36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
zárt <3
Írta: 2017. szeptember 5. 23:31
| Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. szeptember 6. 22:08
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 6. 01:06 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A jó idő ellenére meglehetősen nehezen vettem rá magamat reggel, hogy kimásszak az ágyból. Ez többnyire nem volt probléma, de ma nagyon nem volt rendben a dolog. Mivel előre le lett egyeztetve, a mai óráimat Sebby tartotta meg, ez nem az első alkalom volt. Ő még úgyis könnyített edzéseken vett részt, az pedig csak holnap volt. Még az edzésre is kiért megnézni minket, noha, kb fél órás késéssel.
Már zajlott egy ideje az edzés, a bemelegítőköröket órákkal ezelőtt futottuk, azóta volt labdakezelés, szlalom, technika, kis gurizás is, azt hiszem, hogy bőven túlteljesítettük az elvárásokat, mert igen hurrogott a nép kint a lelátókon. A házi-kupa szokásos kis meccsei is zajlottak, a cserék és az állandó kezdőkből kialakított vegyes csapatok közt. Itt kivételesen senkit nem érdekelt a győzelem, csak a játék, a szórakozás, az, hogy kit lehet a legkönnyebben lelökni a seprűről. Nos, ez ma kis híján én voltam. Talán egy kicsit jobban elbambultam a nejem felé, mint azt illett volna, de hogy a viharba ne? Nagyon kis dögös volt ma.
Szóval a játék lezárultával - ami időlimites volt, cikesz mentesen -, szépen leszálltunk, én odaadtam a pandának a seprűm, majd az asszonyhoz kocogtam. Igaz, kicsit undibb és vizesebb voltam a kelleténél, de azért én odajöttem.
- Szép jó napot, dziewczynka. Mi járatban? Csak nem keres valakit? - érdeklődtem kicsit oldalra biccentve a fejem és őt figyelve, miközben próbáltam ignorálni a túl sok ránk irányuló figyelmet.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. szeptember 6. 01:16
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 6. 01:45 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Kellett egy kis idő, mire sikerült összeszednem magam a kijövetelhez, de nem voltam soha az a sokat pepecselős lány, már, ha nem volt hajmosás a programban. Most pedig nagyon nem. A páratartalomtól megint összeugrott ilyen göndör, oroszlános sörénnyé az egész, így a vasalgatás, vagy legalább kifésülés vette el a legtöbb időmet. Végül csak felkötöttem, ami a pályához kiérve jó döntésnek bizonyult, biztos lettek volna gondjaim vele.
A gyakorlatok közben egyszer-egyszer az éljenzőkre esett a pillantásom, én boldog voltam, hogy ennyien örülnek nekik, meg lelkesek is, sőt, még annak is, hogy sokan hozzám hasonlóan Lewy mezét, vagy éppen a többiekét viselték. Egy csomó pöttömke kisgyerek is nyújtózkodott az elválasztó sáv alatt, az egyik szöszke kisfiú még meg is próbált átslisszolni, de szegényt még a kabala előtt lefülelte egy biztonságis bácsi. Sajnáltam a kicsikét. Le is biggyesztettem a szám egy pillanatra, de aztán csak a lassan kezdődő kis meccsekre figyeltem, na meg Lewyre. Lehet nem szabadott volna, vagy sok jót nem tettem vele, de mikor láttam, hogy figyel el is vigyorodtam, meg egyszer integettem is neki nagy lelkesen, de amikor rám nézett egy nő kicsit furin, akkor abbahagytam. Lassan inkább ledöcögtem a terület szélére, és kiszélesedett mosollyal csúsztak a kezeim a pocimra, mikor odaért hozzánk.
- Széépségeset. Nézelődünk, kerestük az aput, de eddig nem lett meg - mondtam kicsit lebiggyesztve az ajkaimat, aztán csak a korlátra csúsztak a kezeim, hogy megtámaszkodva rajta felfelé nyújtózzak hozzá. Picit kivártam, mielőtt egy nagy puszit adtam volna neki. Nem zavart se az izzadtság, se a kosz, hát ezzel jár, én is ilyen voltam edzések végére, akkor jó a dolog. Közben elpillantottam a nagyobb tömeg felé, akikhez páran kivonultak fotózkodni meg hasonlók, aztán láttam, hogy örülnek a kicsik meg a nagyok is, meg mennyire furák a stalkerek. - Olyan furin méregetnek téged is, mintha ufók lennénk.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 6. 15:48 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Annak ellenére, hogy szerintem nem bámultam túl feltűnően, azért észrevette, hogy nézem, sőt, még integetett is, amire el kellett mosolyodnom kicsit. Talán még vissza is integettem volna, ha van rá időm, de ugye egy meccs kellős közepén - akár élesben megy, akár gyakorlás -, nem dicsérem meg magam, ha lelkes csapkodásba kezdek és szem elől tévesztem a labdát.
Szóval végül csurom vizesen, elég koszosan és kissé kimerülten, de a győztesek diadalittas járásával érkeztem meg az asszony elé, aki épp a pocijára csúsztatta a kezét. Az ajkamba haraptam kissé, miközben a hajamba túrtam, de aztán úgy tettem, mint aki észre sem vette.
- Hát ez igazán szomorú. Segítsek előkeríteni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, aztán az ajkamba harapva hajoltam kissé távolabb, már csak piszkálásképp is, de aztán a puszira már megtanultam viselkedni. Intettem a buksimmal, hogy mi lenne, ha bejönne, mert hát, már jöttek aláírásért, meg képért. Előbbire hajlandó voltam, utóbbira nem. - Ja, hát... nem szokták meg, hogy a feleségemet csókolgatom a pálya szélén.
Még fel is nevettem, mielőtt egy hatalmas puszit nyomtam volna a homlokára, majd az orra hegyére és csak aztán az ajkaira. Az egyik kisfiú közölte, hogy undi, egy másik meg, hogy ha ilyen nagy lesz, neki is olyan felesége lesz, mint nekem.
- Ez a példány már foglalt - mutattam Majára elégedetten, mielőtt megöleltem volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 6. 21:07 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Azt hiszem, ha kivételesen nem feszengek ennyire a bámészkodók miatt, akkor akár ezen a sima edzésen is lelkes rajongóként vinnyogok párszor és nem csak egyszer integetek. Így csak maradtam a popsimon a kedvemmel és a drukkolási vágyammal, de azért nagyon figyeltem és szorítottam érte. Mégis csak a férjem, meg a brekink apukája, meg úgy az életem értelme. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul miért villogok a mezébe kicsit beleszorulva a pálya szélén.
Némi simi után a kacsóm a korlátra tévedt, aztán csak figyeltem a kérdéseit és kicsit nyünnyögősen vázoltam, hogy bizony elhagytuk az aput, amin nem sokat segített valaki. Nem szeretek ujjal mutogatni, de éppen itt volt a nózim előtt. Megráztam a fejem végül, hogy aztán egy puszit adjak neki.
- Szerintem megtaláltuk - közöltem elvigyorodva vele, hogy aztán a kabim magamhoz véve átbújjak és kövessem őt. Nem tapiztam se a kezét, se őt túl, nem szeretek fölöslegesen feltűnősködni, pedig szívesen szeretgettem volna meg. - Vagy nem is akarták, előfordul. De nem is vagyok Stitch rokona.
Nem tudtam, hogy ezt ki akartam kérni, vagy inkább szomorúan közöltem, így be is csuktam inkább a számat. A még kifelé szállingozó csapattársait néztem, aztán észrevettem a szőkét, akinek a sapimmal integettem nagy lelkesen még lábujjhegyre nyújtózva is kicsit. Nem vagyok annyira alacsony, de biztosra mentem. Közben elértük a kicsiket és nagyokat számláló tömeget, én meg picit félreálltam… volna, de mikor odahúzott Lewy egy ölelésre, akkor boldogan mosolyodtam el és húztam magam össze hozzá préselődve.
- Biztos nagyon cuki lesz majd és szerencsés a kislány - gondoltam én, és mondtam a kisfiúnak. Nem értek meg mindig és mindent, pláne, hogy már rég elhagytam a fordítós kütyüm, de amit igen, arra azért válaszolni is szoktam valahogy. De inkább hallgatok. - Segíthetek?
Még a férjecském valami fura nagy kalapot meg sálat írt alá, én leguggoltam egy kislányhoz, aki olyan Legra korúnak, vagy kisebbnek tűnt, de nem boldogult a fűzőével. Bekötöttem neki szépen, aztán rámosolyogva feltápászkodtam. - Nyuszi, megvárhatlak ám itt is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 7. 00:31 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Ugyan egy egész kicsit nyűgött, de nem volt vészes mennyiség, meg amúgy is, most inkább viccből csinálta, így nem kaptam fel rá annyira a fejemet. Mert hát, engem kerestek. Én pedig végre itt voltam, még ha nem is száz százalékosan, de azért olyan kilencvenen.  A puszira szélesen elvigyorodtam, majd a gatyóm madzagját pisztergáltam, míg ő a kabátjáért indult.
- Igen? Nocsak. És, merre van? - kérdeztem rápillantva, felöltve az egyik legérdeklődőbb arcomat. Nem igazán jött közelebb és ez egy kicsit furcsa is volt nekem, mert hát, máskor legalábbis a kezem fogja, vagy ilyesmi, deeee nem reklamáltam miatta. - Jahj, engedd el, majd megszokják vagy le... kophatnak.
A többiek már hazafelé indulgattak, vagy ha éppen nem, akkor páran szuperszónikus sebességre kapcsolva indultak az öltöző felé. A panda meg csak elindult be, neki integetett nagy lelkesen életem értelme, a sapkáját kihangsúlyozva. Nem különösebben lepett meg a dolog, én is integettem a szőkének, majd a kisfiúval léptem kicsit szociális interakcióba. Mert ugye, az jót tesz, ha legalább a kicsikkel foglalkozom egy bizonyos mennyiséget. A vinnyogó nőkhöz nem volt affinitásom. Végül megöleltem az asszonyt, majd még aláírtam két kártyát és egy mezt, mielőtt a cipőkötögetős Majára pillantottam volna.
- Asszony, mit csinálsz? - érdeklődtem, de aztán a kislányra néztem és halványan elmosolyodtam. Végül is, mindegy, nem? - Mármint mit? Míg lezuhanyozok, vagy az írogatást? Mert azt befejeztem.
Töröltem meg az ananász-illatú zselés tollat, hogy ne maradjon rajta nyál és visszanyújtottam a kislánynak. Csak azután nyújtottam a kezem Maja felé
.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 7. 12:02 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


- Itt, te krumpli - mutattam a mellkasára, miközben már a kabátommal együtt ügyeskedtem át magam az elválasztáson mellé. Nem hiszem, hogy ellene lett volna, ha megint megölelem, gondolom, vagy ha fogom a kezét, én mégis úgy voltam, hogy nem akarom a dolgaiban hátráltatni, egyszerűbb, ha megvárom, még végez mindennel. Jó, annyira kellemes nem volt, de én legalább tényleg igyekeztem úgy tenni, mint aki nem akar folyton rajta lógni, úgyis lesz, mikor szabadulni se tud tőlem szerintem. - Ühhüm.
Voltak dolgok, amit eléggé tudtam nehezményezni az életben és az emberi rosszindulat is ilyesmi, de igyekeztem elhinni, hogy ez nem végleges és változhatnak a dolgok, ezért is voltam úgy az én elfogadásommal is mindenki részéről. Egyszer, talán, lehet. Valamiért a furi fotósokon kívül viszont nem volt annyi gondom a hozzám beszélőkkel, mint a gyerekek, vagy éppen a szülők, bár ők leginkább csak köszöngettek. A többit nem hallottam vagy nem értettem, kérdéses. De itt volt a szőkésbarna kislány, akinek sehogy nem jött össze az a hurok. Rámosolyogtam, mikor bólintott nekem, aztán leguggolva már meg is oldottam, illetve ellenkező lett a fűző sorsa, de a problémáé nem. Közben felnéztem oldalra és megrántottam a vállam. Nem tudom, csak segítettem.  Megsimogattam a vékony kis lábikókat, aztán felegyenesedtem, kicsit úgy érezve magam, mint a nagyi szokta, mikor felkeléskor fáj mindene. Mondjuk nekem csak a hátam, de elég az.
- Aaaz utóbbira gondoltam, de azt is megvárom bárhol. Deee, hova is megyünk? - érdeklődtem meg, miközben a kezemet az övébe csúsztattam és az ujjaim az övéi közé fűztem. Hagytam, hogy vezessen, merre is szándékozunk menni, aztán nem villámtempóban, de követtem őt még picit visszapillantva a tömegre, meg a kislányra aki integetett egyet felénk.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 8. 15:55 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A mellkasomra bökött, én meg lenéztem a kezére, látványosan elfehéredve és valami döbbent "ooo" hangot kiadva konstatáltam, hogy apu én vagyok. Na, ez lett volna, ha egy random barátnőm jelenti be, hogy terhes, és én vagyok az apja. Nem szerettem az ilyesmit különösebben.
- Hát ez elég sok dolgot megváltoztat - jegyeztem meg még mindig sokkolódva. Bár igazából teljesen boldog voltam ettől az egésztől. - Megbeszéltük.
Most is akadtak olyanok, akik fotóztak minket a kézfogás vagy az ölelés miatt, szerették az ilyesmit kipakolni az instára és betaggelni minket, vagy hasonló. Azért bőven akadt olyan ember, aki támogatta a kapcsolatunkat és ez jól esett.
A gyerekek is eléggé szerették Maját, mert aranyos, meg lelkes és segítőkész, miért ne szerették volna? Már volt olyan is, hogy hármasban kértek képet, mert az úgy milyen menő.
Mikor befejeztem a szignózgatást, végül az asszonykához fordultam, hogy akkor mit szeretne, velem jön vagy marad itt, de a maradáskor az aláírásra gondolt, nem a zuhanyzásra.
- Egyelőre egész biztosan tiszta illatot és ruhát szeretnék, utána meg ami éppen jön. Mármint... van egy időpontom, egy óra múlva, de addig még oda is kell kavarodni, szóval - kissé megrántottam a vállamat, hogy aztán befelé induljak, a kezét fogva, még integetve a kölyköknek, kissé visszafordulva féloldalasan. - Van a bárban tök kényelmes fotel, oda le tudsz ülni, ameddig lezuhanyozok, nem hiszem, hogy az öltözőben akarsz addig toporogni.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 8. 17:09 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Értettem én a kezdeti kis játékot, de azért próbáltam ki is tartani, mert lehet más esetben komolyabban veszem, mint kellene és akkor lebiggyedne a szám, ami meg nem jó. Valahol olvastam, hogy akkor tőlem a brekink is szomorú lesz, azt meg nem akartam. A babáknak mindig boldognak kell lenniük, nem szabad ilyennek történnie.
- Megváltoztat? Mit? - érdeklődtem a fejem picit oldalra döntve, de aztán elmosolyodva átvergődtem magam az elválasztáson és szépen elsétáltam vele a tömegekig. Láttam, hogy aki éppen elcsípte az aláírást, vagy azt a mosolyt, amiért én is oda meg vissza vagyok, mennyire boldogok és meg tudtam érteni. Én is az voltam az első kis papírkától, amire ráfirkálta nekem a nevét. Azt az edzéstervet sosem kapta meg Nyeste, de azt hiszem ezért így utólag senki se hibáztatna.
Közben ő vonult szépen, én viszont leragadtam annál a kis gyerekcsoportnál, akikhez le is guggoltam az egyik kislányt kisegíteni. Megdicsérte a hajamat én meg megsimogattam az övét, aztán egyenesedtem csak fel Lewcsi kérdésére. Megfogtam a kezét, majd szintén integettem a pöttömöknek, mielőtt kicsit közelebb libbenve bújtam az oldalához. Engem nem érdekelt, hogy edzés után van, meg izzadtság, meg kosz, meg nem friss illat. Csak ő itt van és ez jó.
- Időpont? Ühhüüüm… - ráncoltam kicsit a homlokom, esküszöm kerestem a buksim sarkaiban az infókat, de semmi. Csak csillámpor és illatos filctollak. De eszembe jutott közben, hogy Volt melyik táskámba dugta bele a sárgarépáját, amit reggel nem találtunk. Legalább valami! - Jól van, jó nekem ott, lecsücsülök és megvárlak. És nincs is bajom az öltözőkkel, toporogtam régen is sokat, csak a sajátunkban, tudod jól.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 9. 03:53 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem akartam túlzásba esni a szórakozással, még a végén elszomorodik, vagy kiakad, vagy bánom is én, ez a terhes nőknél ilyen fura dolog, amit sosem értettem. Úgy cserélgetik a hangulatukat, mint más a tumblr-követéseik.
- Egyértelműen. Gondolom illene pocakot növesztenem és több időt töltenem a tv előtt, mint a legtöbb apára ez jellemző a mai világban. Ne adj isten, még ihatnék is! - horkantam fel, de aztán az ajkaim összepréselve megráztam a fejemet. Nem ment, hogy így képzeljem el magam, pedig nem én lettem volna az első a családban, aki erre a sorsra jut.
Minden esetre, jött a szokásos rutin, pár szerencsés cuccait és papírosait aláírtam, akik erre nagyon boldogok voltak. Kicsit irigyeltem őket az érzésért néha, én sosem rajongtam ennyire senkiért, így nem is tudtam, milyen érzés a dolog.
A kezem nyújtottam Majának, ő meg megfogva azt elindult velem befelé. Kicsit lassítottam a lépéseimen, hogy neki se legyen kényelmetlen. Nem volt messze az épület, így nem kellett nagyon sietni se.
- Üühüm, - Szándékosan nem említettem, milyen időpont. Az megint egy földi pokol lesz. - Iiiigen, tudom nyuszi, de akkor nem nyelted le Volt lasztiját. Sietek, becsszó.
Szóval a bár előtt elengedtem a pici kezét, puszit nyomtam az orra hegyére, majd lehajolva a pocijára is, aztán szedtem a lábam az öltöző felé. Éreztem, ahogy az izmaim húzódva tiltakoznak, hogy ezt nem most kéne. Elég hamar túl akartam lenni a zuhanyzáson, még sorba se kellett állnom különösebben, mert éppen akkor jött ki a hajtópajtim.
Talán tizenöt perc volt az egész, bár a hajamat nem szárítottam meg, csak a nyakamba dobtam a törcsimet. Az ingem még csak félig volt begombolva, ahogy kiléptem az öltözőből. A kamuszemcsit az orrom hegyére biggyesztve indultam vissza, hogy az adott helyen találjam az asszonykát.
- Gyors voltam?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 9. 21:25 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


- Szerinted nem maradhatsz szép apuci? - Nem igazán értettem a gondolatmenetet, mármint amúgy sem tudom milyenek az apukák, szóval többnyire rá hagyatkozom ebben, a papa sem volt mindig pocakos, még most se tartja magát olyan rosszul, bár a TV-t nagyon szereti. Meg a sört. Lehet igazsága a férjecskémnek, de miért kellene olyannak lenni, mint mások?
Miközben ő tette a dolgát én meg csendesen mellé sétáltam el is engedtem ezt a gondolatot, az öleléstől meg sokkal nagyobb mosoly költözött a fejecskémre és meg is maradt. Ő letudta, amit le kellett, én picit segítettem, így mindenki elégedett lehetett valószínűleg, a kezét már jóval boldogabban szorítottam így meg, még bementünk az épületbe.
- A hova? - kérdeztem rá kicsit csendesen és bizonytalanul, de aztán csak felnevettem a lasztison és sziszegtem, mint egy kígyó, hogy hát cseeendesen, nem is igaz, most sem, ennyire nem voltam éhes! Pedig néha amúgy is nagyon az vagyok. - Rendben van, nem fogok elcsászkálni, ígérem.
Lehunytam a szemem a nózimra adott puszitól egy pillanatra, aztán csak a buksija után néztem, megsimiztem a nedves tincseit, nem érdekelt, hogy undi vizes, ahogy elkezdett távolodni én lecsücsiztem egy közeli fotelbe. Próbáltam nem feltűnő lenni, még a pocim se taperoltam agyon. Pedig szerettem amúgy, ő is tudta odabent, hogy figyelek rá, meg ha éppen táncikált, vagy hasonló, azt éreztem, és az jó volt. De mivel a hasamra kapott puszi óta páran jól megnéztek, inkább csendesen várakoztam. Elővettem a telefonom is, és gyorsan megetettem, megmosdattam és játszottam a minipónimmal, aztán éppen letettem aludni, mikor megláttam életem szerelmét érkezni szemből. Egyből elvigyorodtam, aztán eltéve a telcsim feltoltam magam a karfába kapaszkodva mert elsüllyedtem a fotelban, bumcsi.
- Naaaagyon, mint Villám McQueen. Már a gyorskörén, nem mikor aszfaltozik. Az több nap volt elsőre - bólogattam magam elé értelmesen, pedig nem volt túl sok a szavaimban, vagyis nekem de, de ez más kérdés. - Ühm… szerezhetünk inni, mielőtt elindulunk?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 13. 19:47 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


- Szeretnék, esetleg, még megpróbálhatom... de csak a kedvedért - szegtem le kissé az államat, miközben a szemöldökeim felvontam, és kissé felfelé pillantottam rá, nagy mutogatva. Kissé még alpakka arcot is vágtam, de aztán gyorsultak az események a maguk módján.
Igyekeztem a lehető leghamarabb letudni az egész autogramm dolgot, na nem azért, mert nem szeretem őket, csak szerettem volna már vizet érezni a testemen, mégpedig csapvizet, némi tusfürdővel megspékelve.
- Pont oda - érintettem meg a nózija hegyét, mert ha előre elárulom neki, hogy én most fodrászhoz indulok, még a végén lecövekel valahova és soha nem fogom tudni kirobbantani onnan. Nem akarok az edzőközpontban megöregedni, ha egészen őszinte szeretnék lenni, semmi vonzó nincsen benne a számomra. - Remélem is, életem.
Még kaptam egy gyors buksisimit, amitől az amúgy is undorítóan nedves tincseim még rosszabbak lettek, én meg kis grimasszal indultam útnak, hogy a lehető leggyorsabban végezhessek a zuhanyzással. Nem tartott túl sokáig, pedig ugye teljes szépítkezés volt, de a hajamat nem szárítottam meg végül.
Kis elegántosan tértem vissza, még a fake-szemcsimet is felbiggyesztve a csodás fejemre.
- Reméltem is, hogy nem vártál túl sokáig - villantottam egy apró mosolyt rá, majd a kérdésére előbb kissé oldalra biccentettem a fejem, majd aprókat bólogattam, hogy hát igen, lehet róla szó. - Mit hozzak neked, nyuszóka? Ásványvíz, gyümölcslé, tea? Vagy odatopogsz velem?
Természetesen egyik eshetőség miatt sem tiltakoztam, szerettem, mikor együtt császkálunk, csak az érdekelt, hogy van-e rá affinitása, vagy inkább megvár itt.

Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 13. 23:00 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Csak jót mosolyogtam a pofivágásain meg a válaszán is, aztán még szélesebb vigyorral pislogtam rá, mielőtt elindultunk volna, hogy végezze a szokott kis dolgát. Szívesen vártam ki, nem arról volt szó, hogy zavarna, nem is ezért álltam meg kicsit távolabb, hanem mert lekötöttek a kisgyerekek, akik nagyban beszéltek mindenkihez, aki éppen elsétált a közelükben. Aztán ahogy a kis kötelesség letelt elindultunk vissza én meg kicsit lemaradva és értetlenül érdeklődtem.
- Ühhüüüm. Oda. Értem. És az hol van? - Nem hagyott nyugodni a dolog, de csak picit ráncolva a nózim lecsücsülve kivártam még ő tiszta lesz, szép és illatos megint. Nem mintha nekem ne lett volna így is jó, de na, értettem, mi a gondja. Én se szeretnék sokáig csak úgy a koszban létezni.
Tartottam a szavam és ahol hagyott, ugyan ott csücsültem, mikor visszaérkezett. Talán csak másik lábam lóbáltam, mint akkor, mikor elment, de egyéb nem igazán történt. Nézelődtem, engem is megnéztek, pedig, ha új is vagyok, nem vagyok kiállítási tárgy, ilyen ez.
- Nem, pont rendben volt miiinden - mondtam mosolyogva, aztán kivártam a válaszát, mielőtt odaléptem volna hozzá, hogy kicsit közelebb hajoljak valamennyit nyújtózva az arcához, aztán ha nem volt ellenkezés megcsókoljam még mielőtt bármit mondanék.
- Aaazt hiszem szőlőlét szeretnék, ha van itt. - Igen, ez most nagy sláger éppen nálam. Én sem értem, talán csak a pötyike odabent, de nem is baj. Másfelől nem tartott órákba és még át se hárítottam, tényleg egyre inkább megy ez, csak apránként ugye. Aztán a tenyerébe csúsztattam az enyémet, jelezve, hogy mennék én is vele és ha elindult, mentem is utána.
- És sétálunk vagy tütüzünk?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 14. 09:54 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Gyakorlatilag hatalmas volt a nyüzsi, mint minden egyes edzésen, amit nyilvánossá tettünk. Münchenben és a környező városokban nagyon nagy kultusza volt ennek az egész kviddics-nézés dolognak, éppen ezért nagyon hálás szerepkör volt itt jó játékosnak lenni.
- Nem olyan messze innen - közöltem még hátrapillantva a vállam felett, mielőtt elindultam volna, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Maját nem zavartam, a fodrászt sem zavartam volna, de azért jobb szerettem, amikor saját magamat sem zavarja, hogy milyen állapotban megyek és hova, az ilyesmire érzékeny vagyok.
Ő meg szófogadó volt és mikor visszaérkeztem, ugyanott ült, ahol hagytam, kis édesen várakozva, hogy ugyan, most akkor mi is történik. Rossz vagyok és nem mondtam el neki, hogy fodrászhoz kell menni. Csak nem akartam elkeseríteni.
- Örülök, hogy nem volt gond - pillogtam rá szépen, még el is mosolyodtam kissé. Ő kissé közelebb hajolt, majd nem sokkal később az ajkai súrolták az enyémet, amit a kezemet a tarkójára csúsztatva viszonoztam. Néha már nem is volt olyan egyszerű a dolog, mert Pocak igen kezdett látványosan útban lenni, de nem bántam.
- Szerintem meg lehet oldani - pillantottam a pult felé, ahol a szőke kiszolgálóhölgy éppen a kávégép előtt illegette magát, egy nagy bögre gőzölgő akármivel a kezében. Szépnek szép volt, de ilyen üresfejű, jellemtelen valamivel, mint ő, nagyon rég óta nem találkoztam és ezt még Sebby is megállapította. A panda! Az ujjait az enyémek közé fűzte csendesen, én pedig halkan elmosolyodva szorítottam meg finoman a kezét.
- Itt a méhecskés kocsi, szóval azzal jöttem, azzal megyek. Te meg gondolom velem - közöltem pimasz mosollyal, mielőtt rendeltem volna a lánytól németül egy szőlőlevet, üvegben, mert semmi indíttatásom még a bőrülésről a pohárból kipaccsogott gyümölcslevet pucolni. Intettem, hogy csapja a számlához, majd Maja felé nyújtottam az üveget, és lassan a garázs  felé kalauzoltam. Volt külön seprűtároló is a sznoboknak, akik azzal érkeznek. Nekem csak ott fénylett, szép sárgán a kocsim, és kissé rám tört a mosolyoghatnék. Elengedtem Maja kezét, majd a kulcsot elővéve nyitottam ki neki az utas-oldal felőli ülés ajtaját.
- Tessék behuppanni, hercegnőm...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 14. 11:24 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Bár nem akart elárulni sokat egyelőre hagytam is annyiban, hiába voltam egyre kíváncsibb, mi is folyik itt momentán. Csendben, rendben csücsültem és néztem, ahogy jönnek és mennek Lewy csapattársai, vagy éppen számomra ennél is idegenebbek. Ha valaki véletlen rám is köszönt, próbáltam illedelmesen visszaköszönni és ennyiben letudni, szerencsére nem is kellett sokáig egyedül lennem. Nem vagyok egy szociális gombóc, de szerintem ez érezhető is rajtam eléggé. A férjecske visszatét én meg petícióztam egy isziért sikeresen. Megfogtam a kezét, mikor finoman megszorította elmosolyodtam, aztán szépen követtem. Amikor megkaptam az üveget elvéve szorongattam a szabad kezemben és csak ez után reagáltam még az iméntire.
- Szeretem azt a kocsit, olyan kis csinos. És reméltem, hogy nem maradok itt egyedül… - jegyeztem meg kicsit szomorkásan, ahogy elkezdtünk a garázsba vonulni így kettecskén. Kettő és felecskén, minek vesszük. Én nézelődtem még itt is, mint úgy mindenhol, szóval a buksim jobbra meg balra forgatás nem állt meg, csak mikor megérkeztünk a nagy, sajnos nem átalakulós zümihez. Hagytam, hogy kulcsot keressen, addig a kacsóm a pocimra csúszott és a szőlőlevemből ittam, amihez még  a pultról lenyúltam egy szívószálat, így sokkal könnyebb.
- Ühü, jövök - fejeztem be a bambulást és szépen bepakoltam magam, bár annyira nem volt csini látvány, de legalább balesetmentes és kényelmes. Átszerencsétlenkedtem magamon az övet és be is kapcsoltam, aztán ahogy anyáék megmagyarázták már párszor, szépen beigazítottam a hasam alá, meg fent is rendes irányba, hogy ne nyomja ki belőlem a szuszt meg a brekit se. Aztán még ő is becsücsült meg elindultunk elfogyasztottam az innim nagyobbik részét.
- Maci, most már elárulod hova kell menned? Vagy ez valami szupertitkos küldetés? Gyanús vagy nekem...
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 14. 12:58 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Kis pakkban jártunk-keltünk mindenhova és többször megkaptam már, mióta együtt voltunk, hogy hát igen, ez nagyon édes és örülnek, hogy mi egymásra találtunk. Zömében férfiaktól vagy nagyon ábrándos nőktől. Pontosan tudtam, hogy a többiek miért nem tudták őszinte örömüket kifejezni, de az nem tudott érdekelni, még a legkisebb mértékben sem.
- Nem is maradtál volna egyedül, itt egy csomó ember, szerintem még a panda is, nem is említve a brekinket - közöltem, de most már nem hinteltem a pocijára, mert szerintem így is elegen bámulták meg szerencsétlent, már csak az hiányzott, hogy ennél is jobban felkapja a média.
Betessékeltem a nagyon jól leutánzott Űrdongó kocsiba és aztán mikor láttam, hogy sehol kéz, sehol láb, óvatosan becsuktam azt. Nem volt valami hercegnős az a beszállás, de nem is okoltam emiatt, szerintem én sem lettem volna az a helyében. Utána szépen én is becsücsültem, majd rápillantottam és hatalmas sóhajjal húztam be a biztonsági övem. Mert ugye az ilyesmi nem menő, de az apuciknak illik hasonló lépéseket megtenni.
Kicsit doboltam a kormányon az ujjaimmal, miközben kijártam a parkolóból és indultam a kis bekötőúton. Persze, valamikor színt kellett vallani, de szükségszerű, hogy az most történjen? Alighanem.
- Hát... fodrászhoz - közöltem végül csendesen, mintha ez akkora vétek lett volna, de tudtam, hogy nem fogja akarni, és nem fog támogatni sem benne. A hajam viszont már idegőrlően hosszú volt elől is, oldalt is, összevissza állt, szükségszerű volt már ez az időpont.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 14. 18:56 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Nem mondom, hogy mióta házasok voltunk megszoktam a tényét annak, hogy hány ember néz meg minket, ha olyan helyen sétálunk vagy jelenünk meg, de azért egy picit jobban viseltem. Mert jobban akartam viselkedni. Elkerülhetetlenek voltak, én meg mindenhogy szerettem, ha mondjuk fogja a kezem, vagy csak úgy megölel. Azt azokkal a tekintetekkel se vehették el tőlünk, és ennek azért tudtam örülni, persze nem is mindenki akarta. Voltak nagyon aranyos kisfiúk, akik csak úgy imádták Lewyt és örültek neki, nekünk, meg mások is.
- De az a csomó ember fura és bámul, a panda meg bement azon a másik ajtón, azóta nem is láttam. Akkor kettőnket hagynál egyedül a brekivel?
Az arcomra egyből kiült egy szomorkás ábrázat, de aztán persze nem tartott ez olyan sokáig. Nem voltam én elkeseredve, de azért nem lettem volna boldog, ha pocistől, szőlőlevestől ott kell maradni. Pláne, hogy azt sem tudtam, merre is tart.
Ügyesen és okosan jutottunk el a kocsihoz, majd csüccsentük bele, bár nem voltam olyan menő, nagylányos, legalább gyorsan megoldottam és nem is gurultam befelé. Nem teljesen. Öv, iszi és nagymosoly. Aztán megvártam az apucit is, hogy megoldja magát és indulhassunk. Nem különösebben zavartattam magam még ő vezetett. Aprókat doboltam a combomon néha felé nézve, várva, hogy kibökje a kérdésemre a választ.
- Fodrászhoz? De…de… mi baj? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettebben és értetlenebbül tettem fel a kérdést, mint akartam. Az idő közben elfogyott ital üvegét szorongattam a két kezemmel és azt is bámultam, aztán pedig őt, nagy bambi szemekkel. Én szeretem a haját és nem akarom, hogy eltűnjön, vagy elrontsák, meg túl rövid legyen. De az a haja, az úgy jó. Nem szeretem a fodrászokat.
- De muszáj?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 14. 22:24 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem szívesen maradt volna itt egyedül és ezt valahol meg is tudtam érteni, elvégre nem nagyon ismert mást a csapaton kívül, talán egy-két stábtagot, de az is megint más, mint mondjuk a panda, aki az előbb fogta magát és bezárkózott a tisztító szertárba. Remélem, hogy egyedül van és csak elege lett az emberekből, nem valami hülyeség jutott eszébe.
- A panda egyedül volt? - érdeklődtem, a nyakamat nyújtogatva, ahogy próbáltam a szertár felé sandítani, de aztán feladtam a dolgot, mert sem zsiráf, sem Mr. teleszkóp nem vagyok. Ez azért elég szomorú.
Utána szereztünk üccsit neki és már húztunk is kifelé, hogy a kocsimba applikálja magát előbb ő, majd nem sokkal később én is, még megigazítva az igazán menő fake-szemcsim. Talán többször kellene hordanom, szerintem elég jól állt.
És végre kiböktem, hogy hova is indulok és nála instant beindult a riasztó, wííííu. A hangja feljebb csúszott, értetlenség és kis pánik is tükröződött belőle.
- Na, pont ezért nem szóltam előre. Nincs baj, csak hosszú, lassan olyan leszek, mint egy emo - közöltem, felsandítva egy nedves tincsre, ami a homlokomba lógott. Az egyik kezem a kormányon, a tekintetem pedig az úton tartva túrtam hátra a tincseim, ismét, mert kezdett kissé idegesíteni. Már a hajam, nem Maja, én is ideges lettem volna, ha az övé le lesz vágatva. - Nem az. De szeretném, mert már nem jó. Nem az igazi. Csak útban van. Nem fogom rövidre vágatni, ne vágd az arcot.
Az arc. Más néven, az a fej, amit Maja akkor vág, ha valami olyasmit akarok csinálni, ami neki nem tetszik.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 00:47 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Én igyekeztem a problémáim szépen elecsetelni, de a visszakérdéséből annyit szűrtem le, hogy a pandát legalább meghallotta. Értetlenül pislogtam pár másodpercig, aztán bizonytalanul bólintottam párat. Azt hiszem igen, de ennyire nem figyeltem, csak intett nekem, utána meg már bent is volt. Egyedül-e vagy sem, azt nem is figyeltem. Kellett volna? Nem tudom.
- Integetett, aztán már bent is volt, nem tudom, várta valaki? Miért, mi az az ajtó?
Láttam, ahogy leseget, de én csak kivártam még befejezi, biztos jó oka volt, csak ezek nekem nem voltak mindig túl tiszták. Belekortyoltam az üccsimbe, aztán mentünk is a dolgunkra.
Az autóban egy darabig nem volt semmi gond, de végül én rákérdeztem, ő meg elmondta, hova is van az a bizonyos időpont. Előbb szomorú voltam, aztán még elkeseredettebb a lehetőségekbe belegondolva, végül pedig pontosan úgy néztem rá, ahogy éreztem magam a ténytől, hogy a haját jól szétpiszkálhatják vagy elronthatják. A saját kérésére.
- Nem vagy emo, szép vagy, miért bántod… - motyogtam leginkább csak magam elé. Értetem a baját, engem is biztos zavarna, ha rosszul lenne valami, mondjuk régen mikor volt frufrum az mindig nagyon idegesített, ha túlnőtt. De ekkora hajjal már fel sem tűnik. Ennek ellenére nem tetszett, tényleg nem. Ha elrontják mit csinálunk? Nem lesz puha, szorongatható, szép, meg hasonlók. A gondolat is rémisztő.
- Én nem is… - vágok olyan arcot. De nem fejezem be, mert nem akarok hazudni, de azt se, hogy mérges legyen. Inkább elhallgattam. Az övet piszkáltam a pocim alatt lebiggyesztett szájjal, aztán meg az üres üveget a kezemben. Csak mikor megálltunk néztem fel újra Lewyre, próbáltam úgy csinálni, mint akinek mindegy, de nehéz volt, mert nem az.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 15. 01:16 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Elég értetlenül nézett, de aztán bólogatott, hogy igen, a szőke dísznémetünk egyedül vetette be magát a szertár sötét bugyraiba. Felsóhajtva a szemem forgattam, hogy azt hiszem, a használható hajtóim egyike tényleg és végérvényesen megbolondult. Azért próbáltam lecsekkolni, hátha valaki megy utána, de ilyesmi nem történt meg, csak Helmut nézegetett jobbra s balra hevesen a világos folyosón, mint aki eszeveszetten keres valamit. Valakit.
- Öööö, nem hinném, hogy várta volna bárki is - ráztam meg a fejemet tiltakozólag, de ugye nem voltam otthon benne különösebben, csak feltételezéseim voltak. - Azzz egy takarítószertár. Ilyen nagyon kicsi. Tele van tisztítószerekkel, meg seprűkkel, meg felmosókkal.
Nem akartam nyakig merülni a panda-talányban, mert akkor sehova nem megyünk, legfeljebb tönkre, idegileg. Tehát hajlandó voltam továbblépni a nyaknyújtogatásról és inkább a kocsi felé kalauzoltam az asszonyt, ahol be is pakoltuk magunkat az autócskába rövid úton. Minden rendben volt. Addig, míg ki nem derült, hogy én a fodrászhoz indulok és le szeretném vágatni a hajamat. Pedig ez volt az ördögien gonosz tervem.
- Nem bántom, csak hosszú. Túl hosszú. Tudom, neked tetszik, de te elfogult vagy nyuszó - sóhajtottam fel halkan, nem akartam a kicsi lelkébe taposni, de néha ilyen helyre is menni kellett. Majával voltak dolgok, amik igen nehézkesek voltak, főleg ez a haj dolog. Leginkább akkor szoktam menni, mikor nincsen ott. Akkor legalább nincs sírás.
- De igen, olyant vágsz, és tudod, hogy nem szeretem. Elkeserítő. Nem azért teszem, hogy bántsalak - horkantam fel rosszallóan, jelezve, hogy én nem ezt akartam, maradjon már kisszentem nyugton. Végül, mikor leparkoltunk, néztem megint az asszonyra, hogy most akkor nemszeretlek-haragszomrád-e a mai program. Egészen bűnbánó jelleget öltöttem, miközben kikapcsoltam az övem. - Ugye azért bejössz velem...?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 01:41 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Hiába nem voltam képbe, elég furának és aggasztónak tűnt, ahogy Lewy a panda után érdeklődött. Sebby nagyon rendes volt meg cuki különben, én nagyon kedveltem őt, már mikor elsőre találkoztunk is. És már a pandás sapiján is dolgozom, amit ígértem neki ugye, szóval hamarosan úgyis majd biztos megint találkozunk. De ő már nagyfiú, biztos tudja miért megy és hova.
- Szertár? Hát az furcsi, lehet kiöntött valamit és felmosót keres - rántottam meg a vállam könnyedén, hiszen nekem csak ilyen egyszerű dolgok ugranak be. Mi mást lehetne egy szertárban? Már így magában.
Szerencsére se a panda ügyét, se a kocsi megtalálását nem húztuk el, így útra is keltünk. Néha kibambiztam az ablakon az épületekre, aztán ahogy letértünk a nézhető dolgos útról már csak a műszerfalat néztem, pláne azután, hogy kiderült hova is tartunk ennyire… lelkesen. Ami engem illet, ha tudnám mi ennek az ellentéte, úgy. De nem jut eszembe, így csak kicsit úgy, mint duli-fuli motyogtam neki ezt-azt, próbálva elfogadni, amit mond. Még egy nagyot sóhajtottam is arra, hogy elfogult vagyok és csak a hasam előtt összefűztem az ujjaim. Nem szerettem volna soha rossz feleség lenni, de m nem éppen a jóknak járó díjért voltam versenyben azt hiszem. De pillanatnyilag jobban keserített a várható végeredmény. Hiába tudom, hogy máskor is jár fodrászhoz, akkor nem tudom megelőzni a bajt, de most. Most meg csak el kellene viselni.
- Tudom, Nyuszó. Bocsánat - mondtam kicsit halkan, ahogy oldalra néztem rá még mielőtt megállt volna az autó. Nem akartam kötekedni, ettől még viszont, hiába sajnálom azt, hogy neki rosszul esik, az arcomról nem tudom eltüntetni. Nem vagyok boldog ettől. A kérdésére viszont csak kicsit várakozóan néztem a kék szemeibe. Nem értettem a dolgot, miért szeretné, hogy menjek, ha látta, hogy milyen arcot vágok. Nem tudom el tud-e ez tűnni percek alatt, de kétlem. Közben kicsit szerencsétlenkedtem a csattal, de csak kikapcsolt az az öv.
- Ühhüm, szeretnék, csak… de nem lesz olyan rövid, meg csúnya, meg ronda?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 15. 12:56 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München



Az átlag ember számára nagyon furcsa lehetett ez az egész sebby beült egy szertárba dolog, de az itteniek leginkább már csak legyintenek rá, hogy engedd el, a pandáról beszélünk. Ha gond volt Hannahval, az edzések időpontjával vagy azzal, hogy ő bizony nem fog plusz kört futni, de Helmuttal semmi kedve nem volt beszélgetni, mint apa és fia, akkor rettenetes helyekre volt képes eltűnni. Most még csak kreatív sem volt.
- Nem, ez a nem akarok beszélgetni hisztije. Legutóbb felmászott az egyik szellőzőbe, a takarítónő szólt neki hogy ki kéne jönni - legyintettem lemondóan, hiszen ez már semmi volt ahhoz képest. De volt már kabala is!
Maja nem fogadta különösebben jól a fodrász dolgot de azt hiszem, ezt nem is kell elvárnom tőle. Ha nem érintené érzékenyen, akkor egész biztosan elmondtam volna korábban is a dolgot. Így viszont mostanra maradt és senki nem volt különösebben elragadtatva. Leginkább értelmetlen motyogásba fulladt az amúgy lelkes védőbeszéde, de Majáról volt szó, aki nem mondja azt, hogy akarom.
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdeztem értetlenül sandítva abba az irányba, de nem különösebben szakítottam el a pillantásom az útról, míg le nem parkoltam a hátsó ajtó előtt. Láttam az arcán, hogy nem boldog, elégedettnek sem mondtam volna különösebben, de nem akartam, hogy itt maradjon egyedül. A szemembe nézett, én pedig enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért gondolná, hogy ilyesmi miatt nem akarom ott látni.
- Decemberben sem volt bajod a hajammal. Vagy csak ahogy nőtt kezdted el realizálni, hogy "uuu, ez tetszik"? - kérdeztem mert nem teljesen értettem a dolgot, de aztán halkan felsóhajtva vettem ki a kulcsot. - Nem lesz csúnya
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 14:59 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Egy hangosabb „ó” kíséretében pillogtam a már zárt ajtó felé, sajnáltam is kicsit a szőke férfit, de ugye nem tudhattam, miért is van gondja, így segíteni sem. Szomorú lehetett a dolog, ha bujkálnia kellett. Bár amit Lewy mesélt az egyszerre hangzott rémisztőnek és viccesnek, mármint én nem szeretném, hogy a takarítónéni ijesztgessen engem ki valahonnan. Pedig én is vártam már ki sulis szekrényben, még elmúlik, amit vagy akit nem akartam. De ez egy egészen kicsit más. Csak megráztam végül a fejemet, aztán vonszoltam is a popóm előre.
Éreztem, mér akkor is, mikor nem szólt előre, merre is akar ma menni, hogy van valami a háttérben, de csak mikor beültünk a kocsiba lett az egész gyanús. Azt hiszem egy kicsit túlságosan felfújom a dolgot, nem akartam, nem így szerettem volna, csak kibuktak a szavak, az arcomra meg kiült a nemtetszés meg az a bánatos kis izé ettől. Nem értettem én se, hogy érintett ennyire érzékenyen hirtelen a dolog. Eddig sem voltam baráti, ha mondjuk a frizurája túl-túl rövid lett, akkor is morcisan és hasonlóan nemtetszősen nézegettem rá otthon a kanapé sarkából, hogy de miért? Most viszont kezdem magam kellemetlenül érezni, mert tökre lehangoltam saját magam, pedig jó kedvem volt még nem olyan régen. Ez mondjuk nem elsőre történt a napokban. Ott volt az a buta reklám is a csokival, ami tök vicces volt, de a végén a kutyusnak nem adtak és majdnem sírás. Csak nem akarom azt sem többet megnézni.
- Mert nem viselkedek rendesen, pedig szeretnék - vagy megpróbálnék. Mikor egymásra néztünk, akkor egy picit megnyugodtam, mert bár nem volt a hangulat éppen fényes a zümin belül még senki nem utált senkit, az meg jó.
- Szeretlek, meg úgy mindened, persze a hajadat is, pláne mikor puha és olyan, hogy meg akarja fogni az ember, mert csak jó. De ez nem csak egyszer ilyen lett… én nem tudom - rántottam aprót a vállamon, ahogy a kezemből lassan visszacsúszott az öv a helyére. Ami azt illeti decemberben az a két hét, míg összeszedtem magam, hogy bekopogjak a koliba azzal telt, hogy nagy sokkosan ott tartottam, hogy ÚR ISTEN KAPTAM EGY PUSZIT. Az hagyján volt, hogy fiútól, de milyentől. Szóval így ennyi. Semmi haj, kockák, vagy más. Végül bólintottam egyet, aztán a kezemmel megkerestem az övét és finoman megszorítottam, mielőtt megpróbálkoztam volna a kiszállással.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 15. 16:13 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München



Sejtettem előre, hogy nem fog örülni, de azért ez a fokú nemtetszés ritkán szokott kiülni az asszony arcára. Éppen ezért egy kicsit meg is lepett, de nem mérges voltam érte, csak elkeseredett, az teljesen más kategória a részemről. Nem hasonlított egymásra a két érzés, legfeljebb abban, hogy egyik sem volt különösebben pozitív.
Még bocsánatot is kért, amiért ilyen furika mostanság, hogy az egyik pillanatban még jó kedve volt, a másikban meg már nyűgött, mintha éppen a fogát húzták volna. Pedig csak az én hajamat vágták, semmilyen fogról nem esett szó.
- De nem kell mindig viselkedni, ez nem kitétel, nyuszi... néha én sem úgy viselkedem, ahogy illene - sóhajtottam fel csendesen, kissé lebiggyesztve az ajkamat, de aztán csak vontam egyet a vállamon finoman. Emberből voltunk, nem lehet mindig úgy reagálni, ahogyan azt mások elvárnák, ez nem egészen így működik manapság. Nem tudom, hogy jött neki ez a haj dolog, mármint, hogy ennyire ragaszkodott hozzá, de nem is nagyon akartam fejtegetni, nem amiatt voltunk együtt.
- Nem is kell tudnod, csak szeretném, ha tudnád, hogy tényleg csak... szóval nem lesz nagyon más, csak kicsit rövidebb. - Nem akartam kicsire és szúrósra nyíratni ismét, már nekem se tetszett az ötlet egy hosszú ideje. A kezem után nyúlt, pár pillanatig hezitáltam ugyan, de aztán megfogtam a kezét és hagytam, hogy megszorongasson egy kicsit.
- Majd ha úgy látod, rosszat csinál, rászólsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 19:46 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Próbáltam magam belül szépen összeépítőkockázni olyan csendes, magában dünnyögős és véletlenül sem rosszat csinálós Majába, de jelenleg az első opció darabja lett csak meg. Elhallgattam és próbáltam nem ilyen szomorkásan nézni, mintha most közölték volna velem, hogy elpusztul majd a kedvenc tücsköm és még csak nem is segíthetek rajta. Már én sem tudtam, mi lehetett ilyen tragikus. Persze, nem örültem, mégis olyan rossz lett az egész közérzetem rövid idő alatt. Kicsit megdörzsöltem a tenyeremmel a combom, nem mintha kellett volna, vagy bármi lett volna ott, csak valamit muszáj volt csinálnom és ha folyton a hasamat tapizom az elég feltűnő. Szeretem csinálni és néha észre sem veszem de most csak szerettem volna kevésbé olyan undis és hisztis lány lenni, mint amilyennek éreztem magam. Csak egy apró sóhajjal néztem magam elé bólogatva, hogy értettem, hogy nem kitétel, ettől én meg szerettem volna olyan lenni, akivel szívesen megy be oda, nem szomorúan vagy elkeseredve mert éppen így jött ki a lépés.
- Elhiszem neked, de azért… csak ne rontsa el. Ha neked tetszeni fog, majd nekem is - gondolom, reméltem, így szerettem volna. Ez persze nem jelentette azt, hogy egy pici rossz érzésem ne lett volna és annyira szívesen pillognék majd a fodrászra. Ha elrontja úgyis nagyon csúnya világot fog látni, mert még én is úgy fogok rá nézni, nemhogy Lewy. Megnyugtatott azért a tény, hogy ő bízik a hajvágós emberkébe, de egyelőre csak nem volt már olyan savanyú a pofim, eddig jutottam még kiszálltam az autóból. Meg arra, hogy lehet, hogy pisilnem kell, de ezt még megtartottam magamnak.
- Nem akarom bosszantani, csak csinálja jól és kivárom szépen majd - mondtam már kicsit normálisabban és hát valamivel jobb kedvvel. Aztán felé sétáltam, hogy ha nincs harag, akkor legalább halványan rámosolyogja és megfogjam a kacsóját.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 16. 20:45 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Valahogy sikerült B-vágányra futni hangulat ügyileg, ahogyan előjött ez az egész fodrász ügy, de nem tudtam vele mit csinálni. Nem mondhattam, hogy jó, akkor nem megyek, mert akkor valami hosszú, haj szerű utálat képződik egyszer csak a fejemre, már nem lesz puha, se piszkálható, csak hosszú, csúnya és idegesítő.
Ő aprót sóhajtott, asszem megint belső válságba sikerült keverednie, de végül nem nyomorgattam vele szerencsétlent, mert attól, ha kérdezgetem, meg piszkálom, nem hiszem, hogy sokkal jobb lesz a dolog.
- Nem lesz belőle baj, már több, mint egy éve járok hozzá... - legalábbis, reménykedtem, hogy nem most dönt úgy, hogy teljesen tehetségtelenné válik, meg össze-vissza nyírkálja a hajamat, mert akkor fogom a nullásgépet és végigtolom a punk frizurája közepén. Olyan lesz, mint Ki-falva polgármestere a Grinchben. Mondjuk, azt szeretném tudni, miért tudom, hogy neki milyen haja volt. Inkább megmasszíroztam kissé az orrnyergemet, hogy ellazítsam az idegeim, de nem ment annyira könnyen.
Végül kiszálltunk a kocsiból, én kicsit megigazítottam az ingemet, aztán bezártam az ajtót, zsebrevágva a kulcsot és befelé indultam volna, csak kicsit megtorpantam Maja mellett. Nehogy nekem még azt higgye, hogy ezek után se puszi, se pá, csak berohanok a fodrászhoz és csúnyán méregetem a tükörből.
- Jobb is ha nem bosszantod az embert, aki ollóval a kezében próbálja meg a hajamat igazítani - jegyeztem meg kissé megcsóválva a fejem, de aztán csak megfogtam a kezét és benyitottam a kis üzletbe. Nem volt túl hatalmas, talán két vendéget tudott egyszerre fogadni, de soha nem is szokott többet, így nem kellett nagyobb. A hangulata meglehetősen békés volt, most is valami elég lagymatag zene szólt a háttérben. A kb harmincas éveiben járó olasz széles vigyorral lépett ki a folyosóról, ami a váróval kötötte össze az üzletet, hogy aztán kézfogással üdvözöljön, meg egy lelkes "Lewy" felkiáltással. - Öm, Maja, ő a fodrászom, Marco, Marco, a feleségem, Maja.
Igyekeztem gyorsan letudni az ismertetős részt, majd elhúztam a kezem, hogy ledobjam magam a székbe a tükör elé és a még enyhén nedves tincsekbe túrjak. Majd lesz valami.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 16. 22:15 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Én elhittem neki, el akartam, de ettől még nem éreztem magam jobban és ugyan akkora aggodalommal töltött el A haj kérdése. Persze így pár percnyi duli-fuli után kicsit jobb volt már, de egyelőre nem voltunk egy állásponton ebben biztos voltam. Lehet kicsit jobban ragaszkodtam dolgokhoz, mint azt előtte tettem bárkinél vagy bárminél, de nem is igazán tudom ez mikor történt meg. Bár azt hiszem, hogy mikor először éreztem, hogy mi van, ha ő is tényleg kisétál egy ajtón mindenestől. Valahol ott azon az újéven.
Vettem pár nagyobb levegőt, mert a pocim sem érezte jól magát, mikor durciztam, olyankor fáj a gyomrom is, mintha muszáj lenne, így inkább csak csendesen beletörődtem, hogy még nem is történt semmi. Néztem rá, ő rám, aztán csak kikeveredtünk a kocsiból.
- Nem fogom, ígérem, szépen kivárom. Megpróbálom. Igyekszem. - Próbáltam a legőszintébbet megtalálni, de kevés sikerrel ment. Csak megszorítottam picit a kezét, a másikat a zsebembe csúsztattam, úgy pihent a hasam oldalán a zsebén keresztül. Nem volt hideg, de inkább felvettem a kabim, jobb így békességben.
Mikor beléptünk én egyből nézelődtem kicsit, hiszen új volt az egész hely, mondjuk kellemes idő volt odabent, meg úgy nem is volt csúnya a hely, nem kiabált sok ember, szóval tetszett. Aztán mikor megjelent a férfi én meg a bemutatás után kicsit megszeppenve néztem szembe szerencsétlennel, aztán sikerült köszönöm is meg végül el is mosolyodtam.
- Szia. Örülök, hogy megismertelek...
Jó, nem nézett ki hajevő és tönkretevő szörnynek, de azért mikor Lewy beült a székbe elég csúnyán meredtem előre a tükörbe és vártam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem azt figyeli, mi is történik, de már annyit néztem a lábam, a hasam meg a kezemen fityegő ékszereket, hogy nem volt mit tenni. Azért picit megnyugodtam, hogy senki nem tolt végig egy nullás hajnyírót a férjecske fején… Végül csak egy székre csücsültem mögé, hogy ne mellettük topogjak, aztán elfoglaltam magam a brekivel inkább, mert éppen tornázott...
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 17. 15:51 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Szerintem soha nem fogunk egyetérteni a saját hajunkat illetően egymással, de ez nem jelenti azt, hogy gond van. Mármint, neki is egyszer majd el kell mennie a fodrászhoz és nem biztos, hogy utána az én tipikus, kreppelt kisoroszlánom lesz. De egyelőre csak nekem kell mennem, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy megvadult pulikutya.
- Nekem ez is elég - mosolyogtam rá hálásan, miután nagyjából eltotózta, hogy mi is lesz, meg mit kell neki csinálnia. Nem akartam, hogy tapsoljon, meg örüljön hozzá, csak azt, hogy viselje el és ne sírjon, ha rövidebb lesz a hajam, mint amilyen most. És, esetleg még azt is, hogy ne ölje meg Marcot. De, ez persze már huszadrangú kérés volt. Mindkettejükön látszott kicsit, hogy meg vannak szeppenve, Maja, mert nem szeretett ismerkedni, Marco, mert nem bírta feldolgozni, hogy tényleg van egy feleségem, szóval akárhányszor szóba került, mindig azt hitte, hogy egy dublőröm van, aki eljátssza, hogy a nejem. Nos...
- Kééépzelem mennyire - nevettem fel kissé kínosan, majd megveregettem a srác vállát, hogy aztán ledobjam magam a székbe és a tükörből figyelgessem az asszonykát, aki békésen csücsült a háttérben. - Utána mit szeretnél csinálni, Zajaczek?
Mert hogy nem terveztem az életem hátralevő részét itt tölteni. Marco közben nekiállt fésűvel kb beállítani a tincseim, itt-ott csippentve a végéből az ollóval és aztán szedte elő a hajszárítót, nehogy olyan helyen nyírjon bele nedvesen a hajamba, ahova esetleg mondjuk nem kellene.
A zúgás engem rettenetesen idegelt, de nézzük a jó oldalát: hamar haladtunk így, hogy nem kellett a hajmosás részét is megcsinálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 17. 20:27 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


A fejemben lassan cikázgattak kiskutyák, pónik, egyszarvúk, szivárvány, tánc és kviddics. Meg azért be-bekúszott olyan férjecskés emlék is, ami megmosolyogtat. Bár ez utóbbiak csak megint eszembe juttatták a frizuráját így nem volt könnyű kicsit kevésbé keserves fejet vágni. Én viszont tényleg mindent megpróbáltam. Tudtam, hogy szeretné, ha legalább nem néznék úgy a hajára, vagy a fodrászra, mintha a harmadik világháború zajlana és én valami kivégzőtiszt lennék. Nem akarok senkit bántani vagy szomorúvá tenni, én sem szeretek az lenni.
- Csak essünk túl rajta - mondtam egy nagyobbacska sóhajjal meg egy félmosollyal, ahogy a zsebemen át megsimiztem a pocim, majd beléptem a helyre. Már elkerülhetetlen volt nem mondhattam, nem is lett volna jogom hozzá, hogy de ne csinálja, mert én szeretem így is, meg akkor is, ha a felmosófej költözik a buksijára. A pumuklihaját is kedveltem, azt hiszem, csak akkor azt még nem tudtam. Csak nem akarom, hogy elvegyék a haját vagy eltüntessék. Mert puha és jó. Szerencsére ez a dörmögésem hangtalanul, csak a fejemben zajlott és a lánykás zavarom az új ismeretség miatt hamar el is nyomta. Lewy megjegyzésére rá néztem kicsit ráncolva a nózim, aztán csak csendesen odébb léptem. De nem bírtam sokáig toporogni egy közeli székbe kevertem, onnan lesegettem, kevésbé feltűnően. Bár néha találkozott a tekintetem a tükörben a drágáéval, akkor azért elmosolyodtam már. Egy kicsit jobb volt. Egyszer még integettem is. Az meg aranyos. A fodrász furin is nézett rám, bár azóta, hogy meglátott. Megszoktam, hogy a hasam miatt ezt teszik, de ő nem azt figyelte, csak úgy engem. A kérdésre csak megrántottam a vállam, mert fogalmam sincs.
- Nem tudom… sétálhatunk, vagy nézelődhetünk, vagy haza is mehetünk. Igazából olyan nagyon nem tudom - közben valamiért nem rá, hanem az ollóra, meg a hulló tincsekre figyeltem, már rendesen bámulva azt, de mikor észbe kaptam csak sóhajtottam egyet és inkább kitapiztam merre táncikál a breki. A hajszárító amúgy is olyan hangot produkált, hogy ki kellett várni még vége lesz. Ennek is. Meg eljutni mosdóba, igen, az most a legközelebbi célom. Szóval inkább megérdeklődtem van-e és ügyesen feltaláltam magam, még neki megcsinálják a haját.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 17. 23:56 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A kérésére biccentettem, hogy részemről rendben van, én nem akarom túl sokáig húzni a fodrászt, mert csak az időmet emészti fel, meg a tincseimet, amikből nem akarok túl sokat itt hagyni. Összességében csak szerettem volna, ha egy icipicit kevésbé macerás operálni vele és nem lóg folyton az arcomba. Szóval végül besétáltunk az asszonykával együtt.
Nem sok minden változott a szalonban, talán egy kicsit mintha a festés színét megint változtatta volna, de amúgy is elég zizzent volt a csávó. Néha csak gondolt egyet, lejött az éjszaka közepén, feltépett egy sörösüveget, majd egy doboz festéket és már tolta is neki a falnak. És folyton járt a szája, meg képes volt hajnalban is rádtelefonálni, nincs-e kedved vele festeni.
Szóval leültem és kicsit pörögtem a székben, ameddig ő el volt foglalva, aztán utána elég vidáman integettem vissza Majának.
- Én sem tudom, Életke, ahogyan szeretnéd. Akár sétálhatunk is egyet, mondanám, hogy menjünk el nézelődni... de nem tudom, ez mennyire jó ötlet, ismersz - ráncoltam az orromat kissé, még a nyelvem hegyét is kiöltöttem. Nem is tudom mikor vágtam utoljára ennyire hülye fejet. Közben ismét egy tincsből készült vágni a srác, mire figyelmeztető pillantással néztem fel rá, hogy azért nehogy nekem túltolja, mert éppen fel van hypeolva, ez nem egy kifogás, ha elrontja.
Aztán elkezdte szárítani, én pedig hunyorogva tűrtem, hogy a kis levágott szöszök végigszáguldjanak az orrnyergemen, a járomcsontomon.
- Nem, semmi újra nem vagyok vevő, se jobban felnyírásra, se festésre,
se semmi ilyesmi... csak... a szokásos
- ignoráltam a javaslatát, mikor már rákezdett,a hajszárítót kikapcsolva, hogy "mi lenne, ha?". Szóval csak megingattam a fejemet, és békésen ültem, abban a pillanatban ledermedve, hogy meghallottam a hajnyíró hangját.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek