A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717084#post717084][b]Maja Bojarska - 2018.03.18. 13:04[/b][/url]

Eléggé jellemző ránk Klaraval, hogy nem nagyon tudunk nyugiban csücsülni, ez pedig most eléggé ki is domborodott. Miután ismét nálam volt már a brekike, sokkal jobban éreztem magam, csak izgultam. A fészkelődésben sikerült megtalálni azért a helyünket, de a buksim már rég inkább hol nagyon le volt lombozva a gondolattól, mi van akkor, ha nem lesznek csíkjaim, hol meg már csak vinnyogni tudtam volna, hogy lehet előttem lesz pár mindjárt. Rossz volt és jó egyszerre, valami olyan, mint Keve egész jelen élete, amire csak bután pislogtam.
- Nem tudom, de nem volt valami jó érzés, én nem akartam bántani, csak jót akarok neki - vontam meg a vállam picit, ahogy sóhajtva Sebbyre pillantottam. Bár ő pontosan tudja ezt, ettől még Maxiék se így értik sokszor, amit mesélek vagy kérdezek tőlük. Ez nem túl nagy öröm, de azért remélem egyszer nekik is meglesz a sokpipás ohana. Sok mancs meg topogó és boldogság, nem is értem, aki nem ilyenben gondolkodik.
- Ühhüm, tudom - bólintottam is mellé, mert hát most is ezért volt itt, addig nézegettem a telefont még összeszedve magam felhívtam őt. Aztán már itt ülünk, és csak arra várok, hogy tudjam, mi is a helyzet. Egy kicsit azt érzem, most már bármi jöhet, csak derüljön ki, pedig tudom, mitől nem lennék valami vidám. Erősen szorongattam is a brekikém, aki a kezeim fogdosva viselte ezt. Lassan meg jött a csipogás is, én meg csak vártam, mit ír ki a nálam maradt, de az még csak villogott, mikor Sebby megszólalt. Rá néztem, aztán vinnyogva vigyorodtam el, mielőtt felemeltem a picilány és magamhoz ölelve őt, már szemben velem szét szeretgettem, meg aztán mentünk a pandához is bújva. Akkor csippant a sajátom is, amin azt írta ki, hogy két-három hét.
- Van, mindegyiken is van - erősítettem meg fáziskéséssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717088#post717088][b]Maja Bojarska - 2018.03.18. 13:19[/b][/url]

Nem bántam, hogy a picike elszenderedni szándékozott, neki is jót tesz, ha nagyokat alszik, akkor nagyra is fog nőni. Meg kipihenten nagyokat lehet vele játszani, szóval mindenkinek ez a legjobb. Nekem meg a tény, hogy nem felette próbálgatom a nagy semmit. Persze ennyire már nem volt tragikus, és egészen összeszedtem magam a pici szeretés után, így neki is estem. Bár okosabbak azt hiszem nem lettünk. Értetlenül álltam a tény előtt, honnan fogom felismerni majd egyszer, vagy megmondani, mi is ő.
- Hát de nem volt patája - állapítottam meg az övé alapján itt is a dolgot, nem mintha ez sokat jelentene, mert én már nem hittem ennek a patrónuskának. Úgy tűnt nekem, inkább az van, amit ő szeretne, nem az, amit mi, ez meg nem volt szimpatikus most, még csak tanultam. Mintha direkt akarna velem kiszúrni. Meg ez az emlékdolog is, bután gondolja mi elég boldog.
- Reméltem, hogy nem lesz annyira rossz - mondtam végül a szőnyeget nézegetve, de aztán a grimasz eltűnt és a pálcám is lepakoltam, hogy összekapva magam odamenjek hozzá és nézzek felfelé rá nagy szemekkel. Ahogy rám mosolygott én vissza rá, aztán a számat rágcsizva - nagyon rossz szokás - figyeltem rá.
- Aaaz miiindig. Szeretem mikor itthon vagy - mondtam neki, ahogy a fejem ráhajtottam és odabújtam kicsit. Ez olyan jó volt, tudom, hogy rengeteg dolga van és azt is, hogy igazából a tanulásdologgal is csak plusz teher vagyok, de ha most sikerül, ez se lesz többet, az meg jó alkunak tűnt. - Jó lenne neki, mindjárt folyik a nyála is, úgy el fog szuszizni… de megyek én is, akarok neki adni puszit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717146#post717146][b]Zelei Viktória - 2018.03.18. 17:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717217#post717217][b]Maja Bojarska - 2018.03.18. 23:36[/b][/url]

Ma van a… pompomporororm. Nincsen nekem semmim, de valakinek bizony szülinapja van. Az egyetlen szerelmecském, akinek nem mondjuk ki hangosan a korát, mert akkor úgy néz rám, mint aki citromba harapott. Délután megjöttek a nagyik hozzánk köszönteni őt és együtt ebédeltünk, bár azt hiszem nem pont azzal számoltak, hogy ők fognak inkább meglepődni. Mármint… hát igen, elég nagy volt a döbbenet, de úgy érzem jó értelemben, bár az annyira nem lepett meg, hogy Levendula örült jobban, meg ő próbálta magát a nyakunkba borítani ölelésre. Nálam egészen könnyen ment is neki. Aztán Anyának el kellett érnie a felismerést. Sírtunk, bár mosolyogva, de reméltem, hogy örömben mindketten is, aztán meg ő is hasonló műveleteket próbált végrehajtani. Asszem most volt a legkevésbé bizarr az eddigi összes alkalmat nézve, hogy anya meg a férjecske ölelést próbáltak váltani. Aranyosak voltak, és olyan boldog ohanásak, szerettem azt a percet.
Az anyuk maradtak, és a brekikével töltik a ma estét, mi pedig eljöttünk, hogy velem is megünnepelhesse a születésnapját. Még mindig néha kicsit furcsa volt az éttermezés, legtöbbször csak megvártam, még választ valamit, most is igazából ez történt, leszámítva a desszertet, mert a legtöbb dologra csak ráztam a fejem, hogy nem szeretnék. De inkább belekezdtünk az estébe, nem annyira klappoltam mostanság, de igyekeztem. Túlzás lenne azt mondani, hogy megéheztem a gondolatukra, de végül muffinokban egyeztünk ki, ő meg a pezsgőjében. Nekem meg hozott a kedves néni gyerekpezsgőt, szőlőset. Mikor kitöltötték, még a koccintás előtt a számra harapva kinéztem a poharam mögül.
- Boldog születésnapot Nyuszó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717236#post717236][b]Lewy Bojarski - 2018.03.19. 00:58[/b][/url]

Ennek legalább nem volt patája, szóvsl később nem okozhat nagy sokkot, ha hirtelen mancsa lesz. Ez ilyen szempontból megnyugtató volt, viszont ha másfelől nézzük, annyira nem vicces. Mert ugye csak én voltam ennyire háklis, hogy a lovam megváltozott.
- Tudod, hogy én így is büszke vagyok rád, ugye? - kérdeztem kis mosollyal az arcomon, figyelve, ahogyan ismét elsuvasztja a pálcáját az útból, mint aki látni sem akarja soha többet. Mondjuk Maja tipikusan az a lány volt, akit nem hatott volna meg, ha oda a varázsereje, mert ugyanúgy táncikált volna tovább, meg babázgatna. Én sem halnék bele, ha a kviddics ugyanúgy maradna.
Ahogy felnézett rám, megint az ajkait kezdte el harapdálni, mire kissé elvigyorodtam, de csak olyan féloldalasan.
- Igen? Mennyire? - kérdeztem már majd-majd dorombolós hangon, csillogó szemekkel figyelve az asszonykámat, a válaszára várva. Szorosan magamhoz öleltem, kissé a hajának biccentve a fejem, mélyen beszívva a vanília illatát, majd nagyot szusszanva. Szerettem ezt, megnyugtatott. - Akkor gyere te is...
Még egy apró csókot nyomtam a homlokára, mielőtt a kicsihez sétáltam volna, hogy óvatosan a karjaimba véve ringassam kicsit, a szoba felé sétálva, hogy ha elalszik, le tudjam fektetni.
- Ugye neked nem kell mesét olvasnom? - néztem apró vigyorral Maja felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717238#post717238][b]Lewy Bojarski - 2018.03.19. 02:04[/b][/url]

Nekem senki nem fogja beadni, hogy ilyen hamar elrepült mellettem egy újabb év, erre nincsen reális magyarázat. Mintha tegnap lett volna, hogy a dobozból előkerült a kicsi Angel, ma meg már egy éve van. Reggel talán nem is tudatosult volna magamtól, de mikor be kellett mennem a fiúkhoz, rögtön céltábla is lettem, még rendesen összehúzni sem volt időm magamat. Sebbyt körbe is hajtottam az edzőközpont folyosóin, miután megölelt és egy süti nem sokkal később végigtaknyolt a gerincem mentén a póló alatt.
Aztán miután hazaértem, jöttek anyáék, ami kicsit még mindig kínos volt, de már nem annyira, mint mondjuk novemberben. Az olyan volt, hogy mikor egy asztalnál ültem velük, két szavakban válaszoltam, ha pedig nem szóltak direkt hozzám, legfeljebb szarkasztikus megjegyzéseket szúrtam közbe. Most legalább megpróbáltam valamennyire kommunikálni, de anyámra még így is majdnem véletlenül ráborítottam volna az asztalt egy-két megjegyzésénél, azt illetően, milyen is voltam Maja előtt. Csak hallgasson. De aztán valahogy mind a ketten megenyhültek, mikor előkerült az a bizonyos UH kép. Még mindig nagyon sután öleltem meg Levendulát, valahogy nem éreztem természetesnek a mozdulatsort. Azt hiszem ez volt Tihany óta az első alkalom, hogy Veszna az aurámban tartózkodott és képes voltam mégis mosolyogni.
Mivel elsőre ettem a desszertet, Maja is választott valamit, de összességében nem igen volt ingere mostanság semmire. Azt hitte, hogy nem tűnt fel, de nem voltam teljesen vak.
Kissé megemeltem a poharam, hogy az övéhez koccintsam, még rá is kacsintva, majd belekortyoltam az italba, az ajkamhoz emelve a poharat.
- Tudod egészen kibírhatóak, mióta velem vagy... - húztam végig párszor az ujjam a poharam peremén, miután visszatettem azt az asztalra. - De nem fogom azt mondani, hogy szeretem, tény, hogy öregszem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717254#post717254][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.03.19. 11:41[/b][/url]

Krisztike

- Látod, ha már akkor ismersz, amikor még a hivatalban dolgoztam, a bogolyfalvi polgármester mellett, akkor láthattál volna igazi csodákat. Amúgy a szekrényem tele van ilyenekkel, nem vetem meg ezt a fajta öltözéket, de a bárban az ingeket leöntik, oda nem viszem a sajátjaimat.
Ezért van az, hogy néha feszül, néha meg nagy rám, de valahogy csak elrendezés kérdése a történet. A múltkor például Blue adta oda valakiét, akivel egy méretem van, de az is lehet, hogy az eredetileg hozzám tartozott. A mosodából nem mindig ugyanazt kapjuk vissza, és a vicces, hogy még a szándék sincs meg.
- Amit csak szeretnék?
Vonom fel finoman a bal szemöldökömet, miközben a lány ruháját kezdem el piszkálni, de mint illedelmes férfiember, végig a szemébe nézek.  Ne mondhassa senki, hogy nem tudom az illemet. Viszont, hogy mit szeretnék, nem mondom meg, majd szépen kitalálja. Elég sok mindenben benne szoktam lenni, szóval nem féltem annyira.
- Menj asszony, mondd meg a nőszemélynek, hogy mindent viszünk, és léphetünk is a következő részhez. Az este előtt mindenképpen lezuhanyoznék még.
Kacsintok egyet, jelezve, hogy akár be is társulhat, ha éppen akkor nem lesz valami más, fontosabb dolga, és úgy tippelem, hogy egy ilyen lehetőséget nem szalaszt csak úgy el. Gyorsan visszavedlem eredeti kinézetemet, a sokkal kényelmesebb, hétköznapit, és az összeállítást a kezemre hajtva lépek ki, hogy aztán könnyedén átszeljem megint az üzletet. Lepakolok, és közben előkresem a pénztárcám, meg a kártyámat, amit át is nyújtok neki. Ezt akkor is én fizetem.
- Merre tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717257#post717257][b]Sebastian Sieger - 2018.03.19. 12:00[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja senkit nem akart bántani és szerintem ezt mindenki tudta róla, aki egy egész kicsit is ismerte. Meg voltak a buta insta-fanok, akik nem szerették, mert Lewyvel volt, mert szerette és ez kölcsönös volt. De velük nem szabadott foglalkozni és akkor minden rendben volt.
- Persze, szerintem Keve is tudja, hogy te nem akarod bántani. Igazából senki, csak mindenki mást tart jónak - vontam meg a vállamat, mert Max se volt alapban rosszindulatú a teamen belül, de úgy gondolta, az úgy jó, ha nem jön össze senkivel.
Örültem, hogy tudja, hogy jövök, ha kell, ez meg nagyon megtisztelő, de ugyanakkor nagy teher is. Mert ugye, ameddig Lewy nem ér haza és meg nem tudja, nekem csendben kell lennem, sőt, talán még utána is, a titoktartásban pedig nem voltam jó, ezért kapcsoltam a mobilomat repülő üzemmódba.
Én voltam az első, aki a kis tesztre mert nézni és nagyon széles mosollyal kellett kijelentenem, hogy bizony a kis pálcika jó napját élte.
Hagytam, hogy megöleljen, sőt, én is megszorongatta őket kicsit, velük örömködve annak, hogy a kicsi babának lesz egy tesója is.
- Ez nagyon szuper, jaj gratulálok, nagylány - nyomtam puszit a hajába, majd megsimogattam kicsit Klarat is. - Cserkészbecsszó, nem mondom el senkinek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717279#post717279][b]Drávecz Krisztina - 2018.03.19. 13:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717331#post717331][b]Maja Bojarska - 2018.03.19. 16:38[/b][/url]

Egyre kevésbé volt furcsa a tény, hogy itt is eléggé otthon vagyunk azt hiszem. Régebben egy kicsit jobban féltem egyedül elindulni bármerre, de azt hiszem kénytelen is voltam, és Lewy is mindig biztatott, hogy merjek, ha nem is messze, de kimozdulni. Csak kis séta, vagy vásárlás, de az is több, mint a semmi. Azért vagyok elveszős és eltévedős, mert kevés helyen járok és figyelek rendesen. Az elmúlt két évben szerintem minden utazást külföldre, ami addig maximum versenyekre történt sikerült is bepótolnom. Fura, de közben jó érzés is. Szeretek ott lenni, ahol életem férfija is van. A brekikénk meg pláne. Éppen lelkesen bontogatta volna ki a saját ruháját, mikor ismerős hang ért el minket. Próbáltam megállítani a pici kacsót, de el is vonta a figyelmem Ririke. Nem csak az enyém.
- Te is nekem, úgy örülök, hogy itt vagy te is most - mondtam boldogan, aztán a nagyban fejet forgató törpére néztem. Érzékelte a hangot, de ebben a hordozóban nem olyan volt a mozgása, mint szerette volna, így nehezen ment a lesegetés. Nagylányka már és mindenki érdekli.
- Igen, azt hiszem. A VAV-nak még nem tudom az eredményét, de minden más elég jól sikerült, a számolós dolgok csak elfogadhatóak lettek, de legalább megvannak - mondtam neki kicsit elhúzva a szám. Nem annyira hatott meg, de egy picit bántott, hogy nem valami mutogatni való a férjecskének, de egyelőre ezzel nem foglalkoztam behatóbban. A kicsik említésére cska rázva a fejem felnevettem, meg sem lepett a dolog.
- Én is őket, mindenkit meg anya is Védát. És iiigen, kiválót kaptam sárkánytanból, bár tudtam, hogy Vivi rendes, egyikünk se buktatná meg tuti akkor se, ha nagyon rossz lenne - súgtam neki leginkább, bár itt úgysem értenék sokan, ilyet mégsem reklámoz az ember. Közben az izgő-mozgó kislányom hátát simikéltem a hordozón át, ő meg továbbra is fülelt, néha egy-egy magánhangzó szerű hanggal tudatva, hogy ő is itt van, vagy lát valamit, esetleg hall.
- De-de, menjünk. És mi újság amúgy a suliban? Jövőre már te is végzős leszel, mindjárt a legvégén jársz már te is, tökre gyorsan elment az elmúlt pár év…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717341#post717341][b]Maja Bojarska - 2018.03.19. 17:10[/b][/url]

Azt hiszem, ha nem is mondta ki, mindketten tudtuk, hogy lényegesen könnyebben vagyok. Nekem valahogy beköszöntött a sok jó még az előtt, hogy egyáltalán emlékeket kellett volna keressek, ő pedig a meglévőből építkezett évekig, abból, ami gondolom korábban tényleg annyira boldog volt, hogy erőt adott neki. Szóval csak szusszanva vettem tudomásul a köd eltűnését, aztán halványan ugyan, de elmosolyodtam a vállam felett pillantva hátrafelé, már amennyire ez ment
- Háát… már igen? - érdeklődtem bizonytalanul, de igyekeztem eloszlatni minden negatív porszemet. Én sem szerettem, ha a gépezetbe belehullik, mégis előfordult, hogy én magam idézem ezt elő, pedig nem szeretném. Egyszerűen a varázslás és én nem pendültünk egy húron jó sokszor, így kénytelen voltam nagyon törekedni és várni valami áttörést. Sosem akart megtörténni.
- Ne is részletezzük, nem szeretem az ilyet - ingattam meg a fejemet, aztán csak odabújtam, hogy szeressen, amíg lehet. Nem igazán voltam kis igényekkel rendelkező, ha innen nézzük, mert azt akartam, hogy ez sose múljon el. - Jó.
Miután beleegyeztem még egy puszit is kaptam, én meg vigyorogva elengedtem. Összeszedegettem az eldobált tsumokat egy helyre, aztán megvártam, még kiveszi a pindurkát és elindultam utána.
- Most engem is ágyba fogsz dugni? De én nem szeretnék még, apu… - nyújtottam el lebiggyesztve a szám, mert egy percre tényleg belegondoltam és igen szomorúan hangzott, hogy fellőné a pizsit csak úgy nekem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717346#post717346][b]Maja Bojarska - 2018.03.19. 17:35[/b][/url]

Nem mondom, hogy átlagosan telt eddig a nap és ez nem feltétlenül azon múlt, hogy a mostot választottuk arra, hogy felfedjük a legpiciminibb brekinket is a család előtt. Jó, egy picikét csaltam, mert már tegnap, a doktornéni után felhívtam facetimeon a papit és a mamit, Lewy is bemászott a képbe, meg Klarat is már tanítom integetni nekik, de lényeg a lényeg, valahogy csak kicsúszott a hír, ők meg aztán nagyon-nagyon örültek. Szerintem a papi szemébe se ment semmi, maximum a boldogság, mert láttam ám a könnycseppet! Szóval megint nem anyuék voltak az elsők, de azért most mindent jól csináltunk és tényleg ügyesen. Talán kezdünk tényleg rendben lenni és ennek nagyon örülök. Ő meg annak, hogy kaptak egy este-éjjelt a kislánnyal, kiélhetik a nagyiságit.
- Tényleg? Mondjuk reméltem, csak… sosem megy egyszerűen - piszkáltam meg az evőeszközt, de aztán széles mosollyal meredtem rá a barnáimmal.
Ma minden úgy ment, ténylg teljesen, ahogy a szívecske szereti, máskor sincs kifogásom a fordított evés ellen sem, egyszerűen maga a hamizási nem volt az elmúlt egy-két hétben közkedvenc. HA csináltam, csak fájt a pocim és nem csak reggel jött a visszaköszönés, én meg nem voltam tőle valami szép meg jó látvány. Most is csak sóhajtottam az ilyen citromos meg paradicsomos dolgokon, mert szeretem és jól hangzik, de szeretnék legalább reggelig csak az lenni, aki Lewyt nagyon szereti, nem a mosdóban térdelő és szenvedő.
- Én nem is kérném, én csak szeretném, ha nagyon-nagyon jó napod lenne, meg mind, de ma mééééég jobban is - mondtam elnyújtva a szót magas hangon, még a kezeim is széttártam, mielőtt elnevetgéltem volna a dolgon.  - De én szeretem őket, valahogy mindig van mire emlékezni - haraptam a számra, aztán le is sütöttem a szemem, mert most eszembe jutott minden is, pedig elsősorban a brekilánykára akartam utalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717372#post717372][b]Lewy Bojarski - 2018.03.19. 19:16[/b][/url]

- Tudod, ez nem olyan, mint egy kviddics-meccs, hogy a végén az számít, nyertél-e vagy sem. Sokkal inkább, mint egy teljes karrier. - Nem tudom, hogy ezek mennyire érthető hasonlatok, de én ilyenekben láttam át a dolgokat és ez volt a mindennapi életem része, asszem így volt normális. - A végén nem az számít, hogy a legjobbak közt vagy-e, hanem hogy mit tettél, hogy eljuss addig, ahol állsz.
Jó, magamra nem teljesen ez volt az elbírálás, mert én tényleg a legjobbak közt akartam lenni és nekem számított, hogy ott is vagyok-e, de ezt a saját meglátásom alapján döntöttem el és nem statisztikák, meg mások véleménye szerint.
- Olyan izé vagy, felcsigázod az érdeklődésem, aztán meg elengeded! - horkantam fel, de aztán villantottam rá egy mosolyt, hogy tudja, minden rendben van, nem bánt a dolog még egy cseppet sem. Szerettem a tudatot, hogy igénye van rám és nem az a házaspár vagyunk, akik az első év után már más után kajtatnának, mert elunták.
- Nem-e? Késő van! Akkor mit szeretnél helyette csinálni? - érdeklődtem teljesen ártatlan arccal, mint akinek sejtelme sincsen, majd a szobába érve a lábammal belöktem magunk után az ajtót, hogy ne legyen annyira világos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717432#post717432][b]Maja Bojarska - 2018.03.20. 01:04[/b][/url]

Aprókat bólintottam, vagy inkább mozgattam csak a buksim fel és le, ahogy a mellkasának nyomtam, mert nem akartam elengedni az ölelésből addig sem, még beszélt. Tudom mit szeretett volna ezzel mondani, azt is, hogy segíteni akar, meg előrébb lendíteni az ilyenekből. Sokszor elmondta már, hogy butaság ennyire görcsölnöm, mindenkinek idő, mire nagyon ügyes lesz, én mégse élvezem annyira, mikor azt kell lássák, valamire képtelen vagyok. Illetve inkább azt nem, mikor olyan, akinek nagyon szeretnék bizonyítani. Nem tudom pontosan mikor ütött ez be és mióta tart, de ez azt hiszem nem olyan, amit csak úgy ki lehet kapcsolni.
- Azért az se igazi, ha közben nem mentek a dolgok valami fényesen - mondtam, de aztán csak vettem egy nagy levegőt és felemelve a buksim rámosolyogtam. - De majd ez is biztos lesz jobb. Reméljük.
Annak ellenére, hogy igyekeztem még csak túllépni azon, hogy nem minden tanulásrész volt egy hű meg ha, lassan a mosolyom vigyorrá szélesedett, aztán mielőtt hagytam volna ellépni tőlem még a kezeiért nyúltam, aztán egészen széttártam, igaz, hogy így a tenyerem nem az övébe ért, mert ő jóval nagyobbat tudott mutatni, de azért az alkarját fogva irányítottam.
- Ennyire nagyon szeretlek legalább, meg azt is, mikor itthon vagy - mondtam neki még egy pici puszi után, aztán csak összekapkodtam a dolgokat és mehettünk is alukába tenni a csöpit. A visszakérdésére csak lebiggyesztettem látványosan a szám, éppen csak duzzogósan nem fontam össze a karom. Ingattam a fejem, aztán a kiságyhoz léptem és a korlátos részen támaszkodva figyeltem, ahogy lefekteti és betakargatja. Az alsó ajkam beszívva néztem hol rá, hol a brekikére, meg közben ringtam ide oda a popsimmal, mert nem tudok megmaradni egy helyben, jellemzően.
- Mennyire késő? Ilyenkor már csak aludni lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717433#post717433][b]Lewy Bojarski - 2018.03.20. 01:10[/b][/url]

A papival való beszélgetéseket kifejezetten szerettem, mert bár a hajam kiszürkült időközben, neki azért csak pumukli maradtam és asszem ezt soha nem is fogom lemosni. De lelkesen bedugtam a fejem a képbe, hogy "ugyeénislátszom?", ami nem szokott gyakran megesni, ha Maja másokkal beszél, de ez a papi volt!
- Nem könnyítem meg a dolgodat - húztam el a számat kicsit, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy bizony tudom is mindezt, de egyelőre nem tervezem, hogy bármit változtatnék. Nem volt egyszerű erre a szintre sem eljutni, mikor pár éve még rendesen tagadtam is, hogy létezik ilyesmi. Tizenhat éves korom óta nem igazán volt funkciója.
Az evés dolog  nem igen volt egyszerű, mert a második kicsilány mióta beköszönt, eljött az az időszak, hogy Maja úton-útfélen rosszul volt én meg húztam elő a hányózacsit az öltöny belső zsebéből. De mivel ma nem abban voltam, az is otthon maradt.
- Mert édespofa vagy, de nem hiszem, hogy hangoztatnom kell ezt ahhoz, hogy tudd magadtól is - vontam meg a vállamat kicsit, még mindig egy apró mosollyal az arcomon. - Ebben mondjuk igazad van... mármint... valahogy mindegyik különleges.
És próbáltam nem túlságosan komolyan venni a dolgot, szóval sokatmondó pillantással néztem a ruhájára, majd elégedetten elmosolyodtam, mielőtt kitört belőlem a nevetés.
- Olyan baromi nehéz levennem rólad a szemem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717434#post717434][b]Maja Bojarska - 2018.03.20. 01:48[/b][/url]

Azt hiszem a papi és a mami voltak azok, akik mindenkinek jót tettek a családba. Bár még nekik is furi volt például anya meg Levendula költözgélése, de már úgy vannak vele, hogy legalább most úgy néz ki jól van a közhangulat. Tegnap este óta meg még inkább, szeretem a közös örülést. Ő szorongatta a mamát, én meg a brekit és Lewyt és mindenki ölelésben vinnyoghatott, hogy még egy bababrekicsoda. Mert ez a helyzet. Akkor is, ha én éppen nem vagyok annyira hű de jól ettől mindig. Klaranál nem volt ennyire rossz a helyzet, ott talán egy-két alkalom volt, nem egész hetek, aztán el is múlt. De azt mondta a néni, hogy egy másik babát etetni, meg még az után lábadozni megterhelő, lehet ezért nehezebb. Szóval hiszek neki, és igyekszem a legjobbat kihozni.
- Nem kell, én nem ezért mondtam, csak szeretem, ha tudod - mosolyogtam rá, ahogy lassan kibontogattam az egyik muffint, ő előrébb járt azt hiszem, én húztam meg halasztottam egy darabig, de egyet sikerült leküzdeni. Máskor már egy se lenne maradéknak. Meg kicsit az evés közben legalább nem beszéltem össze meg vissza. Aztán észrevettem, hogy néz, amire még nem is jöttem annyira zavarba, aztán mikor megszólalt egy percre megdöbbentem és a hajam két oldalról megfogva széthúztam hogy lenézzek magamra.
- Ahj, leettem magam valahol? Miért nem szóltál előbb - kérdeztem kicsit elvörösödve, aztán igazából attól maradtam zavart, hogy leesett nem erre gondolt. Igazság szerint ezért is van ez a ruhám és most rajtam.
- Ó… nem - mosolyodtam el kicsit lesütve a szemem. Szeretek olyat felvenni, ami tetszik neki és amitől olyan szépen néz rám. Az más kérdés, hogy mire belebújtam ebbe, éppen eljött az az idő, hogy már evés nélkül is olyan vagyok, mint aki jóllakott, mert bizony valaki beköltözött oda. Az a bizonyos második brekilánykánk.
- Finom amelyikben ilyen kékes krém van, abból szerinted ha elteszem az egyiket az baj? - Igazából már kihajtogattam elég látványosan a szalvétát, szóval a kérdéssel lehet megkéstem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717435#post717435][b]Lewy Bojarski - 2018.03.20. 02:49[/b][/url]

Vontam egyet a vállamon, nekem is voltak olyan pillanataim a karrieremben és az életemben is, ami nem biztos, hogy jó helyen volt ott, ahol. Jobb lett volna, ha másképp alakul, de akkor talán minden máshogy történt volna és nem lennék most itt a csodaszép kislányommal és a még gyönyörűbb nejemmel.
- Biztos vagyok benne, hogy lesz ez másképp is - bólintottam elégedetten, kissé meg is cirógatva a szája szélét. Szerettem, mikor mosolyog, azt hiszem, ez volt az egyik legjobb dolog a napjaimban.
Egyre jobban mosolygott, aztán óvatosan széttolta a karjaim, egész addig, míg a tenyerét már nem tudta az enyémben tartani, mert ugye ő egy kicsi és aranyos nő, nem mindenben passzolunk. Egyre magasabbra kúszott a szemöldököm is, egészen addig, míg meg nem magyarázta, miről is van szó.
- Azt hittem mindjárt páros jóga lesz - forgattam meg kicsit a szemem, nem mintha azzal baj lett volna, de tény, hogy ott voltak hasonló mutatványok. Aztán a puszi hatására még akaratlanul hajoltam utána, de aztán inkább csak a kis brekilányt vettem a karomba, hogy bevigyem az ágyikójába aludni. Már most is olyan nyálcsíkokat eregetett, mint egy breki.
Behajtottam magunk mögött az ajtót, majd szelíden ringatva tettem még vele egy pár kört a szobában, mielőtt még a kiságyba fektettem volna. Betakartam, többször is ellenőrizve, hogy ne lógjon ki a kicsi lábikója, meg hogy jól feküdjön, majd észrevétlenül Maja mögé léptem, a csípőjére csúsztatva a kezem.
- Nagyon. Hát, kirakózhatunk is még egy kicsit. Miért, mit szerettél volna? - érdeklődtem meg halkan, még Klaran tartva a pillantásom pár másodpercig, de minden rendben volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717570#post717570][b]Maja Bojarska - 2018.03.21. 01:57[/b][/url]

A dolgok és a kis nyűglődésem ellenél boldogan mosolyogtam fel rá, és nem tudtam volna mást mondani, mint az, hogy szeretem ezt az egészet. Az ölelést, mikor bárhogy hozzám ér, akár az a pici semmi is, vagy mikor csak a hajammal babrál. Már elég régen tudom, hogy szerintem az hazugság, hogy ezek nélkül lehet élni, mert nem és nem is tudnék. Lassan szemléltetni is kezdtem emiatt azt, hogy mennyire nagyon is szeretés meg fontossági van, persze elég furán pillogott eleinte.
- Mi bajod a páros jógával? Azt hittem a pocis torna tetszett, én azt is szerettem együtt… - mondtam neki kicsit lebillentve a fejem a mellkasába bámulva, majd egy gyors puszi még bele is fért, mielőtt a pindurival útnak indultunk volna.
Végig csendesen figyelgettem, ahogy járkál vele, meg babusgatja, majd az ágyikóba téve elengedi őt Álomországba. Miközben igazgatta a takarót, én hoztam a nagyobbacska alvós plüssét, meg azt a kis rongyikát és szépen odapakoltam, mert tudtam, hogy kelleni fog, meg a cumit is, biztos, ami tuti. Csak utána hajoltam be, majd át esve a korláton puszira és fordultam vissza életem szerelmecskéjéhez, de csak a buksimmal, kissé a vállam felett. A kezem az övére simult, én meg hozzá dőltem.
- Nagyon? De én nem aludni szeretnék, még nem vagyok álmos - mondtam neki egy nagyobb sóhajtással, hogy aztán lassan megforduljak a kezei között, szembe kerülve vele. - Hát… ezt, vagy ezt, vagy mondjuk ezt - mondtam neki, mindegyik résznél össze meg vissza puszilgatva az arcát, a száját, még a nóziját is, mielőtt halkan kuncogva megfogtam a kezét, hogy kifelé húzzam magam után a picilányka szobájából. Hagyjuk csak aludni, volt úgyis őzi az álmát mindig.
- Te puzzleözni szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717571#post717571][b]Lewy Bojarski - 2018.03.21. 03:41[/b][/url]

Tudtam, hogy Maja egy olyan ember, aki senkinek nem igazán akar rosszat, még akkor sem, ha az illető tényleg megérdemelné azt. Ilyen például az apja, aki egy förtelmes emberi lény és nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez másképp van.
Nem mindig engedem meg magamnak a mindenféle szemét összeevését, többek közt most sem, de a desszert, az jöhetett. Azt hiszem, ha valamikor bele kell férnie, az ma van. Szóval szinte teljes volt a lelki nyugalmam, ahogy a sós karamellába mártottam a browniet. A sajttorta nem fért bele a keretbe, pedig volt rá gyógyszerem is, de nem volt kedvem szarozni vele.
- Hm? - kérdeztem vissza a leevős megjegyzésre szórakozott mosollyal, mert hát, szó nem volt semmiféle leevésről. De értékeltem a látványt, ahogy odébb húzta a haját, hogy alaposabban szemügyre vegye a látványt, még az ajkamba harapva hátra is dőltem kissé.
- Hát nem, nincs rajtad semmi plusz, ami nem passzol, tudod, hogy szóltam volna - néztem rá derűs mosollyal, mielőtt ismét a pezsgőbe kortyoltam volna. Félédes volt, mert annak nem olyan magas a kalóriatartalma, de még nem ihatatlanul keserű, egyes pancsokkal ellentétben. Mondjuk Majának így is csak a babapezsi jutott, de nem úgy nézett ki, mint aki ezt különösebben bánja.
- Nem, nem hiszem, ha ízlik, nyugodtan elvihetjük. Akár mindet is, ahogy szeretnéd - vontam meg a vállamat kicsit, majd sokatmondó pillantással a szalvétára meredtem, amit már széthajtogatott. - De mi lenne, ha becsomagoltatnánk és nem lenne csupa vajkrém a táskád?
Még kissé bután oldalra is billentettem a fejemet, de aztán inkább betoltam még egy falatot a sütim maradékából. A szószból rakhattak volna mellé többet, ha már a fagyit nem kértem. Igazán szégyen rájuk.
- Elvileg valami zene is lesz, azt te olvastad? Írták asszem a facen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717600#post717600][b]Maja Bojarska - 2018.03.21. 13:10[/b][/url]

- De szerintem ő nem látja be, mi is a jó - ingattam meg kicsit a fejem, mert én meg voltam győzve arról, hogy fogalma sincs Kevunak róla, mi is lenne neki nagyon-nagyon jó. Arról meg nekem nem volt, mire fel ez a nagy ellenkezés. Keve eléggé nehéz dió volt, ha azt veszem, hogy nagyon szeretett ellenkezni a jóval. Ez mondjuk tényleg szó szerint igaz volt, sokat rosszalkodott, meg néha a lányokkal se volt kedves és rendes, de én ebbe sosem folytam bele, tudtam, hogy egyik se a nagybetűs boojibooja, így jobb is volt mindenkinek. De most nagyon furcsi, nem csak azért, mert egyre nagyobbak a gyerekei, meg már mondogatják lassan, hogy apu vagy apa - esetleg már meg is történt, csak erről szeret elfelejteni szólni -, hanem mert, ha Grace kerül szóba, elkezd rendesen tikk-takkolni, mint a bombák robbanás előtt, én meg sose tudom melyik vezetékkel lehet megszakítani.
- Jajjajaj, tudod mi leszel, tudod? Nagytesó - gügyögtem a pindukának, aki szerintem a hangomra és a mosolyomra viháncolt inkább, mint a hírre, de én tudom, hogy annak is örül velünk. Magamhoz szorítva örvendtünk aztán tovább a pandával együtt, én meg még egy kicsit pityeregtem a dolgot. - Igen, köszönöm… jaj, megint piici breki lesz. - Nem nagyon sikerült még túllépnem rajta, azt hiszem ezért kellett mindent is mondogatnom, de csak járt a tekintetem Klaran és Sebbyn, aztán a kanapéra felpattant Volton, aki éppen lenyalta az arcom. Biztos kicsit sós volt még a könnyektől.
- Tudom, hogy nem fogod, bízom benned. Te tudod, mikor végez Lewy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717601#post717601][b]Maja Bojarska - 2018.03.21. 14:09[/b][/url]

Szerettem, mikor nem az van, hogy ezt vagy azt nem kéne, vagy éppen az ellenkezés valami kis apróságra, ami a szülinaphoz köthető. Így sikerült belefeledkeznem a sütije és az ő bámulásába kicsit, aztán csak zavarba jöttem és elvigyorodva visszanéztem a muffinjaimra inkább. Bár a megszólalása kizökkentett és nézegettem magam pár pillanatig, mire úgy elért a felismerés. Nem is ettem le magam.
- Iigen, már én is látom - haraptam be az alsó ajkam, pedig nem kellene. Valami csodával határos módon elszublimáltak azok a rúzsaim és szájfényeim otthonról, amik nem fognak, és így előbb vagy utóbb el fog kenődni, vagy a fogaimon ragad. Nem tudom melyikkel lenne problémásabb. Szóval leküzdve ezt a kényszeremet csak szépen befejeztem és a muffint kezdtem pakolgatni és a tányér mellett kihajtogattam a szalvétát. Már emeltem volna bele, mikor végigért a mondókáján, aztán láttam, hogy a kezemhez néz én meg megálltam tartogatva az édességet a szalvéta fölött.
- De nem kell plusz munkát adni nekik, meg biztos morgósak lesznek, én meg szépen be tudom csomagolni, van zacsi is nálam! - Nem mondom, hogy erre készültem így fel, de most ehhez is nagyon jó tud lenni. De inkább csak hagytam a két muffinkát a szalvétán, a tányért vigyék csak el, ha muszáj, meg a megdézsmáltam maradékát, de azok úgy… talán később már nem lesz lázongó a minibreki se és ehetek. Inkább fogtam a szőlős pezsit és beleittam a poharamba.
- Ühm, azt hiszem valami élőzenés dolgot írtak, de nem emlékszem pontosan - gondolkodtam el körbe nézve, akkor láttam azt is, hogy valaki minket bámul, nem tudtam hogy Lewy az érdekes, vagy a sütijeim, de egyiken se akartam osztozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717664#post717664][b]Hannah Schwarz - 2018.03.22. 14:52[/b][/url]

Tudtam értékelni a mások felé mutatott lelkesedését, hasonlóan élek a legtöbbször, sőt, kinek hazudnánk, nagyon sok dologban teljesen egyforma a szemléletünk. Amiben meg nem, ott igyekszünk a másikra hagyni, hogy tégy ahogy akarsz, de azért maradj életben. Ez sarkalatos pontja a barátságunknak, bár jóformán inkább testvérek vagyunk. Ebben az egyetlen szomorú az, hogy bár nekem jutott saját, Lewy sokkal inkább volt az az évek alatt.
- Nem? Ó, már kezdem érteni Maja minek kereset fülvédőt a törpének meccsre. Mert apu nem beszél csúnyán - emeltem ki, a hangsúlyt az utolsó mondatrészre téve, hogy aztán elfojtsam a kikívánkozó nevetést. Elég jól ismertem már, hogy ne tartsam túl valószínűnek, hogy innentől élete végéig virágnyelven éljen, akár csak a gyerekei előtt, de biztos igyekszik.
Nem kifejezetten sokszor beszélek vagy hozakodok elő bármivel, ami nem a közvetlen közös életünk része - ha házasok lennénk, szarban is, mert sok dolgot nem véltünk már az évek alatt fontos közlendőnek. Az illúzióval is ez volt a helyzet, tudott róla, de nem különösebben foltunk bele egy csevegésbe, de én élveztem a dolgot és az előkészítős osztályomból kiindulva a gyerekek is, túlságosan is adta magát. Ha már a szorgalmunk nem annyira.
- Ráér, nem sietünk sehova - vontam meg a vállam, mert mindketten tudtuk, hogy rajtunk senki nem fog diplomát keresni. Hitetlenné fogja tenni az embereket meg jól mutat majd nyilatkozatokban, hogy igen, nekünk ilyen is van, de gyakorlati haszna azon túl, hogy emeli a mostani gyakorlatis tanári fizunkat - amire szükségünk sincs - nem lesz.
- Iiiigen, talán ott, jobban tetszik ez a felállás - bólintottam nagyokat, nem működtünk másként, ez tény volt. De nem is bántam, jó volt ez így, sokkal inkább tudtunk bizalmasok lenni, és azt hiszem segíteni se tudtuk volna a nehezebb időkben a másikat, ha elcsesszük ezt bármivel.
Kisegítettem a hordozóval és a ruhával, cserébe meg pont időben is voltunk, szóval nagy léptekkel indultam el a porta felé, ahol már intett is a fejével nekünk, merre várnak minket. Ekkor megálltam, hogy bevárjam a férjem és a lányom. Nehéz volt ezt kimondani, na! És nem miattuk, inkább a tények.
- Tényleg, azt hittem tiszta, hogy attól, mert most az vagy, nem hazudok - pillogtam felé, aztán a kezem nyújtottam, hogy akkor kéz a kézben fussunk neki ennek az üzletnek, talán utoljára, de ugyan olyan lelkesen, mint bármikor.
- Áh, a kiscsalád. - köszönt is ránk a férfi, én pedig mosolyogva nyújtottam kezet neki, elővéve a legkecsesebb mosolyom, mert muszáj, ezt erre találták ki. Aztán megelőzve Lewy agybaját és Klara taperolását a kezem a kislány felé nyújtottam így a férfi visszahúzta a sajátját.
- Ahogy láttam, már otthon vannak itt. Hogy-hogy újabb ingatlanrészt néznek? Nem elégedettek a jelenlegivel? Mehetünk körüljárni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717693#post717693][b]Maróti Fanni - 2018.03.22. 21:13[/b][/url]

Először azt hiszem nem fogja meg a kezem a láthatóan mély zavarban lévő lány. Mondjuk van, hogy én se fogadok el segítséget az eséseim után, sőt olyan is előfordult, hogy úgy tettem, mintha direkt beterveztem volna azt, hogy arccal előre felnyalom a padlót. Végül mégis megragadja a kínálkozó alkalmat és az ujjaimat, én pedig megszorítom a kezét. Az olasz köszönömöt hallva egy pillanatra lefagyok, de aztán kissé hátradőlve felhúzom a földről, majd széles mosollyal válaszolom:
 - Prego!
Csak remélni merem, hogy ez nagyjából a szívesen, nem probléma és nincs mit szentháromságának valamelyik csúcsánál helyezkedik el. Ha nem, akkor hülyét csinálok magamból, de ezt már megszoktam. Ezekkel az emberekkel legalább nem találkozom többet az életben, ellenben azokkal a szituációkkal, amit olyanok néznek végig, akiket aztán minden nap látok a suliban.
Szívesen megkérdezném, hogy jól van-e, de ehhez aztán tényleg nincs meg a nyelvtudásom, azt a keveset meg nem fitogtatnám, amit eddig sikerült magamra szednem. Úgyhogy mosolygok tovább rendületlenül, és zavaromban egyik lábamról a másikra állok. Vajon mit lehet még itt tenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717777#post717777][b]Lewy Bojarski - 2018.03.23. 13:45[/b][/url]

- Helyes, tudod, hogy ha baj lett volna, szólok, vagy letörlöm, vagy valami - toltam ki a browniet a pofazacsimba, ameddig beszéltem, mert sürgős volt a mondanivalóm és nem kéne mindent beteríteni a morzsákkal. Levendula mondjuk ezért is szájba vágott volna, de szerencsére most nem volt itt, hogy lássa a dolgot.
Maját sem dicsérte volna meg, amiért a szalvétába kezdte elpakolgatni a sütiket, de én ugye nem a szüleim vagyok, csak diszkréten megérdeklődtem, hogy úgy nem mellesleg mégis mit csinál. Mert ugye én támogató apu vagyok, csak nem teljesen értettem, miért jó neki, ha a táska teljes bélése úszni fog a vajkrémben.
- Miért morognának nyuszi? Ez egy normális étterem, ahol nagyon szépen tudnak mosolyogni, mert ezért fizetek nekik - mondtam  kissé flegmán, mert hát vendéglátósok, ezt választották, bele ne haljanak egy darab alufóliába. - De persze, ha neked ettől nyugodtabb a lelked, zacsizd csak be!
Azzal betoltam a sütimből a maradék két villányit és a kezem megtörölve a tál közepére vágtam a szalvétámat, hátra is dőlve kicsit.
Ő sem emlékezett rá pontosan, hogy mi is volt azzal az egész élőzenésdivel, de mivel volt kirakva egy szintetizátor középre, gondolom, hogy lesz valami.
- Majd kiderül úgyis. Szeretnél még valamit csinálni ma, kedves? - kérdeztem, az asztalon a keze után nyúlva a szabad mancsommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717781#post717781][b]Lewy Bojarski - 2018.03.23. 14:40[/b][/url]

Kissé tényleg furcsálkozva néztem az asszonykát, hogy most mit is csinálunk, mert se a póz se a helyszín nem ideális hozzá, hogy ez olyan titanicos legyen. Amúgy sem rajongtam azért a filmért, kivett az idegből, hogy nem engedte a csávót felmászni arra a roncsra. Lehet, hogy az életbiztosítására hajtott, meg sem lepne.
- Nekem tetszett is, csak a többi szülőnek nem, hogy nem tudtam levenni rólad a kezem - nevettem el magam kicsit, mert ugye még kis koronás kitűzőt is kaptunk a nénitől, hogy jaj de édesek meg ügyesek vagyunk. Nekem ne mondják, hogy a felnőtteknél nincsen klikkesedés.
Hagytam, hogy a kicsi jóformán elaludjon a karjaim között, becipelve az ágyikójába, be is takargatva óvatosan. Maja oda is rakta a dolgokat, amik után esetleg álmában nyúlkálhat. Aztán hátrapillantott rám a válla felett, én pedig kissé felvontam a szemöldökömet.
- Mi az, hogy nem vagy álmos? Lefárasszalak? - kérdeztem halkan felnevetve, fülig érő mosollyal az arcomon, de aztán csak az ajkamba haraptam, hogy elcsendesedjek egy kicsit. - Ez sem hangzik olyan rosszul.
Ezt el kellett ismernem az apró csókok nyomán, bizony. Az ujjaim az övéi közé fűztem és követtem kifelé a szobából, be is hajtva az ajtót magam után, de csak annyira, hogy Volt, ha akar, be tudjon menni vagy ki tudjon jönni.
- Hm, nem tudom, nem hiszem. Most valahogy nincs hozzá kedvem. Jengázzunk? Vagy van jobb ötleted? - A hajamba túrtam alpakka fejjel, aztán csak az ajkam kopogtattam a mutatóujjammal, látványosan gondolkozva pár pillanatig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717825#post717825][b]Maja Bojarska - 2018.03.23. 19:53[/b][/url]

Nem voltam annyira buta, sejtettem, ha gond lenne, akkor azért nem hagyja, hogy úgy maradjon a dolog, csak…. Hát ettől még nem megy mindig, minden gyorsan. Van hogy igen, akkor ügyes vagyok a beszélgetésekben, máskor kevésbé. De én azért igyekszem. Most is nagyon szépen mosolyogtam rá végül és csak az után falatoztam a muffinból, majd mikor úgy voltam vele, egyelőre elég, akkor kezdtem a csomagolós dolgot.
- Szóval cikis vagyok a pakolgatással - motyogtam magam elé picit hagyva a szalvéta és süti dolgot, ahogy rá néztem sajnálva, mert nem akarok az lenni. Én könnyebbnek és egyszerűbbnek láttam, ha szépen megoldom magam. Meg ki tudja ott mit pakolnak el, lehet valami kevésbé finomat máséból. Azt nem szeretném. Aztán megnyugodtam kicsit, mikor végül azt mondta, hogy de azért csináljam csak, szóval végül beletettem egy zacsiba és félreraktam egyelőre. Ittam az iszimből is, miközben a zenén gondolkodtam, de sajnos nem tudtam visszaemlékezni.
- Iiigen, szerintem lassan, mert ott járkált az a bácsi - mutattam a hátsó mini színpadszerűség felé, aztán csak visszanéztem a férjecskémre. Picit közelebb nyújtottam a kezem, mikor felém nyúlt, aztán csak finoman a hüvelykujjára szorítottam, mikor a kézfejem fogta meg. - Ühm, nem tudom, a te szülinapod, szeretném, ha szép estéd lenne… de akár sétálhatnánk is egyet ketten…. Majdnem ketten - vigyorodtam el picit oldalra billentve a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717856#post717856][b]Maja Bojarska - 2018.03.23. 21:43[/b][/url]

Volt némi fennakadás a bemutatásommal, de szerencsére sikerült elmagyaráznom, mit is akartam vele. Örültem neki, hogy ő olyan, hogy az ilyen butaságaim se szólta le, vagy legalábbis nagyon nagy türelme volt hozzám. Hálásnak kellene lenem minden ilyenért, de amellett inkább csak annál is jobban szeretem őt.
- Furák voltak. Főleg az, aki folyamatosan megjegyezte, hogy mekkora a felesége feneke. Hangosan, tök rosszul esett még nekem is - jegyeztem meg kicsit elkeseredve. Nem is volt neki olyan nagy, az enyém sokkal nagyobb… most akkor az enyém is ronda és fogyjak le belőle? Nem is értettem sok apukát ott, azt sem, hogy miért néztek rám furán, amiért én örültem, hogy ott van velem, meg adtam puszit és lelkesen csináltuk a feladatokat is. Mi nem citromot ettünk előtte.
Ügyesen elaltatgatta a pindurkát az apu, én meg szépen és csendesen figyeltem őket, csak a fontos dolgokat tettem a breki mellé, nehogy baj legyen, meg még Volt ágyikóját a földön megigazgattam, neki is jó legyen, ha beletéved. Aztán a drágára figyeltem.
- Ühmöhm…hát… - bújtam az ölelésbe, aztán kicsivel utána én is csak elvigyorodtam a nevetésére. Aztán odafordulva fullasztottam puszikba a témát inkább. - Szerintem sem.
Hamar rájöttem, hogy itt nem leszünk jó helyen, a brekinek is jobb a csendes pihi, szóval a kezét fogva kivonultam a szobából, az ajtó után megtorpanva még ő azt behajtja.
- Nekem se, az gondolkodós és nehéz, és picik, és sok - ingattam meg a fejem végül, de aztán a Jengára széles mosollyal bólintottam párat. - Hm, szerintem kezdjük ezzel, bár mondjuk még úgy egy, vagy kettő puszit, azt előbb lehet elkérnék…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718031#post718031][b]Kaela Florencia - 2018.03.25. 12:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718046#post718046][b]Lewy Bojarski - 2018.03.25. 14:35[/b][/url]

- Nem cikis, nyuszi, csak fura - vontam meg a vállamat, tanulmányozva, hogy is kéne a maradék karamellát eltávolítanom a tányérról. Mert ugye a sütimmel már nem tudtam felmártogatni, kézzel nem nyúlnék most hozzá, mert beleragadnék utána a hajamba, villával kapargászni meg hangos. Mégis ez utóbbi mellett kellett döntenem. - Szeretlek furán is, de azt hittem tudod.
Mind a ketten kicsit iszogattunk, mielőtt még komolyabbam foglalkoztunk volna a zenés bácsival, aki Maja elmondása szerint ott hátul járkált. Így hát kissé előre hajolva vettem szemügyre jobban a kis tolongást arrafelé, majd felvontam a szemöldökömet. Igaza lehetett, legalábbis, eléggé úgy nézett ki, mintha ott valami készülne.
- Tak, asziszem, hogy igazad lehet - bólintottam rá a dologra, el is szakítva tőlük a tekintetem, mert annyira nem volt fontos, ez az este nem róluk szólt.
Megfogtam a kezét, mire az ujjamra szorított, én meg halkan felnevettem. Olyan volt, mint aki nem tudja, hogy nekem csak ő kell a tökéletes estéhez, minden más már csak részletkérdés.
- Jól van drágám, majd elmegyünk sétálni akkor utána. Úgysem voltunk mostanság túl sokat kettesben. Majdnemkettesben. - korrigáltam magam, majd hagytam, hogy a pincér elvigye a tányéram.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718057#post718057][b]Maja Bojarska - 2018.03.25. 16:49[/b][/url]

Felpillantottam rá két muffinfalat között és kicsit azért sikerült megnyugodnom, hogy a közben történő csomagolásom azért annyira nem került a rossz kupacba. Vagyis de, nyilván, ha furcsa, akkor eléggé illetlen is, szóval sóhajtva dilemmáztam, kell-e az a zacsi és tényleg jó ötlet-e, mert egy fiúférfi, meg a barátnője is eléggé néztek már, szóval csak gyorsan beletettem és hagytam is. Végül csak összepréselve a szám vigyorodtam el kicsit izegve a székemen. Szeretem, mikor azt mondja nekem, hogy szeret, vagy hogy tényleg szereti azt, amilyen vagyok, meg boldog így is.
- Már biztosabban - mondtam neki, miközben a mozgolódást és a zenés készülődést figyeltük kicsit mindketten. Én mondjuk kicsit olyan voltam, mint a kiszáradt tevék, mert vagy két pohár szőlős csodát megittam, még ő gyorsan körülnézett meg egyetértett. Ez valami új szuperképesség lehet, mondjuk a brekinek jó, úszkáljon csak, ha a hami nem is megy most úgy, legalább ez igen.
A kezem felé nyúlt, én pedig meg is fogtam az övét, aztán kicsit a kezeinket néztem és a másik praclim is az övéhez húztam, úgy simiztem a kézfejét a hüvelykujjaimmal még el nem gondolkodtatott a hogyan továbbal.
- Jó, ez jól hangzik, de te nem akartál valami mást is ma. Anyuék úgyis nagyon vigyáznak a brekire, szóval bármire is ráérünk - mosolyodtam el, nem tudtam szeretne-e valahova még esetleg elnézni, avagy sem, de azt igen, hogy én azért is örültem ennek az estének nagyon, mert szerettem vele így, csak kettecskén is lenni. Meg mikor boldog, és bár gondolom megint rajtam sikerült az előbb nevetni én ennek is örültem. - Majdnemketten. Iiigen, úúú, zene… - néztem ki oldalra, mikor meghallottam pár billentyűt, vagy hangoltak, vagy kezdeni akart a bácsi, de megjött a dolog.