A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Ma olyan roppant érdekes dolgokat csináltam, mint hogy, vettem egy új telefontokot, így az átlátszót be is vágtam a szekrényembe, és az úgy amúgy piros telefonom most szép matt fekete színben tetszeleg. Máris jobb. Aztán rendeltem egy tacot, mert újabban mindenki túl egészséges kaját csinál, és a szervezetem már könyörögni kezdett a gyorsétterem tartósítószerei és egyéb műremekei után. Holnap úgyis le fogom magamról mozogni a kétszeresét is, úgyhogy nem igazán zavarom magam az elhízás gondolatával, amire testalkatilag úgysincs hajlamom. A reggeli órákban az inzulinom is belőttem magamnak, szóval ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb.
A nevemet viselő, szürke edzőnadrágomban, és egy ugyanilyen melegítőpulcsiban, fekete zokniban csoszogok be a nappaliba, telefonommal a zsebemben, és még meleg tacoval a kezemben.
- Nincs karácsony Kevin nélkül? - pillantok a tévére, mielőtt a legtöbb finomsággal megtoldva - magyarul, nem vágom rá a teljes súlyom - ülök be kedves nővérem ölébe. Most jóba vagyunk, azt hiszem, úgyhogy ja, megengedem magamnak.
- Anyámék? - még nem igazán szoktam hozzá, hogy ők akkor most kibékültek, ebből kifolyólag pedig nem is nagyon használom a szüleink meg anyádék kifejezéseket. Közben kicsomagolom az eledelem, s lehunyva szemeim szippantok bele a mennyei manna utánozhatatlan illatába. Ha Greg, az edzőm, látná ezt, valószínűleg kiherélne, mondván, hogy a szar a seggemen jön ki, és nem a számon be, de szerencsére nem látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710060#post710060][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.12.19. 21:14[/b][/url]

Ma olyan roppant érdekes dolgokat csináltam, mint hogy, vettem egy új telefontokot, így az átlátszót be is vágtam a szekrényembe, és az úgy amúgy piros telefonom most szép matt fekete színben tetszeleg. Máris jobb. Aztán rendeltem egy tacot, mert újabban mindenki túl egészséges kaját csinál, és a szervezetem már könyörögni kezdett a gyorsétterem tartósítószerei és egyéb műremekei után. Holnap úgyis le fogom magamról mozogni a kétszeresét is, úgyhogy nem igazán zavarom magam az elhízás gondolatával, amire testalkatilag úgysincs hajlamom. A reggeli órákban az inzulinom is belőttem magamnak, szóval ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb.
A nevemet viselő, szürke edzőnadrágomban, és egy ugyanilyen melegítőpulcsiban, fekete zokniban csoszogok be a nappaliba, telefonommal a zsebemben, és még meleg tacoval a kezemben.
- Nincs karácsony Kevin nélkül? - pillantok a tévére, mielőtt a legtöbb finomsággal megtoldva - magyarul, nem vágom rá a teljes súlyom - ülök be kedves nővérem ölébe. Most jóba vagyunk, azt hiszem, úgyhogy ja, megengedem magamnak.
- Anyámék? - még nem igazán szoktam hozzá, hogy ők akkor most kibékültek, ebből kifolyólag pedig nem is nagyon használom a szüleink meg anyádék kifejezéseket. Közben kicsomagolom az eledelem, s lehunyva szemeim szippantok bele a mennyei manna utánozhatatlan illatába. Ha Greg, az edzőm, látná ezt, valószínűleg kiherélne, mondván, hogy a szar a seggemen jön ki, és nem a számon be, de szerencsére nem látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710071#post710071][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.19. 22:38[/b][/url]

A meghitt családi idill... Vagy valami olyasmi. De semmiképp sem nevezné az ember feszültnek, netán kínosnak. Az a bizonyos családi karácsony, ami már évek óta puszta vágyálom csupán, ebben az évben megvalósulni látszik. Mind együtt vannak, a karácsonyfa már a nappali sarkában világít, s az égősoron vidáman futkároznak a színek körbe-körbe. Az egész ház ünnepi díszbe öltözött, mint egy normális család normális karácsonyán, ahol nincs harag, csakis szeretet és békesség.
Apropó szeretet, Adrian pont ezt a roppant eszményi pillanatot választja ki arra, hogy a gyorsétteremből hozott undorító kajájával lehuppanjon... Shayleen ölébe. Nos, tény ami való, lánykánknak betonkemény vádlijai és olyan combizmai vannak, hogy az ember sírva fakad, ha kitapogathatja, na de azért már mégis, azért olyan nagy az a kanapé, hogy elférjenek rajta ketten. Egy könnyed mozdulattal tolja le magáról, egyenesen a kényelmes ülésre öccse kimondottan szexinek tartott valagát, miközben megforgatja szemeit.
- Eszem ágában sincs ezt nézni, csak elmerengtem és mire jöttél, már ez ment - elhúzza a száját a film láttán. Testvére már csak tudja, mennyire gyűlöli ezt az egész filmes cécót és azt kell mondanom, hogy a nyálas, pont karácsonykor egymásra találó párokról szóló roppant bugyuta és sztereotíp egész estés csodákat is rühelli. Igen, ide tartozik a förmedvény Igazából szerelem. Az a címe egyáltalán? Mindegy is. - Ha gondolod válassz valamit és vidd innen az orrom elől azt a szemetet, ha kérhetem, mert menten bulimiás leszek a szagától - szúrós szemmel mered Adrianra, aki vélhetően pontosan érti, hogy Shayleen bármikor akarata ellenére, szíves örömest kidobja a taccsot, ha McDonald, netán a csirke vagy a király kerül a közelbe. Igen ez a gyorséttermi szentháromság az ő keresztje vámpírként.
- Anna és apa lefeküdtek viszonylag korán, hosszú napjuk volt. Tudod, hogy párterápiára járnak, nem könnyű ez nekünk - ezt nem is említettem. Anyja és apja, miután rájöttek, hogy egész életük csak a külsőségekről szólt és házasságuk tulajdonképpen tönkrement az anorexiával folytatott küzdelemben, most, hogy már Shayleen jól van, megpróbálják rendbe hozni azt, ami tönkrement. A szeretet megvan, de sokat kell még tanulniuk. - Anna azt mondta, jól haladnak. De ez látszik is rajtuk. Meg hát rajtunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710076#post710076][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.12.19. 23:06[/b][/url]

Egy halk szusszanás kíséretében veszem tudomásul, hogy egyetlen szeretett nővérem már nem hajlandó az ölében babusgatni engem. Pedig régen csinálta, nem mintha emlékeznék rá, de láttam a képeken, hogy amikor baba voltam, mindig csinálta. Most is csak biztosan túl nagy vagyok, ez állhat közénk, kétség kívül.
- Pedig azt hiszem ebben van benne Trump. Megvárhatom a jelenetét, vagy vigyem már most? - pislogok rá, a tévé képernyőjéről elszakítva zöldes tekintetem. Én mondjuk szeretem ezt a filmet (mondjuk minden hülyeséggel így vagyok), de hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Ha nem akarja nézni, akkor nem fogjuk nézni, és ezzel meg is van oldva.
- Hm, nézhetünk MMA-t, vagy valami kevésbé romantikus filmet. De ha szeretnél valamit, mondd - veszem kezembe a távirányítót időközben, és kezdek is bele a csatornák közötti válogatásba. Csók. Ölelkezés New Yorkban a karácsonyfa előtt. Barátság extrákkal - hell the f*ck no. Az étkem szagára tett megjegyzésekor megint felé fordítom a fejem, kicsit talán sértetten is nézek rá, mert én szeretem ezt a szemetet, de végül nem fűzök hozzá semmit, csak szépen csendben visszacsomagolom, és két pálcaintéssel eltüntetem a szagát is. Ünnep van. És amúgy is szeretem a nővérem, szóval a bulimia említése nélkül is hajlandó lettem volna így cselekedni, de ha már kimondta, hát motiváltabbá válok.
- Oh, el is felejtettem - ahogy azt említettem, nagyon újszerű ez az egész kibékülősdi, éppen ezért nem is nagyon hiszek benne. Ha nem Shayleen, akkor hát miattam fog kitörni az újabb vihar, és ha nem a lányt, akkor engem fognak kitagadni a családból egy olyan dolog miatt, amiről nem beszélek. Ettől függetlenül pedig bármikor kiderülhet, vagy azért, mert elszólja magát valamelyikőnk, vagy azért, mert véletlenül az asztalon hagyom a telefonomat. Nagyon vicces játék ez, ha lebukok, akkor annyi mindennek, ha nem, akkor élhetek tovább mint Marci hevesen. Hogy is hívják ezt? All in?
- Ne éld bele magad nagyon - halkan jegyzem meg, miközben ismét felé pillantok. Tudom, hogy mennyit jelent ez neki, és éppen ezért aggódom a leginkább. Ha a szüleink megint kitalálnak valamit, ha megint történik valami, amit nem képesek elfogadni, mert nem illik bele a képbe amit ki akarnak alakítani maguk, és mindenki más számára, akkor Shay könnyűszerrel visszaeshet. Ki tudja, hányszor lenne még képes kilábalni ebből?
- Legalábbis amíg én ki nem tálalok, addig ne - sóhajtok fel, az egyik sportcsatornára kapcsolva. Nem mintha ez rólam szólna. Nekem mindegy, hogy szeretnek-e vagy sem, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is meg tudok állni a két lábamon, a segítségük nélkül. Csak őt ne bántsák többet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710093#post710093][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.20. 10:51[/b][/url]

Válasz helyett csak elfintorodik. A világmindenség egyik legnagyobb tragédiája, hogy Trump elnök lett, s noha Shayleen soha nem politizál, ezen véleményét bármikor, bárkinek elmondja és nyíltan fenntartja. Az ok mélyére viszont most nem ásnék, mert mint mondtam, nem politizálok. Éppen ezért meg is böki öccsét, hogyha esetleg a fintor nem lett volna nyilvánvaló, akkor gyorsan kapcsoljon tova.
- Ez most nagyon gáz lesz, de nincs kedved megnézni a 101 kiskutyát? - kérdőn néz Adrianra, miközben megrohanják az emlékek. Annak idején, mikor a karácsony még valóban családias hangulatban telt, minden évben együtt nézték meg a 101 kiskutyát, összekucorodva a kanapén. Persze testvére az esetek többségében elaludt és csak a film végén ébredt fel, mikorra a happy end már meglett. Ahogy teltek az évek, már végigülte az egészet, az utolsó néhány alkalommal pedig csak a feszültség szögezte őket a kényelmes, süppedő ülésekbe. Most viszont, amikor a hangulat újabban idillinek mondható, talán visszahozhatnák ezt a szokást, megszépíthetnék az emlékeket. - Rég néztük már meg így ketten. Együtt - mosolya halvány, kissé félős, mintha attól tartana, Adrian nemet mond. És persze meg is tehetné, annyi film van a világon, amit nézhetnének helyette! De azért már csak karácsony van...
- Nem élem. Elég törékeny még az egész, de én már nem tervezek visszaesni, vagy legalábbis már nem félek segítséget kérni, ha megingok. Miattad viszont aggódom - egészen lehalkítja a hangját, hogy egy apró foszlány se juthasson ki a helyiségből. Ki tudja, mikor ébrednek fel szüleik, azt meg pláne ki tudja, végül tényleg elaludtak-e és nem hallgatóznak. Volt már rá példa. - Mivel már utána vagyunk, azt hiszem beszélhetünk is róla. Miért nem mondtad nekem korábban? - oldalra billenti fejét, ahogy öccse arcát fürkészi. Hogy miről is van szó? A tényről, hogy Adriannek barátja van, s minderről Shayleen nem úgy értesült ám, hogy testvére mondta el, neeeeem. Colton volt az a kedves, áldott jó lélek, aki szó szerint sokkolta a lányt. Félreértés ne essék, neki aztán tök mindegy, hogy a fiú a fiúkat vagy a lányokat szereti, esetleg mindkét kapura játszik. Ugyanúgy fogja szeretni. Na de azért betyárbecsület is van a világon.
- Van most valakid egyébként?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710098#post710098][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.12.20. 11:38[/b][/url]

- Nem? - nem mintha a fintorából nem találhatnám ki, de azért még teszek egy próbát. Szerintem vicces. Úgy vicces, mint nevetséges, az egész ember, de ha Shay nem szívesen fogja fel így, akkor hát nem fogjuk megvárni. Megnézem majd máskor.
- Oké, felőlem nézhetjük azt is - vonok vállat, miközben a tacom lerakva a kanapé mellé állok fel, és lépkedek a tévéasztalhoz, hogy kivehessem a 101 kiskutya DVD változatát. - A mesét vagy a filmet szeretnéd? - nézek vissza rá a vállam fölött, kezembe véve mindkét példányt. Én valószínűleg úgyis csak végig fogom aludni vagy beszélni az egészet, esetleg csendben és szagtalanul felzabálom a rendelt vacsorámat. Felé fordulok, így guggolva, amíg válaszol, majd, ha döntött, akkor be is rakom, s visszasétálva huppanok le mellé, el is indítva.
- Akkor itt az ideje, hogy megnézzük - helyezkedem egy kicsit, keresve a legkényelmesebb pozíciót, végül csak behajtom a fejem az ölébe, és lelógatom a lábaim a karfáról. Tökéletes. Apró mosollyal az arcomon pillantok fel rá miközben beszél.
- Remélem, hogy tényleg komolyan gondolják ezt - és nem csak egy hónapig tart majd. Most minden túlságosan tökéletes, Shayleen gyógyul, a szüleink mintha kezdenének ráébredni, hogy mit rontottak el, és még tesznek is valamit ennek érdekében, amit, látszólag, nem csak felületesen csinálnak, mint a nővérem terápiáit. Minden túl jó, és ez az állapot rettentően szürreális. Szeretnék hinni nekik, bennük, de egyelőre még gyanakodom, még ha ezt Ananbele és James felé nem is mutatom. Nem csak az oktagonban tudom megjátszani magam, hogy ez sajnos-e vagy sem, ki tudja. Aprót sóhajtok a kérdésére. Miért nem mondtam el?
- Mert nem voltam biztos benne - és nem tudtam magamban helyretenni az egészet, szóval nem is akartam leterhelni vele, ameddig saját magam el nem rendezem magamban. Ez egy egész normális emberi reakció még tőlem is. Tudom, hogy előadhattam volna neki úgy, mintha akkor már tökéletesen meglettem volna vele, de a ő a testvérem, és a testvéremmel jobb szeretek őszinte maradni. Amennyire telik tőlem.
- Nincs senkim - rázom meg a fejem, egy kicsit lehunyva megint a szemeim, s meg is dörzsölve az arcom. Ez a legújabb szokásom. Dörzsölöm az arcom, amikor erről van szó. Nem mintha lenne különösebb oka, amivel meg tudnám magyarázni, egyszerűen csak csinálom.
- Közted és Mr.Szexi között javult már valami? - a becenév alatt egyértelműen nem csíra-Kevint értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710154#post710154][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.21. 10:32[/b][/url]

Azonnal elmosolyodik, mikor Adrian beleegyezik, hogy a 101 kiskutyát nézzék meg. A kérdésre viszont megszeppen. - Igazából nézzük meg mindkettőt. Egymás után - úgyis végig fogják dumálni legalább az egyiket, úgyhogy háttérzajnak simán mehet duplán. Megvárja, hogy öccse elindítsa azt, amelyiket előbbre valónak találja, majd felvont szemöldökkel nézi, ahogy kényelmesen elhelyezkedik az ölébe hajtott fejjel.
Arckifejezése szinte azonnal ellágyul és ösztönösen simogatja meg Adrian fejét. Sok minden elveszett, sok minden változott, talán a szeretetük az egyetlen, ami megmaradt mindig, mindenkor. Most életükben először esélyük van arra, hogy tényleg egy családdá váljanak. Nyilván az a sok-sok szenvedés, amin Shayleen keresztül ment, többek között a szülei miatt, az nem válik semmissé és sohasem lesz képes egy egészséges kapcsolat kialakítására velük. De őszintén? Ha normalizálódik a helyzet, már azzal megelégszik, meg hát, most már jól érzi magát, még ha ideiglenesen is, úgyhogy elengedte ezt a kérdést. Csak Adrian miatt aggódik.
- Tesznek valamit. Hogy lesz-e eredménye és ez az állapot tartós lesz-e, azt nem tudom. Hosszú út áll előttük, jellemfejlődésre, belátásra lesz szükségük, hónapokba, sőt akár évekbe is telhet, mire a végére érnek. De elindultak - ha valaki, hát a levitás már csak tudja, milyen nehéz is belevágni a terápia bizniszbe. Most, hogy már a huszonkettedik életévét tapossa, közel nyolc évnyi orvosról orvosra járás után egészen más szemmel nézi az ember ezeket a dolgokat. Mondjuk Shay beteg volt, a szülei nem azok, bár ki tudja. Ennyi kudarcba, veszteségbe és nehézségbe bele lehet betegedni.
- Értem - erre nem tud mit mondani. Furcsa, hogy az egész családjuk defektes. Mármint, ne értsetek félre, nem gondolom, hogy Adrian beteg lenne, szörnyszülött vagy elmebeteg, kiirtandó fajzat. Egyszerűen csak neki is van egy kattanása. Shayleen-é az anorexia, Adrian-é ez. Nem csoda a gyermekkorukat elnézve. - Hogy jöttél rá? - némi szünet után teszi csak fel a kérdést, mert hát minden érdekli, ami összefügg az öccsével. Amúgy nagyon cuki, mert igyekezett utánaolvasni a témának, csak egészen más leírva valami, meg az életben. Különben is, kit érdekel a nagy átlag, neki csak a testvére számít.
- Coltonnal mi lett? Na nem mintha kedveltem volna, igazi bunkó volt - elhúzza száját és úgy pillant le Adrianra. Tényleg ki nem állhatta azt a csávót. Tenyérbemászó képe volt és élvezte, ha másoknak rosszat tehet. Noha öccse stílusa sem egy matyóhímzés, azért nem gondolná, hogy egy kapcsolatban normális lealázni a párunkat a családja előtt. Vagy akár csak hasonló módon viszonyulni akár az illetőhöz, akár a hozzátartozóihoz. Az a gyerek egy kis köcsög. Jó' fej...be kéne rúgni.
- Kevinre vagy Aidenre gondolsz? - nyilvánvaló, melyikükre utalt előbb, de húzni akarja az időt. Semmi sincs velük. Nem találkoztak már időtlen idők óta, Wardot valószínűleg teljesen hidegen hagyja, hogy Shayleen éle-e vagy hal. Biztosan lubickol az oly nagyra tartott függetlenségében, meg persze saját fényében sütkérezik. Ó igen, ennyire van róla jó véleménnyel jelenleg, lehet van egy kis tüske itt-ott benne a férfival kapcsolatban. - Egyébként nem, mi javult volna? Lassan fél éve nem is láttam távolról se, nemhogy közelről... Pont nem érdekli, hogy mi van velem, minek törjem magam? Tuti van legalább tíz nő, aki elszórakoztatja... - láthatóan bevágja a durcit a téma kapcsán. Minek örüljön? Pici szívecskéje még mindig repedten próbál egy darabban maradni és újra meg újra belesajdul a gondolatba, hogy Aiden sohasem fogja szeretni őt. Vagy ha szereti is, képtelen lenne egy pillanatra is komolyságot erőltetni magára, hogy erről őszintén beszéljenek. Argh, pasik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710163#post710163][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.12.21. 18:08[/b][/url]

- Okay, akkor először a mesét mert az a régebbi - bólintok, a roppant logikus és kézenfekvő érvelésemmel megfűzve. Amúgy tényleg az. Meglepő módon, még a nővéremhez képest is roppant simulékony vagyok most. Ha nem itt lennénk, és nem ünnep következne, elkezdenék nyavalyogni, miért ne nézzük meg ezt. Mert egy mese, mert gyerekes - én pedig haláli felnőttes vagyok ugye -, mert fáradt vagyok, nincs kedvem, éhes vagyok, hülyeség. De most nem. Nem akarom ezt elrontani neki, igazán megérdemel egy ilyen családias karácsonyt, azok után, hogy ilyen erős. Attól még, hogy meggyógyult, ne higgye senki azt, hogy nem fogok ugyanúgy figyelni és vigyázni rá. Ugyanígy az én Shayem, egy régi-új testben. Imádom őt. Ennek okán pedig, az én megoldásra váró problémáim várhatnak újévig. Aprót fintorgok a szüleink előtt álló útra. Nem rosszból, nem azért, mert már eleve bukásra ítéltem őket.
- Akkor egy ideig még ráérnek velem foglalkozni - vonom le a következtetést, és zárom is le a témát azzal kapcsolatban, hogy mondjam-e el nekik vagy sem. Az utóbbi időben már úgysem foglalkoztak velem. Az egyik legfontosabb meccsemre el sem jöttek, pedig megnyertem, és ezzel lényegében elindultam felfele. Pedig elhívtam őket, ugyanúgy megvolt a helyük. Nem jelentek meg. Én pedig nem említettem többé. Úgy tűnik, egyszerre csak egy gyerekkel tudnak foglalkozni.
- Huhh - pislogok fel megint rá, miközben elindul a mese. - Nem volt egy ilyen nagy felismerés igazából - túrok bele kicsit a hajamba, ahogy megint helyezkedem pár másodpercig. - Azt hittem, hogy majd sokat fogok őrlődni rajta, de egyszer csak megtörtént, és most így jó - amíg a szüleink rá nem jönnek, ugyebár, mert akkor biztos, hogy nem lesz jó sem ez, sem én. Bár őket tekintve, nem lehet tudni. Ez úgyis egy elhanyagolható gondolat, mert úgysem fognak rájönni idő előtt. Az egy dolog, hogy Cole elmondta neki, de ide már nem fog eljönni, biztos vagyok benne. At least nem úgy, hogy bevágódjon Jameséknek. Aprót szusszanok. Tisztában vagyok azzal, mit gondol róla. Leginkább mert az első adandó lehetőségnél kimondja, mint most is.
- Cole-al elvagyunk. Nem vagyunk együtt. Csak csinálunk közösen dolgokat - bármilyen meglepő is legyen a következő információ, senki ne kapjon szívrohamot: nem csak szexuális értelemben. Szoktunk együtt kajálni, venni kaját, cigizni, sőt, még azt is megtanultam, hogyan kell egy cigit tekerni. És néha néz velem meccseket, és én néha ott vagyok, amikor fest. De nem vagyunk együtt. - De nem bunkó - nem azt mondom, hogy nem olyan bunkó, ahogy gondolja, vagy, hogy majd idővel kedvesebb lesz. Nem bunkó. Nem azért mondom ezt, mert tudom, mi történt vele, ahogy azért sem, mert elfogult lennék - pedig nagyon sok téren az vagyok. Tudom, hogy nem bunkó, és nem seggfej, nem jobban, mint én.
- Tudod, hogy Kevinnek lófeje van - Aidennek meg egy szőrös majomfeje, de ez most nem olyan fontos, eltörpül a tény mellett, hogy a Keviné rosszabb. - És még papucs is - teszem hozzá az igazán fontos információt, mielőtt még elvesződne valahol. Soha nem szerettem Kevint. Akkor sem, amikor gyerekek voltunk, akkor sem, amikor elkezdte csapni a szelet, és most sem. Mert egy nyomorék, egy élettelen, és legfőképp, mert olyan emberek elől akarta elvenni a nővérem, mint Aiden és én. Veszélyes kombó, veszélyes. Csoda, hogy túlélte ezt a pár hónapot éppen és egészségesen.
- Tíz nő azért egyszerre sok, Aiden is csak ember - pislogok fel a nővéremre, kivételesen halálosan komolyan gondolva ezt a véleményem. Amúgy értem, mi a lényege annak amit mond, de ne essünk túlzásokba. Azt sem értem, miért rajonganak érte ennyien. Egy köcsög. És még szőrös is. - Érdekli mi van veled, csak egy szerencsétlen. Nyomorék, ha úgy jobban tetszik - mosolyodom el kicsit, miközben felnyúlva futtatom ujjaim a megrövidült tincseibe, és össze is borzolom kicsit, már ha hagyja. - Amúgy is, nem szúrt a szakálla, amikor smároltatok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710166#post710166][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.21. 20:02[/b][/url]

Vállat von és enged neki. Végül is tök mindegy, mivel kezdenek, míg mindkettőt megnézik, mert ugye csak és kizárólag ez a lényeg. Ja nem.
- Az a baj, hogy nem tudom része-e a terápiának, hogy foglalkozzanak velünk. Fogós kérdés - vállat von, de a világért sem akarja megrémíteni az öccsét. Már ami azt illeti, hogy kiderül-e a titka vagy sem. Mert ugye tudjuk, hogyha egy biznisz beindul, onnantól kezdve nincs megállás, jöhet a nyomozás, majd a lebukás. Shayleen már csak tudja, hiszen nem ugyanebben az iparban, de egy másikban rittig ugyanez történt vele. Igen, jól gondoljátok, az anorexiájára gondolok. Istenem, meddig, de meddig titkolta mindenki elől a dolgot!
Testvérét hallgatva elgondolkodik. Vajon van arra valamiféle szabály, hogy az ember mikor jön rá arra, hogy a saját neméhez vonzódik? Vagy van olyan, aki egy életet leél tudatlanságban és nyolcvan évesen világosodik meg, hogy hoppá, egészen eddig rossz kapura lőttem? Mert ezek szerint simán lehetne Shayleen is ugyanolyan, mint Adrian, csak hát mennyi erre az esély? Nos, sok. - És hányan tudják rólad? - ha minden igaz, akkor Colton és a levitás az a két személy, aki önnön magán kívül még tisztában van a tényállással, aztán ki tudja. Lehet, hogy ez már mindenki számára nyílt titok volt, csak őt kerülte el a hír mélységes nyomorában.
- Mondj, amit akarsz, az a srác egy tahó - fakad ki egy pillanat alatt. - Nagyképű, beképzelt, öntelt, flegma kis gyökér. Mondom ezt úgy, hogy egyszer találkoztunk és ez bőven elég is volt belőle. Tudod, a vendég keveset ül és sokat lát - szinte már látni lehet, ahogy puffog folyamatosan. Egyenesen erőt kell vennie magán, hogy ne borítsa rá Adrianra azt, ami aznap történt, mikor Colton úgy gondolta, nagyon mulatságos, ha rátöri az ajtót Shayleenre, pofátlanul elhelyezkedik a lakásukban és szétfolyva, terpeszkedve közli a tényt, tudva, hogy a lánynak amúgy fogalma sincs semmiről. Az ilyen ember igazán kedves, mit ne mondjak. Totál kihúzta a gyufát a levitásnál, csak az említésére képes dühbe gurulni. Apropó, ha már erre járunk: nehezen bírja megszokni, hogy heves érzelmi reakciói vannak. Mintha a gyógyulása azzal is járna, hogy újra meg kell ismernie magát.
- Tudom, hogy nem kedveled, de semmi baj nincsen Kevinnel, nem illettünk össze, mindössze ennyi történt - mondhatni fáradtan nyögi ki a már ezerszer elismételt mondatokat. Mit nem lehet azon érteni, hogy Aiden egy seggfej volt, összetörte a szívét, Kevin meg nagyon szerelmes volt belé, arra gondolt, hogy majd ő is az lesz, de nem lett és the end. Hihetetlen, mennyit képesek lovagolni a témán, ráadásul még gúnyolódnak és leszólják Kevint. Voltak hibái, de imádta és szerette Shayleent, tűzbe ment volna érte és ez a lényeg, nem? Na akkor szerintem is. - Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány nővel kavar. Sokkal. Hogy egyszerre vagy külön, az meg már végképp nem az én dolgom - kimérten beszél, de belül mardossa a kérdés: vajon tényleg agyba-főbe csajozik? Néha eszébe jut ő is, vagy soha? És ha gondol is rá, mi jut eszébe? Az az idegesítő csaj, aki a világ legnagyobb szerencsétlensége? Egy hányatott sorsú préda, akit zseniálisan lehet szívatni? Vagy netán a lány, aki sohase engedte, hogy igazán szeressék? Netán egy elszalasztott lehetőség? A kérdésére hamarosan részleges válasz érkezik. - Az nem mentség, hogy nyomorék, eddig is tudtam róla. Mellesleg szerintem pont nem velem van elfoglalva. Nézd, egész eddig csak kolonc voltam a nyakán, megbántottam, idegesítettem, csak azért tartott, mert legalább jól ki tudott röhögni. Ti pasik állandóan ezt csináljátok, de ne is zavartassa magát, te pedig ne mondj neki semmit - szúrós szemmel néz Adrianra, jelezve, hogy eszébe se jusson bármit is elkettyinteni Shayleenről. Mert akkor testvérség ide vagy oda, borzalmas kínok közt fog meghalni.
Mikor az ember elhiszi, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, akkor szólal meg öccse. Hát ez is egy díszpinty, de komolyan. Egy egytől Shayleenig terjedő skálán két Shayleen mértékben pirul el a lány és sajnos a szobában uralkodó sötétség sem rejtheti el ezt az élénk vöröset. Ahogy megrohamozzák az emlékek, ez csak egy bíborosabbá, mélyebb pirossá válik. Az ember szinte már aggódik, hogy menten meggyullad.
- Nem tudom, miért érzed úgy, hogy nekem erre a kérdésre válaszolnom kéne... - megköszörüli torkát és igyekszik hajával eltakarni arcát, így pont kapóra jön neki, hogy Adrian összeborzolta rakoncátlan tincseit. Bárcsak megnyílhatna alatta a kanapé! Mielőtt azonban gondolkodhatna, sajnos kinyílik a szája és alig hallhatóan kicsúszik rajta az egyetlen válasz, amit a szíve enged kimondani.
- Nem szúrt. Tökéletes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710170#post710170][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.12.21. 21:05[/b][/url]

- Hm - gondolkozok el én is, a plafonra fókuszálva el a nővérem arcáról. - Lehet, hogy ez az újrakezdés ránk is vonatkozik. Tudod, te születtél hamarabb, ezért most rád összpontosítanak, aztán én is megszületek... Hm - rettentően okos ötleteim vannak ahhoz képest, hogy mit sem értek ehhez az egész párterápia dologhoz. Nekünk már egy egész családterápia kéne, mondjuk onnan kezdve, hogy Annabeleék megismerték egymást. Vagy mondjuk világra jöttek, esetleg megfogant a létezésük ötlete. A gyökerektől romlottak vagyunk, azt kell mondanom.
- Oh, hát... Te, Ő, gondolom Aiden is - kezdek el számolni, meg gondolkodni is, ahogy sorra veszem az embereket. - Esetleg páran az iskolából, de ez nem hivatalos meg semmi - szóval nem is hangoztatom túlságosan, ha nem muszáj. Feltörekvő harcosként amúgy sem lehetne simább utam, ha köztudott tény lenne, szóval akár azt is lehetne mondani, hogy titok. De mind tudjuk, hogy végződnek a titkok. Már rég halálra van ítélve.
- Miért, Aiden kedvesebb szerinted? - emelem meg a szemöldököm. Nem vagyok agresszív egyáltalán, hirtelen sem, csak zavar. Lehunyva szemeim szusszanok egyet. - Elhiszem neked, hogy akkor egy g.ci volt, de úgy amúgy nem az - ha kiejtenék a számon olyan szavakat, hogy aranyos, akkor lehet azzal illetném, de mivel nem használok ilyen nyálas dolgokat, ezért el is marad. - Én kedvelem - teszem hozzá, dünnyögve az orrom alatt, miközben megint megdörzsölöm az arcom, egy kicsit rá is hajtom a fejem a vállamra. - Mindegy - vonogatom meg gyorsan a vállaim, megrázva a fejem. A mai vallomások száma már messze meghaladta az egész hétre beosztottakat, én pedig nem akarom kidörzsölni a borostám (!!!!), ha már fáradtságosan megnöveltem.
- Abbahagyom Kevin cseszegetését, ha te is abbahagyod Coltonét. Deal? - kapva kapok az alkalmon a lehető legjobb megállapodás felajánlásával. Az egyetlen ok, amiért nem kötöttem bele az emlegetett eridonosba amikor volt mersze megjelenni a házam környékén az, hogy vagy jöttem és fáradt voltam, vagy mentem, és nem volt időm. Pedig szívesen piszkáltam volna egy kicsit, már csak elvből is, amiért megkörnyékezi a testvérem. Félreértés ne essék, ez Aidennel is megtörténik, folyamatosan, talán többször is mint kéne, akkor is amikor nem beszélnek. Neki muszáj eltűrnie, nincs is más választása. De ez ne zavarjon senkit, mert ő örömmel lát mindig. Én is őt.
- Biztos nem csinálja annyi nővel egyszerre - rázom meg fejem elgondolkodva, miközben agyban komolyabban belemegyek ebbe az egzisztenciális problémába. Tényleg. Hogy férnének egy annyian Aidenen, valamiből mindig több kéne legyen, mint amennyi van. Jobbik esetben az ujjaiból, de igazából ki tudja.
- Shayleen - sóhajtok fel, megint csak megrázva a fejem. Ez nem a reménytelen sóhajtásom, hanem a le kell ereszkedned a szintünkre, hogy megértsd sóhajtásom. Mindenki tudja, hogy a nők hamarabb érnek, ő meg duplán érett már, szóval duplán nehéz lesz visszahozni a másodikos óvódás kiscsoport szintjére. - Az Aiden-félék azért cseszegetnek, mert tetszel nekik. Meghúzza a hajad, mert azt akarja, hogy rá figyelj - kezdek a magyarázgatásba, mintha valami nagy tanár lennék. Amúgy nem vagyok. De biztos, hogy Aiden ebbe a kategóriába tartozik, mert ugyan olyan gyerekes mint én, azzal a különbséggel, hogy én nem húzogatom senkinek a haját. Jó, azért lehet, hogy mégis felnőttesebb vagyok, mint Aiden, nem lenne meglepő. Én nem lepődnék meg, legalábbis.
- Hé, én nem is röhögtem a volt barátnőimen - mert nem volt rajtuk mit röhögni, nem voltam egy Aiden, és nem is éreztem úgy, mint Aiden, de az nem lényeges most. Nem is válaszolok a nyilvánvalóan költői kérdésére. Mert az öccse vagyok? Tulajdonképp nem is kell válaszolnia rá, ha nem akar, nem gondoltam komolyan, át sem gondoltam annyira. Aprót bólintok a válaszra. Lévén, hogy még egyszer sem smároltam a szóban forgó szakállas mókussal, és nem is tervezem, úgy örökre, nem nagyon van mit hozzáfűznöm,
- Az jó. Többször is csinálhatnátok - nézek egy pillanatra a tévére, nem mintha tudnám, hogy az éppen forgó jelenet az elejét vagy a közepét jelzi-e a mesének. - Mi lenne, ha egyszer leülnétek és megbeszélnétek, úgy, igazából?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710171#post710171][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.21. 21:35[/b][/url]

Adrian megfogalmazására Shayleenből kitör az őszinte, szívből jövő nevetés. Ezek szerint Shayleen éppen most született meg, de idővel Adrian is meg fog. Mit ne mondjak, elég kemény lehetett Annabeth-nek ennyi gyereket ekkora méretben legyártani. - Lehet, nem tudom. Sosem voltam még párterápián, az speciel nem az én asztalom - megvonja vállát, mert tényleg nem tudja. Semmi értelme annak, hogy spekuláljanak végeláthatatlanul, majd kiderül.
- Nem is terveztem kiplakátolni a fél Bagolykövet - puszta kíváncsiság hajtotta a lányt, hogy mégis hányan tudtak róla még előtte. Így utólag belegondolva, nem csoda, ha Aiden is sejti, elvégre ezek ketten félig-meddig össze vannak nőve. Tulajdonképpen kisebb csoda, hogy képesek voltak jó ideig elkerülni egymást Warddal, elvégre öccsének hála igen gyakori vendég volt házukban. Mégis, a mi kis sneaky Shayleen-ünk abszolválta a feladatot.
- Kedveld, legyen. Mellesleg az, hogy Aiden paraszt, nem mentesíti Coltont ugyanezen tény alól. Attól ő még nem lesz kedvesebb - unottan válaszol, mintha csak szívességet tenne azzal, hogy még mindig boncolgatja a témát. De most komolyan, annak a srácnak a gondolatától is dühbe gurul, éppen ezért igyekszik valami jobb dologra fókuszálni, csakhogy a maradék téma, ami felmerült, Kevin és Aiden köré épül, így mondhatjuk, hogy that s*cks. - Ez az egyik legjobb üzlet, amit valaha is kötöttünk - nem is kérdés, hogy beleegyezik, csak hagyják már lógva azt a szerencsétlent. No nem szó szerint, az azért már túlzás lenne. Egek, minél több időt tölt az "Utáljuk Kevint!" klub tagjaival, annál ragadósabb a stílusuk.
- Nem válthatnánk témát?! - égő vörös fejjel nyújtja ki kezét és csap rá egy nagyot Adrian lábára. Már nem azért, de Shayleen és a szex? Az év vicce. Ha ez a téma felmerül, konkrétan kihal tőle, semmi értelmeset nem tud hozzászólni. Igazából azt se tudta még megszokni, hogy nő, mert nemrég érkezett meg az első menzesze ennyi év után, hol gondolkodik ő még másban? Jézusom...
- Mondd, nem gondoltatok még arra, hogy a kedvesség, előzékenység, figyelmesség, jó humor és intelligencia tökéletesen elegendő? Úgy értem feltétlenül muszáj a másik idegein táncolni? Végső soron eléritek, amit akartok, rátok figyelünk, de közben a maradék jóindulatunk felett is tüzet raktok és törzsi táncot jártok, örvendezve, ahogy hamuvá ég - hihetetlen túlzásokba esik, de nem bánja. Ő tényleg igyekszik megérteni a férfi elmét és szívet, de akkor ők is értsék meg a nőket! Nem olyan nehéz ám. Amúgy meg, a "spontán lesmárolom a másikat, majd otthagyom" nem igazán hajhúzogatás kategória. Ez a kihasználom a másikat, mert megtehetem dolog. Ami nyilván Shayleen hibája is, hiszen mindenhez két ember kell, de akkor is. - Örülök, hogy megfogtad a lényeget - unottan forgatja meg szemeit, elvégre miért is röhögné ki az exeit? Durva lesz, ami most jön, de teljesen irreleváns az, hogy milyen nőkkel volt. Ez már egy másik buli.
Elvörösödik Adrian kijelentésére. Többször? Beleszédül a gondolatba, ahogy újraéli, milyen volt Aiden tökéletes ajkait csókolni, a karjában lenni és végeláthatatlanul folytatni mindezt... Erről beszélek. Nagyon dobog a szíve, nagyon szerelmes és nagyon hormonok. Az istenit. - Nem hiszem, hogy meg akarja beszélni. Próbáltam, de hiába. Meg van rám sértődve, mert együtt voltam Kevinnel pár hónapot, miután kidobott azzal a szöveggel, hogy mi nem is jártunk abban az egy hónapban, meg ő független akar lenni! Nehogy már én kérjek bocsánatot ezek után - teljesen felháborodva tárja szét karjait, majd keresztbe is fonja őket maga előtt. Ezt a szellemi kútmérgezést már, de tényleg... Szóhoz sem jut, ma már sokadjára. Hacsak Aiden össze nem szedi magát és lép túl ezen a semmitmondó, jelentéktelen dolgon, hát ő nem fog pitizni. Azért a lópaci himbilimbijének is van egy vége most már.
- Különben is, el tudnád képzelni, hogy mi együtt legyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710176#post710176][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.12.21. 22:30[/b][/url]

Elmosolyodom a nevetésére, csak azért nem kezdek bele én is, mert én nem szoktam olyat. Mármint a nevetés, mint olyan, nem illik bele az ördögi képembe, szóval mellőzöm is, csak a különleges alkalmakra tartok meg pár darabot belőle.
- Lehet meg kéne kérdezni őket. De neked kéne, mert én még nem születtem meg, fura lenne már most beszélgetnem velük - és mert minél kevesebbet beszélek, annál kevesebbet tudnak, és minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Ki tudja, lehet, hogy egyszer teszek egy rossz lépést, mert elfárad edzésen a derekam, aztán ők majd poénból: "úgy jársz, mint akit jól megraktak hátulról (egy nehezékkel) haha", én meg majd: haha, milyen jó vicc, nevetek. És akkor mindennek vége lesz, főként a még meg sem kezdődő életemnek, ha a párterápia vonalán haladunk.
- Egyszer már kiplakátolták velem a hülye Bagolykövet - dünnyögve emlékszem vissza az egyáltalán nem kellemes esetre, amikor összeverve ébredtem, és nem, nem azért, mert meccsem lett volna. Nem volt vicces, még most sem vicces. Ki tudja mi következik? Minél hamarabb el kell onnan párolognom, ez a legeffektívebb megoldás, és akkor majd minden jó lesz. Élhetek egy chilles életet, iskolai problémák nélkül. Ez minden, amire vágyom.
- De igen kedvesebb lesz, ha nem leszel eleve elítélő vele szemben - természetesen kötöm az ebet a karóhoz, hagyom elszállni a fülem mellett a hangsúlyát. Azt mondjuk nem tudom, miért ilyen fontos számomra megőrizni a csorba becsületét a nővérem előtt, elvégre Coltonnak nem életcélja, hogy öribarik legyenek. De azért még mennyivel könnyebb lenne tengetni a napjaim, ha nem ennék egymást. Egy tökéletes világ eszméjét hallhattuk tőlem. Felé nyújtom a kezem, hogy akkor kössük meg a szent alkut. Úgyis mindenkinek jobb lesz, ha megtartjuk magunkban a szerény kis véleményünk magunkban. Értetlenül tárom szét kezeim, miközben méltatlanul felmorranok a combomat ért csapásra. Nem értem, hogy most mi rosszat mondtam, elvégre nem futottam bele a részletekbe, csak annyit említettem, hogy ez fizikailag lehetetlen.
- Miért kell úgy viselkedned mint egy szű... Ohh - eresztem le a kezeim. Mi sem jobb, mint a kérdés közepén, sőt, végén rájönni, hogy amúgy tudod a választ. Melegen (érted a viccet lol) ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, sőt, alkalmazza a mindennapi életben is. Roppant okosnak fogsz tűnni tőle. - Oké figyelj. Ha bármikor is úgy érzed... Tőlem kérhetsz óvszert. Mindig van - halálosan komolyan gondolom. Nem mintha nem gondolnám úgy, hogy Aidennél nincs mindig, mert neki pont olyan feje van, aki hord magánál nulla-huszonnégyben, de Kevint figyelembe véve, ki tudja. Ő már kevésbé tűnik ilyen elővigyázatosnak. Fő a biztonság. Kezdem úgy érezni magam, mintha én a bátyja lennék, legalább három-négy évvel megelőzve őt. Szerencsére ez nem így van. Akkor nekem kéne beszélnem a szüleimmel.
- Szerinted eljutunk odáig, hogy ezt átgondoljuk? Okay wait, bemutatom mi játszódik le Aiden agyában, amikor meglát téged - nagyon belelkesedek erre a témára, bár fogalmam sincs, miért. Fel is ülök, a nővéremmel szembe fordulva húzom fel magam mellé az egyik lábam, és könyökölök rá. - Szóval, én vagyok Aiden agya. Meglátlak téged, és arra gondolok "hű, nem ereszthetem el anélkül, hogy észre ne venne". Elindulok feléd, miközben arra gondolok, hogy eredetinek kéne lennem, mert az bejön a nőknek, szóval egy egyszerű szia mizu nem lesz elég. És EKKOR megfogalmazódik a gondolat bennem, hogy akkor VICCES LESZEK! - tárom szét megint a kezeim, mintha mi sem lenne egyszerűbb. - Szóval amikor látom, hogy bosszankodsz, arra gondolok "oké, nem nevettél, de legalább érzelmileg reagálsz róm, szóval számítok neked". És nagyjából idáig jutunk el - fejezem be kedves barátom elméjének ismertetőjét. Tökéletes előadást tartottam, úgy érzem teljesen elégedett lehetek magammal, a teljesítményemmel. Vissza is fekszem Shay ölébe, mert kényelmes, és jó érzés. Ez is a megerősítése annak, hogy gyógyulgat, szerintem. Nem sűrűn csináltunk ilyet, amikor még beteg volt.
- Te sem sürgetted a vele való találkozást, ahogy tudom - nem hibáztatok én senkit, megértem teljesen Shayleent - mert nincs más választásom -, de Aiden meg a barátom, szóval valahogy össze kell őket kötni megint. Ennek pedig az a legelőrehaladóbb módja, ha mindkettőnek elmondjuk, hogy mit csináljon, amíg nem találkoznak. Mert úgyis össze fognak valahol kapcsolódni, előbb vagy utóbb. Én amúgy nem hiszek az ilyenekben.
- Aha. El tudlak képzelni titeket - vonogatom meg vállaim, miközben felnézek rá. Ha lenne nálam Shayden plakát, most biztos felmutatnám nagy konfettieső kíséretében, de nincs, sajnos. Pedig már illene csinálnom egyet, sőt, sokszorosítani, hogy amikor eljön az idő, körbevehessem őket vele. - Igazából nem olyan nehéz. Elképzelni. Illetek egymáshoz, azt hiszem.