A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Nem sűrűn szoktam a hotel folyosóján ilyen kínosan érezni magamat, mármint, komolyan. Nem tudom, ki mondta el ennek a gyökérnek, hogy hányas szobában lakom, de annyi biztos, hogy most itt üldözött a tavasz a folyosón a szerelmével, én meg csak próbáltam nem ideggörcsöt kapni, ahogy lehetett. Aztán feltéptem az ajtót és be is csuktam magam után, még alá is támasztva a kilincset a kezem ügyébe akadó székkel. Izzadt vagyok, frusztrált és egyáltalán nem szexi, minden, amire szükségem lenne, egy zuhany, ami nem úgy néz ki, mint ha össze akarna jönni. Normális ez?
- Nyuszi, megjöttem - mondtam bele félhangosan a szoba viszonylagos csendjébe, de nem tudtam eldönteni, hogy Maja most ébren van-e, vagy éppen brekit altat. Annyi biztos, hogy kint meleg volt és most kb facsarni tudtam volna a pólómból az izzadtságot. Meg lettünk dolgoztatva.
A fürdőbe indultam, kihámozva magamat a rajtam lévő cuccokból. Az ajtót is belöktem a tapimmal magam mögött, majd kb 5 perc alatt le is tudtam a zuhanyzást. A törölközőm a nyakamba vágva sétáltam ki végül, egy fokkal több ruhában azért, mint máskor, ki tudja, ki állít még be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731488#post731488][b]Lewy Bojarski - 2018.08.08. 14:46[/b][/url]

- Apu vagyok. Ez a dolgom! - horkantam fel, mert ha én nem szólok rá ebben a háztartásban senkire, akkor bizony más sem fog helyettem, ezt pedig nem fogja tudni senki megmagyarázni nekem, hogy nem így van. Maja csak végsőséges esetben hajlandó beleavatkozni a dolgokba és ha nem muszáj, akkor sem különösebben drasztikusan. Nagyon méregetett is, mire a szám elhúzva dobtam be a kedvenc alpakka-arcomat, hogy hát ha akarja, megnézhet közelebbről is.
Szerettem nézni, ahogyan Klara a pocakjának döntötte a buksiját, valahogy úgy éreztem, hogy összeáll a kép és a nagy család rendben lesz. Máskor persze voltak felőle kétségeim, vajon tudja-e egyáltalán, hogy nemsokára még egy kicsilány fog itt topogni a közelében. De most inkább csak éltem azt a boldogságot a mellkasomban és elmosolyodtam büszkén.
- Nem fenyegetőztem, érdekelnek  a pontos tényállások. Baj? - kérdeztem kissé provokálóan, felvonva a szemöldökömet, de az arcomon ott maradt a pofátlan vigyor, ami általában a kapott pofonokat előzte meg. Azzal a kis eltéréssel, hogy Maja soha nem bántott, akkor sem, ha lehet, hogy éppen megérdemeltem volna. Klara nem igazán értette ezt az egész fülbefogást, mert hát, ő nem csinált semmit, meresztette is a nagy szemeit anyura.
- Azt hiszem mondhatjuk, hogy ezen már túl vagyok - vontam meg a vállamat kis mosollyal, mert ennek ellenére valahogy nem tudott ez meghatni. Közben ő a toronyra meredt pár pillanatig.
- Nem tudom, nem lennénk házasok? Valószínűleg - meredtem a toronyra, ami egyelőre stabilnak tűnt, de ugye a kérdés az volt... meddig? Mert már nem sokáig maradhatott így.  - Mi baj a Jegessmacival?
Kicsit eltűnődve meredtem a toronyra, mielőtt apró szusszanással nyúltam volna a következő kockáért. Az első pár milinél nem is volt baj, de aztán az egész az ölembe borult, én meg nevetve ejtettem a fejem a két vállam közé.
- Valahogy éreztem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731521#post731521][b]Maja Bojarska - 2018.08.08. 18:24[/b][/url]

Ki kellett nevetnem azt, hogy neki a kockák fegyelmezése lenne a dolga, de azért örültem is neki. Nem konkrétan ennek, de tudtam, hogy figyel és vigyáz az ohanára, mert neki is fontos és ennél több vagy lényegesebb nem is kell. Azt hiszem ha nem is mondtam soha, mindig féltem, hogy ő is, ahogy sokan körülöttem csak majd gondol egyet és keres másikat, vagy legalábbis ettől megválik. Én nem szeretek semmit, ami ehhez vezethet, inkább csak leírom valahova, aztán ahogy a papi tanította szépen elégetem a kis papírkát, elszáll és nincs tovább. Anya mindig mondta, hogy ez nem megoldás, de nekem segített. Sok fényképem is így járt, de másképpen nem jutottam volna idáig, én tudom. De ezekről csak nem kell beszélni, meg arról sem, ami rossz az ohanának és minden működik.
A pindurkára pillantottam magam előtt meg lopva a pocimra, amit meg is simogattam a kis hajasbabával egyszerre, de aztán nagyon csúnya dolog hangzott el, én meg morcosan ingattam a fejem.
- De az a kettő nem ugyan az, a puszikat nem hasonlíthatjuk ilyenekhez - mondtam végül, el is véve már a kezem a picike füleiről, aki érdeklődve méregetett még engem, majd inkább ráharapott valami csörgős rágókára és a pelusos popsiját a combomnak tolva négykézláb elindult az apuhoz inkább. Azt hiszem unalmas lettem, vagy nem tetszett a jelenetem.
- Attól még nem kell gyakorolni - mondtam neki a lényecskét arrébb húzva az asztalon és a kockáimból, amik szerinte hasábok, építettem neki egy kis helyet, amibe be tudtam tenni. - Értem, úgy nincs ohana.
Sosem gondoltam igazán bele, miért is történt minden, már persze én tudom, hogy mennyire megszerettem és csak örültem mindennek, ami ő. De nekem nem kellett soha külön ehhez semmi. Mármint beszéd, tettek, akármi. Csak ő ott volt és nem volt rossz. Mert tudtam, hogy ő nem lehet az, csak megérzés. Aztán meg mindegy volt. Ha nem jött volna el a meccsemre, vagy kirak a koliból, azt hiszem akkor sem jutok más boojiboohoz. Legalábbis én biztos, aztán ki tudja akkor mi lenne. De most van és ez jó így.
- Mert az baj, ha szeretem? Nem értem a kérdésed - fordultam felé értetlenül, aztán a sarkaimra ülve néztem az oszlopot, vagyis mai még volt belőle, és aztán bumm. Én meg próbáltam nem nevetni le is hajtottam a fejem, de Kalra megtette helyettem hangosan és még meg is tapsolta.
- És mi volt rajta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732515#post732515][b]Lewy Bojarski - 2018.08.21. 13:42[/b][/url]

- Nem? Miben más egy puszi? - kérdeztem összefonva a karjaim egy pár pillanatra a mellkasomon, de nem akartam én semmiféle vitába bonyolódni a nőmmel, pláne nem puszi ügyben. Klarcia közben négykézláb elkezdett felém mászni, én meg halk nevetéssel tartottam a kezem, hogy az ölembe vegyem, aminek úgy tűnt, hogy sikere van. Ki is köpte a kezébe vissza a csörgős rágókát.
- Nem is szoktam gyakorolni... nem veled - helyesbítettem, hogy őszinte legyen a kijelentés, majd villantottam egy kis vigyort, hogy biztos hihető legyek. Szerettem a nejem, ez nem ezen múlott, de voltak helyzetek, amikben nem lehettem feltétlenül őszinte. - Hogy lenne, ha nincs szerelem?
Mert ugye valamiből az Ohanának is ki kell indulnia, én sem alapítottam mindenkivel családot, akivel valaha csókolóztam, akkor nagyon durva egy múltam lenne asszem.
- Nem, csak... ahhoz a szóhoz foggyos vagyok, nem tudom rendesen kimondani - húztam el a számat kicsit, mert voltak, amiket sosem tudtam rendesen kiejteni és asszem ez így is marad. Családi ökörség volt, ami azért is lett az enyém, mert apám lengyel volt, anyám is, igazából, de csak félig. Szóval az Sz és S kapcsolata sosem volt a legzökkenőmentesebb. - Szeretem a mosolyodat.
Már, hogy ez állt a kis kockán, ami összeborította a komplett tornyot, de én felolvastam neki, míg Klara lelkesen tapsikolt, én meg az ölembe ültettem, hogy ott örömködjön tovább.
- Nézünk egy mesét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732552#post732552][b]Maja Bojarska - 2018.08.21. 22:55[/b][/url]

- A puszi nem játék - mondtam, még magam is meglepve, mennyire olyan lendülettel, mint nem sok mást. Ebben az egyben nagyon is biztos voltam, persze, van, hogy minden egy nagy játéknak tűnik és vicces, meg mesés, de azért ez más. Nem hasonlítjuk csak úgy mindenhez, nem játszunk vele, mintha tét lenne, amit el is lehet veszíteni. Ez olyan, mint mikor magyarázta nekem, hogy vannak rossz puszik is. Én csak tudomást sem akarok ezekről venni. Szusszantam is egy nagyot, ahogy rá néztem, még a karjait összefonva lesett rám, én meg csak ilyen most mit tettem arccal lestem fel a pocakom simogatva.
- Tudod a boojibooság, az nem csak egy szerelem - vontam picit a vállamon, ahogy összeszedtem az elhagyatott kis nyuszikat, egy darabig nézve rájuk a kezemben, aztán csak az asztalra fektettem mindet nézve a brekim után, aki már apu ölében volt boldog. Olyan szép, és annyira édes. Nevetett, tapsikolt, gondtalan babának tűnt, olyannak, aki anélkül is tudja, hogy ez ohana, hogy ismerné a szót vagy a mese minden körülményét. Volt mindene, ami számít. Szerették, nagyszülők, az apukája és a mindenki is. Kicsit el is bambultam őt nézve.
- Ne mondj ilyeneket, nem könnyű, mert máshogy tanultál beszélni, én se tudok egy csomó szót tőletek. Szerintem nem is fogom soha úgy, mint te, de ezért senki nem hibáztat senkit. - Nem is hittem soha, hogy rossz, ha az embereknek vannak hibáik, az, hogy ezt tudomásul sem veszik vagy éppen nem ismerik be, már tényleg lehet rossz dolog. De itt ez nem állt fent. Még megkérdeztem, mi is volt a sors és oszlopdöntő kis fán, de aztán a térdeimre fordulva én is közelebb másztam hozzájuk, aztán a sarkamra ülve piszkálgattam az ujjaim.
- Én szeretnék...de pisilni kell - és nem tudok felállni, amit azzal jeleztem, hogy igyekeztem kevésbé kellemetlenül pislogni rá felfelé és nyújtogatni a kezeim ficeregve.
Végül Klara apuval leült a kanapéra kiválasztani egy mesét, engem felsegítettek és miután visszajöttem mentünk is a hatalmas ágyikóba, hogy onnan menjünk majd a Hihetetlen család után álomországba.