29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 61 ... 69 70 [71] 72 73 ... 81 ... 87 88 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 24. 16:52 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Amint belépett, valami furcsán rossz érzés kerítette hatalmába. Sose szerette, amikor azt éreztették vele, hogy nem ő uralja az életét, hanem valaki más. Éppen ezért nem szerette a vallásokat, és nem is tartozott egyikbe sem. Viszont néhány tanításával egyetértett, épp ezért vallotta, hogy szükség van rájuk.
  Végigsimította a falat amerre ment, körbe a templomban. Keresett furcsa kiemelkedéseket és bemélyedéseket, vagy bármit ami nem odaillő, illetve elmozdítható. Az egyik szobrot vizsgálta, amikor North mellé lépett. Nem nézett rá, nem kellett neki; a férfi illata azonnal elárulta. Szemével egy pillanat alatt felmérte az említett személyeket, majd visszafordult a szobor felé. Egy szót sem szólt, és miután barátja elment, még várt pár percet, mielőtt elindult. Rögtön Cathez lépett.
  - Ne haragudj, tudnál készíteni egy képet rólam? - kérdezte a szőke, és a fényképezőt a lány felé tartotta. - Megmutatom hogy kell! - lépett hozzá közelebb, aztán miközben nyomta a gombokat, tovább beszélt. - North üzeni, hogy kéne egy kis zajt csapni. A két őrt ki kell csalni az épületből, Denist is hívd ha kell - motyogta el az üzenetet. - Add tovább egy embernek, de csak egynek. Emeraldnak majd csak annyi az üzenet, hogy álljon készen - fejezte be, majd ezer wattos mosollyal újra távolabb lépett. - Menni fog? - kérdezte, aztán beállt a képhez, és amint Cat elkészítette, a fényképezővel együtt már tovább is állt. Az elterelés könnyű volt úgy, hogy turistát játszik az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. október 24. 20:12 | Link

Áldott nép

Igazából nem is tudom, hogy mit keresek. Valami feliratot, valami nyomot, hogy hahó, itt a kard, most akciós, a lelkedért neked adom. Vagy valami ehhez hasonló, na nem mintha az én lelkem egy másik, ártatlan testet ne emésztene el egy pillanat alatt. Eléggé romlandó vagyok, de így szeretem. Igazából már az is eléggé nagy csoda, hogy a küszöbön nem égtem porrá. A borzalmasabbnál borzalmasabbnál gondolatok közé érkezik Scar, akinek a viselkedése egyetlen pillanatától levágom, hogy mi most nem ismerjük egymást.
- Óóó, imádom a géped, nekem is hasonló van, isteni vloggereknek és blogger ének is.
Rápillantok, ahogy egész közel áll hozzám, és a szám halvány mosolyra húzódik.
- Bízz bennem, a legjobbat kapod. Kicsit feljebb az állad.
Ahogy fotózok, úgy mérem fel a terepet is, hogy kiket kell kiiktatni, és Kacsintok rá egyet.
- Szerintem lőttem neked egy új profilképet.
Adom vissza a kamerát, és kihúzva magam, elindulok határozottan Denis felé, de közben kicsit kitérek Emerald irányába is, és bár nem a legokosabbat cselekszem meg, de a nyakamból leveszem a láncot, a tenyerembe rejtem, és szinte mellette lehajolok egy pillanatra.
- Bocsánat, ezt el tetszett ejteni.
Nyújtom felé a tenyerem, benne a medállal.
- Oltári szép, ez égy Westcon modell?!
Fejezem ki a tetszésem, miközben a tenyérébe ejtem a védelmemet. Valamit valamiért. A társaink keresztnevét gyorsan, de számára remélem érthetően fejezem ki.
- Imádom az ott, de most kollekcióját. Illik önhöz.
Jegyzem meg még vidáman, mielőtt továbbindulok, most már tényleg Denishez.
- Nem érdekel az anyád, Henry, ez a hely szerintem nagyon semmilyen.
Hangosan kezdek el beszélni hozzá, a csípőm úgy ring, mint akinek nem keveset költöttek az alkatrészekre.
- Tökre nem lehet ezt feldobni strasszokkal. Te meg mit csinálsz, imádkozol?!?!?
Nevetek fel hangosan, hogy magamra termeljen a lehető legtöbb ember figyelmét.
Utoljára módosította:Catherine Hope Payne, 2018. október 24. 20:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Figyelemterelőstéma
Írta: 2018. október 24. 22:11
| Link

Kenőkés

Szememmel minden apró repedést megfigyelek a templomban, remélve, hogy találok valami használhatót. West is befárad közénk, ám ázsiai barátunk nélkül, ami nem tudom, hogy csak nekem tűnt-e fel, de nekem nagyon és eléggé furcsállom is. Valami fura avval a sráccal, de egyszerűen még az én összetett és logikus gondolkodásom sem tudja összerakni, hogy mégis micsoda.
Térlátásomban érzékelem, hogy Cathhez odasétál valaki. Nem feltűnően, mert mégis csak turista vagyok, de odasandítok. Látom és szófoszlányokat is elkapok a beszélgetésből, amiből már sejthető, hogy bizony valami elkezdődik. Cath átsétál Emeraldhoz, majd ringva, mint aki mindjárt szétesik fenn hangom elindul felém és Henry-nek szólít. Fejemet felé fordítom, tizedmásodpercnyi zavar után vállat vonva megyek bele a baromságba. Tudom, hogy nem véletlen, a srácoknak valamire szükségük van és mi vagyunk az elterelés. Na hajrá! Az tuti, hogy Cath-tel nem fogunk csalódást okozni.
- Kérlek Valerie - kezdek bele én is, felemelve hangom, ami így erélyesebbé válik. - Ne kezdd most, előtte a te anyád tanácsára jártunk be hat különböző országban tizenegy különböző helyszínt - pattanok fel a padról, majd elindulok Cath alias Valerie felé, ignorálva a szinte sipítva feltett kérdését, ami az imádkozásra irányult. Persze, csoda, hogy nem köpött ki a templom, nemhogy még imádkozzak. Túl sok dolog van a hátam mögött ahhoz, hogy nekem pofám legyen imádkozni.
- És elmondanám - torpanok meg közvetlen előtte, mutatóujjamat felemelve. -, hogy már rohadtul elegem van ebből az egészből, de legfőképpen az irányításmániás anyádból! - nézek fürkésző tekintettel, mégis komolyan Cath-re, borzasztóan reménykedve abban, hogy nem fogom elnevetni magam, amíg a színjáték tart.
Körülöttünk összegyűlt már pár ember, akik eljátsszák a jó turistát, hogy a falakat, festményeket, szobrokat nézegetik, de figyelmüket nekünk szentelik. Igen megtisztelő, főleg, hogy valószínűleg ez a cél, de még jobb lenne, ha minden tekintet ránk szegeződne. Bár emiatt nem hiszem, hogy aggódnom kellene, hiszen az emberek már csak ilyenek. Szomjaznak a botrányra, valószínűleg pár percen belül az egész templomi turista tömeg minket fog bámulni, akkor már egyáltalán nem diszkréten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2018. október 25. 19:55 | Link

excalibur
A szerelmes házaspár


A két őr roppantul elvolt, ahogy minden nap. Sztrázsáltak szorgosan, nézelődtek, de hibába, már mind a kettő öregebb volt, régóta dolgozott itt, tehát újat nemigen mutatott nekik az apátság. Helyette inkább gondolkodtak. Az egyiknek már az ebéden járt az esze, mert az asszony most, hogy vega lett igazán pocsékul kezdett főzni, a reggeli is valami olyan volt, minek a nevét se tudná visszamondani, ha rákérdeznek, így majd ebédszünetben ki fog szökni és egy óriási hamburgert benyomni, dupla hússal. Már érezte is az ízét, kicsit nyammogott, s néhány nyálcsepp is kiforudlt ajkai közül, amit az igen őszülő szakáll gyorsan elnyelt.
A másiknak nem volt családja, evéssel jól állt, hasa is bőven kerekedett mint a hordó, egyenruháján a gomb is csak épp hogy tart a hordóhas közepén, mint hősi harcos, egy reménytelen háborúban, úgy feszített.
Azonban a fülük mindkettejüknek igen kiválónak bizonyult, így aztán ők is hamar felfigyeltek a párra, aki egymás anyját szapulták. Az egyik felvonta szemöldökét a másik vigyorgott.
- Milyen kis tüzesek, estére biztos ennél is hangosabbak lesznek...bizony ám, mikor mi a feleségemmel még csak friss házasok voltunk... - itt belekezdett volna a mesébe, amit hetente többször elregélt, mert hát több pár fordult meg errefelé akik így összekaptak, vagy csak összebújtak mint turbékoló gerlepár, de amaz inkább faképnél hagyta, unta már, mint részeg a vizet.
- Elnézést Uram, kisasszony - fordult mindkettejükhoz nagy tiszteltettel - kérem a nézeteltéréseiket odakinn beszéljék meg, mert itt csendnek kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Elterelők
Írta: 2018. október 25. 20:54
| Link

Áldottan

Bujkáló mosoly jelenik meg a szám szegletében, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ma este Valerie meglátogatja Henry-t. Technikailag mi elterelünk, így annyira nem érzem a veszélyt, az ilyesfajta játék azonban egyre inkább a véremben van. Már látom is magam előtt, milyen is Valerie. Harmincas évei elején jár, a haja mindig szigorú copfban, a ruhája egyszerű, konzervatív, és szinte biztos vagyok benne, hogy a munkához szemüveget használ. Remek lesz, és tudom, hogy Denis is élvezni fogja.
- Attól még, mert én csak a titkárnőd voltam, nem vagyok ostoba. Ha ostoba lennék, most nem néznénk esküvői helyszínt. De ez nem kell, kopár.
Az anyámra tett megjegyzésére csak olyan tipikus fintort ejtek meg, az orromat felhúzva, elfordulva, magam előtt összefonva a karjaimat. Meg vagyok sértve, hogy azt a szent asszonyt, aki nyilván rávett, hogy a ficsúrral összekeveredjek szidja. Az én anyukám nagyon is jól tudja, mi a jó nekem. Vagyis, hogy mi a jó Valerie-nek. Éppen nyitnám a számat a következő taktust előadva, amikor megjelenik mögöttem az őr. A mondandója végett lassan fordulok felé, kimérten végignézek rajta.
- Elnézést kisasszony és uram. A sorrendben a nő előrébb jön a férfinál. Udvariasság, illedelmesség, a nők iránti tisztelet... maga se gyakran tölti az idejét hölgytársaságban, jól sejtem? Attól még, hogy nem bírunk el egy fél fát, még mi is emberek vagyunk, képzelje!
A végére kicsit megemelem a hangomat, és érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe. Odabenn persze más játszódik le. Arra gondolok, hogy a legújabb ruhadarabjaimat szétszaggatják, meg arra, hogy a cipőimet valaki baltával aprítja fel. A könnyekkor egy gyönyörű, piros lábbeli esett áldozatul, amit fekete csipke tesz különlegessé. Kegyetlenség!
- Te... meg... nem... csinálsz... semmit?!
Minden szavamat megnyomom, a végén szinte sziszegek a fogaim között, de nem Denisre nézek, nem tudnék komolyan haraggal nézni rá, inkább a fülének szegezem a kérdést, és meg se várom a választ, már folytatom is.
- Ez a baj, tudja? Hogy nem képes nemet mondani anyucinak, mert az aztán egy akkora szent, az, meg, hogy én másállapotban lejárom a lábam, megnézek ilyen ósdi helyeket, mert mekkora ebben a romantika, az senkit sem érdekel. De most komolyan, maga el tudja képzelni a helyet bájos púderrózsaszínnel, amit finoman arannyal szőnek át? Látja a lehetőséget arra, hogy itt ötszáz fő jól érzi magát? El tudja képzelni? Maga szerint eszénél van az, aki itt házasodik?
Miközben beszélek, igyekszem minél inkább magamra fordítani az őr figyelmét, belekarolok, és elfordulok vele - reményeim szerint legalábbis - úgy, hogy háttal legyünk a többieknek, és mutogatok, felfelé, hogy ne nézze a velünk egy szinten történő eseményeket. És persze hangos vagyok, nagyon hangos, és érzem, hogy ha kell, akkor most még ki is borulok, de úgy igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helena Amanda Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 35
Írta: 2018. október 27. 21:19 | Link

Anglia, Max Payne otthona
10.28. 17:00 körül
Ruha, haj


Pénteken ebéd közben hívott apu, hogy az óráim után hoppanáljak Londonba hozzá, mert van valami, amit csak személyesen mondhat el. Eléggé megijedtem, mert mi van, ha beteg, vagy nagy bajba került, kirabolták, Bridget lelépett az összes pénzével, meg a többi szörnyű forgatókönyv. Megkérdeztem Willt, hátha tud valamit, de fogalma se volt, miről lehet szó. Így az utolsó labor után összeszedtem pár cuccomat egy bőröndbe, mert ki tudja, meddig kell ott maradnom.
Amint odaértem, apu bevezetett a dolgozószobájába. Idegesnek tűnt, így először megöleltem, majd azt mondta, üljek le. Ezután rá is tért a tárgyra, hogy hozzá kell mennem egy híres aranyvérű család sarjához, Cilian Crouch-hoz, és egy 30 perc múlva megérkezik. Hirtelen nem tudtam mit reagálni, időm se volt felocsúdni, szaladtam a szobámba ruhát választani a nagy találkozásra. Cath már itt volt, így kértem tőle segítséget, hogy mit vegyek fel. Mivel már beszélt vele, több variációval készült. Nehéz volt a választás, mert amint beértem a szobámba, már  szett volt kikészítve. Az elsőhöz azt fűzte hozzá, hogy ha ezt választom, azt mutatom meg, ki vagyok. A második azt, hogy ki lehetnék, ha akarnék. A harmadikat akkor válasszam, ha tárgyalni akarnék vele, de nem engedek neki. A negyedik szett azt fejezi ki, hogy megadom neki, amit akar. Az ötödik ha nem vagyok ebben az egészben biztos, de kész vagyok előkelő feleséget játszani. A hatodik ha azt a látszatot akarom kelteni, hogy kihívás leszek számára. Végül az utolsót választottam, egyszerre nőies és visszafogott, mégis gyönyörű. A hajamat fonásba rendeztem két könnyű bűbájjal, smink pedig alig van rajtam.
 Egy invitóval magamhoz hívom a kedvenc bűbájtan könyvemet, amit egy görög varázsló írt. A szoknyámat elrendezve leülök a kényelmes kanapéban, ahol általában nyugodtan szoktam olvasni, de most ideges vagyok. Mi az, hogy manapság elrendezik a házasságot, és ahhoz kell hozzámennem, akit mondanak? Vajon milyen lesz? És miért én, Ariana vagy Cath is lehetett volna. Remélem nem lesz ronda, Cath nem volt hajlandó elárulni semmit, azt mondta, spoiler lenne, így izgibb. A szívem a torkomban dobog, miközben fellapozom a könyvet. A bordó pálcatartóm a jobb csípőmön, benne a pálcám, hogy ha kell, gyorsan elő tudjam kapni. Elvileg 10 perc, és itt van a híres vőlegényem, akiről semmit se tudok. Az idő lassan telik, a szemben lévő nagy órán lassan mozognak a mutatók, miközben a varázsigéket ismétlem. Sűrűn az ajtó felé pillantok, már nagyon izgulok, remélem hamarosan megérkezik.
Utoljára módosította:Helena Amanda Payne, 2018. október 27. 21:21
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Figyelemterelőstéma
Írta: 2018. október 28. 16:45
| Link

Kenőkés

Az elterelési hadművelet minden bizonnyal sikeresnek mondható, ha már az őrök is felfigyeltek ránk. Mindennemű megerőltetés nélkül sikerült ezt elérnünk Cath-tel, mintha a vérünkben lenne, komolyan. Magát a Henry-nek hívandó pasit, egy laza üzletembernek képzelem el, aki nem szokott rástresszelni semmire, inkább igent mondd, csak hagyják békén. Azonban, ha olyan a szituáció - mint most is - igenis kiáll magáért. Valerie, mint egy mintha feleség, csak költi a pénzt, hisztizik és álomesküvőt akar. Pont, mintha egy amerikai sikersorozatban lennénk főszereplők.
Mindezek tudatában annyira nem is nehéz eljátszani egy ilyen szerepet. Cath... akarom mondani Valerie túl jól játssza a szerepet. Megsértődve, égnek emelt orral fordít nekem hátat, amire csak felemelem egyik szemöldököm, majd legyintek egyet. Legyintésem végén toppan be az őr, aki megkér minket, hogy... hát, hogy konkrétan kussoljunk és hagyjuk el a templomot. Már mindkettő szemöldököm az égnek emelem szerepemhez hűen, de Cath megelőz és nagyon nehezen tartom vissza a kitörni készülő röhögést. Mert ez az lenne, ez tuti, nevetésnek aligha hívnám.
- Mégis mit csináljak? - emelem fel ismét a hangom. - Állandóan beszélsz, az embert nem hagyod szóhoz jutni, mintha te lennél a világ közepe, mert a kedves anyád ezt nevelte beléd, ha már egykeként születtél - mutogatok is közben mutatóujjammal, egyáltalán nem figyelve arra, hogy mit is mondok. A szavak automatikusan jönnek, mintha egy megírt forgatókönyv alapján játszanánk Cath-tel.
- Maga meg - fordulok az őr felé dühös arckifejezésemmel. - Még egyszer ne beszéljen így a menyasszonyommal, mert nem állok jót magamért. Az ember eljön egy porfészekbe - tárom szét a karom körbemutatva, hogy egyértelmű legyen miről beszélek. - megadva a lehetőséget, hogy hátha itt lesz az esküvője, maguk meg kiküldik a csend miatt. Az életben nem történt itt semmi érdekes! - vágom az őr fejéhez a hátha szócskát erőteljesen megnyomva, csak a mihez tartás végett. Valerie-nek szentelem ismét a pillantásom, ahogy megint felhozza a drága anyámat. Monológja végén kis erőlködés után a fejem vörösre vált, egy ér kidudorodik a homlokomon - annyira nem is rossz, hogy tudom szabályozni a testhőmet -, majd belekezdek megint.
- Anyámat hagyd ki ebből! - vágok oda erélyesen. - Ez az első helyszín, amit az ő kedvéért nézünk meg, nem hiszem, hogy probléma lenne belőle, főleg, hogy a te anyád semmiben nem támogat, mert egy kuporgatós vénasszony! Ha esélyt sem adsz neki, akkor így k*rva nehéz lesz megszervezni ezt az esküvőt! - fordulok háttal az őrnek és Cath-nek is, majd erőteljes léptekkel elindulok a bejárat felé, ám fordulásom közepette elég időm jut arra, hogy körbepillantsak és lássam több idő kell a többieknek. Hirtelen megtorpanva fordulok vissza.
- És tudod mit? - szegezem kérdésem egyenesen Cath-nek. - Ha nem akarod ezt a szart, akkor felejtsük el az egészet, mert így rohadt nehéz lesz! - fejezem be mondandóm, várva a csodára és visszatartva még mindig a nevetést. Nem tudom meddig bírom még, remélhetőleg tovább, mint amennyire én számítok, mert egyelőre az előző körbekémlelésemnek köszönhetően a többieknek kell még egy kis idő, amit nekünk kell megteremteni nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 28. 21:16 | Link

Az excalibur nyomában
A-team


Csendesen figyeltem ahogy Scar elmegy és továbbadja az üzenetet, persze csak lopva, néhány pillanatra, nehogy feltűnő legyen. De szép az a faliszőnyeg, hopp Scart Cath fotózza, de ennivaló amaz a kőből faragott szobor, ahjjajjaj leesett a nyaklánc, kanyec a védelem, s aztán már jött is a várva várt botrányos elterelés. Minden folyik a maga medrében úgy, ahogy én elrendeltem. Ezért pedig iszonyat mód düllesztettem is a mellkasom.
Nem kellett sokat várnom, hogy a nem kívánt szemek mindegyike az ifjú pár veszekedésére koncentráljon. Kicsit még azért maradtam türelemmel, mintha jómagam is csak azt nézném, hogy mi lesz a vége, ám közben azt fürkésztem, vajon az őrök mennyire mélyültek bele a dologba, ám nem voltak alapjáraton se túlsottan rátermettek.
Mikor úgy éreztem eljött az idő mély levegőt vettem, kicsit izgultam, mert nálam a tilos az tényleg piros, nem szoktam átlépni, a szabályokat követni szoktam úgy, ahogy a kiskutya gazdája lábát, pláne, most mégis meg kellett tennem, muszáj volt.
Talán nem is tilos...csak kicsit elrejtett, mint a halpiac a túristák elől...
Szemem fürkészni kezdte Emeraldot,  s ha tekintetét rám emelte állammal az oltár felé intettem, majd példaképp meg is indultam felé. Scarral nem foglalkoztam, felesleges volt, tudtam, hogy ő minden mozdulatomat érteni fogja,  tudja majd, mikor kell elindulnia. Elvégre ezért választottam őt. A csinos pofia mellett.
A résen könnyedén becsusszantam, nem mondom, hogy mégegy ember befért volna mellém, de egy fél bizonyosan, majd aztán az oltár mögötti kis részben karba tett kézzel vártam, hogy csatlakozzanak hozzám akiknek csatlakozniuk kell.
Míg vártam, bár bizonyára nem volt sok idő, mert mind jókislányok voltak, fürgék, okosak, gyorsak, ám azért azt mégis sikerült felmérnem, hogy az ajtó lényegében egy padlóba vájt csapóajtó.
- Vajon kulcs kell hozzá? - tanakodtam magamban leguggolva elé s alaposan szemügyre véve.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 28. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
A-team
Írta: 2018. október 28. 21:57
| Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Az információátadás sikeresen végbement. És azt is el kellett ismernie a szőkének, hogy tényleg jó kép lett róla. Pedig általában nem szerette annyira a róla készült fotókat.
  Még éppen látta, hogy Cat a nyaklánca segítségével adja tovább az infót. Ha nem lett volna nagyon komoly az ügy, talán odamegy lecseszni, de inkognitóban jártak. Még csak egy fintort sem engedhetett meg, pedig fejben nagyon is elhordta a vöröst mindennek, hogy csak ezt tudta kitalálni.
  Újabb kő, és kő. Denisék produkciójára nem is nagyon figyelt, maximum egy-egy sanda pillantást vetett rájuk, ahogy a többi turista is. Ezzel tökéletesen beivódva az ismeretlenek csoportjába.
  Rögtön észrevette, amikor North elindult. Ő maga az őrt kezdte el sasolni, hogy biztos legyen benne, hogy a másik kettő idejében bejut a résen. Szükség esetén ő maga is beszállt volna az elterelésbe, csak hogy ne bukjanak le. Viszont társai simán bejutottak. Cat és Denis egyszerűen túl jók.
  Ez után ő következett. Úgy közelítette meg a helyet, mintha csak meg akarná nézni, egy utolsó pillantás az őrökön, és zsupsz, már bent is volt. North ott guggolt előtte, és valamit nagyon nézett. Kicsit oldalra dőlt, hogy maga is megszemlélhesse az ajtócskát.
  - Egy Alohomora nem fogja? - suttogta bele a térbe. Végülis logikus kérdés volt a tegnap este után. Ha tudják róluk, hogy miért és hogyan jöttek, akkor talán minden előre be van biztosítva varázslat ellen.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2018. október 28. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2018. október 28. 22:33 | Link

excalibur
A szerelmes házaspár


Az őrnek felszökött a szeme a fiatal nő sértett megjegyzésére, nem számított arra, hogy egy egyszerű felszólításban találna kivetnivalót, pláne nem arra, hogy emiatt a másik meg is fenyegeti, hogy nem beszélhet így a nejével. De hisz nem is szólt igazán a nőhöz, vagy hát pont csak annyira mint a férfihoz. Mintha leszidnák a metrókban a kisasszonyt, aki bemondja, hogy " végmegálló, kérjük hagyjyák el a vonatot. "
~ Őrült népség ~ gondolta magában, s társára pillant. Ide bizony erősítés kellett, ám míg nem jött, addig is próbált a helyzet magaslatán állni.
- Nézzék, én nem akarok bajt és senki érzelmeibe nem akartam belekötni, ezért szíves elnézésüket kérem, ám felhívnám figyelmüket arra, hogy itt különben sem tarthatnák az esküvőjüket, itt már nem folynak misék.  
- Minden rendben Bob? - lépett ekkor oda a másik hatalmas mosollyal a képén - jaj gyerekek, ugyan minek ez a nagy veszekedés, civakodás? Fiatalok vagytok, gyönyörűek, élvezzék az életet, amíg lehet! Látom jön a baba is, kerekedik az a pocak! Tudják emlékeztetnek a fiatalkori önmagamra és feleségemre - fecsegett csacsogott, majd a végére a nagy aduászt is elsütötte az öreg, ami már egészen a hordóhasú férfi agyára ment. Képe is fájdalmas unalomba fordult, ahogy megdörzsölte orrnyergét gondterhelten. Pedig hányszor kérte, hogy más műszakba rakják ezzel a félnótással, bizony de hányszor, aztán tessék, folytjon ő kapja ki a mamlaszt.
- Téged mindenki magatokra emlékeztet - sóhajtott fel, már bőven megbánva, hogy a másikat is belevonta.  -Ettől függetlenül kérem tiszteljék a kolostor szabályait és ha itt akarnak tartózkodni maximum suttogva kommunikáljanak, de úgy akármeddig elszidhatják egymás anyját. Vagyis hatig. Akkor zárunk. Amennyiben pedig fennhangon óhajtják folytatni a vitát, úgy kérem távozzanak. - S Bob bizakodott benne, hogy ezzel le is lett tudva az ügy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Elterelők
Írta: 2018. október 28. 23:30
| Link

Áldott állapot  Grin Grin Grin

- Henry, baby, én adtam neked időt, de ha tizenhárom és fél másodperc alatt nem nyitod ki a szádat, akkor nem akarsz szóhoz jutni, és tudod... ez gáz.
Valahol a tipikus gettós ribi és a neked mindent szépen lassan magyarázok el, mert úgysem fogod fel között lebegek, fogalmam sincs amúgy, hogy mennyi ideig kell amúgy elterelnünk, arról nem beszélt senki. Mondjuk nagyon időnk se volt, de azért igyekszem. Amikor az őr megjegyzésére felszólal, hálásan Denis karjára teszem a kezem, és felpillantok rá, mintha ő lenne az én hősöm, aztán bumm, megint váltunk egyet, mert anyáink szidása jön, úgyhogy a pillanatnyi "mi vagyunk a legnagyobb szerelmesek" után, jön a következő kör felcsattanás, annyira látszik, hogy ez nekünk ettől függetlenül is menne, körülbelül ilyen intenzitással, és tudjuk, hogy mi lenne a vége.
- És anyádnak micsoda egy lélekemelő ötlete volt!
Csapok a homlokomra olyan hirtelen, hogy még én is meglepődök. Nem hittem volna, hogy ennyire jól sikerül ez a csapás. Aucs. Na mindegy, most szerepben kell maradni, mert most már mindenki minket néz, de ezért azért majd kell egy homlokpuszi, és remélem, hogy ezt meg is kapom.
- Már nem azért Henry, de valljuk be, még a saját bevallásod szerint is, anyádnak hulla unalmas ízlése van. De komolyan, volt bármi olyan pont ennek a helynek az életében, amire azt mondhatjuk, hogy különleges? Komolyan, ha volt, elismerem, hogy a drága mama nem egy savanyú szipirtyó.
Ezt a kérdést a már ott lévő őrnek címzem, mert hát sosem tudhatja az ember, hogy mikor mondanak egy olyan dolgot, ami nincs benne a kiadványokba, mondjuk, hogy van itt egy kard, ami eléggé híres.
- HENRY! Ha most kimész azon az ajtón, akkor itt vége van! Érted?! Akkor közöttünk vége, és akkor sosem kapod meg a birtokot a papától! Tudom, hogy neked csak az a lényeg.
Szinte sírok a végére, elkámpicsorodott szájjal nézek az érkező őrre, aki konkrétan lekövérez. Jó, hát mellben dinamikus vagyok, az tény, de hát azért egyből közölni velem, hogy terhes hasam van, na ez olyan, ami miatt tényleg elkezdek sírni. Azonban, nem Denis felé indulok, mint, ahogy annak normális esetben történnie kellene, hanem a kedvesebb biztonsági őr puha pocakjához bújok.
- Én nem akartam ezt az esküvő előtt, de féltem, hogy nem jön hozzám, ha nem teszem meg neki, és most képes lenne elhagyni, csak mert dagad a bokám, hogy lehet ilyen szívtelen, amikor én tökre szeretem őt?
Nem engedem az őt, és közben folyamatosan a másikhoz beszélek, majd mint akinek tényleg hormoningadozása van, megsimogatom a másik őr arcát.
- Maga olyan kedves, hogy azt mondja, gyönyörű vagyok. Szeretném, ha boldog élete lenne, mert ilyen férfi, mint maguk, már nincs is a világon, de tényleg. Mit kell tennem ahhoz, hogy hat után is bejöhessek ide és férjhez menjek? Én nem lehetek egyedülálló anya, nem tudom, azt hogyan kell csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 29. 00:03 | Link

K.K.K.

Ha létezik igazi, a lehető legrosszabbkor, szándékosan elkövetett, felelőtlen tett, annak a fogalmát most az átokkal sújtott társnőm ki is merítette egy pillanat alatt. A Darwin díjat nominálás nélkül megítéltetném neki és húzását egyértelműen Taigetosz pozitív minősítéssel látnám el, ha nem lennék hűvös nyugalmam és figyelmem tudatában. De vagyok és ez a fő. Arcom rezzenéstelen, érzelmeknek rajta szokás szerint  nyoma sincs. Az átadott medálját halk szóval köszönöm meg, s pillantásommal jelzem csupán felé, hogy megértettem a szavakba burkolt feladatomat. Kerülve minden feltűnést haladok előre a főhajóban. Körülöttem a kialakult csődületben is nyugodt maradok, hiszen tisztában vagyok a káoszkeltők kilétével és csetepatéjuk elterelő mivoltával. Tekintetemet lassan, fürkészőn vezetem végig az ősi falak és freskók mentén, az oltár előtt ismét keresztet vetek, majd észrevéve North jelzését óvatos komótossággal közelítem meg a Gazvezírt, vagyis a helyet, ahol sejtem, hogy megtalálom, mivel ő maga már eltűnt. Magam is bebújok az átjárón és a csapóajtó közelében állok meg. - Ott egy latin mondás a falba vésve! - mutatok a lejárat feletti részre - Bonus intra, melior exi, vagyis jó emberként lépj be és még jobbként távozz innen - mondom halkan, de gyorsan folytatom - Talán nem varászlat csak tiszta szív, igaz hit és szándék kell, hogy kinyíljon. Elvégre ez egy templom... - tekintetemet a többiek közt járatom körbe és várom mit gondolnak. A magam részéről szívesen tennék egy próbát, akár most azonnal, hogy sikerül-e kinyitnom a csapóajtót. Remélem egyetértenek velem és adnak egy lehetőséget számomra. Minden esetre szándékomban áll cselekedni mielőtt pálcát ragadnak, mert lehet, hogy a mágia ellen védve van és riasztva is lehet, bár ez nem az én szakterületem, de én biztosan ellátnám effélékkel azt amit védeni igyekszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 29. 17:52 | Link

Az excalibur nyomában
A-team


Alig guggoltam le a csapóajtó mellé máris megpillantottam Emeraldot, mögötte pedig Scart. Remek, akkor úgy tűnik az elterelés sikerrel járt, bár azt még nem tudom, hogy ők hogyan képzelik, mert ugye valahogyan még ki is kell jutni, bár ki tudja, lehet a sírkamrából vezet titkos ajtó valamerre másfelé.
Az írás meglep, mert nem vagyok benne egészen biztos, hogy ilyennek kéne itt lennie ahelyett, hogy inkább azt mondanák, tűnjetek el, vagy aki kinyitja az halálok halálával fog meghalni.
- Tiszta nem tiszta ez be van zárva... - jegyeztem meg, picit megrángatva a tetejét,( s akárki próbálkozik akkor is ugyanez fog történni! ) majd elővettem a pálcámat és csendesen kipróbáltam az ajtónyitó bűbájt, ám mintha valami láthatalan búra vette volna körbe a kulcslyukat, el sem ért odáig a varázslat, hanem pár milliméterrel előtte lepergett róla.
- Nincs is jobb bosziálló mint a mugli módszerek. Azt hiszem az egyik őr övén van egy nagy karika tele kulcsokkal.  Meg kell szerezni. Conroy, számíthatok rád? - pillantottam kérdőn felé, kreatív lány, bíztam benne, hogy valahogy meg tudja oldani, vagy ha nem, akkor jelez Cathnak vagy Denisnek, hogy ők vegyék le, s aztán passzolják át neki.
Óvatosan ki is kémleltem az oltár mögül, hogy mi a helyzet, úgy, hogy én még épp a sötétbe maradjak, a résbe, ahol csak akkor látna meg valaki, ha pontosan rám tekintene, s örömmel vettem, hogy az őr akinél a kulcs van éppen Cath karjai között ölelődik. Remek, csak maradjanak így továbbra is.
- Annál van akit Cath ölel - súgtam még a lány fülébe mielőtt útjára bocsájtottam volna.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 29. 18:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. november 1. 22:15 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke csak távolról figyelte a próbálkozásokat és fejtegetéseket. Ketten is bőven elegek voltak ahhoz, hogy rájöjjenek ezek a dolgok nem így működnek itt. Viszont az igazán meglepte, amit North - immár felé fordulva - kért.
  - No, csak nem a nagy North West csábít engem bűnbe? Sose gondoltam, hogy eljön ez a pillanat - ingatta a fejét a lány, de közben egy kis ördögi mosoly továbbra is ott ült a szája sarkában. Egy pillanatig még kiélvezte a helyzetet, aztán a férfi utasításai szerint kibújt rejtekükből.
  Közelebb ment a kis jelent felé, és közben hol a kulcsokat leste, hol Denist próbálta szemmel verni. Az volt a gond, hogy mind a két őrt Cat bűvölte, és ezért rá is figyeltek. Viszont ha Denis szólalt volna meg, és felé fordulnak, akkor biztosan nem veszi észre egyik sem, ahogy hátulról ügyeskedik.
  Egészen az őr mögé sétált, majd még egy pillantást vetett Denisre. Ha sikerült neki, akkor egyszerűen a 'Beszélj!' parancsot tátogta neki. Amint a fiú beszélni kezdett ő gyors mozdulattal lekapta a kulcsokat a helyükről, természetesen nem a karikát fogva, hanem a darabokat összemarkolva, hogy ne legyenek hangosan.
  Viszont ha Denis nem figyelt rá, akkor még mindig ott volt neki Cat. A vörös hajú egyszerűen nem tudott nem rá figyelni, tehát őt csak egy egyszerű 'Ájulj el!' paranccsal illette, majd amikor a teste ernyedni kezdett, akkor egyszerűen hasonlóképp lekapta a kulcsokat.
  Ezután karba fonta a kezét, hogy a lopott dolog ne látszódjon ki, és lassan hátrálni kezdett, mint aki megunta a műsort. Még egy fancsali képet is vágott hozzá, miközben megfordult csak a többi néző számára. Még egyszer hátra pillantott, mielőtt belépett volna a rejtekhelyre, és ha nem figyelt senki, akkor bement és átnyújtotta a kulcsokat az expedíció vezetőjének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Elterelők
Írta: 2018. november 3. 20:23
| Link

avagy Mr. Henry és a kulcs csenő manó

Istenem, valahogy úgy érzem, hogy ezt a drámát sosem fogom lemosni magamról, soha többet nem jöhetek ide vissza, most már tuti. Remélem, apám nem találja ki, hogy ide hoz minket egyik nyáron, mert akkor sírógörcsöt kapok. Mondjuk, ahhoz előbb életben is kellene maradni. Felnézek Bobra, majd látom Scarlett-et, látom, hogy valamit tenni akar, és legalább odáig eljutottam a tanévek és Chris önpusztítása alatt, hogy szájról megtanultam olvasni, így tudom, hogy mit akar, és átölelve Bobot, tudok vele kommunikálni. Lehunyom picit a szemem, ahogy békésen ölelem a férfit. Szívesen Bob. Közben persze olyan dolgokra gondolok, amiket nem bírok elviselni, például bántalmazott állatokra, és érzem, ahogy a vér lassan kifut az arcomból, így amikor újra felnézek Bobra, már enyhén émelygek is.
- Azt hiszem... nem igazán... vagyok jól...
A térdem is megremeg, ahogy lejjebb csúszok, nem tudom megtartani magam. Ez az a tökéletes pillanat, amikor Scarnak cselekednie kell. Most, vagy soha. Hogy mi lett, azt nem tudom, mert egy pillanatra valóban elvesztem az eszméletemet. Oké, ezt nem terveztem, mert, ahogy hirtelen magamhoz térek, nem tudom azonnal megmondani, hogy milyen nevet is használtam Denisnél, így kimondom azt, amit megfogadtam, hogy csak tényleg akkor fogom kimondani, amikor komolyan is gondolom:
- Szerelmem!
Erre tessék, most történik meg, és bevallom őszintén, még én is megijedek azon, hogy ezt a szót az én hangomon, az én számból mondom ki egy srácnak, akit nem ismerek huszonnégy órája sem, viszont ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy tudjam, jók vagyunk együtt az őrült tettekben. Ezt viszont nem nagyon akartam megtenni, de szerencsére a riadalom beleillik az eseményekben.
- Kérlek, menjünk ki innen, kérlek. Levegőre van szükségem. Nem akarok veled veszekedni, nem akarlak elveszíteni. Sajnálom, de kérlek, menjünk el innen, nem érzem jól magam.
Közben kinyújtom a kezem, és ha visszalép hozzám átölelem Denis nyakát, megkapaszkodva a felsőjébe, és bármit is tesz, engedelmesen vele mozgok. Kiérve összébb húzom magam, átfogva a testem, elindulva arrébb a bejárattól, kerülve Denis pillantását egy kicsit. Vannak dolgok, amiket nem tudok jól kezelni, és a szerelemmel kapcsolatos kijelenések éppen ilyenek.
- Eszünk egy fagyit? Én fizetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 4. 00:39 | Link

Az excalibur nyomában
A-team


Csak kölcsön kell venni oké? Nem  csábítalak semmibe, felőlem akár el is kérheted - sóhajtottam fel zavartan, mert nagyon zavart, hogy Scarnak igaza volt, persze érvelhettem volna azzal, hogy ezek itt muglik a mugli törvények meg nem vonatkoznak rám, mint fiatal, feltörekvő mágusra, ám mivel itt voltunk az ő házaik mellett az ő apátságukba úgymond vendégségben, így azért mégis csak be kellett volna tartani a törvényeiket.
Szerencsémre sokat nem agyalok rajta, mert Scar gyors, s nemsokára visszajön a kulccsal.
- Köszönöm és egy szót se, nem is kérdezem hogy szerezted meg, bizonyára kölcsönadta - tudtam hogy nem. Miért adta volna? Nem vagyok naív, ennyire legalábbis bizonyosan nem, de megmelengette a lelkem a gondolat, hogy nem voltam bűnsegéd semmiben.
Újra visszaguggoltam majd egyenként kipróbálattam a kinézetre gyanús kulcsokat. Nagyjából a harmadik bevált, kattant zár halkan majd recsegve kinyílt.
- Én megyek előre, tudom, hogy az etikett mást követel, de nem akarom, hogy bárkinek is baja essék. Legyetek óvatosak és a parancsom szent, rendben? Ez vonatkozik arra is, hogy fussatok vagy meneküljetek, akármi történjék -szögeztem le, s bár ez Emeraldnak is szólt végig Scar szemébe néztem, mert ő a makacsabb, mert ő talán vissza akarna menni értem, még ha nem is volna szabad.
Ezután elindultam. Lépcső vezetett lefelé a mélybe. Pálcámat elővettem és egy egyszerű varázsigével fényt csiholtam a végére. Csigalépcső volt, kacskaringózva vezetett a mélybe. A falakból áradt a bűz, a múlt szaga, a dohosságé, a penészé, az öregedésé. Förtelmes, de ilyen helyen nem meglepő.
Megközelítőleg három perc volt lefelé a séta, majd egy óriási, négyzet alakú,sötét de tágas terembe érkeztünk. A sírkamrába. A falakon freskók voltak, végig feltehetőleg a két fél életéből való történeteket mesélték el. A két sír szemben volt egymással a jobb és bal fal mentén, mintha a lehető legtávolabb akartak volna húzódni egymástól. Az egyik síron egy női szobor feküdt, ruhája kőből faragott ráncai lekígyóztak a padlóig, hosszú tincsei csigákba rendeződtek kellemes, lehunyt szemű arca körül. Fején korona volt, melyben a kövek úgy csillogtak a pálca fényében, mintha valóban igazi drágakövek lennének. Talán azok is voltak.
A másik síron egy férfi szobra feküdt. Kezében kard, vállán faragott palást, fején korona.
- Itt lesz a láda...valahol - suttogtam, majd megindultam Ginevra felé, elvégre a legendák szerint nála lesz a kar. De vajon hol?
Közelebb lépve a hölgyhöz alaposan szemügyre vettem őt. Ujjaimmal megcirógattam a szépen kimunkált szobrát, majd megnéztem a freskókat. Három is volt a sír felett. Az egyiken megkopott de látszólag fehér ruhát viselt, s mellette egy koronás férfi állt, talán az esküvőjüket ábrázolhatta, a másodikon a teraszon állt, kezében almával, s figyelte a távolodó királyi alakot, a harmadikon pedig már sírt, egy vitézt siratott, akit a koronás alak kardja szegezett a földhöz.
- Hm... érdekes...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Figyelemterelőstéma
Írta: 2018. november 4. 12:00
| Link

Kenőkés

Eszembe sem jutott volna, hogy így terelünk figyelmet, ahogy Cath megálmodta és véghez is vitte. Jól megy, ez tény és ahogy tekintetemet pár másodperc alatt végig jártatom az apátság belsejében észre is veszem, hogy Westék eltűntek. Valószínűleg sikeres volt a küldetésünk.
Cath ölelgeti a dagadt fószert, én türtőztetem magam, hogy ne röhögjek és a semmiből előtűnik Conroy, aki tátog valamit Cath-nek. Az én drága menyasszonyom lábai jól láthatóan elgyengülnek, kétségbeesve próbál éber maradni. Túl jól játssza a szerepet. Úristen túl jól játssza! Automatikusan elindulok felé, öles léptekkel kerülök mögé és mielőtt a földön koppanna a feje elkapom. Zavarodottság van a tekintetemben, nem tudom mire vélni a dolgot. Nem tartom esélyesnek, hogy ezt szándékosan csinálta vagy ténylegesen ennyire jó színésznő. Egy pillanatra aggodalom van a tekintetemben, amit pár másodperc múlva felvált a meglepettség. "Szerelmem" hangzik el Cath szájából. Nem tudok mit kezdeni a szóval, így csak elengedem a dolgot, mintha ez a terv része lenne. Soha, senki nem hívott még így, és ahogy terveztem nem is kellett volna így hívnia a közeljövőben.
A történések körülbelül harminc másodperc alatt zajlanak le, mégis úgy érzem, mintha egy örökkévalóság lenne. Lassított felvételként történnek a dolgok, és az aggodalom csak nőtt, amikor egy pillanatra belém hasított, hogy mi van, ha nem tudom elkapni időben Cath-et? Valószínűleg egy kis vér a padlón túl jóra csinálta volna a jelenetünket, senki nem szeretné azt.
Karjaimba veszem a menyasszonyt, érzem, ahogy kapaszkodik belém. Remélem Conroy megszerezte azt, amiért idejött, mert ha nem, akkor k*rva ideges leszek.
- Megyünk, édesem - csókolom homlokon. - Megyünk - utoljára hátra nézek és egy "Kösz"-t tátogok az őrnek, remélem örül annak, amit sikerült elérnie. Mert nyilván nem a mi hibánk, vagyis inkább az én hibám, hogy ez megtörtént. Ugyan már!
Kiérve, óvatosan lerakom Cath-et a lépcső alján, majd magamhoz vonva megölelem. Valóban összhangban voltunk, de még egy idegen lányt sem szeretnék bántani, és ahogy a felismerés belém hasít, hogy talán tényleg miattam történt ez az előbb a mosolyom eltűnik. Cath álla alá nyúlok és felemelem a fejét, kényszerítve arra, hogy a szemembe nézzen.
- Jól vagy? - kérdezem tőle őszintén. - Nem hiszem, hogy az ájulás csak színjáték volt, bocs, ha túltoltam és miattam történt a dolog - sütöm le egy pillanatra a tekintetem, majd ismét Cath-re nézek. Ahogy megemlíti a fagyit, óvatosan elmosolyodom és inkább elengedem az előbb történteket. Így se meg úgy se jöhetünk ide többet, akkor legalább történjen valami jó is.
- Együnk - bólintok egy aprót, kézen fogva Cathet indulok el a központ felé. - És még jó, hogy te fizetsz! Egy ilyen jelenet után? Az a minimum, hogy kiengesztelsz, amiért megijesztettél - nevetek fel őszintén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Elterelők
Írta: 2018. november 5. 17:56
| Link

Áldott állapotúak

Kijöttünk, de még mindig nem vagyok az igazi, megvárom, amíg arrébb megyünk, és Denis letesz. Nem indulunk tovább azonnal, előbb leülünk kicsit, és életemben először olyan teszek, amit nem hiszem, hogy hittem, hogy fogok, főleg nem egy még egy napja sem ismert sráccal szemben.
- Nem.
Pillantok rá őszintén, és közelebb csúszva hozzá odabújok a mellkasához. Ez most nem Bobnak meg nem is a másiknak szól, hanem annak, hogy tényleg megijedtem, és félek, hogy a tegnapiak miatt volt. Karomat, melyen a jel egy női alak ujjaiba van rejtve - a reggeli művem -, a képpel felfelé teszem a combjára és egy hosszú pillanat után felpillantok rá.
- Csak el akartam sápadni. Kiskutyákra gondoltam, akiket bántottak. Egyszer találtam egy cicát, akinek a szomszéd kisfiú levágta a farkát. Nagyon kicsi cica volt.
Sokan nem gondolnák rólam, hogy van érzelmes oldalam is, pedig rengeteg és nagyon nagy részemet teszi ki. Sokan nem néznek a felszín alá, megelégednek azzal, hogy Cath egy laza lány, akinek semmi sem árt. Pedig, elég sok minden, én nem úgy születtem, mint amilyen most vagyok, hanem sok kritika juttatott el oda, főleg anya szavai és sóhajai.
- Mi van, ha ez a jel veszélyesebb. Most csak egy kőpadló volt, de mi van, ha legközelebb egy szakadék széle? És igazából, mi itt kint vagyunk, ők meg bent, és nem is tudjuk, hogy sikerrel jártak-e, vagy sem.
Tárom szét végül a karjaimat, mert hát ez az igazság, nem tudunk semmit, csak csináltuk egy pontig, aztán történt valami, amiről egyikünk se tudja, hogy mi volt, és most itt ülünk, mint akik tényleg élvezik a napsütést. Közelebb hajolok hozzá és egy puszit nyomok az arcélére.
- Köszönöm, hogy ott voltál velem, Denis. Egy pillanatra nagyon féltem, mert azt hittem, meghalok. Nem akarok meghalni.
A végét már csak csendesen teszem hozzá, nem tudom elmondani neki, hogy mennyire jó, hogy tényleg ott volt, hogy mennyire féltem abban a pillanatban, és mennyire megnyugtató volt, hogy átölelhettem, hogy éreztem az illatát és a bőre melegét. Kicsit most úgy érzem, hogy sosem akarom elengedni őt, mert félek, hogy mi lesz, ha nem lesz ott mellettem. Őrültség, igaz?
- Megijedtél?
Kérdezem mosolyogva, kicsit megnyugodva azon, hogy fogja a kezem. Apró kuncogás is elhagyja a számat. Nem szeretem kimutatni a gyengeségem, és ő most megtapasztalhatta egy szeletét a felszín alatti világnak.
- Biztonságban érzem magam melletted.
Mosolygok rá őszintén Denisre, közben ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és gyorsabb tempóra kapcsolva indulok el vele, menet közben megkérdezve egy járókelőt, hogy merre van a legtökéletesebb fagyi a környéken. Tényleg legyen valami jó is a napban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. november 6. 17:41 | Link

K.K.K - A-team

Miután Gazvezírünk inkább a bűbáj vetést választotta első, természetesen sikertelen ajtónyitási mód gyanánt én a magam részéról, s amennyire a helyég engedte félrehúzódtam. Ezután az ajtót védő zár kulcsának megszerzését tűzte ki szent célul, mely nemes és nem kevésbé veszélyes feladatra megvolt nyomban a kiválasztott embere. Ezen már meg sem rökönyödtem, még magamban sem. Míg vártuk a helyzet, s egyben az ajtó kulcsát a zsebem rezegni kezdett. Elővettem mindkét világban egyként működő mobilom és a kijelzőn egy rövid szöveges üzenet érkezésének tényét konstatáltam. A nyomozó volt az író, s a tartalom arra sarkallt, hogy a nélkülem is tökéletesen működő csapatot magára hagyjam. Annyira voltam hathatós segítség, amennyire közéjük való, s érzésem szerint azt sem vennék észre, ha szó nélkül mennék el, ám ezt mindenek felett udvariatlannak tartom, így odaléptem North mellé és közöltem vele, hogy halaszthatatlan családi ügy miatt el kell mennem. További sikeres kutatást kívántam, elmondtam, hogy a medálok ettől még jottányit sem óvják őket kevésbé. Visszaadtam a nálam lévőt, kérve a férfit, hogy juttassa vissza az elterelés végeztével jogos tulajdonosának, majd elhagytam a szűk kis helységet. Odakinn még bőszen állt a bál. Ezt kihasználva észrevétlen jutottam el a főhajó folyosójáig ahol egy rövid imát mondtam, keresztet vetettem, főt hajtottam, majd kisétáltam a templomból épp úgy, ahogyan jöttem, minden feltűnéstől mentesen. Gyors léptekkel visszasiettem főhadiszállásunkra, összeszedtem holmijaimat, majd, hogy minél gyorsabban Londonba érjek kerestem a közelben egy biztonságos helyet és elhoppanálltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
A-team
Írta: 2018. november 6. 23:45
| Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Amint visszaért, érezte, hogy valami megváltozott. A keze már ki volt nyújtva, hogy átadja a kulcsot, de az ujjai még nem engedtek. Zavartan nézett körbe, majd Northra sandított. - Hol van Emerald? Annyi ideig csak nem tartott a kulcs megszerzése, hogy megunja a várakozást - hitetlenkedett a szőke zavarában. Nem tetszett neki a helyzet. Ketten sokkal sebezhetőbbek, ráadásul most éppen egy gyógyító sem volt a közelben. Pláne, hogy a másikat amúgy is megátkozták, s félő többet árt, mint segít.
  Nem tetszettek neki a fiú mondatai, de nem is állt le veszekedni vele. Elég, hogy ő tudja, hogy úgy sem hagyná ott. Inkább mind a ketten lementek, óvatosan. De semmi csapda nem volt. Se mocsári szörny, ami őrizte volna a sírokat, se hihetetlenül bonyolult feladvány, amit ha nem oldanak meg, akkor beomlik az egész épület. Meg kellett mondani, hogy a szőke kicsit még csalódott is volt, és biztosra vette, hogy nem lesz ott a kard. Túl egyszerű lett volna.
  A sírok valahogy nem keltették fel a figyelmét a lánynak, viszont a festmények annál inkább. Megvárta, míg a férfi mellé állt, és csak akkor tette fel a nagy kérdést. - Emerald reggel pont valami almáról magyarázott nem? - kérdezte meg. A pontos kiindulásra sajnos már nem emlékezett csak a felvetésekre, arra, hogyan is hozta bele Ádám és Éva kapcsolatát. - Lehet igaza volt? Az alma a romlást jelenti? A festmény meg Lancelotra utal? - fűzte tovább a gondolatait, bár nem is tudta volna megmondani, hogy ezek inkább szóltak Northnak, vagy magának. - Mondjuk ha a sorozatból indulunk ki, akkor én is elhagytam volna Arthur-t egy olyan pasiért - vont vállat, majd sóhajtott egyet. Megfordult, és inkább elindult a koporsók felé. Úgy érezte csődöt mondott a freskókkal.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Figyelemelterelőstéma
Írta: 2018. november 7. 09:54
| Link

Kenőkés

Amint megcsapta a friss, délelőtti levegő az orrom sokkal éberebbnek éreztem magam. Cath-et lerakva, gyorsan a hátunk mögé pillantok, hogy biztos, ami biztos alapon nem jött-e ki utánunk senki. Nem lehet az ember elég óvatos, főleg, amikor a csapata egy része a templom alatt barlangosat játszik és egy - tutira - nem ott lévő kardot keres. De hát mindegy, ez lett megbeszélve, ez a terv, így állunk hozzá. Ezért megyünk el fagyizni.
- Jól sikerült az elsápadás - óvatosan simogatom a hátát, és ahogy hozzám bújik, egy pillanatra megmerevedek. Ilyen nem történik meg, ez csak egy kedves emberi gesztus, mert mégis fontos tagja a csapatnak, ezért hagyom. Lassan elengedem magam, nehogy még sértésnek vegye, így is elég szarul néz ki a csaj, ráadásul még az átok is közrejátszhatott abban, hogy majdnem a betonpadlóval találkozott a szép kis feje. Szerencsétlen arány lenne, ha már a második napon elvesztenénk valakit.
Cath-re pillantok a macskás sztori után, de nem reagálok rá. Szeretem az állatokat, és nagyon soknak segítettem is, de ilyen mély érzelmeket bennem nem mozgatnak meg. Enyhe együttérzés van bennem, ugyanis a sajnálattal még az állatok is kitörölhetik, nem? Ezért mentem a madár-rezervátumba segíteni néha. Addig sem utaztam Olaszországba verekedni vagy keveredtem rossz társaságba.
- Csss - húzom közelebb magamhoz. - Nem fogsz meghalni. Vagyunk rajtad kívül még öten, akik vigyáznak rád. Ez a kis cucc - mutatok a combomon heverő karjára. - Nem fog minket megakadályozni semmiben, ne aggódj - nevetve fogadom a puszit, már egyáltalán nem feszélyez úgy a helyzet, mint az elején. Életidegen tőlem, de próbálom legyűrni magamban a dolgot, ráadásul - don't worry - minden gyógyszerem a táskámban lapul, mint ugrani készülő vadállat. Okvetlenül vigyáznom kell a mellettem kicsit görnyedve ülő lánynak, ugyanis csak én vagyok mellette. Nem esik nehezemre, azonban hatalmas a felelősség, főleg, hogy Min Jong is eltűnt, a templomba sem dugta be a képét. Megfogom Cath mindkét kacsóját és óvatosan felhúzom a földről. Lelépkedve a maradék lépcsőről, hátrafordulva válaszolok a feltett kérdésre.
- Kicsit - bólintok egy aprót. - Leginkább attól, hogy nem fogok odaérni időben, hogy elkapjalak - felelem őszintén, mondandóm végén ajkaimat összeszorítom, csak engedjük el a témát, majd várakozóan tekintek Cath-re, hogy mehetünk-e a várva várt fagyihoz.
Arra, hogy biztonságban érzi magát mellettem, vállainál magamhoz húzom és egy lágy csókot nyomok a hajába, majd elengedem. Ujjainkat összefonjuk és úgy indulunk neki a városnak. Remélem a csapat többi tagja is legalább ilyen jól érzi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 7. 11:04 | Link

Az excalibur nyomában
A-team


- Elment. Dolga akadt Londonban. - Hangonból érződött, hogy mennyire nem tetszik a dolog. Persze a szükség az szükség, mégis sértetnek éreztem magam, egy csapattag oda, ergó a rizikó szint is bőven megnövekedett, pláne, hogy egy gyógyítót veszítettünk el.
Mégsem állhatott meg a világ, ha Emerald úgy döntött nem tart velünk, maj megcsináljuk nélküle, kicsit...több sebbel, remélhetőleg csak kicsit többel.
A sírkamráknál aztán Scar kiszúrta az almát, felvontam szemöldököm, majd alaposan szemügyre vettem a freskót, amin az alma volt.
- Mit is mondott Emerald legelőször? Az Ádám Évás dolgok előtt? "Ha almát látsz mond... blablabla, valami francia szövegről hadobált, nem jegyeztem meg... a fenébe...kell lennie itt valami másnak ami elárulja - s már kutakodtam is, a pálcám fénye azonban viszonylag kis térre korlátozta ezt a kutatást, a sírt néztem, kerestem valami szöveget az oldalán, majd hirtelen megpillantottam valamit Scar lábai előtt, nagyjából pont egy lépéssel.
- Scar - megérintettem a vállát, hogy ne menjen tovább, majd megkerülve őt féltérdre ereszkedtem előtte. A por lassan selyemfátylat vont körént, nadrágom pedig olyan köszös lett, hogy amin itt végeztünk bizonyára a kukában fog landolni. Megfogtam a lány kezét, s odaadtam neki a pálcámat, majd a zsebemben kezdtem el kutakodni. Egy dobozt húztam elő, vörös bársonyú, aprócska ékszeresdobozt. A lányra emeltem tekintetem, a por kezdte csípni szemem, amitől az enyhén bekönnyezett, s orromon se tudtam venni a levegőt miatta, így kénytelen voltam kinyitni ajkam. De szólni nem szóltam, csak kinyitottam a dobozt, s kivettem a kis kör alakú tárgyat. Egy nagyító volt, arra az esetre, mint amilyen ez is volt, aprócska írást kelett elolvasni, lehetőleg anélkül, hogy felnyalnám a padlót.
-“Cherchez la femme” - suttogtam majd felpattantam és odafordultam az a freskóhoz, s ezt elismételtem fennhangon.
Épphogy kiejtettem az utolsó hangot, a padló megremegettt, a freskó pedig emelkedni kezdett, nagyjából egy könyvnyi széles rejtett rekeszt fedve fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
Figyielterelőfagyi
Írta: 2018. november 7. 16:28
| Link

- Hagyjál békén - mondom a patkánynak tök feleslegesen, mert úgysem hall, meg ha hallana sem értene, de aztán észrevesezem, hogy mit tesz le elém. A szemem felcsillan, felkapom a papírost, és miután elolvasom, még inkább sietőssé válik a távozás. Örült tempóban sietek ki az épületből és már indulnék a apátsághoz, mikor észreveszem, hogy a kis fickó nem tágít.
- Most komolyan? - nézek le rá. Nem tudom mit kéne tenni. Intek neki, hogy menjen vissza, közben elindulok, de nem tágít.  Megvonom a vállam. Ha követni akar, tartania kell velem a lépést. Futni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok. Nem tudom igaz-e a szöveg, de gyanúsnak tűnik, és nem kéne kockáztatni. Azzal sem foglalkozom, ha a gyorsaságom feltűnik valakinek. North talán lecsesz majd, de ha elkések, lehet nem tud majd megszólalni többet. Mondjuk én sem. De van papírom. Meg tudom mutatni. Hogy a patkány tudja-e tartani velem a lépést azt nem tudom. Időnként azért hátra pillantok, mert kinézem belőle, hogy valaki másnak nyomoz és már jelzett, hogy utána jöjjön valaki, de egyelőre senkit nem látok
Épp egy fagyizó előtt száguldok el, amikor meglátom Cathet és Denist. Lefékezek és visszafordulok. Megkocogtatom Denis vállát és ha megfordul vagy rám néz szó nélkül a kezébe nyomom a cetlit, amit a patkánytól kaptam. Így ő is elolvashatja:
" (...) Az apátságba mentek, de nem tudják, hogy
amelyik hölgy megérinti Ginevra szívét
az menten kővé dermed. Egyik már ma este a
kertem fogja díszíteni, a többi pedig bizonyára
eliszkol félelmében.

Ma egy italra a vendégem vagy,

P. "

Idegesen toporgok és körbe-körbe nézek, hogy hol vannak a többiek. De a másik három embert nem látom. A kezeimmel próbálom elmutogatni, valószínűleg nem sok sikerrel. Nagy kérdőjeleket rajzolok. Közben meg tátogom, hogy "Többiek?". Talán feltűnik nekik a bekötött véres ujjam, meg a cetli is kicsit véres de segáz. Remélem még senki nem vált kövé. Még utoljára körbe nézek, patkány és más veszélyes arcokat kutatva. Nem jó ez a paranoiámnak. De tényleg.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2018. november 7. 16:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2018. november 7. 18:49 | Link

Kenőkés

A fagyizás gondolata felüdüléssel tölt el. Ha már valószínűleg lejárattuk magunkat Cath-tel ki tudja hány országból itt lévő turista előtt, és még ne említsük az itt dolgozó őröket, akkor a minimum egy fagyi, amit megérdemlünk. Lassan sétálunk a megadott útvonalon, amit Cath-nek mondott egy valószínűleg itt élő. Hamar megtaláljuk a fagyizót, ahol meg is állunk és amikor Cath után mondanám a rendelésem, valaki megböki a vállam. Meglepődve fordulok hátra, hogy mégis ki az isten böködi a vállam egy ismeretlen városban, mintha ismerősök lennénk, és ott áll előttem Min Jong. Sietősen elém nyújt egy cetlit, amit el is veszek tőle. Kétszer is el kell olvasnom mire felfogom, hogy mi van ráírva a papírra. Félve MJ-re nézek, aki toporog már, majd suttogva... nem, hang nélkül megkérdezi, hogy hol vannak a többiek.
- A templomban - mutatok a templom irányába, majd vissza tekintek MJ-re. - Arohadtéletbe - hadarom egybe az egészet, amikor leesik a tantusz, majd átadom a cetlit Cath-nek, hogy ő is képben legyen, végül elkezdek nagyon gyorsan gondolkodni. Én és Cath soha többet nem mehetünk vissza abba a templomba feltűnés nélkül, kivéve ha elterelik - ismét - az őrök figyelmét. Agytekervényeim sebesen dolgoznak, hogy valamit kitaláljak, de más nemigen jut eszembe. Lassan arrébb sétálok, hogyha egy mód van rá, akkor a fagyis srác ne hallgassa végig a beszélgetést, majd neki kezdek.
- MJ - fordulok ázsiai barátunk felé megint. - El kell terelned az őrök figyelmét. Én és Cath körülbelül soha nem mehetünk be oda többet, mi voltunk az előző elterelés, hosszú sztori. Szóval tereld el a figyelmüket, amíg én belógok és szólok mindenkinek - tekintetem Cath-re siklik bocsánatkérően, de nem tehetek mást, akármennyire is szeretném. Kicsit arrébb lépek, majd magamhoz húzva Cath-et ránézek.
- Te itt maradsz, és az elterelés után MJ visszajön hozzád. Amúgy sem jöhetsz be a templomba és egy embernek könnyebb belógni - közlöm a tényeket, majd mindkettőre jelentőségteljes pillantást vetve elindulok a cél felé, hogy ismét balhét csináljunk. Az őrök örülni fognak nekünk, ebben biztos vagyok. Ennél izgalmasabb munkanapjuk sem igen volt mostanában, és ebben is biztos vagyok. Hátra pillantok, hogy MJ követ-e, majd amikor bizonyosságot nyer, hogy igen, kicsit sietősebben szedem a lábaimat. Kapucnimat felhúzom, kezem a zsebemben, úgy várom az apátság oldalánál, hogy MJ sikerrel járjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. november 7. 19:25 | Link

Áldott átkozottak

Boldog békeidők. Idő, másodpercek. Már kezd színem is lenni, mikor is kitalálom, hogy narancsos csokit kérek, méghozzá duplát, mert imádom, ha valami fanyar, és úgy nézem, ez valódi étcsokoládéból készült. Tudom, ironikus. Rápillantok Denisre, amikor nem felel, hogy ő mit kér, és akkor látom meg MJ-t is. Ja, hogy ezért nem. Valamit mutat neki, így gyorsan kifizetem a fagyim, amíg ők diskurálnak, és csak akkor lépek el velük. Kell a fenének, hogy bárki is utánunk jöjjön. Mondjuk a fagyi ott maradt, de most ez mindegy is.
- Ez nekem nem tetszik.
Mondom, de hát olyan mindegy, hogy mit mondok, mert Denis már intézkedik is. Ez amolyan férfias bevetés lesz, de nekem egyáltalán nem tetszik, hogy elválunk egymástól. Sosem szerencsés, de nem késlekedhetünk.
- Ne engedd, hogy Scarlett vagy Emerald hozzáérjen valamihez.
Súgom még neki riadtan, mert nagyjából ez a sor maradt meg bennem a cetliről, ami még most is a kezemben van, amikor ők elindulnak. Ijesztő, hogy így egyedül maradtam. Ránézek a srácra, majd elkerekedett szemekkel a fagyira, és visszalépek hozzá.
- Ne haragudj, a srácot éppen kirabolták. Borzalmas, hogy valaki egy némától lop, szegény, még kiabálni se tudott.
~ Beszélni sem... de eddig beszélt...~
Ez nem szerencsés, nagyon nem. Hiába szólnék utánuk már, nem látom őket a tömegben. Azt hiszem, ez a kinti lét rosszabb, mint a benti, ráadásul senkibe se kapaszkodhatok. Viszont lehetetlenség, hogy én addig ne csináljak hasznosat. A táskámból előhalászok egy füzetet meg egy tollat, és a telefonomat is, majd fotózni kezdek, így egyre közelebb érve az egyik, látszólag éppen pihenő idegenvezetőhöz. Naná, hogy férfi, mi más is lenne, de nem bánom. Széles mosoly, bájos hang.
- Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit? Lekéstem az idegenvezetős tárlatvezetést, de lenne egy beadandóm, amit extra gyorsasággal meg kéne írnom, nem válaszolnál nekem pár kérdésre, mondjuuuk, egy fagyiért cserébe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
nemkaptamfagyit T___T
Írta: 2018. november 7. 20:18
| Link

Excalidíció

Szerencsére nem kérdezgetnek túl sokat. Denis gyorsan veszi a lapot, Cathnek is tovább adja a papírkát, így hamar képben van mindenki, hogy nincs vesztegetni való időnk. Főleg, hogy kiderül a többiek bizony még bent vannak az apátságban. Az ötlet, hogy menjünk tetszik. Az kevésbé, hogy Cathet hagyjuk kint, az meg, hogy be kell mennem és figyelem elterelni, még kevésbé. A fejemhez emelem a kezem és a pólóm darabjába csavart véres mutatóujjammal körözök a fejem mellett, amolyan "elment az eszed?" nézéssel. Nem mintha el tudnám magyarázni, miért nem tetszik az ötlet. Viszont az idő szorít, így csak kelletlenül megindulok Denis után. Aztán le is hagyom. Elvégre ha el kell terelnem a figyelmet, előbb ott kell lennem mint neki. A bejárat előtt, azért még megtorpanok. Hátra is pillantok, hogy hű társam... khm... az a paraszt patkány itt van e még. Megcsóválom rá a fejem. Nem értem miért lett ilyen ragaszkodó, de őszintén nem tetszik. Mindenesetre kapásból ad három ötletet, hogy mit csinálhatnék. Kezdetnek leveszem a kötést az ujjamról és zsebre vágom. Így talán kevésbé feltűnő, bár nem szép látvány. De na.
Nagyot sóhajtok, magamban ezer fohászt rebegek Merlinhez, hogy semmi bajom nem lesz ettől, hogy ez szimplán pszichológiai gát bennem és igenis oké templomba mennem, meg ilyen helyekre is.
Belépek, körbe nézek mi a szitu. Minden rendben van. Őrök a helyükön, ha volt is itt korábban valami Deniséknek hála azt már helyre rakták. Lenézek a patkányomra majd ha az a dög rám néz, akkor a hozzám közelebbi őrre mutatok, miközben azt tátogom neki, hogy:
- Öl! Kill, harap, támad, nyamm! - ha tudnám kiabálnám, de hát nem jön ki hang a torkomon. Közben a másik kezemmel leveszem a baseball sapkámat, meg a napszemüvegem, hogy illedelmes gyerek legyek. Nem tudom a patkány figyel-e egyáltalán rám, meg érti-e, amit mondok és persze az a veszély is fenn áll, hogy mazonak néz és azt hiszi azt akarom engem támadjon meg újra. El is kezdek rögtön futni a padok között cikk-cakkban, ha más nem ez eléggé felhívja a figyelmet. Közben meg kérlelem a dögöt, hogyha nem is támadta meg az őröket legalább engem kövessen. Feldobom a kezeimet a magasba, mint valami idióta, sikolyra nyitom a számat, bár hang továbbra sem jön ki belőle és közben hátra-hátra pillantok, a patkányra. Időnként rá is mutatok, remélem az emberek jól megijednek, hogy van itt egy ilyen ronda dög. Ha meg mégsem, akkor mutatok nekik egy még rondábbat... Majd lehidalnak, hogy egy vámpír van a templomba fényes nappal. Bár nem. Ezt nem akarom. Mégis csak van itt mindenféle szentelt víz, meg ezüst cucc. Na de amíg futok a padok közt és zavart keltek, addig van időm kitalálni, mi legyen ezután.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
A-Team
Írta: 2018. november 7. 23:31
| Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke csak szokásához híven beszélt össze-vissza, még maga sem tudta követni. Agyban elképzelte maga elé a sorozatbeli Lancelotot, és újra konstatálta, hogy milyen nagyon jó pasi is. Ezt szakította meg North egy pillanat alatt. Jah, igen. Az alma.
  - Valamit a nőről mondott. De nem tudok franciául, tehát esélyem sem volt megjegyezni - húzta el a száját Scar. Tudta, hogy most valami okosat kellett volna mondania. Már fordult is el, hogy újabb jeleket keressen, amikor North hátulról megérintette a vállát. Nem értette mire ez a csöndes hang, hiszen kettesben voltak, és nem volt senki aki hallaná őket. Aztán érdeklődve figyelte mi jön. Készségesen segédkezett ahol kellett, és csak akkor kezdett valami rosszra gyanakodni, amikor North egy ékszerdobozt húzott elő. Összevonta a szöszi a szemöldökét, amolyan "Ez most mi akar lenni?" jelzésképp, de North nem rá nézett, így sejtette, hogy valami turpisság van a dologban, és a férfi nem a világ legbizarabb leánykérésére készül.
  Na persze, hogy nem arra készült. Amint meglátta a lány a kis nagyítót, kifújta az addig bent tartott levegőt. Észre sem vette, hogy ezt csinálja, míg fel nem engedett. Igazából képtelen lett volna választ adni rá, ha North ténylegesen megtette volna. És hirtelen azon kapta magát, hogy ezen kezdett el gondolkodni. Hiszen azért ez a kapcsolat nem volt zökkenőmentes, se tökéletes. De a szőke azt sem érezte, hogy kell neki ennél jobb. Talán igent mondana. De mire ide ért a gondolataiban, már megnyílt mellette a fal, és az eddig térdelő férfi mellette állt. Nem is tudta mikor ment el gondolatban ilyen messze, miközben most nincs is fontosabb, mint a koncentráció.
  - Észak egy, furcsa falusiak nulla - jelentette ki, miközben North pálcájának fényével próbálta megfejteni, hogy mit találnak az új kis rekeszben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 8. 11:56 | Link

Az excalibur nyomában
A-team


Úgy tűnt a varázsige sikerüt, a fal kinyílt, viszont már a nyílás sem tűnt akkorának, hogy elférjen benne egy kard. Intettem Scarnak, hogy menjen közelebb a pálcámmal, ami még nála volt, majd zsebre vágva a nagyítót benyúltam a résbe. Egy nagyjából felkarnyi hosszú, téglalap alakú díszdobozka volt benne, amire rátelepedett a sok évszázadnyi por és kosz.
- Ginevra szíve. A kard helye - suttogtam halkan ahogy csillogó szemekkel, elbűvölten letöröltem róla egy csíkban a piszkot. Mióta vártam erre a pillanatra, a sok könyvtári környedés, éjszakába nyúló kutatások, szinte őrületbe forduló kitartás gyümölcsöt hozott. El is felejtettem, hogy figyelmeztetés volt rajta, hogy valakinek nem szabad kinyitnia, talán éppen aranyvérű varázslónak, nem, ebbe bele sem gondoltam, rögvest megfogtam a fedelét és megpróbálam kinyitni, ám a ládika zárva volt.
- A fenébe, nincsen hozzá kulcsunk...gondolod hogy talán, az is itt van a sírkamrában? - körbefordultam majd a nő sírszobra felé hajoltam. Talán nála lesz, vagy ki más őrizhetné a szíve kulcsát? Lancelot?
- Van itt valami Lancelotról? - hangosan gondolkodtam, hogy Scarlett is be tudjon segíteni, hogy egy hullámhosszon legyünk, méghozzá az enyémen. A dobozt addig letettem a női szobor egy olyan pontjára, ahonnan a tárgy majd biztos nem fog lebuckázni s kutatni kezdtem, kezdve a falfreskókkal, néztem a képeket, talán a vitéz Lancelot volna? Megérintettem, ám nem történt semmi, a fal kemény maradt, nyoma sem volt előbukkanó rejtett rekesznek vagy nyílásnak, akárminek, ami hasznos volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2018. november 8. 12:28 | Link

excalibur
Köves élet


Bájos diáklány


A férfi morcosan iszogatja a kávéját, már lassan dél és mégis csak most jutott hozzá. Az a sok ostoba turista aki ezt a sok vackot akarja nézni, nem is érti miért nem ér rá később, minek itt szenvednie ilyen korai órákban, amikor az a nyamvadt apátság évszázadok óta nem mozdult semerre, persze, tán most majd e'menne.
- Mivan? - morog, s megfordult, ám arca torz mérgessége egy szempillantás alatt elmúlik, ahogy végignéz a fiatal nőn. El is vigyorodik, féloldalasan, amolyan csábítónak szánt agglegénymosollyal, aminek bájából viszont őszülő borostája és mélyülő ráncai igazán sokat letompítanak, hacsak Cath nem azt az elvet vallja, hogy a " férfi akár a jó bor sokáig kell érlelni "
- De persze, szívesen, sőt, ha szeretnéd akár magántárlatvezetést is tartok neked - csillannak szemei enyhén mocskos szándékkal.


Patkánypajtás


A patkány az agresszív parancsszavak néma megfelelőjére csak oldalra billenti a fejét, szabályosan hülyének nézve a fiatal férfit. Sőt, talán mintha vissza is felelne némán a szemeivel, hogy " Te komolyan azt hitted ez működni fog? "
Ám amikor amazd elkezd rohangálni körbe körbe, a patkány mint eddig, most sem mozdul túl messze tőle, s talán fél perc sem telik bele, mikor egy női hang felvisít " PATKÁNY! " aztán jön a többi, mindenki eszeveszteten elkezd rohanni, vannak akik  felugranak és vagy kapaszkodnak a szobrokra, padok tetejére, hogy biztosan ne érjen hozzájuk a meglehetősen megtermett dög. De a legtöbben a kijárat felé indulnak, amit szinte egészen el is tömítenek, így szinte lehetettlen mozdulni, se ki, se be, mindenki tolog, ám így, hogy egyszerre próbálnak kimenni bizony talán alig ha páran jutnak ki, befelé pedig szinte lehetetlen bemenni.
- Ki kellene nyitni a hátsó ajtót - szól az egyik őr meglehetősen hangosan, ám a nép túl rémült, hogy meghallja, pedig bizony akár kintről is lehet hallani.
- Megőrültél?! Az lezárt terület, oda turisták nem léphetnének!


Suttogó hang


" A királynő szíve mindig a király markában marad, bármit mondjon a nép "  Egy női hang süvít át a sírkamrán, szelíden de határozottan, mintha magát védené, Scar fülébe élesen és jólhallhatóan eljut, ám ha Northra emeli tekintetét észreveheti, hogy ebből a férfi semmit sem érzékelt." Egy igazi királynő soha nem adja másnak a szíve kulcsát, soha." Folytatja még hangosabban, szinte beleremeg a terem.
"Kérd tőle csókkal, s majd neked adja! " Mintha valaki hátulról a lány fülébe súgta volna, aztán valami lágy fuvallat kavarta fel a szőke tincseket, s a sírkamrára újra rátelepedett a csend. S ha hang nem hazudott.
Utoljára módosította:Mesélő, 2018. november 8. 12:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
Írta: 2018. november 8. 18:25 | Link

Excalidíció

Ez a patkány hülyének néz... vagy nem tudom. Mindenesetre nem fogad szót. Igaz kevés reményt fűztem hozzá, de azért na... engem is megharapott, lehetne mások felé is hasonlóan agresszív. De lehet ázsiai fétise van, vagy valami más miatt jobban tetszem neki, mint az őr, mert őt nem támadja meg. Szerencsére a némaságomnak hála, erre még nem sokan figyelnek fel, de amikor futni kezdek és elrohanok emberek előtt, akkor elég sok nő, szépen sikoltozásba kezd és ezzel kellően káoszt keltek odabent. Remélem kintre is ki hallatszik, és Denis is hallja, hogy micsoda műsor van, mert hát neki csinálom. Meg Scarlettéknek, bár őket sehol sem látom, ami nem telt el jó érzéssel.
Mindenesetre tovább szaladok a karjaimat lóbálva a levegőben, némán sikoltozva. Megcélozom az őröket, mert úgy hallom nekik remek ötletük támad, és ha kell én magam terelem őket ahhoz a hátsó ajtóhoz, hogy kinyissák. Bár fogalmam sincs merre van. Pánikot tettetve rohanok tovább az őrök felé, majd amikor elég közel érek szimplán rávetem magam a nagyobbikra. Szimplán mert ő látszik puhábbnak, ha elborulunk legalább puhára esek, ha szerencsém van megtart. Ha meg mégis dőlünk utána rámászom a másikra is. Mert ők itt a bizti őrök, nekik kell megmenteni a vérszomjas patkánytól. Vagy nem?
Na meg, ha mindenki kifelé megy és csak hárman maradunk, akkor Denisnek nehezebb észrevétlenül bejutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: « 1 2 ... 61 ... 69 70 [71] 72 73 ... 81 ... 87 88 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek