36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 43 ... 51 52 [53] 54 55 ... 63 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 19. 22:38 | Link

Öcsibogyó
London, este otthon

A meghitt családi idill... Vagy valami olyasmi. De semmiképp sem nevezné az ember feszültnek, netán kínosnak. Az a bizonyos családi karácsony, ami már évek óta puszta vágyálom csupán, ebben az évben megvalósulni látszik. Mind együtt vannak, a karácsonyfa már a nappali sarkában világít, s az égősoron vidáman futkároznak a színek körbe-körbe. Az egész ház ünnepi díszbe öltözött, mint egy normális család normális karácsonyán, ahol nincs harag, csakis szeretet és békesség.
Apropó szeretet, Adrian pont ezt a roppant eszményi pillanatot választja ki arra, hogy a gyorsétteremből hozott undorító kajájával lehuppanjon... Shayleen ölébe. Nos, tény ami való, lánykánknak betonkemény vádlijai és olyan combizmai vannak, hogy az ember sírva fakad, ha kitapogathatja, na de azért már mégis, azért olyan nagy az a kanapé, hogy elférjenek rajta ketten. Egy könnyed mozdulattal tolja le magáról, egyenesen a kényelmes ülésre öccse kimondottan szexinek tartott valagát, miközben megforgatja szemeit.
- Eszem ágában sincs ezt nézni, csak elmerengtem és mire jöttél, már ez ment - elhúzza a száját a film láttán. Testvére már csak tudja, mennyire gyűlöli ezt az egész filmes cécót és azt kell mondanom, hogy a nyálas, pont karácsonykor egymásra találó párokról szóló roppant bugyuta és sztereotíp egész estés csodákat is rühelli. Igen, ide tartozik a förmedvény Igazából szerelem. Az a címe egyáltalán? Mindegy is. - Ha gondolod válassz valamit és vidd innen az orrom elől azt a szemetet, ha kérhetem, mert menten bulimiás leszek a szagától - szúrós szemmel mered Adrianra, aki vélhetően pontosan érti, hogy Shayleen bármikor akarata ellenére, szíves örömest kidobja a taccsot, ha McDonald, netán a csirke vagy a király kerül a közelbe. Igen ez a gyorséttermi szentháromság az ő keresztje vámpírként.
- Anna és apa lefeküdtek viszonylag korán, hosszú napjuk volt. Tudod, hogy párterápiára járnak, nem könnyű ez nekünk - ezt nem is említettem. Anyja és apja, miután rájöttek, hogy egész életük csak a külsőségekről szólt és házasságuk tulajdonképpen tönkrement az anorexiával folytatott küzdelemben, most, hogy már Shayleen jól van, megpróbálják rendbe hozni azt, ami tönkrement. A szeretet megvan, de sokat kell még tanulniuk. - Anna azt mondta, jól haladnak. De ez látszik is rajtuk. Meg hát rajtunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 19. 23:06 | Link


London, otthon

Egy halk szusszanás kíséretében veszem tudomásul, hogy egyetlen szeretett nővérem már nem hajlandó az ölében babusgatni engem. Pedig régen csinálta, nem mintha emlékeznék rá, de láttam a képeken, hogy amikor baba voltam, mindig csinálta. Most is csak biztosan túl nagy vagyok, ez állhat közénk, kétség kívül.
- Pedig azt hiszem ebben van benne Trump. Megvárhatom a jelenetét, vagy vigyem már most? - pislogok rá, a tévé képernyőjéről elszakítva zöldes tekintetem. Én mondjuk szeretem ezt a filmet (mondjuk minden hülyeséggel így vagyok), de hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Ha nem akarja nézni, akkor nem fogjuk nézni, és ezzel meg is van oldva.
- Hm, nézhetünk MMA-t, vagy valami kevésbé romantikus filmet. De ha szeretnél valamit, mondd - veszem kezembe a távirányítót időközben, és kezdek is bele a csatornák közötti válogatásba. Csók. Ölelkezés New Yorkban a karácsonyfa előtt. Barátság extrákkal - hell the f*ck no. Az étkem szagára tett megjegyzésekor megint felé fordítom a fejem, kicsit talán sértetten is nézek rá, mert én szeretem ezt a szemetet, de végül nem fűzök hozzá semmit, csak szépen csendben visszacsomagolom, és két pálcaintéssel eltüntetem a szagát is. Ünnep van. És amúgy is szeretem a nővérem, szóval a bulimia említése nélkül is hajlandó lettem volna így cselekedni, de ha már kimondta, hát motiváltabbá válok.
- Oh, el is felejtettem - ahogy azt említettem, nagyon újszerű ez az egész kibékülősdi, éppen ezért nem is nagyon hiszek benne. Ha nem Shayleen, akkor hát miattam fog kitörni az újabb vihar, és ha nem a lányt, akkor engem fognak kitagadni a családból egy olyan dolog miatt, amiről nem beszélek. Ettől függetlenül pedig bármikor kiderülhet, vagy azért, mert elszólja magát valamelyikőnk, vagy azért, mert véletlenül az asztalon hagyom a telefonomat. Nagyon vicces játék ez, ha lebukok, akkor annyi mindennek, ha nem, akkor élhetek tovább mint Marci hevesen. Hogy is hívják ezt? All in?
- Ne éld bele magad nagyon - halkan jegyzem meg, miközben ismét felé pillantok. Tudom, hogy mennyit jelent ez neki, és éppen ezért aggódom a leginkább. Ha a szüleink megint kitalálnak valamit, ha megint történik valami, amit nem képesek elfogadni, mert nem illik bele a képbe amit ki akarnak alakítani maguk, és mindenki más számára, akkor Shay könnyűszerrel visszaeshet. Ki tudja, hányszor lenne még képes kilábalni ebből?
- Legalábbis amíg én ki nem tálalok, addig ne - sóhajtok fel, az egyik sportcsatornára kapcsolva. Nem mintha ez rólam szólna. Nekem mindegy, hogy szeretnek-e vagy sem, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is meg tudok állni a két lábamon, a segítségük nélkül. Csak őt ne bántsák többet.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2017. december 20. 08:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 20. 00:46 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Nem voltam biztos benne, hogy erre számítottam és nincs is ebben semmi rossz. Azt hittem ez hosszú és nehéz kérdés lesz majd, a breki jövőjéről is szó van, ha már itt tartunk. Tényleg elég rendesen el lehetnénk késve vele, mégsem így van. Meg ahogy nézem, nem is nagyon nehezítettük meg a saját dolgunkat, lehet ez mindig ilyen könnyű, nem tudom, sosem kérdeztem meg anyát, ő mennyi idő alatt döntötte el, hogy én Maja leszek. Ezt a nevet tőle és a nagyiéktól kaptam, szeretem is.
- Egy kicsit én is, elég fontosnak hangzik, de szerintem ez így tökéletes - mosolyodtam el kicsit felé fordulva, de nem volt ez olyan soká kitartó sajnos. Hiába voltam boldog én is attól, hogy itt van nekem ő, Volt és lassan a brekikénk is, vannak, amiktől nem tudok nem előre tartani. Féltem, és ez most először eléggé rám is volt írva, talán délelőtt nem kellett volna annyit nézelődni meg gondolkodni a neten, biztos egyszerűbb lenne most. Sóhajtottam egy kisebbet, ahogy átkarolt én pedig nekidőltem. Biztonságban éreztem így magam, jó volt, tudtam, hogy itt van és persze azt is, hogy lesz, amikor szükséges, mégis sokkal jobb volt hallani mindent, megnyugtató, mikor beszél hozzám, szeretem hallgatni.
- Már jobb… egy kicsit biztosan. Lehet az izgalom is csinálja, azt is érzem a pocimban. Várom is… csak - mondtam kicsit lemondó sóhajjal, ahogy megemeltem a vállaim. Tényleg szerettem volna, ha már ott tartunk, hogy van egy kicsike lány is az ohanában, egyszerűen az a kis vége az útnak sok dolog volt, de vonzó nem. Bólintottam pár nagyobbat, hogy a sültkrumpliba meg a hamikba markoljak, ha ő addig nem tette, aztán felkelve betotyogjak. Nem voltam valami könnyed, sasszés, mint máskor, érthető okokból.
- Szeretnél valamit nézni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 20. 10:51 | Link

Öcsibogyó
London, este otthon

Válasz helyett csak elfintorodik. A világmindenség egyik legnagyobb tragédiája, hogy Trump elnök lett, s noha Shayleen soha nem politizál, ezen véleményét bármikor, bárkinek elmondja és nyíltan fenntartja. Az ok mélyére viszont most nem ásnék, mert mint mondtam, nem politizálok. Éppen ezért meg is böki öccsét, hogyha esetleg a fintor nem lett volna nyilvánvaló, akkor gyorsan kapcsoljon tova.
- Ez most nagyon gáz lesz, de nincs kedved megnézni a 101 kiskutyát? - kérdőn néz Adrianra, miközben megrohanják az emlékek. Annak idején, mikor a karácsony még valóban családias hangulatban telt, minden évben együtt nézték meg a 101 kiskutyát, összekucorodva a kanapén. Persze testvére az esetek többségében elaludt és csak a film végén ébredt fel, mikorra a happy end már meglett. Ahogy teltek az évek, már végigülte az egészet, az utolsó néhány alkalommal pedig csak a feszültség szögezte őket a kényelmes, süppedő ülésekbe. Most viszont, amikor a hangulat újabban idillinek mondható, talán visszahozhatnák ezt a szokást, megszépíthetnék az emlékeket. - Rég néztük már meg így ketten. Együtt - mosolya halvány, kissé félős, mintha attól tartana, Adrian nemet mond. És persze meg is tehetné, annyi film van a világon, amit nézhetnének helyette! De azért már csak karácsony van...
- Nem élem. Elég törékeny még az egész, de én már nem tervezek visszaesni, vagy legalábbis már nem félek segítséget kérni, ha megingok. Miattad viszont aggódom - egészen lehalkítja a hangját, hogy egy apró foszlány se juthasson ki a helyiségből. Ki tudja, mikor ébrednek fel szüleik, azt meg pláne ki tudja, végül tényleg elaludtak-e és nem hallgatóznak. Volt már rá példa. - Mivel már utána vagyunk, azt hiszem beszélhetünk is róla. Miért nem mondtad nekem korábban? - oldalra billenti fejét, ahogy öccse arcát fürkészi. Hogy miről is van szó? A tényről, hogy Adriannek barátja van, s minderről Shayleen nem úgy értesült ám, hogy testvére mondta el, neeeeem. Colton volt az a kedves, áldott jó lélek, aki szó szerint sokkolta a lányt. Félreértés ne essék, neki aztán tök mindegy, hogy a fiú a fiúkat vagy a lányokat szereti, esetleg mindkét kapura játszik. Ugyanúgy fogja szeretni. Na de azért betyárbecsület is van a világon.
- Van most valakid egyébként?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 20. 11:38 | Link


London, otthon

- Nem? - nem mintha a fintorából nem találhatnám ki, de azért még teszek egy próbát. Szerintem vicces. Úgy vicces, mint nevetséges, az egész ember, de ha Shay nem szívesen fogja fel így, akkor hát nem fogjuk megvárni. Megnézem majd máskor.
- Oké, felőlem nézhetjük azt is - vonok vállat, miközben a tacom lerakva a kanapé mellé állok fel, és lépkedek a tévéasztalhoz, hogy kivehessem a 101 kiskutya DVD változatát. - A mesét vagy a filmet szeretnéd? - nézek vissza rá a vállam fölött, kezembe véve mindkét példányt. Én valószínűleg úgyis csak végig fogom aludni vagy beszélni az egészet, esetleg csendben és szagtalanul felzabálom a rendelt vacsorámat. Felé fordulok, így guggolva, amíg válaszol, majd, ha döntött, akkor be is rakom, s visszasétálva huppanok le mellé, el is indítva.
- Akkor itt az ideje, hogy megnézzük - helyezkedem egy kicsit, keresve a legkényelmesebb pozíciót, végül csak behajtom a fejem az ölébe, és lelógatom a lábaim a karfáról. Tökéletes. Apró mosollyal az arcomon pillantok fel rá miközben beszél.
- Remélem, hogy tényleg komolyan gondolják ezt - és nem csak egy hónapig tart majd. Most minden túlságosan tökéletes, Shayleen gyógyul, a szüleink mintha kezdenének ráébredni, hogy mit rontottak el, és még tesznek is valamit ennek érdekében, amit, látszólag, nem csak felületesen csinálnak, mint a nővérem terápiáit. Minden túl jó, és ez az állapot rettentően szürreális. Szeretnék hinni nekik, bennük, de egyelőre még gyanakodom, még ha ezt Ananbele és James felé nem is mutatom. Nem csak az oktagonban tudom megjátszani magam, hogy ez sajnos-e vagy sem, ki tudja. Aprót sóhajtok a kérdésére. Miért nem mondtam el?
- Mert nem voltam biztos benne - és nem tudtam magamban helyretenni az egészet, szóval nem is akartam leterhelni vele, ameddig saját magam el nem rendezem magamban. Ez egy egész normális emberi reakció még tőlem is. Tudom, hogy előadhattam volna neki úgy, mintha akkor már tökéletesen meglettem volna vele, de a ő a testvérem, és a testvéremmel jobb szeretek őszinte maradni. Amennyire telik tőlem.
- Nincs senkim - rázom meg a fejem, egy kicsit lehunyva megint a szemeim, s meg is dörzsölve az arcom. Ez a legújabb szokásom. Dörzsölöm az arcom, amikor erről van szó. Nem mintha lenne különösebb oka, amivel meg tudnám magyarázni, egyszerűen csak csinálom.
- Közted és Mr.Szexi között javult már valami? - a becenév alatt egyértelműen nem csíra-Kevint értem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 20. 15:16 | Link



//norvégia//

A válaszom erre egy egyszerű vállvonás volt. Sosem voltam az a zseni, ha a nehéz érzelmi helyzetekről volt szó, igazából leginkább szerettem az olyat elkerülni. Valahogy mégis mindig megtalált.
- A barátok sem osztanak meg mindent egymással - helyesbítettem kissé, rántva egy egészen aprót a vállamon. Egyikünk sem volt egyszerű jelleme és talán ezért is oldottuk meg a gondjainkat néha kissé nehezebben a többieknél - vagy egyáltalán nem.
A felvetés összességében nem volt rossz ötlet, nekem sem ártott a levegőváltozás, talán most is ezért voltam itt. Hogy egy kicsit kifújjam magamat és ne kattanjak meg teljesen a falusi atmoszférában.
- Én csak... nem akarok zavarni. Hogy megy az edzés? - kérdeztem kissé habozva, mert tudtam, mennyi idejét öli bele és hogy ez fontos neki. Mint ahogyan nekem is fontos a munkám.
Sikerült összetotyognia a hálózsákomat a hólétől szutykos csizmájában, amiért lehettem volna dühös is. Helyette csak egy gyors mozdulattal nagyjából letöröltem róla a hólevet, majd közöltem a "fenyegetést". Nette el is keseredett, pedig már megszárította egy gyors bűbájjal, én pedig megcsóváltam a fejemet.
- Látod? Soha, semmiről nem szólok elég időben! - nem kevés önkritika volt a hangomban, de aztán vetettem egy egészen ragyogó mosolyt a lányra, az ajánlata hallatán. - Igazán hízelgő. Még meggondolom estig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 20. 17:53 | Link

my baby giraffe

Ezt az egész rögtönzött balhét és a hirtelen csillapodást nem tudja hova tenni. Talán nem is ez az első eset, az ő kapcsolatukban már semmi sem csoda. Voltak jóban, volt köztük több, most éppen barátok. És a látszat ellenére a lány nagyon is szereti Kyle-t.
- Hééé - bosszúsan pillant egy pillanatra rá -, nekem hiányzol, oké? Vagy ezzel azt akarod a tudtomra adni, hogy én zavarlak meg mindig? Basszus - legyint az edzésre. Nem válaszol. Semmi értelme, mert egyébként is megbeszélték, hogy nem esik szó munkáról. Mert bár ezerrel csinálják mindketten a sajátjukat, ez a néhány nap kettejükről szól, nem a kötelezettségekről.
Aprót sóhajt és fejét ingatja Kyle önostorozásán. Ezen valószínűleg javítani kell a jövőben. Myra pedig segítségére lesz ebben.
- Hát, jóváteheted - vonja meg a szemöldökét, és kérdőn pillant rá. - Meggondolod? Cöh - tettetett sértődöttséggel dobja hátra a haját és kezd neki a vetkőzésnek. Na nem úúúgy, csak megszabadul a csizmától és a plusz holmiktól. A kabát alatt pulcsit visel, az bőven elég bentre. Na meg a hálózsák és takarók, amelyeket nekiáll újra rendezgetni.
- Pedig már fel is akartam hozni a témát. Gondoltam abbahagyom az edzést, és szülök neked pár gyereket. Hm? - egy kis ideig egészen komoly arcot vág, amíg nem a férfira néz. Aztán felnéz rá és elvigyorodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2017. december 20. 23:26 | Link

Shayleen
- londoni karácsonyi vásár -

A legkevésbé sem vagyok oda a csiricsáré, túlértékelt ünnepekért, és mégis, épp a világ egyik legnagyobb csődületének – a.k.a. londoni karácsonyi vásár – közepén igyekszem megőrizni hidegvérem a folytonos lökdösésben. Az idióta csilingeléssel túltolt, gyomorforgatóan nyálas zenei aláfestés, az ezt szüntelenül túlharsogó izgatott csevegés, a teljesen váratlan pillanatokban arcomba nyomott kapucniszőrmék, és a lábfejemen oly’ természetességgel átgázoló óvodáscsoport (kerek kettő, anyjuk által sietősen rángatott kölyök). Ez mind a kontra listához tartozott, és emlékeim szerint egyetlen érv sem szólt amellett, hogy mégis miért érné meg nekem unokatesóstól a lehető legzsúfoltabb helyen hódolni a nyomorult vásárlási kényszernek. És lám, mire kettőt pislogtam volna, bugyuta holmik itt, totál haszontalan vacakokkal roskadásig pakolt bódé ott, persze mind pofátlanul túlárazva. Blöeh.
Unottan lépdelek, becsmérlően végignézve a standokat, amik mellett elhaladunk; nem telik bele húsz percbe, hogy szem elől tévesszem kuzinékat, úgyhogy telefonom előhúzva gyorsan gépelem be az üzenetet, hogy mikor és hol találkozzunk, aztán zsebre vágott kezekkel kanyarodom le jobbra, kihúzódva ezzel a tömegből.
Amint túlélek öt másodpercet anélkül, hogy oldalazva kéne kikerülnöm valakit vagy nekem jönnének, előkotrok a zsebemből egy szál cigit, és a következő forraltborosnál lehorgonyzom. Ha van valami jó a karácsonyban, az a túlfűszerezett, túlcukrozott, túlfőzött gyümölcsökkel megspékelt vásári forraltbor. Látványosan grimaszolva sorolok vissza a kényelmesen sétálgató áradatba, szinte azonnal védekezőn mozdulva, hogy kikerüljek néhány gyereket, akik megfelelőbb helyet nem is találhattak volna a fogócskához. A forró ital jó része a kezemre löttyen, de a fogaim közt szűrt szisszenés szinte nyomban bent reked, mikor felnézve egy túlságosan is ismerős barna szempárba ütközöm. Épp csak egy pillanatra nézünk egymásra, és talán el is bizonytalanodnék, Őt láttam- e, hisz… úgy megváltozott. Aztán villámgyorsan elkapja tekintetét és hátat fordítva menekülőre fogja. Vigyorogva kortyolok bögrémbe, és felmérve, merre tart, egy bódé mellett elslisszanva nyerek egérutat.
Jóval előrébb kerülök a tervezettnél, tökéletesen látom, ahogy tétován a válla fölött hátrales; mikor a következő standnál megáll nézelődni, mellé lépek.
 - Ah, igen, ez határozottan pofás kis ajándék lenne Kevinnek, jó választás – emelek fel egyet a nagyobb kupacból ítélve trendinek minősülő önismereti-önsegítő könyvből, majd mintha komolyan elkeserednék, ciccegve rakom vissza. – Bár lehet, hogy már megvan neki. - Pislogok ártatlanul, mosolyomat a bögrével elrejtve, ahogy a gőzölgő italba szürcsölök.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2017. december 20. 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 20. 23:43 | Link

Aiden
London, karácsonyi vásár forgataga

Ő tényleg, de tényleg mindent megtesz, hogy elkerülje Aident. Olyannyira igyekszik, hogy természetesen egyből le is bukik, mégis bízik a tömeg jótékony hatásában és elslisszol az emberek között. Néha hátrasandít és, mikor már nem pillantja meg a férfit, kiereszti a benn tartott levegőt. Ezen is túl van. Mégis hogy történhetett ez meg pont vele, mikor nem szolgált rá, jó kislány volt, tulajdonképpen rendbe tette az életét. No igen, egy dolgot leszámítva: Aiden Wardot. Apropó, ha már itt tartunk...
Összerezzen, ahogy ismét meghallja a mély hangot, amely szinte simogatná lelkét, ha értelme nem egy ízes, ám semmiképp sem frappáns beszólás lenne. Shayleen összepréseli ajkait és némán figyeli, ahogy az ex-rellonos - nem titkolva, mennyire jól szórakozik - felemeli az önismereti könyvet és Kevinen kezdi köszörülni a nyelvét. Jellemző.
- Nem értem, miért hiszed azt, hogy egy fikarcnyit is vicces vagy - unottan pillant fel Aidenre, majd mintha csak most venné észre, kiemel egy könyvet a sok közül. Talán ez az egy példány van az egész standon, de nem is baj, épp kapóra jön neki. - Hogyan változtassunk meg egy nárcisztikus embert? - eltöprengve olvassa fel hangosan, majd oldalra fordítja fejét, Ward irányába. - Bármily nagy tudásúak is legyenek e könyv írói, biztos vagyok benne, hogy még életükben nem találkoztak veled. Ha a könyvre nézek, majd rád gondolok, egyértelművé válik számomra, hogy ez az iromány egy bullshit. Javíthatatlan vagy - visszahajítja a könyvet, majd rögvest a tőle jobbra lévő bodega felé lép, ahol különböző karácsonyi portékákat árulnak. Egyik sem tetszik neki, de még ezek is jobbak, mintha Aiden feleslegesen kötözködne vele. Mivel gyanítja, hogy ennyivel nem fogja tudni lerázni, mert hát a férfi egyik kedvenc időtöltése Shayleen idegösszeomlásba hajszolása, eme hobbijának pedig igen rég hódolt utoljára, így ismét megszólal. Csak azt tudnám, minek...
- Semmi közöm Kevinhez, úgyhogy leugorhatsz a témáról egyszer s mindenkorra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2017. december 21. 00:30 | Link

Shayleen
- londoni karácsonyi vásár -

Szinte már el is felejtettem, milyen végtelenül egyszerű a levitást felbosszantani. Talán puszta jelenlétem is elég lenne hozzá, de mivel mind tudjuk, hogy képtelen vagyok befogni, főleg, ha ekkora lehetőség adódik bárminemű beszólásra, eszem ágában sincs magamba tartani a kritikát. Tudni illik, ebből építkezhet az ember.
Miközben Shay megpróbál visszavágni, tekintetem az arcán időzik. Megváltozott. Úgy értem, a bosszús szájpréselés és az egész biztosan nem a hideg levegő okozta halványpiros árnyalat teljes mértékben a régi, és mégis olyannyira más. Nagyon rég találkoztunk utoljára, feltehetőleg került, és remekül csinálta, a bogolyfalvai látogatásaim alkalmával sem futottunk össze. Fényévekkel kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint valaha, élettelibbnek és boldognak. Már nem most, nyilvánvalóan, utálja, hogy a sors ilyen marha ironikus, hogy abban a kis porszemnyi faluban nem találkoztunk, és itt, a legnagyobb tömegben pedig…
Egy másodperccel később fogom csak fel szavai értelmét – a haját is levágatta –, mikor a következő stand felé lép. Halkan felnevetve követem, a legkevésebb figyelmet sem szentelve a reflexszerűen felemelt karácsonyi dísznek.
 - Ennyit a naaaagy, elmés visszavágásról – görbül lefelé ajkam, mintha valóban sajnálnám; végül is, majdnem sikerült megérintenie ezzel a… wait. Nem. Mégse. – Egy tízkötetes sorozat se lenne elég ahhoz, hogy belefoglalja ezt mind – mutatok végig magamon. – És amúgy is, pontosan ezt szereted bennem, ne is tagadd.
A hatalmas kontrasztot kihasználva fenséges lényem és …Kevin közt, épp újra szóbahoznám valami „mi a különbség Kevin és egy hegyi troll közt” kezdetű viccel, de Shay megelőz. Egyetlen röpke pillanatra őszinte meglepetés fut át arcomon; fel sem tűnik, milyen szinten tudsz mindent mindenkiről az iskolában, míg ki nem kerülsz a körforgásból. Arról meg már említést se tegyünk, hogy Adrian milyen ügyesen hallgatta el ezt az információt.
 - Nocsak – a jól ismert tenyérbemászó, féloldalas mosolyom villan. – Szóval nem vált be a kigyúrt selyemfiú. Pedig úgy láttam, nagyon is jól működik a dolog.
Felvonom fél szemöldököm, némi kérdő élt adva mondandómnak, bár nem is kifejezetten számítok magyarázatra, nem vagyunk abban a helyzetben. Mindenesetre máris egy arzenálnyi beszólás várakozik a fejemben, hogy tovább pocskondiázhassam az eridonost, mégis mi sülhetett félre a kapcsolatukban. Vagy épp mi nem…
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2017. december 21. 00:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 21. 09:43 | Link

Aiden
London, karácsonyi vásár forgataga

Félreértés ne essék, rengeteg kritika érte Kevint, míg Shayleen úgymond együtt volt vele. Az már más kérdés, hogy "szerelemről szó sem volt", legalábbis részéről, meg hát csóknál tovább nem is nagyon jutottak. Ebben közrejátszott persze Shayleen betegsége, hiszen egy kecske hamarabb vetette volna magát bármilyen férfi nyakába, minthogy a lány bármit is megkívánjon. A hormonjai takarék üzemmódba kapcsoltak, mindennek a tetejében a szervezete bármi áron hajlandó volt megakadályozni, hogy egyáltalán az esély felcsillanjon arra, hogy Shayleen képes legyen szexuális életre. Lásd az anorexia során fennálló kóros soványság következtében a havi vérzések elmaradnak, ezzel óvva az amúgy haldokló szerveket attól, hogy egy gyermek is megfoganjon és "gondoskodni" kelljen róla, hiszen nemcsak a baba, de az anya halálát is okozhatja. Így tehát bensőséges idilli kapcsolatuk sohasem bontakozhatott ki, végül pedig Shayleen képtelen volt tovább próbálkozni, hogy szerelembe essen: szerette a fiút, de közel sem érezte azt, amit Aiden iránt. Úgy tűnik ez a keresztje. Megkönnyebbült, mikor megbeszélték, hogy vége az egésznek és jóba vannak, ám egyre kevesebbszer találkoznak. A barátságuk akkor ment tönkre végleg, mikor összejöttek, már nem lehetett visszacsinálni.
Viszont Aiden... Ő más tészta. Ők ketten sosem voltak normálisak. Voltak már együtt, külön, se veled, se nélküled. Minden létező formációt kipróbáltak, tulajdonképpen az elmúlt pár évben (szerintem közelítünk a 3-4 év felé) kapcsolati státuszuk egyszerűen csak bonyolult. És ne röhögj, kedves olvasó, ha valaki, hát Shayleen nem szórakozott jól ezen.
- Tudom, hogy a te világodban mindenki odavan érted, istenít téged és minden nő ledobja a bugyiját csak attól, ha rád gondol, a látványod instant orgazmus. Csakhogy abba a peches helyzetbe kerültél, hogy én már nem tartozom ezek közé a nők közé - óóóóó dehogynem! Shayleen a no.1. rajongód Aiden, ezt te is tudod. Viszont imádod, mikor letagadja, ugye? Szegény kicsi leányzó, még mindig azt hiszi, hogy hihetően képes előadni a "többé már nem szeretlek" előadást és a "találok nálad ezerszer jobbat" lemezt is akadozva igyekszik pörgetni. Mindhiába. Még a vakok is tisztán láthatják, hogy ez a kettő fülig szerelmes egymásba, csak hát... Nyomorékok. Aiden mondjuk egy érzéketlen paraszt, de soroljuk most Őt is a korábban említett kategóriába.
Ahogy kinyögi a tényt, hogy Kevin nincs többé, nem mulasztja el figyelni Ward reakcióját és mi tagadás, némi nemű elégedettséggel tölti el. Most már több hónapja erős, független nő, meggyógyult - igaz segítséggel - és éli a normális emberek életét. Szocializálódik, befejezi a tanulmányait és küzd a céljaiért. Aiden most egy egészen más Shayleennel áll szemben. - Részéről működött, részemről nem. Egyébként sem jött jókor az egész, de most, hogy már egy ideje egészséges vagyok, máshogy látom a dolgokat. Jó egy kicsit egyedül, kapcsolatok nélkül - nem néz Aidenre, miközben beszél, csak a különösen ronda árut vizsgálgatja. Nem kéne őszintének lennie, csakhogy megtanulta, a legegyszerűbb kimondani az igazat. Kivéve, ha arról kérdezik, szereti-e Aiden Wardot. Akkor a válasz egyértelmű nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 21. 10:32 | Link

Öcsibogyó
London, este otthon

Azonnal elmosolyodik, mikor Adrian beleegyezik, hogy a 101 kiskutyát nézzék meg. A kérdésre viszont megszeppen. - Igazából nézzük meg mindkettőt. Egymás után - úgyis végig fogják dumálni legalább az egyiket, úgyhogy háttérzajnak simán mehet duplán. Megvárja, hogy öccse elindítsa azt, amelyiket előbbre valónak találja, majd felvont szemöldökkel nézi, ahogy kényelmesen elhelyezkedik az ölébe hajtott fejjel.
Arckifejezése szinte azonnal ellágyul és ösztönösen simogatja meg Adrian fejét. Sok minden elveszett, sok minden változott, talán a szeretetük az egyetlen, ami megmaradt mindig, mindenkor. Most életükben először esélyük van arra, hogy tényleg egy családdá váljanak. Nyilván az a sok-sok szenvedés, amin Shayleen keresztül ment, többek között a szülei miatt, az nem válik semmissé és sohasem lesz képes egy egészséges kapcsolat kialakítására velük. De őszintén? Ha normalizálódik a helyzet, már azzal megelégszik, meg hát, most már jól érzi magát, még ha ideiglenesen is, úgyhogy elengedte ezt a kérdést. Csak Adrian miatt aggódik.
- Tesznek valamit. Hogy lesz-e eredménye és ez az állapot tartós lesz-e, azt nem tudom. Hosszú út áll előttük, jellemfejlődésre, belátásra lesz szükségük, hónapokba, sőt akár évekbe is telhet, mire a végére érnek. De elindultak - ha valaki, hát a levitás már csak tudja, milyen nehéz is belevágni a terápia bizniszbe. Most, hogy már a huszonkettedik életévét tapossa, közel nyolc évnyi orvosról orvosra járás után egészen más szemmel nézi az ember ezeket a dolgokat. Mondjuk Shay beteg volt, a szülei nem azok, bár ki tudja. Ennyi kudarcba, veszteségbe és nehézségbe bele lehet betegedni.
- Értem - erre nem tud mit mondani. Furcsa, hogy az egész családjuk defektes. Mármint, ne értsetek félre, nem gondolom, hogy Adrian beteg lenne, szörnyszülött vagy elmebeteg, kiirtandó fajzat. Egyszerűen csak neki is van egy kattanása. Shayleen-é az anorexia, Adrian-é ez. Nem csoda a gyermekkorukat elnézve. - Hogy jöttél rá? - némi szünet után teszi csak fel a kérdést, mert hát minden érdekli, ami összefügg az öccsével. Amúgy nagyon cuki, mert igyekezett utánaolvasni a témának, csak egészen más leírva valami, meg az életben. Különben is, kit érdekel a nagy átlag, neki csak a testvére számít.
- Coltonnal mi lett? Na nem mintha kedveltem volna, igazi bunkó volt - elhúzza száját és úgy pillant le Adrianra. Tényleg ki nem állhatta azt a csávót. Tenyérbemászó képe volt és élvezte, ha másoknak rosszat tehet. Noha öccse stílusa sem egy matyóhímzés, azért nem gondolná, hogy egy kapcsolatban normális lealázni a párunkat a családja előtt. Vagy akár csak hasonló módon viszonyulni akár az illetőhöz, akár a hozzátartozóihoz. Az a gyerek egy kis köcsög. Jó' fej...be kéne rúgni.
- Kevinre vagy Aidenre gondolsz? - nyilvánvaló, melyikükre utalt előbb, de húzni akarja az időt. Semmi sincs velük. Nem találkoztak már időtlen idők óta, Wardot valószínűleg teljesen hidegen hagyja, hogy Shayleen éle-e vagy hal. Biztosan lubickol az oly nagyra tartott függetlenségében, meg persze saját fényében sütkérezik. Ó igen, ennyire van róla jó véleménnyel jelenleg, lehet van egy kis tüske itt-ott benne a férfival kapcsolatban. - Egyébként nem, mi javult volna? Lassan fél éve nem is láttam távolról se, nemhogy közelről... Pont nem érdekli, hogy mi van velem, minek törjem magam? Tuti van legalább tíz nő, aki elszórakoztatja... - láthatóan bevágja a durcit a téma kapcsán. Minek örüljön? Pici szívecskéje még mindig repedten próbál egy darabban maradni és újra meg újra belesajdul a gondolatba, hogy Aiden sohasem fogja szeretni őt. Vagy ha szereti is, képtelen lenne egy pillanatra is komolyságot erőltetni magára, hogy erről őszintén beszéljenek. Argh, pasik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 21. 18:08 | Link


- Okay, akkor először a mesét mert az a régebbi - bólintok, a roppant logikus és kézenfekvő érvelésemmel megfűzve. Amúgy tényleg az. Meglepő módon, még a nővéremhez képest is roppant simulékony vagyok most. Ha nem itt lennénk, és nem ünnep következne, elkezdenék nyavalyogni, miért ne nézzük meg ezt. Mert egy mese, mert gyerekes - én pedig haláli felnőttes vagyok ugye -, mert fáradt vagyok, nincs kedvem, éhes vagyok, hülyeség. De most nem. Nem akarom ezt elrontani neki, igazán megérdemel egy ilyen családias karácsonyt, azok után, hogy ilyen erős. Attól még, hogy meggyógyult, ne higgye senki azt, hogy nem fogok ugyanúgy figyelni és vigyázni rá. Ugyanígy az én Shayem, egy régi-új testben. Imádom őt. Ennek okán pedig, az én megoldásra váró problémáim várhatnak újévig. Aprót fintorgok a szüleink előtt álló útra. Nem rosszból, nem azért, mert már eleve bukásra ítéltem őket.
- Akkor egy ideig még ráérnek velem foglalkozni - vonom le a következtetést, és zárom is le a témát azzal kapcsolatban, hogy mondjam-e el nekik vagy sem. Az utóbbi időben már úgysem foglalkoztak velem. Az egyik legfontosabb meccsemre el sem jöttek, pedig megnyertem, és ezzel lényegében elindultam felfele. Pedig elhívtam őket, ugyanúgy megvolt a helyük. Nem jelentek meg. Én pedig nem említettem többé. Úgy tűnik, egyszerre csak egy gyerekkel tudnak foglalkozni.
- Huhh - pislogok fel megint rá, miközben elindul a mese. - Nem volt egy ilyen nagy felismerés igazából - túrok bele kicsit a hajamba, ahogy megint helyezkedem pár másodpercig. - Azt hittem, hogy majd sokat fogok őrlődni rajta, de egyszer csak megtörtént, és most így jó - amíg a szüleink rá nem jönnek, ugyebár, mert akkor biztos, hogy nem lesz jó sem ez, sem én. Bár őket tekintve, nem lehet tudni. Ez úgyis egy elhanyagolható gondolat, mert úgysem fognak rájönni idő előtt. Az egy dolog, hogy Cole elmondta neki, de ide már nem fog eljönni, biztos vagyok benne. At least nem úgy, hogy bevágódjon Jameséknek. Aprót szusszanok. Tisztában vagyok azzal, mit gondol róla. Leginkább mert az első adandó lehetőségnél kimondja, mint most is.
- Cole-al elvagyunk. Nem vagyunk együtt. Csak csinálunk közösen dolgokat - bármilyen meglepő is legyen a következő információ, senki ne kapjon szívrohamot: nem csak szexuális értelemben. Szoktunk együtt kajálni, venni kaját, cigizni, sőt, még azt is megtanultam, hogyan kell egy cigit tekerni. És néha néz velem meccseket, és én néha ott vagyok, amikor fest. De nem vagyunk együtt. - De nem bunkó - nem azt mondom, hogy nem olyan bunkó, ahogy gondolja, vagy, hogy majd idővel kedvesebb lesz. Nem bunkó. Nem azért mondom ezt, mert tudom, mi történt vele, ahogy azért sem, mert elfogult lennék - pedig nagyon sok téren az vagyok. Tudom, hogy nem bunkó, és nem seggfej, nem jobban, mint én.
- Tudod, hogy Kevinnek lófeje van - Aidennek meg egy szőrös majomfeje, de ez most nem olyan fontos, eltörpül a tény mellett, hogy a Keviné rosszabb. - És még papucs is - teszem hozzá az igazán fontos információt, mielőtt még elvesződne valahol. Soha nem szerettem Kevint. Akkor sem, amikor gyerekek voltunk, akkor sem, amikor elkezdte csapni a szelet, és most sem. Mert egy nyomorék, egy élettelen, és legfőképp, mert olyan emberek elől akarta elvenni a nővérem, mint Aiden és én. Veszélyes kombó, veszélyes. Csoda, hogy túlélte ezt a pár hónapot éppen és egészségesen.
- Tíz nő azért egyszerre sok, Aiden is csak ember - pislogok fel a nővéremre, kivételesen halálosan komolyan gondolva ezt a véleményem. Amúgy értem, mi a lényege annak amit mond, de ne essünk túlzásokba. Azt sem értem, miért rajonganak érte ennyien. Egy köcsög. És még szőrös is. - Érdekli mi van veled, csak egy szerencsétlen. Nyomorék, ha úgy jobban tetszik - mosolyodom el kicsit, miközben felnyúlva futtatom ujjaim a megrövidült tincseibe, és össze is borzolom kicsit, már ha hagyja. - Amúgy is, nem szúrt a szakálla, amikor smároltatok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 21. 20:02 | Link

Öcsibogyó
London, este otthon

Vállat von és enged neki. Végül is tök mindegy, mivel kezdenek, míg mindkettőt megnézik, mert ugye csak és kizárólag ez a lényeg. Ja nem.
- Az a baj, hogy nem tudom része-e a terápiának, hogy foglalkozzanak velünk. Fogós kérdés - vállat von, de a világért sem akarja megrémíteni az öccsét. Már ami azt illeti, hogy kiderül-e a titka vagy sem. Mert ugye tudjuk, hogyha egy biznisz beindul, onnantól kezdve nincs megállás, jöhet a nyomozás, majd a lebukás. Shayleen már csak tudja, hiszen nem ugyanebben az iparban, de egy másikban rittig ugyanez történt vele. Igen, jól gondoljátok, az anorexiájára gondolok. Istenem, meddig, de meddig titkolta mindenki elől a dolgot!
Testvérét hallgatva elgondolkodik. Vajon van arra valamiféle szabály, hogy az ember mikor jön rá arra, hogy a saját neméhez vonzódik? Vagy van olyan, aki egy életet leél tudatlanságban és nyolcvan évesen világosodik meg, hogy hoppá, egészen eddig rossz kapura lőttem? Mert ezek szerint simán lehetne Shayleen is ugyanolyan, mint Adrian, csak hát mennyi erre az esély? Nos, sok. - És hányan tudják rólad? - ha minden igaz, akkor Colton és a levitás az a két személy, aki önnön magán kívül még tisztában van a tényállással, aztán ki tudja. Lehet, hogy ez már mindenki számára nyílt titok volt, csak őt kerülte el a hír mélységes nyomorában.
- Mondj, amit akarsz, az a srác egy tahó - fakad ki egy pillanat alatt. - Nagyképű, beképzelt, öntelt, flegma kis gyökér. Mondom ezt úgy, hogy egyszer találkoztunk és ez bőven elég is volt belőle. Tudod, a vendég keveset ül és sokat lát - szinte már látni lehet, ahogy puffog folyamatosan. Egyenesen erőt kell vennie magán, hogy ne borítsa rá Adrianra azt, ami aznap történt, mikor Colton úgy gondolta, nagyon mulatságos, ha rátöri az ajtót Shayleenre, pofátlanul elhelyezkedik a lakásukban és szétfolyva, terpeszkedve közli a tényt, tudva, hogy a lánynak amúgy fogalma sincs semmiről. Az ilyen ember igazán kedves, mit ne mondjak. Totál kihúzta a gyufát a levitásnál, csak az említésére képes dühbe gurulni. Apropó, ha már erre járunk: nehezen bírja megszokni, hogy heves érzelmi reakciói vannak. Mintha a gyógyulása azzal is járna, hogy újra meg kell ismernie magát.
- Tudom, hogy nem kedveled, de semmi baj nincsen Kevinnel, nem illettünk össze, mindössze ennyi történt - mondhatni fáradtan nyögi ki a már ezerszer elismételt mondatokat. Mit nem lehet azon érteni, hogy Aiden egy seggfej volt, összetörte a szívét, Kevin meg nagyon szerelmes volt belé, arra gondolt, hogy majd ő is az lesz, de nem lett és the end. Hihetetlen, mennyit képesek lovagolni a témán, ráadásul még gúnyolódnak és leszólják Kevint. Voltak hibái, de imádta és szerette Shayleent, tűzbe ment volna érte és ez a lényeg, nem? Na akkor szerintem is. - Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány nővel kavar. Sokkal. Hogy egyszerre vagy külön, az meg már végképp nem az én dolgom - kimérten beszél, de belül mardossa a kérdés: vajon tényleg agyba-főbe csajozik? Néha eszébe jut ő is, vagy soha? És ha gondol is rá, mi jut eszébe? Az az idegesítő csaj, aki a világ legnagyobb szerencsétlensége? Egy hányatott sorsú préda, akit zseniálisan lehet szívatni? Vagy netán a lány, aki sohase engedte, hogy igazán szeressék? Netán egy elszalasztott lehetőség? A kérdésére hamarosan részleges válasz érkezik. - Az nem mentség, hogy nyomorék, eddig is tudtam róla. Mellesleg szerintem pont nem velem van elfoglalva. Nézd, egész eddig csak kolonc voltam a nyakán, megbántottam, idegesítettem, csak azért tartott, mert legalább jól ki tudott röhögni. Ti pasik állandóan ezt csináljátok, de ne is zavartassa magát, te pedig ne mondj neki semmit - szúrós szemmel néz Adrianra, jelezve, hogy eszébe se jusson bármit is elkettyinteni Shayleenről. Mert akkor testvérség ide vagy oda, borzalmas kínok közt fog meghalni.
Mikor az ember elhiszi, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, akkor szólal meg öccse. Hát ez is egy díszpinty, de komolyan. Egy egytől Shayleenig terjedő skálán két Shayleen mértékben pirul el a lány és sajnos a szobában uralkodó sötétség sem rejtheti el ezt az élénk vöröset. Ahogy megrohamozzák az emlékek, ez csak egy bíborosabbá, mélyebb pirossá válik. Az ember szinte már aggódik, hogy menten meggyullad.
- Nem tudom, miért érzed úgy, hogy nekem erre a kérdésre válaszolnom kéne... - megköszörüli torkát és igyekszik hajával eltakarni arcát, így pont kapóra jön neki, hogy Adrian összeborzolta rakoncátlan tincseit. Bárcsak megnyílhatna alatta a kanapé! Mielőtt azonban gondolkodhatna, sajnos kinyílik a szája és alig hallhatóan kicsúszik rajta az egyetlen válasz, amit a szíve enged kimondani.
- Nem szúrt. Tökéletes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2017. december 21. 20:25 | Link

Shayleen
- londoni karácsonyi vásár -

Az időközben teljesen kihűlt gejl ital maradékát is felhörpintem, majd fintorogva hagyom az üres bögrét a mellettünk lévő magasított asztalon, amihez padok nem járnak. Néhány pillanatra nekidőlve figyelem, ahogy a lány apró kezébe veszi és halvány mosollyal tanulmányozza a soron következő pavilon termékét. Ellököm magam támasztékomtól, vigyorogva hallgatom, ahogy kifejti gondolatait velem kapcsolatosan, közben hanyag mozdulattal túrok hajamba, hogy a hó áztatta tincseket visszaparancsoljam a rendezett káoszba, majd kurtán felnevetve csóválom meg fejem.
 - Ó, ha csak a nők… - ez a tény rendkívül kettős érzéseket kelt minden alkalommal; egyfelől tovább fényezi egómat, másrészről meg eléggé kiábrándító. Milyen szerencse, hogy nincs alkalmam komolyabban a témára fókuszálni, mivel Shay olyasmit jelent ki, ami azonnal minden mást eltaszigál gondolataim útvesztőjéből, és egy challange accepted vigyor és tesemgondoltadkomolyan szemöldökhúzás egyvelege váltja fel az épp terebélyesedni látszó undorodó grimaszt. Hogy szinte azonnal idegesítő, mindettudó mosollyá szelídüljön. – Hát persze, hogy nem tartozol közéjük…
Alsó ajkam sarkát harapva próbálom visszafogni a gúnyos röhögést, és a jobbnál jobb beszólásokat, amiket az emlegetett eridonossal kapcsolatban el tudnék sütni – remélem csuklik. Tekintve, hogy pontosan ismerem a körülményeket, már a lány egészségügyi állapotával kapcsolatban, egy önelégült-lesajnáló horkantásban kimerül a dolog.
 - Szóval te ejtetted a partit, mhm. Szegény Kevin – elgondolkodva bólintok. Indokolatlan elégtétellel tölt el ez a lényegtelen információ, hanglejtésemből szinte ordít, mennyire sajnálom a gyereket. – És igen, a szingli lét örömei… - bólintok vigyorogva, holott pontosan tudom, ez kettőnknek mennyire mást jelent. Egy túl hosszúnak tűnő pillanatra elhallgatok, minden eddigi cinikus él eltűnik arcomról, ahogy kezembe veszek valami kézzel készült izét, és bár szórakozottan méricskélem, feltehetőleg könnyedén leolvasható tekintetemről, hogy teljesen máshol járok, meg sem próbálom elrejteni.
 - Örülök, hogy jól vagy – halkan szólalok meg, az őszinteséget nem lehet nem észrevenni, teljesen elüt az eddigi szarkazmustól csöpögő hangnemtől. Elég vérszegény jelzése annak, hogy igenis feltűnt, és jó így látni a lányt.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2017. december 21. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 21. 20:57 | Link

Aiden
London, karácsonyi vásár forgataga

Aiden elejtett megjegyzésére elkerekedett szemekkel fordítja felé a fejét. Ugye nem azt akarja mondani, hogy Adrian is odavan érte? Érti ő, hogy családban marad, de mielőtt még jobban sokkolná magát, lehűti kedélyeit azzal, hogy biztos Colton volt az a nagyon értelmes, aki kifejezte plátói érzéseit a férfi felé. Barokkos túlzás lenne, ha más személy tette volna ugyanezt. Bár a rellonosokból kiindulva már ezen sem lepődne meg.
- Nem értem, miért vagy ilyen cinikus - vöröslő arccal villantja rá a szemét Wardra, aki láthatóan jól szórakozik, kvázi minden mondaton, ami Shayleen száján kibukik. Lehetetlen alak, de éppen ezért sz... Szemtelen. Nem jutott eszembe hirtelen jobb improvizáció, de ugye tudjátok, hogy mire gondoltam?
- Néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire rosszindulatú vagy, vagy egyszerűen csak élvezed, hogy cukkolhatsz - hitetlenül mered a fölé magasodó férfira, még meg is csóválja a fejét. Ahogy Aiden ismét megszólal, már fel van készülve valami roppant kedves mondatra, egy egészen frappáns megszólalásra azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire élvezi és kihasználja a szingliséget. Hiszen a legyeskedő nők, a túlfűtött szexualitás, a függetlenség... Ez az ő világa. Már szinte hallja lelki füleivel, csak hogy nincs a mondatnak folytatása. Kérdőn pillant oldalra és, mikor meglátja a férfi arckifejezését, azt hiszem meglepődik. Nem tudja nem látni azt az arckifejezést, amit vág. Mivel szóhoz nem tud jutni és nem érti, hogy mi történik, így csak Ward arcát fürkészi egészen addig, míg meg nem szólal.
Ez az a pont, ahol Shayleen szíve óriásit dobban. Esélyes, hogy Skóciában is hallották, ott is az ország északabbik területén. Igyekszik sulykolni magába, hogy ez nem jelent semmit, de Aiden most komoly és őszinte. Most nem akarja őt bántani. Lehet, hogy most kéne végre rendezniük a kapcsolatukat vagy így, vagy úgy?
- Én... - ahogy belekezd, megakad. Nem, ezt a mondatot most nem kezdheti úgy, hogy én. Nyolc évig élt az énben, eljött az ideje az ő-nek. - Köszönöm. Elég sokáig mellettem voltál, nagyon sajnálom, hogy... Mindent - arcán szomorúság suhan át, mert képtelen kimondani, hogy sajnálja, hogy Aiden rá vesztegette az idejét. Életének egyik legrosszabb mondata lenne, mert nem sajnálja, ő segített neki levegőt venni, mikor fuldoklott. Nélküle halott lenne. Ettől a gondolattól kirázza a hideg és láthatóan összerezzen. Soha többé nem akar olyan állapotba kerülni, bármit, de azt többé soha. - Az a baj, hogy annyi mindent kéne mondanom, de azt sem tudom hol kezdjem vagy hogy érdekel-e - felnevet, de hallatszik hangján, hogy borzasztóan ideges és zavarban van. Annyi mindent akar mondani, annyi mindent akar kérdezni, ami lehetetlenségnek tűnik. Akárhogy is legyen, ezúttal megéli a pillanatot, hogy végre egy olyan Aidennel beszélget, akivel már rég nem találkozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 21. 21:05 | Link


London, otthon

- Hm - gondolkozok el én is, a plafonra fókuszálva el a nővérem arcáról. - Lehet, hogy ez az újrakezdés ránk is vonatkozik. Tudod, te születtél hamarabb, ezért most rád összpontosítanak, aztán én is megszületek... Hm - rettentően okos ötleteim vannak ahhoz képest, hogy mit sem értek ehhez az egész párterápia dologhoz. Nekünk már egy egész családterápia kéne, mondjuk onnan kezdve, hogy Annabeleék megismerték egymást. Vagy mondjuk világra jöttek, esetleg megfogant a létezésük ötlete. A gyökerektől romlottak vagyunk, azt kell mondanom.
- Oh, hát... Te, Ő, gondolom Aiden is - kezdek el számolni, meg gondolkodni is, ahogy sorra veszem az embereket. - Esetleg páran az iskolából, de ez nem hivatalos meg semmi - szóval nem is hangoztatom túlságosan, ha nem muszáj. Feltörekvő harcosként amúgy sem lehetne simább utam, ha köztudott tény lenne, szóval akár azt is lehetne mondani, hogy titok. De mind tudjuk, hogy végződnek a titkok. Már rég halálra van ítélve.
- Miért, Aiden kedvesebb szerinted? - emelem meg a szemöldököm. Nem vagyok agresszív egyáltalán, hirtelen sem, csak zavar. Lehunyva szemeim szusszanok egyet. - Elhiszem neked, hogy akkor egy g.ci volt, de úgy amúgy nem az - ha kiejtenék a számon olyan szavakat, hogy aranyos, akkor lehet azzal illetném, de mivel nem használok ilyen nyálas dolgokat, ezért el is marad. - Én kedvelem - teszem hozzá, dünnyögve az orrom alatt, miközben megint megdörzsölöm az arcom, egy kicsit rá is hajtom a fejem a vállamra. - Mindegy - vonogatom meg gyorsan a vállaim, megrázva a fejem. A mai vallomások száma már messze meghaladta az egész hétre beosztottakat, én pedig nem akarom kidörzsölni a borostám (!!!!), ha már fáradtságosan megnöveltem.
- Abbahagyom Kevin cseszegetését, ha te is abbahagyod Coltonét. Deal? - kapva kapok az alkalmon a lehető legjobb megállapodás felajánlásával. Az egyetlen ok, amiért nem kötöttem bele az emlegetett eridonosba amikor volt mersze megjelenni a házam környékén az, hogy vagy jöttem és fáradt voltam, vagy mentem, és nem volt időm. Pedig szívesen piszkáltam volna egy kicsit, már csak elvből is, amiért megkörnyékezi a testvérem. Félreértés ne essék, ez Aidennel is megtörténik, folyamatosan, talán többször is mint kéne, akkor is amikor nem beszélnek. Neki muszáj eltűrnie, nincs is más választása. De ez ne zavarjon senkit, mert ő örömmel lát mindig. Én is őt.
- Biztos nem csinálja annyi nővel egyszerre - rázom meg fejem elgondolkodva, miközben agyban komolyabban belemegyek ebbe az egzisztenciális problémába. Tényleg. Hogy férnének egy annyian Aidenen, valamiből mindig több kéne legyen, mint amennyi van. Jobbik esetben az ujjaiból, de igazából ki tudja.
- Shayleen - sóhajtok fel, megint csak megrázva a fejem. Ez nem a reménytelen sóhajtásom, hanem a le kell ereszkedned a szintünkre, hogy megértsd sóhajtásom. Mindenki tudja, hogy a nők hamarabb érnek, ő meg duplán érett már, szóval duplán nehéz lesz visszahozni a másodikos óvódás kiscsoport szintjére. - Az Aiden-félék azért cseszegetnek, mert tetszel nekik. Meghúzza a hajad, mert azt akarja, hogy rá figyelj - kezdek a magyarázgatásba, mintha valami nagy tanár lennék. Amúgy nem vagyok. De biztos, hogy Aiden ebbe a kategóriába tartozik, mert ugyan olyan gyerekes mint én, azzal a különbséggel, hogy én nem húzogatom senkinek a haját. Jó, azért lehet, hogy mégis felnőttesebb vagyok, mint Aiden, nem lenne meglepő. Én nem lepődnék meg, legalábbis.
- Hé, én nem is röhögtem a volt barátnőimen - mert nem volt rajtuk mit röhögni, nem voltam egy Aiden, és nem is éreztem úgy, mint Aiden, de az nem lényeges most. Nem is válaszolok a nyilvánvalóan költői kérdésére. Mert az öccse vagyok? Tulajdonképp nem is kell válaszolnia rá, ha nem akar, nem gondoltam komolyan, át sem gondoltam annyira. Aprót bólintok a válaszra. Lévén, hogy még egyszer sem smároltam a szóban forgó szakállas mókussal, és nem is tervezem, úgy örökre, nem nagyon van mit hozzáfűznöm,
- Az jó. Többször is csinálhatnátok - nézek egy pillanatra a tévére, nem mintha tudnám, hogy az éppen forgó jelenet az elejét vagy a közepét jelzi-e a mesének. - Mi lenne, ha egyszer leülnétek és megbeszélnétek, úgy, igazából?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 21. 21:35 | Link

Öcsibogyó
London, este otthon

Adrian megfogalmazására Shayleenből kitör az őszinte, szívből jövő nevetés. Ezek szerint Shayleen éppen most született meg, de idővel Adrian is meg fog. Mit ne mondjak, elég kemény lehetett Annabeth-nek ennyi gyereket ekkora méretben legyártani. - Lehet, nem tudom. Sosem voltam még párterápián, az speciel nem az én asztalom - megvonja vállát, mert tényleg nem tudja. Semmi értelme annak, hogy spekuláljanak végeláthatatlanul, majd kiderül.
- Nem is terveztem kiplakátolni a fél Bagolykövet - puszta kíváncsiság hajtotta a lányt, hogy mégis hányan tudtak róla még előtte. Így utólag belegondolva, nem csoda, ha Aiden is sejti, elvégre ezek ketten félig-meddig össze vannak nőve. Tulajdonképpen kisebb csoda, hogy képesek voltak jó ideig elkerülni egymást Warddal, elvégre öccsének hála igen gyakori vendég volt házukban. Mégis, a mi kis sneaky Shayleen-ünk abszolválta a feladatot.
- Kedveld, legyen. Mellesleg az, hogy Aiden paraszt, nem mentesíti Coltont ugyanezen tény alól. Attól ő még nem lesz kedvesebb - unottan válaszol, mintha csak szívességet tenne azzal, hogy még mindig boncolgatja a témát. De most komolyan, annak a srácnak a gondolatától is dühbe gurul, éppen ezért igyekszik valami jobb dologra fókuszálni, csakhogy a maradék téma, ami felmerült, Kevin és Aiden köré épül, így mondhatjuk, hogy that s*cks. - Ez az egyik legjobb üzlet, amit valaha is kötöttünk - nem is kérdés, hogy beleegyezik, csak hagyják már lógva azt a szerencsétlent. No nem szó szerint, az azért már túlzás lenne. Egek, minél több időt tölt az "Utáljuk Kevint!" klub tagjaival, annál ragadósabb a stílusuk.
- Nem válthatnánk témát?! - égő vörös fejjel nyújtja ki kezét és csap rá egy nagyot Adrian lábára. Már nem azért, de Shayleen és a szex? Az év vicce. Ha ez a téma felmerül, konkrétan kihal tőle, semmi értelmeset nem tud hozzászólni. Igazából azt se tudta még megszokni, hogy nő, mert nemrég érkezett meg az első menzesze ennyi év után, hol gondolkodik ő még másban? Jézusom...
- Mondd, nem gondoltatok még arra, hogy a kedvesség, előzékenység, figyelmesség, jó humor és intelligencia tökéletesen elegendő? Úgy értem feltétlenül muszáj a másik idegein táncolni? Végső soron eléritek, amit akartok, rátok figyelünk, de közben a maradék jóindulatunk felett is tüzet raktok és törzsi táncot jártok, örvendezve, ahogy hamuvá ég - hihetetlen túlzásokba esik, de nem bánja. Ő tényleg igyekszik megérteni a férfi elmét és szívet, de akkor ők is értsék meg a nőket! Nem olyan nehéz ám. Amúgy meg, a "spontán lesmárolom a másikat, majd otthagyom" nem igazán hajhúzogatás kategória. Ez a kihasználom a másikat, mert megtehetem dolog. Ami nyilván Shayleen hibája is, hiszen mindenhez két ember kell, de akkor is. - Örülök, hogy megfogtad a lényeget - unottan forgatja meg szemeit, elvégre miért is röhögné ki az exeit? Durva lesz, ami most jön, de teljesen irreleváns az, hogy milyen nőkkel volt. Ez már egy másik buli.
Elvörösödik Adrian kijelentésére. Többször? Beleszédül a gondolatba, ahogy újraéli, milyen volt Aiden tökéletes ajkait csókolni, a karjában lenni és végeláthatatlanul folytatni mindezt... Erről beszélek. Nagyon dobog a szíve, nagyon szerelmes és nagyon hormonok. Az istenit. - Nem hiszem, hogy meg akarja beszélni. Próbáltam, de hiába. Meg van rám sértődve, mert együtt voltam Kevinnel pár hónapot, miután kidobott azzal a szöveggel, hogy mi nem is jártunk abban az egy hónapban, meg ő független akar lenni! Nehogy már én kérjek bocsánatot ezek után - teljesen felháborodva tárja szét karjait, majd keresztbe is fonja őket maga előtt. Ezt a szellemi kútmérgezést már, de tényleg... Szóhoz sem jut, ma már sokadjára. Hacsak Aiden össze nem szedi magát és lép túl ezen a semmitmondó, jelentéktelen dolgon, hát ő nem fog pitizni. Azért a lópaci himbilimbijének is van egy vége most már.
- Különben is, el tudnád képzelni, hogy mi együtt legyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2017. december 21. 21:54 | Link

Shayleen
- londoni karácsonyi vásár -

Jóízűen nevetek fel a riadt arckifejezésre, amit Shay produkál – fogalmam sincs, miféle gondolat döbbentette le ennyire, de nem is szándékozom belemenni a témába, talán ez az aprócska megjegyzés is több volt, mint szükséges lett volna, nem pont most szeretnék Coltonra gondolni. Máskor sem, fúj.
Az elvörösödő arc bőségesen elegendő alátámasztása a nagy tagadásnak, így nem fűzök hozzá semmilyen kommentárt, csak jókedvűen mosolyogva hümmögök egyet. Hogy ez most éppenséggel a rajtakapásnak tulajdonítható, vagy terelném a témát az amúgy nagyon is jól ismert stílusom kritizálásáról, esetleg fel sem fogtam a duzzogó szavakat, amiket hozzám vágott, azt majd a levitás eldönti.
 - Is-is – vallom be nemes egyszerűséggel. Tudvalevő, hogy nem kedvelem az említettet, ha más nem, az ominózus verekedésünk az egyik eridon-rellon meccs után igazán nyilvánvalóvá tehetné véleményem. Bár most, hogy kikerült a képből és főleg el Shayleen közeléből, határozottan kevésbé antipatikus a bamba feje, és… nem, mégse.
Mindegy, én megpróbáltam.
Kérdőn emelkedik magasba szemöldököm, ahogy a lány megszólal, szinte azonnal értetlenül megrázom a fejem. Sajnálja? Mégis mit?
 - Az égvilágon semmit sem kéne sajnálnod, én… - lennék az, akinek bocsánatot kellene kérnie. De bent reked, egy az előzőhöz hasonló, annál azonban jóval enyhébb fejrázással fordítom tekintetem a tömeg felé először azóta, hogy megláttam a lányt. A következő pillanatban kattan az öngyújtóm, a füstöt a csillagtalan égboltra nézve fújom ki; nagyon rég volt, és még mindig szörnyen élénken él az emlékeimben, ahogy az élettelen testet gyógyítók távolinak tűnő hangjának kavalkádjában helyezem az egyik ispotályi ágyra, hogy aztán remegő kezekkel az üres folyosón eszméljek.
A hangja ránt vissza a jelenbe, kábán pislogok kettőt, mire felfogom szavait, amik szokás szerint mosolyra késztetnek, és ahelyett, hogy válaszolnék, megragadom a kezét, és finoman húzni kezdem a vásár kevésbé zsúfolt szeglete felé.
 - Forraltbor és süti mellett. Addig gondold át, nem érünk rá egész nap. De ha elfogadsz egy javaslatot… az elején – mellékelem némi magyarázatként, hova is ez a nagy sietség, de már láthatja is a vásár szélén elhelyezkedő különböző ételeket kínáló bódékat és az asztalokat. A féloldalas mosoly és hangom is egyértelművé teszi, hogy csak a megszokott cukkolásról van szó, bár valóban nem lenne elegáns egy padra dermedve eltávozni az élők sorából – aztán majd kuzinékat is össze kéne kaparni, illetve Shaynek is biztosan dolga van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 21. 22:18 | Link

Aiden
London, karácsonyi vásár forgataga

Megforgatja szemeit, nem mintha meglepte volna a válasz. Tudvalevő, hogy Aiden nem egyszerűen szereti, hanem egyenesen imádja cukkolni a lányt, ami teljesen érthető, látva Shayleen roppant édes reakcióit. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez sohasem fog változni.
A be nem fejezett mondat kettejük között lebeg. Érzi, hogy mondania kell valamit, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Csak nem azt akarta mondani, hogy ő sajnálja? Be sem kellett fejeznie és a levitás mégis érzi a kimondatlan szavak súlyát. Akkor, abban a pillanatban mindketten ugyanarra gondolnak: arra a vacsorára, a veszekedésre, ahogy Shayleen összeesett, a kórházra. Aiden a sokkra, az ijedtségre, az élettelen testre és a sürgő-forgó sokaságra emlékszik, míg Shayleen egy egészen más oldalát látta. A csendet, az ürességet, a semmit. Aztán a fájdalom a könnyek és a kétségbeesés maradt csak meg számára, valamint a gyűlölet, hogy túlélte. Fogalma sincs, hogy lehetett ilyen kegyetlen saját magával.
Végre veszi a bátorságot és kinyögi, hogy beszélni szeretne. Erre pedig meglepetésére nem az a reakció, hogy Aidennek dolga van, hanem hogy megfogja a kezét (!!!) és húzni kezdi a lányt, aki sokkos állapotban igyekszik felfogni a testi kontaktus tényét. Tiszta szerencse, hogy nem éri tényleges áramütés ettől, mert akkor már halott lenne. Némán követi a férfit, mintegy beleegyezően, majd a sütit és a bort beszerezve - Shayleen persze szigorúan diabetikusat választott, azért még nem tart ott, hogy bepakoljon valami ötezer kalóriás csodát - leülnek egy asztal végébe, egymással szemben. Zavartan kortyol bele a forralt borba, majd úgy dönt, ideje valamit mondania, ha már ő dobta fel, hogy beszélni kéne.
- Nem tudom, hol az eleje. Azt sem tudom, hol vesztetted el a fonalat. Minden összemosódik. De szinte hihetetlen, hogy a kórháztól eddig jutottam. Két napja volt pontosan egy hónapja, hogy azt mondta az orvosom, egészséges vagyok. Felfoghatatlan volt a számomra. Azt hiszem aznap kezdtem új életet - oldalra pillant a tömegre, beharapja alsó ajkát, mert nem tudja, mi az az érdemi információ, amit érdemes kimondania. Végül úgy dönt, mindent feltesz egy lapra. - Kevinnel jóval a gyógyulásom előtt szakítottam. Nem bírtam hazudni neki és magamnak sem. Minden csak egyre rosszabb lett, mert ő akarta, de én viszont azt hiszem, sosem gondoltam ezt komolyan. Úgy volt fair, ha nem kapaszkodom belé, hanem megpróbálok magamtól talpra állni. A suliban is halasztottam, kicsit úgy érzem, sose végzek. Minden összefolyik. Nem nagyon maradtak kapcsolataim, de Annabeth és James... Vagyis a szüleim... Furcsa ezt mondani - el is felejti, mit akart mondani, annyira különös ráeszmélnie, hogy újonnan így is hívhatja őket. Nem szokta meg és nem is fogja egyhamar. Ahogy bambul és ezen töpreng, ráeszmél, mennyit fecsegett feleslegesen. - Ne haragudj, azt hiszem ez kicsit sok volt egyszerre - legyintget és belekortyol borába, aminek hatását könnyen megérzi. Nem száll a fejébe, nem csíp be, de érzi, hogy valamennyi alkohol, ha nem is sok, kerül a szervezetébe. Jó lesz ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 21. 22:30 | Link


London, otthon

Elmosolyodom a nevetésére, csak azért nem kezdek bele én is, mert én nem szoktam olyat. Mármint a nevetés, mint olyan, nem illik bele az ördögi képembe, szóval mellőzöm is, csak a különleges alkalmakra tartok meg pár darabot belőle.
- Lehet meg kéne kérdezni őket. De neked kéne, mert én még nem születtem meg, fura lenne már most beszélgetnem velük - és mert minél kevesebbet beszélek, annál kevesebbet tudnak, és minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Ki tudja, lehet, hogy egyszer teszek egy rossz lépést, mert elfárad edzésen a derekam, aztán ők majd poénból: "úgy jársz, mint akit jól megraktak hátulról (egy nehezékkel) haha", én meg majd: haha, milyen jó vicc, nevetek. És akkor mindennek vége lesz, főként a még meg sem kezdődő életemnek, ha a párterápia vonalán haladunk.
- Egyszer már kiplakátolták velem a hülye Bagolykövet - dünnyögve emlékszem vissza az egyáltalán nem kellemes esetre, amikor összeverve ébredtem, és nem, nem azért, mert meccsem lett volna. Nem volt vicces, még most sem vicces. Ki tudja mi következik? Minél hamarabb el kell onnan párolognom, ez a legeffektívebb megoldás, és akkor majd minden jó lesz. Élhetek egy chilles életet, iskolai problémák nélkül. Ez minden, amire vágyom.
- De igen kedvesebb lesz, ha nem leszel eleve elítélő vele szemben - természetesen kötöm az ebet a karóhoz, hagyom elszállni a fülem mellett a hangsúlyát. Azt mondjuk nem tudom, miért ilyen fontos számomra megőrizni a csorba becsületét a nővérem előtt, elvégre Coltonnak nem életcélja, hogy öribarik legyenek. De azért még mennyivel könnyebb lenne tengetni a napjaim, ha nem ennék egymást. Egy tökéletes világ eszméjét hallhattuk tőlem. Felé nyújtom a kezem, hogy akkor kössük meg a szent alkut. Úgyis mindenkinek jobb lesz, ha megtartjuk magunkban a szerény kis véleményünk magunkban. Értetlenül tárom szét kezeim, miközben méltatlanul felmorranok a combomat ért csapásra. Nem értem, hogy most mi rosszat mondtam, elvégre nem futottam bele a részletekbe, csak annyit említettem, hogy ez fizikailag lehetetlen.
- Miért kell úgy viselkedned mint egy szű... Ohh - eresztem le a kezeim. Mi sem jobb, mint a kérdés közepén, sőt, végén rájönni, hogy amúgy tudod a választ. Melegen (érted a viccet lol) ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, sőt, alkalmazza a mindennapi életben is. Roppant okosnak fogsz tűnni tőle. - Oké figyelj. Ha bármikor is úgy érzed... Tőlem kérhetsz óvszert. Mindig van - halálosan komolyan gondolom. Nem mintha nem gondolnám úgy, hogy Aidennél nincs mindig, mert neki pont olyan feje van, aki hord magánál nulla-huszonnégyben, de Kevint figyelembe véve, ki tudja. Ő már kevésbé tűnik ilyen elővigyázatosnak. Fő a biztonság. Kezdem úgy érezni magam, mintha én a bátyja lennék, legalább három-négy évvel megelőzve őt. Szerencsére ez nem így van. Akkor nekem kéne beszélnem a szüleimmel.
- Szerinted eljutunk odáig, hogy ezt átgondoljuk? Okay wait, bemutatom mi játszódik le Aiden agyában, amikor meglát téged - nagyon belelkesedek erre a témára, bár fogalmam sincs, miért. Fel is ülök, a nővéremmel szembe fordulva húzom fel magam mellé az egyik lábam, és könyökölök rá. - Szóval, én vagyok Aiden agya. Meglátlak téged, és arra gondolok "hű, nem ereszthetem el anélkül, hogy észre ne venne". Elindulok feléd, miközben arra gondolok, hogy eredetinek kéne lennem, mert az bejön a nőknek, szóval egy egyszerű szia mizu nem lesz elég. És EKKOR megfogalmazódik a gondolat bennem, hogy akkor VICCES LESZEK! - tárom szét megint a kezeim, mintha mi sem lenne egyszerűbb. - Szóval amikor látom, hogy bosszankodsz, arra gondolok "oké, nem nevettél, de legalább érzelmileg reagálsz róm, szóval számítok neked". És nagyjából idáig jutunk el - fejezem be kedves barátom elméjének ismertetőjét. Tökéletes előadást tartottam, úgy érzem teljesen elégedett lehetek magammal, a teljesítményemmel. Vissza is fekszem Shay ölébe, mert kényelmes, és jó érzés. Ez is a megerősítése annak, hogy gyógyulgat, szerintem. Nem sűrűn csináltunk ilyet, amikor még beteg volt.
- Te sem sürgetted a vele való találkozást, ahogy tudom - nem hibáztatok én senkit, megértem teljesen Shayleent - mert nincs más választásom -, de Aiden meg a barátom, szóval valahogy össze kell őket kötni megint. Ennek pedig az a legelőrehaladóbb módja, ha mindkettőnek elmondjuk, hogy mit csináljon, amíg nem találkoznak. Mert úgyis össze fognak valahol kapcsolódni, előbb vagy utóbb. Én amúgy nem hiszek az ilyenekben.
- Aha. El tudlak képzelni titeket - vonogatom meg vállaim, miközben felnézek rá. Ha lenne nálam Shayden plakát, most biztos felmutatnám nagy konfettieső kíséretében, de nincs, sajnos. Pedig már illene csinálnom egyet, sőt, sokszorosítani, hogy amikor eljön az idő, körbevehessem őket vele. - Igazából nem olyan nehéz. Elképzelni. Illetek egymáshoz, azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. december 22. 00:19 | Link

Arlen
#showbizboy #areyouforreal #wtf

A viccem nem nagyon ért célba, ami sajna megesik néha, de na, ismeretségünk nagyjából másfél órás, ha nem számítjuk azokat az igen kínos perceket, amikre Arlen nem is emlékszik. Megkönnyebbülés, hogy fennakadás nélkül elfogadja a hivatásomat, a második megjegyzése azonban... Mit akar ezzel mondani? Lekezelőnek hat, mintha a segíteni akarásom rossz dolog lenne, mintha törődni másokkal lealacsonyító, ostoba vonásnak számítana a szemében. Emellett ott a tény, hogy egészen biztosan nem magának szánta a bájitalt és sosem kérdeztem rá, kinek az életét akarta megkavarni. Nem veszítem el a nyugalmamat, de némi feszültség érezhető a tartásomon, ahogy egyenest a szemébe nézek.*
- Excuse me?-*Érteni akarom, ezért lenyelem az agresszívebb válaszokat, mint a "Közöd?!" vagy a "Remélem, nem mászol rá minden szembejövő nőre bebájitalozva". Azonban számolnia kell vele, hogy nekem nagyon nehéz hazudni, mert a munkaköri leírásom része, hogy felismerjem.
Lehet, hogy én reagálom túl: nem aludtam az éjjel (guess what, egy bebájitalozott jöttmentet őriztem, nehogy belefulladjon a saját hányásába), eleve érzékenyen érintenek az ilyenek és utálom, amikor az emberek céltalan vagy "céltalan" (a.k.a. manipulatív) megjegyzéseket tesznek.
Előveszek két tányért, az egyiket elé tolva, a másikat roskadásig pakolva szendvicsekkel, hogy fel tudjam vinni a szobámba, mert a kávénak kell egy kis idő, hogy hasson, addig meg le is zuhanyozhatnék. Arlen közben műértékel.*
- Vigyél nyugodtan, ha ízlik. Ha megbocsátasz, most már dolgoznom kell,-*intek búcsút, mielőtt felmarkolnám a cuccaimat - amilyen óriási a ház, kötve hiszem, hogy ne találná meg az ajtót.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 22. 02:57 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Mind a ketten nehezebbnek hittük a döntést, de úgy tűnik, ez most afféle kellemes meglepetés volt. Magunknak, tőlünk, durva, nem? Mintha kivételesen határozott társaság lennénk.
De a mosoly nem tartott sokáig, mert, mint ahogyan az már látszik egy ideje, Majánál nem volt minden rendben. Én pedig nem tudtam ezzel semmit kezdeni, azon kívül, hogy finoman átöleltem és hagytam, hogy nekem dőljön. Mert ugye minden nő álma, de nem úgy működünk, mint a csikóhalak. Én nem is örülnék neki, akkor szegény brekinek várni kéne, de tényleg örültem volna, ha tehetek valamit, amitől jobb lesz.
- Csak ijesztően hangzik és nem tudod, hogy is állsz ezzel az egésszel. Értem én - szusszantam egy aprót, kifújva a levegőt. Nekem sem lett volna egyszerű a helyében. És akkor én még videókat sem néztem róla és sztorikkal sem ijesztgettek, ami rá nem igaz, azt hiszem.
Aztán én is felmarkoltam a saját kis motyómat befelé indulva, ő pedig hasonlóan tett, legalábbis a hátam mögül hallatszó papír-zörgésből ezt sikerült leszűrnöm. Kicsit gyorsabb voltam, de mentségemre szóljon, hogy odabent el is dobtam magam, elkényelmesedve és érdeklődve figyeltem, ahogy az asszonyka betotyog.
- Csak ha te is. Ha nem, akkor beszélgethetünk is, csak... köpködöm a sültkrumplit, ha nem figyelek - biggyesztettem le kicsit az ajkamat, a papírdobozra pillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 22. 15:23 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Nem egyszerű az élet néha Majával, de leginkább azért nem, mert ő hiába sportoló, nemet csak nagyon ritkán tud mondani. Az édességre is. Én se szívesen tettem, de néha muszáj volt, mint  ahogy most sem ártott volna, miután én már megettem a saját részemet a fodrásznál. Bizony, ez történt.
- Meg kéne tanulnom nemet mondani neked - közöltem sokatmondó pillantással. Sokkal kevesebbszer késnék el, kevesebb cukor lenne az étrendemben és a gyereknevelés sem tűnne elsőre megoldhatatlan feladatnak. Mert ha meg is oldjuk, majd nyomhatjuk a jó zsaru, rossz zsarut.
Asszonyka sokkal többet aggódott azon, hogy nekem éppen alkalmas-e az időpont, vagy hogy szeretném-e őt éppen, mint az egy normális férfi esetében indokolt lenne. Gyakorlatilag szinte nem is tudsz olyan időpontot mondani, amikor nem szeretnénk a nőt, legfeljebb olyat, amikor nem lehet. És ez most nem olyan volt, így a kis műsort sem értettem.
Azért a zokni láttán úgy tűnt, hogy megoldódott a helyzet. Legalábbis a mosolyból ítélve nagyon is jól vagyunk. Lassan közelebb is araszolt, majd óvatosan az ölembe pakolta magát, mire szélesen elvigyorodtam én is. Finoman végigsimítottam az állán, ahogyan a keze ismét a hajamba vándorolt, hogy egy kicsit el is kalandozzon benne.
Majdnem el is nevettem magam, ahogy az ajka az enyémet súrolta, olyan abszurd lehetett a jelenet kívülről elképzelve. Meg egy kicsit csikis is volt, de ebbe nem akartam elmerülni, csak mikor abbahagyta, lágyan az ajkába haraptam.
- Igen? Akkor nincs bajod a hajammal? - kérdeztem kissé felvont szemöldökkel, de csábos mosollyal. Aztán a csókot a tarkóján a hajába túrva viszonoztam. Mégsem lehetett máshol, még a végén az orromra esett volna a koronája! Tapasztalatból mondom, hogy nehéz és biztosan fájdalmas lenne, ha odazuhanna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 22. 21:20 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Minden alkalommal, mikor régebben kísértésbe estem igyekeztem magamnak hazudni és elhinni, hogy ha hárommal több kört futok és tízzel több felülést csinálok meg, akkor észre sem veszi majd senki. Nem mindig volt így. Talán ezért is nem voltam soha olyan jó legós pocicsináló, mint Lewy. A kockák csak nem voltak meg, maximum, ha Milkából kipakoltam volna magamra. Jó, néha jártam közel de akkor csak olyan dolgokat ettünk, mint a nyuszik, meg edzőtáboroztunk is egész nyáron.
- És az jó lenne, mert… - néztem rá kicsit értetlenül várva, hogy kiderüljön, ez miért is olyan szuper ötlet. Persze, néha biztos tud az fontos lenni, de rá kellett ebben a percben jönni, hogy úgyis éppen eléggé tartok tőle, hogy csak rám pillant és bármire, de közli, hogy nem, nem akarja, nincs kedve és ezek társai. Nem akarok úgy járni, mint Volt, mikor összevesztem vele, mert egyszer rászóltam véletlenül.
Lehet, hogy ezek neki semmiségnek tűnnek, sőt, az is lehet, hogy csak én látom néha borúsabban a helyzeteket, ettől még nem nagyon tudok erről leszokni. Sosem voltam túl magabiztos, most meg lássuk be, kerekebb vagyok, mint a kvaff, amit a legtöbbször fogdos, meg túl pehelyke se, és sokat nyűglődök is, főleg éjjel, ha semmi nem jó sehogy éppen. Az, hogy ma éppen nem volt semmi eget rengető a kis hajas sokkon kívül se tett biztosabbá abban, hogy ha már szülinapozni akar ő is velem, akkor azt mennyire is.
Lassan azért minden úgy nézett ki nagyon is rendben van köztünk, még én is elmosolyodtam, mire megint az ölébe kerültem és meg nem simiztem őt a hajába feledkezve kicsit, aztán meg a szám felejtve rajta. Vigyorogva néztem rá a kérdésre, a másodikra pedig csak hamiskásan ráztam a fejem, hiszen nem, nagyon nem volt azzal baj, sőt.
- Nincs, az is nagyon csinos a hercegcsomagban.
Egyszerű a dolog, fura volt, új és nem vagyok mindig jóban a hirtelen dolgokkal, nem tudtam eldönteni, milyen értelemben is hű a haja ott csücsülve a hálóban. De most már egészen érzem, hogyan is hű, pláne a csókunk közepén, amiben akaratlanul billentettem picit el a buksim, meg is csúszott a tiara, oda is kaptam a kezemmel, de csak belemosolyogva a csókba tapadtam újra a szívecskére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 22. 21:21 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Bár furcsa volt, hogy még én se bizonytalankodtam annyit, betudtam annak, hogy nem is volt min. Ha akartam, ha nem, ezt a brekike helyett mindenképpen nekünk kellett kiválasztani, hiszen, ha megszületik sem fogja tudni még megmondani, mit is szeretne, azt meg kell tanulja. Addig meg nem lehet szegényke névtelen. Bár a Breki aranyos, annyira nem biztos, hogy ilyen kicsi hercegnős minilányoknak való.
De az is igaz, hogy még nem tartottunk ott sem, hogy lássuk, nem még megkérdezzük őt. Az a pillanat pedig egyszerre tűnt nagyon jónak és nagyon rossznak. Aggódtam, féltem is, nem igazán akartam vagy tudtam elképzelni mi is lesz igazából és ezen tudtam, hogy ő se tud segíteni, ezért nem is mondogattam eddig, most se hiszem, hogy sokkal jobb lenne. Annak azért örülök, hogy ott lesz és nem mondja azt, hogy majd csak megvárja kint vagy hasonló. Megtehetné, ha lehetne, én is inkább kivárnám az egészet a váróban mondjuk. Lehet olyat?
- Remélem addigra elmúlik - mondtam neki, ahogy megemelve kicsit a fejem felnéztem rá, aztán egy kicsit megkönnyebbülten mosolyogtam magam elé, ahogy a pocim simiztük. Az, hogy menjünk be, már ideje volt, hogy valaki felajánlja, mert kezdett nem túl jó lenni ez a szék a popómnak, jobb odabent. Belekapaszkodtam a játékomba és a hamikba, aztán lassabban, de én is mellé érkeztem a kanapéra. Felhúztam törökülésbe a lábaim, és gondoltam majd az ölemben elfér a doboz, mint mindig, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ott éppen más van, innen éppen nem is látom az ölem, de mindegy. Szóval elsimiztem a blúzom ráncait, és a hasamra tettem a krumplis zacsim, miután hátra dőltem. Jó lesz kisasztalnak, ezt már kitapasztaltam.
- Nem zavar a sültkrumplis dolog, Volt is szokta - mire kimondtam lassan kezdett el rázni a nevetés is. Nem akartam őt a fehérkéhez hasonlítani, de ő is szeretett evés közbe már a következőért nyüszíteni és akkor potyogott minden mindenhova. - Esetleg, nem tudom, meg nem is muszáj, talán nézhetnénk mesét. Szörny RT-t, vagy nem azt, mást akár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 23. 01:57 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Tényleg aggódott a dolog miatt, sőt, talán egy kicsit én is, mert varázslat ide vagy oda, szoktak adódni komplikációk és azt nem... viselném valami jól. Finoman szólva. Szükségem van életem nőire, egyben, egészségesen, boldogan, amennyire csak lehetséges ez.
Halkan felszusszantam, tudtam, hogy nem vagyok valami nagy segítség most, de azért itt voltam, nem? Nem ez a fontos?
- Biztosan, nyuszi, minden rendben lesz. És utána lesz egy csodaszép hercegnőnk - fojtottam el egy vigyort, ami ki akart ülni a szám szélére. Rendeződnek az erőviszonyok? Mert hogy korábban Maja volt a hercegnőm. Vagy most már kettő lesz, ennyi.
Aztán kimondtam, ami már lassan tényleg időszerű volt: Hogy ideje lenne bemenni a szobába, vagy legalább a nappaliba, mert neki hosszabb távon nem voltak már kényelmesek ezek a székek... meg ugye, én is szívesebben időztem ott, kicsit jobban el tudtam magamat helyezni, nagyobb volt a tér, ami a rendelkezésemre állt. Így összekaptam a kis motyómat és beiszkoltam, majd elkényelmesedve vártam, hogy anyu is betotyogjon. Elhelyezkedett, majd törökülésbe pakolta a tappancsait és a sültkrumpliját a hasára téve folytatta a lomtalanítást.
- Tiszta apja a gyerek - grimaszoltam, amitől mindig ráncba szaladtak a vonásaim, de inkább a viccektől, meg ilyesmitől legyenek, mint a stressztől. A hajam is épp elég rohamtempóban dobta le a színét, mintha muszáj lenne neki. - Tudod, hogy nincs bajom a mesékkel, ha szeretnéd, nézhetünk Szörny Rt-t. De ugye nem fogsz sírni?
Még a mozdulatban is megtorpantam, mikor éppen betoltam volna egy nuggetset, csak hogy bizalmatlanul tekintsek rá a szemem sarkából. Ismerem már, ez egy állandó veszély, nem szabad mesébe kezdeni felelőtlenül. De azért odébb raktam a dobozt, hogy felkelve a dvd-s állványhoz csússzak. Jobb szerettem, ha fizikailag előttem vannak, mint mikor videotárazni kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 23. 03:19 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Nem igazán értette, hogy miért is lenne jó nekünk, ha megtanulnék nemet mondani neki, vagy gyakorolnám, hogy jobban menjen. Nincs vele egyedül, valószínűleg Volt és a még meg nem született kislányunk sem volt oda az ötletért, hogy az amúgy létező, csak néha rejtélyesen elszivárgó határozottságomat kamatoztassam. Szóval szólásra nyitottam a szám legalább kétszer, másodszor már a mutatóujjam is felemelve, de nem jutottam semmire, így csak becsuktam és vontam egyet a vállamon.
- Nem hiszem, hogy neked lenne előnyöd belőle, vagy csak nem jut eszembe - ráztam meg a fejemet kicsit, miközben a pillantásom a hasamra csúszott. Ennyi, rémes.
Inkább legyintettem is, hogy felejtsük el és a teljes figyelmemet neki szenteltem. Mert kifejezetten csodás volt, jól állt neki a terhesség, az esetek kilencven százalékában szinte ragyogott, a maradék tízben vagy le akart hányni, vagy tipegett vadul, mert nagyon kellett pisilni.
Most viszont az ölemben ült és minden a legnagyobb rendben volt, ahogy az ujjait a hajamba futtatta, az ajka pedig az enyémet súrolta. Finoman megharapdáltam, aztán hagytam, hogy kicsit hátrébb húzódva megingassa a buksiját, jelezve, hogy igen, rendben vagyunk.
- Akkor azt hiszem, minden oké - pillantottam le egy fél másodpercre, de aztán vissza rá, egyenesen azokba a hatalmas, őzike szemekbe. Aztán valahogy belefeledkeztem a csókba, az egyik kezem a tarkójára csúsztatva, a másikat a hátán nyugtatva, egészen addig, míg kissé el nem billentette a fejét. Mert hogy a tiara ismerte a gravitációt, jóban voltak, el is indult a dolgára, de az asszonyka még épp időben utána kapott. Szélesen elvigyorodtam, puszivá degradálva ezzel csóri csókot, de aztán elkomolyodtam kissé, hogy ezúttal én kezdeményezzek.
- Csodás, szülinapos hercegnő vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 23. 04:04 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Azt is tudtam, hogy nem érzi magát mesésen attól, hogy a költségei kicsit megnőttek, pedig lássuk be, a bankszámlám elbírta volna azt is, ha mondjuk egy hónapon keresztül van karácsony. És ezért vennék egy házat. Minden héten. Kizárólag luxus-negyedekben. Deee nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ez volt az első karácsonyunk így nagyon ohanásan, brekisen, gyűrűsen.
- Nem leptél meg, életem - horkantam fel, mert ő persze mindig jól viselkedett és csak a kis manók nézegették meg az ajándékokat. Gyerekkora óta komiszan ott loholtak a sarkában, hogy bajba keverjék!
Nem csak nekem jutott eszembe negatívum, ő is hozzátette a magáét, mire kissé elvigyorodtam, megvillogtattam a vámpírfogam pár pillanatra, aztán már vissza is komolyodtam, biztos, ami biztos.
- Viszont cserébe le tudsz hajolni érte... nem mintha kéne, itt vagyok én, hogy felszedjem - forgattam meg kicsit a szemem, mert azért nem pont ez volt a fő funkcióm, de a teljes pakkra előfizetett a boldogít, amíg meg nemmel, ami ezt is tartalmazta.
Kivételesen megúsztuk különösebb tejbuborék-krízis nélkül az esetet, így viszonylag hamar helyezkedett át a családocska a földre, ahol Maja szorongatta lelkesen a mikulássapit, gügyögve a kislányunknak.
- Bántani? Én? Téged? Azt érezted volna - doromboltam, még azt a bizonyos arckifejezést is felöltve hozzá, de pár pillanat múlva elnevettem, nem ment ez most.
Közben azért ők is közelebb másztak, így én is úgy helyezkedtem, hogy jól lássam a kicsi lányomat, amint a nyelvét öltögetve figyelte a sapkát. Sőt, még utána is nyúlt, de csak súrolta a kezével az anyagot, majd visszahúzta. Kaptam egy puszit is anyutól közben, amit nem igazán értettem. Egészen addig, míg Maja a lányunk arcába nem gügyögte a dolgot. Kissé le is fagytam, az ajkamba haraptam belülről és vontam egyet a vállamon lazán.
- Nem neked van köszönni-valód ebben, azt hiszem - malmoztam kicsit az ujjaimmal. Még éppen láttam a puszit, amin halványan el is mosolyodtam, aztán óvatosan a kicsilányért nyúltam. Általában szoktam élni az alkalommal, hogy egy kicsit foglalkozhassak vele, ha éppen lehetőségem adódott. Ezt az ismerősök és rokonok nem minden esetben nézték jó szemmel. Óvatosan toltam odébb az asszonyka kezét a sajátommal, a fejecskéje alá nyúlva, majd átvettem.
- Na, ki apu hercegnője? - grimaszoltam kicsit, amire egy boldog pofi volt a válasz. - Öm... hát, elég sokat látott már, szerintem valahogy túl fog lépni rajta. ugye ma nem akar senki beállítani?
Ez ugyan nem volt túl kedves, de néha szerettem, ha csak mi vagyunk és senkivel sem kell osztozni a figyelmen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 23. 20:49 | Link


#NAGYonszépen | október 7. | München, Németország


- Így van, én is azt szeretném csak, hogy rendben legyen és boldog - mondtam neki széles mosollyal az arcomon, miközben akaratlanul is a pocimra simult a tenyerem, ahogy a zsebemben pihent. Azt hiszem most először megnyugtató volt Alíz álma, nem azért, mert tudta a nemét és így már egészen biztos, bár a vizsgálatnak is bőven lehet hinni, hanem mert, ha látott volna bármi bajt, már megosztotta volna velem. Szeretem benne, hogy még ha nehéz is, nem hallgatja el előlem a rosszat sem. Azt hiszem ilyen egy igazi barátság, nem minden fényes és cukormázas, mi pedig azon is, ami keserű ügyesen lépünk át együtt, kéz a kézben, ha arról van szó.
- Ó, már arra is megvannak a terveid konkrétabban? - érdeklődtem lelkesen, ahogy rá emeltem a pillantásom. Ami azt illeti, bár nem voltam nagy tanulás és sulibarát, az eléggé lekötötte a kíváncsiságom, hogy Alízzal mi a helyzet és leginkább mik a tervei. Kicsit jobban is talán, mint mások esetében, mert nagyon becsültem őt ilyenkor. Voltak elképzelései, átlátta a jövőjét és nem a képessége, hanem amiatt, mert voltak céljai. Én néha úgy éreztem, hogy sosem mertem ilyeneket kitűzni, mert féltem, hogy csalódás lesz a vége, hogy magamban kell, azt pedig olyan emberek után, akik fontosak voltak nekem, nem tudom mennyire éltem volna meg jól. Most is hónapokkal ezelőtt a táncos dolgot ezért volt ilyen nehéz elfogadnom. Azt hittem megtaláltam, mi lehet az, ami végre biztosan egy végig vitt kis tervem lehet, ám az élet azt mondta, most más ajándékkal szolgál. Sokkal jobbal is, ha úgy vesszük, mert tényleg nagyon örülök a pocimban lubickoló kislánynak.
- Én hiszek benned, hogy megállod a helyed. Mindig feltalálod magad - biztattam őt kicsit, hogy aztán elmeséljem mi a helyzet a doktornénivel, na meg beszerezzem azokat a bizonyos finom, minifánkokat az utcai árustól.
- Nagyon jókat mondtak róla, ezért is kerültem hozzá és bizony nem okoz csalódást a néni, nagyon kedves velünk - mondtam, ahogy egy fánkot toltam a pofimba. Ami azt illeti Lewyvel is elég türelmes, hozzám még nem is tudom kell-e, nem igen beszélek, ha kell, akkor azért válaszolok, de ennyi. A férjecske meg kettőnk helyett is kifaggatja mindig, mindenről. Ez elég mókás meg azért jó is, így legalább tudjuk, hogy mi is a helyzet.
- Az anyukád? Mármint… az igazi, tényleg ő az? - néztem rá némileg döbbenten is nem csak meglepődve, még nyeltem is egy nagyobbacskát. Akaratlanul is előttem volt az a beszélgetés a cukrászdában, mikor megtudtam hova is lett az apukám az életemből most már több, mint tizenegy éve. Sajnáltam Alízt, valahol pedig szurkoltam neki, hogy talán nála tényleg van jó indok az egészre, bármire. Van arra, ha a szülő nincs a gyereke mellett? Közben beleolvastam a levélbe is, ahogy hallgattam őt tovább.
- Szerintem jól teszed, mármint azt, hogy találkozol vele. Tartasz azért kicsit tőle? Vagy mit gondolsz? Milyennek képzeled? - Igazság szerint a legtöbbször próbálok én tapintatos lenni, lehet most túlzásba estem a kérdéseimmel de mégis csak a legjobb barátnőmről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 43 ... 51 52 [53] 54 55 ... 63 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek