A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714142#post714142][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.02.12. 17:01[/b][/url]

- Én örömmel betanítanálak, csak tudod, olyan szűk ott a hely…
Most rajtam a sor, hogy sóhajtsak egyet, mintha olyan nagyon bánnám a dolgot. Szegény kicsi én, ha be akarok tanítani valakit, akkor hozzá kell érnem. Hát igen, az élet piszok mód kegyetlen bír lenni. Annyira nagyon sajnálom, hogy… ja, majd pont én, sajnálom azt, hogy egy lányhoz kell érnem. Hahahaha… még a feltételezés is sértő. Nem, még nem unom a dolgot, de igen, el fog jönni a nap, amikor majd megállapodok valaki mellett, és őt majd feleségül veszem, és gyerekeink fognak születni, és diplomám is lesz, meg olyan munkám, ahol senkinek se nyomulok neki, és le se öntenek. Egy nap majd ez is be fog következni, de még nem érzem készen magam rá teljesen. Addig pedig nem kapkodok, mert úgy akarom élni az életem, hogy ne bánjak meg semmit, és hogy amikor majd visszanézem életem filmjét, akkor a halál is élvezze a legalább fél órás előadást.  
- Ajánlataim… Hajaj, ha te azt tudnád!
Nevetek fel, mert hirtelen a szemem előtt egy csomó opció megjelenik. Lehetne elég sok minden. Szexi takarítónő, vagy a nő, aki főz ránk, vagy csak simán szórakoztató társaság, persze elengedhetetlenül aprócska ruhában, és állandó jókedvvel. A dolog nem is lenne rossz, főleg, ha a tesóm kimozdítása is szóba jöhetne, vagy legalább a bátorítása, de sajnos ilyen luxusra végképp nincsen keretünk. Nem mintha Amszterdamra lenne, és lásd, mégis itt vagyok.
- Ez mondjuk jogos, csak néha elgondolkozok, de azért, mint láthatod, nem tartok még ott, hogy csakúgy feladjak mindent, igent mondjak egy asszonynak. Fognám magam, és onnantól én lennék az öltönyös, aktatáskás úr, aki minden reggel elmegy a dolgozóba, és este fáradtan, de türelmesen hallgatja, hogy valaki már megint csúfolódott matekórán, vagy, hogy a szomszéd asszony egyre rövidebb hancurkákban fogadja a kertészt, és különben is, milyen kertész az, aki inkább a házban van, és nem kint a kertben. Remélem, ha egy nap eljutok ide, akkor a szomszédom leszel, és nézhetem, ahogy rövidül a szoknyád.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hihetetlennek hangzik jelenleg, de őszintén hűséges lennék a másikhoz. Hűséges voltam Claire-hez is, és amikor válságot éltünk meg éppen, akkor Lexához is. Remélem, ha egy nap összesodor minket megint az élet, akkor már tudunk majd egymásra máshogy is tekinteni.
- Szerintem te pont nem olyan nő vagy, akit megunhatnék, de ha így lenne, ha unalmassá válnál, akkor magam kergetnélek el.
Bizonyítva, hogy még egyáltalán nem unalmas, közelebb húzom magamhoz, és miközben szorítom, szinte már követelően csókolom meg. Igen, ez a nő itt és most hozzám tartozik, és ez így van jól. Magyarországon ezt nem mondhatom el, tudom, de itt most kiélvezem, hogy be kell érnie velem, és mindent megkaphatok, amire csak vágyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714149#post714149][b]Drávecz Krisztina - 2018.02.12. 18:13[/b][/url]

Ervinke  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714399#post714399][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 00:39[/b][/url]

Tüdüpptüdüdüpp. Nagy táncikálással és énekléssel motyogtam vissza Klaranak, aki már nyújtózkodott felcsücsülve a kiságyból, hogy szeretne kiszállni. Korán volt még, de úgy látszik, hogy nálunk mindenki szereti a reggeleket. Ez mondjuk rám nem volt olyan igaz az előző hétvégén például, eléggé nem akart összejönni az az ébredés, meg nem is éreztem jól magam. Fájt a fejem és a derekam is, nem beszélve, hogy kicsit szédelgősen futottam neki a napnak is. Előtte a picilánykánk se aludt, gondoltam attól. De aztán ott volt az a fura érzés is, mint mikor jön a nagylányos időszak. Várható lett volna, már nagyon, de aztán nem történt a mai napig semmi. Ez pedig… több volt már, mint furcsa, és pláne nem ismeretlen. Ma reggelre kezdett úgy tudatosulni bennem Lewy ajándékát pakolgatva, hogy talán…. Talán. Az arcomra odacsücsült egy nagy mosoly, ahogy a konyhapulton bámultam az edényt, amiben felkészítettem a meglepit. Újra. Ekkor felsírt a picilány, mert peluscsere nézett ki, Volt meg a nyálas Némó kölcsönadását vélte megoldásnak. Aranyosak voltak, vigyorogva vettem ölbe a brekikét a tappancsosunk fejét megsimizve, aztán orvosoltam a problémát. De mire visszaértem, olyan szag volt, mint mikor a nagyi elaludt a bejgli sütése közben. Semmi jót nem sejtettem. Szaladtunk hármasban, de leginkább olyan volt az edény, mint amibe valaki sarat hordott. Undi és büdös. Kicsit hányingerem is lett tőle, ekkor döntöttem el, hogy ez így nem lesz jó. A babu álmos volt, szóval lecsücsültünk a kanapéra én meg felhívtam a szőkét, és ötször elmesélve, hogy nem tudok karamellát csinálni.
- De meg akarom csinálni, csak... Nem baj. Megkérdezem anyáékat, de azért átjössz? Meg... hoznál nekem kettő... ilyen tudod, csíkosat. Tesztet. Babára. Be tudsz ugrani a patikába? - kérdeztem, hogy végül kibökjem majd, hogy jöjjön át, nagyon szeretném, mert fontos lenne és hozzon a boltból nekem kettő darab ilyen pálcikaizét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714400#post714400][b]Lewy Bojarski - 2018.02.15. 00:44[/b][/url]

Ő sem értette, hogy a büszke telivérből hogy lett egy pár nap alatt néhány tenyér méretű mancs. Én sem különösebben, azaz, volt sejtésem, mert nem egy-két napja volt, hogy utoljára megidéztem a patrónusom. De ki sejtette volna, hogy gondol egyet és változik?
- Én tudom! Azért mondom, hogy valami itt... nem az igazi - szusszantam fel kissé elégedetlenül. Mert ugye elvileg nekem ezt meg kéne tanítanom, de ha nem tudok produkálni, akkor hogyan? Osszam az észt? Az egész biztosan romantikus lenne, de azt hiszem, hogy inkább tovább próbálkozom - egyelőre -, sikertelenül. - Most akkor igen, vagy nem?
A kezeinket figyeltem halvány mosollyal, tetszett, hogy az ő tenyere jóformán elveszett az enyémben. Olyan törékeny volt és még mindig kiprovokálta belőlem az overprotective aput.
Nem volt valami meggyőző azzal az ühümmel, olyan volt, mint mikor a gyereknek jót akarsz, próbálsz valamit elmagyarázni, de ő abban a hitben él, hogy te a lelkivilágát akarod továbbra is bántani. Figyeltem, ahogyan a szőnyeget bámulta, de aztán végül rászánta magát, hogy még egyszer megpróbálja. Kis ideig összpontosított, majd a megfelelő mozdulattal ismét kimondta a varázsigét, mire nála is egészen hasonló lábikók tűntek fel. Meglepetten, már-már elégedetten figyeltem, aztán szertefoszlott, ő meg bevágta a durcát.
- Naaaaa, hercegnő, ugye tudod, hogy nem kell azért nyünyörögni, mert nem sikerül elsőre? Nekem sem ment anno. Ez nem ilyen egyszerű... de ha szeretnéd, pihenj rá egy kicsit, míg... én is megpróbálok majd valamit összeügyködni. - Még felszusszantam, majd a legboldogabb emlékem keresésébe fogtam. Akadt itt minden, az esküvőtől elkezdve a szőkééken át addig, hogy Maja terhes, minden. És valahol itt cövekeltem le. Klara. - Szeretnéd, ha megpróbálnám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714402#post714402][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 01:48[/b][/url]

- Érdekes állatka.
Biológiailag tökre megmagyarázhatatlannak tűnt nekem, hogy egy pacinak miért vannak nagy és szőrös mancsai. Próbáltam elképzelni, de nem ment a kép sem, hogy ha felül ló, alul hogy lett medve. Csak nem kentaur, aminek a mamija vagy papija egy mackó. Hú, az mondjuk elég furcsácska lenne. Nem is szeretném én ezt tudni. A tenyerem méregetve gondolkodtam Lewy mondatain, aztán mikor a tenyerébe nyomódott az enyém el is felejtettem, hogy hol tartottam.
- Hát… kicsikét nagy, de nem óriási - helyesbítettem, mert az nem lett volna igaz, hogy tök nagy, de az se hogy kicsi, mert azért például Keve görénymancsa, az olyan két ujjnyi, ez meg lehet nagyobb mint a tenyerem!
Sokáig nem volt azért pihenőcske, próbálkozni kellett… volna. Kicsit talán az is nehezítette a dolgom, hogy elég sok rossz kezdett a fejemben gyülekezni, amiért előre is, meg a látottaktól megerősödve igencsak bénának éreztem magam. Vettem pár mély levegőt, lassan fújtam ki, hogy az emlékmorzsákból valami legyen, de a végén egyikből szaladtam a másikba, így nem is tudom azt hiszem melyik volt az, amitől már elindult volna megmutatni magát. Klara lelkesen tapsolt ugyan a ködfoltnak, de ez se volt elég boldogságot hozó.
- Nekem sosem megy semmi elsőre, legtöbbször másodikra vagy harmadikra se, tökmindegy - vontam meg kicsit hirtelenjében a vállam. Nem szoktam ennyire durcizni, de ez kikívánkozott. Az összes buta varázslat vagy nem sikerül, vagy túl erősen, semmi nem ment idejében jól. Tényleg féltem most már a vizsgától, el se segített. Inkább bólogattam párat felemelve a fejem, hogy inkább nézzük meg a mancsos lovát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714403#post714403][b]Sebastian Sieger - 2018.02.15. 01:54[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

A reggel viszonylag hamar eltelt, Hannah le is lépett otthonról. Szóval Dolfival kettesben költöttük el a reggelinket, aki mindig bele-belemart a neki dobott falatkákba. Hol lelkesebben, hol csúnyán nézve rám, hogy mi van szőke, csak ennyit tudsz nekem nyújtani? Kísérteties.
Az edzést két részre bontottuk és noha én a délelőttiben lettem volna, Lewy kivinnyogta magának, hogy mégis csak hadd legyen ő délelőtt és hát. Ember, igen meggyőző tud lenni, ha akar!
Szóval levittem egy körre a tappancsost sétálni, még otthoni cuccban, kócosan és kissé gyűrötten is, mikor a telefon megcsörrent a zsebemben és az első gondolatom az volt: már megint csörög a seggem. A másik kezembe fogtam az eb pórázát, majd felkaptam, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki volt az. Azt hiszem hiba volt, mert igen meglepett a tény, hogy Maja hív. Szokott, persze, de legtöbbször vagy délután, mikor valami jó mese van, vagy ha nincs Lewy.
A karamellásra kicsit bólogattam.
- Nem tudom, sose csináltam még, de biztos nehéz. Én egyszer majdnem felgyújtottam a kolit egy mirelit gombóccal. Durva volt - ecseteltem egész laza hangnemben, visszagondolva a kívül szenes, belül jeges gombóckákra. Aztán kis fáziskéséssel esett le, hogy igen, lehet, hogy nem ezért hívott fel.
- Persze, szívesen átmegyek. - Majd apró hatásszünet következett, míg az információ feldolgozás alá került. Aztán asszem kiégett a rendszerem, mert csak álltam ott, gondolkozva, hogy minek neki a zwei csíkos izé. - Maja... Te terhes vagy?!
Mire Dolfi letehette volna a lábát a pisilésből, már száguldottunk is ki a parkból, ez olyasmi, ami nem várhat soká.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714404#post714404][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 02:21[/b][/url]

Bár egyedül kellett túlélnem a délelőttöt, eleinte nem gondoltam, hogy baj lesz belőle. Elterveztem a kis ajándékos, gumicukros dobozt, hogy majd jól megcsinálom, ha végeztem a karamellával, de ugye semmi nem egyszerű. Máj majdnem sírtam, ha őszinte akarok lenni, mikor a második adag is odakozmált a cukorból nagyon-nagyon csúnyán. Elkeseredtem, a szám is lebiggyedt sírósan és azt hiszem ezt az apróságaim is érezták. Klara nagyon bújt a nyakamba, Volt meg a lábamhoz dörgölőzött. Nem volt ez boldogságos, pedig szerettem volna, sok dolgot egyszerre éppen. Vettem pár nagy levegőt, ahogy a második szenes adagos edény is ment a mosogatógép helyett áztatásra, majd mérgesen lecsaptam a laptop tetejét és bevonultam a telefonnal a nappaliba. Kicsit hezitáltam, de végül már azon eszméltem, hogy a kicsilányom laposakat pislog, Sebby meg gombócokról beszél.
- Uh, az veszélyes lehetett - mondtam egy szisszegés mellett, aztán végül eljutottam addig, hogy áthívjam őt. Elég jól kivehető, hogy nem vagyok nagy társasági lény, ugyanis szerintem egy-két emberen túl, sosem hívtam át magunkhoz senkit. A szőkéékkel is mindig Lewy beszéli meg, vagy együtt, esetleg meglepi lesz.
- Köszönöm, Sebby - mondtam még, mielőtt a csíkok és a babás tesztek dolog elhagyta volna a szám. - Shhh… Hát..öhm.. én… lehet. Nem tudom. Azt hiszem.
Egyre halkabb és bizonytalanabb voltam, pláne telefonba, még l is pisszegtem, nehogy valaki meghallja. Nem lett volna túl jó. Erőt vettem magamon és a nagy hallgatáson, mikor meghallottam az ő mancsosuk ugatását, ekkor még sikerült össze is legózni a mondandóim.
- Ezért lenne jó, ha tudnál hozni kettőt…. Az megmondja - dörmögtem a telefonba, még mielőtt letettük volna, hogy aztán én Klara altatásába fogjak, még percenként az ajtó felé néztem, hogy jön-e vagy sem Nem mintha Superman lenne, és ennyi idő elég lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714412#post714412][b]Lewy Bojarski - 2018.02.15. 12:21[/b][/url]

Nem az érdekes, hanem az idegesítő volt az első szó, ami eszembe jutott a kis mancsokról. Én nagyon jól elvoltam a lovammal, nem hiányzott a változás, nem kértem ilyet a sorsomtól. De azt hiszem, hogy ez nem kívánságműsor, ezt dobta a gép.
- Így is mondhatjuk.
Kicsit az övéhez nyomott tenyerem megakasztotta a gondolatmenetet, de én boldog voltam így, szerettem, hogy ennyi idő után is ilyen hatással vagyok rá. Mert most nem is csináltam semmit, csak a kezem az övéhez ért, én pedig akaratlanul is az ujjamon pihenő gyűrűt vettem alaposabban szemügyre. Hiányérzetem volt, mikor nem volt rajtam.
- Olyan közepes - mondtam végül, hogy kiegyezhessünk egy átmenetben a kettő között.
Maja első próbálkozása nem volt a legfényesebb, de vannak olyanok, akiknek csak pár szikra száll elő a pálcájából, aztán volt-nincs, huss, már vége is a varázslatnak. Ehhez képest Maja egészen jól teljesített. Klara meg tapsikolt is egy kicsit, meg fújt egy hatalmas nyálbubit - vajon kitől tanul ilyeneket? -, de ez sem hozott elég boldogságot.
-Nyuszi ne hisztizz, mert apu mérges lesz - néztem rá rosszallóan. Nem szoktam rá komolyan kiakadni, de jobb szerettem, mikor nem akad ki hülyeségeken.  Ameddig ő ott durcázott, én addig kicsit közelebb csúsztam Klarahoz és a kezecskéire nyomtam egy-egy puszit nagy lelkesen. Nagyon szépen vigyorgott cserébe, de lehet csak azért mert én is. Azt hiszem, nagyjából már tudtam, melyik emlékek közt kell keresgélnem. 
Kis sóhajjal vettem elő a pálcát, majd megköszörültem a torkom. Kissé a hajamba túrtam, majd nagyon erősen összpontosítottam az emlékre, mikor a kicsi lány először rúgott. A körkörös mozdulattal intettem.
- Expecto Patronum - hangzott el, és a mancsok mellé már egy test része is látszott, de megint eltűnt, mielőtt a buksija látszott volna. - Hát ez nem ló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714414#post714414][b]Sebastian Sieger - 2018.02.15. 12:50[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Nem sokáig tartott a nagy nyugalom a séta közepette. Máskor sem szokott, mert vagy a paparazzik tolják túl a stalkolást, mint vén néni a banyatankot, vagy jön valami vészhelyzet, én meg mászhatok a dolgomra. Most csak a telefon csörgött, ma már a sokadik alkalommal, ha Helmut, Lewy, Hannah, Max és Müller is számít. Ez utóbbinak fogalmam sincs hogy hogyan és mikor lett telefonos készüléke, de kétségkívül rendelkezett vele.
Aztán Maja volt az, mint kiderült, sírt nekem egy kört arról, hogy sehogy nem megy neki ez a karamella dolog, én pedig aprókat bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látja. De ez olyasmi lehet, mint mikor Lewy lehalkítja a zenét tolatáskor, hogy jobban lásson.
- Az is volt, de hősies vagyok és túléltem - nyomatékosítottam egy bólintással a dolgot. Persze, ez megint csak nekem volt fontos, nem neki, de olyan vagyok, mint Pavlov kutyája, akaratlanul is nonstop gesztikulálok. Nem való nekem a hanghívás. Kicsit meg is lepett, hogy Maja áthív, mert nem volt szokása az ilyesmi, de aztán megértettem és mélységes sokkot kaptam, mint mikor elkezdik tekerni a légiriadós szirénát. - És Lewy tudja?
Azt hiszem, kivirultam, de el is akartam mondani mindenkinek is a környéken, így csak felmarkoltam a mancsost és szedtem gyorsan a lábaim a közeli patikához. Két nénit még az ajtóban odébb toltam, ahogyan beszáguldottam a helyiségbe.
- Öt perc! - Azzal le is tettem a telefont és a nénivel legalább három percet vitatkoztam rajta, milyen legyen. Végül vettem legalább négy fajtát, volt, ami kiírta, ami csíkozott, meg smileyzott, meg máshogy csíkozott, meg egy, aminek egy cuki nyuszi volt a dobozán, ez aljas marketingfogás! Majd Dolfival együtt hoppanáltunk és már ott is voltam. Nem lehet ilyenkor a müncheni forgalomra hagyatkozni. Szóval nem sokkal később már kopogtam is az ajtón. Legalább a légzésem rendeződik, míg nem vagyok bent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714435#post714435][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 20:44[/b][/url]

Úgy éreztem, mintha neki kevésbé lenne vicceske a mancsos ló gondolata, pedig még ha kicsit bizarrocska is lenne, biztosan az is nagyon aranyos. Szeretem az állatokat, mindegyiket is, ez is biztosan szép és cuki, nem értem miért mérges rá Lewy. Mondjuk nem lehet jó, ha nem szól róla, hogy ő most átoperáltatja magát. Manapság az állítólag divat, láttam egy újságban. El is engedtem a furiságokat, mert nem kellenek a fejembe, meg azért is, mert Lewy tenyere elvonta a figyelmem. Szerettem a kezét, mármint úgy őt egészben is, de néha voltak kedvenceim. Mint a haja is, vagy a szeme, a gödröcske, egy időben a kockák is túl előkelő helyeken voltak. Mindegy is.
- Igen, közepes, az jó lesz rá - mondtam végül, tudtam, hogy ezt azért mondta, mert szerinte nem is nagy, de szerintem meg igen. Mondjuk, ha csak a kezeink nézzük, nem egy méretben gondolkodunk, de ha meg a vonalzóm hozom, az lesz a baj. Nehéz ez! Mint idézni a patrónust. Nem viselkedtem szépen, de láthatóan a ködöm se, nem tetszett az egész úgy, ahogy volt. Még Klara öröme se tudott kihúzni ebből az undi kedvből, ami most megcsapott.
- De én nem is… - néztem rá nagy szemekkel, semmi rosszat nem tettem, csak mérges, nem is rá, hanem magamra meg a buta varázslatra. - Értettem, apuci…
Ahogy dörmögtem neki befejeztem a pálcám látványos elsüllyesztését valahova a láthatatlan alám, és inkább őt figyeltem. Állítólag, ha vigyázunk erre a fadarabra, meghálálja. Én annyira teszem, hogy sosem bántottam, mégse segít. Kíváncsian figyeltem viszont azt, mit produkál a drága.
- Nem, és a nem is a jeti kicsibe, részegen mászva…. Akkor talán olyan, mint az állatkertben a macik…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714436#post714436][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 21:11[/b][/url]

Ahhoz már hozzászoktam, ha beszélgetés közben, mikor hívjuk a szőkééket ketten maradunk Sebbyvel, akkor mindig tök jó dolgokról beszélünk, mint a lassan jövő új mesék vagy éppen kivesézzük a közös sorozatainkat. Sok időm volt itthon rájuk, na, senki nem fog szerintem hibáztatni, mikor a nyolcadik hónapban egy görögdinnyével, mikor Lewynek dolga van én csak ültem és TV-t néztem. Most meg? Tartogatom a pici csodámat, Volt a lábam dörgöli és egyszer csak már nem az a téma, mennyire bénák vagyunk a konyhában, hanem hogy van-e új pocaklakóm. Nyeltem egy nagyobbat, ahogy a hátammal a pultnak dőltem, mert nem bírtam a kanapén lenni. Már bejártam kétszer a konyhát, mire elmotyogtam.
- Szerintem nem is sejti… - mondtam végül kicsit nagyobb sóhajjal. Ez nem tudtam hirtelen jó-e vagy sem. Mármint én örültem volna, ha ezt mondjuk neki mondhatom el legeslegeslegelsőre, de mi van, ha tévedek? Közben Sebby letette én meg álltam ott a babámmal a lakás közepén és majdnem sírtam, nem is tudom miért. Ha bután össze meg vissza gondoltam egy kis megfázást, és semmi bajom azon túl. Ha ezeken a csíkok magányosak maradnak. Itt ülnénk és se boldogság, se öröm nem lenne. Tudom, hogy senkinél. Ez picit ijesztő is és nagyon nagyot dobbant a szívemen egyszerre.
Majd megszólalt a csengő. Klara éles hangon visított fel örömében, Volt meg ugatva rontott neki a bejáratnak. Én nekem kellett két perc, mire rájöttem, hogy menni kéne.
- Sziasztok. - Eljutottam addig, hogy beengedtem Sebbyt egy mosolyt is magamra erőltettem, örültem neki, hogy itt van. Elálltam az útból, hogy bejöjjenek, aztán az ajtót becsukva a nappaliba mentem a bandával együtt. Klarat beletettem a kis mozgó-játszós ágyikóizéba, ott a kutyik heves játéka se bántja, ha rákezdenek én meg néztem a Pandára.
- Tudtál hozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714570#post714570][b]Lewy Bojarski - 2018.02.17. 22:02[/b][/url]

Ő legalább viccesnek érezte, hogy a lovamnak hirtelen mancsai lettek, de én annyira nem. Szerettem azt a pacit és mindig ott volt, akkor is, mikor más éppen eltűnt valamerre. Most pedig hirtelen nem volt sehol, csak egy pár mancs volt a helyén. Szóval a tenyerem az övének nyomtam szorosan, hogy bizonyítsam, annyira azok a tappancsok sem nagyok.
- Tudtam, hogy melyik szót keresed - jegyeztem meg szórakozottan, mielőtt nyomtam volna egy apró csókot a nyakába. Aztán hagytam, hogy megpróbáljon valamit produkálni, de nem nagyon sikerült, csak némi ködöt. Első próbálkozásnak mondjuk ez is egészen jó volt. Klaranak is nagyon tetszett, más kérdés, hogy ő éppen olyan kis igényekkel tudott rendelkezni néha, mint az anyucija.
- Nem, te soha, ismerlek - horkantam fel kicsit, de aztán közölte, hogy Apuci, én pedig kicsit az ajkamba haraptam. Szerettem, mikor így hív, még vigyorogtam is egy kicsit, de aztán lehervadt az a mosoly, mikor ismét a patrónusra kellett koncentrálnom. Hiába vártam, hogy a teljes állatka megjelenjen, az emlék nem volt elég erős. Annyi csúszott csak ki, hogy megállapítsam, nem egy lóhoz van szerencsém.
- Egy smaci? - kérdeztem oldalra biccentve a fejemet, a pontra nézve, ahol a kis medve eltűnt. - Saját macim van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714600#post714600][b]Maja Bojarska - 2018.02.18. 00:57[/b][/url]

Én elhittem neki, hogy tényleg nem is olyan nagyok, ettől még hozzám képes biztosan az, szerintem az én tenyeremnél tutira. De ezen nem morfondíroztam túl sokat, elég hamar eljött a pillanat, hogy el kellett volna eresztenem azt is, meg a kacsóm is az övétől. Ő kisegített minket a jó szóval én meg csak bólogattam párat, mielőtt elkuncogtam volna magam a puszira. Éppen csikis pontot lőtt be, bár nem mindig az, de most nagyon.
Nem mondhatnám, hogy bármi fenomenálist elértem volna, azon túl, hogy volt konfettiszerű szürke eső, meg ködfolt láb vagy mancsizékkal. Semmiben nem voltam biztos a sajátom illetően. A végén kiderül, hogy valakin bunda van és egy ember a patrónusom. Ilyen vajon lehet? Azt hallottam, hogy van, akinek nincs alakja. De gondolom az nem is foszlik semmissé pillanatok alatt. Meg csak sejthető lenne, ha ilyen paca az enyém és nem rendes állat. Remélem. Most már attól is elég csalódott lennék, ha kiderülne, hogy még csak nem is valami édibogyóm van, hanem amőbám.
- Tényleg nem akartam, én csak mérges vagyok magamra - dünnyögtem a szőnyeg felé, hogy aztán egy nagy sóhajjal erőt vegyek magamon és közöljem, hogy értettem mit akar és a legkevésbé se szeretnék bajba kerülni. Még a végén jól közli velem, hogy nem is szeret, mert ilyen vagyok. Az nagyon nem esne jól. Inkább figyeltem ő mit alkot.
- Lehet, hát olyasmi, de én nem értek olyan jól hozzá - vonogattam a vállaim, mert sok dolog voltam, de szakértő azért nem. Arra hasonlított. Sokkal jobban, mint egy pacira. - Úgy nézett ki… az mit jelent? Vagy az állatoknak nincs jelentősége, milyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714602#post714602][b]Sebastian Sieger - 2018.02.18. 03:19[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Majával azt hiszem azóta voltunk meg tényleg jobban, hogy Lewyvel ide költöztek Münchenbe. Mikor nekem volt túl sok időm, vagy neki akkor néha összefutottunk, vagy csak telefonon megbeszéltük az éppen aktuális témát. Én például elpanaszoltam neki, hogy nem elég, hogy a Trónok Harca undorító és erkölcstelen, még unalmas is. Ki hitte volna?
- Sietek, szedem a lábam, ahogy tudom! - közöltem, majd nem sokkal később le is tettük, hogy a gyógyszertártól már ölben cipeljem a kis jószágomat. Mert ugye oda nem vihettem volna be másként, mert nem lenne steril így sem örültek neki túlzottan. De én sem örültem neki, hogy megvettem egy tesztet csak azért, mert volt rajta egy nyomorult nyúl! De nem adtam fel, hősiesen útra keltem, hogy Maját megsegítsem ebben a nehéz helyzetben. Nem mertem taxira várni, helyette inkább hoppanáltam. Kellett egy pár perc a jelzés után, mire a lány odaért, de nem hibáztatom, baba és kutya van nála.
- Szia kiscsillag - mosolyodtam el, még meg is simiztem egy kicsit a karját, majd lerúgtam a cipőmet és a nappali felé is csoszogtam, nyomomban a sereglettel. Itt letettem Dolfit, majd a kabátomtól is megszabadultam nagy nehézkesen. Ő persze egyből rohant nagy csóválva Volthoz, akivel lelkesen el is szaladtak.
- Tessék - nyújtottam át neki a kis szatyrot, tele a tesztekkel, minden mennyiségben. - Hoztam több fajtát, nem tudtam, milyet akartál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714619#post714619][b]Maja Bojarska - 2018.02.18. 16:29[/b][/url]

Sosem voltak olyan barátaim, vagyis eleve barátaim, akikre számíthattam. A suliban Alízzal találtunk úgy igazán össze, ott volt Riri, na meg már elég régről Keve. De ennyi, a lányok messze voltak, és egyidősek velem vagy fiatalabbak, sok dologban ilyen szempontból nem nagyon jutottam volna náluk dűlőre. Keve meg… ő tudom, hogy bármiben segítene, de nem igazán van itt kéznél. Szóval azt hiszem ezért is örültem én annyira, mikor nem csak megismertem a férjecske barátait, de ők is megkedveltek, vagy legalábbis úgy tűnt. A Panda pedig…. Hát vele elég jól meg is vagyok, szeretem őt, nem is gondolkodtam azon, kit hívhatnék ilyen helyzetben, csak fogtam a telefonom és már ki is csenget. Szó szót követett, most meg itt álltunk éppen a nappalink felé tartva.
- Gügügü…iigen, itt van Sebby bácsi meg Dolfi - erősítettem meg a picilány örömködését, ahogy becsatoltam, nem kellenek ide balesetek. Bár nem nagyon értékelte. Belekapaszkodott a csatba és kalimpált, én meg már vártam, hogy elszontyolodik én meg szomorú leszek, hogy miattam lett rossz kedve. De nem volt időm erre, mert már a szőkéhez is fordultam az ujjaim tördelve magam előtt. Elvettem a szatyrot kinyitva.
- Nyuszis… azt legutóbb megette Volt, nem is tudom mit írt ki - jegyeztem meg, kicsit el is mosolyodtam, bár elég feszült voltam most éppen. Aztán kicsit kutakodva kivettem azt, meg kettő másikat, amik feliratosok. - Én sem, csak mondja meg… itt maradsz addig, ugye?
A kérdésemkor rá pillantottam, aztán a picilányra, meg a felbukkant kutyákra, akik az összes létező plüssét meg csipogós cuccát Voltnak szájjal hordták a nappali közepére. Nem zavart, cukik voltak, el is vigyorodtam, azt hiszem most kezdet kicsit az a sok „ha” kiillanni a fejemből, és már csak izgultam.
- Töltöttem neked ki inni, ott van a pulton, meg van muffin… az jó lett, az nem buta karamella… én meg… megcsinálom addig - mondtam, aztán el is indultam a mosdóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714664#post714664][b]Lewy Bojarski - 2018.02.19. 03:25[/b][/url]

#MrSchwarz | München

Nem szoktunk egymás dolgaiba beleszólni, csak ha már tényleg orbitális marhaság. Ez pedig így volt jól, mert én támogattam őt és ő engem. Azt hiszem, ez volt az egyik oka, hogy nem folytam bele a panda ügybe akkor sem, mikor én tudtam, ők pedig tagadták. Jobb volt az úgy, pártatlanul, nem belefolyva semmibe.
- Nem tudom, talán az enyémnek, de ha őszinte akarok lenni, magasról leszarom. Pardon. Apu nem beszél csúnyán, ugye księżna?| hercegnő - váltottam ismét kissé lágyabb hangnemre, mire a kis kezével a mellkasomat taperászta pár pillanatig. Aztán ez abbamaradt, mert Hannah néni éppen ingert érzett arra, hogy újonnan szerzett tehetségét kamatoztassa és megcsillogtassa kissé előttem is, annak ellenére, hogy ezzel nem igen szokott dicsekedni. Más kérdés, hogy nem szoktuk minden skillünket a másik orra alá nyomni.
- Jól teszed, mármint, ha úgy érzed, lehet, hogy jövőre jobban jön ki a lépés. Én mondjuk nem szívesen csinálom, de nincsen felesleges időm idén és jövőre is külön ezzel foglalkozni. Le akarom tudni egyben az egészet. -  Őt nem féltettem, ugyanúgy megvolt rá a kerete, hogy ha akarja, akkor huszonöt félév alatt tegye le a diplomáját. Nekem sem kellett sehova sietnem, ezért is söpörtem ilyen könnyedén a szőnyeg alá a szakdolgozatot, esetenként lapotoppal együtt, mikor a szőnyegen feküdtem és Maja esetleg a hátamon kötött ki. Megvan a fontossági sorrend.
- Nem nekünk való ez a házasság dolog, engedd el. De egy párhuzamos univerzumban egész biztosan abban élünk, csak az nem itt és most van - szögeztem le, mert itt nekünk ez a szőkével soha nem működött volna az üzleten túl. Viszont nagyon szépen néztek ránk a járókelők, ahogyan szépen lassan sikerült rám felügyködni a kengurut, benne a hercegnőmmel. Még a vetkőzés járt a legnagyobb macerával, de azon nagyon hamar túlestünk, hála az istennek.
- Oh, most csak bókolsz, mert a férjed vagyok, vagy tényleg így gondolod? - cukkoltam, kis vigyorral, az egyik kezemet a biztonság kedvéért a pici babán tartva. Ezt követően totyogtam is a nő után, az egyik olyan visszafogott, üzleties mosolyom az arcomra biggyesztve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714665#post714665][b]Sebastian Sieger - 2018.02.19. 04:18[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Akárhogy is alakult ki köztünk ez a dolog Majával, jól jött és jókor is. Nem különösebben szerettem az egyedüllétet, ahogyan ő sem, így mikor Lewy vagy Hannah nem ért rá, legalább volt kivel beszélnünk. Pláne, ha mondjuk mind a kettő eltűnt, mint a gyalogkakukk, heves bip-bipekkel bele a nagyvilágba.
Most sem volt meg egyik sem, ahogy a tesztekkel teli zacsit a kezemben szorongatva haladtam a nappali felé. Volt heves támadásokat intézett a hegyes orrával a farmerom ellen, egészen addig, míg Dolfit le nem tettem és el nem rohanhattak lelkesen. Én a lány felé fordultam, aki éppen az ujjait tördelte, értetlenül is néztem, mint Prérifarkas a made in China feliratra. Felé nyújtottam a kis szatyrot, teljesen komoly fejjel, ebben nem volt semmi kínos.
- Hát, akkor most majd vigyázunk, hogy azt ne rágcsálja szét - vállaltam magamra a felelősséget, hogy ha kell, én odébb tologatom a lelkesedő nagytestvér orrát az útból, mikor éppen kell. - Ha szeretnéd, persze. Neked is könnyebb, ha nem kell mindenre figyelni egyszerre.
A tekintetem egyből Klarara siklott, majd onnan a fiúkra, akik közös erővel cipeltek ki egyre több puha, zenélő, sípoló játékot egy nagy kupacra. Kissé mókásan festettek, főleg, hogy nem nagyon voltak egy súlycsoportban.
- Jól van, menj csak, és ne aggódj, majd addig figyelek én a gyerkőcökre - közöltem, elkacsmarva a pultról egy muffint és az üdítőmet, majd vissza is siettem, hogy biztosan ne maradjak le semmiről. Klara az öklét tömködte a szájába, amit finoman elhúztam onnan, Dolfi pedig felmászott a játékhalom tetejére és ráfeküdt. Volt értetlenül döntötte a fejét jobbra majd balra, hogy mi történik itt. Én csak leültem Klaratól nem messze és figyelgettem mindenkire egyszerre, várva az eseményeket, hogy akkor hogy is tovább. Lewy megint apa lesz?! El fogok ájulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714666#post714666][b]Lewy Bojarski - 2018.02.19. 04:18[/b][/url]

Szerettem, mikor nevet, így csak belevigyorogtam a nyakába, majd még végigsimítottam kissé az oldalán, de aztán odébb is másztam, mielőtt teljesen elterelném a figyelmét a dolgunkról. Mert ugye az most sokkal fontosabb volt, mint hogy megmutassam, mennyire ismerem az összes létező pontot, amelyiken csiklandós akár csak egy kicsit is.
Még így is kevés volt  a koncentrációja, mert a kis állatka helyén csupán füst bukkant fel. Nem mintha ez meglepő lett volna, első próbálkozásra azok a mancsok is nagyon meggyőzőek voltak. A számomra legalábbis nagyon, Majának már kevésbé, őszintén, nem tűnt túlságosan boldognak és ezen még csak meg sem voltam lepődve. Ez nem gátolt meg abban, hogy rápirítsak, amiért túldramatizálja a dolgot.
- De ne legyél! Én tudom, hogy nagyszerű leszel és menni fog és minden jó lesz. Csak legyél egy kicsit türelmesebb magaddal - simítottam meg a hüvelykujjammal az állát, nem volt több egy másodperc törtrészénél, de a lényeg benne volt.
Persze, én vagyok az iskolapéldája, hogy van, ami elméleti szinten nagyon jól megy, majd gyakorlatban a szöges ellentétét teszed. Hogy miért? Azt hiszem, egyértelmű. Nekem is kellett volna az a bizonyos türelem, hogy meglegyen az az új lényecske.
- Én sem vagyok szakértő, ha ez megnyugtat - vontam meg a vállamat, mert nem különösebben voltam szakavatott, nem tudom a bűbáj keletkezésének okait, se semmi ilyesmi. - Összefüggésben áll az ember jellemével, meg a hozzáállásával a dolgokhoz, szóval erős érzelmi behatás miatt megváltozhat az ember patrónusa.
Kicsit még piszkáltam a farmer anyagát a combomon, majd a pálcára pillantottam, onnan pedig vissza a nőmre, hogy kikérjem a véleményét a dologban.
- Megpróbáljam még egyszer szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714681#post714681][b]Maja Bojarska - 2018.02.19. 18:33[/b][/url]

- Most elfoglalta magát Dolfival, biztos nem lesz baj… legutóbb jobban akarta, hogy vele játsszak, meg kicsit nem figyeltem és nyitva maradt az ajtó.
Nem sokszor tudom rejtegetni, ha izgatott vagyok, esetleg kicsit aggodalmas vagy bármi más érzelmet, most sem volt így. Bár tény, nem is nagyon próbáltam, talán csak addig, míg éppen Klaraval próbáltam beszélgetni. Azt nem szerettem volna, ha ő bármit érez abból a kis feszültségből, ami éppen bennem dúlt. Nem is tudtam, hogy lehet attól is így tartani, hogy mi van, ha nem. Most már két napja éltem a gyanúval és forgolódtam az ágyikóban gondolkodva, igyekezve senkit nem felkelteni. Nem mertem eddig lépni, hátha meggyőzöm magam róla, tévedek, és nem majd egy teszt fogja ezt mondani. Azt hiszem éreztem előre, az milyen hatást keltene. Elkeserednék.
- Lehet, de csak… szeretném, hogy maradj, ha már átjöttél - mondtam neki a tesztek között válogatva. Igazándiból jól elvoltam, egészen belejöttem, hogy mindenkire tudjak figyelni, semmi baleset se történt, pedig, ha nem is mondták ki, mindenki várta, mikor robban fel itthon valami, vagy szaladok sírva másokhoz. Talán csak Lewy nem… vagyis ő bízott bennem, nekem meg az elég volt.
- Ha Volt lecsapja a fél fülét, és Klara is mutogat neki, ne akarj hinni nekik, át akarnak verni, nincs közös játék… - jegyeztem meg még kicsit kapkodósan, ahogy már félig a csapnál álltam, majd becsuktam az ajtót. Igazából pár percig csak néztem a tükörbe, aztán szépen kibontottam a teszteket, hogy túlessünk rajta.
- Mindjárt ott vagyok minike! - Éppen eljutottam odáig, hogy mindegyik már csak arra várt, hogy leteljen az ideje, megmostam a kezem, amikor sírást hallottam, és a szokott Villám McQueent fénykorában megszégyenítő tempómmal robogtam a nappaliba. Felvettem a törpikémet a kezembe, miközben a kutyák a szőkét próbálták ostrom alá venni. Én picit táncikáltam közben a kislánnyal.
- Én csak nem akartam fölöslegesen szólni… - fordultam a Pandához, igazából csak a férjecskén járt az eszem. Akartam említeni, hogy így vagy úgy érzem magam, de… csak fura lett volna. Azt hiszem. És már csak percekre voltunk attól, hogy előrébb legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714685#post714685][b]Maja Bojarska - 2018.02.19. 19:03[/b][/url]

Jól tudott esni mindig, ha csak úgy a semmiből jött egy puszi. Nekem Hannah sem tudta megmagyarázni a mai napig, hogy lehet egy ruhának, vagy cipőnek, vagy bárminek is jobban örülni ennél, mikor ez pont a legtökéletesebb apróság. Meg azokhoz képest tényleg, már, ha csak az ő általa vettek árát nézem. Abból nekem kijönne a ruhatáram fele legalább. Neki meg csak egy alkalmas pipő. Kicsit felhúztam a vállaim, de csak óvatosan, nem hiányzott volna, hogy a csontom az állával találkozzon, nem lett volna senkinek vicceske. A simogatásra meg csak még vigyorogva ficeregtem egy kört, de munka volt.
Nem voltam túl vidám, látta, hallotta és érezte is, de erről nyilván nem ő tehetett, és bármennyire is mondja, csak magamra lehetek mérges. Hát én csinálok valamit rosszul, most leginkább az előkeresését a legboldogabb pillanatomnak. Már rendesen fájdult a fejem. Úgy éreztem magam, mint psyduck. Csak még nem topogtam a fejem mellett tartva a kezem.
- Jó, majd meglátjuk, ez akkor se volt jó - motyogtam még a végén, de fogjuk rá, hogy tényleg beleegyeztem abba, hogy türelmesebb legyek. Nem mintha ez bárhol, bármikor olyan jól ment volna, ezt aztán neki nem kell bemutatni. Szóval jobb is volt, hogy azt elemeztük ki, neki hogyan lehet macija, ami nem is mancsos ló.
- De többet tudsz, sok okosat is, nekem az elég - mondtam neki, hogy egy picit közelebb csússzak hozzá meg még a lábikómmal Klara kis nyugihelyét is közelebb piszkáltam. Néha nagyon tud zavarni, ha messze vagyunk egymástól, rossz szokásnak is mondhatnánk, de így jobb. - Értem, akkor lehet, hogy most mancsok voltak nálam is, de holnap már nem azok lesznek?
Megvártam, hogy válaszoljon, csak aztán hajoltam közelebb, hogy válasz helyett adjak neki egy nagy puszit és bólogassak. Megsimiztem a combját, hogy biztos menni fog neki, aztán visszadőltem a popsimra, nem akartam útban lenni. A pálcám nézegettem, még eldöntötte neki fog-e futni akkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714788#post714788][b]Sebastian Sieger - 2018.02.22. 10:37[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Nem féltem tőle, hogy Volt és Dolfi ne jönnének ki, elég jól elpörögtek körbe a lakásban. Nem tudom honnan van ennyi energiájuk, de nagyon édesek voltak, szerettem őket nézni ilyenkor. Persze, én is sokat futottam, de a térdem nem volt érte oda különösebben.
- Nem lesz baj, majd figyelek! - mondtam halványan elmosolyodva, meg is dörgöltem kicsit Volt fejét, aki egy pillanatra odadugta az orrát, azt hiszem, hogy leginkább köszönni szeretett volna.
Összességében azt hiszem, hogy Maja nem szerette volna egyedül megnézni azokat a teszteket. Lewyvel sem, mert egy esetleges negatív eredmény őt egész biztosan lehangolná, sokkal jobban lelkesedett ez iránt az egész iránt, mint azt bárki gondolta volna.
- Jóó, figyelni fogok, nem vernek át! - nevettem el és a kutyára néztem, aki egy plüss nyulat szorongatott éppen. Akartam hinni nekik, de pláne ezután a felszólítás után már nem igazán lehetett. Még Maja is rájuk szól! Azért elsőre nem volt gond, minden a legnagyobb rendben ment, ha azt nem vesszük, hogy Dolfi az összes plüsst ki akarta sajátítani, egyszerre mindezt. Aztán Volt nem adhatta oda a plüssrépát a kislánynak, aki erre aztán keserves sírásban tört ki. Nem akartam elhinni, hogy ez éppen megtörténik, Volt úgy is döntött, nyálba fojt, Maja még épp időben jött mindenkit megmenteni.
- Persze, érthető, összeraktam a képet azóta én is fejben. Nem jó, főleg, mert szomorúság lenne, ha esetleg mondjuk... tudod, egy vonal van azon az izékén. - hadonásztam, mielőtt még Volt az ölembe ült volna, én pedig megilletődve néztem rá. - Ő is a keresztgyerekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714791#post714791][b]Maja Bojarska - 2018.02.22. 17:52[/b][/url]

Én bíztam Sebbyben és próbálkoztam a két rosszcsontban is, ahogy bármikor, meg kell vallani, nem szerettem róluk rosszat gondolni, de mióta itt volt a breki, pláne hogy kis önálló próbált lenni és kúszott, meg mintha mászott is volna, azóta jobban aggódtam. Én is tudtam, hogy okos nagytesó Volt, de néha azért féltem, hogy a heves örülésben nem a saját mancsán jár, hanem majd egy babakézen vagy hasonló. Furcsa volt, mikor velem játszott az sem zavart, ha éppen erősebben harapdál, de aztán megjött Klara... Végül elmeséltem, mi szokott műsoron lenni, pedig igyekszem nem sok esetben beleszólni a játsziba, majd el is indultam.
- Tuudom, de cselesek - tettem még hozzá, egész picit el is mosolyodva, bár azok a pillangók megint túltolták az aktivitást a hasamban és egy kicsit hányingerem is volt. Szerintem ennek most nem sok köze volt ahhoz, hogy van-e odabent valaki lassan vagy sem, inkább ahhoz, hogy eléggé izgultam és kavargott bennem mindenhol és minden. Remegett a kezem, ahogy a dobozt bontogattam, és még akkor is, mikor már megcsinálva a kupakot visszacsúsztattam amelyikre kellett. kipakoltam a kis polcra a dobozokat, arra pedig a teszteket, majd vészjelző hívószavára, mint Batman a denevérre, én a babum sírására üzembe helyeztem magam és mentem megmenteni a kinti hangulatot.
- Valami olyasmi, nagyon szerettem volna pedig vele beszélgetni, de ha csak tévedek... És nem jön kistesó, csak valami más... - pillantottam a németre, aztán vissza sz ölemben lévő csöppre, akivel táncikáltunk, ami úgy tűnt, hat.
- Shhh... mindjárt keresek neked egy szép tsum tsumot, jó? Pici, puhát - nyugtatgattam a hátát simogatva a piciánykát végül, közben észrevéve, hogy fél pár zokni hiányában vagyunk. Egyből Voltra néztem, aki mint a világ legjobb fiúja trónolt Sebbyn éppen. A plüssök között turkálva a babajátékosba kiszedtem kettőt, aztán leültünk a szőkéék mellé, szembe fordítottam magammal a kis szépséget, elé rakva a puhikat, aztán néztem csak a fiúkra.
- Igen, szerintem igen, bár ő csak szereti, ha szeretitek. Lucára is rá szokott, ő el is tűnik alatta rendesen, meg Kevére, de vele múltkor összevesztek valamint. Lehet valami másik kutyát érzett, akit nem ismer - vontam picit a vállamon. Nem volt elképzelhetetlen, és értelmet nyerne a csúnya fejvágása is Kevura.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715022#post715022][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 16:41[/b][/url]

Az arcomról most már pár órája - annak ellenére, hogy a harmadik adag karamellakezdemény is elégett - eléggé lemoshatatlannak tűnt az a mosoly, ami néha egészen bárgyú vigyorgássá vált. A konyhapult felett hol Klara és Volt irányába, hol csak magam elé az asztalra pillantottam, miközben kicsit nagyobb erőbefektetéssel próbáltam a karamellát kiszeletelni. Bizony, negyedszerre, kisebb segítséggel, amit Levendula jelentett, sikerült elérni a végcélt és csak reméltem, hogy tényleg jól is sikerült. Összevágtam ilyen pici darabokra a celofánt, amikbe becsomagolgattam a kis kockákat szép sorjában, hogy aztán egy piros dobozba pakoljam mindet. Már csak pár volt vissza, mikor a picurka éppen felébredni látszott a délutáni szundiból, gügyögött és halottam a csörgőt is, szóval még befejeztem, aztán megmosva a kezem mentem is érte. Volt már lelkesen csücsült az ágy mellett.
Biztos voltam benne, hogy éhes lesz a minikém, de mivel lefekvés előtt tejci volt, most uzsira rendes hami lesz. Csináltam is neki almából meg banánból pépet, szóval lecsücsültünk hozzá. Etető, a műanyag disneys kanálkája meg a kajcsi, amiből mindenre és mindenkire jutott. Volt lelkesen nyalogatta le a combomról, én meg csak nevettem, ő jár a legjobban ezekkel az uzsikkal. Mikor végeztünk mindenki kimosakodott, felöltöztünk szépen, a fehérkét meg rendre intettem, mert még közel sem volt senki, de már a bejárati ajtóban ugrált. Én is átöltöztem, meg a brekike is szép kis szoknyát kapott, aztán a fehér szőnyegre pakoltam, ahol hason fekve nyomorgatta a kisebb cumcumokat, amikből előtte pihent egy szívecske. Kiszedtem a szusziidőben összerakott meg korábbi ajándékokat a szekrényből, aztán én is lecsücsültem mellé, hogy megvárjuk az aput. Izgultam, ideges voltam, és kicsit türelmetlen is, de tudtam, hogy most már nemsokára…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715030#post715030][b]Lewy Bojarski - 2018.02.25. 17:34[/b][/url]

A mai nap valahogy nem akart végetérni. A pandával sikerült megüzletelni, hogy én megyek délelőtt, ő meg délután, ha már egyszer Hannah úgyis éppen felszívódott valamerre. Az edzés sem akart elmúlni, a körök amiket futottunk percekig tartottak és ezen még az sem javított semmit, hogy a pálya köré vontak egy hőburkot. Szóval legalább megfagyni nem kellett ma a mínusz kilenc fokban.
Az edzés után most viszont muszáj volt lezuhanyoznom, mert nincs az az isten, hogy Valentin napon hazamenjek csurom vizesen. Ez elvi dolog, tudom, hogy Maját nem zavarja, de azt hiszem, még mindig jobb lenne, ha nem úgy állítanék haza, mint aki lefutotta a maratont. Szóval utána öltöztem vissza a csapatcuccomba, természetesen egy tiszta garnitúrába. Az utca végére hoppanáltam, a táskám a vállamon átvetve cipeltem, még intettem is a szomszédnak. Ha szerencsém van, a kis hercegnőm is éppen ébren van, így a gondolatra el is mosolyodtam kicsit. A rózsát már az edzés előtt átvettem, szóval amiatt már nem kellett külön futkároznom, meg a kis dobozka és az elefánt is megvolt.
Belöktem az ajtót, majd besettenkedtem, viszonylag halkan, bedugva a buksimat, hogy megcsodáljam, van-e ébren valaki.
- Halihó...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715037#post715037][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.02.25. 18:19[/b][/url]

- Pedig tudod, a szomszéd egy elég izgalmas pozíció. Tiltott, közeli és mégis távoli, olyan apróságokon múlnak a dolgok. Merre van az ablak, milyen alacsony a kerítés, zöldebb-e a fű…
Mert hát a szomszéd nője mindig zöldebb… akarom mondani a fűje, határozottan a fűje. Ettől függetlenül ez is egy izgalmas jövőkép. Mondjuk tudom, hogy ha ez így lenne, akkor nekem egyedül kellene élnem, de szívesen lennék az egy ilyen felállásban, aki megbütyköl ezt azt, főleg akkor, amikor a ház ura távol van. Nem csípem a közönséget, meg azt sem, ha beverik az arcom.
Bár erősebb vagyok, mint ő, engedem, hogy a hátam találkozzon a fallal, és hogy ne eresszen el, szeretem, hogy itt magunk vagyunk, és csinálhatunk bármit, senki se fogja megtudni. Amióta huzamosabb ideig éltem a faluban, belém ivódott egy természetes védekezés, és a négy fal közé rejtőzködés. Nem szívesen mutatom meg a sebezhető pontjaimat, pedig az iskolai évek alatt ez nem így volt. Itt kicsit megint olyan vagyok, mint amikor Ellával összekerültem. Újabb és újabb tudást szívok magamba, és élvezek mindent, ami tilos és tiltott. Vonzó gondolat, hogy ebből álljon az életem. Utazgatok, és mindenhol szabadon élek. Egy pillanatban el is határozom, hogy így lesz, ám a következő pillanatban már tudom, hogy ez nem lehetséges. Vannak vállalt kötelezettségeim, és nem akarok csúszni a kitűzött célokkal és határidőkkel. Eleget lógattam csak úgy a lábam.
- Olyan vagyok, de ez egy drága mulatság.
És éppen csak, hogy kimondom, máris jön a kifogás, hogy ez az én születésnapom, szóval legyek kedves most engedni. Sóhajtok egyet, és a rakoncátlan tincsei közül egyet az ujjaim között simogatok. Nem tehetem meg, és tudom, hogy tudja, és olyan furcsa a helyzet. Ebből lehetetlen jól kijönni.
- Szeretem, ha egy nő akaratos és irányító.
Mondhatjuk azt is, hogy ezt szoktam meg. Ella, Karin, Claire, Lexi, ők mind olyan nők, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit is akarnak, és sokszor irányítottak is, én pedig nem ellenkeztem egyszer sem, hiszen élveztem a dolgot.
- Nem biztos, hogy ezt a te szülinapodon viszonozni tudom.
Sőt a jelen állás szerint egészen biztosan nem, de mégsem akarok neki nemet mondani. Azt akarom, hogy jól teljen ez a kis kilépés a való világból, hogy emlékezetes legyen, és ne azért, mert egész úton duzzogtunk. Láthatóan beleegyezek, érzem, ahogy a vonásaim enyhülnek.
- Legyen. Most az egyszer.
Figyelmeztetően felemelem az ujjam is, tényleg csak most az egyszer. Közelebb húzom magamhoz, és csókolom, ahol csak érem. Minden, hogy a nyaka, az ajkai vagy az álla, éreztetni akarom vele, hogy fontos nekem ez az egész, ami most köztünk van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715044#post715044][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 19:21[/b][/url]

A karamellák becsomagolgatása az ajándékos tasak meghajtogatása és a kis golyók megfestése után már igazán kisujjból ment. Szerettem ezeket csinálni, de annyira remegett a kezem, mikor festettem, hogy van, amin kicsit hullámos volt elsőre a szám. Félbe is hagytam, és csak később fejeztem be, anyáink lekötötték a figyelmem még a nagyszundiját töltötte a pici babám. Örültem neki, hogy ők sem akartak megenni, mikor értetlenül álltam a többszörösen elrontott édesség felett, még bíztattak is, szóval jól jött az egész azt hiszem. Lassan kezdett minden a helyére is csúszni, Sebby elment, én pedig összekészültem mindennel is, hogy gördülékeny legyen már minden mára.
Most pedig csak én voltam, a tappancsos babánk, a kicsilányunk és a hírem. Mosogatás közben Volt előszeretettel nyalogatta a brekim harisnyás talpát de mikor harmadszor kértem meg, hogy ne csinálja, hajlandó volt abbahagyni. Eddigre be is értem, hogy én is letördeljek a szoknyám eligazítva és óvatosan a lányka hóna alá nyúlva felemeljem és az ölembe ültessem a kutyus felé fordítva őt. Szerettem mennyire imádják a közös játékot és egymást.
- Apuuuuu - nyújtottam el vigyorogva a szót, mikor a hangra egyszerre kaptuk fel a fejünket a tündérkével, ő meg még visongatósan nevetett is. Volt ment letámadni helyettünk is életem férfiját, addig én ügyesen megemelkedtem kicsit, hogy álló helyzetbe hozzam magunkat és elé topogjunk a puszinkért.
- Boldog Valentin napot, szívecske!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715064#post715064][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 21:56[/b][/url]

- Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva. Nyuszi… - énekeltem a dalocskát, ahogy a brekus pici kezeit fogva dülöngéltem jobbra meg balra a lelátó pályához közeli részén csücsülve. Ő éppen a felszálló csapatot nézte nagy szemekkel, miközben mosolygósan billegett a hangomra, néha a hasamnak dőlve a hátával, máskor ügyesen tartva a saját hátát egyenesen. Nincs túl meleg, egy-két fok, ha van, de jól érezte magát én sem fáztam, a fejünkbe húzott nyuszifüles pulcsik pedig jól megvédtek minket a fel-felbukkanó széltől is. Megdörzsölgettem a pici kezeit, amikről folyton letornászta a kesztyűt, hogy ne fázzon neki, aztán oldalra hajolva nyomtam nagy puszit a pofijára, majd mikor felém fordította a szépséges, kékes szemeit a szájacskájára is kapott egyet. Elégedetten kacagott fel én meg vigyorogva szorongattam meg kicsit, miközben kiszúrtam aput a közelben és mutogattam is a törpinek, amennyire sikerült, mondogatva neki, ki is repcsizik előttünk, ezúttal úgy, hogy Tata.
Volt egy csomó hami bekészítve, nekem is, mert mindig eszem, illetve régen csináltam, ha kicsücsültem megnézni a férjecskét, de most nem éreztem túl jól magam tőle, el is pakoltam inkább. Azt hiszem jobb lesz ez így. Lassan az edzés nagyobbik része le is ment, egy fura bácsi meg beszélni kezdett hozzánk, meg a babám felé tartotta a pracliját, én meg picit magamhoz húztam Klarat meg arrébb csúsztam. Abból is csak szavakat értettem mait motyogott, nem értettem minek akar mindenki a babámhoz érni kényszeresen. Ha ismernem kéne őt, se tudom honnan. Inkább csendesen figyeltük az aput a picilánnyal tovább már felállva és a pálya széléhez sétálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715068#post715068][b]Drávecz Krisztina - 2018.02.25. 22:40[/b][/url]

Ervinke  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715073#post715073][b]Lewy Bojarski - 2018.02.25. 23:32[/b][/url]

Nem hiányzott ma a munka. Mármint tényleg, szeretem, imádom csinálni, az életem értelme is volt sok ideig és most is szorosan ott van a második helyen, megkattannék, ha nem lenne. De ma nem akartam. Csak túl lenni rajta és hazamenni életem nőihez, meg a kis fehérhez, hogy egy pénznyelő ünnepet tartsak velük.
A hatalmas csokorral a karomban intettem a szomszédnak, aki hálistennek nem egy creepy néni volt, mint Pécsett. Ennek volt családja és gyerekei, néha fel szokta ajánlani, hogy leviszik Voltot sétálni a kisfiúval, ha nekem nincs időm, mert a férje nekik nem enged saját kutyát tartani. Azért ez elég szomorú, nem?
Most azonban nem ácsorogtam meg csevegni, hanem belöktem a kaput, majd nem sokkal később az ajtót is, megszabadultam a cipőmtől és már papucsban csattogtam el a nappali felé. Persze csak csendesen, hogy aztán bedugjam a fejem, körbepillantani. A köszönésre hangos nevetés volt a válasz, mire kiült az arcomra az az elégedett mosoly. A fehér egyből rám rontott, én pedig elégedett, széles vigyorral kezdtem el a fejét dörgölgetni. Imádtam, akkor is ő maradt az elsőszülött, a nagyfiú, ha azóta jött egy tényleges baba, Klara személyében. Aztán odanyújtottam neki a zsebemben rejtegetett nasit, ő pedig farokcsóválva hagyott Majához sétálni.
- Neked is, szerelmem. És neked is, Klara - csókoltam meg előbb anyut, majd puszit nyomtam a kicsilány orra hegyére is. - Mi lenne, ha cserélnénk?
Kissé a nyelvem hegyére haraptam, elmosolyodva, miközben az asszonyka felé nyújtottam a virágot, a kicsilányért cserébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715075#post715075][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 23:58[/b][/url]

Nagyon csinosak lettünk, mert hát csak nem várhattuk almás-banános foltokkal haza a szerelmünket, szóval Klara gügyögött én meg mondtam neki a magamét, hogy megyünk és jól keresünk neki is szép ruhácskát. Azt hiszem egyetértett, de ha nem, azt sem mutatta. A peluscsere után kivételesen nem volt nagy rugi ide meg oda a harisnya felvételekor én meg megkönnyebbültem, hogy nem lesz sírás. A kis piros szoknya még a nagy, pelenkás popón is szép volt, adtam is a csöppnek egy nagy puszit, aztán még az ágyában pihegett én is felöltöztem. A hajam hiába volt kifésülve, meg sem látszott, így hagytam is, csak eltűrtem, hogy ne kapjon bele senki és ne is egye meg. Ajándékostól, mindenkistől telepedtünk a szőnyegre és nem is olyan sokat kellett a szívecske mögött ücsizni, hogy bizony meghalljuk, amire annyira vártunk. Nem is akárhogyan, ott piroslottak a kezében azok a gyönyörű rózsák is a brekike is jól megmarkolászta volna éppen.
- Naaagyon vártunk ám már. - A kis tasak ott maradt a földön meg a lap is, az édességek még máshol voltak, de már nem is éreztem olyan fontosnak a drága előtt ácsorogva. A számra harapva próbáltam nem nagyon-nagyon vigyorogni, a pociban gombóc ugrált és a hangom is talán egy picit árulkodóan kezdett vékonyodni.
- Jaj, ez csodaszééép - pillantottam a csokor felé újra, hogy a pindurka kezét óvatosan feljebb toljam, nem zavart, ha belenyúl, csak ne tüskébe, az sírós lenne. Egy szirmot le is szakított, de elengedte, aztán a földön nézte tovább, én meg a virágért nyúltam őt apu felé tartva.
- Beleteszem egy vázába, addig odaadod apunak az ajándékot? - pillogtam a picilányra, bár szerinte csak annyival volt tisztában, hogy arról lehet szó, aminek megkóstolta a papírtasakját.