28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 20. 09:38 | Link

Lethifalva - téli kirándulás
Ruhácska

Nappali
Szervezői szoba
Szobák


Amira már reggel hétkor felébredt, és szépen nyugodtan -vigyázva, hogy a fiúkat ne keltse fel-, elment felrissülni, és összekészülődni, hogy ne indulás előtt kelljen mindent. Lement az étkezőbe meginni egy narancslevet, aztán annyira elment az idő, hogy azt vette észre, hogy már majdnem fél kilenc van. Kötelességének érezte, hogy benézzen a szobákba, és nagyjából felébresztette őket egy normál hangerős "ébresztő emberek, lassan indulunk" megszólalással. Ezután a saját szobájukba ment, és egy-egy puszival próbálta ébredésre bírni az álomszuszékokat.
Kissé nehézkesen, de elindultak a következő, hosszabb ideig tartó helyszínre, Lethifalvára. Miráék gyorsan lerendezték az előre foglalt dolgokat, és a férfi elvezette őket a szálláshoz. Figyelmesen hallgatta végig, még nem volt benne biztos, hogy a síelés az ő asztala lesz, hisz életében egyszer járt ezen a helyen, akkor is bénáskodott a pályán.
-Köszönjük -halványan elmosolyodva megvárta, hogy a férfi eltűnjön a liftben, és a többiekhez fordult, kezében egy újabb papírral. -A szabályokat már ismeritek, nem szeretném újra elmondani. Azt kérem tőletek, hogy ne törjétek össze magatokat ha nem muszáj, és senki ne próbálja belefojtani a másikat a hóba. A szobabeosztásról. Kétfős szobák vannak, minden páros válasszon magának egyet, elvileg teljesen ugyanolyanok, csak az ajtón más számok vannak. A párok tehát Axel-Elliot, Vani-Keiko, Mihael-Samantha, Flóra-Nina, Andine-Carl, Lyra-Noel, Ágoston-Bálint, Emma-Tiff, Kevin-Titanilla. Az ikrek pedig Domival és velem lesznek a szervezőiben. Ha nincs kérdés, én szabadjára engedlek titeket, pakoljatok le, aztán mehet mindenki ahova akar, innen szökni úgysem tudtok -végül elmosolyodott, és a kis kulcsával -mert a szervezőihez az is kell- megindult a 10-es számmal jelölt szoba felé, a fiúkkal a nyomában.
-Khm, ki hol szeretne aludni? -kérdezte, hisz ő lépett be elsőként, és ő láthatta, milyen szobájuk is lesz. Nem akart ő dönteni, így a fiúkra hagyta.

//Kis variálás történt, így több időnk van erre a négy napra itt. Bármi kérdésetek van, írjatok baglyot!
Aki szeretné, elválasztással, sorkihagyással folytathatja a bécsi játékot.
Álmodói időpont: dec. 20-29.//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 20. 09:39
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2013. december 20. 10:42 | Link

Téli kirándulás
~Lethifalva

Szőke és Keiko/Vanília párosa


A bécsi napok hihetetlen sebességgel teltek el, mintha egy szemvillanás lett volna az a pár nap, amit együtt töltöttek a jelenlevők, leginkább persze saját szobatársaikat látták, illetve azokat a személyeket, akikkel a legközelebbi viszonyban álltak. Azonnal kialakultak a párosok, az apró klikkek, akik mindenhová együtt mentek, mindent együtt csináltak, és ez egy ilyen kiránduláson természetesnek is mondható. Az ember hamar ráhangolódik párjára, átbeszélgetik az éjszakákat, nevetnek, ismerkednek. Noel legtöbb idejét ki mással, mint Lyrával tölthetné, és ezáltal egyre közelebb érzi a kis leányt szívéhez. Lethifalvára az út kandallón át vezet, csakúgy, mint a kirándulás kezdetén, Bécsbe. A hely csodás, végre hó is annyi akad, ami már utal a csapat ittlétének egyik okára, a síelésre. Noel imádja a téli sportokat, és minden évben űzi is őket. A korcsolyán kívül szeret snowboardozni és síelni, de hóangyalok gyártásában is kiváló. Testvéreivel kisebb korukban szánkóztak is, ha megengedte az idő, emellett pedig a forrócsoki, a forralt bor, és a rumos meggy is csak nagy hóban esik igazán jól. Elégedett mosollyal néz le a mellette álló szőkére, és közelebb húzva őt magához, apró csókot lehel homlokára.
- Izgalmasnak hangzik - suttogja a lánynak a helyre célozva, majd Amira kezd ismét elnöki monológba, amire csak akkor figyel fel, amikor a szobabeosztásokhoz ér. Úgy tűnik nincs más lehetőség, kétágyas szobákban kell meghúzniuk magukat, és csodák csodájára több esetben előfordul a fiú-lány párosítás is. Noel szélesre húzza mosolyát, és baljával belecsíp a szőke hátsójába. Remélhetőleg erre rápillant a levitás, és így alkalma nyílik kacsintani egyet az éjszakai murira gondolván. A DÖK alul öltözött elnöke szabadon engedi a kis csapatot, mire a rellonos kézen fogja kedvesét, és Keikohóz siet. Még nem sikerült megbeszélniük a barlangban történteket, és ez aggasztja a fiút, mert a lány zavarodottnak, és kétségbeesettnek tűnt az osztrák fővárosban, ami nem maradhat így. A fekete hajú lány egy másik, kifejezetten alacsony szőkével áll, aki valószínűleg háztársa a fiút körbevevő lányoknak.
- Mi még nem is ismerjük egymást, Ombozi vagyok - nyújtja jobbját az apró lánynak, de a másikkal erősen tartja kedvese kezét. Kedvessége viszonylagos, talán csak amiatt ilyen jó a hangulata, mert nemsokára síléc lesz a lábaira szegezve, az éjszakákat pedig kettesben tölthetik a csinos szőkéjével. Nincs miért haragosnak, vagy bosszúsnak lennie, de még mufurc sem tud lenni. Túl jól alakulnak a dolgok.
- Keiko, gyere át, vagy gyertek át az egyik éjszaka beszélgetni kicsit, és akkor átrágjuk a barlang rossz emlékeit - mondja, és biztatón mosolyodik el. Nehéz volt kijutni onnan, és ha nem ilyen szerencsések, akkor alakulhatott volna egész máshogy is az a hajnali találkozás.
A beszélgetés alatt a csapat oszolni kezd, Amira, és az ikrek már rég leléptek, és lassan mindenki a szabadban vagy éppen az új szobájában van, és élvezi a lehetőségeket. Noel a sajátjukba vezeti a levitást, és bekukkantva az ajtón hangos szavakkal ad hangot elégedettségének.
- Váó! - kiáltja nevetve, majd cuccait az ajtótól nem messze, magát pedig az alsó ágyra dobja le. - Választhatsz ágyat, de úgyis ott alszom majd, ahol te vagy.
Kacéran vigyorog, és ülő helyzetéből fekvőbe helyezkedik. Csodás hangulata letörhetetlennek bizonyul, úgy gondolja, hogy erre a kirándulásra eljönni a lehető legjobb döntése volt kastélyban tartózkodása óta.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 20. 10:45
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 20. 19:38 | Link

Téli kirándulás - Lethifalva

*Emma teljesen fel volt pörögve a történésektől. Pár napja érkezett meg Bécsbe, de máris egy másik helyre tart. Bécs is szuper volt, de amiket Lethifalváról hallott, az arra utalt, hogy ezen a helyen még jobban fog szórakozni. Bár az is igaz, hogy még sohasem próbálkozott a snowboardozással vagy a síeléssel. Viszont gördeszkázni fogjuk rá, hogy tudott. A snowboard nem lehet sokkal másabb. A különbség csak az, hogy havon csúszunk. De ha mégsem nyeri el a tetszését a dolog, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy elmegy korcsolyázni. Úgy is gyakorolnia kell még néhány trükköt.
Mikor beértek a kis előszobába, rámosolygott a recepciós nőre. Sohasem bírta ki, hogy ha valaki rávigyorog, akkor ő ne viszonozza a gesztust. Utána végig hallgatta amit egy ismeretlen férfi mondott. Végül Amira kezdett neki saját monológjával a szobabeosztást illetően. Emma izgatottan várta, hogy mi sül ki belőle. Szeretett volna már a pályán lenni, de azért ismerkedni sem árt. Így odasétált ahhoz a lányhoz, akire azt gondolta, hogy ő Tiff. Reménykedett benne, hogy jó embert szólít le. Kár, hogy szinte senkit nem ismert, pedig már egy ideje itt vannak.*
- Szia! Emma vagyok! Melyik szobát szeretnéd választani? Mert nekem teljesen mindegy! *mondta, és közben barna hajával babrált idegességében. Még kiskorában szokott rá erre a rossz szokásra. Közvetlenül az után, hogy leszokott a körömrágásról. * - Te tudsz síelni? Csak mert én nem! *csacsogott a lány. Amikor fel van dobva, akkor sohasem tudott magán uralkodni. Egyszerűen képtelen volt rá. Csomagjával együtt bementek a szobába. Ledobta a barna padlóra a táskáját.* - Aludhatok a felső ágyon? Mindig is szerettem ott aludni! *folytatta, de emlékeztette magát, hogy talán a sok beszéddel egészen megrémíti a lányt, és még az ő társaságát is elveszti. Ezért becsukta száját, és gondolta, hogy majd hagyja a lányt beszélni. Hisz még nem is igazán ismerték egymást.*
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. december 20. 19:38
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 20. 19:52 | Link

Lethifalva - szobafoglalás

Mi maradt meg Bécsből? Töménytelen mennyiségű kép. Imádok fényképezni, így aztán szinte minden percet ezzel töltöttem. Sétáltam egy nagyot, fényképeztem bent is, a többieket is, a helyet is. Aztán persze kipróbáltam mindent, amit ki lehetett, ha már rávettem magam, hogy eljöjjek, akkor már bizony élvezni is fogom. Nem úgy van az, hogy nem. Eddig nem is nagyon bántam meg, még ha annyira nincs is társaságom. Jól elvagyok magamban is, néha váltottam pár szót azzal, aki szembe jött, vagy az étkezések alkalmával a szomszédjaimmal, de ennyi. Este olvasgattam, és már itt is vagyunk, a következő állomásnál.
Reggel egész korán keltem, aminek nagyon örülök utólag, hiszen Mira ébresztése enyhén vadnak hatott, és biztos vagyok benne, hogy ha én is akkor kelek, amikor a többség, akkor jól meg is átkozom. Így viszont volt alkalmam egy kényelmes fürdőt venni, a hajam oldalra fonni, kiválasztani, hogy mit veszek ma fel, és az éjjel, illetve reggel még használt cuccaimat összepakolni. A többiek előtt már a találkozási pontnál voltam, így volt alkalmam megfigyelni másokat, akik szintén itt szálltak meg, illetve pár kómás fejet a mieink közül.
Kicsit lemaradva fényképezgetek itt is, ezen a csodaszép helyen. Mugliszületésű révén még nem volt lehetőségem hozzá, sőt Bogolyfalván kívül még nem jártam más helyen, ahol csak varázslók és boszorkányok jártak, így ez az egész egy újabb tanulási pont nekem. Jó lenne, ha lenne valami mágusvilágról könnyen, gyorsan, mugliszármazásúaknak óra is, biztos, hogy nagy lenne az érdeklődés rá, hiszen a diákok igen nagy része hasonló hozzám, vagy félig, így van még mit tanulniuk. Nekem is, pedig már öt éve a varázsvilágban töltöm az évem nagy részét.
Mikor végre beérkezünk megállok valahol a tömegbe, majd jobbra nézve Noelt, balra nézve Bálintot ismerem fel a mellettem állókból. Aztán jön a szobabeosztás. Van egy egész szintünk, és kettesével lesznek a szobák. Szuper. Már indulnék is eddigi szobatársam felé, amikor közlik, hogy nem ő lesz az. Egy pillanatra megtorpanok, mert az első gondolatom az, hogy fogalmam sincs, kicsoda Carl, a második meg az, hogy rájövök, mégiscsak tudom, ő a tanár, aki most nem tanárként, de velünk van. Mintha valami rosszba sántikálnék, hogy pont mellé osztanak be, holott nem is, de a végén csak szélesen elmosolyodok a férfi felé. Nem lesz ez olyan rossz. Sajnos engem már nem tanít, mivel már végzős vagyok, de a tárgyát érdekesnek tartom.
A kulcsot elvéve indulok a szobánk felé, majd belépve a férfi felé fordulok. Egy pillanatra megállva, hiszen nem tudom, hogy magázzam-e vagy tegezzem, elvégre erre annyira nem figyeltem oda, de ha elszúrom, úgyis kijavít.
- Alul vagy felül szeretne aludni? Én elég korán kelek és sokáig olvasok, szóval, ha ez zavarja, akkor szerintem jobb, ha maga alszik fönt. Csendesen közlekedek.
Ezt még fontos, hogy hozzátegyem, mert nem akarom, hogy azt gondolja, akkor most nekiállok itt trappolni, mert az nem szokásom.

Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 20. 20:16 | Link

Lethifalva


 A Bécsben töltött rövid idő gyorsan, és számára kimondottan eseménymentesen telt el. Rengeteg helyen jártak, de őszintén nem ragadta meg semmi különleges a figyelmét. A legtöbb időt a nappaliban töltötte Wendy és egy jó könyv társaságában, néha-néha pedig bemerészkedett Amirához egyet beszélgetni vele, de ennél több mozgást nem lehet észlelni felőle.
 Mikor reggel Mira benyitott egy mosolygós jó reggelt-tel köszöntötte, már az ágyon ülve, felöltözve és becsomagolva, az alvó kiscicával az ölébe. Aznap lezserül öltözött, egy egyszerű sötét farmert kombinált egy világos színű, ugyancsak denim anyagból készült ingel. A bordó sálját még a nyakába dobta, majd egy barna magassarkú mellett döntött, mely illett a kis táskájához, és még magasabbá tette. Hamarosan helyszínt változtattak, és Lethifalván kötöttek ki, ez lévén a következő célpont. A feketeség gyorsan lerendezte a dolgokat a kissé barátságtalannak tűnő férfivel, majd felolvasta a szoba-beosztást. Tiff kis fintorral nyugtázta, hogy egy Eridonossal kerül egybe. Hiába, egy rellonos háztársával még megfér valahogy, de egy olyanal, aki teljes mértékben ellentéte...Ez érdekes lesz. Nem kellett sokat várnia, hamarosan elébe szökkent egy jókedvű kiscsaj, aki azonnal bemutatkozott, és egy szusszra elhadart vagy három kérdést. Tiff kicsit tétován nézett rá, majd sokkal lassab beszédmóddal válaszolgatni kezdett neki, közben megközelítve a lakosztályukat.
-Tiff. A hármasba megyünk, és nem, én sem tudok síelni. -idáig jutott mikor benyitott a szobába, ahol fából készült, kellemes árnyalatú emeletes ágyakra bukkantak, s az elsősből már buggyantak is ki az új szavak.
-Persze, ott alszol, ahol akarsz -fejezte be sóhajtva, s megpróbált az arcára erőltetni egy halvány mosolyt. Talán nem kéne ilyen gorombának lennie. Hisz szegény lány csupán elsős. Valahogy az "egye fene" ötletet támogató kisördög erősebb volt ez alkalommal a vöröskébe, így ejtette a gondolkodási menetet azt illetően, hogy hogy legyen minnél kedvesebb. Az Eridonos vagy megszokja, vagy...csinál amit akar. Nem Tiffany dolga.
 Elhelyezdett az alsó ágyon, bőröndjét az ágy széléhez fektetve, s kiszabadította az apró mágikus kalickából Wendyt, aki kicsit félve mászott ki az új helyen. A kismacska mindig megilletődött, mikor kis dobozából egy új helyszínen mászott ki, de már lassan kezdte megszokni, és egyre bátrabban fedezte fel az új területeket.
-Remélem nem zavar -ennyi telt a vöröskétől, de legalább pár szót intézett Emmához. Ha a lánynak macskaszőr allergiája van, vagy fél tőle, vagy kitudja milyen baja van, muris négy nap lesz, az biztos.

Ruha
Wendy
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 21. 10:28
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 20. 20:48 | Link

Téli kirándulás - Lethifalva
Szobafoglalás - Elliot.

Bécsben egész jól telt az elmúlt kép nap. Elvolt ő, mint a befőtt, ráadásnak még Izé is talált magának barátot Mogyoró személyében. Az éjszaka egy részét most is sikerült egyébként átbeszélgetni, így kicsit nehezen ébredt reggel, de szerencsére még viszonylag időben. Na jó, kicsit azért kellett kapkodnia, hogy ne félkész állapotban kelljen nekivágni a következő helyszínre vezető útnak, de sikerült összeszednie magát és időben érkezni, hamarosan meg már a következő helyszínen találhatják magukat. A szabályok már ismerősek, a szobabeosztás hallatán meg nehéz nem elvigyorodni, a szája szeglete csak felfele akar görbülni. Most jónak tűnik ez így. Fél vállára vetve a táskáját el is indul a szobájuk felé, közben már a kabátját gombolja ki - mert valami más értelmetlennek tűnő hirtelen ötlettől vezérelve odaát begombolta állig. Amennyiben Elliot előtte járna, akkor gyorsít a léptein, hogy utolérje, ha meg nem, hát bevárja a szoba előtt, majd kinyitja az ajtót, belép, és majdhogynem szájtátva megáll a szoba közepén.
- Wow, egy ilyet otthon is elfogadnék. - jegyzi meg, majd a fiú felé fordul máris kérdő tekintettel nézve rá.
- Hol szeretnél aludni? - teszi fel a kérdést is, amit a tekintete már megelőlegezett az imént, majd csak a kapott válasz függvényében pakol le a szabad ágyra, mert neki most tényleg mindegy, hogy lent vagy fent alszik-e. Leveti a kabátját, szabadon engedi Izét a padlón, hadd futkorásszon kicsit, miután egész idáig a zsebében nyomorgott, majd leül a létra második fokára lazán hátradőlve és végre lerúgja a bakancsait is.
- De jó, hogy itt kétágyas szobák vannak. Már kezdett kicsit elegem lenni a sok szobatársból tegnapra. Te nem érzed úgy, hogy egy-két lány annyira cuki tud lenni, hogy az már bőven meghaladja a jó minden elviselhető mértékét? - kérdezi, kissé elhúzva a száját a meglátástól, amit éppen közölt, a másik véglet meg ugye a határozottan agresszív változat lenne, de valahogy azt még mindig jobban viseli rellonos lévén. Felkönyököl a térdére, kissé elgondolkodva pislog maga elé egy fél percig, aztán a homlokára csap.
- Olyan lüke vagyok. Most jut eszembe, hogy elkérhettem volna anyu egyik fényképezőgépét... hajj... mennyi jó képet lehetne csinálni pedig. Mindegy. Van valami terved mára? - vált hirtelen témát, és bár igyekszik most ezt csak olyan mellékes témaként kezelni, dehogy az. Nagyon is érdekli, hogy mit szeretne csinálni ma a fiú, hátha legalább egy-két pontban még egyezik is az ő elképzeléseivel.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 20. 20:49
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 20. 21:24 | Link

Téli kirándulás - Lethifalva

Egész jól kezdődött ez a kirándulás, legalábbis eddig még semmilyen baki, vagy rossz dolog nem történt. Úgy érzem jó döntés volt eljönni, mert mintha kezdenék kilábalni a depiből, vagy tudomisén. De a tény az tény, hogy jobban érzem már magam. És még Mogyoró is új barátra tett szert, egy Izé névre hallgató kis egér képében. Látszólag nagyon megkedvelte a kis egeret,aki első találkozásunkkor sikeresen a szívbajt hozta rám. Bécs nagyon jó volt szerintem, csak kár, hogy nem tudtam, tudom megörökíteni sehogy ezt az egész kirándulást, csak az emlékeimben marad meg. De hamar eljöttünk onnan, ugyanúgy a kandallón keresztül, és egy másik faluban kötünk ki, ahol már a hó is esik. És milyen szép az egész. Na, itt fogok megtanulni síelni, vagy épp kitörni a bármelyik csontomat. Ombozi ötlete, hogy valamelyik este átmehetnénk az ő szobájukba beszélgetni egy kicsit, jól esik, úgy látszik ő is meg akarja beszélni az akkor történt dolgokat. Vagy csak látja rajtam, hogy én igen, és mással ezt nem igazán lehetne megbeszélni. Na mindegy is.
- Az jó lenne Ombozi. Mindenképp át fogok, fogunk menni. - mosolyodom el.
A szobánkban aztán lepakolok, és ha Vani beleegyezik, akkor elfoglalom a felső részét az ágynak, de egyszerűen
nem bírok megmaradni a fenekemen, valamit csinálnom kell, csak még nem tudom mit. Így hát átcaplatok Ombi, és Ly szobájába, vagyis csak az ajtófélfa mellől kicsit bekukucskálok, és kopogok is, hogy időben befejezzék, ha olyat csinálnának, amit én nem akarok látni. Aztán kicsit beljebb merészedem, pontosabban megállok a küszöbön, és onnan nézek, egy halvány mosollyal az arcomon, aztán végre sikerül megszólalnom.
- Sziasztok! Nem jöttök síelni? Vagyis..... Hogy pontos legyek, nem jöttök megtanítani egy béna gyereket síelni? Persze ha tudtok. Ugye tudtok? - Nézek reménykedve a zöld-kék párosra, egy aranyos mosoly kíséretében, a válaszukra várva. Remélem legalább az egyikük tud síelni, vagy ami még jobb lenne, hogy mindketten tudnak. Akkor már eggyel nagyobb annak az esélye, hogy nem töröm össze magam, bár ez még így is kétes, hogy mi lesz majd. Ha beleegyeznek, hogy jönnek síelni, rögtön fel is kapom a kabátom, és már indulhatunk is.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 12:48 | Link

Téli kirándulás - Lethifalva

A Bécsben töltött napok minden bizonnyal bekerültek élete legszebb emlékei közé: nem hiába volt egyik kedvence az osztrák főváros, ott-tartózkodásuk alatt sem okozott csalódást a fiataloknak. A legörömtelibb pillanatokat azonban mégsem a vásárban töltött órák okozták Lyra számára, hanem az összebújós esték, átbeszélgetett éjszakák, lusta hajnalok egy bizonyos rellonossal. A kirándulás minden percét kihasználták Noellel, hogy együtt töltsék idejüket, melynek köszönhetően a levitáson még sosem érzett kiegyensúlyozottság uralkodott el. Ajkairól nem volt letörölhető az állandó kis mosoly, még a szokottnál is türelmesebb és derűlátóbb volt és szinte lehetetlen volt bármivel is felidegesíteni.
Miután kiléptek a kandallóból és megindultak, hogy elfoglalják szállásukat, Lyra - természetesen - ismét párja mellé csapódott, hogy csak helyeselve bólogasson annak megjegyzésére a falura. Amira ismét hosszas monológba kezdett, hogy mit szabad és mit nem, majd a szobabeosztások részletezésébe ment bele. Amint meghallotta Noel nevét, közvetlen a sajátja után, egy apró csípést érzett meg alsóbb részein, melyet egy kevésbé finom oldalba könyökléssel viszonzott - ám cinkos vigyora felragyogott arcán. Közös szoba? Mi lesz még itt...
Az eligazítás után rellonos társa Keikóék felé kezdte húzni a lányt, ő pedig odaérve mosolyogva biccentett két háztársának. A fiú áthívta hozzájuk őket, arra hivatkozva, hogy meg kell beszéljék a barlangos dolgokat a kis japánnal. Lyra hallott már pár rövidebb szakaszt kalandjukról, azonban, ha nem túlságosan személyes a téma, most talán bővebben is kifaggathatja barátait a részletekről: égett a kíváncsiságtól, eddig őt valahogy elkerülték a hasonló izgalmak - bár talán nem is bánta annyira ezt.
Miután megállapodtak a későbbi találkában, megindultak, hogy bevegyék szobájukat, amely ha lehet, még a bécsinél is jobban elnyerte a levitás tetszését - és nem csak azért, mert itt kettesben lehettek. Ámuldozva futtatta végig ujjait a nyers fa ágykereten, miközben vigyorogva szemlélte szokatlanul pörgő - szinte viháncoló - párját.
- Az alsót választom, de csak hogy ne ess nagyot, ha este lerugdoslak.
Ártatlan kifejezéssel arcán, bájosan pillogott a másikra, majd miután mosolya újfent megjelent vonásain, lendületesen rámászott az immár fekvő rellonosra. Lecsüccsent a hasára, lábaival megtámasztotta magát a teste mellet és úgy bámult le rá pimaszan csillogó szemekkel.
- És ha mégis megmaradsz valahogy mellettem, azt mondanom se kell, hogy a takaró az enyém.
Mielőtt bármit válaszolhatott volna a fiú, ráhajolt ajkaira, hogy egy hosszú csókot lopjon tőle. Kezdett belelendülni a dologba, mikor meghallotta a bátortalan kopogást. Kénytelen-kelletlen szakította el ajkait a másikétól, majd egy játékos fintort követően felnevetett, és elhelyezkedett egy kevésbé kompromittáló pózban az ágyon - pont jókor, hogy a belépő Keinek már ne legyen mitől zavarba jönnie.
- Hát, nem mondom, hogy nem tudok, mert próbáltam már, de szerintem mindnyájan nagyobb biztonságban leszünk, ha inkább Noel tanítgat. Egyébként persze, menjünk!
Nyomott még egy gyors puszit barátja arcára, majd felpattanva indult meg, hogy felvegyen egy síeléshez alkalmasabb csizmát és kabátot. Végezve az öltözködéssel betársult Keiko mellé az ajtóba, onnan pillantott vissza, jön-e sárkánya is.
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 21. 19:33 | Link

Téli kirándulás - Lethifalva

*Miután új szobatársammal betértünk a hármas számú szobába, lepakoltam a felső ágyra. Úgy vettem észre, hogy rellonos barátnőm inkább csak egyedül szeretne lenni, ezért elkezdtem a falétrán felfelé mászni. A nagy táskámból sorban húztam ki a dolgokat. Keresett valamit, de persze a tárgy a legalján volt. Kipakolt egy kék farmert, majd egy feketét, és így tovább. Aztán jöttek a felsők. Mikor már mindent kivett belőle, már csak pár tárgy maradt a ládában. De azok közül már kitudta választani azt, amit keresett. Egy könyvet, amely nem volt más, mint a lány kedvenc könyve a Vámpírakadémia. A könyv tetején egy vörös hajú lány volt, mivel a könyvsorozat második részét hozta magával. Belelapozott volna, de az alsó ágyon levő lány megszólalt, mire ő lenézett. A haja az arcába borult, így éppen hogy látta a kis, vörös színű macskát.*
- Egyáltalán nem zavar! Sőt, tetszik, hogy végre láthatok egy állatot is. Mindig is szerettem őket! *mosolygott, de nem akart nagyon rámenős lenni, így inkább a helyén maradt, és nem rohant rögtön a macskához, hogy megsimogassa a buksiját.*
- Hogy hívják? *kérdezte hogy legalább beszélgessenek egy kicsit. Közben szépen elkezdte visszafelé rakosgatni a cuccait a zsákba. Közben a szeme megakadt az egyik ruhadarabján, amit nagyon régen látott már. Teljesen elgondolkodott azon, hogy hogyan alakíthatná át azt a pulóvert. vajon ha kicsit megvágná néhány helyen, akkor jobb lenne, vagy csak rontana a helyzeten?
Hirtelen észbe kapott, hogy valószínűleg elég furán nézhetett ki, ahogy csak a pólóra mered vagyon koncentrálós fejjel. Hát igen, ez rá vallana! Mindig hülyét csinál magából mások előtt. Miért elsős még?  Ha nem lenne, akkor nem kéne azon paráznia,  hogy ki hogyan vélekedik róla.
Leeresztette karját, és újra elkezdett pakolni. Közben még mindig agyal a sok butaságon, amik még mindig az idegpályáit támadták.*
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. december 21. 19:34
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. december 21. 21:50 | Link

Lethifalva - Andine

 Elsőre meglepődtem a szobabeosztáson. Az eddigi vegyes összetételű szobák után furcsa volt, hogy egy diáklányhoz osztottak, de komoly bizalmat feltételez, ami megnyugtató. És természetesen jogos is.
 Látszólag Andine-t sem zavarja a helyzet, így én is örülök szobatársam személyének. Felajánlja, hogy az emeletes-ágy felső részén aludjak, amit rögtön el is fogadok:
-Szeretek felül aludni! Otthon nem kétszintes az ágyam -a mondatot inkább nem folytatom. Sokszor túlságosan is eltudok veszni az apróságokban, és képes vagyok igen sokat beszélni olyan részletekről, amik nem is fontosak. - Én is sokáig olvasok, de néha nem árt egy kis szintváltoztatás. Korábban földön is aludtam gyakran - mosolygok, bár tudom, hogy ez nem egy kimondottan megnyerő mondat. Nem is annak szánom, csak szeretek viccelődni az elmúlt évek emlékén.
-Tudsz síelni? - közben már fel is pakolok a helyemre. - Én nekem egész jól megy, mindig is jobban élveztem mint a seprűs utazást.
 A seprű-érzékem mindig is hagyott kivetnivalót maga után. A labdajátékok úgy szintén; de a vívásban és a síelésben mindig örömömet leltem.
 A körülöttünk lévő szoba egyébként tiszta, jól fűtött, nagyon otthonos. Nem rosszabb csöppet sem, mint a bécsi szállásunk, pedig ott fényűzőbb a fogadtatás, akármerre lép az ember. A bőröndömből kipakolva előkapom az épp olvasott könyvemet. Nagyon izgalmas, bár mugli-írta, ami sok varázslóban fenntartásokat kelt. Én valahogy mindig is jobban szerettem a mugli irodalmat. Tetszik, ahogy körvonalazódik a varázstalanok előtt, a láthatatlan világ. És az is tetszik mennyire nagy áhítattal képesek róla írni, még így is, hogy nem látják. Talán pont azért... A tudásnak ára van. Lényeg a lényeg, a takaró gyűrődik; a könyv leesik. A címet könnyedén kilehet venni, a padlóról felfele néző fedőlapról:
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton.
-Khm... Hoppá- már le is pattanok és felveszem a földről a megszentségtelenített, de fantasztikus regényt. - Te mit olvasol éppen?
Hozzászólásai ebben a témában
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2013. december 22. 20:43 | Link

Téli kiri, előbb Bécs, majd Laktózfalva, Tita

Bécs

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kirándulás, és én pont abban vagyok. Jaaa, akkor nem is volt, hanem van és tart és lesz. Háhá, és ez annyira szuper, mert nem egyedül megyek, hanem a DÖKkel, meg mindenféle diákokkal, köztük a hercegnőmmel Titával. A szobabeosztás szuper, nagyon kis aranypofikkal kerültem egy szobába. Tita pedig velem fog aludni, legalábbis egy emelets ágyon, mert nagyon örül, hogy ott aludhat, ahol én. Én meg nagyon örülök, hogy ott aludhatok, ahol ő. Tehát mi nagyon örülünk, hogy ott aludhatunk, ahol a másik. Tehát, az alvásunk örülése, a másik alvásával nagyon jó! Kezdem nem érteni, de üsse kő, mindegy is!
- Juppí, én is így gondoltam! Elhiszed? – kérdezek vissza, és nézem, ahogy Titu elfoglalja a magaslati pontot. Biztos szereti az ózondús levegőt, azért szeret fent lenni. A magam részéről maradok odalent, mert nem szeretnék leesni olyan magasról. Tita elindul lefelé, én pedig elkapom őt, mielőtt annyit mondana, hogy megszentségteleníthetetlenségeitekért!
- Gyere hercegnőm! – kapok az alkalmon és megpörgetem, ahogy Titus a karjaimba ugrik. Egy kicsit még tartom, a szépséges szemeibe nézek, tényleg olyan kishercegnő, akiért érdemes megküzdeni a gyilkos pockokkal.
- Menjünk enni, biztos finom gombócokkal várnak minket! – vigyorgok és elkapom a kezét, és elindulunk ugrabugrálva ebédelni. Hú, tényleg nagyon finomak az ételek, csak egy kicsit mások, mint a kastélyban. Ezek inkább állnak hozzám közelebb, mint a magyar ízek, így aztán degeszre tömöm magam.

Másnap Tita már húz, von a buszhoz, én meg kissé kómásan hagyom, hogy irányítson. Alig két-három berendezési tárgynak megyek neki, ami ilyen állapotban nekem rekord. Zötykölődünk és én félvigyorral nézem, amint járnak a fogsorát védő színes ajkai.
- Én is örülök neked, és képzeld! Én is örülök! Hát, biztos veszek neki hógömböt, mert azt Nini nagyon szereti, aztán még meglátom! – újságolom el a műhelytitkot az én legkedvesebb hugicámról. Jó lenne, ha itt lenne, de nem ért rá, valami baj volt az új zoknijával. Az pedig veszélyes üzem!

Lethifalva

A bécsi napok pillanatok alatt elrepültek, én pedig ígéretemhez híven vettem Leonienak legalább 20 fajta hógömböt. A tértágító bűbáj miatt a zsákom még mindig nagyon könnyű volt, mégis majd ki csordult, a sok mindentől – főleg édességektől -, amiket beletettem út közben. Alig maradt már pénzem, de sosem érdekelt igazán, hogy mennyi van. Most az volt a helyzet, hogy inkább eltettem a maradékot, mert hátha akad még valami a lányoknak, meg Titának, amit még mindenképpen meg akarok venni. Újabb kandallós utazás, és máris megérkezünk egy gyönyörű helyre, sőt egy szobába kerülök a hercegnőmmel. Nyelek egy nagyot valamiért, és a szívem is jobban rákezd a dörömbölésre odabent, az is lehet, hogy valami bajom van. De pár perc elképedés után semmi sem történik, így vidáman kocogunk be az új szállásunkra.
- Aztadegyönyörű! – mondom így egybe, és az állam keresgetem. Olyan csudaszobákkat kapunk, hogy azt már el sem lehet képzelni.
- Tita, én nem tudok síelni, de kipróbáljuk? – nézek lelkesen a lányra. Nem lehet valami nagy dolog, láttam, hogy kisgyerekek is vadul száguldoznak le a havas lankákon.
- Hol szeretnél aludni? – leteszem a táskám és kiveszem a szőrmókom terráriumostul és e a kis éjjeliszekrényre teszem. Világot lát a kis drága, be is dobok neki egy kis apró egérkét. Sajnálom a kis fehérkét, de valamit ennie kell az én tüneményemnek. Az aranybogarak száma kettő a szobában, mert Tita is nagyon édes, ennél jobb kirándulásom még nem volt!
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2013. december 23. 13:32 | Link

Téli kirándulás
Lethifalva - Szőke, majd Keiko

Túlzottan is kecsegtető a tény, hogy egy szobába kerültek a levitás királylánnyal, és ezalatt a pár nap alatt senki sem fogja őket felügyelni, senki sem fog utánuk leskelődni, és igazán, a maguk valójában lehetnek szabadok. Hogy ez mit jelent, az egyelőre még a rellonos diáknak is kérdés, mert nem ismeri szerelme határait, nem tudja mit lehet, és mit nem, de az is igaz, hogy cseppet sem tart az elutasítástól. Olyannyira tisztában van saját hatásával, és cselekvő kisugárzásával, hogy tudja: előbb utóbb eléri, amit akar. Ugyanakkor megfordul a fejében, hogy ez a szobabeosztás csupán valamilyen piszkos tréfa, és nemsokára kopogtat faajtajukon Amira, miszerint összetévesztette a neveket, és a kedves helyett majd még a jóslástan professzorral kell osztoznia az aprócska szobán. Na meg még mit nem. Akkor inkább alszik a nappaliban, mintsem hallgassa boldogtalan jövője halovány képeit. Szomorú igazság, de valódi áltudománynak tartja a jóslástant, és nem is érti, hogyan foglalkozhat ilyesmivel Tender professzor, aki egyébként egy szimpatikus ember benyomását keltette benne.
- Ó, valóban? - nevet fel fejét csóválva a lány kijelentésén, hiszen elképzelni sem tudja, hogy Lyra éppen most fossza meg magát, és a rellonost a közös alvás lehetőségétől, amikor arra éppen hogy a felsőbb vezetőségtől kaptak engedélyt, s ezáltal szabad utat. - Megnézem én azt, ahogy lerugdosol magad mellől.
Kacéran vonja fel szemöldökét, kihívón, és magabiztosan, ám ahogy a gyönyörű lány megközelíti, és teljes tudatában nőiségével ráül hasára, azonnal elnémul. Felpillantva keresi meg a tengertükröket, és le sem veszi róluk tekintetét. Kezeivel a kecses derekat simítja, majd szinte meg sem hallja, amit Lyra mond az ágyról, takaróról, és róla, már érzi is forró csókját. Felszusszan egy pillanatra, de a következőben jobbja a szőke tarkóját tartja, hogy abba ne hagyja, ez így számára pont tökéletes. Elvesz ezekben a pillanatokban, olyan helyekre zuhan, vagy éppen magasodik, ahol ezidáig nem járt, de most, hogy napról napra jobban ismeri, többé nem akar nélkülük létezni, és többé nem akar Lyra nélkül lenni. Gondolatai kószák, és olyan gyorsan peregnek a fantáziaképek csukott szemei előtt, hogy azok kivehetetlenné és követhetetlenné válnak. Csend, és béke, tűz, és agresszió fonódik össze, amikor egy kintről érkező hang, a kopogtatás zavarja meg feszült viszonyukat. Ő mintha meg sem hallaná, úgy folytatná tovább elkezdett játékukat, de királylánya elszakad szájától, és leszáll róla, hogy az érkezőnek ne ebben a formájukban kelljen őket látnia.
~ Nagyszerű, megérkezett Amira a jóslástan királyával, és jöhet a szobacsere. Tudtam. ~
Gondolataira egy hangos nyögéssel felel, egyúttal karjaival Lyrába kapaszkodik, húzza ismételten magára.
- Ne, ne, ne, ne, ne - mondja, mint egy rossz, hisztis gyerek, és nem hajlandó kinyitni szemeit. - Nem érdekel ki jött, nem fontos, csak gyere vissza, az előbb olyan jól elhelyezkedtél...
Aztán benyit Amira helyett a japán lány, és bár nem huppan közéjük - talán tudja, hogy mit szakított félbe -, várhatott volna még egy órácskát. Noel sóhajt egyet, és rávigyorog az ajtófélfának támaszkodó lányra. Beletúr hullámos hajába, feláll, kinyújtóztatja ellazult, elálmosodott tagjait, és még egy utolsó csók után csomagjához sétál, hogy sífelszerelését előszedvén, melegebb öltözéket öltsön.
- Figyeljetek arra, hogy odakint hideg van, és alá kell öltözni a síruhának - mondja a lelkes lányoknak, aztán elmosolyodik, és síszemüvegét előkapva már indulhatnak is.
A kinti hideg számára nem dermesztő, vagy rémisztő, sokkal inkább indítja be nyálelválasztását, és saját lelkesedését is. Él, és hal a téli sportokért, szerinte ezek nélkül túl sem lehetne élni ezt az amúgy zord, depresszív évszakot. Lyra mellett halad, egyik kezével öleli derekát, másikban vastag kesztyűjét, és szemüvegét tartja. A síparadicsom, és pályái nincsenek messze szállásuktól, és az út alatt a fiú lélekben már nincs is társaságával, sokkal inkább csatolja léceit fel, hogy aztán belevethesse magát a súlyos lejtők élményeibe.
- Öltözzetek, aztán már itt sem vagyunk - jelenti ki a sífelszerelés kölcsönző előtt, majd belép az üzletbe, és szaporán, sok tapasztalattal választ magának cipőt, és lécpárt. Az üzletben szívélyes segítség fogadja őket, akihez bátran fordulhatnak, ennek ellenére a rellonos saját feje után megy, és Dynamic, francia léceket választ magának.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 23. 13:33
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 24. 00:30 | Link

Lethifalva - Tender prof

- Akkor jó. Nekem sem, az volt régen, amikor a húgom mindenáron hozzám akart költözni, de szerencsére nem tartott sokáig, ő navinés, én rellonos, szóval nem nagyon működött a dolog.
Szeretek én is elveszni az apróságokban, így nem hibáztathatom a másik felet, sőt örülök, hogy nyitott személy, nem pedig egy mufurc alak, aki azért jött, hogy mindenkit fenyítsen. Az ilyen embereket nem szeretem, elveszik mások szórakozását. Az pedig, hogy a húgommal nem fértünk meg, nem teljesen igaz. Az elején jó volt, csajszoba, csak aztán ő inkább tanulni szeretett volna, én pedig énekelgetni, a kettő pedig ütötte egymást. Ebből csúnya veszekedés lett, az első és talán az utolsó is, ő pedig visszament a saját szobájába. Jobb is így, meg az is, hogy a testvéreim más házban vannak, nem hiszem, hogy tolerálnák az életvitelemet, és abban is biztos vagyok, hogy megérteni semmiképpen sem értenék meg. Jobb ez így, jobb, hogy tudatlanok, és mindenkinek a saját házán belül marad a magánélete.
- Én is aludtam ott, jót tesz a hátamnak. Régebben nagyon görnyedten jártam, aztán egyszer megláttam egy képen, és leszoktattam magam róla. Akkor aludtam a földön, sokkal jobb érzés volt reggel felkelni.
De jó ezt végre elmesélni! Nem is tudom, mióta szeretném már ezt megosztani valakivel, de eddig féltem, hogy a másik fél nem néz teljesen normálisnak, pedig komolyan jót tett. Aztán egy időben csak matracom volt, nem szerettem a magas ágyakat, majd lett egy alacsony ágykeretem hozzá, olyan, aminek a végére tudok pakolni, mintha valami evolúciós fejlődésről lenne szó. Nem tudom egyébként honnan jött az ötlet, biztos valami tinimagazinban olvastam, hogy csodákat tesz. Régebben faltam az ilyen újságokat, mert a sok furcsa rész között, mindig lehetett kincsre bukkanni. Ilyenek a házi készítésű sminkek, pakolások, melyeket azóta is szívesen készítek, és akkor ez a földön fekvés se volt rossz.
- Tudok, és szeretek is. A seprűt nem szeretem. Tériszonyom van, és elég durvának tűnik, ha a kviddics részét nézzük. Örülök, hogy már nem kötelező a repüléstan, elég sokat szenvedtem vele az első években, mert a gyakorlaton mindig csak bukdácsoltam. Inkább igyekszem nem főbenjáró bűnöket elkövetni, vagy csak olyat, aminél lehet mugli tömegközlekedéssel is menekülni.
Ott még helyzeti előnyöm is lenne, hiszen a muglikat sokkal jobban ismerem a származásom miatt, mint a varázslókat. A buszt itt nem szeretem, mert gyors és rosszul leszek tőle, a seprű magasan van, talán csak a vonat az, amiben eddig nem találtam kivetnivalót.
- Inkább a mugliasabb sportokat szeretem. Lovaglás, vívás, tánc. Ezekben sokkal könnyebben és otthonosabban mozgok.
Szerencsére más is van ezzel így, szóval gyakorolni is tudok. Jó a lovaglást nem, de a víváshoz van partnerem, a táncot magamban is tudom gyakorolni, ahogy az éneket is. Erről még mindig nem tettem le. Nem tudom még, hogy minek fogok tanulni, de az biztos, hogy az énekléssel szeretnék foglalkozni. Ehhez pedig már el is kezdtem a kapcsolatok kiépítését. Beszéd közben én is kipakolok, néhány édességet, forró csoki port, illetve fél tucat könyvet. Egyszerre többet is szoktam olvasni, ám most csak egy van folyamatban, amit reményeim szerint ma este be is fejezek. A leeső könyvért nyúlnék, de a férfi gyorsabb, így végül visszalépek, és helyette felveszem azt a könyvet, amit jelenleg én olvasok.
- Tessék, ő az. Lois Lowry, Nyáron történt. Nem olyan hosszú, és elég könnyű a nyelvezete, de szeretem az egyszerűbb könyveket két komolyabb között. Ön is váltogatja őket?
Hozzászólásai ebben a témában

Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. december 24. 22:01 | Link

Lethifalva
Lakótársam: Andine



Valahol mindig kellemetlenül érintett a testvéri téma. Nekem sosem adatott meg, hogy legyen; és ez frusztrált. Magányosnak születtem talán vagy nem is tudom. Ugyanakkor minden nézőpont kérdése... Nem feltétlenül van ez így, csak hajlamos vagyok félig üresnek látni a poharat, ami ugyanakkor félig tele van töltve. Abban is biztos vagyok, hogyha megadatott volna, hogy testvérem legyen, én sem ápoltam volna vele túl jó kapcsolatot. Legalább is a mostani formámban nem. Talán más ember lennék, ha lenne valakim a szüleimen kívül, akikkel ennyire egy vérből vagyok.
 Nocsak. A lány is szereti az egészségügyi témát, legalább is az alvásét mindenképp. Én magam sokat foglalkoztam az álomfejtéssel és a nyugodt, kellemes alvás előidézésével. Gyakran jógázom ebből a célból. Talán majd lesz alkalmam megosztani a tapasztalataimat új lakótársammal.
 -Nem. Sajnos ez nem közös pont - mosolygok. Én egy könyvet is nehézkesen tudok csak befogadni. Ha szépirodalom százötven oldal után kifolyik az agyam, ha valami szakmai, akkor már ötventől is. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy huzamra nem tudok befogadni egy nagydarab irományt, csak legfeljebb holtkóros módon létezem pár napig. Olyankor az óráim sem tudom milyenek: ösztönből tartom őket. - Mindig önelégült vagyok, amikor tudatomon kívül is képes vagyok közvetíteni. Igazi workaholic vagyok, ahogy az angolok mondják: munkafüggő.
 -Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk síelni? - gondoltam olvasni este is tudunk. - Ha nincs kedved, esetleg fürdőzni is lehetne, azt mondták mikor megérkeztünk itt van ilyen lehetőség. - tekintettel arra, hogy valószínűleg a többiek is velünk együtt szétszóródnak, nem éreztem a saját stílusom tolakodónak, de a biztonság kedvéért, azért nem tettem több ajánlatot.
 Akármi mellett is dönt, én biztosan szaunázni fogok este. Írországban megtapasztaltam milyen egy zord, rideg éjszaka után termálvízbe jutni. Azon a tájékon főként. Most persze jóval kényelmesebb és komfortosabb lesz. Jól fog esni utána az olvasás.
Utoljára módosította:Carl Tender, 2013. december 24. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 25. 15:55 | Link

Téli kirándulás, Lethifalva.

Az este leszögeztük Bátyussal, hogy Bécs egy nagyon szép város tele csodás épületekkel, de most mégis a legjobb az adventi vásár volt benne. Annyi édességet egy helyen még a cukorkaboltban sem láttam Bogolyfalván, amennyi itt volt, és bár a színekről nem tudom állítani, de ízben mindenféle választék akadt. Egy részüket végig is kóstoltam, aminek az lett az eredménye, hogy fél éjszaka fájt a hasam. Mondanám, hogy soha többé nem eszek meg ennyi édességet, de úgyis tudja mindenki, legfőképpen Misi, hogy ez tőlem olyan ígéret lenne, amit nem tudnék megtartani, és én nem szeretem nem megtartani, amit mondok, abban az esetben, hogyha azt Misinek mondom vagy anyuéknak. Nagyon lassan múlt csak el, de ma reggel megint túl álmosan sikerült ébredni emiatt, hiszen nem aludtam valami rengeteget az éjszaka, de majd ha megérkezünk a másik helyre, pótolom, ha rajtam múlik. Kávét hiába is kérnék, úgyis azt mondják, kicsi vagyok én még hozzá, ráérek. Nem is vagyok kicsi, elmúltam tizenhárom, de inkább nem fogok hisztizni ilyenért, mert éppen elég az is Đominicnak, hogy nincs jól ama hírhedt kviddicsmérkőzés eredményeként. Olyan kár, hogy nem láttam, pedig a nagy sárkányok állítólag csuda vadak voltak. Vajon mit szólnának a többiek, ha tudnák, hogy én is olyan zöld akarok lenni, akitől majd félnek? Olyan soknak tűnik még az az idő, amíg befejezem ezt az évet, és eloszt majd a süveg, pedig most a kirándulás napjai meg gyorsan telnek, túl gyorsan és főleg azok a percek, amíg folyamatosan ásítozva kimászok az ágyból. Misi már biztos kész van és arra vár, hogy induljunk, én meg még csak most kezdek szedelőzködni. Jó, hogy az este rávett a pakolásra. Nem is tudom, mihez kezdenék sokszor nélküle, akármilyen idegesítő is tud lenni, amikor noszogat, de mégiscsak ő a lelkiismeretem. Összeszedem magam, eljutok a fürdőig is, felöltözöm, majd vállamra veszem a táskát és mehetünk. Jetifalva, Lethifalva, mit tudom én, mi a következő állomás pontos neve, az a fő, hogy hó lesz ott meg sízni lehet. Egyszer azért inkább látnék még egy ágyat pillanatnyilag, csak jussunk el addig. Az utazás most sem telik sok időbe, megérkezésünk után nem sokkal pedig kiderül, hogy a szobabeosztás nem változott, úgyhogy már húzom is magam után Misit a csuklóját elkapva, és megyek Amira meg Đominic után. Beérve a szobába megint sikerült eltátani a szám, és meg is akad a szemem a lenti ágyon. Hatalmas, és mennyi párna van rajta, és még csak nem is esnék nagyot, ha netán rosszat álmodom, és túlságosan forgolódom. Azt be nem vallanám, hogy a magassággal sem vagyok mostanában különösebben jóban, mióta a fára mászás eredménye az lett a nyáron, hogy fennakadtam, és apunak kellett segíteni lejönni, inkább nem akarok most létrán mászkálni fel meg le, még ha nem is ugyanaz.
- Aludjunk lent. - fordulok a bátyám felé mutogatva, és ez most nem annyira kérdés részemről, hanem sokkal inkább javaslat, noha a szemöldökömet csak megemelem kérdőn. Egyelőre a földre pakolom a táskám, bár nem a szoba közepére kivételesen, megszabadulok a kabátomtól, meg a cipőmtől is, és máris kirepült a szememből az álom. Várok azért legalább egy bólintást a részéről, csak utána szólalok meg.
- Lehet lent? Legalább nem kell attól félni, hogy nagyot esnék, ha esek. Bár inkább nem esnék, csak ha sokat forgolódom, lehet... vagy lehet, hogy lerúgom álmomban Misit. Hm? - nagyon szépen próbálok nézni a mondandóm mellé és meggyőzően. Amíg a válaszra várok, addig is elnézem a párnákat. Melyikre is kéne lecsapnom?
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 26. 14:36 | Link

Lethifalva - téli kirándulás
Ruhácska

Nappali
Szervezői szoba
Szobák

Nem igazán emlékezett rá, milyen is ez a kis falu. Régen járt itt a családjával, de most sem csalódott. Amit az ablakból látott, az egyszerűen csodás. Egyre több, kis épület sorakozott odakint, egy igazi turistaparadicsomként szolgálva. A szervezői szobájuk szintén csodás.
Nem akart Mira dönteni arról, ki hol aludjon, hisz ott voltak az ikrek, rájuk hagyta a választást. A feketeségnek úgyis mindegy, hogy alsó vagy felső ágy. Végül elmosolyodva bólintott az egyik ikerfiú, talán Zsombi döntésére, jelezve, hogy ő személy szerint nem fog belekötni, csak a testvérén áll a döntés.
-Azt nem szeretnénk, ha leesnétek -tette hozzá a bólintáshoz kedvesen. Elég vicces lenne, ha az éjszaka közepén fentről a nyakukba zuhanna egy kiskölyök...
Lerakta a felső ágy alatti kis puffra a táskáját, és egy hajgumit kotort elő belőle, amit aztán a csuklójára rakott. Az itteni ablakon át egyenesen a sípályára lehetett látni, ettől pedig még jobban megjött a kedve a sporthoz.
-Van valamelyikőtöknek kedve síelni, vagy valamit csinálni odakint? -kérdezte lassan visszafordulva a három fiúhoz. Szívesen ment volna csak Domival, vagy az ikrekkel, de ha egyikőjük sem tart vele, egyedül is elszórakozik.
-Azt hiszem van ott a bérlő üzletnél egy édességes is -pár emlékkép feljött benne, és ezt meg kellett osztania a fiúkkal, ha már első nap is annyira édességet akartak.
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2013. december 26. 15:52 | Link

Téli kirándulás, Lethifalva, első sorban Kevinke
Viseletem

A bécsi két nap olyan hamar elment, hogy csak egyet pislogtam, máris sorakozni kellett a kandallónál, hogy valami igen érdekes nevű helyre menjünk tovább. Nagyon jól éreztem magam, az adventi vásár valami csoda volt! Kevinnel körbejártuk amit csak lehetett, és vettem pár apróságot a tesóimnak, meg azért anyuéknak is. A zsebeimet jól megtömtem csokival, jutott belőle még a táskámba is.
Nagyon havas volt a hely, ahová érkeztünk, de kicsit kétségbe estem, mert sosem voltam még síelni, nem szeretném most elsőre nyakam, lábam kitörni. Csendesen, szorosan a hercig mellett mentem a csapattal. Bevallom, jobban tetszett a szállás, mint a havas táj, talán mert egy kicsit megfáztam Bécsben, és sokat tüsszögök, meg orrhangom is van egy picit.
- Csodálatos - ámuldoztam egyet amikor kiléptünk a liftből. Nagyon szép és meleg, és családias volt az egész. Eddig is tudtam, hogy jó ötlet volt eljönnöm, de most már haza sem akarok menni. Az emberek is szimpatikusak, meg a szállások is, egyszóval minden. Már csak az érdekel, milyen itt a pizza.
Mikor elmondta Amira a szobabeosztást, felcsillant a szemem. Már megint egy szobát kaptunk Kevinnel, és most ráadásul kettőnké az egész, ami tök szuper, hülyéskedhetünk úgy, hogy nincs ki ránk szóljon.
Ugrándozva foglaltam el a szobánkat, természetesen a felső ágyra dobva a cuccaimat, aztán a hercighez fordultam fülig érő vigyorral, ezzel válaszolva neki. A sapkámat, sálamat, meg a kesztyűt odaakasztottam az ágy szélére, és megszabadultam a csizmámtól.
- Hát én...félek a síeléstől... - lesütöttem a szemeimet, és pirosló arccal másztam fel a masszív fából készült ágyra, onnan pislogva le a szanaszét hagyott csizmámra, meg a fiúra. Tüsszentettem kettőt, majd megráztam a fejemet, és bedugtam a kezem a zsebembe.
- Kérsz csokit? - kicsit összenyomódott a zsebemben, de még finom volt az a két bonbon, amiről elfeledkeztem. Valami laposabb alakban, de lefelé tartottam a kezemet, hátha elfogadja miután kipakolta az állatkáját.
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 26. 21:00 | Link

Lethifalva Törjük ki a nyakunkat - azaz síelni tanulás

Ahh, nem kellett volna még jönnöm, annyira tudtam. Csak megzavartam őket, és ez még számomra is zavaró, de azért annyira nem, hogy vörös legyek, mint a rák. Elvégre semmi olyat nem láttam, amit nem lenne szabad látnom. De akkor is, megzavartam őket. Még egy kicsit, mondjuk úgy egy-két órát simán maradhattam volna a szobankban, de neeeem, én inkább idejöttem alkalmatlankodni. Legszívesebben a fejemet verném a falba, de ezt sem teszem, mert az milyen hülyén nézne már ki, hogy én itt elkezdem a falba verni a saját fejemet. Nem, persze hogy nem azért nem csinálom, mert esetleg fájna, vagy bármi egyéb. Ugyan már, egy kis fájdalom kinek baj? Az sokkal nagyobb baj, ha hülyének néznek szerintem, bár nem hiszem hogy a kék-zöld párocskán kívül bárki más is láthatná, ők meg... Ki tudja? Talán ők is annak néznének.
Először azt hittem, hogy Noel el fog küldeni jó messzire, melegebb éghajlatokra, hogy minek zavartam meg őket, de nem tette. Nem, inkább csak rámvigyorog. Bár nekem ez inkább tűnt grimasznak... Mondjuk lehet, sőt biztos, hogy nem az volt, csak én vagyok már ennyire paranoiás. Na mindegy, a lényeg az, hogyne küldtek el, hanem jönnek ők is.
Komolyan, most úgy nézhetek ki - erős túlzással - mint valami gömböc, legalábbis én kicsit úgy érzem magam, mivel hogy a síruha alatt van még két, vékonynak nem mondható pulóver is. Viszont így legalább nem fázom, ami jó dolog, és ha elesnék, akkor már ki is vagyok párnázva a puha pulóverekkel, tehát duplán jó. Az üzletben segítettek kiválasztani, a számomra legmegfelelőbb lécet, és karattyoltak is mellé valamit, amiből sokat nem is értek, csak annyit, hogy ez jó lesz nekem, és kész, ezzel már le is van tudva az egész. És végül kimegyünk a pályákhoz, s én mindvégig Ombozit követem, és figyelek minden szavára, jó levitáshoz híven. A kezdeti lelkesedésem persze kezd apadni, és már kicsit félve nézek a pályák felé. Biztos hogy ez jó ötlet? Hát már nem vagyok benne biztos, de innen már nincs visszaút, úgy érzem.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 27. 00:57 | Link

Téli kirándulás - Lethifalva

Szobájukat hamar elfoglalták rellonosával, és ahhoz sem kellett sok idő, hogy igazán otthonosan érezzék magukat benne. Pillanatok alatt elmerültek egymás társaságában, és Lyra felfedezhette új kedvenc helyét is, mely sáránya hasa volt - igazán kényelmes ülőhelyül szolgált neki. Amikor mégis kénytelenek voltak megszakítani eddigi elfoglaltságukat a kopogásra tekintettel, Noel eddig tőle még nem látott nyavalygást mutatott be, egy óvodáshoz hasonlóan követelte vissza szőkéjét, aki csak nevetni tudott a másik nyafogásán. A japán lány megjelenésével persze fordult a hangulat, és immár a síelés iránti lelkesedéssel indult meg a kis csapat, miután mindnyájan alkalmasabb öltözetbe bújtak. A levitás hallgatott párjára, és rendesen aláöltözött a sícuccnak, így eddigi kinti felsője fölé még egy vastag, kötött pulóver is jutott, hogy véletlenül se betegeskedéssel pazarolja el ittlétük értékes perceit.
A szállásukról kiérve, rögtön a kölcsönző felé indultak, hogy ott aztán beszerezzék a számukra szükséges kiegészítőket - első sorban a léceket, persze. A lány rábízta magát a eladóra, aki hatalmas lelkesedéssel magyarázott neki, hogy miért is lesz tökéletes számára ez, vagy épp miben hibádzik amaz, ám mivel nem volt kimondottan otthon sí-témában, így csak kínos mosollyal ajkain bólogatott, majd megkönnyebbülten szusszantott, mikor kijutott a túlbuzgó segítsége karmai közül. A kölcsönzőből kilépve egyenest a pályák felé indultak, elöl a rellonossal, a két szfinx majdhogynem jól idomított kiskutya módjára követte a fiút.
Habár Lyra nem volt kimondottan reménytelen eset, ha sportolásról volt szó, még az igyekezete is megvolt a téma felé, a síelés valahogy sosem tartozott kedvenc téli elfoglaltságai közé. Imádta a telet, kedvenc évszaka volt a maga hófehér, vakító ragyogásával, és általában véve jó viszonyt is ápolt a hót igénylő kinti elfoglaltságokkal, azonban a léceken való siklás sosem lopta be magát a szívébe. Kényelmetlenül érezte magát velük, mintha csak korlátoznák a mozgását - ellentétben például a korcsolyával, amelyre szinte lába meghosszabbításaként tekintett.
Egy szó mint száz, ez alkalommal kénytelen-kelletlen rá kellett bízza magát a zöld ház tagjára, és csak remélhette, hogy az nem fogja kihasználni ügyetlenségét. Persze korábbi tapasztalataitól függetlenül még nem adta fel, hogy talán most fog megtörténni a csoda és érez rá a síelés igazi ízére, azonban nem sok reményt fűzött ehhez. Megérkezve tehát úti céljukhoz, tekintetét Noelre függesztette, úgy szólította meg a rellonost.
- Nos... Taníts, mester!
Az ártatlan pillogás most sem maradhatott el, azonban a vigyor már ott honolt ajkain, előre élvezte a pillanatot, amikor majd a zöld rá kell jöjjön, hogy két amatőrrel hozta őt össze a sors.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2014. január 5. 03:03 | Link

Carl

- Pedig pont úgy tűnt egy pillanatra. Sajnálom, akkor tévedtem.
Egy pillanatig se gondolom, hogy nem lenne képes rá, de aranyos tőle, hogy magyarázkodik a dolgot illetően. Halványan elmosolyodom, és egy bólintással jegyzem, hogy értem, amit mond. Érdekes lehet az élet így. Én nem tudnék ennyire elmerülni valamiben, mint ő, aki már rutinszerűen tartja a tárgyát. Nem is tudom, hogy lesz-e valaha olyan, amikor azt mondhatom, hogy ezt vagy azt már rutinból csinálom. Én még az ezerszer elkészített süteménynél is előveszem a szakácskönyvet, mert nem hiszek magamban. Elég szánalmas, tudom.
- Mi lenne, ha elmennénk síelni, aztán amikor már kellőképpen elfáradtunk, akkor szaunázni és fürdőzni? Ha már eljöttünk ilyen messze, szeretnék mindent kipróbálni. Gondolom a többiek, vagy legalábbis egy jó részük is ezt a tervet követi, így nézhetjük, hogy mekkorákat esnek. Az mindig vicces. Néha még én is elesek, főleg ilyen nagy kihagyás után. Utoljára talán a Bagolyköves éveim előtt voltam, és az se ma volt.
Ebbe eddig nem is szerettem volna belegondolni, hiszen az már öt éve volt. Eddig, mármint az előző helyszíneken inkább a környéket jártam be, és fényképeztem, ténylegesen síelni most először fogok megint, de nem bánom, kell a kihívás. Azért persze hozom a fényképezőm, hiszen minden pillanatért érdemes élni, ami itt történik, és síelés közben is biztos lesz néhány érdekes pillanat. A kipakolást gyorsan befejezem, majd a férfire pillantva szélesen elmosolyodok.
- Nos, indulhatunk?
Ha neki sincs több dolga, akkor irány a kinti világ. Nagy kaland lesz, tudom én de már nem bírok magammal. Régen éreztem ennyi lelkesedést, és ilyen pezsgő vért magamban, és most egyszerűen nem tudok nyugodt lenni. Mint egy kisgyerek az édességbolt nyíltnapján. Mindent akarok és most!

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek