36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 8. 14:49 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Hogy mi kell egy velencei vásárláshoz? Egy baglyot küldeni a nemrég felfedezett régi-új ismerősödnek, aki nem is válaszol a levélre, pedig célba ért az. Tűkön ülve várni, hogy mégis mi az isten van, aztán kinyitni az ajtót, mert kopognak és ott áll a nő talpig felfegyverkezve; egy kisebb táskával, hatalmas vigyorral és egy üveg borral. Na, ez egy barátság és egy hatalmas vásárlás kezdete, kérem szépen!
Vigyorogva fogadtam Korit az ajtóban, rögtön be is invitáltam, amíg összeszedtem magamnak pár cuccot. Csak a legfontosabbakat, nem akarok málhás szamár lenni. Ki szeretném élvezni a Velencében töltött napot vagy napokat. Ez még nem dőlt el, de majd kiderül minden szépen sorjában. Bedobáltam mindent, lerobogtam a lépcsőn és közöltem vele, hogy mehetünk. Kori sem a tétovázásáról híres, így mire észbe kaptam már Velence legforgalmasabb utcájában álltunk.
- Na kezdjük! - csaptam össze tenyereimet, huncut mosollyal. Tekintetemet körbe járattam a körülöttünk lévő üzleteken. Nem tudtam dönteni, hogy melyikben kezdjünk, pedig a lendület hatalmas volt, esküszöm. Kérdőn Korira tekintek, hátha ő talált valami szimpatikusat. Az emberek céltudatosan mentek el mellettünk, vagy éppen közeledtek felénk. Értem én, hogy Velencében élnek ki tudja hány éve, de olyan gyönyörű a város! Kicsit meg kéne állni kiélvezni az adott pillanat szépségét, nem? Ha Velencében élnék biztos vagyok abban, hogy mindennap lejárnám a lábam.
Tekintetem meg áll egy eldugott kis üzleten egy kisebb utca elején, a sarkon. A kirakatban egy csodálatos fekete ruha áll, ami vonzza pillantásom.
- Kori, gyere - fogom meg a nő karját és elkezdem az üzlet felé húzni. Megállok a kirakat előtt, megbabonázva bámulom a ruhát.
- Aj, mennyire gyönyörű! Eltudsz benne képzelni? - hunyom le a szemem, hogy látom-e magam előtt magamat ebben a gyönyörűségben. Nos, talán. Ámbár nem vagyok abban biztos, hogy ő lesz a kiválasztott. Amíg Kori nem válaszol, én biza be nem lépek az üzletbe!
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 8. 18:14
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 8. 16:42 | Link

Opelia Carolina Brown
Velencézünk

Amikor megláttam a baglyot, nevettem. Olyan hangosan, hogy azt hittem, az egész környék velem nevet majd, mert nem bírom abbahagyni. Aztán mégis megembereltem magam, és elővettem a legbevásárlósabb szettemet, és egy is táskába összedobáltam a legfontosabbakat. Út közben a lista kibővült egy üveg borral is, és bumm meg is érkeztem az újdonsült nőmhöz. A lapos cipő talán meglepő lehet neki, de imádom, a legkényelmesebb, olyan, mintha egy mamuszban mászkálnék, és amikor shopping van, akkor fontos a legkényelmesebbnek lenni, hogy mindent meg tudja venni, ami kell, és hát leginkább azt, ami nem, de dögös.
- Mondtam már, hogy sosem jártam még itt?
Imádom a hely pulzálását, a lüktető tudást. Szívesen elnézelődnék, ha nem akarna mindenki, de tényleg mindenki eltarolni. Komolyan emberek, hát itt állok! Nem is vagyok olyan alacsony, hogy ne szúrjanak ki, ráadásul a hűvösebb idő miatt olyan vagyok, mint egy jól kibélelt rongybaba. Viszont, ha menni kell, hát menni kell, követem a szőkét.
- Dögös és el. Temetésre. Amikor majd víg özvegy leszel, akkor jó lesz, de most még életben akarod tartani a fiút. Vagyis, ugye tudod, hogy a srác nélkül nem működik?
Komolyan nézek rá, de persze egyből el is nevetem magam. Hát persze, hogy tudja, csak egy kicsit fel akarom pörgetni, különben sem kel az első ruhánál leragadni.
- Olyat akarsz, amitől leesik az álla? Legyen akkor bársonykék, tüzespiros, méregzöld, olyan, amiben kitűnsz a tömegből. Tudod, a váó-hatást kell elérni. Mondjuk ott van az a kék, olyasmi?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 8. 19:14 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Felnevetek Kori levezetésén, ha majd egyszer víg özvegy leszek. Ha eljutunk odáig ezzel a fa... akarom mondani Arie-val, akkor nem hiszem, hogy vidám özvegy lennék. Elhúzom a számat, ahogy felsorolja a színeket, ám be kell látnom, hogy igaza van. Valami kihívó kell, ami megragadja az emberek tekintetét, ami különleges és Arie-nak folyna tőle a nyála.
- Tényleg nem voltál még Velencében? - esik le a tantusz, megilletődve nézek Korira. Én majdnem az összes ruhámat itt veszem, vettem és fogom is venni. Velence eszméletlen, ráadásul, ha az ember kicsit toleránsabb, akkor az itt élő embereket is megszereti. Van pár ismerősöm itt, de most csak remélni tudom, hogy nem bukkan fel egyik sem. Tipikus olaszként rögtön az lenne az első kérdésük, hogy mit keresek itt? Miért kell szép ruha? Ki a férfi? És hasonlók, amiket nagyon elszeretnék kerülni, főleg hogy én sem tudom hányadán áll a dolog. Kori felé fordulok, majd fejemmel követem amerre mutat. Ismét elhúzom a számat, majd kicsit megrázom a fejem.
- Az nem az én színem - vetem el az ötletet. Mosolyogva pillantok a másik üzlet felé, ahol igencsak nagyobb a választék. Hátra tűrök egy tincset, végül Korira nézek.
- Menjünk be oda - intek a fejemmel a bolt felé. Lassan elindulok a bejárat irányába, remélve, hogy Kori követ. Az érzés, hogy figyelnek egyre erősebb, lassan fordulok a kávézó irányába, ahol meglátom. Megmarkolom a mellettem sétáló nő karját és berántom a kinézett üzletbe. Gyorsan becsukom magunk mögött az ajtót, ismét megfogom Kori kezét, és elkezdem hátrafelé húzni. Pár borzalmas színű szoknya mögül tekintek ki, szerencsére elég nagy az üzlet ahhoz, hogy az eladó később találjon meg minket. Bocsánatkérően Korira tekintek.
- Ne haragudj - egyenesedem fel, hogy szemébe tudjak nézni. - De ott a volt vőlegényem és éppen nem vagyok hangulatban azt hallgatni, hogy vissza szeretne kapni - mondom el az őszintét neki, kíváncsian várom reakcióját. Amióta visszatértünk a pasival Romániába, és én eljöttem onnan folyamatosan levelekkel, üzenetekkel és mi egymással bombáz. Hogy honnan tudja, hol vagyok éppen és mikor? Sajnos ő mindent tud.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 8. 19:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Esküszöm, hogy nem.
Jobb kezem a szívemre teszem, míg a balt felemelem. Tényleg nem voltam még itt, ami azért is érdekes, mert a Vatikánban meg már igen. Jó kis boszorka vagyok én, mi? Szóval most nekem dupla akkora öröm, egészen addig, amíg el nem kapják a kezem, és el nem kezdenek rángatni. Nem értem, hogy mi történik, még csak nem is loptunk, hiszen az utcán állunk, de engedelmesen követem Opheliát, mert nélküle igencsak elvesznék itt.
- Hova hoztál?
Kérdezem végül felocsúdva a csodálkozásból, végignézve a sorban elhelyezett első három szoknyán: unalmas, alaktalan, csúnya színű. Az ujjaimmal épp csak megcsippentem a negyedik anyagát, és tudom, hogy ez abból a szúrós anyagból van, ami egész nap irritálja a bőröd és szeretnél tőle megszabadulni. Mondjuk, megvan benne ez a lehetőség is. Elképzelem, ahogy Jackkel beszélgetek az életről, és egyszer csak már annyira nem bírom a ruhát, ami rajtam van, hogy simán letépem. Nem tudom meghatározni, milyen lenne a tekintete. Vajon tetszene neki, hogy fehérneműben lát? Azt hiszem, nem, ő inkább a gondolataimat tartaná vonzónak, ami elég nagy szívás, mert ha tudná, mennyire mocskosan gondolkozom róla, a szemébe lógó kósza tincseiről, masszív tenyeréről, azt hiszem, világgá futna.
- Az exed? De hát miért futottunk elő előle?
A nyakamat nyújtogatva próbálom kiszúrni a srácot, de olyan nagyon rossz a szög, hogy innen nem látok semmi érdemlegeset, sőt az se biztos, hogy jó embert nézek.
- Miért nem mondjuk inkább azt, hogy rám cserélted le? Én olyat adok neked, amit ő nem tud megadni, és így nem nagyon akar próbálkozni. Majd azt mondjuk, te vagy a férfias a kapcsolatunknak, én meg a cuki diáklányod.
Még kettőt pillogok is, ahogy rá nézek, és remélem, minden érzelme kiül az arcára, mert imádom megbotránkoztatni az embereket.
- Na de komolyan, frusztrál ez a hely és nagyon kíváncsi vagyok rá! Légyszikeee!
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 8. 20:22 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Nem is értem miért van itt egyáltalán. Amerikában kéne lennie valami üzleti bigyón, hogy megkösse "élete üzletét"; na igen. Ezt én is rengetegszer hallottam, amíg együtt voltunk. Ilyen meg olyan hiperjó üzlet, elhiheted mennyit fogok rajta keresni. Aztán állt ő is, meg a partnerei is, hogy ez annyira nem jött össze, mert az oroszok kicsit simlisebbek voltak. Én csak tűrtem az egomán szövegét négy évig, amíg nem bírtam tovább és közöltem, hogy mehet arra, amerről jött.
- Ez kérlek - tárom szét karjaimat drámaian. - Olaszország egyik, ha nem a legjobb ruhaüzlete. A tulajdonossal jóban vagyok, majdnem minden ruhám innen van, bár ezek pont csúnyák - húzom el a számat, szememből süt az undor, ahogy a szoknyákra nézek. Tipikus viszketős anyag, amitől a világból is kitudnék szaladni, csúnya szín és mi az a varrás? Remélem Lucrezia nem adta le a szintet, mert esküszöm sírni fogok. Ha az unokahúga csinálta és azért vannak itt, akkor elfogadom, de ez ügyben mindenképpen írok még neki.
- Frusztrál? - nézek hülyén Korira, elmosolyodom, ahogy eszembe jut, hogy jöttem ide én. Ugyanígy, aztán a tulajdonos durcásan megmutatta a felső szintet és szerelmes lettem. Ha van új kollekció idejövök azonnal. - Gyere, megmutatom az emeletet - indulok el a lépcső felé, remélve, hogy követ. Semmi kedvem találkozni az ex-vőlegényemmel nem vagyok hangulatban. És azt is nagyon remélem, hogy Kori sem lovagol többet a dolgon. Mesélek neki szívesen róla, de találkozni az istenért sem szeretnék vele. Végre leredukáltuk a leveleket heti egyre, most egy találka, biztos vagyok benne, hogy új erőre keltené a benne lakó hős szerelmest.
- Mmm - állok meg a lépcsőn felfelé menet Kori előtt, bűnbánóan nézek rá. - Figyelj én nem mondtam Arie-nak, hogy volt vőlegényem. Vagyis... nem is igen volt rá alkalmam, de nem tudja. Bármi kérdésed van, szívesen mesélek egy kávé mellett, csak ne kelljen vele találkoznom - kérem az előttem álló nőt, imádkozva Merlinhez, hogy megértsen és ne akarjon odamenni hozzá. Elindulok ismét felfelé, a lépcső tetejéig meg sem állok, ahol hatalmas vigyorral üdvözöl minket egy fiatal lány, aki le is intek. Nem kell a jópofi, szinte itthon vagyok, kislány. Mélyet szippantok a levegőből és mintha tényleg hazatértem volna. Hatalmas vigyorral tekintek Korira.
- Válogass, ha úgy tetszik ez a VIP szekció.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 8. 20:52 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Nem félsz, hogy meglátott, és utánunk jön?
Én azért pislákolok hátrafelé, mert, ha esetleg úgy van, hogy de, akkor azért látni akarom, hogy milyen. Szeretem látni az embereket, nézni őket, új történetet adni nekik. Azt hiszem, az írás egyfajta elmebaj is nálam. De nem zavar, élvezem minden pillanatát. Viszont engedelmesen követem az emeletre, és amikor megállít, és elmondja a tényt, hogy nem szólt a vőlegényéről, "ó"-t formázok az ajkaimmal.
- Ophelia Carolina Brown! Azt akarod mondani, hogy a kisgyerek szólt róla, hogy van menyasszonya, te meg nem mondtad neki, hogy volt vőlegényed? Hát nem megnyugtattad volna a szegény kis csóró lelkét? Szégyelld össze magad!
Húúú, de megszidtam mi? Mondjuk ez egészen addig tart, amíg körbe nem nézek, onnantól már nem megy a szigorú nézés, hanem inkább a "kit érdekelnek holmi hímek" arcom jön elő, ahogy körbenézek.
- Biztos, hogy még mindig ott vagyunk, ahonnan elindultunk?
Ez a fenti részleg nem olyan, mint ami lent volt. Mi az a varrás, amikor itt fent tündér kezek forrasztották egymásba az anyagokat? Ezek isteniek és gyönyörűek. Csak nézek, és nem térek magamhoz a színektől és a formáktól.
- Tutira meghaltam. Remélem az arcom szép maradt.
A két kezem közé fogom az arcom, és nézem a kiállított darabokat. Én mondjuk megtalálom azt, amit magamnak akarok egyből, de nem magammal akarom kezdeni, hanem Opheliával, ő már volt együtt Arieval, és akar is lenni, én ellenben csak az elmémben válok eggyé Jack-kel. Oda meg akármit felhúzhatok.
- Mondj egy színt!
Szólalok meg hirtelen, és Ophelia felé fordulok.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 9. 10:21 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Nem válaszolok a feltett kérdésre, csak haloványan elmosolyodom. Ő ide nem jön, szakításunk után a tulajdonos hölgy kitiltotta. Hálás voltam neki ezért, ám ő csak morgott magában válaszképpen, ahogy szokott. Ezért vagyunk mi ennyire jóban. Nem fecseg, nincsenek felesleges kérdések, nem traktál semmivel, de ha új kollekció jön, vagy éppen ő készítette azt rögtön küldi a baglyot. Imádom!
- Nos - emelem fel a fejem, melleimet kitolom. - Ahogy mondod! - nevetem el magam kicsit. Nem érzem magam hibásnak, Arie sem éppen megfelelő pillanatot választott ennek a közlésére, nekem pedig esélyem sem lett volna közölni vele. Ráadásul az a múlt, amit én már kilenc lakattal lezártam és soha nem tervezem őket többet kinyitni. Ha úgy tetszik, eldobtam a kulcsokat, hogy még véletlenül se legyen meg a kísértés. Bár, ha meg is lenne, inkább leugranék egy szikla tetejéről, mintsem visszamenjek ahhoz a férfihoz. Merlin mentsen meg!
- Szép maradtál, ne aggódj, ráadásul meg sem haltál, csaj - felnevetek Kori reakcióján. Teljes mértékben átérzem, ami éppen most a hatalmába kerítette. Nekem is csak szerencsém volt, amikor először idejöttem. A tulajdonos éppen bent volt, én meg a lenti részen az összes ruhára húztam a szám, így kegyesen felvezetett az emeletre, ahol minimum két órákat szoktam eltölteni. Valószínűleg most sem lesz ez másképp, így lassan elindulok az első sor felé, ám Kori kérdése megállásra késztet.
- Fekete vagy vörös, esetleg bordó - merengek el a színeken egy pillanatig. Kori valószínűleg nekem keres ruhát, akkor nincs más választásom, mint...
- Kori, ezt nézd! - nyúlok rá egy velünk szemben lévő ruhára, amit le is veszek a helyéről. - Muszáj felpróbálnod! - mutogatom Kori felé szerzeményemet. Totálisan ő ez a ruha, így remélem igent mondd a felpróbálására is.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 9. 19:26 | Link

Ophelia Carolina Brown


Megint jön a feketével! Hát komolyan mondom, én ezt a nőt annyira meg fogom csapkodni, hogy nagyon. Nem hiszem el, hogy megint itt tartunk. Ha az életem múlik rajta, akkor sem lesz feketében. Tudom, tudom, a fekete mindig jó és sosem okoz gondot, mindenhez illik, bármilyen alkalom is legyen. Nem. Csak így nem.
- Legyen vörös. Az nagyon izgató.
Szerintem a vörös, a halvány bőrével, a szőke hajával olyan, ami igazán fel tud spannolni egy férfit. Arie szerintem a puszta lététől is lázba jönne, nem értem, mit parázik itt, de ha neki kell még egy kis tuning, akkor már dobjuk meg rendesen a dolgot. Szóval keresem az igazit, miközben Oph megszólít.
- Oké, ezt nem tudom nem felhúzni. Sőt, nem tudom, nem megvenni. Nem! Előbb felpróbálom.
Maximum egy hollónak fogok tetszelegni, nagyobb bolondságok is történtek már a világban, neki meg legalább megtehetem, anélkül, hogy totál idiótának nézne. Nem tudom, hogy Jack mit gondolna arról, hogy "ezt a ruhát miattad vettem meg", nem szoktunk ilyen egyszerű dolgokról beszélgetni. A ruhát átvéve magam elé tartom, és színpadiasan forgok is benne egyet, majd a nevetésem megakad, a mozdulataim megállnak, és mint akinek rohama lesz, nézek előre, de nem mozdulok, csak nézek.
- Oph? Ott van.
Még a hangom is lehalkítom, pislogok kettőt, de nem tűnt el, ott van. Ott vár ránk.
- Ott a tökéletes vörös ruha.
Végül a kezem kinyújtva mutatok előre. Ott van, határozottan, de félek, ha elindulunk arra, akkor eltűnik. Tudom, hogy az az igazi, én az ilyenben nem tévedhetek, egyszerűen nem. Ő az.  
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 9. 21:18 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Csak egy határozott bólintás telik tőlem, amikor a nő közli, hogy a vörös megfelel, mert az izgató. Nos... kinek mi. Ám hülye lennék megszólalni, a vörös mindig betalál a pasiknál és én azért vagyok itt, hogy azt a Frank gyereket nyűgözzem le. Relatíve neki vásárolok. Ennek a gondolatnak megszületnie sem szabadott volna, de már késő. Vagy így, vagy úgy, de ma egy rahedli ruhával fogok innen kimenni, ahogy - terveim szerint - Kori is.
- Próba, aztán folytatjuk - mutatom neki, hogy merre vannak a próbafülkék. Soha nem értettem miért kell ennyi, amikor erre a részlegre maximum, ha harmincan járunk, bocsánat, már harmincegyen és nyilván nem megegyező időpontokban. Pedig bizony minimum tíz próbafülke van a bolt közepén, öt az egyik, öt a másik irányba néz. Bennük hatalmas tükrökkel, minden irányból megvilágítva, egyszerűen tökéletes! Korival nevetek, ahogy illegeti magát a ruha mögött, ami csodálatosan fog neki állni. Érzem és tudom. A nők ezt megérzik, és ez most egy nagyon erős megérzés. Aztán egyszer csak vége szakad. Nem nevet többet, az én számról is lefagy a mosoly. Ijedten nézek az előttem álló nőre, aki csak annyit mondd, hogy "Ott van.". Megpördülök a tengelyem körül, hogy megtudjam nézni, a szívem hevesen ver; vaklárma. Nem, nem a volt vőlegényem az, csak Kori szerelembe esett egy ruhával. Megkönnyebbülten sóhajtok párat, hatalmas kő esett le szívemről. Végül megemberelve magam arra tekintek, amerre Kori mutat és meglátom.
Gyönyörű varrás, gyönyörű szín, gyönyörű csipke, gyönyörű fekete kövek. Megbabonázva indulok el felé, odaérve ugyanúgy tátott szájjal veszem le helyéről. Megfordítom, hátán V alakú kivágás. Egyszerűen gyönyörű!
- Kori - sóhajtok egyet, hatalmas vigyorral fordulok felé. - Ez gyönyörű! Menjünk próbálni! - sietek vissza hozzá, kezét megragadva indulok el öles léptekkel a fülkék felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 11. 21:39 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Nem is gondoltam, hogy abbahagyjuk.
Felelek kacarászva. Nem szeretek semmit félbe hagyni - hahaha -, így aztán ameddig van nálam pénz, addig költök. Amúgy ebben nagyon határozottnak gondolom magam. Elhozok egy összeget, és annyi, egy centtel sem több. Nincs olyan, hogy még egy keveset hozzárakok. Mondjuk olyan se nagyon, hogy maradt volna bármi is belőle. Ha még egy kicsit marad, akkor azt is elverem, maximum egy nyalókát veszek belőle, de nem mehetek haza maradvány pénzzel, mert akkor összedől az életem.
Aztán meglátom őt. A csodaruhát, és látom Ophelián is, hogy ez lesz az igazi. Ettől Arie álla leesik. Ha nem, akkor meleg, bár nem, a melegek álla általában leesik egy csinos darabtól, és sok mindennek mondanám a múltkoriak után a fiút, de annak nem. Korábban amúgy volt gyanúm rá, annyira semlegesen viselkedett Larával is és velem is, hogy szinte felháborodtam. Aztán Lara mondta, hogy az a baj, hogy nekünk nem az van alul, amit ő szeretne. Aztán meg még meg sem írtam neki, hogy ez mennyire nem igaz.
- Elviszem még őt is.
Kapok fel egy random ruhát, mert olyan szép méregzöld színe van, meg se nézem a méretet sem, csak ellibbenek a próbafülke felé, és jól nekiállok a ruhacserének. Először azt húzom fel, amit partnernőm választott nekem, és egy pillanatra eláll a lélegzetem.
- Van benne egy fekete betét, oldalt.
Kint nem tűnt fel, de most, ahogy elrendezem magamon a ruhát, látom, hogy a kék csoda oldalán csipke betét van, méghozzá fekete. Kilépve a próbafülkéből, kettőt koppantok a másikon, és ha engedik, akkor belépek, kell a kritika.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 18. 18:10 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

A próbafülkék felé még három ruhát kapok csak le az állványokról, mert tetszik a szabásuk. Betotyorgok a Kori melletti lévőbe, a ruhákat felakasztom szépen sorban a fogasokra, ám nem tudok dönteni. Felsőmet levettem már, nadrág sincs rajtam, így állok a négy ruha előtt, hogy melyikkel kezdjem, amikor kopogást hallok.
- Gyere - szuggerálom még mindig a ruhákat, majd Kori felé pillantok. Szemeim kikerekednek, állam majdnem a földön koppan, még szerencse, hogy időben észre veszem magam. Óvatosan elmosolyodom, így lépek közelebb Korihoz, hogy megkerülve megnézzem. Hátán kicsit megigazítóm a ruhát. Hümmögök párat, kezemet a szám elé teszem, mintha gondolkodnék. Bólintok egy határozottat, visszasétálok próbafülkémbe.
- Gyönyörű vagy benne - veszem le a vörös csipkés álmost a fogasról, hogy belebújjak én is. Vállamnál kicsit megigazgatom ruhámat, majd Kori felé fordulok várakozóan. Tekintetemben kíváncsiság csillan, hogy vajon tényleg megtaláltam-e a megfelelőt, mert valóban úgy érzem én is. Kori szeme kiszúrta a bolt - számomra - legszebb darabját és talán valakit elhódítani is eltudok majd benne, ha minden a terveim szerint megy. Nem szeretnék Arie-ra gondolni... de akaratlan beugranak az emlékképek. Szemérmesen elmosolyodom, egy kis kuncogást engedek meg magamnak, automatikusan megnyalom ajkaimat, ahogy ismét elém villan a kép; az ablakban áll meztelen, gőzölgő teája a kezében. Ez a kép valószínűleg örökre megmarad emlékeim között, ha nem is úgy lesz, ahogy én azt szeretném. Mindenesetre ez a ruha, így is és úgy is jó vétel lesz.
Fordulok párat a tükör előtt, vállam fölött nézem hátamon a V alakú kivágást.
- Szerintem tökéletes - pillantok rá a tükörből. - És jó választás volt a vörös - mutatok rá, hogy Korinak igaza volt a színt illetően. Ahogy szőke tincseim vállamra hullanak, a vörös ruha csak még jobban kiemeli alakomat és más adottságaimat. Szerelem első látásra? Létezik bizony, de valószínűleg csak nőknél egy ilyen butikban és egy ilyen ruhába.
- De azért a maradék hármat is felpróbálom, és tudom, hogy van egy fekete - pillantok a bézs, a púder és a fekete színű ruhákra, amik rám várnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 18. 18:40 | Link

Ophelia Carolina Brown


Milyen jó kislány lettem, hogy még azt is megvárom, hogy beengedjenek. Mondjuk így is azt látom, amit amúgy is látnék, ha nem kérnék engedélyt a belépésre, vagyis Opheliát fehérneműben. Nem jövök zavarba, nem hiszem, hogy ez az a helyzet lenne, ahol zavarba kellene jönnöm, viszont halványan elmosolyodok.
- Annyira tudtam, hogy van tetoválásod.
Biztos voltam benne, mondjuk a pozíciója nem az, amit először feltételez az ember, de nem is ez a lényeg. Engedelmesen tűröm, hogy megigazítsa rajtam a ruhát. Ezerszer vásároltam anyámmal, rajtam mindig, mindenki csak ruhát igazít, mintha én magam nem tudnék rendesen felöltözni. Kicsit el is mosolyodok erre a gondolatra, meg arra, hogy vannak dolgok, amik nem változnak.
- Szóval?
Elgondolkozva néz rám, és amikor kimondja az ítéletet, elnevetem magam. Sosem izgultam még egyetlen ruha miatt sem, de ez most valahogy különösen fontos. Hát nem vicces? Egyikünk sem tudja, hogy lesz-e következő lépés, mégis, úgy keressük a tökéletes ruhát, mintha ez lenne a feltétele annak, hogy legyen következő lépés. Hiába jár Ophelia előttem, mégis úgy érzem, hogy most egy helyen toporgunk.
- Istenem, Lia! Ha férfi lennék, már az asszonyom lennél.
Mondom ki az őszinte véleményemet. Gyönyörű. Ez a nő úgy tökéletes, ahogy van. A ruhát pedig esküszöm, hogy direkt neki csinálták. Olyan volt, mintha aki készítette, maga elé képzelete volna a nőt, és tökéletesen ráöntötte volna.
- Megveheted a feketét, de, csak a temetésemen veheted fel. Vagy, ha elmegyünk inni. Keresek én is egy feketét, és azt mondjuk, hogy a szeretőd vagyok, ha valaki nagyon nyomulna.
Le sem akarom venni többé ezt a ruhát, így ebben indulok el keresni valami feketét, amit hamar meg is lelek, így nekem is van még mit próbálnom.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 18. 21:00 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Csak vállat vonok egy kicsit a tetoválásra. Nekem nem nagy dolog, de valahogy mindig mindenki meglepődik, hogy van, majd jön, hogy tökre nem arra számított, hogy a combom külső oldalán. Nem mintha meglepő lenne, mint sárkány őrültnek, hogy egy sárkány ékesíti a combomat, de emlékszem Arie meglepődött, majd felcsillanó tekintetére, amint meglátta.
Az asszonya? Önfeledten nevetek fel kirohanására. Fogalmam sincs mi lesz, ahogy ő sem, mégis ruhákat válogatunk mindkettőnk megfelelő pillanatára, mintha tudnánk, hogy előbb vagy utóbb pedig eljön. Pedig, hogy lehetünk benne ilyen biztosak? Ugyanott toporgunk Korival, csak én már kerültem testi kapcsolatba is az illetővel, és mégis... képes vagyok ilyen érzelmek mellett is elköteleződni? Szentül hiszem, hogy én ennél önzőbb teremtés vagyok, de valami mégsem engedi, hogy más férfiakra gondoljak vagy ránézzek egyáltalán. Pedig nézni szabad, főleg, ha nincs is semmi közöd relatíve az illetőhöz. Miért kellett nekem ilyen szituációba keverednem?
Nem is gondolkodva kapom le magamról a vörös gyönyörűséget, majd nyúlok a bézs felé. Látom Korit a szemem sarkából, ahogy visszatér egy fekete ruhával, haloványan elmosolyodom. Felhúzom a bézs ruhát, arcom grimaszba torzul, ahogy meglátom mennyire borzalmasan áll rajtam.
- Úristen! Úgy nézek ki, mint egy elb*szott függöny! - kiáltok fel kétségbeesetten, majd rögtön szedem is le magamról a darabot. Ebbe nem trafáltam bele, de majd a púder színű biztos jobb lesz.
- Kori, hogy állsz a feketével? - kiabálok át a másik fülke irányába, hátha régi-új barátnőm már végzett. Ledobom magam mögé a fotelbe a bézs színű ruhát, majd a púderszínűért nyúlok. Ehhez már több reményt fűzhetek. Óvatosan húzom fel, anyaga könnyen szakad, érzem. Oldalán könnyedén felhúzom a cipzárt, utána nézek a tükörbe. Párszor megfordulok. Szép koktélruha, szinte mondhatom, hogy könnyelműen simul testemre. Elégedetten bólintok egyet, majd vetem le és szemezek a feketével. De jól esne egy cigaretta. Mikor is szoktam le? Öt, talán hat éve, de most ölni tudnék egyért, már csak azért is, hiszen egy - egyelőre - nem létező kapcsolatba vásárolok ruhát.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 18. 21:39 | Link

Ophelia Carolina Brown


Késve hallom meg azt, amit a másik fél mond a próbafülkéjében, csak akkor nevetek fel, amikor megkérdezi, hogy állok a feketével. Azt hiszem, ez a nevetés, a keserű csengés egyszerre szól a ténymegállapításnak és a kérdésnek is. Érzem, ahogy az arcomból kifut a vér, ahogy szembenézek a tükörben sápadt önmagammal, a homlokom gyöngyözni kezd. Hirtelen nagyon melegnek érzem a próbafülkét, pedig minden, csak nem szűk.
Bele se gondoltam, hogy milyen nap van ma, vagy, hogy mit is jelképez számomra az a ruhadarab, amit felhúztam. Éppen ma. Pedig annyira megfogadtam, hogy nem teszem, annyira megfogadtam, hogy sosem húzom fel ezt a színt. Soha. Egyszer, tíz éve egy január nyolcadikán megtettem, de nem akarom soha többet. Most azonban mégis, itt állok benne, és nézem, ahogy lassan a pánik elönti az agyamat.
~ Mint egy özvegy.~
Jut eszembe, hogy válaszolnom kellene valamit, hogy kérdeztek tőlem, hogy felelnem kell. Nem akarom, hogy Ophelia átjöjjön. Szórakozni jöttünk. Szórakozni. Szórakozni. A lélegzésemmel próbálom a szívem kalapálását lejjebb apasztani.
- Nem túl fényesen.
Felelem határozottan, de tudom, hogy hazudok. A ruha tökéletes, csodálatos, és illik ahhoz, amit képviselek. Özvegy vagyok, aki már hűséget fogadott egy férfinak, egy férfinak, akit nyolc éve eltemetett. Éppen nyolc éve. Pont ma. Összeszorítom a szemeimet, próbálom meggátolni a könnyeknek, hogy feltörjenek. Szinte lerángatom magamról a ruhát. Nem ő tehet róla, de nem akarom, hogy rajtam legyen. Mímelek pár tüsszentést, a szemem pirosságát megmagyarázván, és gyorsan a kéket húzom magamra, de valahogy ez sem olyan, mint amilyennek lennie kell. Valami hiányzik belőle.
- Azt hiszem, az első ruha túl tökéletes volt. Nálad mi a helyzet?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 19. 16:46 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Hallom a nevetést, ám hangjából mégsem az a vidám csengés hangzik ki, mint aminek egy ilyen szituációban kellene. Végül csend. Majdnem óráknak érzem, amíg nem válaszol, ám amikor megteszi az sem nyeri el tetszésem, valami nem stimmel, így a púder koktélruhában cammogok ki mezítláb a másik próbafülkéhez. Hallom a tüsszentést, zokszó nélkül nyitok be a fülkébe. Aggódó tekintetemet jártatom a ruha és Kori arca között, végül megállapodok csak az arcán. Szemei vörösek, első könnyek lepik el tekintetét. Óvatosan közelebb lépek, hogy szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj, édesem? - simítom meg a karját, biztatóan rámosolygok. A fekete ruha csodálatosan áll rajta, bár van egy sejtésem miért nem szeret fekete ruhát hordani. Mintha ráöntötték volna, a csipke olyan lágyan simul rá vállára és combjaira, hogy simán leszbikus lennék miatta, de ez nyilván nem közlöm vele. Szépen lennénk, a sírás határán áll én meg megmondom neki, hogy miatta simán leszbikus lennék, főleg ha ebben a ruhában jelenik meg valahol. A fotel felé terelem, ahova leültetem, majd kirohanok a fülkéből.
- Hozzon egy pohár vizet - kérem az ott dolgozó lányt és már ott sem vagyok. Sietek vissza Korihoz, bár fogalmam sincs, hogy mit fog mondani, mi válthatta ki belőle ezt most. Ha kiderül, nekem legalább higgadtnak kell maradnom, hogy tudja mellette vagyok, támogatom, és segítek neki ott, ahol csak tudok. Nem volt ez a múltban sem másképp, de most valahogy mélyebb a dolog. Hiába nem láttuk egymást évekig, kettőnket összekapcsol vezetéknevének eredeti tulajdonosa, és ezt egyikünk sem tagadhatja le. Engem is megviselt halála, ám nekem könnyebb volt feldolgoznom, mint neki. Kori szerelmes volt, és ennél szörnyűbb elválás nincs.
Ismét benyitok a fülkébe, leülök a fotel karfájára, türelmesen tekintek le Korira.
- Tudod, hogy nyugodtan elmondhatod - simítom meg a haját, hiszen érezteti is szeretném vele, hogy valóban mellette állok, akármi legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 19. 17:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


Az egész olyan váratlanul rohamozott meg, hogy nem tudok semmit sem tenni. Csak tompán érzékelem, ahogy Ophelia megjelenik, leültet, eltűnik, visszajön. Én pedig akkor, amikor azt mondja, nyugodtan elmondhatom, elsírom magam. Sosem sírok senki előtt, de most nem számít semmi, csak az, hogy felszakadjon ez a sok minden. Eddig jól kezeltem, mert ki voltam bukva anyámra, hogy mennyire rögeszmés és tapintatlan, de jelenleg nincs min kiakadnom, hiszen minden tökéletes. Minden, kivéve a fekete ruhát.
Nem tudok beszélni, mert nem tudom abbahagyni a sírást, a táskám után nyúlok, az ölembe fektetve veszek elő belőle zsebkendőt és a határidőnaplómat. Először az utóbbival foglalkozom, a zsebkendőt épp csak az orrom elé teszem. Fellapozom a mai napot, és átnyújtom Opheliának, aki láthatja, hogy a mai nap mellett egy nagy B betű egy kereszt egy dombon és a 2922-es szám helyezkedik el, ami pontosan nyolc évnek felel meg. Miközben a napló Opheliánál van, megpróbálom legalább kicsit rendbe szedni magam. Kifújom az orrom, és megtörlöm a szemem, bár utóbbit feleslegesen teszem, hiszen még mindig folynak a könnyeim. Hálásan pillantok fel a lányra, aki zavart arccal nyújtja át nekem a vizet. Remélem, csak annyit hisz, hogy valami hülye tyúk vagyok, aki most jött rá, hogy túl szélesek a combjaim még feketében is, és már nem tudott időpontot egyeztetni erre a hétre az orvosával. Szeretném, hogy azt gondolja, ennyi csak a probléma.
- A temetés.
Nem a halála, nem. Balázs karácsonykor halt meg, az első napján. Aznap, amikor anyám elvárta volna, hogy elmenjünk hozzá vacsorára. Amikor kifizettette velünk, vagyis akkor már csak velem a vacsorarészünket.
- Sajnálom, én nem akartam. Azt hittem, meg tudom csinálni. Ez a ruha, Ophelia, tökéletes.
Tényleg az. Annyira csodálatos, és annyira gyönyörű. Más színben elképzelni se tudnám. Nincs szívem itt hagyni, szükségem van rá, úgy érzem.
- Meg fogom venni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 24. 11:41 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Minden olyan gyorsan lett remekből szar, hogy szinte fel sem fogom. Az egyik pillanatban Kori mutogatja nekem csillogó szemekkel a legtökéletesebb ruhát, amit valaha láttam, a következőben pedig sírdogálva kortyolgatja a vizet, amit a lány hozott neki. Oké a sírdogálva enyhe kifejezés, mert a nő zokog mellettem és fogalmam sincs mit tehetnék vagy mit mondhatnék, így csak bátorítóan megszorítom a vállát egy pillanat erejéig, amíg ki nem mondja azt az egy szót. Valóban ma van az évfordulója annak, hogy meghalt, el is felejtettem. Nekem valahogy - ezek szerint - könnyebben sikerült túltennem magam ezen, mint Korinak valaha menne. Csak az járt a fejemben abban az időben, hogy neki így a legkönnyebb, legalább nem szenved, nekem pedig mindig az a mosolygós és kedves srác villan be az agyamba, mint amilyen a dolgok rosszabbra fordulása előtt volt. Mert hogy mindig kedves volt, megértő és mosolygós. Mindenkinek ott segített ahol tudott, Kori pedig nem véletlen szerelmesedett bele az egyetlen olyan srácba, akkor, az iskolából, aki a megtestesült tökéletesség volt.
Haloványan elmosolyodom, miközben letérdelek Kori elé. Gyengéden megfogom egyik kezét, majd tekintetét keresem. Mutatóujjammal letörlök egy könnycseppet kipirosodott arcáról.
- Gondolj arra, hogy neki már sokkal jobb - mosolyodom el őszintén. - És te sem felejted el soha, mert itt van - mutatok halántékára először, remélve, hogy érti a célzást, miszerint milyen jó emlék marad. - És itt - mutatóujjam lejjebb vándorol, mellkasa előtt állapodik meg. Hogy sablonszöveg? De még mennyire! Bevált? Nagyon is. Érzem, ahogy Kori légzése lassan megnyugszik, felállok előle, hogy ne legyek benne túlontúl az intimszférájában, majd kezeim közé fogom a ruhát.
- Nem lenne más választásod - vonom meg vállam, ahogy a tükör előtt magam elé tartom a ruhát. - Ha te nem is, de én tutira megvettem volna neked - óvatosan sandítok az immár mögöttem ülő nőre a tükörből. Ismételten elmosolyodom, biztatóan tekintek Korira. Hirtelen ötlettől vezérelve kapom fel a ruhákat, amiket biztosan megvesz, majd rohanok át a saját fülkémbe, hogy megtegyem ugyanezt.
A fülke előtt várok Korira, kezeim tele vannak ruhákkal, de nem bánom. Boldog mosoly sejlik fel ajkaimon.
- Gyere - intek fejemmel a kijárat felé. - Meghívlak egy kávéra és egy pöpec olasz sütire.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 24. 19:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


Halványan elmosolyodom arra, amikor megérinti a homlokomat. Mindig és örökké. Sosem felejtem el őt, mindig emlékezni fogok Balázsra. Egy valamit nem teszek meg azonban soha, nem gondolok bele abba, hogy mi lenne akkor, ha még ma is élne. És ez nem azért van, mert találkoztam egy olyan férfival, mint Jack, aki egyre jobban elhatalmasodik az elmém felett, az igazság az, hogy sosem tettem. Sosem gondoltam arra, hogy hol tartanánk most, hogy melyikünk akarna előbb gyereket, vagy, hogy mit dolgoznánk, ha együtt élnénk, ha élne. Szeretem az életem, leszámítja a december 25-ét és a mai napot. Ha ezt a kettőt nem számoljuk, illetve, ha anyám időnként megjelenő csesztetését arra, hogy változtassam vissza a családnevem, jól vagyok. Boldog, kíváncsi, egészséges, minden téren, ahol az ember egészséges lehet. Két napon élek a múltban, és idén, azóta most először, a második napon nevettem, vásároltam, élveztem az életet. Sosem fogom elengedni Balázst, sosem lesz az életem nélküle teljes. Imádni fogom őt örökre. De talán felnőttem és megértem arra, hogy egy kicsit másabb legyek, mint amilyen eddig voltam.
- Imádom ezt a ruhát.
Vallom be csendesen, és bár még mindig folynak a könnyeim, már nevetek is. Hihetetlen nő ez az Ophelia. Hihetetlen. Fogalmam sincs, hogy mi hogy nem lettünk jóba gyerekként, hiszen Balázs mind a kettőnk életében komoly szerepet játszott. Mi ott voltunk vele, de valahogy sosem egy időben. Nézem, ahogy kilép, és gyorsan visszaöltözöm. Minden ruha tökéletes, mindegyiket meg akarom venni. Elvégre a vásárlás a legjobb terápia, és sosem lehet elég ruha a szekrényemben. Kilépve már én is olyan vagyok, mint előtte, persze a szemem árulkodik, de minden más rendben van. Kellett nekem már durva buli után szerződéskötésre menni, és úgy tárgyalni, mint aki nem döntött le két üveg pezsgőt meg némi vodkaszódát a torkán.
- Legyen két süti, és cserébe elmesélek neked egy vicces esetet.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 27. 10:57 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Valahogy engem a halál vagy az elmúlás gondolata sosem viselt meg. Sárkányok között nőttem fel, ha úgy vesszük, így nem egyszer megtapasztaltam a halál ízét. Sosem tartoztam azok közé, akik félően tekinthetnek a hátuk mögé, mert bármikor jöhet a kaszás a seggedben. Valahogy engem nem visel meg a gondolat, hogy elmúlhatok. Ez az élet rendje, egy velejárója. Valaki idő előtt megy el, valaki még százharminc év múltán sem, pedig mindenki annak örülne a legjobban, de ha már így alakult, ne élvezzük ki?
- Helyes – biccentek egyet már a fülke elől. Kori megadóan követ, aminek nagyon örülök jelen pillanatban, hiszen a semmiből tört rá a gyász azon formája, amit én meg sem érhetek. Belepillantva a két fülke közti tükörbe, egy megadó mosollyal konstatálom, hogy a púder színű ruha rajtam maradt. Simán kisétáltam volna az üzletből ebben is, nem arról van szó, de csak-csak illene kifizetni.
- Na, mindjárt jövök. Nagyobb volt a lendületem, mint az agyam – lepakolok mindent a kis puffra, amik a fülkék előtt helyezkednek el, majd visszalépek a sajátomba. Az ajtót nyitva hagyom, nem törődve semmivel kezdem el levenni a ruhát, majd felhúzni a sajátomat. A kupacra dobom a púderszínűt, majd eredeti öltözetemben kilépek a próbafülkéből. Ismét felnyalábolom a rengeteg ruhát, majd kérdés nélkül indulok meg a pénztár felé. A kislány már hatalmas mosollyal vár minket, amint meglátja a ruhamennyiséget kezemben. Milyen kis hamis.
- Mindegyik mehet egy szatyorba, a számlát a címemre küldjék ki – türelmesen megvárom, amíg a kislány előkeresi a - mára már igen vaskos - könyvet, amiben a törzsvásárlók neve szépen, sorban fel van írva. – Ophelia C. Brown – mutatok az első oldal legaljára, és ahogy látom a tulajdonos már át is írta a címem. Helyes, legalább ezzel sem kell többet bajlódni, mint amennyit megérdemel. Csak biccentek egyet a lány felé, elveszem tőle a szatyrot, majd Korira pillantok.
- Legyen minden sütiből egy, és én is elmesélem a volt férjemet – forgatom meg szemeimet mosolyogva. Valahogy most úgy érzem, hogyha Korinak elmondom a dolgot, akkor az én lelkem is megkönnyebbül kicsit. Szar húzás volt tőlem, de az ok talán kicsit megengedi, hogy ne tartsam magam hibásnak. Az előtte lévő időszakról meg simán nem szeretnék beszélni. Túl fájó még mindig, túl érzékenypont, hiába jött be a képbe Arie. A kedves mosolyával, férfias hangjával, humorával, és minden egyéb képességével.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 30. 12:19
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek