és ijedtem a szám elé tartottam a kezemet. Bizony nem Bogolyfalván voltam, hanem teljesen más terepen. Körülöttem mindenhol különféle hinták voltak, illetve árusító standok. Mivel eléggé korán volt, így kihalt volt szinte minden. Körbetekintve felfedeztem, hogy itt van Lala is, aztán haloványan derengett, hogy bizony együtt iszogattunk este. Kissé bepánikoltam, mert nem tudtam, hogy hol vagyunk és hogyan kerültünk ide.
~ Te jó ég! Remélem nem csináltam semmi hülyeséget! ~ -gondolkodtam magamban, majd próbáltam visszaemlékezni a múlt estére, de semmi sem jutott eszembe.
- Héj, Lala, kelj fel! Valami nagyon nincs rendben! Mi történt? - bökdöstem meg finoman a lányt, hogy felébredjen, hátha jobban emlékszik rá, mi történt tegnap és talán tudja, hol vagyunk.

Eltartott egy kis ideig, mire sikerült úgy ahogy felébresztenem a lányt. Ahogy ránéztem az arcára, rögtön láttam rajta, hogy őt is igencsak megviselte az éjszakai ivászat.
- Nekem is fáj - mondtam neki szenvedő tekintettel. Mindent megadtam volna érte, hogy elmúljon ez a fájdalom, de azért is, hogy megtudjam, hol a fenébe is vagyunk.
Lala bizarr kérdésére felhúztam a szemöldökömet, nem igazán tudtam mire vélni, hogy mit értett mindez alatt.
- Otthon? Mosómedve? Micsoda? - kérdeztem tőle hangosan, miközben a fájó fejemet fogtam. Úgy tűnt, hogy nagyon nem volt képben a szőkeség, mint ahogyan én sem, de ő még jobban...
~ Vajon mi volt az italában? Miért hallucinál? ~
- Mondd csak, jól vagy? Nincs itt semmiféle mosómaci és ez sajnos nem az otthonom. Tulajdonképpen azt sem tudom, hol vagyunk, hogy kerültünk ide! - nyekeregtem neki panaszos hangon. Megijesztett a tény, hogy egy vadidegen helyen voltunk, ráadásul jelen pillanatban még Lala sem volt teljesen beszámítható állapotban.
Körbenéztem újra, hogy nem káprázott-e a szemem, de valóban tele volt a hely mindenféle hintával, ami nagyon furi volt. Nem tudtam elképzelni, hogy mindez hogy történhetett meg. Az egész egy ártatlan iszogatással kezdődött... ez a hely egyáltalán nem volt ismerős, bár nem is tudtam tisztán gondolkodni, mert még másnapos voltam és oltárira fájt a fejem is.
- Emlékszel valamire? mondjuk, hogy hol vagyunk, hogy jutottunk el idáig? - kérdeztem újra a lány felé fordulva. Nem sok reményt fűztem a dologhoz, ahogyan elnéztem Lalát, de azért próba szerencse...

Lala miután összekapta magát egy okos dolgot mondott, miért is nem jutott rögtön az eszembe ez az eshetőség, hiszen csomó hintát láttam?
- Hát persze, tuti vidámpark. Csak kérdés hol - feleltem neki szétnézve újra, miközben a fejemet fogtam, mert annyira fájt.
- Uhh, igen, az estére még emlékszem, hogy beszélgettünk és iszogattunk... de ezek szerint még ittunk, ami valahogy kimaradt. De mégis hogy kerültünk ennyire messzire? Úgy érzem nagyon távol vagyunk a pub-tól - válaszoltam kétségbeesetten a lánynak.
- Remek ötlet. Keressünk fel egy kávézót vagy büfét, bármi, ami nyitva van és érdemeleges infóval tud szolgálni - feleltem a lánynak határozottan. Megvártam, amíg ő is összeszedi magát, majd elindultunk egy kis sétára. Egy kis ideig bolyongtunk, mire találtam egy büfés kocsit, ahol egy idősebb hölgy szolgált ki. Rendeltem tőle rögvest két presszó kávét, majd megkérdeztem, hogy milyen nap van és hogy hol vagyunk, aztán Lalához fordultam.
- Tessék, itt a kávéd. A nő azt mondta, hogy vasárnap van, és Disneyland-ben vagyunk - közöltem vele nagyokat nevetve. Mégis hogy kerültünk volna oly messzire a pubtól?
- Mondd csak. Ezt szerinted hogy sikerült összehoznunk? Itt vagyunk reggel a semmi közepén, jó messze Bogolyfalvától. Hát ez azért nem semmi - mondtam a lánynak immár vígabban. Végre kiderült, hogy hol voltunk, bár egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy hogyan is jutottunk ide. Arra haloványan emlékeztem, hogy az éjszaka megvitattunk Lalával pár pohárka kíséretében az élet nagy kérdéseit és egész jól ereztük magunkat. Ez azért már fenomenális volt, hogy egészen Disneylandi-g eljutottunk valami csoda folytán.