36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. január 25. 15:06 | Link

Krisztike
Amszterdam

Mit csinál az ember, amikor megbukik egy olyan tárgyból, amire még három tárgyat építenek rá, és kvázi az egész szak alapja? Tanul. Tanul és a változatosság kedvéért tanul. S mit csinálok én? Elutazom. Még az országot is elhagyom, mert Kriszta azt mondta, jó lenne. Hát de még milyen jó lenne. Szóval a spórolt pénzem egy jelentős részét beáldozva ugyan, de most már az elgémberedett végtagjaimat nyújtóztatom Amszterdam egyik sokat fotózott utcáján. Az öcsémnek megírtam, hogy egy kicsit el kellett utaznom, de nem mondtam semmi többet, mert biztos voltam benne, hogy nem helyeselné, vagy nem értené a dolgot. Meg azt is, hogy hétvégén jön a kisebbik öcsénk, majd pátyolgassa. Még ördögszarvat is kapott. Remélem, felismerhető.
- Szóval azt mondta, hogy ez szép és jó, de hiányzik belőle valami. Tudom-e mi az. Mondom nem. És erre így sóhajtott egyet, de akkorát, hogy azt hittem, a lelke is kiszáll belőle, erre közölte velem, hogy a lelkesedés. Hogy ezt a sok anyagot, mintha csak bebifláztam volna, de nem érezném át. Hát teljesen ki voltam tőle akadva, hogy ez most így mégis hogyan gondolja. Mert amúgy van is tudom, hány ezer oldal után, ő azt hitte, hogy mint valami megszállott fanatikus, majd lelkendezve válaszolok a száraz kérdéseire. Örüljön neki, hogy tudtam válaszolni.
Eddig nem mondtam el, mert mindig csak legyintettem rá, hogy nem számít, de igazából ezzel pont, hogy magamat hergeltem. Így amikor Kriszta kitalálta, hogy jöjjünk el ide, mert lesz valami mókás, beöltözős parti, azt mondtam, hogy jó. Ő nevetett, de én komolyan gondoltam. El akartam szakadni onnan. Annyi minden őrültség van mostanában a környezetemben, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Muszáj szabadulnom. Egyszerűen muszáj.
- Na és neked mi az indokod, hogy nem akarsz ott lenni, hamm?
Kérdezem én is, mire újra erőt gyűjtök a normális hangnemhez. Azt hiszem egy kicsit ki voltam akadva az előbb, de hát oda se neki, nem hiszem, hogy ezért leteremtenének.  
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. január 25. 17:46 | Link

Ervinke :Ł



Belekarolok a mellettem haladóba. Kicsit izgatott vagyok, hiszen régen jártam már ezen az utcán. Igaz akkor kissé más formában sétálgattam, nem volt ekkora nyugalom körülöttem.
– Ez egy hülye, az ilyenek nem értem minek tanítanak. Tuti, hogy ezzel nyújt magának olyasfajta örömöket, melyeket otthon nem kap meg – még én is fel vagyok háborodva. Sosem szerettem az olyan oktatókat, akik az erejüket így fitogtatják. Gusztustalan ez a módszer. – Remélem legalább az arcába löktél valamit – egy hatalmas adag kávét, pohár vizet, vagy csak beleköpött az arcába. Bármelyiket is választotta én bizony büszke lennék rá. Mondjuk így is az vagyok. Ervin okos gyerek, de ezt már annyiszor hangoztattam neki, hogy inkább magamban tartom a mai napon.
– Mi lenne? – nagy szemekkel pislogok fel rá. – Szabad vagyok, élek, nincs munkám még mindig és szülinapod van, kell ennél több? – megvonom a vállaimat. Nincsen hatalmas oka annak, hogy el szerettem volna jönni az országból.
– Jajjj képzeld, elhoztam legsötétebb álmaidhoz tartozó egyik gúnyát. Mármint, velem kapcsolatos álmaid – bájosan vigyorgok rá. Van valami, amit még legelső találkozásunkkor úgymond megígértem, s bizony azt kell mondanom, hogy „kapcsolatunk” megérett arra, hogy előkerüljön a fekete-fehér gúnya, melynek köszönhetően kedves szavakkal fogadnának egy templomban.
– Hogy van a testvéred? Örült annak, hogy végre nem nálatok sátrazok? – kicsit pofátlan vagyok és túl sok időt töltök náluk. De nem tehetek arról, hogy jó a társaságuk, s velük sokkal jobban érzem magamat, mint a saját családommal. Akkor rontották el ezt az egészet, mikor legelőször beengedtek magukhoz. Na, nem mintha adtam volna nekik esélyt, lecsaptam rájuk, mint egy tornádó.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. január 28. 13:27 | Link

Krisztike

- Sosem akarnék ilyen lenni, és mégis azt mondják, hogy az ilyen emberek állják meg a helyüket a legjobban a világban. Szóval el kell gondolkoznom, hogy jól akarok-e élni, vagy jó ember akarok-e lenni. Nem nagyon hittem, hogy ez egy nap reális probléma lesz.
Elhúzom a számat, mert tényleg nagyon gáznak érzem, főleg egy ekkora fokú igazságtalanság esetén. Meg amúgy is, mert nagyon nincs kedvem olyan emberré válni, mint amilyen anyám lett. A otthon látottak miatt döntöttük el mind, hogy mi nem leszünk olyanok, és lásd, hol tartunk, dolgozunk, iskolába járunk, megint dolgozunk, néha pedig összeesünk a fáradtságtól, és amikor begőzölünk, nem nézve az árat, elmenekülünk. Nem pont a legjobb megoldás, de szükséges. Minden egyes lépéssel egyre jobban kitisztul a fejem, elpárolog a dühöm. Nem is érdekel, ha megbuktam, hát megbuktam, majd a következő alkalommal, olyan átéléssel adom elő a dolgokat, hogy csak néz majd.
- Nagyon szerettem volna, de annyi idős, mint a nagymamám, ha megteszem, a nagyi kitér a hitéből, ebben szinte biztos vagyok. Mert megtudná valahonnan, és akkor aztán lesz kapsz. Elég bajt akasztottunk már így is a nyakába.
Itt vagyok én, aki eljegyezte Claire-t, majd mégsem tartotta be az ígéretét, Bence, aki kimaxolta az új élet fogalmát, és Márton, aki jobb ötlet híján a nagyihoz ment, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy rögtön az első alkalommal teherbe ejtette a barátnőjét.
- Ha kell munka, jöhetsz hozzánk, komolyan. Daisy lassan teljesen egyedül marad, mindenki felmond, vagy mondjuk Dávidékhoz, ott is mindig keresnek új embereket, vagy ha mondjuk a minisztériumba mennél, akkor Karin szüleit is kérdezhetjük.
Nem rendelkezek sok ismeretséggel, a polgármesterről például tudom, hogy most nagyon necces a körülötte légkör, oda biztos, hogy nem küldeném Krisztát. Azt nem tudom, hogy mennyire jönne be neki az italcsapolás vagy a pincérkedés, esetleg a minisztériumban az, hogy valakinek a titkárnője vagy a titkárnőének titkárnője legyen. De aztán meg lehet, hogy pont erre vágyik éppen. Ami azt illeti, a nők nagyon furcsák tudnak lenni.
- A legsötétebb álmaim? Óóóó...hogy az.
Először nem nagyon értem, hogy mire szeretne kilyukadni, de aztán, ahogy visszakérdezek, már tudom is, hogy mire gondol. Hogy az. Nem hittem volna, hogy tényleg képes lenne a kedvemért egy ilyen öltözéket bevállalni.
- Perverz... és nagyon szexi. Alig várom már, anyám.
A második mondatot már a füléhez hajolva búgom, apró csókot adva a nyakára. Van valami különleges ebben a nőben, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ne lenne az elkövetkezendő hatvan évben is része az életemnek. A hatvanegyedikben meg majd visszatérünk a témára.
- Elvolt veled, szerintem. Ő egy kicsit tartózkodó a lányokkal. Eléggé mások vagyunk, és azt hiszem kicsit bosszantja is, hogy nekem olyan könnyen megy a lányokkal, ő egy kicsit tartózkodóbb. Tényleg, nem is beszéltük meg, hogy miért álltál tovább. Miért?  
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. január 28. 18:51 | Link

Ervinke :Ł



Sóhajtok. Reménytelen ez a dolog. A professzorok külön állatfaj, legalábbis az én szememben. Mindegyiknek megvan a maga bája, de egy dolog közös bennünk, azt hiszik, hogy övék a világ. Sok mindent megengednek maguknak, s szerencsétlen diákok pedig nem állnék ki az igazukért, holott sokszor csak határozottabban kellene felszólalniuk. Tudom, hogy ilyenkor attól félnek, hogy bukás lesz a vége. De vajon eljátszhatja-e ezt egy oktató akkor is, ha többen szólalnak fel ellene? Tényleg érdekelne ez a dolog.
– Ervin, szerinted jó ötlet lenne az, ha mi ketten egy helyen dolgoznánk? – elnevetem magam. Meglenne a maga pikantériája, s biztosan élvezném is az elején, de hogy őszinte legyek, az nem az én világom. Már, ami a pult másik oldalát jelenti. Túl hamar ugranék neki az olyanoknak, akik beszólogatnak. Hamar repülnék kifelé az ajtón. – Olyan cuki, hogy így belejöttél az állásközvetítő szerepbe, de nyugi már – kezemet a vállára teszem, finoman végig simítok rajta. – Minden oké, ha majd megszorulok te leszel az első, akit felkeresek azért, hogy miféle ajánlataid vannak – mosolyom ott szunnyad lankadatlan. Imádom benne, hogy ilyen. Egyből ezernyi és egy gondolata és ötlete van, melyet egyből megoszt. S nem a saját érdekeit nézi, hanem a másikét. Ritka manapság az ilyen.
Fejemet kissé megdöntöm, s úgy várok arra, hogy leessen neki. Okos fiú ő, lassan már félszavakból is képes rájönni arra, hogy mit akarok mondani. S most sem okoz csalódást.
– Az ígéret… – bár csak a levegőben lógott eddig, de azt hiszem bőven rászolgált arra, hogy megmutassam neki. Elvégre csodás ismeretségünk, eme hacuka említésének köszönhető, többek között. Csókja nyomán, testem libabőrös lesz és egy kisebb sóhajt hallatok. Ismét rádöbbenek, hogy ezt még egy ideig nem fogom tudni, megunni.
– Jajj Édes, most komolyan – megállok egy pillanatra, s szembe fordulok vele. – Hogy élnéd, a végre megkapott életed, ha egy liba várna mindennap otthon? – elnevetem magamat. Jó buli volt ez tagadhatatlan, kifejezetten élveztem a társaságukat. De van egy határ, amit meg kell tartanunk, nem örülnék neki, ha Ervin azt érezné, hogy ráagaszkodok. Bár az kétségtelen, hogy az én életemben jelenleg ő az egyetlen olyan férfi, akinek jelenlétét huzamosabb ideig képes vagyok elviselni.
– Hiába élvezetes veletek lógni, egyszer csak megunnál, azt meg nem viselném jól – lebiggyesztett ajkakkal nézek rá, s még az elveszett kiskutya szemeket is bevetem. Tudom, hogy ez nem igazságos, de muszáj néha bevetni ilyen praktikákat, hogy érezze a humoros oldalát is a dolgainknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. február 12. 17:01 | Link

Krisztike  Love

- Én örömmel betanítanálak, csak tudod, olyan szűk ott a hely…
Most rajtam a sor, hogy sóhajtsak egyet, mintha olyan nagyon bánnám a dolgot. Szegény kicsi én, ha be akarok tanítani valakit, akkor hozzá kell érnem. Hát igen, az élet piszok mód kegyetlen bír lenni. Annyira nagyon sajnálom, hogy… ja, majd pont én, sajnálom azt, hogy egy lányhoz kell érnem. Hahahaha… még a feltételezés is sértő. Nem, még nem unom a dolgot, de igen, el fog jönni a nap, amikor majd megállapodok valaki mellett, és őt majd feleségül veszem, és gyerekeink fognak születni, és diplomám is lesz, meg olyan munkám, ahol senkinek se nyomulok neki, és le se öntenek. Egy nap majd ez is be fog következni, de még nem érzem készen magam rá teljesen. Addig pedig nem kapkodok, mert úgy akarom élni az életem, hogy ne bánjak meg semmit, és hogy amikor majd visszanézem életem filmjét, akkor a halál is élvezze a legalább fél órás előadást.  
- Ajánlataim… Hajaj, ha te azt tudnád!
Nevetek fel, mert hirtelen a szemem előtt egy csomó opció megjelenik. Lehetne elég sok minden. Szexi takarítónő, vagy a nő, aki főz ránk, vagy csak simán szórakoztató társaság, persze elengedhetetlenül aprócska ruhában, és állandó jókedvvel. A dolog nem is lenne rossz, főleg, ha a tesóm kimozdítása is szóba jöhetne, vagy legalább a bátorítása, de sajnos ilyen luxusra végképp nincsen keretünk. Nem mintha Amszterdamra lenne, és lásd, mégis itt vagyok.
- Ez mondjuk jogos, csak néha elgondolkozok, de azért, mint láthatod, nem tartok még ott, hogy csakúgy feladjak mindent, igent mondjak egy asszonynak. Fognám magam, és onnantól én lennék az öltönyös, aktatáskás úr, aki minden reggel elmegy a dolgozóba, és este fáradtan, de türelmesen hallgatja, hogy valaki már megint csúfolódott matekórán, vagy, hogy a szomszéd asszony egyre rövidebb hancurkákban fogadja a kertészt, és különben is, milyen kertész az, aki inkább a házban van, és nem kint a kertben. Remélem, ha egy nap eljutok ide, akkor a szomszédom leszel, és nézhetem, ahogy rövidül a szoknyád.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hihetetlennek hangzik jelenleg, de őszintén hűséges lennék a másikhoz. Hűséges voltam Claire-hez is, és amikor válságot éltünk meg éppen, akkor Lexához is. Remélem, ha egy nap összesodor minket megint az élet, akkor már tudunk majd egymásra máshogy is tekinteni.
- Szerintem te pont nem olyan nő vagy, akit megunhatnék, de ha így lenne, ha unalmassá válnál, akkor magam kergetnélek el.
Bizonyítva, hogy még egyáltalán nem unalmas, közelebb húzom magamhoz, és miközben szorítom, szinte már követelően csókolom meg. Igen, ez a nő itt és most hozzám tartozik, és ez így van jól. Magyarországon ezt nem mondhatom el, tudom, de itt most kiélvezem, hogy be kell érnie velem, és mindent megkaphatok, amire csak vágyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 12. 18:13 | Link

Ervinke  Love



Betanítás.. Azon már túl vagyunk. Egy röpke pillanatra visszaemlékezem az első találkozásunkra, s egy jót mosolygok rajta. Ki gondolta volna, hogy egy hirtelen jött, állatias cselekedetből ez lesz? Gyanítom, hogy egyikünk sem számított rá.
– Megsúghatod majd őket – nézek fel rá mosolyogva. Vannak elképzeléseim, de az nem jelenti azt, hogy ő is olyasmikre gondol, mint én. Tekintve azt, hogy az előbb milyen komoly ajánlatokat mondott, nem lehetek biztos abban, hogy rá egy pillanat múlva ő is a szaftosabb és élvezetesebb munkákat pörgeti le a szeme előtt. Pedig milyen játékokat lehetne vele játszani, hmm.
– A szomszéd szerepével sajna nem érném be – elvigyorodom. Az bizony kevés lenne, ha róla van szó, de nem is értem, hogy ezt miért kell magyarázni, hát nem elég egyértelmű? Lehet „véletlenül” eltűnne az asszony mellőle egy reggel, hogy kisajátítsam magamnak. Inkább biztos. – De a minél hiányosabb öltözékben megegyezhetünk – vigyorom halk kuncogássá válik. Tudom, hogy általában egy felszabadult teremtésnek tűnők, de a helyzet az, hogy nem megy ám annyira könnyedén mindenkivel egy ilyen fesztelen beszélgetés. Ervinnel azért merek így társalogni, mert ő aztán már tényleg látott jó és rossz passzban is, a másik nem képviselői közül szerintem ő van az első helyen, ebben. Jó, egyelőre minden másban is, de ezt nyilván nem köti az ember az orrára, még szegény megijedne.
– Azért még ne hessegess el, ha lehet – mozdulok felé és viszonozom a csókját, nem kímélve az ajkait. Testemet az övéhez préselem, s a mellettünk lévő épület falához szorítom az övét. Csak, hogy érezze, hogy mennyire komolyan gondolom szavaimat. Jelen helyzetben nem járna jól egyikünk se, ha úgy határoznánk, hogy le is út fel is út. Amúgy is azért jöttünk, hogy ünnepeljünk és egy kicsit kiszakadjunk a megszokottból.
– Na gyere, megmutatom neked, hogyan is ünnepelek én – megfogom a kezét, ujjaimat az övéivel összekulcsolom, majd elindulok egy kisebb bolt felé, melyben csak és kizárólag férfi holmik vannak. – Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk vacsizni, viszont fordítsuk jó célra az apanázsomat, szóval menjünk tehetős helyre. Ahhoz viszont, elegáns ruhára lesz szükséged, úgyis érdekel, hogy öltönyben is olyan szívdöglesztő vagy-e, mint ruha nélkül – ártatlanul pislogok rá. – Tudom, hogy te is azon férfiak közé tartozol, akik azt szeretik, ha ők fizetnek mindent, meg a nő nem annyira akaratos, blablabla. De kéééérlek. Most az egyszer fogadd el, következő szülinapodon úgyse biztos, hogy megismételhetjük - hízelegve lépek közelebb hozzá és megcirógatom az arcát. Tudom, hogy mennyire nehéz néhány férfinak a büszkeségét félretenni és elviselni, ha a nő tehetősebb, mint ő. Viszont engem az annyira hidegen hagy, hogy szépen megfogalmazni se tudom. Ezt szeretném többek között ajándékba adni neki, Drávecz Krisztina nem tud kis ajándékot adni, nem véletlenül vagyunk itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. február 25. 18:19 | Link

Krisztike

- Pedig tudod, a szomszéd egy elég izgalmas pozíció. Tiltott, közeli és mégis távoli, olyan apróságokon múlnak a dolgok. Merre van az ablak, milyen alacsony a kerítés, zöldebb-e a fű…
Mert hát a szomszéd nője mindig zöldebb… akarom mondani a fűje, határozottan a fűje. Ettől függetlenül ez is egy izgalmas jövőkép. Mondjuk tudom, hogy ha ez így lenne, akkor nekem egyedül kellene élnem, de szívesen lennék az egy ilyen felállásban, aki megbütyköl ezt azt, főleg akkor, amikor a ház ura távol van. Nem csípem a közönséget, meg azt sem, ha beverik az arcom.
Bár erősebb vagyok, mint ő, engedem, hogy a hátam találkozzon a fallal, és hogy ne eresszen el, szeretem, hogy itt magunk vagyunk, és csinálhatunk bármit, senki se fogja megtudni. Amióta huzamosabb ideig éltem a faluban, belém ivódott egy természetes védekezés, és a négy fal közé rejtőzködés. Nem szívesen mutatom meg a sebezhető pontjaimat, pedig az iskolai évek alatt ez nem így volt. Itt kicsit megint olyan vagyok, mint amikor Ellával összekerültem. Újabb és újabb tudást szívok magamba, és élvezek mindent, ami tilos és tiltott. Vonzó gondolat, hogy ebből álljon az életem. Utazgatok, és mindenhol szabadon élek. Egy pillanatban el is határozom, hogy így lesz, ám a következő pillanatban már tudom, hogy ez nem lehetséges. Vannak vállalt kötelezettségeim, és nem akarok csúszni a kitűzött célokkal és határidőkkel. Eleget lógattam csak úgy a lábam.
- Olyan vagyok, de ez egy drága mulatság.
És éppen csak, hogy kimondom, máris jön a kifogás, hogy ez az én születésnapom, szóval legyek kedves most engedni. Sóhajtok egyet, és a rakoncátlan tincsei közül egyet az ujjaim között simogatok. Nem tehetem meg, és tudom, hogy tudja, és olyan furcsa a helyzet. Ebből lehetetlen jól kijönni.
- Szeretem, ha egy nő akaratos és irányító.
Mondhatjuk azt is, hogy ezt szoktam meg. Ella, Karin, Claire, Lexi, ők mind olyan nők, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit is akarnak, és sokszor irányítottak is, én pedig nem ellenkeztem egyszer sem, hiszen élveztem a dolgot.
- Nem biztos, hogy ezt a te szülinapodon viszonozni tudom.
Sőt a jelen állás szerint egészen biztosan nem, de mégsem akarok neki nemet mondani. Azt akarom, hogy jól teljen ez a kis kilépés a való világból, hogy emlékezetes legyen, és ne azért, mert egész úton duzzogtunk. Láthatóan beleegyezek, érzem, ahogy a vonásaim enyhülnek.
- Legyen. Most az egyszer.
Figyelmeztetően felemelem az ujjam is, tényleg csak most az egyszer. Közelebb húzom magamhoz, és csókolom, ahol csak érem. Minden, hogy a nyaka, az ajkai vagy az álla, éreztetni akarom vele, hogy fontos nekem ez az egész, ami most köztünk van.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 25. 22:40 | Link

Ervinke  Love



Mutatóujjamat felemelem, hogy ezzel jelezzem, hogy nem kell tovább a pénz miatt aggódni. Felesleges. Bár nem tudom átérezni azt, hogy milyen lehet azon agyalni, hogy erre meg arra vajon futja-e. Szerencsés csillagzat alatt születtem és kivételesen jó helyre. Azonban azt nem szeretném, ha Ervin mellettem úgy érezné, hogy nem tudja igazán kibontakoztatni magát. Mert ez egyáltalán nem így van. Minden gesztusát értékelem, főleg azért, mert tudom, hogy valahonnan a szívének egy rejtett ki zugából jön.
– Tudod, mit szeretnék tőled születésnapomra? – mosolyogva nézek rá. – Hogy főzz valami istenit, amivel újra leveszel a lábamról – ezzel még überelné is ezt az egészet. Mert a pénz nem minden, persze kell ahhoz, hogy meg tud venni, amire vágysz. De az, amit ő a két kezével készít el, az sokkal jobb ajándék, mint ez az egész hacacáré. Kár, hogy manapság ezt senki sem értékeli.
– Úúúú, tényleeeg? – nagyra nyílt szemekkel nézek rá, arcom úgy felderül, mint egy kisgyereké Karácsonykor. Igen, nekem ez felér egy ilyen ünnepnappal, mert tudom jól, hogy egy férfinak ez mekkora dolog. Ujját meglátva elmosolyodom, nem fenyegető mozzanat ez, s ezt nagyon jól tudom, már a szeme csillanásából is. De a mozdulata az, ami igazán elüldözi a gyarló gondolatokat.
Jólesően felsóhajtok, bőröm libabőrös lesz minden csókja nyomán.
– Ha így folytatod, nem jutunk innen sehová – búgom halkan fülébe a mondandómat. Bár nem lenne ellenemre az sem, ha egésznap az ágyat nyomnánk, de most nem azért vagyunk itt. Adok az ajkaira egy csókot, hogy azért érezze, hogy nekem éppen annyit számít ez az egész, mint neki. Még az is lehet, hogy többet, bár ezt nem vallanám be.
– Na gyere – kezemet nyújtom felé, s ha adja az övét, hát összekulcsolom ujjainkat. Itt most lehet, nem kell azzal törődni, hogy ki lát és mit. Bár ez engem eddig sem zavart.
Sétánk nem tart sokáig, pár sarokkal odébb meg is érkezünk egy üzletbe, ahol hozzá lehet jutni olyan holmikhoz, mely az este folyamán kellhet nekünk. Jó, nem mindenhez, khm.. De, ha minden igaz ing és zakó az van. – Komolyan mondom, izgulok – összedörzsölöm a tenyereimet, s pár lépés után, elengedem Ervin kezét, hogy az elénk lépő hölgyeménnyel lekommunikáljam, hogy miért is jöttünk. Szépen szemügyre veszi az uraságot, én meg még ki is húzom magamat büszkén, mert bizony jelenleg itt velem van, s be kell látni, hogy szép fogás. A nőci hoz neki pár darabot, majd elválasztja tőlem, hogy megmutassa neki, hogy merre lehet próbálni. Egy bátorító mosollyal nézek Ervinre, tudom, hogy ez a helyzet kissé kényelmetlen, de reménykedem benne, hogy nem fog hazáig futni. Úgyis van egy kis tervem, hogy ne unatkozzon annyira a ruhapróbálás alatt..
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 12. 13:16 | Link

Krisztike

- Ne kímélj.
Jegyzem meg azzal a széles vigyorommal, amiért fizetnek nekem a munkahelyemen. Állítólag olyan vagyok, mint egy gigolo ezzel az ábrázattal, csak jó lenne, ha még egy tizest magamra szednék, mert így most olyan kis vézna vagyok. Hát nem tudom, hogy mások hol élnek, másrészt meg, nem az étvágyam, hanem a genetikám gátol a szélesedésben.
- Óóó… ilyen művészetre képes vagyok ám. Elég sok mindent ki tudok hozni a dologból.
Szerencséje van velem, mivel főzni imádok, és szívesen zaklatom az ismerőseimet is azzal, hogy főztem, egyenek, szóval ez a szülinapi ajándék nekem is ajándék lenne, persze ettől függetlenül nyilván kap valami ajándékot még. Persze nem egy utat, de olyat, aminek örülne. Majd ráállítom Bencét, hogy találja ki, mi lenne az. Ő olyan jó az ilyesmiben.
- Miért, rohanunk valahova?
Kérdezem őszinte csodálkozással, de aztán, mikor azt mondja, menjek, megyek. Elfogadom a kezét, és engedelmesen követem. Egy részem persze maradna itt a félhomályban, míg a másik szeretné tudni, hogy mire számíthat az út végén. Szeretem a meglepetéseket, de mégis olyan gyerek voltam, aki ezer örömmel kutatta ki azokat a bizonyos rejtett ajándékokat, és szövevényes történetek morzsáit. Szerettem mindig felfedezni, és ezt valahogy senki se tudta kiölni belőlem.  
- Izgulsz attól, hogy felöltözök? Azt hiszem, a kapcsolatunk lassan kezd zátonyra futni.
Nem gondolom persze komolyan, de elég furcsán hangozhat kifelé kommunikálva, hogy a nő akivel összekulcsolódnak éppen az ujjaink attól jön lázba, ha én fel vagyok öltözve. Ez eléggé ehh, de hát ha neki így jó, ám legyen.
- És akkor most hogyan? Te kiválasztod a ruhákat, én meg divatbemutatót tartok?
Nem tudom, hogy mik a tervei, én amikor nővel voltam vásárolni, mindig bekészültem játékkal, könyvvel, de most én leszek az, akin a fél ruhatár végigmegy, szóval ez egy merőben új, és szokatlan helyzet lesz.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 12. 19:05 | Link

Ervinke Ł


Mosolyogva nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy olyan fiú. Ismerem őt már nem is tudom mennyi ideje – tudom, nem olyan rég óta, de az a helyzet, hogy az ilyesmivel mindig bajban vagyok -. Sok mindent tudok már róla, ahogy ő is rólam, látott jó és rossz napokon, ennek ellenére, valahogy én nem gondoltam volna azt, hogy megállna. Nem nézelődni, feltöltődni az itteni kultúrától, hanem azért, hogy nyugalomban legyen velem. VELEM, NYUGALOMBAN. Értjük azt, hogy mi itt a bibi? Na ugye.
Szorítok egy aprót az ujjain, azt hiszem bátorításképpen. Mert én tudom, hogy jó dolog jön, nem kell félni, senki se eszi meg. Persze értem én, hogy nálam sose lehet tudni, de most tényleg bízhat bennem, jót akarok.
– Nem Édes. Azért izgulok, hogy vajon bírni fogok-e magammal, ha meglátlak elegánsan. Mert ezer százalék, hogy úgy is eléggé lehengerlő vagy, szóval.. hmm, érted.. – vigyorogva nézek rá. Nem kell ezt túlragozni, nyilván nem attól jövök izgalomba, ha ruhában látom. De ezt tényleg neki kellene állnom bizonygatni, még ennyi kaland után is? Milyen világ ez?
– Az lesz, hogy az a bájos hölgyemény hoz pár ruhát. Te pedig az öltözőfülkében felpróbálod őket – mutatóujjammal a mellettünk várakozó hölgyre, majd az öltözőfülkére mutatok. Bár szívesen öltöztetném – inkább szabadítanám meg a ruháitól- ez most nem az én terepem. Ám várakozni sem vagyok hajlandó, ezért aztán, amint Ervin eltűnik a próbafülkében, s az eladónő máris másnak szenteli az idejét, én elindulok, hogy megtaláljam a férfit.
– Szívesen segítek ám kibújni belőle – kukkantok be éppen a legjobb pillanatban, mert még az ing nincs begombolva, s szabad rálátást ad a másik felsőtestére.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 13. 13:11 | Link

Krisztike

- Jó napot. A túsza vagyok, kényszerít, zsarol.
Mondom nagyon komolyan, mire a nő elmosolyodik, sőt, még kuncog is. Már megérte felkelnem, mert egy ismeretlen nőt boldogabbá tettem. Szerintem ez a nekem való szakma. Nők nevettetője.
- Értettem.
Nem ellenkezek nagyon, teljesen felesleges a dráma szerintem, mert most ha annyira nagyon akarom, akkor úgyis kibújhatok a dolog alól, de valójában nem akarok. Utoljára, amikor ténylegesen kiöltöztem, megkértem Claire kezét. Azóta valahogy nem vettem rá magam, hogy teljes pompában díszelegjek, de azt hiszem, itt az ideje letépni azt a bizonyos ragtapaszt. Furcsa érzés kicsit, de ezt nem mondanám ki a világért sem, ez egy régi seb, belső háború, melyet nem akarok senkire sem áthárítani, így most, mint mindig humorral leplezem, ha valami bajom van.
Engedelmesen követem a hölgyet, aki most majd segíteni fog nekem, megmutatja, hogy hol öltözhetek át, és egy pillanattal később már számos összeállítás lóg az oldalán. Azt hittem, legközelebb majd az esküvőmre válogatok ilyesmit, de úgy tűnik a ma esti gyónáshoz is illendő lesz szépen felöltözni. Belépve a fülkébe végigpillantok a készleten, és nem kezdek neki azonnal az átöltözésnek, előbb még legyűröm jó mélyre azt a furcsa érzést, ami elkezdett felkúszni a gyomromban. Tudom, hogy Kriszta megértené az ellenérzésemet a történettel kapcsolatban, de nem akarok lelkizni, nem akarom felemlegetni Claire-t, sem azt, amit ő jelképezett. Félreértés ne essék, én szúrtam el a dolgot. Kell azért most ehhez egy perc, de sikerül visszalendülnöm a kis hülyegyerekbe, aki alapvetően vagyok, és mire Kriszta benyit, már a szokásos vigyorral nézek fel rá.
- Ki? Előbb jussak bele. Azt hiszem ez mellben kicsi. Túlságosan feszül.  
Kihúzva magam nem csak mellkas tájon, de vállban és felkarban is érződik, hogy ez nem a legjobb méret. Hihetetlen, hogy csak mert nem mutogatom, azt hiszik, nincs semmi izmom. Azért az a kevés, ami az évek során rám jött, karban van ám tartva.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 13. 18:51 | Link

Ervinke


Nem viharzom ám be egyből. Bár nagyon kíváncsi vagyok és minden lében kanál, de azért még nézelődőm kint. Igaz vajmi keveset értek én a férfidivathoz, azért csak érzékelem én is, hogy bizony vannak olyan darabok, melyek eléggé merészek és ízléstelenek. Hála az égnek már nem kell ilyen körökben mozognom és  bájolognom, akkor ha valaki egy mustársárga nadrágot vesz fel, melynek a szabása nagyon gáz.
Szóval bebaktatok, s egy picikét sem szégyellem magamat, hiszen láttam már az uraságot ennél kevesebb ruhában is. Meg hát nagyon remélem, hogy nem penderít ki maga mellől. Mekkora koppanás lenne már az.
– Figyelj felőlem nélküle is lehetsz – alsó ajkamat beharapom egy pillanatra, majd ártatlanul vigyorgok rá. Le kell állítanom magam, de a sikátor óta eléggé nehézkesen megy ez. Így meg hogy megvillannak általában jól elrejtett izmai, hát na.. Nő legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni.
– Úúúú – ugrok egyet, tudom, hogy nehéz követni és kiigazodni rajtam, s most a hirtelen jött ötletem is az égből jövő csapás lesz, de elnézve Ervint, látom, hogy mennyire nem akaródzik neki ez az egész. Én pedig jó fej csaj vagyok és kifejezetten nem szeretnék bármi olyasmit ráerőltetni, amihez ne lenne kedve. – Mi lenne, ha nem erőltetném rád ezt az egészet, haneeem – elé pörgök, így a tükör és közé esek. Felpipiskedem magamat, hogy nagyjából egy szinten legyünk – bár ez esélytelen – de egy próbát megér. – Farsangi időszak van, beöltözhetünk és mehetünk úgy is valahova este. Naa?? – szélvészként is funkcionálhatnék. Egyik pillanatban még ezt akarom a másikban azt, de ez csak azért van, mert azt szeretném, ha emlékezetes lenne ez a szülinap, s nem érezné ő magát rosszul. Ő az első, nem én.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 17. 12:58 | Link

Kriszta

- Hát ha csak ez a méret van, akkor úgy fogok kinézni, mintha egy naptárfotózáson lennék.
Lehet mondjuk, hogy ebből kellene élnem, de azért az egy kicsit bántó, hogy éppen ekkorát bírt hozni a nő. Amikor mondtam a méretemet, csak elmosolyodott, pedig - bár nem látszik feltétlenül -, igényelem azt a francos méretet. Aztán meg lehet azért tettem, mert jól meg akart magának nézni ő is. Igen, inkább szeretnék erre gondolni.
- Jelmezben? Na az meg alul eléggé necces.
Mivel látott már valóban kevesebb ruha nélkül, pontosan tudhatja, hogy milyen hihetetlenül kegyes volt hozzám az univerzum, amikor legyártottak. Azt hiszem, ezzel kívánt kárpótolni a sanyarú gyerekkorom miatt.
- Akár, ötvözhetnénk a kettőt. Várj egy pillanatot.
Kisétálva, könnyedén lépek oda az eladóhoz, nem zavarva, hogy látja a felsőtestem. Érdekel, hogy vajon azért csinálta-e a kisebb méretet, hogy megnézhessen, és a tekintetéből úgy látom, hogy ez a helyzet, meg azt is, hogy ilyet nem nagyon szoktak csinálni az ide járó emberek. Zavart arccal keres nekem egy hozzám illő méretet és ezzel elégedetten sétálok vissza.
- Imádnak a nők.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, miközben az előbbit le, a másikat meg felhúzom. Végre rendes méret, ami valóban jól is áll. Eligazgatom magamon, majd a mellényt, és az öltönyt is felveszem.
- Lehetnék akár ügynök, vagy szuperhős. Ha lenne egy hosszú köpenyem meg cilinderem, akkor akár bűvész is. A muglik úgysem tudnak semmit a világunkról. Te meg egy miniben lehetnél a szexi segédem.
Nekem tetszik az elképzelés, de azért neki is bele kellene mennie. Mondjuk ha lenne egy hosszú, vastag köpenyem, akkor nem kellene az öltönykabát, elég lenne a mellény.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 18. 11:52 | Link

Ervin


Szemeimet az égre emelem. Persze, hogy imádják, hiszen a kisfiú külső mellé, van egy csibészes mosolya, amit mindig a legmegfelelőbb módon tud használni. Tapasztaltam, könnyű a csapdájába beleesni. Halkan nevetni kezdek. Abszolút el tudom képzelni ezt a képet, még van is ehhez a „jellmezhez” ruhám, s ha ő így kívánja, bizony fel is fogom venni. Az mellékes, hogy így is, úgyis látott volna benne..
– Legyen – lépek közelebb hozzá és nyomok az arcára egy puszit. – Te szülinapod, azt csinálunk, amit te szeretnél – mosolyogva nézek fel rá. Elég önző dolog lenne ráerőltetni a saját akaratomat. Elvégre már az is az én ötletem volt, hogy ruccanjunk ki, miféle ember lennék, ha még a továbbiakban is én szeretnék dirigálni?
– Jól áll ez a hacuka, eddig is tudtam, hogy jól nézel ki, de hát így… – nem fejezem be, elharapom a mondatom végét, s lépek egyet hátrább, hogy az összképet még jobban láthassam. Tudom, hogy nem a ruha teszi az embert, de igenis vannak olyan személyek, akiknek kifejezetten jól áll, ha elegánsabbak. Ervin nyilván ezek közé tartozik. – Itt is hagylak inkább, mielőtt olyat lépek, amit itt nem illik – nevetek fel újra. Bizony, én simán eljutnék arra a terepre, ahová ő szeretett volna a sikátorban. Nem nagyon zavarnának a következmények.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 19. 11:41 | Link

Krisztike

- Látod, ha már akkor ismersz, amikor még a hivatalban dolgoztam, a bogolyfalvi polgármester mellett, akkor láthattál volna igazi csodákat. Amúgy a szekrényem tele van ilyenekkel, nem vetem meg ezt a fajta öltözéket, de a bárban az ingeket leöntik, oda nem viszem a sajátjaimat.
Ezért van az, hogy néha feszül, néha meg nagy rám, de valahogy csak elrendezés kérdése a történet. A múltkor például Blue adta oda valakiét, akivel egy méretem van, de az is lehet, hogy az eredetileg hozzám tartozott. A mosodából nem mindig ugyanazt kapjuk vissza, és a vicces, hogy még a szándék sincs meg.
- Amit csak szeretnék?
Vonom fel finoman a bal szemöldökömet, miközben a lány ruháját kezdem el piszkálni, de mint illedelmes férfiember, végig a szemébe nézek.  Ne mondhassa senki, hogy nem tudom az illemet. Viszont, hogy mit szeretnék, nem mondom meg, majd szépen kitalálja. Elég sok mindenben benne szoktam lenni, szóval nem féltem annyira.
- Menj asszony, mondd meg a nőszemélynek, hogy mindent viszünk, és léphetünk is a következő részhez. Az este előtt mindenképpen lezuhanyoznék még.
Kacsintok egyet, jelezve, hogy akár be is társulhat, ha éppen akkor nem lesz valami más, fontosabb dolga, és úgy tippelem, hogy egy ilyen lehetőséget nem szalaszt csak úgy el. Gyorsan visszavedlem eredeti kinézetemet, a sokkal kényelmesebb, hétköznapit, és az összeállítást a kezemre hajtva lépek ki, hogy aztán könnyedén átszeljem megint az üzletet. Lepakolok, és közben előkresem a pénztárcám, meg a kártyámat, amit át is nyújtok neki. Ezt akkor is én fizetem.
- Merre tovább?

Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2018. március 19. 11:42
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 19. 13:29 | Link

Ervin


Nem bánom, hogy nem ismertem akkor. Olyan sok öltönyös fickóval találkoztam az évek során, hogy azt hiszem, nem tudtam volna elhatárolódni tőlük és Ervint is beskatulyáztam volna egy bizonyos szerepbe. Így viszont nem került abba a körbe, akiket ki nem állhatok, s sokkal nagyobb durranásnak számít a kiöltözés, mintha a mindennapjainkban benne lenne. Jobb ez így.
– Bármit – nézek rá mosolyogva. Nem félek attól, hogy mit talál ki. Voltunk mi már többféle helyzetben is, talán egyedül a veszekedést kerültük el. De nem hiszem, hogy arra hajtana, hogy egymásnak ugorjunk. Így hát felőlem hozhat gusztustalan állatokat, kérheti, hogy bohócot csináljak magamból, vagy kanyarinthatja a dolgainkat úgy, hogy mindketten élvezzük. Nem fogok ellenkezni.
– Igenis zuram – nyomok az arcára egy puszit, aztán libbenek tova az eladóhoz, hogy letárgyaljam vele, amit kell. Fontos megjegyezni, hogy meghallottam a zuhany szót, csupán nem lett volna illendő a reakcióm, így inkább átsiklottam rajta. Majd, ha szépen kettecskén leszünk, akkor mindenképpen visszatérek rá.
Türelmesen várok, közben örülök annak, hogy ez gyorsabban ment, mint hittem volna. Az eladónő bárgyú vigyorából jövök rá, hogy a zuraság megjelent a színen. Fordulok felé egy mosollyal az arcomon, s várakozva nézem, hogy mit művel.
– Höhh, ezt ugye nem gondoltad komolyan? – nézek szúrós tekintettel a pénztárcájára. Miért kell megvívni ezt a harcot azután is, hogy megegyeztünk? Ezt sosem fogom megérteni. Sóhajtok egyet, jelezvén mennyire nem tetszik a dolog, majd lépek egyet hátrébb. Nem fogok harcba szállni emiatt, ráhagyom a döntést.
– Hmm, szerezhetnénk valami ennivalót. Igazából nem is tudom, be is ülhetünk valahova, vagy sétálás közben, esetleg elvisszük és megesszük a szobában, ahogy szeretnéd – pillantok fel rá egy mosollyal szám szegletében. Kedvem nem hagy alább, ha minden kis apróság miatt durciba vágnám magam, akkor bizony soha nem haladnánk előre. – Vagy nézzünk várost?
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. április 1. 08:14 | Link

Krisztike

- Parancsolsz?
Kérdezem ártatlanul, mintha fogalmam se lenne róla, hogy éppen miről beszél. Azt mondta, csináljuk, de azt nem, hogy ő fizet. Legalábbis azt hiszem, hogy nem. Tetszik ez az összeállítás, és nem akarok akaratlanul is arra gondolni, hogy megvette nekem egy nő. Ez olyan fiús dolog, és bár sokat elvisz az albérlet meg az egyetem, és nem állok most olyan jól anyagilag, hogy bármit megvehessek, és azt is tudom, hogy ez nála a lázadás, hiszen nálam is volt hasonló. Csak amíg én kirúgattam magam egy iskolából, ahová azért kellett mennem, mert anyám terveihez az feküdt éppen, ő pedig elkölti a pénzt, ami a rendelkezésére áll. Mi mocskos kis lázadók.
- Köszönjük. Viszlát.
Még egy kacsintést is megengedek magamnak, ahogy a nőre pillantok búcsúzóul, ő kuncog, és sejtem, hogy feldobtam egy kicsit a napját. Örülök neki, hogy ennyivel hozzájárulhattam egy nő napjának boldogabbá tételéhez. Nem olyan nagy dolog, és valljuk be, ezzel senkit se csalok meg, nem mintha ilyen dolog miatt aggódnom kellene. Furcsa, hogy nem aggódom, egyfajta hiányérzet, de csak egy pillanatra, a levegőre kilépve már feledem is.
- Mi lenne, ha sétálva városnéznénk, mondjuk egy kávéval a kezünkben, aztán vennénk valahol kaját visszafelé, és megennénk a szobában. Aztán egy kis pihi, és jöhet a jelmezbál?
Ebben azt hiszem benne van minden, amit az előbb felsorolt, így azt hiszem, kimaxoltam a rendelkezésre álló opciókat a teljesség igénye nélkül. Jobbról jöttünk, szóval balra indulok el, békésen nézelődve.
- Kár, hogy Pest nem ilyen.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 1. 12:42 | Link

Ervin Ł



Csak az égre emelem a tekintetemet. Nem állok bele ebbe a vitába, mert nem szeretném elrontani az ittlétünket. Csak hátrébb lépek egyet, s várom, míg lerendezi a dolgait. Búcsúképpen intek egyet én is az eladónak, aztán libbenek is kifelé. Elvégre minek időzzek még itt?
– Ervin, ez így jól hangzik – mosolygok rá. Mindent belefoglalt, amit én összehordtam. Ismét megmutatkozik az, hogy én mennyire hebrencs vagyok, ő pedig hozzám képest mennyivel összeszedettebb.
Kilépve az üzletből megcsap a kinti levegő, tisztább és kellemesebb, mint ami bent felgyülemlett. Indulok Ervin után, két nagyobb lépéssel be is érem őt, hogy mellé kerüljek, s tekintetem végig siklik az utcán. Tiszta, nemes és üdítő látvány ez, messze túlszárnyalja azt, ahol én nevelkedtem.
– Hát igen, Pest ehhez képest egy kissé el van maradva – mosolyra görbül ismét a szám, s a kirakatok mellett elhaladva sasolok, hátha találok valami olyasmit, ami megnyerő lenne ajándéknak.
– Nézd ott van egy kávézó – mutatok nem is olyan messzire. Nem ismerem az itteni helyeket, de reménykedem, hogy nem szolgálnak fel valami rossz löttyöt, melyet kávénak csúfolnak.
– Tetszik amúgy ez a hely, jó ötlet volt kirándulni egyet – nézek fel rá őszintén.  Kellett nekem is egy ilyen kiruccanás, még akkor is, ha azt mutatom, hogy nálam sosincsenek gondok.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek