36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 6. 23:38 | Link

Kensington :3

Lélekszakadva rohan árkon-bokron át, cipője meg-megcsúszik a nyálkás, tavalyi avaron. Zihálva veszi a levegőt, szíve vadul kalapál, ahogy néhány lépésenként futó pillantással néz hátra a válla fölött, bár arcába lógó hajától nem is igazán lát, se előre, se hátra. Azért mégiscsak fut, szúr az oldala, de nem áll meg. Menekül. Már rég megtehette volna, hogy hoppanál, de nem jutott eszébe ez a megoldás. A hátizsákját és azzal együtt minden ingóságát maga mögött hagyta már, futás közben lehajítva egy fa tövébe.
Üldözik. Ehhez kétség sem férhet. Szerinte legalábbis. De az igazság az, hogy Kíra már nincs olyan elmeállapotban, hogy ezt fel tudja mérni. Korábban is voltak hóbortos, kissé követhetetlen pillanatai, tettei, az utóbbi időben azonban ezek a pillanatok felszaporodtak, és napjainak egész nagy részét alkotják, egészen szélsőséges viselkedésre késztetve Kírát. Ami néha már magát a lányt is megrémíti.
Most azonban távol áll attól a ponttól, hogy csak egy pillanatra is ráeszméljen, micsoda képtelenséget csinál az erdő közepén. Számára most teljesen valóságos, hogy alaktalan árnyak üldözik. Ádáz démonok, ő pedig rettegve rohan, ahogy a lába bírja, és ahogy az egyenetlen talaj engedi.


Helyszín: Németország,Fekete erdő
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. április 7. 20:44 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Belépek a Kins&Kensbe és megállok a kinyitott ajtóban. Kezem a kilincsen. Tulajdonostársam odanéz rám a pult mögül, és már éppen köszönne, ám észreveszi mozdulatlanságom. Csak meredünk így egymásra pár hosszú pillanatig. Aztán se szó, se beszéd, köddé válok. Egy légáramlat és a lassan becsukódó ajtó marad utánam csupán. Kinsey vállat von és folytatja eddigi ténykedését.
Kíra ismét bajban van. Érzem a rémületét, a halálfélelmet. Sebesen száguldok át a legváltozatosabb vidékeken, mígnem elérkezem Németországba. A lány az erdőben rohan. Megállok egy bő kilométerrel előtte és innen a távolból nyerek tanúbizonyságot arról, amit sejtettem: nincs veszélyben. Ő abban érzi magát, de nincs abban. Akárcsak a Rollright köveknél. Ott is úgy vélte, sötét árnyak leselkednek rá. Hogy eljönnek érte. Pedig nem jött senki. Akkor sem és most sem. Kérte, hogy segítsek. De mégis hogyan segíthetnék? Megpróbáltam kikutatni az emlékeit. Rájönni, mitől lett ilyen. Mitől vesztette eszét. Ha tudnánk, akkor talán tehetnénk valamit. Így azonban nincsen más, csak a reménykedés, hogy képes uralni az őrületét és megőrözni önmagát. Ahogy azonban itt állok és várom, hogy a semmi elől való lélekszakadt futásával ideérjen hozzám, egyre kevesebb esélyét látom már annak, hogy ezt önerejéből képes legyen kezelni. Laza terpeszben, magam mellett lógatott karokkal állok az erdő fái közt hosszú, bőrdzsekis, bakancsos alakommal.
- Kíra... - szólítom meg szelíd baritonomon, ahogy hallótávolságon belülre ér, készen állva rá, hogy kitérjek az átok elől, ha pálcát rántana rám; vagy hogy elkapjam, ha megijedne tőlem és megbotlana. Kiszámíthatatlan, hogyan fog reagálni rám. A lány úgy, ahogy van, kiszámíthatatlan.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 8. 20:23 | Link

félelmetesezagif *-*

Hirtelen lefékez, amint meghallja, hogy valaki a nevén szólítja. Elsőre egyáltalán nem is biztos benne, hogy tényleg a saját nevét hallotta. Tekintete suhan a férfin, de csak pár másodperces fáziskéséssel tudatosul benne ténylegesen, hogy valaki tényleg ott áll nem is olyan messze, előtte, a fák között. Ekkor ijed meg csak igazán, ugyanis egyelőre nem ismeri fel Adamet a sötét alakban, és noha a hangját azért ismerősnek találta, nem tudja elég gyorsan összekötni a szálakat. Jelenleg mindenre és mindenkire rávetíti a képzeletvilágot, ami magával ragadta.
Előhúzza a pálcáját, a férfire szegezi, és közben a legközelebbi fához araszol. Nekiveti a hátát a kemény törzsnek, így legalább egy oldalról védve érezheti magát valamelyest. Szaggatottan, zihálva veszi a levegőt, egészen kimelegedett a futásban.  Most még jobban szét van csúszva, mint mikor Adam legutóbb láthatta, hiszen akkor épp a valóság és a vízió vékony határán tálcolt, most azonban teljesen elszakadt már a realitástól. Külsején is tükröződik a belül uralkodó káosz.
Kíra hosszú másodpercekig némán figyeli a férfit, minden idegszála pattanásig feszül. Tudja, hogy valami nincs rendben, Adam felbukkanása mégiscsak megmozdított benne valamit. Valamiféle tudatot, ami azonban nem elég erős most ahhoz, hogy visszarántsa őt a valóságba. Lassan összeáll a fejében a kép, sikerül beazonosítania Adamet, mint a valóság egy darabkáját, ez azonban csak puszta tény most Kíra számára, nem változtat semmin. Nem szünteti a meg a veszélyt, az elveszettséget, kiszolgáltatottságot. Könnyek gyűlnek a szemébe, szabad kezével letörli őket, mielőtt még végiggördülnének az arcán.
- Hagyjál! Feladom. Nem érde – hirtelen elnémul, felkapja a fejét, a fák ágait kémleli. Légzése, mely már a normális tempóhoz kezdett közelíteni, most ismét felgyorsul.  Védekezően maga elé kapja a karjait, majd egy sikkantás közepette elveti magát a földre, addig hempereg, amíg a legközelebbi fa törzse meg nem állítja. Akkor megrázkódik, felhúzza a lábait, oldalt fekve, Adamnek háttal összegömbölyödik. És hosszú-hosszú másodpercekre mozdulatlanságba süpped.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. április 8. 20:45 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Búsan figyelem csak a lányt, aki mintha egy háború kellős közepén állna zajban, füstben, porban, halálban, kétségbeesésben, ám ez a csata egyedül az ő fejében zajlik. Ez az egyszemélyes műsor még komikus is lehetne, ha nem volna olyan végtelenül szívszorító. Hiszen Kíra elveszett. Mikor rám néz se lát meg hirtelen. Sok időbe telik, mire beazonosít, és mikor még így is tesz, akkor sem áll be semmilyen változás. Ugyanúgy káosz veszi körül.
Nem érdekel a rám szegezett pálca és nem érdekel az, hogy elküldene vagy feladná. Csak állok ott tovább a sötét erdőben, le sem véve róla tekintetem. Akkor sem, mikor egy fentről érkező támadást próbál kezeivel hárítani, majd elvetődik előle. De nem ugrott rá semmi. Nem fenyegeti semmi. Csak saját maga.
Odasétálok hozzá, bakancsom talpa alatt gallyak törnek el. Mikor odaérek, csak pislogok rá lefelé egy ideig, majd leereszkedem mellé. Leülök a földre és nagy kezemet karjára teszem.
- Amíg itt vagyok, nem bánthatnak téged. - közlöm a lánnyal mély hangomon, megerősítve őt ezzel hallucinációiban, ám úgy gondolom, jelenleg ez a legjobb, amit tehetek. Ha bizonygatni kezdeném, hogy csak képzelődik és mindaz, ami ilyen rémületet és fájdalmat okozott neki, nem létezik, szerintem csak magamra haragítanám és még inkább összezavarnám. Különben pedig igaz, amit mondok. Amíg mellette vagyok, nem bánthatják a démonok. Se külsők, se belsők.
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 9. 16:13 | Link

Kensington^^

Igyekszik minél halkabban venni a levegőt, hogy egyetlen neszt, mozdulatot se mulasszon el.  Csupán ezekre a zajokra koncentrál, csak az általuk keltett baljós sejtelmek, víziók töltik a ki a gondolatait. Nem igazán zavartatja magát a nedves, hideg, kemény föld miatt. A közeledő léptek zaja egyszerre újabb löketet ad a borzongásnak, hagyja, hogy elragadja a képzelet, a feszült várakozás: vajon ki vagy mi közeledik?  Másrészről viszont pontosan tudja, hogy Adam az.  Ebben a furcsa kettősségben lebeg egészen addig, míg a férfi le nem ül mellé és meg nem érinti a karját.  Csak akkor nyer számára bizonyosságot, hogy tényleg Adam az. Továbbra sem mozdul, a férfi szavaira is csak hosszú hallgatás után reagál.
- Nem leszel mindig itt – hangja meglepően érzelemmentesen, szinte közömbösen cseng. Ez is csak egy ténymegállapítás. Ennél többet, úgy érzi, nem is tudna, nem is akar mondani a témáról. Lassan azért felemeli a fejét a földről, ülésbe tornázza magát és óvatosan kémlel körbe, mielőtt megszólalna.
- De semmi baj – nyugtatja Adamet és egyben saját magát is - Csak szörnyen nézek ki. A holmim… - motyogja kissé zavartan, miközben feltápászkodik a földről. Körbefordul a tengelye körül, és rövidke hezitálás után sikerül is kiválasztania a jó irányt, amerről jött, és amerre most elindul.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. április 9. 18:18 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Ahogy mondja. Nem leszek mindig itt. De a közelében lehetnék. Lehettem volna. Ha nem ment volna el. Vagy ha most visszajönne Bogolyfalvára. Félreértés ne essék, nem baj, hogy nekivágott a világnak. Örülnék neki, ha továbbra is barangolhatna, amerre kedve tartja. Azonban ilyen állapotban ez sokkal inkább öngyilkosság, semmint egy jó kaland. Ez így nem mehet tovább.
Figyelem, ahogy feláll és pár hosszú pillanatig csak nézek utána, ahogy elindul az ingóságaiért. Ülök a földön és némán meredek megviselt alakjára, elgondolkozva, szomorkásan. Azon töprengek, mit tehetnék érte. Azon töprengek, kihez fordulhatnék. Ki tudna segíteni? Úgy hittem, hogy én. Ám hiába láthatok bele a halandók fejébe, át nem érezhetem, ami ott zajlik, így pedig a megértés is nehezebb. Bár ha végre megtalálnám, mi volt az pontosan, ami ilyenné tenne, akkor könnyebben meglelhetnénk a gyógyírt. Ismét bele kéne tekintenem a gondolataiba.
Felkelek végül. Leporolom nadrágom és csatlakozom Kírához. Hosszú lépteimmel hamar beérem őt. Már látom is, merre hagyta a holmijait. Beletelik még egy kevés sétába, mire eljutunk oda. Addig is, oldalvást pillantok le olykor a lányra, közvetlenül mellette lépkedve az erdő fái közt.
- Megpróbáljuk ismét, hogy... - kezdek neki egy kérdésnek, amit szóban nem fejezek be, de hosszú ujjaimmal a saját szemeimre mutatok, majd az övéire. Igen, a gondolatolvasásra célzok. Fekete szemöldökömet finoman megemelem, és várom válaszát, miközben lassan elérünk az eldobált cuccaihoz.
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 10. 21:31 | Link

Kensington :3

Fel-felpillant a mellette lépdelő Adamre, miközben a táskája után kutatva pásztázza a földet. Nem igazán tudja felmérni, hogy mekkora távot is tett meg, miután a könnyebb haladás érdekében elhajította ingóságait. Egy ilyen felpillantás alkalmával a férfi megtöri a közöttük lévő csendet, méghozzá egy Kíra fülének nem túl kellemes mondattal.
- Te most ki akarod szúrni a szemem? - pislog fel a férfire ijedt szemekkel - Nem emlékszem, mikor akartuk kiszúrni egymás szemét. De nincs kedvem hozzá - hozza meg a döntését egy dacos ötéves hangján. A tekintete azonban elkomorul, felvillantva a lehetőséget, hogy tisztában van ő a férfi szavainak valódi jelentésével, csak éppen nem akar vele foglalkozni. Tekintete azt sejteti, hogy akármilyen körítéssel is tálalta, a nem, mégiscsak egy valódi nem.
- A cuccaim! - ezzel a felkiáltással gyorsít a léptein, eltávolodik kicsit Adamtől, hogy összeszedje az elhajított hátizsákot. Halk nyögéssel emeli fel a földről, elnagyolt, felületes mozdulatokkal leporolja. Majd körbejártatja pillantását az erdőn, felnéz az égre, azon tanakodik magában, vajon megfelelő lenne-e a hely ahhoz, hogy azon nyomban sátort verjen.
- Igazából nem tudom már, hogy kerültem ide - ráncolja össze a homlokát, erősen próbál visszaemlékezni, valamiféle célt találni az ittlétének, de nem viszi túlzásba a gondolkodást. - Na mindegy, valami oka biztos volt. És te miért jöttél ide?
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. április 11. 15:48 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Megforgatom szemeimet, és lemondóan engedem le kezemet arcomtól. Aprót sóhajtok. Igen, szeretném, ha kiszúrnánk egymás szemét, hiszem már olyan régen csináltuk. Te jó ég. Kezeimet csípőre téve nézek konokul a földre, majd lassan újra a lányra. Hiába az idétlen feltételezése, úgy hiszem, végső soron pontosan tudja, mire akartam utalni és arra ugyanilyen választ adna. Nem akarja. Hát rendben.
Csak állok így a közelében és figyelem, ahogy szórakozik a holmijával, majd úgy tesz, mintha most érkezett volna erre a remek, barátságos kis helyre és éppen készülne tábort verni. Röpkén megnedvesítem ajkaimat és lesütöm a szemem. Így hallgatom, amit mond. Kérdése nyomán aztán visszatekintek rá, ám fejemet nem nagyon emelem fel, így hajam kissé belóg arcom elé.
- Éreztem, hogy félsz. - felelem csöndesen, egyszerűen. Ezek után fejemben még a szokásosnál is gyorsabban cikáznak át a gondolatok, mérlegelések, következtetések, mígnem mindössze pár másodperc alatt eljutok egy végső döntésre. Szemeim ekkorra már egészen megrendülten csillognak.
- Kíra... - szólítom meg lágyan.
- Szeretném, ha beszélnél valakivel. Valakivel, aki esetleg a segítségedre lehet abban, hogy megszűnjenek a lidércnyomásaid és hogy... ismét önmagad lehess. - közlöm vele szelíden, de kertelés nélkül, tisztán és egyértelműen. Kezeimet leengedem csípőmről és magam mellé lógatom, hogy kevésbé fessek úgy, mint egy apa, aki a kislány rendetlen szobájának küszöbén áll.
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 12. 20:12 | Link

Kensington^^

Válaszra nyitja az ajakit, majd anélkül zárja őket ismét össze, hogy akár egyetlen hangot is kiejtett volna. Nem tudja eldönteni, háborogjon-e amiért férfi képes megérezni, hogy éppen milyen passzban van, vagy szégyellje magát amiatt, hogy a férfi ilyen állapotban látja, vagy örüljön és legyen hálás a törődésért. Egyszerre kavarog benne mind a három érzés. De egyik sem elég erős ahhoz, hogy kifejezésre is juttassa.
Valószínűleg nem lehet Adam számára túl nagy meglepetés, hogy a kérését hallva, Kírának sikerül némiképp félreértelmezni a férfi szavait, olyasmit is belelátni, amire objektíven nézve Adam egyáltalán nem utalt, és persze ebből kifolyólag fölháborodik a szavain.
- Ezt mégis hogy érted? Úgy mondtad, mintha, mintha..., mintha valami...Ne beszélj így velem! - tekintete kissé dühösen villan Adamre. Dühös, mert nem akar a félelméről beszélni, azt nem akarta,hogy Adam ilyen állapotban lássa, de már nem tud mit tenni.
- Nincsen semmi bajom! - fakad ki.
- Na, jó. Azért van, én is tudom - teszi hozzá csendesebben, már-már szomorkásan.
- De...de az mindegy. Attól még önmagam vagyok. Többnyire. Szóval ne mondd, hogy nem. És egyébként is majd megszokom, vagy megtanulom kezelni. Mert nem mindig ilyen, csak néha, amikor nem figyelek. De nem akarok erről beszélni, mert semmi értelme. És még a végén meghallják! - lendületesen, csapongva, kissé hadarva beszél, Adam tekintetébe fúrva a pillantását. Mikor aztán befejezi, lesüti a szemét, cipője orrával az avart piszkálja.
- Jó, tudom, hogy nem hallja meg senki...de mi van ha mégis? Nem elképzelhetetlen... - teszi hozzá halkan, továbbra is a földet fixírozva.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. április 13. 19:50 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Számítok erre a reakcióra. A felháborodásra, a magának kikérésre. Szusszanok egyet és szememet lesütve hallgatom mindazt, amit rám szór. Persze nem fogom erőszakkal elrángatni magammal valamilyen ispotályba vagy szanatóriumba. Egyáltalán, semmit nem fogok vele tenni, amire nem önként és dalolva vállalkozik. Pedig nyilvánvalóan kéne. Keménynek kéne lennem, ám inkább úgy vagyok vele, hogy ha nem akarja, hogy segítsek, nem segítek. Most pedig az az állás, hogy csak így tudnék segíteni. Egy harmadik személy bevonásával. Ha viszont neki jó így, ahogy jelenleg állnak a dolgok, és úgy véli, képes lesz kezelni, hát rendben.
- Ha akarod, nem jövök többé, mikor úgy érzem, bajban vagy. Láthatóan csak felbosszantalak. - ajánlom fel csöndesen, tekintetemet visszaemelve az erdő talajáról Kírára. Végigpillantok csapzott alakján, kusza tincsein, nyughatatlan valóján.
- A kutyád visszajött Bogolyfalvára. - váltok témát egyszerűen.
- Jól van. Néha kap enni valakitől, különben meg az erdőt és a környéket járja. Értem persze továbbra se rajong. - bólintok és körbenézek a magas fákon. Kezeimet zsebembe csúsztatom közben. Úgy szemlélődöm, mintha egy kellemes, éjszakai kiránduláson lennénk, nem pedig arról lenne szó, hogy a lányt az előbb még a saját démonai üldözték, én meg siettem hozzá országokon át, ahogy tudtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 15. 22:21 | Link

Kensington :3

Kíra is felemeli a pillantását a férfi szavai hallatán. Elfelejtkezik róla, hogy ő most vérig van sértve, és bosszús.  Megijeszti a lehetőség, hogy Adam többé nem fogja keresni.  Ezt egyáltalán nem szeretné. Az eddigieknek homlokegyenest ellentmondva kezd visszakozni.
- Nem erről van szó, nem bosszantasz. Örülök, hogy itt vagy, legyél itt!  Csak… a legjobb mégis az lenne, ha itt is lennél, meg nem is – teszi hozzá kissé elgondolkodva. Továbbra is dúlnak Kírában az érzelmek, egy részről őszintén örül, hogy Adam eljött hozzá. Melegséggel tölti el a gesztus, sajnos nem mondhatja el, hogy túl sok embert ismer, aki hasonlóan cselekedett volna, mint Adam. Noha ez abból is fakad, hogy szeleburdi, őrült viselkedése miatt elég nehéz Kírát komolyan venni, és ő maga sem törekedett arra, hogy komolyan vegyék, vagy egyáltalán önmagát komolyan vegye. Hiszen többnyire – a környezete véleményét teljesen figyelmen kívül hagyva – megy a saját feje után, bármekkora butaságot is találjon is. Most is ehhez szeretne ragaszkodni, és elbújni a valóság elől. Szeretné, hogy Adam vele legyen, de azt nem szeretné, hogy „lássa” őt.
- De nem akarok úgy járni, mint a fiú, aki farkast kiáltott –zárja le a dolgot, és ezzel voltaképp beismeri, hogy mégsem teljesen normálisak, és egyáltalán nem előnyösek a rá-rátörő rohamok. Addig a logikus következtetésig azonban már nem megy el, hogy ha nem akar mindig vaklármát csinálni Adamnek, akkor mégiscsak kezdenie kell valamit a helyzettel.
Nem okoz számára gondot a gyors témaváltás, lelki szeme előtt megjelenik a harcias crupkeverék, aki egy darabig még követte őt, azonban mikor Kíra felhagyott a jól bevált gyalogos vándorlással, és hoppanált egyet, erre már nem sok esélye volt az állatnak.
- Ó! Ez remek! Végülis… azelőtt is elvolt, hogy én rátaláltam. Jó, az egy dolog. Ne is rajongjon érted. De barátságosabb, mint volt?  Tudod, nem akartam ám úgy elhagyni szegénykét, de…hát azt hiszem, ez a felelősség dolog nem illik az életvitelembe – magyarázkodik egy kicsit.  Majd körbenéz a fák között, ezzel is jelezve, mennyire felelősségteljes viselkedés az, hogy éjnek évadján mászkált itt egyedül. Hirtelen megborzong, de nem a felismeréstől,hogy mégis mi a frászt csinál itt, hanem mert egyszerűen fázik. Rohangálás közben nem érezte annyira a hideget, mint most.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 15. 13:21 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Miközben az én szeleburdi kis ex-beszerzőm csak magyaráz nagy hévvel, magának teljesen ellentmondva, addig én áthatóan fürkészem őt. Újra és újra végigmérem. Szemeimben nyoma sincs haragnak, sértettségnek vagy neheztelésnek. Pedig -valljuk be- bőven lenne rá okom. Akár azért, hogy csak úgy ott hagyott engem pár hónapja, akár azért, hogy azóta csak akkor látom, ha bajban van és támogatásra szorul. Igaz, nem kérte ő ezt tőlem, teljesen önszántamból sietek mindig hozzá. Azonban a fogadtatás gyakran hagy kívánni valót maga után. Akár csak ha a mostani viszonyokat nézzük. Hogy akkor ennek ellenére miért szemlélem őt ilyen barátságos, jóleső nyugalommal, csaknem szerelmesnek tetszőn? Mert kedvelem. Mert kedvelem úgy, ahogy van. Ilyen őrülten, ilyen helyesen, ilyen kiszámíthatatlanul. Talán pontosan ezek miatt tetszik nekem annyira.
Társalgunk még kicsit a kutyájáról a jóval fontosabb ügyek helyett, aztán csakhamar búcsúzunk egymástól. Jobban mondva Kíra bejelenti, hogy fázik és meleg helyre akar menni, aztán ezzel a lendülettel már hoppanál is. Azt hiszem, a négylábú társaságát is valahogy így hagyhatta el. Sóhajtok csak egyet, a lány hűlt helyét nézve, majd hazatérek Bogolyfalvára.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek