A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Azt hiszem nagyon meglátszik rajtam, hogy abban az időben, mikor hercegnős meséken, hercegkergetésen, buta sminkek próbálgatásán és fura tinibandákon kellett volna függenem én már dolgoztam. Azt hiszem olyan hét éves voltam, talán majdnem nyolc, mikor utoljára volt, hogy nem volt hétvégén verseny, vagy nem volt valami próba, hogy ügyességet fejlesztessen rajtam anya, esetleg nem vásárolni mentünk nekem fotózásokra. Sosem kapott el igazán a mesék felé a rajongás, ismertem őket, de nem voltak az életem szerves részei. Mi volt? Azt hiszem én voltam magam körül az egyetlen állandó elem, legalábbis 15 éves koromig biztosan. Sokat olvastam, már az eredeti történeteket, és a leendő pályám miatt sem ártott volna képben lennem. Ellenben vannak dolgok, amikre úgy érzem a világért sem lehet túl sokszor rávenni: na ilyen például az is, hogy bármilyen disney szülte műre kétszer egymás után beüljek a moziba. Vagy két különbözőre, de rövid időn belül. Nem csábító, kicsit sem. Ha azon múlik, utcu neki bárki, most is itt vagyok, mert a szőke szépszeműm meg az első férjem asszonykája - valid, hagyjuk is - szerették volna. Én meg jó keresztanyuka lévén ott ültem Lewy másik oldalán és inkább egész idő alatt az alvó Klara kezét simogattam. Bár mikor néha rám nézett a hármas fogat valamelyik tagja erősen úgy tettem, mint aki a mesét nézi. Meg nem babázik. Néha igen imidzsromboló vagyok. Amúgy a mesének meg voltak tűrhető részei.
De nem mentem újabb kört, erre a Panda és Majácska jelentkeztek előszeretettel, miután orvosolta az anyuka a picilány igényeit. Szóval őket elhagytuk még másfél órára, én pedig feldobtam Lewynek ha már itt vagyunk, megint ketten. Illetve hárman, mi lenne, ha csinálnánk, amihez nagyon értünk. Egyébként is terveztem már ezt feldobni neki, de tudtam, hogy akkor lesznek kérdései. Nála már érthető a bővítés. Én még nem tudtam, hogy is állok az életem bővülésével. De bántja a szemem, hogy éppen nem ugyan úgy néz ki a lakásunk.
- Elza néni, ha minden igaz, költözik végre, ma bent van az ingatlanos nő. Elég családcentrikus vevőket keres a környék miatt… Egy újabb balhé, Schnucki? - néztem a lengyelre, majd a kislányra mosolyogtam, aki még éppen ébren volt az apukájánál. Amíg nem mondott semmit egyelőre csak a zsebemben forgattam a kis tokot, amiben az én gyűrűm hevert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711488#post711488][b]Hannah Schwarz - 2018.01.10. 23:04[/b][/url]

Azt hiszem nagyon meglátszik rajtam, hogy abban az időben, mikor hercegnős meséken, hercegkergetésen, buta sminkek próbálgatásán és fura tinibandákon kellett volna függenem én már dolgoztam. Azt hiszem olyan hét éves voltam, talán majdnem nyolc, mikor utoljára volt, hogy nem volt hétvégén verseny, vagy nem volt valami próba, hogy ügyességet fejlesztessen rajtam anya, esetleg nem vásárolni mentünk nekem fotózásokra. Sosem kapott el igazán a mesék felé a rajongás, ismertem őket, de nem voltak az életem szerves részei. Mi volt? Azt hiszem én voltam magam körül az egyetlen állandó elem, legalábbis 15 éves koromig biztosan. Sokat olvastam, már az eredeti történeteket, és a leendő pályám miatt sem ártott volna képben lennem. Ellenben vannak dolgok, amikre úgy érzem a világért sem lehet túl sokszor rávenni: na ilyen például az is, hogy bármilyen disney szülte műre kétszer egymás után beüljek a moziba. Vagy két különbözőre, de rövid időn belül. Nem csábító, kicsit sem. Ha azon múlik, utcu neki bárki, most is itt vagyok, mert a szőke szépszeműm meg az első férjem asszonykája - valid, hagyjuk is - szerették volna. Én meg jó keresztanyuka lévén ott ültem Lewy másik oldalán és inkább egész idő alatt az alvó Klara kezét simogattam. Bár mikor néha rám nézett a hármas fogat valamelyik tagja erősen úgy tettem, mint aki a mesét nézi. Meg nem babázik. Néha igen imidzsromboló vagyok. Amúgy a mesének meg voltak tűrhető részei.
De nem mentem újabb kört, erre a Panda és Majácska jelentkeztek előszeretettel, miután orvosolta az anyuka a picilány igényeit. Szóval őket elhagytuk még másfél órára, én pedig feldobtam Lewynek ha már itt vagyunk, megint ketten. Illetve hárman, mi lenne, ha csinálnánk, amihez nagyon értünk. Egyébként is terveztem már ezt feldobni neki, de tudtam, hogy akkor lesznek kérdései. Nála már érthető a bővítés. Én még nem tudtam, hogy is állok az életem bővülésével. De bántja a szemem, hogy éppen nem ugyan úgy néz ki a lakásunk.
- Elza néni, ha minden igaz, költözik végre, ma bent van az ingatlanos nő. Elég családcentrikus vevőket keres a környék miatt… Egy újabb balhé, Schnucki? - néztem a lengyelre, majd a kislányra mosolyogtam, aki még éppen ébren volt az apukájánál. Amíg nem mondott semmit egyelőre csak a zsebemben forgattam a kis tokot, amiben az én gyűrűm hevert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711593#post711593][b]Lewy Bojarski - 2018.01.12. 08:29[/b][/url]

#MrSchwarz | München

Imádok meséket nézni Majával, meg sem próbálok mismásolni, vagy takargatni ezen semmit, otthoni programként is gyakran előfordult. Sőt, nagyon szerettem a szőkéékkel is együtt lógni, főleg, mióta így egymásra találtak és nem volt mindenki síkideg, meg depressziós. Így merülhetett fel, hogy akkor nézzünk meg valami rajzfilmet a moziban, ami be is vált, jó is volt, de a társaság egyik fele kicsit túltolta a lelkesedést. Nem, egyáltalán nem gond, nem az zavar, hogy vinnyogás és pingvinjárás közepette hagyja el a feleségem a termet, mikor tudom, hogy az újságírók tutira a közelben vannak. Még szépen mosolyogtam is, szeretem a jó képeket és a döbbent járókelőket, amiért ilyen nyilvánosan lelkesedik. De még egy filmet képtelen lettem volna végignézni most és Klara is még kicsi, nem hiszem, hogy még egy kört erőltetni kellett volna.
Kicsit az ölemben fekvő kislányt ringattam, aki most egészen lelkesen nézegetett engem, illetve, próbálta a fejét Hannah felé fordítani, mikor meghallotta a hangját. Szeretett a szőkékkel lenni, azt hiszem, legalábbis, nekik is nagyon csinos buborékokat szokott fújni, ez valami családi hagyomány lehet.
- Wuuu, és Elza néni magától jött rá, hogy költözni akar... vagy segítsége volt? - kérdeztem kissé gügyögősebben, mint terveztem volna, majd az nózim ráncoltam kicsit, mielőtt kicsit Klaraéhoz érintettem volna párszor, aki erre felnevetett. Imádtam ezt a hangot, talán azért is figyeltem kevésbé Schwarzra, ez még elég új volt nálunk. - Hát, nem tudom Schatzal, ha gondolod, esetleg lehet róla szó. Jó, ismersz, persze,
hogy mehetünk, de ugyanaz a cég, akiktől anno a lakásod vettük? Mert akkor tuti sokkot kapnak, akkor még csak jegyesek voltunk.
Alpakka fejet vágtam, sőt, még a gyűrűm is megvillogtattam, hogy hé, ez azért elég nagy haladás. Bár, az már rég volt.
- Az esküvő előtt vagy után lettél terhes? - néztem gyanakodva, most először tényleg normálisan felé pillantva, de még össze is húztam kicsit a szemeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711620#post711620][b]Hannah Schwarz - 2018.01.12. 15:53[/b][/url]

Ha valakinek be kellett volna vállalni az ünneprontó szerepét, akkor biztos én lettem volna, mert, ha Lewy nem is kezd el érvelni és nincs ott a baba, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bírom a Panda és Maja tempóját. Mondjuk azt, egy kicsit mást képviselünk, ami nem igazán zavart, valahogy a négyesünkben mindenki megtalálta mindenhez a párját, ha arról volt szó, és most valahogy hála a rajzfilmes rajongói brigádnak, összeállt a duónk a lengyellel. Ez nem mindig jelentett jót a múltban. Csak ne kérjék ki azokat az erkölcsi bizonyítványokat és rendben leszünk.
- Nem értem mire gondolsz… - közöltem ártatlanul meresztve a kékjeim, hogy aztán dobjak egyet a hajamon még megigazítottam a kabátom. Feléjük pillantottam, nem kellett kimondanom, hogy a néni külön motivált lett, bár lehet, hogy erről már tudott is a sztárkviddicses. A kis baráti körünkben nagy a szája sokaknak.
Örültem neki, nekik. Azt hiszem bármennyit is piszkáltam, kicsit talán úgy, mint az irritáló testvérek is szokták a másikat, én boldog voltam attól, hogy megtalálta az örömét. De az tény, hogy nem kicsit döbbentett le két éve Maja tényével, aztán meg, hogy ő bizony apuka akar lenni. Felfordult a világ Bojarskinál, de kínos lenne bevallani, hogy nem csak nála.
- Esetleg… sosem hittem volna, hogy egy esetleg leszek. Most biztos beadnám a válópert - néztem rá rosszallóan még a fejem is megráztam, aztán Klarara pillantottam, ahogy vártunk az utca egyik felén a gyalogátkelőnél. - Az apukád rettenetesen próbál ellenállni a sorsának… Igen, az ügyvédem megnézte az előző adásvételi alapján. Hát… eltelt mennyi is… 2 vagy 3 év? Novemberben már megvolt, nem? - pillantottam rá, ahogy elgondolkodtam. Nyilván csak az első mondatfoszlányt nem hozzá intéztem, de annyi ingatlan körül fordultunk meg 18 és 24 éves korunk között, nem emlékszem mindegyik évfordulójára. Ki emlékezne? Egyébként i talán kettőt használ mindegyikünk, az összes többi inkább üzleti bevétel. Bár én a helyében, amit megjárt a japcsi csaj, azt eladnám, még van értéke és keresnék mást.
- Azt mondtam neki, hogy szabadtéri, kellemes esküvőt tervezünk, sok virággal. Szóval minimum tavasszal kellett legyen, vagy nyáron utána. Azt hiszem csak a nászéjszaka után köszöntött be, szóval nem kellett túl sokat gyónnunk előtte…
Megálltam egy kirakat előtt, amiben jobban megnéztem magam még végig is simítva az oldalamon, hogy aztán elégedetten vigyorogjak magamra, majd vissza a lengyelre.
- Most nézd meg, egyetlenem, milyen szépen visszanyertem három hónap alatt az alakom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712773#post712773][b]Lewy Bojarski - 2018.01.25. 04:41[/b][/url]

#MrSchwarz | München

Amikor néha oldalra sandítgattam a teremben, azért láttam, hogy Hannah a kicsi lány kezét szorongatja, vagy éppen cirógatja. Egy rossz szót sem szóltam, a keresztanyja volt, örültem neki, hogy szereti ő is.
- Nem, én sem, teljességgel kizárt, hogy közöd legyen az ügyhöz - horkantam fel, sokatmondó pillantással figyelve, ahogyan a haját dobálta.
Sok őrültségen mentünk keresztül Hannahval az utóbbi... tizenkét évben, te jó ég, még kimondani is elég rettenetes.
A kamuházasságunkkal néha nehéz volt elszámolni, mert több cégnél vettünk házat és a legtöbb helyen éppen friss jegyesek vagy házasok voltunk. Most meg itt volt a kislányom, akit valahogy bele kellett illeszteni a képbe, mert nem hiszem, hogy sírás nélkül végig tudna nézni egy mesét. Ennek is csak a végébe kapcsolódott be.
- Nagyon csúnya válás lenne, túl sok a közös ingatlan, hidd el, nem éri meg - közöltem higgadtan, majd felpillantottam, de a lámpa még mindig piros volt, szóval nem indultam még sehova. - Az ingatlan? Október elején néztük meg, közepén írtuk a szerződést, de egyet kukázni kellett. Röhejes összegű foglalót akartak még aktív bérlőkkel.
Ismét a kislányra néztem, aki lelkesen mosolygott, mert Hannaht hallotta. Voltak emberek, akiknek tényleg nagyon tudott örülni, még ha csak hang alapján is. Az egész esküvő elképzelés elég komikus volt, a szőke sokkal inkább volt a húgom, mint a szerelmem tárgya. Akármelyik univerzumban is.
- Az jó, nem szeretem a stikkes ohanákat. Nehéz őket összerakni és egyben tartani - közöltem újabb grimasszal. Aztán befékeztünk egy bútorbolt kirakata előtt, Hannah pedig alaposabban végigmérte magát, míg én felhorkantam. Persze, ha tényleg szült volna is hasonló lenne az alakja, Schwarzról beszélünk, nem tudott volna a seggén maradni.
- Nagyon szép vagy, Schatzal, szinte már alig hiszem el. Tudjuk ki lesz ott? - kérdeztem, Klarat kicsit másképp fogva, biztos, ami biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712972#post712972][b]Hannah Schwarz - 2018.01.26. 00:24[/b][/url]

- Pontosan, és maradjunk is ennél. - Lezártnak tekintettem, mert még a felvetés is sértő volt. Közöm hozzá? Ugyan. Kizárólag közvetetten, nem piszkolom be a formás kezeim, mert az ügynököm letépné a fejemet, hogy eladhatatlanná váltak. Pedig van cég, aki ölne ezekért a gyönyörűségekért. Megértem őket, bár azt nem miért olyan nagy gond nekik, hogy nem vagyok hajlandó jegygyűrűreklámra.
Nem voltam egy kifejezetten szülős alkat, vagyis ezt állították. Nyilvánosan abban is kételkedtek, hogy egy állattal képes vagyok bensőségesebb viszonyt kialakítani, a kapcsolataimról meg pláne megvolt a véleményük. Volt egy idő, mikor rengeteget voltunk a lengyellel címlapon, mint megjósolt álompár, amin mi jót röhögtünk. Bár néha azért kapóra tudott jönni egy-egy háttérsztorihoz.
- Szerintem az ügyvédeink nagy pártolói lennének, ha csak értékbecslésenként 2% jutalékot nézel ki nekik az úgy - vágtam elgondolkodó fejet, majd rá pillantottam. - Nem kellene többet dolgoznia.
Ahogy ácsorogtunk a lámpánál furcsa érzés volt, ez az egész év elég bizarr eddig. Itt állt Lewy, házas volt és gyereke, itt voltam én, aki éppen lakást készül bővíteni… magának. Apám, aki, ha jobban képben lenne, éppen pezsgőben fürdene és a jövőt tervezgetné. Csak megéreztük, hogy már bőven túlestünk a negyed évszázadon és több mint tíz éve indultunk először el valami miatt együtt. Szerencsére varázslók lakta, elszigeteltebb környék ez már, így nem annyira zavartattam magam, most sem. Ahogy a kezeim felemelve kezdtem az ujjaimmal a kislány felé inteni, ahogy lassan egy zöldes fénnyel megtörő buborék, majd alatta apróbbak jelentek meg előtte. Mikor hozzáért a kinyúló keze egyhez, én azt szerte foszlattam, mint ami kipukkant. A hang valahogy nem érkezett hozzá, pedig én esküszöm utána olvasgattam és pálcával, hátha úgy erősebb, próbáltam is. Egyelőre még nem. Alapvetően mikor elkezdtem az illúziómágiát, komolyan is gondoltam. De ahhoz, hogy eljussak oda, ahova akarok, ezek az apróságok is kellenek. Lehet csak túl precíz akarok lenni.
- Igen, ez pontosnak tűnik. Akkor stimmel az elképzelés a nyár eleji esküvőről, látod, neked csak élménybeszámoló lesz! Remélem élvezted az esküvőnket…
Ha szemmel lehetne szúrni, néha megtenném, de jelen esetben inkább a megszokott piszkálódás volt ez csak. Ahogy a kislányra pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy az, mikor kiadtuk magunkat leendő családnak még semmi volt egy igazihoz képest.
- Kétlem, hogy bármilyen bolygón működnénk, de ha mégis, biztos rendes lenne. Irritálnak az elcseszett emberi kapcsolatok. - Pont eleget tudtunk egymás családi hátteréből ehhez, hogy egyikünk se vágyjon elrontott és nem elvárt formákra.
Idő közben egy kirakatos nézelődést beiktattam, a dicséretre meg csak rákacsintottam, hogy pár méterrel később betérjünk a kis utcába, ami a zöldövezet bejáratához vitt minket, ahol vár majd az ingatlanos.
- Elméletileg egy viszonylag friss házas, harmincas pasi, aki új. Szóval nem ismer minket, de a nevünk után biztos mondtak ezt-azt…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713442#post713442][b]Lewy Bojarski - 2018.02.03. 03:40[/b][/url]

#MrSchwarz | München

A szőkével nem volt egyszerű az élet, de ha felhívtak volna bármilyen előzetes figyelmeztetés nélkül a rendőrségről, hogy velem volt-e előző este, még csak meg sem rezzent volna a hangom, mikor azt állítom, hogy még öt perccel ezelőtt is itt volt, jelen pillanatban viszont elfoglalt.
Valahogy sosem zavartattuk magunkat azon, hogy a pletykák azt rebesgették, titokban egy pár vagyunk. Az is voltunk, egy olyan nagyon fura módon, hisz párban jártunk. Amolyan pakkban, mint a testvérek szoktak, még ha nem is volt ez köztünk kimondva.
- Biztosan, a rohadt kis keselyűk, pár napra rá mennének is nyugdíjba - grimaszoltam, miközben megigazítottam a kicsilány ruháját, hogy semmiképpen ne fázhasson meg. Annyira azért még nem volt jó idő. Az ácsorgás sem volt annyira unalmas, miután a szőke kissé elkalandozott. A buborékokra először csak egy nagyon bandzsa pillantás volt a válasz, még csücsörített is, de aztán lassan kiült az a fogatlan mosoly az arcára és a kezét nyújtotta a buborék felé. Akaratlanul is elvigyorodtam, mert tetszett a lelkesedés, amivel elkezdett hadonászni a kis kezével, valami hangot kiadva, félúton a sivítás és a nevetés között.
- Egész jól haladsz az illúzióval. Sok időd ment rá? - kérdeztem, mielőtt még felpillantottam volna rá, elszakítva a tekintetem nagy nehezen a kezemben kalimpáló kicsilánytól. - Szerintem nem lesz gond, legalább tudom, mik voltak.
Anno, mikor azt hazudtuk először, hogy egy pár vagyunk, majd azt, hogy jegyben járunk, vagy éppen nemrég házasodtunk, csak viccnek tűnt az egész. Tisztességgel eljátszottam a szerepem, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy valóban megtörténjen velem. Mint mikor az ember Rómeó szerepébe kerül, nem hinné el, hogy van olyan szerelem, ami miatt ennyire kétségbe eshet. Aztán...
- Ne aggódj, meg sem fordult a fejemben, hogy milyen csodás lenne veled összejönni - grimaszoltam rosszallóan, miközben átkeltünk az úton nagy biztonságban és indultunk a magunk kis dolgára. De ugye meg kellett állnunk egy kirakat előtt, hogy komolyabban szemügyre vehesse magát is. Még meg is jegyeztem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben, mire rám kacsintott, én pedig úgy tettem, mint akinek ez derogál. Pedig ugye, nem.
Lassan a város egy sokkal barátságosabb, családiasabb részébe értünk, amit nagyon szerettem is, talán ezért volt mind a kettőnknek ezen a területen háza.
- Jó, akkor tartjuk magunk a szokásoshoz? Már azon kívül, hogy van egy gyerekünk. Majd segítened kéne bekapcsolni a kengurut, nem akarom hogy a csávónak akár csak eszébe is jusson a lányomhoz érni. Nem-nem - ráztam meg a fejem és az oldalamon fityegő fekete pipás táskára böktem az állammal. Amúgy pelenkázós tatyi volt, de ugye az álcázott tértágító miatt kényelmesen elfért benne a rugi is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713540#post713540][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 23:07[/b][/url]

Sejtettem, hogy is nézhetünk ki így hárman kívülről, de ahhoz képest, néha mennyire problémás vagyok, kicsit sem zavart. Jó volt így látni, valahogy megtalálta azt, amiben élni akar, ennek pedig örültem. Családja volt, olyan, ami nem tartalmazza azt a sok szemetet, amit mindketten a nyakunkba kaptunk, együtt is ezen dolgoztunk, még ha sosem jött is tervbe, hogy ezt együtt tegyük, de azt valahol tudni lehetett, hogy ott leszünk a másik mellett. A támogató árnyék.
- Ugyan, a felmentési idejükben lennének már a per alatt - legyintettem és még el is nevettem magam, amire a kislány is felfigyelt, és mintha a száját tátogatva valamit gügyögött is volna vidáman. Valószínűleg csak éli a hangos és ismerős hangokat, de azért egészen édes. Ezért is kapta a várakozás alatt a kis bubikat, amik láthatóan sikert arattak, én meg ennek, így különösebb szó nélkül elégedett mosolyt adtam válaszul.
- Iiigen, egész jól állok. Belefér a fotózások üresjárataiba, az egyetem idén úgyis tudjuk milyen - vontam meg a vállam, mert sok dolog volt jellemző a csapatra mostanság, de Maxot kivéve az, hogy erősen oda is koncentrálnánk a vizsgaidőszak közeledtére, az nem. A válaszára csak elvigyorodtam, ha úgy vesszük itt már tényleg csak én vagyok, aki teljesen szerepet játszik. Ő csak éppen nem az igazi felesége mellett áll. Azt hiszem nekem ezért is nem volt furcsa az esküvője óta sem, hogy gyűrű van az ujján. Megesett az korábban is. Én megcsodáltam magam, ők meg bevártak, hogy aztán együtt érkezzünk meg az utcánkba. Rájuk pillantottam, aztán lassan kezdtem bólogatni és a lakópark bejáratánál meg is torpantam.
- Pontosan. És milyen csodaszép… elég bajban lennénk, ha nem szürkés lenne a szeme most - mondtam felnevetve, mert hogy is magyaráznék ki egy barna szemű kislányt. Akkor jöhetne is az a válás, már, ha komolyan vennénk a dolgokat. - Na, gyere, operáljuk fel, még van 10 percünk beérni.
Arrébb álltam, hogy elfordulhasson és előszedjük a kengurut, aztán elkezdtem segíteni Klarat beletenni és rácsatolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713545#post713545][b]Lewy Bojarski - 2018.02.05. 00:42[/b][/url]

#MrSchwarz | München

Kicsit tartottam tőle az elején, hogy is fogjuk majd kezelni az új helyzetet, hogy itt van nekem Maja és nem Hannah az "egyetlen nő az életemben". Már, ha a maradandókat nézzük. Aztán utána megjött a kicsi Klara is, én pedig teljesen bele voltam szerelmesedve... és nem történt semmi, minden a legnagyobb rendben maradt, az aggodalmak ellenére is.
- Valószínűleg éppen összedobnák a pénzt, hogy megvegyék az ibizai nyaralót. A mocskos fajtájukat! - horkantam fel, mert már a gondolattól is viszketni kezdett az orrom alja és semmi kedvem nem volt bosszúsnak lenni. Szóval a legjobb lesz, ha senki nem válik semmilyen helyzetben, maradnak a dolgok, ahogy jelen pillanatban vannak.
Klara kis kalimpálással motyorogta a magáét, eléggé aranyos volt ilyenkor, szerettem hallgatni, bár, lássuk be, néha hajnali négykor hallgattam volna mást is.
- Jobb, ha meg sem említjük. A szakdolgozatomat már nem is tudom, hogy megegyem, vagy inkább csak sírjak fölötte - húztam el a számat, mert bár az egyiket megírtam már decemberben, a másikból összesen hat oldal volt és mindig akadt valami jobb dolgom. Arról nem is beszélve, hogy még van egy félévem. Hiába próbáltam elsumákolni.
Ő még kicsit megcsodálta magát, mi pedig a kicsilánnyal megvártuk lelkesen, hogy mégis mit szeretne, merre tovább.
- Azt hiszem, már adnám is be a papírokat a válásról! - horkantam fel, de aztán csak büszkén elvigyorodtam, mert mégiscsak elég erős génjeim voltak, ha a kicsilány szeme kék lett. És egyelőre nagyon affelé tendált. - Inkább késnék el, mint hogy a lányomhoz érjen!  
Nagy nehezen olyan helyzetbe forogtam, hogy Hannah ki tudja venni a zsebest a táskámból, aztán szépen leügyeskedtem a kabátomat és csak azután vettem vissza, hogy a szőkével felügyeskedtük rám a gyerekhordót.
- Sokkal jobb. Csini vagyok, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713745#post713745][b]Hannah Schwarz - 2018.02.07. 13:03[/b][/url]

Hazudnék, ha azt állítanám, nem lett minden legalább egy kicsit más. Felnőttünk, egy úton megyünk, de közben mindenki máshol tart. Én boldog voltam, hogy rendben mennek a dolgai, ő meg támogatta még tavaly is, hogy úgy csesszem el a sajátom, ahogy akarom. De ha nem is mondta, a jelen helyzetet azt hiszem jobban éli ő is. Nem csak mert furcsa lenne keresztszülőket darabokban érni.
- Szerintem a svájci villákon is forogna az agyuk, pénzügyileg a végkielégítésükre is gondolniuk kell, amit el kell úgy helyezni, hogy még az unokáiknak is elég legyen minimálisan majd dolgozni. A tiédnek vagy az enyémnek van az a fia? - pillantottam rá elgondolkodva, mert bár tök irreleváns volt, egy ilyen helyzetben igen csak lényeges. Az ügyvéd akkor már nyilván a család miatt is megszedné magát.
Közben várakoztunk, én meg kihasználva az időt gyakorlásra - mondtam ezt magamnak, de azért élveztem a kislány szórakoztatását is - kicsit játszottam a lehetőségeimmel. A buborékok eléggé sikeresnek tűntek, majd legközelebb valami még jobbat kitalálok, de egyelőre ennyire futotta. Rövid volt az idő, a gondolataim meg a tanulást ignorálva akartak átsiklani a szakdolgozat szón. Hiába.
- Nekem idén kellene, de azt hiszem ezúttal én halasztok… - vontam meg a vállam, nem különösebben érdekelt. Ha nem idén kapom meg azt az első oklevelet, akkor nem. Senkit nem fog érdekelni, pláne, ha nem kezdek el vele dolgozni. A gyakorlati helyem amúgy is igényt tart rám, akkor hol itt a gond?
- Én is. Már persze a te helyedben, természetesen monogám házasságban élnék még én is, hova gondolsz - ráztam meg rosszallóan a fejem, ahogy még kicsit Klarat figyeltem mielőtt lassan megérkeztünk volna, de előbb feladat volt. Felnevettem, de tudtam milyen komolyan gondolja, szóval csak tettem a dolgom és előszedtem a kengut, majd adtam egy fél kezet a kislány tartásához is, ahogy ő vetkőzött. Szerencsére a felrakás és a visszaöltözés már könnyebb volt.
- Nagyon gyönyörűek vagytok - mosolyodtam el, aztán a porta felé indultam, ahol a férfinek lelkesen intve egyből el is indultam a belső udvarra, onnan pedig a lakásba a lengyellel, meg a kis lengyelessel. Pedig apám remélte, hogy ha már ott születik nálunk, kap egy kicsit még Lewy gyerekéből is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714664#post714664][b]Lewy Bojarski - 2018.02.19. 03:25[/b][/url]

#MrSchwarz | München

Nem szoktunk egymás dolgaiba beleszólni, csak ha már tényleg orbitális marhaság. Ez pedig így volt jól, mert én támogattam őt és ő engem. Azt hiszem, ez volt az egyik oka, hogy nem folytam bele a panda ügybe akkor sem, mikor én tudtam, ők pedig tagadták. Jobb volt az úgy, pártatlanul, nem belefolyva semmibe.
- Nem tudom, talán az enyémnek, de ha őszinte akarok lenni, magasról leszarom. Pardon. Apu nem beszél csúnyán, ugye księżna?| hercegnő - váltottam ismét kissé lágyabb hangnemre, mire a kis kezével a mellkasomat taperászta pár pillanatig. Aztán ez abbamaradt, mert Hannah néni éppen ingert érzett arra, hogy újonnan szerzett tehetségét kamatoztassa és megcsillogtassa kissé előttem is, annak ellenére, hogy ezzel nem igen szokott dicsekedni. Más kérdés, hogy nem szoktuk minden skillünket a másik orra alá nyomni.
- Jól teszed, mármint, ha úgy érzed, lehet, hogy jövőre jobban jön ki a lépés. Én mondjuk nem szívesen csinálom, de nincsen felesleges időm idén és jövőre is külön ezzel foglalkozni. Le akarom tudni egyben az egészet. -  Őt nem féltettem, ugyanúgy megvolt rá a kerete, hogy ha akarja, akkor huszonöt félév alatt tegye le a diplomáját. Nekem sem kellett sehova sietnem, ezért is söpörtem ilyen könnyedén a szőnyeg alá a szakdolgozatot, esetenként lapotoppal együtt, mikor a szőnyegen feküdtem és Maja esetleg a hátamon kötött ki. Megvan a fontossági sorrend.
- Nem nekünk való ez a házasság dolog, engedd el. De egy párhuzamos univerzumban egész biztosan abban élünk, csak az nem itt és most van - szögeztem le, mert itt nekünk ez a szőkével soha nem működött volna az üzleten túl. Viszont nagyon szépen néztek ránk a járókelők, ahogyan szépen lassan sikerült rám felügyködni a kengurut, benne a hercegnőmmel. Még a vetkőzés járt a legnagyobb macerával, de azon nagyon hamar túlestünk, hála az istennek.
- Oh, most csak bókolsz, mert a férjed vagyok, vagy tényleg így gondolod? - cukkoltam, kis vigyorral, az egyik kezemet a biztonság kedvéért a pici babán tartva. Ezt követően totyogtam is a nő után, az egyik olyan visszafogott, üzleties mosolyom az arcomra biggyesztve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717664#post717664][b]Hannah Schwarz - 2018.03.22. 14:52[/b][/url]

Tudtam értékelni a mások felé mutatott lelkesedését, hasonlóan élek a legtöbbször, sőt, kinek hazudnánk, nagyon sok dologban teljesen egyforma a szemléletünk. Amiben meg nem, ott igyekszünk a másikra hagyni, hogy tégy ahogy akarsz, de azért maradj életben. Ez sarkalatos pontja a barátságunknak, bár jóformán inkább testvérek vagyunk. Ebben az egyetlen szomorú az, hogy bár nekem jutott saját, Lewy sokkal inkább volt az az évek alatt.
- Nem? Ó, már kezdem érteni Maja minek kereset fülvédőt a törpének meccsre. Mert apu nem beszél csúnyán - emeltem ki, a hangsúlyt az utolsó mondatrészre téve, hogy aztán elfojtsam a kikívánkozó nevetést. Elég jól ismertem már, hogy ne tartsam túl valószínűnek, hogy innentől élete végéig virágnyelven éljen, akár csak a gyerekei előtt, de biztos igyekszik.
Nem kifejezetten sokszor beszélek vagy hozakodok elő bármivel, ami nem a közvetlen közös életünk része - ha házasok lennénk, szarban is, mert sok dolgot nem véltünk már az évek alatt fontos közlendőnek. Az illúzióval is ez volt a helyzet, tudott róla, de nem különösebben foltunk bele egy csevegésbe, de én élveztem a dolgot és az előkészítős osztályomból kiindulva a gyerekek is, túlságosan is adta magát. Ha már a szorgalmunk nem annyira.
- Ráér, nem sietünk sehova - vontam meg a vállam, mert mindketten tudtuk, hogy rajtunk senki nem fog diplomát keresni. Hitetlenné fogja tenni az embereket meg jól mutat majd nyilatkozatokban, hogy igen, nekünk ilyen is van, de gyakorlati haszna azon túl, hogy emeli a mostani gyakorlatis tanári fizunkat - amire szükségünk sincs - nem lesz.
- Iiiigen, talán ott, jobban tetszik ez a felállás - bólintottam nagyokat, nem működtünk másként, ez tény volt. De nem is bántam, jó volt ez így, sokkal inkább tudtunk bizalmasok lenni, és azt hiszem segíteni se tudtuk volna a nehezebb időkben a másikat, ha elcsesszük ezt bármivel.
Kisegítettem a hordozóval és a ruhával, cserébe meg pont időben is voltunk, szóval nagy léptekkel indultam el a porta felé, ahol már intett is a fejével nekünk, merre várnak minket. Ekkor megálltam, hogy bevárjam a férjem és a lányom. Nehéz volt ezt kimondani, na! És nem miattuk, inkább a tények.
- Tényleg, azt hittem tiszta, hogy attól, mert most az vagy, nem hazudok - pillogtam felé, aztán a kezem nyújtottam, hogy akkor kéz a kézben fussunk neki ennek az üzletnek, talán utoljára, de ugyan olyan lelkesen, mint bármikor.
- Áh, a kiscsalád. - köszönt is ránk a férfi, én pedig mosolyogva nyújtottam kezet neki, elővéve a legkecsesebb mosolyom, mert muszáj, ezt erre találták ki. Aztán megelőzve Lewy agybaját és Klara taperolását a kezem a kislány felé nyújtottam így a férfi visszahúzta a sajátját.
- Ahogy láttam, már otthon vannak itt. Hogy-hogy újabb ingatlanrészt néznek? Nem elégedettek a jelenlegivel? Mehetünk körüljárni?