36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 15. 18:51 | Link

Lavia
Anglia, Baker Street 221/B.
~ Outfit



- Oké, nem tudom, hogy hogyan fogom ezt kimagyarázni otthon, de itt vagyunk. Baker Street 221/B. Hát itt van - az utolsó mondatot már csak suttogva tettem hozzá. A legfontosabb a cím volt. Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer majd itt állok az utcán, Angliában és bámulom az ajtót. Az ajtót, ahol elvileg Sherlock Holmes élt. Belecsíptem volna a kezembe, de egyszerűen képtelen voltam rá. Teljesen lefagytam, csak pislogni tudtam. Totál nem emlékszem arra, hogy hogyan jutottunk ki Magyarországtól, hogy hogy keveredtünk Angliába. Anyáék olyan szinten meg fognak nyúzni, elégetnek és leüvöltik a fejem, hogy olyat senki sem látott még. Tulajdonképpen ez már a második olyan alkalom, amikor a tudtuk nélkül mentem ki Magyarországról. Még az elsőt sem tudják és, ha a kettőt összerakva kitálalok nekik, hát biztos vagyok benne, hogy utánam küldenek egy egész hadsereget.
- Csípj meg - nyögtem ki a következő mondatot. Még mindig a ház előtt álltunk, egyik kezemmel a hátizsákom pántját fogtam, a másikkal pedig megragadtam a lány kezét. Szemem a boldogságtól csillogott, mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. Egy pillanatra mindent elfelejtettem. Mintha egy villámcsapás által felejtettem volna el mindent. Olyan jó volt ott állni az utcán és bámulni a házat. Lassan elengedtem a lány kezét, előre léptem és tanácstalanul tekintettem rá. Oké, itt vagyunk, de... - ... most?
Még mindig sokkos állapotban voltam, így reméltem, hogy a lány legalább mond valami értelmeset, vagy csinál valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. november 22. 14:35 | Link

Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Azt hiszem, hogy életem második legmeggondolatlanabb cselekedetét hajtottam végre ma reggel. Legalábbis nekem nagyon ez volt az érzésem és szőke útitársam arcán is ugyanezt láttam visszatükröződni, ahogy a fekete ajtó előtt álltunk. Az arany házszámról visszaverődött a napfény, így szinte rikított a sötét fán a cím: 221B. Letaglóztam a  boldogságtól, majd kiugrottam a bőrömből, amiért megint itt állhattam, egy kivételesen gyönyörű délutánon a kedvenc házam előtt. A mondatai alapján azt hiszem, hogy Iza is sokkos állapotban volt a felismeréstől, de nem tudtam, mivel nyugtathatnám meg.
- Joli néni meg fog ölni. De megérte. Totál megérte... - tettem hozzá az ajtóra bámulva, majd körbepillantva. Nem néztek furcsán az emberek, még a Sherlock Holmes sapim miatt sem, ez pedig vigyorgásra kényszerített. Ebben volt London varázsa, ezért szerettem, míg itt éltünk. Mert csinálhatsz bármilyen baromságot, öltözhetsz yetinek és táncolhatsz a metrón, még akkor is csak legyintenek, hogy: "Áh, biztos rossz napja van". Joli néni gyakran látogatott ide, itt ismerte meg a szüleimet is, így csak remélni tudtam, hogy nem fogunk ma összefutni vele, mert szokásához híven, most sem volt otthon. A múlt héten például Párizsból küldött nekem üdvözlőlapot, az meg köztudott, hogy a két várost meg lehet közelíteni vonattal. Iza azt mondta csípjem meg, hát meg is tettem, bár nem értettem, hogy attól miért lesz jobb a dolog, de ha neki úgy jó, én ezer örömmel! Utána ledobtam a hátizsákomat és egy pár pillanatig Izát néztem, majd ismét a házat, ami miatt ilyen messzire elutaztunk. Tanácstalan voltam azt illetően, hogy innen hogyan tovább, így csak Izára néztem, megint.
- Az őszintét megvallva fogalmam sincs... Csak odáig terveztem meg, hogy ellógunk ide, tovább nem nagyon. Neked van ötleted? - kérdeztem kissé tanácstalanul pillantva az ajtóra.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 29. 13:17 | Link

Lavia
Anglia, Baker Street 221/B.
~ Outfit



Annyira hülye vagyok! Hogy szökhettem ki az országból megint úgy, hogy anyáék nem is tudnak róla? Egyáltalán hogyan sikerült kijutnunk valami szülői beleegyezés nélkül? Nem kell ilyenkor valami papír, hogy oké, kimehetsz? Áhh mindegy is, ott álltam London utcáján és csak bámultam azt az ajtót. Csak bámultam, meg sem tudtam szólalni és még a rellonos csípésére sem reagáltam. Küldjenek rám egy gurkót, talán az majd felráz. Nagyot nyelve követtem a lány pár lépését, de megint nem jutottunk tovább. Tulajdonképpen kellene valami pont, vagy egy jel, hogy most mi az istent csináljunk, se ő, se én nem terveztünk tovább. Egyáltalán még abban sem voltam biztos - ott akkor, amikor megláttam a lány kezében a könyvvel, megállítottam, beszélgettünk és felvetette a ötletet -, hogy sikerülhetne kijutni Angliába. Még most sem hiszem el, de ezt már mondtam… azt hiszem.
- Öhm… menjünk be. Ez most ajándékbolt vagy valami, nem? – Pillantottam rá tanácstalanul a lányra. Fogalmam sem volt arról, hogy mi van odabent, elvégre sosem jártam még itt és az sem segített, hogy a rellonos valami Joli néniről beszélt. Nem tudom, hogy az kicsoda, de mindegy. A táskám a vállamra vetve elindultam az ajtó felé, az emberek között szlalomozva hamarosan el is értem azt. Ujjaim a kilincsre fonódtak, hátrafordultam és bevártam a lányt. Amint mellém lépett, sóhajtottam egyet, lenyomtam a kilincset és az ajtó lassan kinyílt…
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. december 7. 21:41 | Link

Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Iza már kevésbé volt boldog, mint én, de annyira nem zavart a dolog, mert nekem szinte szikrázott a lelkem a boldogságtól. Gyönyörű volt az aranyozott házszám, muszáj volt megérintenem, meg is tettem, majd a szőke lány felkérésére meg is csíptem őt. Nem nagyon akarta elhinni, hogy tényleg elszöktünk, hogy megnézzük a híres detektív otthonát. Viszont még mindig nem hitte el, akkor sem, mikor megcsíptem, így gondolkoztam rá, hogy megragadom a vállát... végül nem tettem, mert nem reagált volna rá jól az egykori háztársam. Talán később, ha csökkent rajta a kezdeti sokk és nem öl meg a saját tudtán kívül. Az a pár lépés nem nagyon juttatott minket előrébb a programunkat illetően, de azért nagyon jól esett még így is. Egyszerűen nem terveztem meg semmit előre, elvégre tegnap este még az sem volt biztos, hogy eljövünk ide, azaz hogy kijutunk-e. Mély levegőt véve körbepillantottam. Túlságosan is néptelen volt az utca a szokásoshoz képest, ez pedig nagyon furcsa volt a számomra. De tényleg, nem láttam még londoni utcát, ami ennyire üres lett volna, mint a Baker Street a mai napon.
- Nem, az ajándékbolt az itt van, mellettünk - mutattam a nagy kirakatra, ahol egy nő korabeli ruhába öltözve ücsörgött és olvasgatott éppen egy elég régi könyvet. - De ott tudunk jegyet venni ide, asszem négy fontba kerül talán... Mert ez most múzeum, be vannak rendezve rendesen a szobák, meg ilyesmi - próbáltam elmagyarázni a hely lényegét Izusnak, több kevesebb sikerrel. Izus kinyitotta az ajtót, ahol rögtön ki is lépett egy rakás turista, meg egy Lestradenek öltözött férfi, majdnem fellökve minket, így elrántottam Izát az útból.
- Már értem, miért van itt ekkora kihaltság... tárlatvezetés volt! - nevettem fel, de a nevetés hamar abbamaradt, mert a nyakamba zúdult egy nagy vödör hideg víz... Mrs. Hudson nem túl kíméletesen öntözte a virágait, azt hiszem... Amikor Joli nénit említettem, elég értetlen arcot vágott, szóval mély sóhajjal indultam az ajándékbolt felé, a hátamra vágva a táskámat.
- Joli néni a nevelőanyám, vele élek, mióta anyámat otthagytam. Eredetileg csak a keresztanyám volt - mondtam, majd benyitottam az elsőre kicsinek látszó üzletbe, körbepillantva. Az ajtó csilingeléssel feltárult, a nő pedig pár pillanatra felnézett ránk, érdeklődő pillantással, majd vissza a könyvébe. Az üzlet hátuljában volt a pénztár, ehhez két helyiségen kellett áthaladni, ami tele volt mindenféle érdekes, Sherlock vonatkozású ajándéktárggyal. Nekem leginkább a pólók, a kalapok és a jelvények ragadták meg a figyelmemet. Persze ezektől elszakítottam a pillantásomat és a pénztárhoz lépve vettem magunknak két jegyet, az egyiket utóbb átnyújtva Izabellának.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. január 24. 17:15 | Link

Lavia
~ Anglia, Baker Street, 221/B.


Istenem, annyira szép itt minden, hogy azt nem tudom elhinni! Nem gondoltam volna, hogy Angliában fogunk kilyukadni, mert amikor felvetette valamelyikünk – valószínűleg nem én voltam az – az ötletet, még nem is sejtettem, hogy mennyire meg fog valósulni. Istenem, komolyan itt állok a ház előtt! És éppen bámulom!
Megráztam a fejem, csak hogy felébredjek egy kicsit, de nem nagyon használt. Talán ha tényleg elcsapna egy gurkó, akkor felfigyelnék rá, vagy nem tudom. Mindenesetre addig ott álldogáltam, amíg az utazótársam előre nem lépett, hogy megérintse a házszámot. Gyönyörű volt, az aranyozott táblácska csak úgy csillogott a nagyfényben és ahh! Nem lehet szavakkal leírni, nem lehet elmesélni, ezt látni kell, mert különben senki sem hiszi el.
- Ühüm. -
Igazából nem figyeltem annyira a lányra, mint kellett volna, így a magyarázatára is csak bólintottam egyet, aztán jól van. Tudom, hogy ez illetlenség, meg ha beszélnek hozzád, akkor nézz rá az illetőre, de engem most éppen lefoglalt az ajtó bámulása - haladunk, már az ajtót bámulom. Nyeltem egyet és közelebb nyomódtam a kilincshez, mert hogy közben már fellépdeltünk a lépcsőn, én meg lenyomtam a kilincset és benyitottam. Illetve csak nyitottam volna, ugyanis belülről meg húzták az ajtót, hogy kijöhessenek. Én meg estem volna be a házba, hogy ha Lavia vissza nem húz. Hálásan pislogtam rá, miközben a kilépő csoport zsibongva követte a vezetőjüket az utcára. Én is utánuk mentem volna, ha nem Laviával lettem volna itt, de így csak követtem a lányt, aki a kezembe nyomta a kis papírfecnit, én pedig az ajkamba harapva egy bólintással köszöntem meg.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk. -
Fújtattam egy aprót, aztán a pólókra és az ajándéktárgyakra bámultam, mintha azok segítenének abban, hogy túlessek a kezdeti sokkon és végre normálisan viselkedjek. Mert hát amit eddig produkáltam, az cseppet sem normális.
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. január 25. 01:03 | Link

Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Iza továbbra sem volt valami éber, azt hiszem, hogy teljes egészében lesokkolta a tudat, hogy az őrült ötletünket véghezvittük és most itt voltunk, az én kedvenc városomban, Londonban. A város még mindig lüktetett a nyüzsgő, rohanó élettől, ami betöltötte. Budapest soha nem fogta meg a szívem annyira, mint ez a szépség. Egyszerűen ez volt számomra az élet középpontja. És mindig ez is marad. Miután végighúztam az ujjaim az ismerős számokon, jött a balszerencse áradása, nekem vissza kellett rántanom Izát, hogy ne üssék el a tolongó turisták, éppen derültem volna egy jót a leányzón, de sajna ez elmaradt, mert a házvezetőnőnek öltözött hölgyecske volt szíves nyakon önteni egy vödör jeges vízzel. Azaz nem engem akart, hanem az ablakpárkányon díszelgő virágokat, de meg kell hagyni, azért nekem is jutott belőle bőven. Ez nem az én napom! Miután hagytam magamat egy kicsit lecsöpögni, nevettem egy sort magamon és Izuval a nyomomban bevonultunk az üzletbe. Az első helyiség viszonylag kicsi volt és zsúfolt is, polcokkal, amiken pennák, jelvények és hűtőmágnesek, meg efféle csecsebecsék sorakoztak. Volt háztársamat hátrahagyva elvonultam a hátsó, kissé tágasabb helyiségbe, ahol egy pár fényképezkedett pipával és a detektív híres vadászkalapjával a fején. Nem tudom, ez a gondolat most annyira nem ragadott meg, inkább a szoba leghátsó szegletébe vonultam, ahol megvásároltam a két jegyet, majd előkerítettem Izát. Átnyújtottam neki a jegyét, amit ő megköszönt. A kijelentésére halvány mosollyal válaszoltam.
- Még én sem teljesen, de azért próbálok barátkozni a gondolattal - kuncogtam, majd a nézelődő lányra pillantottam ismét. - Akkor bemegyünk?
Persze ezt nem rendes kérdésnek szántam, mert én akkor is bementem volna, ha ő úgy dönt, hogy még itt marad pár órán át és bámulja a replikákat.  Legyezgettem kicsit a szeme előtt előredőlve, hogy rám figyeljen, mintha el lenne bambulva.
- Huhúú, itt vagy még? Menjünk! - kuncogtam, majd a jegyemet szorítva indultam ki  a boltból. Biccentettem a még mindig olvasgató kis hölgynek, aztán egy hangos csilingeléssel kitártam az ajtót, hogy a szemem elé táruljon a sorban álló következő turnus látványa. Gyorsan besoroltam a pár emberke mögé, aki már állt előttünk, mielőtt más megteszi helyettünk, majd izgatottan az ajkamba haraptam. Be akarok már menni!
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2015. január 25. 01:23
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. január 25. 13:26 | Link

Lavia
~ Anglia, Baker Street, 221/B.


Már itt álltunk tíz perce - ha nem több - az ajtó előtt, de még mindig nem hittem el a dolgot. Jó, mondjuk egy ilyen helyzetben nem hiszem, hogy más is olyan gyorsan fel tudta volna fogni a dolgot, hiszen még is csak Angliában voltunk, a Baker Street-en! Hát ez több, mint csoda, olyan szép volt az ajtó, a ház, a házszám. Minden. Jézusom, úgy viselkedtem, mintha egy vattacukorvilágba mentünk volna, pedig nem is. Csak Angliába. Csak...
Az események közben zajlottak ám mellettem, én viszont totál le voltam fagyva. Talán még akkor sem viselkedtem így, amikor megkaptam az első zongorám, vagy a lovam. Vagy Vattát. Sokkal "érettebben" viselkedtem, biztos, hogy nem fagytam le ennyire és biztos, hogy a környezetemben lévők is érzékelték, hogy mennyire izgatott vagyok, holott nem érzékeltettem velük. Komolyan csapjon már el egy gurkó...
- Öhm.. persze, menjünk. -
Lehet, hogy még nem ocsúdtam fel a döbbenetből, azonban ezeket a szavakat még sikerült úgy kinyögnöm, hogy értelmes mondat legyen belőle. Úgy követtem Laviát, mintha egy zombi lennék, vagy egy kiskacsa, aki éppen tanulgat járni és megy a mamája után. Jajdecuki! Ott egy Sherlockos póló! Sokáig viszont nem volt időm bámulni a ruhadarabot, ugyanis amikor Lavia az integetés után lelépett és egyedül maradtam, nagyon nem tudtam mit csinálni. A lányt már a másik csoport végében találtam meg, bár nem úgy tűnt, mintha a sor annyira haladni akart volna. Sóhajtva befurakodtam mellé és próbáltam nem észrevenni a rosszalló pillantásokat.
- Egyébként... mi újság veled? Hogy megy a suli? -
Anyuka üzenmód bekapcs, holott nem is ez volt a célom, csak szimplán érdeklődöm, ugye. Amióta átkerült a másik házba, nagyon nem hallottam róla, csak DÖK-ön találkoztunk néha, aztán ennyi. Nem kviddicsezik, így a meccseken sem találkozhattam vele, szóval csak így tudnék róla bármit is megtudni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. január 25. 22:35 | Link

Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Kezdtem komolyan aggódni Izabelláért, miután még a jegyek megvételekor sem tért magához a döbbenetből. Persze reagált a környezeti hatásokra, de csak tompán, mint aki pár másodperces késében van az idővel. Mély sóhajjal néztem rá, megsimogattam kicsit a vállát bátorító mosollyal, de aztán kimentem az utcára és beálltam a sorba. Az utca most is ugyanolyan gyönyörű volt, mint mikor legutóbb jártam itt, az emberek siettek, de elégedettnek tűntek. Felhőből csak báránykák szálldogáltak jobbra-balra, különböző formákat felöltve, a kisnyúltól a cilinderig. Persze nem sok időm volt ezeket nézni, mert nem sokkal később megérkezett a szőkeség, már valamivel élénkebb pillantással. Mindezek ellenére én persze aggódtam érte, mert máskor nem ilyen szokott lenni. Lehet, hogy rossz ötlet volt őt magammal hívnom? Remélem, minden rendben van a drágával... Nagyot nyelve ránéztem, majd elhúztam a számat.
- Figyelj Iza... minden rendben van? Mármint, ha megbántad, hogy eljöttünk, már mehetünk is haza... Nem akarom, hogy ne élvezd az első itteni látogatásodat! - mosolyogtam rá szélesen, még egyszer, de aztán persze meghallgattam a kérdését. Nem törődtem a közelünkben állók rosszalló pillantásával, mert a lány velem volt, ergo joga volt hozzá, hogy beálljon a sorba.
- Nem sok minden történt velem az utóbbi időben - vontam vállat kis mosollyal, majd az arcát néztem. - Egészen jól elvagyok a művészetek tantárggyal, nem bántam meg, hogy felvettem idén.
Nem sokat tudtam Izával találkozni, mióta átmentem a Rellonba és ez egy kicsit hiányzott is, de ettől függetlenül nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Elhúztam a házamat, belegondolva abba, mikor is beszélgettem vele utoljára rendesen, kicsit elkeserítő volt a helyzet. Lenyeltem a torkomban növekvő gombócot, majd mosolyt erőltettem az arcomra.
- És veled mizujság? - kérdeztem rápillantva, majd az ajtóra, ahol időközben ismét megjelent a Lestradenek öltözött uraság. Elmosolyodtam és Izára néztem izgatottan. Nyitva az ajtó és már csak pár lépés, meg egy küszöb választ el minket a Baker Street 221/B-től.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. február 6. 19:24 | Link

Lavia
~ Anglia, Baker Street, 221/B.


Kezdtem komolyan úgy viselkedni, mint valami pszichopata, aki arra vár, hogy megtalálja a megfelelő célpontot és bumm, lecsaphasson rá. Jó, azért még is van némi különbség köztem és egy pszichopata között, sőt, nem is kicsi. Most komolyan úgy nézek ki, mint egy pszichopata? Nem. Na akkor meg. Lavia még is úgy tekintget rám, mintha az lennék, komolyan akkor ha nem a viselkedésem miatt gondolja ezt, akkor micsoda? Mert semmi olyasmit nem mondtam, nem is úgy néztem rá, akkor meg?
- Persze, persze, minden rendben. Csak tudod… ez London. -
Kicsit furán nézhettem a lányra, de csak megvontam a vállam, halványan elmosolyodtam és nem, nem olyan pszichopatásan. Szerettem volna viszont minél előrébb jutni, így amikor a mögöttem álló pár ember rám mordult, csak feléjük fordultam és mielőtt még bármit is gondolnának rólam, rájuk mosolyogtam. A két felnőtt csak morgolódva elkapták a tekintetüket, az újonnan előbukkant kislány viszont integetni kezdett. Nekem. Mosolyogva visszaintettem neki, azután visszafordultam a rellonoshoz.
- Hát velem egy csomó minden történt. Hol is kezdjem… büntetést kaptam az egyik tanártól, az egyik háztársad mondhatjuk úgy: zaklat, akár hányszor összefutunk, kviddicsezem és mily meglepő, eddig még nem csapott el gurkó, de hát ki tudja. Mondjuk a combommal már találkozott, sszz, az nem volt valami kellemes, de hát mikor az? Hm, ezen kívül… ja, Edictumozom, DÖK-re járok és végzem a prefektusi dolgokat, meg amiket a Levitában kell. Ja, és akkor még ott van a tanulás, a kutyám és néha még le szoktam ülni olvasni, meg zongorázni. Hajj, sok a dolgom. -
Sosem voltam az a panaszkodós fajta, de hát ő kérdezte, én meg válaszoltam neki. Mert hát ha kérdeznek, illik válaszolni. Vagy nem? Nem? De. Erről ennyit akkor. Közben sóhajtva vettem tudomásul, hogy az előttünk álló csoportból az egyik kisgyerek elesett és éppen hangosan kezdett el bőgni, úgyhogy még néhány percig biztos, hogy álldogálhattunk ott az utcán. Fantasztikus.
- Egyébként mi újság? Milyen a Rellon? Azért néha gondolsz a Levitára, ugye? -
Tűnődve néztem a kislányra, aki hangosan sírt előttünk a családja (?) pedig nem akart ám minket előreengedni, vagy esetleg bemenni. Nem, az anyja leguggolt mellé és valamit magyarázott neki angolul, de nem igazán figyeltem rá. Túlságosan is el voltam foglalva azzal, hogy elmerüljek a gondolataimban.
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. február 19. 15:05 | Link


Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Azt hiszem, hogy úgy tekintgettem a volt háztársam felé, mintha legalábbis elmebeteg lenne, szóval úgy döntöttem, gyorsan visszafogom magamat és megpróbálom az ő szemszögéből nézni a dolgot. Biztosan szokatlan ilyen messzire lenni otthonról, úgy, hogy tudja, tilosban jár és ha ezt tudnák, egész biztosan kikapna. Én nem igazán tudtam, milyen az, mikor a szülők rajtakapnak tilosban, mivel nem nagyon volt olyan élő hozzátartozóm, aki féltett volna, már ha apám tavalyi nyarát nem számítjuk. Igen, jó atyám megtért és új hobbija, hogy negyven oldalas leveleket küldözget nekem, én meg csak nézek, hogy mindezt hogy sikerült egy pici borítékba betuszkolni. Na, ő az, aki most nem igazán dicsérne meg, amiért itt vagyok és kihagyok minimum két hetet a suliból.
- Persze, hogy tudom, ez olyan, mint nekem mikor először voltam Berlinben. Ne érts félre, imádom Londont, de azért más, amikor az ember itt születik és él, mint mikor egy más országból jött - próbáltam megértetni magamat a kezemmel hadonászva, mint valami eszeveszett fóka. Oké, annyira azért nem voltam vészes, de ettől még hadonásztam egy sort, próbálva érzékeltetni a dolgot, több kevesebb sikerrel. Azt hiszem, sokkal inkább kevesebbel. Igen, a mögöttünk lévő felnőttek megint morogtak, hogy nem halad elég gyorsan a sor, de ezzel nem tudtam mit kezdeni, elvégre ez nem miattam volt, hanem azért, mert a javarészt kínaiakból és japánokból álló csoport még mindig áradt kifelé a szűk ajtón, annak ellenére is, hogy már vagy három perce elindultak ki. Hol fér el ennyi ember? Eközben Izus elkezdett barátkozni valami kicsi lánnyal. Szerettem a gyerekeket, szóval én is integettem a kiscsajnak, mire visszaintegetett mosolyogva. Arról viszont, hogy hogyan is állok a sulival, nem tudtam sokat mondani, nem voltam a társaság középpontja, na meg a Rellonosok társasági élete sem volt annyira aktív a házon belül, mint anno a Levitának.
- Úr isten, már abban elfáradtam, hogy végiggondoltam, mennyi minden ez - törtem ki nevetésben őt figyelve. - Szerintem te egy hős vagy, Iza, én ennyi mindent nem bírnék egy időben csinálni... Tényleg, hogy van Vatta? Ezer éve nem láttam már.
Volt már szerencsém a kék leányzó kutyájával összefutni és aranyos kis jószág volt, így hát érdekelt mi van vele. Nem túl boldogan konstatáltam, hogy valami kisgyerek elesett és elkezdte elüvölteni a hangszálait. Te szent ég, mint akit nyúznak! Segítsen már rajta valaki, kérdezze meg, mi a nyűge...
- Hogy a Rellonban? Nagyon semmi nincsen, nem egy túl aktív a társadalmi élet a házon belül, de jó fejek a háztársaim, bírom őket. Tényleg. Amúgy meg, hogy tudsz ilyen hülyeségeket kérdezni Miza? Már hogyne gondolnék a Levitára! - mosolyogtam rá kedvesen. Tényleg sokszor gondoltam a volt házamra, mert bár már nem oda jártam, attól még szerettem a kis bolondos kékeket. A kiscsajt közben elkezdték nyugtatni, hogy majd kap egy nyalókát, ha itt végeztek, mire ő megnyugodott, mi pedig végre beléphettünk az ajtón, a nem túl tágas, tapétás folyosóra, ahol a fogasról egy Scotland Yardos kabát és hozzá való kalap lógott.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek