36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 19. 14:57 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Olyan kis furcsán vagyunk itthon így négy és felecskén Lewy nélkül. A legpinduribb néha beköszön és olyat suhint odabent, hogy a vesémben érzem és ha éppen pisilés előtti időben vagyok, akkor meg is sürget, miért ne. A kicsit nagyobb nagylányocska ma azt játszotta, hogy amit elért és könnyű volt, azt leszórta a pici szekrényekről, hogy nekem legyen mit felszedni. Bár kicsit sem tudok rá haragudni, túl tündéri, ahogy nevet azon, amit csinált, és ha életünk férfijának se meséljük el, meg sem történt, ugye? Volt csak minden mozdulatát követi, mióta elindult, amiért nagyon hálás is vagyok. Egyből le szokta nyalogatni a könnyek nyomait is, odadugja a nóziját Klaranak, nehogy eltörjön jobban a mécses, meg meg is szereti. Ő igazi nagyfiús tesó.
Nos, a mai programunk annyiban módosult, hogy a fehérkét otthon hagytuk még mi elmentünk a városba, mert kellett vennünk savanyúubit, mert már három napja minden nap szeretnék, de mondani nem mondtam én meg eddig nem voltam boltban. De most! Meg is lett, egyből kettő is, meg vettünk mangót és banánt, ha már ott voltunk és két kindertejszeletet, mert az fontos.
- Ooo, kaczuszka - mutattam a kirakatára a könyvesboltnak egy picikacsás könyvre, ahogy a babakocsi mellé guggoltam. A brekike egyből oda is nézett és sikoltva csapkodta össze a kezeit. Arra jó volt, hogy legalább a levetett cipői rágcsizását abbahagyja. Mostanság mindent megcsócsál, olyan, mint Volt, mikor még kicsikölyök volt.
- Megkérdezzük a nénit, hogy milyen az a könyv, jó? - pillogtam lefelé, ő meg fel a hangomra, aztán csak nézelődni kezdett, mert elég sokan voltak, meg állt egy sor is, amit csak furán méregettem, végül csak megálltunk oldalt, el is indult felénk a néni, én pedig még a kaczuszkás könyvet mutogattam volna a törpillának, amikor a sor eltolódott és megláttam ki csücsül egy asztalnál, el is tátottam a szem, ahogy bámultam rá.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 20. 09:55 | Link



Nem szoktam sokat turnézni, de az ügynököm azt mondta, a lengyeleknél is nagyon jól mennek a könyveim, menjünk csak Varsóba. Szerettem volna megkérdezni, hogy van-e számomra egy időnyerője, de mugli a pasas, csak azt hitte volna, megint szivatom. Miután a briteknél megvolt a körút egy hét alatt, még bevállaltam ezt az egyet. Szerencsére az egyetemen szünet van, egyébként soha nem lettem volna képes összehozni. A legutóbbi könyv megjelenésekor még nem tanítottam s azt hittem, majd olyan zseniálisan fogok zsonglőrködni az időmmel, hogy minden összejön. Egy marha voltam.
Három espresson vagyok túl és most is sorra tolják elém a cold brewokat, hogy ne aludjak el. Nem tenne túl jót az eladásoknak. Egy órája nyitottunk, volt egy kis speech az elején, tapsikoltak, mosolyogtak, mindenki boldog, aztán felfejlődtek egyes sorokba és azóta is írom alá a könyveket. Nem panaszkodok, mert tényleg élvezem, jó az olvasókkal találkozni, a véleményüket, ötleteiket örömmel hallgatom meg, csak mindjárt lefejelem az asztalt.
- Parancsolj - nyújtom át egy huszonéves lánynak a legújabb könyv friss-ropogós példányát, aminek első oldalára egy kisregényt véstem fel. Remélem tetszeni fog. A háta mögé pillantok. Úristen, honnan lettek ennyien? Azt hittem, megfogyatkoztak. Biztos tök idegenek is bejöttek, mert látták a tömeget s azt hitték, valamit ingyen osztogatnak. Hát nem osztogatunk semmit ingyen, mert akkor nem lesz nyaralóm, de láthatóan ez a felismerés se rettent el sokakat. Egy ismerős fejtetőre leszek figyelmes és majdnem leborulok a székről, ahogy oldalt kihajolva próbálom meglesni. Aztán beáll valaki elém és nyújtogatja felém szégyenlősen a kötetét, úgyhogy visszaülök normálisan és mosolyogva elveszem a könyvet. Biztos csak hallucinálok a koffein-túladagolástól.

Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 20. 16:34 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Régebben sokkal nehezebb volt és rosszul is éreztem magam, ha nem otthon egyedül kellett kimozduljak. Aztán mikor több, mint egy éve kiköltöztünk Münchenbe ez elég sokat változott. Nagyon kedvesek és türelmesek voltak velem az emberek én meg egyre szívesebben nyitottam ki a szám németül. Azt hiszem elég jó hatással volt rám az a nyomás, hogy egyedül vásárolgassak és hasonlók. Ez mostanra itt, a lengyeleknél is kezdett kicsit jobb lenni, bár mindig félelmetes volt, ha valaki hozzám szólt. Ha nem volt nálam fordítóbigyula sokszor szavakat, ha értettem, azt is nagyon lassan. Most már én is tudok szavakat legalább, vagy meg szoktam előre nézni, meg ha végképpen nem megy jön a német vagy esetleg egy-egy angol szó. De még sehonnan nem dobtak ki érte, a könyvesboltból se, pedig sokat válogattunk legutóbb is.
- Eh-eh - hallatszik a pici, de lelkes és hangos hang, ahogy mutogat hátrafelé, én meg jól tudom, hogy az majdnem eper, csak hiányoznak a betűk. Napközben a nasija az gyakran az, mint nekem vagy a férjecskének a fura, zöld diétában és eléggé élvezi. Bár a gyümölcsöket jobban, de ki ne tenné? Finomak és édesek. Ki is vettem neki egy nagyobbacskát, majd a kezeit kértem megnézni, hogy koszos-e, de úgy láttam rendben van így nekiadtam a gyümölcsöt, ő meg csücsikélve nekilátott. Már majdnem volt két foga, ezért is rágizik és nyálzik szegénykém ennyit, nem is csodálom.
- Pingwin? - kérdeztem kicsit bizonytalanul a nőtől, aki odaadta a kinézett mesekönyvet, ő pedig mosolyogva invitált minket beljebb és egy kicsit üresebb részen hagyott, hogy ő addig hozza azt a mesekönyvet. Múltkor itt maradt, de ma azt hiszem hazajön. Ellenben annyira megdöbbentem azon, hogy az a férfi olyan volt, mint Dimitri ikre, hogy teljesen a bámulásába felejtkeztem, így közelebb érve meg egészen döbbent is voltam.
- Dimcsi? - kérdeztem félhangosan, és bár zúgolódott a tömeg azt hiszem hallhatta. Ekkor egyenesedtem fel újra a brekim buksiját óvatosan megsimizve. Gondolom nem annyira szeretik, ha babák idebent esznek vagy hasonló, szerintem most is maximum azért engedi meg a néni, mert mindig vigyázunk, ha jövünk, vagy mert első alkalommal Lewy nézett rá csúnyán, mikor én ettem vásárlás közben és megjegyezte.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 27. 19:24 | Link


me, myself and I

Istenkém, miért van ezeknek ilyen leírhatatlan nevük? Vagyis inkább az a baj, hogy általában ezek a magyarban, angolban, németben is megvannak, csak épp teljesen másképp kell írni, s ez teljesen összezavar. A legtöbben előzékenyen elkezdik lebetűzni, egyem a lelküket, de sokan csak néznek rám, hogy mi van, az én barlangomban még soha nem hallottam a Zsbignyievet? Kérlek, hallottam én, mert volt az Brzsezsinszki pofa, az a diplomata, tökjó könyvei voltak, de tőrt volna bele a tolla annak az anyakönyv-vezetőnek, aki ezt így képes volt leírni. Magyar fonetikával megteszi?
Persze ebből semmit se mondok ki hangosan. Nem mondhatok. Az ügynökség egy bérgyilkost küldene utánam - aztán még az én részesedésemből fizetnék ki a bérdíját, amilyen zsugorik. Mosolygok szépen, pillogtatok bájosan, s közben diszkréten jelzek a hátam mögött álló bolti segédemnek, hogy mentsen meg. Odahajol s a fülembe súgva lebetűzi. Hát ez így se sokkal értelmesebb. Mindegy, kicsit elfuseráltan írok, úgy nem lehet eldönteni, hogy elírtam vagy csak ronda a macskakaparásom.
A nevemre kapom fel a fejem. Mármint tényleg a nevemre. Nem az írói álnévre, amin minden második olvasó olyan jót derül, mintha ő vette volna először a magyar szóviccet benne, hanem ahogy csak egy ember szokott nevezni. Tudtam én, hogy nem hallucinálok. Na, ennyit a szupertitkos kettős életemről. Vagy… hármas? Kettő és fél? Nem csak a valódi nevemet nem tudják, hanem az sem épp nyilvános infó, hogy varázsló vagyok. Hú de tele lenne vele az internet. Velem meg valamelyik mágusbörtön.
Elpillantok a hang irányába s zavart vigyorral integetni kezdek. Nem mozdulhatok el innen - pedig már nagyon elkéne mozduljak, a kávék kikívánkoznak -, de ha nem sietnek, akkor megvárhatják, hogy végezzek. Hivatalosan fél óra múlva bezár a bazár. Nem hivatalosan hamarabb, ha elfogynak az emberek. Kétlem, de ha egy kicsit gyorsabban tudnék írni… mondjuk ha lehetne itt varázsolni, rögtön meglennénk. Amit nem lehet. Nagyon lehangoló.

Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 1. 13:20 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Egy igen óvatlan férfi nekiütközött a babakocsinak, amire elég ijedten néztem, a brekim meg nagy szemekkel hajolt ki, hogy ki kopogott. Azt hiszem ő valami ilyesminek érzékelte, de legalább pont nem rágcsizott és nem nyelhet félre. Akkor biztos nem lennék boldog. Nem szeretem a kapkodást és azt, mikor nem tudnak viselkedni. Én se vagyok olyan jó mindig, múltkor kicsit ügyetlenül halásztam le a felső polcról a mézet és lelöktem a cicimmel egy dobozos lekvárt. Még jó, hogy nem tört el. DE miért teszik magasra, amit nem csak jetik vesznek?
- Nem hozzánk jött a bácsi - néztem a pindúrra, miközben kicsit kihúztam az epret a szájából. Az enyémbe is tökre beférnek egészben, több is, de ezzel neki még nem illene versenyezni, sőt, jobb is ha nem. Közben megjött a néni és elhúztam tőle a pingvines és a kacsás könyvet is és a babakocsit elfordítva lapozgattam beléjük. Az egyik hiába volt lengyel, még nekem is majdnem jól érthető volt, a másikat meg majd az apu olvassa nekünk meg meséli és minden jó lesz.
Valahol éppen két pingvin nézésébe fagytam bele a felismerésbe és a könyveket szorongatva félreálltunk Klaraval én meg oldalról pár lépést közelebb araszoltam az integetőhöz. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nem tévedek.
- Úúú, tökre nem is tudtam, hogy te jársz ide. Vagyis… - néztem körbe a vele szemben álló sorra, akik rám csúnyán néztek, amiért hátulról idejöttem és tökre nem is jó nyelven beszélgetek szerintük. Még nem állt össze nekem a kép, miért is van itt, azt hiszem sose voltam gyors. - Miért színezel a könyvekbe?
Kissé tanácstalanul méregettem, amik előtte hevertek kinyitva, se ismerős nevet, vagy éppen feliratot nem láttam bennük. Meg általában mérgesek, ha idegenek firkálnak abba, ami az övüké, ezek az arcok meg - kivéve most - elég vidámak voltak. Még az a csinosan kiöltözött néni is, aki levelet adott éppen neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. július 12. 17:48 | Link


me, myself and I

Jé van egy képviselője a hímnemnek is. Eddig asszem csak lányok toppantak ide elém. Meg középkorú nők. Belőlük aztán jó sok. De nem csodálkozok. Ha nem krimiponyvát írnék, talán mást mutatnának a statisztikai indexek. Igazából én írnék mást is… meg írok is. Csak az nehezebb. Nem tudom, rossz lenne-e. Megpróbálnám a szerencsém. Aztán legfeljebb nem válik be. Jó is volna, ha beválna… izé, hol tartottunk. Igen, aláírás. Mosolyogni, aláírni, bólogatni, következő.
A csajok közelebb araszolnak babakocsistól, mire néhányan csúnya pillantásokat küldözgetnek feléjük. Intek a már induló segédemnek, hogy chill, ők barátok, nem mezei rajongók.
- Mert fizetnek érte? - felelem kérdezve. Látom lassan esik le a tantusz Majának. Közben félszemmel követem a sorban állókat is, rámosolygok a következőre, aki ad egy levelet, ami… lengyelül van, oké. Ezt majd eltesszük későbbre, de jó látványosan teszem be az ingem zsebébe, hogy ne gondolja, hogy majd kávéscsésze alátétként fogja végezni.
- Ti itt laktok. - Ez a kérdés meg kijelentés formában érkezik, mert mire kiejtem, én is rájövök, hogy hát persze. Ne menj másokhoz haza, ha nem akarsz velük találkozni. Mondjuk nem arról van szó, hogy nem akarok velük találkozni. Csak hogy volt ez a tökjó kettős életem és most puff, nincs többé. Mert ha tudja Maja, akkor tudja Lewy, meg a következő pillanatban az egész egyetem. Nem rosszindulatból tennék, csak a titkoknak van egy olyan rossz szokásuk, hogy járványként terjednek. Kibújt a dzsinn. Nah, hát ez van. Csak ne kezdjék el terjeszteni a mugli körökben mozgók, hogy varázsló vagyok. Féltem a szaros életem.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 24. 12:23 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Nagyon furcsa volt látni a kígyózó sort, az még inkább, hogy folyamatosan beszélgettek és voltak szavak, amik mintha elsőre kerülnének elő, nekem legalábbis. Össze is húztam magam, még azelőtt, hogy valaki megszólít, vagy esetleg eszébe jut hogy ó, ő itt a babakocsiban a szívecskémhez tartozik és majd beszélgetni akarnak meg mindenféle. Ezt nem annyira szerettem, és nem azzal volt a gond, hogy örülnek a brekimmel, neki én is nagyon, meg mikor az instán a fanoldalaira új képek jönnek én is mindig megyek teleszívecskézni, csak tudom, hogy ilyenkor a következő az, hogy ők amúgy Lewyt akarnák. Képre, ölelésre meg mindenre. Ezek meg nem jók, nagyon nem. Undik.
- Kifiz... Ó! - Addigra, hogy visszakérdeznék, rájöttem, hogy ez olyasmi, mint mikor a drága aláír egy mezt. A sajátját, szóval a könyvnek az övének kell lenni. Ami fura, nem is tudtam hogy ír, azt se, hogy azt itt olvassák, pláne nem, hogy ilyen furi neve van. Valami nem stimmel, mert ahogy közelebb hajoltam picit, a könyvön nagyon nem dimitri volt ráírva, szóval néztem rá, meg vissza a lapra, aztán hümmögve inkább becsuktam, ami a kezembe akadt és visszacsúsztattam mellé.
- Ühhüm, itt is, most egy ideig maradunk is, majd jön értünk Lewy ha kiválasztottuk a mesekönyveket - mondtam mosolyogva, hogy közben leguggoljak a pindurkám mellé, aki lelkesen nevetett bele a mondandóm közepébe, valószínűleg az apu nevére. Ezt is hallja eleget, főleg a Kevuéktól meg a szőkééktől, pontosan tudja, mert okos kislány, hogy kiről is van szó. - De te nem itt laksz - tettem hozzá oldalra billentve a fejem, ahogy érzékelve a sor kisebb ellenszimpátiáját, főleg a csinosan kiöltözött nénitől, aki szerette volna, ha rá is néz akinek a kis borítékját adja.
- Szerintem tetszel a néninek.... mármint... ráírta a borítékra, hogy Kochanie. Az ilyen becézés, mint a drágám meg életem... - vigyorodtam el picit lefelé bámulva, aztán a brekim kezecskéjét szorítottam.
- Milyen könyv ez?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 14. 20:09 | Link


me, myself and I

A sorban ácsorgók közül sokan figyelni kezdik a beszélgetésünket. Nem hiszem, hogy bárki is értené, de azt lehet, hogy sokan felfogják, milyen nyelven is hablatyolunk. Egy páran talán mágusok is, ők pedig könnyedén felismerhetik Maját. Legalábbis a reakciókból erre következtetek. Meg persze a breki. A breki rögtön a sztár, mindenki látni akarja, meg kell simogassa, gügyögjön neki. Ez történik, ha egy rakás nő közé beviszel egy kisbabát. Kérdőn pillantok Majára, hogy mentsem meg? Van hely itt mellettem, az asztal innenső felén relatív biztonságban lennének a túl kíváncsi emberektől. Meg le is lehet ülni.
Közben látom, hogy próbálja összeegyeztetni a könyvön szereplő nevet az általa ismerttel. Kacsintok egyet, további magyarázatra majd később kerül sor.
Közben hangosan bejelentik, hogy tíz perc múlva véget ér a közönségtalálkozó, mire a hátul lévők hangosan lázongani kezdenek. Jó-jó, szaporábban írok. Elveszem a következő személytől a könyvet s miközben fél füllel Maját hallgatom s figyelem, hogy ne rohanják le őket túlságosan, gyorsan aláírom az első oldalt, s mosolyogva felnézek, várva a következőt.
- Én bizony nem itt lakom - felelem, de ezt ő is tudja. Bár szokásunk mindenfele összefutni, olykor szándékosan, olykor véletlenül, azért az ismert tény, hogy már szépen berendezkedtem Bogolyfalván.
A borítékos megjegyzésére csak vigyorgok. Mármint fogalmam sem volt, hogy mit írt rá, de nem az első eset, hogy ilyet kapok. Aztán fordítópennával otthon megbogarászom.
- Ez ilyen… nyomozós, rendőrös sorozat - nézek le az épp elém helyezett példányra. Ezt is szépen összefirkálom s adom is vissza. - Borzasztóan szórakoztató írni, az emberek meg veszik, mint a cukrot. - Mondandómat szépen illusztrálja az előttem ácsorgó nő, aki nem egy, hanem egyszerre legalább két tucat könyvet csap le az asztalra. Az asszisztensem hallhatóan felnyög, de leintem s húzom is magam elé az első darabot. Már fáj a csuklóm és nagyon-nagyon nehéz megállnom, hogy ne bűbájjal irányítsam a tollat, én meg csak fognám s tenném magam. Nehéz ez a mugli élet.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 31. 12:00 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Kicsit óvatosan közelítettük meg Dimitrit, de inkább azért, mert nem akartam, hogy valaki lökdössön minket és azt se, hogy még többen nézzenek csúnyán. Pont elég volt már. Most, hogy eljött a világverseny amúgy is megszaporodtak a dolgok körülöttünk, de ilyenre én se számítottam. Mármint nem a könyvesbolti tömegre, vagy arra, ahogy egy lány, aki biztos vagyok benne, hogy boszorkány vagy valami, mert egyből tudta a brekim nevét, mikor oda akart jönni vele beszélgetni. De azzal sem számoltam, hogy majd pont itt futok bele Dimitribe.
Ameddig ő írogatta a fura könyvet az idegen névvel én kicsit beljebb iszkoltam mellé és mögé, de igyekeztem nem zavarni, csak azért babakocsival azt hiszem így mégis jobb. Az egyik idős néni, Olga, ő az egyik szomszédunk, meg is látva egyből széles mosollyal köszönt nekünk is és érdeklődött persze lengyelül. Én kicsit idegen módon válaszolgattam neki egy-két szavakat, aztán a könyvével boldogan távozott is.
- Iiigen, iigen - bólogattam magam elé, de azért még nem volt egyszerű felfogni, akkor miért járkál valaki a világ másik felére, ha nincs célja. Vagy nekem volt csak különös? Én akkor utaztam, ha szükséges volt. Lewy játszott, munka, valami családi dolog vagy támogatás, korábban meg versenyek. Nem csak úgy felülök és hopp, becsüccsenek és ismeretlen könyvekbe rajzolok, hogy boldogok legyenek az emberek. Bár ha ezt lehet, talán én is kipróbáltam volna. Anya szerint elég szépen rajzolok és festek, mások is mondták már.
- Áh, olyan, amit kicsiknek nem szabad - tettem rendbe a dolgot, nyilván én sem olvasgatom ezeket, mert még rosszat fogok álmodni. Jó, most hazudnék, ha azt mondanám, sosem néztem bele. Volt valami nagy kés borítójú, mikor egyszer Alízzal mentünk könyveket venni. Csak két lapot olvastam el, de utána egy hétig kergetett valaki álmomban. Bizarr. - Az emberek furák, szeretnek félni, megijedni vagy csak mások dolgaiba belelátni - mert arról, hogy valami nagyon fogy, mindig az újságok jutnak eszembe, amikbe beleteszik a Nyuszit is, vagy kérés nélkül a brekiim. Apu nem szokott ennek örülni. Sose marad, mire én lemegyek a délutáni sétára, hogy megnézzem. Pedig szoktam, meg gyűjtöm is a képeket, amik nekem nincsenek meg.
- Ne mentsünk inkább mi ki téged? - kérdeztem tőle végignézve a soron, aminek a végére még a nagydarab bácsi mögé is beálltak, pedig ő valami biztonságis. Érdekes. Inkább kikapcsoltam Klarat, aki kivégezte a kis eprét, megtörölgettem és az ölembe vettem. Óvatosan persze, mert kalimpál a lábaival mindenfelé ilyenkor és azt mondta a doktornéni az a pocimnak és benne a kisebb brekinek most sok jót nem fog tenni. - Mióta csinálod te ezt?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 10. 18:33 | Link


me, myself and I

Még nem jöttem rá, hogy ez tényleg egy lengyel szokás, vagy épp csak folyton mágusokba botlok véletlenül mugli környéken, ha erre járok. Most is gyanúsan boszorkány az a néni, aki úgy lerohanta a lányokat. Kéne valami titkos jel, dupla kacsintás, vulkán köszönés vagy valami, amivel üzenhetnénk diszkréten, hogy jé te is? én is, anélkül, hogy gyanússá válnánk a mugliknak. Bár ha valaki felismeri Lewy családját, akkor az elég határozott jel. Csak akkor meg én leszek gyanús az ilyen néniknek. Nem mintha zavarna vagy ebből bajom lehetne. Csak a csodálatos rejtély-buborékomat kifogják pukkantani.
- Pontosan ilyenek az emberek. - Jól megragadta a lényeget. - Szeretem, hogy furák.
Mindenki egy kicsit fura, csak sokan buták, mert próbálják magukat betuszakolni szűk kis norma-dobozokba, s ha nem sikerül, akkor itt-ott lenyesik a kiálló antennáikat és egyéb, oda nem illő részeiket. Nem úgy, mint Maja. Ő még masnit is kötne az antennájára, hogy szebb legyen.
- Hát az jó volna. Tíz perc múlva hirtelen nem tudna sírni a kisbéka? Vagy csak tegyünk úgy, mintha nagyon sietnénk valahova. - Alja dolog ez tőlem, mert értem vannak itt ezek az emberek, egy könyvet az én becses kezem nyoma nélkül is tökéletesen jól el lehet olvasni, s ők mégis képesek órákat itt tölteni, egy sorban ácsorogni, pedig köztudott, hogy a sorbanállás se nem kényelmes, se nem valami kellemes tevékenység. Én persze úgy ülök itt, mint valami kiskirály. Szégyelld magad, Dimi, szégyelld magad. Pfuj.
- Úgy… két órája? Az elején volt egy kis beszélgetés is, kérdeztek mindenfélét, én meg felelgettem, az jó volt, azóta viszont kezdek bezöldülni a sok írástól. A vizsgalapokat is öníró penna szokta javítani, már amikor nem szóbeliztetek inkább - teszem hozzá félig motyogva az orrom alatt. Nem, nem vagyok lusta, kifejezetten szeretem mellőzni a mágiát, amikor csak lehet. De kényelmes, na az vagyok. Ettől függetlenül kitartóan veszem át a könyveket, s mindenkit igyekszek őszinte mosollyal köszönteni.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. szeptember 11. 00:25 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Dimitri is el volt foglalva, a brekim se ért rá éppen - meg az epre amúgy is érdekesebb - így kénytelen voltam én társalogni a szomszédunkkal. Nagyon aranyos, kedvelem amúgy. Mikor még pocisan voltam itt, márhogy nem most, hanem az első brekipocisan, akkor elkísért egyszer a piacra, meg segített bevásárolni. Beszél nagyon minit németül és megértette, hogy nem boldogulok jól. Meg neki is kényszere volt a hasam taperolni, egyszer mondjuk megengedtem ő meg hálás volt. Ennyi talán belefért. Mindegy is. Azóta, hogy így egészen összebarátkoztunk, ha meglát csak úgy, mindig érdeklődik. Most is a hasamra lesegetett, meg mutogatott a kezeivel én meg csak bólogattam a jól van-e az új pici meg hasonló kérdésekre. Klara integetett neki mikor megkértem, majd a könyvével együtt távozott. Szerencsére a breki jobban lekötötte, mint a kérdések arról, mi miért állhatunk itt. Én sem tudom a választ.
- Persze én sem rosszból mondom - néztem is rá egyből bűnbánóan, ha rosszul hangzott volna, tudja meg, hogy nem úgy szántam. Én örülök, mikor ne ilyen katonás, titkárnénis és nagyon felnőttek körülöttem. Biztos annak is megvan a varázsa, de nekem sosem menne. - Sírni nem, de ha azt akarják, hogy a pelusát itt szaglásszák... - néztem a törpimre, majd a sorra, hogy aztán visszanézzek Dimitrire. - Ez egy elég nagy vészhelyzet - bólogattam is mellé, mert komoly is volt a helyzet. Közben ki is vettem a pindurt rendesen a kocsiból, az ölemben kicsit jobban érezte magát ő is. Nézelődött, néha ki akarta operálni a számból a fogaim, meg hangokat kiadva mutogatott és fújta ki a nyálát. Sok volt, mióta ilyen nagyon fogzunk.
- Nem erre gondoltam. Tudod, ezt a könyvezést... érted - utaltam arra, hogy ott a képe is rajta meg minden. Nem kettő perc ilyen sok betűt megírni, pláne értelmesen és ilyen... kedveltem. Azt hiszem erre ez a jó szó, mert amennyi néni meg bácsi, és lány meg fiú eljött, bizonyosan nem lehet rossz. - Zofia... - szólítottam meg az eladónőt, aztán kicsit sután elmagyaráztam a breki problémát, meg azt is, hogy én segítséggel orvosolnám, valahol a tömegtől távol. Mondjuk pont a rajzolós bácsival ott. Aki Dimitri. Nem volt túl boldog, de Klara elég meghatós tud lenni, meg az is, mikor meglátják, hogy megint pocim van. Nem szeretem ezt kihasználni, de ilyen világ. - Menjünk, mielőtt a másik brekimről is el kell vele beszélgetni - hajoltam oda a férfihez, aztán fél kézzel a babakocsit irányítottam, a másikban meg Klarat fogtam, ahogy a tömeggel ellentétesen a hátsó bejárat és mosdó felé haladtam. abba idáig bele se gondoltam, ő már tud-e másik babumról. Mármint látszik, de az más.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 27. 12:56 | Link


me, myself and I

Juj a pelusbomba bizony elég kellemetlen, biztosan senki nem akarná, hogy a kiscsaj úgy üljön, meg ők sem akarnák szagolgatni a bukéját. Vagy már most is? Jól megnézem magamnak az épp ölbe vett tökmagot, de elég jól érzi magát, valószínűleg csak közeleg a veszély, de még nincs itt. A bolti segédemnek intek, hogy jöjjön közelebb s elmagyarázom fojtott hangon, hogy izé, hamarosan bezár a bazár, de ha lehetséges, a lemaradt embereknek adjanak diszkréten kedvezményeket, de csak diszkréten, mert aztán mindenki aláiratlan könyvvel állít oda, hogy hát nekik sem írtam alá. Mondhatom, roppant boldoggá tettem a bejelentésemmel, de aztán csak belemegy. Jó dolog híresnek lenni. Szemi-híresnek. Kicsit híresnek nah. Oké, lehetséges, hogy az olvasótáborom teljes létszámban itt van - és nem valami tágas a hely -, de azért csak itt vannak.
- Ja hát ezt... tíz éve? Körülbelül akkor jelent meg az első, de már a Roxfortban írni kezdtem. Körbejártak a történeteim, főleg a... nem mugli származásúak imádták, mert nekik nagyon exotikus volt az egész. - Hirtelen nem tudtam, hogy ne mondjam ki a varázsló szót anélkül, hogy sértő legyek. A barátkozós néni persze nagyon figyel, bár szerencsére Klara jobban elvonja a figyelmét, mint a beszélgetésünk. - De... remélem, egyszer másfajta, komolyabb írásom is meg fog jelenni - vallom meg neki még halkabban, mint ahogy addig motyorásztam az orrom alatt.
Közben bejelentik, hogy zárunk, én még gyorsan aláírok néhány könyvet, de a következő egy egész halommal áll elém, úgyhogy onnan csak lekapom a legfelsőt, az legyen most elég, aztán mosolygok, a szemébe nézek nagyon esdeklő tekintettel, mire persze rögtön megenyhül. Rákacsintok és azzal gyorsan a lányok után sietek, kacsázva a tömegben. Finoman odafurakodok a babakocsihoz, hogy toljam én, hadd legyek hasznos. Biztos félreérti mindenki ezt az egészet, sőt, lehet már most elterjedt az interneten, hogy gyerekem van és a feleségem milyen fiatal, de valahogy nem tud érdekelni a twitterpletyka. Egészségükre.
- Merre tovább, lányok? - kérdezem, mikor végre kiérünk a levegőre.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek