36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 18. 23:00 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Meeeeeeeeeeeeeccs nap! Maja teste és lelke egyszerre pörgött be teljesen, amikor nagyon izgatottan lógott ki az egyik versenyigazolásával a péntek délutáni tanításról. Legutóbb szerencsére se órája nem volt, se szabad hétvége hiánnyal járó gondja, ellenben most kicsit bonyolultra sikerült. De Lewyért mindent elven csalt egy egészen kicsit, szörnyű. Viszont tény, hogy mikor sikerült sasszékkal vonult vissza a szobájába gyorsan összeszedni magát. Vigyorgósan és teli energiával dobálta szét a ruhákat, mire kitúrta azt, amit fel szeretne húzni. Nem egyszerű döntés volt ám ez, bár kicsit kevesebbet stresszel ezen most, mint az első alkalommal. Na az elég nehéz szülés volt, sebaj, minden idegszálat megért. Forgolódott a tükör előtt, cserélgette a felsőket, aztán végre úgy tűnt megvan az igazi, és még időben is volt! De még mielőtt nagyon nekiindult volna a holmiival segítséget kért Riritől és egy kis extrát vittek a hajába, bizony-bizony kék és vörös lett a haja vége, ami nagyon csinosan illett a csapathoz, akinek igyekszik ma kiszurkolni a győzelmet majd. De így már semmi nem tarthatta vissza az utazástól. Nincs ugyan a szomszédban, de viszonylag gyors és kényelmes érkezéssel sikerül megjelennie. Most már kicsit határozottabban és célirányosabban közlekedik, hamar meg is találva a helyét és izgatottan várva, hogy mi is lesz.
Maja azon túl, hogy nagyon szereti ezt a sportot itt egy egészen más minősítésben is jelen van, mint az első számú Lewy támogató és rajongó, bizony egy mindenre elszánt barátnőt tisztelhetünk benne. Bár ez talán csak mostanra kezdett benne úgy igazán tudatosulni és ettől még inkább izgult folyamatosan, már előre is aggódva kicsit. Ilyenkor előjött belőle, hiába játszik ő maga is, és nem számít mennyire makacsul tűri a sérüléseket szintén, igenis nagyon veszélyes odafent. Kicsit olyan érzése van, hogy azért mind a tíz ujját le fogja rágni, lehet még pislogni is el fog felejteni, de megéri! Kifejezetten jól tűri a tömeget maga körül, sőt még be is kapcsolódik a közös éljenzésekbe, de nem nagyon bír megülni sem, folyamatosan figyeli mi jön, mi várható. Most mondjuk a pomponlány szerepkört egyelőre elengedte… Ennek ellenére ahogy pontot szereznek ott tapsol vigyorogva és ugrálva örömében.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 19. 02:49 | Link

Mein Schatz
jan. 20, Német-kupa

Anyám utólag megkérdezte, hogy átgondoltam-e én azt a bérletet, mielőtt szereztem egyet a barátnőmnek, tekintve, hogy a meccsek java része hét közben zajlik és hát mi az már, hogy lógásra buzdítom. Ebben láttam némi igazát, de azt hiszem, nem tudott érdekelni a dolog.
Mert még direkt meg is kérdeztem a legutóbbi találkánkkor, hogy akkor ugye eljön megnézni. Határozottan korrekt vagyok. Mégiscsak egy Német-kupa meccsről beszéltünk...
Szívesen megkerestem volna a meccs előtt Maját, de egyszerűen se időm, se engedélyem nem volt rá, hogy elhagyjam az öltözőt, mert ugye melegíteni kellett, meg magamra cibálni azt a sok védő kacatot, amiknek a felét lehagynám, ha tehetném. Csak gátolnak a mozgásban. Erre nem volt lehetőségem, mert ha megpróbálnám, Manu saját maga szorítaná el a keringésem, miközben igyekszik rám erőszakolni a cuccokat.
Onnantól, hogy az ember a pályára lép, az idő szinte rohan, nincs megállás, lényegében maga az idő is relatívvá válik, pontokban méri az ember. Amúgy is meglehetősen esőre állt az idő, borús volt, néha csöpögött is, összességében véve a levegőben ott ült az a nyomott eső illat, amit annyira szerettem... a földön állva két lábbal.
A hoffenheimeknek hatvan pontot sikerült szerezni, dél csillagának körülbelül száztizet, ebből hetven ez enyém volt, mikor beütött a krach. Sok helyzetre van vész-forgatókönyvünk a meccsek előtt, ki, mikor, hogyan és merre, de erre nem volt. A terelőim valahol a holdban bóklásztak, mikor drága kék elleneink úgy döntöttek, rám küldik a gureszt, igaz nincs nálam a kvaff. Igazán logikus! Reflex-szerűen rántottam a seprűmet balra, ám fordulás közben még így is súrolta az a tonna-donna a karomat, én pedig a törzsem elé berántva engedtem meg magamnak egy emelt hangú, ékesszóló beszédet. A látásom elhomályosult a könnyfátyoltól, a fájdalom zsibongva lüktetett az alkaromban. A bal kezemmel erősebben megragadtam a seprűt, miközben a két ember intézte támadás kibontakozását igyekeztem figyelemmel kísérni. Részünkről ponttal zárult, én pedig ezt a pillanatot választottam, hogy szóljak a bírónak: időt kérünk. Hiába a várakozás, még mindig félig görnyedve ültem a seprűn és lassan már a kommentátor is benyögte, hogy hoppá, Herr Kapitännél valami nagyon nincs rendben.
Abban a pillanatban, hogy a bíró befújta a szünetet, én már a föld közelében lebegtem, majd le is ugrottam a járművemről, bal kézben szorongatva azt és indultam megnézetni a - valószínűleg törött - karomat.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 19. 03:58 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Kifejezetten nem mondhatná Maja, hogy túl sok gondolkodást igényelt volna az itt lesz-e és még a kivitelezéssel sem volt gondja, így aztán senkinek szava sem lehet. Egyelőre. Sűrű szájtátások és sziszegések mellett figyelt, vagy éppen grimaszolva kiabált, de nagyon büszkén mindvégig. Számolgatta a pontokat és pontosan tudta, hogy Lewy hogy is áll, na meg az egész csapat. Már hetven pontot hozott össze a drága, amikor is kicsit furcsa módon eltolódtak a pályán a csapat tagjai.
Nem volt meleg, sőt, a hideg szél csípte a lányka arcát, viszont kicsit sem törődve az időjárással kitartóan figyelt és szorított. Kezeit összeszorítva tartotta a szája előtt és aggódva figyelte, hogy mi is alakul. Hiába azonban minden imája, mert párat biztosan elrebegett, eljött egy olyan pillanat, amivel egy meccsen mindig számolni kell: akcióba lendült egy terelő, és ennek bizony találat lett a következménye. Pár percig csak döbbenten tátogott, mint hal a zacsiban szokott, aztán mérgesen és aggódva indult meg utat törve magának az emberek között lefelé.
Észlelte, hogy a meccs áll, és hogy sok dolgot sutyorognak az emberek, sőt, valakik a karját is elkapták és próbálták megállítani, de lehet csak útban volt vagy felbosszantotta őket, nem nagyon figyelte. Majánál enyhén elkattant valami, úgy először ezesetben, a fejében már több kicsit sem kedvező cselekedet fordult meg egy ütővel kapcsolatban és a hoffenheimi terelők feje kapcsán. Kacsója is ökölbe szorult, úgy szorította az összehúzott kabátot magán. Nem érdekelte, hogy van, aki nagyobb, erősebb, magasabb, ez éppen egyáltalán nem volt akadályozó tényező. Bár szerencsétlen lány így sem jutott annyira messzire, mint szeretett volna. Bár ez másnak jó. Kifejezetten jó. A gyógyítói rész feletti lépcsőig sikerült magát leverekednie, onnan viszont egyelőre még nem tudta, hogy is van lefelé út. Összepréselt ajkakkal támaszkodott a korlátnak maga előtt, úgy próbált átnézni és lefelé hol van Ő. Kiabált ő, de nyilván ez édes kevés volt pillanatnyilag és totál hasztalan. Nagyon aggódott és szomorú is lett volna, ha az aga éppen nem készül teljesen elkattanni…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 19. 04:24 | Link

Mein Schatz Love
jan. 20, Német-kupa

Természetesen, amit lehetőségem akadt, megállítottam a játékot és ugyebár sérülés történt, szóval egyelőre egy húsz perces keretet kaptam, amivel aszerint gazdálkodhattam, mit mondanak a gyógyítók.
Letámasztottam a seprűm, miközben megszabadultam a talártól és odatartottam a kezemet az aggódó nőnek. Ő persze az alkarvédőt leszedve tüzetesebben megvizsgálta, nem mondhatni, hogy túl finoman, pedig már több helyen is véraláfutásos lett. Éppen megnyomta egy helyen, én meg reflex szerűen pofonra emeltem a kezem, valószínűleg csattant is volna, ha Javí nem kapja el a kezemet.
Nem sokkal később érkezett a diagnózis: sikerült eltörnöm, egy este alatt összelegóznak, de másfél hétig nem nagyon kéne erőltetnem magát a kviddicset. Gyilkos pillantást vetettem a nőre.
- Akkor most szépen rakja rá azt a sínpólyát, engem meg hagyjon békén, van egy meccsem, amit meg kell nyernünk! - A hangomból áradt a düh és a dac, a hölgy pedig láthatóan egyre vörösebb fejjel kezdett pattogni, hogy én így nem megyek sehova. Összeszorítottam az állkapcsomat, hogy aztán felkapjam a seprűmet.
- Próbáljon csak megállítani! - sziszegtem, mire elkezdett pofázni, hogy ha muglik látnának el, akkor műteni kéne, meg csavarozni, meg lemezek... Az arcomra egy pillanatra az undor ült ki, majd megráztam a fejem. Szerencsére nem muglinak születtem. Végül nagy hisztéria és legalább három percnyi ordítás után képes volt azt az egy kis varázsigét elmotyorogni a hölgy, sőt, valami csontforrasztó szirupot is kaptam, aminek borzasztó íze volt, de nem is érdekelt tovább. Mire kettőt pislanthattak volna, én már nagy "nyugodtan" az alkarvédőmet igyekeztem visszahelyezni, nem minden fájdalmat nélkülöző művelet árán, addig is a stadiont kémlelve. Épp a szíjat húztam meg a fogammal, mikor kiszúrtam a hölgyet nem sokkal fölöttem.
- Te meg mit csinálsz itt, hercegnő? - kiabáltam fel, halvány mosolyt villantva, mielőtt még aggódni kezd. Fogalmam sincs, mennyit érthetett belőle, de azért elég jó a tüdőkapacitásom. Óóóó, pedig mennyi energiát fektettem én ebbe a gesztusba. Közben pedig utolért a banya bosszúja: a kommentátor bemondta, hogy 'Bojarski a csonttörés ellenére úgy tűnik, folytatja a játékot'. Persze, kiabáld csak világgá...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 19. 05:05 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Viszonylag későn ért le ahhoz, hogy bármi érdemit halljon, a zajról nem beszélve, ami még pluszban nehezítette szegény értelmezési lehetőségeit. Nagyjából a gesztusokat és a mimikákat sikerült csak leolvasnia, pontosan tudta a szavak nélkül is, hogy kedvese min dühönghet, de bele sem mert gondolni az okba. Egyszerre akarta rögtön tudni mi az és mennyire komoly, és inkább nem, hogy ne kelljen lilává vált ujjakkal szorongatnia idegességében a korlátot. Nem visítozott rá szerencsétlenre, nem sok értelmét látta, de szinte pislogás nélkül figyelte, ahogy próbálta a felszerelését visszaerőltetni magára. Ő benne pedig egyre csak az játszódott le, hogy azt a szemetet ott fent le kéne ütögetni, mint a tollaslabdát az ütővel. Nagyon nem érdekelte az, hogy ez a terelő dolga, ahogy semmi, éppen csak fájdalmat akart okozni, ha már másnak tönkretette a meccse nagyrészét, ami a legfontosabb lenne. Ám ekkor tekintete találkozott Lewyével és a „mit” kérdőszót na meg a megszólítást sikerült is valamennyire kihallania. Hát, ha nem lenne nyilvánvaló abból, ahogy kinéz és éppen majd átesik ezen a kordonon, bizony miatta jött ide.
- Te most visszamész?!
Nem tudta, hogy kétségbeesettebben vagy aggódóbban hangzott-e ez inkább, ahogy tekintete a kékek és a kéz között cikázott még ő maga a pálya felé mutatott, végre elengedve a korlátot. Eléggé szétszorongatta már, a kezeinek is felszabadulás volt ez. Legszívesebben most lent termett volna, de látta, hogy valami felügyelőfélék csúnyán méregetik lentről így csak toporogva figyelt és a bemondó szavaira, lassan ráncolta össze a homlokát és ijedten figyelte, hogy mégis mit csinál?
- Leeeewy… - Ez inkább hangzott csalódottan, mintsem kérlelően vagy megbotránkozóan, pedig nem is tudja igazán hogyan kellett volna hozzászóljon. Ha ő lenne ott, se szeretné hallani, hogy „ne” meg azt sem, hogy „jobb lenne, ha”, viszont képtelen ezt csak úgy nézni. Közben tekintetével figyelte a csapattársait, hogy bárki lebeszéli-e vagy hagyják ezt az egész katasztrófát esetleg megismétlődni. Hát akkor mi lesz itt? És eddig tartott nagyjából az önkontroll leguggolt, hogy legalább át tudjon bújni a fémrudak alatt, egyelőre csak annyira, hogy valamivel csökkentse a távolságot. Sajnos esze ágában sem volt visszavinni a fenekét a helyére, vagy éppen csak úgy végignézni, ahogy visszaszáll.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 19. 05:09
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 19. 05:22 | Link

Mein Schatz Love
Jan 20, Német-kupa

Mire kiszúrtam a kedvesemet, már sikerült rendbe raknom a kissé hiányos védőfelszerelésemet és egészen megvoltam. Talán az ideg miatt nem éreztem pillanatnyilag annyira a fájdalmat. Műtét, az, te gyökszi. Láttam, hogy a leányzó idegbeteg módon szorongatja a korlátot, szóval látványosan felvontam a szemöldökömet.
Nem igazán hallottam szinte semmit szegény csaj mondandójából, csak annyit hogy 'mész', szóval látszott az arcomon is, hogy koncentrálok, miközben Javí aggódó arccal odanyújtotta a taláromat, én meg a kezéből kivéve visszabújtam bele. A mutogatás rávezetett, hogy valószínűleg a meccset illető további sorsomról érdeklődött, mire széttártam a karom.
- Mint látod! - Úgy álltam ott kérem, mint a megváltó, hogy aztán felkapjam a seprűmet is, miközben Manu megjelent és elkezdett szorongatni, meg hajtogatni, hogy így is hatvan pont előnyünk van és egy szipi-szuper fogónk, a nutelláját tenné rá, hogy nyerünk, igazán nem kéne visszamennem, igazán maradjak a seggemen. Ingerült mozdulattal igyekeztem odébb terelni, hogy hagyjon már békén.
A leányzóm közben átmászott a korlát alatt és meglehetősen ijesztő látványt nyújtott odafent. Ez egyszerűen nem az én napom volt, Manu itt pofikázik nekem, Maja éppen hisztériás görcsöt elkerülendő igyekszik megmerényelni magát, a gyógyító toporzékol dühében, a karom meg lüktet.
- Maja mi a jó istent csinálsz?! - A hangom valahol félúton volt az idegbeteg és az aggódó között, mert mégis hogy a jó életbe másszak vissza a seprűmre, miközben ő ott kint kúszik valami peremen? Még volt vagy tizenöt percem, bár ha jól sejtem, a bíró azt nem arra adta, hogy a barátnőmmel balhézzak a pálya szélén.
- Vissza kéne menned!
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 19. 05:47 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Ez egy nagyon elcseszett módja volt a kommunikációnak, amit itt valamennyire sikerült lefolytatniuk. Maja szépen lassan esett egyre jobban kétségbe, hogy Lewy tényleg teljesen komolyan gondolja és vissza akar menni, akár sokkal-sokkal rosszabbat is téve magával. Komolyan úgy tűnt, hogy a fejében legalább száz pontos hátrányban volt a csapat és a fogójukról még szó se essék akkor. Ahogy meglátta a látványos karok széttartását, csak egyre jobban ellepte a méreg és az aggódás furcsa és mindeddig nagyjából teljesen ismeretlen elegye. Nem akart vitázni és a legkevésbé sem feltűnősködni, nagyon nehezére esett a száját inkább összecsukni, mikor máskor a hallgatás az elsődleges nála. Most mégis megerőltetően, de sikerült.
De ahogy ott guggolt, félig átbújva, nem mozdult. Nem állt fel, nem hirtelenkedett, egyszerűen csak idegesen kapaszkodott egyik kezével még a másikat maga elé húzva szorította a hasához. Egyre jobban nőtt az a gombócka és semmi jót nem érzett. Már azzal sakkozott fejben – igen, kivételesen azt az okos fejecskéjét is használgatta -, hogy inkább megér egy kis mosolyszünetet az egész, ha cserébe itt marad lent a fenekén és hagyja, hogy a keze majd teljesen rendbe is jöjjön.
- Aggódok! - Ez annyira furcsán hangzott még saját maga számára is, pedig ez volt az igazság. Fent is rághatná a körmét, de arra képtelen lett volna. Ki tudná ezt csendben nézni, pláne, hogy nem is lehetett pontosan tudni, mi a fene a baj. Az talán kicsit nyugtatott az egészen, hogy nem a bordáinak lett annyi, vagy éppen a medencéjének – nem, nem egy kertinek, hanem a testrészének. Végül ugyan nem értette tisztán, de sejtette mi lenne a parancs, ő azonban csak figyelte, ahogy mások is okos módon próbálták lebeszélni erről a marhaságról.
- Visszamenni, ha te meg... - Inkább elharapta a mondat végét, és lemondóan lehunyta a szemét, majd arcát a szabad kezébe temette, aztán visszalépett párat, de egy tapodtat sem mozdult többet ezen kívül. Ő aztán el nem akar menni innen, amíg egészben és viszonylag épen vissza nem kapja Lewyt. Még ha ez most sokba is fájhat. - Itt kellene lennem.

Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 19. 06:09 | Link

Mein Schatz  Love
Jan 20, Német Kupa

Ez a nő, meg az istenverte makacssága fognak engem a sírba vinni, ebben már tízezer százalékig biztos voltam. Hogy menjen vissza az ember nyugodtan játszani, úgy, hogy a barátnője fél lábbal a semmiben lóg és szétaggódja magát? Na, ne essünk félreértésekbe, nem az aggódás a baj, hanem az idegállapot, amit az generál...
- J.bać to... - masszíroztam az orrnyergemet pár pillanatig, Isten lássa lelkem, többnyire nem szoktam káromkodni, de mégis mit csináljak? Lehetetlen helyzetbe hoznak a nők, komolyan, lassan felmondok! - Élek, nem?
Meglehetősen abszurd kérdés volt, de mégis mit kell neki aggódni? Egyeben vagyok, a csontjaim sem szívódtak fel, csak enyhén átrendeződtek - és most éppen jelzik, hogy nem díjazzák az ötleteim -, szóval semmi akadálya a visszamenetelemnek.
Maja látványosan tépelődött, miközben Manu a seprűmet próbálta eldugni az egyik pad alá, elég látványosan, miközben Javí meg igyekezte eltakarni a nála minimum húsz centivel magasabb őrzőt. Na, szép...
- Maja, az ég szerelmére, ne akard, hogy oda menjek! - kiabáltam, majd azzal a "nem akarhatod ezt" pillantással néztem őt, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy elindul vissza. Amennyiben nem tette, hatalmas ingerült sóhajt követően vágtam a kesztyűmet a fiúkhoz a mondat keretében, hogy "öt percet kérek" és a biztonsági fószert odébb lökve igyekeztem fel a lépcsőn, hogy aztán a korláton kívül ácsorgó hölgyeményhez kimászva kezdjem betuszkolni onnan az ép kezemmel.
- Kikészítesz idegileg! - dohogtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 19. 14:13 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Hamar be kellett látnia, hogy közel és távol nem ugyan azt látták, amiért nem hibáztatta Lewyt, egyszerűen próbált valami kézzel fogható hatást elérni az érdekében. A kviddics amúgy is elég mazochista sport, hát még annak, aki makacs, maximalista és igencsak háklis is arra, hogy bárki, bármit jobban tudjon nála. Maja pontosan ezekkel együtt imádta a fiút, most mégis közel volt, hogy átvesse magát azon a kordonon, hátha akkor végre figyel rá ésszel is. Hé, kettejük közül Maja volt a butusabb, most mégis tökre nem tűnik logikusnak semmi. Teljesen kezdi elveszteni szerencsétlen lány a fonalat, csak a görcsös rosszérzés növekszik benne. Eleve nem érti a felét se annak, ami lent elhangzik, de feladni sem fogja, ez azért nem egy olyan könnyen elengedhető dolog.
- Élsz, élsz… ahj.
Már hozzá se tette, a meddig kérdést, de a fejében egész kis hadsereg formálódott még ennek kapcsán, amire jobb, ha most nem szentel élő szót. Mindkettejük érdekében. Közben próbálta figyelni mennyi idő is van vissza a szünetből, és a többi játékost is, bár esetükben közel sem az érdekelte, velük éppen mi van, inkább az, hogy van-e bárkinek esze még itt, hogy ezzel most pont nem kéne játszani, hiszen se vesztésre nem állnak, se rosszul ahhoz képest, hogy ez megesett. Akkor akadt össze a tekintete a terepszemle alatt újra a lengyellel, ő pedig ugyan nem értette, de pontosan látta rajta mit akar, amire csak megemelkedtek a szemöldökei és még hátrébb húzódva figyelt, de véletlenül se fújt visszavonulót. Ha visszatérne a pályára a barátja, akkor se lenne képes tovább onnan fentről nézni, itt várná a végéig mikor száll le végre és látja, hogy rendben van. Vagy legalább egyben és javíthatóan. És abból kiindulva, hogy ugyan most ez véletlenül sincs a fejében, de ő is visszamenne elég nehéz menet ez, amire nem mellesleg idő sincs.
- Mit csinálsz? - Ledöbbenve nézte végig, ahogy elindult felé a fiú és csak nézett oldalra annak csapattársaira, akik közben igen tevékeny egyetértésbe kerültek Majával, aminek őszintén örült. Annak kevésbé, amit maga előtt látott. Ahogy nyúlt felé a kar, inkább magától visszamászott arra az átmeneti szakaszra, még jó, hogy ide nem ültetnek szurkolókat, hát hol az istenbe sikerült volna másként így előre törnie. A szemeivel a kezét vizslatta, ami kinézni sem nézett ki jól, nem még a fájdalom. Amíg az adrenalin meg az a lötyi él, biztos nem a legrosszabb, de aztán mit csinál, pláne, ha ott fent múlik el? Csak rázta a fejét, aztán nézett rá. - Szereted úgy látom, ha fáj…
Ezt inkább félhangosan és magának mondta, de nagyon nem arra volt kíváncsi milyen az idegállapota, az egyébként sem a legreálisabb, minden biztosan ott táncikál az összes idegszálon a fejében.
- Ne tedd tönkre magad éppen most…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 20. 02:40 | Link

Mein Schatz  Love
Jan 20, Német Kupa

Azt hiszem, hogy a nőkön van egy olyan funkció, hogy "ellenkezés", ami eleve gyári hibával lett beléjük ültetve. Mindenféle előzetes figyelmeztetés és jel nélkül aktiválódik és az istennek nincs semmilyen opció a kikapcsolására. Mármint, azon kívül, hogy teljesíted az érzelmi nyomást gyakorló hölgy követeléseit. Ez pedig nem igazán állt szándékomban, ma nem.
De ugye Czettner kisasszony az istennek sem akart a szép szóra hallgatni, elérte, hogy szakadjon az a cérna és én magam menjek fel oda, hogy visszatessékeljem a lelátóra. Jobban szeretem, mikor szóval meggyőzhető az ember...
De nem, fel kellett szépen vonszoljam a seggem az emelvényre.
- Minek tűnik? Visszakísérlek a lelátóra - közöltem kifejezéstelen arccal, hogy aztán a megjegyzéséra az ajkamba harapva pár pillanatra elfojtsam a mosolyom. Hát kevés sikerrel... Nem, ezért a fajta fájdalomért nem. - Ha tudnád...
Jó volt ez így, nem akartam túl spilázni a dolgokat, csak vissza akartam menni a pályára, hogy végre sikerüljön eldönteni azt a bizonyos pontkülönbséget. Mert hát, ez sok minden, de nem nevezném győzelemnek.
Végül felvont szemöldökkel néztem rá, miközben a bal kezem nyújtottam, hogy fogja már meg, nem akarom felrángatni, cipelni meg aztán végképp nem. Békejobb... csak ugye az most érdeklődés hiányában elmarad. A sínnek és a bájitalnak hála, nem sok mindent éreztem és ez így király is volt.
- Mikor, ha most nem, Mein Schatz? Seperc alatt összeraknak, de a csapatomnak szüksége van rám. Igazán megérthetnéd... - pillogtam pár pillanatig a talajra, majd felnéztem Majára. Fontos nekem, de a kviddics is, szerettem volna, ha megért. - Kb öt percem van még, nincs kedvem kihúzni a gyufát a bírónál...
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. május 19. 03:24
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 20. 03:08 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Az elmúlt percekben talán életében először csapódott ki a navinés lánykán az, hogy mennyire is ért a makacskodáshoz, az ellenkezéshez és az aggódáshoz. Igazán kellemes, hogy eddig ezeket az opciókat ilyen mértékben nem ismerte. Nem igazán tesz jót az az embernek, ha még magában is ismeretlen terepen kalandozik, ezzel a környezetére sem gyakorolva túl sok jót. Elkerekedett szemekkel figyelte tovább, hogy mégis miért, miért kell mindig hősnek, erősnek, önfejűnek lenni! Hát komolyan, Majában még élt ám a remény, hogy ez nem lesz ilyen vészesen nehéz, vagy nem jön majd olyan pillanat, amibe bele akarna szólni, de most sem a saját érdekei miatt teszi, de ezt képtelen kifejezni úgy tűnik. Egy pillanatra felkúszott a szemöldöke a válaszra, de úgy érezte ezt nem ebben a percben fogja megtudakolni, hogyan is értette, jobb a békesség.
- Soha? Ha én vagyok a csökönyös, akkor te mi vagy? Nézz oda le, ni, látod őket? Te aztán pontosan tudod mennyire jók, akkor miért nem hiszed el nekik is, hogy ez így lenne jó? Ahj. Mindegy, nem az a baj, hogy ne érteném…
Bocsánatkérően nézett rá, mert tényleg nem így szánta, persze, hogy megérti, de közben meg itt lázad. Magát sem érti, nem még azon filozofálni, mit és hogyan kéne átérezni pontosan. Teljesen elcsúszott megint a gondolataiban, jobb volt még csak kiabálhatott, komolyan. Ugyan a kezét megfogta, de véletlenül sem volt hajlandó elindulni.
- Nem is kell, elég volt a gyógyítót… - Elfojtotta azt a mosolyt, bár kicsit sem volt ez felszabadult, még mindig nem tudott őszintén odaállni. Támogatja ő igen, ezért van itt, de… mint egy elhagyott nyuszi olyan magányos tekintettél és olyan hatalmas könnyekkel fog itt bőgni, ha visszaszáll, valami baja lesz, meg még itt sem lehet lent, ahol elsőként látja épen jön-e le.
- Inkább három perc. De ha visszamész, akkor én meg itt maradok!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 20. 03:48 | Link

Mein Schatz  Love
Jan 20, Német Kupa

Van, mikor az embernek egyszerűen nincs értelme a maga igazát hajtani, mert a másik úgysem fogja meghallgatni. Én nem akartam a földön maradni, hogy aztán emberhátrányban játsszanak a fiúk, ő nem akarta, hogy sérülten visszamenjek. Egy Bundes meccsen talán még maradtam volna is, de ez kiesésre ment!
A mondandóját ugyan végighallgattam, közben a seprűmet elrejteni próbáló Manut figyelve, de igazából nem különösebben győzött meg... Szerettem volna a kedvére tenni, de annyira megnehezítette a dolgom!
- Pontosan tudom, mennyire jók, de azt is, hogy mennyire könnyen szétzilálhatók, ha emberhátrányban az ember jó helyen gyakorol rájuk nyomást. Arról nem is beszélve, hogy ha az a kék barom kapja el a cikeszt, akkor cs.szhetjük az eddigi előnyünk! - fakadtam ki. Igazából nem rá voltam dühös, hanem arra a seggfejre a seprűjén, a terelőinkre, mert ekkora bakit vétettek és magamra, amiért nem figyeltem jobban.
Maja megfogta a kezem, de nem volt hajlandó visszamenni a lelátóra, engem pedig az őrületbe kergetett lassan. Mondhatjuk, hogy táncolt az idegeimhez, mert ahhoz úgyis olyan jól ért...
Végül mikor már azt hittem volna, minden rendben, közölte, ha én visszamegyek, akkor ő itt marad. Idegesen a hajamba túrtam, majd meredtem rá pár pillanatig dühösen, hogy aztán egy morranás kíséretében lépjek odébb, a kezét elengedve.
- Ezért még Nagyon. Nagyon! Sokkal jössz nekem - közöltem sötét hangszínben, a mutatóujjammal felhívva a figyelmét a helyzet súlyosságára, majd leviharzottam a lépcsőn, hogy a talárom bedobva jelezzem, hogy részemről mára ennyi. Manu fellélegezve tette le a seprűt, hogy aztán a többiekkel együtt visszaszálljon a sajátjaikra és mehessen tovább a meccs, most már egy eszement holland csapatkapitánnyal.
Én eközben elkezdtem lebontani magamról a védőfelszerelést és a fejemmel invitáló mozdulatot biccentettem Ms Makacsságnak, hogy jöjjön már le.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 20. 04:30 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Érezte, hogy ez sem lesz egy olyan dolog, amit igazán könnyen és higgadtan le lehet tudni, sőt. Most vált számára egyértelművé, hogy ez a kölcsönös - egészen hangyányit talán agresszív - gondoskodás az emberi idegszálakat úgy pengeti, mint szóló közben Slash a gitárhúrt. Bár ő maga már nem volt annyira ideges és ingerült, ezt Lewyről nem tudta elmondani, aztán mikor borult a bili, nagyjából úgy húzódott vissza, mint mikor a süni ijedten gömbölyödik össze és a tüskéit maga köré vonja. Talán ezért is mert így ellenkezni. Csak elhúzta a száját, aztán harapdálva ajkait kicsit figyelte a fiút, a sérült kezet, a földet, és egy pillanatra a pályát, ahol látszott, hogy már készülgetnek visszaszállni. Ez egy elszúrt helyzet minden téren, és nem akart még rosszabbat belőle.
- De megcsináljátok, mint mindig! Na! Utálom ezt a pesszimizmust…
Amikor távolodni kezdett, már azt hitte Maja itt a vége, elbukta, csúnyán ráparancsol, vagy rálegyint és visszamegy a pályára, de amikor elhangzottak a szavai, értetlenül pislogott, aztán csak követte a tekintetével a fiút, megadóan feltartotta a kezeit, és ezzel jelezte azt is, hogy bármit megadna, szóval ezzel esze ágában sincs vitába szállni. Végignézte ahogy kiszáll és a többiek nekiindulnak, visszafordult a korláthoz, bele is kapaszkodott, de aztán mikor látta az intést, egy kisebb hezitálás után elindult le, aminek annyira nem örült a két irányítótorony méretű hapika, de csak átengedték végül. Biztos nagyon csúnyán nézett rájuk Lewy felfelé menet. Vagy lefelé. Vagy csak rendesek, mint a portás bácsi, csak ijesztőbbek. Mire odaért kérdőn pillantott, hogy segíthet-e vagy valami, mert nem biztos benne, hogy olyan könnyen lerángatná félkézzel ezt a sok hülyeséget. Igen, Maja sem kedveli, hogy mennyi cucc van rajtuk. Mintha hízna az ember lánya vagy 10 kilót minden meccs előtt, és azzal repülne.
- Adhattál volna egy ütőt, elmentem volna kicsit megsimizgetni azt a terelőt szívesen.
Ezt inkább csak motyogta ott maguknak, miközben, ha kellett, ha nem elkezdte kibontogatni a védőfelszerelést Lewyn, hogy segítsen és óhatatlanul is folyton a törött kezet nézte, nagyon nem volt szívderítő látvány és egyáltalán nem volt boldog továbbra sem, hiába maradt a földön vele.
- Mennyire súlyos? - Kérdezett rá végül, amikor felnézett rá, de közben a meccsen éppen pontok kezdtek megint záporozni, és leeshetett a kő a szívéről, mert bizony csak az előny növekedett. – Tiéd az egész hétvégém, mert inkább nem megyek vissza vasárnapig, majd behajthatod…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 00:42 | Link

Mein Schatz  Love
Jan 20, Német Kupa

Maja összerezzent a kifakadásomra, pedig esküszöm, hogy nem bántottam volna. Nem vagyok sem kedves, sem rendes pasi, de Maja fontos volt nekem és nem bántottam volna. A pesszimizmusos megjegyzését már fel sem vettem, nem reagáltam rá, mert ha megteszem, ráébred, hogy én mennyire nem vagyok magabiztos.
Végül elérte, amit akart, mert végül egy idegroham közepette visszavonultam a pályára és a taláromat bedobva mutattam, hogy részemről a játéknak itt van vége. A többiek fellélegezve visszavonultak, a gyógyító ugrált egy sort örömében, én meg ismét a fogam segítségével leszedtem az alkarvédőt, meg a kesztyűimet is. Lassan kezdett visszatérni az a bizonyos kellemetlen lüktetés, meg a fájdalom is, mint édestestvérek, egy időben a szíjak leszedésével. Végül intettem Majának, hogy jöjjön le, ha már egyszer nem hajlandó visszamenni. A pasi nem akarta megállítani, hiszen tudta, hogy neki is lesznek törött csontjai, ha megteszi.
- Én magam is megtenném, de azt hiszem, hogy akkor nem kelne fel többé - jegyeztem meg sötéten, hogy aztán mély levegőt véve hagyjam, hogy Maja segítsen vetkőznöm. Jóformán valóságos fellélegzés volt a számomra, ahogy lekerült rólam a súlyok nagy része. Én az ajkamba haraptam, miközben figyeltem és szépen lassítottam a légzésemen is. - Szép vagy...
Talán kicsit lehettem volna kedvesebb is eddig, de egyszerűen pattogtak az idegeim, hogy tehettem volna? A kezemre pillantottam lassan, majd vissza rá és megrándítottam a vállamat finoman.
- Azt mondták reggelre kutya bajom se lesz. Kaptam rá valami taknyot. Csak nem kéne terhelnem most két hétig minimum... - közöltem a torkom megköszörülve és a sínpólyára pillantottam. A pályán a pontjaink száma növekedett és ez az én kedélyállapotomra is jó hatással volt.
- Ne kísérts, életem... - mosolyodtam el halványan, megsimítva az arcát óvatosan, majd kissé lejjebb és közelebb hajoltam hozzá. Már ott volt az ajkamon, hogy "vetkőztess még", de nem kellett volna.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 22. 00:42
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 01:49 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Arra azért nem számított Majácska, hogy ezek után még a pályára is le fog topogni, sőt, kicsit meg volt illetődve és nem tudta eldönteni, mivel tenne jobbat. Ha menne, ha maradna, ha befogná, vagy ha megpróbálná legalább jobb kedvre deríteni. Kicsit lassacskán ment ugyan, de végül átérve azokon a biztonságiakon beérte Lewyt, illetve a láthatóan megnyugodott és boldogabb gyógyítót is. Eleve furcsán néztek rá amiért itt kavar, amiért Bojarski felment hozzá, meg úgy minden.
Maja nem az a feltűnő jelenség, ha nem ilyen színes a haja és nem akar éppen szívrohamot kapni attól, hogy akit szeret, éppen hány módon teheti tönkre saját magát, a karrierjét, az életét. Szóval valami elindult a lánykában, aminek egyszerre lehetett örülni és küzdeni vele. Kezdte kapizsgálni kicsit azt is, miért nem volt cseppet sem boldog a fiú, mikor elmesélte a sulis kiszúrást, de talán kicsit többet is, bár inkább hallgatott erről egyelőre. Beharapta az alsó ajkát, mielőtt nagy vigyorgásba fogna itt, egyrészt mert el tudja képzelni, ahogy ütővel megkergeti és nem hagyja, még ki nem purcan szerencsétlen ipse, másrészt a megjegyzésre is felkapta a fejét.
- Te viszont néztél már ki jobban is… - Nem panasz volt ez, vagy éppen beszólás, inkább az állapotára akart utalni Maja, amivel ő maga nagyon nem volt kibékülve. Közben legalább megszabadította a fiút a felszerelés többségétől, még a lábán volt, na meg a ruha, amitől nem kéne nyilván megszabadítsa, így amint az alsó meznél járt, csak leguggolt, hogy levegye a lábáról is, figyelve mit mond. Bólintott egyetértően, neki is pihi volt a találat után 1,5 hétig edzések trén… vagyis majdnem, mert a tánc közbejött, de erről pssz. Ez a mazochista páros valamit nagyon tud, na mindegy is.
- Fájdalomcsillapításra, vagy csak a csontra? - kérdezte, bár nem tudálékoskodott, csak lévén járt már ilyen cipőben, most meg nem is magáért kéne aggódjon, az is érdekli, ami nem fontos. Reggelig amúgy se árt, hogy legalább aludni tudjon.
- Halálosan komolyan gondoltam ám, de igazad lehet, nem jó ötlet.
Maja csak rázta a buksiját még felegyenesedett dolga végeztével, még egy sóhaj is elhagyta a száját, de nem volt mit tenni, ezt kellett mondania. Egyébként is nagyon furcsa érzése van a kettesben töltött perceik kapcsán, nem akar rosszat, inkább távol marad, ha úgy jobb mindenkinek. Nem tudta megmondani, hogy kellemetlen volt-e Lewynek, de talán így írná le, és annak fényében, amit a fejecskéjével mostanra végre sikerült felfognia, érti is talán miért… Lassan, de biztosan ébred az erő. Is.
- Leeewy, megint össze-vissza fogok beszélni, ha ilyeneket csinálsz…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 02:19 | Link

Mein Schatz  Love
Jan 20, Német Kupa

Megadóan feltartottam a kezemet, mikor közölte, hogy néztem már ki jobban is. Tény volt, amit el kellett fogadni. Látott már jobb formámban és fog még látni rosszabb állapotban is. Most például még teljesen egyben volt az arcom, nem borítottak zúzódások és saját magam hagytam el a pályát!
- Jó ebben igaza...d van - a mondandómat egy nagy nyeléssel szakítottam félbe, vagyis hát nem is én voltam, hanem ő. Értem én, hogy a teljesítőképességem jelentősen megcsappant, na de hogy itt guggolgasson, az azért túlzás.
- Életem... kelj fel! Most. - kértem leginkább címszavakban, miközben hirtelen nagyon érdekelni kezdett ismét a mérkőzés állása. Egészen jól ment nekik, csak tudtam volna rendesen odafigyelni.
Kellett egy pillanat, mire felfogtam a kérdése értelmét, aztán még pillogtam a nagyvilágba egy kicsit, mielőtt válaszoltam volna. Hu, de rá kéne már szólnom, hogy belépés előtt cipőt levenni...
- Mindkettőre, azt hiszem. Úgy... zsibbad - meredtem a kötésre, mintha attól jobban tudnám, hogy miért zsibog a karom. Nem sokkal később a lány végre hajlandó volt felkelni és persze, hogy kicsit közelebb hajoltam hozzá. Mit vártunk?
Annyira édes volt, csak egyszerűen voltak dolgok, amik nagyon lassan estek le neki. A múltkori éjszaka után is jellemformáló zuhannyal indítottam a napot, mert ugye az fontos.
- Persze, felőlem lehet róla szó, csak nem... kezeskedem semmiért - meredtem a jobb karomra. Ez egy nagyon szar vicc volt a részemről, igazából nem is volt annyira tudatos. Halkan felkuncogtam, téve felé egy fél lépést, hogy aztán a kezem a derekára csússzon az arcáról.
- Mármint mit? - kérdeztem, majd a nyakába csókoltam, hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, hátráljak is egy lépést.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 02:59 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


A lehető legnagyobb segítőkészség bujkált Majában és teljesedett ki, amivel a saját véleménye szerint nem is volt az ég egy adta világon semmi gond. Addig biztos nem, még a nagy tevékenykedés közben neki is beindultak a kerekek az agyában, ha nem is túl olajozottan. Csak a felszólítást sikerült felfognia, amire nagy hevesen bámulta a gyepet vörössé változva, és csak dörmögött érthetetlenül szavakat. Próbált érdeklődni a kezére, addig is kicsit az aggodalma felülírta a többi benne tomboló kavarcot, amivel ott, abban a pillanatban a legkevésbé sem tudott mit kezdeni. Bár ettől még nem lett újra emberi színe.
- Az jó egyelőre szerintem, majd mikor már nem érzed, az lesz kellemetlenebb… nekem az volt legalábbis.
Próbált válaszolni, de egy kicsit hebegőre sikerült az előzőek után. Sajnos nagyon is leesett neki a tantusz és elég cikin fogta fel szerencsétlen, amiért éppen magában tartott kiselőadást, hogy miért kellene jobban figyelnie, vagy legalább végre kinyitnia a szemét jobban és látni is, nem csak nézni.
- Nagyon mókás lettél hirtelen. Készülj fel, mert hátrányból indulsz, csak a bal kezed használhatod a joystick irányításához!
Még mindig nem nézett rá a hajtóra, inkább kémlelte a kezét, a tájat, a száguldozó embereket a levegőben, az eső pontokat és a fogókat, akik… hé, mintha életre halálra nyomkodnák egymást éppen. Látott már ilyet, akkor cikesz volt a dologban, és most mérhetetlenül jól jött, hogy inkább erre nézhetett.
- Most már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy te ezt nagyon is élvezed…
Azzal pedig feladva sóhajtott, nem ellenkezett ő eddig se, csak próbált picivé és jelentéktelenné zsugorodni Lewy karjába és a kapott csóktól nem szétfolyni a pályán. Szép lenne, ha még őt is fel kéne innen merni. Aztán a sérült kézről végül felpillantott a lengyelre.
- Majd adok rá gyógypuszit.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 03:50 | Link

Mein Schatz  Love
Jan 20, Német Kupa

A felszólításom után a lányka vagy ráébredt, mi is lenne a problémám, vagy egész egyszerűen túlságosan is átélte a szurkolóságot. Nagyon remélem, hogy inkább az előbbi, mert az azt jelentené, hogy még van remény, hogy megtarthatom a magamnak tett ígéretemet. Én is a kezemet figyeltem, majd ismét az extrém hajszínekkel rendelkező hölgyet, aki most a szokásosnál is jobban nézett ki. Azt hiszem, jobb lenne, ha tartanám a két lépés távolságot, vagy beavatnám a problémámba. De most az ilyet hogy magyarázod el egy lánynak? Istenem...
- Hát, remélem, hogy hamar túl leszek az estén és holnap meg már rendben lesz... Zavar, hogy mindent szinte jobb kézzel csinálok és most így... nie - meredtem a kötésre ismét, majd vissza a lányra.
Aztán ugye kicsit próbáltam azért a helyzet komolyságából visszavenni, több-kevesebb - inkább kevesebb - sikerrel, mikor Maja közölte, hogy készüljek, mert hátrányból indulok, hiszen egy kezem lesz csak a joystickhez. Mindenki tudja, hogy az nagyon cikis.
- Ajj már, olyan vagy. Majd te játszol, én meg nézlek - jelentettem ki szórakozottan, hiszen néha az még szórakoztatóbb, mint maga a játék. A fiúk nagyon tudtak kínlódni közben, én meg szeretek nevetni.
A leányzó közben durván fixírozni kezdett valamit, amire én is felkaptam a fejemet és egyből a fogók párharcára zoomoltam. Csak reménykedni mertem, hogy tényleg sikerül ezt most összehozni...
Végül egy csókot nyomtam Czettner kisasszony nyakába, aki persze próbált nem elolvadni a helyszínen.
- Na, de drágám! Ez csak egy csók volt, mit kell ennyire kikészülni? - Persze, fordított helyzetben én is totál kiakadtam volna, azaz hogy ennél sokkal jobban. Az utolsó mondatára persze szélesen elvigyorodtam.
- Na jó, nem bánom. De most hogy így belegondolok, fáj egy kicsit itt is - azzal megkocogtattam a mutatóujjammal az ajkam. Annyira muszáj volt...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 04:16 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Ideje volt a több heti alsziból magához térni, mert lassan már a brummogást is hallani a téli álmából ébredő medvének, mire Majához bármilyen célzás elér. Szerencsétlen lányt már totál fogyatékosnak fogják lassan nézni, nem csak hülyének. Pedig ez egyáltalán nem igaz, tulajdonképpen ő kifejezetten művelt részben, de ezt a skillt még nem lőtte el, és nem is igazán van erre alkalma. Majd, egyszer. A bizonyítványában egyébként is virítanak a hozzá közel álló tárgyak viszonylag jó értékelései, a gondot a többi jelenti… meg az élet.
- Majd segítek, amiben tudok, azon ne aggódj.
Bármennyire is érezte, hogy nem ennyi az egész, mint mindig, most is csak optimistán támogatni akart, csak valami olyat mondani, ami szerinte helyes. Az ő buksijában nem léteztek hátsóajtók és átvitt értelmek, éppen ezért nagyon nehéz erre ráállnia, bármennyire is szeretne kevésbé… Maja lenni. Nagyon tinilány ehhez még, mondjuk próbál felnőni minden feladatához is, meg úgy Lewyhez is.
- Hááát, mondjuk nekem az is jó, addig is pihensz, én meg leszedek pár katonát, akik rossz fát tettek a tűzre. - Még bólogatott is a mondandója mellé, miközben fejben már kalandozott az egyik pályán, figyelte a kistérképet, merről jön ellenség… előfordulhat, hogy Maja egy kicsit agresszív játékokkal is játszik. De csak lehet, biiiztos nem ettől tud néha bepörgő pukkancs lenni. Bár egyébként érthetetlen módon a sportokkal és az autókkal van a leginkább kibékülve, ha játékról van szó. Ki érti ezt a lányt?
- De… de… Csak nem szoktam meg.
Mit is pontosan? Hogy ott van, hogy van, hogy közel van, hogy Lewy. Mindig újra meg kell csipkedje a karját, mint anno az ablakánál, hogy elhiggye, ez még mindig a valóság. Nem akar lassan az ébresztő csipogására kelni úgy, hogy mindennek vége, érthető, nem? Mosolyogva rázta meg kicsit a fejét hitetlenkedve, hogy ezt komolyan eljátssza. Aztán nevetve fordult felé egy kicsit megemelkedve, bár a magas sarkaknak hála most nem volt akkora gond, aztán összetapasztotta ajkaikat finoman, ép csak egy pillanatra, elhúzódott, várt egy picit, majd rávigyorogva csókolta meg.
- Ahol csak fáj… de később, most inkább nézzük mi lesz a vége.
Jó, azért aki szereti a kviddicset, az képtelen egy ilyen jó helyről nem erre figyelni, nem mellesleg pedig annak ellenére, hogy Lewy itt van lent, Maja még tökre izgul, vajon mi lesz a vége.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 04:52 | Link

Mein Kätzchen Love
Január 20, Német kupa, Deutschland

Azért, hogy jobban érezzem magamat, a kisasszony megígérte, hogy segít, amiben csak tud, mire elégedetten bólintottam. Jól hangzott, főleg tőle tetszett nagyon. De mivel nem akartam tovább vágni magam alatt a fát, inkább nem mondtam rá semmi olyat, ami elsőre eszembe jutott.
- Igen, ezt elhiszem neked - nevettem fel kicsit, belegondolva, hogy én mennyivel másabb dolgokra asszociálok rögtön. Szerencsétlen csajszi... Nem lesz velem könnyű dolga, ha egyszer úgy döntök, hogy nem akarok jó lenni már.
De ugye ha az ember belegondol, hogy olyan csaja van, aki szeret videojátékozni, az már egymagában is akkora pluszpont, hogy a legtöbb csaj nagyon nagy hátrányból indul. Majánál ez amúgy is fennállt...
- Hm, majd biztatlak, mint kabalád - bólogattam végül tudálékosan, hisze már korábban is leegyeztettük a lánnyal, hogy én vagyok az a bizonyos szerencsehozó kis valami. Ezek után már tényleg nem ártott volna egy kis szerencsét hoznom. Lassan le kell adnom a címet. Amúgy is rossz voltam benne, utálok hallgatni.
Közben a leányzó egy kicsit megilletődött tőlem, amit én nem restelltem szóvá tenni. Persze rögtön jött a válasz, hogy nem szokta meg, tőlem meg az a bizonyos rettenetes "trükk" a gyógypuszival. A gyors puszitól csak csalódott arcot vágtam, hogy aztán a rendes csók végén finoman az ajkába harapjak. Nem csináltam még ilyet, mert ugye újabb határ, amit nem kéne feszegetni, mert más is húzódik mögötte.
- Oh, hidd el, egy egész estém lesz azon elmélkedni, mim is fáj éppen. Lesz alkalmad még ezt kamatoztatni - közöltem, hogy aztán leülve figyeljem feszülten a fogók párharcát. A hoffenheimi először hatalmas starttal kiugrott a lökdösődésből, de aztán valahogy mégis sikerült egymásba csapódniuk az én fogómmal. Te jó ég, csak most ne ess le, te szerencsétlen.
- Ki vagyok idegileg - közöltem szinte nem is pislogva.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 05:17 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Úgy tűnt Majának, hogy a kezdeti kisiklások ellenére sikerült rendbe szednie magát és a szavait, bár ebben sosem lehet biztos. Nem ismeri a férfiakat, még csak hasonlítási alapja sincs azon a minimális előítéleten kívül, amit az apja miatt felhúzott, és amivel a legtöbbet beskatulyázta. De mivel is? Hazugok, csalók. És közben mégsem. Lewy esetében nem élnek a fenntartásai, vagy ő nem érzékeli, fogalma sincs mit és mennyire tesz jól, de a bizalmát már rég átadta, és innen nem volt vissza út.
- Azt jól teszed, majd megsimizlek téged is, mint az előzőmmel tettem, mielőtt indul a menet.
Tette hozzá nagyon komolyan, miközben nagy levegők mellett próbálta elérni, hogy í szíve ne repessze szét a bordáit és a vére se szökdössön a teste különböző szakaszaira. Nem szeretett zavarba jönni, kellően kínosnak tartotta már, nem pedig kedvesnek, vagy éppen hízelgőnek. Igen szomorú ez.
Közben persze hála a kis közjátéknak teljesen kiillant a fejéből minden, és boldogan jutalmazta csókkal a hercegét, a harapásra, amit érzett pedig csak pislogva nézett a kék szemekbe, aztán vigyorogva hallgatta, hogy bizony nem fogja elfelejteni az ajánlatát.
- Elhiszem én, elhiszem. Felkészültem! Szóval készítsd a listád...
Vagy nem, lehet elhamarkodott, lehet sem, de tényleg így gondolja és határozottan kitart emellett. Közben a figyelmét a fogópárharc kötötte le, mint szinte mindenkiét. Ugyan akadt egy kis fennforgás, lassan úgy látszott, hogy bizony a Majáék számára fontosabbik fogó összeszedte magát és előnyt kovácsolt a sok lökdösődésből. Szépen követte le a cikesz útját, miközben kezdett róla leszakadni a láthatóan problémába ütköző kéktaláros. Már olyan közel voltak, mindenki hangosan üvöltött, pattanásig feszült a hangulat. Maja Lewy mögé lépett, átkarolta a nyakát hátulról, majd egy puszit adott az arcára, aztán füléhez hajolva motyogott még figyelte mi fog történni.
- Meglesz az, sikerülni fog…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 05:50 | Link

Mein Kätzchen Love
Január 20, Német kupa, Deutschland

Újabb nagyon magas labda a lány részéről, amit ugyan erőnek erejével, de kihagytam. Lassan már megérdemelnék ezért a teljesítményért valami díjat, vagy ilyesmi... De komolyan, a "legönmegtartóztatóbb pasi" vagy hasonló címmel.
- Nem bánom, eléggé jól hangzik... csak aztán nehogy eltereljem a figyelmedet... - nevettem fel kicsit, hiszen ennek folyton fennállt a veszélye. Pláne, ha simogatás is van a dologban. - Na, de várjunk csak! Mi lett az előző kabala sorsa?
Ez kérem sorsdöntő kérdéssé nőtte ki magát egy pillanat alatt, amire tudnom kellett a választ. Még a végén kiderül, hogy ő egy kabala-faló, egyiket a másik után kapja magához, majd szabadul meg tőle! Még ilyet!
A retardált gondolatmenetet egy újabb zsibbadás szakította félbe, aztán az a bizonyos gyógypuszi, ami miatt olyan szépen meresztgette rám a szemeit a drága. Egészen édes volt így, talán többször kéne megismételnem.
- Hm, na nem bánom, majd gondolkozom a dolgon - bólintottam rá, de az a jegyzet még váratott magára, hiszen a fogók nyomra bukkantak és most agresszív kopók módjára üldözték az aranylabdacsot. Az a gyökérgyuri későn eszmélt, de legalább utána hamar kapcsolt és nagyjából sikerült előnyt szereznie.
Már szinte hallottam, ahogyan pattannak el az idegek a fejemben, hiszen fent ezt nem kellett figyelemmel követnem. Szóval mikor Maja átkarolt, én lehunytam a szemem és minden egyes idegszálammal arra koncentráltam, hogy most az az egy kézmozdulat sikeres legyen. A tömeg egyre hangosabb lett.
- Legyen igazad! - vágtam rá reflex-szerűen, miközben a bal kezem az ő karjára csúsztattam és jóformán már levegőt sem vettem. Végül egy pillanatra elhallgatott a tömeg, hogy aztán őrjöngésbe kezdjenek. Lassan felpillantottam, hogy aztán lássam a lobogó vörös talár boldog gazdájának magasba emelt kezét és a tenyerében lustán verdeső, elbágyadt cikeszt.
Egyből kibontakoztam  Maja karjaiból, hogy aztán szembe fordulva vele azonnal magamhoz öleljem szorosan és megcsókoljam ismét.
- Megcsinálták! El sem hiszem, te jó ég! - nevettem el magam és ha nem olyan átkozottul zavaró az a pólya, azt hiszem éppen megkönnyebbülten túrnék a hajamba.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 22. 05:50
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 06:12 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Lehet, hogy ideje lenne Majának megfontolnia azt, amit legutóbb Ririke javasolt neki a meditációval kapcsolatban. Kevesebb lenne a béna beszéd, ha kicsit nyugodtabban tudna lenni és tiszta fejjel. Bár kezdi úgy érezni ő annak már nem igazán lesz a saját életében tanúja, és egy egész picit talán baj az is hogy nem is akar másmilyen lenni. Jól érzi magát így, és talán ezen azok se sértődnének meg, akik szeretik. Persze fejlődni lehet és kell is. Mosolyogva húzta ki magát, éppen csak arról nem tartott kiselőadást, hogy neki mennyire nem lehet elvonni a figyelmét, amikor sikeresen elakadt a tekintete máson. Csúnya öngól lett volna ez most, jobb is, hogy hallgatott és csak jelezte testbeszédével, hogy állni fogja a sarat.
- Ott csücsül a szekrényemen az egyik kupámban. Jó dolga van, meg arany élete…
Hát ez már majdnem erőltetetten is hangozhatna, ha nem használná ilyen természetesen ezt az összefüggést. Egy időben nagyon jól ment a risza, aminek sok-sok bizonyítéka van a szobájában és a nappalijukban is, sőt, még a régi otthonukban, Tihanyban is, ami most családi nyaraló lett a nagyszüleinek hála. Szóval minden túlzás nélkül jól tartja a kabaláit, ő is 13 év után lett nyugdíjazva és nem azért, mert ráunt volna, csak itt van neki Lewy is. Bőven el van kényeztetve.
Bólintott, majd feszülten figyelt, érdekelte ám őt, és sokkal könnyebb volt így azért azt is be kellett vallja, hogy nem azt kellett néznie leszedik-e a lengyelt az utolsó pillanatban, vagy sem. Ahogy a karjait köré fonta olyan boldog volt, és tényleg őszintén remélt. Drukkolt is a srácoknak, nagyon örült volna a győzelemnek, de tudta, hogy kettejük közül ez a nagyon Majától még semmi, nem is kifejezés.
- Már nincs messze, meglesz az…
Ezt inkább amolyan kommentálásnak szánta, miközben összeszorított fogakkal figyelt. Kereste a szemével a kis aranyost, de ő aztán nem látta… nem is fogó és messze is van, tanácstalanság a köbön. Aztán akkor eszmélt igazán, mikor a hajtó majd kiugrott a bolygóról is, egy pillanatra meg is ijedt, persze semmi komoly, csak vigyorogva figyelte ahogy örül, természetesen boldogan viszonozva a csókot és az ölelést és szinte a szájába suttogva.
- Látod, mondtam! - Kicsit hátrébb húzódott, és aggódva pillogott a bekötött kéz felé, azért ezt sem kéne ám, ejnye Lewy. Maja lassan ügyeletbe helyezi magát, mint nővérke is. Rosszallóan pillogott emiatt, de persze ő is nagyon örült és tudta, hogy most még jön a fiú a csapatának egy nagy gratulációval, aminek egyáltalán nem akart útjában állni. De előtte még elkapta egy kérdésre a kedvesét. - Akkor… hazavihetem a sérültet pihenni?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 15:31 | Link

Mein Kätzchen Love
Január 20, Német kupa, Deutschland

Nem akartam egy olyan lány kabalája lenni, aki az előzővel rútul elbánt, hagyta a szemétbe zuhanni. Elvégre ki garantálja, hogy a következő nem jut erre a sorsra?  Na ugye, hogy senki nem ígér semmi ilyesmit. Bár lássuk be, hogy az előttem álló színes-hajú, táncos leányzó nem igazán tűnt egy kabala-hóhérnak. Szóval hajlamos voltam rá, hogy elhiggyem neki, hogy egyszer majd boldog nyugdíjas éveim lesznek.
- Hát, nem is tudom... Ugye nekem nem kell egy szekrényben ülni majd? Nagyon tudnám utálni, hogy anyukádat ne is említsem. "Mit csinál ez a semmirekellő?" Á, csókolom, csak ülök itt egy kupában! - Még az elképzelés is meglehetősen nonszensz volt. Egyrészt, mert milyen rossz lehet folyton egy helyen ülni, másrészt meg vagy a kupának kéne megnőni, vagy nekem nagyon összemenni.
Az a pár pillanat túlságosan is stresszes volt és riasztó a részemről, leterhelte az érzékszerveim, szóval Maja érintésére és a hangokra kezdtem csak koncentrálni behunyt szemmel, hiszen így sokkal könnyebbé vált a dolog.
A hölgyeményem maga is kommentálta a dolgokat, bár igazából nem sokat hallottam belőle, a stadion túlságosan hangossá vált. Ezekért a pillanatokért éltem, ezek voltak azok a vészes másodpercek, mikor az ember vagy utoljára rádob, vagy csak a levegőben megtorpanva keresi a pillantásával a két fogót. Ilyenkor növekszik a gurkótalálatok esélye is erősen.
Innét a földről azonban a közeledő fogó sokkal veszélytelenebb látványt nyújtott és le is zárta a meccset a játékvezető. Én ebben a pillanatban fordultam vissza a lány felé és csókoltam meg, amit azért viszonzott is.
A kijelentésére felnevettem, szóval meglehetősen kínosak voltunk.
- Amit csak akarsz, a tiéd vagyok... - vigyorodtam el lustán, végigsimítva lágyan az arcán és az igazat megvallva ebben a pillanatban nem is érdekelt az a rohadt naptár. Mire észbe kaphattam volna, Müller már a nyakamba is vetette magát még mindig a labdacsot szorongatva és röhögött, mint valami nyomorult hiéna.
Én persze nagy nehezen kioperáltam a karjaim az útból is megveregettem a hátát, hogy aztán finoman lekenjek neki egyet.
- A földről pont úgy nézel ki, mint akinek fogalma sincs, mit csinál!   - jelentettem ki, most már németül. Persze erre én is kaptam egy taslit, aztán elrohant, én meg mindenkivel lefolytattam egy rövid ünneplést. A végére pont el is fáradtam basszus.
- Akkor megyünk, hercegnő? - nyomtam csókot az arcára, hátulról átkarolva a derekát. Elég volt mára a zsongásból.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 16:40 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Maja szemöldökeit összehúzva pillogott, ami nagyjából egy-két másodpercig tarthatott, mielőtt határozottan elnevette magát és nem igazán jutott emiatt szóhoz. Azt az őszinte és megértős kétségbeesést, ami legtöbb esetben az anyja említésén előjön belőle simán felülírta a dolog és neki is sikerült elképzelni. Igazán vicces volt ezt így hallani, de elég sajnálatos, hogy Maja tényleg kinézi ezt ebben a pillanatban a saját anyukájából. Egyrészt nem kapott kielégítő válaszokat például a munka és hivatás témakörében – mert szerinte az extrémsport nem lehet az, a kviddicset pedig mióta ismeri, ide sorolja -, másfelől lehet nem örülne a szekrényben egy fiúnak, semmi módon, aminek hangot is adna.
- Hé, a szekrényben nem szoktam senkit eldugni, az az én felségterületem! Te majd az ágyamon csücsikélsz, még szenvedek mondjuk a tanulnivalóval, ami sokszor van, bár hasztalanul. És akkora kupám még nekem sincs, sajnos.
Lebiggyesztette nagy szomorúan az ajkait, de nem igazán az lett volna a szándéka az ellenkezővel, hogy Lewyt beleültesse. Különben is, az előző kabalája is jött vele mindenhova, szegény párát annyit hurcibálta, eléggé meg is viselődött az évek alatt. Mikor kapta, három vagy négy évesen meg még tuti meg is csócsálta, szóval volt baja. Azóta nagyobb lett, ideje a kabalabizniszt véglegesíteni. És nem, nem szeretné a drágát itt megrágcsálni.
Viszont most úgy érezte itt több kell, mint holmi kabala, izgult is rendesen, lélegzetvisszafojtva várta az eredményt, ami az utolsó utáni percig húzódott, hogy kiderüljön. Lehet, ha még lett volna pár perc, mindenki idegei elpattogtak volna és egy rakás krumpli ünnepelhette meg a győzelmet csak bármelyik részről. Szerette ezt a hangulatot, tudta milyen ilyenkor ott fent lenni és a páholyban is. Az a hidegrázós, libabőrös érzés, amit nem lehet nem szeretni. De ettől még ugyan ilyen könnyen teheti is tönkre az embert. Most azonban az égiek, és a fogók kacsói is kedveztek Maja elképzeléseinek, mikor elhangzott a meccs végét jelző sípszó és az eredmény is megjelent. A csók végén, amikor ránézett, olyan kellemes borzongást érzett a navinés lány, majd lehunyt szemmel mosolyodott el.
Együtt örült a lengyellel, de nem akarta ezzel feltartani, majd később még össze meg vissza ölelgeti érte, inkább hagyta, hogy tovább lebbenjen a társaihoz, ő pedig visszahúzódott, mielőtt egy repülő kesztyű vagy seprű rajta végzi. Nagyon sok, őrjöngő és csalódott arcot is látott, annak ellenére mennyire idegen helyen, országban és közegben volt, pontosan tudta mi zajlik a szeme előtt. Jobban ismerte, mint a tenyerét, és sajnos ez a vesztes oldal érzéseire is igaz. Hát, nem sikerülhet mindig, minden. Idő közben kicsit eltűnt, még összeszedte a táskáját, ugyanis otthon még nem volt, egyenesen ide jött a suliból, így azt még cipelheti. Mire visszaért, éppen elkapta a barátja tekintetét, vigyorogva billegett a lábain még bevárta, hogy odaérjen hozzá.
- Ha neked is megvan mindened, akkor igen. – végignézett rajta, meg kereste van-e valami, amit segítsen hozni, ha volt, igazából kérdés nélkül vette magához, aztán a derekán pihenő kézre csúsztatta a sajátját, majd mikor elindultak Lewy kezét maguk közé irányítva elkapta a saját jobbjával. Hála a varázsvilágnak legalább tényleg nem nagy út a hazamenetel…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek