36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 11. 17:05 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Szerettem a kviddicset, az apu is és szerintem a pici brekink se lesz ezzel máshogy. Most is csak gyorsan forgatta a fejét ide meg oda, ahogy éppen egy alak elrepült látványosan. Néha még egész hangosan kacagott és örömködött is ennek. Mikor sokan felugráltak, vagy kiabáltak örülve egy-egy gólnak, na, azt különösen élvezte még a kezeit is csapkodta egymáshoz. Már majdnem ment az a tapsikolás, de biztos hamar bele fog jönni. Szeretem, hogy ő is ilyen ügyes, lelkes szurkoló velem, az pedig fontos életünk férfijának, ezért vagyunk itt. Nagyon szeretjük őt és nem hagynánk ki, akkor se, ha ez csak ilyen butaságos meccs. A tétje inkább a túlélés, mintsem más.
Nem igazán kedveltük meg a mellettünk ülő bácsit, szóval fogtuk magunkat és a táskát, aztán leugráltunk jó nyuszikhoz híven az alsóbb részbe, a páholy végébe, a pályához legközelebb eső pontra. Onnan amúgy is minden jobban látszott. Túl jól is, sikerült kiszúrni, hogy mindenek ezek az oroszkák, csak kedvesek nem. Grimaszolva figyeltem az eseményeket, aztán mikor fújtak és mutogattak nagyokat pislogva figyeltük, ahogy nem sokkal mellettünk megjelent egy apu.
- Bocsánat… - préseltem át magunkat egy másik férfi előtt, így elérve a drágához, akinek nem nézett ki valami mesecsodásan az ábrázata. Le is biggyedt a szám, de letettem a stitches hátim, kicipzározva kirángattam belőle a popsitörlőből - mi más lenne kéznél - és a kezébe nyomtam. - Ez majd leszedi a koszt - aztán ügyesen kitoltam picit a csípőm, így a breki kényelmesen csücsült az oldalamon, és a kezeim hasznossá tudtam tenni, hogy a szabad kezén kibontsam a felszerelését. A védőt meg a leráncigált kesztyűt a babás kezembe vettem, aztán a másikról is elkezdtem.
- Azért rendben vagy, Nyuszó? - kérdeztem tőle kicsit aggódva pillantva fel rá, a breki pedig ezt az időd választotta a gügyögve való nagy beszélgetésre az apu felé, akire meregette már a szemeit. Azt észre sem vettem addig, hogy már nyálas volt az egyik nyuszifülem vége, mert korábban azt rágcsizta, most asszem talált mást.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. március 11. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. március 11. 17:46 | Link

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska


Szerencséjére nagyon jól áll a vizsgákkal, mindent sikerült letennie március legelejére, ráadásul eddig mindent kiválóra, úgyhogy bőven megérdemli a családi vakációt a vizsgaidőszak közepén. Vagyis még Domi valamiért nem javította ki a Mágiatörit, biztosan lekötik az ikrek. Viki már csak tudja, hogy mekkora elfoglaltsággal jár két ilyen kis vakarcs nevelése, hiszen egészen kicsi korától kezdve ezt látja. Sőt, már tapasztalja is. Lassan már ott tart, hogy egyezkedik Viviennel, hogy inkább két hétig ő takarítja a macskái alomtálcáját, csak vigye őket magával a kastélyba délutánra többet. Igazából gonosznak érzi magát egy picit emiatt, mert szereti őket, de egyedül is szeretne lenni meg csendet akar. Mert a gyerekek állandóan betörnek a szobájába, játszani akarnak, beszélgetni, hozzányúlnak a dolgaihoz, aztán ez egy pontig tök jó, de utána besokall. Főleg, hogy a szép szó nem használ. Most szerencsére nem őt nyaggatják, mert itt van nekik a dédi meg a papó, ilyenkor nagyon élvezik a figyelmet meg a sok újdonságot, amit a dédszülői ház meg a ritkán látott hegyi kisváros tud nyújtani.
Tök jó, mert Maja is rengeteget van Lewy miatt lengyelben, így többször össze tudtak futni már két tanév között is, hol itt, hol Varsóban, hol random kettő közötti helyen, amit együtt fedeztek fel. Lewynek a közelben volt dolga, így úgy beszélték meg, hogy Maja itt látogatja meg a szőkeséget, aki kibabázhatja magát. Reméli, hogy Klara nem fejlesztette még ki magának a hiszti korszakot és itt egy kicsit nyugi lesz. Látta a kicsi legújabb képeit, nagyon cuki a babalány, gyorsan nő.
Sajnos Lengyelország északabbra van, mint Magyarország, így valamivel hidegebb az idő, mint otthon volt Bogolyfalván, de azért szerencsére nem vészes. Azért persze van rajta sapka, sál, a kezét pedig a zsebébe dugva melegíti, plusz vigyáz a telefonjára. Itt az utcán még nem talált viffit, de örül neki, hogy hónapok után először legalább arra megvan a lehetősége, hogy használni tudja a telefonját. Tuti, hogy egy csomó képet fog lőni Majussal és elő fogja hívatni. Igaz, hogy nem mozog, de legalább közös emlék.
Borzasztóan hiányzik neki a legjobb barátnője a körletből. Örül neki, hogy boldog meg minden, de azért na… icipicit, úgy egészen mélyen féltékeny Lewyre.
Viki izgatottan várja a legdrágábbat meg a kicsi polakot a megbeszélt helyen, a kis hangulatos cukrászda előtt, amit majdnem két éve ketten fedeztek fel. Alig várja, hogy megint ehessen a kókuszos ostyájukból. Ja, és persze a krémesből.
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2018. március 12. 00:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 12. 04:33 | Link


 Varsó


Hamarabb lejöttem, mint a legtöbben várták volna, de az arcom még mindig vérzett és az idegeim is kezdtek az elpattanás határára sodródni, szóval mindenki jobban járt, ha én onnan most leegyensúlyoztam. Sokan furán is néztek a lelátón, hogy miért nem a kispad felé repülök, de azt hiszem, hogy ez nem meglepő. Egy néni még hátrébb is ugrott, mintha attól félt volna, hogy most pedig rá fogok esni. Pedig az egyensúlyom hátrafelé billent nagyon durván, amit még épp időben sikerült korrigálnom. Aztán le is ugrottam a padlóra, mielőtt tényleg kiesek innen hanyatt. Letámasztottam a seprűm és még rá is néztem, nehogy valamelyik is hozzá érjen, mert ma nincs kedvem embert ölni.
- Hagydhagydhagydhagyd! - Ismét kiütött a lengyel akcentus a beszédemen, de nem annyira vészesen. Nem akartam, hogy előszedje a törlőt, de már nála volt, szóval a fogammal lehúztam az egyik kezemről a kesztyűt, majd a szabaddal letöröltem a fölös koszt az arcom egyik feléről. Ahol bekönyökölt a csávó, nem értem hozzá. Még éppen csak hogy elkezdett alvadni, mivel már a menetszél nem húzta szét a sebet. Segített az egyik kezemről lerángatni a védőfelszerelést, mire biccentettem aprót.
- Nem úgy nézek ki? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, de aztán csak eltoltam finoman a kezét, hogy innen már megoldom. Nem akartam a gyerek mellett még ezzel is leterhelni, de egyedül nem tudtam volna leszedni. Klara kicsit gügyögött, mire egy igen halvány, apró félmosolyt megengedtem magamnak. - Idefent minden rendben volt? Ha odaadsz valamit, segítek...
Azzal lerángattam a szabad kezemmel a másik védőcuccot is az alkaromról,
aztán leráztam egy kicsit. Sokkal jobb volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 12. 13:16 | Link

Krisztike

- Ne kímélj.
Jegyzem meg azzal a széles vigyorommal, amiért fizetnek nekem a munkahelyemen. Állítólag olyan vagyok, mint egy gigolo ezzel az ábrázattal, csak jó lenne, ha még egy tizest magamra szednék, mert így most olyan kis vézna vagyok. Hát nem tudom, hogy mások hol élnek, másrészt meg, nem az étvágyam, hanem a genetikám gátol a szélesedésben.
- Óóó… ilyen művészetre képes vagyok ám. Elég sok mindent ki tudok hozni a dologból.
Szerencséje van velem, mivel főzni imádok, és szívesen zaklatom az ismerőseimet is azzal, hogy főztem, egyenek, szóval ez a szülinapi ajándék nekem is ajándék lenne, persze ettől függetlenül nyilván kap valami ajándékot még. Persze nem egy utat, de olyat, aminek örülne. Majd ráállítom Bencét, hogy találja ki, mi lenne az. Ő olyan jó az ilyesmiben.
- Miért, rohanunk valahova?
Kérdezem őszinte csodálkozással, de aztán, mikor azt mondja, menjek, megyek. Elfogadom a kezét, és engedelmesen követem. Egy részem persze maradna itt a félhomályban, míg a másik szeretné tudni, hogy mire számíthat az út végén. Szeretem a meglepetéseket, de mégis olyan gyerek voltam, aki ezer örömmel kutatta ki azokat a bizonyos rejtett ajándékokat, és szövevényes történetek morzsáit. Szerettem mindig felfedezni, és ezt valahogy senki se tudta kiölni belőlem.  
- Izgulsz attól, hogy felöltözök? Azt hiszem, a kapcsolatunk lassan kezd zátonyra futni.
Nem gondolom persze komolyan, de elég furcsán hangozhat kifelé kommunikálva, hogy a nő akivel összekulcsolódnak éppen az ujjaink attól jön lázba, ha én fel vagyok öltözve. Ez eléggé ehh, de hát ha neki így jó, ám legyen.
- És akkor most hogyan? Te kiválasztod a ruhákat, én meg divatbemutatót tartok?
Nem tudom, hogy mik a tervei, én amikor nővel voltam vásárolni, mindig bekészültem játékkal, könyvvel, de most én leszek az, akin a fél ruhatár végigmegy, szóval ez egy merőben új, és szokatlan helyzet lesz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 12. 13:52 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- De… de…. - hebegtem kicsit a tiltakozásra állva vele szemben már a törlőkkel a kezemben, aztán végül hajlandó volt elvenni én meg csak ráztam egyet a brekin, hogy le ne csússzon. Nem úgy nézett ki, mint aki boldog, fájdalommentes és teljesen rendben is van, de én nem akartam erre rosszat szólni. Csak kviddics. Ez jár pofonokkal, színes foltokkal és azzal is, hogy néha az ember utána azzal is megszenved, ha csak egy puszit szeretne. Nem mindig ohanabaráti, láthatóan. DE most szerencsére olyan nagy gond nem volt, szóval én csak igyekeztem rám mosolyogni, aztán húztam még ki törlőt.
- Akkor szorítsd össze a fogad - mondtam neki, aztán ahol nem volt nagyon a seb, csak a vér meg az izzadtság és kosz, ott próbáltam óvatosan letörölgetni neki. Bár nem valami bátran értem hozzá, nem akartam, hogy fájjon neki. A brekike is szerette volna megtapizni aput én meg csak sóhajtva húztam őt közelebb és pusziltam meg, hogy majd mindjárt valahogy. De ő csak motyogta tovább a magáét én meg egészen elvigyorodva kérdezgettem vissza tőle, hogy igen? Tényleg? Meg ami éppen jött, nagyon kis társalgós tudott már lenni, csak még nagyon nem érthető, de semmi baj. Közben nyálzott is rendesen, szóval a koszos törlőket félretéve a rongyikáját is kivettem megtörölni a pofiját és elvettem tőle apu karvédőjének darabját, amit rágókának kezdett használni. Olyan kis erősen szorongatta, hogy nem volt egyszerű.
- Ühhüm. Van egy fura bácsi, aki nem nagyon tudom mit akart, de ezen kívül teljesen - mondtam neki összetömködve a holmikat meg ráfintorogva a táskára a sok kajával, aztán inkább összezártam. A napokban valahogy nem voltam nagy evős és nem is esett jól, így nem erőltettem már.
- Hát nem tudom, elbírok mindent, de lehet, hogy a mininyuszi szeretne költözni tőlem - néztem a törpikére aki a megnevezésre meg a vigyoromra felkacagott és a fejét forgatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 12. 19:05 | Link

Ervinke Ł


Mosolyogva nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy olyan fiú. Ismerem őt már nem is tudom mennyi ideje – tudom, nem olyan rég óta, de az a helyzet, hogy az ilyesmivel mindig bajban vagyok -. Sok mindent tudok már róla, ahogy ő is rólam, látott jó és rossz napokon, ennek ellenére, valahogy én nem gondoltam volna azt, hogy megállna. Nem nézelődni, feltöltődni az itteni kultúrától, hanem azért, hogy nyugalomban legyen velem. VELEM, NYUGALOMBAN. Értjük azt, hogy mi itt a bibi? Na ugye.
Szorítok egy aprót az ujjain, azt hiszem bátorításképpen. Mert én tudom, hogy jó dolog jön, nem kell félni, senki se eszi meg. Persze értem én, hogy nálam sose lehet tudni, de most tényleg bízhat bennem, jót akarok.
– Nem Édes. Azért izgulok, hogy vajon bírni fogok-e magammal, ha meglátlak elegánsan. Mert ezer százalék, hogy úgy is eléggé lehengerlő vagy, szóval.. hmm, érted.. – vigyorogva nézek rá. Nem kell ezt túlragozni, nyilván nem attól jövök izgalomba, ha ruhában látom. De ezt tényleg neki kellene állnom bizonygatni, még ennyi kaland után is? Milyen világ ez?
– Az lesz, hogy az a bájos hölgyemény hoz pár ruhát. Te pedig az öltözőfülkében felpróbálod őket – mutatóujjammal a mellettünk várakozó hölgyre, majd az öltözőfülkére mutatok. Bár szívesen öltöztetném – inkább szabadítanám meg a ruháitól- ez most nem az én terepem. Ám várakozni sem vagyok hajlandó, ezért aztán, amint Ervin eltűnik a próbafülkében, s az eladónő máris másnak szenteli az idejét, én elindulok, hogy megtaláljam a férfit.
– Szívesen segítek ám kibújni belőle – kukkantok be éppen a legjobb pillanatban, mert még az ing nincs begombolva, s szabad rálátást ad a másik felsőtestére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 13. 01:48 | Link


kinézegetünk és pirulunk | március 6. | Zakopane, Lengyelország


Vége van, elhiszi ezt bárki? Nem tudom, nekem is nehezen megy, de így van bizony. Nincs több vizsga, nincs több röpdolgozat, beadandó vagy éppen büntetőmunka az elmaradásért. Nem kell jegyzeteket másolnom és buta, poros és büdi könyveket bújnom. A pálcám eltehetem a fiókba és ezért Lewy sem fog megenni egyelőre én meg boldogan brekizhetek még világ a világ. Ez volt a terv, a szünetre és a vizsgaidőszak maradékára biztosan. Azt hiszem legalább annyira vártam ezt most, mint régen a karácsonyt. Sokat fogunk játszani, csinálok neki színezőt későbbre, festünk valami szépet az apunak, Voltozunk és közben mi leszünk a legeslegnagyobb rajongói is a mi életünk szerelmének. Még a VAV-ot is megírtam, teljesen egyedül, és többnyire ügyesen. Annak még nincs eredménye és izgulok is elég rendesen, azt hiszem nem az számít már, hogy mennyire jó, csak át akarok menni. Azt szeretném, ha meglenne az a papírka, amit mindenki várt tőlem és boldogság meg bárányfelhők.
- Kurczaczek pi…kurczaczek pi…kurczaczek pi… - énekelgettem a hasamon kenguruban csücsülő kicsilányomnak, aki a kezeivel kalimpált séta közben. Nem akartam babakocsizni, bár arról volt szó, hogy most már lassan jó lesz, ha jobban figyelek mennyire pakolgatok meg emelgetem Voltot vagy a pindurinkat. Nem is nehezek, nem értem miről beszélnek. Apucinak muszáj volt ilyen csapatos valamire menni az későbbi meccs előtt, így mi megbeszéltük Ririkével ezt a találkozót, amire oda is topogtunk. Már távolról kiszúrtam a szőkeséget, így integettem neki nagyokat, aztán odalépve kicsit oldalasan, vigyázva Klarara, jól megöleltem és puszit is adtam neki.
- Jaj de jó…. Hogy vagy? Mi újság? - érdeklődtem egyből, ahogy hatalmas vigyorral néztem a lányra. Igazság szerint eléggé hiányzott. Jól megvagyok és sosem volt nagy társasági igényem, de az a pár barátom, aki van igenis nagyon fontos. Most is vannak, szeretem is őket, mint Hannaht, vagy Sebbyt, de azért ők inkább Lewyhez tartoznak azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 13. 02:39 | Link


Varsó


Nem különösebben volt affinitásom a törlőcskékre, leginkább lehet, hogy nem ártott volna, ha összefércel valaki, vagy legalább megnyomkod, hogy nincs-e maradandó károsodásom. Nem szeretném, ha az eddig tökéletesen működő arcberendezésem hirtelen deformálódna. No, thanks.
- De? - kérdeztem, de aztán egy ingerültebb mozdulattal kivettem a kezéből, miután a kesztyűmet sikerült levennem. Nagyjából el is távolítottam a dzsuvát az arcomról, olyan szürkés színe lett a törlőnek, mert az arcbőröm és a por nagyon szeretik egymást. De a sebes oldalhoz leginkább hozzá sem akartam érni.
- Még egy ilyen és a nyakadon fogom! - néztem rá figyelmeztetően, fel is szisszenve, de aztán kifújtam lassan a levegőt. Figyelt, amennyire lehetett, az érezhető volt, ezt a részét értékeltem is... na, de, eleve nem volt róla szó, hogy én erre igényt tartok! - Mióta vagy te a felnőtt kettőnk közül?
A kicsi breki közben folyamatosan nyújtogatta felém a kacsóit, egy kicsit sikerült is a talárt elkapnia, de aztán kicsúszott az ujjai közül, mielőtt még azt is megrághatta volna. Szerettem hallgatni, ahogyan beszélgettek, mert hát, kis gagyogós volt, de legalább attól nem kellett félni, hogy majd nem lesz meg a késztetése rá, hogy megszólaljon. Maja közben megtörölgette a kicsi száját, míg én a lábamról is lefeszegettem a sípcsontomat védő rémálmot.
- Hagyd el, szerintem beszélgetni. Nem akarom, hogy beszélgessen veled! - közöltem teljesen őszintén, még fel is szusszanva, de aztán csak megvontam a vállamat. Fejben vissza kellett állnom a jelenre. Azt mondta, mindent elbír, mire kis mosollyal simítottam végig az állán, de egy hangosabb, majdnem sikkantásra a brekire tereltem a figyelmem. - Na, gyere, Kochanie!
A kezem nyújtottam, hogy átvegyem, ha anyu is akarta, majd szorosan magamhoz vontam. Nyomtam pár puszit a homlokára, csak aztán néztem vissza Majára.
- Merre ültetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 13. 11:10 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Nem akartam kéretlen tanácsokat adni és azt sem, hogy úgy érezze, valamibe bele akarok szólni, egyszerűen segíteni szerettem volna, de minden nagy békében maradna, ha máskor csendben maradnék azt hiszem. Lesütöttem a szemem, aztán csak bámulgattam a lábán lévő felszerelésre végül a mellkasára és csak akkor próbáltam őt jobb belátásra bírni, mikor törölgetni szerettem volna segíteni.
- Milyen? - pislogtam rá nagyokat, aztán amennyire gyorsan és óvatosan lehetett, be is fejeztem a piszkálását egy kisebb sóhajjal. Nyomtam is inkább egy nagy csókot a nyuszis kapucnin át a kislányunk fejére. - Én… én nem. Csak… segíteni szerettem volna.
A lehajtott fejem nem nagyon akartam pár pillanatig visszaemelni rá, de inkább beszélgettem a brekikével és megtörölgettem az ő száját. Tudtam milyen, mikor nem megy úgy egy meccs, vagy beüt valami buta sérülés, vagy szimplán valami feszültség, de nem mindig hagyta, hogy bármit tehessek ez ellen. Nem szeretem, mikor csak vagyok és érzem, hogy neki valami nem jó. Ez nem normális helyzet… mármint nem túl boldog.
- De nagyon furaság volt, meg hiába mentem arrébb, ő is arrébb ült. Akkor jöttünk inkább előre - vontam meg picit a vállam, mert hát nem volt azért tragédia. Innen egyébként is sokkal közelebb volt ő és jobb a kilátás én meg nem fogok beleroskadni, ha tartogatnom kell a picilányunk popsiját. - Átugribugri van? Hm?
A baba láthatóan élvezte, na nem csak a beszélgetést, de azt is, hogy mehet az apuhoz, szóval óvatosan elfordítottam magamtól kifelé, majd a férjecskéhez nyújtottam. Addig fogtam a kis testét meg popsiját, még nem tartotta biztosan, aztán elhúzva a kezeim felvettem a táskám a kezeimbe.
- Ott, a negyedik sorban… - a fura inges néni mellett. De ezt már nem tettem hozzá, csak fogtam, ami hozzánk tartozott a kezeimbe és bevárva őket elindultam volna…de ó! - Ühm… valami kimaradt… - toporogtam előtte kicsit, szépen mosolyogtam de az most nem volt semmi szándékos, ha csak a tényt nem vesszük, hogy én nem kaptam puszit.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. március 13. 11:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 13. 13:11 | Link

Krisztike

- Jó napot. A túsza vagyok, kényszerít, zsarol.
Mondom nagyon komolyan, mire a nő elmosolyodik, sőt, még kuncog is. Már megérte felkelnem, mert egy ismeretlen nőt boldogabbá tettem. Szerintem ez a nekem való szakma. Nők nevettetője.
- Értettem.
Nem ellenkezek nagyon, teljesen felesleges a dráma szerintem, mert most ha annyira nagyon akarom, akkor úgyis kibújhatok a dolog alól, de valójában nem akarok. Utoljára, amikor ténylegesen kiöltöztem, megkértem Claire kezét. Azóta valahogy nem vettem rá magam, hogy teljes pompában díszelegjek, de azt hiszem, itt az ideje letépni azt a bizonyos ragtapaszt. Furcsa érzés kicsit, de ezt nem mondanám ki a világért sem, ez egy régi seb, belső háború, melyet nem akarok senkire sem áthárítani, így most, mint mindig humorral leplezem, ha valami bajom van.
Engedelmesen követem a hölgyet, aki most majd segíteni fog nekem, megmutatja, hogy hol öltözhetek át, és egy pillanattal később már számos összeállítás lóg az oldalán. Azt hittem, legközelebb majd az esküvőmre válogatok ilyesmit, de úgy tűnik a ma esti gyónáshoz is illendő lesz szépen felöltözni. Belépve a fülkébe végigpillantok a készleten, és nem kezdek neki azonnal az átöltözésnek, előbb még legyűröm jó mélyre azt a furcsa érzést, ami elkezdett felkúszni a gyomromban. Tudom, hogy Kriszta megértené az ellenérzésemet a történettel kapcsolatban, de nem akarok lelkizni, nem akarom felemlegetni Claire-t, sem azt, amit ő jelképezett. Félreértés ne essék, én szúrtam el a dolgot. Kell azért most ehhez egy perc, de sikerül visszalendülnöm a kis hülyegyerekbe, aki alapvetően vagyok, és mire Kriszta benyit, már a szokásos vigyorral nézek fel rá.
- Ki? Előbb jussak bele. Azt hiszem ez mellben kicsi. Túlságosan feszül.  
Kihúzva magam nem csak mellkas tájon, de vállban és felkarban is érződik, hogy ez nem a legjobb méret. Hihetetlen, hogy csak mert nem mutogatom, azt hiszik, nincs semmi izmom. Azért az a kevés, ami az évek során rám jött, karban van ám tartva.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 13. 18:51 | Link

Ervinke


Nem viharzom ám be egyből. Bár nagyon kíváncsi vagyok és minden lében kanál, de azért még nézelődőm kint. Igaz vajmi keveset értek én a férfidivathoz, azért csak érzékelem én is, hogy bizony vannak olyan darabok, melyek eléggé merészek és ízléstelenek. Hála az égnek már nem kell ilyen körökben mozognom és  bájolognom, akkor ha valaki egy mustársárga nadrágot vesz fel, melynek a szabása nagyon gáz.
Szóval bebaktatok, s egy picikét sem szégyellem magamat, hiszen láttam már az uraságot ennél kevesebb ruhában is. Meg hát nagyon remélem, hogy nem penderít ki maga mellől. Mekkora koppanás lenne már az.
– Figyelj felőlem nélküle is lehetsz – alsó ajkamat beharapom egy pillanatra, majd ártatlanul vigyorgok rá. Le kell állítanom magam, de a sikátor óta eléggé nehézkesen megy ez. Így meg hogy megvillannak általában jól elrejtett izmai, hát na.. Nő legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni.
– Úúúú – ugrok egyet, tudom, hogy nehéz követni és kiigazodni rajtam, s most a hirtelen jött ötletem is az égből jövő csapás lesz, de elnézve Ervint, látom, hogy mennyire nem akaródzik neki ez az egész. Én pedig jó fej csaj vagyok és kifejezetten nem szeretnék bármi olyasmit ráerőltetni, amihez ne lenne kedve. – Mi lenne, ha nem erőltetném rád ezt az egészet, haneeem – elé pörgök, így a tükör és közé esek. Felpipiskedem magamat, hogy nagyjából egy szinten legyünk – bár ez esélytelen – de egy próbát megér. – Farsangi időszak van, beöltözhetünk és mehetünk úgy is valahova este. Naa?? – szélvészként is funkcionálhatnék. Egyik pillanatban még ezt akarom a másikban azt, de ez csak azért van, mert azt szeretném, ha emlékezetes lenne ez a szülinap, s nem érezné ő magát rosszul. Ő az első, nem én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 13. 22:41 | Link


Varsó


Nem bántani akartam, vagy beszólni neki, egész egyszerűen csak még nem ment le a vérnyomásom. Nem szerettem az ilyen meccseket, nem volt egyszerű velem utána és ezt még én is tudtam magamról. Szomorú, nem? Hagytam, hogy törölgesse az arcom, igaz, nem voltam oda érte.
Arra, hogy milyen, nem feleltem, csak megráztam a fejemet, mert nem fogok magyarázkodni, amúgy sem gondoltam komolyan a dolgot. Na, nem mintha a nyaka harapásával amúgy baja lenne.
- Tudom, nyuszi, nem is mondtam semmi rosszat - ráztam meg a fejemet kicsit, megsimogatva a kicsinyuszi pofiját. Azt hiszem, hogy meg kéne próbálnom viselkedni, mert mintha bántaná kicsit a lelkét a dolog. Tudhatná, hogy ha ilyenkor eh is vagyok, az nem azért van, mert nem szeretem. Sőt.
- Helyes, mert lehetséges, hogy mondjuk megmutattam volna, hova üljön - jegyeztem meg kicsit sötéten, de aztán csak aprót szusszantam, őt, majd a kicsit figyelve, majd megint őt. Aztán meg is egyeztünk abban, hogy a kicsi lány jó helyen lesz az ölemben.
Közben Majus megfordította a kicsilányt és a kezembe adta, aki lelkesen fújt egy nyálbubit, meg ökölbe szorította a mezem egy részét, míg nekinyomta a fejét a mellkasomnak. Már indultam is volna a helyünkre, de aztán megtorpant a nő, én meg olyan zavarodott sárga szörnyisen néztem rá, hogy mi az, ami kimaradt.
- Oh... Oh! - mosolyodtam el ezúttal normálisan, igaz, hogy rendesen fájt, de nyomtam egy apró puszit előbb a homlokára, majd kicsit lejjebb hajoltam, hogy megcsókoljam. - Hello Babygirl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 14. 00:44 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Én sem mondtam, hogy rosszat mondott, hát honnan veszi? Csak olyan, mint máskor, ha nagyon nem baba valami, mint morgó a Hófehérke és a hét törpében. Dünnyögős, nem mosolyog szépen, és ha valami jobbra van bal helyett, az se felel meg neki igazán. A szívecske is kicsit olyan negatív volt, attól meg ki lenne boldog. Legalább, amiben tudok, abban szeretek segíteni, csak ugye ez nem mindig könnyű.
- Másik székre? Azt próbáltam, de nem nagyon akaródzott - mondtam neki szomorúan, aztán csak megvontam a vállam. Elmúlt, túlestünk rajta és a brekimhez se ért hozzá végül, mindenkinek így a mesecsodás. Közben Klaracska hamar kiderült, hogy nem velem ugrizik tovább, szóval nagy puszi után tovább is adtam őt. Meg tudtam érteni, hogy oda meg vissza van az apuért, meg a cuccaiért. Mondjuk éppen utóbbi volt a sláger. Rágókának, nyálfelszívónak és kapaszkodónak. De ki hibáztatná Legalább nem sírdogált most, hogy fáj a szájacskája valahol. Nem lesz vidám, ha tényleg bujkálnak már nagyon a fogai, ez elég szomorú.
- Oh… - ismételtem utána a földre nézve a lábikómmal arrébb lökve valami szemetet, aztán néztem csak fel éppen, mikor közelebb lépett. Nagyon széles vigyorral fogadtam a puszit, aztán a csóknál próbáltam őket átkarolni, amennyire lehetett, de pont jó volt, szóval csak a fejem a breku hátának döntöttem, úgy bújtam oda. - Mi apucink.
Nem ment rögtön, de azért elengedtem és szépen elindultam, nem tudtam, hogy most mit is szeretne, mert a pofijának lehet jobb lett volna helyettünk egy szakértő, hiába örülünk neki nagyon.
- Nem kellene lemenni a pofid miatt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 14. 03:22 | Link


Varsó


Nem tudom, végül magában mire jutott, de az agyam még mindig pörgött, ami nem sokat segített a lehiggadásban, ahogy az sem, hogy hallottam, ahogy anyáznak  egymással a páholytól nem messze a fiúk. Azaz, közösen valaki mással, de majdnem ugyanaz. Maja meg csak segített, nem akartam emiatt morogni, de a sérüléseket rosszul kezelem.
- Utálom az ilyen nyomulósokat - sóhajtottam fel. Nem mintha én nem az lettem volna, de az más, nem húsz év van köztünk, csak nyolc és esetleg nem volt házas sem.
Aztán nem sokkal később Klara a karjaim közé került, én meg szanaszét szerettem, mert hát, az apukája vagyok, ez is a dolgom. Ha már egyszer a csapatkapitányi teendőimből mára alaposan besokalltam és nem voltam hajlandó tovább a pályán maradni. Helyette figyelgettem, ahogyan a mezembe törli a nyálát egy egész kicsit.
- Nem egy boldog ohnak hangzott... - jegyeztem meg, figyelve, ahogy a padlót bámulja. Aztán közelebb léptem, realizálva, hogy mi is lehetett a probléma az imént, nyomtam egy puszit a homlokára, majd az ajkain felejtettem az enyémeket egy pár pillanat erejéig. Kissé esetlenül próbált átkarolni, de lássuk be, sem a breki, sem a póz nem könnyítette meg a dolgát. - Bizony. Csakis.
Aztán felhozta, hogy talán az arcomnak jobb lenne, ha megnézne egy gyógyító, mire felvontam kissé a szemöldököm. A legtöbb mimika nem esett különösebben jól, ez tény.
- Ennyire szarul nézek ki? - érdeklődtem, kissé már majdhogynem kétségbeesett arccal. - Nem fáj vészesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 15. 01:06 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Tudom - sóhajtottam egy picit, nem csak ő nem szereti. Én eleve nem annyira érzem magam jól, mikor idegenek beszélnek hozzám, pláne, ha közel is jönnek, arról nem is ejtve szót, hogy esetleg olyan nyelven teszik, amit éppen csak olyan másfél vagy két éve tanulok. Nehéz, de szeretem is azért. Azt, hogy tudja bárki is, hogy azért vagyok itt és már egy ideje a brekikénk is, hogy apunak mindent is kiszurkoljunk. Mert ez fontos és jó dolog. Meg azt is, hogy ez öröm a drágának, öröm néha a többi szurkolójának is, szóval boldogság van.
- Hát mert… - motyogtam lefelé, nem szeretek azért annyira reklamálni, vagy bármit megjegyezni, de vannak dolgok, amire én is érzékenyebb vagyok. Meg majd úgyis lesz olyan időszak, mikor még inkább, ha hasonló lesz az új minikénkkel is, mint Klaraval volt. De végül sikerült célba érni, mert én minden puszimat is megkaptam, mikor meg elhajolt még egy gyorsat loptam a szájáról, de csak olyan óvatosan, nem tudtam mi fájhat attól a sebtől. Szép nem volt, de nem csöpögött belőle minden most már, szóval csak nem lesz baj. Reméltem.
- Nem azt mondtam, hogy nem nézel ki szépen, nagyon helyes vagy a mindennel is, de jobb, mikor úgy tudod, nem kell fájjon, meg úgy nézne ki olyan rossznak. Nem szeretem, ha bajod van - vontam meg a vállam egész picit, miközben el is fordultam már. A végét csak motyogtam, ahogy átlépkedtem a nénibácsik előtt, akik annyira nem kedvelik a mászkálást. Megálltam az ülőhelyek közti lépcsősoron, hogy akkor mi is legyen.
- De azért fáj? Ha lehet, akkor le is lemegyünk veled, vagy megvárunk itt. Tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 15. 02:17 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Párat bólintottam, nem szoktam azt a részét reklámozni a múltamnak, hogy nekem sem ment minden karikacsapásra. Van, aki azt hiszi, így történt, én pedig vagyok szíves meghagyni őket ebben a hitben.
A helyzetünk nem volt egyszerű, mert Majára megint rájött a nemtanulhatnék és az én helyzetemet sem próbálta megkönnyíteni. Mert ugye nekem kéne megmondani, hogy de, akkor is arra kell fókuszálni. De az ölembe ült és ezt nem igazán tartom fairnek... nem mintha annyira próbáltam volna ellenkezni.
- Hmm... hmm... - Kicsit a nyakának dörgöltem a nózim hegyét, mielőtt finoman a nyakába haraptam volna. Nem is annyira haraptam, inkább csak érintette a fogam, de kicsit fel kellett nevetnem. - Egye fene, lehet róla szó...
Máris sokkal boldogabbnak látszott, mire elégedett dorombolással figyeltem, ahogyan a pálcája után nyúlkált. Nagyon édes volt, szerettem volna, ha egy kicsit jobban örül a dolgainak. Ez is sokkal több volt, mint például, amire apám valaha képes volt.
- Akkor hadd lássam - kuncogtam fel, megsimogattam a derekát finoman, majd az ajkamba haraptam egy egész kicsit. Inkább kivártam, ameddig az emlékre koncentrált, majd a pálcát felemelve megtette a mozdulatot és ismét lekezdődött valami. Nagyon remélem, hogy valami jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 15. 22:11 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Lehet, hogy ez a tanulás dolog majd örökös probléma lesz, az is, hogy ha valaha mégis rászánom magam, hogy papírom is akarjam, hogy legyen a táncról ne csak tapasztalatom és eredményeim, nem fog kevesebbel járni. Mindig abban reménykedtem, ha olyan lesz a cél, amit el is akarok érni, könnyebb lesz a dolgom. De nem az, most sem. Szeretnék haladni, ügyes lenni, jól teljesíteni az utolsó évben és levizsgázni. Azért, mert megígértem anyának, Lewynek és a brekinek is, mikor ketten voltunk itthon. És ezek fontosak, nem szoktam egyiküknek sem csalódást okozni, sosem szeretnék.
- Akkor legyen így - sutyorogtam kicsit megemelve a vállaim és összehúzva magam a nyakam érintésére, aztán csak elvigyorodva fordultam neki háttal és készültem fel, hogy akkor lássuk a medvét. Vagyis hogy ugye ez a mondás, neki mondjuk smacija volt, de ez semmit nem jelent. Lehet nekem valami kis gyík jutott. Mondjuk azok is arik. Vagy breki! Milyen cuki lenne, egy haribo quaxi itt ugrálgatna. Vagy katica. Azok is aranyosak. Mekkora is egy patrónus?
Én igyekeztem, megvolt az ige, a mozdulat, a koncentrálás, szépen gondoltam az ohanás kis részletünkre, még arra is emlékszem mikor a vízbe érve elsőre adott a pindurink hangot. Kifújva a levegőt néztem felfelé a gomolygó szürkeségbe és ott volt valami nagyobb dolog. Meg volt lába. Több is, nem egy, vagy inkább mancs, de olyan össze és vissza volt, mintha nem is akarna maradni, vagy valamit elhagyott volna. Valami még hiányzott. Plöttyetten terült szét a köd, mint a fagyim, mikor elolvad a tálkában és el is tűnt lassacskán. Sóhajtva egyet grimaszoltam háttal a férjecskémnek. Nézegettem kicsit a pálcát, most azért tudtam mosolyogni már. Nem sikerült, de… asszem már majdnem, vagy hasonló. Kicsit azért leszegtem a fejem.
- Nem tudom ez micsoda…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 16. 03:30 | Link


Varsó


Az apró sóhajra felvontam a szemöldökömet, de nem kérdeztem vissza rá, mindenkinek jobb, ha csak elengedjük ezt a témát gyorsan, mielőtt felhúzom magamat még ezen is. Mert ilyenkor bizony könnyebben pöccentem be, jóformán csak egy apró sugallat kellett hozzá, nem is komoly ihlet.
- Hát mert? - kérdeztem kissé kétkedő arccal, de nem tartottam sokáig, mert a homlokom ráncolásával még inkább éreztem a húzódó fájdalmat az arcomban, az meg valahogy nem volt ínyemre. Aztán megkapta azt a bizonyos puszit és így kicsit nekem is jobb volt a lelkivilágom. Szerettem, mikor kijön nekem szurkolni, azért az más érzés volt, mikor tudtam, hogy néz a lelátóról. Illetve, hát, mióta megkapta azt az első bérletet, minden pontot neki ajánlottam... kivéve talán hármat vagy négyet, amit egy másik, egészen különleges nőnek. Aki éppen egy hatalmas nyálfoltot hagyott a mellkasomon.
- Tudom, nyuszi, én is jobb szeretem azt látni, hogy minden rendben veled... veletek - néztem rá, majd a kicsi nyuszira, aki továbbra is a fogzással volt elfoglalva.
Kisasszéztunk nagy nehezen, majd megálltunk a lépcsősoron, ahol Maja megint rám nézett, én meg makacsul Klarara szegeztem a pillantásomat, aki a lengyel címerre szorította rá a kicsi öklöcskéjét.
- Megnyugszol, ha lemegyünk és kapok rá egy sebtapaszt? - kérdeztem felsóhajtva végül, felpillantva rá, de halvány mosollyal. Nem bántásból kérdeztem, csak érdekelt, van-e értelme.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 16. 18:21 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Az volt a helyzet, hogy nálunk senki nem csípi időnként az idegeneket, vagyis én egyáltalán nem és a férjecske sincs sok fajtájúért oda. Érthető is ez és jobb is, ha túllépünk rajta. Kicsit még a babunkat figyeltem, ahogy a lábaival kapálózott már az apu kezei között, aztán meg sikerült rávezetni Lewyt is, mit hiányoltam. Tudom, nem túl szép dolog kéregetni, meg úgy akarni ezt-azt - illetve szerintem nem kedves és jó. De végül csak elmosolyodtam meg még én is adtam neki egy nagyot és sokkal jobb volt, vagy legalábbis én már nem hiányoltam semmit, mindenem itt volt ami fontos és a helyére is került a kirakó.
- De ez szerintem mindig így lesz. Mármint… tudod, hogy nem azért mondom, hogy rossz legyen, szeretem, hogy ilyen elszánt vagy és ilyen jó, abban, amit csinálsz, csak nem mindig szép a vége - biggyesztettem e az ajkam utalva a nagyobb sérülésekre inkább. Furcsa volt, mert persze nagyon aggódom és izgulok, de nem olyan szinten, mint ahogy anya meg Levendula ki vannak ezen akadva. Én drukkolok neki és szorítok, hogy jól teljesítsenek, hogy győzzenek, mert akkor nagy boldogság van. Az mindig jó. Nem akarnám, hogy ezt abbahagyja csak úgy, sose kérném azt se, hogy ne mert túl veszélyes, csak nehéz mosolyogni a sebeire.
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem, nem szoktam hazudni. Aztán közelebb lépve kihúztam a kezem a nyuszis zsebből, visszatettem a kapucnim a fejemre és az ujjaimmal a szabadabb kézfejét piszkáltam még meg nem sikerült kicsit bénácskán fogni, aztán már minden rendben volt.
- Nézzük végig, aztán meglátjuk. De te ülsz a furi néni mellé… Hányingerem van a parfümjétől, nagyon nem jó illatú... de nem akartam őt bántani ezért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 16. 20:25 | Link


Varsó


Szerencsénk volt, hogy megtaláltuk egymást. Mert ugye nekem az egyik nagy problémám a kapcsolatokkal az volt, hogy mindegyik talált valamit, amit megváltoztatott volna rajtam. Ameddig kisebb dolog volt, még belefért, de mikor már olyanok, mint hogy miért nem vagyok otthon többet, miért nem adom oda csak úgy a bankkártyám vagy miért nem hagyom abba a kviddicset, komolyan fel tudtam magam rántani.
- Igen, tudom, mert nem arra figyelek, hogy a vége milyen. Hanem, hogy míg tart, csodás legyen - kacsintottam rá, halvány mosollyal, mert ez nem csak a kviddicsre volt igaz, hanem leginkább minden másra is. De most a vége sem volt rossz, mert azóta, hogy lejöttem, tartották stabilan az állást, ami nem rossz teljesítmény tőlük. Igaz, nem volt az olyan régen, de minden perc számít.
- Szomorú, nem tudom mit szeretnél akkor - ráztam meg a fejemet, lebiggyesztve az ajkam kicsit, majd hagytam, hogy a kacsójával az enyém után kotorjon egy kicsit. - Viszont nagyon szexi nyuszi vagy, mondtam már?
Azzal a néni felé sandítottam, aki annyira nem volt szimpatikus az asszonykának. Nekem sem különösebben, most éppen az előtte ülő mobiljába próbált belenézni, ahelyett, hogy a meccset figyelte volna. Buta, nem is értem, akkor minek jön ki ide egyáltalán...
- Mindenképp, nem szeretném, ha rámdobnád a taccsot, szívecske - ráztam meg a fejemet, majd befelé kezdtem oldalazni, amin csak addig húzták a szájukat, míg nem látták, hogy amúgy ki vagyok. Utána rögtön mosolygás meg nevetgélés volt. Visszapillantottam rá még, majd intettem a fejemmel,
hogy tessen jönni és a mininőmmel az ölemben lecsücsültem a néni mellé.
- Amúgy az én nyúl pulcsim hol van? Kilógok az összképből, nagyon szomorú. - A néni pedig kétség kívül kellemetlen illatokat árasztott. Mint egy francia bordély. Nem mintha tudnám, az milyen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 16. 20:51 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Nagyobb volt rajta a nyomás, mert nem szeretett nekem csalódást okozni, de azt hiszem, nem igen esett le neki, hogy nekem ő sosem szokott semmiben ilyet okozni. Egyetlen egyszer éreztem úgy, hogy nem ezt vártam, a negatív értelemben, az pedig a szilveszter volt, még anno. Az sem feltétlenül az ő hibája volt, mind a ketten hülyén viselkedtünk.
- Legyen - vigyorodtam el kissé, mielőtt még elhajoltam volna, hogy hagyjam békében a dolgait intézni. A pálcája hamar megint kézbe került és azt hiszem, hogy most mintha még koncentrált is volna.
Mert hogy ezúttal nem olyan volt, mint egy elromlott füstgép, sokkal inkább emlékeztetett már egy patrónusra. Persze, még nem volt tökéletes, csak alakulgatott a formája, látni lehetett kettő lábát is, ami mancsban végződött, de felőlem ugyanannyira lehetett tapír, mint örvöstatu vagy esetleg mosómedve. Jó, azért annál lényegesen nagyobb volt.
- Valami mancsos. Úgyhogy valami már egész biztosan és elindulni ennyi is elég. Ügyes voltál, kicsilány - nyomtam puszit a nyakára, kicsit átkarolva a derekát, de aztán összeszedtem magam és feltápászkodtam kinyújtózkodva. - Sikerült minden mást átvenni? Vagy segítsek még valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 17. 02:51 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Kellett pár nagyobb levegő, hogy összekapjam magam. A pálcámmal nálam készültem fel, hogy na akkor essek túl rajta, bár tudtam, hogy ez rossz hozzáállás. Igyekeztem minden mást most elfelejteni, még láttam, ahogy a brekike lassan kevésbé kalimpál és egész szuszogósan pislog felénk. Lassan neki jön a szundi, hosszú napja volt. Elmosolyodva fordultam magam elé a fehér szőnyegbe bámulva aztán a tekintetem felemelve nyújtottam ki a pálcám. És bumm. Nem volt nagy dolog, nem tartott sokáig, de olyan állat alakja volt. Állítólag van, aminek semmilyen nincs, szóval ez már haladás. A mancsokba feledkeztem kicsit mert a patából lettekkel találkoztam már, de ennek most olyan picit más volt, de talán macis. Vagy valami nagy kutyás, esetleg… minek van ilyen nagyobbacska talpija?
- Uhhum, de ez még sokat nem mond gondolom… még mindig nem jó neki - szűrtem le végül a lényeget, aztán kicsit piszkálva a szőnyeget folytattam - de már itt volt a feneke, vagy micsodája. Az elég jó?
Nem tudom milyen választ vártam, talán csak megerősítést, hogy az emlékkel jófelé kerestem. De el voltam fáradva, testileg nem, lefutom a maratont is ha kell, de a buksim már nem érezte jónak a tanulósdit. Megigazgattam a rövidnacim, aztán térdelve a brekihez kúsztam és homlokon csókoltam, már félig aluszikált, aztán keltem csak fel. Apucihoz léptem letéve a dolgaim előbb az asztalra, aztán a derekát átkarolva néztem felfelé rá hozzábújva.
- Hááát… ilyet már nem tanulnék, de izgibbet szívesen - azaz semmit, ami suli, de bármit, ami meg jó, vagy csak szerethetem közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. március 17. 12:58 | Link

Kriszta

- Hát ha csak ez a méret van, akkor úgy fogok kinézni, mintha egy naptárfotózáson lennék.
Lehet mondjuk, hogy ebből kellene élnem, de azért az egy kicsit bántó, hogy éppen ekkorát bírt hozni a nő. Amikor mondtam a méretemet, csak elmosolyodott, pedig - bár nem látszik feltétlenül -, igényelem azt a francos méretet. Aztán meg lehet azért tettem, mert jól meg akart magának nézni ő is. Igen, inkább szeretnék erre gondolni.
- Jelmezben? Na az meg alul eléggé necces.
Mivel látott már valóban kevesebb ruha nélkül, pontosan tudhatja, hogy milyen hihetetlenül kegyes volt hozzám az univerzum, amikor legyártottak. Azt hiszem, ezzel kívánt kárpótolni a sanyarú gyerekkorom miatt.
- Akár, ötvözhetnénk a kettőt. Várj egy pillanatot.
Kisétálva, könnyedén lépek oda az eladóhoz, nem zavarva, hogy látja a felsőtestem. Érdekel, hogy vajon azért csinálta-e a kisebb méretet, hogy megnézhessen, és a tekintetéből úgy látom, hogy ez a helyzet, meg azt is, hogy ilyet nem nagyon szoktak csinálni az ide járó emberek. Zavart arccal keres nekem egy hozzám illő méretet és ezzel elégedetten sétálok vissza.
- Imádnak a nők.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, miközben az előbbit le, a másikat meg felhúzom. Végre rendes méret, ami valóban jól is áll. Eligazgatom magamon, majd a mellényt, és az öltönyt is felveszem.
- Lehetnék akár ügynök, vagy szuperhős. Ha lenne egy hosszú köpenyem meg cilinderem, akkor akár bűvész is. A muglik úgysem tudnak semmit a világunkról. Te meg egy miniben lehetnél a szexi segédem.
Nekem tetszik az elképzelés, de azért neki is bele kellene mennie. Mondjuk ha lenne egy hosszú, vastag köpenyem, akkor nem kellene az öltönykabát, elég lenne a mellény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2018. március 17. 20:24 | Link


#apanda | München | 14. Februar


Maja és a picibaba úgy fészkelődtek, hogy meg tudják vakargászni a kutyákat, aminek a tappancsosok nagyon örültek. Miért ne tették volna? Dolfi is nagyon szerette a figyelmet, a nagy fehérről nem is beszélve, aki jóformán az első gyerekük volt, viselkedésre is. A sáros lábával nagyon szívesen húzott csíkokat a betonra, gondolom anyutól tanulta.
- Szerintem már neki is feltűnt, hogy valami nem oké, azért morgott veled. Maxi is folyton piszkálja, hogy sose küld a csoportba képet a lányokról, akiket összeszed és biztos nem is szed. - Nem akartam ebben az egészben állást foglalni, mert egyrészt nagyon idegesített a felállás, olyan deja vum volt tőle, másrészt meg nekem sem segített, hogy folyamatosan szívattak vele. Ezért inkább nem másztam bele.
Azt hiszem, tényleg szerették volna ők ezt a második gyereket, ez meg tök jó érzés lehet, mármint, örülök neki, hogy ennyire megtalálták a közös hangot és boldogság van náluk.
- Persze, értem én. Tudod, mondtam, hogy hívj, ha bármi van. Itt is vagyok. - Nem mintha ezzel bármit bizonyítanom kéne, de Maja legalább annyira volt a barátom, mint Lewy vagy Maxi. Aztán odaadta nekem az igen-nemes pálcikát, meg a nyuszisat is, amiket kicsit fixíroztam, mielőtt visszanéztem volna rá.
- Jó - bólintottam, hagyva, hogy kicsit közelebb csússzon, aztán a csipogásig nem is igen mondtam semmit. Nem rajtam volt most a hangsúly, nem amiatt jöttem. Két apró pííp, aztán a kijelzőre néztem és elmosolyodtam.
- Van. Pozitív. - A második szónál már gyakorlatilag fülig ért a szám és ezzel egy időben állítottam a telefonom repülő üzemmódba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 17. 23:43 | Link

Fanni
Alassio, Olaszország

 Épphogy felkelt a Nap, kipattant a szemem. Tudtam, hogy anyáék korán elmentek, azért le tudok menni a partra. Végre szerezhetek beszélgetőpartnert... Olyan egyedül vagyok. A holmikat még tegnap bepakoltam, így gyorsabban fog menni az indulás. Reggeli és ruhaválogatás után végre sikerült kitaszigálnom a biciklim a lépcsőházból és már suhantam is a tanár felé.
-Buon Giorno!- köszöntem pár ismerős arcnak, talán a szomszédok voltak. Végre kiértem a sétányhoz és ráhajtottam a mólóra. Ilyenkor éri meg kimenni egyedül, mert nem tűz a nap és nincs annyi Turi. Így hívják mifelénk a turistákat, ha nem akarják, hogy tudjanak arról, róluk folyik a diskurzus.
 Végre leraktam a bringám és lementem a móló alatti partszakaszra. Elég nagy volt és nem sokan jártak arra, csak pár futó rohant el arra minden alkalommal, mikor kimentem. Hmm... Még nincs sor, most kéne fagyit venni! Oda is álltam a bódéhoz egy szál fürdőruhában. Kezdett nagyon meleg lenni, ezért örültem, hogy egy ember áll ott rajtam kívül.
-Uno gelato al cioccolato, prego!- mondtam, mert rám került a sor. Amíg megkaptam, még gyönyörködtem pár másodpercet a tengerben, ami csak akkor kezdett elhatárolódni a kék égről.
 Megkaptam, fizettem, aztán hirtelen elhaladt mellettem egy nagyon jóképű srác. Görkorcsolyával volt, tudtam, hogy ő az én emberem. Csak sajnos akkora hévvel fordultam utána, hogy sikeresen elestem a tengelyemben. Nagyon kellemetlennek éreztem, mert ilyen még a férfiak sem csinálnak, ha meglátnak modellt. Ugye nem látták olyan sokan... De naiv vagyok, persze hogy az egész város látta...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondják, az őszinteség a szadizmus egyik formája.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 18. 00:46 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


A kicsilány egyre inaktívabb volt, gondolom szeretett volna már szundizni egy sort, így nem is nagyon bizergáltam, helyette Majára koncentráltam erősen, hogy mit is készül itt produkálni. Sokkal jobban sikerült neki, mint az előző próbálkozások, mert már pár pillanatig egészen állat alakja volt, csak utána plöttyedt vissza masszába, mint a napon hagyott fagyi. Ez pedig kiindulásnak bőven elég, mutatta, hogy bizony lehetne sokkal rosszabb is.
- Hát, nem igazán, nem vagyok egy nagy magizoológus, akkor lehet, hogy tudtam volna ennyiből, de nekem a medve is angol telivér volt, látod... - böktem az állammal a pálca irányába, aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy engedje el, nem én leszek a megváltó, aki random csettintésre megmondja, hogy mit alkotott. - Az már nem rossz, ahhoz képest, hogy mennyit gyakoroltunk, egészen jó.
Még odébb mászott, adni a kislányunknak egy nagy puszit, aki egyre laposabbakat pislogott, meg már nem is igazán emelgette magát, csak figyelt felénk. Aztán Majus átkarolta a derekam, én meg halványan elmosolyodva simítottam végig a karján.
- Tudok mutatni egy-két dolgot, ha érdekel... - vigyorodtam el, kissé a nyelvem hegyére harapva, még fel is kuncogtam. Aztán nyomtam egy csókot a homlokára. - Bevigyem aludni a pöttömöt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. március 18. 02:28 | Link

Kaela Florencia - Alassio, Olaszország

Előbb kelek, minthogy a nap első sugara megjelenne, pedig egyébként nem vagyok egy korán ébredő típus. Most mégis egy vázlatfüzettel a hónom alatt, rövid farmerem zsebébe rejtett szénceruzákkal indulok el a partra. A homokhoz érve kezembe veszem a papucsaimat, hagyom, hogy a szemcsék, majd a még jéghidegnek érzett hullámok is körbevegyék az ujjaimat.
A parton sétálok el a nyaralótól a központig, majd keresek magamnak egy megfelelőnek tűnő helyet, hogy aztán kis vázlatokat rajzolgassak emberekről, helyzetekről, tárgyakról. Könnyen és gyorsan megy az alkotás, nem zavar meg semmi. Az olasz nyelv egy ismeretlen dallammá áll bennem össze, finoman rezdülök rá, hagyom, hogy átjárjon, elbűvöljön.
Egy olyan pofára esés ránt vissza a földre a többi halandó közé, amilyeneket én szoktam produkálni jobb napjaimon. Egészen addig a lány ruháját, alakját próbáltam megörökíteni, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy eltűnt.
Bár a nyelvet nem értem, hónom alá kapom a füzetet, a széndarabot újfent zsebre csúsztatom, majd felpattanva a padról, amin addig terpeszkedtem, mellé lépek, és a kezem nyújtom, hogy felsegítsem. Remélem, hogy a nyelvismeret hiányát egy kedves mosollyal és a gesztussal sikerül ellepleznem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 18. 04:22 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Nem volt egyszerű a kviddics, és biztos azt mondanák, hogy a kviddicses családoké sem, pedig valahol nagyon az. Mi itt vagyunk őt támogatni, ő meg cserébe megmutatja, hogy ez számított is valamicskét. Ennél több nem igazán kell. Ha csak úgy dolgozna valahol, azért is lehetne aggódni. Eltalálja egy átok, elüti az autó….vagy bármi. Nekem ne mondják, hogy ez az egyetlen veszélyes része egy életnek.
- Szeretlek - pillantottam fel rá széles mosollyal, mai nem csak a mondandójának szólt. Az a kacsintás mindig is nagyon olyan volt, amibe egy pillanat alatt bele tud remegni a lábikó, mint a nagy puszikba is. Szeretem őket, meg a brekinket is. Közben kipillantottam a pályára is, úgy tűnt, még mindig verekedős a kedve a vendégeiknek, de legalább jól állt minden. Még a kacsóm is majdnem az övében.
- Hihi… neeem - közöltem halkan kacarászva, hogy végül vonulva velük azt is kifejtsem, miért is kerültünk le a korláthoz a beszélő, taperoló bácsin túl. De azt hiszem megértette, hogy nem annyira vagyok jól attól, amit a néni áraszt magából, lehet amúgy se lennék, de most nyugodtan mondhatom, hogy az a baj, és ettől görcsölget a pocim is. Nem tetszett az érzés és nem is volt megnyugtató.
- Én nem is szeretném, rendben leszek… nem olyan sokára - tettem hozzá, de csak a lábam elé figyeltem, még a sorba kerültünk, ahol, ha rá nem is, rám nagyon nem néztek kedvesen, mikor együtt jártam az ohanacsomagunkkal. De aztán csak lecsücsültünk.
- Itt van a táskámban az is, nem tudtam szeretnéd-e, vagy szabad-e, de azért eltettem - mondtam neki, aztán csak átbújtattam a kezem a karja és az oldala között, majd magamhoz ölelve a vállának dőltem. Általában ő fent repdes, így elég ritka volt ez, pedig eléggé nagyon jó. A picuri közben nyálban tocsis lett, szóval a szabad kezemmel előhúztam a rongyikáját és megtörölgettem, közben persze csak ráhamizott az ujjamra is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 18. 08:46 | Link

Fanni
Alassio, Olaszország


 Teljesen piros lett az arcom. Nagy vörösségemben egy kezet véltem felfedezni, ami csak arra várt, hogy felsegíthessen. Biztos, hogy Turi! A helyiek csak nevetnének rajtam. Mondjuk nevetnek is...-fordítottam el a fejemet, hogy azért az arcot is lássam. Egy gyönyörű fiatal lány állt előttem. Vonásai arra engedték következtetni, hogy északabból jött, talán az Alpokon túlról. Haja csak úgy csillogott a napfényben, ami hirtelen túl világosnak tűnt. De még mindig égett az arcom, amiért ekkorát zakóztam. Pár arc rémlett, hogy már láttam erre felé. A fagyisra néztem, aki sajnálkozva konstatálta, hogy ekkora esés után adhat nekem egy új fagyit. Jóban voltam vele, szóval csak mosolygott egyet az ügyetlenségemen és nyújtotta már a másik fagyit. De ahhoz valahogy fel kellett állnom. És csak egy lehetőség volt arra, hogy ne egyedül vergődjek, mint egy bálna a parton. Vissza is fordultam, hogy az idegent jobban szemügyre vegyem.
 Pár széndarabot láttam kikandikálni a zsebéből. Áh, szóval művész!- gondoltam, de csak nem vettem rá magam, hogy megragadjam a kezét. Csak néztem rá, és próbáltam a nézéséből, meg az arcából kifűrkészni, vajon beszéli-e a nyelvemet. Végül is nem olyan elterjedt az olasz, de angolul biztos tud!
-Grazie!-mondtam végül, a magamban lefolytatott érvelő vita után és elkaptam a kinyújtott kezét.
Utoljára módosította:Kaela Florencia, 2018. március 25. 12:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondják, az őszinteség a szadizmus egyik formája.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 18. 11:52 | Link

Ervin


Szemeimet az égre emelem. Persze, hogy imádják, hiszen a kisfiú külső mellé, van egy csibészes mosolya, amit mindig a legmegfelelőbb módon tud használni. Tapasztaltam, könnyű a csapdájába beleesni. Halkan nevetni kezdek. Abszolút el tudom képzelni ezt a képet, még van is ehhez a „jellmezhez” ruhám, s ha ő így kívánja, bizony fel is fogom venni. Az mellékes, hogy így is, úgyis látott volna benne..
– Legyen – lépek közelebb hozzá és nyomok az arcára egy puszit. – Te szülinapod, azt csinálunk, amit te szeretnél – mosolyogva nézek fel rá. Elég önző dolog lenne ráerőltetni a saját akaratomat. Elvégre már az is az én ötletem volt, hogy ruccanjunk ki, miféle ember lennék, ha még a továbbiakban is én szeretnék dirigálni?
– Jól áll ez a hacuka, eddig is tudtam, hogy jól nézel ki, de hát így… – nem fejezem be, elharapom a mondatom végét, s lépek egyet hátrább, hogy az összképet még jobban láthassam. Tudom, hogy nem a ruha teszi az embert, de igenis vannak olyan személyek, akiknek kifejezetten jól áll, ha elegánsabbak. Ervin nyilván ezek közé tartozik. – Itt is hagylak inkább, mielőtt olyat lépek, amit itt nem illik – nevetek fel újra. Bizony, én simán eljutnék arra a terepre, ahová ő szeretett volna a sikátorban. Nem nagyon zavarnának a következmények.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek