29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 78 ... 86 87 [88] 89 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alfred Nathan Declaire
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 74
Írta: 2020. május 26. 17:40 | Link

W E I S S  R U B E N aka L O V A S O M
“That’s not my shadow,
That’s my darkness”

04.26., Kijev, Saint bár
Kérlek olvasd el;
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 281
Írta: 2020. május 30. 22:51 | Link

Alfred - Kijev, a föld alatt, közelebb a pokolhoz


A következő műsor megtekintése 18 éven felülieknek ajánlott
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2020. június 6. 19:05 | Link

princess

Nem azt mondom, hogy az utolsó utáni pillanatban voltunk most már,de nagyon úgy éreztem, hogy minden egyes nappal közelebb vagyunk a családunkhoz, ami egyfelől csodálatos, más felől ijesztő. De nem akarok meghalni a stressztől a négy fal között, így jobbnak láttam, ha kimozdulunk kicsit.
- Gondolhattam volna, hogy szeretni fogod - húztam elő a zsebemből pár szaloncukrot, amit az egyik végénél fogva át is nyújtottam a nőnek, hogy legyen min csámcsogni, ne kelljen azt mondani, hogy éheztetem őt. A világért sem tenném. - Fogalmam sincs, de biztosan kerítenék akkor is valamit. Olyan nincs, hogy nem oldom meg.
Figyeltem, ahogy a keze a pocakjára csúszott, el is mosolyodtam halványan, mert gyönyörű volt, nem mondanak hülyeséget, mikor azt állítják, a nők kivirulnak a terhességtől.
Nekem ez mind annyira magától értetődően a karácsony része, hogy magamtól fel sem merült volna a fejemben, hogy valakinek ez még újdonságot nyújt. Pedig Jasminen látszik, hogy nem számított erre.
- Ha besötétedik, a park fái fel vannak díszítve, igaz nem fenyők, de sok az égő rajta. Biztos tetszeni fog - bólintottam magam elé, mert azok még nekem is nagyon tetszettek, pedig megvolt a magam hozzáállása ehhez az egészhez.
- Jaj, persze... Ugye ilyen üveg díszek, amikkel az emberek a fenyőiket díszítik. Vannak nagyon szépek - mutattam is egy bódéra bal kéz felől, amin szanaszét mindenfelé díszek függtek. - A legtöbb kézzel készül itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Jasmine A. Jhaveri
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2020. június 6. 19:06 | Link

DaddyWeaver

- Miből? - néztem rá úgy, mintha meglepetésként érne, pedig azt hiszem mióta véletlenül ráborult a felső szekrényből ez-az, ahogy kinyitva bögrét keresett, nem kéne meglepjen. Mármint, én szóltam neki, hogy az nem az a szekrény, de azért csak kinyitotta. Nem volt jó ötlet. A gumicukrom se így gondolta, amit utána ki is kellett dobni, mert fele belepotyogott valamibe a földön. Meg volt amit összelépdelt Reyna. Ő nem nagy cukorpártoló. Én mondjuk kicsit lehet szeretem, el is vettem a szaloncukrot és gondosan elkezdtem kibontani, addig elengedve Ward kezét, mert mindkettőre szükségem volt, aztán miután a számba került a szemét ment a többi mellé a zsebembe, a kezem meg az övét kereste. Talán kicsit görcsösebben is. Néha azt hiszem előfordul velem, hogy olyan erőszakosabban igénylek valamit. Biiiztos a hormonok. - Iiigen, ezt talán Bencétől hallottam már, hogy nektek eltűnni se lenne nagy munka. Azért kicsit remélem nincs igaza - nem mintha tartanék tőle, hogy megtenné, egyszerűen ez olyan nagy dolognak hangzik. Ez azt is magában foglalja, hogy bárkitől el tudnák magukat vágni, ha akarnák.
Nagyobbat sóhajtva figyeltem az illatokat, a díszeket, az embereket magunk körül. Nem akartam nagyon a sűrűben menni, nekem nem hiányzik, hogy megkönyököljenek, véletlenül is akár megeshet.
- Biztos nagyon szépek, nálunk is vannak, akik szeretik ezt a dekorálás dolgot, de az én családom hagyományos hindu, nincs...nem volt korábban köztünk senki, aki a keresztény ünnepeket behozta volna - meséltem el, itt-ott jobban elgondolkodva a szavaimon. Szerintem a nevelőanyám azelőtt választotta ezt a vallást, hogy a nevelőapám megismerte volna. De ebbe sosem mélyedtem el. - Áh, értem. És te ezt szoktad is mindig? Mármint egyedül is csinálják az emberek, vagy ez is családos hagyomány? Szeretnél karácsonyfát? - tettem fel végül a kérdést. Pedig nem olyan dolog, ami sose kerülhetett volna még szóba, de eddig azt hiszem úgy éltünk, hogy ami nagy szokásbeli ütközés, valahogy elsiklottunk felette. És talán nem csak én nem tudom, merre kéne menni a dologgal. De reméltem nem így van.
- Azok nagyon aranyosak - mutattam az üvegdíszek felé, amik kint ültek hóember, csillag vagy éppen karácsonyfa alakban az egyik árus polcain. - Van jelentősége annak, hogy pirosak vagy kékek, vagy bármilyenek ezek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2020. június 6. 19:06 | Link

princess

 - Hogy ismerlek? Minimum - forgattam meg a szememet, mert szerintem ezt minimum tudnom kellett volna, nem két napja találkoztam a nővel. Pontosan tudtam, hogy mi az amit szeret és mi az, amit nem, ebből gondolhattam volna rá, hogy megeszi a szaloncukrot.
A keze az enyém után nyúlt, mire az ujjaim az övéi közé fontam és fel is húztam a kezeink, hogy egy csókot nyomjak a kézfejére. - Bence mindig nagyon furcsa dolgokat mesél, majd el is beszélgetek vele erről.
Mert attól még, hogy megteheti, nem azt jelenti, hogy kell is neki. Előbb vagy utóbb meg fogja valaki fejelni egész véletlenül, amiért ilyen nagy a szája.
Örültem, hogy ő sem ragaszkodott hozzá, hogy a dolgok közepébe ténferegjünk, itt nem mindenki figyel arra, hogy kin vagy min gázol át, senkinek nem hiányzik egy pocsék baleset. Egyértelműen nem.
- Egy időben igen, egy időben nem. Egyedül egyértelműen nem. Inkább a családosok, néha a párok sansza ez. Nem tudom... - A sitten nem volt annyira divatos ez a díszítés dolog, meg előtte, lúzer szingliként sem vártam az ünnepet. Valahogy... nem.
- Legjobb tudomásom szerint nincsenek, de lehet, hogy ez valami olyasmi, amiben én sem vagyok otthon. Majd olvasok róla, ha érdekel - nevettem fel kicsit, miközben én is megnéztem alaposabban az egyik díszt, - De a hógömbök nagyon tetszenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Jasmine A. Jhaveri
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2020. június 6. 19:07 | Link

DaddyWeaver

Szeretem őt, mert őszinte, de olyan egyszerű módon. Nem próbálja túlformázni vagy megmásítani. Én meg igyekszem semmit sem magamra venni, persze akadtak nehezebb részek mióta a hormonjaim nem önmaguk, de nem tartozott ez közéjük. Tény, vannak szokások, amiket hamar átlátnak bennem, ő pedig annál is többet ismer. Vannak szívet melengető pillanatok, ez is olyasmi, vagy talán még kicsit annál is több. A mosolyom olyan volt, mint amit biztos senki nem tud már letörni, szinte semmivel.
- A meséiről? Miért? - néztem rá kicsit értetlenül. Nem éreztem úgy, hogy rosszat akarna ezzel bárkinek a barátja, igazából nem is értem pontosan, hogy ez miért lenne az. Persze kicsit én is érzékenyebb vagyok a kelleténél, talán ezért volt ott kelletlenül az a vég a mondandómnál, de... mit tehetnék? Vettem is egy nagyobb levegőt kicsit gondterhesen, aztán csak szorítottam a kezét a másikkal meg a pockom fogva sétáltam tovább. Nem siettem, és igazából lassú is voltam, foghattam most  a nézelődésre teljesen.
- Értem... azt hiszem. Akkor ez nálatok is amolyan fesztivál, csak családdal. Mi is ünneplünk ilyenkor, csak másként néz ki kicsit. Több napon át tart, hét, ha pontosak akarunk lenni, mert 31-én ér véget. Más napokon mások a szokások, de nem ajándékozás, várás vagy fás - meséltem, de közben csak egyszer-egyszer tudtam rá nézni, mert a díszeket, az égőket, a táncoló kicsi figurákat figyeltem, aztán pedig a csodaszép hógömböket. - Nem tudod, mint nem fontos a karácsony, vagy nem tudod, mint nem tudod, hogy miattam? - egyenesedtem ki kicsit mocorogva, mert azért a súly, amit cipelek néha megkívánja a tornát, majd rá is néztem. Tényleg érdekelt, hogy én vagyok-e ennek az akadálya, vagy mi is pontosan. Igazából annyi mindenben mentem már az ellen, amiben felnőttem, hogy én sem tudom mi lenne  legjobb a jövőmben. Az egész jelenem sem illik szerintem sehova.
- Ezek nekem is, főleg az a világítós. Azok a pelyhek színesek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2020. június 6. 19:10 | Link

Princess

Szeretem ezt a nőt. Ha van valami, amit sosem próbáltak meg elvitatni tőlem, hogy ha szeretek valakit, akkor abba százhuszonhét százalékkal teszem magam és nem nagyon spórolok semmivel, legyen az érzelmi, vagy materiális erőforrás. Ezért szoktak a szakításaim is annyira megborítani.
- Mert nem bírja befogni a nagy száját, azért
- fújtattam egyet. Nagyon szeretem Bencét, de ha még egyszer ilyenekről beszélget a nőmmel, lehet, hogy nem Luna miatt lesz kék-zöld aznap. Garantáltan.
Nem siettünk sehova, szóval nem különösebben zavart a tempója, lehetett nézelődni, meg tényleg, az volt első sorban a fontos, hogy magára vigyázzon, minden más az olyan huszadrangú,
- Erről mesélhetnél még, érdekesen hangzik - pillantottam rá a szemem sarkából, szerintem ő is tudja, hogy minden érdekel, ami körbevette, amiben élt, mert ez tette azzá, aki. Én hajlandó lettem volna változni is a kevéért, de eddig nem adott rá jelet, hogy érdekelné.
- Is? Mármint, ez csak egy ünnep, nagyon sokáig nem tartottam. Nekem te vagy fontos - vontam meg a vállamat végül, hogy ez rajta fog eldőlni, mert nekem mindegy. Én évekig jól voltam nélküle.
- Van színes pelyhes is, meg olyan is, amiben nem hó van, hanem homok, ha valaki nem szereti a telet. Nem értem a lényegét, ki akar egy homokvihart? - rá is mutattam az egyik gömbre, kicsit el is nevetve magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Jasmine A. Jhaveri
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2020. június 6. 19:10 | Link

DaddyWeaver

Próbáltam magam nem elnevetni azon a nagy levegőn, ami olyan volt, mint mikor rád fúj a macska, csak a másik kandúr éppen nincs  a közelünkben. Értettem, hogy nem szeretné, ha ilyen vész dolgok kerülnének elénk, ha ez nem lett volna kimondva, de én nem éreztem magam ettől rosszul. Persze eleinte én is sokszor féltem mi lesz, nem könnyítette meg senki az életünket, de már nincs senki és semmi, ami közénk akarna állni, nem?
- Shh, nincs semmi baj, nem foglalkozom ezekkel, tudod jól - néztem is rá kicsit jobban megszorítva a kezét. Ha megtenném, megint az iskolában érezném magam, olyan ítéletek között, maik fájnak, de most ez nem opció. Felnőttek vagyunk, boldogok is remélem.
Ahogy sétáltunk nem szólt semmit a totyorgásom miatt, amiért azért hálás voltam, szeretek nézelődni meg amúgy így kényelmesebb. Sosem gondoltam, hogy a futócipőim egyszer azért fogom szeretni, mert abban lehet a legjobban sétálni. Ironikus, de valamit tud ez a sportszergyártó.
- Általában 24-én este van a szűkebb családnak közösen vacsorája, vagy akkor érkeznek haza, akik nem otthon élnek ez olyan nulladik nap, azt hiszem - nevettem bele, mert hozzá is tartozott, meg nem is. - Másnap a nőké általában, sütéssel és beszélgetéssel, este pedig gyertyát gyújtunk jövőért, kívánságokért, szerettekért. Utána minden nap más étellel és helyszínnel vagy családi összejövetellel bővül ez. Van nap, amikor csak a férfiak vonulnak át az utcán, van ami a süteményekről szól - nyilván az a kedvencem volt sokáig, bár párszor eléggé rosszul lettem. - Közben van egy fesztivál is nálunk, ami a hőlégballonozós, azt is ki szoktunk menni megnézni.
Nem különösebben gondoltam, hogy most nagyon részletesen bele kellene menni mindenbe, ezek azt hiszem elég fontos momentumai az egésznek. Bár mások az Isteneink, más tanok szerint neveltek minket, ugyan azt a szeretetet és családot ünnepeljük mi is, ha nem egy azon indíttatásból is. Végül picit sóhajtva megálltam, hogy lassan elé lépjek, és a másik kezem levéve a pocimról az övé után nyúljak.
- Szívem, én még azt sem tudom eldönteni éhes vagyok-e vagy rosszul reggelente, ez egy nagyon rossz út, ami felé megy - ingattam is meg a fejem, de csak elnevettem magam. Nem tudok dönteni valamiről, amiben nekem sosem volt részem, de neki volt. - Vannak dolgok, amiket szeretek az otthonról hozni, és van, amikből nagyon régen kiábrándultam vagy egyszerűen megtagadtam. Nekem ez nem annyira az életem, hogy választani kelljen közte. Szeretnéd, hogy a kislányunkkal majd karácsonyozzunk?
Mire mindent végigmondtam fel is néztem rá, még mindig fogva a kezét, lassan rá is mosolyogtam, most nem az volt a kérdés, merre haladunk, csak az, mit szeretnénk a közeljövőnkben.
- Nagyon tetszenek, de a homokos dolgot nem értem, az a neve hogy Hógömb... ez kicsit bonyolult. Egyébként szerintem imádnád a Diválit nálunk, de még a Holit is. Az első kicsit hasonlít erre. Rengeteg fényfüzér, és más világítás van díszítésként olyankor az országban, vannak lámpások, mint a mesékben... olyan szép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alfred Nathan Declaire
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 74
Írta: 2020. június 15. 20:51 | Link

W E I S S  R U B E N aka L O V A S O M
“That’s not my shadow,
That’s my darkness”

04.26., Kijev, Saint bár
Kérlek olvasd el;
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 281
Írta: 2020. június 16. 18:20 | Link

Alfred - Kijev, a föld alatt, közelebb a pokolhoz


A következő műsor megtekintése 18 éven felülieknek ajánlott
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alfred Nathan Declaire
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 74
Írta: 2020. június 16. 21:00 | Link

W E I S S  R U B E N aka L O V A S O M
“That’s not my shadow,
That’s my darkness”

04.26., Kijev, Saint bár
Kérlek olvasd el;
Utoljára módosította:Alfred Nathan Declaire, 2020. június 16. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 281
Írta: 2020. június 17. 20:00 | Link

Alfred - Kijev, a föld alatt, közelebb a pokolhoz


A következő műsor megtekintése 18 éven felülieknek ajánlott
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alfred Nathan Declaire
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 74
Írta: 2020. június 18. 20:50 | Link

W E I S S  R U B E N aka L O V A S O M
“That’s not my shadow,
That’s my darkness”

04.26., Kijev, Saint bár
Kérlek olvasd el;
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
KARANTÉN


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. június 19. 12:04 | Link


UK, London | A Ruhaszalon | február eleje | Crystalised


- Okos. - Nyilatkozom az ékszereket illetően, miközben még mindig őt méregetem. Nem tagadhatom, hogy volt közünk egymáshoz, a testének minden négyzetcentiméterét ismerem, de ezekben a pillanatokban valahogy nem tudok úgy ránézni - inkább látom őt valamiféle műalkotásnak, aki önmagában is kész van, meztelenül, minden csicsa nélkül, ám most mégis ki kell rá találni valamit.
- A vállaid ívének látszódnia kell. Talán még a kulcscsontodnak is, ha engem kérdezel... - Azt hiszem, az eladók nem teljesen értik, miért nem őket kérdezzük; talán még meg is rémültek, tisztára úgy dumálok, mintha értenék a divattervezéshez, pedig én csak meztelen lányok testére szoktam festeni, innen (is) a tapasztalat, hogy mi az, amit hangsúlyozni kell egy-egy emberen. Mikor Miniről festettem portrét, a vállait akkor sem hagytam ki. Attól, hogy szép, és közben látszik rajtuk a sporttól, hogy milyen erős, van benne valami olyan különlegesség, ami másokban ritka.
Az elképzeléseit hallgatva bólogatok, közelebb is lépek hozzá. Ismerem Mini ízlését a hétköznapokban - talán még azt is sejtem, hogy mennyire be lehet szarva ettől az egész esküvősditől, még akkor is, ha ő lenne az utolsó ember, aki ezt kimutatná.
- Te nem vagy bárki. - Mondom, miközben a szemébe nézek. - Akkor sem tudnál úgy kinézni, ha a világ legátlagosabb göncét adnák rád. De nem lesz átlagos, mert itt vagyok én. - Próbálom valahogy megnyugtatni, nem azért, mert úgy érzem, hogy annyira ideges lenne, csak tudom, hogy én biztosan síkideg lennék, ha a saját esküvőmre kéne ruhát választani, mi meg sok mindenben hasonlítunk ezzel a nővel itt.
A dicséretére csak elmosolyodom, aztán mikor megfogja a kezem, nem ellenkezem, sőt, még meg is szorítom kicsit az ujjait, aztán együtt nézzük a felsorakoztatott göncöket, amik közül egy is többet ér, mint tíz képem együtt. Miután Mini a színnel kapcsolatos elképzeléseit is felvázolta, amit én nagy egyetértéssel fogadok - az anyját említve azért elröhögöm magam -, a személyzethez intézi szavait.
- Az egyiket alkoholmentesen kérnénk, ha van rá lehetőség. - Mosolygok én is "kedvesen", de ez a kifejezés, mikor így udvariaskodom, van, hogy még mindig idegenül hat az arcomon. Nem szokásom ilyen cukinak lenni, annak ellenére sem, hogy Mini mellett azért megtanultam, hogyan kell tenni a szépet idegeneknek.
- Tudom, persze, hogy tudom! - Már-már felcsattanok, de csak azért, hogy röhöghessen egyet. - Mit gondolsz, én ne tudnám, hogy az milyen? Hülyegyerek.
Ellépek tőle végül, a ruhák között nézelődöm, aztán találok valamit - kell hozzá egy kis idő, és ha nem is ez lesz a tökéletes, talán valamiféle iránymutatásnak jó lesz. Kihúzom a gondosan felakasztott ruhák közül, elég könnyű darab, mert nem egy hercegnős akármi - oldalt kissé felvágott, a hátát szépen mutató darabról beszélünk.
- Hozzá mit szólsz? Szerintem egy próbát megérne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 740
Összes hsz: 3524
Írta: 2020. június 22. 19:02 | Link

LIAM BÁCSI
egyelőre még a BUD reptéren reggel | a nagy kaland | #airportadventuresGIF

Miután végre indulásra készen álldogállunk otthon, apa hamarosan elhoppanál minket a pályaudvartól nem messze, hiszen innentől mugli tömegközelekedés lesz és mugli minden. Kapkodom a fejem ide-oda már az első pillanattól. Rileyval járok csak nagy ritkán a varázstalan közegben, viszont Budapest azon részein, amiken most haladunk át, még soha nem voltam. Úgy szorítom néha bőröndömet, hogy zsibbadni kezd a kezem. Ilyenkor átteszem a másikba.
Ámulattal figyelem, ahogy Liam bácsi jegyet vesz az automata kiadó masinából és hagyja, hogy én dugjam be a gépnél. Megrezzenek az éles, trillázó pittyenésre, de aztán nagyot nevetek. Ez csak azt jelenti, hogy elfogadta. Még a zöld kis fény is rám kacsintott. Jó ég, csomó minden történt már és még csak most lépünk be a reptérre.
- Hűha - folytatom egyik kedvenc tevékenységem, a gyermeki rácsodálkozást mindenre, miközben feltekintek a hatalmas táblákra a nagy-nagy, fehéres-fémes térben. Városok nevei meg mindenféle számok és információk a beszállásról. Ahogy eddig is, apa most is elmagyarázza nekem az alapvető tudnivalókat. Csillogó szemekkel hallgatom és próbálok minél több dolgot elraktározni. Mivel itt aztán végképp sokan vagyunk, útitársam ingujjába kapaszkodom, megcsípve egy kicsit azt. Legszívesebben belekarolnék vagy megfognám a kezét, csak nem tudom, azt lehet-e. Mondjuk ez a csimpaszkodás sem túl elegáns, noha igazából alig veszem ám észre, hogy kapaszkodom. Ösztönös egy mozdulat. Elveszek kicsit a fent a falakon villódzó hatalmas, mozgó képekben, amelyek ugye nem újdonságok, ez nálunk megszokott jelenség, csak éppen itt mindez nem mágiával történik, hanem mindenféle elektrotechnológiával. Lenyűgöző!
Azt mondja apa, nekünk nem kell becsekkolni, sem csomagot leadni.
- Nekünk miért nem kell? - kérdezek vissza, miközben az a helyzet, hogy elképzelésem sincs, mi az a becsekkolás. Mármint a szót értem, csak hogy egy reptéren az mi és főleg, hogy nekünk miért nem szükséges, na az rejtély előttem. Közben pislogok a sor felé, amerre Liam bácsi mutatott, miközben mondta ezt a dolgot. Ő nekik akkor ezek szerint mind kell. És a mi cuccunk miért maradhat nálunk? Tőlünk miért nem veszik el? Ú, látom is, ahogy a pultoknál leadják a többiek és kész, a poggyászuk már utazik is el tőlük valahova. Nyújtogatom a nyakam, vajon hova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 281
Írta: 2020. július 20. 01:27 | Link

Alfred - Kijev, a föld alatt, közelebb a pokolhoz


A következő műsor megtekintése 18 éven felülieknek ajánlott
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 2830
Írta: 2020. július 20. 19:46 | Link

Thomas

 
Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu (Baška mellett)| a nyári szünetben
x |o


Egyszerűen hihetetlen, hogy ez most tényleg megtörténik! Hogy nyaralni megyünk Thomasszal, csak mi ketten – na meg persze az állataink. Ráadásul külföldre! Még sose voltam külföldön, hisz az a rövidke idő, amit a hoppanálásokhoz történő helyismeret miatt voltam itt-ott az nem számít. Most viszont itt fogunk tölteni pár napot. Egy ilyen gyönyörű helyen!
Izgatott vagyok, naná hogy. Már napok óta az vagyok, pakolgatok jobbra balra, végigmegyek a listán, hogy megvan-e minden szükséges, csak hogy aztán letorkoljam magam, hogy ne legyek már buta. Nem kell sok cucc, és ha valami ki is maradna, hát ott is be tudnánk szerezni, vagy ha olyan hát akkor hazahoppanálok érte. Boszorkány vagyok vagy miaszösz. És azért nem a világ végére megyünk. Direkt olyan helyet választottunk, ami azért nincs túl messze, viszont csodaszép, remekül lehet kikapcsolódni és van víz a környéken. Eléggé adta magát hát Horvátország. Kati néni lelkes beszámolóinak köszönhetően tovább szűkítettük a kört a Krk szigetre, egészen pontosan a Baskához közeli Stijena - varázslók lakta - településre. Ugyanis mindenképpen muglimentes helyre szerettünk volna menni, hiszen Benito eléggé feltűnő jelenség. Ez a kis falucska meg tökéletes, fehér sziklás partszakasz veszi körbe és még kiábrándítóbűbáj is védi, hátha valami kalandvágyó mugli kedvet kapna errefelé csavarogni.
Izgatottságom még a kimerültségem ellenére is jól látszik rajtam, alig tudom letörölni a vigyort az arcomról, ahogy a helyes kis varázslótelepülésen baktatunk a szállásunk felé. Nem volt kétségem affelől, hogy gond nélkül ide tudom juttatni magunkat, de tisztában voltam azzal, hogy meg fog azért viselni a dolog, főleg úgy, hogy képtelen voltam rávenni magam arra, hogy reggelizzek. Először elhoppanáltam ide Thomasszal, majd visszamentem Hercegért, akire addig Kati néni vigyázott. Pár pillanatig voltam csak csupán távol, de nem ártott azért valaki, aki ott marad a kutyussal, nehogy megijedjen, hogy hova tűnik el a gazdája nélküle. Majd a kutyus külföldre juttatása után visszamentem Benitoért. Ő most peckesen lépdel, meg-megállva folyton visszapillant ránk, szeretné ha gyorsabban haladnánk. Izgatott ő is, de hát ráérünk, meg amúgy se tudnék ennél gyorsabban menni. Már csak azért sem, mert álmélkodva nézek jobbra-balra, meg persze összemosolygunk Thomasszal. Istenem ez csodaizgalmas!
- Szerintem a következő lesz az – mutatok rá az egyik helyes kétemeletes házikóra,  majd megigazítom a hátizsákom pántját a vállamon. Nem nehéz, csak zavar ebben a melegben. A szóban forgó házikó egyébként egy kis apartman, az utcában elég sok van úgy kialakítva, hogy az épület egy része ki van adva. Ennek a földszinti része szolgál pihenőhelyként a vendégek, turisták számára, az emeleten pedig a tulajdonos lakik. A kerítés mellett hatalmas nagy fenyőfák állnak, az udvar füvesített, bokrosított. Herceg miatt is tökéletes választás, meg miattunk is.
- Annyira furák ezek az alacsony kerítések – súgom oda Thomasnak, talán ötvenedszer amióta ideérkeztünk. De tényleg azok, könnyűszerrel át tudnám lépni őket. Egy hangos levegőkifújást követően pedig már be is megyünk a kis piros kapun. Kicsit tanácstalan vagyok, hogy merre induljunk vajon, hol találjuk meg a tulajdonost, de végül nem kell eldöntenünk semmit sem. Egy középkorú mosolygós férfi igyekszik elénk, már messziről hangosan ránk köszönve, horvátul persze. Aztán megismétli angolul is, és a továbbiakban azon a nyelven folytatja mondandóját. Elkalauzol bennünket a szállásunkra, amihez terméskő járda vezet. Thomasnak magyaráz főleg, nekem csak a véleményemet, reakciómat próbálja leolvasni az arcomról. Nos, könnyű dolga van, teljesen le vagyok nyűgözve a gyönyörű kis fácskától, ami közvetlenül a kis lakásunk előtt van, a kerti kiülőktől, meg úgy az egésztől. A nyitott ajtó előtt aztán megállunk, a férfi átadja a kulcsokat a barátomnak. Biztosít még arról, hogy bármikor nyugodtan becsöngethetünk hozzá, ha valami gondunk lenne, aztán egy kacsintással egybekötött jókívánság elhadarása után magunkra hagy. Benito azonnal berohan az ajtón, birtokba véve a helyet, majd egy apró kis nevetés után belépek én is, rögtön a nappali-konyhában találva magam. Teszek pár lépést, csak hogy Thomas is kényelmesen be tudjon jönni, aztán a táskámat leteszem a kis sámlira és úgy nézelődöm tovább.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. július 21. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 740
Összes hsz: 3524
Írta: 2020. július 22. 21:00 | Link

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem - | #vacationtimeGIF

Napok óta tiszta izgalomban vagyok, apa meg nyugtatgat. Vicces, azt hiszem, ez általában fordítva szokott lenni: a gyerek nagy vagányan beleveti magát a nyaralásba, a szülők meg lerágják a körmüket, mindene megvan-e, minden rendben lesz-e. Oké, Liam bácsi is azért ellenőriz mindent meg felmondatja velem, nálam van-e, ami kell, azonban a nyomomba sem ér a ziziséget tekintve. Aztán eljön a nagy nap és mire észbe kapok, már a horvát tengerparton vagyunk édes négyesben.
- Mennyire ügyesen idehoppanáltál, Herceg! Hát mennyire nagyon ügyes vagy! - dicsérgetem megérkező blökimet, dögönyözve őt, ő meg nyelvlógatva forgolódik, teljesen besózva. Nem mintha annyira sok érdeme lett volna ebben az utazásban, ám tény, hogy nem minden blöki viselte volna ilyen jól ezt. Hamarosan visszatér barátnőm a csodacicával. Együtt a csapat!
Soha nem voltunk még el így kettesben sehol. Jó, négyesben, de értitek. Tiszta felnőttes az egész. Mindent mi intéztünk, mi béreltük ki az apartmant, mi találtuk ki, miket csináljunk, hova menjünk, honnan szerezzük az ellátmányt és ilyenek. Szinte végig tátva a szám, ahogy bandukolunk a helyes utcákon. Fehér pólóban, világosbarna nadrágban és egy vászoncsukában bandukolok, bőröndöm előttem lebegtetem. Tökre tetszik, hogy itt minden áldott kerítés kövekből áll! Persze, Angliában is elég jellemző ez, itt viszont olyan nagyon tengerpartias hangulatúan. Már ha van ilyen. Szerintem van. Mostmár van. Olyan igazán jellegzetes, na.
- Miért furák? - kérdezem a lányt, akinek szintén a kerítések tűnnek fel, bár másért, mint nekem. Számomra ez nem igazán kirívó... mármint az, hogy ilyen alacsonyak vagy hogy nincsenek is. Odahaza ez az átlagos, idehaza meg ugye városi lakásban élek, Bogolyfalván pedig szintén nem túlozzák el az elkülönítést. Az most tök nem ugrik be, hogy bezzeg azon a környéken, ahol Lau nőtt fel, vannak szép magas kerítések dögivel. Meg igazából egész Magyarországon, csak ugye én nem járok annyit el másfele.
- Ú - szólok ennyit nagy mosollyal a tényre, hogy meglátjuk a szállásunkat. Nyitom a kaput Launak, viszont most hagyom őt előre menni, mert az apartmant ő intézte, ő baglyozta le a tulajjal. Ha őszinték akarunk lenni, akkor nagyjából mindent ő intézett. Már jön is a házigazdánk, akiről érzékelem, hogy más nyelven szólal meg, de értem, amit mond, hiszen rajtam a nyakláncom. Aztán angolra vált, derűs hálával hallgatom. Tetszik, ahogy beszél. Közben olykor barátnőmre pislogok, ő mit szól meg ért-e egyáltalán mindent. Észre sem veszem, hogy a tulaj ennyire következetesen nekem magyaráz. Én csak hallgatom figyelmesen, meg olykor megnézem, merre van Herceg, akin persze ott a póráz most is.
- Csodás. Köszönjük szépen - fogadom el a kulcsokat és már birtokba is vehetjük a mi kis tengerparti lakunkat. - Hű - ámuldozom jólesően. - Ez nagyon kellemes - jellemzem a helyes, világos, tágas apartmant. Egyelőre nem engedem még el kutyusomat kint, először majd szeretném rendesen körbejárni a kertet. Becsukok mögöttünk és kibújok cipőmből, hogy elinduljak körülnézni.
- Irtó klassz - véleményezem az alapos szemügyre vevés után.
- Mi legyen? Kicuccoljunk, aztán sétáljunk egyet a környéken? - dobok be egy javaslatot a nappali közepén állva, zsebretett kézzel. Herceg kolbászol mindenfele, aztán odajön és leül mellém, nyelvlógatva.
- Ó, a tálkád! - jut eszembe, hogy mielőtt bárminek nekikezdünk, ez a legfontosabb: veszem elő pitbullom vizes meg ennivalós edényeit feneketlennek tűnő bőröndömből és ő már lefetyelhet is hamarosan a konyhában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alfred Nathan Declaire
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 74
Írta: 2020. július 23. 15:32 | Link

W E I S S  R U B E N aka L O V A S O M
“That’s not my shadow,
That’s my darkness”

04.26., Kijev, Saint bár
Kérlek olvasd el;
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 2830
Írta: 2020. július 26. 18:49 | Link

Thomas

 
Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu (Baška mellett)| a nyári szünetben
x |o


Még pont hallom a kutyust dicsérő szavakat, mielőtt visszaindulnék a cicáért. Elvigyorodom, egyrészt mert tényleg nagyon ügyes volt a kutyus, nem ficergett, semmi bizonytalanság nem volt benne, teljesen nyugodtan viselte az egészet. Pedig velem még nem sokat volt úgy eleve együtt, utaztatni meg aztán pláne nem utaztattam a szürke ebet. Másrészt meg mert úgy hangzik, mintha Herceg hoppanált volna engem ide és nem fordítva. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy mindannyian jól viseltük ezt az ideutat!
- Hm? Ja, mert sokkal magasabbak szoktak lenni. Legalábbis a mugliknál biztosan – felelem tovább fürkészve az alacsony köveket, amíg meg nem érkezünk. Valóban én intéztem ugyan a szállást, én tartottam a kapcsolatot a mosolygós emberkével, de egyáltalán nem lep meg, hogy így személyesen nem velem kommunikál a tulaj. Elvégre Thomas a férfi, tök rendben van ez a régóta bevett szokás. Háttérbe is vonulok, mármint nem kotyogok közbe olyan kérésekkel, hogy kicsit lassabban beszéljen. Nagyjából értem, hogy miről van szó, maximum majd a barátom felvilágosít ha valami nem világos.
- Köszönjük – teszem hozzá azért én is angolul és már izgatottan fordulok is a lakunk felé. Benito felhagy az udvar felfedezésével és odarohan hozzánk, átspurizik Herceg hasa alatt, megcsikizve ezzel őt a farkával. Aztán már siet is be a csodacica, birtokba venni a helyet.
- Ez sokkal szebb, mint a képeken! – ámuldozom fennhangon. Küldött ugyanis a tulaj pár képet, amit persze meg is mutattam Thomasnak, hogy neki tetszik-e, legyen-e ez vagy keressünk másikat. Szandálom gondosan a kis cipős-szekrény szerűségbe rakom, aztán a konyha felé veszem az irányt. Kinyitogatom a szekrényeket, felmérve, hogy mik vannak, de teljesen jól felszerelt. Minden van benne, ami otthon is. Majd a nappalit is bejárom, aztán végigjáratom a tekintetem az emeletre vezető lépcsőn.
- Igen, az úgy jó lenne. Meg körbenézhetnénk az udvaron, hogy tud-e valami galibát okozni Benito valahol, vagy mehet nyugodtan amerre lát – bólintok egyet az ötletre, aztán hirtelen átsuhan az arcomon a felismerés. – Jaj, tényleg! Azt nekem is elő kell szednem!
Odasietek a táskámhoz, a pálcám hegyét éppen hogy beleérintem és invitoval elővadászom a két kis tálkát a cicának. Eszembe sincs beletúrni a táskába, azt majd csak akkor amikor ténylegesen kipakolok.  Nagyon sokat készültem én erre az útra, de valahogy egy ilyen bőröndöt nem jutott eszembe venni. Na majd legközelebb, csak el ne felejtsem! Miután gondoskodtam a bársonytalpúról elindulok a lépcsőhöz a táskámmal a vállamon, majd pár fok megtétele után visszafordulok.
- Fenn lesz a hálószoba, meg azt hiszem a fürdő is. Jössz? – mosolygok rá Thomasra, aztán felcaplatok a lépcsőn. Álmélkodva nézek körül itt is. Ez nagyon klassz! Igazán tágas, kényelmes a felső szint és berendezései is. A ruháimnak kiválasztok egyet a fiókok közül, gondosan elhelyezem őket, aztán lehuppanok az ágyra. – Hű, tök jó puha. Mármint nem túl puha, hanem pont jó, érted – magyarázom a fürdőszobai dolgaimat tartalmazó neszeszert szorongatva. Már csak azt kell elpakolnom és kész is leszek, mehetünk is felfedezni!
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. július 27. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
KARANTÉN


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 463
Írta: 2020. július 27. 13:54 | Link


repülünk!



Olyan ez, mint biciklizni. Ha furcsa is kissé, mikor hosszú szünet után újra felpattansz, hamarosan már vadul tekered. Nem mintha én az a nagyon biciklizős fajta volnék, de az érzést ismerem. Most is átjár.
Megállok egy pillanatra az óriási kijelzők alatt, gyorsan kiszúrom a mi járatunkat, amiről még nem írták ki, honnan indul majd, aztán szétnézek a tömegen. A kapcsolódás helye ez. Az utak eleje és vége, az új izgalma és a hazatérés öröme. Frankyvel repülőztünk sokat, még egyetem alatt s rögtön utána.
De az már rég volt, az a Liam már talán fel se ismerne. Ideje új hagyományokat teremteni, olyanokat, amiket szívesen megtartunk s örömmel nosztalgiázunk majd.
A régi rutinnal veszem sorra a repülőtéri mozdulatokat, bár újra s újra megállok s én is rácsodálkozok egy újításra, frissen nyílt kávézóra, a legújabb utazási célpontokra. Azerbajdzsán!
- Olyan sokan utaznak... Heyderbe? - Hirtelen kiolvasni is nehezemre esik, s vigyorogva megcsóválom a fejem. Nekünk most a jó öreg London az úti cél.

Thomas kérdésére megemelem a táskámat, ami nem kis erőfeszítést igényel azért. - Mindenki felvihet egy ekkora vagy kisebb csomagot, meg egy retikült, ha van, ez pont elfér a székek fölött vagy azok alatt. Ha nem lenne belül tágasabb, akkor egy nagy bőröndöt is kellene cipelnünk magunkkal, azt viszont a repülő rakodóterébe vinnék, ott, látod? - mutatok arra a sorra, ahol méretes poggyászaikkal állnak az emberek s mérés, ellenőrzés után viszik is el a csomagokat. A mágia előnyei.
- A mi csomagunkat ott fogják megnézni - mutatok a jóval hosszabban kígyózó sorra. Meg is indulunk arra, a kapunál a jegyeinket ellenőrzik, majd zölden felvillanva átenged a sorompó. Jöhet az izgalmasabb része. A fiút próbáltam valamelyest felkészíteni, hogy ki fog kelleni tenni a folyékony dolgokat, hogy a fémet elveszik, hogy zokniban kell átmenni a detektorok alatt, de biztos vagyok benne, hogy mégis minden nagyon érdekes, esetleg egyenesen szürreális lesz. Különösen az a része, amikor a csomagjainkat átvilágítják és teljesen más belsőt látnak majd, mint ami valójában benne lapul. Megbűvölt táskák, másképp a gépeik nem tudnák értelmezni a mágiát s valószínűleg mind kisülne. Igazából nem tudom, mi történne, mert eddig nem próbáltam tértágítózott táskával átmenni, de az extra adag bűbájnak rajta védenie kéne a muglik elől. Ha pedig valaki beledugná a kezét, csak egy normális táskát tapinthatna ki. Remélem a valódi súlyát sem fogják érezni.
Végül sorra kerülünk mi is, zakóm, övem, órám, telefonom, cipőm mind bevándorolnak egy tálba, egy másikba a táska, egy harmadikba meg minden folyékony a táskából. A pálcám a táskám aljában, mágus pénzünkkel és valódi igazolványainkkal együtt. Mikor a tálak átcsúsznak a gépben, egy pillanatra visszatartom a lélegzetem. Csak akkor engedem ki lassan, mikor tovább hajtanak, várva Thomast mögöttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 740
Összes hsz: 3524
Írta: 2020. július 27. 21:00 | Link

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem - | #thisplaceisawesomeGIF

Tök jó, én is pont arra gondoltam, hogy csak megnézném magamnak az emeletet is mostmár. Nagyon vonz ez a helyes falépcső. Fellépdelek hát barátnőm után, nem kell kétszer mondania. Benyitok a fürdőbe, bekukkantok először csak, aztán, ha már itt vagyok, beugrom kezet mosni, utána kiérve a háló rész felé fordulok, ahol Lau üldögél. Rámosolygok a lányra meg a galérián elterülő, igen kényelmesnek tűnő franciaágyra.
- Hihetetlen klassz ez a hely - közlöm is barátnőmmel, megragadva a korlátot és lenézve az alsó szintre. Mivel viszont gyakran nem tudom, milyen hangerővel beszélek, főleg, ha nagyon lelkesedem -ami sokszor van ugye-, így ez a kis kinyilatkoztatásom is inkább kiabálás lesz, semmint emelt hangú közlés. Betölti a lakunk terét. Hercegben ekkor tudatosul, hogy én bizony fent vagyok. Eddig az innijével volt elfoglalva meg mindenfele szaglászódott, figyelte a csodacicát. Most megindulna utánam a galériára, viszont a falépcsőknél megtorpan és nyüszögve téblábol. Akar engem, ezeket a fura deszkákat viszont nem.
- Nem mersz feljönni? - kérdezem tőle olvadón, ahogy ezt észreveszem. - Semmi baj, Herceg, jövünk le nemsokára - nyugtatom. - Neked úgyis lent kell majd őrizned a szállást szerintem - morfondírozom, hova tegyem a pokrócát. Közel szokott lenni az ágyamhoz, viszont akkor így sokat kéne lépcsőznie innivalóért, ennivalóért, meg nem lenne eléggé az ajtónál, pedig azt szereti. Vagy fontosabb neki, hogy körülöttem legyen? Na majd meglátom, hol pihen többet meg megy-e majd neki a feljövés. Most viszont felhívom magamhoz a bőröndömet, leengedem a fürdő melletti kis komódra és felnyitom. Nekiállok kipakolászni belőle az ággyal szemben lévő, beépített szekrénybe. Igen, letehettem volna ott előtte is a poggyászom, mondjuk a padlóra, csak éppen oda nem szeretem tenni. Inkább sétálgatok a dolgaimmal. A mosdóba is beviszem, amik oda valóak, birtokba véve pipere holmijaimmal a tükör alatti kis polc jobb felét meg a kád egyik sarkát, aztán barátnőm felé fordulok.
- Kéred a másik fiókot is vagy...? - érdeklődöm meg így, elfoglalhatom-e az éjjeliszekrény fennmaradó fakkját, egy csomag zsepit, egy szőlőzsírt meg hasonlókat szorongatva a kezemben, amikért éjjel nyúlnék oda. Mondjuk ehhez most majd át kell kepeckednem Laun, de akár el is kérhetem majd tőle, ha úgy adódik. Bár átkepeckedni viccesebb. Közben persze le-lelesek Hercegre, ám már felhagyott a szomorkodással. Megnyugtatja, hogy hallja, ahogy itt fent rendezkedünk. Meg egyébként is sok dolga van neki. Mindig sok dolga van.
Kiürült bőröndömet a szekrény felső polcára teszem, aztán jól bekenem az arcomat, karomat naptejjel és elkezdem magamhoz venni, ami a sétához kellhet. Mielőbb mobiltelefonomat a zsebembe süllyeszteném, küldök apának egy szöveges üzenetet, hogy megérkeztünk. Ez eltart egy-két percig.
- Készen áll a felfedező csapat? - érdeklődök vigyorogva, csípőmre csapva kezeimet a lépcső tetején. Kutyusom megint jön nyüszkölni, úgyhogy jobbnak látom akkor már le is menni hozzá. Nemsokára elhagyjuk az apartmant és először a kertet fedezzük fel. Csodaszép! Rendben tartott, mégis vadregényes.
- Kifekszünk majd csillagokat nézni? - dobom is be az ötletet. Olyan hívógató a zöld gyep. Leteríthetünk rá egy plédet és jöhet a heverészés, még az állatkák is csatlakozhatnak, ha gondolják.
Ahogy ezzel a körúttal megvagyunk, már lépünk is ki ismét az utcára, ahol leakasztom pólóm nyakából az odaillesztett napszemüvegemet és felveszem. Mikor máskor villogjak benne, ha nem egy tengerparti nyaraláskor? Rámosolygok benne barátnőmre, aztán kicsit előre bukok, mert kutyusom a távolból ránt a pórázon egyet. Laza csuklómozdulattal beállítom, hogy most hagyja őt szabadon mozogni inkább. Közben hátratúrom előre hullott hajam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 2830
Írta: 2020. július 27. 21:56 | Link

Thomas

 
Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu (Baška mellett)| a nyári szünetben
x |o


Szép dolog mondhatom, először mit veszek szemügyre az emeleten és próbálok ki? Naná hogy az ágyat. Mi mást? Csoda, hogy nem kezdek el ugrálni rajta, pedig amennyire be vagyok sózva még akár tehetném is. Thomas nem hiszem hogy nagyon megrökönyödne, valószínűleg inkább egyáltalán nem. A mosolyt levakarni sem tudom az arcomról, bár nem is nagyon próbálkozom vele. A hangerőmre én viszont odafigyelek, így hogy már tudom mennyire jó az akusztikája a lakásnak, vagy legalábbis a felső szintnek.
- Az! El sem hiszem, hogy itt vagyunk. Hogy tényleg itt vagyunk. Horvátországban – mondom határozottan bólogatva. Tudnám még folytatni, valahogy úgy, hogy csak mi ketten meg ilyenek, de nem hiszem hogy nagyon fejtegetnem kéne a dolgot.
- Ó, nem szereti a lépcsőket? – csodálkozom el azon, hogy a szürkeség odalenn nyüszög. Nálam gond nélkül felsiet a deszkákon, de lehet, hogy itt másmilyenek? Vagy szimplán nem tudja, hogy szabad neki? Vagy inkább menne már, felfedezni, meg dolgát intézni? Benito minden gond nélkül fel fog rohanni a lépcsőn, még ha nem engedném meg neki akkor is. De most nem akaródzik neki feljönnie, inkább csak a kutya elé vonul, farkával ismét megcsikizve őt egy kicsit. Nyugtatgatásnak is lehetne értelmezni, de látom a cica testtartásán, hogy ez inkább ilyen rendreutasító mozdulat akar lenni, mintha azt mondaná, hogy ekkora nagy létére micsoda patáliát csap pár fadarab miatt. Kedves egy macska, nemde?
Hátha később felmerészkedik ő is – jegyzem meg, aztán rászánom magam és elindulok a fürdőbe én is. Bepakolom a dolgaim a szabadon maradt helyre, megnyitogatom a csapokat, sőt még iszom is pár kortyot, meg az arcomra is pocsolok a kellemesen hideg vízből. Felfrissülve lépek ki onnan és rögtön kapok egy kérdést.
- Nyugodtan bepakolhatsz – mosolyodom el. Nem szoktam túl sok mindent tárolni az éjjeliszekrényen, szóval bőven van még hely abban a fiókban is, amibe én rámoltam. Az viszont nem jut az eszembe, hogy ha kell majd Thomasnak onnan valami, akkor bizony rajtam keresztül vezet az út a kiszemelt tárgyért. Majd akkor fog tudatosulni, amikor ez az eset fog fennállni. Visszaülök az ágy szélére, átnézem újra a táskám tartalmát, a sétához kellőket átrakom egy kisebb, válltáskába, vagy retikülbe? Sose tudom mi a rendes neve.
- Igeeeeen – kiáltok fel majd felpattanok és szinte szökdécselve indulok el a lépcső felé. Kénytelen vagyok azonban visszafogni magam pár lépés után, hiszen nem akarom lesodorni magunkat, nem kéne úgy kezdődnie a nyári kalandunknak, hogy keresünk egy ispotályt, ahol összefoltoznak minket.
De nem történik katasztrófa, az a pár megbotlás meg belefér, mialatt a kertet veszem szemügyre. Őmacskasága egyébként nem tart velünk, mivel nem a vízpartra megyünk, így ő inkább lustálkodna odahaza. Legalább őrzi a házat.
- Oh – meglepődök az ötleten olyannyira, hogy könnybelábadt szemekkel pislogok Thomasra. Nagyon jól hangzik, sőt mi több fantasztikusan, fenomenálisan, egyszerűen … varázslatosan. – Nagyon szeretném – nyögök ki valamiféle egyértelműbb választ, ha a tekintetem nem lenne eléggé beszédes.
- Jól áll – dícsérem meg rögtön a napszemüveges barátomat. Anélkül is nagyon jól festett, de így meg aztán pláne! Még szerencse (?), hogy megbotlik a fiú, így legalább elterelődik a figyelmem. Visszapillantok, hogy megnézzem mi volt a járdán, de semmi extrát nem veszek észre. Aztán meg gondosabban megnézem magamnak az utcát, a házakat, a kirakatokat, a mellettünk elhaladó embereket. Mindenki annyira nyugodtan sétálgat, semmi kapkodás, semmi rohanás. Lépteim lassulnak is, ahogy átveszem ezt a fajta életérzést. Nem sietünk sehova. A kerthelyiséges vendéglőkből isteni illatok terjengenek, a boltok kirakatai hívogatóak, egyiknél másiknál meg is torpanok.
- Visszafele be is vásárolhatunk – vázolom az ötletem, mert most nyilván ne cipekedjünk, de nem árt ha van otthon egy kis rágcsa, meg némi alapanyag, amiből össze lehet dobni valami finomat vacsira. – Láttál valamilyen szuveníres boltot? Ú, és a mugli településre is átnézünk majd? – hadarom el kérdéseim, ruganyos léptekre váltva, kissé a fiú elé bevágva. Kis híja van csak annak, hogy nem ragadom meg mindkét kezét és kezdek el ugrálgatni vagy ilyesmi. A mugli részre is kíváncsi vagyok, ha nem olyan származású lennék akkor is az lennék. Meg mindenre is. Mindenesetre nagy nehezen megálljt parancsolok a rengeteg felvetődött ötletemnek, hogy miket lenne klassz csinálni, megnézni. Lesz idő mindenre. – Persze nem muszáj most rögtön, ráér. Bocsi, csak nagyon pörgök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 740
Összes hsz: 3524
Írta: 2020. július 28. 21:55 | Link

LIAM BÁCSI
egyelőre még a BUD reptéren reggel | a nagy kaland | #securitycheckGIF

London. Mintha egy élet telt volna el, mióta utoljára ott jártam és egyúttal, mintha tegnap lett volna. Tegnap szálltam vonatra, hogy apa felé robogjak és -jóságos ég- mennyire izgatott voltam és boldog és mennyire féltem. Reméltem, hogy minden klassz lesz nála, viszont hogy így egy csapásra a családommá lesz, azt nem hittem volna! Most meg itt vagyunk. Fura belegondolni ebbe. Amikor utoljára ott jártam, ahová most visszatérek, még nem ismertem apát. Oké, London csak egy megálló most, de akkor is. A szülőföldemre lépünk. Egy helyre, ami örökké az otthonom marad.
- Rakodótere? Hol a repülő rakodótere? - kérdezgetek tovább, meg persze nagyon figyelek is közben. Azt hiszem, értem. Nem férnénk ott el nagyobb csomagokkal, a mienk meg kívülről kicsi szerencsére.
- A reptéri biztonsági ellenőrzés... - lehelem úgy, mint egy rejtélyes könyv címét, ahogy révetegen elnézek a kígyózó sorok felé. Nagyon próbáltam mindent megjegyezni, hogy miket kell csinálnom, levennem, a tálcába raknom, viszont most, hogy itt vagyok, úgy érzem, mindent kiszívtak a fejemből. Úgyhogy elkezdem leutánozni Liam bácsit. Öv, oké. Zsebem kiürít, oké. Meg kell válnom a nyakláncomtól is, talán ez a legnehezebb. Ráadásul így hirtelen elkezdem nem érteni, amiket beszélnek körülöttem. De megpróbálok most nem törődni ezzel. Nekiállok tapogatni magam, nincs-e rajtam semmi más, amit le kell adnom. Hamarosan már haladnak el tőlem a dolgaim, követve apa cókmókját. A reptéri alkalmazott int nekem, hogy álljak meg. Szinte vigyázzba vágom magam. Aztán meg mutatja, hogy jöhetek. Átsétálok a fémkereten, ami nem kezd sipákolni. Ez jót jelent, ugye? Már lépnék apa után, amikor megkérnek, hogy húzódjak félre. Legalábbis gondolom.
- Excuse me? - kérdezek rá így, kicsit aggódó tekintettel, mit csináljak meg mi történik, ám szerencsére elmondják angolul is: ez csak egy ilyen szúrópróba szerű átvilágítás. Be kell állnom egy nyitott dobozba, ahol a falon egy emberalak rajza mutatja, hogyan helyezkedjek el. Innen kilépve megkeresem apa tekintetét és rámosolygok, hogy jól vagyok. Utána egy ilyen hosszú fémkütyüt húznak fel és le előttem. Sercegő hangot ad. Végül utámra bocsátanak. Nem mondom, azért eléggé megkönnyebbülök, bár nem volt titkolnivalóm. Rajtam legalábbis nem, a tértágítós bőröndömben annál inkább. Vidáman bandukolok Liam bácsihoz és szerzem vissza a cuccaimat. A nyakláncomat veszem fel legelsőként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 740
Összes hsz: 3524
Írta: 2020. július 29. 21:17 | Link

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem - | #noplaceiratherbeGIF

Elgondolkozva vonom össze szemöldököm.
- Nem szokott gondja lenni. Szerintem csak ez a lépcső fura neki - felelem morfondírozva. Ezek a fokok nem tűnnek túl stabilnak neki, gondolom. Barátnőm csigalépcsője az tömörebb, masszívabb. Ez meg csak úgy vezet a szabadban felfele, vékonyan. Persze, nem tudhatom, mi jár a kutyus okos fejében, de én ilyenekre tippelnék. Különben viszont jól jön most Benito közbelépése, az is eltereli állatkám figyelmét. Viszont hamarosan már indulásra kész a lelkes, hármas csapat.
- Klassz - lehelem éteri mosollyal, mikor a lány egyből lecsap a csillagnézős ötletemre. Már alig várom! Na jó, mindent alig várok, ami előttünk áll a következő pár napban.
Egyenesen a központ felé ballagunk. Büszkén igazítok egyet napszemüvegemen, ahogy Lau megdicséri. Ahogy egyre több emberrel futunk össze, állítok megint a pórázon és közelebb irányítom magunkhoz Herceget. Nem kell, hogy bárki ijedezzen.
- Ó, nem hoztam zsákot - húzom el a számat a bevásárlás említésére. - De persze, lehet azt. Jó ötlet - bólogatok, hogy egyébként benne vagyok ám, csak sajnálom, hogy nincs, amiben könnyen el tudnánk vinni haza. Nem szeretek mindig új készséget venni ehhez. Hozhattam volna a hátitáskám.
- Nem, egyelőre nem láttam még - nézelődöm sötét lencséimben a boltok között. - Mehetünk, persze - megyek bele ebbe is könnyedén. Hiszen úgyis barátnőm fog oda is hoppanálni minket, ha mugli településre ruccanunk. - Ja, én nem is hittem - nyugtatom meg őt mosolyogva afelől, hogy eszembe se jutott, hogy most hirtelen akarna ilyenekbe vágni. - Semmi baj - rázom a fejem elnézését kérésére, viszont arra már nem futja, hogy kifejtsem, hogy nem hogy nem baj, hanem teljesen rendben van és hogy örülök, hogy boldog és hogy én is az vagyok. Túlságosan leköti az energiáimat az, hogy befogadjam, ami körülvesz minket. Figyelem a házikókat, a kirakatokat, az ittenieket, a nyaralókat, ügyelek a kutyusomra, közben pedig teljesen meg vagyok illetődve és oda meg vissza vagyok, csak arra már nem jut, hogy ez egyelőre napvilágra kerüljön. Már ha azt nem számoljuk, hogy a szám azóta nyitva, hogy kiléptünk a kertből. Akkor ez csak fokozódik, mikor ki-kibukkan a tenger a házak közül, ahogy sétálunk. Az egyik ilyennél egyszerűen arra kanyarodom. Persze, nézelődöm vissza Lau felé, ugye ő is jön-e. Áthaladok egy kis utcán és kiérünk egy amolyan kiugróra, apróbb magaslatra, ahonnan lelátni a tengerre. Még egy pad is van ott, hogy le lehessen ülni, csodálni a kristálytiszta vizet, a fehér sziklákat.
- Azta - susogom ámulón. Élvezem, ahogy belekap a szél a hajamba, hozva felém a tenger illatát. Megfogom Lau kezét, oldalra nézek rá napszemüvegem takarásából, aztán vissza a tájra. Jól esik most itt megállni kicsit, kisszellőztetni a fejem és hagyni elmélyülni ezt a csomó élményt magamban, amik már értek és megágyazni azoknak, amik még fognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 2830
Írta: 2020. augusztus 1. 20:19 | Link

Thomas

 
Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu| a nyári szünetben
x |o


Elcsodálkozom egy pillanatra, aztán rájövök, hogy mi is az a zsák, amit említ a fiú. Bevásárlószatyor, vagy talán a hátizsák maga. Mindegy, a lényeg, hogy valami amibe lehet pakolni.
- Nálam van szatyor. Az a picire összehajtható fajta – mosolygok rá Thomasra. Általában nálam szokott lenni, hiszen nem nagyobb mint egy tízes csomag papírzsepi, és mindig jól jön. Mindig. Akkora elég lesz, nem hiszem hogy hatalmas nagy bevásárlást akarnánk csapni, főleg, hogy tényleg nincs messze a szállásunktól a bolt.
- Remélem találunk egyet, szeretnék vinni valamit Kati néninek. Igaz, hogy ő már járt itt fiatalabb korában, de akkor is – csacsogok tovább, mintha magyarázatot kéne adnom arra, hogy miért érdekel engem az ajándékos bolt. Meg mintha nem tudnám, hogy Thomas is be fog szerezni pár dolgot, amivel majd tud kedveskedni az otthoniaknak. De hát izgatott vagyok nagyon, így beszélek össze-vissza. De szerencsére egyáltalán nem zavaró a dolog, legalábbis a semmi baj erre utal. Na meg látom ám, hogy a barátom is teljesen el van varázsolódva a látottaktól meg mindentől, ő sem ontja magából a szavakat.
Az izgatottságomhoz bőven hozzá tesz a sós, tengerillatú szellő. A nagyobb édesvizek is nagy hatással vannak rám, de ez más. Érzem … az egészet. Szinte álomittasan lépdelek a barátom mögött, nem tudnám megmondani, hogy őt követem-e, vagy a víz vonzásának engedelmeskedem. Igazából fel sem fogom éppen, hogy hol vagyok. Aztán magunk mögött hagyjuk az utca látképét, és a látóteremet teljesen betölti az előttünk elterülő kékség. Megtorpanok, enyhén eltátott szájjal iszom a látványt, az illatokat, a hullámok hangját. Thomas álmélkodását nem is hallom meg, a padot sem veszem észre, teljesen leköt a tenger. Az álomszerű állapotomból a barátom kezének érintése zökkent ki, rögtön meg is simítom a bőrét, lassan felé fordítom a fejemet és sóhajtok egy nagyot.
- Gyönyörű szép – suttogom többszöri nekifutás után, aztán újra a vizet kezdem el kémlelni. Jó lenne belevetni magunkat a habokba, nagyon jó lenne. De majd eljön annak is az ideje, most csak áhítatosan gyönyörködünk a látványban. Kiengedett hajamat lágyan borzolja a szellő, arcomat teljesen felé fordítom, szemeimet lehunyom. Nem tudnám megmondani, hogy meddig állunk így, sem pedig azt, hogy melyikünk mozdul meg először. De az biztos, hogy egy idő után megtesszük és csendesen baktatok vissza az utcákra, az emberek közé. Tudnék én mit mondani, ám koránt sem sikerülne úgy megfogalmazni a gondolataimat, érzéseimet, ahogy szeretném.
- Akkor ide bemegyünk? – töröm meg végül a csendet kissé rekedtesen, a kis bolt felé biccentve. Kicsit lámpalázasan lépek be az üzletbe, hiszen az áruk nevei és leírásai nem magyarul vannak, de aggodalmam teljesen alaptalan. Jó, az érmékkel elszerencsétlenkedem – legalábbis én úgy érzem, hogy kicsit bénán válogatok köztük, miközben igyekszem lefordítani magamban a fizetendő összeget magyarra -, de mindenki mosolyogva, barátságosan viszonyul hozzánk. Egyébként valóban nem csapunk nagybevásárlást, csupán pár doboz innivalót, ebédhez hidegkaját, meg pár alap dolgot - amiből egy könnyű vacsit össze tudok majd ütni, ha úgy döntünk, hogy nem valahol útközben eszünk valamit - , ó és persze rágcsákat veszünk. Herceg persze ügyesen, türelmesen vár minket a bolt előtt, hiszen be nem vihetjük. Talán érzi a szatyor mélyén lapuló sonka illatát a kutyus, hiszen beleszimatol a levegőbe, ahogy kijövünk. Hogy kap-e belőle majd esetleg, azt nem tudom, mármint én szívesen adnék neki belőle majd, de nem szeretném „elrontani” a szürkeséget, úgyhogy ezt ráhagyom a gazdijára.
Hazaérve gyorsan kipakolunk, kezet mosunk, a felvágottakat és sajtokat szépen elrendezem egy tányéron, míg Thomas megterít nekünk, aztán már falatozhatunk is. Nagyon ízletesnek találok mindent, lehet az izgalom miatti extra éhség az oka, vagy hogy nem reggeliztem, vagy mert tényleg annyival finomabbak ezek a horvát ételek.
- Fú, ez valami isteni volt! – dőlök hátra elégedetten, pukkadásig jóllakottan a széken, a számat törölgetve egy szalvétával. – Tuti, hogy most egy darabig nem fogok tudni megmozdulni! – közlöm mosolyogva, noha ez így nem egészen igaz. Mosogatni például fogok, méghozzá hamarosan, sőt a heverőig is el tudok vergődni egy kis csendes pihenőre. A tengerpart vagy a muglifalu vagy akármi várhat még pár órát. Tele hassal amúgy sem jó pancsikolni, meg hoppanálni, meg úgy egyáltalán. Az olaszok is sziesztáznak evés után, tuti a horvátok is teszik. És a mondás szerint ha Rómában vagy tégy úgy mint a rómaiak, így most mi is így teszünk. Pihizünk egy csöppet, hogy aztán újult erővel vághassunk neki mindennek is.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. augusztus 5. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10600
Írta: 2020. augusztus 2. 20:07 | Link

Az Ördögöm

Elmúlt már huszonöt is, kinőtte a kislány és kamaszkort is, egy munkájában sikeres édesanya, most mégis úgy vigyorog a saját boldogságán, mintha csak tíz-húsz évvel korábban lenne. Mintha nem épp elhagyta volna a férje és nem egyedül nevelne két akaratos, már most saját önálló döntéseket hozó kisördögöt, na meg egy állatkertnyi bestiát. Nem, ebből semmi sincs jelen. Csak ők ketten, meg a természet. Ennyi elég is. Hogy ezt korábban miért nem fedezte fel, az rejtély. Pedig mindvégig ott volt, mindig keresték egymás társaságát, talán pont amiatt, amit ki tudnak hozni egymásból pusztán a jelenlétükkel.
Lassan emeli tekintetét Tobira. Halványan mosolyog és most úgy van vele, hogy már nincs mit veszítenie. Egészen kifordult önmagából, de a világ és megfordult vele. Miért ne lehetne ez az alkalom jó arra, hogy feldobjon egy labdát, ami a férfin múlik, leesik-e és messze gurul, vagy elkapja?
- Ebben az esetben itt tölthetnénk az éjszakát, hogy kitaláljuk - válaszul egy félreérthető ajánlattal hozakodik elő. Nem az a cél, hogy félreértse, inkább az, hogy egyértelmű legyen Tobias számára, mit szeretne. Nem áll meg, de séta közben közelebb kerül hozzá, majd óvatosan nyúl a férfi keze után. A pillangók ebben a percben pont úgy reppennek fel a hasában, ahogy azt az első ilyen alkalommal is tették.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 740
Összes hsz: 3524
Írta: 2020. augusztus 5. 21:17 | Link

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem - | #thesemomentsGIF

Miután magunk mögött hagytuk a pazar látványt, lassacskán helyére kerülnek bennem a dolgok annyira, hogy ellazuljak, hogy tényleg teljesen jelen tudjak lenni mindabban, ami körülvesz minket és ki is tudjam mutatni rajongásom.
- Menjünk - bólogatok nagy mosollyal, Herceget szépen leültetem a bolt előtt, aztán lépek is be, tartva aztán az engem követő Launak az ajtót. Hosszan elnézelődöm, miket lehet itt kapni. Hasonló élményem van, mint amikor először Magyarországra érkeztem és annyi különös árutól roskadoztak az üzletek polcai. A nyakláncomnak hála el tudtam olvasni, mik azok, csak olyan formában, színben, kinézetben kínálták magukat, amikre nem számítottam. Itt is ez van. Kezembe veszek valamit, pontos elképzeléssel, mi lehet és tök nem az. Pár ilyet meg is mutogatok a lánynak, de azért viszonylag hamar végzünk, hiszen tényleg nem vesszük túl magunkat. Kutyusom meg naná, hogy pattan is fel, amint kint vagyunk, farokcsóvál, aztán meg nagyon érdeklődik, miket szereztünk neki. Derűsen nyugtatgatom, simogatom fejét, elmondva neki, hogy azok a mieink, de nyilván ő is kap finomat, ne aggódjon.
Hiába esett jól ez a kis séta, irtó jó visszaérni a szállásra, ledobni a cipőt, inni egyet és már terítünk is az ebédhez. Ahogy lebegtetem oda a tányérokat, meg szerzek magunknak szalvétát, megállok annak félbehajtásában egy pillanatra, arcomon jóleső kis mosollyal figyelve az ételeket előkészítő barátnőmet, aztán körbepillantva a szálláson, eltekintve az állatkák felé is. Olyan különleges érzés ez. Olyan lebegős. Csak mi, itt a nagyvilágban, a tengerparton nyaralva.
- Az bizony - értek egyet Lauval a finomságokat illetően. - Még jó, hogy nem is kell - nyugtatom meg, hogy nincs hova sietni a kiadós étkezés után, miután magam is sóhajtottam egyet. Nemsokára ráérősen felkelünk, éppen csak elpakolunk, aztán leheveredünk kicsit. Ugyan, mikor barátnőm lefekszik a kanapéra, kicsit mérlegelek, én is elférek-e mellette, vagy csak üljek az egyik karosszékbe, de látva elgondolkozásomat, beljebb húzódik még inkább. Rámosolygok és már terülök is el mellette. Megbeszéljük, hogyan folytatjuk majd a napot, egyelőre viszont részemről kicsit talán el is alszom, legalábbis valamilyen alfa állapotban, mélyen szuszogok a lány mellett, hátamon heverve, kezeimmel mellkasomon.
Különben, még ha nem is ettünk volna ilyen jót, én tuti nem indultam volna neki akkor sem ennek a tűző napnak így délidőben, viszont mire magunkhoz térünk, már pont szedelődzködhetünk a strandhoz. Összeszedjük magunkat és már slattyoghatunk papucsainkban a vízhez. Részemről legalábbis flip-floppomban slattyogok. Régen volt már rajtam. Valószínűleg előző nyáron utoljára. Fürdőgatyám felvettem a sortom alá, még egy póló van rajtam, ismét napszemüvegem, törölköző a nyakamban és úgy nagyjából ennyi. Bandukolunk a helyes kis utcákon, mígnem hamarosan a homokos partra érünk, ahol vígan strandol a mágusnép. Kiterítem a plédünket az árnyasba, aztán megszabadulok fölös ruháimtól, csak fekete, sárga mintás fürdőnadrágom marad rajtam. Alakom egyre formásabb, izmosabb bár az edzéseknek hála, bőröm vakítóan fehér. Majd ez most változik. Lehajolok Herceghez.
- Megnézed, milyen a tenger? - kérdezem őt és pórázával vezetem a nagy víz felé. Ahogy odaérünk, gyanakodva nézi a közelgő hullámot és ahogy lábát mosná, el is szökken előle. Nevetek kicsit, odapillantva barátnőmék felé, majd visszanézve a kutyusra, aki azért kitartóan tanulmányozza a habokat. Viszont nem úgy tűnik, mint aki nagyon bele akarna rohanni. Nem is baj, nem kell, csak meg akartam mutatni neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
KARANTÉN


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 463
Írta: 2020. augusztus 6. 18:54 | Link


repülünk!



A nagy kalandot igyekeztük úgy megtervezni, hogy azért maradjon helye a véletleneknek, a spontán élményeknek. Elsőre Londonban lesz alkalom arra, hogy csak úgy legyünk a vonat indulásáig, s kicsit kíváncsi is vagyok, vajon lesz-e olyan hely, ahova elszeretne menni, amit újra meglátogatna. Érdekel minden a múltjából, de nem szeretném, ha kellemetlen emlékeket hozna elő ez az út, így nem is erőltettem, hogy egy Thomas-centrikus körsétát is beiktassunk.
Ahogy közeledünk az első nagy próbatételhez, elmagyarázom neki, hogy a rakodótér az a repülő gyomra, az utastér alatt van és képzelje, még állatokat is szoktak ott szállítani. Végignarrálom a következő lépéseket is, a nyaklánca levétele után angolul, vaskos ír akcentusommal. Nekem is még szükségem van általában a saját nyakláncomra, de azért már elboldogulok anélkül is.
Ahogy öltözködök s pakolok sietősen a kapu másik oldalán, kissé aggódva lesem Thomast - pedig nincs miért, nem követünk el semmi illegálisat. Vagyis semmi olyasmit, amit észre tudna venni egy mugli kütyű.
Egy alapos ellenőrzés után megérkezik mellém egy vidám Thomas, s már suhanunk is tovább a neonfényes folyosón.
Míg gépünkre várunk, sétálgatunk a dutyfree és a könyves stand polcai között, a magam részéről be is szerzek egy mugli olvasmányt, egy Grishamot, amiket soha nem tudok megunni. Nem vagyok az a boltban mászkálós fajta, de tudom, hogy ezeknek a reptéri üzleteknek megvan a maga bája, így szívesen koslatok Thomas után, ha ő nézelődni szeretne.
- Mehetünk lassan a terminálunk fele - bökök a kijelzőkre, ahol a 2B kapunál már megkezdték a beszállást.
Számomra maga a repülés nem tartogat különösebb izgalmakat, de a fiún keresztül én is úgy érzem, mintha először ülnék gépre. Boldog izgatottságban állunk be a sor végére, ami döcögve halad előre, a kapunál álló egyenruhás személyzet fele. Azon túl pedig már ott áll az Airbusunk, a mágus szemmel monstrumnak minősülő égi járgány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 2830
Írta: 2020. augusztus 6. 20:31 | Link

Thomas

 
Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu (Baška mellett)| a nyári szünetben
x |o



Rendkívül felnőttes ez az egész, de ez a gondolat úgy igazán csak akkor kerül felszínre, amikor egyedül maradok. Például a fürdőben. Hiszen a vásárlás az teljesen normális dolog - hiába van sok ismeretlen termék, amiket egyelőre nem merek megvenni-,   a kaja csinálás szintén. Ezeknek a rutinjába nem tolakodnak bele olyanok, hogy de hát mi most itt egy teljesen vadidegen helyen vagyunk. Lefoglalnak a megszokott kis teendők. Persze időnként ugrik egyet a gyomrom, amikor kinézek az ablakokon, de ahogy teszek-veszek tovább ez már el is múlik.
A kanapén elterülve pedig az elnehezedő szemhéjaimmal küszködök, és nem a gondolataimmal. Nagyon kényelmes ez az ülő-fekvő alkalmatosság, teli pocakkal meg aztán pláne könnyű belesüppedni ebbe is, meg az álomvilágba is. Egy idegig csevegünk ugyan Thomasszal, majd elcsendesülünk mindketten. Az oldalamra fekszem, homlokomat a fiú karjának érintem és elalszom.
Kipihenten ébredek, és azonnal visszatér az izgatott zsibongás. Strandolunk! Amint összekészülünk, strandolunk! Nem vagyok egy lassan elkészülő típus, most meg aztán pláne nem, annyira be vagyok zsongva. Magamra kapom a bikinimet gyorsan, arra ráveszem az utcai ruhát, a kis tatyómba pedig a naptejet, pálcát, innivalót teszek. Benitot is felébresztem, aki az ágyat próbálta ki. Négyen lépünk hát ki az ajtón és vesszük az irányt a tenger felé. Ha nem is tudnánk, hogy merre kell menni sem tévednénk el. A sárkányleopárd dús farkincája ide-oda lengedezve mutatja az utat, jóval előttünk haladva. A strandra érve azonban nem megy be azonnal a vízbe, valami csoda folytán megvár minket. Szegénynek jócskán kell várnia, hiszen először lekerül a pléd, majd nekiállnék levenni az utcai ruháimat, de azt félbehagyom és csillogó tekintettel figyelem a fürdőnadrágra vetkőző barátomat. Persze igyekszem észrevétlenül tenni mindezt, úgyhogy közben kotorászom a táskában. Egyáltalán nem újdonság őt ruha nélkül, mármint izé, szóval fürdőnadrágban látnom, az egyre kidolgozottabb izmai, a fehér bőre is ismerős, mégsem tudom megállni, hogy ne pihentessem meg alakján a kékjeimet. Majd megtörik a varázs, amikor Herceg elinvitálódik a tenger felé. Felszalad kissé a szemöldököm, de egyáltalán nem azért, mert csak így itt lettem hagyva. Hanem azért mert a kezembe akad a keresett naptej, és nem emlékszem, hogy Thomas bekente-e volna magát otthon, vagy majd itt fogja, de később? Pislogok párat, majd megrántom a vállamat és folytatom a vetkőzést. Aztán bekenem magam, amennyire tudom. Benito a türelmetlen toporgásból egy pillanat alatt gyorsít százra, ahogy biccentek egyet felállás közben. Mehetünk, kész vagyok! Thomas pont ekkor pillant felénk, rögtön rá is mosolygok, meg persze Hercegre is, aki nagyon nem tudja, hogy mihez is kezdjen ezzel a rengeteg vízzel. A kék minitorpedó elsuhan mellette, beleszökkelget a hullámokba, majd beleveti magát a habokba. Nem felvág, nem is példát akar mutatni, egyszerűen csak borzasztóan élvezi a dolgot.
- Azt hiszem eddig ez a legszebb hely, ahol valaha jártam – mondom sokkal inkább a tényleges látványra értve, semmint a földrajzi elhelyezkedésre. Belesétálok a hullámzó tengerbe, aztán el is merülök benne teljesen. Istenien finom a víz! A hőfoka természetesen, mert az íze valószínűleg pocsék lenne. A hátamra fekszem, kibontott hajam szétterül a vízfelszínen és egy jólesőt sóhajtok. Majd egy sokkal nehezebb sóhaj következik, ahogy újra a lábaimra állok és megindulok kifelé, de csak annyira, hogy a térdemet még ellepje a víz.
- Ha a hullámok nem tetszenek neki de amúgy bejönne akkor abban tudok segíteni ha gondoljátok. De lehet, hogy ha azt látja, hogy te besétálsz akkor jön veled eleve – figyelem a szürkeséget elgondolkodva, próbálok rájönni, hogy vajon milyen lehet neki ekkora nagy vizet látni. Eddig nem nagyon elemizgettem a közelében, nem akartam ráhozni a frászt még véletlenül sem, szóval nem igazán tudom, hogy fél-e esetleg vagy csak szimplán óvatos. Mindenesetre bár nagyon szeretnék ismét belemerülni a habokba, ezúttal sokkal hosszabb ideig, de még maradok így kinn. Legalább amíg megtudom, hogy mi lesz a következő lépés. Ha úgy van akkor elterelem a hullámokat, ha nem szükséges a segítségem akkor viszont bele fogok csobbanni, az tuti. Benito visszatempózik hozzám, várva hogy idézzek neki valamit, amivel tud kergetőzni, majd Herceghez igyekszik, csuromvizesen megáll a közelében és rányávog. Na ez már hívás, méghozzá a gyere játszani fajta. Elvigyorodom a dolgon és félrebillentett fejjel figyelem a fiút és a kutyusát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 78 ... 86 87 [88] 89 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek