36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 20. 12:09 | Link


London, a szüleink háza

Az anyánk nem igazán örült amikor Karácsony óta most jöttem először haza, és amit először meglátott rajtam, az a tetoválás volt a kezemen. Mire én mondtam, hogy hát bocsi anyu, és ez, hogy az anyámnak hívtam és nem Annabellenek, annyira meglepte, hogy el is felejtette mit akart az után mondani, hogy mi a szar ez, és mennyire idióta vagyok ezért. Igazából az nem tetszett neki, hogy nem szóltam róla, de aztán arra gondolt, hogy ha szóltam volna sem nagyon akarta volna engedni, de én meg felnőtt vagyok, szóval a tiltásával úgysem ér el sok mindent. Ezt onnan tudtam, hogy belenéztem a fejébe. Azóta megint nem beszélünk, mert szerinte elhallgatok előle mindent, én meg tudom, hogy miért teszem, és szerintem meg jobb így. Annak ellenére viszont, hogy ő ennyire megsértődött rám, még mindig nem mentem vissza Bogolyfalvára. Pedig valószínűleg sokkal jobb lenne, most egyedül lennék a házban, szóval tökéletes csendben tudnék tanulni, mert amikor azt hinném, hogy akkor most végeztem és lazíthatok kicsit, mindig jön egy másik fél könyv, amit elvárnak, hogy tudjak. Ilyen ez a gyógyítás, ez van. Most viszont nem hoztam magammal a jegyzeteimet. Mert azt hittem, hogy majd úgyis a családommal leszek, és bár az apám még nem ért haza, tudom, hogy ha anyám ideges, ő is ideges lesz. Ilyenkor pedig a legjobb megoldás, amit még gyerekkoromban csak megtanulhattam, az, hogy beülök a szobámba és nem is mozdulok ki onnan, amíg nem döntenek úgy, hogy most már megérdemlem, hogy hozzám szóljanak, vagy valami. Igazán eredményes volt a viharos, széteső családi állapot anno, megtanultam túlélni, meg ilyenek. A telefonom fülhallgatója tehát a fülemben, miközben az ágyamon félig fekszem, félig ülök, és egy csirkemelles salátából falatozok éppen, mert még mindig járok edzeni, igaz, már kevesebbet, de eleget ahhoz, hogy ne akarjak kövér, tunya és lassú lenni. Egy évekkel ezelőtti sportújságot lapozgatok, akkoriban még azt hittem, hogy majd lesz fogja jelenteni az életem, és ebből fogom felépíteni a karrierem. Hát persze.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2018. április 21. 10:23 | Link

Öcsibogyó
London, a szüleink háza

Shayleen sohasem volt a meglepetések embere, mi több, ő maga is utálta őket. Nem olyan megszállottan undorodott tőlük, mint ismerőseinek többsége, de elkerülte azokat a helyzeteket, amikre nem tudott felkészülni. Ebből gondolom egyértelmű, hogy a lelkem nem egy spontán típus, döntéseket is baromi lassan hoz. Lehet ezért tart ott, ahol...
Mindenesetre anyja felhívta, hogy kérdőre vonja, tudott-e Adrian tetoválásáról, merthogy hazajött az ő édes kicsi fia és "tele lett varrva", ha pedig mindez nem volna elég, akkor hozzátette, hogy "hallatlanul engedetlen" és "folyamatosan titkolózik", amiben "borzasztóan hasonlít" Shayleenre. Ez az utolsó rész mondjuk a lány elemeibe vágott, de úgy döntött elengedi a füle mellett a dolgot. Mellesleg fogalma sem volt Adrian tetoválásáról. Az utóbbi időben nem sokat beszéltek vagy találkoztak. Az öccse vele sem osztott meg semmit, ami vele kapcsolatos, zárkózott lett és az edzéseket is hanyagolni kezdte. Levitásunknak meg közben olyan problémái adódtak, hogy lassan ki is rúghatnák a Bagolykőről, mert majdnem ezer éve kellett volna befejeznie a gyógyító szakot, így most éjt nappallá téve tanulni próbál. Gyakorlatokra jár, külön könyveket vesz, hogy felzárkózzon és persze mindeközben igyekszik figyelni egészségére is. Sem a szüleivel, sem a barátaival nem kommunikál sokat, ha néha napján ki is mozdul a lakásukból vagy a könyvtárból, biztos, hogy arról is napokig győzködték. Például a Tobiassal való találkozás is hosszú küzdés volt, elvégre Shayleentől időpontot kérni nehezebb, mint az angol királynőtől.
Most azonban, hallva, milyen "elkeserítő a helyzet" otthon, úgy dönt hazautazik és bár nem kedveli a meglepetéseket, most mégis rászánja magát, hogy ő okozzon egyet Adriannak. Tiszta szerencse, hogy hoppanálni megtanult, így mondanom sem kell, milyen gyorsan és gond nélkül jut vissza Londonba. Halkan hatol be a lakásba és Annát is viharos sebességgel szereli le, hogy ne most örüljön vagy bosszankodjon az érkezésén, mert ő épp küldetésen van. Egy apró táskába pakolt be pár cuccot, még csak tértágító bűbájra sem volt szüksége, ezt a kis pakkot pedig nemes egyszerűséggel a lépcső alján a földre ejtve hagyja. Igyekszik csendesen, de tempósan felérni és meg sem lepi, hogy Adrian szobájának ajtaja zárva van. Nem kopog be - tudja, hogy a fiú úgysem hallaná, elvégre biztos zenét hallgat -, csak finoman belöki az ajtót és félig már be is lép a szobába egy kedves mosollyal az arcán.
- Na mi a helyzet öcsibogyó, depizünk? - hangja pont annyira hangos, hogy csak ketten hallják. Az ajtót behajtja maga mögött és szó szerint futásnak ered, hogy egy lendületes ugrással az ágyra - és ezzel együtt Adrianra ugorjon. Egyébként ezt a manővert lehet, hogy az az íncsiklandozó csirkesaláta bánja majd... Ez csak a testvéri szeretet jele, nem kell aggódni.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 21. 14:37 | Link


London, a szüleink háza

Csak a szemem sarkából érzékelem az ajtó nyitódását, de most vagyok annyira megsértődve, hogy még csak ne is fordítsam oda a fejem, sőt, még azt is elhatározom, hogy majd eljátszom, hogy annyira hangosan hallgatom a zenét, hogy nem is hallom meg amit mond. Ennél felnőttesebben nem is kezelhetném a problémát, kifejezetten büszke vagyok magamra. Valahogy Shayleen hangja csak eljut hozzám, amire azért már csak felkapom a fejem, és először mögötte nézek ki a becsukódó ajtón, mert ha az anyánk hívta ide, abban a reményben, hogy a nővérem majd kiszedi belőlem azt a csoda nagy titkot, és majd elmondja neki, akkor én bizony nagyon dühös Adrian leszek.
- Offff - nyögve dőlök el a nővérem nem is számottevő súlya alatt, de azért most úgy teszek, mintha épp agyon nyomná az amúgy strapabíró csontjaim. Sokkal szívesebben érzem meg az ötven kilóját, mint nem a negyvenet. Még akkor is, ha szétborítja a salátám és belekeni az ágyba, úgyis majd az anyja fogja kitakarítani, mert hogy én nem foglalkozom vele amíg így hisztizik mindenen, az biztos. felkönyökölve húzom ki a fülhallgatókat, és állítom meg a telefonon a zenét.
- Azt mondta idióta és felelőtlen vagyok - felsóhajtva vonogatom meg vállaim, ahogy két ujjam köré tekerem a fehér kábelt. - Nem depizek amúgy - megint megvonva vállaim hajtom hátra fejem, s nézek fel a plafonra. - Ő hívott ide? - most megint rá nézek, kicsit felé biccentve a fejem, hogy rá is lássak az arcára. Valószínűleg az ő elméjébe is ugyan olyan könnyen léphetnék be, mint korábban az anyáméba, de az ő gondolatai túl szentek ahhoz, hogy megtegyem. Így hát soha nem is tettem meg, bár tény, hogy ha akkor teszek szert a képességre amikor még ő beteg volt, kérdés nélkül megtettem volna, hogy jobban segíthessek neki. Kicsit meg is dörzsölöm jobb kézfejem, ahol a hiszti kirobbantója pihen épp. - Mondtam neki, hogy varázsló vagyok, szóval nem jelent sok gondot eltakarni, de tudod milyen - ecsetelem tovább a sérelmeim gyerekesen dünnyögve, ahogy megint az ajtó felé pillantok, hogy megbizonyodhassak róla, tényleg be van zárva, és nem Annabelle kukucskál épp be egy résen. - Marha idegesítő, hogy még mindig úgy kezel mintha tizenöt lennék és nem lennék képes döntéseket hozni magamtól. Egyetemre járok, mi a f*sz - felsóhajtva dőlök vissza, egyik kezemmel beletúrva a hajamba, a másikkal meg egy húsdarabot pöckölve félre.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek