A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Az excalibur nyomábanA rengeteg kutatás, a hosszú előkészületek, szervezések, a csapat összeállítása, mind annyi munkámba került, hogy alig hittem el, mikor megérkeztem Glastonburybe. Hűvös, őszi nap volt, odkinn duzzadtak a pocsolyák és verte le az eső a megsárgult lombkoronát, kopaszra nyírva a fákat. Előbb érkeztünk mint a többiek, nem sokkal, csak, hogy biztos mi legyünk a fogadóbizotság, s valóban, senki nem volt még itt. Fél hétre kellett mindenkinek megérkeznie, az már csak percek kérdése volt. Fel s alá járkáltam a kandalló előtt, a hoppor ide kell, hogy vezesse őket. - Tíz perc van még hátra, miért nincsenek még itt? - kezdtem nyugtalan lenni, kezem összefűztem hátam mögött és pillanatonként néztem a faliórára. Az egész fogadó gyönyörű volt, ám ez puszta szerencse, ugyanis sok választásunk nem volt, ez az egyetlen varázslókat ismerő helye a városnak. Kis közösség, egyre csak fogy. - El fognak késni! - mordultam fel, általában érzékeny voltam a késésre, de akkor, az első igazi expedíciómon ez a milliójára nőtt, itt nem lehetett hibázni, nem volt helye semmi bakinak, mert én vezettem. Hangomra a recepciós feltekintett, aztán unottan vissza a régi magazinjába. De nem csak a lap volt régi. A falak mind ősöregek voltak, a berendezés úgyszintén. Nem mocskos, inkább antik, minden tárgy, bútor, dekoráció, akár ha egy kastélyba lépett volna be az ember, de nem olyanba mint a Bagolykő, hanem inkább amit a könyvekben lát, ha fellapoz egy történelmi példányt. - Öt perc, ezek szórakoznak velem? - megálltam és Scarlett felé fordultam. Kerestem tekinetét, azonban már puszta látványa is lejjebb csitította a bennem tomboló dühöt. Az ismerős szőke fürtök, a testtartás, ami soha nem árulkodott idegességről. A lányban volt valami lazaság, természetéből eredendő közönyös nemtörődömség, ami miatt nem tudott rágörcsölni a legtöbb dologra. Ez volt az egyik kedvenc tulajdonságom benne, mert én hiába próbálokztam vele, képtelen voltam megtenni. Nem tudtam elengedni dolgokat. A munka az munka, nem játék! Itt eredményeket fogunk elérni. Méghozzá nem kisebbet mint a híres, legendák százaiban szereplő Excaluburt.
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. november 7. 11:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739885#post739885][b]North West - 2018.11.07. 11:04[/b][/url] Az excalibur nyomában A-team- Elment. Dolga akadt Londonban. - Hangonból érződött, hogy mennyire nem tetszik a dolog. Persze a szükség az szükség, mégis sértetnek éreztem magam, egy csapattag oda, ergó a rizikó szint is bőven megnövekedett, pláne, hogy egy gyógyítót veszítettünk el. Mégsem állhatott meg a világ, ha Emerald úgy döntött nem tart velünk, maj megcsináljuk nélküle, kicsit...több sebbel, remélhetőleg csak kicsit többel. A sírkamráknál aztán Scar kiszúrta az almát, felvontam szemöldököm, majd alaposan szemügyre vettem a freskót, amin az alma volt. - Mit is mondott Emerald legelőször? Az Ádám Évás dolgok előtt? "Ha almát látsz mond... blablabla, valami francia szövegről hadobált, nem jegyeztem meg... a fenébe...kell lennie itt valami másnak ami elárulja - s már kutakodtam is, a pálcám fénye azonban viszonylag kis térre korlátozta ezt a kutatást, a sírt néztem, kerestem valami szöveget az oldalán, majd hirtelen megpillantottam valamit Scar lábai előtt, nagyjából pont egy lépéssel. - Scar - megérintettem a vállát, hogy ne menjen tovább, majd megkerülve őt féltérdre ereszkedtem előtte. A por lassan selyemfátylat vont körént, nadrágom pedig olyan köszös lett, hogy amin itt végeztünk bizonyára a kukában fog landolni. Megfogtam a lány kezét, s odaadtam neki a pálcámat, majd a zsebemben kezdtem el kutakodni. Egy dobozt húztam elő, vörös bársonyú, aprócska ékszeresdobozt. A lányra emeltem tekintetem, a por kezdte csípni szemem, amitől az enyhén bekönnyezett, s orromon se tudtam venni a levegőt miatta, így kénytelen voltam kinyitni ajkam. De szólni nem szóltam, csak kinyitottam a dobozt, s kivettem a kis kör alakú tárgyat. Egy nagyító volt, arra az esetre, mint amilyen ez is volt, aprócska írást kelett elolvasni, lehetőleg anélkül, hogy felnyalnám a padlót. - “Cherchez la femme” - suttogtam majd felpattantam és odafordultam az a freskóhoz, s ezt elismételtem fennhangon. Épphogy kiejtettem az utolsó hangot, a padló megremegettt, a freskó pedig emelkedni kezdett, nagyjából egy könyvnyi széles rejtett rekeszt fedve fel.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Figyielterelőfagyi Írta: 2018. november 7. 16:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739909#post739909][b]Choi Min Jong - 2018.11.07. 16:28[/b][/url] - Hagyjál békén - mondom a patkánynak tök feleslegesen, mert úgysem hall, meg ha hallana sem értene, de aztán észrevesezem, hogy mit tesz le elém. A szemem felcsillan, felkapom a papírost, és miután elolvasom, még inkább sietőssé válik a távozás. Örült tempóban sietek ki az épületből és már indulnék a apátsághoz, mikor észreveszem, hogy a kis fickó nem tágít. - Most komolyan? - nézek le rá. Nem tudom mit kéne tenni. Intek neki, hogy menjen vissza, közben elindulok, de nem tágít. Megvonom a vállam. Ha követni akar, tartania kell velem a lépést. Futni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok. Nem tudom igaz-e a szöveg, de gyanúsnak tűnik, és nem kéne kockáztatni. Azzal sem foglalkozom, ha a gyorsaságom feltűnik valakinek. North talán lecsesz majd, de ha elkések, lehet nem tud majd megszólalni többet. Mondjuk én sem. De van papírom. Meg tudom mutatni. Hogy a patkány tudja-e tartani velem a lépést azt nem tudom. Időnként azért hátra pillantok, mert kinézem belőle, hogy valaki másnak nyomoz és már jelzett, hogy utána jöjjön valaki, de egyelőre senkit nem látok Épp egy fagyizó előtt száguldok el, amikor meglátom Cathet és Denist. Lefékezek és visszafordulok. Megkocogtatom Denis vállát és ha megfordul vagy rám néz szó nélkül a kezébe nyomom a cetlit, amit a patkánytól kaptam. Így ő is elolvashatja: " (...) Az apátságba mentek, de nem tudják, hogy amelyik hölgy megérinti Ginevra szívét az menten kővé dermed. Egyik már ma este a kertem fogja díszíteni, a többi pedig bizonyára eliszkol félelmében.
Ma egy italra a vendégem vagy,
P. " Idegesen toporgok és körbe-körbe nézek, hogy hol vannak a többiek. De a másik három embert nem látom. A kezeimmel próbálom elmutogatni, valószínűleg nem sok sikerrel. Nagy kérdőjeleket rajzolok. Közben meg tátogom, hogy "Többiek?". Talán feltűnik nekik a bekötött véres ujjam, meg a cetli is kicsit véres de segáz. Remélem még senki nem vált kövé. Még utoljára körbe nézek, patkány és más veszélyes arcokat kutatva. Nem jó ez a paranoiámnak. De tényleg.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. november 7. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739935#post739935][b]Denis A. Brightmore - 2018.11.07. 18:49[/b][/url] KenőkésA fagyizás gondolata felüdüléssel tölt el. Ha már valószínűleg lejárattuk magunkat Cath-tel ki tudja hány országból itt lévő turista előtt, és még ne említsük az itt dolgozó őröket, akkor a minimum egy fagyi, amit megérdemlünk. Lassan sétálunk a megadott útvonalon, amit Cath-nek mondott egy valószínűleg itt élő. Hamar megtaláljuk a fagyizót, ahol meg is állunk és amikor Cath után mondanám a rendelésem, valaki megböki a vállam. Meglepődve fordulok hátra, hogy mégis ki az isten böködi a vállam egy ismeretlen városban, mintha ismerősök lennénk, és ott áll előttem Min Jong. Sietősen elém nyújt egy cetlit, amit el is veszek tőle. Kétszer is el kell olvasnom mire felfogom, hogy mi van ráírva a papírra. Félve MJ-re nézek, aki toporog már, majd suttogva... nem, hang nélkül megkérdezi, hogy hol vannak a többiek. - A templomban - mutatok a templom irányába, majd vissza tekintek MJ-re. - Arohadtéletbe - hadarom egybe az egészet, amikor leesik a tantusz, majd átadom a cetlit Cath-nek, hogy ő is képben legyen, végül elkezdek nagyon gyorsan gondolkodni. Én és Cath soha többet nem mehetünk vissza abba a templomba feltűnés nélkül, kivéve ha elterelik - ismét - az őrök figyelmét. Agytekervényeim sebesen dolgoznak, hogy valamit kitaláljak, de más nemigen jut eszembe. Lassan arrébb sétálok, hogyha egy mód van rá, akkor a fagyis srác ne hallgassa végig a beszélgetést, majd neki kezdek. - MJ - fordulok ázsiai barátunk felé megint. - El kell terelned az őrök figyelmét. Én és Cath körülbelül soha nem mehetünk be oda többet, mi voltunk az előző elterelés, hosszú sztori. Szóval tereld el a figyelmüket, amíg én belógok és szólok mindenkinek - tekintetem Cath-re siklik bocsánatkérően, de nem tehetek mást, akármennyire is szeretném. Kicsit arrébb lépek, majd magamhoz húzva Cath-et ránézek. - Te itt maradsz, és az elterelés után MJ visszajön hozzád. Amúgy sem jöhetsz be a templomba és egy embernek könnyebb belógni - közlöm a tényeket, majd mindkettőre jelentőségteljes pillantást vetve elindulok a cél felé, hogy ismét balhét csináljunk. Az őrök örülni fognak nekünk, ebben biztos vagyok. Ennél izgalmasabb munkanapjuk sem igen volt mostanában, és ebben is biztos vagyok. Hátra pillantok, hogy MJ követ-e, majd amikor bizonyosságot nyer, hogy igen, kicsit sietősebben szedem a lábaimat. Kapucnimat felhúzom, kezem a zsebemben, úgy várom az apátság oldalánál, hogy MJ sikerrel járjon.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. november 7. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739947#post739947][b]Catherine Hope Payne - 2018.11.07. 19:25[/b][/url] Áldott átkozottak Boldog békeidők. Idő, másodpercek. Már kezd színem is lenni, mikor is kitalálom, hogy narancsos csokit kérek, méghozzá duplát, mert imádom, ha valami fanyar, és úgy nézem, ez valódi étcsokoládéból készült. Tudom, ironikus. Rápillantok Denisre, amikor nem felel, hogy ő mit kér, és akkor látom meg MJ-t is. Ja, hogy ezért nem. Valamit mutat neki, így gyorsan kifizetem a fagyim, amíg ők diskurálnak, és csak akkor lépek el velük. Kell a fenének, hogy bárki is utánunk jöjjön. Mondjuk a fagyi ott maradt, de most ez mindegy is. - Ez nekem nem tetszik. Mondom, de hát olyan mindegy, hogy mit mondok, mert Denis már intézkedik is. Ez amolyan férfias bevetés lesz, de nekem egyáltalán nem tetszik, hogy elválunk egymástól. Sosem szerencsés, de nem késlekedhetünk. - Ne engedd, hogy Scarlett vagy Emerald hozzáérjen valamihez. Súgom még neki riadtan, mert nagyjából ez a sor maradt meg bennem a cetliről, ami még most is a kezemben van, amikor ők elindulnak. Ijesztő, hogy így egyedül maradtam. Ránézek a srácra, majd elkerekedett szemekkel a fagyira, és visszalépek hozzá. - Ne haragudj, a srácot éppen kirabolták. Borzalmas, hogy valaki egy némától lop, szegény, még kiabálni se tudott. ~ Beszélni sem... de eddig beszélt...~ Ez nem szerencsés, nagyon nem. Hiába szólnék utánuk már, nem látom őket a tömegben. Azt hiszem, ez a kinti lét rosszabb, mint a benti, ráadásul senkibe se kapaszkodhatok. Viszont lehetetlenség, hogy én addig ne csináljak hasznosat. A táskámból előhalászok egy füzetet meg egy tollat, és a telefonomat is, majd fotózni kezdek, így egyre közelebb érve az egyik, látszólag éppen pihenő idegenvezetőhöz. Naná, hogy férfi, mi más is lenne, de nem bánom. Széles mosoly, bájos hang. - Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit? Lekéstem az idegenvezetős tárlatvezetést, de lenne egy beadandóm, amit extra gyorsasággal meg kéne írnom, nem válaszolnál nekem pár kérdésre, mondjuuuk, egy fagyiért cserébe?
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
nemkaptamfagyit T___T Írta: 2018. november 7. 20:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739957#post739957][b]Choi Min Jong - 2018.11.07. 20:18[/b][/url] Excalidíció Szerencsére nem kérdezgetnek túl sokat. Denis gyorsan veszi a lapot, Cathnek is tovább adja a papírkát, így hamar képben van mindenki, hogy nincs vesztegetni való időnk. Főleg, hogy kiderül a többiek bizony még bent vannak az apátságban. Az ötlet, hogy menjünk tetszik. Az kevésbé, hogy Cathet hagyjuk kint, az meg, hogy be kell mennem és figyelem elterelni, még kevésbé. A fejemhez emelem a kezem és a pólóm darabjába csavart véres mutatóujjammal körözök a fejem mellett, amolyan "elment az eszed?" nézéssel. Nem mintha el tudnám magyarázni, miért nem tetszik az ötlet. Viszont az idő szorít, így csak kelletlenül megindulok Denis után. Aztán le is hagyom. Elvégre ha el kell terelnem a figyelmet, előbb ott kell lennem mint neki. A bejárat előtt, azért még megtorpanok. Hátra is pillantok, hogy hű társam... khm... az a paraszt patkány itt van e még. Megcsóválom rá a fejem. Nem értem miért lett ilyen ragaszkodó, de őszintén nem tetszik. Mindenesetre kapásból ad három ötletet, hogy mit csinálhatnék. Kezdetnek leveszem a kötést az ujjamról és zsebre vágom. Így talán kevésbé feltűnő, bár nem szép látvány. De na. Nagyot sóhajtok, magamban ezer fohászt rebegek Merlinhez, hogy semmi bajom nem lesz ettől, hogy ez szimplán pszichológiai gát bennem és igenis oké templomba mennem, meg ilyen helyekre is. Belépek, körbe nézek mi a szitu. Minden rendben van. Őrök a helyükön, ha volt is itt korábban valami Deniséknek hála azt már helyre rakták. Lenézek a patkányomra majd ha az a dög rám néz, akkor a hozzám közelebbi őrre mutatok, miközben azt tátogom neki, hogy: - Öl! Kill, harap, támad, nyamm! - ha tudnám kiabálnám, de hát nem jön ki hang a torkomon. Közben a másik kezemmel leveszem a baseball sapkámat, meg a napszemüvegem, hogy illedelmes gyerek legyek. Nem tudom a patkány figyel-e egyáltalán rám, meg érti-e, amit mondok és persze az a veszély is fenn áll, hogy mazonak néz és azt hiszi azt akarom engem támadjon meg újra. El is kezdek rögtön futni a padok között cikk-cakkban, ha más nem ez eléggé felhívja a figyelmet. Közben meg kérlelem a dögöt, hogyha nem is támadta meg az őröket legalább engem kövessen. Feldobom a kezeimet a magasba, mint valami idióta, sikolyra nyitom a számat, bár hang továbbra sem jön ki belőle és közben hátra-hátra pillantok, a patkányra. Időnként rá is mutatok, remélem az emberek jól megijednek, hogy van itt egy ilyen ronda dög. Ha meg mégsem, akkor mutatok nekik egy még rondábbat... Majd lehidalnak, hogy egy vámpír van a templomba fényes nappal. Bár nem. Ezt nem akarom. Mégis csak van itt mindenféle szentelt víz, meg ezüst cucc. Na de amíg futok a padok közt és zavart keltek, addig van időm kitalálni, mi legyen ezután.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
A-Team Írta: 2018. november 7. 23:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740010#post740010][b]Scarlett Conroy - 2018.11.07. 23:31[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" A szőke csak szokásához híven beszélt össze-vissza, még maga sem tudta követni. Agyban elképzelte maga elé a sorozatbeli Lancelotot, és újra konstatálta, hogy milyen nagyon jó pasi is. Ezt szakította meg North egy pillanat alatt. Jah, igen. Az alma. - Valamit a nőről mondott. De nem tudok franciául, tehát esélyem sem volt megjegyezni - húzta el a száját Scar. Tudta, hogy most valami okosat kellett volna mondania. Már fordult is el, hogy újabb jeleket keressen, amikor North hátulról megérintette a vállát. Nem értette mire ez a csöndes hang, hiszen kettesben voltak, és nem volt senki aki hallaná őket. Aztán érdeklődve figyelte mi jön. Készségesen segédkezett ahol kellett, és csak akkor kezdett valami rosszra gyanakodni, amikor North egy ékszerdobozt húzott elő. Összevonta a szöszi a szemöldökét, amolyan "Ez most mi akar lenni?" jelzésképp, de North nem rá nézett, így sejtette, hogy valami turpisság van a dologban, és a férfi nem a világ legbizarabb leánykérésére készül. Na persze, hogy nem arra készült. Amint meglátta a lány a kis nagyítót, kifújta az addig bent tartott levegőt. Észre sem vette, hogy ezt csinálja, míg fel nem engedett. Igazából képtelen lett volna választ adni rá, ha North ténylegesen megtette volna. És hirtelen azon kapta magát, hogy ezen kezdett el gondolkodni. Hiszen azért ez a kapcsolat nem volt zökkenőmentes, se tökéletes. De a szőke azt sem érezte, hogy kell neki ennél jobb. Talán igent mondana. De mire ide ért a gondolataiban, már megnyílt mellette a fal, és az eddig térdelő férfi mellette állt. Nem is tudta mikor ment el gondolatban ilyen messze, miközben most nincs is fontosabb, mint a koncentráció. - Észak egy, furcsa falusiak nulla - jelentette ki, miközben North pálcájának fényével próbálta megfejteni, hogy mit találnak az új kis rekeszben.
|
Itt járt Lala
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. november 8. 11:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740028#post740028][b]North West - 2018.11.08. 11:56[/b][/url] Az excalibur nyomában A-teamÚgy tűnt a varázsige sikerüt, a fal kinyílt, viszont már a nyílás sem tűnt akkorának, hogy elférjen benne egy kard. Intettem Scarnak, hogy menjen közelebb a pálcámmal, ami még nála volt, majd zsebre vágva a nagyítót benyúltam a résbe. Egy nagyjából felkarnyi hosszú, téglalap alakú díszdobozka volt benne, amire rátelepedett a sok évszázadnyi por és kosz. - Ginevra szíve. A kard helye - suttogtam halkan ahogy csillogó szemekkel, elbűvölten letöröltem róla egy csíkban a piszkot. Mióta vártam erre a pillanatra, a sok könyvtári környedés, éjszakába nyúló kutatások, szinte őrületbe forduló kitartás gyümölcsöt hozott. El is felejtettem, hogy figyelmeztetés volt rajta, hogy valakinek nem szabad kinyitnia, talán éppen aranyvérű varázslónak, nem, ebbe bele sem gondoltam, rögvest megfogtam a fedelét és megpróbálam kinyitni, ám a ládika zárva volt. - A fenébe, nincsen hozzá kulcsunk...gondolod hogy talán, az is itt van a sírkamrában? - körbefordultam majd a nő sírszobra felé hajoltam. Talán nála lesz, vagy ki más őrizhetné a szíve kulcsát? Lancelot? - Van itt valami Lancelotról? - hangosan gondolkodtam, hogy Scarlett is be tudjon segíteni, hogy egy hullámhosszon legyünk, méghozzá az enyémen. A dobozt addig letettem a női szobor egy olyan pontjára, ahonnan a tárgy majd biztos nem fog lebuckázni s kutatni kezdtem, kezdve a falfreskókkal, néztem a képeket, talán a vitéz Lancelot volna? Megérintettem, ám nem történt semmi, a fal kemény maradt, nyoma sem volt előbukkanó rejtett rekesznek vagy nyílásnak, akárminek, ami hasznos volna.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 8. 12:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740029#post740029][b]Mesélő - 2018.11.08. 12:28[/b][/url] excalibur Köves életBájos diáklány A férfi morcosan iszogatja a kávéját, már lassan dél és mégis csak most jutott hozzá. Az a sok ostoba turista aki ezt a sok vackot akarja nézni, nem is érti miért nem ér rá később, minek itt szenvednie ilyen korai órákban, amikor az a nyamvadt apátság évszázadok óta nem mozdult semerre, persze, tán most majd e'menne. - Mivan? - morog, s megfordult, ám arca torz mérgessége egy szempillantás alatt elmúlik, ahogy végignéz a fiatal nőn. El is vigyorodik, féloldalasan, amolyan csábítónak szánt agglegénymosollyal, aminek bájából viszont őszülő borostája és mélyülő ráncai igazán sokat letompítanak, hacsak Cath nem azt az elvet vallja, hogy a " férfi akár a jó bor sokáig kell érlelni " - De persze, szívesen, sőt, ha szeretnéd akár magántárlatvezetést is tartok neked - csillannak szemei enyhén mocskos szándékkal. Patkánypajtás A patkány az agresszív parancsszavak néma megfelelőjére csak oldalra billenti a fejét, szabályosan hülyének nézve a fiatal férfit. Sőt, talán mintha vissza is felelne némán a szemeivel, hogy " Te komolyan azt hitted ez működni fog? " Ám amikor amazd elkezd rohangálni körbe körbe, a patkány mint eddig, most sem mozdul túl messze tőle, s talán fél perc sem telik bele, mikor egy női hang felvisít " PATKÁNY! " aztán jön a többi, mindenki eszeveszteten elkezd rohanni, vannak akik felugranak és vagy kapaszkodnak a szobrokra, padok tetejére, hogy biztosan ne érjen hozzájuk a meglehetősen megtermett dög. De a legtöbben a kijárat felé indulnak, amit szinte egészen el is tömítenek, így szinte lehetettlen mozdulni, se ki, se be, mindenki tolog, ám így, hogy egyszerre próbálnak kimenni bizony talán alig ha páran jutnak ki, befelé pedig szinte lehetetlen bemenni. - Ki kellene nyitni a hátsó ajtót - szól az egyik őr meglehetősen hangosan, ám a nép túl rémült, hogy meghallja, pedig bizony akár kintről is lehet hallani. - Megőrültél?! Az lezárt terület, oda turisták nem léphetnének! Suttogó hang " A királynő szíve mindig a király markában marad, bármit mondjon a nép " Egy női hang süvít át a sírkamrán, szelíden de határozottan, mintha magát védené, Scar fülébe élesen és jólhallhatóan eljut, ám ha Northra emeli tekintetét észreveheti, hogy ebből a férfi semmit sem érzékelt." Egy igazi királynő soha nem adja másnak a szíve kulcsát, soha." Folytatja még hangosabban, szinte beleremeg a terem. "Kérd tőle csókkal, s majd neked adja! " Mintha valaki hátulról a lány fülébe súgta volna, aztán valami lágy fuvallat kavarta fel a szőke tincseket, s a sírkamrára újra rátelepedett a csend. S ha hang nem hazudott.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2018. november 8. 18:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740078#post740078][b]Choi Min Jong - 2018.11.08. 18:25[/b][/url] Excalidíció Ez a patkány hülyének néz... vagy nem tudom. Mindenesetre nem fogad szót. Igaz kevés reményt fűztem hozzá, de azért na... engem is megharapott, lehetne mások felé is hasonlóan agresszív. De lehet ázsiai fétise van, vagy valami más miatt jobban tetszem neki, mint az őr, mert őt nem támadja meg. Szerencsére a némaságomnak hála, erre még nem sokan figyelnek fel, de amikor futni kezdek és elrohanok emberek előtt, akkor elég sok nő, szépen sikoltozásba kezd és ezzel kellően káoszt keltek odabent. Remélem kintre is ki hallatszik, és Denis is hallja, hogy micsoda műsor van, mert hát neki csinálom. Meg Scarlettéknek, bár őket sehol sem látom, ami nem telt el jó érzéssel. Mindenesetre tovább szaladok a karjaimat lóbálva a levegőben, némán sikoltozva. Megcélozom az őröket, mert úgy hallom nekik remek ötletük támad, és ha kell én magam terelem őket ahhoz a hátsó ajtóhoz, hogy kinyissák. Bár fogalmam sincs merre van. Pánikot tettetve rohanok tovább az őrök felé, majd amikor elég közel érek szimplán rávetem magam a nagyobbikra. Szimplán mert ő látszik puhábbnak, ha elborulunk legalább puhára esek, ha szerencsém van megtart. Ha meg mégis dőlünk utána rámászom a másikra is. Mert ők itt a bizti őrök, nekik kell megmenteni a vérszomjas patkánytól. Vagy nem? Na meg, ha mindenki kifelé megy és csak hárman maradunk, akkor Denisnek nehezebb észrevétlenül bejutni.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. november 8. 19:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740087#post740087][b]Catherine Hope Payne - 2018.11.08. 19:51[/b][/url] Kint, a férfival Amikor rám pillant megrebegtetem a pilláimat, olyan bűbájosan, amennyire csak lehet. Volt már dolgom a fajtájával, örülne, ha hozzájutna valami máshoz is, túl a távkapcsolón meg a papírzsepin, és most bármit, de tényleg bármit megtenne. Hogy én is megtenném-e? Nem vagyok benne biztos. Viszont itt hagytak, egyedül, úgyhogy valami hasznosat is kellene csinálnom. - Eléggé szeretem a sötét sarkokat. Állapítom meg butuska kacarászással, amolyan tudom, hogy mire gondolsz a magán tárlatvezetés alatt, de még egyelőre inkább játszadozom vele. Közel, egészen közel, szinte hozzásimulva állapodok meg, és nézek fel az apátságra, mint aki nagyon elgondolkozik, de közben igazából azt várom, hogy a többiek felbukkanjanak. Egyelőre a térdemmel úgy játszom, hogy simogassam a térdét. - Szóval, elég sokan választották a csoporttársaim közül Arthurt, de azért abban semmi kihívás nincs, én pedig eléggé szeretem a rázós helyzeteket. Ajkaim közé fogva a tollat, finoman simogatom vele azt, miközben erre a nagyon elmés megállapításra jutok magammal szemben. Rázós, lehet inkább izzasztót kellett volna mondanom, de mondjuk szerintem nagyjából detökmindegy neki, mert abból is kikövetkezteti azt, amire az előbb úgy felcsillantak a szemei. - Szóval úgy döntöttem, hogy én inkább Ginevráról írnék, de nem a szokásos sallangot, hogy volt, koholt vádak, megcsalás blablabla, mert ezt mindenki ismeri, inkább valami olyan történetet gondoltam, amit még nem kutattak. Állítólag Ginevra szíve különleges mágiával bír, és hogy-e falak között őrzik. De nem tudom, van ennek valami alapja? Meg az előbb két néni beszélt nekem valami szoborkertről, de sehol sem találtam ezeket a prospektusokban. Annyira szívás, hogy lekéstem ezt a tárlatot, mert nagyon elveszettnek érzem most magam. Emelem fel a bejáratnál szerzett kis kupacomat, tudtam, hogy jók lesznek még valamire. Felpillantok rá, barnám tudásszomjtól csillogóak és egyben kérlelőek is. - Valami nagy sztorit szeretnék, de lehet, hogy nagyon rossz nyomon vagyok.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. november 8. 19:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740088#post740088][b]Scarlett Conroy - 2018.11.08. 19:54[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" A szőke is kikerekedett szemekkel nézte a dobozt, és a benne levő szívet. Nem gondolta volna, hogy tényleg eljutnak eddig. Ajka mosolyra húzódott, és sürgetően nézett Northra, hogy nyissa már ki. De a zár nem engedett. Nem lehet igaz, hogy eddig jutottak, mégse tudják kinyitni. Kell legyen megoldása. Méghozzá helyben. Megfordult a tengelye körül, és újra a sírokat kezdte fixírozni. North cselekvésére csak megforgatta a szemét. Bezzeg akkor nem foglalkozott az egész testőrös mizériával, amikor ő mondta, csak akkor, amikor arra a másiknak szüksége volt. Jellemző. De egy kis hang az agya hátsó zugában arra sarkallta, hogy inkább felejtse is el az egészet. Mármint a helyes Lancelot mást is a sorozatból, mert nem nála találja meg a megoldást. Ginevra mindig is szerette Arthurt, és csak varázslat miatt árulta el a szerelmét. Tehát a nő szíve igazából nem volt Lanceloté. És aztán meghallotta. Először halkan, sejtelmesen szólt egy hang. - Te is... - kezdte a szöszi, és ránézett Northra. A férfi fel sem nézett, csak kutakodott, mint aki se nem lát, se nem hall. Vagyis csak azt, amit ő akar. Aztán egy újabb fuvallat, ezúttal hangosabban. Erre a lány már tényleg a Arthur sírját kezdte el fixírozni, és természetesen annak markát. De az ökölbe volt szorítva. És bármennyire is szerette volna kiszabadítani Ginevra szívét a ládából, azért nem akarta letörni a szobor kezét. Újabb hang érkezett, ezúttal a megoldással. Vagy valami olyasmivel. És ezt bizony a lány sem bírta szó nélkül hagyni. - Mi?? - sipította. - Na neeeem. Ezt nem. North, te csináld! - szólt rá a szőke a másikra, és parancsolóan a király sírjára bökött. - Én nem fogom megcsókolni a több ezer éves, hullaszagú követ. Nem és kész. Még ha Ginevra szelleme is mondta, hogy tegyem - fonta karba a kezeit makacsul.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. november 9. 17:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740175#post740175][b]Denis A. Brightmore - 2018.11.09. 17:46[/b][/url] KenőkésNehéz volt ott hagyni Cath-et, de akármennyire is bírom a csajt, most pont nincs szükségünk a karján lévő átok segítségére a küldetéshez. MJ meglepően gyorsan feltalálja magát az eltereléshez, az emberek tódulnak ki a templomból, de sajnos olyan szinten, hogy se ki és se be nem lehet jutni. Meghallom, ahogy az őrök kiabálnak egymásnak és egyetlen egy szót kapok el, pont azt, amire nekem szükséges van. Hátsóajtó! Van egy kib*szott hátsó ajtó. Kezemet kiveszem a zsebemből úgy futok le az apátság bejáratánál lévő lépcsőn, majd lassú kocogásba váltva keresem az ajtót, körbe az apátságnál. Gyorsabban megtalálom, mint amire számítok, egy hatalmas, tömör fa ajtó, rohadt nagy aranyozott kilinccsel. Váó, mennyire diszkrét. Ah, a britek... Lenyomva a kilincset - nyilván - nem nyílik, pálcámat elővéve, gyorsan körbe pillantva suttogom, hogy "Alohomora" és a zár, láss csodát, kinyílik. Könnyebb, mint gondoltam, remélem nem fognak kígyók a nyakamba potyogni, ahogy belépek. Kitárom az ajtót, majd egy nagyobb követ megkaparintva az ajtó mellől bedobom a terembe. Semmi nem történt, így erőt véve magamon, belépek a sötét és dohos folyosóra, szintén nem történik semmi. Magabiztosabban kezdek el futni az egyetlen ajtó felé, amit látok. Félve lenyomom a kilincset, majd egy apró résen kipillantva látom, hol vagyok. Az emberek még mindig tolonganak az ajtóban, valaki sikítozik, MJ karját felemelve rohangál némán. Vicces látvány, kicsit még el is mosolyodom a dolgon, aztán rögtön észbe is kapok. Kislisszolva az apró résen, az ajtó megnyikordul, de szerencsémre az őröket nagyon lefoglalja a kitolongó tömeg, így egyszerűen tudok kilépni az ajtó mögül. Megkerülve az oltárt minél gyorsabban és feltűnés mentesen a vélt lejárathoz érek. Felcsapva azt, lenézek a mélybe, majd halk beszélgetés foszlányokat hallok. Jó helyen vagyok! Lemászok, a csapóajtót lassan húzom be magam után, kisebb az esélye hogy lebukok valaki előtt. Leérve rögtön megtalálom a szememmel Scarlettet és Westet is, amint serényen kutatgatnak és néznek valamit. - Conroy, Emerald! - kiabálom el magam egyáltalán nem illedelmesen vagy visszafogottan, most nem is ez a cél. - Meg ne érintsétek Ginevra szívét! - lépek beljebb mondatom végén a kriptába. Nem valami barátságos hely, azt meg kell hagyni. Körbe pillantva tűnik csak fel, hogy Emeraldot egyáltalán nem látom és kint sem tűnt fel, hogy ott lenne. - Hol van Emerald? - emelem fel egyik szemöldököm értetlenül. - Nem is ez a lényeg, ne érintsd meg a nő szívét, mert kővé dermedsz. Az ázsiai barátunk kapott egy levelet, miszerint, aki megérinti a nő szívét az kővé lesz és az ő kertjét fogja díszíteni. Nem tudjuk kitől kapta - rázom meg a fejem kissé, talán még a következő kérdést is megelőzöm. - Találtatok valamit? - lépek közelebb Westhez, aki valami dobozkát szorongat.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. november 12. 20:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740581#post740581][b]North West - 2018.11.12. 20:49[/b][/url] Az excalibur nyomában A-teamKerestem nagyban a kulcsot, mikor Scar elkezdett magában beszélni. Eleinte csak azt hittem hangosan gondolkodik, ami az ő dolga, ha neki ettől jobban jön az ihlet,akkor felőlem ordibálhat is, csak meg ne hallják a felettünk állók. - Mit? Miről beszélsz? - meredtem rá kérdőn, nagyon de nagyon hülyének nézve, amin a folytatás nem segít. - Agyadra ment valami, vagy miről beszélsz te nő? Ginevra szelleme? Beszél? Csak te csacsogsz itt - dörzsölöm meg szemöldököm. Persze, Emeraldnak is ilyenkor kelett lelépnie, mikor Conroy eszét veszti, talán van valami a levegőben ami a gyengébb szervezetre hat? Aztán ha ez nem lett volna elég berobogott Denis, s hápogott, mint a vadkacsa. - Ne sikoltozz, meghallanak - sóhajtottam, majd mikor továbhaladt elgondolkodva sétáltam körbe. - Szóval igazam lett, jó, hogy elküldtem. Mutasd a levelet - intettem a férfinak, remélve, hogy nála van a papír, ám erről majd bővebben MJ-vel szeretettem volna beszélgetni, ám az bőven elég lesz ha akkor kerül rá mikor visszatértünk a hotelbe. - Megvan a láda - mutattam a szobor irányába, ahol a kis ládika állt - viszont kell hozzá kulcs, valahol itt kell lennie de nem találjuk, Scarlett pedig kifejezte nemakarását Arthur király szobrának megcsókolásával kapcsolatban, bár sejtésem sincs, hogy az ötlet milyen elvetemült gondolatok fattya. Beavatnál, Életem? - fordulok a lányhoz, akinek eddig nem igen adtam szót.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 12. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740586#post740586][b]Mesélő - 2018.11.12. 21:17[/b][/url] excalibur Köves életPatkánypajtás Az őr meglepetten veszi, hogy hipp-hopp egy fiatal ázsiai ugrik a nyakába, nagyokat pislog, nem számított ilyesmire, ám szerencsére legalább a nép kezdi lassan ténylegesen elhagyni a helyet. - Kérem nyugodjon meg és mindenekfelett szálljon le rólam - próbálja meg leránganti magáról MJ-t ám mikor meglátja a lábai között tekergő patkányt mély hangon felüvőllt és hátraveti magát. Sajnos közben valahogy úgy alakul, hogy az ifjú férfi kerül alulra, s az esés pillanatában bizony valami nagyon de nagyon hangosan reccsen, mintha csont tört volna, vagy talán csontok? Közben a patkány csendesen eloson és eltűnik egy lyukban. Bájos diáklány - Ha rázós helyzetekről van szó, akkor bizony a legjobbhoz fordultál- vigyorodott el az idegenvezető, s már fejben bőven le volt vetkőztetve a lány, úgy bizony, teljesen, még a zokni sem volt rajta. - Nos kedvesem Ginevra szíve valóban e valak mögött van, s átok őrzi, de ha valaki feloldja akkor annak odaadja, amire a leginkább vágyik. Legalábbis a legendák szerint, ám sokan keresték, mégsem találták meg. Egyesek szerint már valaki elvitte, s most már csak üres porhüvelye hever valahol a kripta környékén - mesélte, bizony mindent előadva, amit csak tudott, hogy minél menőbbnek és okosabbnak tűnjön. Muszáj volt levennie ezt a kisasszonkát a lábáról, mert mostmár neki is kijár abból, amiből a többieknek, ő is bele akar nyalni abba a fene adta mézesbödömbe.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. november 13. 19:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740650#post740650][b]Denis A. Brightmore - 2018.11.13. 19:23[/b][/url] Kenőkés - k*rva nagy ninja vagyokGyorsan megérkeztem, gyorsan közöltem az információt is, gyorsan is szerettem volna távozni, mert elegek lettek volna ketten is ehhez. De aztán rájöttem, hogy mégis csak a csapat tagja vagyok, hátha kell a segítségem, így - belül - eléggé kényeskedve, de rákérdeztem és maradtam. Körbe pillantva a helyiségen, ugyanúgy néz ki minden, mint fent, csak itt dohosság van és sötétebb. Odalépek a kis dobozkához, majd kezembe veszem azt. Nehéz. Nehezebb, mint egy ekkora doboznak kéne lennie első ránézésre. Westre emelem a tekintetem, majd gonoszul elvigyorodok. - Ha valaki lenne fent, szerinted ilyen könnyen bejutottam volna? - sandítok rá Westre, majd úgy teszek, mint akit nagyon lefoglal a doboz, így folytatom. - Ázsiai barátunk annyira figyelmet terelt, hogy az egész templom kiürült, így szabad volt a pálya a hátsóajtón át - mosolyodom el, ahogy eszembe jutnak az emberek, akik tolonganak ki az épületből. Nos, tény, ami tény, nem lettem volna a két túlsúlyos őr helyében, akiknek vissza kellett volna tartaniuk a tumultust. Remélem MJ már visszaért Cath-hez. Nem félek attól, hogy nem találja fel magát, attól félek, hogy túlságosan feltalálja magát a lány..., ami az ő helyzetében nemigen lenne előnyös. Főleg nem nekünk, akik meg mehetnénk utána keresni. A semmiből tör belőlem elő a röhögés, amikor meghallom, hogy Conroy-nak egy szoborral kéne csókcsatát vívnia. A vizuális kép, ami előttem lebeg, nem hiszem, hogy egykönnyen fog eltűnni lelki szemeim elől. Szememet törölgetve tekintek Conroy-ra. - Igen, Conroy - tartom vissza a következő feltörni készülő röhögést. - Mesélj erről még - rakom le a dobozt eredeti helyére, majd lassan eltávolodok mindkettőtől a dohos pince másik végébe, ott keresni a kulcsot, hátha szerencsével járok.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. november 13. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740655#post740655][b]Catherine Hope Payne - 2018.11.13. 20:41[/b][/url] Perverzkém
- Átok... minden nagy középkori arc azt hitte, hogy a megoldókulcsok kortalanok. Mint az igaz szerelem meg a tiszta szív. Biztos vagyok benne, hogy ha van itt valami, amit tényleg fel kell oldani, akkor annak valami ilyen megoldása lesz, vagyis az új cél, hogy North és Scar életben maradjanak. Eléggé különleges az, ahogy a srác ránéz a lányra, szóval elhiszem nekik, hogy ők valóban nagyon szerelmesek egymásba. Oké, nem mondom, hogy most, vagy az elkövetkezendő tíz évben, de azért, ha egyszer beadom a derekam, az csakis egy olyan ember miatt lesz, aki így néz rám, mint, ahogy a West fiú. Ők nekem nagyon egyben vannak. Ha meg tiszta szív... akkor max a fehérhajúnak hiszem el. Nem rosszból, például Denis eléggé bejön, számos fronton, de ő se jobb, mint én, aztán meg az én szívem is olyan, hogy maximum szánalomból veszi meg az ördög. - Elvitték? De kár. Pedig nagyon jó marketinget lehetne köré alkotni. Képzeld csak el, valaki megtalálja, kiállítjátok, aztán dől a lóvé, tutira visszajönnék megnézni. Közben azért, mert szinte látom magam előtt, hogy neki vannak itt még szándékai, a maradék távot is lelopom, és igyekszem egyre nagyobb testfelületemmel hozzá érni, közben persze úgy csinálok, mint aki nem is érzékeli, hogy ez történik, és nézem az építményt. - Talán ott van, ahol ez a szoborkert, vagy micsoda. A tanárom adott egy ilyen tájékoztatót a saját jegyzeteiből, de otthon maradt, aztán meg boszorkánynak kéne lennem, hogy ide-oda ugráljak a városok között. Még nevetek is azon, hogy boszorkány volnék. Én? Ugyan! Maximum ilyen gonosz ki csábító boszi, akinek a keze valahogy elkezdi zavartalanul szedegetni a szöszöket, mintha valóban akarna is valamit. Információt, de azért az oda vezető útnak ára van. - Gondolom, azon a helyen, vannak félreeső pontok, szívesen tárlatvezetődnék ott. Pillantok fel rá vágyódva, hogy ha gondolja, elsétálhatunk arra, ahol ez a szoborcsoportos, kertes valami van, ami a papíron szerepel, mert az biztos, hogy erről nem szólnak a prospektusok, de úgy érzem, jelentősége van.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. november 15. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740823#post740823][b]Scarlett Conroy - 2018.11.15. 21:24[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" A szőke kiakadásának a végére pont beugrott Denis is, aki szintén úgy érkezett, mintha életeket menthetne vele. - Ha akarnám se tudnám megérinteni... - húzta el a lány a száját, és újabb sanda pillantást vetett Arthur képmására. A kő meredten nézett a plafon felé. Mégis hogy a fenébe bizonyítana az bármit, hogyha Scar lesmárolja a követ? Amúgy is ha közben megbotlana még a fogát is kitörhetné. Vagy ki tudja mi ebben a csapda. Egy testetlen hang azért nem valami biztos nyom, be kell vallani. - Ne röhögj, mert te csókolsz! - kapcsolódott be újra a beszélgetésbe, amikor meghallotta a nevét. Lengette fenyegetően Denis felé a mutatóujját. - Mellesleg North te is itt voltál. Pontosan az előtt, hogy ez a lökött megjelent volna, jött az a fuvallat, meg a hang és azt mondta Arthur őrzi Ginevra szívének kulcsát, és csak egy csókért hajlandó odaadni - foglalta össze a szöszi gyorsban a történteket, mintha csak emlékeztetnie kéne Northot. Aztán morcosan karba fonta a kezét, és makacsan ingatta a fejét. - Lehet, hogy szeretlek, de ezt nem teszem meg érted - szögezte le. Hátrébb is állt egy kicsit, hogy ha valamelyik férfiú a társaságukból potenciált érez magában, hogy megtegye, akkor ne legyen útban.
|
Itt járt Lala
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. november 17. 23:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741011#post741011][b]North West - 2018.11.17. 23:40[/b][/url] Az excalibur nyomában A-teamBólintottam, szóval a templom lényegében valami miatt üres, csak azt nem tudtam, hogy mi ha visszamegyünk a templomba mennyire leszünk a terelés miatt, vizesek, nyálkásak, büdösek vagy mind a három egyszerre. Remélem azért nem olyan elvetemültül terelt figyelmet, mint amire én gondolnék elsőre ezeket a szavakat hallva, hogy öres a templom. Viszont ha már nem volt kinek a figyelmét elterelni... - Akkor hamarosan ő is csatlakozik? - kérdeztem rá. Ezután a lány vette magára a szót, s még mindig nem értettem, hogy mit hallott. - Én nem hallottam semmit, de a varázsvilágban ez általában nem csak az őrület jele, ha az ember lánya a fejében beszédet hall, szóval...valamiért neked árulták el a dolgot. Meg kell csókolni Arthurt a kulcsért? - a szoborra néztem majd vissza a lányra. Aztán közelebb mentem hozzá, s szemügyre vettem alaposan. - Nem akarok rongálni, bár bizonyára úgy előbb célt érnénk, ám az tiszteletlenség volna az alkotók előtt, egy nép hagyomágyát tipornám sárba - ráztam meg fejem, majd a mély levegőt vettem, fölé hajoltam és a lehető leggyorsabb csókot nyomtam a férfi ajkára. Hideg volt és rideg, mintha a falat nyalogattam volna. Remek, legalább nem volt rajta undorító illúzió. Ekkor hirtelen életre kelt a szobor keze, megmozdultak az ujjak és ellazultak, hogy felfedje a tenyérben pihenő ezüstösen csillogó kulcsot. Megtöröltem alkarommal a szám, elvettem a kulcsom aztán Denis felé hajítottam. - Nyisd ki, nem tudom ezek után mennyire lenne rám hatással az átok.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 17. 23:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741015#post741015][b]Mesélő - 2018.11.17. 23:54[/b][/url] Bájos diáklány - Ennek a régi apátság is bőven pénzeli a város, ám bizony ha visszajönne tudnék mutatni egyet s mást. A főterünk is történelmi csak későbbi, meg a második világháborús nyomokból sincs errefelé kevés, azok is roppant sok turistát vonzanak nap nap után - mesélte nagy lelkesedéssel, ám mikor a kisasszony közelebb lépett zavartan elköhintette magát. Bizony szerette előadni a macsót, ám mint mindenkik aki keveset kap az ilyen kiváló csemegéből, ő is zavartan szemléli elsőre csak a lakomát s alig meri megérinteni, nehogy keserű legyen a fagylalt. Ám mit számít neki ha az, jött rá végül, s keze máris látalál a hölgy csípőjére, milyen karcsú, milyen vékony, bizony farkaséhes lett tőle. Az ujjak óvatosan simogatták a lányt a ruha felett, ám a szoborkert említésére megmerevedtek egy pillanatra. - Erről szinte senki se tud -bökte ki, s egyszerre gyanakvás futott végig tekintetén, csakhogy túl szép az alkalom ahhoz, hogy most csak a rossz megérzés miatt távozzon. Ha lenne valakie, ha megetették volna, viszont így, kiéhezve, így nem mondhat le a madárkáról csak úgy. - Nos, valóban van egy szoborkert a polgármester úr háza kertjén. Meglepően szépek és elevenek, mintha igaziak volnának, s mind nők, különböző korokból, időkből, van ami olyan mint ki tegnap még köztünk sétált. Ám ezt kerítés védi, csak keveset lehet belőle látni, nagyon félti az úr, elég drága hobbi, mindig vannak újak, nem is tudom honnan szerzi, hogyan találja meg a tökéletes szobrászokat, hogy mind ennyire tökéletes lesz. Odáig elvezethetem ha szeretné, itt van pár utcányira - hangja mondandója végére búgó lesz, a kezek levándorolnak, s megmarkolják az utolsó szónál a női kuffert, szemei mélykékjében pedig ott csillog az éhség.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. november 19. 22:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741191#post741191][b]Catherine Hope Payne - 2018.11.19. 22:41[/b][/url] Őrpajtival Annyira béna ez az egész, mármint, tényleg, volt egy pont, amikor megilletődtem azon, hogy mit teszek és miért, és vajon ha arrébb megyünk, akkor elás-e, de most, ahogy megérint, annyira érzem, hogy csak szájkaratés. Egészen meg is sajnálom, mert hát nagyon oda kell tennie magát akkor, hogy valamire vigye egy lánynál, én pedig infókat akarok, és amennyire ő akar engem, még a végén lehet, hogy hasznos is lesz a dolog. Szegény pára, legalább egy jó napja legyen. - Mondjuk elég sokan vannak, szóval gondolom visszajön a befektetés. Teszem az alkarom a vállára, és rá se pillantva kezdem el egy kis idő múltán a tartóját simogatni, jelezve, hogy nem zárkózom el semmi egyébtől sem. Amikor azonban a szobornőket említi, nagyon oda kell koncentrálnom, hogy ne akadjanak meg a mozdulataim, mert az eléggé árulkodó lehet. Lazán vállat vonok, és csak most pillantok rá. - Nem tudom, lehet, hogy együtt ittak a tanárommal, aztán akkor mesélte neki. Ne tudd meg, hogy mennyire isteníti ezt a helyet. Lehet részesedést kap, aztán annyira belejött a sztorizásba, hogy ez csak úgy kicsúszott a száján, de mondjuk eléggé jó lenne valami jó jegyet összeszedni, nem akarom, hogy meghúzzanak. Az utolsó szónál pillogok párat az alsó ajkamba harapva, és igyekszem úgy nézni rá, mintha valami félisten lenne. Nem szeretném, ha éppen most állna neki gondolkozni, mert még a végén lebukunk. - Nincs messze? De biztos akad út közben egy kapualj. Mondjuk ez a markolás nem nagyon jön be, de most el kell mennem oda, valamiért úgy érzem, hogy lesz ott valami. Így is már bőven sok az információ, de tényleg, mert ha a város első embere is benne van ebbe, akkor el kell innen tűnni, de nagyon gyorsan. Ki tudja, ki mindenki, hétköznapi mugliknak kinéző alakok, aztán olyan barbár módon használják a mágiát, hogy azt elképzelni se merem. Mi van, ha csak a testük válik szoborrá, de a lelküket nem lehelik ki? Ha mondjuk most is, ebben a pillanatban is ott ver a szívük a megkövült testük alatt, ha látnak mindent, tapasztalnak. Ginevra szíve nem itt van, elvitték, de az, aki némává tette a szőke srácot, szándékosan akadályoztatott, tehát nincs olyan messze, vagyis, akár még ott is lehet a szív, lehet a kertben lévő női szobrok egyike is az, aki a megoldást jelenti nekünk. Nem kellene elmennem, mégis, segíteni akarok. A kezem, miközben pillogok felfelé, lejjebb siklik, majd néha játékosan feljebb húzom, de végül csak eléri az övét. Lélektani határ. Egy öv, ami külön választja a dolgokat. - Nos, bolond lennék kihagyni egy ilyen alkalmat.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. november 22. 10:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741379#post741379][b]Denis A. Brightmore - 2018.11.22. 10:43[/b][/url] Kenőkés- Nem tudom - rázom meg a fejem. - Megnémult, nemigen tudtam vele beszélni. Cath-et alapból nem is hoztam - vonom meg a vállamat. A csók jelenetet fapofával nézem végig, legalább ő megtette, mert én biztos nem tettem volna, úgyhogy hoppon is maradnánk, mindenki mehet haza. De West megtetten, egy igazi hős! A felém hajított kulcsot könnyedén elkapom, majd a kis doboz felé fordulok. Kiveszem a mikro-barlangból és lerakom a földre, inkább szuggerálom, mint nézem. - Te, West - fordulok felé mosolyogva. - Ha kinyitom és gebasz lesz vele, hozzád vágom - közlöm a tényt. A kulcsot berakom a zárba majd jobbra fordítom. A zár kattan, egyelőre semmi nem történik, felnyitom a dobozka tetejét. - Ak*rvaéletbe - hagyja el a szám ez a gyönyörű mondat szépen összerakva, ahogy kell. A doboz üres. Ez a kib*szott doboz üres! Valaki elvitte már Ginevra szívét, de ki tudja hova? - Üres - rakom le a földre a dobozt, avval a lendülettel hátradőlve leülök a földre. A blázt kiveszem nadrágom zsebéből és mit sem törődve a világgal, rágyújtok. Na, ezt hívom én patthelyzetnek, de tényleg. Mélyen leszívom a füstöt a tüdőmbe, majd felállok. Elindulok a kripta bejárata felé, visszafordulok és kérdőn tekintek a többiekre, hogy akkor megyünk? Talán még elkapjuk MJ elterelésének utolsó hullámát és használhatjuk a hátsóajtót feltűnés nélkül.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2018. november 22. 20:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741428#post741428][b]Choi Min Jong - 2018.11.22. 20:42[/b][/url] Elterelőkalibúr Oh ha tudná, hogy tök nyugodt vagyok... Nem akarna látni valódi pánikban és visszasírná ezt a percet, mert ez legalább komikus. Ha nem jön vissza a hangom pantomimes leszek. Biztos jó meló, a muglikat is lenyűgözi... Ráadásul lehet sötét színházban csinálni. Menő dolog. Az már kevésbé, hogy rángat. Neki meg kéne védenie a vadtól, nem magáról leszedni. Küzdök ellene, mert hát mégis csak esélyes, hogy az a rühes dög már megint meg akar csócsálni majd. Elvégre nem tudom mi játszódik le a kis fejében, de simán lehet, hogy ő meg a sikítozó tömegtől parázik be és válik fenevaddá. Remélem nem. Már-már sikerülne a csávó hátára másznom - lévén nem borult fel velem - hogy biztos fedezékem legyen a rágcsáló elől, amikor is beér a vad és az őr lába körül kezd el szaladgálni, az meg megijed. Ijedten pislogok az őrre, hogy ő miért sikít, meg hát milyen magatartás ez, amikor neki kéne megvédeni? A másik őrre pillantok, nyújtom is a kezem segítségért, de ekkor már érzem, hogy baj van: dőlünk. Nagyot puffanok a padlón, a jobb kezem valamilyen fura módon alám kerül és ahogy az őr rám pottyan egy reccsenés jelzi, hogy a benyilalló fájdalom töréssel jár. Felordítok, de minek? Egy hang nem jön ki a torkomon, de amennyire fáj, reflexből lököm fel a rajtam tehénkedő őrt, nem foglalkozva azzal, hogy eddig gyenge virágszál voltam, talán kicsit túl erősen is. De neki biztos nem fáj még így sem annyira, mint nekem. Rázom a kezem, mintha ez segítene, aztán a ballal megmarkolom. Nem merek ránézni, mert nem merek. De érzem, hogy tagad, hogy lüktet, hogy nagyon fáj a kisujjam. Könny szökik a szemembe és mindenről megfeledkezve kirohanok a templomból. Meg kell találnom Cathet, hogy rendbe hozza az ujjam. Az ajtóban viszont megtorpanok. Elvakít a fény. Ügyetlenkedve keresem a bal kezemmel a napszemüvegemet, meg a sapkámat és küszködve de a fejemre teszem mindkettőt, aztán kissé vakon még az előbbi hirtelen világos miatt, kibotorkálok, arrafelé, amerre a lányt utoljára láttam.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. november 26. 00:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741659#post741659][b]Scarlett Conroy - 2018.11.26. 00:14[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" Csak bólintott a szőke a kérdésre. Nem hitte, hogy a férfinak alapjáraton kellett a bizonyosság, inkább csak egy olyan reflexszerű kört róttak le újból. Amolyan időhúzást. A lány már majdnem beszólt Northnak, hogy nem kérnek a lelki beszédéből, amikor hirtelen a sírkő felé hajolt. A szőke alig hitt a szemének, és kezét rakta a szája elé, hogy ne nevessen fel hangosan. - Nem hittem, hogy egy kővel kell majd megverekednek érted - tette hozzá, mert azért nem bírta ki szó nélkül. - Ez kicsit elég extrém még nekem is - csinált úgy, mintha komolyabban felmérné, hogy vajon letudná-e gyűrni a nehézfiút. Izgatottam figyelte, hogy mi lesz az eredménye North munkájának, amikor Denis megszólalt. - Oh, crap... - csúszott ki a lány száján, és idegesen túrt a tincsei közé. Tényleg hitt benne, hogy talán megtalálják a szívet, és vele együtt a kardot is. Még akkor is, ha ő maga nem is érhetett volna hozzá. Sóvárgó pillantást vetett a cigarettára, de moderálta magát. Ez most nem a jó idő és hely arra, hogy elkéregesse más szálát egy slukkért. Inkább fogta magát, és Denis után haladva elindult kifelé. Egy pillanatra azért még hátrafordult, és megfogta North kezét. Megszorította, ezzel azt üzenve, hogy "még nem veszett el minden", aztán maga után húzva lépett ki a terembe. Valami irdatlan furcsa dolog történhetett ott amióta lent voltunk. Az egész hely üresen pangott, a két őr még csak azt se vette észre, hogy a semmiből tűntünk elő, annyira el voltak foglalva a saját dolgukkal. Mindenesetre így azért jelentősen könnyebb volt a kiszökés. Ne persze azért az ellopott kulcsot "véletlenül" elejtettem menet közben, hogy majd ráleljenek. Nem akartam örökké megtartani. Biztos sok kára lett volna az őrnek belőle, ha kiderül, hogy elvesztette.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 27. 21:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741773#post741773][b]Mesélő - 2018.11.27. 21:26[/b][/url] Bájos diáklány Egyre izgatottabb a férfi, egyre jobban látja már a dolgot, és milyen fiatalka a lány, azért csak elmúlt tizennyolc, mindegy majd mikor dicsekszik fele a kocsmában azt fogja mondani, hogy huszonhárom. Akkor senki sem köthet belé sőt abban is biztos, hogy ki fogja színezni. Lehetne mondjuk, hogy összeházasodtak titokban, mert ki ne akarna egy fiatalka menyecskét, nem nem is, ezt nem hinnék el, meg keresnék is a nőt, de mondjuk az lehetne, hogy azt mondja, hogy amaz térdepelve könyörgött hogy venye el, ám ő nem akarta, mert még előtte az élet és túl fiatal egy feleséghez, s a lány majd sírni fog, keservesen. Igen elrabolta egy nő szívét. Ez lesz a sztori,a nagy sztori. Megdörzsöli markát, majd észreveszi magát és vigyorogva átöleli a vékony csípőt. - Gyere, gyere csak kedvesem, tudok egy utat ahol biztos senki sem lát meg minket - búgja a fülének majd elindul megragadva az aprócska kacsót. Már izzad az ő tenyere, nyálkás bár ezt észre sem veszi, kit izgat, a lehelete sem a legjobb feltehetőleg, a hónaalja is foltos kicsit, de hát ami jár az jár. Neki pedig Cath jár. Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Az út nem hosszú, ám a férfi társaságában lehet óráknak tűnik. Valami unalmas témáról fecseg, aminek egy szavára sem lehet emlékezni, talán csa az izgalomtól, feltehetőleg már ő sem emlékszik az előbb kimondott szavára. Egy kerítéshez vezeti, vagy hát nem is igazán kerítés, inkább sövényfal, aminek az aljában megbújik egy vékony kis kerítés, szerényen. A növények levelei fonnyadtak kissé az ősz miatt s pár le is hullt, melynek helyéből lehet látni a benti udvart. Odabenn kis utacska, kacskaringós, amit virágok kísérnek bár már őket is elkapta a halál évszakának lehellete. Néhány pad is megbújik, kettő vagy három, ami meglepően sok egy hátsókert számára, s a füves részen szobrok. Rengeteg szobor, különböző magasságúak, alkatúak, korúak. Szépségre sem egyeznek, sőt a legtöbb arc torz a rémületől vagy félelemtől. - Szóval ez lenne, hát nem lenyűgöző? - súgta a fülébe halkan a férfi.
Hónalj Henrik Ezért nem tudnak eleget fizetni, és még így is lehet, hogy én fogok az életemmel fizetni. De hát a helyzet adta, nem hiszem el, hogy nem tudok sehogy sem üzenni Denisnek vagy akárkinek, hogy hahó én most éppen önszántamból elmentem megnézni, hogy mi is az a szoborkert. Izzadó tenyerű (nem emlékszem a nevére) csacsog, mint egy nő, zavarban van, én meg reménykedem benne, hogy később is zavarban lesz. Bár így volna, akkor megengedném neki, hogy azt mondja, megvolt, de igazából nem kéne ezt erőltetnünk. Az út szerencsére nem hosszú, tényleg gyorsan odaérünk, és nem is vagyunk feltűnőek. - Nagyon szép kertje van, ez mind a polgármesteré? Kérdezem szinte suttogva, miközben gondosan előkészítem a terepet. Először csak leguggolok, majd le is térdelek, úgy, hogy ha kellene, akkor egy pillanat alatt felé tudjak fordulni, mint aki éppen az övével babrál. - Nem ijesztőek szerinted? Én nem érezném jól magam ennyi szobor között. Itt meg még padok is vannak, rengeteg pad egy udvarhoz képest. Biztos szívesen tart itt összejöveteleket a családjának...vagy nem nekik, hanem a barátainak. Lehet, hogy valami beteges klubot vezet, akik ezeken a szobrokon élvezkednek. - Nagy családja van a polgármesternek? Milyen ember? A szoborkedvelőkre mindig azt mondják, hogy elvontak és csendesek. Közben persze rebegtetem a pillám, és hát melyik férfi nem örül annak, ha egy előtte térdelő lány néz fel rá? Naugye.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Zavartan köhint ahogy Cath letérdel, bizony ő is már arra fókuszál, ajjaj most lesz a buli, csak legyen bevethető állapotban, az izgalom néha rémes dolgokat művel. - Igen khm, igen nagyon szép izé az övé, az övé - makogja meg bólogat is, hogy érthető is legyen. - Nincs családja, maga lakik. Hallgatag és magábaforduló. Szinte alig beszél, de mindig modoros - csak ami először eszébe jut azt hadarja, mert sietne, csinálná, gyerúnk mááán, de aztán zajok. Felkaja a fejét. Rémült, mint a rossz gyerek aki tilosban jár, voltaképpen talán az is. - A fenébe, előbb jött... maradj itt kedves majd..majd visszajövök - suttogja azzal már rohan is el valamerre. Cath tehát egyedül marad a szoborkerttől pár lépésnyire, biztos helyen. Ha itt meglapul feltehetőleg nem veszi észre senki, azonban ott az a lyuk a kerítésen, ahol a lány épp befréne...
Hónalj Henrik
- Óóó. Érzem én, hogy mikor kell inkább cselekedni, és nem tovább beszélni. Csak valami kis löketet adni annak érdekében, hogy az ember további információkat mondjon. Éppen csak megérintem a nadrágját, amikor hangokat hall, és megretten. Soha ennyire még nem örültem annak, hogy valaki megzavar, már szinte erőt kell vennem magamon, hogy ne mosolyogjak. - Rendben, ha nem jössz vissza öt perc múlva, akkor találkozzunk holnap. Meg a nagy fenéket, de ha már ő elment, ami azt jelenti, hogy feltartja a pasast, meg megpróbálja kimagyarázni, hogy mit is keres ott, meg gondolom azt is megtudakolni, hogy mikor megy el, addig én csak nem fogok itt térdelni, amikor lyuk van a kerítésen. Valaki, aki ennyire őrzi a helyet, csak nem ejt ennyire szarvas hibát. Talán nem vagyunk egyedül, más is ezeket a nyomokat követi. A pálcámat előhúzva hunyom le a szemem egy pillanatra, aztán: - Salvio hexia. Ha valamiben jó vagyok, akkor abban, hogyan rejtőzködjek el. Magabiztosan, de óvatosan osonok hát be a lyukon, és csak remélem, hogy nincs valami speciális bűbáj a birtokon.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A férfi már nem adja jelét, hogy értette volna Cath utolsó mondatát, bár azért bizonyára csak érzékelt belőle valamit. Ahogy a lány bemászik a résen, az első lépés után hirtelen elfogja valami megmagyarázhatatlan. Mint mikor egy zsúvolt helyre lép be. Mintha csevegnének, pedig egyik szobor sem mozdul, mind kővé van meredve. Aztán ha még egy lépést tesz úgy érezheti mintha valami burkon lyutott volna be, egy masszívabb szappanbuborékon. Látni ugyna nem látszódik, de ahányszor hátralép és előre ( ha esetleg hitetlenség miatt tervben van) ugyanezt fogja érezni. S a kert is mintha megváltozott volna. A virágok színesek, mint nyár közepén. a fű zöldebb a mesékben látott tipikus gyepszínnél és a fák, amik kívülről alig észrevehetőek voltak, roskadoznak a sok rózsaszín virágtól. Ami azonban a legmeglepőbb, hogy a kert közepén van egy négyzet alakú sövényfal, egyik oldalán nagyjából egy férfi széles bejárattal.
A szappanbubiban
Szinte érzem, hogy megváltozik minden. Az egyik pillanatban még kint voltam valami láthatatlanon, most meg már benne vagyok. Először a környezetem változása fel sem tűnik. Lépek még egyet előre, még mindig a valamiben vagyok, hallom a suttogást, majd vissza lépek, és szinte érzem azt is, ahogy ebből a valamiből kilépek, mintha kicuppannék. Nem akarok úgy eltűnni, hogy ne legyen nyomom, de nem tudom, hogy mit is hagyhatnék itt. Végül, jobb ötlet híján a mobilomat és a hőn szeretett rúzsomat - ami már be van tiltva - ásom el a kerten kívül az avarba. Előbbi le van némítva, de fel van töltve, így be lehet mérni. Ha az ember nem keresi, észre se veszi, hogy van ott valami. Csak ezek után lépek vissza. Ha már idáig eljöttem, nyilván, elmegyek tovább is, az álcámat biztosnak érzem. A következő lépésnél nézek csak körbe, és válik biztossá, hogy valami nem stimmel, olyan lett a kert, mintha nem is a környezet része lenne, kellemes, csábító. Szinte már csalogat, ahogy az az bejárat is, ahol simán átférek. De nem tudom, hogy át is akarom-e lépni a határt. Odasétálva a bejárathoz mást nem teszek, mint a fejemet dugom be, hátha már ez is sok mindent megmutat nekem.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Aminta lány beles észreveszi, hogy belül egy egész kis sövénylabirintus húzódik, s ő ennek a labirintusnak a bejáratát találta meg, illetve hát ki tudja, lehet épp a kijáratát vagy mind a kettőt ezt nem lehessen tudni. Odakintről a ház felől halk hangok hallatszódnak, mocorgás mintha valaki belépne a kertbe.
Benn a sűrűjében
Ha valahova nem megyek, az a labirintus. Soha, semmilyen körülmények között. Viszont a lépésekre megdermedek, gondolom a pasas lelépett, maximum visszasétál oda, és már nem vagyok ott, így elmegy. Jobb ötlet híján igyekszem a szobrok között egy olyan helyen megállapodni, ami egyikhez sincs közel, így talán nem leszek útban, és nem fedik fel, hogy itt vagyok.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A lépések hangjai lassúak de határozottan közelednek, bár a lány hiába forgatja a nyakát senkit sem lát. Ám most, hogy közelebb lépett a szobrokhoz Cath nem csak a lépteket hallja, hanem más hangokat is. Sokat, rengeteget. Mind vékony, mind nőies, s egymás mondanába vágnak. " A szívet, a szívet (...) Segíts rajtunk (...) A labirintusban (...) Ments meg, MENTS MEG, SEGÍÍTTS! "
Egyre követelőzőbbek a hangok, egyre kétségbeesettebbek, viszont egyik szobor ajka sem mozdul.
Hangok
A fülemre kell szorítanom a kezeimet, mert hirtelen idegen hangok is jönnek. Ki kell őket zárnom. Nincs itt rajtam kívül senki, ebben biztos vagyok, nő meg aztán főleg nem. Pontosabban de, rengeteg. ~ Hallotok engem? ~ Teszem fel a kérdést magamban, de erősen koncentrálva. Fogalmam sincs, hogy hangok nélkül van-e esélyem beszélni velük. A szív hiszem, hogy nem ott van, nem Deniséknél, hanem itt, ott bent. De nem mehetek be, nem maradhatok itt. Viszont nem akarom elhagyni a nőket sem.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Hiába szorítja a lány füléhez kezeit a hangok nem halkulnak, sőt épp ellenkezőleg a fejébe ették magukat és már ordibálnak. Könyörögnek segítségért. Lehet hallani, hogy mennyire kétségbe vannak esve, némelyik kérelmének a vége egészen úgy szakad félbe, mintha az illető már nem bírná tovább magába folytani a zokogást, ám a sírás részt már nem lehet hallani. Közben megérkezik a férfi akihez a léptek hangja párosult. S lám ki lenne más, mint az idegenvezető. Ám nincs egyedül. Egy magas, karcsú férfi mellett sétál. Az férfi fiatal, feltehetőleg a harmcincas évei közepén jár, kinézetre pedig mintha egy divatújság címlapjáról lépett volna le. Állkapcsa szögletes, szőke borostája épp annyira serkent ki, hogy megcsillanjon rajta a nap, haja hátrafésülve, öltözete elegáns és kinézetre a legdrágább anyagokból szőtt. - Szóval eltűnt... - hangja mély, szelíd, nincs benne semmi félelmetes vagy riasztó. Épp ellenkezőleg. - Pedig csak egy pillanatra mentem el. Épp leszo...szóval tudja... és aztán meghallottam önt. Mire visszamentem már elment.
Hangok, férfiak, bajok
Próbálok valamiféle kapcsolatot teremteni, de a hangok csak szólnak hozzám és egymást túllicitálva könyörögnek. Milyen beteg állat lehet ez a férfi? A gondolat korábban ölt testet, mint hinném, és egy pillanatra el is ámulok, mert egy tökéletes címlaparc sétál a kertben, mellette pedig a kisbarátom, aki ezek szerint visszament, és nyilván, ha én ott megvárom, akkor mostanra már szobor lennék itt. Na az biztos, hogy nem leszek. Lassú léptekkel, de elindulok vissza, a lyuk felé, amin bemásztam, és igyekszem kizárni a nők hangját, csak arra koncentrálni, hogy kint legyek, csak ki akarok innen jutni. Szívem szerint futnék, de akkor biztos, hogy lebuknék.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
-A feladata a megfigyelés volt. Maga mégis eljött a kijelölt helyéről - folytatta a férfi, miközben sétált a szobrok között lassan, egyre közelebb Cathez majd megállt pont Cath és a rés között, így a lánynak ha szándékában áll menekülni kerülnie kell. - Most menj, mielőtt haragra gyúlok, szedd a lábad - szólt, s az idegenvezető fülét farkát behúzva elsietett, ám amint kilépett a varázsbúra alól valami megváltozott odabenn, először csak furcsa rezgés, majd az egész búra láthatóvá vállt, mint valami üveg. Most már érezhető volt, tapintható és zárt. A férfi a legközelebbi padig sétált aztán helyet foglalt. - Tudom, hogy van valaki a kertemben. Ez a kis vidék olyan nekem, mint a szívem, abban pedig a legkisebb lábnyomot is megérzem.
Bajban
A burok láthatóvá válik, de azt hiszem, én még mindig láthatatlan vagyok. A nőket még hallom, az őr már nincs itt, különben is, nyaljon sót az ilyen, ugyanúgy benne van ebben. Fogalmam sincs, hogy mi történik, ha hozzáérek, és merre juthatnék ki innen. Remek! Aztán a férfi megszólal, és innen tudom, hogy nem lát engem. A kérdés csak az, hogy ki tudok-e jutni úgy, hogy ne vegyen észre, és ha igen, merre induljak, sehol sem látom az Exit feliratot. Talán a házon át, ahonnan ő jött. - Miért csinálja ez? Csúszik ki a kérdés a számon annyira gyorsan, hogy már nem tudom megakadályozni. Viszont a hanggal meg tudja állapítani, hogy merre vagyok. Csak remélem, hogy azt hiszi, futni fogok, helyette azonban lassan közlekedek, és igyekszem mindig egy-egy szobor takarásában maradni.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Nem tűnik úgy, hogy a férfi különösebben félne attól, hogy folygja meg tudna szökni, nyugodtan ül a padon, élvezi a napsütést és felöltője alól előhúz egy szivart. - Ugye nem zavarja? - kérdez rá, aztán a pálcájával megnyújtja, szájába teszi és jól megszívja. - Oh női hang. Akkor maga bizonyára Scarlett vagy Catherine - mosolyodik el féloldalasan, aztán újból megszívja a szivart s füstjét az ég felé emelt fejjel kifújja. - Miért védelmezem városunk régi múltjának egy értékes hagyatékát az ereklyetolvajoktól? - lágy hangján felnevet, szelíden és mélyen. Mint mikor gyermeket kacag ki az édesapa, ha valami butaságot tett a c
Szobrászmester
Scarlett vagy Catherine? Én mi van Emeralddal? Mondtam én, hogy valami nem stimmel azzal a nővel, biztos vagyok benne, hogy nem. - A nők nevét is tudja, akiket átváltoztatott? Kérdezek vissza, ahelyett, hogy megmondanám melyikőjük vagyok. És hogy mi igazán szomorú ebben a sztoriban? Mindenki, de tényleg mindenki Scarlett után futott, hogy megmentse, és ha a hangok igazat mondanak, én vagyok az, aki ma éjjel egy újabb dísz lesz itt. Annyira tipikusan szerencsétlen vagyok. - Hagyományőrzés? Ennyi? És a családjuk? Az érzéseik? Maga ezt élvezi? Közben sétálok a szobrok között, próbálok rést találni a pajzson, valamit, akármit, ahol ki tudok szökni. - Mit ígért nekik, hogy megmutatja a kis titkát, hogy megérinthetik a szívet? Ez nem sima sóbálvány átok.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Nem rángattam ki senkit az ágyából. Nem ragadtam el szeretője karjából. Mindenki a saját lábán jött a szívhez, piszkos, tolvajszándékkal. Ezért váltak kővé. Én idehoztam őket, a kertembe és nevet adtam nekik, újat, tisztát. Nézd csak meg a szobrok alatt, mindegyiknek ott van a neve. Komolyan gonosznak képzelsz? Pedig még gondoskodom is azokról, akik betörtek és feldúlták a várost, hogy elorozzanak valamit ami nem az övék. Akár apró darabokra is törthettem volna őket. Mégsem tettem - utolsót szív a szivarba majd elnyomja és a pad melletti kukába dobja. Alig észrevehető, a paddal egybeolvadó, és apró, úgy tűnik direkt a csikkek miatt lett odatéve. - Te is azért jöttél, hogy ellobd a kardot? Ha igen félj! Rettegj, mert az egész város, minden fa, fű, minden állat és minden tárgy azon lesz míg itt vagy, hogy megöljön. Ha pedig nem, nincs mitől tartanod. Vedd le az álcád és csatlakozz hozzám, beszélgessünk ezen a gyönyörű délutánon - int egyet a pálcájával. Amitől a búra újra olyan lesz, mint régen, áttetsző és érzékelhetetlen, ezáltal nyitott is. A férfi pedig csak figyel, tudni fogja, ha a lány kilép a búrából, és ha ezt Cath megteszi, akkor már a másik azt is tudja, hogy milyen szándékkal érkezett a városba, elvégre aki menekül az fél.
A fickó
- Engem nem nagyon izgat a kard. Mondom teljes nyugalommal, hiszen valóban ezt is gondolom. Nem azért jöttem el, mert birtokba akartam venni, hanem mert unatkoztam. Komolyan, szörnyen untam magam. - Többet nyertem én itt múló dicsőségnél. Egy napja még nem mondtam volna azt, hogy bármit is ért volna az egész, hiszen csak addig jutottam el, hogy megátkoztak és összekavarodtam egy sráccal, aki négy éve a nem szimpatikus rellonos kategóriában volt. Aztán tessék, ott kint, a lépcsőn, amikor átölelt, valami megváltozott, valahogy más lett minden. Kettőnk között kialakult valami, amit sosem éreztem. Sosem, és ezt komolyan is gondolom, úgy is, hogy komoly és mély kapcsolat van köztem és Chris között, hiszen ikrek lévén idő előtt egy hullámhosszra kerültünk. Látom, ahogy a búra eltűnik, és végül is, mi lehet a legvészesebb, ami történik velem? Kővé változok és megtisztulok? Talán rám is férne. Engedek, és az álcám lehullik, zsebre tett kézzel sétálok felé, majd némán ülök le a férfi mellé. - Magát nem zavarja? A sok hang. A könyörgés. Felpillantok a velünk szemben lévő női alakra, majd le a nevére. Agnes, a szent, érintetlen és szemérmetlen. Maga a tisztaság is lehetne, ha nem torzítaná el az arcát a csúf riadalom. - Örökre szobrok maradnak, vagy a maga halálával felszabadulnak?
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Valóban? Mit nyert? - kérdezi a férfi meglepetten, mintha nem erre a válaszra számított volna, aztán szelíd mosollyal figyeli, hogy a lány előbújik. - Milyen gyönyörű arc - jegyzi meg, aztán tekintete újra a szobrokon állapodik meg. - Én nem hallom őket - rázza meg fejét - Csak a hölgyek értik a szavukat, nekem csak csönd van idebenn, némább, mint bárhol máshol a világon - mélyet szív a levegőből arcát felfemeli a nap felé. A sárga sugarak szelíden cirógatják bőrét, kiemelve kemény, markáns vonásait. A következő kérdésre felnevet, ám szemeit nem nyitja ki, nyakát nem hajtja le, csak fogai villannak ki. Szépek és fehérek. - Minek képzelsz engem? Nem vagyok nagyhatalmú varázsló, sőt megmerem kockáztatni az átlagnál is kicsit gyengébb a mágiám. Ez Merlin átka. Előttem is volt hatszáz évvel és utánam is meglesz ennyivel meg még többel - Most emeli meleg tekintetét a nőre, s mintha levetkőzteté velük egészen. Nem úgy, ahogy az idegenvezető tette, nem a testet, hanem inkább a lelket, mitha mindent látna, mindent értene, amit Cath valaha tett vagy érzett. - Társaid a kardot keresik ez nem kétséges. Egyikük talán hamarosan megérkezik a többi hölgy közé, mond te miért vagy velük, ha nem érdekel a kard?
A pasas
- Egy barátot. Mondom ki határozottan, aztán valahonnan előtör egy kis nevetés, és apró fejrázás is kíséri. - Nem igazán vagyok olyan lány, mint a többiek, tudja, az a tündibündi alkat. Nem nagyon lehet velem barátkozni, vagyis lehetne, csak nem nagyon próbálkoznak. A végén a vállam is megvonom kicsit, mint, akit nem érdekel. Pedig azért de, valahol bent nagyon is bosszantott mindig is, és már kezdtem azt hinni, hogy anyámnak igaza volt, hogy tényleg félresikerültem, de aztán jött Denis, és most már érzek, erőt ad nekem. - Nem áll jól a szobor szerűség, mert a riadtság sem, tokám lesz tőle, aztán oda a báj. Most essek kétségbe? Ez a fickó nem tűnik veszélyesnek, és most, hogy nem látom a burkot, nem is érzem magam veszélyben. Talán éppen ez a megetetés, talán nem kellene nyíltnak lennem, de ha már meg kíván szobrászatolni, akkor legalább a miérteket tudjam. - Őszintén? Perverznek, és betegnek. Elég perverz és beteges itt ülni egy kertben, ahol a szobrok kőkemény felülete alatt hús-vér nők vannak, akik éreznek és tapasztalnak. Mint az éberkóma. Megborzongok a gondolattól is, hogy ez megtörténjen. Nem akarok ebbe a helyzetbe kerülni sosem. Nem nagyon zavartatom magam, felkelve, zsebre tett kézzel nézegetem a szobrokat, a neveket, hallom a segélykiáltásukat. - A kaland szeretete miatt. Én élményeket gyűjtök és élvezeteket. Nem kötődöm, sem tárgyakhoz, sem emberekhez. Ha megtenném, akkor megszűnnék önmagam lenni. Van ez a srác, akivel talán barátok leszünk, ő is eléggé necces. Az viszont, hogy átváltozik hamarosan egy társam, nem nagyon tesz boldoggá, mert az előbbiek alapján csak egy lehetőség van. - Valahogy csak egyezségre juthatunk, hogy Scarlett emberi maradjon.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Ez édes - mosolyodik el a férfi, kicsit úgy hangsúlyozva a szót, mintha a lány gyermek volna. - Nekem nem tűnik úgy ami azt illeti, és ha jól sejtem a kedves idegenvezető úrnak sem esett nehezére - vidám csillogás fut végig tekintetén ahogy oldalról vendégére néz és ajka is szórakozott félmosolyra görbül, aztán mikor előadják neki, hogy szoborléttel való aggályokat hangosan fel is nevet, mélyen és jólesően. Talán még egy kicsorduló könnycseppet is letöröl ujja hegyével, vagy csak a szeme viszketett volna? - Nem vagyok benne biztos, hogy élnek-e még, sőt, néha el is feljtem, hogy valaha éltek. De még ennél is messzebb merészkedem menni - közelebb dől a lányhoz - talán soha nem is éltek, csak léteztek - ezzel feláll és megigazgatja szövetkabátját. - Jöjj velem Catherine kérlek, meg akarom mutatni a kert legérdekessebb részét - szájába újabb szivart tesz, ám egyelőre nem gyújtja meg, helyette kezét a lány felé nyújtja, hogy segítsen neki felállni - Persze, csak ha nem félsz - mosolyodik el újból egy kacsintás kíséretében.
Pasas
- Férfiak. Vonom meg a vállam. Ezzel nem őt akarom leszólni, hanem a tényt, hogy mennyire egyszerű volt. Nem hiszem, hogy a pasasnak ez volt a célja, hogy most itt legyek, ahogy elnéztem, ő tényleg hitt abban, hogy szét fogom tenni a lábaimat a szobrok látványától. - Mindenki tudja a szobrok történetét, vagy azt valahogy elfelejtette elmesélni? Fellépek Nadin talapzatára, aki úgy vélem, az egyik legújabb tagja a csapatnak. Remény, a nevünk egyezik, hiszen a Hope is ezt jelenti. Reményt. Szerencsétlen nő, talán fél éve van itt, a kabát, ami rajta van, a tavaszi divat egyik alapja volt. Maximum hat hónapja. Valami ösztön miatt megsimítom az arcát, és valahol mélyen bent, hiszem, hogy van valami megoldás. Én hallom őket, hallom, ahogy könyörögnek. Végül lelépve a nőtől eltávolodva ülök vissza a férfi mellé. - És az volt a céljuk, az életük értelme, hogy a maga kertét díszítsék? Elég, szomorú. Én nem csak létezni akarok, hanem élni is. Azt akarom, hogy amikor a kaszás eljön értem, akkor mire a film végére érünk, megunja a várakozást, és ne vigyen magával, vagy annyira tetsszen neki a dolog, hogy királynőjévé választ. - Nem félek, de nem kívánok itt se maradni. Szóval csak akkor vagyok hajlandó magával menni, ha megígéri, hogy nem változok szoborrá.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Muglik mint a kedves barátja is természetesen nem tudják a történetet, miért is tudnák, csak annyit tudnak, hogy szobrokat gyűjtök. A varázslók között sincs elterjedve, ám nem titkolom, ha valaki rákérdez rábólintok, hogy igen, én őrzöm azokat a nőket, akik a szívhez értek - megérint gyengéden egy női arcot, majd leengedi kezét és elfordítja tekintetét, látszik, hogy kicsit idegen neki a tapintás, kellemetlen az érintés. - Félreértettél - rázza meg a fejét. - Még mindig engem látsz gonosznak igaz? Durvának, perverznek és kegyetlennek - újból ingatni kezdi fejét, szemében mintha apró, szomorú csillanás villanna. - Nem tudlak kővé dermeszteni. A szív az apátságban van, a kriptában, a lebecsételt dobozban. - azzal elindult lassan, nem nézve hátra a labirintus felé.
Pasas
Válaszút. A férfi elindul afelé, hogy mutasson nekem valamit, az ellenkező irányban pedig ott van a szabadulás. Elhagyhatom ezt a helyet, ha nem akarok többet tudni. De én többet akarok. - Szóval maga egy sénéchal? Olvastam én a Da Vinci kódot, szeretem az ilyen szép hangzású szavakat. A férfi után lépkedek, valószínűleg, ha ma nem történt volna meg az a különleges pillanat Denisszel, akkor ennyit se gondolkoztam volna. Elvégre, mi köt az élethez? Semmi. Az se biztos, hogy neki számított annyit, amint amennyit nekem. Nekem egy pillanatra mindent. - Mi történik, ha férfi érinti meg a szívet? Érem be a férfit, és haladok vele arra, amerre vezet. Csak remélem, hogy tényleg nem Scar érinti meg. - Az üzeneteket, ön küldte őket?
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Mondhatjuk úgy is. Mindigis a Hornsby család férfitagjaira volt ez rábízva. Apáról fiára szálló hagyomány, ami megtörthetetlen - a szobrok között eljut egészen a labirintusig, amelynek bejáratánál megáll és a lányra emeli tekintetét. - Attól függ, mi lapul a férfi szívében. Ha kapzsiság akkor nővé változik, majd utána kővé. Ha pedig tiszta szándékkal akkor javarészt nem történik semmi. Persze vannak legendák arról, hogy a kiválasztott ha megérinti a szívet, akkor a szív megmutatja a kard helyét, bár mondhatom erre még nem volt példa. Én se találtattam méltónak - lekonyult ajka, majd megvonta a vállát - de azt hiszem nem is arra születtem, hanem védelmezésre és őrzésre - amint a lány mellé ér belép a labirintusba. Ha Cath követi, akkor az első lépés után észlelheti,hogy a szobrok hangjai elnémultak, mintha ollóval vágták volna el a zajt. Úgy tűnik a férfi ismeri a járást, gondolkodás nélkül válassza a helyes utat, s mögöttük virágok nyílnak, rózsák kúsznak a nyomukba.
A polgival
- Talán ez így jobb is, nem? Mivel, hogy lekonyul a szája, sejtem, hogy ő is tett rá kísérletet, ha máshogy nem is, akkor úgy, hogy keresett olyan nőt, aki megérintette a kardot. Nagy dolgokat visz végbe a kényszer. - Mármint, a varázslók is azért rejtőzködnek, mert pontosan ismeretes, hogy a képességeik miatt a muglik úgy tekintenének rájuk, mint rabszolgákra, vagy vadállatokra, akiknek ketrecben a helyük. Persze, ezt csak azon túl, hogy félnének, először nyilván a félelem lenne, és csak utána az, hogy elkezdenek "hasznosítani" minket. Mondjuk személy szerint én nem vetem meg azt, hogy muglikkal is házasodhatunk, és nem tartom jobbnak magam, de a közös történelmünk eddig nem túl rózsás. - Gyönyörű ez a hely. A hangok miatt visszafordulok, keresem az újabb burok jeleit. A végén már nem figyeltem arra, amit mondanak, pedig lehet jobb lett volna. A rózsákat figyelem, miközben haladunk, ahogy nyílnak folyamatosan, és egyre békésebbé varázsolják ezt a helyet. - Sehogy sincs esély rá, hogy értesítsük a többieket? Nem rossz szándékkal jöttünk, csak kíváncsiak vagyunk, gyakorlatilag még gyerekek.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Talán igazad van - biccent, miközben beljebb és beljebb hatol az útvesztőben. - Bizony gyönyörű hely - majd egy fordulónál eltűnik, s ha a lány utána megy megpillanthatja a labiritnus közepét. Kis terecske, nem túl nagy, de nyitott, közepén tóval, amiben egy szobor ücsörög. A többivel ellentétben az ő arca nem torz, lábak helyett pedig szellőuzony található. - A tó hölgye - áll meg előtte - nem az igazi, de róla lett mintázva.
A labirintus közepén
- Maga küldte az üzeneteket? Erre az előbb nem kaptam választ, de tudni szeretném, hogy csak ő van-e és a hozzá tartozó "csapat", vagy más fenyegetéssel is szembe kell-e néznünk. - Nem? Eléggé pontos mása. Azon sem lennék meglepve, hogy ha annyira hiteles lenne, hogy egy kard is társul hozzá. Aggódom. Körülöttem hatalmas béke honol, a szívem egy része azt az üzenetet közvetíti, hogy szeretne eggyé válni ezzel a békével, azonban a másik fele túlzottan aggódik a többiek miatt.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Milyen üzeneteket? - pillant a lányra, majd halkan felnevet - a szív kővé dermsztéséről szólót? Hát onnan tudtátok, ezért nem tért még vissza a postapatkány... - megrázza fejét majd tekintete a lányéra csúszik. - Azt hiszem passzív agresszív módszereket vetettem be. - Valóban? Találkoztál már vele? - kérdezi kíváncsian, majd gyengéden megfogja a lány kezét. - Azt hiszem megkedveltelek Catherine. Őszinte vagy, amilyen nőből kevés van, annyi hamisat láttam a szobrok között - előveszi pálcáját és int vele, amitől egy toll megelevenedik zsebében és kirepül. Aztán követi egy cetli, amire az élő eszköz valamit felvés s utána minden a férfi kezében landol. -Sajnos nem tudom feloldani a szobrokat, úgy vélem nem is lehet, de a barátod még nem az, azt már tudnám - aztán közelebb lép és megfogja a lány kezét. -Gondolom felesleges kérnem, hogy maradj itt velem, romlottnak gondolsz és perverznek, viszont előtted mindig kinytva áll a házam, ha esetleg Hornsby szeretnél valaha lenni - súgja szelíden mosolyogva, aztán elengedi a puha kacsókat, amin az átok nyomtalan felszívódott. - Miattad megmenekültek társaid, ideig-óráig, használjátok ki - nyomja a kezébe a papírt majd taszít egyet a lányon, elég nagyot ahhoz, hogy a leány beleessen a tóba. A víz habzik körülötte, füleibe énekel az a hang, amit mindig a mélyben lehet hallani, vagy egy kagyló belsejében. Aztán tisztul a kép és szárazon ott találja magát a lány a fagyizó előtt, kezében a levéllel, minek első felére csak annyi van írva.
" A Vezérnek "
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. november 27. 22:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741777#post741777][b]North West - 2018.11.27. 22:46[/b][/url] Az excalibur nyomában
- Nem hittem volna, hogy egy ködarabot nem tudsz megcsókolni értem - vágtam vissza keserűen a megjegyzésre. Sejtettem, hogy jön valami hasonló, sőt, még Denis felől is vártam valami kis csipkelődést, ám onnan inkább más jött. - Ugyan mi történhetne? Maximu kővé dermedsz, akkor meg már vághatod - vontam meg a vállam közelebb lépve. Most, hogy egy gyógyítóval minuszban voltunk kicsit kellemetlenebb lett volna ugyan a kőoldás, viszont talán Cath megoldaná valahogy, ha meg nem, hát...nem egy Scar. Aztán meg kezdünk vele valamit, valahogy csak visszaimádkoznánk belé a lelket. Felvontam szemöldököm, nem lehetett üres. Fapofával néztem végig Denis cirkuszát, ahogy rágyújt, nyomot hagyva bűzével a kriptában. Remek, nyílván tudni fogják, hogy valami retartált járt itt és még rá is gyújtott. Higgadtan figyeltem ahogy elindul felfelé, majd követi őt Scar is. Talán én is kilettem volna, ha éppen nem álltam volna ehhez szkeptikusan. A doboz nem lehet üres. Nem áll össze. Nem lehet üres. - Hé Scar, áll! - kiáltottam rá, s bíztom, sőt tudtam, hogy le fog fékezni, mert olyan hanggal szólítottam meg. Felkaptam a földről a ládát hirtelen, majd két nagy lépéssel ott termettem előtte és belenyomtam a kezébe. Kicsit vártam, ám semmi nem történt. - Ahogy sejtettem. Azt mondták kővé fog itt vállni valaki, tehát a szív itt van. Elvégre ez nekik csapda volt számunkra. Miért vittek volna el egy csapdát? - Scar biztos nem hagyta szó nélkül, hogy majdnem kővé dermesztettem, bár 99% meg voltam arról győzve, hogy nem fog történni semmi, ám nem foglalkoztam semmivel csak gondolkodtam és a kamra minden egyes négyzetcentimterét végigpásztáztam, Ginevra sírjánál apróbb nyomok voltak, sárdarabkák és apróbb kőzetmaradváyok. - Hacsak a csapdát nem vitte el egy harmadik fél. Egy semleges, mint a tó őre...Elkell mennünk Avalon-szigetére! - s azzal megindultam kifelé, siettem, csak akkor torpantam meg kicsit mikor üresen talátam az apátságot. - Mi a... - de inkább nem kérdeztem csak kiléptem az ajtón.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. december 1. 17:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741947#post741947][b]Denis A. Brightmore - 2018.12.01. 17:45[/b][/url] KenőkésWest kiabál egyet Scarlettnek, aki gondolom meg is torpan, végül - elvileg - szíve választottja, élete szerelme, a kedvese a kezébe nyomja a dobozt, majd áll. Esküszöm nem hittem a szememnek, amik kicsit ki is kerekedtek a cselekvés után. Nem kicsit kockáztatott evvel West, de, ugye, aki meg az nyer, és Westnek a legnagyobb szerencséjére, most nyert. Conroy nem vált kővé. Vállat vonva sétálok ki, majd mosolygok az üres apátságon. A főbejárat felé indulok, mivel az őrök sincsenek sehol. Kilépek a friss levegőre, körbe nézek, de sehol senki. MJ sincs sehol és Cath-et sem látom a közelben. Nagyon remélem, hogy együtt vannak valahol, mert megmondtam MJ-nek, hogy amint itt végzett menjen vissza lányhoz. Szemöldököm megemelkedik, amikor tudatosul bennem, amit West mondott. Sziget? Milyen sziget? - Hol is van az a sziget, amit említettél? - szívok bele a blázba, tekintetem Westen állapodik meg. Lassan elindulok lefelé a lépcsőn, szemeimmel állandóan a környéket pásztázom, de sehol senki. Megilletődve állok meg a lépcső közepén. - Hol a tökömben vannak a többiek? - tárom szét a karom, mint egy hülye, mert tényleg nem értem a helyzetet. Azt hittem egyértelmű voltam a dolgok folyásával kapcsolatban, azonban senki sehol. - Hogy szedjük össze őket? - nyomom el a cigim maradékát, végül egy közeli kukához ellépdelve kidobom. Egyre több az ember, így nem szeretnék feltűnést kelteni. Az, hogy itt zsákutcába kerültünk, még inkább felpezsdít, hogy eredményes legyen a kard megtalálása. Csak felcseszem magam az ilyen felesleges pontok felderítésén, de szükségesek, ha biztosra akarunk menni. És mi arra megyünk. Nincs is más választásunk. Egy alsó fokra lehuppanok, lábamat kinyújtom, úgy tekintek fel a többiekre egy kicsit ilyen "Na?" tekintettel.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. december 1. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741972#post741972][b]Scarlett Conroy - 2018.12.01. 22:24[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" A neve hallatán megállt. Nem akart sokkal több időt a dohos kriptában tölteni, mint amennyi szükséges volt, de North hangja alapján valami fontos volt, így várt. Felé fordult, és bumm. Derült égből villámcsapás, a férfi egyszeriben a kezébe nyomta a dobozt. Először nem is értette, hogy ezt miért teszi, hiszen üres a ládikó, aztán amikor North elkezdett a kővéválásról pampogni, leesett neki a dolog. - North, valami fontosat kell kérdeznem - hunyta be a szőke a szemét. - Mennyire voltál benne biztos, hogy nem változtatsz kővé? - nézett rá újból egy kis szomorkás csillanással. Lehet, hogy sok mindent bevállalna és be is vállalt a kapcsolatuk miatt, de nem hitte el, hogy Northnak tényleg rajta kell tesztelnie az elméleteit. Mindenesetre a fiúk után ment, a kulcsot visszajuttatva oda, ahová tartozik. Vagyis majdnem pont oda. - Hol hagytad őket? - kérdezte meg Scar az épp kiboruló felet. Nem tudta még csak elképzelni sem, hogy épp mi a hézag, és miért nem mennek tovább. Egyszerűen csak megálltak a kapuban. - Hát, akkor menjünk tovább. Arra, amerre hiszed, hogy lehetnek. Kérdezzük meg az embereket, hátha látták őket. Elvégre mindketten elég feltűnő egyéniségek - jegyezte meg a szöszi, bár a legkisebb rosszindulat sem sejlett fel benne. Egyszerűen csak furcsán viselkednek, nem úgy mint az itteniek, ráadásul az egyik majdhogynem fehér hajú, míg a másik vörös. Szintén nem valami átlagos.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2018. december 3. 13:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742059#post742059][b]Choi Min Jong - 2018.12.03. 13:55[/b][/url] Excalidíció
Rohanok közben a bal kezemmel tartom a jobb kezem, már nem is tudom mi fáj jobban. A patkány harapás, a fejem, vagy a törött kisujjam, de nem is érdekel. Cathet kell megkeresnem, és a fagyizó elé érve rendesen kapkodom is a fejem, de nincs sehol. - Francba! - nyögöm, nyögném... hang továbbra sem jön ki a torkomon. Megfordulok, körbe nézek. Nem tudom mit tegyek. Emerald jut eszembe, ha Cath nem hallgatott ránk, (Denisre, mert csak ő beszélt, de ha nem lett volna egyértelmű, én egyetértettem, részben) akkor nem tudok mit csinálni. Idegesen de visszafordulok és a lehető leggyorsabban rohanok vissza az apátsághoz. El is húzok először a kis társaság előtt, úgy kell vissza rohannom. Idegesen torpanok meg Denis, North és Scar mellett, lázasan kutatva Emeraldot, de ő sincs itt. Hát mindjárt sírok, de tényleg. Nem elég, hogy nem tudok varázsolni és beszélni, a végén írni és festeni se leszek képes na meg jelbeszédet használni sem. Nem buli. Lassan kúszik az agyamba a pánik. Előre tartom a két kezem, hátha valamit ők is tudnak vele kezdeni, mondjuk még azelőtt, hogy hólyagosra égek. Mert az sem buli. Nagyon nem. Beharapom a számat. Ha nem csinálnak velem valamit rögtön, akkor nem is fogok mondani semmit. Haha. Ez majdnem vicces. Vagyis ha nem itt és most lenne, tuti nevetnék rajta, de ne várják, hogy bármit leírok vagy elmutogatok félig nyomorék kezekkel. Ha a kisujjam helyre rakják akkor szerintem rendben leszek. A patkány harapásom bár ronda, azzal már egy ideje jól vagyok, de a kisujjamra még ránézni is rossz. Csak ekkor jut eszembe, hogy lenézzek a lábamhoz, hogy még mindig követ-e az a rühes dög. Ha nem tartanék tőle, hogy megharap újra, bele rúgnék, de így csak egy mérges pillantást kap, amiből nyilván senki semmit nem érzékel, mivel napszemüvegben vagyok.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. december 3. 22:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742078#post742078][b]North West - 2018.12.03. 22:49[/b][/url] Az excalibur nyomában
Scar hús marad és bőr, ahogy sejtettem és ahogy vártam. Nem is lepett meg a tény igazán, ez arcomról is könnyedén leolvasható volt. Viszont a lány csendes hangja már felettébb gondolkodóba ejetett, mert másra számítottam. Valami hangosabbra, dühösebbre, vadabbra. - Eléggé ahhoz, hogy ne féltselek - jegyezte meg és ha nem húzódott el bátorítólag megcirógattam a vállát. Tudom, hogy rizikósnak hatott a dolog, de tudnom kellett azt, amiben szinte biztos voltam, mert nélküle minden hiába lett volna, bár még annak is nagyobb esélyét láttam, hogy ha a láda kővé dermeszt valakit, akkor az már nálam kifejtette volna hatását, elvégre hajlottam arra, hogy aki megcsókolja Arthurt az autómaitkusan olyanná válik mint Ginevra. Elvégre érdekcsók az bizony hátsószándék. Az apátság belsejét üresen találtuk ami meglepett de nem mertem kérdezni, féltem, hogy valami olyan történetet fogok hallani amit nem kellett volna, így csak hagytam a dolgot és kiléptem a hideg levegőre. A fenébe, hül a levegő és biztos dél is elmúlt már, sok időt veszítettünk. - A várostól kicsit délebbre, nincsen messze, sétálva nagyjából ha húsz perc lenne. Tudom az utat. De a fenébe is, hol van a mindenki, hatan kezdük erre mindenki úgy szétfutott, mintha soha itt se letek volna - nem tudtam elmenni emellett szó nélkül, előbb Emerald húzta el a csíkot, most pedig kedves ázsiai barátunknak is lába kélt és a maradék egy gyógyítónak. - A francba is, amint összevadásztunk mindenkit kaptok egy-egy csinos nyomkövetőt - sóhajtottam fel, mikor befut MJ. Vagyis, előbb elfut aztán vissza. Úgy tűnik nem feltétlen a legjobb állapotában volt, kezét kinyújtotta felénk s kisujja groteszk csavarodása máris eldöntötte helyettem, hogy ma nem ebédelek, mert úgysem maradna meg a gyomromban. Csak vért ne lássak, de nem, szerencsére vér nem volt. Feltehetőleg azért kellett volna kis empátiát mutatni az irányába, hogy szegény fiú, micsoda fájdalmai vannak, viszont valahogy mégiscsak az a része dühít, hogy ha már elrángattam magammal két gyógyítót mi a fenének kell épp nekem erre koncentrálni? - Ne mozgad a kezed... - hátrébb léptem majd előhúztam a pálcám. MJ szerencséje, hogy habár az átkokért voltam oda, azért természetesen enyhe paranioám végett úgy gondoltam hasznom lehet egy-két gyógyító hatású varázslat megtanulásából is. - Ferula - intettem pálcámmal felé, majd figyeltem a sikeres varázslat hatását, hogy a kisujj sínbe került és valószínűleg kis barátunk fájdalma is enyhült. - Ez megteszi amíg Cath elő nem került. Emerald elment. Tehát, hol van Cath? - kérdeztem rá, majd nyugodágom hirtelen pánikba fordult, felüvöltöttem és rögtön elugrottam, a lehető legtávolabb léve ijedelmem tárgyától. - Mi a fennérért van a hátad mögött egy rohadt nagy patkány? - tekintettem hitetlenül MJ-re. Az állatokkal nem jöttem ki jól, Scar rühes dögével sem, aki folyton rám akart mászni, rémesek ezek a teremtmének, egyedül a házimanók akik elviselhetőek.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. december 7. 11:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742236#post742236][b]Catherine Hope Payne - 2018.12.07. 11:15[/b][/url] Kutakodjunk? Egy puszival búcsúzom, legalábbis remélem, hogy megtörtént, mert ő egy igen szép gesztust tett felém, olyat, amilyet nem nagyon hiszem, hogy bárki is fog, és be kell, hogy valljam, egy pillanatig elgondolkoztam a dolgon. Észre se veszem, hogyan történt hát, hogy újra a kávézónál ülök, de senki mást nem zavar, hogy egyszer csak itt termettem. Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy elképzelem, hogy visszasétálok hozzá, és azt mondom, legyen. Nem hiszem, hogy ez megtörténik, főleg a szobrok miatt nem, az én igazságérzetem nagyobb annál, mint, hogy elnézzem, ahogy ott állnak, arcukon a torz félelemmel, és halljam a hangjukat. Monoton, kissé darabos léptekkel kelek fel, és kérek öt kávét elvitelre. Ötöt, hiszen Ms. Stone, ahogy kivettem a férfi szavaiból, már nem vesz részt a kutatásban. Ezekkel sétálok vissza a bejárathoz, közben figyelem, hogy a kis barátom ott van-e, de úgy tűnik, lejárt a műszakja, és most egy másik ráérős fickó csinál úgy, mint aki nem a négyesfogatot nézné. - Itt vagyok. Felelem nyugodtan North kérdésére, feléjük nyújtva a kávékat, rajtuk nem a szülők adta nevek, hanem olyanok, amiket én találtam ki. Így Jack és Rose nyilván North és Scar. - Csak tippeltem, hogyan isszátok, de North olyan keserűen az igazi típus, Scar, téged meg titokban két cukorral, leheletnyi sovány tejjel képzeltelek el. Ha még nem elég idegesek, akkor gondolom a haszontalannak tűnő fecsegéstől azok lesznek. Kortyolok is egyet a saját glames verziómba, ami tele van ehető csillámmal és karamell szósszal. - A másik feketeség. Tartom Denis felé, majd végül ránézek a fehér srácra. - MJ, én benned bíztam, hogy te nyitottabb vagy az új dolgokra, szóval a tiéd egy Frappuchino, fehércsokis. Engem ugye jól kint hagytak, így gyakorlatilag nem is nagyon kellett volna semmit sem csinálnom, de azért persze nem csak a kávé és fagyikészletet pörgettem végig. Leülve MJ mellé, magamhoz húztam a kezét, az ölembe fektettem, és óvatosan megvizsgáltam. A pálcámat úgy tartva, hogy senkinek se tűnjön fel, elkezdtem a helyrehozást. Először a Ferardoval lehűtöttem a kívánt részt, aztán egy kicsit rászorítok MJ kezére és végül Hippokrax-szal orvosolom a problémát, lezárásként pedig egy puszit nyomok az ujjára, remélve, hogy szebbé válik tőle az emlék. - Mondanám, hogy ne nézzetek a hátatok mögé, mert figyelnek minket, de teljesen felesleges. Mindenki, akinek kötődése van a városhoz, minket néz és szemmel tart. Tudják, hogy miért vagyunk itt. Amíg bent voltatok, elmentem a szoborkertbe, és találkoztam az őrzővel. A levelet, amit rám bízott előveszem a belső zsebemből és North felé nyújtom, elvégre, neki szól.
|
|
|
|