Tiff és a bevásárlótúra
november 1.
-előzmények vannak, gondolatban-
RÓMA

. . .
-Gyerünk Tiffany, szedd a lábad, mert eltöröm őket -szólt oda Mira, mikor végre sikerült elindulniuk a telkükről. Az anyja meg az apja túlságosan is jól fogadták a barátnőjét, az apja különösen jóban lett vele hirtelen. Hogy mi okból, az elképzelhetetlen, de mindegy is, ezzel legalább elterelték arról a figyelmet, hogy az egy szem lányuk milyen állapotban van.
-Szóval sétálunk, ránk fér az idegen levegő, nem? -halványan elmosolyodva pillantott a kis vörösre. Felsóhajtott, és csak arra figyelt, hogy ne lépjen semmibe bele a magassarkújával. A kis erdő, ami még pluszban elválasztotta a kaput a külvilágtól, még a családé, de már olyan varázslatokkal van ellátva, ami meggátolja, hogy bárki idegen, vagy mugli betaláljon a kastély környékére. Egy jó tíz perc sétára volt az a rész, ahol hirtelenjében ritkultak meg a fák, és a lányok máris egy kis parkba jutottak.
A feketeség csendben sétált, eléggé céltudatosan, de félúton -mikor majdnem sikerült elhagynia Tiffanyt-, megfogta a lány kezét, és úgy ment vele tovább, főleg mivel eleredt az eső, és ha nem akarta, hogy a vöröske elázzon, be kellett engednie az ernyője alá.
Egy rövid, de szélesebb utcába érkezve már az első zsákutcának tűnő sikátorba behúzta, és gyors léptekkel az onnan nyíló egyetlen kis ajtó kilincsére tette a kezét.
-Fogd meg -nyomta másik kezével Tiff kezébe az esernyőt, és előhúzta a zsebéből a pálcáját, amit aztán a kilincsre szegezett, és nonverbálisan egy Alohomorat használt, így könnyen feltárult a csodabolt, ahova mindig jár vásárolgatni.
-Ez az olasz varázslóparadicsom. Három emelet tele van butikokkal, meg mindenféle bolttal. Mintha Bogolyfalva lenne, márkásban -vázolta fel neki gyorsan, hogy hova fognak belépni. Mielőtt bárki megláthatta volna őket, belépett a plázaszerű üzletbe, majd miután barátnőcskéje is belépett, az ajtó magától bezáródott.
Mosolyogva nézett körbe, és ismét elkapta a vörös lány kezét, hogy behúzza az első boltba, ami az útjukba esett.


Ruha

Tiff és a bevásárlótúra
november 1.
-előzmények vannak, gondolatban-
RÓMA

. . .
-Gyerünk Tiffany, szedd a lábad, mert eltöröm őket -szólt oda Mira, mikor végre sikerült elindulniuk a telkükről. Az anyja meg az apja túlságosan is jól fogadták a barátnőjét, az apja különösen jóban lett vele hirtelen. Hogy mi okból, az elképzelhetetlen, de mindegy is, ezzel legalább elterelték arról a figyelmet, hogy az egy szem lányuk milyen állapotban van.
-Szóval sétálunk, ránk fér az idegen levegő, nem? -halványan elmosolyodva pillantott a kis vörösre. Felsóhajtott, és csak arra figyelt, hogy ne lépjen semmibe bele a magassarkújával. A kis erdő, ami még pluszban elválasztotta a kaput a külvilágtól, még a családé, de már olyan varázslatokkal van ellátva, ami meggátolja, hogy bárki idegen, vagy mugli betaláljon a kastély környékére. Egy jó tíz perc sétára volt az a rész, ahol hirtelenjében ritkultak meg a fák, és a lányok máris egy kis parkba jutottak.
A feketeség csendben sétált, eléggé céltudatosan, de félúton -mikor majdnem sikerült elhagynia Tiffanyt-, megfogta a lány kezét, és úgy ment vele tovább, főleg mivel eleredt az eső, és ha nem akarta, hogy a vöröske elázzon, be kellett engednie az ernyője alá.
Egy rövid, de szélesebb utcába érkezve már az első zsákutcának tűnő sikátorba behúzta, és gyors léptekkel az onnan nyíló egyetlen kis ajtó kilincsére tette a kezét.
-Fogd meg -nyomta másik kezével Tiff kezébe az esernyőt, és előhúzta a zsebéből a pálcáját, amit aztán a kilincsre szegezett, és nonverbálisan egy Alohomorat használt, így könnyen feltárult a csodabolt, ahova mindig jár vásárolgatni.
-Ez az olasz varázslóparadicsom. Három emelet tele van butikokkal, meg mindenféle bolttal. Mintha Bogolyfalva lenne, márkásban -vázolta fel neki gyorsan, hogy hova fognak belépni. Mielőtt bárki megláthatta volna őket, belépett a plázaszerű üzletbe, majd miután barátnőcskéje is belépett, az ajtó magától bezáródott.
Mosolyogva nézett körbe, és ismét elkapta a vörös lány kezét, hogy behúzza az első boltba, ami az útjukba esett.


Ruha

Mira és a makeover
november 1.
RÓMA

. . .
 Tiffany sietve igyekezett Mira után, mivel a lány már pár méterrel előtte menetelt, s nem akart lemaradni. A fenyegetésre csupán elmosolyodott, de azért felgyorsította lépteit. Aznap reggel érkeztek a Loveguard családhoz, és a vöröske még jövetelükkor kibámulhatta magát, viszont úgy tűnt, hogy a táj és a telek nem akar kifogyni a látnivalókból. Amellett, hogy minden hatalmasnak tűnt Tiff számára, úgy érezte, még sosem volt ilyen boldog sok ember társaságában. Mira bátyját és két unokatestvérét már a suliból ismerte, viszont szüleivel még sosem találkozott. Bár az érkezésüknél kicsit furán érezte magát, hamar kiderült, hogy egész jól ki tud jönni velük, s annak köszönhetően indultak el késve, hogy a feketeség apja elszórakoztatta a vendéget.
-Hát persze. Olyan...friss. -következtetett, ahogy beleszimatolt a levegőbe. Mosolyogva folytatta az utat, továbbra is kémlelve a kis erdőt, amelyen átsétáltak. Hamarosan kiértek egy kis parkba, ahol Tiffany megint elbámulta magát, s arra eszmélt fel, hogy Mira megfogja a kezét, és magával ragadja. Alig tettek meg pár métert, megeredt az eső, s a két lánynak még jobban össze kellett bújnia, hogy elférjenek az esernyő alatt. A vöröske mostmár nagyokat lépett, hogy tudja tartani a tempót, és nyitott szemekkel fürkészte az utat, amelyen elhaladtak. Kérdő tekintettel nézett háztársára, mikor a sikátor-szerűségben találta magát, válasz helyet viszont csak a vizes ernyőt nyomták a kezébe. Tiffany tátott szájjal figyelte végig, ahogy Mira megbabrálja a zárat, s egy fél másodperc múlva már egy bevásárlóközpontban toporzékolt. Még ideje sem volt körbenézni, hisz Amira azonnal beráncigálta a legközelebbi boltba.
-És mi most végigjárjuk...az összeset? -tette fel a kérdést fájdalmas grimasszal az arcán, előre rettegve a választól.

Outfit