36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. december 13. 15:25 | Link

Téli kirándulás
1. helyszín, Bécs


Álmodóilag: dec. 13-17.
SZJ-s: dec. 13-14.




Már korán reggel, pontosabban háromnegyed hétkor sietős léptek zaja törte meg az egyébként még békés kastély csendjét. Húsz fő igyekezett a Bejárati csarnokba, ki korábban, ki éppen csak hétre érkezve. A maradék kettő a faluban várta, hogy megérkezzenek, hisz két előkészítős is a csapattal tart.
A DÖK elnöke várta a kiránduláson résztvevő kis csapatot, akik számára csak akkor derült ki, mi az első úti cél. Egy gyors népszámlálás után már indultak is Bogolyfalvára, hogy a Minisztériumbeli kandallón keresztül hamar eljussanak a szállásukra, ami Bécs egy kis utcájában foglal helyet. Ebben a kis utcában legfőképp fél-máguscsaládok élnek.
Egyesével, és pakkokkal beletelt pár percbe, hogy mindenki a jó helyre kerüljön, persze a biztonság kedvéért Đominic ment elsőre, utoljára pedig Amira, hogy senki ne maradjon a faluban.

A megérkezést követően, mielőtt bárki elment volna a szobájába, sort kellett keríteni a szabályok, szobabeosztás, és programok elmondására.
Mikor ezekkel megvoltak, elkérték a szobakulcsokat, és a fiatal hölgy eligazította őket a folyosó végére, a szervezőket pedig az első emeletre.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 13. 15:26 | Link

Téli kirándulók - Bécs
Viselet

Nappali
Szobák
Kéthelyes szoba
Szervezői szoba

Nem éppen időben sikerült felkelnie Mirának, túl jól, és túl mélyen aludt. Tudta, hogy kelni kéne, de a "csak még öt percet" gondolat erősebb volt, így hatkor sikerült kimásznia az ágyból, és nagyjából negyven perc alatt kellett elkészülnie, és még becsomagolnia a kihagyott holmijait a táskájából. Nem nagy cuccal, csak egy kisebb utazótáskával indult útnak maga előtt lebegtetve. Cipője sarkának kopogását visszaverték a kőfalak. Mivel bőven időben érkezett, a csarnokban hagyta táskáját, Ecsetre bízva, hogy befusson a Nagyterembe meginni egy kávét. A kis puffskein nagyon gyenge már másfél hete, szinte egész nap alszik, gazdija pedig nehezen, de megbarátkozott a gondolattal, hogy kedvence egy sima kisállat, aki már elsős kora óta vele van, és lassan elmegy.
A résztvevők hamar érkeztek, mindenkinek sikerült megértenie, hogy most nem kéne elkésni. Az utolsó emberek is befutottak hétre, így Mira gyorsan kipipálta a neveket a kis jegyzetében, és indulás előtt beszélt nekik egy kicsit.
-Tudom, hogy reggelizni még aligha volt időtök, de azért indulunk ilyen korán, hogy legyen mindenre idő, és a bécsi szálláson kapunk reggelit teával, kakaóval, vajsörrel -a végén elmosolyodott, és a holmijával elindult kifelé.
A Minisztériumnál összeszedték az ikreket is, így huszonketten álltak sorba a kandallónál, ahol elsőként Domi indult el. Őt követték a többiek, utolsóként pedig Mira ment.
A száját húzva porolta le gyorsan világos kabátját, és elsőként levette kesztyűjét, meg sálját, mivel a használaton kívüli kandalló korábban ezerrel ontotta magából a meleget.
-Ez itt a Tündérszállás, ezen, meg a holnapi napon itt fogunk aludni. Jelenleg rajtunk kívül csak egy-két vendég van, de legyetek rájuk tekintettel. Muszáj pár szabályt betartanunk. A legfontosabb, hogy semmiféle balhét nem akarok látni. Nincs öldöklés, nincs verekedés, párbajozás, kiabálás, rongálás. Kirándulni jöttünk, tanári felügyelet nélkül, de ez nem azt jelenti, hogy most el kell szabadulnia az indulatoknak. Alkoholt és tudatmódosító szereket nem használhattok, kivéve a vajsör, forralt bor, meg ami nem üt meg. Aki elmúlt tizennyolc, az kimehet a szálló kapuja elé füstölögni, aki nem, az egyértelműen nem. Persze nem leszünk mindig együtt. Carltól ne féljetek, nem felügyelőnek jött -mosolyogva nézett a tanárra, aki egyedül érkezett a tanerők közül. -Takarodó nincs, de reggel maximum kilenckor ébresztő van mindenkinek, szóval aki éjjel legény, az legyen reggel is. Ha lehet, ne császkáljatok el nagyon, és ne feltűnősködjetek. Ebben az utcában élnek a mágiával, de a vásárban, és még sok helyen minden tele van muglikkal. Találjatok vissza, főleg a kicsik, mert értük én vagyok a felelős -szemöldökét kissé felvonva nézett végig a felsorakozott embereken, hogy minden világos-e nekik. A bólintások jelezték, hogy oké minden, de már mennének lepakolni és reggelizni.
-Elmondom a szobabeosztásokat. A szervezői szobában találtok meg engem és Domit, meg a Gyarmathi ikreket. Az egyes szoba lakói Axel, Elliot, Flóra, Keiko, Mihael, Nina, Samantha és Vanília. A kettes szobában lesz Ágoston, Carl, Bálint, Emma, Kevin, Lyra, Noel és Titanilla. A négyes, egyetlen két férőhelyes szobát pedig Andine és Tiffany kapják. Mielőtt elkérem a kulcsokat, elmondom, hogy is fog zajlani ez a két nap. A reggeli után kilencre jön értünk egy busz, amivel bemegyünk a Rathausplatzra, az adventi vásárra. Ott kapunk egy kis eligazítást, és mehet mindenki amerre akar. Délben találkozunk a busznál, és elmegyünk ebédelni, és mindenki eldöntheti, hogy szeretne-e visszajönni a szállásra, vagy marad kint. Aki kint marad, az gyalog jön vissza, egy jó húsz percnyire vagyunk. Aki ebéd után visszajön, buszozhat. Itt a szálláson elvileg van több dologra is lehetőségünk, majd reggelinél kérünk róla információt. A holnapi nap úgy fog kinézni, hogy szintén busszal körbejárjuk a várost, együtt ebédelünk, és mint most, mindenki mehet amerre lát.
Nagyjából mindent elmondott, amit kellett neki, és már csak az maradt hátra, hogy elkérje a kulcsokat a recepcióstól.
-Itt vannak a kulcsok, vegyétek a birtokotokba a szobákat. Ne szedjétek szét a berendezést -ezzel pedig kiosztotta a szobák lakói közül Axelnek, Ágostonnak, és Andine-nek a kulcsokat, a szervezői kulcsát pedig az ujjai közt forgatta. -Pakoljatok le nyugodtan, és itt találkozunk mondjuk negyed óra múlva, hogy elkísérjenek reggelizni.

//A szálazásra figyeljetek! Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 13. 17:45 | Link

Téli kirándulás - Bécs

Na, eljött ez a nap is, a kirándulás napja. Igazából az egészhez semmi kedvem, csak Vancsi miatt vagyok itt, mert ő szeretné ha elmennék én is. Szerinte talán ettől jobb lesz a mostanában nem túl fényes kedvem, és nem akartam őt megbántani azzal, hogy nemet mondok neki, annyira azért már nincs rossz kedvem. Szerencsére. Bármennyire sincs kedvem ehhez az egészhez, mégis itt vagyok, és lehet, hogy talán ez meghozza a változást, és talán kihúz a depiből, mert biztos sokan jönni fognak akik nem hagyják hogy egyedül kuksoljak a szobában, remélhetőleg. Hát asszem Vancsi biztos tesz azért, hogy a szám széle felfelé görbüljön, ebben nem kételkedem.
Ma már nagyon korán fent voltam, és igazából nem is tudom, hogy aludtam-e egyáltalán, mert tudom, hogy úgy éjfél környékén még a plafont bámultam. A ruhák és egyéb dolgok bepakolása már tegnap este megtörtént, így már csak apróbb dolgok maradtak mára, és így egész hamar kiérünk, és várunk, hogy végre elinduljunk. Én mindvégig csendben állok, komoran nézem az érkezőket, ha nem szól hozzám senki, vagy kérdez bármit is, s az ismerős emberek felé még biccentek is egy halvány mosoly kíséretében. Örülök, hogy sokakat ismerek közülük, és külön öröm számomra, hogy Carl bácsi is velünk tart, mert én bírom őt, talán a jóslástantanár a kedvencem mindközül, de ez most nem lényeg. A minisztériumnál még két kisgyerek is csatlakozik, és indulunk is. Höhö, kisgyerek, miket beszélek én, akkorák mint én, és ez olyan zavaró, pedig tudom, hogy fiatalabbak nálam. Na mindegy, már megszoktam, hogy a társaságban én vagyok a legapróbb, de általában nem is zavar, így talán jobb is.
Az ideiglenes szállásunkra érve figyelmesen hallgatom végig Mira mondókáját, s mikor az alkohol, és egyéb tudatmódosító szerekhez ért, már a vajsör hallatán is megborzongok. Fuu, ha az lenne az egyetlen ital a földön, akkor inkább szomjan pusztulnék, de az tuti, hogy olyat én nem iszom. És végül a szobabeosztást is megtudjuk, és én örülök, hogy Vancsival egy szobába kerültem, legalább egy valaki lesz, akivel az egész éjszakát végig tudom beszélni, ha ő nem bánja. Felérve aztán a szobába, elfoglalom az egyik ágyat, és intek Vaninak hogy jöjjön kicsit ide.
- Vani, egy dolgot ígérj meg: az egész kiránduláson mindent együtt csinálunk. Rendben? - kérdezem, és elmosolyodom. Talán tényleg jó ötlet, és még élvezni is fogom, de akkor ezt a legjobb barátnőmmel szeretném tenni.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 13. 18:59 | Link

Téli kirándulás - Bécs


Hogy mitől szép a hajnal? Hogy miért nem tud aludni? A sötétség miatt, amiben nem tévednek a muglik. A hajnal minden szegletében ott lakozik a sötétség, a múlhatatlan rejtély. Évek óta minden nap látja felkelni a Napot, és végigkíséri lemenő útján is. Kialvatlansága okán fekete karikák húzódnak zöldes árnyalatú, mindig huncut szemei alatt. Bőr utazótáskáját egyik kezében tartja, kedvencét pedig, a jávorszarvas bőrből készült hátitáskája fél vállán lóg, és fontosabb, személyesebb holmijainak ad helyet. Nem tudja, és nem is gondolt még bele, hogy ezen a kiránduláson miféle dolgok történnek majd, nem érdekli, egyszerűen csak magához hűen jelen van, és a gyülekező társaságot szemléli. Többeket ismer már, és vannak olyanok, főleg házából, akiket mindenképpen megakar még ismerni. Jobban is. Úgy látja olyan fiúk jöttek, akikkel azonosulni tud, és akár még izgalmassá is tehetik ezt az utat. Egy-egy emberre rávigyorog, majd meglátja Lyrát is, akinek látványától és közelségétől kettőt üt szíve.
- Szia - suttogja neki, majd miután megérkezik mindenki, Amira főszervező kisasszony a nemlétező reggeliről beszél, a következő pillanatban pedig már a Minisztérium előtt állnak. Csatlakoznak hozzájuk, és így már teljes létszámmal tudnak belépni a poros kandallóba.
A szállásra érve Amira ismét, de most már egy hosszabb beszédbe kezd, szerekről, füstről, és szabályokról magyaráz a jelenlevőknek. Noel a társaság szélén próbál maradni, onnan hallgatja a DÖK elnökét, de tekintete a többiek arcát pásztázza, figyeli a reakciókat, és van, akié őszintén elnyeri tetszését. Nem minden szavát hallja Amirának, de ez nem nyugtalanítja, helyette kezdi magát még inkább elemében érezni.
A szobabeosztások csak még jobban feldobják kedvét, és bár gőze sincs, hogy az a férfi, aki velük van kicsoda és micsoda, hogy tanít-e vagy mit keres ott, nem zavarja túlzottan, hogy velük lesz egy szobában. Iskolai dolgozó, vagy nem, ő attól még nem fogja meghazudtolni saját magát. Az vétek volna.
Keiko feltűnően keresi egy még ismeretlen lány társaságát, ez valami lánydolog lehet, hogy akárhova mennek is, gyorsan párosodásra van szükségük, mintha önmagukban nem tudnának életben maradni. Hihetetlen. Így nem megy oda hozzájuk, csak mosolyog, ha épp odafordul a kis fekete hajú japán másodéves.
Egy szőke fiatal kapja meg a kettes számú szoba kulcsait, és amint kettéválik a társaság Amira szabályai után, ők a szoba felé veszik az utat. Miután Ágoston kinyitja a szobát, és betipeg a küszöbön a kis csoport, Noel is belép, és elégedett vigyorával néz rá Lyrára.
- Melyik ágyat szeretnéd? - kérdezi tőle, és ha az lehetséges, akkor a lány döntéséhez közelit választ magának. Ledobja rá cuccait, és ő is leül, majd újra végignéz a többieken.
- Tehát... - mutat magára. - Noel vagyok, jó ha már az elején tudjuk ki kicsoda...
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 13. 19:19
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 13. 21:20 | Link

Téli kirándulás - Bécs

Most az egyszer nem sikerült elkésnie. Újkeletű szokása a határidőnapló hurcolása magával mindenfele, és szorgosan be is jegyzi a napirendi pontokat, így sokkal kevesebb dolgot felejt el. Ráadásul a kirándulás gondolata annyira foglalkoztatta, hogy már jó másfél órával azelőtt, hogy kelni kellett volna, türelmetlenül pislogott az órájára és a perceket számolta. Ez a mai nap azon ritka alkalmak egyike, amikor sikerült pontosnak lennie, és ebben a hajnali sötétségben még csak rohannia sem kellett, hogy ide érjen. Igazán nagy teljesítmény a részéről. Azt elég hamar eldöntötte, hogy a hátizsák most jobb választás lesz, mintha az utazóládát cipelné magával, úgyhogy abba csomagolt minden szükséges dolgot, és így, hogy a két vállán egyenlően oszlik el a súlya, nem is tűnik nehéznek. A hidegre való tekintettel vastag fekete kabátjához (a zsebében ott szunyókál Izé is) elmaradhatatlan tartozék a húgától kapott sál, a sapkával viszont már nem vesződött, különben sem tenne jót az a kicsit mindig kócos tincseinek. Érdeklődve figyeli, kik is érkeznek még, és el-elvigyorodva biccent azért mindenki felé. Unatkozni biztos nem fognak a kiránduláson, de azért reméli, hogy ezt ez alkalommal inkább csak a programnak lesz köszönhető, és nem egyéb kreatívnak ítélt ötleteknek. Figyelmesen hallgatja Amirát, amint a lány megszólal, bólogat is, majd ha már az a parancs, szépen beáll a kandalló előtt keletkező sorba, hamarosan pedig az első szálláson is vannak teljes létszámban. Végighallgatja bólogatva a folytatást, füstölögni nem óhajt, mert nem szokása, kilenc óra megértve, buszozás - gyaloglás szintén, majd a szobatársakat is megpróbálja beazonosítani. Mindenkit nem ismer, de a szobába érve majd csak rájön, ki kicsoda. Enyhén kisebbségben érzi magát most ennyi lány neve hallatán, de majd csak jó lesz. A kulcsot átveszi Amirától, majd mehetnek is a szállásul kijelölt szobába. Ha már elérkeztek az ajtóig, kinyitja, és bár bepislog, nem megy még be, inkább illedelmesen előre engedi a lányokat, aztán az ajtófélfának dőlve bevárja Elliotot.
- Heya, knight in shiny armor. - vigyorog rá fülig érő szájjal, nem felejtette el, hogy a betegszobán ki szabadította meg a navine dühöngő csapatkapitányától - Van kedved emeleti ágyhoz a szomszédságomban... vagy na, lent is lehet ám aludni, szóval igazából az a kérdés, hogy a társaságomhoz van-e kedved? Megmenthetnél most is a lányoktól. - közli halkabban, szeme sarkából bepillantva a szobába, ahol lassan már mindenki pakolászik, aztán kölyökkutya szemekkel mered a fiúra, és vár egy választ, addig még támasztja az ajtófélfát, majd csak utána megy be és pakolja le, ami most nem fog kelleni egyelőre.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 15. 12:56
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. december 13. 22:06 | Link

Téli kirándulás - Bécs

Nagy csoda - és Michelle rásegítő hátsón rúgásának eredménye - , hogy háromnegyed hétre pontban megjelent a bejárati csarnokban egy sima sporttáskával a kezében, vastag kabátban, nehéz, acélbetétes bakancsban, farmerben és kesztyűben felszerelkezve. A nem látható régiókat ecsetelni sem érdemes. Amit viszont igenis fontos elmondani, hogy egy darab Blaskovits Flóra van a hátán. A dolog dióhéjban így történt: egyszerre értek a klubhelyiségbe, Flóra zombi üzemmódban volt még, ő szintén, a lány közölte, hogy vigye a hátán, ő pedig felvette nem is gondolván végig, mit művel. Ez eddig csak Michelle szájából volt hatással rá, hogy "Ugorj, ha mondom, te állat!" de úgy tűnik, az álmosság nagy úr, ő pedig áldozatául esett egy igen előnytelen módon. Végül is mindegy a végeredmény szempontjából, s mire beérnek a csarnokba, már magához tér annyira, hogy nemes egyszerűséggel talpra állítsa a lányt. Kivételesen nem löki, mint a lisztes zsákot szokás, mert a kirándulás még őt is jó hangulatra sarkallta. Biccent az ismerősöknek, aztán felszedi a vállára a táskáját, amit eddig hála Flórának, kézben vitt.
-Innentől gyere csak a saját két lábadon.- Szusszant egyet a lányra jelezvén, hogy végre magánál van és eddig tartott a csoda, hogy ő bárkit is a hátára vesz.
Mira első körös eligazítását ásítozások közepette veszi tudomásul, de legalább tényleg eljut az agyáig. Innen irány a Minisztérium, a tökmag ikerpárosra pislog egyet, de nem tesz megjegyzéseket, mert minek? A sorral együtt végül ő is beáll a kandalló tüzébe és nemsoká már a Tündérszálláséból lép ki. Két ruhaporolási mozzanat nála is szükséges, hogy emberformájúan nézzen ki, végezetül jöhet az eligazítás námbör tú. Felfogta, megértette, rendben vannak, innen meg csak a szobára kíváncsi a maradék tizenöt percben. Az Egyes bagázzsal egyetemben ő is bemegy a szobába, amint a lányok bezsúfolták magukat, aztán ő is betessékeli magát. Megcélozza az első, szabadon maradt ágyat és a felső részére lepakolja a cuccát "mese nincs" alapon. A bemutatkozás valahogy részéről lemarad. Axelt, Ninát, Flórát és Samet ismeri, a többiek meg nem érdeklik annyira, hogy koptassa a nyelvét miattuk. Egy ázsiai, egy szőke, meg egy másik srác, akivel mintha Axel puszipajtásként cseverészne. Biztos egy másik prefi, ollé.
-Te hova pakolsz?- Fordul Flórához, miközben ledobja a kabátját is a felső ágyra. Ninának remélhetőleg van annyi esze, hogy az őalatta levő ágyra zuttyanjon le és ne szakadjanak hetvenhétmillió felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 13. 23:03 | Link

Téli kirándulás, Bécs.

Hogy lehet ilyen embertelenül korán kelni? Alig bírtam kinyitni a szemem, folyton leragadni akart, bár az este meg elaludni nem tudtam, ha jól emlékszem. Még a bátyámat is homályosan láttam, amikor megbökdösött ébresztésként, és a másik oldalamra is fordultam volna, ha nem azt mutatja, amit. Kirándulás. A szemdörzsölés nem sokat segített az ébredésben, még a nyújtózkodás sem igazán vagy a hideg víz, amit nemsokkal később az arcomba locsoltam, még most is ásítozva ácsorgok itt, kint a hidegben a Minisztériumnál, és állva szeretnék aludni Misi vállának döntve a fejemet, ameddig hagyja. Nem alvás ez, csak pihentetem a szemem, közben viszont hallok ám mindent, ami körülöttünk történik, azt is, hogy megérkezik Đominic meg a többiek. Jobb kezem a szám elé tartva ásítok egy nagyot, miután megdörzsöltem a szemem, majd a hátizsákom füleibe kapaszkodva indulok útnak Misi mellett. Beérve a kandallóhoz annyira sikerül elkalandozni, hogy a reggeli említésére kapom fel csupán a fejem, azt is azért, mert érzem, ahogy morogni kezd a gyomrom. Abban a nagy rohanásban, amit én ébredés után véghezvittem, még arra sem volt időm, hogy a csokikészletem maradékát megdézsmáljam, bepakolni meg elfelejtettem bármiféle édességet. Az unokabátyánkat követve hamarosan azonban már a szálláson találom magam, és ha jól emlékszem, akkor ez most Bécs lesz.
- Olyan éhes vagyok, fel tudnék falni vagy két tábla csokit meg legalább egy csomag mindenízű drazsét még mellé. Te is?- jelelem a bátyámnak a magunk közös nyelvén, amihez már nem elég csak a jelbeszédet ismerni, bár bizonyára még azt sem ismeri mindenki azok közül, akik ma itt vannak.  Leveszem a sapkám, és szétnézek a teremben, ahová érkeztünk. Fél füllel hallom ugyan azt, amit a lány mond, de annyira nem figyelek, mint talán kellene, mert biztos vagyok benne, hogy Đominic úgysem hagyja, hogy bármit is csináljunk, amit nem kellene, főleg, hogy vele fogunk egy szobában aludni. Kicsit reméltem, hogy majd hagyják, hogy a nagyokkal legyünk, de jobb így. Még a végén csak baj lenne abból is. Jövőre talán majd lehet róla szó, ha a Mágustanodába fogunk járni, azt írták anyuék, de most maradjunk csak felügyelet alatt. Alig várom, hogy felérjünk a szobába, letehessem a csomagom és kapjunk végre reggelit. Már egész türelmetlenül toporgok, egyik lábamról a másikra állva, amikor végre elindulunk. Amint kitárul az ajtó, már szinte ugrándozva teszem meg azt a pár lépést, ami a szoba közepéig megtehető, és körbefordulok.
- Ez nagyon szép. - jelentem ki azonnal, fülig szaladó szájjal, majd máris a bátyámhoz fordulok. - Neked is tetszik? - kérdezem tőle, és ha már befejeztem a mutogatást, ledobom a táskám, kigombolom a kabátom, ott landol a szoba közepén a táskán és a legközelebbi, sok virágos párnával telerakott ágyra dőlök háttal, kitárt karokkal.
- Wahooo.- hangot adok a lelkesedésemnek, miközben az ágy kicsit visszadob, aztán újra landolok rajta. Szuper ez a hely. Pillanatokon belül aztán mégis felkelek és összeszedem a táskám, meg a kabátom.
- Melyik ágyon is fogunk aludni Misivel? - kérdezem, közben a kabátomnak keresek egy helyet a legközelebbi elérhető karfán, és kotorászni kezdek a táskámban. Most jövök csak rá, hogy tényleg elfelejtettem bepakolni bármiféle csokit, azt is, amit Đominicnak szántam. Hatalmas szemekkel pislogva bámulok rá.
- Elfelejtettem a csokidat, pedig már betegszobára be akartam vinni, csak nem engedtek el, mert a múltkor behúztam a... szóval, tudod... hogy vagy? Ugye már minden rendben? - kérdezősködöm, miután leteszem a táskát, és közelebb is megyek egy kicsit az unokabátyámhoz.
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2013. december 14. 09:33
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. december 14. 03:48 | Link

Téli kirándulás - Bécs;


Természetesen, én vagyok azaz ember, aki pontban 07:00kor érkezik meg a megbeszélt helyre. Se korán ott lenni, se későn érkezni nem a szívemcsücske, úgyhogy marad a kimért pontosság. Egy hátizsák félvállon cipelve, lezser farmer, meg a többi meg a többi, végtére is kirándulni megyünk, vagy mi a fene. Az érzelemmentes kis idióta az emberek közé megy több napra összezárva; kérek egy nagy tapsot, köszönöm. Betoppanok, s ki hinné, már mindenki szép sorjában ott van, így nem marad más, mint egy hangos és erős 'jó reggelt' megszólalás, miközben megállok tisztességes távolságra a többiektől. Jé, egy Blaskovits! Jé, egy Egerszegi! Jé, egy tanbá'! Meg itt van a levitás leányzó is; jól van, azért vannak ismerősök, a többség még ártatlan és érzelgősnek sem néz ki, úgyhogy nem lesz itt gond. Rövid beszéd. Indulás. Ikres csatlakozás. Kandalló. Cél. Loveguard kisasszony ismét szót kér, amikor mindenki megérkezik, én meg a falnak dőlök, miután egy-két leporlás következett az utazási körülmények miatt, majd tüzetesebben kezdem el szemlélni az embertársaimat. Tündérszállás; ez az? Remek, remek, itt leszünk pár napig, nincs rajtunk kívül senki, ne tegyünk semmit és viselkedjünk jó kisfiúsan. Bukta. Mármint nekik, nekem aztán nem. Én még, ha alszom sem vagyok józan, ember! Mondjuk viselkedni tudok, mint a színészek a színpadon általában. Figyelem a reakciókat, míg rajtam semmi sem látszik. Pillantások, némelyikük kíváncsi és lelkesen hallgatja a beszédet, többségük már menne szobára, s vannak olyanok is, akik legszívesebben most rögvest elkezdenék a szabadprogramot. A nevem hirtelen elhangzik, a szememet a hölgyre emelem, aki kimondta, biccentek, mintha tudnám mire teszem e mozdulatot, aztán ismét tovasiklik a szemem a többiekre. Blaskovits megváltozott. Hogy miben, senki ne kérdezze, de megváltozott; azért kedvessé remélem nem varázsolta át magát, bár ebben a ruhában eléggé... á, kétlem. Mert azért az már tényleg mindennek a teteje legyen, hogy. A hang hirtelen abbamarad, megtörtént minden, a tömeg hol felsóhajt, hol vágyakozással néz elébe a folytatásnak. Mindenkit figyelve, követem az én kis csapatomat, mármint szoba terén. Ajtó. Hölgyek be, a srácok kint mint valami őrök várakoznak.
- Ugye, van ki cigarettázna egyet jelen pillanatban, kedves Uraim? Természetesen, mint a kisasszonyt hallották, a tizennyolc éven aluliak ne is figyeljenek e kérdésemre - színtelen, mély bariton, ki füstölni vágyik a hideg levegőn. Felmérni a társaságot, ez így vajon még normális? Végtére is, jócskán elmúltam ahhoz, hogy kiskorú legyek. Ha válaszolnak egy érdemleges válasszal, előbb akkor is a bejutás a fő, hogy a hátizsákot lepakoljam az ablaktól baloldalon található fönti sarokágyra. A lepakolás jelenleg feldobás, mert fel nem mászok a lépcsőn, majd elég lesz este. Vagy hajnalban. Á, egy hang; Noel. Aha. A kettes szoba gyönyörei.
- Pedig nevek nélkül milyen mókás lett volna! - a mély bariton szárnyra kap - Bálint.
Menjünk már.
- Nohát, akkor jön-e még valaki levegőt szívni, vagy itt marad mindenki a találkozóig?
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2013. december 14. 11:26
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 14. 08:42 | Link

Táli kirándulás - Bécs


    Nem tudom milyen ménkű csapott belém, hogy jelentkeztem a téli kirándulásra. Félreértés ne essék, nem vagyok antiszociális, szeretem az iskolát, de hogy pár napra elmenjek velük valamerre és még szabályokat is betartsak? Ez sosem volt a kenyerem, csakhogy akadtak befolyásoló tényezők. Az első, akit mindenképpen meg kell említenem, az Miska. Mivel a nővére rávette, hogy jelentkezzen, belehalt volna, ha nem rángat engem is magával, így addig győzködött, míg kissé megkésve, de leadtam a jelentkezésem. A másik indok, hogy itt volt az ideje egy kis szocializálódásnak. Bírom az alkalmazkodást, de a suli tanulóinak a felét sem ismerem, pedig biztos akadna olyan, aki akár még barát közeli státuszba is kerülhetne. A további nem elhanyagolható dolog – ám egyben utolsóként hozzáfűzött – pedig az ismerős arcok, lásd Sam, Đomi, Mira és Bálint. Na rajta jót szórakoztam. El sem tudom őt képzelni nagy közösségben élni, szerintem nagyon nem erre született. Ha egy zsiráffal kéne megosztania a lakhelyét, azt még reálisnak is tartanám, de hogy ő emberek között… Találkoztunk már egyik este, később is összefutottunk párszor, amit ebből leszűrtem, azok után nehéz volt elképzelnem, hogy pont itt futunk majd össze megint.
    Még tegnap este bepakoltam egy sporttáskába. Magamhoz képest kevés holmit rejtett a csomagom, de nem is divatbemutatóra készültem, ahogy új életet kezdeni sem, így bőven megtette a kis vállra való. Hét óra előtt tíz perccel értem oda, még bőven a megbeszélt találka időpontja előtt. Miskát persze egyből kiszúrtam, no meg a hátán cipelt nőszemélyt. Ha találkozott a tekintetünk, biztos látta rajtam, hogy már most jól szórakozom rajta, talán jobban, mint a korcsolyapályán. Miután elérkezett a hét óra betoppant Bálint is, a többiek különösebben nem foglalkoztattak, elég volt annyit látnom, amennyit láttam. Összekapdostuk az ikreket és a Minisztériumból nemes egyszerűséggel átkandallóztunk a Tündérszállásra. Leporoltuk magunkat mindnyájan, majd jöhetett a fejtágítás, hogy mit nem lehet. Diszkréten megforgattam a szemem, mert mindenki tudja, hogy azok a legcsábítóbb dolgok, amik tilosak, ráadásul kapásból tudtam valakit, aki esélytelen, hogy a vicodinja nélkül meglegyen. Hát ennyi. A szobabeosztásnál elhangzó nevek közül pár ismerősen csengett, de a legjobban Miskának és Samnek örültem. Két ismerős is lesz, nem fogunk unatkozni éjszaka sem, pipa. Megvolt a programterv és oszolhattunk. Már indultam volna bagzani, de dolgozott bennem a jó ágy foglalásának vágya, így először a szoba felé vettem az irányt. Rögtön kiszúrtam a zugdoki elfoglalt helyét, így gyorsan stip-stop ledobtam a saját cuccom az alatta lévő ágyra.
- Érdekes napjaink lesznek. Jössz bagzani Miskám? – tisztában voltam vele, hogy nem tizennyolc, de elkísérni elkísérhetett. Ennyi belefért a szabályokba, legfeljebb kiverem a kezéből a bűzrudat, ő meg elvágja a torkom. Kvittek leszünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2013. december 14. 10:41 | Link

Téli kirándulás

Kirándulás, kirándulás, kirándulás! Három napja ezen pörgök, és igyekeztem Leonie agyára menni ezzel. Ahol csak találkozunk, mindig felhoztam témának, és nem felejtettem el megemlíteni azt sem, hogy Tita is jön. Jaj, a kis hercegnőm olyan édibédi, hogy majd megzabálom. Szóval azért próbáltam eddig Leonie vörös agyacskájára menni, hogy inkább már küldjön el, és utálja meg a kirándulást. Mert akkor nem fogok hiányozni neki, ő persze fog nekem, de talán a többiek és a sok látnivaló elveszi a gondolataimat a hugicámról és… a kis drágáimról. Amira nem engedte meg, hogy bárkit is elhozzak, persze azért Tónit betettem a táskámba, ő már megszokta, hogy ott szállítom. ~ Nohát, nézzük, mi kell még! Bogrács, ruhák, chips, ragasztó, kicsorbult konzervnyitó, lejárt tombola, minden megvan. ~ Jáhííííí, örülök, és gyorsan felöltözöm. Észre sem veszem, hogy a pulóvert fordítva vettem fel, bár állandóan a nyakamnál piszkálom, mert kicsit szorít. Nem baj, a norvég minta hátulról is ugyanaz. Beteszem Tónit, két halott pocokkal – Merlin vigyázzon a lelkeikre -, most egy darabig majd nyugton marad. A tértágítóval ellátott hátitáskába még a terrárium is belefért, szóval nem lesz itt baj. A bográcsot azért kívülre akasztom fel, hogy lássák, komoly túrázó vagyok.
- Jaj, elkések! – felkapom a kabátom, a csukámat, sapka, sál és már rohanok is. Az egyik utolsóként érkezem, de mosolyogva integetek mindenkinek aki ott van, Amirát már meg is ölelgetem, meg Titát is. A többiekből, csak Ágostont ismerem valamennyire, vele titkos kézfogást ejtek, majd figyelem az eligazítást. Közben, ahogy forgólodok, néhány társamat eltalálom oldalba a bográccsal.
- Bocsicsocsi! – mondom vigyorogva, de ahogy újra elfordulok, hogy elnézést kérjek, kap más is egy kis ismerkedést a főzőtudományom eszközével. Igaz, főzni nem tudok, de hátha valaki majd csinál valami jót benne, az lenne csak az igazi móka!
Amira elmondja, hogy mi lesz, és már a hopphálózat bécsi végén jövünk is ki.
- Tyű, ez aztán az aztán! De szuper! – álmélkodok, és már majdnem megmutatom az egészet Tóninak is, de akkor észbe kapok, hogy Amira képes lenne elkobozni, az pedig letargiába súlytana. Hiába imádom az eljegyzett asszonykát, Tóni az Tóni. Tita mellé sündörgök és átölelem őt, és hallgatom a szobabeosztás, meg a tennivalót.
- Együtt leszünk Tita, de szuper! Köszi Mira! – kiabálom át a csendet, halványan vöröslő pofikával. Miközben a szobabeosztás tovább folytatódik, próbálom megjegyezni a neveket. Hát volt ott Béla, meg Manci, meg Csoki – vagy Vanília? – Májkül… Tita megvan. Mindegy, majd később összebarátkozunk mindenkivel, és akkor megtanulom a neveket is. Első mókának milyen jó lesz már. Közben nekidőlök egy tálaló kocsinak, ami kiderül, hogy bőröndhordó kocsi és kicsúszik alólam, én pedig a földre kerülök, üleppel lefelé.
- Háhá, de mókás kis cucc ez! – feltápászkodom és követem Ágostont, aki beenged minket a szobába, ami nagyon szépen van berendezve.
- Alszunk egy ágyban Tita? – pörgetem meg és elviszem a lányt kézben az egyik üres emeletes ágyhoz. Ott pedig ledobom őt, remélem nem bánja, hogy nagyot huppan.
- Sziasztok! Kevin vagyok, a nagyobbik Rohr! De szólítsatok Fynnek! Hoztatok társasjátékot? – kérdezem csillogó szemekkel, miközben mindent kipakolok a felső ágyra. Az ágy melletti kis szekrényre pedig kirakom a zárt terráriumot, ahol éppen az egyik halott pockot lakmározza Tónikám, a madárpókom. Annyira édes, ahogy eszik és csattognak a kis rágói.
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 14. 11:18 | Link

Téli kirándulás - Bécs

 Későn ébredt. Erre azonnal rájött, ahogy zavaros tekintettel, összeborzol hajjal felült az ágyába, és Mira fekhelye felé tekintve eljutott a tudatáig, hogy az üres. Újabb másodpercekbe telt, míg feldolgozta, hogy aznap utaznak el. Hogy hova, azt nem tudta, csak azt, hogy nagyjából 10 perc múlva kéne találkozzon a töbiekkel, legalábbis ezt hírdette a kis óra az éjjeliszekrényen. Siettében szinte kifordult az ágyából, magával rántva a takarót, s majdnem elvágódva. Visszanyerte az egyensúlyát, és a szekrénye nyugalmára rontott, heves kotorászásba kezdve. Egymás után dobálta ki a ruhákat, míg az ágyra került a kiválasztott öltözék. A római út óta törekedett úgy öltözködni, hogy kényelmes legyen, de Mirának is megfeleljen, ami, ahogy utólag kiderült, nem a legkönyebb feladat egy olyan ember számára, aki sosem hordott mást, mint nadrágokat, és blúzokat. Magára rángatta a csíkos pólót, a fekete szoknyát, majd egy övet csatolt köré. Felhúzott egy fekete harisnyát, majd rá egy vastagabb, ugyancsak fekete térdzoknit, hogy ne fagyjon le teljességben. Végül nyaka köré tekert egy sötét-lila sálat, egy fekete rövid csizmát és futólag megszemlélte magát a tükörbe. Egész türhető. Kicsit elrendezte a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mintha tényleg most kelt volna fel, de kibontva hagyta. Gyorsan bedobott még pár cuccot az utazóládába, majd becippzározta. Kis, kerekes, fekete bőröndöt kapott az apjától, mely erre az alkalomra tökéletesnek bizonyult. Újra az órájára pillantott, és kis fintor kíséretében megállapította, hogy már lassan 10 perce a csarnokban kellett volna legyen. Már majdnem kint volt az ajtón, mikor meghallotta a panaszos nyávogást. Homlokára csapva megfordult, és felkapta a vörös kiscicát, amit még apjától kapott a születésnapjára. Wendy még mindig kicsi volt, nem nőtt túl sokat, de legalább könnyedén lehetett hordozni, és gyorsabban is haladt az ember. Végre kilépve a klubhelyiségből megszaporázta lépteit, hogy időben odaérjen, vagis hogy ne késsen olyan sokat.
 Utolsóként futott be, és egy félig büszke, félig kérdő mosollyal üdvözölte Mirát, véleményét várva az az napi választásáról. A rövid úton a miniszterig már maga előtt reptette utazótáskáját, s meglepően hamar már a kandalló előtt álltak. Elsők között lépett be a zöld lángokba, majd másodpercek töredékéig tartó forgó állapot után kilépett a Bécsi szálloda túlfűtött nappalijába. Míg a többiek is megérkeztek megcsodálta a világos díszítésű berendezést, majd Amirára irányította a figyelmét, végighallgatva mondandóját. Halvány, elégedett mosoly rajzolódott az arcára, mikor kiderült, hogy csupán egy másik személlyel kell megossza légterét, és nem héttel, emellett ismerte is Andinet színjátszó körröl. Maga mögött húzva böröndjét ment a lány után szobájukig, ahogy türelmesen megvárta, míg a Rellonos kinyitotta az ajtót. A kétszemélyes szoba otthonos színekbe volt burkolva, s bent kellemes meleg üdvözölte az új lakókat.
-Melyik ágyat szeretnéd? - fordult mosolyogva háztársa felé. Számára elég mindegynek számított, hogy hol aludhat, bár talán szívesebben ment volna az emeletre, hisz még sosem aludt emeletes ágyban.

Ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 14. 11:20
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 14. 13:51 | Link

Téli kirándulás
Bécs


Teljesen kiment a fejemből, hogy nekem kirándulni is kell mennem a többiekkel. Az a szerencse, hogy felébredtem a kómából, és viszonylag egyben vagyok, noha a karom még fáj egy kicsit, és a légzés se éppen fájdalommentes. Valószínű, hogyha az ikrek nem jönnének, én is kihagytam volna az egészet, de ezt már nem tudjuk meg. Inkább azon voltam, hogy bepakoljam a cuccaimat, amit vinni akarok, hogy reggel már ne kelljen ezzel foglalkoznom.
A szokásosnál is hamarabb ébredtem fel, és a reggeli előkészületek után, megindultam a nagyteremben. Mivel kandallón keresztül megyünk, nem sokat ettem, nem akartam, hogy visszajöjjön, így csak egy pirítóst tuszkoltam le a torkomon. Noah még szuszogott a vállamon, ezért óvatosan simogattam csak meg. Lassan befutottak a többiek, meg Mira is, és a népszámlálás után el is indultunk. Az ismerős arcoknak köszöntem, aztán fogtam a táskámat, és a sor elejére keveredtem. Kicsit gyorsabb tempót diktáltam, hogy mire a többiek odaérnek a Minisztériumhoz, addig az ikreket leellenőrzöm, hogy megvan-e mindenük. Jeleléssel köszöntem mind a kettőjüknek, bár Zsombi mindjárt összeesik az álmosságtól. Vigyorogva ráztam meg, hogy felébredjen, közben a kis csapat is megérkezett. Megvan mindenki, így el is indulhatunk. Elsőként állok be a kandallóba, és az érkezés után leporolom magamat. Nem fogom megszeretni ezt a fajta utazást, de hát nem lehet válogatni. A népszámlálás után jöttek a szabályok, amiket jeleléssel fordítottam Ádinak, azután a szobák kiosztása is megtörtént. Az ikreket magam előtt terelgetve követtem Mirát a szobánkba, s Zsombor rögtön otthon kezdte magát érezni, miután beléptünk. Megúszta a dorgálást, mert utána összeszedte a holmijait, amire elmosolyodtam. Megvártam, ameddig Amira választ magának ágyat, utána a szabad ágyra pakoltam a táskámat.
– Az, amelyikre már kidőltél. Ott elfértek a bátyáddal. –vigyorogva borzoltam össze a haját, utána én is levettem a kabátomat, meg a sálat és a fogasra tettem. Leültem az ágyamra, onnan figyeltem Ádámot, aki éppen egy párnával készül fejbe verni Zsombit. Egy pillantással jeleztem, hogy még ne tegye, ugyanis az öccse éppen felém fordult, és kérdezni kezdett.
– Hallottam hírét, hogy megint megvertél valakit. Még jó, hogy a szüleidnek nem mondják meg, és nem baj a csoki. Inkább egyétek meg ti. Köszönöm, jól vagyok, és már minden rendben. Kicsit még fáj a légzés, de volt már rosszabb is. –mosolyogva válaszoltam a kérdésre, azután már érkezett is az ütés, amit Ádám kihagyott. Ha Mira nem szól rájuk, én sem fogok, inkább kiinvitálom a lányt a szobából, a saját épsége miatt. Azért, még visszafordulok, és jeleléssel közlöm velük, hogy a szoba maradjon egyben, s majd ha kiértünk a folyosóra, megtámaszkodok a falnál, és a lányra nézek.
– Hogy vagy? –kérdezem egy sóhaj után, közben Noah is felébred, és kimászik a zsebemből, hogy a vállamon pihenve, szép kék szemeit Amirára meressze. Biztos megismeri a régi gazdiját.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 15:26 | Link

Téli kirándulás – Bécs

Ó, na tessék. Szocializálódik. Vagyis a kedve meg van hozzá, viszont a lélekjelenléte… hát, hagy némi kivetnivalót maga után. Ennek oka az a bizonyos hét. Mármint a hét óra. Jézusisten.
Már előtte való este gondosan becsomagolta a szükséges holmikat a táskájába, nehogy öt perccel előbb kelljen felkelnie, mint feltétlenül szükséges, de még az így elcsalt szundiidő is kevésnek bizonyult. Ez az időpont egyszerűen embertelen, vagy Flórátlan, mindenesetre nem egészséges. Gondolatban még mindig álombeli harcipónikkal viaskodik, miközben komótosan magára ölti kikészített ruházatát és elvégzi egyéb, szépészeti teendőit – állapotából kifolyólag max két percet, ha eltölt a piperészkedéssel, kávé nélkül amúgy is teljesen felesleges – és felkapva csomagját, nekiindul. Szerencséjére épp időben fut össze Mihaellel, és készségesen alkalmazza a már említett „Ugorj, te állat!” manővert, különben a klubhelyiség kényelmes foteljeinél kudarcba fulladt volna a kirándulási kísérlete. Nem kimondottan lepődik meg azon, hogy képtelen ötletére beadja a derekát a srác - hiszen ki is tudna ellenállni az álmos kiskutya tekintetnek? -, de még kissé fátyolos tudatába belevési a dolgot, hogy később legyen ideje ezen kacarászni. Saját csomagját is Misi kezébe nyomja, ha már lúd legyen kövér alapon, és hátipaciban már el is cipelik a bejárati csarnokba, ahol véget is ér a móka. Nyűgös nyögést hallat, ahogy talpra lesz állítva, és durcás ajakbiggyesztéssel veszi tudomásul, hogy most már kénytelen ténylegesen is felébredni. Meg hát miféle taxi az, ami csak félútig bírja?
Nem igazán ismeri az összegyűlteket, és nem is szentel nekik túl nagy figyelmet. Pillantásával méri csak végig őket, egy picit tovább időzve a később megjelent Bálint alakján, majd megállapodik Amirán, és félig-meddig konstatálja a lány mondanivalóját. Aztán beáll a sorba, lép, amikor a többiek, pislog, amikor a többiek, és kandallóban utazik, amikor a többiek – tökéletes birka lett belőle, de ilyen esetekben ez úgy gondolom, megengedhető. Az eligazításra csak egy fitymáló hümmögéssel reagál, ennyi telik most tőle. Pedig nincs is az elhangzottakkal különösebb problémája, viszont: most komolyan semmi alkohol? Egy kiránduláson? Na nemár. Forralt borozzon a hóhér. Az elhangzott nevekre nem figyel, kimondottan nem izgatja, hová kerül, és az sem, hogy kit hogyan hívnak. Majd bemutatkoznak, ha akarnak.
Mivel az illedelmesség mintapéldái utat engednek, elsők között lép a szobába, és méri fel a terepet. Lovacskája kérdésére egészen addig nem válaszol, amíg a többiek el nem döntik helyette a dolgot: az apró ázsiai csajszi, meg a másik nőszemély túl szivárványos, így egyértelmű, hogy a közelükbe sem. Jó, szocializálódunk, meg ismerkedünk, de azért ennyire nem vagyunk elvetemültek, kérem szépen. Így szó nélkül, kicsit pipiskedve felpakol a Misi melletti felső ágyra – az alsó kis kuksznira még csak rá sem néz. Leveti a kabátját is, meg a sálat is, ám mire ezzel végez, rémisztő kérdés üti meg a fülét az egyik ismeretlen, látszólag idősebb lánytól. Elmennek? Ne! Még ha csak egy cigi idejéig is, de az már pont túl sok.
- Itt ne hagyjatok! Még a végén mire visszaértek rózsaszín lesz a hajam is a sok kedvességtől… - jó, egy darabig vicces lenne, de jobban belegondolva… Inkább tart hasonszőrűekkel, mint hallgatja a kialakulóban lévő csajcsevejt.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 14. 17:30 | Link

Téli kirándulók - Bécs
Viselet

Nappali
Szobák
Kéthelyes szoba
Szervezői szoba

A díszes társaság negyede sem tudta lekötni Mira figyelmét. Tiffre bólintott egyet, hogy meg van elégedve az öltözékével, a többiekkel meg különösebben nem foglalkozott. Kevinen megcsóválta a fejét. Talán az egyetlen rohadtul idegesítő ember, akit egészen bír.
A kirándulással nem volt baja, igazából már régóta szeretett volna utazni egy kicsit. Régen járt más országokban, és nem árt a levegőváltozás, meg a kötelességektől való elszabadulás.
Hamar, egy jó fél óra alatt lezavarták az utazást, és egyben a Tündérszálláson kötelezően felsorolandó dolgokat, és hamar eljutottak oda, hogy szusszanva feltipeghetett a szobájukhoz Domival, és az ikrekkel.
Nem beszélt hozzájuk, de egyik szemöldökét felvonva pislantott a szanaszét hagyott holmikra, és kikerülve azt a szekrénysorhoz közelebb eső ágyra pakolta le a holmiját. A kezében hordozott sálat és kesztyűt is ledobta az ágyra, a kabátját pedig berakta a szekrénybe, miközben fél füllel a fiúkra figyelt.
A tükörben megnézte magát, megigazította a haját, és elmosolyodott, hiszen látta onnan, ahogy az egyik kisfiú lecsapta a másikat egy párnával. Fogalma nem volt róla, hogy melyik melyik, de nem is olyan fontos. Majd csak megjegyzi.
-Ecset -halkan szólt oda a kis gombolyagnak, aki az ágyon ugrabugrált, hogy ne túrja szét az ágyneműt. Gyorsan a kezébe vette, és hagyta, hogy nehézkesen, de felmásszon a nyakába, hátra a haja alá. Most, hogy a nyakáról eltűnt a tetoválása, Ecset is szívesebben közelít a füle tövéhez. A karján levő órára nézett, még nem telt le az idő, amit a csapatnak adott, de Domival tartott kifelé. Ugyan nem volt kedve kettesben lenni vele, de megállt, amikor ő is.
-Megvagyok -vállat vont, ennél többet nem akart magáról beszélni. Domi elvileg nem tudja, min ment keresztül az elmúlt időszakban, valószínűleg az sem tűt fel neki, hogy eltűnt egy hónapra, és mire visszajött, se hasa, se tetkója a nyakán, sem pedig képessége nem maradt. (Bár ez utóbbi neki is csak nemrég tűnt fel, mikor újra kezdte volna az éneklést.)
-Te jobban vagy? Hogy van a karod? -tekintete a fiúról a hópehelyre terelődött, mosolyt csalva arcára. -Szia kis tücsök -óvatosan megsimogatta a csöpp fejecskéjét, és odasandított a vállára, ahol a saját kis puffja előbukkant, és nagyokat pislogott a másik kettőre. -Ott a fiad, Ecset. Hogy hívják? -kérdőn nézett a srácra. Még azt sem tudta, hogy végül megtartotta-e egyáltalán az ajándéknak szánt állatkáját. Annyi minden van, ami történt, és nyelnie kellett egy nagyot ahhoz, hogy ne kezdjen el fecsegni mindenről, amit meg kell beszélniük.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 14. 18:05 | Link

Téli kirándulás - Bécs

Az indulást megelőző napon izgatottan fogott neki a pakolásnak, rutinosan dobálta be cuccait egy kisebb utazóba, elvégre nem költözni készült. Próbált mindenre gondolni, de minden bizonnyal csak akkor fog eszébe jutni, hogy mit hagy itthon, amikor már az első helyszínre megérkezett - ahogy az már csak lenni szokott. Viszonylag korán lefeküdt, hogy másnap kipihent legyen és bírja az esetleges egész napos pörgést. Ennek volt köszönhető, hogy nem esett különösebben nehezére a hajnali kelés, kényelmes tempóban készülődött, még a konyha meglátogatására is jutott ideje, hogy bekapjon egy kis kalácsot egy bögre meleg teával. Végül visszatérve szobájába magára aggatta cuccait, és elindult a gyülekezési pont felé, ahol már kisebb tömeg fogadta, ám legnagyobb megkönnyebbülésére nem ő volt az utolsó befutó. Végigtekintett az ismerős-ismeretlen arcokon, majd lépteit Noel felé irányította, hogy egy halk köszönés után a szervező szavaira figyeljen. Megérkezve Bogolyfalvára, hamarosan a minisztériumbeli kandallón keresztül el is jutottak első állomásukra - Lyra legnagyobb örömére Bécsbe. Az elsősnek korábban már volt szerencséje a városban járni, ami igencsak a szívéhez nőtt, így kitörő lelkesedés uralkodott el rajta, mikor visszatérhetett az osztrák fővárosba.
A Tündérszálláson türelmetlenül hallgatta végig Amira mondandóját, amely csupa olyasmit tartalmazott, amire a levitás számított. Semmi ital, drog, rendbontás - mintha kicsit naivak lennének a szervezők. De ő nem zavartatta magát, nem hitte, hogy annyira érintené őt is a dolog, elvégre jobb szeretett csendben meghúzódni. A prédikáció után a szoba felé vették az irányt, amelyet meglepően kellemesen berendezettnek talált. Tetszett neki, hogy a fa volt túlsúlyban, és összességében az egész természetes hatást árasztott.
Egy széles mosolyt villantott Noelre, miközben megindult az egyik sarokban lévő ágy felé.
- Ez jó lesz.
Lepakolta cuccait, remélte, hogy a fiúnak van annyi esze, hogy a mellette, és ne a fölötte lévőre telepedjen, elvégre így közelebb lennének egymáshoz, mondjuk egy éjszakai csevejre. Barátja bemutatkozását követően egy idősebb fiú afelől érdeklődött, hogy ki tartana vele füstölni, csak utána mondta meg a saját nevét: Bálint. A következő pillanatban egy másik - minden bizonnyal eridonos - társuk is megejtette a bemutatkozást, az indokoltnál jóval hangosabban. Fynn. A lány csak kétkedően húzta fel egyik szemöldökét a társasjátékos kérdésre, kezdte úgy érezni, hogy a szobából egyedül Noel társaságát fogja tudni elviselni. Azonban az udvariatlanság messze állt tőle, így figyelmen kívül hagyva a kérdést ő is a többiek felé fordult és a felesleges szócséplést elkerülve, egyszerűen megmondta saját nevét.
- Lyra.
A kötelező köröket letudva visszafordult ágya felé, hogy először kabátjától és sáljától szabaduljon meg, majd azt követve nekikezdjen a fontosabb dolgok kipakolásának. Amennyiben valaki közben szintén bemutatkozott, hátrafordult, hogy megnézze magának: próbálta minél hamarabb elraktározni a kirándulók arcát és nevét, hogy később ne kerüljön kellemetlen helyzetbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 14. 18:29 | Link

Telelünk - Tiffany

A mai napon kirándulni megyek. Érdekes mi? Nem, én sem gondoltam volna, hogy ilyet teszek. Nem azért, mert én olyan úrilány volnék, csak egyszerűen nem az én műfajom a kirándulás, ám amikor felmerült, valamiért nagyon lelkes voltam, és mostanra se múlt el. Ennek köszönhetően, már a tervezett ébredés előtt egy órával felkeltem, így egy jó hosszú fürdőt vettem, most legalább senkit se zavarok, majd nekiálltam a ruháim összeválogatásának, a végső ellenőrzésnek, hogy mindenem megvan-e és a ma használt cuccaim elpakolásának is. Mivel még így is időben vagyok, ezért halkan kicuccolok a klubhelyiségbe, majd az ottani könyvek között nézelődve keresek valami olvasnivalót arra az esetre, ha egyik program se lenne szimpatikus, bár nem hiszem, hogy ez így történne.
Végül eljön az idő. A kabátomat felhúzva, a táskámat felvéve a vállamra hagyom el a helyiséget, és indulok a találkozási pontra. Amira után nem sokkal futok be, biccentek felé, majd a többi érkezőt kezdem el felmérni. Eddig nincs olyan, aki ne lenne szimpatikus, sőt, van egy kifejezett kedvencem is, méghozzá Karsa Bálint…haja. Oké, a srác se lehet unalmas ember.  Tiffanynak is biccentek, meg még néhány ismerősebb arcnak, de konkrétan senkihez se húzódok, lehet, hogy az évek során szert kellett volna tennem egy legjobb barátra vagy barátnőre? Viszont, ha így tettem volna, akkor nem lennék az, aki, és én kifejezetten szeretem ezt a senkihez se tartozó énemet. Nem akarom, hogy akárki is befolyásoljon. Lehet, hogy ez a későbbiek során egyszer visszaüt majd, de most még nem érzem a problémáját.
Türelmesen várok, majd a sor vége felé beállva a menetbe indulok el én is a többiek után. Nálam nincs bőrönd, idekerülésem után az egyik első intézkedésem az volt, hogy a táskáimat tértágítóvá tegyem, hogy azt a rengeteg mindent, amit magammal akarok cipelni mindenhova, könnyedén el tudjak tenni. Imádom, hogy a varázsvilágban ilyen lehetőségeim vannak, és természetesen maximálisan ki is használom őket. Türelmesen várom, hogy elmondják az első instrukciókat, majd elmosolyodva fordulok Tiffany felé.
- Nekünk jutott a legjobb hely.
Örülök neki, hogy nem kell annyi emberrel megosztanom a légteret. Amíg Amira beszélt, addig megszabadultam a kabátomtól, amit a karomra terítve viszek magammal, követve az előbb megszólított lányt a szobába.
- Az alsót. Nagyon jó ez a szoba, ilyennek kéne lennie kastélyban is.  
Táskámat az ágyra teszem a piros szövettel együtt. Nem szeretem annyira a felső szinteket, bár be kell vallanom, hogy ez kifejezetten tetszik, így most a lépcsőkön fellépek néhány fokot, hogy megnézzem, hol alszik a lány. Ez a hely tényleg nagyon jó.
- Na és mi lesz a darabbal?  
Érdeklődöm visszalépve az alsó szintre, a táskámhoz lépve egy halom édességet szórva az ágyra. Úgy tudom, ezek szerves részei az ilyen kirándulásoknak, így aztán jól bevásároltam tegnap, hogy legyen nálam mindenféle nyalánkság. Ezeket aztán az asztalra pakolom, majd melléteszek egy cetlit „egyél meg!” felirattal.
- Megnézzük a többieket?
Nincs kedvem itt ülni, ha már eljöttem, nem szeretnék mindenből kimaradni, annak ellenére sem, hogy esetlegesen nem dohányzom, azért csak találkozunk valakivel, aki még szintén nem műveli ezt, vagy az se baj, ha műveli, legalábbis nekem nem.

Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 14. 19:03 | Link

Téli Kirándulás - Bécs

Emma már napok óta készülődött a kirándulásra. A bepakolás számára nem volt nehéz, hiszen szüleivel sokat költöztek. Gyakorlott volt már. Attól függetlenül annyira izgult az utazás miatt, hogy egész éjszaka nem tudott aludni, és attól rettegve, hogy valamit nem tesz be, állandóan kipakolt, és utána be. Az éjszaka folyamán csak pár órát aludt, és már 5-kor fent is volt. Lassacskán felöltözött, és kibattyogott a találkozási helyre. Már háromnegyed előtt 5 perccel volt, de már ott is voltak egy jó páran. Néhány percen belül szinte mindenki ott volt. Mellette egy srác állt, aki összevissza forgott, és a bográcsával, ami a táskájára volt kötve állandóan eltalálta a könyökét. Szegény fiú már annyiszor kért bocsánatot tőle. Ő mindannyiszor csak azt mondta, hogy semmi gond, és a végén már nevetett is. Amira egy kisebb előadást tartott a helyes viselkedésről, majd végre elindulhattak. Egy kis megállót tettek, hogy kis csapatuk utolsó két tagját is maguk mellett tudhassák.
Végre valahára megérkeztek a gyönyörű terembe. Az egész gyönyörű volt. Amira megint beszélt, bár a figyelmét nem igazán kötötte le egészen addig, amíg nem ért a szobabeosztásig. Tejesen fel volt dobódva, bár senkit nem ismert a szobatársai között. A többiek társaságában megközelítette a szobájukat. Úgy tűnt, hogy mindenki ismer mindenkit, de amikor mindenki beért a terembe, egy Noel nevű srác rögtön elkezdte a bemutatkozást. A bográcsos srác is a szobában volt. Fynnek nevezte magát. A lány cuccait egy felső emeleti ágyra dobta. Még egy páran bemutatkoztak. Úgy tűnt, egész jó kis csapat gyűlt össze.
- Én Emma vagyok! - mondta, és próbált a lehető leglazábbnak tűnni úgy is, hogy teljesen ideges volt, hogy mit fog most magával kezdeni a kirándulás alatt, hiszen senkit sem ismert közelebbről. Levette kabátját, és csizmáját, és felmászott az ágyba amit kiválasztott. Onnan hallgatta a többieket tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2013. december 14. 21:42 | Link

Téli kirándulás – Bécs

Kirándulás, kirándulás, kirándulás. Csak ez járt a fejemben kora reggel, mikor felébredtem és ugrálni kezdtem az ágyon. Már nagyon vártam ezt a napot, és nem csak azért, mert olyan helyekre mehetek, ahol még nem voltam, hanem mert Đomcsi bátyóval, meg az Öcsikémmel mehetek városnézésre. Az ugrálás után, összepakoltam a cuccainkat, kikészítettem Zsombinak a ruhát, azután elszaladtam tusolni. A forró zuhany után felöltöztem, visszamásztam az ágyra, és oldalba böktem az öcsémet, hogy keljen fel. Nehezen ugyan, de sikerült felébresztenem, és mielőtt elfordulhatott volna, jeleléssel közöltem, hogy ma megyünk kirándulni, készülnie kell. Annyira boldog vagyok, hogy nem választanak el tőle megint, abban biztosan beleőrülnék. Hamarosan ő is elkészül, én közben már türelmetlenül toporgok az ajtóban, egyrészt azért, mert mennék már, másrészt azért, mert mindjárt rám sül a kabát. Végre Zsombi is elkészül, így indulhatunk is.
A minisztériumnál kell találkoznunk a többiekkel, és persze a várakozás azzal telik, hogy Öcsi a vállamat használja párnának. Ha ki akarnék vele szúrni, akkor most arrébb állnék, és koppanna a földön, de nem teszem meg. Akkor bosszút állna, na meg Đomcsi bátyó is érkezik már. Köszönök neki, majd jönnek a többiek is, és megyünk befele. Kicsit féltem ettől az egésztől, de hogy hamar túl legyek rajta, Zsombi után mentem be a kandallóba. Az érkezés kicsit rosszul sült el, de szerencsére csak az Öcsémnek ütköztem neki. Gyorsan leporoltam magam, azután figyeltem, hogy mit jelel nekem Zsombi. Elvigyorogtam, és rögtön válaszolni is kezdtem neki, a saját kis nyelvünkön.
– Neked mindig az édességen jár az eszed, de én is képes lennék befalni pár csokit. –válaszoltam, és utána jött valami tájékoztatás. Nem hallottam rendesen, de Đomcsi bátyó fordított nekem, amit mosolyogva figyeltem, és köszöntem meg. A kisebb monológ után elindultam a szobatársaimmal, hogy megnézzük a lakhelyünket. Zsombiban nem kellett csalódni, na meg persze bennem sem, mert amint kidőlt az ágyra, én is dőltem. Csak éppenséggel rá, és a dőlés inkább ugrás lett. A cuccaim nekem is a szoba közepén maradtak, plusz két cipő is landolt valahol. Megcsikiztem az öcsémet, utána ledőltem róla, és védekezni kezdtem, ha támad, akkor ne érjen váratlanul. Mint kiderült, ez lesz a mi ágyunk, így fogtam egy párnát, hogy fejbe tudjam kólintani a tesóm, de Đomcsi bátyó nem engedtem. Lemondóan sóhajtottam, de nem adtam fel, mert tuti fejbe fogom vágni, csak nem most. Megvártam, hogy megbeszéljék, amit akarnak, azután lendült a kezem, benne a párnával. Puffant Zsombi fején, amin elnevettem magam, de az ütlegeléssel nem álltam le. A többiek kimentek a szobából, ezzel megkezdődött a párnacsata. Hangosan nevetgéltem, meg ütlegeltem őt, ám tíz perc után kifáradva dőltem le az ágyra, majd jelelni kezdtem.
– Szerinted Đomcsi bátyó és az a lány járnak? –lelkesen kérdeztem, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy valami van közöttük. Nem lehet véletlen, hogy egy szobában vannak, vagy talán mégis? Ha tudnék, akkor hallgatóznék, de hallókészülékkel nem igazán megy. Inkább visszateszem a párnákat a helyére, és elfoglalom az ágy háromnegyed részét, miközben várom a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. december 15. 12:36 | Link

Bécs
II. szoba


 Német nyelvterületen még nem tudtam gyakorolni tudásomat, így Bécs szimpatikus úticélnak tűnik. Csak sodródom az árral, mert a szervezők meglepően jól irányítanak, és nem kell "tanárkodnom". Pedig erre készültem, tehát át kell irányítanom az agyamat. A megfázásom és kóválygás teljesen semmissé tette a megfigyelőképességemet, így mikor megérkezünk a szállásra, csak fényfoszlányok, illatok és hangok derengnek... Sosem tett jót a szervezetemnek az utazás.
 Egy darabig még várok a gyülekező után, hátha szükség van rám, de úgy tűnik nem. Elindulok a többieket megtalálni. Ágostont kell keresni azt hiszem... Végtére is megtalálom és benyitok az ajtón.
 Bálint cigarettát tart a kezében,-rámosolygok ezzel jelezve engedélyemet, ami akár ellenszenvet is kiválthat, ha arra gondolok, én milyen lázadó voltam néhány éve- a többiek látszólag bezsongva foglalják el ágyaikat, vagy egymásét. A "nagyobbik Rohr" az egyik boszorkány-növendékkel akar együtt aludni. Én a játékszabályokat nem ismervén, gyorsan meggátolom, hogy bármit is szóljak, és nagy erőfeszítések árán némán figyelem a többieket.
 Ágy tekintetében nincs választási lehetőségem, mint utolsónak; a maradék jut, de nem olyan vészes így sem. Ismereteim szerint az osztrák fővárosban minden hatványozottan kényelmesebb a kelet-európainál. Az én bagolyköves lakosztályom persze kivétel ez alól.
 Egy bemutatkozó hullám indul el a szobán. Hallgatom kiben kit tisztelhetek, mert nem mindenki a tanítványom; vagy ha az is, tanórán nem mutatkozik meg különösebben. Viszonylag hamar rájövök, hogy ez a diákság sem tér el a hollandtól, vagy a belgától. Ahogy az évek elteltek a fejem fölött, szerintem megtanultam kezelni a tanítványokat. Minden esetre ez itt hamar kiderül majd!
Egy varázslattal gyorsan lepakolom bőröndöm tartalmát, majd lemegyek a megbeszélt helyre várakozni, hogy elindulhassunk felfedezni az európai kultúra fontos állomását.
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 15. 12:52 | Link

Téli kirándulás
Bécs|Mira


Mivel Mira elfoglalta az ágyat, amit kinézett magának, kizárásos alapon, enyém a harmadik, ami közelebb van az ajtóhoz. A cucclepakolás, illetve egy kis monológ után úgy döntöttem, hogy kihívom a lányt a folyosóra beszélgetni. Sokkal jobb lesz ott, mert nem kell azt lesni, hogy az ikrek mikor hajítanak felénk egy párnát, vagy a nagy hangzavarban többször elismételni azt, amit mondunk. Amira válasza nem lep meg, mert látszik rajta, hogy valami nincs rendben, mégis azt mutatja. Nem akartam firtatni a dolgot, inkább egy biccentéssel tudomásul vettem a dolgot. A kérdést visszakaptam, és egy mély levegő után válaszra nyitottam a számat.
– Jobban, mint az esésnél. Kicsit még fáj a mellkasom, ha levegőt veszek, de túlélem. Egyben van, Chaske megszenvedtetett a csontforrasztó löttyel, de legalább nem háromban van. Nem ez volt az első alkalom, hogy eltörtem a csuklóm, viszont ez volt az első, hogy ilyen hamar egybeforrt a csont. A mugliknál még gipszben lenne, ami hat hét… kibírhatatlan, mikor viszketni kezd alatta a karom. –kicsit hosszan, és vigyorogva fejtettem ki a választ, azután Mira Noahra nézett, és megsimogatta a puff fejecskéjét. A kis fehér szőrcsomó élvezte, sőt még át is mászott a lány kezére, hogy a másik állatkához menjen. Mosolyogva néztem végig, ahogyan felmászik az anyja mellé, és csak a kérdésre néztem vissza Amira szemeibe.
– Noah. Ne kérdezd, hogy honnan jött a neve, ez volt az első, ami az eszembe jutott. –vontam meg az ép vállamat, azután megint vettem egy mély levegőt. A szobából kihallatszik a nevetgélés, ami megnyugtat, mert így tudom, hogy még nem törtek el semmit sem.
– Krisi felépült a sérüléseiből? –bukott ki belőlem a kérdés, mert érdekel a fogótársam sorsa. Máskülönben nem mentettem volna meg, de akkor meg bűntudatom lenne, hogy egy hülye cikesz fontosabb volt, mint egy ember élete.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2013. december 15. 12:52
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. december 15. 13:18 | Link

~ Téli kirándulás; Bécs – Axel ~


Most sem értem, hogy Jamie hogy tudott rávenni arra, hogy menjek kirándulni a többi diákkal. Oké, hogy ki kell kapcsolódjak, meg ideje lenne beilleszkednem, de pont egy ilyen kirándulással? Ráadásul London az egyik helyszín, amihez nem igazán van kedvem, mert felelevenítődnek az emlékek… De nem volt mit tennem, muszáj volt beleegyeznem, mert Jamie hajthatatlan volt. Azonban, mikor felírattam magam, megváltozott a véleményem, és már türelmetlenül vártam az indulás napját. Ugyanis, mint kiderült, Axel is jön, így legalább lesz egy ismerősöm is az egész csapatban. Már az indulás előtti nap bepakoltam a holmimat, hogy reggel ne kelljen még ezzel is szenvednem.
Az indulás napján, még átnéztem a táskám, utána felvettem a hátamra, és vigyorogva indultam meg a suli felé. Igazából nem értem, hogy minek menjek én is oda, mikor tudom, hogy van két Előkészítős, és ők a minisztériumnál várnak majd minket, de sebaj. Így legalább megtudom, hogy kik jönnek még, és hamarabb felmérhetem őket. A dupla út megtétele után, én is beálltam a kandallóba, hogy a rántás után végighallgassam a monológot. Mosolyra húztam az ajkaim, mikor kiderült, hogy kivel leszek egy szobában. A többiek igazán nem érdekeltek, a lényeg, hogy Axel ott van, és nem kell éjszaka kiszökni, hogy beszélgessek velük. Követtem őt a szobánk felé, és utolsónak álltam be a sorba. Mielőtt beléptem volna, a Rellonos megszólított, így megálltam vele szemben, és vigyorogva néztem rá.
– Hey Friss Prefi. –köszöntem én is, és szándékosan így, hiszen az én fülembe is eljutott a hír, miszerint ő az új Rellonos Prefektus. Örültem neki, mert így nem kell attól félnem, hogy éjszaka lebukunk, ha találkozni akarunk.
– Persze, hogy van kedvem a társaságodhoz. Aludjunk fent, onnan be lehet látni az egész szobát. –fel is lebegtettem a táskámat a szabad emeleti ágyra, és nem érdekelt, hogy valakinek már van ott cucca. Azt szépen ledobáltam egy varázslattal, és akinek van ellenvetés, az még kaphat pár átkot. Axel után én is bementem a szobába, és rögtön fel is másztam a helyemre. Teljesen mindegy volt, hogy melyik ágyat választom, a lényeg, hogy a szomszédomban Axel lesz.
– Na, és milyen a Prefektusi munka? –kíváncsian vigyorogtam rá, és tettem fel neki a kérdést, miután ő is felmászott az ágyra. A többieket elnézve, ők meglesznek nélkülünk, mi meg nélkülük. Tökéletes szobatársak.
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 14:34 | Link

Téli kirándulás - Bécs
Elliot.

Sikerült nem elkésni, úgyhogy  egy hajnali séta, néhány rövidebb-hosszabb monológ és egy kandallón át tett utazás után végre megérkezik ő is együtt a többiekkel a bécsi szállásukra, kézhez kapja a szoba kulcsát, ahol aludni fognak, majd az ajtófélfát támasztva előre engedi a lányokat, és megvárja Elliotot. Az ominózus kviddicsmérkőzés óta nem igazán volt alkalmuk beszélgetni, azt is csak a résztvevők névsorából tudta meg, hogy jön kirándulni, de tagadhatatlan, hogy a tény a lelkesedésén nagyot dobott, miután szembesült vele, hogy hiába győzködi Runát, a lány nem hajlandó kimozdulni a könyvei mellől. Ha már friss prefinek nevezik, vigyorogva húzza ki magát, mert bizony ám jó pár napja prefektus lett a Rellonban. A kérdésére kapott választól már tényleg fülig szalad a szája, de próbál nyugodt maradni, kész szerencse, hogy az nem látszik, hogy mennyivel hevesebben kalapál éppen a szíve és még milyen összevissza ritmusra.
- Oké. - vágja rá azonnal az emeleti ágyra, épp, hogy megvárta az indoklást, majd belép ő is a szobába, bemutatkozással most nem nagyon foglalkozik, fele szobatársat ismeri, a másik fele éppen elhúz cigizni. Inkább még mindig vigyorogva megcsóválja a fejét arra az eljárásra, amit éppen lát kedves barátjától, és megközelíti ő is ama bizonyos fekvőhelyeket.
- Ejj, ejj... kitúrsz valakit a kiszemelt helyéről? Segítsek? - érdeklődik, ha kell beszáll a pakolásba, bár úgy nézi, megoldja ezt Elliot egyedül is. Esze ágában sincs leállítani a honfoglalás folyamatát, inkább feldobja a táskáját ő is a szomszédos ágyra. Lerúgja a cipőit, megszabadul a kabátjától is, feldobja azt is, majd eszébe jut, hogy hupsz, Izé is a zsebében van. A kisegér ijedten bukkan fel a kabát alól és reszketve, bajszát összevissza mozgatva cincog, látszik, hogy se azt nem tudja, hol van, se azt, hogy mi történik. Felmászik, majd tenyerébe veszi a kis szőrcsomót, és Elliot felé mutatja.
- Azt hiszem, még nem találkoztatok. Ő Izé és éppen halálra van rémülve szegénykém. Rólad már hallott. - jegyzi meg, és megsimogatja óvatosan az egérke hátát, hogy lenyugodjon. Legközelebb jobban oda kell figyelnie, ha a kabátja zsebében hurcolássza bármerre is a kis kedvencét.
- A prefektusi munka meg... érdekes. Éjszaka mászkálok a folyosón, szabályszegőket büntethetek meg... Tetszik, főleg ez a része... a szabályokkal.  Te hogy vagy? Kicsit rég beszéltünk úgy igazán rendesen. - kérdezi, ha már röviden összefoglalta, hogy tetszik az új feladata, közben lazán hasra fordulva végignyúlik az ágyon, és figyel tekintetét Elliotra emelve, közben meg szinte szórakozottan simogatja az egeret, hogy lenyugodjon végre.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 15. 14:35
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 15. 19:33 | Link

Téli kirándulók - Bécs
Viselet

Nappali
Szobák
Kéthelyes szoba
Szervezői szoba

Bólogatva, aztán halványan elmosolyodva hallgatta végig amit a hogylétéről mondott. A javasbácsi nagyon ügyes tud lenni, a lány térdét is helyre rakta rövid idő alatt. Igaz, az még mindig fáj neki ha időváltozás van, de szerencsére most, hogy már majdnem állandóak a havazások, csak ritkán sajog.
Szerencsére a gipszet még nem kellett kipróbálnia, és nem is nagyon akarja, főleg nem most. Hisz mindjárt itt a bál, amin táncolniuk kell, és amire már a ruhája is megvan.
-Az rossz lehet -bólintott együtt érzően. Szerencsére már Dominak sem kell arra vetemednie, hogy kibírjon heteket, hisz a varázslat csodákra képes, nem úgy, mint a muglik gyógyszerei.
-Noah? Érdekes. De tetszik -mosolyogva nézte a kis csöppöt, aki idő közben felmászott anyukájához. Ecset mindjárt jobb kedvvel duruzsolt a gazdija fülébe. -Látom jó apukája vagy -visszapillantott a fiúra. Elsőre látta a kicsin, hogy jó helyre került, nekik a szemükből már sugárzik, hogy azt gondolják "ments meg", vagy "nagyon jó helyem van nála".
-Nagyjából igen. Táncolni már tud -megingatta a fejét arra gondolva, hogy vőlegénye mennyire igyekszik a kedvében járni. Mert hát a tánc...nem az erőssége, de próbálkozik, hogy ne égjenek nagyot a bálon. Persze Mirának mindegy lenne, már annak is örül, hogy egyáltalán elmegy vele.
-Menjünk szerintem. Szólsz a fiúknak? -kérdőn pillantott rá, miután fejével a lépcső irányába bökött. Már csak pár percük maradt. Mielőtt Domi bármit szólt volna az ikreknek, a feketeség megfogta a karját, és ezzel egy időben a nyakát átkarolva megölelte.
-Köszönöm, hogy megmentetted.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. december 15. 20:53 | Link

Téli kirándulók
Bécs


A portás hölgy helyett egy középkorú férfi érkezett az időre összegyűlt csapathoz, hogy elkísérje őket az étkezőbe. A kandalló melletti üvegajtón át, egy hosszú folyosón keresztül léptek be a nagy, világos, körasztalokkal teli terembe. Az ételt és italt, amit a manók frissen tálaltak, mindenki magának szerzi be az ablak előtt végighúzódó svédasztalról. Sokféle saláta, gyümölcsök, joghurt, és minden egyéb megtalálható rajta, tehát senki nem marad éhen.

Miközben nagyban folyik a falatozás, a férfi kezében egy prospektussal beáll az egyik asztal mellé, és egy röpke torokköszörülés után felolvassa, milyen szórakozási ehetőségek vannak azoknak a vendégeknek, akik nem akarnak délután és másnap kint lenni a városban, hanem inkább maradnának a szállóban.
Ebből megtudhatjátok, hogy minden az alagsorban található. Az alagsorba úgy juthattok le, ha az emeletre menet megálltok az egyszerű vázának tűnő dísznél, és kétszer elismétlitek a jelszót, ami nem más, mint a tündérkert.
Így a váza felemelkedik, és feltárul egy lejárat, gyér világítással a lépcső mentén. Leérve jobbra kell fordulni, és egy rövid folyosóra juttok, ahonnan ajtók nyílnak. Van itt medence, szauna, játékterem, és párbajterem feliratú is. Bármit választotok, nem fogtok unatkozni.

Reggeli után még mindenkinek volt bőven ideje arra, hogy pihenjen, vagy szórakozzon, de pontban 9-kor busz dudált a Tündérszállás bejárata előtt. Mindenkinek volt 5-10 perce, hogy felkapja a kabátját, meg amit magával akart vinni, és együtt indultak be a városba, hogy megnézzék maguknak az adventi vásárt.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 16. 19:08 | Link

Téli kirándulás


Épségben megérkeztünk a Tündérszállásra, ahol aztán egy kis eligazítást követően mindenki ment a saját szobájába, hogy lepakoljon. Én csak ledobom az ágy mellé a bőröndöt, magamat pedig az ágyra, s egy kis beszélgetés után Vancsival, elterülök rajta. Felkönyökölök, s végignézek a társaságon, hogy mégis kikkel fogok én egy szobában lenni. Hát mit ne mondjak, elég színes társaság jött össze, és az a gáz, hogy közülük csak Vanit ismerem olyan jól. Ja meg ott van Axel is.
Leveszem a kabátom, ami eddig végig rajtam volt, és csak az ágy végébe dobom, és nagy meglepetésemre valami mozog ott. Vajon mi lehet az? Mintha csak meghallotta volna a fel nem tett kérdésemet, előbújik Mogyoró, s körbeszaglászik. Nahát, azt hittem, hogy én benthagytam az állatsimogatóban, legalábbis úgy rémlik. Bár lehet hogy kiszökött, mert velem akart tartani. De most, mintha nem is venne észre, elindul a másik irányba, ahol éppenséggel Axel leledzik. Ahh a kis dög, már megint valami rosszaságon jár az esze, vagy mi? Egy nagy sóhajtás után feltápászkodom,és odamegyek Axel, és a számomra még ismeretlen srác mellé. Csak ekkor veszem észre, hogy Mogyoró valószínűleg Izé szagát érezhette meg, és kíváncsisága hajtotta ide. Szegény egéren látszik hogy halálra van rémülve, de azért remélem nem a szőrmók ijesztette meg ennyire.
- Sziasztok. Axel, bocsánat, ha nagyon megijesztette Izét ez a kis dög. Tudom, hogy nem akarta. - Mondom, s halványan elmosolyodom, majd megfogom a grabancát, bár láthatóan nem örül neki, mivel ő úgy gondolja, hogy egy új kis barátot szerzett. - Te meg ezt többet ne csináld! - mondom most már Mogyorónak, aki kezd megnyugodni, majd a tenyerembe helyezem, s ő felugrándozik a vállamra.
Mikor lemegyünk reggelizni én Ombihoz, és lyra-hoz csapódom, legfőképpen azért, mert beszélni szeretnék Ombival. Az, ami tegnap a barlangban történt... Nem is tudom, olyan fura volt, és szerintem ezt mindenképp meg kell beszélnünk szerintem. Persze csak ha ő is akarja.
- Sziasztok. - Köszönök nekik, s egy mosolyt erőltetek az arcomra, mint ha mi sem történt volna az elmúlt napokban, mintha minden a megszokott lenne. - Ugye nem zavarok? - Kérdezem, s Noel felé egy sokatmondó pillantást vetek, amiből remélem leszűri, hogy a kirándulás során sort akarok keríteni egy beszélgetésre.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2013. december 17. 21:15 | Link

Téli kirándulás, Bécs, első sorban Kevinke
Viseletem

Napok óta forgolódva aludtam. Izgatottan vártam a téli kirándulást, és a városokra is nagyon kíváncsi voltam már, hisz erről semmit nem árultak el. Bíztam abban, hogy sikerül meggyőznöm Kevint, hogy tartson velem, és bejött! Nagy mákomra olyan aranyos, hogy még ezt is megtette a kedvemért. Félelmetes lett volna a többiekkel egyedül, hisz szinte senkit nem ismerek.
Nem esett nehezemre a korai kelés, alig vártam azt a pillanatot, mikor kiroboghattam a fürdőszobába, és összekészülődhettem. Jó melegen öltöztem fel, és még kétszer leellenőriztem, mindenemet elraktam-e abba a cuki kis hátizsákomba, amit az egyik felsőbb éves megbűvölt nekem, valami tértávolító, vagy tértágító bűbájjal.
Az idő gyorsan elszaladt, de nem kellett sietnem. Háromnegyed után pár perccel meg is érkeztem, mosolyogva üdvözöltem a többieket, de sajnos senki nem volt ismerős. Csendesen, az arcokat figyelve húzódtam meg a fal mellett, egészen amíg hangos csörömpölésre nem kaptam fel a fejem. Megérkezett Ő is! Halkan kuncogni kezdtem rajta, és hatalmas vigyorral öleltem vissza.
A faluba végig Kevin mellett mentem, csak akkor szakadtam el tőle egy pillanatra, mikor a minisztérium előtt megláttam Ádit és Zsombit. Megöleltem őket, aztán futottam én is, hogy jól megfigyelhessem, hogyan fogok átjutni egy kandallón. Félelmetes volt, ahogy be kellett állni, és egy pillantás alatt valami tiszta, meleg helyen találtam magam.
Ámultam és bámultam, nagyon szép helyre érkeztünk. Éppen kicsodálkoztam magam, mikor a DÖK néni is megérkezett, és bele is kezdett az információk szoláltatásába. A hercigemre mosolyogtam mikor átölelt, de figyelmesen hallgattam a szabályokat, és a szobabeosztást. Az csuda jó lett!
- Huhúúú! - vigyorogtam fel a srácra, hisz nagyon megörültem neki, hogy egy szobába lettünk beosztva. Nem is kellett sokat várnunk, hogy bejussunk, és lepakoljunk, de még mielőtt kikandikálhattam volna a magasabbak feje mögül, felkaptak, és az ágyon landoltam, nevetve.
- Bolond vagy Hercig! De nem is kérdés, leszek az alvótársad - felugrottam az ágyról, és a cuccomat feldobva a felső ágyra, pár lépéssel felmásztam, hogy aztán miután a csizmám a szoba közepén landolt, átmászhassak Kevinkéhez, és megvizslassam a terráriumát.
- Kevcsi, leveszel? - lefelé nyújtottam a karjaimat, és ha leszedett az ágyról, kapott egy puszit az arcára, ha viszont nem...hát akkor lemásztam magam.

Az utolsó percig bent maradtam a szobában, de végül visszavettem a csizmámat, és kimentem a megbeszélt helyre. Éhességemet a gyomrom hangos korgása jelezte, egy kissé zavarba is jöttem emiatt.
Követtem a csapatot az ebédlőbe, ahol természetesen a herciggel ültem egy asztalhoz, és kerestem mindenféle finomat, és egy jól megrakott tányérról eszegetve figyeltem, milyen lehetőségek vannak a szállón.

Jóllakott óvodásként feküdtem fent az ágyamban végig, amíg ugrást jelentő dudálást nem hallottam. Egy másodperc alatt kabátban, csizmában, kis táskával álltam az ajtóban, hogy Kevinnek toporogjak egy sort, és a kezénél fogva húzzam, hogy a buszon jó helyünk legyen, ha már együtt jöttünk.
- Úgy örülök, hogy eljöttél - csillogó szemekkel néztem rá az indulás után. - Már nagyon várom a vásárt. Veszek valamit a bátyáimnak. Te is veszel Leoncskának?
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. december 18. 01:29 | Link

~ Téli kirándulás; Bécs – Axel, Keiko ~


Most, hogy Axel is itt van, inkább hálát adok Jamienek, hogy ennyire hajthatatlan volt, és szinte rám kényszeríttette a kirándulást. A fiú közelsége megnyugtat, és az unokabátyám az egyedüli, aki tudja a titkomat. No meg Lexie, ugyanis neki is el lett mondva, aminek először nem örültem, de mivel velünk lakik, előbb vagy utóbb meg kellett tudnia.
– Elhiszed, hogy nem érdekel? Merjen valaki kötekedni, még meg is átkozom. –jó, talán túlzás lenne, de ez van. Nekem felső ágy kell, és amit akarok, azt meg is szerzem magamnak. A felmászást követően, követtem Axel példáját, és én is lerúgtam a cipőimet, majd hasra feküdtem. A fiú kabátja mocorogni kezdett, amire felvontam a szemöldököm, de hamarosan kiderült, hogy ki van még itt. Egy kisegér mászott elő, aki eléggé megijedhetett, mert remeg, mint a kocsonya. A koppanás nem éppen a legszerencsésebb dolog, de Axel hamar elkezdi a nyugtató terápiát.
– Aranyos kis állatka. Vigyázz rá, nehogy elveszítsd. Hallott rólam? Csak nem áriákat zengesz neki AJ barátodról? –vigyorogva kérdeztem tőle, majd ha engedte, akkor óvatosan megsimogattam Izé fejét. Szándékosan nyújtottam hosszúra a simogatást, mert mindig úgy intéztem a mozdulataim, hogy Axel kezéhez legyek közel. Mennyivel könnyebb lenne, ha már bevallanám neki az érzéseim, és végre nem nyomasztana a tudat, hogy lecsúszok róla. A baj ott kezdődik, hogy nem tudom, miként valljam be neki, plusz a reakcióját sem tudom megjósolni. A barátságunk lenne a tét, és az is sokat jelet a számomra.
– Most már nem kell attól félnem, hogy rám szólnak, ha este sétálgatok a faluban. Azért legyen majd időd rám is. Már, mint a társaságomra. –korrigálok, még mielőtt el nem szólom magamat. – Én jól vagyok, tanulgatok meg levelezgetek a régi ismerősökkel. Képzeld, ők már hoppanálni is tanulnak, én meg így, hogy átkerültem ide, még várhatok egy évet. Bár nem bánom, még mindig felfordul a gyomrom az utazástól. –nevettem a mondat után, aztán gyorsan abban is maradt, mert egy újabb állat tévedt ide. Nagyon jó lesz, ha állatkertet csinálnak a szobából. A mókus gazdája is hamarosan megjelenik, én azonban nem szólok egy szót sem, csak kérdően lesek Axelra. Nincs bajom a lánnyal, csak kellett neki megzavarnia a jó kis idillt. A beszélgetés abbamarad, ugyanis indulnunk kell reggelizni, és utána meg már dudál is egy busz, hogy mehetünk a városba. Valahova hátra szálltam fel, és foglaltam a helyet Axelnak. Már vártam a buszozást, és a vásárt is.
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 18. 01:31 | Link

Téli kirándulás
Bécs|Mira


Megint csak biccentéssel jeleztem az egyetértésemet. Eléggé vacak érzés, mikor az ember keze, vagy lába, vagy akármilye be van gipszelve, ráadásul viszketni kezd alatta az ember bőre. Az a szerencse, hogy most már varázsló vagyok –vagyis tanonc, de a lényeg, hogy tudok varázsolni–, és otthon sincsenek már titkok, így a nagyinak hála tele vagyunk különféle bájitalokkal, meg azok receptjeivel, és hozzávalóival. Itt meg Chaske puzzlezik össze minket, ha úgy adódik.
– Örülök. Neki is tetszett, örömében még ugrált is. –mosolyogva figyeltem a kis puffot, ahogyan játszik az anyukájával.
– Köszi, igyekszem. –hálásan néztem Amirára, amiért megdicsért. Már nem bosszant az érzés, ami volt… Amit történt, azon már nem tudok változtatni, kivéve akkor, ha lenne időnyerőm. Arra viszont Minisztériumi engedély kell, és alapos okom meg nincs, hogy kérjek egyet. Különben sincs kedvem végignézni a Tusás bénázásomat, meg a vizsgákra való felkészülésemet. Éppen elég az, hogy ebben az évben sokkal több mindenre kell koncentrálnom. Plusz, az ikrek is egyre csak idősebbek lesznek, jövőre meg már Bagolykövesekké válnak, figyelnem kell rájuk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy melyik házba fognak kerülni.
– Örülök neki. –megkönnyebbülten sóhajtottam a kijelentés után. Akármennyire nem bírtuk egymást Kristóffal, mégis csak egy ember élete függött attól az eséstől. Így, hogy segítettem rajta, túlélte, de én is ugyanúgy megsérültem. Ez meg belefért, főleg ha azt veszem, hogy szent a béke a sráccal.
Bólintottam, hogy szólok a fiúknak, és még mielőtt lenyomtam volna a kilincset, Amira megölelt. Jól esett a közelsége, még egy pillanatra le is hunytam a szemem az érzés miatt, aztán feleszméltem, és halvány mosollyal néztem rá.
– Nem mondom, hogy ő is ezt tette volna a helyemben, de döntenem kellett. Kristófból csak egy van, ha Ő meghal, az neked is rossz lett volna. Meg, nem tudom… Jobb, hogy közöttünk van még, és igazán nincs mit… vagy mit kell ilyenkor mondani. –egy sóhaj után adtam gyors puszit Mira arcára, utána meg sem vártam, hogy mit is mondana vagy tenne, benyitottam a szobába, hogy szóljak a srácoknak: ideje reggelizni, utána meg a város!
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. december 18. 01:44 | Link

Téli kirándulés || Bécs || Reggeli.


Úgy érzem magam, mint egy kirakatbábú, akit jó alaposan megnéznek az emberek, mikor a kör legszélére áll. Bár a kör itt most csak jelképes és csupán elméletben van jelen, már-már képletesen, a bábú szó attól még a leghelytállóbb, mint valaha. Manapság talán egyre gyakoribb, Dr. Nádori Pál erre azt mondaná, hogy 'mint oly sok mindent, ezt is csak beképzeli magának.' Mennyire lenne igaza? Ő elhinné, s ott és akkor, csak ez számítana a többi embernek. Talán ő alakította, formálta azt a Karsa Bálintot, aki jelenleg is vagyok - aki itt áll érzéketlenül, figyelve, üres tekintettel, és arra várva, hogy elinduljanak a téli kirándulásra, hogy aztán ne is mutasson ki semmit azon kívül, hogy a kiszemelt ágyra feldobált táskája után, cigarettázni menjen ki a friss levegőre. A friss, jéghideg, csípős levegőre. Igen, lehet más nem is érdekli igazán, vagy csak egy jól irányított álarcként viseli önmaga tiszta paródiás énjét. Igen, minden lehetséges, mindent elképzelhetnek róla, rólam, mert soha életemben nem kértem magamnak ki semmit, nem mondtam azt, hogy ez nem igaz, mert oly hidegen hagyott, amit mások gondoltak arról a személyről, akit talán még csak öt perce ismertek. Sosem foglalkoztam, sosem adtam más emberek véleményére. Dr. Nádori Pál ezt mindig arra vezette vissza, hogy pocsék kapcsolatom volt a szüleimmel, ha egyáltalán azt a valamit, kapcsolatnak illik nevezni. Magára sosem fogott semmit. Viszont mindig Bécsről beszélt, tudniillik, itt végezte el (is) a pszichológiai szakot az egyetemen, idekötődik a legjobban, saját elmondása szerint, olyan ez a város számára, mint nekem Szeged. Össze vannak kapcsolva, szétszakíthatatlan, s közben mégsem lenne képes az ember az egész életét ott leélni, ezért keres egy másodrendű várost, hogy ne kötődjön, csupán éljen. Ez jutott eszembe, amikor kiszálltam a kandallóból és elmondták hol vagyunk; ez járt a fejemben, amikor cigarettával álltam a szobánk közepén azt kérdezve, hogy kijön ki szintén füstölni, mire a drága tan bá' benyit, bejön, s áldását adva mosolyogva jelzi, hogy csak nyugodtan. A tiltást, a szabályokat jobban kedvelem, mert plusz löketet ad arra, hogy áthágjam őket, hogy kitűnjek a sorból s ne változzak olyanná, mint a többi ember. Ezért kell olyan kérdéseket is feltennem, hogy Na és a tanár bá' nem jön ki velünk cigarettázni?, s olyanokat is, amiket néha nem lehet leírni, mert nem bírná a nyomdafesték. Szükség van őrültségre, hogy valami életben tartson. S kávéra, természetesen, így a kinti jégszoborrá váltás közepette, végeztem a füstölés károsszenvedélyével, s még pont időben ahhoz, hogy odaérjek a gyülekezés helyszínéhez. Apraja-nagyja. Blaskovits és Egerszeginek csak egy biccentés jár, bár Blaskovitsnál mintha jobban kiérezném azt, hogy kezdi unni ezt a fokú nagy, szóval nagy semmit - talán könnyebb dolgom lesz elcsábítani a városba, csupa jó dolgokat művelni. A jó az alappillérem... a megfékezhetetlen szabadsággal karöltve.
A kávé pedig minden jó eleje, közepe és vége; nélküle egy nap sem kezdődik el, egy nap sem folytatódik, s egy igazi beszélgetés sincs nélküle. Így hát a csipet-csapat elindul a hozzánk csapódó férfi kíséretében oda, ahol a svédasztalt találjuk. Van, aki rögvest elfoglalja a helyét, s van, aki - mint én is - , rögvest az asztalhoz sétál. Kényelmes vagyok, nincs rohanás, nincs kapkodás. Odaérek, s már töltöm is egy bögrébe a friss nedűt, az illatok illatát, a kávét. Mikor e csekély, de annál fontosabb feladatot befejeztem, visszafordultam az asztalokhoz, s a szokásos semmit-sem-mutatok-ki arccal egyszer csak ismerőst látok. Áhá! Odasétálok, lehuppanok, a csésze az asztalra kerül, a mély bariton pedig megszólal a baloldalamon helyet foglaló Blaskovits kisasszonynak címezve önmagát.
- No, mi a helyzet, kishölgy? Ön itt? - körbenézek, a többieknek, a már kezembe kerülő csészével biccentek, majd belekortyolok a nedűbe. Ez lesz a végzetem, persze, ha előbb nem a vicodin tart majd rám igényt. Az ember sosem lehet elég óvatos. Az idővel nem törődöm, valahogy már ebben a huszonhárom évben az idővel olyan kapcsolatba kerültünk, hogy tudat alatt is tudja, hogy sehová sem érkezem korábban vagy későn, hanem egészen, másodpercre pontosan akkor, amikor meg van beszélve a találkozó. Most is így lesz. Kilenckor a buszon fogok ülni, minden nálam van: tárca, cigaretta, öltözet, mi kell ennél több? Ja igen, a nyakamba lóg egy fényképezőgépmasina, hobbim, Bécs belvárosában meg majd lehet használni, mert muglik között leszünk. Mily fura kimondani, hogy muglik, mikor ám én is... ugye? Ugye.
- Mondja csak, tud biliárdozni? S a vízzel hogy áll? - fordulok hirtelen Blaskovits felé, aki egészen biztosan érti a 'víz' szót is, meg amúgy is, okos lány ő. Majd míg várom a válaszát, kortyolok egyet a kávémból. Csak nyugodtan, nyugodtan. Másoké is a terep, nem harapok. Azt hiszem.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2013. december 18. 01:45
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. december 20. 09:21 | Link

Téli kirándulás
2. állomás, Lethifalva
dec. 17-18-19-20




Van egy apró, de varázslattal teli falu valahol az Alpokban, aminek története az 1800-as évekre nyúlik vissza. Az évszázad elején rengeteg ember tűnt el ezen a vidéken, maguk mögött hagyva családjaikat, szeretteiket. A 12. ilyen eltűnés azonban már felkeltette mindenki érdeklődését, és biztos volt, hogy az emberek nem mind önszántukból mentek el. Két-három évig mentek a találgatások, míg egy párfős máguscsoport el nem indult, hogy hónapok alatt, de kiderítsék, mi történik.
Innentől nem maradt meg semmi bizonyíték, a csoport összes tagja egy éjszaka alatt eltűnt. Azt rebesgették, hogy a faluban élőket lethifoldok támadták meg. Azóta egy eltűnésre sem volt példa, az ott lakók nyugodtan élhették tovább életüket. A csoport eltűnésének 10. évfordulóján a falu megkapta a Lethifalva nevet, és 1980-ban síközponttá alakították a fiatalabb lakosok. Azóta ez a mágusvilág síparadicsoma, hisz rengeteg lehetőség van a pihenésre, és a hóban való sportokra.

Szombaton reggel 9-kor, amikor a kis csapat összepakolt, és leadták a szobák kulcsait, a kandallóba lépve Lethifalvára indultak. Mint elsőre, most is Đominic ment előre, végül pedig Amira.
Egy kis, egy helyiségű épületbe érkeztek a kandallón át, ahol bal oldalon húzódott egy pult, mögötte egy idős, mosolygós néni ácsorgott. Pár perc alatt elrendezték a szobákat, a foglalást, és máris ott termett egy középkorú férfi, hogy eligazítsa a csapatot.
A nagy ajtón kilépve a szabadba, a havas területre érkeztek. A hó is hullott, de ezt csak egy percig kellett elviselniük, hisz a macskaköves úton áthaladva beléphettek a szállóba. Nagyon szép, modern kialakítású hallba érkeztek, ahonnan lifttel lehetséges a közlekedés felfelé. A hallból boltíves bejáraton át lehet bejutni az étkezőbe, ahol csak gondolni kell egy ételre, és a tányéron illatozik egy pillanat múlva.
A férfi felvezette őket a 3. emeletre. A liftből kilépve egyenesen egy nappaliba érkeztek, a kandalló kellemes meleget csinált, az egyik falon végig ablak húzódott, tökéletes kilátással.
- Az önöké a 3. szint teljes egészében. 9 szoba van, a tizediket pedig megoldottuk a szervezőknek - mondta a férfi kedvesen, csak úgy információként. - Ha bármi kérdésük van, szóljanak nyugodtan. Dohányzó helyiséget találnak a hallból balra kivezető ajtónál, de az ajtó nem enged be 18 évnél fiatalabb személyeket. A falun belül bárhová mehetnek, vannak szalonok a hölgyek számára, meleg vizes medence a szálló alagsorában, természetesen lehet igényelni masszázst, szaunát, és amire még szükségük van. Síelni is bármikor mehetnek, meg fogják találni az oktatót, akitől bérelhetnek felszerelést is.

Ezzel befejeződött a körbevezetés, és a csapat egyedül maradt, hogy az elnök ismertesse a szobabeosztásokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek