28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. január 22. 01:07 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


A hideg idő ellenére én már két hete pontosan megterveztem, illetve hát mindenkinek megmondtam, hogy nem annyira szeretnék szülinapi ajándékot, hanem majd ezen a hétvégén elmenni arra a bizonyos kiállításra....és esetleg ott bevásárolni. Nem mondom, hogy szükségem volt pénzre, mert még elég jól kijöttem a magaméból, de azért úgy gondoltam senkinek se kell rám nagyot költeni, ha majd összeteszik a belépőm árát. Én meg majd Gabe-ét, mert egyedül nem megyek. Ennek ellenére lettek belépők is, meg még mellé ez z. Kaptam még egy pacit, most egy feketét a fehér színű mellé, meg még egy nagy doboz kristálykrétát, amit imádok. Ezt el is akartam vinni Celnek megmutatni, de még nem volt rá időm, majd holnap, vagy ha esetleg ha hazaértünk fáradt leszek, akkor jövő héten. Nem szaladnak el a dolgaim.
- Indulhatunk? Bubu kapott kajcsit? Biztos nem baj hogy ide megyünk? - kérdeztem végül kicsit harapdálva a számat. Párszor már ettől is fájt  a buksim. Nem szívesen mászkálnék ilyen messze egyedül, de ha nem akarna köveket lesni, hát majd kitalálok valamit. Gondolom. De nem annyira hagyott magamra eddig sem, ez meg jól esett.
Szépen összepakoltam a karácsonyra magamtól kapott hátimba mindent, ami fontos, a tértágító miatt, ami volt rajta olyan nehéz volt, hogy csak na, de kemény vagyok, mint Tarzannak lehet a lábikója, amennyit köveken ugrál.
Nem tudtam aludni, már tegnap sem, folyton csak vártam, meg örültem, meg görcsben volt a pocim és szerintem már az agyára mentem Gabenek is, de nem mondott rosszat, ez rendes volt tőle, szóval nagy nehezen, én kicsit álmosan neki is indultunk Ausztiának és az egésznek. Amúgy is imádok kirándulni, szóval ez mindenhogy is tetszett. A kezem Gabe kezébe tettem jól meg is szorítva, miközben még a varázsvonat ablakán nézegettem ki. Már nemsokára ott vagyunk.
- A sárgánál kell kezdeni, ha lehet, azt mindenképpen meg akarom nézni, meg a lilát. Meg azt, ahol a csiszolt gyémántok vannak, azt mesélték, hogy van egy ilyen tiara is, ami teljesen abból van. Semmi váz, csak a kövek - magyaráztam hol rá nézve, hol ki az ablakon még.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2019. január 22. 01:07
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. január 23. 04:39 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Alle Anfang ist schwer. Már vagy harmadszor kérdezed meg tőlem, Bubu kapott-e enni, a belső hangom pedig ordítani akar, hogy IGEN, KAPOTT. De higgadt vagyok és csak egy apró mosollyal bólintok. Mert ezt érdemled, Stella, én türelmes és megértő pasid leszek, ha tetszik, ha nem.   
- Biztos nem baj, ha baj lenne, közölném, hogy menj Cellel, vagy valakivel, aki jobban érdekelt a kövekben. - De nem teszem. Mert továbbra sem szeretnék a lelkébe gázolni és ez így van jól. Nem hiányzik, hogy sírjon, vagy hogy rossz kedve legyen és még jöjjön is egy egész kommandós osztag, hogy a fejemet vegyék, amiért bántottam Stellát.
- Szerintem lassan sérvet kapsz attól a táskától - jegyzem meg, az állammal a hátizsák felé bökve, de nem ajánlom fel, hogy viszem. Az ő cucca, ő tartozik felelősséggel érte, ha túl sok, még most jusson eszébe, hogy ezt nem fogja végigcipelni.
Azt hiszem, talán azért nem is bánom, hogy megyünk, mert tényleg nagyon rá van már pörögve az indulásra. Tegnap este óta alig aludt és folyamatosan zizeg, meg csacsog, ami édes, de néha már majdnem azt érzem, hogy fárasztó és ez nekem sok lesz. Aztán rájövök, hogy jó ez így.
Megszorítja a kezem, mire finoman visszaszorítok, a szemeim csukva tartva. Fáradt vagyok, ő se aludt, így én se sokat és még a hivatalban is nagy dolgok történtek. Egy éra zárult le azzal, hogy zaklatás vádjával kib.szattam Mártit. Shame on me. Szívesen emberiség.
- Nem mindent akarsz megnézni? Túl rövid az idő, vagy hm? Nem értem, ha már ott vagyunk, miért ne néznénk meg mindent? - pillantok rá értetlenül, vagy a fáradtság teszi, vagy illogikus, amit mond. Még nem tudom eldönteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. január 23. 13:28 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Kicsit furcsán éreztem magam Gabetől. Még mindig fura volt, mikor nem tudtam eldönteni, hogy azért mosolyog, mert akar, vagy azért, mert kell, vagy szimplán valami teljesen más. Nem is nagyon figyeltem már oda mit beszélek, azzal voltam elfoglalva, hogy ami kellhet minden a táskámba legyen zsúfolva, és volt mit. Alapvetően nem vittem a fél házat, de azért ezt a táskát nem erre az utamra tervezték, pedig imádtam. De végül készen voltam, minden is, az meg a hátamon és ennyi.
- Rendben - sóhajtottam, azt hiszem kicsit olyan könnyedén is, mert nem hiszem, hogy Gabe hazudna nekem. Miért tenné? Nem gondolnám, hogy azt érdemlem, nem szoktam neki, és akinek nem füllentünk, az velünk sem teszi, igaz? Szóval nem lehet itt gond. - Nem fog megártani, úgyis kettővel több sajtburgert ettem a héten, mint múlthéten.
Nekem teljesen logikusnak is tűnt, ha majd ma sokat pattogok, meg még cipekedek is, az jót tesz. Mondjuk ha őszinte kell legyek, olyan lesz ez, mint mikor elkísértem Dávidot kirándulni. Egész nap uuu meg vuuu, aztán én aludtam el elsőre és én keltem legkésőbb. Fejlődő szervezetem van meg ilyenek, ne hibáztassatok! Közben tényleg menetre készen álltam és örültem is, hogy végre eljött a hétvége, így nagyon nagy mosollyal vágtam neki az idő ellenére. Nem lesz nagy kedvencem idéntől se a hideg, de el kell valahogy viselni. Megigazgattam a kabátom, be is gomboltam szépen, majd a csizmám szárát felhúztam rendesen, hogy arra se legyen több gond.
Aztán csak teltek a percek, elszaladt egy fél óra, aztán még egy, én meg csak a vállának dőlve bámészkodtam. Nem éreztem most álmosnak magam, de őt azért hagytam, mert tudom, hogy eléggé felvertem éjjel is a mindennel, meg hogy öt percenként elmeséltem valamit. Lehet van abban valami, hogy idegesítő vagyok. Duh.
- De. Szeretnék, de a drágaköveket meg se tudom számosítani, vagy hogy mondják, a kristályokból meg több, mint négyezer féle van. És majdnem mindenből lesz! Ez rengeteg idő... - Azt hiszem a végére egészen fennakadtam ezen. Ennyi mindenre elég lehet egy nap? Fogalmam sincs, de mindig jó, ha van biztonsági terv, vagy egy fontossági sorrend. - Vannak, amiket még soha, sehol nem láttam és arról nem szeretnék lemaradni - mondtam, miközben elengedtem kicsit a kezét, de csak hogy a táskámból kiszabadítsam, amit neki hoztam. Szóval a termoszt kivéve pattintottam be a tetejét, így egyből érződött a kávé illata.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. február 16. 03:50 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Nem hiszel nekem, ugye? - kérdezem, oldalra döntve a fejemet és hátradőlök, a hátamat a falnak vetve. - Ami baj, meeert...?
Mert érzékelem, hogy para, de nem érem, mi baja, hogy pontosan mit is vár tőlem, mint választ. A nők furák. Veszélyes vagy Stella, én pedig szeretnék jó választ adni, de nem tudom, mégis mit vársz tőlem. Már, azon kívül, hogy ne aludjak a vonaton, mert az egyértelmű. Nem könnyíted meg a dolgom.
Mindezek ellenére nem b.szogat, hagyja, hogy félkómában bámuljam a mellettünk elszáguldó világot, miközben felrakom a lábamat a szemben lévő ülésre és úgy teszek, mint akit nem érdekel a nénik rosszalló pillantása. Miért megy ilyen könnyen? Mert leszarom.  Kicsit jobban bele is süppedek, de szigorúan csak az után, hogy megnézem, nincs-e az előző utas haja az ülésen. Azt hiszik, ezek a fehér fejpárna huzatok jól néznek ki. Nem. Nem néznek ki jól de legalább látod benne az előző utas hajszálait. Gusztustalan.
- Oh értem, sóval ha mindegyik megnézésével csak 10 másodpercet töltenél, akkor csak azok megtekintése... 11 óra lenne? - számolgatok, a szemeim összehúzva pár pillanatra, majd felszisszenek. Az azért húzós, elég sok idő, nem hiszem, hogy ennyire készen állok kövekből. - És tudod, azok hol lesznek? Nincs valami térképed, vagy ilyesmi?
Aztán ő meg a táskába turkál, miközben próbálom a fejem az övén tartva egy kicsit pihenni és hát... Woman, nem tudnál egy kicsit nem mozogni? Ez valami görcs nálad? Aztán ledermedek, kicsit a levegőbe szimatolva.
- Az kávé a kezedben? Mi vagy te, bosz... ooooo várjunk, ezt nem kérdezem meg - nevetek fel egy kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. február 17. 19:22 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- De, miért mondasz butákat? - csattantam fel még fel is szaladt a szemöldököm. Nem tettem szerintem semmi ilyet, jó, talán végiggondoltam, hogy biztosan azt válaszolja-e amit gondol, vagy szeretne kedves lenni csak. Erre még nem tudom a választ, de ettől még egyik sem hitetlenkedés! Én csak nem akarom, hogy olyat kelljen csinálni velem, amit nagyon utál. Márt egy dolog még nem fontos, de sok ilyen után majd megutál velem is lenni aztán mindegy lesz az egésznek. Azt hittem egy kicsit jobban értek hozzá mi illik vagy kell az embereknek, kezdem elveszteni a fonalat. A sajátom.
- Baj? Most akkor baj? - néztem végig magamon, majd rá. Én csak azt mondtam, hogy jó ez így, meg van mi motiváljon, ha majd nehéznek érzem, mindig kell valami. De én ezt nem éreztem rossznak... eddig. Most azért egy pillanatra újragondoltam az egészet. Duh. Lehet ma majd nem eszek uzsonnát külön, és akkor jobb, nem tudom.
DEÚGYISÉHESLESZEK. De hagytam őt mindennel is, meg a saját gondolataim is elpihenni, csak úgy néztem és vártam. Olyan jóféle izgalommal és mosolyogva, mert tényleg boldog voltam, nem csak attól, hogy ez most itt lesz és mindent is lehet látni, attól is, hogy eljött velem, ha szívesen, ha kicsit kevésbé tette is.
- Én most nem tudom mit számoltál, nem vagyok olyan matekológus - néztem rá még oldalra is billentve a fejem. Még a számológép se volt erősségem, nemhogy fejben ilyenek. A pénzzel elvoltam tudtam mi mennyi, hogy jár vissza meg hasonlók, a munkában ügyes voltam, ez más. - Elvileg ott kapunk majd egy nagyot, main be van írva minden.
Közben kicsit mozogtam, de hamar abbamaradt, amint megvolt a termosz visszahelyezkedtem csak azt felé tartottam. Aztán csak nevettem.
- Neeem, ahhoz még nincsen hivatalos papírom, még csak tanulom tuudod - mondtam nagyon okosan, hogy aztán csak egy puszit nyomjak kicsit felfelé fordítva az arcom az állára majd visszadőljek rá. Már elkezdtek mások is felkelni, szóval ott leszünk hamarosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. április 18. 00:28 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Mert hülyeségeket kérdezel. Azért válaszolok f.szságokat - közlöm vele fáradtan, mert így van, nem vagyok az a fajta, aki csak úgy ráveszi magát, hogy elmenjen egy egész napra olyan helyre, ahová nem akar. Ezt a keretemet ellőttem egy házasságra, majd háborús övezetre, ha választani kéne, melyiket akarom újra átélni, azt hiszem, hogy inkább az utóbbit.
- Dehogy baj, jól esett és nem fájt tőle a hasad, nem? Akkor olyan mindegy - horkanok fel, megrázva a fejemet, de aztán csak lehunyom kicsit a szemem, mert nincs kedvem ebbe különösebben belemenni. Túlságosan is megterhelő, nem szeretem a veszélyes terepeket, akkor sem, ha csak szóban kerülök oda. Egy rossz elszólás és bam, hónapokig hallgathatod.
- Azt mondtad, több, mint négyezer féle van, négyezerszer tíz másodperc pedig így jön ki, olyan 11 órára. Gondolom, ez olyan többnapos program, ugye? Hogy is néz ki egy ilyen? - kérdezem, mert sosem jártam ilyen helyen, legalább elképelésem lehetne, hogy hová visz, de nincsen. A brossúrán is csak egy rakás közeli fotó volt a kövekről, szóval nem voltam vele kisegítve, hogy milyen formában, elrendezésben, szisztémában vannak ezek. - Aha... az nem rossz.
Mindig hasznos az extra infó, aki mást állít, az hazudik. Inkább a termoszra figyelek fel, amit felemel, egyből meg is csap a kávé illata, olyan finom, nem fos, Márti-féle kávéillat.
- Tuuudom, ezért kell reggelente korán kelni, meg kastélyba menni. - Azaz, téged ébreszgetni, majd a kapuig kísérni, hogy ne vessz el út közben. De nem vetem a szemedre, tudom, hogy rühellsz oda járni. Megértelek. Az egy szarfészek. - Milyen messze is van ez az állomástól? Legutóbb nem jutottunk el eddig az infóig.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. április 19. 00:38 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Bocs - mondtam kicsit indulatosabban és azt hiszem sértetten is, de aztán csak hátat fordítva inkább tettem a dolgom. De mire a saját gondolatom végére értem már csak néztem lefelé és rosszul éreztem magam attól, hogy így válaszoltam, tudom, hogy jogos a felháborodása. Sokat beszélek, még a saját családom szerint is feleslegesen és értelmetlenül a legtöbbször, meg kellene tanulnom okosabban csipogni, vagy valami. Sajnáltam. De végül nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét, hogy menjünk a dolgunkra.
- Igen, szerintem is. Márhogy nem baj, előfordult máskor is, senki nem halt bele - vontam egyet a vállamon. Olyan is megesett, hogy Dávidét ettem meg, na abba azért neki majdnem sikerült. Állítása szerint az éhhaláltól a szomszéd süteménye mentette meg akkor. Szerintem ez egy kicsit erős. Egy negyed sajtburit, meg öt szem krumplit hagyott ELŐL AZ ASZTALON. Egyrészt, sosem hagyunk maradékot; másrészt nem tesszük ezt egy közös helyen, ahol mi elől van, az saját. Már azé, aki éppen meglátja. De azóta hoztunk a lakásában szabályokat.
- Igen, vannak országok, ahol egy egész hetet tölt ez az egész pucc, itt most azt hiszem csak négy nap, ez a második. Ühm, olyasmi kicsit mint egy szebb, csillogóbb és érdekesebb kisárus túra keverve a múzeumival. Csak itt nincs "ne tapizz", meg "elkerítés" és alapvetően nem kell furi emberek műveit nézni - szörnyülködtem, ami kiült az arcomra. Nincs nekem baj a művészekkel, ott van Dustin is, csak nem vagyok oda az uncsi kiállításokért. Amik engem ugye nem kötnek le. Gabe-et meg szerintem az ásványok, de itt van én meg hálás vagyok, akkor is, ha folyton mással foglalkozom ahelyett, amire vágyna. Mert feltűnt, hogy csendben elpihenne. Csak ugye én nem a csenddel vagyok rokonértelmű. De hoztam kávét.
- Brr, elő se hozd - forgattam meg a szemeim látványosan. Csak nem. Undi az egész, az is, hogy elvileg fent kéne laknom, olyan lányokkal akik vagy öltözni nem tudnak, vagy undin néznek ki, lehet szagosak is, folyton furákat beszélnek meg még esetleg akarnak is barátkozni, mikor nekem nem kellenek, vannak saját barátaim, köszi. - Azt írták 10 perc séta az állomástól az épület, ott meg csak ki van írva - vonogattam a vállam. Sosem voltam egy mindent jól átgondolós. Csak csináltam, velem gyakran csak megtörtént minden és élveztem így. Most sem ülnék itt mellette, ha nem így zajlanának a dolgaim.
A vonatból meg kinézve már egyre több volt az épület és nem is mentünk olyan gyorsan, el is vigyorodtam, aztán csak visszanéztem Gabere, mikor éppen nem ivott kicsit az arcába is hajoltam egy rövid csókra. - Ha majd már uncsi vagy ki akarsz menni, úgyis szólsz, és megnézzük a térképen merre lehet elmenni levegőzni. Vagy amit szeretnél.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. május 24. 01:36 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Nem mondom hogy bonyolult Stellával az élet... de nem egyszerű, ember, nagyon nem egyszerű. Néha csak szeretnék egy kicsit leülni és élvezni a csendet, aztán rá kell jönnöm, hogy az egyetlen zaj, ami zavar a saját légzésem. Fáradt vagyok, asszem.
- És miért egy napra jöttünk, ha annyira érdekel? Ha gondolod, és nem sikerül végignézni, maradhatunk még egy napot - javaslom, ha már egyszer eddig nem volt képes kinyitni a kis száját és csak most csiripel ilyenekről. Ha rajtam múlna, nem hagynám neki, hogy legközelebb eljöjjünk teljes tájékoztatás nélkül. Nem éri ez meg. Legközelebb én is jobban körülnézek és akkor nem érnek majd ilyen meglepetések. - Fura műveket? Elég bemennem Dustinék nappalijában, mindenhol majdnemaktok, összefetrengett vásznak és rókák. Kaotikus az a ház.
Nem is megyek oda, ha nem muszáj, nekem Westwood egy idő után sok tud lenni a tanácsaival, az energiájával, a főzőcskézésével, meg a ténnyel, hogy álomférj és még csak nem is házas. Undorító.
- Tudom, hogy te is annyira utálod, mint én. A különbség kettőnk között, hogy én megszoktam. - Már, hogy a felkelést, a seregben nincs olyan, hogy még öt perc szundi, meg akkor sem, ha Bencére rájön a beszélgethetnék, te akkor akarhatsz még aludni, akkor sem fogsz. Mióta Ward nincs a sitten és van barátnője is, legalább kevesebbszer jut rám a sor.
Lassít a vonat is, meg én is csak hörpölgetem a kávét, szerintem én harminc év múlva is ugyanilyen leszek. Inkább csak nyomok egy csókot Stella orra hegyére.
- Mindenképpen. De most vedd fel a kabátodat, nehogy nekem megfázz. Nem fogok levest főzni - közlöm, miközben feltápászkodok, kicsit meg is rugdalva a bakancsom, hogy a helyére csússzon benne a lábam, majd a táskájával a kezemben kifelé indulok. - Gyere, mert egyedül mész.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. május 25. 02:01 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Nem tudom? De igen, de ez más kérdés. Vannak határok, olyanok, amiket nem akarok átlépni, akkor is, ha ebből lenne világbajnokság, az örökranglistát toronymagasan vezetném. Értek hozzá, néha még csak szándék sem kell, hogy átgyalogoljak valamin, nem kell nekem útlevél. De nála nem, azt hiszem néha érzem azt a bizonyos határt, amit be kéne tartani. Próbálok jobb lenni, kicsit olyan ez, mikor nagyon kell koncentrálni, hogy a végén megkapd, amit szeretnél. Én szeretném, ha ez a ding dolog működne, és nem csak kényszerek lennének.
- Gondoltam megoldható így is, nem olyan menő ez a messze utazás, te is mondtad már, hogy nem annyira kellemes - meg én is, bár én mire nem? Igazából bármit tudok kritizálni, ha akarok. - De biztos jó lenne akár a két nap is. Beleférne elég sok. Amúgy. Azok nem csak majdnem, főleg a fetrengett. Azok mondjuk elég menők, bár... mindegy. Csak vannak érdekes dolgaik, szerintem mindenkinek - vonogattam a vállam, mert tudtam, és értettem is mit szeret Cel annyira ezekben és miért van lépten-nyomon egy-egy mű. Persze nem nekünk kell tetszen, ez is igaz. A rókás dolgok mondjuk aranyosak voltak, nekem Orion új takarója is tetszett, édes.
- Nekem is meg kellett volna - nyújtottam el a szavakat, de elég távoli, már majdnem UFÓ szintű elképzelés volt, hogy én képes legyek magamtól kelni. Vagy csak rendesen, elsőre az ébresztőmre. Igazából már az, hogy bármire hajlandó legyek, amit nem szeretnék. Persze muszáj legyen kivétel, eddig is túléltem valahogy.
Az utazásban a legjobb, mikor megérkezel, nekem senki ne dicsérje a bármilyen eszközt, az időt meg a lehetőségeket. Tökre elpazarolt tud lenni, persze én most elvoltam, mert bámulhattam meg itt volt Gabe - ha akart, ha nem hallgathatott is engem. A puszinak azért örültem, addig se éreztem úgy, hogy nem volt valami jó ötlet megint csipogni.
- Huurrdurr... nehogymegfázz - motyogtam magam elé, ahogy felvettem vissza a kabátom meg elkezdtem be is gombolni. - Pedig az a leves jól hangzik, az verhetetlen, Pappy - vigyorodtam el, ahogy miután már nem rángatott a vonat a nagy megállásban odatipegtem hozzá és az egyik kezemmel az arca után nyúlva húztam közelebb, hogy megcsókolhassam. De aztán csak leporolgattam a kabimat és elindultam kifelé, még a táskám megnézve a kezében. Mert ugye, nehéz ám, és nekem kéne cipelni.
- Nem akarok egyedül menni - nyújtottam a kezem is felé, hogy aztán le is cammogjak a vonatról és elinduljak - leginkább a tömeg után -, majd táblákat keressek. A kijáratig biztosan voltak na.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. szeptember 2. 21:50 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Nem kellemes annyira, éppen ezért lehet jobb lenne, ha nem ma utaznánk haza, hanem holnap. Még úgysem vettük meg a hazafelé jegyeket - vonom meg a vállamat, viszonylag lazán, nem veszem túl komolyan az életemet. Igazából, egyre kevésbé, mert ahogy haladnak az évek, én egyre csak elengedem a dolgokat. Nem hiányzik már a sereg, vagy az, hogy teljesen eltűnjek a munkába. - Igen, a múltkor akkor sikerült mennem, mikor Cel háta még kék volt. Szóval valahogy éreztem a dolgot. Bár?
Más kérdés, hogy tényleg vannak érdekes dolgaik, amiket nem is mindenki tud hová tenni, eleinte nekem sem ment, de most már elengedtem nagyban, nem hiszem, hogy bele kellene szólnom abba, hogy Westwood mit is csinál a háza négy fala közt.
- Vagy nem. Szerintem senki nem hal bele, hogy tovább alszol egy tíz perccel - grimaszolok, miközben körbepillantok, akaratlanul is feltűnik, hogy az egyik csávó nyakkendője nem egyenes, a másiknak pedig felemás a zoknija. Borzasztó.
Megtorpanva rámeredek a vállam felett, olyan sokatmondóan, hogy ha tényleg sokat jár még a szája, nem leszünk jóban, de nem teszem szóvá, értenie kell ebből is.
- Jaj képzelem, biztos én főzöm a legjobb knorr-porlevest - nevetem el magamat, de nem gondolom komolyan. Nem élek ilyenekkel, vagy csak ritkán, még ha így is tudják.
Viszonzom a csókot, majd hagyom, hogy a kezem megfogva kifelé vonszoljon.
- Szóval akkor ma mit is nézünk meg pontosan? Belépőt kell venni?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. szeptember 3. 21:26 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Nem, mert azt mondtad itt ráér - vontam a vállamon, én el akartam ezt is intézni, de azt mondta túlgondolom. Igazából nem nagyon láttam még pihenőnapra se jönni az elején, hogy megismerkedtünk, ez változott, de a szabadság dolog is hasonló volt. Aztán most csak mondta, hogy eljön velem, itt van. És akkor még egy nap? Megzavart kicsit, nem is igen jutottam szóhoz, ami nálam nagy szó, szóval csak néztem rá nagy szemekkel, meg a termoszra, amit adtam neki. - Maradhatnánk akkor, és holnap befejezzük és hazamehetünk... este - gondolom, nem korán, mert akkor korán kell kelni, meg feküdni, meg végezni. Ez mindenhogy nehéz logisztika szerintem. Egyikben se vagyok túl jó, ezt mind a ketten elég jól tudjuk, nem kell szépíteni rajta vagy kozmetikázni.
- Bár nekik ehhez mivel festék se kell.. - ingattam a fejem ki sem térve az iménti mondatára a kékkel. Csak engedjük el, de ő kérdezett vissza, mit nem fejeztem be. Szívesen elmesélem a tudásom és elképzelésem szerint, de azt hiszem ennek se helye, se ideje. Szinte soha, úgyis mindig megkapjuk hogy undik vagyunk a lányokkal, amiért nagyon sok dolgot beszélünk meg, meg még annál is többet.
- Erre emlékezz később is, mikor reggel nem akarok elindulni - emeltem fel a mutatóujjam kettőnk közé, biztos lehet benne, hogy még hallani fog rólam, ha megpróbálkozik megint elmondani, hogy lehet a suliban kéne már lennem, és nem a fürdőajtóban. Sokkal jobban szeretem őt feltartani mint a tollam egy unalmas bájitaltan órán. Még csak nem is kell nekem ez semmire, nem értem az erőlködést.
Közben felöltöztem, meg befejeztem a helyi szemtelenkedést, nem mintha ez elég lett volna, azért még megkaptam azt a nézést is és csak fújtattam egyet. Még menjek a sarokba is? Térdelni? A fal felé? Nem hiányzik.
- Sosem ettem olyat, azt se tudtam, hogy van nekik - néztem értetlenül. Nem tetszett a viccelődése a levesen, tudom, hogy ő csinálta, és bármennyire butának látszom azt is végig tudtam hogy Ward meg Bence is főznek, csak adták a hülyét. Nem értem minek volt ez jó.
- A belépők már megvannak, majd gondolom kapunk ilyen karszalagot érte. Nézd, az az utca lesz, azt írta a telefonos térkép, ott jobbra és előre lesz az a nagy épület - mutogattam el, de rájöttem, hogy ezt jobb elengedni, így inkább elindultam fogva a kezét. - Nincs is hol maradnunk, ugye tudod? Mármint én elvagyok azon a padon is, de - néztem rá, mert ettől még meleg nem lesz éjjel, pláne itt.
- Megnézzük a térképet mait kapunk, de szerintem haladjunk színsorrendben a kristályokon át.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. október 11. 15:01 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Pont azért, ha ilyesmi történne... - tárom szét a karjaim, hogy DUH, nő, nem vagyok teljesen egyértelmű? Mintha a falnak beszélnék, komolyan! Hihetetlen ez a nő. Egyszer jövök el vele ide a halál faszára, hogy megnézzünk valamit, amit szeretne, aztán hazamenne egy fél nap után. Ezért utaztunk ennyit? Na, nem. - Ez olyan tervként hangzik. Benne vagyok.
Még biccentek is, hogy felőlem rendben van a dolog, a telefonom elővéve el is kezdek böngészni valami passzent last minute szállás után. Ilyenkor éri meg a legjobban, ha az ember nem egy megszállottan tervezgető pszichopata.
- Oh fúj, nem, engem ez nem érdekel, kérlek hallgass el - grimaszolok, még az orrom ráncolva meg is rázom a fejem, a tenyerem a szájára simul, nekem ne számoljon be Westwoodék szexuális életéről, mert kurva nehezen viselem el a gondolatot is. Aztán persze elengedem, nem akarom én bántani, de nem akarom tudni, hogy Dustin milyen fura szarságokat él meg. EZ már tényleg nem az én dolgom.
- Most próbálod ezt eltenni okosba, hogy később felhasználd ellenem? Ahhoz korábban kell felkelned, cicám - nevetem el magam, még dobva egyet a vállammal a táskán, mert nem igazán az én méretem, nem is azon a helyen pihen, ahol különösebben kényelmes lenne, igazából eléggé fel is basz azzal a lendülettel. EZÉRT nem cipelem senki táskáját.
- Pedig van - nyomatékosítom a mondanivalóm, mielőtt még tovább haladnánk a dolgon, nem most fogjuk megvitatni azt, hogy ki és mennyire tud főzni, meg milyen körülmények között. Nem ma van a napja.
- Remélem, hogy van karszalag, nagyon trék azok a rendezvények, ahol nem adnak - nézek rá sokatmondóan, mert tréé helyre nem megyünk, azt hiszem, ez afféle presztízs kérdés. - Már van.  
Fel is mutatom a telefonomat elégedett fejjel, megmozgatva kicsit jobbra-balra, hogy fel is hívjam rá a figyelmet, mielőtt még azt hiszi, csak mosolygok bele ilyen szépen a nagyvilágba. Ugyan már.
- Felőlem akár ABC-ben is haladhatunk, csak ne nekem kelljen nyomon követni a listán, hogy merre megyünk, franc se igazodik ki ezen - sétálok tovább az utcán, majd a vállamon lifegő táskára nézek. - Beengedik az oltári batyud is, ugye? Nem lépted túl a méretkorlátot?
Csak mert a biztiboyok nem tűnnek túl édespofának, egy néni még rázza is feléjük az öklét.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. október 14. 17:29 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Akkor ez egy olyan terv - bólintottam is még kettőt rá, hogy végül vegyük úgy, nem kötekedek többet a semmin. Eddig se akartam, csak kicsit hitetlenül álltam dolgokhoz. Máshoz voltam szoktatva, mást láttam egész életemben a kísérgetésről, a kitartásról és a ragaszkodásról is. Talán csak Dávidtól nem.
Ha ilyesmi történne. Ráncoltam is az arcom, ahogy csak sikerül, igazából önálló életet élt és eltekintettem más irányba, hogy el is engedjem ezt az egészet. Nem olyan régen még az sem volt egyértelmű, hogy egyáltalán bárhova elmenjünk, együtt. Nem hiszem hogy mert engem ne szeretne vagy velem lenni, azt se, hogy ezt szégyellné. Csak valahogy nem láttam a csillámtengerben mosolyogni magam előtt. Tudom, hogy nem mindig kedvelek hétköznapi dolgokat, így sosem hibáztattam senkit. Tudom, hogy Bubunak is lelkileg megterhelő volt az az egy darab ékszerexpo, amire el kellett kísérjen, mert 14 év alatt csak felnőtt családtaggal engedtek be. Ez is tök hülyeség.
- Deb.. - folytattam volna, de csak a tenyerébe sikerült, én meg kitolva a nyelvem meg is nyaltam, fémes, undi helyeket taperál. - Nem terveztem. De a következő máshol lesz - figyelmeztettem a nyelvem is kitolva, érezze mire is gondolok, mintha ezzel sokra mennék, de tudja, hogy megteszem. Egy kis kóstolás nekem aztán. Ennek ellenére nem akartam részletekbe menni, csak közöltem a tényeket, amit kimondatlanul is tudunk mind. Nem mintha én meg ő ne lennénk egyértelműek nekik... Celnek "szomszédai" voltunk. Hónapokig. Mondjuk ez nem jelent mindent, de érti ezt akinek kell. - Oh, nem, erről szó sincs. Éppen hogy nem fogok - már felkelni, vigyorodtam is el, hogy még riszálva is kicsit lépdeljek tovább elégedetten. Ha kell, nem felejtek, ez egy nagy előnyöm. Sok minden befér a fejembe, ha a saját céljaim éppen szükségesnek ítélik meg. Most pedig nagyon is ez volt a véleményem. Akkor is, ha Dávid szerint ez egy káosz. Ezt nem rest hetek óta hozzám vágni, de szerintem csak a tetkó miatt sír rajtam, amit neki kellett felírni, pedig megígérte, hogy sosem. Meg törött szívet se. Azt nem is kértem, olyat sosem szeretnék megélni többet. Porlevest sem.
- Nehezen megoldhatóak, nem lehet kimenni róla, pedig egy ekkora helyen biztos jól jön közben a szünet, vagy elugrani enni valamerre - mert ugye nekem mi más jutna elsőre eszembe? Nem mintha ne lenne gyorscsomag a táskámba, ami Gabe-en lifeg. Mert ő nem hozza a cuccom, úgy pakoljak. - Nem azt mondom, hogy lassan felhívnának téged Bencéék beteg vagy-e két egymás utáni szabadnappal, de... - mutogattam az ujjacskáimmal, viszont csak széles mosollyal néztem rá egy puszi után és szedtem is a lábaim, hogy akkor essünk neki a helynek.
- Azt bízd rám mikor és hol és mit - bólogattam is magam elé, majd elhúztam az A sor felé. - Be, mert kiegészítős jegyet vettem, nem a csóró néniset, ahol semmit nem lehet - pillogtam a néni felé, majd vissza rá. - Van hozzá csomagmegőrzőnk, adnak kulcsot a karszalaghoz.
És így is lett. Ez a sor rövidebb is volt, mint a többi, nem költenek eleget  a jó dolgokra itt. Aztán kikerestem a kis elvett térképen mi is a helyzet. Ez lesz az...
- A kvarcoknál kezdünk - mutattam is rá a kis térképre, aztán a kezébe nyomtam a sajátom és húz... vontatni kezdtem. Leginkább. Kicsi vagyok, de agresszív, mikor nem férek el.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. december 23. 02:06 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Összenyalja a tenyerem, mire undorodó grimasszal emelem meg rá a mutatóujjamat, figyelmeztetőleg, nagyon szigorúan nézve.
- Meg vagy te huzatva? Tudod milyen undorító dolgokat taperászok meg én ezzel a kézzel? Kilincsek, ajtók, ablakok, összeszedsz valamit. Herpesz! Fúj, Stella - rázom meg a fejemet tüntetőleg, nem hiszem el, hogy ennyire nem képes legalább magára figyelni. Botrány, az ember már a száját se foghatja be, mert még a végén benyel valami leprát. Fúj.
Nem is figyelek nagyon arra, hogy mit mond, mert a risza elvonja a figyelmemet, de nem is teszek cserébe úgy, mint aki érteni akarja. Ha hazudok, azt explicit teszem, nem csak ilyen figyelemelmismásolásokkal.
- Enni mindig, tudom, ismerlek - forgatom meg a szemem, miközben rántok egyet a vállamon lifegő táskán. Tudom, hogy nem vagyok következetes, ezt a szart neki kéne cipelni, de akkor lehet, hogy még mindig a vonaton lennénk, mert pakolászik. - Mit felhívnak? Baszkodni fogják a  lakásajtóm, előbb a faluban, majd Pesten, hogy hol vagyok és mit csinálok. Alábecsülöd Bencét.
Mitzingerről beszélünk, ez nem egy mezei Bence, tutira ki fog akadni, hol vagyok és miért mentem szabira. Lehet, hogy egy kicsit paranoiás, nem is értem. Vagy csak ismer.
- Ja van külön csórómuter jegy? Ahol nem engedik be a szatyit, nehogy bezsákold fizetés nélkül a kegytárgyakat? - pillantok körbe, tényleg van pár svindlis nagymuter a környéken, elég gyanúsak. Nem bíznék rájuk egy rozsdás szöget sem, mert tuti bebasszák a zaciba.
Elég hamar megszabadulok a rózsaszín szatyitól, thank god, majd el is kezd befelé vontatni, mire felsóhajtok drámaian.
- Ha kitéped a karom, a kurvanagy táskád neked kell majd vinned. Egyedül. Én meg elvérzek itt. Azok a kékek mik?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. december 26. 16:49 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Azt mondja nekem fúj! Még sosem volt baj azzal, amit csinálok, egyből össze is szűkültek a szemeim, hogy mégis mi a fenéről beszél itt nekem, ki a herpeszes. Mérges voltam, a vállába is bokszoltam, csúnyákat mondd nekem. Végül elővettem a zsebembe tuszkolt pici tubust.
- Használd, ha undi dolgokhoz nyúlkálsz helyettem - forgattam meg a szemem, ahogy a kis címkétlent a kezébe nyomtam. Valami új meg minta, de nem csak illatos és fertőtlenít, de ízes is kicsit, nem undi. Én szoktam használni már, ez tök jó találmány. Többet kéne Majának terhesnek lennie. Vagy bármelyik lánynak aki ilyeneket talál ki alatta. Én maradok annál ami lehetséges, mint a risza, az legalább jól megy. Isten is rá teremtett. Mármint Rá is, de most a mozdulatra gondoltam. - Pontosan. De mit is? Te mit ennél? Valami édes is lehetne, ennék sütit is, de majd később persze. Mondjuk hoztam is pár dolgot - a pár meg ugye elég tág mértékegység és nem akartam mindezt kifejteni. Fogtam inkább a prospektust, hogy minél előbb felmérjem mi és merre van. - És mi lesz hogy nem vagy ott? Egyik nap sem... - döntöttem oldalra a fejem. Egy helyen laktunk mind, csak eszükbe jut, hogy akkor velem van valahol. Tökre logikus, nem teljesen értem azt mondjuk, mivel lenne a bajuk. Jó, eddig nem volt minek elmenjen, de néha szabira is megy az ember. Bencét se kérdezgeti senki mióta jár ennyiszer ebédelni. Sokat jár, csak mondom, szoktam őt látni mert.... mer tény meg ebédet viszek be, mert tökre cuki vagyok.
Ahogy bejutottunk végre és lepakoltunk, kabát meg cucc nélkül egyszerűbb volt Gabe nagy kezébe is kapaszkodni és tépni magam után, mert MÁR késésben vagyunk. Nyilván nem, de szeretném a legtöbbet a napba tenni, ahhoz jó időben kezdeni.
- Eddig is nekem kellett volna, nem? - haraptam be a szám rá nézve nagyon szépen ahogy megtorpantam, hogy utolérhessen, meg aztán még felé is fordultam egy csóknyira, de a nénik nem díjazták ezt a közlekedőútban tett megmozdulásom. Irigyek. - Nem vérzik el senki, csak a néni fog ha tovább nézi - pillantottam oldalra el.
- A világos babakék angelit, a kicsit tengerkékes kvarc, a sötétebb, olyan mintha koszos-foltos cseppes lenne meg lazúrkő. Vannak amik nem is ásványok, mint a napkő, azt nem értem miért hoztak, de mindegy is. Milyen ásványokkal találkoztál eddig? Az achátokat meg kell nézni meg az ametisztet, azt tuti imádni fogod te is.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. december 29. 14:21 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Valakinek azt is kell - nézek rá, mert be kell lássa, még nem olyan modern az itteni technika, hogy csak úgy magától kinyisson előttünk az ajtó. Jó lenne, de nem így működik, bármennyire is szeretném. Inkább hagyom, hogy a kezemre nyomja a fertőtlenítőt, jól szét is dörgölöm rajta, nekünk nem hiányzik egy pestis szless tbc szless szalmonella. Csak hogy mondjak egy pár példát.
- Milyen süti? - kérdezek issza, mert arról eddig nem volt szó. Bár ha egy kicsi eszük is van, akkor tuti van valami kristály témájú büfé, ahol ásvány alakú nassolnivalók vannak. - Majd felhívnak, én meg nem veszem fel.
Elég hamar lepakolunk, minden fölösleges cuccot, hála az égnek, így meg is szabadulok végre a fölösleges táskától és odaadom Stellának, hogy ne nekem kelljen cipelnem.
- De, de részletkérdés - emelem meg a kezem és legyintek, hogy eddig elcipeltem, azon nem múlott a dolog.  Hagyom, hogy lesmaccantson, nem tiltakozom, pedig megtehetném, mert fúúúj, nyilvánosan vagyunk, de nem vagyok olyan faszi. Engem nem érdekel. - Na, ne borulj ki, tudod, hogy annak sosincs jó vége.
Még a fejem is megrázom, mert ő is tudja, hogy mikor valamin felbassza magát, az nem egy perc alatt múlik el.
- Hú ez sokféle cucc. Te mit akarsz megnézni először? Öh, nem tudom, borostyánt, meg ilyn alap dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2020. január 3. 19:56 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Erre nem lehet tartani valakit, mint mások a takarító nénit? - néztem rá teljesen értetlenül állva a személyzet hiánya előtt. Nem, tisztázzuk le, hogy sosem voltam olyan gyerek, akit kiszolgáltak. Csúsztam és másztam, Bubuval mindig be kellett segíteni, takarítani a szobánk, mosogatni, meg minden. A konyha mondjuk nem lett a terepem, de ettől még én megértem, akikhez nem az anyukájuk, hanem más áll be és dolgozik. Az anyukáknak is kell a pihenés, meg bárkinek. Én igazából féltem is magamtól a helyeket, ezért sem állok neki semminek. Vagy megoldja valaki, vagy... vagy majd.
- NEM TUDOM - duh. Nem kiabáltam, csak olyan kicsit erőteljes voltam kétségbeesetten meredve magam elé. Csak édeset, valamit. Nem is tudom mi a kínálat, minden csalódás lenne, ha előre elképzelném mit akarok és nem lehet. Ez nem működik így, már túl sok pofont kaptam táskáktól és cipőktől. A legnagyobb szívfájdalmaim. - Felvegyem én? Uh, add ide, majd jól megbeszélgetem én a Bencével, merre van a Hold meg London - bólogattam is nagyokat önegyetértésben, hogy még a kezem is kitárjam felé mozgatva az ujjacskáim. Persze értettem volna ha nem adja, de ha igen, magamhoz veszem. Ezen nem múlik, tök jól elbeszélgetek bárkivel, bármiről.
- Rééészlet - vigyorogtam szélesen kicsit közelebb húzódva, aztán abbahagytam a felé való nagyon mosolygást és inkább magunk elé néztem. - Neki - néztem hunyorogva, aztán nagy fenntartással el is fordult tőlünk. Nem szeretem a néniket, főleg az ilyen nem túl nénikorúakat, akik megkérdezik, miért hozott el a bátyám; nagybátyám; édesapám csak úgy. Duh. Uuuundorííítóak. A doritótól bocsánatot kéne kérjenek, hogy egy szóban vannak velük.
- Akkor kövesd a lila színt, arra taperolunk elsőre, a kékhez majd jövünk, az úgyis erre van a kijárat felé, bele fog férni. A borostyán egész csinos, babáknál használják mostanában. Azaz ottani ékszernek, de nem hiszem, hogy túl okos rájuk tenni. Meg is fulladhat - néztem értetlenül magam elé még hadonásztam is beszéd közben, de már egész gyorsan be is értem a lila pultot. - Látod ott azt? Az az egyik kedvencem. Ametiszt, tökre stresszoldó, lehet kéne az irodádba.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek