A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Két évvel ezelőtt ez is csak egy húsvéti reggel volt, ma nagyon nem az. A napom valamikor hajnalban indult, amikor kénytelen voltam az ébresztőre magamhoz térni és ahhoz a fényes tündérhez elvinni a seggem, hogy a hajam színt kapjon. Még előző este jött az ihletés, hogy nekem ez most kell, Nap pedig nem kérdezett, csak csinált egy szabad órát, amiben beeshetek hozzá. Imádtam, hogy a nőnek elég volt csak említeni, hogy valami új, és egyből a VIP listán találtam magam. Amúgy se engedném meg sokaknak, hogy a hajammal bármit tegyenek.
Még közben tettem egy kis kitérőt az egyik kis üzletben, majd otthon a sporttáskámba vágtam a holmiim, aztán áthoppanáltam Bogolyfalvára. Ott felvettem a két gyerkőcöt, akik holnap délig bizony velem vannak és már mentünk is a falu hopp-pontjához, hogy nekivágjunk a kicsit kimerítő, de már megszokott utunknak Angliába a két nagyobb prücsökhöz és a barna nehézbombázóhoz. Többnyire gond nélkül. Milán már nyűgösen kaparászta a vállam, hogy ő már enni szeretne, a kislány meg a kengurus hordozóban aludt el a mellkasomnak borulva.
- Heelló, mondanám, hogy a nyúl az, de se bolyhos farkam, se nagy füleim - ami mind relatív persze.
Érkezés után első dolgom volt a fiút lepasszolni Gracenek, persze kicsit sem hálátlanul a legszebb mosolyom elővéve és azt a bizonyos nézést, a kislányt meg az egyik ágyra fektettem, hogy aztán győzzem az ő gyerekeinek rohamát.
- Hoztam valamit, kirakjuk, de anyátoknak egy szót se róla - vigyorogtam rájuk, aztán a kezükbe nyomta a dobozt, hogy mindjárt megyek utánuk, csak még megnézem az éhenkórászt, aki lassan 17 hónapos fiú már. Végül azonban őket magukra hagytam, nem szoktam ilyet, azt hiszem Grace volt az egyetlen Maján kívül, bár ezt se igazán közöltem a Faraday családdal, akire zokszó nélkül bíztam bármelyik kölyköt.
Mondanám, hogy túl nagy csendet csináltunk, de csak lekötötte az exlevitás gyerekeit a kép és az apró figurát. Lassan kezdték el összerakosgatni a darabokat a vázban én pedig a belső részt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719101#post719101][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.01. 21:02[/b][/url]

Két évvel ezelőtt ez is csak egy húsvéti reggel volt, ma nagyon nem az. A napom valamikor hajnalban indult, amikor kénytelen voltam az ébresztőre magamhoz térni és ahhoz a fényes tündérhez elvinni a seggem, hogy a hajam színt kapjon. Még előző este jött az ihletés, hogy nekem ez most kell, Nap pedig nem kérdezett, csak csinált egy szabad órát, amiben beeshetek hozzá. Imádtam, hogy a nőnek elég volt csak említeni, hogy valami új, és egyből a VIP listán találtam magam. Amúgy se engedném meg sokaknak, hogy a hajammal bármit tegyenek.
Még közben tettem egy kis kitérőt az egyik kis üzletben, majd otthon a sporttáskámba vágtam a holmiim, aztán áthoppanáltam Bogolyfalvára. Ott felvettem a két gyerkőcöt, akik holnap délig bizony velem vannak és már mentünk is a falu hopp-pontjához, hogy nekivágjunk a kicsit kimerítő, de már megszokott utunknak Angliába a két nagyobb prücsökhöz és a barna nehézbombázóhoz. Többnyire gond nélkül. Milán már nyűgösen kaparászta a vállam, hogy ő már enni szeretne, a kislány meg a kengurus hordozóban aludt el a mellkasomnak borulva.
- Heelló, mondanám, hogy a nyúl az, de se bolyhos farkam, se nagy füleim - ami mind relatív persze.
Érkezés után első dolgom volt a fiút lepasszolni Gracenek, persze kicsit sem hálátlanul a legszebb mosolyom elővéve és azt a bizonyos nézést, a kislányt meg az egyik ágyra fektettem, hogy aztán győzzem az ő gyerekeinek rohamát.
- Hoztam valamit, kirakjuk, de anyátoknak egy szót se róla - vigyorogtam rájuk, aztán a kezükbe nyomta a dobozt, hogy mindjárt megyek utánuk, csak még megnézem az éhenkórászt, aki lassan 17 hónapos fiú már. Végül azonban őket magukra hagytam, nem szoktam ilyet, azt hiszem Grace volt az egyetlen Maján kívül, bár ezt se igazán közöltem a Faraday családdal, akire zokszó nélkül bíztam bármelyik kölyköt.
Mondanám, hogy túl nagy csendet csináltunk, de csak lekötötte az exlevitás gyerekeit a kép és az apró figurát. Lassan kezdték el összerakosgatni a darabokat a vázban én pedig a belső részt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719162#post719162][b]Grace Erin Green - 2018.04.01. 23:40[/b][/url]

Angliában viszont a magyarországi paralellhez képest minden rend szerint haladt. A nő kicsit összetakarított reggel, míg a két gyerkőc aludt, illetve elrejtett apró kis nyomokat a kertben, ami az ajándékukhoz vezetett. Szerette csinálni, kifizetődőnek érezte a sok krimit és szabadulós játékot, amit az utóbbi pár évben eltolt. Azután átsétáltak az anyukájáékhoz ebédelni, meg szedtek pár kagylót a tengerparton, amit a dagály ott hagyott, aztán hazafelé vették az utat.
Igazából épp, hogy végeztek a lepakolással, meg a lánya a barna fürtökbe tűzte a nyuszifüles fejpántot, kopogtak is, amit a nő apróbb szitkozódással vett tudomásul, de valahogy enyhült a morcos arckifejezés, mikor meglátta, hogy kik is jöttek.
- Egye fene, talán így is bejöhetsz... - húzta el a száját, majd átvette Milánt, mindenféle zokszó nélkül, anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelt volna az apja vigyorának. Kedvelte a két gyerkőcöt, kicsit újra élte azt a részt, amihez anno nem érezte magát alkalmasnak. Szóval ők el is kóboroltak a konyha felé, miután futó puszit nyomott a srác arcára, hogy valamit kerítsenek, ami jó a fiúcskának is, aki elég hamar közölte, hogy ő enni szeretne. Szóval az exlevitás igen jól lekötötte magát Milánnal, nem is zavarva a gyerekeit, akik általában csak zavaró tényezőnek szokták érzékelni az anyjukat, mikor ott volt Keve is.
- Apu, de ezt hova kell rakni? - hallatszott Peggy vékony hangja még a konyháig is, ahol Grace kis híján elejtette a kezében tartott poharat a hirtelen sokkhatástól. Eközben a kicsi lány odabent lelkesen mutogatott az ábrára, nagy kék szemeit a majdnemlengyelre függesztve, hogy ő nem tudja, hogy most felülről illessze össze a két darabot vagy alulról. Mindeközben az anyjuk csendesen facepalmolt az étkezőben leülve a kisfiú etetőszéke mellé és átértékelte az életét. Shit gets real.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719325#post719325][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 17:16[/b][/url]

Nem mindig élem az utazgatást, pláne többet magammal. Az első komoly hoppanálós dolgot akkor ejtettem meg, mikor a kölykök már elmúltak fél évesek, így is telibe hányta a kedvenc dzsekim Mimi, szóval rövid úton a vonat mellett kötöttem ki. Most meg pár hónapja megint kipróbáltuk és… élvezik. Nem tudom pontosan mit, de boldogok és már egyik se terít be a reggelijével, szóval pozitív, megy a like. Azt nem tudom, hogy Milán éhsége minek a mellékhatása, de így sikerült, szóval elég könnyedén passzoltam le a fiam, és vonultam a már várt minisereghez. Bírtam a kiskrapekokat, ezt nem is tagadtam különösebben, bár senkire nem tartozott igazán.
- Mertük remélni - tettem hozzá késve, de lassan minden cuccot ledobtam az alvó lányom meg elfektettem, hogy Grace gyerekei teljesen elvonják a figyelmem. Nem különösebben aggódtam azon, akarnak-e velem építeni, meg egyébként hoztam nekik is nyulakat, ők már értékelik az enyémekkel ellentétben, szóval szereztem még tegnap otthon finom nyulakat, még a nyakukban ilyen csengő is van, biztos élik majd. Jó, igazából én is elrázogattam a boltban vásárlás közben. Soha nem csináltam ilyet korábban. Nem a rázást, a vásárlást, de már karácsonykor és mikuláskor is teljes agyi rohamom volt, jobb is, hogy ez négy fal között maradt, mint infó.
- Ide oldalra, csillagom - válaszoltam szinte azonnal, még csak meg sem lepődve a megszólításon, egy pillanatra azonban felnéztem, kifelé az ajtón a konyha irányába. Nem tudom mit vártam, vagy mire számítottam, de csak csendesen rakosgatni segítettem. Elkezdtem az alapot, és mutattam melyikeket és milyen sorrendben tegye, ő meg mosolyogva folytatta is. Adrian csak bámult rám pár pillanatig, aztán megfogva a kezem megrángatott a dobozból kiveheti-e a többit is.
- Mindjárt, de azt még kicsit felturbózzuk, jó? - kérdeztem cinkos vigyorral, amire egyből nagy titokzatosan takargatta a dobozt, fel is kellett nevetnem mielőtt még én is a legóba feledkeztem. Mi gyorsak voltunk, az etetés meg sosem zökkenőmentes, szóval jó időt futottunk.
- Minden rendben van ott amúgy? - kérdeztem kifelé, nem voltam azért egészen biztos ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719364#post719364][b]Grace Erin Green - 2018.04.02. 18:50[/b][/url]

Gyakorlatilag Keve már elég otthonosan mozgott, éppen csak kulcsa nem volt a házhoz. Nem mintha ez gond lett volna, mert pontosan tudta, hol van a pótkulcs, arra az esetre, ha be kéne engednie magát és Gracenek ez nem volt ellenére.
Be is engedte, meg azzal a lendülettel el is, hogy ő majd elszórakozik Milánnal. Nem volt baja, szerette Keve gyerekeit, kicsit valahogy úgy, ahogy a sajátjait anno, szóval nem volt baja, mikor velük együtt állított be a srác. A szülei küldtek egy rakás kaját, amiben volt pároltzöldség is. Abból melegített neki egy kicsi pekedlivel, amibe belebiggyesztette a kedvenc, türkizkék babakanalát is, aztán felült az asztal szélére. Mert ugye, hova máshova is lenne kényelmes? A nagyfiú közben lelkesen kezdte az arcocskájába lapátolni a párolt zöldséget. Eközben a szobában Peggy éppen csillogó szemekkel bámult Kevére, aki csillagomnak szólította. Szerette a fiút, az oviban meg egy csomót tanultak családról, talán valahol ott csúszott be a képbe a megszólítás.
Grace ezzel ez időben mentális törés élt meg, a kezébe temette az arcát, amire a kisfiú kissé furcsán nézett rá, még meg is állt a kanál a kezében. "Sír?" Kissé sipítós, értetlen kérdés volt, de Grace egyből felkapta a fejét rá és meg is ingatta. Még egy mosolyt is felvésett valahogy, mire a kisfiú folytatta az evést, a nő meg az élete átértékelését.
- Ühüm! - A válasz magasabb és sípolósabb volt, mint a nő szerette volna, de ezek után azt is csodának élte meg, hogy meg tudott szólalni. Sürgősen rá akart gyújtani, ha lehet két cigire is egyszerre, de mivel éppen babázott, ez valahogy hátrébb került a napirenden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719448#post719448][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 22:04[/b][/url]

Ha nem szólok róla se hiszem, hogy ne lettünk volna beengedve, és ha őszinte is akarok lenni, egy ideje már eléggé elhagytuk a formális előre bejelentkezős dolgokat. Ő sem szólt és én sem, csak meg szoktunk jelenni. Én mondjuk néha plusz két fővel, de nem olyanokkal, akiket ne láttak volna szívesen, én meg ennek eléggé tudtam örülni. Nem annak, hogy nincs velük baj itt, hanem hogy a hozzám tartozásukkal sincs. Még nagyon az elején, mikor kiderült volt olyan nő, aki hallott róla és kikelve magából - mintha köze lett volna hozzá - közölte, hogy hát ő nem fog foglalkozni velük. Egyrészt a kutya nem kérte rá, másrészt azt se mondta senki, hogy vele addig is meg akkor is foglalkozva lesz. Csak ő másnap reggelig, még hűlt helyet nem talált, nem aggódott ezen. Ennek meg lassan két éve.
- Nézd, azt könnyebb így - nyúltam Adrian keze felé, és mikor engedte, akkor megmutattam, hogy pattintsa be a vezérlő részt és a széket. Úgy tűnt élvezik az egészet, nekem ez meg csak külön öröm volt, éltem a velük való foglalkozást, pedig egy éve abban sem voltam biztos, hogy a gyerekeim közelébe kéne-e engem engedni. Sok dolog változik azt hiszem, erre a legjobb bizonyíték a dobozomban hevert még.
- Miért van itt bat… - tettem azzal a lendülettel a mutatóujjam Peggy szája elé, aki felkacagva szorongatta tovább a figurát. Nem álltunk rosszul, megvolt a belső rész, majdnem a külső is, sok kéz sokra megy, már a záró ajtókon dolgoztam, amikor kiszedegették Vadert és a rohamosztagosokat. Hagytam, hogy szabadon elrendezzék, közben, azt hiszem nem teljesen átgondoltan, de a batman figurát a kis extrájával én is belecsempésztem, mielőtt feltettük volna a tetejét. A kislány már kirohant, én megnéztem az idő közben felkelt Mimit és hagytam, hogy másszon amerre szeretne a padlóra letéve. Azt hiszem kint a testvérét meg az exlevitást kereste.
Adriannal felemeltük a művet, hogy kivigyük, a konyha tűnt a célállomásnak, ha már Gracie ott vert tábort.
- Ki akarod nyitni? - kérdeztem a nőtől, miután letettük és a derekát félkézzel átkaroltam, majd a kezem után kaparó Peggyre néztem és végül felvettem az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719450#post719450][b]Grace Erin Green - 2018.04.02. 22:22[/b][/url]

A szobában mindenki halál nyugisan eljátszogatott, igazából jóval gyorsabban is haladtak, mint az eredetileg ki lett találva, mert Keve is elég gyakorlott mozdulatokkal operált és a gyerekek is elég nagyok voltak, hogy tényleg segíteni tudjanak. Külső szemlélő számára pont olyanok lettek volna, mint bármelyik, normális család.
Csak az anyjuk kapott közben kisebb identitásválságot a konyha közepén, hogy mi az istent fog kezdeni megint az életével, ha Keve úgy dönt, hogy neki elég volt. Ő is oda volt érte, meg a gyerekei is.
Nagyjából sikerült rendbe kapnia magát addigra, mire a kis csapat megunta a játszogatást és elindultak a konyhába. Milán éppen egy adag répát morzsolt szét a széke tálcáján, Grace valahogy úgy érezte, a kisfiúnak nem szívügye az a zöldség.
- Egész gyorsan végeztetek.
Kevéék lerakták az asztalra a már kész csillagrombolót, mire kissé el kellett mosolyodjon. Még a fejét is megingatta kissé rosszallóan, mert pontosan tudta, mibe kerül egy ilyen és azt is, hogy ez a darab sem úgy esett le egy teherseprűről.
- Javíthatatlan vagy - szúrta oda az exnavinésnek, aztán az egyik lábát maga alá húzva fordult úgy, hogy óvatosan le tudja emelni a hajó fedelét. Kicsit tartott tőle, hogy valami olyan is jön vele, aminek nem kéne, de egyelőre úgy tűnt, minden okés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719460#post719460][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 23:38[/b][/url]

Nagyon meglátszott rajtam az esetek többségében, hogy sokkal jobban értek az apró dolgok szét és összeszereléséhez, mint az normális lenne, de ez nem csak a játékokra volt igaz. Mondjuk miben másban kamatoztattam volna az ötévesek gyűrűjében. Nyilván a közel másfél éves fiam és lányom még nem tartott ott, hogy ilyenek közelében legyenek, nem hiányzott nekem, hogy lenyeljék, aztán kereshessek nekik valami szakértőt, meg utána Kiva még le is pörkölje a fejem, milyen felelőtlen vagyok. Szerinte. Nem lett jobb a viszonyunk és egy perccel se vagyok hajlandó többet vele tölteni egy légtérben az első kórházas beszélgetésünk óta, azt hiszem ez már marad is.
- Csak a rutin meg az évek - vontam vállat vigyorogva, ahogy a csillagromboló az asztalra került. Valahogy még ez a lendület lehetett bennem, mert pillanatokkal később már a nagylány volt az ölemben úgy figyeltük a többieket. Milán nagy hévvel trancsírozta a répát, de nem csak a zöldséggel, a színnel is voltak gondjai ahogy észrevettem, bár igyekeztem ezt elfelejteni.
- Sosem volt garancialapom - közöltem széles vigyorral, de aztán csak megköszörültem a torkom és fél kézzel egy legót lepattintottam, így a teteje bizonyosan leválik egyben, ami alatt a kis sereg vezényel, némi kivétellel. Ezt egy Batmanfigura jelenti Vader mellett az irányító részlegben. Még a nagyúrnak a vörös kard és a maszk jutott, addig a denevérember egészen mást tart a kezében, amiről még abban a percben sem tudtam eldönteni mennyire volt teljesen ép és egészséges ötlet, de pár napja ott volt már nálam és igazából... Nem, ennél azért lényegesen több, Max, ha fel is idegesített, abban elindított, hogy rendezzem a soraim. Sosem tűrtem jól azt, ha valami, amit akarok, nem fixen van nálam. Csak tudatni akarom mi és mihez tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719465#post719465][b]Grace Erin Green - 2018.04.03. 00:27[/b][/url]

A csillagromboló nagyobb kihívást kellett volna jelentsen, de Kevének nagyobb rutinja volt már az egészben, mint illett volna. Na, meg ugye ott volt a két kiskölyök, akik szintén nagyon szívesen segítettek neki, hogy meglegyenek az építkezéssel. Peggyt talán még jobban is érdekelte a Lego, mint Adriant valaha fogja, ő valahogy jobban szeretett volna playstatiönözni, ami meg be volt korlátolva időben.
- Másban is ennyire gyakorlott vagy? - kérdezett vissza a nő, ártatlan arccal, fészkelődve egy sort, hogy le se essen, de azért a remekművet is meg tudja csodálni, ha már ilyen kis rutinosan összepakolták neki. Milán továbbra is nagy lelkesen trancsírozta a zöldséget, a testvérét meg éppen Adrian szórakoztatta pár kisautóval, amit még a szobából hozott ki.
- Nem értem, hogy vesz bárki, bármit is garancia nélkül - rázta meg a fejét, kissé összevonva a szemöldökeit. Keve lepattintott egy darabot, hogy Grace könnyeben szedhesse le a tetejét az egésznek. Szórakozottan húzta végig hosszú ujjait a peremen, a tekintetét végigjáratva a rohamosztagosokon, amiket a gyerekek nagy ügyesen elrendeztek. Aztán lassan eljutott a fontosabb részre is, Vaderen kissé elmosolyodott, majd pár pillanatra össze is húzta a szemeit, mert biztos volt benne, hogy jól lát, de nem akarta elhinni.
- Az mi? - A mosoly valahogy elmaradt, a pillantását is csak másodpercekkel később tudta elszakítani a jelenet cameoszereplőjétől, hogy a szemöldökét felvonva nézzen értetlenül és kissé elkeseredetten Kevére. Nem szerette az ilyen vicceket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721280#post721280][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.23. 16:54[/b][/url]

Nem különösebben láttam problémát a terveimben előre, és ami azt illeti nem is akadt. Peggy kíváncsibb, mint talán hirtelen éltem volna, de ennyi még igazán belefért. Azt hiszem sejtette, hogy arra majd fény derül később, miért kellett letegyen darabokat. Legalábbis mikor utána körbeépítettük lelkesen mutogatott nekem Graciere én meg csak bólintottam neki egyet. Viszonylag hamar meg is lettünk, hogy csapatosan a konyhába költözzünk, a kislány meg az ölembe ezek után.
- Mindenben is. ügyes kezem van – néztem a kék szemekbe várva pár pillanatot azelőtt a pimasz vigyor előtt, ami simán kiült a számra végül. A fiam élte a maszatolást a lányom meg valahol Adriannal elveszni látszott a kisautók tengerében, ahogy én azt hiszem izgultam. Nem szoktam, az érzés se volt megszokott vagy nagyon ismerős, de valahogy csak egy rosszalló fejrázásra futotta a hiányzó papírjaim kapcsán, majd nem tudtam róla levenni a szemem. Nem is azt néztem mit csinál vagy a kezével meddig ért, inkább az arcát, az se tűnt fel, ahogy a lánya éppen a zöld hajam tépné meg. Már azt a keveset, mert éppen növesztés alatt van, mivel oldalt le lett tolva.
- Vader? – kérdeznék vissza látványos értetlenséggel, de tudtam mit akar, de helyette rávágta a törpe az ölemben – Nem, Batman! Anyáé – Szeretném azt mondani, hogy nem volt vicces az egész és asszem egy pillanatig talán kínos is, mielőtt megköszörültem a torkom. Rám nézett, én meg nem élve a csendet és a tehetetlenséget kiemeltem a figurát, aztán kihúztam a gyűrűt a kezeiből. A denevérember ment Peggyhez, akit le is tettem, aztán közelebb lépve a nőhöz dőltem az asztalnak az oldalammal.
- Nem vagyok nagy szakértő, de egy gyűrű, bár javíts ki, ha tévednék – vontam fel én is a szemöldököm. – A tiéd. Arra gon… - fújtattam egyet, út közben rá kellett jönnöm, hogy nem megy ez a kedveskedő meg ’hú, de aranyos’ dolog. A keze után nyúlva húztam azt az asztallapon magam elé.
- Akarom, hogy hord.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721293#post721293][b]Grace Erin Green - 2018.04.23. 19:52[/b][/url]

- Hm, igazán megnyerő tulajdonság, erre még később térjünk vissza és beszéljük meg - jegyezte meg kissé fanyar humorral, mert komolyan gondolta, csak valahogy nem állt a helyzet magaslatán. Szeretett volna megint olyan nyuszis és kis gondtalan lenni, mint egy-két órával ezelőtt, de a lelke egy része valahogy elemi szinten rá volt kódolva a boldogtalanságra.
A pillantása lassan bejárta a hajót, annak minden apró részletét, el-elmosolyodva rajta, hogy milyen ügyes is a csipet-csapat, ha összedolgoznak, de aztán az arcára fagyott az érzelem. Alig tudta a szemeit levenni a Batmanről, aminek a kezében ott volt az a bizonyos gyűrű. Nem tudta feldolgozni, úgy érezte, hogy ez most egy vicc, tudta, milyen nap van és szinte émelygett. Nem kellett válaszolnia, Peggy megtette helyette. A hirtelen beállt csendben Keve torokköszörülése szinte bántóan hangos volt a számára, de nem szakította el az arcáról a pillantását. Választ szeretett volna, olyat, amiben nem ábrándul ki teljesen. Ahogy a férfi közelebb lépett hozzá, erős volt a késztetés, hogy ő is tegyen egyet hátra, de csak ott maradt, félig a pulton ülve, hatalmas kék szemeit fürkésző tartva a másikon.
- Igen, az nekem is feltűnt - állapította meg apró biccentéssel. Kettő ütemet kihagyott a szíve, ahogyan ezt mondta Keve, hogy az az övé. A gyomra egészen apró gombóccá tömörödött össze. Hagyta, hogy a kezét odébb húzza, az ajkába harapva csúsztatta lassan az ujjait a másikéra, hogy lágyan végigsimítson rajtuk.
- Miért? Mármint  most viccelsz? Vagy... én... ez... nem akarlak ilyesmibe belerángatni, tudod, ugye? - A pillantása Kevéét kereste, érteni akarta, miért csinálja ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722156#post722156][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.03. 19:05[/b][/url]

- Tudom - közöltem pimasz és elégedett vigyorral, ahogy megigazítottam kényszeresen is talán kicsit a csillagrombolót a pulton. Nem volt párhuzamos a szélével az asztalnak, nem maradhatott úgy. Lehet kicsit agyamra ment ez mára, de azt hiszem, aki ismer, pont nem hibáztatna ezért. Peggy a megszólalásaival leginkább csendet teremtett, szóval fogtam és a lábaira állítottam a hölgyeményt, majd hagytam, hogy útjára találjon befelé az autózó bandához. A fiam jobban lekötötte a kajája, mint mi, lehet fel se tűnt neki, hogy amúgy már én is itt vagyok. Jó gyerek, szeretem, hogy alkalmazkodó, Egy sírás vagy furcsállás se volt, mikor először hoztam őket ide, sőt.
- Nem értem a kérdést akkor – és mondhatnám, hogy feleslegesnek is látom, de még én egyre szarabbul láttam a csendben maradni, ő meg láthatóan sokk közelben volt, inkább a tettek mezeére léptem. Asszem ennyire bénán is ritkán futok neki bárminek, de aztán rám senkinek nem lehet panasza. Én megpróbáltam olyan… hát nem Keve lenni. De ez nem működik, mintha a sims cheatkódjait püfölném a fear játékba. Felesleges, hasztalan és lehetetlen.
- Úgy nézek ki – néztem a kékjeibe kérdőn felvonva a szemöldököm. A kezét továbbra se engedtem el az egyik kezemmel és a gyűrűt se húztam el a közteléből. – Szerintem nem te hoztad és adod rám,. vagy tévedek? – vigyorodtam el, mert bár a helyzet egyelőre eléggé… fura volt, ez komikus is. Képzelem a fordított esetet, de nem kívánom jelenleg átgondolni se.
- Mondom, akarom hogy hord. Persze, ja, ha nem, az se gond, gondolom – vakartam meg végül a tarkóm életemben nem visszakoztam még és most se tettem meg, de már ezt a mondatot is elég lúzerségnek éreztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722514#post722514][b]Grace Erin Green - 2018.05.06. 16:30[/b][/url]

Látta, ahogyan Keve a helyére igazította a hajót, leginkább akkor szokott ennyire kényszeresen matatni, mikor valami miatt feszült volt és ezt a nő is tudta róla. Persze, ettől még nem akart neki beszólni, valahogy nem tartotta jó ötletnek, hogy valamit elvicceljen, ami a másiknak esetleg fontos lehet.
- Nem...? - kérdezte, kissé reszketeg hangon, meredve pár pillanatig még a hajóra, mielőtt erőt vett volna magán ahhoz, hogy Kevére is rápillantson. A férfi mondjuk nem úgy nézett ki, mint aki annyira vicces kedvében van, vagy szenved a ténytől, hogy gyűrűt kell adnia neki. Mert nem is kellett, ő nem kötelezett soha, senkit ilyesmire.
- Hát... nem, azt hiszem? - pillantott a kezére, majd vissza az imént épp 'apu' titulussal ellátott... barátjára. Mert ugye ez volt a legutolsó dolog, ami még elhangzott kettejük között kimondva és komolyan. Hogy ők barátok. És ezzel el is voltak, ha valami nem is tetszett a másikban, mint baráti tanácsot, ki lehet fejteni. Az a kis karika Keve kezében azonban eléggé átírta volna a szabálykönyvet és ő nem tudta, hogy erre készen áll-e.
- De... mármint nem tudom... hogy ezt akarom-e. De téged igen. Nem csak most, vagy két hét múlva. - Egyre jobban kezdett zavarba jönni, de aztán csak a szabad kezével Keve pólójába markolt és közelebb csúszott kicsit. A nehezén túl volt, kimondta, ami valahogy mindig ott lógott kettejük közt a levegőben egy ideje. Aztán apró szusszanással kicsúsztatta a másik kezét a férfiéből és közéjük emelte, kissé elemelve a gyűrűsujját a többitől. - Várok...
Most már ott ült az a bizonyos félmosoly az ajkain, ahogy csillogó pillantással nézett a hősére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724605#post724605][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.31. 22:47[/b][/url]

Senki nem mondhatná, hogy nem volt bennem az ideg, mert de, ott toporgott, de próbáltam ezt minél kevésbé mutatni, így a kényszeres igazgatást követően leginkább rá figyeltem. Egy kicsit még a kislányra, de ő el is szaladt a lányomhoz meg a maga testvéréhez. Mi meg ketten… hárman maradtunk. A fiam inkább bomlasztotta tovább a rendet, szerintem ismerem ezt valahonnan, de most a legkevésbé - kevés.. hahaha - se voltam képes ezen poénkodni. Éreztem rajta a hezitálást és azt hiszem nem csak megleptem, de mintha ijesztő is lett volna neki ez az egész. Végig húztam párszor az ujjaim a hajamon, nem volt olyan hosszú most, hogy nagyon buzeráljam, de éppen elég, hogy legyen mire egy nagyobb levegőt vennem, mielőtt félig a pultnak dőlve közelebb léptem volna.
- Nem is vicc - jegyeztem meg, mielőtt még egy lépést közelebb mentem volna már a tenyeremben a karikával. Ott csillant meg a kő benne, ahogy az ujjaim szorítása enyhült és a tenyeremen felé tartottam. Gondolom ezt nem így csinálják, de ez kit érdekel? Aztán ahogy hebegett-habogott, a végére kénytelen voltam elvigyorodni.
- Három? Legyen négy, de ha több lesz maradhat? - néztem rá fel ahogy megnyaltam az ajkam. Nem biztos, hogy el kéne hülyéskedni, de azt hiszem mostanra ment ki a feszkó, amit azóta éreztem, hogy Peggy rámarkolt a legófigurára. - Előbb… hallani akarom. Elfogadod?
Nyilván nem részletezném soha mit, azt hiszem ez valami hallgatólagos megegyezés köztünk, de sosem mentünk mélyen bele semmibe, mégis tudtuk ki és mit tartogat a szavaival. Ez nem csak egy gyűrű, és nem csak egy ajándék. Kinéztem a szőnyegen játszó kölykökre, aztán az ujjaim közé fogtam a gyűrűt és az ujja elé tartottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724744#post724744][b]Grace Erin Green - 2018.06.02. 04:07[/b][/url]

Keve zavartan babrált a hajával, hogy egy kicsit lenyugodjon, a nő pedig éppen csak hogy nem hiperventillált. Nem volt felkészülve rá, hogy nyúlfülekkel a konyhapulton ülve, egy Birodalmi hajóban fogja találni Batmant, gyűrűvel a kezében. Azaz... ismerte magukat, tudta, hogy az abszurditásuk már-már Deadpooli magasságokba tud emelkedni, de nem gondolta volna, hogy ennyire.
- Nem vagy vicces, tudod? Nem is értem, mit esznek rajtad a nők - forgatta meg a szemeit látványosan, de most tényleg nem érezte viccesnek a dolgot. Legutóbb, mikor gyűrűt kapott, fordult a képzeletbeli homokóra és nagyon hamar eltűntek mellőle. Kicsit olyan volt ez most neki, mint egy második esély, hogy most mindent jól csináljon. Vagy, legalábbis megpróbálja. - Én... igen. Elfogadom...
Csak nagyon reménykedett, hogy nem diagnosztizálnak Kevénél hamarosan agy, tüdő, máj és prosztata rákot, mert bár adta a piros ruhás, nagydumás szuperhőst, megtartotta volna még a görényét.
Az ujját lassan a gyűrűbe csúsztatta, mielőtt még a férfi nyaka köré fonta volna a karjait, hogy megcsókolhassa, úgy igazán. Mégsem tudott minden érzelmet ezzel kifejezni, túlságosan is sok dolog kavargott még benne ott legbelül.
- Tetszik a hajad, mondtam már? - kérdezte végül, még egy apró puszit nyomva Keve ajkaira, mielőtt hátrébb csúszhatott volna egy kicsit a pulton. - A Csillagrombolót azért megtarthatom, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727058#post727058][b]Mikola Keve Áron - 2018.07.01. 16:34[/b][/url]

- Tényleg? Kicsit sem? - kérdeztem vissza felvonva a szemöldököm, de a szám sarkában már ott virított a mosoly. De, pontosan tudta, vagy legalábbis igencsak közel járhatott, különben most nem lennénk itt és közel sem érezném úgy magam, mint Deadpool a nyalókával. Vagyis csak nagy vonalakban sejtem, benne mi motoszkált, mikre gondolhatott, egyáltalán mikor beállt fizetni a közértben, akkor éppen hogy zajlott le benne. Mindenesetre én azt tudtam, éppen mit akarok látni és hallani, így várakozóan néztem rá a gyűrűt már az ujja előtt tartva.
- Sokkal jobb - mosolyodtam el, aztán a kézfejét nézve az ujjára csúsztattam a batmanes designban pompázó karikát, majd közelebb lépve átkaroltam s nem spóroltam ki semmit abból a csókból, amit kapott és adott. Ha más a helyzet és nem érzem a tapsikoló nézőközönség minden szempárját a tarkómon, akkor még egészen bele is feledkeztem volna ebbe, de így ki kellett pillantsak a nevetgélő hármasra, majd a másik irányba a lassan kajájába alvó fiamra. Azt hiszem ez most nem ez a perc.
- Fogalmam sincs, de szerintem is jól sikerült, de majd a következő nagyobbat fog szólni - vigyorodtam el, ahogy hátrébb léptem kicsit és megtámaszkodva a pulton görnyedtem kicsit előre a hajóra nézve, még látványosan grimaszolva is. - Azt hiszem ezt le kell meccseld a dinamitduóval - pillantott Grace gyerekei felé, mert ők már nagyjából onnantól lestoppolták, hogy az első, szürke legódarab kiesett a dobozból. Nyilván értették, hogy nem nekik lesz, de azt hiszem arra is rájöttek, hogy főleg a batman volt az anyjuknak lényeges. - Még majdnem a Batmanből is akadtak problémák...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=729502#post729502][b]Grace Erin Green - 2018.07.18. 02:29[/b][/url]

- Kicsit sem - felelte a nő, de általában ilyenkor hazudik és ez most sem volt kivételes eset. Többnyire a tevéjének nem szokott kamuzni, csak ha egyértelmű volt, hogy viccel. Ennél azért jobban féltette a dolgokat kettejük között, hogy komolyan kockára tegye akármi miatt is.
- Sokkal? - kérdezett vissza, mielőtt még a karika az ujjára csúszott volna, az ajkai pedig Kevéére. Most már nyugodtabban állt hozzá, bár a lelke egy egészen kicsi, cinikus része még mindig huhogott a háttérben jó hangosan, hogy 'még mindig visszakérheti éjfél után'. Nagyon tudta magát utálni az ilyenekért, de ezért nem csak ő volt a felelős. Sokkal könnyebbnek érezte eltolni magától az embereket, mint hogy közel engedjen mindenkit és aztán pofára ejtsék.
- Megkérdezném, hogy milyen lesz legközelebb, de úgysem válaszolnál rá - állapította meg a nő, kissé elvigyorodva. Aztán utána a kissé görnyedő Tevét nézte, mielőtt még az etetőszékben félig-meddig alvó kissrácot figyelte pár pillanatig. Úszott az álla a zöldségmaradványokban, de olyan békésnek tűnt, szerette őket nézni ilyenkor. - Valahogy nem lep meg. Örülj neki, hogy Peggy nem csapott le rá, hogy 'enyémenyémenyém'. Csini bizsu, majd elhordja az előkészítőbe, jó lesz!
Ismerte a lányát, tudta, mennyire odavan Kevéért, meg mindenért, ami tőle van, vagy csillog. Ő a maga részéről megelégedett volna azzal is, ha csak az urát megtarthatja, anélkül, hogy aggódnia kéne, mi lesz két nap múlva.
- Lerakom a gyerekeket aludni, addig fújj egyet! - Próbált optimista lenni, adott is még egy futó csókot is Kevének, mielőtt lemászott volna a pultról és óvatosan kivette a kisfiút az etetőszékből, majd elindult a szoba felé, időközben összekapva a csipet-csapatot. Mindeközben pedig egy bizonyos zűr egyre közeledett a kertkapuhoz, de Green szerencsére erről mit sem tudott.