[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=504773#post504773][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.08.13. 15:53[/b][/url]
Lotti
-Anglia, London-
Napok óta időzik Londonban, már beszélt a helyi érdekeltségeikkel is, Helenával és Stevennel, de nem jutottak még előrébb az ügyben. Lassan elkezd szorulni hurok mindenki torka körül, az információhiány pedig nem megengedett a munkaköri leírásukban. Helena több, mint ideges volt – egy egész váza bánta a kesernyés dühkitörését. Sajnos Mihael sem tudott neki érdemben felelni a legegyszerűbb feltehető kérdésre: Miért nem jutunk egyről a kettőre? Talán azért, mert rossz helyen keresgélnek, és a nyomás egyre csak fokozódik mindenki vállán. Még fiatalok, nincs meg bennük a tapasztaltabbakra leginkább jellemző nyugodtság, a vészes helyzetek higgadt kezelésének készsége. Továbbá az is nehezíti a keresgélésüket, hogy nem mindegy, hogyan, mikor, és mit kérdeznek, valamint kitől? Tilos többet sejtetniük akár a kelleténél.
Csalódottan és némileg dühösen távozott két munkatársa lakásáról, ahol a rögtönzött kupaktanácsot tartották, csak hogy aztán előkotorja a telefonját, s betárcsázza egyikét az utolsó mentsvárainak. Jelenleg ez a lány kulcsfontosságú is lehet az ügyükben. Megegyeztek Roxyval, hogy több szálon indulnak el, és mindig összeadogatják az új információmorzsákat, de a fene sem gondolta, hogy ennyire komplikált és nehéz menetük lesz. Ráadásul ebben a városban baromira nem lenne kedve összefutni a helyi főnökkel, és a túlméretezett, orosz gorillájával, meg azzal a zsoldos latin némberrel. Nem, olyan társaság, akiket jó messze kerül, hacsak nem hivatalból küldenék őt hozzájuk.
Kicsöng. Tisztán hallja, hogy a vonal túlvégén felveszik, és beleszól a régről ismert, kellemes női hang. Ugyan Sharlotte nem láthatja, hiszen fizikailag nincsenek egymás mellett, de már az puszta dallama is csal egy mosolyt az arcára. Ha régi barátságokról van szó, nos Lotti ugyanolyan megtisztelő helyen áll a ranglistán, mint David vagy Nina. Az elsők között, akiknek legtöbbször örül. Röviden tárgyalnak, csak pár szó az egész, egyeztetés, hol találkozzanak nemsokára, aztán leteszik a készülékeket.
Negyed óra múlva megáll a pub előtt, szemrevételezi a cégért, miközben hagyja végigfolyni magában gondolatai egy kis hányadát, s kinyitva az ajtót belép a helyiségbe. Nincs túl sok ember, nem egy utolsó lebuj a hely, éppen megfelelőek a körülmények és az időpont is. Körbe kell járassa a tekintetét, hogy megtalálja Lottit, de rögtön utána sietős léptekkel lavírozik át az asztalok és székek sűrűjén.
- Hiányoztál. – Egyszerű, mindent kifejező szó, felér egy köszönéssel, és a nő arcára adott futó puszi is ékesen bizonyítja, hogy nem kellenek közéjük a körítések és formalitások. Csak a szimpla szavak. Helyet foglal Lottival szemben, és végre-valahára kiereszt magából egy nagyobb lélegzetvételű szusszanást.
- Mondd, hogy jó híreid vannak. – A hangjában rezonál némi esdeklésszerű él, de nem túl sok, csak épp annyi, hogy jelezze, a viccekre ma nincs kiképezve, kizárólag a jó vagy rossz hírekre.