A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715076#post715076][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 01:07[/b][/url]

Sokkal jobb volt erre hazajönni, mint anno az üres lakásra. Míg Maja hozzám nem költözött, igazából fel sem tűnt, hogy mennyire más, ha az emberrel ott van valaki. Jó, más kérdés, hogy ezért még mindig nem vagyok megdicsérve, szerintem Veszna utált, amiért ilyen hamar az egész addigi életét dobozokba rakattam vele.
- Igen? Mennyire nagyon? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, azon a bizonyos hangon, ami mindig előjött, mikor éppen nagyon volt rám figyelve. Olyan önelégült, kissé, de attól még teljesen elégedett a helyzettel. Mikor közelebb jött, begyűjtöttem mindenkitől a kötelező puszimat, csak aztán foglalkoztam bármi mással.
- Lehetett volna nagyobb, de nincs kedvem a kádban tartani, váza hiányában - közöltem szórakozottan, még mindig az arcát figyelve, mert imádtam, mikor valamiért lelkesedett. Kicsit kipirult, néha még az ajkába is harapott és a hangja is mindig feljebb csúszott ilyenkor. Csak gyönyörű volt. A kicsi közben letépett ugyan egy szirmot és erősen figyelte, ahogyan a földre zuhan, Volt még meg is szaglászta, de aztán nem lett belőle semmi komolyabb.
- Sok vizet tegyél alá, annyit iszik, mint egy teve! - nevettem fel kicsit, miközben az ölembe fogtam a kicsilányt, újabb csókot nyomva a homlokára. - Menj csak, megvárunk itt a hercegnővel. Ugye, kicsim?
Finoman megcirógattam Klara arcát, beljebb sétálva a nappaliba és odanyújtottam a pici plüss elefántot, amit még az edzőtábor ideje alatt vettem neki.
- Boldog Valentin napot, csöpp. Tatuś cię kocha. - ringattam kicsit, széles mosollyal figyelve az arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715077#post715077][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 01:53[/b][/url]

Egészen kezdtem megszokni, hogy mindig történik itthon valami, hogy Volttal és a brekikével sosem unalmas az élet és még apuci is siet hozzánk haza. Falán az elején picit féltem, hogy menni fog-e, nem leszek-e nagyon béna, buta anyukája ennek a babukának, vagy tényleg csodamesés ohana leszünk-e. Azt hiszem ma már majdnem mindenre tudom a jó választ.
- Ennyire. Nagyon. Nagyon. Nagyon -   mondtam, hogy aztán szavanként csókokat adjak az ajkaira. Észrevettem, hogy a picilányunk is elvigyorodott, úgy bújt a nyakamba. Mostanában gyakran csinálta, ha hallott minket vagy puszi volt, azt hiszem szórakoztatta. - Hát akkor hol pancsiznánk? - kérdeztem értetlenül, ahogy a buksim is oldalra billentettem kissé. Inkább megcsodáltam, Klarahoz képest csak szemmel a rózsákat, hogy aztán nagyon vigyorgósan megejtsük a cserét is. Még megsimogattam a leányzó hátát, s csak aztán mentem tevét itatni. Az az egy szirmocska nem hiányzott, így is nagyon gyönyörű volt a csokor, és az enyém, Lewytől, mert mindig szeret én meg imádom őt.
Hamar leltem egy vázát az egyik konyhaszekrényben, amit felengedve vízzel, szépen a pult közepére tettem, majd beleállítottam a csokrot. Még megigazgattam, hogy minden rendben legyen, nem hiányzik egy baleset, aztán vonultam vissza a nappaliba rendbeszedve a combomról lecsuszizott zoknit és a piros dobozt is magamhoz vettem közben.
- Itt is vagyok, a virág már biztosan szépséges marad - mondtam nekik, hogy aztán a földre csücsüljek, Klara lefelé matató kezeit megsimizve, és a kezébe csúsztattam a lapot, hogy apunak adhassa.
- Ha egy picit leteszed a plüssmennyországba, akkor odaadom a rendes ajándékod is - vigyorodtam el szélesen, hogy aztán izgatotan húzkodjam a szoknyám szélét. Biztos voltam benne, hogy a szokottnál is jobban akartam már haladni és ez feltűnő, de nem zavart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715079#post715079][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 02:55[/b][/url]

Halkan fel is kuncogtam a csókokra, de aztán csak megcirógattam az arcát kicsit. Klara közben lelkesen rejtőzött el a nyakába, amit nem igen tudtam mire vélni, bár nem ez volt az első alkalom, hogy csinálta.
- Nem tudom, nehéz lenne, éppen ezért nem is hoztam olyat. Ez csak 51 szál - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy teljesen átlagos szám lenne. Magamhoz képest nem is estem túlzásokba, kapott már majdnem háromszor ekkorát is, csak az... régebben volt.
Hamar le is folytattuk a cserét és ameddig ő elment vázát keresni, én addig elbabázgattam a csodálatos kislányunkkal. Kissé bebandzsított rám, majd a hajamba markolt és egy nagy tincset abból szeretett volna megkóstolni. Kissé előre billentettem a fejemet, így még piszkálgathatta is, meg össze is nyálazta kicsit, miközben lecsücsültem vele, a lábaim szétdobva és a plüsskupacot vettem alaposabban szemügyre. Aztán odaadtam neki a kiselefántot, ami le is foglalta, annyira nem nézegette már a tsumokat.
- Helyes, szeretem a szép virágokat - jegyeztem meg szórakozottan, még egy kicsit gügyögve a kicsilánynak. Klara aztán egy lapot tolt az arcomba, amit valószínűleg Majus adhatott oda neki míg én nem figyeltem. Kivettem a kezéből, majd halkan nevetgélve olvastam el. - Hát ez igazán izgalmas.
Nem igazán értettem, hová ez a nagy sietség, kissé kérdőn is pillantottam fel rá, igaz a fejem nem emeltem fel, csak a pillantásomat rá. Erre szokták mondani, hogy nyugtalanító.
- Én is hoztam ám neked valamit... - nyúltam a zsebembe a kis dobozka után, amiben a kis függők voltak. Egy apró K, egy L, illetve egy kicsi Volt. Azt felé nyújtottam a szabad kezemmel, majd lepakoltam az éppen elefántot lelkesen kóstoló kislányunkat. - Akkor megkapom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715081#post715081][b]Sebastian Sieger - 2018.02.26. 05:23[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Aranyosak voltak a fiúk is, ahogyan együtt játszottak, meg a keresztlányom is olyan volt, hogy menten hozom a zsírkrétát és glóriát rajzolok neki. De Maja figyelmeztetett, hogy nem szabad játékokon osztozniuk, ez pedig alapvetően egy elég szomorú hír. De így a helyes, mert nem hiányzik, hogy a picitotyogós beteg legyen, vagy Volt megegyen valami olyat, amit nem szabadott volna.
- Képzelem! - a szemem előtt meg már pörögtek is le a rémképek, ahogyan a baba pakol ki egy ACME feliratú dobozból, miközben a kutya egy plüssel rohan, azt ordibálva, bip-bip. Ijesztően hatott rám még az elképzelés is, így inkább határozottan bámultam a babára.
Hallottam, hogy Maja a fürdőben zörög, de nem akartam siettetni, ha akar, majd úgyis jönni fog. Ez a pillanat pedig akkor következett be, hogy a kislány első jajszava felhallatszott, mert nem rághatta ő is a plüssrépát.
- Akkor csalódott lenne és ezért te is. Gondolom erre akartunk kilyukadni... - fejeztem be a gondolatmenetet az én elképzeléseim szerint. Mert nagyon édesen tudtak dolgoknak együtt örülni, de Lewy igen könnyen el is keseredik. Olyankor meg olyan nyomorult és vigasztalhatatlan napokig, a kajáját is csak piszkálgatni szokta, aztán akkor Helmut üvölt vele. Mert ugye a kalóriadeficit nem olyasmi, amit bárki kondija támogat a csapaton belül.
Volt az ölembe ült, míg Maja a kislánnyal táncikált nagy lelkesen, meg egyezkedtek, hogy hoz neki olyan kis fura állatokat és minden jó lesz.
- Én is szeretlek, nagy melák - ölelgettem meg lelkesen, de aztán odébb toltam a fejét, mert a szőrtengertől nem kaptam rendesen levegőt. - Nekik is van kutyájuk, nem? Vagy rosszul tudom? Volt ilyen ábrád asszem, azon mintha ki lett volna pipálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715089#post715089][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 14:27[/b][/url]

Csak 51 szál. Nagyokat pislogtam rá, na nem mintha meglepett volna, hogy ha ő nagyon szeretne valamit adni, akkor azt nem kicsiben teszi, de korábban történt ilyen - lehet kicsit pityergős is volt, mikor azt a rengeteg sokat hozta haza nekem, még kicsit több, mint két évvel ezelőtt. Az akkor beterítette az egész asztalt a nappaliban, még anya kedvenc kis cserepesét is el kellett onnan költöztessem. Minden egyes nap nézte, mikor otthon voltam akkor meg rám és nagyon illetlen és fura kérdései voltak. Mostanra már csak örül nekünk, bár lehet ettől még benne van, hogy minden korai szerinte. Csak megráztam kicsit magamnak a fejem, ahogy vázába pakoltam a rózsacsokrot, még meg is szaglásztam kicsit, csak utána indultam vissza a karamellás dobozzal.
- Én is, mindegyikőnk is - javítottam magam, hogy aztán a lapot a pindurikán keresztül eljuttassam hozzá és némileg türelmetlenül kérjek egy olyan minike kis figyelmet. Csak fontos volt, szerette volna, ha tudja, amit mi már tudunk, ami majdnem teljesen biztos és valami jó. Akkor is, ha holnaptól undi napok jönnek és vizsgáznom kell menni. Elvigyorodtam a kijelentésre, mikor megnézte mi van ráírva, aztán megsimiztam a lábát.
- Nagyon szeretlek - motyogtam inkább, mert éppen a szám rágcsálta lesütve a szemem. Nem úgy nézett rám, mint aki túl sok jót vár, vagyis ez például olyankor jött elő, mikor kiderült, hogy elfelejtettem tanulni, beadni egy házit, eldugdostam a pálcám gyakorlás helyet… szóval nem túl dicséretes cselekedeteknél.
- Ó, de… már van virág. Köszönöm - néztem picit zavartan, mármint ez fura volt máig. Én hozzászoktam, hogy mindig annyi dolgot akarok adni, hogy nem tudok dönteni, ezért mindent is odaadok. De az a virág tényleg nagy, csodaszép és pont elég, amúgy is, egy ajándékot már adott, éppen ott nevetgélt előtte, egy másik pedig… hát. Elvettem a dobozkát, de még előtte elhúztam a szívecskétől a tasakot és felé toltam. Klarat meg ügyesen az ölembe húztam ölelgetni kicsit és hagytam, hogy a kis dobozkát megnézze, amit kaptam. Én közben nagyon mosolyogtam és csak néztem a férjecske kékjeibe.
- Bontsd ki…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715098#post715098][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 15:10[/b][/url]

Még mindig nagyon nagy szemeket tudott rám mereszteni, mire alpakka fejet vágtam. Megszokhatta volna már, hogy ha én szeretem őt, akkor nagyon teszem és nem sajnálom rá a pénzem. Annyi hülyeségre megy el, éppen attól sajnálnám, aki a legfontosabb az életemben? Ugyan már. Maja el is sietett, hogy a virágot vízbe tegye, mi meg addig a hercegnőmmel szórakoztunk kicsit. Szerettem vele lenni, legyen szó akármiről is. Játék, meseolvasás, fürdetés vagy csak altatás, minden is tökéletes volt, ameddig az én karomban van és nem mondjuk a nagyszülőkében.
- Azt látom, majd jövőre hozok Klaranak is - mondtam, csókot nyomva a feje tetejére, kicsit hagyva, hogy a szabad kezével az enyémet szorongassa. Maja egészen türelmetlen volt a figyelmemet illetően, ez pedig akárhogy is próbáltam volna leplezni, nagyon is tetszett. Ahogy a keze a lábamhoz ért, persze felkaptam a fejemet és csak simizgettem a kicsilányt. Kicsit el is szégyellte magát, pedig legjobb tudomásom szerint most semmi olyat nem csinált, ami miatt így kellene éreznie magát.
- De az csak virág- közöltem kissé durcásan, mert nem igazán voltam oda azért, ha valamit sokall vagy úgy érzi, túlzásokba estem. Majdnem két éve kapott egy karkötőt, csak arra vettem neki egy ilyen kis lifegős cuccot. Közben ugye lepakoltam a babánkat, majd átvettem a piros tasakot, összepréselt ajkakkal pillantva rá. Mert én viszont nem éreztem szükségét, hogy körbeudvaroljon.
- Csak azért kellett, hogy visszaadjam, ugye? - kérdeztem, de csak piszkálódás volt. Az első dolog, amit kihalásztam, egy papír volt, amit aztán el is kezdtem olvasni, kis mosollyal az arcomon. Odébb is tettem, majd a zörgős, zöld papírból kiszedtem egy kis golyót. Mint kiderült, egy rózsaszín kis labdacs volt, rajta a 624 felirattal. - Igazából már vártam, hogy mikor jut eszedbe megcsinálni.
Kicsit fel is nevettem, majd kiszedtem a szürkét is, amire Volt arcon nyalt. Grimaszolva töröltem le a nyálkát a bőrömről, majd tovább szedegettem ki a kis bogyókat. Egy lila volt a következő, 631 felirattal, mire a pillantásom Klarara vándorolt, majd a kis kéket is kiszedtem, ami én vagyok. És még volt egy. Szóval csak ültem ott és bámultam bele a tasakba, kezemben a kis bogyeszekkel, miközben az agyam próbálta feldolgozni az információkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715101#post715101][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 16:00[/b][/url]

Sosem akartam én semmit, senkinek megtiltani, pláne nem a brekikének és a tappancsosunknak, főleg, ha közös játék a téma. Én voltam a legboldogabb attól, hogy ennyire szerették egymást, Volt vigyázott a picurira, sőt, sokszor jobban oda is figyelt még nálam is. Legutóbb, mikor elszundított a hercilányka, hozta a fehérke a plédet és kicsit komótosan, de betakargatta a játszókájában őt. A fürdőben ácsorogva a tesztek felett viszont biztos voltam, hogy most nem ilyen cuki dolog zajlik, mert nyögdécselést követően sírni kezdett Klara, én meg a tettek mezejére lépve keveregtem vissza hozzájuk őt az ölembe is véve. Levendula már párszor leszúrt ezért, szerinte el lesz kényeztetve és nem szabad minden síró szóra így reagálni, mert hozzászokik, hogy akkor bármit lehet. Vagy hasonló, nem mindig szoktam rá meg anyára figyelni, ha éppen arról társalognak ezek szerint, valamit mennyire nem jól csinálok.
- Ühhüm. Szomorúak lennénk… - mondtam ki végül még kicsit a szám is lebiggyesztve, ahogy a fejem a picikéének döntöttem és a hátát simiztem. A sírás ugyan csírájában el lett fojtva, a kutyusok láthatóan ennek ellenére akarták volna tovább, mert Volt Sebbyn tehénkedve tolta felém az orrát, Dolfi pedig rajtállásban volt felénk szaladni. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán még a fiúk megszerették egymást visszatopogtam a fürdőbe és kihoztam a három tesztet, úgy csücsültem le a kanapéra a fiúk közé Klaracskát elfektetve az ölemben.
- Igen, van, ezért gondoltam. Bár Keve szeret úgy nyilatkozni, hogy neki nincs is ahhoz köze. Kééépzelem mennyire nincs - forgattam meg a szemem aztán bólogattam. Jól ismeri Sebby is a ragasztott és rajzolt ábráim. Az övüké állt a legjobban.
- Még egy-két perc azt hiszem - motyogtam félkézzel Klara popója alatt szorongatva a műanyagokat. Csiga lassan teltek a percek, de én csak a kijelzőket lestem, és a nyuszison a kis kört, amiben plusz jelnek kellene lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715102#post715102][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 16:24[/b][/url]

Már újra köztük csücsülve mosolyogtam meg a dolgot, de a picike is biztos nagyon örült volna neki. Bár azért csak illene akkor már csak olyan picit, amit legalább meg is tud fogni. Vagy átkarolni. Mert most, hogy nézne ki, ha a minikénk ül a szőnyegen, előtte egy halom hatalmas virág, és mikor át akarja karolni, csak bumm, beleborul és elveszik a halomban. Jó, mókásan és cukin, de mondjuk, ha rózsa és bök, az nem vicceske. Az sem az, ahogy éppen próbáltam kicsit ugrani a délutánban. Tényleg nagyon imádtam őket nézni, bármeddig tudtam máskor csinálni, úgy néztek egymásra, amit korábban sosem láttam és csak jól álltak egymásnak, ez is olyan volt, mint mondjuk az, ahogy Lewyvel összenéztünk az esküvőn a csók előtt.
- Én a csak virágnak is nagyon örültem - mondta neki, de nem akartam rossz érzést kelteni, én csak sosem szeretném, hogy azt érezze, elvárok tőle bármilyen ajándékokat vagy hasonlókat. Nekem itt vannak ők, nem is igazán kell más. Közben a dobozkát még nem nyitottam ki rögtön, megvártam Klarat, még magamhoz húzhattam, meg még odatoltuk a piros édességes dobozt is, mielőtt bontani kezdett. A kérdésre csak tiltakozva ráztam a fejem, nem is.
- Ez is… vagyis, nem tudom, ha nagyon rossz, majd azt mondjuk nem ajándék - húztam el picit a szám, mert odáig nem jutottam, hogy a szeleteléskor megkóstoljam, bár akkor már mindegy volt a karamellának azt hiszem. Ha kinyitja a dobozt a kis celofánokban úgyis látja mi az. Aztán kinyitottam én is a dobozkát és el is vigyorodtam. Szeretem az ilyen pici, de fontos dolgokat. Az ohanásakat. Becsuktam, mielőtt meghamizza véletlenül Volt vagy Klara nagy lesegetésbe, a fiúcska leült mellém az orrát a babu meg az én ölembe tolva én pedig csak a kislányhoz bújtam.
- Aranyosak, csináltam mindenkinek az ohanánkból - mondtam az ujjaimmal babrálva a pici hasa előtt, miközben figyeltem, ahogy sorra előkerülnek a golyók, Volt pedig aput szerette meg. Aztán semmi. Nem szólt senki, csend volt, csak a picilány gügyögött ebbe bele kicsit nyáladzva. Végül picit aggodalmasan néztem, aztán feltérdelve odacsúsztunk hozzá, vagyis a lábai között szembe vele, így már ketten néztük a golyókat és a tasakot, az utolsóval. Lassan mosolyodtam el a fejem lefelé hajtva a pici buksira az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715129#post715129][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 23:35[/b][/url]

Nagyon odavoltam ezért a csöpp kis brekiért, nem hittem, hogy valakit lehet ennyire szeretni. Pedig Majáért is odáig voltam de az más, nem ilyen érzés. Hasonlít a kettő, de csak kicsit és azt hiszem, ez is az én defektemnek tudható be a nőmmel kapcsolatban, nem ez a dolgok normális menete.
- Igen tudom, édes lány vagy - mosolyogtam rá, mert ismertem már ennyire. Ha valami szép, azt szereti, ha én is adom, akkor meg még inkább. Én meg szerettem, ha boldog és ha nem csak szavakkal tudtam kifejezni, hogy mennyire odavagyok érte. Be is gyűjtötte rövid időn belül a kicsilányt a plüssök közül, míg én begyűjtöttem a tasakot, majd a dobozkát is. Előbb a dobozt bontottam fel, mert ugye azt tolta oda, hogy de mégmégmég. Kinyitottam és... karamella. A gyomrom hangosan morrant fel, én meg Majára néztem.
- Mi bajod a kockáimmal? Miért nem szereted őket? Szerintem szépek így! - nyuhogtam egy sort, a hasamra csúsztatva az egyik kezem, de aztán kibontottam az egyik kis kockát és betoltam az arcomba, miután lenyúztam róla a csomagolást. Nem csak, hogy semmi baj nem volt vele, kicsit nagyon is emlékeztetett arra, amiből egyik karácsonykor megettem az összeset. - Levendulától van a recept?
Aztán inkább lecsuktam a dobozt és odébb tettem, a kezem a gatyámba töröltem, majd kinyitottam a kis tasit. Az első lasztika után szélesen elmosolyodtam, pár pillanatig Maját figyelve.
- Mert édes vagy - tudtam le ennyivel, mert jobban lefoglalt most, hogy a tenyerembe pakolgassam a kis labdacsokat. Egyiket a másik után, mindegyiket egy kicsit megcsodálva, majd a többi mellé pakolva. Egyet kivéve.
- Mindenkinek? - kérdeztem, jóval magasabb hangon, mint azt eredetileg terveztem, de halkabban is, mint szerettem volna. Valahogy az egész beszédközpontom nem úgy akart működni, ahogy kellett volna neki. A bal kezemmel zavartan a hajamba túrtam, halkan felszusszanva és a kis labdát figyeltem, mielőtt hagytam volna azt a mosolyt lassan kiszélesedni. - Babánk lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715136#post715136][b]Maja Bojarska - 2018.02.27. 01:42[/b][/url]

Tudtam értékelni, hogy ha tenni nem is tesz ennek ellenkezőéért, de nagyjából érti, hogy én akkor is szeretném meg imádnám az ajándékát, ha az egy zsepire rajzolt virág lenne. Sőt, igazából néha azt éreztem senkinek fogalma sincs, mennyire tudom a kis dolgokat. A köveimhez, amikből piros pihent nála, például nyolc darabot ajándékba kaptam. Kis értéktelen, tíz forintos díszkavicsok másnak, nekem viszont fontos apróságok voltak. Minden olyan hét végén hozott nekem a papi vagy anya egyet az oviba, amikor valami nagy dolgot tettem. Nyertem valamit, megtanultam valamit, segítettem, vagy az óvónénik megdicsértek a barátkozásért. Párat meg én magam vettem a zsebpénzből, amit az otthoni munkáért kaptam. Segítettem a nagyinak törölgetni, anyának festékeket rendezni és ecsetet mosni, a papival meg elmentem pecázni. Igazából az nem munka volt, de tőle mindig kaptam egy kicsi pluszot. Ma ez az extra a karamell volt, amit én adtam nem pedig kapta.
- Nekem... Én.... De... Nem is akartam rosszat, ha nem szeretnéd nem kell elfogadni - sóhajtottam egyet, tényleg nem akartam most veszekedni. Fontos dolog pihent a tasakba, én meg már annyira izgultam, hogy rendesen hányingerem is lett. Lehet csak az egész napi össze meg vissza dolog tette, vagy mert az evés se ment jól, de most már csak szerettem volna ott tartani, hogy a brekike boldog az ölembe, apu boldog ott én meg boldog vagyok, hogy ők azok. - Igen, segített egy kicsit...
Pár nagyobb bólintás után nyomtam egy nagy puszit Klara fejére, ahogy két kis plüssel hadonásztam előtte, ő élvezte a műsort így is, amíg én türelmet színleltem. Mosolyogtam, láttam, hogy örül neki, ez volt a lényeg, nem csak az utolsó kis aktiválható lényecskebogyó, szerettem, mikor bármi olyat tudok neki adni, ami neki is számít. Nem voltam az ilyen ruha, meg óra vagy parfüm vásárlós soha, azok tök uncsi ajándékok.
- Mindenkinek - mondtam ki újra, ezúttal már egészen közel csúsztunk hozzá, amennyire lehetett, mert a lába belső felénél koccantak a térdeim, így a sarkamra csücsültem a pici tapikat megigazítva, a babácskának se legyen rossz nálam. Kicsit izgett meg mozgott, hogy ő mászna, szóval egy utolsó szájrapuszis örülés után letettem magunk mellé a hasára, aztán fordultam csak a férjecskéhez, nem olyan sokkal a kérdése előtt. Az ujjam a számhoz emelve haraptam rá, hogy aztán somolyogva kezdjek hevesen bólogatni. Úgy tűnik igen.
- Még egy. Lesz második brekink is... - mondtam egészen vékonyka hangon már a végét, ahogy vigyorogva még a szemem is becsuktam egy pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715137#post715137][b]Lewy Bojarski - 2018.02.27. 02:40[/b][/url]

Ugyan mikor összebújás van, meg szeretés, akkor általában boldogság is, most mégis illett kicsit elhessegetnem ezt a színről és nekiállni a munka oroszlán részének. Nem volt annyira vicces, nem szerettem én az ünneprontó lenni, de ugye valakinek ezt a szerepet is vállalni kellett és mivel más nem volt kéznél, ez a valaki én lettem.
Nem volt a legjobb a hangulat, mert jelen pillanatban mind a ketten elég eh terméket produkáltunk. Az ő esetében ez még bocsánatos bűn, az enyémben meg csak a szájhúzás megy rá, mert nem erről volt szó. Nem szeretem az ilyet.
- Majd meglátjuk - hagytam rá, mert vitát sem akartam ebből az egészből. Leginkább csak a vizsgaidőszak végére vágytam, de az még nem akart előkerülni.
Kicsit azért elmosolyodtam Majus vigasztalgatásán, kicsit neki is nyomtam a fejemet az övének, csak utána sóhajtottam fel, a kicsilányt figyelve, hogy merre is tovább. Nem olyan példát kéne mutatnom, hogy valami nem megy, ami addig ment és én egyből feladom.
- Nem nyuszi, ez nem egészen így működik. De ha mondjuk "megtalálod a lelkitársad" vagy hasonlók... szóval ilyesmi hatására változhat a patrónusod. Nem tudom, mikor idéztem meg utoljára. - sóhajtottam fel, majd az ajkamba haraptam. - Azóta egészen biztosan nem, hogy... szóval Klara óta.
A puszi után kicsit nekibillentettem a fejemet a vállának, de nem hosszú időre, mert illett összeszednem magam és megidéznem a... smacit? Szóval vettem ismét pár mély levegőt, eltüntetve pár fölösleges gondolatot a fejemből és csak egy maradt. Az a bizonyos. A kicsilányom, Maja kezében, ott a kórházban. Aztán mikor kinyitottam a szemem, ott csücsült le épp a smaci, a nagy mancsával Maja felé kalimpálva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715158#post715158][b]Maja Bojarska - 2018.02.27. 15:39[/b][/url]

Hiába szeretem nagyon meg még annál is jobban, és a puszik is mindig örömet okoznak, ma valahogy így délutánra már teljesen lemerült a kitartásos készletem. Mármint persze, szerettem volna ügyes lenni, a legtöbbször, ha vele tanultam, kicsit sem akartam rossz eredményekkel operálni, vagy éppen lustálkodni. Szerettem, mikor azt látom rajta, hogy büszke, mert tényleg mindent megtettem az ügy érdekében, de most közel sem ezt éreztem. Ő is feszült volt, bár rájöttem, hogy nem én vagyok ennyire rossz, inkább a sajátjával van baja, de azért mégis olyan rossz volt. Inkább közelebb húztam Klarat és a kezemmel a lábikóit fogtam és cirógattam az ujjammal.
- Nem csak az emlék új? - kérdeztem még vissza kicsit ráncolva a homlokom. Nem süket vagyok, csak kicsit elakadtam a dologban, azt már megbeszéltük, hogy előfordul, mert a buta varázslat válogat és neki a legjobb az bármikor újragondolódhat. Mert ilyen eh. - Ő változtatta meg?
Nem mondom, hogy tisztában voltam a kérdéseimmel, de szerintem értette őket, így csak csendben figyeltem rá tovább piszkálgatva a pici babánkat, aki még élvezte is ezt. Néha rúgott a lábikójával, mikor el akartam húzni a kezem, hogy de vissza, meg még mosolygott is olyan fogatlan, nyálfújósan, de nagyon édes volt. Kicsit én is meg minden megnyugodott azt hiszem, a Szívecském meg nekifutott újra annak az állatkának, hogy akkor kiderüljön mi is pontosan, maci-e vagy sem. Nem hiszem, hogy paci onnan már ki fog jönni.
- Ez nagyon smaci... - közöltem nagyban bámulva a füstből felépült állatkára, de valahogy ugyan úgy maradt tátva a breki szája is, ahogy nézte. Nem volt minket nehéz azt hiszem elkápráztatni vagy lekötni. Még fel is emeltem felé a pálcát szorító kezem, mire Klara is kalimpálni kezdett.
- Akkor... most már jó az emlék? - pillantotam rá a számra harapva, talán egy picit nagyon érdekelt, hogy melyikre is jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715388#post715388][b]Sebastian Sieger - 2018.03.03. 01:41[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja gyorsabban visszatért, mint gondoltam volna, de nem bántam, mert még nem voltam valami nagy expert ebben az egész baba dologban. Nagyon aranyos, de én kicsit félek tőle. Mármint... néha indokolatlanul elkezdenek sírni, meg olyan kis törékenyek, nem is tudom, hogy vigyázzak rá a legjobban. Szóval most ő volt a Wonderwoman, aki megmentett engem.
- Tudod, hogy itt vagyok egy köpésre, ha bármi van, szólhatsz nekem - kezdtem egy plüsst nyomorgatni, mert hát, Maja a barátom volt, nem csak azért, mert Lewyvel jóban voltunk. Jó, nyilván emiatt ismertem meg, de az előző... "barátnőit" nem különösebben részesítettem figyelemben. Fölösleges volt, akadt, amelyiknek már be sem mutatkoztam, mert a lengyel arcából láttam, hogy nem maradandó vendég.
Kicsit a fehéret dögönyöztem, aki erre elégedetten dünnyögött, de lefoglalta, hogy hatalmas szemeket meresszen a babára. Aztán miután egy kicsit jobban megölelgettem, odébb is toltam a szőrmókos fejet. Maja közben megszerezte a kis pálcikákat, nekem pedig meg kellett állapítanom, hogy a nyúl tényleg csak marketingfogás volt. Nagyon köcsög húzás.
- Kevének soha, semmihez nincsen köze, nem tudom, feltűnt-e már - horkantam fel kissé. Bírtam őt is, de kezdtem érteni, miért is ment az agyára Lewynek az utóbbi három évem. Pedig ez még jobb helyzet is volt.
- Nem hiszem, hogy attól jobb lesz, ha ezen aggódsz - böktem az állammal a tesztek felé, majd a kezem nyújtottam értük. - Nézzem őket én?
Te terhes vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715425#post715425][b]Maja Bojarska - 2018.03.03. 16:50[/b][/url]

A szomorúság egy dolog, az érzés, ami jött volna a másik. Pont olyanok lennénk, mint az az emoji-fej a ruhámon. Kihalósan egykedvűek vagy ennyire elkeseredettek, nem is tudom eldönteni. De sehogy sem tetszett ez a jövőkép. Ahogy a kislányom pityergése sem, de valahogy nagyon eltört a mécses, mert még könnyek is gördültek a pofiján. Azt gyorsan letöröltem róla, majd bólintottam párat, hogy tudom, itt van ő is, a másik szőke is, ha kell. Meg igazából Keve is elmondta, hogy ha kell, jön nem hosszú idő, bárhol van. De azért illene azt hiszem egyedül is megbirkóznom a dolgokkal.
A fehérke szeretetigénye lassan kielégülni látszott, utána meg Dolfi kapott rohamot a figyelemigényével, szóval el voltunk látva bújós kutyákkal bőven. Meg is vakargattam a kicsi kutya füle tövét félkézzel, aztán Klara is szerette volna, szóval kis helyezkedéssel Sebbyék mellett teremtünk, ő meg kifelé fordítva csücsült az ölemben, hogy a kutyabuksikat tapogathassa, ha idenyújtják neki.
- Tudom, szeretem Kevut, de valami nem stimmel vele. Múltkor is tök csúnyán nézett, mikor azt kérdeztem, hogy van Grace… felháborodott honnan kéne tudnia. De aztán elmesélte, hogy van. Tökre összezavart - néztem bután magam elé, de igyekeztem azóta a januári muri óta legalább én nem piszkálni az egyik legjobb barátom. Éreztem, hogy rosszul esnek neki dolgok, nem akartam én is ezt neki.
- Nem aggódom… csak… azt hiszem tudom mit szeretnék rajta látni, és ha más lesz, nehéz lesz utána csendben maradni és csak várni tovább - vontam meg a vállam, aztán a heteket számolósat megtartva, a pluszos nyuszit és az igen-nem feliratosat átadtam neki. Elméletileg az egyik csippan is, ha készen van. Mindjárt.
- Nézzük együtt… - mondtam neki, aztán a tappancsosok eltávolodtak én meg a brekikét átkarolva tartottam magunk elé a villogó képernyőjű kis műanyagot, várva mi lesz rajta. Ő a kezem piszkálta és gügyögött ezért adtam is neki egy nagy puszit a feje búbjára. Aztán valami csipogott.
- Az? Van plusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715443#post715443][b]Lewy Bojarski - 2018.03.04. 01:36[/b][/url]

Ez az egész patrónus dolog olyan volt, amivel jobban járt volna, ha nem nekem kell előadást tartanom róla. Valaki, aki jobban ért hozzá, érthetőbben is el tudta volna magyarázni, de én csak nyűgös voltam és feszült attól a ténytől, hogy nem tudok még egy nyomorult patrónust sem megidézni, ami egész addig ment.
- Hát... láttál itt lovat? Mert én nem - közöltem kissé bebandzsítva, mint az a furcsi lila szörny. Sokszor éreztem úgy magam, meg hogy nem értek dolgokat, főleg ha érzelmekről volt szó. - A patrónust? Nem. Engem viszont igen.
Mert akárhogy is vettük, más lettem, mióta ő volt. Nem a rossz értelemben, de más. Kicsit megváltoztak a prioritásaim, a gondolkodásmódom, a hozzáállásom a dolgokhoz. Ez nem egy önálló folyamat volt, Maja mellett indult el a dolog, aki szintén egy csomó dolog rendjét teljesen felforgatta. Kicsit inkább figyeltem, ahogy a kislány Maja figyelméért rugdosódik, meg hatalmasakat mosolygott rá.
A mancsos állat egy smaci volt, nem túl nagy, de nem is picimini, olyan éppen közepes méretű jegesmaci volt. Leült és párat vakart a fülén, mielőtt azt Maja felé nyújtotta volna.
- Hát, azt hiszem - állapítottam meg, de ahogyan a koncentrációm kissé megcsappant, a smaci felháborodottan kapta felém a fejét, kissé el is halványodva. Hajh.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715444#post715444][b]Lewy Bojarski - 2018.03.04. 02:39[/b][/url]

Imádtam ezt a zakkant nőt, de néha nem tudtam eldönteni, hogy inkább megölelném vagy sírva fakadnék, hogy miért kell ezt csinálnia velem. Jelen pillanatban éppen az utóbbi felé hajlottam, mert tudtam, milyen vagyok, ha karamellát raknak elém, szerintem Helmut ezért is bannolta az edzőközpont büféjéből. Nagyon durva veszekedéseket szült, ha valakinél mégis volt.
- Jaj, tudom, hogy nem akarsz rosszat soha, Kochanie. Csak... tudod,
hogy vagyok mindennel, ami karamell... kivéve az a fura fazon, az énekes, azt nem szeretem. - Még a fejem is megingattam, hogy egy kicsit sem. Aztán inkább tovább rágcsáltam az instant plusz felüléseket, mielőtt rákérdeztem volna, hogy anyám is benne volt-e a dologban. - Amilyen aranyos, azt is mesélte, miért nem érdemes dupla adagot csinálni belőle?
Figyeltem pár pillanatig, ahogyan a két kis tsumtsummal hadonászik anyu, aztán helyette inkább a táskácskára szegeztem a pillantásomat, amit ki kellett pakolnom.
Igazából elég hamar ment, mert sorra szedtem ki a kicsi kísérleti labdácskákat, amikkel szerencsére semmi borzasztó nem történt, mikor víz érte őket. Nem tudom, hogy toleráltuk volna egymást 626-al, ha megjelenik itt. Valószínűleg lefújtam volna a vizespalackkal. Aztán az utolsónál jött a nagy sokk, megint, azt hiszem, ez olyan infó lesz, amit sosem fogok tudni higgadtan és normálisan kezelni. Maja lepakolta Klaracskát hasra magunk mellé, aki a fejét kezdte ismét emelgetni, de a pillantásom megint a feleségemre csúszott. Finoman visszapakoltam a kis golyókat a táskába, majd azt el az útból és a kezem a dereka köré fonva húztam magamhoz egészen közel, hogy átöleljem.
- Nagyon-nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem puszikkal lepve el az arcát, mielőtt a nyakába fojtottam volna a vigyoromat. - Meg a csodabrekiket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715464#post715464][b]Maja Bojarska - 2018.03.04. 12:44[/b][/url]

A patrónusidézés önmagában elég nagy dolog, én tudom a legjobban, hogy van rengeteg dolog a varázsvilágban, ami nem mehet akárkinek és ha őszinte akarok lenni, már felkészültem rá, hogy majd jól beleesek abba a csoportba, akiknek sosem megy. Nem tudom, ennek mi oka, bénák-e, az emlék bibis, vagy csak úgy nem elég erősek, nálam bármi is lehetne, vagy mind együtt. Nehéznek tűnt az egész és az is feltűnt, hogy Lewy valahogy jobban érezné magát szintén, ha nem kéne ezzel szenvednünk. Talán ezért is voltam mérges magamra, mindkettőnket feltartom. Eredménytelenül.
- Nem láttam pacit - ingattam meg a fejem. Elég egyértelmű volt, hogy amiket eddig láttunk, abból itthon senkinek nincs patása, ha nagyon akarna se. A visszakérdésére csak bólogattam, aztán el is hallgattam. Nem akartam nagyon belemenni ki és mi más, azt hiszem furcsán éreztem volna magam. Sosem akartam, hogy valami miatt, amit én okozok vagy éppen közöm van hozzá emberek változzanak meg, nem vártam ilyet senkitől soha, ez meg eléggé afelé hajlott. Inkább csak Klarara mosolyogtam, mikor ő rám és a lábikóit masszíroztam finoman, amire elégedetten gügyörészett.
Addig tartott a nagy babára figyelgetésem, még le nem ült elém egy smaci. Már úgy szó szerint, ott ült a lassan összeállt maci és figyelt, emelte a mancsát én meg még nyújtottam is a kezem, ahogy azt a brekikém is nagy lelkesen tette volna. Annyira akart neki szólni, hogy még a nyála is jött, édes volt így is.
- Úgy néz ki - dőltem neki picit, valamivel jobb kedvvel, mint az elmúlt percekben, aztán csak az ölemben heverő pálcára meredtem. Kell ez nekem? Úgy sem jövök rá, hogy mi is a baja az emlékeimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715465#post715465][b]Maja Bojarska - 2018.03.04. 12:44[/b][/url]

Én vagyok az utolsó, aki rosszat akarna a férjecskének, sőt, még utoljára sem, így egy kicsit rosszul kezdtem magam érezni attól a kétségbeesésétől. Le is szegtem a fejem és csak vártam, hogy akkor most mérges lesz, nem örül, visszaadja vagy mit is tesz. Végül csak sóhajtottam egyet, mert ez igazából nem volt válasz. Az, hogy tudja, szeretettel adom, nem zár ki semmi fentebb lévőt, meg még azt se, hogy utólag sértődne meg. Szóval inkább csak csendesen vártam ki az ajándékok sorát, ahogy lassan az ölembe húztam vissza a picilánykát.
- Azon kívül, hogy úgyis elrontom? - kérdeztem vissza grimaszolva, mert ez előbb volt terítéken, mint úgy bármi más. De egyébként anya is és Levendula is lelkesek voltak, azért örülni szoktak neki, ha valami normális, meg olyan nagylányos dolognak állok neki, amiről már majdnem elhiszik az emberek, hogy ebben az ohanában nem gyerek vagyok hanem anyuka. Bár ez nem annyira érdekel engem, szeretek mindent úgy, ahogy van. - Csak azt mondta, hogy mondjam meg, vigyázz magadra… meg elmondta, hogy nem szabad rendes tejjel, mást nem…
Közben én kicsit szórakoztattam az apróságot, aztán meredtem nagy szemekkel a papírtasakra és az előkerülő golyókra. A karamella dolgon azt hiszem azért is tudtam túllépni, mert jelenleg egész más foglalkoztatott olyan nagyon, és az bármennyire nem is hangzott jól elsőre, ez túl szép volt, olyan csodamesés. Szóval lassan egész közel somfordáltam a kislányt hagyva, hogy mellettünk nézelődjön kitolva magát a kezecskéin. Aztán mikor megéreztem magamon a nyuszóét megint kiszélesedett egészen hatalmas vigyorrá a mosolyom, aztán a puszikra még el is nevettem magam.
- Én is téged - lassan feltoltam a vállára a magunk közé szorult kezeim és átkaroltam, hogy a buksim az övének döntve bújjak oda és jó erősen szorítsam. Szerettem az egészet, a mindent is, ami minket körülvett és ért. Voltot, a brekilányt, és ha minden igaz, akkor a pociba is került egy, őt, a legminibbet is. Kicsit elhúzódtam, láttam, hogy Klara felénk emelgeti a fejét, szóval életem szerelme keze felett kinyúltam oldalra és beemeltem magunk közé. A lábikóit magam mellett kívülre igazgattam, úgy bújtunk együtt vissza apuhoz. Fél kézzel a lányka popóját fogtam a másikkal meg a fejét simiztem.
- Nagy ohana, ez most nagyon-nagyon jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715649#post715649][b]Lewy Bojarski - 2018.03.05. 02:28[/b][/url]

Nem ez volt az álomprogramom a hétköznapjaimba, de összességében nem volt vele bajom sem. Majának kellett segíteni, azt meg szerettem, főleg, mikor büszkén lengette meg a bizonyítványát az előző alkalmakkor is, mint aki tőlem várja az elismerést. Mert hát, így is volt, ez rám hárult, mert egyesek szar szülők. Khm.
- Én se, ez itt a probléma - tártam szét a karjaim, majd visszaejtettem magam mellé elégedetlen arccal. Mert ugye nem erről volt szó! Nem volt benne a megállapodásban, hogy majd csak úgy gondol egyet a patrónusom és csettintésre valami mássá válik. Szerettem őket nézni együtt, mert gyönyörűek és kis boldogok voltak, szóval egyszerűen jól álltak egymásnak. Nagyjából azt hiszem, a házban van most minden, ami nélkül nem tudnék teljes életet élni. Plusz Schwarz.
Aztán a figyelmem a patrónusra összpontosítottam és azt hiszem, hogy sikerült megtalálni azt, ahogy mindkettőnknek jó. Már hogy... mindegy, ott ült a smaci és billegtette a lábikóját nagy lelkesen.
- Hát, eléggé smaci formája van - bólintottam elégedetten. Kicsit el is mosolyodtam, mielőtt még a smaci olyan csúnyán nézett volna rám, majd ismét Majára sandítottam. - Tudod, mire gondoltam...?
A smacival még tetettem egy kört, oda is ment a kislányhoz, jó közelről megnéztem, aztán hagytam útjára menni, mert beszélni akartam Majával.
Ez nem egy multitasking feladat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715668#post715668][b]Maja Bojarska - 2018.03.05. 17:29[/b][/url]

Az igazság az, hogy nem azért csücsültünk most itt az egész napos tanulás végén, mert belőlem annyira előbújt volna a nem is létező szorgalmam, vagy mert olyan hiper-szuper-giga-mega rosszul állnék az anyaggal. Mondjuk jól sem, de ez más kérdés. Szerettem volna ügyes lenni, megint azt látni, amit kaptam ott, a teázás közben, mielőtt feltette azt a bizonyos kérdést. Boldog voltam tőle, hogy örül neki és megdicsér, meg ezek mellett még büszke is volt talán. Csak jó volt az úgy, meg tavaly is, pedig ott már pocim volt és sokan kinéztek meg szigorúbbak is voltak ezért, mégis jól sikerült.
- Megszökött. Zabolátlan paci - csóváltam a fejem, aztán sikerült a végére egészen el is vigyorodnom. Lassan elillant az érzése a sikertelenségnek, egyelőre legalábbis nem kísértett, hogy mennyire bénán nem jutok egyről a kettőre magamban.
Klarat simizgettem, ahogy az apu macija ismerkedett velünk. Nagyon cuki volt és olyan szép is, egyből megnyerte a brekikét is, egészen fel is sikongatott, mikor közel ért hozzá. Örült, mert nevetett egy kört, csak aztán sikerült megint felénk lesnie. Keze-lába járkált izgalmában. Valaki már biztos sikeresnek érezte ezt a napot.
- Most fura, mérges smaci inkább, ugye nem bántod? Ő nem megy el, mint a paci, igaz? - érdeklődtem meg és már rá is figyeltem teljesen elszakítva a szemeim a picilányról. A kérdésére a számra harapva mosolyodtam el, aztán meg elkezdtem ingatni a fejem. - Nem, de szeretném...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715790#post715790][b]Lewy Bojarski - 2018.03.07. 11:04[/b][/url]

Ha úgy vesszük, valahol igazat mondott. Azt akarta szimbolizálni a patrónusom, aki vagyok, akkor éppen szabad és megállíthatatlan. Vagy, valami ahhoz nagyon hasonló, kötődés nem igen alakult ki senkivel, barátokon kívül. Ha igen aktívan akarnék mindenbe mindent belelátni, a szürke az érzelmi világomat jellemezte volna: sivár és egyhangú. Aztán mikor ez elmúlt, a patás is eltűnt.
- Igen, eléggé az - láttam be, aprót bólintva, majd halványan elmosolyodtam őt figyelve. De aztán várt a munka meg a tenni akarás, szóval kénytelen voltam nekiállni és tényleg a patrónussal foglalkozni. Az emlék megtalálása is sokkal egyszerűbbnek bizonyult így visszatekintve, mint eredetileg szerettem volna, de akkor még teljesen máshogy álltam hozzá.
A kicsilány halkan fel is sikoltott, mikor a maci odahajolt hozzá, hogy megszaglássza. Bár, ez inkább természetből adódó volt, azt hiszem, a patrónusok nem érezhetnek szagokat... ? Kérdőjel.
- Jaj, dehogy is... nem akarom bántani, csak azt hiszem, nem szereti, hogy több dolgot próbálok egyszerre csinálni - ingattam meg a fejemet, mert ugye formás smaci volt. De ettől még nem egyszerű feladat, nem olyan, mint matekban a szorzás. - Rátok. Már, hogy... az első percekre.
Kicsit le is szegtem a fejem mosolyogva, majd letettem a pálcát és arra a helyre néztem, ahol az előbb még a smaci ácsorgott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715872#post715872][b]Maja Bojarska - 2018.03.08. 01:08[/b][/url]

Nem mindig gondolok bele abba, miket is mondok ki, vagy éppen miket nem. Bár utóbbit lehet azért teszem, mert fogónak odabent a kerekek, de most biztos nem így volt. Csak úgy kitörtek a szavak, nem sértésnek szántam én se rá, se a pacira, de be kell vallani, hogy eléggé igaz volt rá. Ha egy patásnak jó dolga van és szelíd, akkor nem császkál el, pláne nem transzformálja magát szőrös, mancsos maciba. Gondolom én persze.
A smacikával voltunk azt hiszem mind elfoglalva a legkisebbtől a legnagyobbig, szóval kicsit el is kalandoztunk szerintem. Én vigyorogtam, ahogy a breki lelkesen sipítva nevetett meg rázta a kezeit össze és vissza, aztán csak a halványuló mancsos után bámultam, mielőtt érdeklődve a férjecskéhez fordultam.
- Akkor az enyém se fog engem, nekem nagyon nem megy szerintem ez az egyetlen dologra, az előbb is ezért butult el a varázslat, nem érti meg, hogy ez nehéz - mondtam végig szinte egy levegővel, aztán a végén nagyot is fújtattam, ahogy levegőt vettem. Már nem voltam olyan csalódott meg mérges, csak bántott a dolog. Rossz, mikor nem jön össze, de azt még kevésbé szeretem, mikor ez mások előtt van, most meg nem is akárki előtt. Kicsit a combom dörzsiztem, mielőtt felnéztem volna a drágára, hogy neki szenteljem a figyelmem. Aztán elmosolyodtam. Abból meg inkább vigyor lett szép lassan. Eleresztettem a breki lábikóját, arrébb tettem a pálcám, mielőtt a térdeimre fordulva kicsit közelebb csúsztam apucihoz. A vállain megtámaszkodva nyújtottam mögé a kacsóm, de még nem karoltam át, csak miután felemelte hozzám a buksiját, ha megtette, majd egy csókra hajoltam oda. Tuuudom, megbeszéltük, hogy ha tanulási van, vannak szabályok, de ez most csak jó így. Pont így. Megéri a büntit is.
- Nagyon szeretlek. Szeretünk... Téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716009#post716009][b]Lewy Bojarski - 2018.03.09. 21:57[/b][/url]

Rögtön előjött belőle a jaj minden rossz lesz, jaj, minden fúj, béna vagyok, szóval gondolom megküzdött a dologgal. De az, hogy most itt volt az az adag a dobozban, éppen arra volt bizonyíték, hogy végül megoldotta és hogy nem tudom, ez mennyire volt jó hír. Anya meg azt üzente, hogy vigyázzak magamra, mire  az arcom rögtön teljes grimaszba rándult, az államtól a homlokomig, egyszerűen nem szerettem, mikor úgy viselkedik, mintha még mindig tíz éves lennék. Ettől függetlenül igaza volt.
- Hát, igen, mondhatjuk, hogy vannak vele gondjaim. De nem vagyok már tizenegy, csak nem fogom végighaldokolni az estét a kanapén - sóhajtottam, a dobozra nézve, majd inkább kiszedtem még egyet, hogy nem sokkal később betoljam az arcomba. A rendes tejes dolog amúgy igaz volt, volt bogyóm, ami kiütötte tüneteket egy időre, de összességében nem szerettem használni, mert így is elég szar kerül a szervezetembe, aminek semmi helye nincsen ott, ez már olyasmi, ami nem fér bele.
Aztán szépen lassan realizálnom kellett, hogy mire is ment ki ez az egész és a karomba zártam a nőt. Mert hát minden mesecsodás és csodamesés, ebben a sorrendben. Életem nője megint babát várt, mikor már az előző kicsi csodáért is odáig voltam. Szorosan hozzám bújt, én meg a nyakába fúrtam az arcomat cserébe. Persze, csak addig, míg oda nem emelte közénk a kicsilányt, mert akkor kicsit engedtem a szorításon a dereka körül.
- Igen, szerintem is minden baba - kicsit el is vigyorodtam, meg megengedtem egy kacsintást is, megsimizgetve Klara buksiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716074#post716074][b]Lewy Bojarski - 2018.03.10. 19:07[/b][/url]

A smaci pillanatok alatt lett közszereplő, kicsit magamra emlékeztetett azokban a kritikus években, mikor nem derült kis, hogy most tényleg maradandót alkotok Lengyelországban, vagy olyan leszek, mint a legtöbb fiatal tehetség. Hullócsillag. Pár pillanatig sziporkázik, majd eltűnik és nem marad utána semmi. Én maradtam. Kicsit még meredtem a mancsos helyére, aztán a lányaimra néztem, akik még mindig elég boldognak tűntek, hogy legalább nekem sikerült valamit produkálni.
- De nyuszi, máskor is tudsz összpontosítani, esetleg megpróbálhatnád most is. Biztos jobban menne - bólintottam nagyot. Szerettem volna, ha legalább próbálkozik és nem úgy hagyja abba mára, hogy megint nem sikerült valami és fúj és rossz és soha többet. Pedig hajlamos rá.
A földet bámultam kicsit, ahogyan elmeséltem, hogy mire is gondoltam, de nem tudom, hogy azért, mert furcsa és egész kicsit kínos is volt, vagy csak mert nem akartam beleakadni. Annyi biztos, hogy közelebb mászott hozzám, majd kicsit megemelte az állam, mire elmosolyodtam halványan.
- Hé... nyuszi... - súgtam az ajkai közé, a derekán nyugtatva a kezem még pár pillanatig. - Arról volt szó, hogy most... tanulás van.
Nyomtam apró csókokat az állára, miután elszakadtam kicsit az ajkaitól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716112#post716112][b]Maja Bojarska - 2018.03.10. 22:28[/b][/url]

Semmi kedvem nem volt most összeveszni azon, hogy kellett volna-e, vagy szabad-e, esetleg ez mennyire jó ajándék. Én csak ezt szerettem volna adni neki. Mármint nem venni neki, azt is tehettem volna, én akartam megcsinálni, mert az úgy a jó. Nem véletlenül voltak kicsit bénácskák a szülinapi tortái is. Lehet nem hiper meg mega tökéletesek, de én csináltam, és ha ízlik neki, akkor mindent megért. Ez az ajándék lényege is. Tőlem. Csak neki. És örüljön, legyen boldog. Én csak féltem, hogy esetleg nem működik a dolog, semmi több.
- Hát azt én is remélem, nem lenne jó - ráztam meg a fejemet. Nyilván kényelmes se, mert biztos összenyomnánk, bármilyen nagy a kanapé, ha minden is idetelepednénk figyelni, azért megmarad-e az apu. Mert az fontos. Nagyon fontos. Meg amúgy se tudnék aludni. Akkor se nagyon szokott menni, mikor éppen úgy rakták össze valami után. Ő állítja, hogy jól van, de az nem sokat jelent.
Ugyan nem ment valami gyorsan, de abban az ölelésben már tudtam, hogy mindenki tudja, mindenki örül és mindenki boldog is. Azt hiszem a bent maradt levegő akkor szaladt ki a számon és csak bújtam hozzá, nem is akartam egy darabig elereszteni. Csak jajj meg vu. Talán még egy kicsit sipákolós íííí is kicsúszott, ahogy átkarolva szorongattam. Csak mikor elhúzódtam vigyorogtam rá, végül lesütve a szemem a brekilánykát is összeszedtem magunk közé.
- Baba. Igen - ismételtem meg, ahogy a pici, kicsit kikopott hajas buksit simizgettem, aki felkacagott. Ő csak örült a közös játéknak, annak hihette, én meg neki, nekik, mindennek. Aztán mikor félig apura borulva a hajammal kezdett játszogatni, tudtam, hogy már elfáradt, így csak simizgettem de már felfelé néztem a férjecskére.
- Nagyon boldogságos most, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716166#post716166][b]Maja Bojarska - 2018.03.11. 01:07[/b][/url]

Az senkinek nem volt újdonság, ha előkerül valami puha és cuki és állatos, akkor az részben nekem is teljesen hű meg há és belebolondulásosság van percek alatt, de már éppen akkora volt a brekkencs, hogy neki szintén. Szerelem első látásra. Klara is az volt nekünk szerintem, de most rá és a smackóra gondoltam elsősorban. Elég nagy mosollyal figyeltem, ahogy járkál kicsit felettünk, meg mikor tapizta volna a kicsilányt. Amíg kicsit meg nem fakult, el sem szakítottam a pillantásom, de aztán…
- Nem erről van szó. Én próbálkozom. De ez butaság. Úgysem tudom melyik a jó. Nincs felcimkézve, hogy héééé, Majaaa, nééézd, látod a huszonnegyvenkettest? Arra gondolj most!
A puffogásom nem volt szívderítő, így igyekeztem egy nagy fújtatással semmissé tenni. Nem tetszett, hogy mindenben, de tényleg, nem nagyon tudtam volna a táncon kívül semmit mondani, amihez ne lettem volna eredendően vagy utólag rettenetesen béna.
Kicsit a helyzetemen meg a hangulaton javítva vettem a bátorságot, főleg miután elég széles mosolyom lett az emlékét hallva, hogy odacsuszizzak hozzá, jó közel, szépen kicsit elé és a lábai közé emelve az enyéim, majd a karjaim a vállára téve várjak ki kicsit. Tudtam, hogy ezt nem kellene. Viszont ez nem igazán érdekelt. Szomorú, hogy milyen rossz vagyok. Majd megkeresem a mami adta füzetet mit kell elmondani lefekvés előtt a megbocsátásért. DE később.
- Hm? - pillantottam rá kérdőn és ártatlanul, a számra harapva elfojtva a mosolyom, mikor elhajoltam a csókból. - Hááááát… azt mondtad úgysem mehet minden rögtön. Nem lehetne, hogy… ühm… megpróbálom még egyszer, de utána inkább csak még hasonlóan nagyon megszeretlek?
Nagyon szépen tudok néha nézni, és most is így éreztem így teszek, de még mielőtt bármi is történhetne olyan gyors voltam, mint Stitch, mikor selfiezni kellett a verekedő Lilo előtt, és a szácskám már az övén volt én meg nagyon belé kapaszkodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716181#post716181][b]Lewy Bojarski - 2018.03.11. 12:59[/b][/url]

Nem nagyon akartam beavatni abba, hogy mennyire is szoktam megszenvedni a karamellával, meg a mértéktartásnak nevezett szarral, amit általában vele együtt nyomnak az orrom alá. Még a végén nem csinál többet, ami meg legalább annyira szomorú lenne, mint most az, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Nem lehet mindenki hibátlan, bizony.
- De aranyos lány vagy, tudom, hogy akkor is itt ácsorognál mellettem, csak nem hiszem, hogy az jó lenne bárkinek is. Szóval majd figyelek. Legalábbis igyekszem - néztem kissé elbizonytalanodva a dobozra, amit anyám már a gyengeség jelének vett volna és tutira lecsukja, hogy nem kell ez nekem, sokkal jobb lesz, ha nem adja oda holnapig.
Az ölelésben meg minden a legnagyobb rendben volt, főleg, mikor már a kicsi breki is becsatlakozott. Közben Volt az orrával nyomorgatta meg Maja arcát a vállam felett, biztos, ami biztos, érezzük, hogy szeret minket, hát figyeljünk rá, ő a nagyfiú!
- Csodagyönyörű az ohanánk, tudod? - nyomtam csókot a homlokára, mielőtt még megint a kicsi brekire pillantottam volna le, majd Maja hasára. - Igen, tudom, hogy az... mit szólnál, ha olvasnék egy mesét, aztán majd... kitalálunk magunknak is valamit?
Megcirógattam a csöpplányka arcát a mutatóujjammal, majd Majára néztem és megengedtem magamnak egy kacsintást. Szerintem ez nem hangzott rossz tervnek.


//kööffffföönöm*-*//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716187#post716187][b]Lewy Bojarski - 2018.03.11. 13:39[/b][/url]

A lányoknak nagyon tetszett a smaci, nekem meg még egy kicsit emésztgetnem kellett, hogy hát, na, na, most már nem ló vagy, hanem egy nagy, melák mancsos, olyan majdnem fehér. A szín legalább stimmelt, a ló is szürke volt, amit akkor sem teljesen értettem. De hát, egészségükre, biztos volt valami kritérium a castingon.
- Jaj, miért mindig ilyenkor vagy ennyire negatív, nyuszi? Nekem sincs felcímkézve semmi, anno rengeteget küszködtem vele, mert mindent végigkellett próbálnom, ami pozitív. Aztán abba is hagytam. Csak a meccsem után két héttel álltam neki újra. Addig nem volt meg az emlék - vontam meg a vállamat lazán, de nem akartam ebbe az egészbe nagyon belemerülni. Mert hát apám a maga pozitív emlékeit nagyon szépen tönkretette, különösebb erőfeszítések nélkül.
Most viszont határozottan visszaélt azzal, hogy tudta, hogyan kell elterelni a figyelmemet a tanulásról és ez annyira nem tetszett. Jó, ez hazugság, nagyon is tetszett, sőt, működött is a dolog, de nem szabadott volna neki.
- Hm! - néztem rá grimaszolva, mert tudtam, hogy mit csinál és egyelőre próbáltam is tartani magam az erős, határozott szerephez. - Hát... esetleg, ha nagyon látom rajtad, hogy próbálod és nem valahol máshol vagy közben fejben. Akkor lehet róla szó.
Azaz, ezt mind el akartam mondani, de a hát után belém fojtotta a szót azzal a csókkal, mire a hajába futtattam az ujjaim és csak utána fejeztem be a mondandómat. Finoman megpaskoltam a hátsóját, aprót szusszanva, majd elengedtem.
- Na, lássam, mennyire akarod!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716200#post716200][b]Maja Bojarska - 2018.03.11. 15:13[/b][/url]

Ahogy megérkezett a kérdés én csak olyan kezeimmel babrálós, lefelé nézős, magát nagyon szégyenlősbe mentem át. Értettem, hogy mit akar mondani, csak valahogy ez nem ment. HA tanulásról volt szó, vagy valamitől egyszer már megijedtem, akkor ott még nekem se volt egyszerű észrevenni, hogy a pohárkám már félig tele is van, nem pedig hiányzik a fele.
- Tényleg? - néztem rá végül, és nem a végére reagáltam, csak a tényre, hogy neki sem ment könnyen. Bár akkor mit várhatok? Ő sokkal ügyesebb és fogékonyabb ezekre, könnyebben is tanult, ha nem is volt oda érte. Én meg… abban is az utolsó voltam az iskolában annak idején, hogy tisztán olvassak. Elég lassan jöttem bele bármibe. Nem volt ez máshogy varázslással se. Mindig, mindenki meg sürgetett. Nem érzem ilyenkor jól magam, ezért féltem ettől is, de egy fokkal jobb volt, hogy itt voltak és csak segíteni akart életem szerelmecskéje.
Én viszont jó nem lettem, mert nem sok idő kellett, hogy az öle előtt találjam magam, szemben vele és kis hezitálással meg megakadásokkal, de alkudozni kezdjek valami másról, amiben nem láttam azt a véget, hogy nem sikerül és elkönyvelhet butának. Butábbnak.
- Szóóóval, ha megpróbálom még egyszer, csak egyszer, és igyekszem, nem számít hogy sikerül, akkor jó lesz? - Az értelmezésem sosem volt az igazi, de most mindent bele akartam az egy szem kérdésembe tenni és várni a megerősítést. Ami lényegében meg is történt én meg csak telibe vigyorogtam őt mielőtt az ajkaim beszívva oldalra nem hajoltam, hogy a kezeimmel elkússzak a pálcámért vissza, ilyen kis hidat csinálva a fél lába fölé, ahogy áthajoltam. Mikor megvolt visszahúzódva tettem vissza a popsim a sarkaimra, majd a lábaim kinyújtva előre megfordultam és bámultam kicsit magunk elé, mielőtt felemeltem volna a pálcát.
- Nagyon... - válaszoltam még a kijelentésre, aztán csak igyekeztem.
Még csak gondolkodtam, rengeteg dolog csúszik át ilyenkor a buksimon, szóval addig jutottam, hogy Kell legyen ő, meg breki, ohanás boldogság, valami olyan nagyon, amit senki nem vehet el és csak az enyém és nagyon szeretem és… valahogy annyira jutottam, mikor otthon voltunk már és először pancsiztattuk együtt Klarat, kinyitottam a szemeim, kimondtam a varázsigét és vártam…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716206#post716206][b]Lewy Bojarski - 2018.03.11. 16:06[/b][/url]

 Varsó

A barátságos mérkőzéseknek semmi értelme. Nulla. Semmi. Zéró. Akárhányszor vannak, csak a hiszti, a sérülés, meg az időhúzás megy, nekem pedig idegzsábám van, szabályosan érzem, ahogy lüktet a fejemben az a bizonyos ér. Most még nem is akárkivel, hanem az oroszokkal, akik amúgy is arról híresek, hogy milyen jól neveltek a pályán, egyszer emiatt az egyik fogamat is tenyérben vittem a gyógyítóhoz, hogy ja, ilyenkor mi van?
Szóval miután harmadszor akartak leszedni gurkóval, majdnem sikerült Czernyt lekapnom a seprűjéről, hogy ember, ne a szemed mereszd, hanem csinálj valamit, vagy add ide azt a szutyok ütőt. De ugye attól tartottak, ha az az én kezembe kerül, ezért inkább elmozdult a fix addigi helyéről, hogy engem kísérjen és így sikerült is pontot dobni. Igaz, közvetlenül csak azután, hogy izomból járomcsonton könyököltek. Azt hiszem, ha el nem tört, bedagadni akkor is fog. Szép sport ez, szeretem. A meccsen viszont csak addig voltam kivenni a részem, míg egy laza, hetven pontos előnyt össze nem raktunk a fiúkkal, majd jeleztem, hogy  cserét kérek. El is hagytam a pályát, csak nem egészen arra, mint azt a többiek várták volna. Kissé ki is billentem az egyensúlyból a páholy korlátján állva egy pillanatra, de aztán csak rly fejjel intettem a bácsinak, hogy menjen odébb.
- Lemásznék. Köszönöm. - Semmi udvarias nem volt az elhangzott lengyel szavakban, ahogy leugrottam a normál deszkázatra és letámasztottam a seprűmet, majd Majára néztem, miután megtöröltem az arcom - Segíts levennem ezt a szart!