A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Max alig úszta meg a pécsi találkát anélkül, hogy Lewybe fusson, ami ugyebár a teljes tervét tökéletesen tönkretette volna. Nem igazán élte a helyzetet, csak szeretett volna ezen az egészen túl lenni, anélkül, hogy agyérgörcsöt kapna még egyszer, mint ahogyan Maja mellett tette. Ott is nagyon sok energiájába került, hogy megőrizze a poker arcot, amit annyiszor látott újabban a csapat Boscoján. Leginkább akárhányszor szóba kerültek a nő ügyei, vagy hogy hova megy, mikor nem dolgozik.
De most itt volt, nagy nehezen megtalálta a házat, még egy utolsó csekkolást tolt a telefonján, mielőtt még megnyalta volna kissé az ajkát és betolta a kaput. Hallotta a tengert, a sirályokat, a ház kellemes, pisztáciazöld színe egészen megnyugtatta. Könnyebb volt megérteni neki, hogy a nő miért lakik itt, mint azt, hogy a haverja miért a tulajjal lógott ennyit. De most úgy érezte, hogy pontot tehet az ügy végére, mindenkinek egy kicsit segíthet azzal, ha mindenkit szélnek ereszt. Mert ahogy végigvágott a tengerparti kis utcán, ait bódék tarkítottak és elment egy kisbolt mellett is, az eladó még rá is köszönt, konkrétan a nevén szólítva, ő meg csak visszaintett kis vigyorral, azt gondolva "A rohadt életbe, ember, mennyi időt töltesz itt?!". Rendesen nem is akarta már tudni a dolgot. Inkább elengedte és benyitott a kapun, majd végigvágott a fél kerten. Nem érezte, hogy a dolgok nem úgy fognak menni, ahogyan ő azt elképzelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719183#post719183][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 04:28[/b][/url]

Max alig úszta meg a pécsi találkát anélkül, hogy Lewybe fusson, ami ugyebár a teljes tervét tökéletesen tönkretette volna. Nem igazán élte a helyzetet, csak szeretett volna ezen az egészen túl lenni, anélkül, hogy agyérgörcsöt kapna még egyszer, mint ahogyan Maja mellett tette. Ott is nagyon sok energiájába került, hogy megőrizze a poker arcot, amit annyiszor látott újabban a csapat Boscoján. Leginkább akárhányszor szóba kerültek a nő ügyei, vagy hogy hova megy, mikor nem dolgozik.
De most itt volt, nagy nehezen megtalálta a házat, még egy utolsó csekkolást tolt a telefonján, mielőtt még megnyalta volna kissé az ajkát és betolta a kaput. Hallotta a tengert, a sirályokat, a ház kellemes, pisztáciazöld színe egészen megnyugtatta. Könnyebb volt megérteni neki, hogy a nő miért lakik itt, mint azt, hogy a haverja miért a tulajjal lógott ennyit. De most úgy érezte, hogy pontot tehet az ügy végére, mindenkinek egy kicsit segíthet azzal, ha mindenkit szélnek ereszt. Mert ahogy végigvágott a tengerparti kis utcán, ait bódék tarkítottak és elment egy kisbolt mellett is, az eladó még rá is köszönt, konkrétan a nevén szólítva, ő meg csak visszaintett kis vigyorral, azt gondolva "A rohadt életbe, ember, mennyi időt töltesz itt?!". Rendesen nem is akarta már tudni a dolgot. Inkább elengedte és benyitott a kapun, majd végigvágott a fél kerten. Nem érezte, hogy a dolgok nem úgy fognak menni, ahogyan ő azt elképzelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719362#post719362][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 18:45[/b][/url]

Egyelőre még elég vegyes érzéseim voltak a mai nap kapcsán, de próbáltam nem ezen pörögni, tudtam, hogy egyelőre jobb lesz, ha tényleg a terveim szerint haladok és csak lazán élem az ittlétünket. Pedig, hát igen, eléggé nem tudom… jó kedvem volt, vigyorogtam is, és a tarkóm vakargatva vonultam ki a kiscsapattól a konyhába. Eléggé úgy tűnt, hogy összejött a lehető legjobban minden, még az sem érdekelt különösebben, hogy Peggy közölte, hogy majd ő elaltatja Mimit - pedig ez se nekem, se Gracenek nem tűnt túl jó ötletnek -, így a kék nő délutáni szundifellövése azzal járt, hogy én egyedül maradtam kint. A fiam kidőlt hamar, így őt még betakartam, aztán összekaptam a szemeteket és elindultam vele inkább ki. Nem tudtam most megülni a seggemen, meg a levegő is jól jött.
Kitolva az ajtót a kerten át indultam volna meg, amikor szó szerint találkoztam magammal. Szoktam poénkodni vele, hogy annyit dolgozom, hogy már magammal is összefutok, de ez… rendesen lesokkolt. Álltam ott és meredtem rám [?].
- Mi a f*sz… - azt hiszem eddig működtem, úgy éreztem magam, mint amikor kicsit túltolom a friss levegőt. Eskü, ma még rá se gyújtottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719442#post719442][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 21:53[/b][/url]

Minekutána nagyon neccesen úszta meg a majás találkozót is, Max nem kockáztatta meg, hogy még több ismerősbe akadjon, az első eldugottabb sikátorból hoppanált a központhoz, ahol meg egy kandallón át jutott ide. Nem szerette a nemzetközi hoppot sem, mániája volt, hogy előbb vagy utóbb igazoltatják, megtalálják nála a mérgeit és fuccs az életének, mehet a sittre normáltalankodni. Nem mintha alaptalan lett volna az elképzelés, berögződésként élt Maxban a nem szabad ezt.
Most viszont itt volt a város szélén, a tengerparton, ahol minden nyugodt és mindenki barátságos is volt. Többnyire.
Már a kert felénél járt, mire realizálta, hogy Keve lépett ki a házból és szó szerint lepergett előtte élete filmje, egyetlen másodperc alatt. Mind a ketten kissé ledermedtek, Keve kezében a szemét, Maxiéban a szintén annak minősített zacsi, ami a nő cuccait tartalmazta.
Mérlegelte, hogy mi is lenne a legjobb megoldás, de abban a pillanatban csak addig jutott, hogy ha Keve megmozdult, akkor leutánozta a mozdulatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719466#post719466][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.03. 01:02[/b][/url]

Szerettem itt lenni, pedig sokáig nem volt a szívem csücske Lengyelország egyes részein kívül semmi. Az volt a kikapcs és a menekülés együtt. Aztán lett Pécs, ahol megtaláltam a helyem, többnyire jól is működtem együtt mindennel, és egyszer csak beköszönt az életemben a hűvös, tengerparti vidék. Nem volt nagy nyüzsgés, az emberek élhetőek voltak és elég jó emlékeket kapartam össze az elmúlt időben. A szemeteszsákot szorongatva a zsebemben kotorásztam volna cigi és öngyújtó után, mert, ha már dobbantottam pár percre, igazán beleférne, így is túlstresszeltem magam. Aztán szünet.
- Mi a f*sz… - ismételtem meg magam újra, de a lábaim lecövekeltek, meredtem a saját arcomra, a homlokom ráncoltam, a szemöldököm egész felkúszott, majd a kezében lévő szatyorra meredtem. Egy eléggé ismerős vörös felső eléggé átütött, egyre idegesebben meredtem rá.
- Mi a jó élet ez? Valami vicc? - néztem rá és bár a dátummal tisztában voltam, totál nem értettem az egészet, lassan kezdett kellemetlen érzés költözni a torkomban, meg is köszörültem azt. - Ki vagy te?
Közelebb léptem, lassan kezdett az ér lüktetni a homlokomon, ahogy lassan elért a tény, hogy itt van valaki, aki kib*szottul engem másol, éppen a Nő udvarában, akivel rohadtul nem kéne másnak, pláne az én arcommal. Pillanatok alatt duplájával szökött fel a pulzusom is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719469#post719469][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.03. 03:37[/b][/url]

Keve épp az öngyújtó után nyúlt volna, hogy egy kicsit levezesse a túl sok stresszt, amit hirtelen a szervezetének sikerült generálnia. Ezzel egy időben Max teste is úgy döntött, hogy ez a nap sok minden, de nem jó, semmi nem úgy alakult, ahogy ő azt eltervezte és az élet egy szar. Vagy, valami olyasmi.
Ahogy a srác vonásai egyre inkább ráncokba terelődtek, Max is utánozta az arcot, próbálva a lehető legkevesebb figyelmet szentelni a ténynek, hogy Keve a kezében tartott táskát bámulta, méghozzá nem éppen elégedett arccal.
- Örülnék, ha az lenne, de neked pont ma kellett szarul időzíteni - meredt rá Max rezzenéstelen arccal, de a hangja nem a sajátja volt és kissé viccesnek érezte a helyzetet. Talán máskor még be is tudta volna adni a srácnak, hogy csak sokk volt a friss levegő és képzelődik, de most meglepően ébernek látszott. - A lelkiismereted.
Szar szöveg volt, de annyiszor lőtték már el filmekben, hogy egyszerűen kötelezőnek érezte a dolgot. Ahogy tett felé egy lépést, a német úgy tett egyet hátra, mert látta, hogy bizony, a lengyel vér nem éppen nyugodt felhangja fog kiütközni most.
- Ne húzd fel magad, nem lenyúlni akarom tőled! - tartotta fel a szabad kezét megadóan Max.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719608#post719608][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.05. 13:21[/b][/url]

Talán ma az se segített rajtam, hogy magamhoz képest igyekeztem normális lenni a gyerekek közelében. A legutóbb is közölte a gyerekeim nagynénje, hogy gyanúsan túl vidám vagyok ezért ne álmodjak róla, hogy én elviszem őket. De majd pont nekem szabja meg, hogy vele egy fedél alatt találkozzak a gyerekeimmel. Nem volt az az Isten. Szóval ezt napoltuk, most pedig egész más stresszforrást találtam, ami miatt a szervezetem még mindig pörgött, de az agyam hirtelen új sokkot élt meg.
- Nekem? Szóval neked? Mire is? - kérdezgettem kissé zavartan, egyelőre még feldolgozás alatt volt a dolog, de a szabad kezem idő közben már ökölbe szorult a stílus láttán. Mindenkit ennyire fel tud idegesíteni saját maga pillanatok alatt? Egyelőre még reméltem, hogy az elsejei vicc zuhan a vállamra, meg még a zsebemben heverő cigarettatartóra is ránéztem, nem-e rosszhoz nyúltam korábban. De nem, most közel sem volt teljes köd.
- Az elkésett vagy 22 hónapot bármivel is - közöltem flegmán, mert a helyből és a cuccokból addig már eljutottam, mire fel ez a nagy célozgatás. És lassan az is kezdett az agyamban összeállni ki vagy kik lehetnek ebben ilyen hozzáállással, akik nem hagyják az embert újabban élni! A másik verzió se tetszett jobban, amiért valaki a nőhöz jönne az én arcommal. Káosz volt és egyre jobban lüktetett az ér a homlokomon, közelebb is léptem kettőt.
- Még egyszer, utoljára megkérdezem: mi a szar ez az egész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719637#post719637][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.05. 19:48[/b][/url]

Maxi nem így tervezte ezt, szerette volna, ha csak belibben, szakít a nővel, akivel sosem járt, odaadja a cuccait, aztán utána többet hallania sem kell felőle. Helyette Kevébe futott a kert közepén, aki amúgy sem látszott túlzottan nyugodtnak. Ezen pedig az sem segített, hogy egyformán néztek ki, már ha nem veszik azt, hogy az eredetinek zöld volt a haja, Napnak hála.
- Nekünk. Itt vagy. Nem kéne itt lenned - húzta össze a szemöldökeit egy pillanatra Max. Kicsit olyan volt, mint valami pszicho főgonosz egy szar filmben, de nem akart olyan lenni. Ő csak segíteni akart a lengyelszármazékon, annak ellenére is, hogy az nem kérte az ő segítségét.
- MENNYIT?! 22?! - hangosabb volt, mint eredetileg tervezte, szinte már kiabált, amire egy barna fürtös fej fel is bukkant az ablakban, hogy mi történik, de rövid úton el is tűnt.
Keve tett két lépést előre, Maxi ugyanebben az ütemben kettőt hátra, mert látta a másik homlokán lüktető eret és nem volt semmi kedve hozzá, hogy péppé verje valaki az arcát.
- Mi, mi, vajon mi lenne? Nem akarom, hogy elb.szd az életed és jöttem lezárni! Gyors, fájdalommentes! - Valószínűleg azzal ellentétben, amit Max mindjárt kapni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721286#post721286][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.23. 18:25[/b][/url]

Kezdtem rendesen felhúzni magam, pedig nem vagyok az egyből ütök típus, most mégis olyan szinten ment fel a pumpa, hogy a válaszait alig akartam meghallani. Előbb ledöbbentem, hogy mi az, hogy nekem valaki megmondaná hol kéne vagy kellene lennem, másfelől, mi az, hogy nem itt. Leginkább utóbbihoz miért lenne bárkinek köze. A gyerekeim oda viszem, ahova akarom, a saját seggemről nem beszélve. Meg úgy egyébként is, bármennyire tudom rühellni a Renée nővérével való kötelező pofaviziteket, még neki se volt szava se ez ellen, pedig még tán neki lehetett volna. Ignoráltam az ötös lottós felháborodását teljesen, még a korábbin kattogtam.
- Miért is nem? – kérdeztem vissza végül igencsak ingerülten. Közelebb léptem, ő hátrált, nekem meg valami bekapcsolt, lehet ez a mód eddig repülőben volt a fejemben, egyértelművé vált, ki az egyetlen, aki erre éppen képes lenne. Aki idáig jönne, felvenné az arcom és ennyi energiát fektetne a semmibe! Merthogy pont ennyire jutott, és nem is szeretném, ha ez tovább menne. Nem vagyok Bruce Lee, de erős hajlamom van gyomron vágni Maxot.
- Esetleg ha nem a jegygyűrűs kezedben szorongatnád a nőm cuccait, még lenne bennem annyi, hogy elgondolkodjak, mi a halál van a fejedben – de így nincs energiám erre. Pörgessük át, mint okos gyerek a Némót. – Abban mégis mi a fájdalommentes, ha te tennél tönkre valamit, ami nekem jó így? Sőt… - lassan lettem egyre hangosabb, a sőtnél rendesen ráüvöltöttem, aztán a tarkómra csúszott a tenyerem és oda szorítva vettem két nagy levegőt.
- Max. Még mindig nem érted, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721289#post721289][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.23. 18:59[/b][/url]

Bár Max nem ismerte olyan régen Kevét, mint a másik kettőt a csapatból, de már látott eleget ahhoz, hogy tudja, mikor kell visszavonulót fújni. Most is úgy látta, hogy ha nem takarodik sürgősen hátrébb, lehet, hogy Keve betöri a - saját - arcát. Ami viszont neki fog fájni és nem a görénynek, ehhez pedig jelen tényállás szerint nem sok humora volt.
- Mert most akárhol máshol kéne lenned és nem elszúrni a tökéletesen megszerkesztett akcióm - fújt nagyot, kissé bosszúsan, olyan tipikusan Kevésen. Lógott együtt eleget a csapat, hogy szinte bármelyikük mimikáját és szokásait tudja utánozni, jobb megfigyelő volt, mint sokan hitték.
A jegygyűrűje valóban mintha ott felejtődött volna, de nem ez buktatta volna le, hiszen az ember lánya ritkán nézegeti a másik gyűrűsujját, mikor éppen szakítanak vele.
- Sok dolog, logikus is, csak te nem akarod feldolgozni, mert makacs vagy, mint egy öszvér! - Talán most először hagyta Max, hogy a német akcentus kiütközzön a szavaiból, egész eddig nagyon is figyelt rá, hogy semmivel ne buktassa le magát. De kezdte elengedni, mert úgy tűnt, ha tovább próbálkozik, az ikre meg találja fojtani. Még meg is szeppent, hogy rá lett ordibálva. - Sőt mi?!
Keve várt, próbált lehiggadni, valahogy így érzett Max is, mert forrt a feje a dühtől és nem értette, mégis mit van ennyire kiakadva a másik rá. Nem csinált semmit, ő szívességet tett.
- Mi a f.szt kéne értenem, Keve? - szinte már elkeseredett a hangja, nem tudja feldolgozni, mi történik a helyszínen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721294#post721294][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.23. 19:56[/b][/url]

Úgy láttam van benne életösztön, legalábbis én a hátrálást betudtam ennek, bár most még az is felcseszett csak, hogy instant arrébb megy, mikor még csak beszéltem. Egy rossz mozdulatom nem volt. Bár éreztem már a késztetést, hogy saját magam b*sszam pofán és megoldódik itt minden kérem szépen. Mertem remélni, de sajnos egyáltalán nem tűnt ilyen egyszerűnek, sőt, kifejezetten bonyolódott szóról szóra az egész.
- Nekem pont itt kellett lennem – közöltem már kínomban felnevetve. Nem hittem, hogy bárkinek elszámolással tartoznék, azt meg még inkább, hogy bárhol máshol nekem most mérföldekkel jobb lenne. Akkor nem jövök a gyerekeimmel, meg a Batmannel idáig. Nem is jutok eddig.
- A te logikád szerint, vagy mindenki másé szerint, meséld már el – vágtam játszi könnyedséggel kíváncsi fejet, holott rohadtul nem érdekelt, pillanatok alatt éreztem, ahogy tetőzik az egész és gondolkodás nélkül ragadtam volna meg a saját ruhám, csak éppen rajta, hogy megrángassam mi a f*szt érez ebben a pillanatban. – Sőt egy gyűrűt nem fogsz visszakérni – nevettem fel, bár ez inkább jött idegből, mintsem jókedvemből.
Már jó ideje tudom és érzem, hogy mennyire ellenez lassan mindent. Az első kérdés óta, mikor meséltem utoljára bármilyen random nőről addig, hogy bevágtatott a lakásomba, mint holmi hős lovag – se – és kioktatott a saját életemről. Köszi jól vagyok így! Mondom jól!
- Hogy nekem ez kell! Idióta… - szűrtem a fogaim között, majd gondolkodás vagy egyéb ráutaló jel nélkül lendült a kezem ökölbe szorulva egyenest az orrára mérve a horgot. Nekem is fájt, az jobban, hogy MAGAM RONDÍTOM EL.
- Most komolyan ezt akartad?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724393#post724393][b]Maximillian Liebhart - 2018.05.30. 19:00[/b][/url]

Max hátrált lassan, mert felülírta benne a reflex és a józan ész a Maxit. Mert ugye magától épp hogy maradt volna és kiabál Kevével, hogy tűnjön el az útból és hagyja már a dolgát végezni, mert ugye neki ez a dolga. Egyben tartani a csapatot, fizikailag és mentálisan is, azt meg nem tudja, ha ribizli az egyikük "párja". Legalábbis, Max így gondolta.
- Nem csak szerintem van ez így! - dühöngött, de a fiúkat nem hozhatta fel példának, mert Lewy és Sebby egyáltalán nem értettek vele egyet. Azt mondták, ha van rá esély, hogy Keve így boldog, akkor nagyon is megéri a rizikót és hagyja már békén a lengyelszármazékot. - Hogy mit nem csinálok?!
Egyszerre érezte úgy, hogy Keve legyőzte, kész, atomjaira fog most szétesni, vagy hányni fog, vagy csak szimplán elájul, ugyanakkor dühös volt, hogy erről vajon ő miért nem lett időben értesítve? Meg mert volna esküdni rá, hogy Lewy tudta, és igaza is lett volna. Közölte, hogy neki ez kell, Max meg még fáziskéséssel émelygett, kissé előre hajolva, így észre sem vette a támadást, míg az orra hatalmas reccsenéssel nem deformálódott el. Azonnal előre hajolt, a már vakító fájdalomtól a füle is becsengett, szinte vízesésként ömlött a vér az orrából, ahogy egy mozdulattal visszaigazította azt a helyére. Hatásszünet következett, ami során hagyta csorogni a vért az orrából, le az állán, a földre, meg Keve ruháira.
- Hogy mit csináltál? - kérdezte elgyötörten, felpillantva rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724611#post724611][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.31. 23:01[/b][/url]

Egyre kevésbé látta tisztán és barátilag a helyzetet Max, szerintem, én se vagyok kutya, de ami itt folyik, az egyenesen kiütötte az egész biztosítékszekrényt. Egy ütővel, tropára. Olyan, mint a NFS-ben, mikor befutó előtt töröd totálkárra az autót. Elköszönhetsz mindentől, leginkább. Nagyot fújtattam, ahogy egy lépés után megtorpantam még. Én nem akartam bántani… pláne magam!
- Akkor mégis ki a jó Isten szerint van, hm? Már iiiigazán kíváncsivá tettél - csöpögött a gúny a szavaimból, mert nem, rajta kívül elképzelni sem tudtam embert, aki jelenleg tönkre akarná b*szni a teljes létemet, amiben sacc két éve fixen létezem. Lehet akkor még én se tudtam, de ez igazán részletkérdés. Teljesen elkattanva nevettem fel azon, mennyire szar időpontban jutott eszébe és még a visszakérdésénél is feltört az a száraz, rekedtes hang a torkomból és csak csóváltam a fejem. Aztán valami elkattant.
Teljesen kimaradt hogyan, melyik lábbal léptem előbb, vagy a tekintetem megtalálta-e a… sajátom rajta, de lendült a kezem és túl jól is sikerült. Pedig alig jártam boxra, most mégis éltem a mozdulatot. De g*cire fájt nekem is. Egyből az ölembe is kaptam az öklöm és szorongatva dörzsöltem, ahogy meredtem a folyó vörös lére.
- Betörtem a saját orrom! Azt csináltam… Max, normális vagy? Miért jó ez neked mondd már el, mert k*rvára nem értek én már semmit. Most húztam az ujjára egy gyűrűt, szerinted szarul vagyok?
Próbáltam lenyugodni, de éreztem a dobbanásokat és a lüktetést a fülemben, grimaszba torzult az arcom és az ideg ettől az ütéstől se ment ki. De jól esett, ó, de mennyire. Azt hiszem ezt a lakásom óta tartogattam neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731067#post731067][b]Maximillian Liebhart - 2018.08.03. 01:57[/b][/url]

Igazából nem nagyon tudott volna olyan embert mondani, aki Mülleren kívül egyetértett vele, de róla azt illik tudni, hogy nem normális, sosem találkozott a nővel és Max rokona, nem tartható különösebben független és megbízható forrásnak.
- Nem lényeges, de ha a helyemben lennél, értenéd, hogy miért csinálom azt, amit, Keve - csattant fel Max, mert ő minden egyes lépését logikusnak és ésszerűnek látta a mai napon, talán azon kívül, hogy elbeszélgetett Majával, amit biztosan nem kellett volna megtennie Keve bőrébe bújva.
A gyűrűs kijelentés teljesen kivette az észből Maxot, a gyomra egy egészen apró, tömör gombócba ugrott össze, volt egy olyan nagyon rossz érzése tőle, hogy neki ehhez az egészhez köze van. Volt is, de jobb volt, míg ezt nem tudta biztosra.
- Mit műveltél?! - fakadt ki, még pár másodperccel azelőtt, hogy a fiatalabb férfi elkattant volna teljesen. Annyi biztos, hogy egy nagyon szépen kivitelezett ütéssel, csípőből lendült Keve és törte be, gyakorlatilag a saját orrát. Egy pillanatra a látása is elinalt, egy fehér villanással, aztán a füle is zúgott, ahogy lassan, homályosan pillogva igazította vissza a helyére az orrát. Az egész keze úszott a vérben, sőt, a ruhái nagy része is, az udvar hirtelen kezdett olyan lenni, mintha valakit megpróbáltak volna megölni ott. Max önbecsülését.
- Bert szerinted attól jobb lesz? Deve, deb lesz jobb, csak egy papírt kapsz róla, hogy gyuhu, a feleséged. Átgondoltad te ezt? A válás fos dolog. Drága és macerás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731186#post731186][b]Mikola Keve Áron - 2018.08.04. 17:32[/b][/url]

- Gyerekes vagy Max, rettenetesen - közöltem a szemeibe, vagyis a sajátjaimba nézve. Sosem kellett még magamat leb*szni semmiért, így ez a remek új élmény pont jól jön majd az önéletrajzomba. Ahogy a válasza erre is, mint mindenre, olyan esetlen és egyértelműen hárító volt, keserédesen felnevettem rá, majd megcsóváltam a fejemet a tarkóm dörzsölve meg párszor. Rendesen migrénem van az embertől.
- Ha... túl sok a ha. Te is lehetnél az enyémbe, hogy végre felfogja az agyad azt, amit nem akarsz látni más szerveidtől. Boldog vagyok. Vagyis az lennék, ha nem próbálnád meg mindenáron szétb*szni ezt az egészet - tártam el a kezem és igen, szerintem eddig nem vágtam még ezt hozzá. Soha, senkihez, hogy van ebben boldogságom és éppen azt venné el tőlem, de ezt teszi, és nagyon gyúr a pofonfánál is. Már nem rázza, egyenesen kifeszegeti a helyéről. Nagyot sóhajtottam majd egy félmosollyal néztem körbe, mielőtt rá emeltem volna vissza a tekintetem.
- Eljegyeztem - jelentettem ki, ahogy éreztem, amint az a negatívtól felgyűlt hidegrázás végigfut rajtam, az idegeim megfeszülnek és a kezem ökölbe szorul. - Ahogy javasoltad is.
Gyakorlatilag a pillanat sincs meg, mikor indult el a kezem és hogy lehetett ennyire pontos, de azt hiszem őt a gyűrű engem meg a tény, hogy saját magam képelem fel fagyasztott meg. És fájt, nem kicsit, már a kezem fizikailag. A másikkal rá is szorítottam az öklömre, mintha attól jobb lenne és még rázogattam is kicsit, de egyszerűen elégedettséget éreztem. Túl rég volt erre szükség, hogy végre figyeljen is arra, amit mondok.
- De az enyém, a többi leginkább nem érdekel - szűrtem a fogaim között, de nem léptem közelebb, nem biztos, hogy nem támadásnak vette volna és nem volt kedvem kergetőzni, mintha fogócskáznánk ma. A cigim akartam, jeget a kezemre és hogy felfogja végre, nincs mit helyrehozzon, mert minden jól van.
- Át Max, legalább egy hónapot ültem rajta, és lám - néztem körbe - én ott vagyok, ahol lennem kell. Különben bármire is készültél, azt most tennéd...és tudod... akkor lenne szarban a haza. Mert nem lenne már arra gondod, hogy felkapargass. Nem lenne többet gondod neked rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733864#post733864][b]Maximillian Liebhart - 2018.09.11. 12:14[/b][/url]

Nem egyformán látták a helyzetet, Keve szerint ő gyerekes volt, saját belátása szerint pedig csak próbálta menteni a menthetőt a lengyel életéből, ami még maradt. Talán jobb is, hogy nem tudott róla, hogy az a gyűrű, amit amúgy a barátja vett, már valahogy a nő ujjára csusszant, nagyon is megterhelte volna ez Maxot ideigileg.
- Ettől? - mutatott a Keve-kopi a ház felé a kezével, kicsit fura volt neki ez az egész helyzet, ahogy hadonászott, meg minden. Az ő keze nem volt szétvarrva és a perifériás látásából látta, hogy bizony, mégis, szóval szoktalan volt, nem akart a lengyel bőrében élni.
- Keve, te bolond vagy - állapította meg a német kiábrándultan, pislogás nélkül meredve a haverjára, a hozzátett kis kiegészítésre még össze is rezzent, olyan volt neki, mint egy arculcsapás.
Aztán a morbid reccsenés és vakító fájdalom közepette görnyedt össze, az orrához kapva, de nem ért hozzá, nem ért meg annyit a dolog. A vére ijesztő mennyiségben zubogott ki, szinte már rosszul is lett az érzéstől.
- Ett begyem úgy, hogy ő fontosabb, mint mi? - mutatott Max magukra, mielőtt e kezét a gatyájába törölte volna. Nem nagyon értette Kevét, kissé elkeseredve is meredt rá, már nem fogdozva a törött nóziját. - Nagyon remélem Keve, hogy tudod, mit csinálsz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737467#post737467][b]Mikola Keve Áron - 2018.10.23. 13:03[/b][/url]

- Ettől - nyomtam meg a szót határozottabban is, mint szükséges lett volna. Rendben voltam és boldog is. Gracie, a gyerekei és a sajátjaim is a legnagyobb rendben voltak így és ezzel. Nyugi volt körülöttem, azt láttam a nőn, amit akartam, mosolygott, ha a szája nem is, a szeme mindenképpen és tudtam hogy a tényért mert voltam vagy tettem valamit. Nekem ez elég volt hozzá, hogy tudjam, pont úgy értékel mindent, ahogy én akarom, hogy történjen. Erre itt volt Max, aki amúgy én voltam. Ami még mindig erős agyf*sz volt és nem tudtam feldolgozni hogyan tehette meg.
- Szerelmes. Azt hiszem ezt neked nem kell bemutatni - közöltem még éppen időben, mielőtt az a bizonyos ütés célt ért volna. Nem akartam bántani, Isten lássa lelkem, az utolsó ember, akit valaha meg akartam volna ütni idegből és szándékosan. Cseszett már fel, nem az első, de most túl ment minden határon. Az, amiket kimondtam pedig nekem már fel sem tűntek, pedig mindkettőnknek övön aluli volt. Voltam padlón, de ezt nyíltan senkinél, soha nem mondtam ki. Ahogy Max is remekül körbetáncolta a tényt, amit Tatinál fellángolva élt Lucánál meg él, nem is kicsit. De itt volt, ha már borogatunk, legyen jó sok és magasan hullámozzon.
- Jó élet, Max. Te teljesen hülye vagy? Miért akarnék választani? Miért akarnék más legjobb barátot? Normális vagy - néztem rá teljes kiábrándultsággal az ég felé emelve a kezeimet aztán hol rá, hol magamra mutogattam én is. - Most őszintén, te ezt nézed ki belőlem? Bármit is tegyek fogom és ezt majd így kidobom a p*csába az ablakon, mert minek? Te mikor kattantál így el ember?
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, csalódottan halkultam el hátrálva is egy lépést. Eszem ágában sem volt többet adni, az öklöm még mindig remegett ahogy magam elé emelve néztem le rá. Szar ez az egész. Csak egyszer. Tényleg, egyetlen egyszer nem tudná elviselni, hogy tényleg jól vagyok? Boldog? Mindennel együtt?
- Max, szóltam én egy rossz szót is, mikor Luca miatt napokra eltűntél Pécsről? Nem. Azért, mert ő előbb tudta azt is, mi a f*szt dolgozol a németeknél? Nem. És te mégis számon kérsz olyanért, ami ha nem volt kimondva, nyílt titok volt. Én ezt szeretem, nekem ez kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=747179#post747179][b]Maximillian Liebhart - 2019.01.22. 22:01[/b][/url]

Akkor és ott egy pillanatra Max elgondolkozott. A tényen, hogy talán a majdnem német szavainak lehet egy egészen csepp igazságtartalma. Mert tudta, milyen az, mikor szerelmes vagy és mindent képes lennél feláldozni azért, hogy a párod boldog legyen. De egyetlen kósza pillanat volt ez, nem több, amit ha az ember nem figyelt eléggé, el is szalaszthatott Maxi - Keve - arcán.
- Nem is tudom, mondjuk lehet, hogy vannak sejtéseim, az egymás iránt tanúsított hozzáállás alapján, hogy mire is számítsak?! - Nem volt. Maxnak sejtelme sem volt róla, hogy mennyire félreismerte az angol nőt, mert míg ő utálkozott rajta, az csak értetlenül állt a helyzet előtt és szerette volna megérteni, mit vétett. Sikertelenül.
Keve teljesen taccson volt, nem értette és nem is akarta érteni, hogy Max miért nem képes az életével megbékélni. Valahol a német sem teljesen értette, csak helyére reccsentette az orrát, majd szipogva nézett az órájára. Lejárt az ideje, már csak percek kérdése volt, hogy elkezdjen visszaváltozni, ő pedig azt nem itt akarta megvárni.
- Akkor kelljen ez. A teamben találkozunk - szusszant még fel rosszallóan a kevekopi, mielőtt egy rosszalló pillantással kifelé indult volna innen. Nem volt mit mondania, úgysem tudott mit kezdeni a helyzettel. Háborút vesztett.