36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 18. 11:44 | Link

Édes Mr. B!
Olaszország
Kinézetem


Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. március 18. 11:19 | Link

Vakrandi a végzettel prt. IV.
Andretzky Korinna | Olaszország

Rég járt már otthon, mi több, szinte már azt is mondhatnánk, hogy elhanyagolta gyermeki kötelezettségeit, már amennyiben ilyenek vannak ennyi idősen. Eljött ugyanis az idő, hogy hazalátogasson szüleihez, elköltsön velük egy kellemes napot, majd este a haverokkal beüljön... valahová. Addig is, míg ismét magára ölti a társaság bohóca szerepét - elvégre az első asztaltéma az lesz, hogy Niconak hogy állnak a nőügyei most, hogy Magyarországra költözött -, jár egyet a városban. Hát lesz mit mesélnie. Feltehetően senkit sem fog érdekelni az új kutatási eredménye a fáziseltolással kapcsolatban, vagy az AMS-en töltött időből fakadó tapasztalatok és élmények. Ezek mind mellékesek, elvégre ők férfiak. Persze, ide is eljut majd a beszélgetés, de először mindig a nők.
Szinte el is felejtette, mennyire szereti a hazáját. Minden alkalommal újra és újra felfedezi, elgyönyörködik a szépségében. A nagy gyönyörködés közepette belép az egyik vendéglátóipari egység ajtaján és a pulthoz sétál, hogy kérjen magának egy cappuccino-t. Miközben figyeli, ahogy itala készül, nevetésre lesz figyelmes, ez pedig egyből arra készteti, hogy tekintetét elszakítva italáról a hang irányába forduljon. Meglepődve tapasztalja, hogy az édes kacagás gazdája egy hölgy, aki ráadásul egyedül ücsörög egy asztalnál.
Számba véve a számba veendőket, megdörzsöli borostás arcát, majd úgy dönt, odamegy. Mit veszíthet? Ahogy elkészül a cappuccino, rögtön a lány irányába fordul, akiről talán Merlin se mondja meg hány éves. Biztos nem lehet olyan fiatal, ha egyedül ücsörög egy bárban - ami nem kocsma, hogy leszögezzem, tehát lehet itt kapni mindent, tán csak étlap nincs. Cukrászdának azért nem mondaná, mert a belső elrendezés inkább hajaz egy szórakozóhelyre, semmint egy kedves kávézóra. Miközben odaér, rájön, hogy annyit gondolkodott jelentéktelen dolgokon, hogy fogalma sincs, milyen frappáns mondattal indítson. A fenébe!
- Nem is tudtam, hogy Dosztojevszkij ennyire szórakoztató - egy szemtelen mosolyt villant, miközben még szemtelenebbül leteszi italát a lány asztalára. - Ha nem zavarok, esetleg megtudhatom, melyik rész bizonyult ennyire mulatságosnak? - és már le is ül. Nem köszön, nem mutatkozik be, egyszerűen csak spontán. És ez az, ami tőle teljesen idegen. Nem egyszerűen kilépett a komfortzónájából, egyenesen kivetette magát belőle. Már csak abban reménykedhet, hogy nem vágják úgy arcon, de menten, hogy leesik a székről. Bár igazából nem volt tolakodó és még nem is kezdte zaklatni a lányt. Mármint, azt nem is akarja... Istenem, ebből már nem jövünk ki jól - azaz Nico és Én.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 20. 16:09 | Link

Mr. B.


Nézem a telefonom, de a fránya öcsikém nem reagál nekem, biztos mert éppen nem talál ki a pasija szájából, pedig, ha megtenné, akkor nagyon nevethetnénk együtt, így viszont olyan kis szerencsecsomagnak nézek ki, aki egyedül rötyög. Mondjuk általában szerencsecsomagnak nézek ki. Amikor valakinek elmesélem, hogy mivel foglalkozom, sokszor el sem hiszi, hogy igaz, mert láthatóan nem úgy nézek ki, ahogy ki kellene.
Egyszer megkérdeztem, hogy az milyen is, amilyennek lennem kellene. Azt mondták, hajszálvékony ráncok homlokban és a szemem szélén. A szemem nem kéne, hogy csillogjon, hanem tompa fénye kellene, hogy legyen. Megjegyzem az aznapi elfogyasztott bormennyiségem után volt ez, és nem tudom, hogy alapesetben is csillognak-e, vagy csak akkor, ha iszom. Ezen túl a hajamnak rendezetlennek kellene lennie és blézert kellene hordanom, szögletes vállal. Nekem? Na biztos, hogy nem. Egyrészt, amint jó idő van, helló váll, helló lábak, másrészt meg biztos, hogy nem lesznek szögletes válltöméseim, és nem, akkor sem, amikor kettő kötőjel hat gyerek rohangál körülöttem, mert én nem akarok olyan anya lenni. Meg olyan feleség sem. Én az a típus vagyok - szerintem -, akinek a férje azért nem vesz észre más nőket, mert nem tudja nem nézni a jó bige feleségét. Persze, ez most nagy elképzelés, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből. Mondjuk a szögletes vállakon kívül. Azt tiltja a vallásom.
- Ha velem hál, drága uram, olyan, mintha egy holttal hálna.
Pillogok is, miközben beszélek, mert ezt nem Dosztojevszkij írta, hanem a drága anyám egyik híres mondása, de a drága anyám azt is mondta, ha nem tudsz semmit, pislogj, mint egy butuska csitri, és átengednek. Nem mindig vetem be a csitrit, bár de, eléggé gyakran. Végigpillantok rajta, tekintetem szigorúan megállítva az öve vonalába, majd vissza hozzá.
- Ha szeretne velem nevetni, csatlakozhat.
Miközben a szemébe nézek, szinte mozdulatlan testtel, lábammal kihúzom a szemben lévő széket, és finom mosolyra húzódnak ajkaim. Édes Istenem, hát miért teszed ezt velem? Azt akartam gondolni magamról, hogy kezdek jó kislány lenni, de ezek szerint tévedtem, mocsok mód tévedtem. Andriskáról meg is feledkezve, kicsit áthelyezem az ülőhelyzetem úgy, hogy lássa, egészen érdeklődöm iránta.
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 1. 10:40 | Link

Vakrandi a végzettel prt. IV.
Andretzky Korinna | Olaszország

Úgy tűnik, Nico a Hősök terén aludt és sportújsággal takarózott, hogy ilyen bátran oda mer menni egy egyébként egyedül (mennyi egy van ebben a mondatban követetten vagy közvetlenül...?) ücsörgő leányzóhoz. Fene se tudja hány éves lehet, azonban vidám kuncogása annyira elüt a megszokott komoran kávézók hangulatától, hogy egyből felkelthetné bármelyik férfi érdeklődését. És fel is kelti.
A nyitó mondat kissé erősre sikerül. Niconak amúgy is fura népség még a magyar, na de ilyesmit beböffenteni első mondat gyanánt még Merlin szerint sem helyénvaló. És erre meg is esküszik. Mégis, miközben hitetlenkedve elmosolyodik és döbbenetében szinte leroskad a székre - amúgy csak leül, viszont kell ebbe a jelenetbe némi dráma, értitek -, egyszerűen csak egyetlen gondolat tud kiszaladni száján. - Azért én szívesen megismerném, mielőtt Önnel hálnék - és bár ebbe a beszélgetésbe roppant mód beleillik ez a mondat, Nico meglepődik saját merészségén. Most ugye nem azt mondta ki burkoltan, hogy lefeküdne ezzel az ismeretlennel? De még ha így is lenne, sohasem mondaná ezt, főleg nem a beszélgetés első pár percében. Te jó ég!
- Ha ez egy vicc volt, úgy szerintem kimaxoltuk a benne rejlő lehetőségeket. Viszont érdekelne, honnan ered ez a megállapítás - és itt egyértelműen nem a nő szexuális előélete izgatja - de jó megfogalmazás, gratulálok magamnak -, inkább csak az, hogy ki az, aki ilyesmit kitalál és aztán még bevezető gyanánt el is kettyinti egy férfinak. Bár hozzáteszem, egy ilyen holttal minden bizonnyal sokan hálnának, na de értitek... - Egyébként, mivel már ennyire előrehaladott a beszélgetésünk, akkor Nico vagyok. Ha gondolod, hagyjuk is a magázódást. Egyrészt a jelek szerint holt is vagy, másrészt a téma megengedi, hogy lazítsunk kicsit a szabályokon - belekortyol italába és nem akarja elhinni, mik csúsznak ki a száján. Na, ha este találkozik a srácokkal, bizony lesz mit mesélnie. Tuti azt mondják majd, "Hazudsz Bianchi!", de hát mindegy is, ő tudni fogja az igazságot...
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. április 21. 15:22 | Link

Mr. B!

Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal.
- Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek.
Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből.
- Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz.
Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak.  
- Korinna.
Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem.
- Szóval halott vagyok, de izgalmas.
Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét.
- Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek