36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 02:20 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Az ember mindig igyekszik a maximumot kihozni a helyzetből és azt hiszem, ez nekem sikerült is. Határozottan jó estét töltöttem együtt a barátnőmmel, anélkül, hogy kettőnél többször elhangzott volna, hogy "de ne". Azt hiszem, a tűrőképességem igen jó úton halad a fejlődés felé.
A vacsi finom volt, a séta szórakoztató és egészen sokat beszélgettünk, ami a részemről még mindig olyan furcsa. Nem vagyok hozzászokva, hogy az embereket tényleg érdekelje, mi van vele, vagy hogy miről mit gondolok.
Az estét végül videojátékozás irányába tereltem, mert az meglehetősen veszélytelen sportnak tűnik, és lefekvésig el is voltam vele. Azonban két óra ébren fekvés után egyszerűen nem bírtam tovább nyugton maradni. A lehető leghalkabban kimásztam az ágyból, majd beleugráltam magam a farmeromba és felvettem a bőrkabátom. Azt mondják, gyakorlat teszi a mestert. Én ebből már bajnokságot nyerhettem volna.
Szóval végül kimentem az erkélyre, hogy szellőztessem egy kicsit a fejemet. Nem fog ártani. Útközben még beszereztem egy pohár pezsgőt is, meg pár szem epret, hogy aztán a korlátra dőlve figyeljem a várost.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 02:48 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Annyi minden jó történt ma vele egyszerre, hogy egy kicsit félt attól, ha eljön a nap vége, lehunyja a szemét mi fog történni? Kiderül, hogy nem igazi, vagy csak elromlik valami. Az örök optimista egy kicsit aggódott, na, még ilyenek is vannak. Nagyon jól érezte magát, tényleg nem feszengett, ha beszélt és nem érezte magát tőle rosszul, na meg a kényszeres hallgatásba se mászott bele. Pedig ahhoz nagyon ért. Azért persze elfáradt mire visszaértek, de inkább csak testileg, egyébként annyira fel volt dobva, hogy a szemét nem tudta volna lehunyni. Örült a videójátékos ötletnek és jól el is volt Lewyvel lefekvésig, bár olyan fura érzés kerülgette, mikor néha érezte a mocorgást maga mellett. De végül elaludt.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy a legszebb álmaiból riadt fel, hiszen az várta volna szeme kinyitása után is, de a párnájába fordulva grimaszolt, ahogy a takaró mozgatásától megcsapta az áramló levegő és hallotta a pezsgősüveget valaminek koccanni odakint. Maja nem aludt már, de lusta volt akár csak megmozdulni is, nem még a szemét kinyitni. Érezte, hogy nem fekszik mellette senki, eleinte csak várt. De csak nem változott a helyzet, kicsit kómásan ült fel, bújt ki a takaró alól és cammogott ki mezítláb körül nézve. A villany felkapcsolásával nem bíbelődött, látta a nyitott erkélyajtót így csak összefonta a karjait maga előtt és halkan az ajtóhoz lépdelt. Egy darabig csak figyelte, aztán végül meg is szólalt.
- Valami baj van?
Ekkor még az agya a látványt nem dolgozta fel teljesen, csak, hogy felöltözött, meg hogy eljött és nem értett semmit. Maja így is kedves volt, bár egy kicsit talán aggodalmas, de ez betudható a "most kelt" hangulatnak is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 03:06 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Talán jobban tettem volna, ha a seggemen maradok és megpróbálok elaludni, de nem ment az előző pár órában sem, akkor miért pont most fogna el a kóma? Alapvetően jellemző volt rám, hogy néha egyszerűen csak nem jön az a bizonyos álom, mikor szükségem lenne rá.
De úgy éreztem, kicsit kiszellőztetem a fejem, az erkély pedig tökéletes helynek bizonyult rá. A poharam letéve figyeltem a kilátást, nem is igen törődve semmi mással. Nem számítottam rá, hogy esetleg társaságom akad. Helyesbítsünk: reménykedtem benne, hogy nem kel fel arra, hogy már nem vagyok ott, de látod Lewy, ez most nem jött be.
- Nincs - jegyeztem meg halkan, enyhén rekedtes hangon, még pár pillanatig nem nézve a lány felé, de végül fel fordultam. Kissé végigmértem, hogy aztán kiüljön az arcomra az a rosszalló grimasz. - Meg fogsz fázni, életem...
Nem akartam, hogy aggódjon, vagy bármi. A pezsgőmbe ittam, hogy aztán visszategyem a poharat a helyére és az ajtóig sétáljak, nehogy kijöjjön nekem.
- Minden rendben...? - magamhoz képest még most is aggodalmasnak hangzottam. Ez még mindig olyan dolog, amit meg kell szoknom.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 03:38 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Megfordult abban az okos kis buksijában, hogy talán csak nem kéne ilyen nagyon ragaszkodnia, de nem ment ez olyan könnyen. Persze győzködhette volna magát a klisékkel, hogy mert idegen hely, vagy mert rosszat álmodott, sőt, szinte bármivel. De csak valami megmagyarázhatatlan és még egészen kevés értelemmel bíró problémája volt a helyzettel. Egyszerűen akkor érezte jól magát, ha itt van mellette. Ilyen ez. Miközben végigsétált az erkélyig kicsit megtörölgette a szemeit, meg egyszer ki is ásította magát, de a hideg levegő hamar magához térítette.
- Én is nézzek ilyen csúnyán? Te is. - Pillogott rá kicsit, sőt, egy lépéssel közelebb is ment, kezeivel pedig megfogta a bőrkabát két szélét és összehúzta Lewyn. Egyelőre csak a kezeivel tartotta össze, bár érdekes volt, mert próbált mindenfelé nézni, csak a kabát alá nem. Aztán egy kis grimasszal nézett fel rá.
- Mondd meg te. Nem tudom, miért ácsorogsz a hidegben?
Nem ment olyan könnyedén most még a kérdezgetés se, de a végére egészen magához tért a leányzó. Igazából csak a meleg takaró alól való kiszállás miatt érzi, hogy fázik, ezt legalábbis megmagyarázta magának, így nem nagyon mozdult el befelé. Szeme a pohárra tévedt, amivel nem volt problémája igazából, csak értelmezni próbálta a dolgokat. A végére még egy mosoly is sikerült. Nem akarta letámadni, csak közben mégis sikerült. Maja.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 04:00 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Jó, persze, nem számítottam rá, hogy egyszer csak megjelenik az ajtóban. Talán kicsit reagálhattam volna kevésbé Lewysen... magamhoz képest még így is meglepően higgadt voltam. Nem akartam a frászt hozni Majára, csak térre és levegőre volt szükségem, az pedig bent nem volt elég. Megkaptam azt a bizonyos szempillarebegtetését, amire persze rögtön kisimítottam a vonásaim. Hogy nézzen rá megrovóan az ember, ha itt passog, mint egy őzgida? Úgy, mint én. Nekem menne, de nem akarom folytatni.
- Ugyan már, lengyel vagyok, kviddicses és meglehetősen masszív. Tudhatnád, hogy sokkal több kell hozzá, hogy megfázzak... - pillantottam le rá, egy pillanatra tanácstalanul, mit is kezdjek a helyzettel, de aztán a kezét finoman az enyémbe fogtam, majd elmosolyodtam. Sokkal jobban figyeltem a mozdulataimra a közelében, elvégre a "gyengédség" nem volt lételemem. - Hagyd csak...
A kérdésére nem tudtam, hogyan is kéne válaszolnom, hogy ne vegye magára. Nem volt gondom a lánnyal, egyszerűen csak a közelsége hosszú távon a fejembe szállt. Most pedig nem hiányzott az a bizonyos jeges zuhany.
- Nem tudtam aludni... A kilátás pedig határozottan megéri - vontam meg a vállamat kissé, hogy aztán halványan elmosolyodva engedjem el a kezét. Nem akartam, hogy megfázzon, szóval végül intettem, hogy befelé, majd felmarkoltam a poharam és a tálkámat, egy epret az arcomba tömve és bevonultam. Lepakoltam, majd becsuktam az ajtót és az üvegnek dőlve figyeltem Maját.
- Visszamenjek veled...?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 04:21 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Kicsit tanácstalanul ácsorgott ott, valamelyest ugyan megnyugtatta azzal, amit mondott és a gesztusaival, de nem akart elmúlni az a feltörő rossz érzése. Nem volt annyira buta, hogy ne értse, néha sok tudott lenni, vagy hogy nem mindenki olyan tapadós, mint ő. Mert hát lássuk a tényeket, ha Lewy egyszer közölné, hogy távozna, Maja csak egy dolgot kérne, egy utolsó ölelést. Csak előtte megmártózna egy kád loctiteban.
- Ühhüm, aztán jövő héten csak annyit hallok vizsgák közben, hogy jól lebetegedtél. - mondja szomorúan, miközben visszahúzta kezeit és csak megrázta a fejét. Ez azonban inkább annak a bizonyos „hagyd csak”-nak szólt. Ez egy szörnyű mondat, mint amikor megpróbálnak lerázni.
- Szólj, ha miattam nem tudsz aludni. Nem veszem el a takarót, nem tolom a hajam se az arcodba, ígérem. - Nyilván most azért a szavaiból is hallatszik, hogy ő sem csak ezen problémákra utalgat, tényleg sokkal-sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem csak tesztelgetné meg néha nekifutna a határoknak, hanem valamennyit ismerne is. - A látvány tényleg mesés még mindig.
Mosolyogva beharapta az alsó ajkát, aztán nem ellenkezett és szépen visszasétált, majd hamar helyet keresve magának lehuppant. Nem, így már nem fog tudni visszaaludni, meg talán nem is akar. Bár fölösleges társaság se lenne. Nem vetekedhet az eperrel! Ami egyébként nagyon finom, szóval megérti.
- Nem, maradj csak. Bár egyelőre én sem tudnék visszaaludni. - Felhúzta a lábait és átkarolta maga előtt, éppen csak addig nyújtózkodott el egyik karjával, még szerzett egy epret az asztalról.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 04:39 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Persze nem hitte el, hogy nem fogok megfázni. Pedig ugyebár az ember nem ehhez a klímához van szokva, otthon ennél mindig sokkal keményebb telek voltak és hát... ott sem szoktam megfázni, tudok vigyázni magamra. Azt viszont mégsem akartam, hogy aggódjon, talán ezért is döntöttem úgy, hogy jobb lesz, ha bemegyek vele együtt és nem tesztelgetem, mikor fog egy szuper megfázást összekaparni.
- Nem, a vizsgáid közben nem hallasz semmit, csak azt, ahogyan serceg a toll a papíron. Legfeljebb utána hallgatózhatsz rólam - közölte csipkelődve, hiszen tényleg azt akartam, hogy első sorban a tanulás érdekelje most és ne velem legyen elfoglalva. Még ha ez Maja esetében elég utópisztikusnak is hangzik.
Egy pár pillanat erejéig még a városra meredtem, hogy aztán egy féloldalas mosoly árnyékával a lányra nézzek ismét, valamelyest hezitálva.
- Miattad nem tudok, de ennek semmi köze nincsen a hajadhoz, vagy a takaróhoz - simítottam meg egy pillanatra az arcát, majd hasonlóan gyors puszit nyomtam az arcára. Azt szerette volna, hogy őszinte legyek, nem? Megkapta. Ha mégsem erre vágyik, akkor meg mérlegelje a szavait, mielőtt kiejtené őket. Ilyen az élet.
Nem kellett győzködjem, hajlandó volt elvonszolni a hátsóját kevésbé huzatos területre, én pedig követtem, hogy karnyújtásnyi távolságra leüljek tőle és figyeljem, ahogy átkarolja magát. Megállapította, hogy ő nem tudna most aludni, mire halkan felsóhajtva biccentettem egy kicsit és közelebb csúsztam hozzá, mielőtt még azt hiszi, hogy komoly probléma van.
- Maradhatsz, ha szeretnél... én örülök neked, még ha néha... néha nem is igazán tudom kimutatni - túrtam a hajamba kissé eltanácstalanodva, hiszen ez ilyen volt. Akárhányszor az érzelmi dolgokra került a sor, úgy éreztem magam, mint aki a vékony jégen araszolva próbál nem beleszakadni a jeges tóba. Ez most is ilyen volt. - Ugye tudod?
Reménykedve pillantottam fel rá, kissé előrehajolva.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 05:00 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Lehet - esetleg megeshet - és előfordulhat, hogy kicsit túltolta ezt az egészet, de mivel nagyon komolyan gondolta, ezért esze ágában sem volt visszakozni. Örült neki, hogy végül a bemenetel mellett voksolt a lengyel, kicsit meg is könnyebbült. Ami pontosan addig tartott, még meg nem hallotta az intelmeket, hátat fordított ugyan, de előtte még egy látványos és kicsit sem kellemes grimaszt megengedett magának.
- Igenis, Apu. Majd elfelejtettem ezt… - Ha be kéne lőni valahova, biztosan a legutáltabb három dologba a világon belekerülne a vizsgaidőszak Majánál. Talán erre fel is ez a reakció. Bár be kellene már vallania, hogy marhára fél tőle, hogy kudarcot vall és csúnyán elhasal nem is csak egyen. Stresszesebb időszak, mint a kviddicsmeccsek és a fellépések összesen. Szörnyű.
Meglepődött. Van olyan, hogy egy választól egyszerre boldog és szomorú az ember? Mert akkor ez így most összejött neki, éljen a kérdezhetnékje. Bár le nem tört azért, igyekezett minden sértettség mutatását elkerülni, hiszen szó nem volt erről, meg komolyan is érdeklődött.
- Akkor miért nem változtatunk valamin? Nem akarok neked rosszat magam miatt.
A kérdést elég bután tette fel, de érthető volt ebben biztos. Nem akart önzőnek tűnni, nem is szeretett az lenni, de pillanatok alatt érezte úgy, hogy valójában nagyon is az, csak nem vallotta be magának. Ez a kapcsolatdolog mindig ilyen nehéz és zavaros, vagy itt van túlbonyolítva? Kicsit mocorgott, de nem igazán tett ezen kívül semmit. Próbálta azt az egy szem epret leküzdeni, de a magyarázkodásra figyelt csak fel, majd megrázta a fejét.
- Tudom, és pont ezért nem értem, miért akarsz ilyen… más lenni. Én kedvelem azt, amilyen vagy. Nem zavar a csipkelődsz, vagy ha éppen morogsz valamin. De ez igen, tökre fura vagy velem, most már egyre inkább. Ez megijeszt. - A padlót figyelte, miközben kifújta a bentragadt levegőt. Nem akarta ő ezzel felkavarni az állóvizet, csak nem értette ezt a folytonos és görcsös próbálkozást. Hiába értékelte nagyon és tartotta eszméletlenül édesnek, nem úgy látta, mintha ez annyira jó lenne a kviddicsesnek.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 05:22 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Kicsit piszkálódott, ami nem is volt baj, de azt hiszem, hogy később még meg kell említenem neki, hogy ezt az "apu" dolgot ne igen erőltesse, mert hát ugye, rossz az, aki rosszra gondol. Én pedig ezt a jellemvonásomat soha nem igazán kendőztem. Talán ezek után sem kéne, mert minden sokkal egyszerűbb lenne és kevésbé komplikált.
A látszat is alátámasztotta az elképzelésem, hogy hát nem igazán erre a válaszra várt. Mégis ezt kapta, de azt hiszem, ő mindennel beszívja. Szőke herceg helyett is csak engem sikerült összeszednie. Lassan talán még meg is sajnálom... ja nem, nem megy.
- Azért, kedvesem, mert nem akarok rajta változtatni. Jó veled, ez. Így, ahogy van. Mármint... tényleg. Csak... pasi vagyok, érted... - túrtam a hajamba felnevetve, hogy aztán ránézzek. Szinte biztos voltam benne, hogy nem érti meg, de mégis hogy kéne elmagyarázzam? Erről bezzeg nem szól az oktatás, meg a család, meg a haverok. Kuss van. - Szóval... nem igazán volt még komoly kapcsolatom, pláne nem... olyan lánnyal, mint te. És itt ezt most véletlenül sem bántásnak szánom! Tapló vagyok, de nem ennyire... Én csak nem akarok semmi olyat, amit esetleg... te nem. Istenem, egy értelmes mondatot se tudok ma összerakni!
A végén nevetésben törtem ki, hiszen már komolyan röhejes volt, hogy egyetlen mondattal össze tudnám foglalni az egészet, mégis próbálom valamennyire lefinomítani az infót. Egy szóban meg tudtam volna oldani, erre?
Arra viszont nem számítottam, hogy Maja felfigyel arra, hogy tényleg másként viselkedem, ha a közelembe van. Viszont azzal a lendülettel félre is értelmezte az egészet, én pedig csak felsóhajtotta, hogy aztán a derekát átkarolva az ölembe húzzam.
- Nem direkt csinálom... mármint persze, figyelek rá, hogy mit mondok, de azt nem azért teszem, mert kötelességemnek érzem. Ugyanúgy foglak piszkálni, ha a hajad úgy néz ki, mint egy barna törpe-birka - mint most - és igen, ha bosszant valami, akkor ideges leszek miatta. De nem azért vagyok más veled, mert gond van... csak... rájöttem valamire - vontam meg a vállamat kicsit, a végére elhalkítva a hangom és inkább a vállának döntöttem a homlokom. Megnyugtató volt és a nők is odavoltak érte, mert hát ugye, milyen cuki tudok én lenni,  ha akarok.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 12:36 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Igaz, hogy néha kevesebbet gondolkodik, mint kéne, de amikor a sértettséget akarja tükröztetni, akkor még annyit se szokott, mint egyébként. Bár egyszer majd biztosan képes lesz rá, hogy mindent megértsen… vagy nem, és marad ilyen, amilyen. Persze azt legalább aranyosan teszi. Ahogy az is, néha mennyire indokolatlan naivsággal szemlélődik.
- Ha jó lenne minden, nem lyukadnánk ki időnként ott, ahol. Nem? Ugye tudod, hogy ez nem lehet örökös kifogás? - Mert hogy ”pasi”… ha ennyivel beérné, biztos nem haragudna az apjára, vagy nem veszekedne néha a barátaival, ha buta tuskók, ami gyakori. Keve és Niko sem a jóság mintaképei. Ő csak annyit akart most, hogy elmondja Lewy mi a helyzet. Nem kifogást, magyarázatot vagy szépítést. Mindig vannak nem kellemes pillanatok az életben, de nem idealizálta túl az életét, sosem volt miért, így azért annyira nem tört volna össze egyelőre talán semmitől. Bár merte remélni, hogy nem kell a legrosszabbra gondolni azért. Ahogy pedig tovább hallgatta a végére elmosolyodott, leengedte a lábait és közelebb csúszva megpuszilta a lengyel vállát. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fagyott le a rendszer egy picit és nem érezte, ahogy a pofijába felfut a vér és kipirul kicsit. De már egész jól kezelte!
- Nekem emberi kapcsolataim se, ha ez megnyugtat. Fogalmam sincs még mindig, hogy nem-e csinálok valamit rosszul, vagy úgy, ahogy nem kéne. De azt tudom, hogy ha bármit nem akarnék veled kapcsolatban, arról biztos tudnál…
És ezt komolyan is gondolja, néha elképzelése sincs különben mi oka lehet, hogy képtelen a száját összecsukni. Régen a beszéddel volt gond, ki érti ezt? Másrészről mintha párszor már tapasztalta volna a fiú, ha valamit Maja akar, vagy éppen sem, azt azért a tudomására hozza igen rövid időn belül. És ami azt illeti a navinésnél szó sem volt semmi tiltakozásról vagy problémáról, ez úgy gondolta ilyen formában csak a párja fejében lézeng. Kivételesen nem Maja gondol valamit túl talán.
Mondjuk azzal nem számolt, hogy ha így kibuknak belőle a dolgok, akkor azzal mit indít el. Meglepődött kicsit, amikor az ölében kötött ki, persze ő aztán örült, csak pontosan emlékszik, hogy ez mennyire ”de ne” volt egy idő után, nem bírt kiigazodni.
- A te frizuddal is volna mit kezdeni, folyton szétpiszkálód. És én nagyon bírom a barikat. - Kezdte kicsit óvatosabban, mert bár némileg megnyugvásra lelt mostanra, azért még mindig nem volt minden teljesen rendben és ez nem tette túl boldoggá. Az ajkait harapdálta kicsit, még végigsimított az arcán, aztán a kezeit az ölében pihentette. - Valamire? És ez jó vagy rossz?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 15:59 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Nem sokszor adok igazat nőknek - gyári hiba, apám is mindig ilyen volt -, de jól látta, hogy bizony ha minden tökéletes lenne, nem lenne az, hogy ő megszeppenve ül át az ágy másik végébe, míg én azt nyöszörgöm, hogy "de ne". Lassan már megszólításként is használhatom, amennyit hallani tőlem.
- Úr isten! Nem akarom örökké használni, ennyire azért nem vagyok mazochista... nem - ráztam meg a fejemet végül, belegondolva a dologba. Azért nekem is van egy tűréshatárom, az pedig határozottan vízumköteles ügy lenne. Hazudnék, ha azt mondanám, arra számítottam, hogy Maja majd pirulás nélkül fogadja azt a bizonyos témát, de jobban kezelte, mint vártam volna.
Mikor a vállamra nyomott egy puszit, kissé elmosolyodtam és innentől már le sem vettem róla a pillantásomat.
- Te is tudod, hogy nem vagyok az a fajta, aki csendben tűri, ha valami nem tetszik. Szóval, ha valamit rosszul csinálnál, arról már értesültél volna. A problémák, amik vannak, inkább fakadnak belőlem, mint belőled. Mármint, a fenébe is, csak aggódom az egész miatt. Nem akarok negatív élményt a kapcsolatunkban, tudod... - azt hiszem, talán most sikerült először értelmesen kifejeznem, hogy mi is az, ami aggaszt. Eddig fejben sem igen sikerült összerakni, de csak kinyökögtem. Fejlődőképes vagy, Bojarski, gratulálok. Eljutottál egy tizennégy éves érzelmi szintjére!
Végül az ölembe húztam, hogy a derekát átkarolva döntsem a fejemet a vállának. Jó volt ez így, nem kellett szembenéznem a szavaim következményeivel. Megkaptam, hogy mindig szétpiszkálom a hajam, pedig ez nem volt igaz. Az esetek nagy többségében eleve össze sem rendeztem, hiszen tudtam, hogy stresszes leszek és szétpiszkerálom. Szóval a hajam köszöni az érdeklődést, de igen jól érzi magát így. Megszokta már a gyűrődést.
- Most mi bajod vele? Vágassam le megint? - forgattam a szemem, hiszen az esetek nagy részében ennél azért rövidebb volt. Sőt. Oldalt szinte nem is nagyon szoktam hagyatni. A kilencesével is két hajvágás között sikerült elkapnia, szerencséje volt. Az érintésére elmosolyodtam egy pillanatra, az arcom lehunyt szemmel a kezének döntve.
- Az egyéni látásmód függő. Talán kicsit mindkettő. Szóval... asszem... asszem beléd estem. De nagyon - temettem az arcom a kezembe nevetve. Ilyen esetlenül se hangzott tőlem mondat mostanság.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 17:57 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Nem volt még mindig biztos benne, hogy ebbe jó ötlet volt belemenni, de nem szeretett ülni a dolgokon, abból csak a rossz sül ki. Viszont egyedül sehogy se tudta megoldani. Pedig megtette volna, ha módja, alkalma és ötlete van rá. De mint az ábra is mutatja eléggé távol állt a megoldás nyitjától. Kicsit örült, hogy legalább mindketten ugyan azt látják, és nem ő képzel túl nagy hülyeséget bele apróságokba, amik már annyira nem is voltak kicsik.
Próbálta leküzdeni a zavart, ami átjárta és komolyan venni, hogy akkor se akarjon belesüllyedni a kanapéba teljesen. Egészen szépen sikerült is ez, hiszen beszélt, bár azért csak úgy szorongatta a saját lábait, mintha éppen az életéért kéne. A hangja mégis olyan nyugodt és esendő maradt, inkább csak a gesztusai árulkodtak. Úgy aztán a mondandója felétől sikerült megtalálnia Lewy tekintetét, de abban a percben össze is akadt majdnem a saját nyelve.
- Azt hittem a „de ne” elég értesítés kéne nekem legyen. - Kicsit szomorkásan mondja, mert ez így az imént kiderült, hogy Majának nagyon is kellemetlen volt. Ami a továbbiakat illette, csak picit megingatta a fejét, ajh, igazából mélységesen ellenkezik minden porcikája azzal, ha valaki egyedüli hibának tekint olyat, aminek elég nyilvánvalóan köze van máshoz is. Hozzá. Kicsit szedegeti össze, hogy és mit kéne mondjon. Na ezért nem beszél soha sokat, mert nem is tud, béna. -  De, de, de… nem is lesz negatív, ne fesd az ördögöt a falra. Én is félek… vagy talán egy kicsit aggódok, de csak mert valami új… Bár arra meg kíváncsi mindenki, én is, gondolom. Nagyon nyomi vagyok ezekhez, ezt te is tapasztalhattad már. De ez nem egyenlő azzal, hogy ne is próbálnám meg. Ha ilyen lennék, akkor most mi se lennénk itt.
Több mint négy hónap eltelt azóta, hogy elsőre belefutott és azóta annyit fejlődött és változott mindenben. És bármennyire is akarja mindenki azt hinni nem így van, de előnyére. Hát mennyi jó történt. Tanult, igyekszik az emberekkel szót érteni valamennyire, boldog, attól pedig kevésbé zárkózik el, ami remek. Ráadásul beérett a saját korához is, aminek velejárói is vannak.
A kedvese hajával kapcsolatos aggályok és visszakérdések kiszélesedett mosolyt eredményeztek Majánál, ami addig is kicsit elterelte a figyelmét arról, milyen hülyeségeket tudott volna hirtelen még összehordani. Nem is érti miért hagyja őt ennyit beszélni Lewy! A kérdésekre csak megadóan emelte meg egyik kezét és megrázta a fejét. Neki így is tetszett, úgy is jó volt, nem akart beleszólni különösebben, csak egy tényt közölt. Egy mozdulattal oldalra igazította a fiú előre álló tincseit, aztán az arcára siklott a keze. De amiket hallott. Hát meglepődött, de nem a tényeken, vagy még csak nem is azon, hogy nem mondta azt, hogy ez nem rossz. Ez egy kellemes sokk volt, amire nagyokat pislogott először csak. Kicsit rosszul érezte magát, mert mintha kikényszerítette volna, de aztán rájött, hogy igazából azért nem ő volt. Az ott maradt kezével kicsit sután elhúzta a lengyelét az arca elől, aztán a sajátjai közé fogta mosolyogva Lewy arcát, közelebb vonta magához, egy percig hezitált, mert Maja még ilyenkor is képes. Borzasztó. Aztán megcsókolta minden szó nélkül. Nem akarta elereszteni, vagy abbahagyni, de egy kicsit később muszáj volt visszahúzódnia, aztán kérdőn tekintett rá.
- De nagyon? - Ez lenne az új „de ne”? Végül sóhajtva átkarolta a nyakát és a hajtó nyakába temette az arcát, csak annyira emelte meg kicsit, hogy mikor beszél, vagy inkább motyog, akkor az hallható legyen. - Ha jó, ha nem, azt hiszem én ezt már előbb elkövettem… És tényleg nagyon imádlak.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 18:53 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Hiába szeretemimádom, attól még mindig vicces és igazán vidám dolog a részemről, mikor rám néz és egy pillanatra elakad a mondandójában. Én nem bakiztam, csak képtelen voltam összefüggő mondatokat elmondani egy huzamban. Szerintem jók vagyunk. A megjegyzésére mély levegőt vettem, majd laaaassan fújtam ki, mielőtt még valamit meggondolatlanul rávágnék és megbántanám vele. Fejlődőképes vagyok.
- A "de ne" sosem azért hangzott el, mert valamit rosszul csináltál, Schatz, hanem azért, mert mondjuk, mikor majdnem előttem térdelsz... - húztam kicsit közelebb a mondat elhangzása után, majd a kezem a térdéről beljebb csúszott, majd finoman végigsimítottam kissé felfelé húzva a kezem. - az nekem olyan, mint ha én ezt csinálnám... vagy rosszabb.
Nem igazán szoktam ennyire hagyni, hogy elszaladjon velem a ló, de azt hiszem, szavakkal úgysem tudnám kellőképp érzékeltetni a dolgot. Nem is nagyon lehet. Az ő gyengéit nem igen tapasztaltam még ki, de azt hiszem, ennél egyértelműbben nem tudnám restaurálni a helyzetet.
Közölte, hogy elég nyomi az ilyesmihez, én meg kicsit felnevettem és puszit nyomtam az arcára. Nem volt vészesen reménytelen eset, csak fiatal. A hajam kérdése egy egészen kicsit feloldotta azt a bizonyos borús, szorongós hangulatot, még ha átmenetileg is. Persze, ő nem nézett ki úgy, mint egy törpe-birka, egész egyszerűen éreztem a késztetést, hogy már csak azért is beszóljak neki. Ő közben a helyére túrta a tincseimet, én meg megpróbáltam a lehető leghatásosabban előadni a mondandómat, ami rettenetes kudarcba fulladt. Végül csak arra eszméltem fel a nevetgélésből, hogy az ő barnái az én kék pillantásom kutatják és valahogy úgy belém fagyott a nevetés. A kezem a tarkójára csúszott, míg a másikkal az oldalán simítottam végig finoman.
Persze nem tartottam vissza, mikor el akart hajolni, csak nagyjából igyekeztem a légzésem ismét rendszerezni és kibújtam a kabátból. Azért idebenn kicsit jobb idő volt. Ezt a pillanatot választotta Maja arra, hogy az arcát a nyakamba fúrja, én pedig összerezzentem. Mindehhez a röhejes "nyííí" hangeffekt társult, grimasszal, mert úgy teljes a pakk. Szívem szerint közöltem volna vele, hogy "szívem pakold odébb a fejed. Úgy kb Most". Helyette azonban csöndben maradtam.
-  Ühüm. Denagyon - közöltem egyetértően, majd halványan elmosolyodva igyekeztem ignorálni a tényt, hogy a lélegzete a nyakam súrolja minden egyes alkalommal. - Igen... tudom.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 22:58 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Hiába próbálja összeszedetten mondani mindazt, ami kiömlene a buksijából, a siker nem mindig százhúsz százalékos. A legtöbb reakcióból le tudja szűrni mennyire beszél hülyeségeket, de az agya lassan kezdett valami színes, füstös semmibe veszni, ahol a kék krokodilok énekelnek, miközben hullik rájuk a szirupeső. Nem bírta elküldeni őket, és már akkora volt odabent a party, hogy a pónik is csatlakoztak. Ez vélhetően mindent leír arról az állapotról, ahova pillanatok alatt zuhan a kis Czettner.
- Öhm…üh…oh…uhm…öu...oj… - Ezek valaha szavak voltak, vagy legalábbis annak indultak, miközben teljesen önálló életet élt a teste. A szíve is ki akart ugrani a helyéről, olyan hevesen dübörgött. Még talán valami sóhaj is elhagyta a száját, de nem nagyon volt a helyzet magaslatán. Összeszorult a lába befogva Lewy kezét, meg még a libabőr is végigfutott az egész testén. Fel sem nagyon nézett rá. Teljesen megsemmisült, már ami a vörös színt illeti, ahogy rá költözött, a kéz után nyúlt, bár nem bántotta, nem lökte el magától. Úgy csak megfogta ott, ahol megállt. Aztán várt. Ez van, amikor egyáltalán nem számol valamivel, meg amikor ismeretlen univerzumba csöppen. De összekanalazta a maradék lelkierejét, egyelőre.
- Te kinevetsz, mikor inkább segíthetnél, hogy ne legyek nyomi…
Úgy hirtelen nem sok téma volt fontos, vagy tudott rá mit felelni, a kezeit csak akkor vette el, mikor végül átkarolta és hozzábújt. Ott valahogy jobban érezte magát, nem azért, mert rossz érzése lett volna, vagy éppen valami negatív érte, sokkal inkább mert jól esett neki. Nem is igazán tudta már elkülöníteni a mivel tesz jót és mivel nemet, és ebben a percben előjött az a csökönyösség, ami miatt nem is érdekelte. Pedig alapvetően nem provokált szánt szándékkal és ezt sem úgy tervezte. Meg ami azt illeti, egy kicsit fura is volt, hogy Lewy már a kabáttól is megszabadult. Nem, az nem igaz, hogy kicsit. De Maja odaragadt, mint a rágó. Érzékelte a hangkiadást de neeeem akarta elengedni. Csaaaak mééég egy kicsit szabadjon, na. Veszélyes ezeket ráhagyni, az a helyzet, de akkor is. De egy idő után látványos sóhajjal, csalódottan és kicsit szomorúan is elhúzódott, még egy ideig átkarolta a nyakát úgy figyelte.
- De ne, ugye?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. február 16. 23:44
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 00:46 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Alap esetben ez volt az a pont, amit már nem hagytam magamnak, mert kétséges, meg tudom-e tenni azt a bizonyos egy lépést hátra, mikor szükséges lesz. Most azonban elértem arra a bizonyos szakaszra a vékony jégen, mikor azt mondtam, hogy igenis egyszerűbb, ha megérti, mégis miért mondom azt, hogy "de ne". Szóban pedig úgysem tudtam volna megértetni vele. Így hát széles, elégedett vigyorral az arcomon figyeltem, ahogyan próbál kinyögni valamit, aminek valahol a buksija egyik rejtett zugában még értelme is volt.
- Tessék? Nem értettem kristálytisztán - súgtam a fülébe úgy, hogy az ajkam súrolta a bőrét. Nem, tényleg nem volt tervben, hogy ennyire szemét leszek vele, de ha már ennyire adta magát a lehetőség, miért ne éltem volna vele? Kicsit még nem mozdultam, majd apró csókot nyomtam a nyakára. Végül érdeklődő pillantással még pár centivel feljebb csúszott a kezem, de végül hagytam, hadd szedje össze magát szerencsétlen, finoman elhúzva a tenyerem a combjáról.
- Segítsek? Szeretnéd? - kérdeztem az ajkamba harapva belülről kissé, hogy azért véletlenül se essek túlzásokba hirtelen. Ez az érzés valamelyest még a racionalitás talaján tartott.
Végül persze csak utolért a balsorsom, mivel az arcát a nyakamba fúrta, én pedig azt eddig sem toleráltam jól és azt hiszem, hogy ezután sem fogom igazán. Legalábbis a mellékelt ábra ezt mutatja. Azért nem mondta, hogy "de ne", kifejezetten nagylelkűen maradtam a seggemen.
Az a csalódott arc viszont határozottan rosszul esett a kicsi lelkemnek, szóval mély sóhajjal húztam vissza és cirógattam a haját finoman, a fejem az övének döntve.
- Egy kicsit. De azt hiszem, még egy-két percet repetázhatsz - vontam meg a vállamat.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 01:51 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


- Tessék? - Megérkezett a tihanyi visszhang Maja magyarhangjával. Nagyot nyelt, de nem nagyon ficergett. Igazából egy értelmes szó már teljesen jó jel, bár már nem sokkban volt, csak annyira zavarban, hogy fogalma sem volt, hogy erre most tényleg kéne-e bármit mondania. Felfogta a szemléltetést, de nem biztos, hogy ettől az érte el Lewy, amit akart. Maja nem úgy tűnt, mint aki magadóan kihátrál, bár leginkább semmit nem tudott tenni. Reagálni. Fogalma sem volt róla, hogy mit kéne csinálnia, na, megmondta ő, hogy nyomi. És akkor még jött a többi. Legalább azt a visszakérdést elharapta a maga részéről, hogy akkor most ő így mit tegyen? Jobb.
Osztott meg szorzott volna magában, ha nem lett volna éppen aprajafalvi buli a kobakjában, így viszont miután visszanyerte a beszédkészségét, sikerült az első épkézláb dolgot közölnie, amin leragadt. Ő megjegyezte, hogy lehetne segítőkészebb, mire visszakérdést kapott. Összepréselte az ajkait, felülemelkedett a saját árnyalatán - mondták már, hogy jól áll neki a vörös, de ez azért túlzás kérem. Majd bólintott. Bumm! Így lett a Chocapic!
- Igen… - Kérdezi, mondja vagy kijelenti? Teljesen elmosódott a vonal. Másfelől fogalma sincs, hogy ezen most tényleg jól szórakozik a lengyel, vagy van bármi komolyság is mögötte. Utálja, hogy még ezt megállapítani is képtelen. Másodikra jobban hangzana, de inkább az ölelésbe rejtőzik, a lehető legjobb minden szempontból ez éppen neki. Bár amit eltávolodva érez, na azt nem szereti. Ez nem az, amitől lüktet még a fülében is a szíve által vert vér, inkább az, hogy próbálja magát lecsitítani. Nem nagyon tud azzal mit kezdeni, hogy ami nem megy szavakkal, azt ő nagyon próbálja tettekkel kompenzálni. Ezért csüng szerencsétlen fiún annyit, de most még ennek a félmegoldásos felajánlásnak se tudott úgy örülni. Aztán csak megrázta a fejét, visszahúzta az egyik kezét és inkább igazgatta kicsit a felcsúszott pizsama felsőjét. Bár eleve rövidebb… ugyan, csak lefoglalta magát, mielőtt megint belenyúl valami „de ne”-be. Kipillantott az asztal felé, előrehajolt, és a hozott epret szépen Lewy felé tartotta. Békegyümölcs?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 02:31 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Csak megráztam végül a fejemet, mert annyira nem is volt fontos az egész, csak jól esett egy kicsit piszkálni. Ha már egyszer úgyis volt szíves megemlíteni, az mennyivel jobban áll, mint mikor "fura" vagyok, ami zavarja. Bár most szinte révületbe esve visszhangozta nekem az előbbi kérdést. Ehhez képest, mikor kissé provokatívan megkérdeztem, szeretné-e, hogy segítsek, a válasz egy biccentés volt egy igen társaságában. Nem pont erre számítottam, éppen ezért nem is válaszoltam azonnal.
Hogy is tehettem volna? Fel kellene mérni hozzá, hogy mennyire van magánál, egyáltalán átgondolta-e, mire is mond igent. Szóval végül egy sóhajt visszafojtva ingattam meg a fejemet, majd paskoltam meg finoman a pofiját, homlokon csókolva.
- Azt hiszem, talán inkább majd máskor - jegyeztem meg, miközben visszagondoltam, hány ilyen alkalom volt. Igazából nem túl sok, pár német lánynak mondtam, hogy ez nem olyan túl jó ötlet, meg ugye szofinak, hogy u can't touch this. De az más volt.
Nem toltam el, nem is akartam, hogy ezen megsértődjön, egész egyszerűen a reakcióiból az első, amit levágtam, az bizony az volt, hogy ezzzz még nagyon durván elhamarkodott lépés lenne a részemről.
Végül megrázta a fejét, hogy jaj, hát nem, ez nem az igazi, mire felsóhajtva bámultam pár másodpercig a falat. Oké, azt hiszem, most fogytam ki a cérnából, ebben a szent pillanatban. Felém tartotta az epret, mire egy pár pillanatig hezitáltam. Végül csak megráztam a fejemet, majd letessékeltem az ölemből és nyújtózkodtam egy nagyot feltápászkodva.
- Jobb lesz, ha én most... lezuhanyozom. Oks? - néztem rá, miután sikeresen megint ötezer felé túrtam szét a hajamat.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 17. 02:33
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 03:35 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Soha nem élt még át hasonló lefagyást, mint amit itt produkált. Tényleg minden különösebb előjel nélkül érte az agyát a zártlat, és bármennyire próbált volna úszni a mély vízben, csak lebegni sikerült. Mondjuk legalább nem fulladt bele! Ez már egészen rendben van, ha őszinték akarunk lenni. De a többi. Szépen, lassan sikerült csak eljutni hozzá mindennek, hiába értette meg akkor Lewy vallomását, mostanra jutott el a teljes felismerésig mi is történt itt. Még jó, hogy momentán a saját kapcsolatában él fáziskéséssel… egész korrekt. Talán eddig a pontig tényleg tartott tőle, hogy egyoldalú a dolog és tart, amíg elviselik, aztán vége. Pedig ő nagyon pozitívan akarta látni. És most, mikor jött a megerősítés ehhez, akkor annyi minden indult el érzelmileg, érzetileg, gondolatilag benne, hogy ha többfunkciós lenne se sikerült volna lekezelni. Sem időben, sem térben nem állt össze az a kép, és már nem is igazán akaródzott. Elfogadta, hogy vesztett a saját elmélete szerint. De azt még nem tudta mit. Pár jó pontot? Fogalma sincs.
Szó nélkül viselte a reakciót, valami vérszegény mosolyt is megeresztett, de legszívesebben a fejére húzott volna egy plédet és elsüllyedt volna még elmúlik az iménti kis munkássága. Ha akarta, ha nem, ahogy kitisztulni látszott fejben legalább egy kicsit, teljesen elkenődött. Sajátos kudarcnak fogta fel, mintha csalódást okozott volna azzal, ahogy reagált. Bár nem tudhatja mit kellett volna, vagy mit vártak, ő csak túl sokat kapott, ami idáig jutott. Képes saját maga bármilyen tökéletes dolgot szétbombázni, ezt egész kicsiként is megtapasztalta már, ezért is rémül meg, ha valami túl jó, vagy túl jól halad. Idegen tőle ez az egész, hogy figyelmesek vele, hogy van, akit érdekel. Hogy szeretik.
A gyümölcsös pótcselekvés egyszerűen egy kitöltő plusz volt, mert nem tudta mit tehetne. Amikor visszautasította azt a lengyel csak elfogadva ezt hagyta, hogy ő cselekedjen, amit csak szeretne.
- Rendben, én azt hiszem visszafekszem. - Nem mintha képes lenne lehunyni a szemét és elaludni, de a feje fel fog robbanni, ha tovább gyűjtögeti benne a kis infókat. Egyszere rémiszti magát halálra velük és akasztja ki teljesen. Ott lebeg előtte, hogy bárhol, bármikor, bármilyen lánnyal összehozhatja a sors Lewyt, akire szó nélkül megérné lecserélnie Maját. Legalábbis a navinés szerint, és tekintve milyen érzésekkel vágódik be az ágyba, el is hiszi, hogy ez várhatja akár holnap, vagy egy hét múlva. Pedig Maja szereti őt, csak a lány buta, mint egy krumpli pillanatnyilag. Az oldalára fordulva bámul kifelé az ablakon, még leginkább próbál nem minden félpercben újra zavarba jönni, ahogy eszébe jut minden…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 03:53 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Végül talán egy egészen kicsit lehettem volna tapintatosabb vagy legalább elmagyarázhattam volna, miért mondtam azt, amit. De nem vitt rá a lélek, csak szerettem volna végre beállni a zuhany alá és kicsit kitisztítani a fejemet. Ez volt a leghatásosabb módszer rá, amit ismertem. Szóval, mikor azt mondta, hogy addig ő visszafekszik, kicsit bólintottam, majd csókot nyomtam a homlokára és részemről ezzel le is tudtam. Nem volt már felesleges energiám az abajgatására, bár szívesen szántam volna rá.
Épp ezért bezártam magam mögött a fürdő ajtaját, majd a cuccaimtól megszabadulva kb tíz vagy tizenöt rettenetes, de annál hasznosabb jeges percet töltöttem a zuhany alatt. Ez volt a maximum, amit a szervezetem tolerált, ennek a lejártával kaptam kábé nagyjából rendbe magam, hogy alsógatyában, törölközővel a fejemen slattyogjak vissza a szobába.
Nem akartam, hogy megfázzon, vagy hasonló, szóval egyelőre a takarón kívülre fekve bámultam a plafont és igyekeztem rendbe kapni a gondolataimat, azokat, amik arra vonatkoznak, mit is mondhatnék neki.
Felé fordulva vártam, hogy a szemem megszokja a sötétséget, majd nagyjából ki tudjam venni, ébren lehet-e még. Alighanem, igen.
- Ugye most nem fogsz ezen aggódni? - kérdeztem halkan, a karomat behajlítva a fejem alá téve, afféle párnaként. Jóval kényelmesebb volt így. Volt egy olyan érzésem, hogy megint valami nincs rendben és semmi kedvem nem volt holnap a mérhetetlen depresszióját kezelgetni.
- Mármint úgy mindenen...? - döntöttem kicsit oldalra a fejemet, továbbra is őt figyelve. Azt hiszem, most kezdtem el érezni a hideget.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 04:20 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Nem jöttek be a barik, nem tudta őket számolni, mert valahogy elő se bukkantak. A levegővételes gyakorlatokhoz meg túl sok a számolás, biz Isten nem próbálkozik azzal ilyenkor már be. Így magára maradt a saját fejében, ahol az aranyos bulik elültek és csak rendezgették a kismanók jobbra meg balra az infócsomagocskákat. Nehezen ment, de legalább kihessegette a gondolatai közül a legrosszabb variánsokat, amiket összehozott minden jövőbeli eshetőségre, így legalább azt elérte, hogy ne akarjon magába zuhanva elásódni. Azért lehet tényleg az, hogy egyedül maradt ezekkel segítette, de úgy sikerült visszatérnie az életbe és a jó bolygóra. Valahol ekörül hallotta, hogy Lewy visszaérkezett, de nem is nagyon mozdult meg, pedig szeretett volna. Aztán az első kérdésre kicsit halkan, talán motyogósan felelt. Nem akart csendben maradni, nyilván kiszúrható volt, hogy ébren van.
- Nem… tudom. Azt hiszem úgy az aggódás dologról nem lehet leszokni, ha valaki fontos.
És ezt nem csak hiszi, tudja is. Volt kapitányként sem izgult úgy a csapatáért, ahogy a lengyelért tud a pálya mellől például, ennek fényében egy ilyen mellett se tud csak úgy elmenni. Nem is szeretne, ez is lehet probléma, de mindegy is. Lassan vette rá magát, hogy megforduljon, a másik oldalára helyezkedve és egy párnát maga elé húzzon. Valamit szorongatni akart, na.
- De igyekszem. - Szépen nézett, tényleg, a tőle telhető maximumon kifejezve ezt. Végül a mosoly nem ezért nem bújt elő, mert annyira rossz a helyzet, hanem mert összeráncolt homlokkal nézett végig a jegesmaci stílusban nyomulón. Kivette maga alól a takarót és a kviddicses felé húzta. - Idáig érzem, hogy milyen hideg vagy… legalább takarózz be, mert most tényleg megfázol.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 16:04 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Nagyjából rendbe kaptam magamat az idő alatt, míg a zuhany alatt igyekeztem a lehető legkevesebb gondolatot megragadni. A csapatban is azt mondták mindig, aki fejben megnyerte a meccset, az már félsikert ért el. Nem kívülről kell látnod magad, hanem a lehető legéletszerűbben elképzelni. Ha az ember ezzel tölti a szabad estéit, egy idő után már a semmire gondolni is jelentősen leegyszerűsödik.
A víz alól kilépve a meleg levegő, ami megcsapott, meglehetősen kellemes érzés volt. Teljes mértékben képben voltam vele, mennyire vagyok hideg, hát nem is kísérleteztem azzal, hogy esetleg átöleljem. Nem hiányzott, hogy tényleg megfázzon nekem itt a vizsgaidőszak kezdetére. Vártam úgy fél percet, mielőtt megszólítottam volna, hiszen nem voltam biztos benne, hogy még ébren van-e, még ha ez elég valószínű is. A hüvelykujjammal finoman végigsimítottam az a arcán. hogy aztán halkan felsóhajtva figyeljem a sötétséget.
- Emiatt nem kell. Persze, a meccs, a sérülés, az más. Ez meg csak... szükséglet. Nem is a fontosabbak közül - mosolyodtam el végül, hiszen hogy máshogy jellemezhettem volna? Mondjam azt, hóbort? Ugyan már... Nem volt annyira érdekes, hogy emiatt eméssze magát, mikor azért hoztam el ide, hogy felvidítsam. Nem vagyok benne a legjobb, azt hiszem, ebben az adok-kapok dologban egyformán voltunk szerencsétlenek. A kijelentésére hálásan elmosolyodtam, még ha ebből nem is sokat láthatott.
- Köszönöm, Schatz - mondtam végül halkan, de nem ellenkeztem a takaró miatt, ha már egyszer minden áron rám akarta tukmálni.Kb vállig betakaróztam, így elérve, hogy legalább ne dobjam a hideget ezerrel, majd Maját néztem ismét, hogy aztán az ajkamba harapva hezitáljak pár pillanatig.
- Szeretném, ha boldog lennél, tudod, ugye? Szóval ha van bármi... itt vagyok - jelentettem ki és talán még kicsit aggódó is volt a hangom. Nem akartam, hogy tényleg bármi miatt keseregjen. Miattam főleg nem, nem éri meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 19:20 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Könnyebb volna az életében azokat a pillanatokat összegezni, amikor nem őt próbálták óvni vagy éppen védeni, azokkal szemben, mikor hagyták, hogy ha kismértékben is, de hibás, annak éljen a következményeivel. Nyilván ahogy más, úgy ő se vágyna ennek az arculcsapó ténynek az igazolására, de egyszerűen természetileg képtelen elfogadni, hogy ne lenne valamiben ő is részes, hibás. Ugyan ez a helyzet azzal is, hogy fogadja el a figyelmet és hogy érte is megtennének bármit, ne csak ő akarjon másért. Nagyon bonyolultnak tűnik neki, hogy ebből egyszer kimasírozzon, de Isten lássa lelkét, már ezen tornázik fejben, hogyan tehetné.
- Igazából… ühm… - Tudható, látszik is, hogy időleges neki szavakat találni, ami leginkább abból ered, hogy nem akar hülyeséget mondani. De így is nagyon jól ért hozzá, hogy az süljön ki. Ha másból nem, ebből elférne nála bármilyen végzettségről való igazolópapír. - Lehet, hogy nem a fontosabbak, deeee érdekel, de látod, aki nyomi agyban, az nyomiságokat csinál hirtelen.
Közben ahogy ujjaival a takaró szélét piszkálgatta egy megkönnyebbült sóhajjal figyelt fel Lewyre. Igazság szerint ez kis idő, még magában volt egy-két dolgot késéssel ugyan, de nagyon is a helyére tett. Ugyan az volt itt is a helyzet, mint mondjuk a kimenjen vagy se öltözködésnél, elsőre ugyan kiküldte, de ő maga se tudja miért. Kétnaponta osztja meg az öltözőt fiúkkal, lányokkal; legyen szó kviddicsről vagy a táncról, és sosem volt problémája. Előtte elsőre mégis… mára pedig látható mi a helyzet, vagy mi volt már utána nemsokkal. Tulajdonképpen életében így-vagy úgy, de értek hozzá eleget, hogy tudja, nem ez vágta le az ékszíjat pár percre. Inkább a beazonosítása annak, mi történik vele, benne… De ez jó volt.
- De én az vagyok. Miattad. Akkor is, ha éppen mérgelődök, mert bénák miatt lemaradok egy versenyről, vagy mikor bele akarok halni két mondatnyi bűbájtanba. És van.
Visszahúzta magához, ha hagyta a fiú a kezet, ami korábban az arcánál járt, és egy kicsit közelebb húzva, puszit nyomott az arcára, aztán meg még egyet elvigyorodva. Az a helyzet, hogy bármennyire szeretné komolyan kezelni a dolgokat, jobban szereti sajátosan, inkább elvicceskedve. - Olyan vagy, mint egy jegesmaci. Szeretem őket. Meg mondjuk a jégkocka is új értelmezést nyert…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 20:06 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Lássuk be, Maja nem volt az a tipikus pletykás tinilány. Azonban ez engem egyáltalán nem zavart. Ha nem fontos emberek társaságában voltam, én sem voltam az a tipikus szóf.só alkat, de szerintem ezzel egyáltalán nincs gond. Sokkal rosszabb, mikor az embernek nincs mondandója és mégis be sem áll a szája. Nem egy ilyen nővel volt már dolgom.
- Hát, ez nem evidens. Te nem vagy nyomi agyban és én sem. Mégis mindketten képesek vagyunk rá. De nem értem, most milyen nyomiságról beszélsz... - ráztam meg a fejemet rosszallóan, hiszen nem tett semmit, amit ezzel a jelzővel kéne illetni. Szokatlan helyzetbe került, sokkos állapotot eredményezett nála az ügy, ez bárkivel megeshet. Én is néha le tudtam blokkolni, mikor olyasmi történt, amire nem számítottam.
Talán kicsit túlságosan is a szívemen viseltem a Navinés hölgy sorsát egy ideje, de fontosnak éreztem nyomatékosítani, hogy itt vagyok és ha bármi van, csak mondja el bátran, mert szeretném, ha boldog lenne. Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy befejezi a mondandóját, majd az egyik szemöldököm kissé felvontam.
- Valóban...? Hallgatlak. És amúgy meg... nem zavar, ha morogsz. Hozzád tartozik ez is. Így is ugyanannyira szükségem van rád - vontam meg kissé a vállamat, igyekezve nem nagyon vágni hozzá grimaszokat és hát ebben mindig jó voltam. Lewy-a-mimikátlan, mondták anno többen is. Soha nem ismertek elég jól.
Hagytam, hogy visszahúzza a kezemet, majd a puszik hatására elmosolyodtam és kicsit a nyakának billentettem a halántékomat utána. Szerettem, mikor a közelemben van, pedig hát... néha nehezen toleráltam, mikor hozzám értek.
- Coca colám nincs, de azért ugye maradhatok? Amúgy pedig... rossz vagy - nevettem fel kicsit a jégkockás megjegyzése hallatán. Azért hiába tagadná, tudtam, hogy díjazza a kockáim.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 21:18 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Nem sokon múlt, hogy homlokon csapja magát, mert még mindig nem sikerül túl egyértelműnek és értelmesnek lennie. Fuh. Pedig próbálkozott, kivételesen ténleg előre gondolkodni, aztán beszélni. Majdnem ment is. Szóval még ezt magában lekaratézza, legalább végig hallgathatja azt is, hogy hangzott. A nap margójára azért fel kéne írnia, hogy megint túlteljesítette nem a napi, de a heti beszédadagját egyébként.
- Persze, hogy nem vagy. Csak magamra értettem. Különben meg csak arra gondoltam, hogy te is tudod néha egy kiiicsiiit mennyire naaaagyon vagyok lassú? Azt hiszem ez a jó szó. – Gondolkodott el pár pillanatra, meg azon is, hogy a felfedezéseiről szót ejtsen-e, de nem jutott ebben dűlőre rendesen. - De nem szeretném, ha ez több galibát csinálna. Most sem lett volna baj, ha előbb rájövök arra, amire…
Fejezte be végül szépen a mondókáját, és egyből evezett is volna tovább. A szeme egészen jól megszokta már a sötétet, de azért az még furcsa volt, hogy nem láthatott minden apróságot Lewy arcán. Talán akkor biztosabb lett volna magában, de inkább megült a fenekén ezzel.
- Szükséged van rám? - Na jó, azért majdnem előbújt az a nagyon örülős – nem, nem őrülős - , tipikus női vinnyogás, de sikerült egy kicsit szépítenie rajta. Költői volt a kérdés, csak legalább annyira boldog lett tőle, mint a ténytől, hogy szeretik. Még ha lassan ért is végig az infó a csatornákon. - Különben… Kössünk alkut. Komolyan gondoltam, hogy segíts. Te ezt rám bízhatnád, hogy eldönthessem, mondjuk egy kicsivel kevesebb aggódással és „elhiszed-nem hiszed, hogy kéne” elhagyásával, én meg cserébe megpróbálom szintén visszafogni és valahogy rendezni azt a halom marhaságot, amit néha rádöntök vagy ahogy viselkedem, mikor furi lesz minden. Ezért egyébként bocsi, csak úgy bumm, megtörténik, mint anno a dínók kihalása.
Most, hogy végérvényesen igyekezett zárni azt a szómenést, ami így előbukott, és nem mellesleg elég vicces volt pont tőle, tudott mással foglalkozni. Mint a puszi, vagy az, hogy megint ott volt. Végighúzta az ujját a lengyel állvonalán, aztán csak a saját oldalához húzta a kezét és a sajátját még azon pihentette.
- Ú, ez igazán kár, nem is emlékszem mikor ittam utoljára. Örökre is. Na hééééé. Nem… annyira. – Aztán végül, fordult még egy kicsit, így már ott volt egészen mellette, Maja a hasán fekve nézett rá felfelé, annyira hálás volt, hogy ő itt van neki, és azért is, hogy aznap ment szaloncukorért és az elhagyott kabátjáért a Cukorkaboltba.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 22:38 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Közölte, hogy hát nem is rám gondolt, hanem magára. Képben voltam vele, pontosan tudtam, hogyan értette, de ignoráltam, mert egy, rémesen szar az önkritikája; kettő, én is ugyanannyira hunyó voltam pár lehetetlen helyzetben, amennyire ő. Azt meg sem említve, hogy az érzelmi dolgokban talán még lúzerebb is voltam, mint ő. A kis mondandója végére azonban csak felvontam a szemöldökömet, hogy mire is gondolt most egészen pontosan.
- Ez az ilyen nagy ráébredések estéje... Elmondod, vagy úgy kell kivontassam belőled? - érdeklődtem szórakozott mosollyal felkönyökölve. Sokkal könnyebb volt úgy pozitívnak lennem, hogy nem azon aggódtam, vajon most felkapta-e rám a vizet. A sötétség néha nagyon hasznos, néha meg egészen idegesítő, hogy nehezíti a látásodat. Most inkább az utóbbi állt fent, mert szerettem volna végre nyílt kártyákkal játszani. Ő őszinte volt, én is. Pár pillanatig pillogtam a bociszempilláimmal, hogy aztán halvány mosollyal nézzek fel a páromra.
- Azt hittem, ez teljesen egyértelmű - vontam meg a vállamat. Tényleg úgy gondoltam, tudja. Ha nem lenne szükségem rá, nem próbálnám ilyen kétségbeesetten magam mellett tartani. Az alku felvetése hatására természetesen füleltem, de úgy voltam vele, hogy azt sem tudja életem, miről beszél. Ez nem olyan volt, mint a számmisztika, meg a rúnatan, hogy fogod a kis post-itjeid és kiragasztgatod mindenhova. Bár... Na, nagyon gyorsan vegyél 180 fokos fordulatot!
- Jó... egye fene, legyen neked igazad. Ezek után viszont a te tiszted lesz közölni, hogy "Lewy menj innen", helyettem - nevettem el magamat kicsit, mert ez a beszélgetés jó párszor lejátszódott már a fejemben. Ha annyira akarja mondani helyettem, nem bánom, gyerünk csajszi!
A kezem az oldalára húzta, én pedig kissé kérdő pillantást küldtem felé, de nem tiltakoztam. Ha ennyire nagy lány akar lenni, aki tudja, mit akar, ki vagyok én, hogy az útjába álljak?
- Hm, szerintem a minibárban van. Ott aa... éjjelizéke... az a szar. A. Ajjmár! Szekrény! Az. - Azt hiszem, mostanság nem szerencsétlenkedtem ennyit egy szó keresésével, mint ezzel, de csak össze sikerült hozni! Azt a bizonyos csábító mosolyt villantottam rá, hogy aztán kissé megsimítsam az állát a szabad kezemmel.
- Annyira? Szerintem nincs jégkocka beütése... - közöltem az ujjaim végigfuttatva a vállán, majd megállapodtak a csuklóján, hogy a kezét a hasamra húzzam. Pusztán demonstrálásképp, hogy semmi jégkocka szerű nincs benne már.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 18. 00:28 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Maja eszmélési reakcióidejét úgy kell elképzelni, amit egy beteg és öreg csiga kétszeresen lesétál. Kezdve ott, hogy az első találkozás után is eltelt több, mint két vagy három hét, mire úgy tudatosult benne, hogy ezt úgy nem szeretné, ha elmúlna. Vagy legalábbis már tudta, hogy nagyon szimpatizál vele. Aztán ez így szépen lassan épült fel, megint jöttek hetek egy-egy lépcsőnél, de már majdnem elhitte, hogy minden rendben van, még nemrégiben nem jött újabb felismerés. Ma pedig saját magát kellett kiismernie. Kevés sikerrel. Elmosolyodott és közben arrébb tornázta magát, hogy az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsolja. Zavarta már, hogy a semmibe beszél.
- Ez is, lényegében - merthogy volt már rá példa, ez a hangján is hallatszik, de most azon szépen átsétikázik és próbálja megfogni, ezt hogyan kéne elmondania. Nem azzal van a baj, hogy ne akarná, inkább a hogyan mondja ezt. Nem zavart volt, meglepően talán lelkes is, hogy kimondhatja mi a helyzet. Csak nehezen találta a szép kifejezéseket. - Fhu. Uhm… szóval az van, hogy én eddig is nagyon imádtalak, de például nem a kockáid kötöttek le sokáig. Mármint nagyon szépek, meg minden, sőt! Csak asszem rosszul működök, ugye?
Kicsit megszakította a dolgot, kétségbe nem kell esni, kicsit belepirult a dologba, mert gondolatban több dolog is felmerült benne, mit mondjon, de inkább megpróbálja folytatni, ahogy belekezdett. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy a kezeivel miért babrál annyit közben, de inkább csak kicsit azért ideges, hogy most ennyi mindent idehoz majd.
- De aztán szépen lassan rájöttem, hogy de igen, ez is naagyon érdekel, csak ezzel meg nem tudtam mit kezdeni. Most kérdeztem volna akkor meg? De ez tök cikinek tűnt! Aztán ma meg, ez új volt és hirtelen, de ehhez legalább nem kellettek hetek… hogy de ez jó, nincs ezzel baj, csak. Bocsi.
Fejezte be végül, aztán várakozóan figyelt, hogy tessék, nem kellett harapófogó, de ez így normális-e? A saját életében ezt semmiről nem tudja megítélni. A vállvonásra csak elmosolyodott. Lehet másnak az, de Maja semmit nem vesz hosszú ideje készpénznek, amire érthető okai is vannak. Persze nem mentség, nem kell ezért mindenből kérdést gyártania. Végül kinyögte a nagy elképzelését, aztán a homlokát ráncolva pillogott, de ez csak a kijelentéséhez járt, nem a reakcióhoz.
- Ez túl hosszú, meg milyen csúnya is, nem vagy kutyus, azoknak mondják, hogy „menj innen”. De nem ellenkezem.
Amikor a kezét magához húzta, neki egy kicsit jobb lett. Maja szereti ezeket a dolgokat. Ölelgetni, hozzábújni. Arra meg egyenesen rászokott, hogy mikor lehet, vele aludhasson, szörnyű. Elmosolyodott, ahogy hallgatta a szókeresős önálló játékot, na szép, ahelyett, hogy segített volna, bár ő se tudta hirtelen mire gondolhat.
- Talán reggel, akkor nem annyira feltűnő, ha pattogok, mint egy labda. Nem nagyon iszok vagy eszek koffeinest, mert kicsi is elég nekem, hogy beüssön.
Mondta, és sajnálta a dolgot mert szeretett dolgokat, amiben van. Vannak tök fini sportitalok, de kiesnek így, ahogy a teák egy része is. A csokit annyira nem preferálja a többi édességgel szemben, így arról nem nehéz lemondani. De azért például nem gondolta volna, hogy a szotyi is nagy mennyiségben rossz. De Maja legújabb felfedezése szerint a jeges zuhany se egészséges. Kicsit oldalra billentette a fejét, végigkísérte a kezén vonuló ujjakat, a kezét pedig hagyta elhúzni, a másik oldalán támaszkodva hasalt tovább. Aztán végigsimította a mellkasáig, majd megállva lebiggyesztette a száját.
- Még mindig majdnem jegesmaci vagy.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 18. 15:09 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Mikor felkapcsolta a villanyt, a kezemet a szemem elé kaptam felszisszenve, most először vámpírnak éreztem magamat. Azaz nem először, edzőtáborokban rendszeresen szétrántották a függönyt, én meg a fejemre téptem a párnámat, hogy felejtős, én még nem szeretnék megvakulni. Szóval most is hunyorogtam egy sort, majd Majára néztem. Azt hitte vele van a baj, pedig semmi ilyesmiről nem volt szó. Kicsit később érő típus volt, mint a többi lány, akikkel javarészt dolgom volt. Persze, ez inkább üdítő változás volt, mint akadályozó tényező.
- Jaj, dehogy is! Ne kattogj ilyeneken. Egyetlen egy embernek kell megfelelned, senki másnak! Az pedig te vagy. Az, hogy nem foglalkoztál eddig ilyenekkel... na és? Lesz még rá időd - vontam meg a vállamat lazán, miközben az ujjammal a matracon doboltam kicsit, hogy lefoglaljam magamat ezzel is. Idegesnek tűnt, kicsit talán még bele is pirult a saját mondandójába, ami meglehetősen aranyos szokás volt a részéről. Egyre többször fordult elő és mégsem éreztem úgy, hogy az agyamra menne vele.
- Ugyan. Megesik az ilyesmi, talán szólhattam volna előre, hogy ez esetleg fura lesz, de tudod milyen vagyok... láttál már a pályán - villantottam rá azt a Casanova mosolyt, ami kis somolygásból terjed odáig, hogy a colgate fogkrémet is reklámozhatnám, aztán gyorsan el is fojtottam. Ne essünk túlzásokba. Leginkább arra referáltam az előbb, hogy nagyon makacs és meggondolatlan tudok lenni, bármilyen helyzetről is van szó.
- Tény, nem vagyok kutyus, de aranyos megfogalmazás a részedről. És felőlem azt is mondhatod simán, hogy ne, az is épp olyan hatásos tud lenni. Azt nem mondják kutyának, ugye? - kérdeztem csipkelődve kicsit, pimasz grimasszal az arcomon. Így megy ez itt. Láttam ám rajta, hogy mennyire szórakozik a nyüglődésemen a szókeresés ügyében, de nem szóltam rá. Ha jól érzi magát, akkor nevessen is akár, neki talán elnézem a dolgot.
- Akkor mindenképpen indítványozom a reggelre halasztást. Nehéz olyan ágyon aludni, amin valaki ugrál melletted - közöltem kicsit összeborzolva a haját, csak hogy azért érezze a törődést. Tudtam egészen normálisan is viselkedni vele, csak többnyire nem igazán akartam. Szégyen reám. Ez nem az az este volt. A kezét a hasamhoz húztam, ő meg végigsimította ó, egészen a mellkasomig, hogy aztán megjegyezze, még mindig eléggé jegesmaci szerű vagyok. egy pillanatra lehunytam a szemem, majd az ajkamba harapva nyeltem vissza azt a bizonyos mondatot, ami kikívánkozott, hogy aztán a pofiját figyeljem.
- Nagy kár. Nos, mi is a terv, főnök?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 18. 15:09
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 18. 21:10 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Látva a reakciót kicsit kínos mosollyal próbált kivárni, még szerencsétlen a merényletéből feleszmél. Ami azt illeti nem volt szándékos, ő figyelt rá, hogy ne égesse ki a saját retináját, de lehet szólhatott volna. Mindegy, ezzel most már jócskán elkésett, és inkább szépen elmesélte mi van vele. Már amennyire sikerült. Szokása néha nagyon nem lényegi részeket megragadni, megesik. Most viszont bár elhagynia nem sikerült az alapvető - olykor téves - meglátásait, nem ment ez olyan rosszul. Elmosolyodott végül, mert megint csak megtapasztalta, hogy milyen rendes barátja van.
- Magam szerint se vagyok normális az esetek többségében, bár mondjuk nem mindig a rossz értelemben. Például hiába szeretem Lottit is, nem akarnék olyan lenni, mint ő, ahogy mondjuk más bőrébe se bújnék. Csak irigylem mondjuk, hogy mennyivel…. lazább néha.
Akkor tudna megfelelni önmagának, ha elhinné végre, hogy másoknak megfelelt. Az ördögi kört egész fiatalon felállította, amiben a versenyszelleme, ami fellángolt csak még inkább megtámogatta. Ott is mindig akkor volt elégedett, ha mások büszkék voltak rá. Talán erre az elismerésre vágyott, hogy minden a helyére kerüljön, talán nem. De ezt nem tudja az ember csak úgy a sarokba dobni.
Figyelte ahogy vigyorba vonul a mondandó vége, de ennek ellenére nem akart „ha”-kat keresni. Ezek ilyenek, talán, de senki nem lehet benne biztos. A végén azonban elfojtotta a nevetést, úgy piszkálódott kicsit.
- Igen, láttam milyen szörnyű tudsz néha lenni - még grimaszolni is próbált mellé, kevés sikerrel. Nem volt ezzel Majának gondja, sőt, biztos benne, hogy mikor pályán van, pláne mikor még ő is kapitányként tette, volt legalább ilyen akadékoskodó, akaratos és nehezen viselte, ha valami nem úgy zajlott, ahogy szerinte kellett volna. Előfordul. - Ahj, borzalmas vagy! Csak úgy értettem, hogy most úgy csinálsz, mintha parancsszót kéne tanulnom ellened. Úgy is szólok, ha valami van, na.
Kivéve mikor éppen hiányoznak szavak a mondathoz, vagy betűk a szavakból, vagy hangok, vagy eleve a szándék a beszédre. Végül csak egyetértően bólogatott, aztán a szétkuszált haját próbálta legalább úgy elrendezgetni, hogy kilásson mögüle. Nem szereti, ha az egész az arcába kerül, mert mintha leoltanák a villanyt. Pont, mint az agyán belül néha.
- Tudod, hogy a pingvinek mit csinálnak ez ellen? Összebújnak, meg így összesimulnak, és nem engedik, hogy a hideg győzhessen. - Igen, ilyen és ehhez hasonló igen fontos dolgok szorítják ki Maja agyából például a bájitalok receptjeit. Ez sokkal aranyosabb és érdekesebb infó. És emberbarátibb, mint a puffskeinek megfőzése. Közben a már mellkasán pihenő ujjbegyeivel dobogtatott Maja, aztán a kérdésen nevetgélt. Nem igazán olyan ő, mint Skipper, inkább a Közlegény. Viszont… - Kowalski, helyzetjelentést. Aludni szeretnél?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 19. 01:44 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Azt mondta, irigyli, Lotti mennyivel lazább, de azt hiszem én nem tudnék Lottival egy kapcsolaton osztozni. Nem akarom azzal aggasztani, hogy ha nem olyan lenne, amilyen, eleve nem is lett volna esélye arra, hogy idáig elkeveredjünk. Az olyan lányok, mint a barátnője... nem az én súlycsoportom, hogy szépen fogalmazzunk. Nem akartam ezzel is nyugtalanítani, így inkább nem szóltam egy szót sem.
- Na, ezt akartam hallani - vigyorodtam el elégedetten, hogy aztán a kezem a csípőjére csúsztatva húzzam kicsit közelebb és csókoljam meg finoman. Aztán egy kicsit szenvedélyesebben, mint máskor. Egy egészen kicsit.
Végül csak figyeltem, ahogyan kihámozza magát a hajtengerből, talán egy-két tincsnél még be is segítve, hogy oldalra biccentett fejjel, kisfiús vigyorral nézzek rá kettő tincs között.
- Halihó? Van itt valaki? - Egyetérthetünk abban, hogy ez a nő nem tesz jót az IQ-szintemnek, ugye? Mármint, azt hiszem. Elbizonytalanodtam az egészet illetően. Igazából nem is érdekel, ameddig jól érzem magam vele, ez egyáltalán nem érdekes információ. Ellenben ugye a pingvinekkel, akiket volt szíves Maja megemlíteni, én meg halkan felsóhajtva csúsztattam vissza a kezem a derekára és húztam közelebb magamhoz, a szemébe nézve. Így is volt köztünk egy takaró, ami lássuk be, meglehetősen zavaró tud lenni. Én jó néven vettem volna, ha az nincsen ott. Hagytam, hogy a mellkasomon doboljon, majd pókerarccal bámultam rá, szalutálva a szabad kezemmel, már amennyire ez megoldható volt így, fekve. Mert ugye a kezem az istenért nem vettem volna le a derekáról.
- Nem, főnök. Nem hiszem - nevettem fel, hogy aztán csókot nyomjak a homlokára finoman. Igazából sokkal jobb ötletem volt helyette, ami szórakoztató is lenne. Legalábbis, a részemről mindenképpen. - Van egy sokkal szórakoztatóbb ötletem helyette, ha érdekel...
Nagyon meggyőzően, ragyogó pillantással tudok a lányokra nézni, ha valamit szeretnék és most rá, tényleg _nagyon_ szépen néztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 19. 03:32 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Maja sokkal jobban érezte magát, szép lassan sikerült a felhőket elkergetni, nem volt tele a feje fájdalmasan sok hülyeséggel se, amiket ő kreált. Ugyan még azért pár apróságot felhozott, mint, hogy van, amiket irigyel, de ezen kívül talán már teljesen látható is volt, hogy nem volt nyomott vagy rémült. Bár lehet jóval rosszabbnak látszott kívülről néha annál is, mint amilyen maga szerint volt. Végül mosolyogva hagyta magát közelebb vonni, örömmel viszonozta a csókot, sőt. Nagyon kis lelkes tudott ilyenkor lenni, ez mindig felvillanyozta. Kicsit feljebb is csúszott az ágyon, hogy közelebb legyen és egy szintre kerüljenek. Amit aztán meg is bánhatott volna, mikor orv támadást indítottak a fejszerkezete ellen. Kifújva a levegőt a tincsei hullámoztak az arca előtt, de viszonylag hamar dűlőre jutott vele, amihez a segítő kéz is jól jött. A kérdéseken viszont csak felnevetett.
- Olyan idióta vagy. Nem, nincs, hagyj üzenetet.
Komolyan nem érti néha mi történik, és most nem arról van szó, hogy elveszne, csak furcsa, mikor ilyen semmis butaságok is elférnek köztük, amikor, ha ő jön a pingvinekkel, nem nevetik ki, legalábbis nem gúnnyal, és sok hasonló. Szerencsésnek tartja magát, lehet, hogy karácsonykor el kellett volna kezdenie lottózni is, mert a főnyeremény máshol már megvolt. Boldogan bújt oda hozzá még egy puszit is nyomott Lewy karjára, miközben lassan abbahagyta a dobolást és pillogott rá felfelé, hogy megtudja, mit jelent le helyzetnek.
- Akkor először is, mint főnök, ne hívj többet főnöknek. Másodszor meg örülök, mert én sem tudnék. - Ráncolta össze a homlokát kicsit, olyan szörnyen hangzott ez. Még a saját életét se tudja elvezetgetni éppen, nem még itt irányítói szerepekre utaló posztba kerüljön. De azért jót derült rajta. És amúgy is, ma újra szerelmes lett. Hát a jegesmacik milyen cukik már!
- Hmm… na, ne tartsd magadban! - Kíváncsi volt, és ahogy Lewyre nézett, hát, ha nem lett volna az, akkor is felkeltette volna az érdeklődését, ráadásul… már úgy lelkes volt, hogy azt sem tudta mi jön. De bízott benne, mi baj lehet?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek