36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. február 25. 21:56 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva. Nyuszi… - énekeltem a dalocskát, ahogy a brekus pici kezeit fogva dülöngéltem jobbra meg balra a lelátó pályához közeli részén csücsülve. Ő éppen a felszálló csapatot nézte nagy szemekkel, miközben mosolygósan billegett a hangomra, néha a hasamnak dőlve a hátával, máskor ügyesen tartva a saját hátát egyenesen. Nincs túl meleg, egy-két fok, ha van, de jól érezte magát én sem fáztam, a fejünkbe húzott nyuszifüles pulcsik pedig jól megvédtek minket a fel-felbukkanó széltől is. Megdörzsölgettem a pici kezeit, amikről folyton letornászta a kesztyűt, hogy ne fázzon neki, aztán oldalra hajolva nyomtam nagy puszit a pofijára, majd mikor felém fordította a szépséges, kékes szemeit a szájacskájára is kapott egyet. Elégedetten kacagott fel én meg vigyorogva szorongattam meg kicsit, miközben kiszúrtam aput a közelben és mutogattam is a törpinek, amennyire sikerült, mondogatva neki, ki is repcsizik előttünk, ezúttal úgy, hogy Tata.
Volt egy csomó hami bekészítve, nekem is, mert mindig eszem, illetve régen csináltam, ha kicsücsültem megnézni a férjecskét, de most nem éreztem túl jól magam tőle, el is pakoltam inkább. Azt hiszem jobb lesz ez így. Lassan az edzés nagyobbik része le is ment, egy fura bácsi meg beszélni kezdett hozzánk, meg a babám felé tartotta a pracliját, én meg picit magamhoz húztam Klarat meg arrébb csúsztam. Abból is csak szavakat értettem mait motyogott, nem értettem minek akar mindenki a babámhoz érni kényszeresen. Ha ismernem kéne őt, se tudom honnan. Inkább csendesen figyeltük az aput a picilánnyal tovább már felállva és a pálya széléhez sétálva.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 11. 16:06 | Link


 Varsó


A barátságos mérkőzéseknek semmi értelme. Nulla. Semmi. Zéró. Akárhányszor vannak, csak a hiszti, a sérülés, meg az időhúzás megy, nekem pedig idegzsábám van, szabályosan érzem, ahogy lüktet a fejemben az a bizonyos ér. Most még nem is akárkivel, hanem az oroszokkal, akik amúgy is arról híresek, hogy milyen jól neveltek a pályán, egyszer emiatt az egyik fogamat is tenyérben vittem a gyógyítóhoz, hogy ja, ilyenkor mi van?
Szóval miután harmadszor akartak leszedni gurkóval, majdnem sikerült Czernyt lekapnom a seprűjéről, hogy ember, ne a szemed mereszd, hanem csinálj valamit, vagy add ide azt a szutyok ütőt. De ugye attól tartottak, ha az az én kezembe kerül, ezért inkább elmozdult a fix addigi helyéről, hogy engem kísérjen és így sikerült is pontot dobni. Igaz, közvetlenül csak azután, hogy izomból járomcsonton könyököltek. Azt hiszem, ha el nem tört, bedagadni akkor is fog. Szép sport ez, szeretem. A meccsen viszont csak addig voltam kivenni a részem, míg egy laza, hetven pontos előnyt össze nem raktunk a fiúkkal, majd jeleztem, hogy  cserét kérek. El is hagytam a pályát, csak nem egészen arra, mint azt a többiek várták volna. Kissé ki is billentem az egyensúlyból a páholy korlátján állva egy pillanatra, de aztán csak rly fejjel intettem a bácsinak, hogy menjen odébb.
- Lemásznék. Köszönöm. - Semmi udvarias nem volt az elhangzott lengyel szavakban, ahogy leugrottam a normál deszkázatra és letámasztottam a seprűmet, majd Majára néztem, miután megtöröltem az arcom - Segíts levennem ezt a szart!
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 11. 17:05 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Szerettem a kviddicset, az apu is és szerintem a pici brekink se lesz ezzel máshogy. Most is csak gyorsan forgatta a fejét ide meg oda, ahogy éppen egy alak elrepült látványosan. Néha még egész hangosan kacagott és örömködött is ennek. Mikor sokan felugráltak, vagy kiabáltak örülve egy-egy gólnak, na, azt különösen élvezte még a kezeit is csapkodta egymáshoz. Már majdnem ment az a tapsikolás, de biztos hamar bele fog jönni. Szeretem, hogy ő is ilyen ügyes, lelkes szurkoló velem, az pedig fontos életünk férfijának, ezért vagyunk itt. Nagyon szeretjük őt és nem hagynánk ki, akkor se, ha ez csak ilyen butaságos meccs. A tétje inkább a túlélés, mintsem más.
Nem igazán kedveltük meg a mellettünk ülő bácsit, szóval fogtuk magunkat és a táskát, aztán leugráltunk jó nyuszikhoz híven az alsóbb részbe, a páholy végébe, a pályához legközelebb eső pontra. Onnan amúgy is minden jobban látszott. Túl jól is, sikerült kiszúrni, hogy mindenek ezek az oroszkák, csak kedvesek nem. Grimaszolva figyeltem az eseményeket, aztán mikor fújtak és mutogattak nagyokat pislogva figyeltük, ahogy nem sokkal mellettünk megjelent egy apu.
- Bocsánat… - préseltem át magunkat egy másik férfi előtt, így elérve a drágához, akinek nem nézett ki valami mesecsodásan az ábrázata. Le is biggyedt a szám, de letettem a stitches hátim, kicipzározva kirángattam belőle a popsitörlőből - mi más lenne kéznél - és a kezébe nyomtam. - Ez majd leszedi a koszt - aztán ügyesen kitoltam picit a csípőm, így a breki kényelmesen csücsült az oldalamon, és a kezeim hasznossá tudtam tenni, hogy a szabad kezén kibontsam a felszerelését. A védőt meg a leráncigált kesztyűt a babás kezembe vettem, aztán a másikról is elkezdtem.
- Azért rendben vagy, Nyuszó? - kérdeztem tőle kicsit aggódva pillantva fel rá, a breki pedig ezt az időd választotta a gügyögve való nagy beszélgetésre az apu felé, akire meregette már a szemeit. Azt észre sem vettem addig, hogy már nyálas volt az egyik nyuszifülem vége, mert korábban azt rágcsizta, most asszem talált mást.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. március 11. 17:06
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 12. 04:33 | Link


 Varsó


Hamarabb lejöttem, mint a legtöbben várták volna, de az arcom még mindig vérzett és az idegeim is kezdtek az elpattanás határára sodródni, szóval mindenki jobban járt, ha én onnan most leegyensúlyoztam. Sokan furán is néztek a lelátón, hogy miért nem a kispad felé repülök, de azt hiszem, hogy ez nem meglepő. Egy néni még hátrébb is ugrott, mintha attól félt volna, hogy most pedig rá fogok esni. Pedig az egyensúlyom hátrafelé billent nagyon durván, amit még épp időben sikerült korrigálnom. Aztán le is ugrottam a padlóra, mielőtt tényleg kiesek innen hanyatt. Letámasztottam a seprűm és még rá is néztem, nehogy valamelyik is hozzá érjen, mert ma nincs kedvem embert ölni.
- Hagydhagydhagydhagyd! - Ismét kiütött a lengyel akcentus a beszédemen, de nem annyira vészesen. Nem akartam, hogy előszedje a törlőt, de már nála volt, szóval a fogammal lehúztam az egyik kezemről a kesztyűt, majd a szabaddal letöröltem a fölös koszt az arcom egyik feléről. Ahol bekönyökölt a csávó, nem értem hozzá. Még éppen csak hogy elkezdett alvadni, mivel már a menetszél nem húzta szét a sebet. Segített az egyik kezemről lerángatni a védőfelszerelést, mire biccentettem aprót.
- Nem úgy nézek ki? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, de aztán csak eltoltam finoman a kezét, hogy innen már megoldom. Nem akartam a gyerek mellett még ezzel is leterhelni, de egyedül nem tudtam volna leszedni. Klara kicsit gügyögött, mire egy igen halvány, apró félmosolyt megengedtem magamnak. - Idefent minden rendben volt? Ha odaadsz valamit, segítek...
Azzal lerángattam a szabad kezemmel a másik védőcuccot is az alkaromról,
aztán leráztam egy kicsit. Sokkal jobb volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 12. 13:52 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- De… de…. - hebegtem kicsit a tiltakozásra állva vele szemben már a törlőkkel a kezemben, aztán végül hajlandó volt elvenni én meg csak ráztam egyet a brekin, hogy le ne csússzon. Nem úgy nézett ki, mint aki boldog, fájdalommentes és teljesen rendben is van, de én nem akartam erre rosszat szólni. Csak kviddics. Ez jár pofonokkal, színes foltokkal és azzal is, hogy néha az ember utána azzal is megszenved, ha csak egy puszit szeretne. Nem mindig ohanabaráti, láthatóan. DE most szerencsére olyan nagy gond nem volt, szóval én csak igyekeztem rám mosolyogni, aztán húztam még ki törlőt.
- Akkor szorítsd össze a fogad - mondtam neki, aztán ahol nem volt nagyon a seb, csak a vér meg az izzadtság és kosz, ott próbáltam óvatosan letörölgetni neki. Bár nem valami bátran értem hozzá, nem akartam, hogy fájjon neki. A brekike is szerette volna megtapizni aput én meg csak sóhajtva húztam őt közelebb és pusziltam meg, hogy majd mindjárt valahogy. De ő csak motyogta tovább a magáét én meg egészen elvigyorodva kérdezgettem vissza tőle, hogy igen? Tényleg? Meg ami éppen jött, nagyon kis társalgós tudott már lenni, csak még nagyon nem érthető, de semmi baj. Közben nyálzott is rendesen, szóval a koszos törlőket félretéve a rongyikáját is kivettem megtörölni a pofiját és elvettem tőle apu karvédőjének darabját, amit rágókának kezdett használni. Olyan kis erősen szorongatta, hogy nem volt egyszerű.
- Ühhüm. Van egy fura bácsi, aki nem nagyon tudom mit akart, de ezen kívül teljesen - mondtam neki összetömködve a holmikat meg ráfintorogva a táskára a sok kajával, aztán inkább összezártam. A napokban valahogy nem voltam nagy evős és nem is esett jól, így nem erőltettem már.
- Hát nem tudom, elbírok mindent, de lehet, hogy a mininyuszi szeretne költözni tőlem - néztem a törpikére aki a megnevezésre meg a vigyoromra felkacagott és a fejét forgatta.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 13. 02:39 | Link


Varsó


Nem különösebben volt affinitásom a törlőcskékre, leginkább lehet, hogy nem ártott volna, ha összefércel valaki, vagy legalább megnyomkod, hogy nincs-e maradandó károsodásom. Nem szeretném, ha az eddig tökéletesen működő arcberendezésem hirtelen deformálódna. No, thanks.
- De? - kérdeztem, de aztán egy ingerültebb mozdulattal kivettem a kezéből, miután a kesztyűmet sikerült levennem. Nagyjából el is távolítottam a dzsuvát az arcomról, olyan szürkés színe lett a törlőnek, mert az arcbőröm és a por nagyon szeretik egymást. De a sebes oldalhoz leginkább hozzá sem akartam érni.
- Még egy ilyen és a nyakadon fogom! - néztem rá figyelmeztetően, fel is szisszenve, de aztán kifújtam lassan a levegőt. Figyelt, amennyire lehetett, az érezhető volt, ezt a részét értékeltem is... na, de, eleve nem volt róla szó, hogy én erre igényt tartok! - Mióta vagy te a felnőtt kettőnk közül?
A kicsi breki közben folyamatosan nyújtogatta felém a kacsóit, egy kicsit sikerült is a talárt elkapnia, de aztán kicsúszott az ujjai közül, mielőtt még azt is megrághatta volna. Szerettem hallgatni, ahogyan beszélgettek, mert hát, kis gagyogós volt, de legalább attól nem kellett félni, hogy majd nem lesz meg a késztetése rá, hogy megszólaljon. Maja közben megtörölgette a kicsi száját, míg én a lábamról is lefeszegettem a sípcsontomat védő rémálmot.
- Hagyd el, szerintem beszélgetni. Nem akarom, hogy beszélgessen veled! - közöltem teljesen őszintén, még fel is szusszanva, de aztán csak megvontam a vállamat. Fejben vissza kellett állnom a jelenre. Azt mondta, mindent elbír, mire kis mosollyal simítottam végig az állán, de egy hangosabb, majdnem sikkantásra a brekire tereltem a figyelmem. - Na, gyere, Kochanie!
A kezem nyújtottam, hogy átvegyem, ha anyu is akarta, majd szorosan magamhoz vontam. Nyomtam pár puszit a homlokára, csak aztán néztem vissza Majára.
- Merre ültetek?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 13. 11:10 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Nem akartam kéretlen tanácsokat adni és azt sem, hogy úgy érezze, valamibe bele akarok szólni, egyszerűen segíteni szerettem volna, de minden nagy békében maradna, ha máskor csendben maradnék azt hiszem. Lesütöttem a szemem, aztán csak bámulgattam a lábán lévő felszerelésre végül a mellkasára és csak akkor próbáltam őt jobb belátásra bírni, mikor törölgetni szerettem volna segíteni.
- Milyen? - pislogtam rá nagyokat, aztán amennyire gyorsan és óvatosan lehetett, be is fejeztem a piszkálását egy kisebb sóhajjal. Nyomtam is inkább egy nagy csókot a nyuszis kapucnin át a kislányunk fejére. - Én… én nem. Csak… segíteni szerettem volna.
A lehajtott fejem nem nagyon akartam pár pillanatig visszaemelni rá, de inkább beszélgettem a brekikével és megtörölgettem az ő száját. Tudtam milyen, mikor nem megy úgy egy meccs, vagy beüt valami buta sérülés, vagy szimplán valami feszültség, de nem mindig hagyta, hogy bármit tehessek ez ellen. Nem szeretem, mikor csak vagyok és érzem, hogy neki valami nem jó. Ez nem normális helyzet… mármint nem túl boldog.
- De nagyon furaság volt, meg hiába mentem arrébb, ő is arrébb ült. Akkor jöttünk inkább előre - vontam meg picit a vállam, mert hát nem volt azért tragédia. Innen egyébként is sokkal közelebb volt ő és jobb a kilátás én meg nem fogok beleroskadni, ha tartogatnom kell a picilányunk popsiját. - Átugribugri van? Hm?
A baba láthatóan élvezte, na nem csak a beszélgetést, de azt is, hogy mehet az apuhoz, szóval óvatosan elfordítottam magamtól kifelé, majd a férjecskéhez nyújtottam. Addig fogtam a kis testét meg popsiját, még nem tartotta biztosan, aztán elhúzva a kezeim felvettem a táskám a kezeimbe.
- Ott, a negyedik sorban… - a fura inges néni mellett. De ezt már nem tettem hozzá, csak fogtam, ami hozzánk tartozott a kezeimbe és bevárva őket elindultam volna…de ó! - Ühm… valami kimaradt… - toporogtam előtte kicsit, szépen mosolyogtam de az most nem volt semmi szándékos, ha csak a tényt nem vesszük, hogy én nem kaptam puszit.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. március 13. 11:10
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 13. 22:41 | Link


Varsó


Nem bántani akartam, vagy beszólni neki, egész egyszerűen csak még nem ment le a vérnyomásom. Nem szerettem az ilyen meccseket, nem volt egyszerű velem utána és ezt még én is tudtam magamról. Szomorú, nem? Hagytam, hogy törölgesse az arcom, igaz, nem voltam oda érte.
Arra, hogy milyen, nem feleltem, csak megráztam a fejemet, mert nem fogok magyarázkodni, amúgy sem gondoltam komolyan a dolgot. Na, nem mintha a nyaka harapásával amúgy baja lenne.
- Tudom, nyuszi, nem is mondtam semmi rosszat - ráztam meg a fejemet kicsit, megsimogatva a kicsinyuszi pofiját. Azt hiszem, hogy meg kéne próbálnom viselkedni, mert mintha bántaná kicsit a lelkét a dolog. Tudhatná, hogy ha ilyenkor eh is vagyok, az nem azért van, mert nem szeretem. Sőt.
- Helyes, mert lehetséges, hogy mondjuk megmutattam volna, hova üljön - jegyeztem meg kicsit sötéten, de aztán csak aprót szusszantam, őt, majd a kicsit figyelve, majd megint őt. Aztán meg is egyeztünk abban, hogy a kicsi lány jó helyen lesz az ölemben.
Közben Majus megfordította a kicsilányt és a kezembe adta, aki lelkesen fújt egy nyálbubit, meg ökölbe szorította a mezem egy részét, míg nekinyomta a fejét a mellkasomnak. Már indultam is volna a helyünkre, de aztán megtorpant a nő, én meg olyan zavarodott sárga szörnyisen néztem rá, hogy mi az, ami kimaradt.
- Oh... Oh! - mosolyodtam el ezúttal normálisan, igaz, hogy rendesen fájt, de nyomtam egy apró puszit előbb a homlokára, majd kicsit lejjebb hajoltam, hogy megcsókoljam. - Hello Babygirl.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 14. 00:44 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Én sem mondtam, hogy rosszat mondott, hát honnan veszi? Csak olyan, mint máskor, ha nagyon nem baba valami, mint morgó a Hófehérke és a hét törpében. Dünnyögős, nem mosolyog szépen, és ha valami jobbra van bal helyett, az se felel meg neki igazán. A szívecske is kicsit olyan negatív volt, attól meg ki lenne boldog. Legalább, amiben tudok, abban szeretek segíteni, csak ugye ez nem mindig könnyű.
- Másik székre? Azt próbáltam, de nem nagyon akaródzott - mondtam neki szomorúan, aztán csak megvontam a vállam. Elmúlt, túlestünk rajta és a brekimhez se ért hozzá végül, mindenkinek így a mesecsodás. Közben Klaracska hamar kiderült, hogy nem velem ugrizik tovább, szóval nagy puszi után tovább is adtam őt. Meg tudtam érteni, hogy oda meg vissza van az apuért, meg a cuccaiért. Mondjuk éppen utóbbi volt a sláger. Rágókának, nyálfelszívónak és kapaszkodónak. De ki hibáztatná Legalább nem sírdogált most, hogy fáj a szájacskája valahol. Nem lesz vidám, ha tényleg bujkálnak már nagyon a fogai, ez elég szomorú.
- Oh… - ismételtem utána a földre nézve a lábikómmal arrébb lökve valami szemetet, aztán néztem csak fel éppen, mikor közelebb lépett. Nagyon széles vigyorral fogadtam a puszit, aztán a csóknál próbáltam őket átkarolni, amennyire lehetett, de pont jó volt, szóval csak a fejem a breku hátának döntöttem, úgy bújtam oda. - Mi apucink.
Nem ment rögtön, de azért elengedtem és szépen elindultam, nem tudtam, hogy most mit is szeretne, mert a pofijának lehet jobb lett volna helyettünk egy szakértő, hiába örülünk neki nagyon.
- Nem kellene lemenni a pofid miatt?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 14. 03:22 | Link


Varsó


Nem tudom, végül magában mire jutott, de az agyam még mindig pörgött, ami nem sokat segített a lehiggadásban, ahogy az sem, hogy hallottam, ahogy anyáznak  egymással a páholytól nem messze a fiúk. Azaz, közösen valaki mással, de majdnem ugyanaz. Maja meg csak segített, nem akartam emiatt morogni, de a sérüléseket rosszul kezelem.
- Utálom az ilyen nyomulósokat - sóhajtottam fel. Nem mintha én nem az lettem volna, de az más, nem húsz év van köztünk, csak nyolc és esetleg nem volt házas sem.
Aztán nem sokkal később Klara a karjaim közé került, én meg szanaszét szerettem, mert hát, az apukája vagyok, ez is a dolgom. Ha már egyszer a csapatkapitányi teendőimből mára alaposan besokalltam és nem voltam hajlandó tovább a pályán maradni. Helyette figyelgettem, ahogyan a mezembe törli a nyálát egy egész kicsit.
- Nem egy boldog ohnak hangzott... - jegyeztem meg, figyelve, ahogy a padlót bámulja. Aztán közelebb léptem, realizálva, hogy mi is lehetett a probléma az imént, nyomtam egy puszit a homlokára, majd az ajkain felejtettem az enyémeket egy pár pillanat erejéig. Kissé esetlenül próbált átkarolni, de lássuk be, sem a breki, sem a póz nem könnyítette meg a dolgát. - Bizony. Csakis.
Aztán felhozta, hogy talán az arcomnak jobb lenne, ha megnézne egy gyógyító, mire felvontam kissé a szemöldököm. A legtöbb mimika nem esett különösebben jól, ez tény.
- Ennyire szarul nézek ki? - érdeklődtem, kissé már majdhogynem kétségbeesett arccal. - Nem fáj vészesen.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 15. 01:06 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Tudom - sóhajtottam egy picit, nem csak ő nem szereti. Én eleve nem annyira érzem magam jól, mikor idegenek beszélnek hozzám, pláne, ha közel is jönnek, arról nem is ejtve szót, hogy esetleg olyan nyelven teszik, amit éppen csak olyan másfél vagy két éve tanulok. Nehéz, de szeretem is azért. Azt, hogy tudja bárki is, hogy azért vagyok itt és már egy ideje a brekikénk is, hogy apunak mindent is kiszurkoljunk. Mert ez fontos és jó dolog. Meg azt is, hogy ez öröm a drágának, öröm néha a többi szurkolójának is, szóval boldogság van.
- Hát mert… - motyogtam lefelé, nem szeretek azért annyira reklamálni, vagy bármit megjegyezni, de vannak dolgok, amire én is érzékenyebb vagyok. Meg majd úgyis lesz olyan időszak, mikor még inkább, ha hasonló lesz az új minikénkkel is, mint Klaraval volt. De végül sikerült célba érni, mert én minden puszimat is megkaptam, mikor meg elhajolt még egy gyorsat loptam a szájáról, de csak olyan óvatosan, nem tudtam mi fájhat attól a sebtől. Szép nem volt, de nem csöpögött belőle minden most már, szóval csak nem lesz baj. Reméltem.
- Nem azt mondtam, hogy nem nézel ki szépen, nagyon helyes vagy a mindennel is, de jobb, mikor úgy tudod, nem kell fájjon, meg úgy nézne ki olyan rossznak. Nem szeretem, ha bajod van - vontam meg a vállam egész picit, miközben el is fordultam már. A végét csak motyogtam, ahogy átlépkedtem a nénibácsik előtt, akik annyira nem kedvelik a mászkálást. Megálltam az ülőhelyek közti lépcsősoron, hogy akkor mi is legyen.
- De azért fáj? Ha lehet, akkor le is lemegyünk veled, vagy megvárunk itt. Tényleg.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 16. 03:30 | Link


Varsó


Az apró sóhajra felvontam a szemöldökömet, de nem kérdeztem vissza rá, mindenkinek jobb, ha csak elengedjük ezt a témát gyorsan, mielőtt felhúzom magamat még ezen is. Mert ilyenkor bizony könnyebben pöccentem be, jóformán csak egy apró sugallat kellett hozzá, nem is komoly ihlet.
- Hát mert? - kérdeztem kissé kétkedő arccal, de nem tartottam sokáig, mert a homlokom ráncolásával még inkább éreztem a húzódó fájdalmat az arcomban, az meg valahogy nem volt ínyemre. Aztán megkapta azt a bizonyos puszit és így kicsit nekem is jobb volt a lelkivilágom. Szerettem, mikor kijön nekem szurkolni, azért az más érzés volt, mikor tudtam, hogy néz a lelátóról. Illetve, hát, mióta megkapta azt az első bérletet, minden pontot neki ajánlottam... kivéve talán hármat vagy négyet, amit egy másik, egészen különleges nőnek. Aki éppen egy hatalmas nyálfoltot hagyott a mellkasomon.
- Tudom, nyuszi, én is jobb szeretem azt látni, hogy minden rendben veled... veletek - néztem rá, majd a kicsi nyuszira, aki továbbra is a fogzással volt elfoglalva.
Kisasszéztunk nagy nehezen, majd megálltunk a lépcsősoron, ahol Maja megint rám nézett, én meg makacsul Klarara szegeztem a pillantásomat, aki a lengyel címerre szorította rá a kicsi öklöcskéjét.
- Megnyugszol, ha lemegyünk és kapok rá egy sebtapaszt? - kérdeztem felsóhajtva végül, felpillantva rá, de halvány mosollyal. Nem bántásból kérdeztem, csak érdekelt, van-e értelme.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 16. 18:21 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Az volt a helyzet, hogy nálunk senki nem csípi időnként az idegeneket, vagyis én egyáltalán nem és a férjecske sincs sok fajtájúért oda. Érthető is ez és jobb is, ha túllépünk rajta. Kicsit még a babunkat figyeltem, ahogy a lábaival kapálózott már az apu kezei között, aztán meg sikerült rávezetni Lewyt is, mit hiányoltam. Tudom, nem túl szép dolog kéregetni, meg úgy akarni ezt-azt - illetve szerintem nem kedves és jó. De végül csak elmosolyodtam meg még én is adtam neki egy nagyot és sokkal jobb volt, vagy legalábbis én már nem hiányoltam semmit, mindenem itt volt ami fontos és a helyére is került a kirakó.
- De ez szerintem mindig így lesz. Mármint… tudod, hogy nem azért mondom, hogy rossz legyen, szeretem, hogy ilyen elszánt vagy és ilyen jó, abban, amit csinálsz, csak nem mindig szép a vége - biggyesztettem e az ajkam utalva a nagyobb sérülésekre inkább. Furcsa volt, mert persze nagyon aggódom és izgulok, de nem olyan szinten, mint ahogy anya meg Levendula ki vannak ezen akadva. Én drukkolok neki és szorítok, hogy jól teljesítsenek, hogy győzzenek, mert akkor nagy boldogság van. Az mindig jó. Nem akarnám, hogy ezt abbahagyja csak úgy, sose kérném azt se, hogy ne mert túl veszélyes, csak nehéz mosolyogni a sebeire.
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem, nem szoktam hazudni. Aztán közelebb lépve kihúztam a kezem a nyuszis zsebből, visszatettem a kapucnim a fejemre és az ujjaimmal a szabadabb kézfejét piszkáltam még meg nem sikerült kicsit bénácskán fogni, aztán már minden rendben volt.
- Nézzük végig, aztán meglátjuk. De te ülsz a furi néni mellé… Hányingerem van a parfümjétől, nagyon nem jó illatú... de nem akartam őt bántani ezért.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 16. 20:25 | Link


Varsó


Szerencsénk volt, hogy megtaláltuk egymást. Mert ugye nekem az egyik nagy problémám a kapcsolatokkal az volt, hogy mindegyik talált valamit, amit megváltoztatott volna rajtam. Ameddig kisebb dolog volt, még belefért, de mikor már olyanok, mint hogy miért nem vagyok otthon többet, miért nem adom oda csak úgy a bankkártyám vagy miért nem hagyom abba a kviddicset, komolyan fel tudtam magam rántani.
- Igen, tudom, mert nem arra figyelek, hogy a vége milyen. Hanem, hogy míg tart, csodás legyen - kacsintottam rá, halvány mosollyal, mert ez nem csak a kviddicsre volt igaz, hanem leginkább minden másra is. De most a vége sem volt rossz, mert azóta, hogy lejöttem, tartották stabilan az állást, ami nem rossz teljesítmény tőlük. Igaz, nem volt az olyan régen, de minden perc számít.
- Szomorú, nem tudom mit szeretnél akkor - ráztam meg a fejemet, lebiggyesztve az ajkam kicsit, majd hagytam, hogy a kacsójával az enyém után kotorjon egy kicsit. - Viszont nagyon szexi nyuszi vagy, mondtam már?
Azzal a néni felé sandítottam, aki annyira nem volt szimpatikus az asszonykának. Nekem sem különösebben, most éppen az előtte ülő mobiljába próbált belenézni, ahelyett, hogy a meccset figyelte volna. Buta, nem is értem, akkor minek jön ki ide egyáltalán...
- Mindenképp, nem szeretném, ha rámdobnád a taccsot, szívecske - ráztam meg a fejemet, majd befelé kezdtem oldalazni, amin csak addig húzták a szájukat, míg nem látták, hogy amúgy ki vagyok. Utána rögtön mosolygás meg nevetgélés volt. Visszapillantottam rá még, majd intettem a fejemmel,
hogy tessen jönni és a mininőmmel az ölemben lecsücsültem a néni mellé.
- Amúgy az én nyúl pulcsim hol van? Kilógok az összképből, nagyon szomorú. - A néni pedig kétség kívül kellemetlen illatokat árasztott. Mint egy francia bordély. Nem mintha tudnám, az milyen...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 18. 04:22 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Nem volt egyszerű a kviddics, és biztos azt mondanák, hogy a kviddicses családoké sem, pedig valahol nagyon az. Mi itt vagyunk őt támogatni, ő meg cserébe megmutatja, hogy ez számított is valamicskét. Ennél több nem igazán kell. Ha csak úgy dolgozna valahol, azért is lehetne aggódni. Eltalálja egy átok, elüti az autó….vagy bármi. Nekem ne mondják, hogy ez az egyetlen veszélyes része egy életnek.
- Szeretlek - pillantottam fel rá széles mosollyal, mai nem csak a mondandójának szólt. Az a kacsintás mindig is nagyon olyan volt, amibe egy pillanat alatt bele tud remegni a lábikó, mint a nagy puszikba is. Szeretem őket, meg a brekinket is. Közben kipillantottam a pályára is, úgy tűnt, még mindig verekedős a kedve a vendégeiknek, de legalább jól állt minden. Még a kacsóm is majdnem az övében.
- Hihi… neeem - közöltem halkan kacarászva, hogy végül vonulva velük azt is kifejtsem, miért is kerültünk le a korláthoz a beszélő, taperoló bácsin túl. De azt hiszem megértette, hogy nem annyira vagyok jól attól, amit a néni áraszt magából, lehet amúgy se lennék, de most nyugodtan mondhatom, hogy az a baj, és ettől görcsölget a pocim is. Nem tetszett az érzés és nem is volt megnyugtató.
- Én nem is szeretném, rendben leszek… nem olyan sokára - tettem hozzá, de csak a lábam elé figyeltem, még a sorba kerültünk, ahol, ha rá nem is, rám nagyon nem néztek kedvesen, mikor együtt jártam az ohanacsomagunkkal. De aztán csak lecsücsültünk.
- Itt van a táskámban az is, nem tudtam szeretnéd-e, vagy szabad-e, de azért eltettem - mondtam neki, aztán csak átbújtattam a kezem a karja és az oldala között, majd magamhoz ölelve a vállának dőltem. Általában ő fent repdes, így elég ritka volt ez, pedig eléggé nagyon jó. A picuri közben nyálban tocsis lett, szóval a szabad kezemmel előhúztam a rongyikáját és megtörölgettem, közben persze csak ráhamizott az ujjamra is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 28. 14:48 | Link


Varsó


- Én is téged, Babygirl - mosolyogtam rá halványan, olyan tipikus apusan. Azt hiszem, hogy ez olyasmi volt, amit nem a nagy nyilvánosságnak kellett tartogatni, de itt is néha megesett. A pályát igyekeztem kerülni a tekintetemmel, mert bár az imént még ott voltam fent, lentről mindig sokkal aggasztóbbnak hatott a helyzetünk.
- Akkor most mondtam - jegyeztem meg, túllépve végre a kissé pedo öreg tényén és próbáltam inkább a jó dolgokra fókuszálni, amiben az arcomban zsibogó fájdalom csak segített.
Aztán inkább befelé oldalaztam a helyünkre, amit néhányan nehezményeztek, de csak addig, míg rájuk nem pillantottam, meglehetősen szigorú fejjel, aztán hirtelen valahogy mindig csend lett.
- Remélem is, nincs kedvem még a gyógyítóval konzultálni arról is, mi lesz, ha nem igazán eszel semmit - néztem rá, hogy igen, azért feltűntek a kis étkezésbeli szokás-változásai, hiába nem dörgöli az egészet az orrom alá. Más esetben lehet, hogy nem aggódtam volna ezen, de nem volt kedvem egy Szofi kettőhöz.
Miután leültünk, lenyúztam magamról nagy nehezen a talárt is, aztán fél kézzel biztosan tartva a brekit a mögöttünk lévő sorban ülő kislánynak nyújtottam azt, aki elég széles, foghíjas mosollyal ölelte magához és szorongatta meg, lengyelül lelkendezve a szüleinek róla, hogy nézzék mije van.
- Ha odaadod, felveszem, csak addig meg kéne fogni a törpenyulam - néztem az ölemben ücsörgő, csendesen nyáladzó Klarara, büszke mosollyal az arcomon, ami azért nem volt jó érzés, de megérte.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 28. 17:43 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Szeretünk nyuszik lenni - jegyeztem meg elvigyorodva, ahogy a pindurkára néztem előbb az ölébe, aztán fel rá, ahogy a kezem az övébe csúszott és megszorítottam. Talán a régi szokásaim sosem hagyom el teljesen, ez lehet az oka annak is, hogy akaratlanul lóbáltam picit még kiértünk a főlépcsőhöz, majd felfelé mentünk. Igaz nem örült ennek mindenki, de nem ültünk annyira belül, hogy sokakat zavarjunk legalább. A túl illatos nénit meg így valamennyire elkerülhettem legalább.
- Ez nem igaz annyira, a doboz répacsíkoknak a felenegyedét, vagy mennyit megettem - majdnem. Hiányzott belőle, igaz se nem a reggeli és nem az ebéd, inkább az uzsonna, és nem pótló, de én megpróbáltam. De nem vagyok éhes, meg leginkább vissza akar szökni minden, amit ennék, így nem is szeretek kísérletezni. Szóval látványosan bámultam a sportcipőmet a földön inkább és csipkedtem a saját lábam. Tudom, hogy ez nem teljesen jó, nem is direkt csinálom. Majd elmúlik, el kell neki egyszer.
Csendesen figyeltem, ahogy kivetkőzik a dolgaiból, meg a kezem is feltartottam néha, hogy megfogok valamit, vagy segítek a brekivel, ha kell, aki nagyon megnézte, kihez kerül az apu ruhája, aztán csak kaptuk a bubikat meg azt a szép fogacsi mosolyt. Nagyon szeretem.
- Ühhüm, cseréljünk… - mondtam neki, a táskám elé tolva, aztán kinyújtottam a kacsóim a piciért, hogy elvegyem, ha odaadja. Amennyiben megtörtént, oldalasan az ölembe csücsültettem a hátát megtámasztva. A kis lábikói még apuéra is átlógtak, kalimpált is kicsit, aztán simizgetésre abbahagyta. Elővettem neki a cumisüveget a babateájával és neki adtam, biztos ő is szomjas már.
- Valahol a minden mellett ott van ám - mondtam neki lefelé nézve, néha én se tudom mik vannak a táskámban. Legutóbb volt benne egy pici kaspó… előtte meg egy csomag gyurma, pedig nem is én voltam. Esküszöm!
- Adjunk gyógypuszit?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 30. 13:11 | Link


Varsó


Tudtam, hogy szeretnek nyúlnak öltözni, a kicsinek több ilyen pulcsija is volt és a csomagok továbbra is csak jöttek a cégtől. Nem, mintha ellenemre lett volna, de azért eléggé nevettem, mikor Maja előhalászott egyet az én méretemben is. Meleg volt és puha, de mégis nyúl fülei voltak.
- A félnegyedét? A házassággal se vártad meg, míg huszonnegyvenkettő lettél - néztem rá sokatmondó pillantással, mielőtt még ismét a kislányra pillantottam. Láttam, hogy piszkálja a lábát, de nem szóltam egy rossz szót sem, csak odanyúltam és a csuklójára fogtam, figyelmeztető pillantással. Nem szerettem, mikor bántja magát.
Lassan kimásztam a cuccaimból, Maja is segített kicsit, de nem nagyon tudott, ebben már gyakorlott voltam.
- Hát jó - sóhajtottam, átadva a kislányt, aztán elkezdtem kotorászni a feneketlen táskában. Ő kicsit kalimpálva figyelte, ahogyan a táskába kotrok, kicsit fel is nevetett. - IIiigen gondoltam.
Pár elég abszurd dolgot, a pelusos cuccot és a színezőt is odébb tolva végül sikerült megtalálnom a barna anyaghalmazt és elégedett mosollyal szedtem ki, igyekeztem semmi mást nem kiverni onnan.
- Az jó lenne, aztán segíthetnél felöltöznöm, mert zsibbad a vállam és így sokminden csak nem egyszerű - pillantottam a vállamra, majd vissza a nőmre.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 30. 22:06 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Hirtelen nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy meg kellett volna mindet ennem, vagy azért mondta, mert megint nagyon rosszul használom a számokat - amiről tudok. Mindenesetre túl jól nem éreztem magam ettől. Ez egy beteges helyzet, én se szeretném, ha odabent a brekikezdeményem éhezne, meg én se akarok, de semmi nem jó, várunk, talán pár nap múlva, vagy majd a jövő héten, az már nem túl sok. Meg addig se nő a fenekem extranagyra, mert majd kérhetünk a pocis tornán két helyet egy helyett.
- Én csak… - néztem fel rá, mikor megfogta a kezem, de végül csak beharapva a szám lesütöttem a szemem éés picit közelebb csúsztam hozzájuk. A tenyereim a combomra simultak, picit remegtek az ujjaim, nem is tudom mitől, aztán inkább őket figyeltem és a babuért nyúltam.
- Visszaadom, ha szeretnéd utána, de úgy csak könnyebb - mondtam neki, fél kézzel más a tasim oldalából kirántva a cumiüveget. Levettem a kupakját, Klara meg egyből megmarkolta a fogókáját és a szájába is húzta azt. Elmosolyodtam a kis oldalát simizve, aztán vártam, még életünk férfija előhalássza a pulcsit.
- Azt hiszem most csak az én szám szabad - néztem az ölembe, aztán vissza rá, a füleim mozgolódtak is a kapucnimon ide meg oda ettől, amin ivás közben akart a brekike nevetni ezért jött a kuckuc, szerencsére nem sokáig és nem lett baj. - Naaaa, óvatosan, nem nevetgélünk ivás közben… Szívesen segítek is, mit szeretnél előbb?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 30. 23:05 | Link


Varsó


- Jaj el ne szontyolodj nekem, semmi baj nincsen, csak szeretem, ahogy számolsz! - néztem rá olyan tipikusan, engesztelős Lewysen, azzal az apró mosollyal, még ha nem is csináltam semmi rosszat. Nem bántani akartam, de az ilyenek mindig megragadtak a fejemben, azzal ellentétben, hogy a magyar szavakat hogyan is kell felolvasni. Az néha még mindig problémát okozott, meglátszott a kihagyás, amit ejtettem, miután ott hagytam a Bkt. - Nem kívánod, ez normális. Kicsit beborultak a hormonjaid, előfordul.
Nekem mondjuk nem volt még ilyen, de nem vagyok nő és terhes sem, szóval asszem semmi meglepő és váratlan fordulat nem volt ebben.
- Tuuudom. - Hagytam, hogy visszavegye egy kicsit a kislányt, de nem azért, mert már nem akartam fogni, csak mindkét kezem kellett hozzá, hogy a nyulat gyorsan és hatékonyan magamra tudjam ölteni és így volt a legegyszerűbb. Kivettem a nyulat, majd el is kezdtem felvenni, miután visszacipzáraztam a táskát. A bal karomra még csak fel tudtam venni, de a jobb már necces volt, szóval csak arra intettem az állammal.
- Annyi, hogy tartani kéne, míg belebújok, mert nem az igazi ez így - ingattam meg a fejem, elhúzva a szám, már majdnem alpakkásan. De csak majdnem, annyira még nem süllyedtem mélyre. - Jól vagy, csöpp?
Kicsit előre is hajoltam, hogy lecsekkoljam, Klaraval minden rendben-e, de a válasz már csak egy fogatlan mosoly volt. Nem viselte meg annyira a tea ügy.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 31. 16:16 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Igen? - kérdeztem vissza felé is fordulva, aztán még el is mosolyogtam a dolgot kicsit. Tudom, hogy leginkább nem volt létező, meg úgy nagyon hasznos se, mikor ilyen mértékeket lőttem be, de csak úgy ki szokott csúszni a számon. Mikor kicsi voltam amúgy is azt hittem, hogy a huszonnegyvenkettő, egy jó nagy és létező szám. Most már azért ennyire nem gondolom komolyan.
- Nem tudom, korábban nem volt ilyen, mikor ő volt odabent - néztem előbb a picilányra, majd lassan a pocimra, amit a puhi, nyulas pulcsi viszont jól elrejtett - akkor sokat voltam éhes, nagyon, és mindig tudtam volna enni legalább két adag krumplit mekis fagyival. Meg cukkinit, azt szeretem. De most, mikor kedvem van is pár perc után már morog a pocimban minden.
Egy nagyobbacska sóhajjal intettem le végül a témát, mert semmit nem értettem leginkább. Mindenki mondta, hogy előfordul, meg azt is, hogy megesik, de ez nekem akkor se volt megnyugtató. Más volt, elhiszem én, hogy lehet másmilyen is egy brekivárás, ettől még nem élveztem most ezt a részét. Nem akartam, hogy ő éhen maradjon vagy bármi legyen.
Klara ügyesen ücsörgött rajtam, amíg az apu kutatott, aztán megérdeklődtük, hogy miben segíthetünk, meg előkerült a gyógypuszi és a tea is. Előbbi ajánlat volt, utóbbi meg láthatóan fontos, mert egyből jó nagy kortyoknak fogott neki a törpi.
- Ühhüm, mindjárt - csúsztam kicsit hátrébb, aztán a közelebbi kezemmel a háta mögé nyúltam a pulcsi végét keresve, hogy ki tudjam húzni, ő meg bele is tudjon bújni. Ekkor a néni nagyon furi fintorokat vágott ránk mögötte, de igyekeztem nem rá nézni inkább.
- Azt mostanság sokszor sikerül. Vagy ivás közben próbál beszélni, vagy nevetni, evéskor meg mohó - motyogtam csak úgy magam elé, mert az első pár alkalommal eléggé meg is ijesztett vele, de már tudom, hogy nincs akkora baj, csak kuc-kuc és rendben is lesz.
- Hova is szeretnéd azt a gyógyuszit?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 31. 22:23 | Link


Varsó | #teambunny


- Persze. Miért, mit hittél? - kérdeztem értetlenül kissé, összevonva a szemöldökeimet. Anno sem bántottam érte, pedig akkor nekem már bőven feltűnt, hogy az a házasságos kor nem stimmel. Magyarul is beszéltem, matekozni is tudtam, de aranyos volt, akkor meg miért kéne bántani? Ez meg így is maradt, csak azóta fejben már rozsdásodtam kicsit.
- Igen tudom, nyuszi, de ha minden igaz, ez nem tart sokáig. Nem merek semmit biztosra mondani, ismersz, nem vagyok nő, meg ismerősi körben sem igen akadt olyan, akinél ezt végigasszisztáltam volna... - fintorogtam, mert hát, az még biztos jót tett volna nekem, nekünk, ha szingli apuka is lettem volna. Pedig sok lap ezt a sorsot jósolta, csak szerencsére egyiknek sem volt megbízható jövendőmondója. - De a dokinénid azt mondta, ezen nem kell izgulni, hamar elmúlik.
Nem elég hamar ahhoz, hogy ne figyeljek rá túlságosan is. De ugye ha egyszer volt egy anorexiás nőd, utána már reflexből mozdulsz arra, ami gyanús.
Kellett a segítség hozzá, hogy nyúllá változhassak, mert ugye igen szexi tudok lenni a haza színeiben, jobb, ha ezt elkendőzöm egy nyúllal. Akinek szemmel láthatóan hatalmas fülei és családja van. Ahogy Maja segített belebújni, fel is vettem, kicsit meg is rángattam, hogy jól álljon és ne legyen sehol begyűrődve, aztán felhúztam a kapucnimat.
- Dziękuję - pillantottam az asszonykára, kis mosollyal, aztán előre hajoltam, hogy a kicsilányunk figyeljem. Persze, minden baba félrenyel néha, főleg, ha nem arra koncentrál, amire éppen kellene neki.
- Életem, át vigyázz magadra jobban, apu megőszül, mire betöltöd a hármat - gügyögtem kicsit, de a grimaszolást elengedtem. Semmi értelme, csak fáj. - Öm. Öm. Öm... oda, először!
Mutattam az arcomra, ahol éppen nem volt sebes és sérült és fájós.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 1. 22:47 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Nem tudom, csak butaság - vontam meg a vállam, én is tisztában voltam vele, hogy nem igazán stimmelnek, nem vártam, hogy ő majd mást gondol. Nem szerettem soha a matekot, de azért a számokat én is megtanultam és rendes sorrendben is el tudom mondani. Néha még a törteket is. Olyan jó értelemben ért a felvilágosodás, hogy nincs ezzel baj, sőt, szóval elmosolyodnom is sikerült végül, legalább tudtam, hogy nincs tragédia se velem, se a szokásaimmal.
- Igen, tudom, a védőnéni is azt mondta nem kell megijedni, ha kicsit több hétig tart, előfordul. Azt ígérte húsvét körül már biztos rendben leszek, vagy csinálunk egy vizsgálatot, ha nem. De azt nem szeretném - borult le a buksim megint kicsit elszontyolodva, sosem voltam oda ezekért. Amúgy is még mindig van egy kis iszonyom a doktoroktól és a tűiktől, nem hangzott fényesen, hogy ha nem kezdek el enni, mehetek vizsgálgatásokra, mert valamim rosszul működik. Csak reméltem, hogy azért bennem van a hiba és a kis gyümigombócunk rendben lesz. Most először gondoltam bele igazán, hogy jobban is aggódhatnék miatta, de még olyan pirinyó, azt hittem nem lehet gondja.
Közben én segítettem is és a picilányt is ügyesen fogtam, hogy mindenki nyusziskodhasson az ohanából. Tudom milyen furin nézett az apu, mikor Klaraval bontogattuk az új ajándékát, amit valami érdekes lengyel cég küld mindig, és előkerült egy nagy, harmadik, füles pulcsi is. De jól állt neki, akkor is, ha mereven ellenkező fintorgást tolt a tükörbe, mikor a fürdőben megnéztük magunkat együtt. Pont olyan nagyon, mint most figyeltünk a köhécselve nevető törpére. Nem igen hatotta meg, minket jobban megijeszt vele, nem lesz ez így jó.
- Mondd meg apunak, hogy a szürke is pont elég szépen áll neki - hajoltam közelebb a babuhoz, hogy a buksija mellett sutyorogjak, azt tudtam, hogy Lewy ettől még hallja, nem is az volt a lényeg, hogy ő ne.
- Pont oda? - mosolyogtam rá, hogy aztán a füleimmel együtt hajoljunk oda arra a nagy puszira, amit a cumisüveg heves rázásával örömködött meg a kislányunk is. - Szurkoltunk ám nagyon még repkedtél is.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. április 4. 23:38
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 4. 23:25 | Link


Varsó | #teambunny


- Nincs bajom a butaságokkal - ráztam meg a fejem, holott ez nem volt teljesen igaz. Az ő butaságaival nem volt baj, mindenki másétól agyvérzést készültem kapni, lehetőleg több ízben is. Már, aki érdekelt annyira, hogy egyáltalán tudomást vegyek róla, hogy hülye. Maja viszont teljesen más lapra tartozott.
- Elkísérlek, ha mégis. De én is remélem, hogy nem. - Fogalmam sincs, ezt miért hangsúlyoztam ki, hiszen minden vizsgálaton ott voltam eddig, kivétel nélkül, ami nálam nagy szó, mert amúgy nem éppen egyszerű az időbeosztásom, főleg nem, mikor reklámok is vannak. De ez olyan volt, amit nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söprögetni, mégis csak a gyerekemről van szó, meg életem nőjéről.
A nyúlság nem volt egy egyszerű kaland. Szerettem a lengyel cégeket, mert nagyon édes dolgokat tudtak küldeni Klaranak, annak ellenében, hogy majd teleszemeteljük azzal is az instát, ami így is úgy is megtörtént volna. A nyulas pulcsi is így szülte bele magát a köztudatba, az én méretemben is, amit lássuk be... nem felhőtlen lelkesedés övezett elsőre.
- Anyu tudja, hogy furcsa ízlése van, ne is törődj vele, Törpilla - simogattam meg futólag a kicsilány arcát, mielőtt visszanéztem volna az anyjára.
- Oda bizony, hát most mondtam! - vágtam rá szinte azonnal, határozottan, a szemem sarkából pillogva rá, hogy ugyan mi nem volt érthető. - Igen? Mennyire nagyon?
Persze, tudtam, hogy szurkolnak, valahogy mindig jobban ment, mikor kint volt legalább Maja a meccseimen. Arról nem beszélve, mennyire unták már a random szurkolócsajok, hogy neki ajánlottam, mindent is, kivéve, mikor épp Klaranak. Shame?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 5. 11:27 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Éreztem, hogy nem teljesen így van, de azt is tudtam, hogy ez inkább nekem szól. Elég sok idő volt, mire úgy nem éreztem magam nagyon rosszul vagy kellemetlenül bárki előtt, ha olyan csuszizott ki a számon, vele sem volt ez másként. Aztán vigyorgott vagy mosolygott, de nem kicsúfolósan, amitől fel is lélegeztem. Ettől még nem szeretném, ha egyszer rájönne, hogy ez már nem kell, mert nem elég nagylányos és okos.
- Én csak remélem, hogy nem kell menni - mondtam egy kisebb sóhajjal az elcsomagolt muffinra nézve. Biztos megvan ennek is az oka, mint minden szédülésnek vagy fejfájásnak ilyenkor, mégis nehéz, lehet csak azért, mert hittem, hogy majd ez is mehet olyan könnyen eleinte, mint legutóbb. De nem baj, ettől még örülök, mert az ok, amitől ilyen szenvedős ez, megéri. Még nagyon pici és nem is ad magáról túl sok életjelet, de ez nem is baj.
- Nyuszi hopp - közöltem a hadonászó pindurkával, aki erre elnevette magát. Ma már annyit kellett énekelni, hogy az a csoda, ha az első tisztán érthető szavai nem ebből lesznek. Aztán én elvettem és megkapta az iszijét, az apura meg felkerült a pulcsi is, de a mondatra csak grimaszolgattam egy kört. Nincs is semmi baj az ízlésemmel!
- Shhh, tuuudom - mondtam elvigyorodva, ahogy oda is hajoltam, aztán kettő is lett abból a pusziból hirtelenjében. Elvigyorodva fogtam az érdeklődését vesztett cumisüveget, úgy tűnik a kishercegnőnek is elég volt belőle, aztán fogtam a kezét és megemelgettük és még juhúztam is mellé ő meg csak vigyorgott, ahogy eltártam a kezeit és hagyta is azt. - Iiiiilyen nagyon.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 7. 02:24 | Link


Varsó | #teambunny


- Én is remélem, sokkal jobb lenne, ha nem kellene menni. Inkább vinnélek titeket fagyizni, mint orvoshoz, a hercegnőnek is sokkal jobban tetszene az úgy - pillantottam a kicsi lánykánkra. Csodaszép volt, ahogyan csendesen rágcsált akármit is, ami éppen a keze ügyébe akadt. Már akkor is nagyon oda voltam érte, mikor először húzta oda a kezemet a pocakjára, hogy bizony, épp az előbb rúgott. Ez pedig azóta csak egyre inkább fokozódott, ami olyan furcsa volt, nem tudtam, hogy lehetséges.
- Mindig hoppolnak a nyuszik? - érdeklődtem, felvont szemöldökkel figyelve a lánykáimat, akik ugye énekelgettek, méghozzá nem is keveset. Kifejezetten aranyosak voltak, szerettem mikor játszogattak.
Lassan sikerült engem is beleimádkozni a pulcsiba, ami azért nem volt egy egyszerű mozdulat, de mi jó csapat vagyunk, éppen ezért sikerült is lassan megoldani. Épp csak Klara nem vette ki belőle a részét, de csak azért, mert lelkesen itta a teácskáját.
- Akkor meg mit kérdezgeted asszony? - vontam fel a szemöldökömet, nem túl magasra, mert senkinek nem hiányzik, hogy megint elkezdjen vérezni az arcom, köszönöm. Se nem szexi, se nem higiénikus. De legalább a puszijaim megkaptam. - Jobb is.
Aztán kicsit összehúzott szemekkel figyeltem, ahogyan a kislány nevetgél a juhúzáson, míg el nem mosolyodtam.
- Akkor már értem, miért sikerült ennyire jól az egyenlítés. Nem is tudom mit csinálnék, ha nem lennétek itt szurkolni... - biggyesztettem le az ajkaim kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 7. 10:39 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


A doktornéni kérdésköre egyikünket se dobta fel soha, bár lehet őt leginkább azért, mert tudja, hogy én nagyon nem szeretem ezt. Ő fogta a kezem a másik babunál is már vérvétel közben is, mert undi volt és nagyon rossz. Az egyetlen hely, ahol vér volt és elviseltem, az a kviddicspályán történt, a tűkkel meg az egyetlen kalandom a pc-m, de az nem is volt olyan vészes. Szerintem itt se ez, csak az orvosok ténye, amit ennyire eh módon viselek.
- Az tetszene nekünk is, bárhova szívesen megyünk, a közös kirándulások, ha csak azért is, de jók. - A fagyi ezerszer jobban hangzott, el is mosolyodtam a brekit nézve és tartogatva őt félig a lábikóját, félig a pocim simiztem meg. Elég sokszor csináltam utóbbit korábban is, nekem ez olyan jó dolog, én tényleg szeretem, hogy van odabent egy mini mi, csak nehéz. Pár hét és már nem csak egy kicsi breki lesz, de egy pici fiú vagy lány.
- Azt szeretünk, mikor hárman vagyunk otthon Volttal, ő szokott nekünk ugrálni rá, meg néha mi is, akkor nevetés van és boldogság - mondtam széles mosollyal, bár utóbbi nem csak akkor volt azt hiszem, tényleg minden a lehető legnagyobb rendben ment már jó ideje, nehéz is volt elhinni, de nagyon örültem ennek. Közben segítettem öltözködni, fél kézzel azért fogva a pinduri ivóbajnokot is.
- Shhh, szeretek biztosra menni - bólintottam is mellé egy picit, csak azután érkeztek a megduplázódott puszik a pofijára. Ehhez sok rajongója nem szokott nagy tapsikolással örvendeni, de ezen legalább már túl tudtam lépni, főleg mert itt volt a törpike, akivel már ügyesen gyakorolgattuk, hogyan örülünk az apucinak. Ő szerintem csak a hangokat kedvelte még, de nagyon boldogan tudott sipítozni.
- De itt vagyunk, nincs olyan, hogy nem - ingattam meg a fejem, ami bár lehet felelőtlen kijelentés, de én mikor iskolában lett volna a popóm helye több, mint két éve, akkor is kicsücsültem a lelátóra nézni és drukkolni, meg nagy pocival is később, nem hiszem, hogy bármi akadály lenne.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 9. 23:51 | Link


Varsó | #teambunny


Igazából elég sokat szoktunk együtt mászkálni, akkor is, ha éppen elég sok dolgom volt. Ha mást nem, egy órácskás sétára a parkba, vagy hasonló, de valamit mindig be lehetett és kellett is iktatni. Eleinte csak ő meg én, meg ugye a nagyfiú, aztán meg a kicsi hercegnő is. Néha még elmentünk kettesben, de az ritkább volt.
- Persze, hogy azok - biccentettem röviden, ezen nem volt mit vitázni, hiszen szerettem őket. A pillantásom a kezére siklott, ami félig a picibrekit, félig a pocakját simogatta. Még nem igen vertük nagy dobra és ez jól is volt így.
- Jó, de ismerjük be, ő szinte mindig ugrál - néztem rá sokatmondó pillantással, hiszen Voltról beszéltünk. Igaz, hogy már nagyfiú volt, egészen hatalmas a kis maszathoz képest, amit anno ölben hoztam haza, de még mindig rám ült, belemászott a bőröndömbe és körbeugrálta a kertet. Közben nyúllá vedlettem, amiben Maja segített nekem.
- Máshova szeretted volna? - kérdeztem, talán egy egész kicsit provokáló hangnemben, a tekintetemet mereven a pályára szegezve addig is, aztán a szemem sarkából pillantottam rá, apró félmosollyal a szám szélén. Egy kicsit közelebb is csúsztam hozzájuk, nem olyan nagyon feltűnően, csak épp hogy ott legyek.
- Tudom, nehéz is téged meggyőzni a maradásról, akkor is, ha éppen muszáj lenne - forgattam a szemem kicsit, majd felhúztam a kapucnimat, Maja felé nézve. Még a colgate mosolyom is megcsillant. - Szép vagyok?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 10. 02:44 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


A kis családi kiruccanásokat szerettem, akkor is, mikor csak még Maja voltam, ő meg Lewy, és a vizsgáim után beültünk egy teára, meg akkor is, mikor csak annyi idő volt, hogy a messzire utazás miatt elkísérjük ki a csapathoz és elindultunk előbb, hogy brekisen és Voltosan a parkon át mehessünk. Bár előbbi nem is olyan pici dolog volt, mert ugye megmondta, hogy majd vesz nekem télikabátot. Nem szó szerint, csak ugye anya szerint nem lehet a neveket változtatgatni, mint a viseletet. Aztán ő erre rácáfolt, meg olyan nagy dolgokat kérdezett. Nekem meg utána szerintem legalább két napig csak remegett a lábam minden órában, mikor eszembe jutott. Most is kihozza ezt bizony, de most az a pindurka bogyós gyümölcs okán a pocimban. Olyan jó és még mindig nehéz elhinni, hogy bizony, lehet még babunk és tényleg szeretné ő is, és nagyohana. Néha reggel csak úgy érzem, ahogy a pillangók hozzák a kézremegést vagy a lábikómba a gondolatra. Ez jó, nagyon.
- Tud ütemre is, meg forogni, és egy-két lépést a keringőből, a négyszögelést nagyon ügyesen - magyaráztam még egy kicsit a szőrmókunk helyzetét, akire nagyon büszke is voltam. A tapis mindig lelkes volt és mikor otthon csináltam valamit, ő is velem. Tudja a popóját is rázni, de azt be se kell mutassam. Azt lassan a babának is megtaníthatom és riszálhatjuk együtt! Akár nyusziként is, ahogy most itt hárman már hirdetjük. Mert bizony, apu is betársult.
- Én...nem...csak... - végül becsuktam a szám. Tudom, hogy csak úgy piszkál, nem akar rosszat, de ilyenkor mindig kicsit magamba zavarodok, néha el is pirulok és úgy érzem magam, mint egy nyuszi tényleg. Be is húztam a füleim a brekit szeretgetve kicsit.
- Nem értem mire gondolsz, én mindig ott vagyok, ahol lennem kell - jelentettem ki nagyon határozottan, pedig az igen ritka. De tényleg nem nagyon engedtem akkor sem, mikor a kilencedik hónap elején én ki akartam totyogni a nem is messzi városban lévő idegenbeli meccsükre is. Csak ő ennek nem örült, pedig akkor már tudtam, hogy nem olyan sokára eljön szünetre, mert várjuk a picilányt, mégis menni akartam. Az utolsón és az első meccsen is ott akartunk lenni. Hol egyben, hol már kettőben.
- Nagyon szép vagy - haraptam a számra, miközben a breki popsija alá nyúlva megemeltem, így a feje az enyémmel egy magasságba került, aztán az apu felé tartottam, hogy megcsodálhassa a füleit - inkább megkóstolja, mint az enyém, mert egyből húzta is a szájába.
- Ugye nagyon csinos az apu? Tetszik nekünk, igaz? Vissza szeretnél menni?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 11. 10:48 | Link


Varsó | #teambunny


Részben anno azért is maradtam, azt hiszem, mert nem születhetett kétség affelől, hogy Maja figyel rám. Még amikor nem is csináltam semmi fontosat, is rám figyelt és arra, hogy mit mondok, vagy csinálok, nem pedig arra, hogy mennyi pénzem van, vagy a sajtó mennyire kapott fel. Ez pedig így is maradt, azzal a kis plusszal, hogy rá kellett jönnöm: szeret engem.
- Nem is értem, hogy tudtad rávenni, hogy ilyeneket megtanuljon! Boszorkány - nevettem el magamat, bár tény, hogy nem csak ezek voltak érdekesek abból, amiket Volt tudott. Asszem túl sok időt töltenek együtt, ami alapvetően nem lenne baj, csak mégis furcsa a legtöbb embernek.
- Csak...? - kérdeztem vissza, nem igazán segítve a zavart helyzetén, szerintem kifejezetten undok vagyok, nem is értem, hogy jöhetett hozzám egy olyan lány, mint Maja. A csapattársaim is igen csak megkérdőjelezték a dolgot az elején.
- Ez igaz. Mellettem - pillogtam pár pillanatig a brekire, kerülve a szemkontaktust a nagybetűs nővel, mielőtt rásandítottam volna, féloldalas, már majdhogynem szégyellős mosollyal. Előtte sosem mondtam ilyeneket nőnek, de ő volt a jobbik felem, az a bizonyos. Ezt pedig jobban megbecsültem, mint ahogy az elsőre látszott. Szóval apró szusszanással nyomtam egy csókot a homlokára, mielőtt még visszafordultam volna a meccshez. Katasztrófa volt, ami a pályán fojt, Dragunov és Smith közrefogták Gabrjelt, aki végül pánikba esett és random eldobta a labdát. Ezért én magam rúgtam volna le a seprűjéről, ha még fent vagyok, meg is feszült az állkapcsom rendesen. Ezen csak az segített, hogy a kicsilányom a látómezőmbe került, kitakarva előlem a zajló jelenetet.
- Persze, hogy vissza szeretne - vettem át óvatosan, ellazítva az izmaim, majd finoman, de biztosan tartva átvettem a kislányt. - Szerinted mi   a szart művelnek a pályán?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. április 11. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek