29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 22:34 | Link

A.N.W.
Párizs


Hideg zuhanyként éri a tény, hogy a férfi ilyen könnyen ellöki magától. Tehát ezek szerint mégsem olyan pótolhatatlan, vagy különleges számára, legalább is ő ezt szűri le belőle. A gondolat pedig páni félelmet kelt benne és cikázik végig a testén, megbénítva azt.
- Ne..ne..ne...
A szeme megtelik könnyekkel az ijedtsétől, de azok nem gördülnek le az arcán, csak zavaró tényezőként hatnak, de igyekszik gyorsabn kipislogni a szeméből. Kezével a férfi karja után nyúl, de végül úgy dönt, most ő lesz az, aki kezdeményez. Két kezével a férfi nyakába csimapszkodik, lábujjhegyre áll és csókot lehel az arcára, aztán még egyet, míg végül a következő már a férfi ajkait éri.
- De nem akarok.
Suttogja az ajkai közé, majd egy picit elhúzódik, hogy belenézhessen a szemébe. Közben meg észre sem veszi, hogy a lábai már a férfi dereka körül vannak, úgy csimapkoszik belé, mintha az élete múlna rajta.
- Tudom, hogy a lényed azon része akarja...és én meg akarom neki adni. Onnan, ahonnan ő akarja, úgy, ahogy ő akarja.
Épp csak suttog, a szégyenérzet keveredik a vággyal, pedig valójában nem kellene szégyellnie, hiszen ezekkel Asher anélkül is tisztában van, hogy Zoé szégyellnie. Akárhányszor ellöki, akárhogy is bánik vele, attól csak még inkább fogja akarni.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 22:35
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 22:52 | Link

C.L.Z.
Párizs


Szinte fizikai fájdalom számára karba tett kézzel, megfeszített izmokkal állni, és végignézni, ahogy a lány szemét könnyek töltik meg. Érzi a belőle áradó félelmet, szinte az érzelmeket is ki tudja szagolni a levegőben, de nem akarja. Még nem, úgy nem, hogy van esély rá, hogy a lány fogja magát és itthagyja őt.
Aztán a hirtelen kezdeményezésre egy hosszúra nyúlt pillanatig még nem reagál, csak kőszoborként tűri az érintést, majd az apró csókokat. Érzi, hogy a vágy egyre türelmetlenebbül tör fel benne, és mikor annyi év után ajkuk ismét találkozik, megtörik a jég. Az egyik pillanatban még egy passzív résztvevője a történéseknek, aztán mikor meghallja a szavakat, amikre eddig várt a tudatalattija, egyik percről a másikra már az ismerős test köré fonja karjait, aztán pedig gyakorlott mozdulattal kapja fel és hagyja, hogy a lábait a dereka köré kulcsolja.
A tény, hogy Zoé mindent megadna neki úgy, ahogyan ő akarja, minden énjét izgatja. A józan ember most háttérbe szorul, utat adva a sokkal ösztönösebb részeinek. Ezúttal ő szünteti meg közöttük a távolságot, és csókolja meg a lányt vehemensen, miközben oda sem nézve az ebédlőasztal felé sétál vele, majd annak a lapjára ülteti fel. Közben egyik keze a derekát markolja birtoklón, másik pedig a nyakára kulcsolódik, tökéletesen érezve a pulzusát.
- És ha nem csak vért akarok? - Hangja a suttogás és morgás közötti átmenet, miközben ajkai a lány fülére kúsznak, megcsókolva azt az egy bizonyos pontot mögötte. Bár szinte biztos a válaszban, hallani akarja. Tudni akarja, hogy hogyan érez a másik, hogy ő is legalább annyira epekedik az érintéséért, mint ő. És bár a vérének száguldó sebessége és a szíve gyors ritmusa mellett valahol ezt tudja, mégsem ér fel a dolog a szavakkal. Ennyi év után több kell puszta reakcióknál.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 23:10 | Link

A.N.W.
Párizs



Akkor sem tágított volna, ha a férfi továbbra is ridegen viselkedik vele. Addig esedezett, kérlelt volna, míg vagy megtörik a jég, vagy megunja és kirakja, de feladni nem adta volna fel. Szüksége volt erre, még akkor is, ha csak egyetlen éjszakáig tart, aztán ismét kitépi magát az életéből. Bizonyosságot akart arra, hogy Asher valóban létezett, hogy minden igaz volt. Ám a jég megtörik és mikor a szobor megelevenedik, a nőből kiszakad a megkönnyebült sóhaj, még szorosabban fogja a férfit, miközben elveszik a csókban, szó szerint beleszédül és mire észhez tér már az asztalon ül, a férfi egyik keze pedig a nyakára kulcsolóik. Nem fél, bár tudja, hogy Ashernek elég lenne egyetlen mozdulat. A tudat, hogy az élete szó szerint a kezében van csak még jobban felizgatja, a fogai összekoccannak a gerincén végigfutó hidegtől.
- Csak egy szavadba kerül.
Bármit kér, az az övé. Alapvetőrn mindig ki volt szolgáltatva a férfi kénye-kedvének, szerelmes volt belé, természetes volt hát, hogy megtett neki amit csak kért. De ilyenkor, mikor a szó minden értelmében függöt tőle, mikor uralkodott fölötte, akkor érezte igazán, hogy mennyire betegesen, perverz módon oda van érte. Ez az elmúlt évek alatt semmit nem változott.
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 23:39 | Link

C.L.Z.
Párizs

tovább a hszhez...



Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 23. 14:54 | Link

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 23. 23:11 | Link

C.L.Z.
Párizs
zene

tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2018. november 23. 23:13
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 23. 23:52 | Link

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 24. 00:16 | Link

C.L.Z.
Párizs

tovább a hszhez...
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 00:43 | Link

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 24. 00:46
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 24. 16:48 | Link

C.L.Z.
Párizs


A nap sugarai épp csak bevilagitottak az apró ablakokon, ezzel legalább valamiféle félhomályt biztosítva a helyiségnek, megvilágítva annak állapotát, ami olyan volt, mintha tornádó söpört volna végig a lakáson: szétdobált ruhák hevertek mindenhol, az éjszaka lehelyezett poharak közül az egyik apró szilánkokra tört, a másik pedig valahol a fotel alatt landolt, a két szuszogó alak pedig egymásba tekeredve feküdt az össze-vissza csavarodott takaró ölelésében.
A pillanatban, mikor kipattantak a szemei, hirtelen nem is volt teljesen biztos benne, hogy hol van. Úgy érezte magát, mintha még mindig az iskolában lenne; akkor volt utoljára ilyen kipihent, ennyire jól lakott és ilyen szinten kielégült. Bár az évek alatt táplálkozott jó néhányszor, ivott emberi és állati vért egyaránt, egyik sem töltotte el olyan szintű tejesség érzettel, mint az előző este fogyasztott  életnedv. Tisztában volt vele, hogy ez nem - vagy nem csak - annak köszönhető, hogy a lány vére különleges, sokkal inkább tulajdonítható annak, hogy tőle vette el.
Az éjszaka további részében sem kímélte őt, semmilyen értelemben,  és most feje apró mozdításával, ügyelve rá, hogy ne ébressze fel a mellkasán békésen szuszogó lányt, igyekszik legalább nagy vonalakban felmérni az általa okozott sérüléseket. A szinte mellékesnek tekinthető, már most csúnya lila színben pompázó zúzódások, amik a takaró alól kilátszottak, pontosan az ujjai mintázatát alkották, és biztos volt benne, hogy nem ez az egyetlen hely a testén, ahol embrefeletti erejének bizonyítékai díszelegtek. Első pillantásra négy harapásnyomot vélt felfedezni, amelyekből - bár gyógyulásnak indultak már -, képes volt tisztán kivenni a pontokat, ahol vámpírfogai áttépték a vékony bőrt. Az önutálat, ami abból eredt, hogy ő maga okozott kárt a lányban, holott neki kellett volna megvédenie, ugyanúgy fellángolt benne, mint anno. Ezért is kerülte régebben, hogy kizárólag Zoéból táplálkozzon annak ellenére, hogy a lány többször is felajánlotta. Nem szerette hibásnak érezni magát, holott most is nyilvánvalóan miatta nézett úgy ki a nő teste, mint egy hadirokkanté. Ugyanakkor - és ezen egy kicsit sem lepődött meg - furcsa mód elégedettség is elöntötte, szerette látni az éjszakájuk nyomait a lányon, és valamiféle beteges büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy ő az, aki megjelölte, ő hagyta rajta a keze nyomát.
Nem tudná felidézni, hogy percek vagy órák telnek el, amíg mozdulatlanul várja, hogy Zoé is felébredjen. Ez idő alatt újra és újra végigjáratja rajta pillantását, felfedezve az apró változásokat és ismeretlen-ismerősként üdvözölve egyes részeket. Nem engedi őt el, egyik karja a lány derekán átvetve pihen, másikkal pedig a vállán lévő harapásnyom környékét simogatja finoman.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2018. november 24. 16:50
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 18:15 | Link

A.N.W.
Párizs

Álmodott. A végtelennek tűnő, fehérre meszelt folyosó mindkét oldalán ajtók sorakoztak katonás rendben, egymástól tökéletesen pontos távolságra. Mindegyik ajtó pontosan ugyanolyan volt. Barna, kissé kopottas, gomb alakú kilinccsel. Kívülről szemlélte magát, ahogy kétségbeesetten próbál bejutni az ajtón, bármelyiken. Fel s alá rohangál egyre kétségbeesetten, rázza a kilincset, üti az ajtót, de azok konokul zárva maradnak. Kiabálni akar, sikítani, de egy hang sem jön ki a torkán, a felismeréstől csak még inkább kétségbeesik, vissza rohan az első ajtóhoz és elfordítja a kilincset...
Abban a pillanatban kipattannak a szemei, az éjszaka emlékei pedig ezzel egyidejűleg öntik el a tudatát, megkímélve magát attól, hogy esetleg meglepődjön azon, hol van. Nagyokat pislog, próbál nem visszaaludni, de a kísértés hatalmas, teljesen kimerültnek érezte magát, ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megsimítsa a férfi felkarját, így erőt vett magán és megpróbálta megmozdítani a férfi mellkasán pihenő, felkarjához közelebb lévő kezét.
- Fáj.
És ekkora tudatosul benne, hogy majdnem mindene fáj. A válla, az oldala a lábai..mind-mind tompán sajogtak, valószínűleg azért, mert épp pihentette őket. Bele se mert gondolni abba, milyen lenne ha fel kellene állnia. De félreértés ne essék, egyáltalán nem bánja a dolgot, nem fog kiakadni, vagy sírni, nagyjából erre számított a tegnapi éjszaka után, azon csodálkozik, hogy egyáltalán maradtak ép bútorok.
- Soha nem haraptad meg a karom...
Összevonja a szemöldökét, mikor észreveszi a könyökhajlatában a félreérhetetlen foltot. Nem is emlékszik rá, hogy ez pontosan mikor történt, abba meg bele se mer gondolni, hány ilyen folt lehet még rajta. De amint ezt végiggondolja már rögtön meg is bánja. Érzi a felé áradó bűntudatot, amit mindig úgy rühellt. Hiszen ő ment bele, ő akarta, ő engedte meg. Felesleges Ashernek ezen tépelődnie, de tudja, hogy ezt teszi.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 24. 18:24
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 24. 21:45 | Link

C.L.Z.
Párizs


Előbb érzi meg, hogy a lány ébredezik, mint ő maga. A szívdobbanásai gyorsulnak, légzése kevésbé egyenletessé válik, teste alig észrevehetően mocorogni kezd, majd néhány pillanattal később végre kinyitja azokat a nagy barna szemeit, szempillái pedig súrolják a meztelen mellkasát.
Aztán, mikor az ébredés utáni tudatlanság állapota elmúlik, közli vele a nyilvánvalót. Sejtette, hogy az általa okozott sebek nemcsak esztétikailag fognak rontani a látványán, de kegyetlenül fájdalmasak is lesznek majd a lány számára. Mikor pedig sejtése beigazolódik, egy újabb hullámnyi bűntudat tör rá, mert hiába volt Zoé az, aki felajánlotta a vérét, sőt, mindenét, ő beérhette volna kevesebbel is. Ennyi év sóvárgás és vágyakozás után viszont nem volt képes rá, teljes egészében akarta őt, a testét, a vérét, mindenét. Ezért is tette magáévá a helyiségben minden lehetséges felületen, ezért vette vérét nem csupán egy, de minden eddiginél több helyről. A vérének mindenhonnan más íze volt: a könyékhajlatából kissé fémes, a vállából füstös, a csípőcsontja felett futó erekből fűszeres, míg a combjából egészen gyümölcsös. Mindenhonnan más volt, máshogy jó és egyedi, ugyanakkor egyik sem ért fel a nyakából eltulajdonított mézízű nedűnek, amihez hasonlíthatót még sohasem kóstolt. Annál csupán egy helyről van még jobb íze a vérnek, ahonnan még sohasem kóstolta, ahonnan a vámpírok csak a párjaikból isznak.
Egy bűnbánó pillantást vet Zoé feje búbjára, majd az ajkához emeli a sebesült karját, és egy finom csókot lehel a nyílt sebre. Fogalma sincs, hogy hogy jutottak el idáig, ahol úgy viselkednek, mint akik nem töltöttek egymás nélkül hosszú éveket, úgy rázódnak vissza a megszokottba, mint akik egy pillanatra sem váltak el egymástól.
- Még sohasem hagytam magamat ennyire elveszni benned - válaszolja brutálisan őszintén. Bár teljes ismertségük alatt hatalmas volt a vágy benne a lány iránt, mindig ügyelt rá, hogy az emberi énjének a kezében maradjon az irányítás, ne pedig az ösztönlény lépjen benne előtérbe. Most azonban, ennyite váratlanul, ennyi idő után nem tudott gátat szabni állatias vágyainak, meg akarta kóstolni őt mindenhonnan, azt akarta, hogy a vére a részévé váljon, hogy mindenhol rajta hagyja a nyomát, hogy elvegye, amiért évek óta áhítozott.
- Tudni akarom, hogy mire gondolsz. - Szavai sokkal inkább hangzanak parancsnak, mint kérésnek. Tudni akarja, hogy ezzel az egésszel most hogy állnak, hogy Zoé mit akar, és bár könnyedén hagyhatná, hogy a gondolatai bekússzanak elméjébe, már régen ígéretet  tett a lánynak, hogy tiszteletben tartja őt.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 22:25 | Link

A.N.W.
Párizs


Nem tiszta minden az estével kapcsolatban, egyes részek egészen homályosak (érhető okból), de szép lassan kezd körvonalazódni benne mi is történt pontosan. Nem volt szép, de eszméletlenül jó volt, felejthetetlen. Ha nem szevedett volna annyira a férfi hiányától, talán azt is meg merné kockáztatni, hogy megérte erre ennyit várni. Erről azonban a férfit is meg kell győznie, érzi, hogy nen fogja beérni pusztán a szavakkal, időre lesz szüksége, hogy el tudja fogadni a tényt. Persze, fordított helyzetben ő is utálná magát azért, mert fájdalmat okozott neki, de talán együtt tudna élni a tudattal, ha tudja, hogy erre volt szüksége, vagy inkább szükségük.
Nagyot sóhajt Asher megjegyzésére, kihallja belőle a bűntudatot, de nem szeretné ha ezt az egészet megmérgeznék ezzel az amúgy is minden jónak elrontójával...cseszett bűntudat. Nem reagál, helyette felpillant, de mivel csak a férfi állát látja, érzi, ahogy a hűs ajkai a kezéhez érnek, de a szemébe akar nézni, így erőt vesz magán és felül. Jobban mondva, először csak felkönyököl, majd lassan kinyomja magát félig ülő helyzetbe, de a felszisszenés nem marad el. Az oldalába belehasít a fájdalom, ami arra készteti, hogy félrehúzza a takarót és szemrevételezze a jókora lila foltot. Úgy látszik nem kíméltek semmit.
- Bár korábban megtetted volna.
Tekintetét az övéibe fúrja, hogy lássa, komolyan gondolja. Soha semmi nem volt még ennyire intenzív, ennyire igaz köztük. Évek óta először érzett igazán, bármennyire is hihetetlen, de a férfi boldoggá tette. Kár lenne ezt most tönkre tenni, nem akarta tovább bámulni az elkínzott tekintetet, úgyhogy inkább úgy döntött felméri a károkat. Az asztal egyben van, ami már a kisebb, fotel mellett lévő testvéréről nem mondható el. A kanapé anyaga szétszaggatva, a fotel felborítva. A konyhapulton lévő üres üvegek mind feldőlve, összetörve, egy egész üveg whisky a padlón szétfolyva.
- Asher...
Annyira érzelmet sűrített bele a férfi nevébe, amennyit csak tudott. Évek óta nem merte hangosan kimondani és másnak sem negedte, szinte szitokszónak számított, mert megannyi sebet szakított fel, most mégis úgy tetszett mintha meg sem történt volna.
- Arra gondolok, hogy ez volt eddigi életem legmeghatározóbb estéje. Hogy soha senki nem tudott úgy megérinteni, hogy te. És gyűlölni akartalak ezért, mert megmutattad milyen lehet, aztán meg egyszerűen elvetted. De az az igazság, hogy tehetnél bármit, én akkr is szeretnélek...
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 25. 00:56
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 25. 02:54 | Link

C.L.Z.
Párizs


Furcsán idilli számára ez a helyzet. Ahogy úgy fekszenek egymáshoz bújva a jobb napokat is látott ágyon, ahogy nem beszélnek a kettőjük közötti égető kérdésekről, mint például az elmúlt hat év, ahogy ahelyett, hogy elszörnyülködnének az előző esti féktelenségük bizonyítékain, úgy tesznek, mintha ez az egész - a harapások, zúzódások, és az őket kísérő fájdalom - teljesen normális lenne. Az ő esetükben minden bizonnyal az is volt - hogy máshogy alakulhatna egy félvámpír kapcsolata egy halandóval?
- Ha korábban megtettem volna, korábban kocskáztattam volna, hogy vérszegénységben összeesel és nem kelsz fel többet - állítja teljes bizonyossággal, hangjából puszta tárgyilagosság érezhető ki. Tudja, hogy mit kockáztat minden egyes alkalommal, amikor enged a kísértésnek és belekóstol a lányba - még akkor is tisztában van vele, amikor ő nem érzékeli a helyzet kényességét és botor módon önként ajánlkozik. Keze nem mozdul Zoé derekáról, habár hozzá igazodik, mikor úgy helyezkedik, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. A bűntudata csillapodni látszik, mikor a barna íriszekben fikarcnyi megbánást sem tud felfedezni, ugyanakkor azt akarja, hogy Zoé megértse, mennyire felelőtlen is volt a tegnap este mindkettőjük részéről. Akár katasztrofális végkifejletbe is torkollhatott volna, mikor vámpír énje ilyen szinten elszabadult.
Neve hallatára akarva-akaratlanul szorosabban fonja karjait a lány törékeny teste köré. Mintha egy teljes élettel ezelőtt lett volna, hogy utoljára így, ennyi érzelemmel, ennyi szerettettel szólt hozzá valaki. Nem mintha gondolkoznia kellene az illető kilétén - Zoé óta senkit sem engedett közel magához, legalábbis érzelmileg nem. Mély sóhaj hagyja el a száját.
- Hogy mondhatod ezt ez után... Minden után? - kérdezi halkan, újra és újra végigpörgetve fejben az előző éjszaka eseményeit, amelyek egyszerre voltak hihetetlenül tökéletesek, és borzasztóan brutálisok, de az is biztos, hogy minden finomkodást nélkülöztek. Hitetlenkedve rázza meg a fejét, nem lát reális okot rá, amiért a lánynak még ennyi év után is úgy kellene éreznie iránta, mint akkor régen.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 25. 14:24 | Link

A.N.W.
Párizs


A szája ki van száradva, minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy kitartóan tudjon közvetíteni a pillantásával, ha már úgy egyébként nem nyújt egy szép látványt, ami nem csak a tegnap estének köszönhető. A haja kócosan takarja el a fél látóterét, de legalább nem látszanak a szeme alatti karikák, a beesett arc, a hamuszürke bőr...ezeknek tegnap is a birtokában volt, sőt, legalább fél éve így nézett ki. Nem látta szükségét annak, hogy "jó nő" legyen, senkinek nem akart tetszeni.
Mikor Asher szorosabbra fonja a derekán a karját, megadóan felsóhajt és szép lassan visszafekszik a mellkasára ám ezúttal úgy, hogy lássák egymást, de a számára megfelelő közelség is meg legyen.
- Mert így gondolom, ha nem hiszed, megbizonyosodhatsz róla magad.
Tudta, hogy Asher kényesen ügyelt arra, hogy ezt a vonalat ne lépje át, néha mégis önkéntelenül megtette. Sőt, előfordult olyan is, hogy Zoé a gondolatai között szidta, azt pedig kevés ember tudná szó nélkül hagyni. Az esetek többségében azonban a gondolatolvasás feleselges volt. Zoé mindig őszinte volt vele, nem érezte szükségét annak, hogy bármit is takargasson a férfi előtt, így ha épp mem hisztizett, vagy a sértődött kislányt játszotta, nem zavarta, hogy Asher esetleg a gondolai között lézeng.
- Biztos vagyok abban, hogy jó okod volt arra, hogy akkor elmentél, még akkor is ha azt nem tudom elfogadni, hogy engem nem vittél magaddal. Tudom, hogy csak meg akartál védeni. De ez nem igazán jött össze.
Nem akarja folytatni, mert fél, hogy a végén lebeszéi magát a férfiról. Pedig szívesen elmondaná neki, hogy inkább vállal egy rövid életet vele, mint egy hosszút egyedül. Bár a önmagában az a gondolat, hogy miatta válik a férfi sebezhetvé és lassúbbá megrémiszti, de nem akarja csak úgy elengedni.
- Közöttünk mindig több volt, mint kapcsolat, szerelem. Jobban ismersz mint én magamat. Mindenki azt hitte, hogy ez csak egy szakítás, majd túl leszek rajta. De sosem voltam túl rajta, nem is lehettem. Hogyan mondhatnék mást?
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 27. 12:21
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. december 4. 19:12 | Link

C.L.Z.
Párizs


Türelmetlen szemforgatással válaszol csak az elképesztően makacs és felelőtlen válaszra. Egyáltalán nem gondolja, hogy ez az egész, ami az elmúlt éjszaka történt, sőt, az egész kapcsolatuk bármilyen apró mértékben is súrolná a normalitás határát, és bár Zoé válasza nem lepi meg - mindig is hátra sorolta elvégre a saját testi és lelki épségét -, ez még nem jelenti azt, hogy tetszik neki.
Az önostorozás nem volt kimondottan jellemző rá soha, mindig igyekezett inkább nem átlépni bizonyos határokat, mint utólag sajnálkozni miattuk. Most sem kimondottan önmagát utálta azért, mert hagyta elfajulni a helyzetet, inkább az egész szituációt, amiben voltak. Még talán azt a csapat muglit is, akiket előző nap álca gyanánt követett - miért éppen abba a kis koszos kocsmába kellett menniük, ahol Zoé dolgozott?
- Valahogy mindig nagyobb veszélyt jelentettem rád nézve, mint védelmet - válaszolja egykedvűen, ajkait kissé összepréselve, majd egy türelmetlen mozdulattal kel fel az ágyról, a lányt kissé arrébb tolva. Beletúr kócos hajába, majd csupasz felsőtesttel, hátra sem nézve az ágyra a konyhapulthoz lép, és reggeli kávé helyett egy reggeli italt tölt megának, amit azon nyomdan le is húz. Tisztán kell gondolkodnia a következő lépés kitalálásakor, és ez az ágyban fekve, Zoé émelyítő illatával körülvéve nem fog menni.
- Már megint romanticizálod ezt az egészet - morogja újratöltve poharát. A kapcsolatukban valójában nem volt semmi romantikus soha sem. Tanár-diák viszony, elharapózott éhség, amin csak egy diákból való ivással tudott segíteni, folyamatos alagsori bujkálás, ál-tanársegédség a kapcsolatuk leplezése miatt, a szerelmi háromszög, amiből ez az egész elindult... Meg sem szabadott volna talán történnie - annak ellenére, hogy az volt hosszúra nyúlt életének egyik legnyugodtabb és legboldogabb időszaka.
- Mégis mit akarsz, Zoé?! - ejti ki száján először a lány nevét, és karjait széttárva fordul szembe vele. - Ha velem vagy, állandó veszélyben vagy, nem csak az ellenségeim, de miattam is. Ezt nem veheted semmibe! - emeli fel a hangját idegesen. A lányból mindig is hiányzott a józan ész, amikor róla volt szó - erre volt példa az előző este is -, most azonban sokkal komolyabb volt a fenyegetés, minthogy megharapja és talán nem áll meg időben.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 4. 20:21 | Link

A.N.W.
Párizs


Hagyta felkelni, hiszen visszatartani úgysem tudná. S bár a hirtelen változás enyhén szólva meglepte, igyekezett visszatartani a lassan háborogni készülő érzelmeit, nem tudott olyan gyorsan reagálni, mint szeretett volna, úgy tűnt a rég tartó apátia és közönyösség kiölte belőle, hogy megfelelő időben reagáljon az érzelmi változásokra. Értetlen, elszokott tőle, mégis határozottan érzi, ahogy a mélyről jövő keserűség betölti az élettelen receptorait. Követte a tekintetével Ashert, aki az egyetlen épen maradt üveg után nyúlt, halovány emlékeiben is így látta a legtöbbször, pohárral a kezében. Csak épp ott nem koszos üvegből töltött, hanem kiristályból. Változnak az idők...
 - Te is tudod, hogy ez nem igaz.
Válaszolt tárgyilagosan, de olyan hangsúllyal, hogy az már súrolta a hűvösség határát, bal szemöldöke ezzel egy időben szökött fel, igyekezett nem fintorogni, minden erejét össze kellett hozzá szednie.
 - Hát, ami azt illeti, az jobb...mint a valóság.
Csalódott, hát persze, hogy az. A keserűség feltölti minden porcikáját, közben lassan felhabzik benne a szomorúság és a kétségbeesés, mintha a férfi gyomorszájon vágta volna. Úgy érezte menekülnie kell ebből a szituációból, de az egész bénítólag hatott rá, így csak csiga lassúsággal volt képes felállni és megkeresni a ruháit. Ezzel egyetemben számolnia kellett fájdalommal, ami minden lépésnél belenyilalt a lábába, nem beszélve arról, hogy mikor lehajolt egy-egy darabért gerince éles fájdalommal jelezte, hogy tegnap nem esett neki jól, hogy betonfalat akartak törni vele. De Zoé igyekezett nem mutatni, kitartóan szedte magára a ruháit, míg végül csak a nadrág maradt, ám amint a kezébe vette, eszébe jutott, hogy igazából már nincs is mit felvennie.
 - Ohh, bordel de merde.
Úgy szaladt ki a száján a francia szitok, hogy fel sem tűnt neki, egy pillanatra elfelejtette a férfit,a helyzet súlyosságát, csak az járt a fejében, hogy nem tud innen nadrág nélkül elmenni. Ám Asher hangja visszarántotta a valóságba. Így az elszakított nadrággal a kezében felé fordult.
 - Tudod, egész életemben úgy éreztem, hogy inkább egy hét veled, mint egy élet azokkal az unalmas emberekkel, akik otthon körbe vettek. De megértettem. Nem kell elmondod megint. Megértettem akkor is, mikor ott hagytál.
Annyiszor mondogatta magának korábban, hogy a férfinak egyszerűen csak kevés volt, hogy az utóbbi években kezdte ezt elhinni. Persze, a tegnapi után ez a kétely elolszott benne, ám a hirtelen jött változás hatására ismét előkerül a gondolat. Asher nem akar vele lenni, nincs rá szüksége. Nem akar konfrontálódni, menni akar. Jelezvén, hogy felfogta, hogy ne kínozza ezzel a hűvösséggel tovább inkább megadóan lesütni a szemeit.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. december 7. 22:39 | Link

C.L.Z.
Párizs


Válaszként csak egy kétkedő pillantással ránéz, majd alig észrevehetően felvonja a szemöldökét. De, nagyon is igaz. Sosem volt elég naiv és felelőtlen hozzá, hogy azt gondolja, tökéletesen uralmában van a vérszomjának a lány körül. Az iránta érzett, igencsak intenzív érzései alapjáraton felerősítették minden vágyát - legyen az szimpla testiség iránti vágy, vagy a vér utáni sóvárgás -, és bár számos leélt éve alatt megtanulta kontrollálni saját állatias ösztöneit, teljesen sosem tudta irányítása alá vonni a vámpír énjét. Nem mintha ez lenne az egyetlen ok, ami miatt együttlétük igencsak csökkentette a lány túlélési esélyeit; ott volt még megannyi más dolog kezdve az ellenségeivel, akik nem ismertek határokat az üldözésében. Ha csak megneszelnék, hogy van egy halandó, akiért bármit feladna...
Igyekszik nem mutatni, hogy mennyire elevenébe talál a következő válasz. Ennél a valóságnál, az állandó menekülésnél, a magánynál, a bizonytalanságnál valóban minden jobb. Az viszont, hogy a lány az együtt töltött, igencsak eseménydús éjszaka után is úgy gondolja, hogy az álomvilág, amiben őt romantikus főhősként tünteti fel jobb, mint az állatias, vad valóság - nos, éppen ez az oka, hogy nagyon ritkán hagyja az irányítást kicsúszni kezei közül.
Ajkait vékony, alig látható vonallá préseli, és szorítását addig erősíti az egyik épen maradt pohár körül, hogy az egy pillanat alatt apró üvegszilánkokká robban szét. Szinte meg sem érzi, pillantását a lányra szegezi, aki éppen próbálja magára aggatni előző esti, igen megviselt állapotban lévő ruháit - több-kevesebb sikerrel.
- Ugyan, mit értettél meg?! Nem értesz te semmit - emeli fel hangját kissé indulatosan, miközben az üvegszilánkok nagy részét lerázza tenyeréről, és azok néhány kósza vércsepp kíséretében a padlóra hullanak, még jobban beszennyezve az amúgy is viseltes felületet. Tudta, hogy milyen gondolatok járnak Zoé fejében, még gondolatolvasás nélkül is könnyedén le tudta olvasni az arcáról. Nem akarta, hogy így érezzen. Bár mindkettőjüknek jobb lett volna, ha a lány csak elfogadja, hogy akkor otthagyta, és elfelejti, hogy egyáltalán ismerte őt, ez nyilván nem így történt. Most pedig, ebben a keszekusza helyzetben nem akarja hagyni, hogy hamis képzetekbe kergesse magát. Akkor nem adta meg neki a választási lehetőséget, és bár most sem tartja a legjobb ötletnek, nem szívesen hagyná itt őt ebben az istenverte városban egyedül.
- Alkonyatkor indulok Angliába - szólal meg egy fokkal halkabban, és lassú léptekkel visszasétál a lány elé. - A te döntésed, hogy velem tartasz-e. - Nem akarja szavakba önteni a saját vívódását. Egy része úgy gondolja, hogy jobb (vagy legalábbis biztonságosabb) lenne az egész, ha elfelejtenék ezt az estét, és visszatérnének az elmúlt hat év gyakorlatába - egymás nélkül élnének tovább is. A másik része viszont azt akarja, hogy Zoé vele tartson, kerüljön ez bármibe is. Ő talán nem is tudná eldönteni, hogy melyik oldalra hallgasson, hiszen egyik sem életbiztosítás.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 17. 12:36 | Link

A.N.W.
Párizs


Érzi, hogy rátelepszik a mellkasára az a bizonyos érzés. Az érzés, hogy valami nem jó, valami hiányzik...érzi, hogy nehezebben lélegzik tőle, hogy eltompítja az érzékeit. Az esetek többségében így érzett, hozzászokott már, de az elutasítás, a közöny, elszokott tőle, így nem is tudott vele mit kezdeni. Helyette inkább a táskájához lépett, azon imádkozva, hogy a pálcája nála legyen, menni akart, szabadulni ebből a szorító, fájó helyzetből. Kis kutakodás után meg is találja, megkönnyebbülve sóhajt egyet nekiáll összefoltozni a ruháit. A vérrel nem törődik, a kabát majd eltakarja.
Már csak a kabát van hátra és az egyik cipője, körbepillant, még körbe is fordul maga körül, csökönyösen nem véve tudomást arról, hogy nincs egyedül. Ebből a méla állapotból csak akkor zökken ki, amikor Asher kezében szétroppan a pohár. Akkor megdermed, lassan végigvezeti a tekintetét a férfin, de a pillantásából már semmit nem tud kiolvasni a férfi, a gondolatai azonban továbbra is nyitott könyvvé teszik. Kiszolgáltatott érzés.
 - Persze. Ahogy mondod, semmit nem értek. Mintha nem is ismernélek.
A hangja kissé megkínzottan cseng, bármennyire is szeretné, hogy üres legyen, akár a pillantása, amivel még egyszer utoljára végignéz a férfin, aztán visszafordul a kabátjához. Ebben a pillanatban azt kívánja bár tényleg ne ismerné! Annyira szereti, és annyira hiányzott neki, nem telt el nap, hogy ne gondolt volna rá, hogy ne vágyakozott volna utána. Hinni akarta, hogy a férfinek is eszébe jutott néha-néha, és fáj beismernie még magának is, hogy ez talán nincs így. Jobb lett volna, ha nem találkoznak, most biztosan nem fogja tudni elfelejteni ezt a pillantást, ez pedig érzi, hogy megmérgezi a kellemes emlékeit is. A gyomra ugrik, a szemei ismét megtelnek dühös könnyekkel.
- Milyen nagylelkű vagy.
Fintorogva magára kapja a kabátot és automatikusan nekiáll felrángatni a cipzárt, de akkor eszébe jut, hogy az már régen tönkrement rajta. Megcsinálhatná, de itt és most nem pazarolja rá az idejét. Helyette az ajtóval szemez, tudja, hogy a férfi elengedné, bármennyire is szeretné azt hinni, hogy visszatartaná, nem tenné. Pedig milyen jó lenne! Bizonyíték arra, hogy szereti, hogy akarja...de felesleges ilyeneken gondolkodnia.
- Vigyázz magadra Asher.
Ha most nem lép, akkor soha. Bármennyire is fáj, bármennyire is lesz kín szenvedés, nem akarja, hogy a férfi tegyen neki szívességet azzal, hogy a társaságába engedi. Nem vágyik rá, hogy akárhányszor valami történik, a férfi őt hibáztassa érte, vagy ami még rosszabb, magát. Megkíméli ettől mindkettőjüket.
Ahogy kinyitja az ajtót, az alagsori dohos szellő az arcába csap, már csak a lépcső van vissza és ismét szabad lesz...
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. december 20. 10:44 | Link

C.L.Z.
Párizs


Szeretné megerősíteni Zoé szavait, szeretné azt mondani, hogy tényleg nem ismerte őt soha sem. Hogy csak egy megszépített, lebutított verzióját ismerte a lénynek, aki ő. Hogy csak a szép oldalát látta, hogy fogalma sincs róla valójában milyen is az élete. Szereté mindezt kimondani, elüldözni magától egyszer és mindenkorra. Úgy sokkal egyszerűbb lenne minden, nem kellene azon gondolkodnia, hogy mi legyen a következő lépésük, nem lassítaná le őt a lány, és ami a legfontosabb, nem lenne mellette állandó veszélyben. Akármennyire is ez a legfontosabb szempont, amihez nem kellene más, csak egy apró megerősítés, amivel végleg el tudná őt idegeníteni magától, egyszerűen nem képes kimondani a szavakat.
Ennek oka többek között, hogy akármennyire nekm akarja bevallani magának, nem akarja, hogy elmenjen. Akármilyen káoszos volt ez az elmúlt este és a ma reggel is, az elmúlt hat évben csupán emléknek tűnt az idő, amit együtt töltöttek. Olyan volt, mintha nem lett volna több egy apró periódusnál az életében, ami már-már egy álom nyugalmával telt el. Most viszont, ahogy ebben a koszos, szürke valóságban ismét egymásra találtak, mikor csupán a legapróbb esélyük volt rá, nehezére esett volna a lányt hagyni kilépni az ajtón. Nem akarta elengedni őt, nem is biztos, hogy még egyszer képes lett volna rá. Nem így, hogy most már ennyire érezte, mi hiányzott neki az elmúlt években.
Pillanatok alatt dönt, és szinte észrevétlenül kerül Zoé mögé. Visszarántja őt a könyökénél fogva, az ajtót becsapja olyan erővel, hogy a rozoga fadarab majdnem kiszakad a keretből, majd hevesen nekidönti a lányt és megcsókolja, ugyanannyira érzelmekkel telve, mint éjszaka. Ha kimondani nem is könnyű neki a dolgokat, megmutatni legalább annyira meggyőzőn tudja őket.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 21. 15:38 | Link

A.N.W.
London


London gyönyörű, sőt, csodálatos. Csak nem innen, hanem mondjuk a Big Ben tövéből. Ahová ők jöttek, oda nem hömpölyög el a túristák hada, sőt, ember is alig van az utcán, pedig még csak este sincs.
Zoé az ablakpárkányon ült és már meg sem próbált kinézni az ablakon. Egyrészt azért, mert az ablak annyira apró volt, hogy a fény is alig tört be rajta, na meg annyira koszos volt, hogy amúgy is lehetetlen lett volna. Mélyet sóhajtott, és elfordítva a fejét a szoba felé pillantott. Most épp nem alagsor, hanem tetőtér jutott nekik, mégis olyan volt, mintha egy sötét pincében ült volna. A dolgai szanaszét hevertek a szobában, nem ragaszkodott túl sok mindenhez, mégis soknak érezte. Egy bőröndnyi ruha, néhány doboz a rajzaival.
De legalább nem volt hideg, és doh szag. Nem bajlódott az öltözködéssel, nem terveztek menni sehová. A gondolatai a karácsony és a kastély felé klandoztak. Az az ominózus karácsonyi bál, mikor végleg, visszavonhatatlanul beleszeretett a férfibe akiért képes volt bármire, mindenre. Vajon idén milyen karácsony vár rájuk? Nem vallotta túlzottan szentimentálisnak magát, de valahol mélyen hiányzott neki, még akkor is, ha egyébként úgy érezte ismét kerek a világ.
Asherre pillantot, próbálta felmérni milyen most a hangulat közöttük. Tekintete elidőzött a férfi csupasz felkarján, kicsivel távolságtartóbb volt, mióta eljöttek Párizsból, de attól tartott, hogy  elér ezzel egy szintet, amitől majd a férfi besokall, úgyhogy erőt vett magán és leszállt a párkányról és óvatosan visszalépdelt az ágyhoz és visszafeküdt mellé. Biztos volt benne, hogy Asher érzékelte mikor ott hagyta, de nem adta jelét annak, hogy észrevette volna, továbbra is úgy tett, mintha aludna. Így Zoé megengedte magának azt a luxust, hogy az ujjait végighúzta a márványos felkaron. A szíve abban a pillanatban meglódult, még most is alig merte elhinni, hogy itt vannak, együtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2019. január 10. 18:00 | Link

C.L.Z.
London


Londont határozottan jobban szerette, mint Párizst. Itt másabbak voltak az emberek, sokkal inkább hajlamosak voltak a saját dolgaikkal törődni, nem foglalkoztak két idegennel, akik néhány napja beköltöztek az egyik külvárosi kis épület tetőterébe. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán valakinek feltűnt az érkezésük a szomszéd házban lakó félszemű öregasszonyon, és az utca végén kolduló hajléktalanon kívül. Így volt jó. Amennyire csak lehetett, próbáltak nem okozni feltűnést, egyelőre csak meg akarták magukat húzni, feltérképezni a környezetüket és a lehetőségeiket.
A gondolatok egymást követve cikáztak a fejébe megállás nélkül, egészen mióta elhagyták a francia főváros koszát és bűzét. Tervet kellett kovácsolnia, ki kellett találnia, hogy hogyan tovább. A céltalan menekülésből kezdett erősen elege lenni, plusz most, hogy Zoé is csapódott hozzá, és immáron nem egyedül járta Európát, égetőbbé várt a hogyan tovább kérdése.
Ami a kettőjük viszonyát illeti, semmi érdemi dologról nem beszéltek, mióta eldőnt, hogy a lány vele tart. Nem került szóba közöttük mélyebben, hogy hogyan és miért hagyták annyiban a kapcsolatukat annyi évvel ezelőtt, ahogyan az sem, hogy most mi fog történni velük. Egyszerűen csak visszaszokni a régi rutinjukba lehetetlennek tűnt. Már nem azok az emberek voltak, akik akkor, hat éve, a kis magyarországi iskolában, akik csak el tudtak bújni minden baj elől és el tudtak veszni egymásban, nem törődve a körülöttük lévő világgal, veszélyekkel, gondokkal. És akármennyire is tele volt kétségekkel, hogy jó döntés volt-e engedni Zoénak, hogy vele jöjjön, ebben a néhány napban boldogabbnak érezte magát, mint már évek óta. Akármennyire is nem akarta magának bevallani, még a feszültséggel közöttük is javított a hangulatán, hogy nem egyedül volt, hogy ő itt volt vele.
- Azt mondják, hogy álmában bámulni az embert már-már zaklatásnak számít - szólalt meg, mikor megérezte a lány ujjait bőrén. Nem nyitotta ki a szemeit, ugyanakkor ajkai köré egy apró mosoly kúszik. Furcsán nyugalom töltötte el - szinte már ismeretlen volt számára az érzés, ugyanakkor addig akarta élvezni, ameddig csak lehetett. Szabad kezével Zoé dereka után nyúlt, és még közelebb húzta magához.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2019. január 10. 18:00
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2019. április 26. 18:38 | Link

A.N.W.
London


Még most sem volt számára teljesen egyértelmű, hogy vajon ez a valóság-e, vagy még mindig a pszichiátrián kezelik. Nem lepődött meg volna meg, ha az utóbbi a befutó, mert akkor voltak ilyen és ehhez hasonló képzelgései, mikor agyonra begyógyszerezték.
- Hiszen nem is alszol.
Az ujjai egy pillanatra megállnak a férfi felkarján, nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el ő is, majd folytatja a megkezdett mozdulatot. Az ujjai felszöknek Asher nyakán, beletúrnak a sötét hajába, már-már szórakozottan. Egy pillanatra el is felejti, hogy az utóbbi napokban igyekezett kitérni a felesleges testi kontaktusok elől, mert a férfi még mindig haragudott magára azért, mert magával hozta, Zoét pedig (bár magának sem meri bevallani), a ridegség kissé megijesztette és a kitéréssel azt akarta elérni, hogy a félvámpír kezdeményezzen, ezzel bizonyítva magának, hogy szüksége van rá. A baj csak az volt, hogy Asher túl makacs volt, ez semmit sem változott. Zoé pedig éhezte a szeretetét és a figyelmét, azt akarta, hogy a férfi belássa, hogy jobb vele, mint nélküle.
- Egyszer régen beszéltünk róla, hogy eljövünk együtt Angliába és megmutatod, hol éltél, hol voltál gyerek. Hogy mesélsz...
Jó nem pont így, hogy vámpírok vannak a sarkukban, akik holtan akarják látni, de talán nyertek maguknak egy kis időt. Itt, ahol a közelben semmi nincs, csak egy szeméttelep, meg egy régi temető talán kevesebb a látó szem, talán egy kicsivel több idejük marad.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2019. április 26. 18:41
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek