36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 71 ... 79 80 [81] 82 83 ... 91 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 17. 18:56 | Link


UK, London


A testtartása megfáradt, a vállai megereszkednek és ezzel megszokott, kifogástalan eleganciája egyszerre megfakul, mintha egy régi képet nézne az ember. Könyökei önkéntelenül közelebb csusszannak törzséhez, kezeit egymásba helyezi. Valaha fürkésző, ugrásra kész mozdulatlansága most csupán ernyedtség. Avery kezét figyeli, ahogy csippent, markol, emel, kever; vagy ha tekintete el is kalandozik, leragad a pult mintázatánál, az előtte sorakozó tárgyaknál.
Bólint, s hallgatása értő, nem szorul több magyarázatra. Aztán megint bólint, nem az első mondatra, hanem a következőre, egy taktussal később a bögréért nyúlva és Avery nyomában elindulva a lakás belseje felé. A mozgásra természetesen azonnal előkerül a fehér energiagombóc, hogy pillanatokon belül kiszagolja a sajtot és odaszegődjön díszkiséretnek, nem kunyizva, de reménykedve. Nem is kell csalódnia, nasit és simit is kap, úgyhogy fülig érő vigyorral üget vissza Seth-hez csóválni. Az éjjeli szekrényre teszi a bögrét, hogy legyen szabad keze Feathert gyurkászni.*
- A munka tartott össze sokáig,-*feleli, tőle telő őszinteséggel, mert a jövőt illetően nem sokat tud mondani.*- De ez nem olyan lesz, mint a kísérletek. Azért is részidős, hogy ne vihessem túlzásba, és hogy szabadabban érintkezhessek másokkal.-*Kihívás perfekcionista, enyhén kényszeres beállítottságát leküzdeni; mindazonáltal átmenetileg értelmet ad céltalan létezésének. Nem fogja kötni az órarend, a tanmenet, a tanári megbeszélések, a házvezetői kötelezettségek, a prefektusi egyeztetések, a vizsgák, a szorgalmik, a pontverseny, a kviddics körüli teendők... Csak egy gondnok lesz, akihez javítanivalót hordanak és aki a bűbájokat tartja karban vagy korszerűsíti, a saját tempójában.*
- Ma. Felhívtam a hajó miatt,-*a beszélgetés java a Cloudweaver elhelyezésének vagy kihasználásának problematikája körül forgott, aztán viszonylag gyorsan kifogytak a mondanivalóból. A Hogy vagy? Mi újság? Mit csináltál mostanában? típusú kérdésekre ritkán tudott bármi újjal vagy érdekessel szolgálni, s bár most itt ez az új munka, a költözés, az egész téma...kellemetlen, hogy finoman fogalmazzunk. Elvégre arra készül, hogy visszatérjen oda, ahol évekig együtt töltötték jóformán minden idejüket - és hogy Sebastian nélkül éljen abban az irodában, ahol azelőtt egymás mellett álltak az asztalaik, keveredtek az egymás által kiegészítgetett jegyzeteik, Sebby üstjeiben az ő kísérleteihez főttek a bájitalok. Az üresség fészkelődni és a nőni kezd a mellkasában, ahogy szótlan maga elé mered, aztán tekintete megrebben, ahogy egy kutyaorr böködni kezdi. Megsimogatja a kobakot.*
- Azt mondta, meggondolja, de lehet, utazgatni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 18. 17:41 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Valóban befejezted, és pár percig némaságba burkolózunk csak. Te is, én is, mert mindkettőnknek ez kell. A kisugárzásod megváltozott, a légzésed egyenletessé vált, és félek, hogy ennek olyan vége lesz, amit nehezen, vagy egyáltalán nem fogok tudni feldolgozni. Érezhető, hogy döntöttél, és valamiért úgy érzem; nekem ez nem fog kedvezni. Szemeimet összeszorítom, alsó ajkamra harapok rá, hogy vissza tudjam fogni mindazt, ami ki akar törni belőlem. Mindent. A megbántás érzését, az árulásét, azt, hogy nem adsz választást, hogy kénytelen lennék bele menni egy olyan dologba, amihez nekem semmi közöm és felkészülve sem vagyok rá.
Kis monológodon elmosolyodom, és legszívesebben hagynám kitörni a nevetést, az őszinte, mélyről jövő nevetést, amiért azt hiszed nem küzdök a körülöttem lévőkért. Minden kibaszott napom egy küzdelem, amióta beléptél az életembe, és miért? Egyszerű, Ivana. Azért, hogy normálisnak láss végig, hogy ne okozzak neked fájdalmat. Szerinted miért indult minden napom dupla adaggal? Mert ha találkoztunk, vagy csak véletlen összefutottunk nem akartam, hogy bárminemű dolog tönkretegye azt a pár órát, amíg veled vagyok. Amíg az enyém vagy, amíg én a tied vagyok.
Érzem apró kezed nyomását a mellkasomon. Nem engedhetlek még. Még nem. Hátrébb lépek, hogy kissé levegőhöz juss, de rögtön magamhoz is szorítalak. Lassan, félve csúszok le mellkasod, majd hasad mentén, hogy térdre rogyhassak. Homlokomat immár gömbölyded hasadnak döntve szorítom össze szemeimet. Nyertél.
- Nem tudom mit szeretnél tőlem, Ivana - suttogom hasadnak, megpróbálva úgy beszélni, hogy a legyőzöttségem egy pillanatra se érződjön ki. - Azt tudom, hogy átbasztál, és nem is kicsit. Az ajtó tudod merre van - felemelkedem. Kérdés nélkül csókollak meg, ujjaim hajad fürtjei között találnak menedéket, és próbálom minden érzésemet belevinni ebbe a csókba. Talán az utolsóba. Eltávolodom tőled, lágy csókot lehelek homlokodra, miközben kezem arcodra csúszik, szemeimet összeszorítom. - Vigyázz magad... nem, magatokra, kérlek - motyogom homlokodnak, mielőtt elfordulnék tőled, hogy utadra engedjelek, mert menni akarsz. Látom, és érzem. Hallom, mert mindent hallok. Lassan fordulok vissza feléd.
- Szeretlek, Ivana - mondom ki egy vérszegény mosoly mellett, életem utolsó olyan mondatát, ami őszinte, ami érzelmekkel teli. - Meg foglak keresni, amint készen állok rá - fordulok a pult felé ismét, hogy már tényleg utadra engedjelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 18. 20:32 | Link

Seth
Anglia, London

A lehetőségekhez mérten kényelmesen elhelyezkedett a párnázott párkányon, hátát a falnak döntve, de valamennyire mégis a szoba belseje és Seth felé fordulva. Nem látszott az arcán, hogy mit érez, csak arról tűnhetett fel a szorongása az értő szemeknek, hogy a bögréjét egyre-másra lassan forgatta a kezeiben, néha pedig ujjaival a mintákat kezdte követni.
Seth válasza elgondolkodtatta és nem is felelt neki azonnal, csupán bólintott, hogy jelezze, hallja őt. Valóban, régen minden a kísérletek és a munka körül forgott, talán azért is nem vette észre, hogy mennyire súlyos a szőke állapota, mert vitte őket előre a mindennapi rutin. Emlékezett annak a napnak a kétségbeesésére, amikor Sebby és Ruru elmondta neki, hogy mi történt. Mély nyomot hagyott benne az is, hogy hazudni volt kénytelen a kedvesének, mert elhitte, hogy összeomolna, ha egy szót is szólna arról, ami történt. Utálta az egészet. Azt is, hogy ismét ugyanabba a helyzetbe került, mint korábban a saját családjával, hogy egy olyan embernek kellett hazudni a saját érdekében, akit szeretett. Emiatt pedig őt emésztette a helyzet súlya. Sokáig tartott, mire volt egyáltalán módja arra, hogy mindezt tudatosítsa, de az elmúlt évben túl sokat volt ahhoz egyedül, hogy ne vegye észre, hogy ugyanabba a csapdába ejtette saját magát.
- Mit szeretnél csinálni mellette? A fennmaradó időben - kérdezte végül Seth-re pillantva. Kicsit nehéz volt elképzelnie, hogy mivel is szeretné a másik kitölteni  a szabadidejét, mert valójában sosem volt belőle sok. Persze, lógtak együtt könyvekkel a kezükben vagy videójátékoztak, utaztak is ide-oda, még az elmúlt egy évben is olykor, de a mindennapok mások, mint egy kirándulás. A mindennapok mókuskereke időnként azt is felőrli, aki odafigyel, hogy vele ne történhessen meg. Kétségtelenül tartott attól, hogy míg a másikra jó hatással volt az utazás és a folyton változó környezet, a megszokás újra a régi köröket indítja el nála. Vagy épp náluk.
Annak örült, hogy Seth nemrég beszélt a testvérével, bár a mellé tűzött mondatok elég egyértelműen árulkodtak arról, hogy mély témák valószínűleg nem kerültek elő.
- Talán jót tenne neki is - bólintott egyetértően Sebby ötletét hallva. - Az a helyzet... - kezdte, de aztán megakadt, mert nem tudta, vajon van-e joga beleszólni a testvérek dolgába. Viszont kételkedett benne, hogy Sebastian egyhamar megnyílna Seth-nek ezen a téren, úgyhogy végül folytatta. - Az a helyzet, hogy nagyon fél tőle, hogy sosem fogsz neki megbocsátani. Nem mer közeledni. Nem olyan rég pont erről beszélgettünk, mikor itt járt Sherlockkal, aztán órákig ült itt csendben, ahol most én, és csak bámult ki az ablakon. Képtelen vagyok megmondani, hogy mi jár a fejében, de az egyértelmű, hogy retteg attól, hogy örökre elveszíti a bátyját.
Nem próbált meg tanácsokat adni Seth-nek, nem kérte, hogy beszéljen gyakrabban Sebby-vel, mert ez nem az ő dolga volt, de talán fontos lehet, hogy a szőke erről is tudjon. Ez a témakör viszont egyenesen egy veszélyesen komoly kérdés felé sodorta, és bár úgy érezte, mintha egy marcangolásra kész vadállat torka ásítana rá, ha ebbe belemegy, de mégsem kerülgethette a végtelenségig. Talán jobb lesz már az elején tisztázni a helyzetet.
- Milyen szoros kapcsolatot akarsz tartani a családoddal most, hogy ismét a kastélyban leszel? - kérdezte, de nem tudta azonnal folytatni, pedig szerette volna. A bögrét figyelte rezzenéstelen tekintettel, ujjai is mozdulatlanná dermedtek a porcelánon, majd nagyot nyelt, és feltette azt a kérdést is, ami olyan nagyon nyomasztotta. - És milyen kapcsolatot szeretnél velem?
Nem nézett fel, nem akarta látni, ha a másik arcára esetleg elutasítás ül ki, de csendben várta, hogy valamiféle választ kapjon, bármeddig is tartott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 20. 12:56 | Link


UK, London


Kényelmetlenül helyezkedik és a hangja tompa, mintha nem először hallaná a kérdést, ám amíg az utazás és a könyvei rejtekében élt, nem került közelebb a válasz megtalálásához. Fél kézzel a kutyát simogatja gépiesen, míg jobbja az ágykeretre markol.*
- Nem tudom. Nincs igazán, ami érdekelne vagy vonzana, se régi, se új.-*A rajzai többsége három, négy éves is megvan már, repülni tanárként repült utoljára, új varázslattal pedig nagyjából ugyanilyen rég nem foglalkozott. Amióta minimalizálták az adagjait, néhányszor nekiesett a régi holmijának, elégetve vagy más módon pusztítva. Anhedónia.*- Az érzések lehet, visszatérőben vannak, de az öröm nincs köztük. Szóval azt teszem, amit kell,-*von vállat, mert mi mást lehet ezzel kezdeni? Nem mondhatja, hogy nem tölti el reménytelenséggel a kilátás, hogy sorra próbálkozzon ilyen-olyan időtöltésekkel. Sosem késő! Mindig újra lehet kezdeni, vagy akár harminc-, negyvenévesen rátalálni az igazi szenvedélyére! Néha iszonyatosan feldühítette ez az álszent pozitivitás, néha csak nézett a szavakat kiejtőre, azon töprengve, vajon kinek is próbál voltaképp hazudni.
A vallomástól elzsibbad. Már megint, már megint Avery közöl vele olyan dolgokat, amiknek az öccse szájából kellene elhangzania. Érti, de mégse.*
- Mihez kezdjek vele?-*Avery szemébe néz, kifejezéstelen arccal és meredten. Belefáradt az utalgatásokba, mások kimondatlan reménykedésébe, hogy majd jobban lesz és el lehet felejteni ezt az egészet, mert megint minden olyan lesz, mint azelőtt. Mert nyilván sokkal kellemesebb egy humoros, figyelmes, kedves, érdekes emberrel időt tölteni, mint vele. Látja a félelmet, a szánalmat, a zavart és érti. Ő sem szeret tükörbe nézni. Elfordítja a fejét.*- Nem akarok erről beszélni.-*Nem tudja megígérni, hogy bárki is visszakapja a régi Sethet, ha ugyan még létezik. A barátai vagy halottak vagy akár azok is lehetnének, amilyen gyakorisággal érintkeznek, s ő nem erőlteti.
- Az akarat ide kevés,-*jegyzi meg szárazon.*- Tudom a helyes választ, hogy mit kellene akarnom. De őszintén? Fogalmam sincs.-*Az éjjeli szekrénnyel beszélget, annak részleteit veszi sorra tekintete, szája egyenes vonallá feszül és felhagy a kutya simogatásával, fázósan összefonva maga előtt karjait.*
- Hónapokba telt elfogadni, hogy nem megy csak terápiával. Jöhet a gyógyszer, a mellékhatásai, a helyes dózis megtalálása, vagy egy másik gyógyszer vagy egy harmadik... És akkor sincs garancia a javulásra.-*A szavak lassan jönnek, nehezen és kelletlenül. A bögréjéért nyúl, iszik és hosszan hallgat, pillantást sem vetve Averyre, bár az sem néz rá. Hátralép egyet, nem fizikailag, hanem érzelmileg hátrálva, mert nem tudja, mire számítson. Ám nem halogathatja.*
- Nem tudom, mit akarok. De ezt nem csinálhatjuk tovább. Valaminek változnia kell, vagy el kell engedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 20. 16:26 | Link

Seth
Anglia, London

Nem igazán lepte meg a válasz, bár örült volna, ha a másik legalább valami halvány körvonallal szolgál azzal kapcsolatban, hogy mi az a "kell", amit tennie szükséges, mert így nagyon nehéz volt bármilyen kapcsolódási pontot találni, ha már saját vágyakat és ötleteket sajnos most, teljesen jogosan, nem lehetett várni tőle. Végül rá is kérdezett inkább, hogy mire lehet így számítani, mert a kapott magyarázat kevés volt ahhoz, hogy jobban átlássa a helyzetet.
- És mi az, amit tenned kell? - nézett a másikra. Tényleg szerette volna tudni, mert mindez kihathat nem csak Seth-re, hanem arra is, hogy mindenki mással milyen kapcsolata lesz az elkövetkező időkben.
A Sebastiannal kapcsolatban elmondottak viszont láthatóan érzékeny pontra tapintottak, pedig Avery egyáltalán nem akart odaszúrni a másiknak. Kicsit úgy érezte, hogy Seth rajta veri le épp a saját frusztrációját, már amennyire a kifejezéstelen és rezzenéstelen arc bármennyire is minősülhet "leverésnek".
- Nekem kellene tudni? - kérdezett vissza végül hasonlóan visszameredve a másikra, és bár a hangja nem volt mérges vagy hangos, érezhetően feszültebbé vált, mint előtte. Kicsit felbőszítette a kérdés, és hogy úgy tűnt, Seth-nek ebből az jött le, hogy azonnali megoldásokat vár tőle. - Én csak annyit mondtam, hogy jót tenne neki neki az utazás, mert ez a helyzet áll fenn, ez nyomasztja. Talán lenne ideje átgondolni, vagy fene tudja. Mondjuk ha legközelebb beszéltek akkor biztasd, hogy tényleg elinduljon, vagy ilyesmi - adott végül mégis egy tippet, hogy mit tehetne a másik, ha már rögtön ezt az oldalát fogta meg a helyzetnek.
Nem reagált arra, hogy Seth nem szeretne erről beszélni, mert nem látta értelmét tovább forszírozni, ha ez így van. Kicsit az volt a benyomása, hogy a másik ott is elvárásokat lát, ahol nincsenek, pedig Avery csak azzal a szándékkal állt a helyzethez, hogy akkor most tényleg mélységében megbeszélik a dolgokat, amik az életüket befolyásolják.
Végül aztán ez az egész téma még közelebb sodorta őket egy másik, még kényesebb kérdéshez. Figyelmesen hallgatta a másik válaszát, ha volt is szünet közben esetleg, akkor sem szólt közbe, mert nem akarta megszakítani a gondolatmenetet. Mikor Seth végzett az első válasszal, akkor csak egy újabbat tett fel, amire ismét egy fájdalmas mondat következett viszonzásul.
Az előbbi, rövidke kis mérge mostanra már elcsitult, és Seth szavai nyomán mardosó fájdalom vette át a helyét. Változni kell... de hogyan? Nem mintha nem tudott volna mélységesen egyetérteni abban a másikkal, hogy nem jó, ahogy most vannak egymással, de nagyon rosszul érintette, hogy Seth gyakorlatilag hozzá passzolta a labdát azzal, hogy nem tudja mit akar, de mégis ott a döntés, hogy csinálni kell valamit vagy búcsút kell mondani egymásnak.
Hosszú csend telepedett rájuk, miközben Avery próbált valamiféle választ megfogalmazni magában. Fejét a falnak döntötte és lehunyta szemeit, csak az újra mozgásba lendülő ujjak mutatták, hogy még ébren van és figyel, gondolkodik, ahogy ismét elkezdte forgatni a kezei között a bögrét. Mit lehet erre egyáltalán mondani?
- Most eléggé sarokba szorítva érzem magam, mert ha elmondom, hogy én mit szeretnék, te meg belemész, akkor félek, hogy az megint nem a te döntésed lesz egészében, csak igazodsz. Ha pedig elmondom és te azt mondod, hogy ez nem felel meg, akkor én sodrom a vége felé a kapcsolatunk. - Úgy érezte, talán azzal tud a legtöbbet tenni most, ha őszintén elmondja, hogy mit gondol. Viszont nem csak köröket járt a kérdés körül, hanem megoldást is javasolt. - Nyitott vagy rá, hogy közösen döntsük el, hogy mi hogy legyen? Nem kell egyszerre kitalálni mindent, de kerüljük el mindketten a "nem tudom" válaszokat, amennyire lehet, vagy el kell mondani azt is, hogy miért nem tudjuk eldönteni - ajánlotta fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. augusztus 22. 02:31 | Link


#Tatus | május 18. szombat | Bécs


Erről beszéltem. Nem azt akartam mondani, hogy rossz a nőm hozzáállása, csak azt, hogy... nem jó. A kettő tán nem feltétlenül és maradéktalanul egyezik meg, még hiszek benne, hogy javul ez valamennyit, ugyanakkor remélem, hogy nem. Ha ezt elvesztené, más ember lenne.
- Én sem, de mikor kivesszük a babakocsit, majd megnézem. Ha itt van, berakjuk az aljába és akkor még cipelni sem kell - vontam meg a vállamat, én már csak ilyen nagyon okos és praktikus férj volnék. Ha a sok szaromat nem vesszük bele az egyenletbe, akkor bárki megirigyelne egy olyat, mint amilyen én volnék.
Én sem rajongtam ezért az egészért, szívem szerint hanyagoltam is volna a témát, de ha a saját konfortzónánk nem feszegetjük, szerintem soha a büdös életbe nem jutottunk volna egyről a kettőre.
- Olyasmi - grimaszoltam én is, hogy jelezzem, mennyire van kedvem az egészhez, mert előttem van, ahogyan kézenfogva sétál az udvaron valami nagyon sunyi kisfiúval Klara. Mint például Adri. Na neeeem. - Szerintem sem.
Jobb, ha ennyiben hagyjuk mára a dolgot, nincs kedvem idegeskedni, vagy vigasztalgatni a síró nejemet, így jó mélyre is ástam a suli témát az agyamban, nem kell az még senkinek, Klara túl kicsi hozzá. Aniaról nem is beszélve. Jacekéket meg fel sem hozom.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, miközben kivettem a babakocsit és megrántottam, de nem nyílt ki, ahogy illett volna neki. Szóval rántottam rajta még egyet, meg még egyet, majd heves rázásokba kezdtem. Aztán megfordítottam egy nagyobb sóhajjal és sikerült végre kinyitni. Ez nem történt meg. Oda is toltam a kocsit, majd szélesen elmosolyodtam. - Hm. Hát van "óriáskerék" brekiknek, meg tök aranyos körhinta, labdaház, mindenkinek való óriáskerék... merre menjünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 23. 10:44 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

A nő következtetése Henriket is szíven üti. Annyira remélte, hogy megoldhatják sárkányáldozat nélkül is, de most már látja, hogy erre nincs sok esélyük. Figyeli Ophelia-t, de nem szól semmit, tulajdonképpen hagyja a másikat gyászolni, ez ugyanis egyet jelent azzal, hogy elveszít egy állatot. Mindketten tudják. Ha rosszul sül el, amit kiterveltek, akkor biztos a halál, márpedig minden esély megvan erre is. Valószínűleg nem ők az egyetlenek, akik gondolnak a hőfokokkal való játékra.
- Még behozhatom, ha gondolja - együttérző, halvány mosoly pihen arcán és, ha ismernék egymást és lennének olyan nexusban, minden bizonnyal ismét megszorítaná a nő kezét. El sem tudja képzelni, milyen érzés lehet ez most neki, elvégre ezek az állatok szinte már a saját gyermekei, elkerülhetetlen, hogy egy minden nap itt dolgozó ember legalább annyira ne kezdjen el kötődni hozzájuk, mint egy kutyához. - Azért csak óvatosan. Szeretnék emlékezni az eddigi életemre, miután az üveg fenekére néztem - próbálja oldani kissé a feszültséget, bár ő is tudja, hogy ez most lehetetlen küldetés. Ellenben van valami, ami nem az. Mégpedig hogy mielőbb segítséget hívjon és pontot tegyenek az ügy végére. Ücsöröghetnek és beszélgethetnek itt még napestig, de csak az idejüket pazarolják. Minden elvesztegetett perc számít és, amíg Jianyu nem kapja meg a levelet, felesleges is bármiről beszélgetniük.
- Legyen úgy - választása nem lévén beleegyezik a dologba egy sóhaj kíséretében, illetve az sem elhanyagolandó, hogy a baglyát nem hozta magával. Talán még ő sem igazán hitte, hogy ilyesmi megtörténhet egy Romániai Rezervátumban, így felkészületlenül jött. Akárhogy is, nem vesztegeti tovább az idejét. - Akkor én ezt intézem is. Ha bármilyen hírt kapok, Ön lesz az első, aki megtudja - azzal elindul, hogy nekiüljön és megfogalmazza a szívhez szóló levelet. Sok minden múlik ezen és nem hagyhatja, hogy hibázzanak. Elejétől a végéig mindent leír, azt is, amit eddig tudnak és azt is, amire eddig következtettek. Talán megfelelő motiváció lesz a férfi számára ez a nem mindennapi történet ahhoz, hogy idesiessen és kinyomozza az egészet. Minden rendben lesz. Minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 2. 21:50 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Nem kellemes annyira, éppen ezért lehet jobb lenne, ha nem ma utaznánk haza, hanem holnap. Még úgysem vettük meg a hazafelé jegyeket - vonom meg a vállamat, viszonylag lazán, nem veszem túl komolyan az életemet. Igazából, egyre kevésbé, mert ahogy haladnak az évek, én egyre csak elengedem a dolgokat. Nem hiányzik már a sereg, vagy az, hogy teljesen eltűnjek a munkába. - Igen, a múltkor akkor sikerült mennem, mikor Cel háta még kék volt. Szóval valahogy éreztem a dolgot. Bár?
Más kérdés, hogy tényleg vannak érdekes dolgaik, amiket nem is mindenki tud hová tenni, eleinte nekem sem ment, de most már elengedtem nagyban, nem hiszem, hogy bele kellene szólnom abba, hogy Westwood mit is csinál a háza négy fala közt.
- Vagy nem. Szerintem senki nem hal bele, hogy tovább alszol egy tíz perccel - grimaszolok, miközben körbepillantok, akaratlanul is feltűnik, hogy az egyik csávó nyakkendője nem egyenes, a másiknak pedig felemás a zoknija. Borzasztó.
Megtorpanva rámeredek a vállam felett, olyan sokatmondóan, hogy ha tényleg sokat jár még a szája, nem leszünk jóban, de nem teszem szóvá, értenie kell ebből is.
- Jaj képzelem, biztos én főzöm a legjobb knorr-porlevest - nevetem el magamat, de nem gondolom komolyan. Nem élek ilyenekkel, vagy csak ritkán, még ha így is tudják.
Viszonzom a csókot, majd hagyom, hogy a kezem megfogva kifelé vonszoljon.
- Szóval akkor ma mit is nézünk meg pontosan? Belépőt kell venni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. szeptember 3. 00:14 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Ez nem egyedi sajátosság, nagyon sok helyen így van, a cégvezetésekben is sokszor ezt látni, mikor valaki nem száll ki időben. Én ezért nem dolgozom már a tőzsdén. - Nagyképűen hangzik, de én pontosan tudtam, hogy meddig szabad elmennem. A felépülésem után visszaszállhattam volna a ringbe, megint feltehettem volna a fél életemet arra, hogy egy rakás papír értéke épp hogy alakul, de tudtam, hogy nem lenne helyes döntés.
- Talán egy kicsit mindkettőt - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaengedtem magam mellé, nem akartam semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, mert az megrémítheti a lovat és oda az egész eddigi mellette töltött idő, semmibe lehet mennie, mert nyugtalan és ingerült lesz. És még egyesek szerint az állatok nem éreznek!
- Hát erről még köthetünk üzletet - állapítottam meg diplomatikusan, zsebre is vágva az egyik kezemet, de a tekintetemet nem szakítottam el a lóétól, túlságosan is lekötött az a lopott pillanat, ami most épp a miénk volt, ahogy végighúztam a tenyeremet a puha szőrén.
- A lovak nagy része okosabb és önzetlenebb az embereknél, csak ki kell ismerd, meg kell hogy szokd a stílusát. Együtt kell dolgozni. Az ilyenek sokra viszik. Ezért hoztam a papírokat is - szusszantam fel végül, majd a zsebórámra pillantottam. - Kérdés, hozzáfűznivaló? Lassan mennem kell.
Még csak negyven perce kéne, hogy a céges tárgyaláson üljek.
Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. szeptember 3. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 3. 18:14 | Link

Bremzay Úr
#


- Ennyire nem vagyok okos vagy ismeretes benne, de elhiszem. Nem lepne meg - ingattam meg a fejem. Amennyit én láttam és tapasztaltam az évek alatt, az engem meggyőzött arról, hogy sok ember az életre is alkalmatlan, nem még sportra, vagy a példánál léve cégek irányítására. A tőzsdés mondjuk új információ volt, ennyire részletesen nem ismertem még Őt, de ezek szerint nem a lovak az egyetlenek, amik mellett töltött hosszabb időt.
- Megy együtt is a kettő - közöltem egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy úgy bókolj valakinek, hogy eközben még oda is szúrj. Mondjuk másik oldalról ezt szeretni és elviselni még magasabb mazochizmusra vall, mint a belefektetett szadizmus mértéke. Érdekes párosítás, majdnem lehengerlő.
- Az ördögnek ajánlott áldozatról, vagy a pokol teszteléséről? Nem mindegy - ingattam is meg a fejem hamis mosollyal, hogy aztán a ló nyakát megpaskolva simítsak rajta végig párszor és körbenézzek minden meg is van-e, ami nekünk jelenleg feladatunk. Jól álltam és a jópofizáshoz sem volt humorom. Haza akartunk jutni előbb-utóbb a kis csodával, szóval azt hiszem hasonlóan türelmetlen voltam, mint régebben egy cukorkaboltban, csak azóta önálló nő vagyok. Maybe.
- Ebben egyetértünk, szeretem, hogy jóval egyszerűbb így. Annyiszor megkérdezik miért, de szerintem ha elmondanám, sem értenék meg mi ebben a jó, igaz, Kisherceg - néztem a lóra, aki nyilván nem fog felelni, de a tenyeremnek nyomott feje éppen elég volt, hogy igazolva érezzem magam.
- Eszem ágában sincs feltartani az urat. Nem hiszem, hogy bármi olyat rejtegetnél a papír mögött, amitől tartózkodnék - vontam vállat, hogy aztán még Eugénre emeljem a tekintetem, na nem úgy nézett ki, mint aki siet egyébként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. szeptember 3. 21:26 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Nem, mert azt mondtad itt ráér - vontam a vállamon, én el akartam ezt is intézni, de azt mondta túlgondolom. Igazából nem nagyon láttam még pihenőnapra se jönni az elején, hogy megismerkedtünk, ez változott, de a szabadság dolog is hasonló volt. Aztán most csak mondta, hogy eljön velem, itt van. És akkor még egy nap? Megzavart kicsit, nem is igen jutottam szóhoz, ami nálam nagy szó, szóval csak néztem rá nagy szemekkel, meg a termoszra, amit adtam neki. - Maradhatnánk akkor, és holnap befejezzük és hazamehetünk... este - gondolom, nem korán, mert akkor korán kell kelni, meg feküdni, meg végezni. Ez mindenhogy nehéz logisztika szerintem. Egyikben se vagyok túl jó, ezt mind a ketten elég jól tudjuk, nem kell szépíteni rajta vagy kozmetikázni.
- Bár nekik ehhez mivel festék se kell.. - ingattam a fejem ki sem térve az iménti mondatára a kékkel. Csak engedjük el, de ő kérdezett vissza, mit nem fejeztem be. Szívesen elmesélem a tudásom és elképzelésem szerint, de azt hiszem ennek se helye, se ideje. Szinte soha, úgyis mindig megkapjuk hogy undik vagyunk a lányokkal, amiért nagyon sok dolgot beszélünk meg, meg még annál is többet.
- Erre emlékezz később is, mikor reggel nem akarok elindulni - emeltem fel a mutatóujjam kettőnk közé, biztos lehet benne, hogy még hallani fog rólam, ha megpróbálkozik megint elmondani, hogy lehet a suliban kéne már lennem, és nem a fürdőajtóban. Sokkal jobban szeretem őt feltartani mint a tollam egy unalmas bájitaltan órán. Még csak nem is kell nekem ez semmire, nem értem az erőlködést.
Közben felöltöztem, meg befejeztem a helyi szemtelenkedést, nem mintha ez elég lett volna, azért még megkaptam azt a nézést is és csak fújtattam egyet. Még menjek a sarokba is? Térdelni? A fal felé? Nem hiányzik.
- Sosem ettem olyat, azt se tudtam, hogy van nekik - néztem értetlenül. Nem tetszett a viccelődése a levesen, tudom, hogy ő csinálta, és bármennyire butának látszom azt is végig tudtam hogy Ward meg Bence is főznek, csak adták a hülyét. Nem értem minek volt ez jó.
- A belépők már megvannak, majd gondolom kapunk ilyen karszalagot érte. Nézd, az az utca lesz, azt írta a telefonos térkép, ott jobbra és előre lesz az a nagy épület - mutogattam el, de rájöttem, hogy ezt jobb elengedni, így inkább elindultam fogva a kezét. - Nincs is hol maradnunk, ugye tudod? Mármint én elvagyok azon a padon is, de - néztem rá, mert ettől még meleg nem lesz éjjel, pláne itt.
- Megnézzük a térképet mait kapunk, de szerintem haladjunk színsorrendben a kristályokon át.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. szeptember 4. 17:16 | Link


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Fogalmam sincs miért van olyan érzésem, mintha megint nem értene velem egyet, de csak tudom valahol mélyen, hogy ez történik. Mondjuk nem baj, én szeretem, hogy nem látok minden rosszat a világból, illetve hiszem, hogy azok nincsenek is, csak olyan nagyzoló pletykák, mint például amiket az újságok sokszor írnak. Volt ott is már sok butaság arról, hogy a Nyuszónak van új családja, meg Boojibooja. Az anyukájáról is rengeteg rosszat tudnak írni, pedig Levendula ha kicsit nehezen is érteti meg magát Lewyvel vagy Helmuttal, nem rossz ember. Az Anyukám sem, hiába voltak döcögőik a Nyuszóval.
- Mondjuk annyira azért nem fontos, csak eszembe jutott. Legfeljebb leveszem a topot és maximum átüt kicsit, vagy az inget alóla, megoldom - nézegettem magamon végig el is húzkodva irányba a felső részem, mert a gombsor pont nem a közepén volt a hasamnak, az egyik oldalon domborult ki a mini Angel, ami végre visszakerült a helyére.
- Nekem azért még mindig nem tetszik - motyogtam, de ezt már kiszálláskor inkább, aztán sóhajtva inkább elkezdtem kiszedni a brekiket, már akikhez volt elég kezem, mert ugye ez nem egyszerű már. Maxi szerint annyit kell szülni, amennyit elbírsz. Igazából a babakocsit tolni elég egy kéz, és abba hárman elférnek, a másikkal tudom fogni Klara kezét, és tökre még babahordozós kenguru sincs rám kötve, pedig! Szóval simán nincs igaza, nekem aztán mondhatja, hogy ez sok. - Akkor talán elmehetünk a lányokkal, gondolom. Ilyenkor mit csinálnak ott?
Nem vagyok nagyon képben, én ugye rendes oviba és suliba jártam, későn jött az erőm és csak nyolcadik után csöppentem ebbe bele, addig minden... más volt és normális. Aztán persze izgalmas volt, és hamar bele is szoktam mindenbe, indítva a kviddiccsel, az emberekkel való barátkozásba, és ami még jött. De nem tudom mennyire leszek boldog, ha lassan kiürül otthon a nappali. Értem, hogy ez csak napközbeni, de eddig ez az én dolgom volt, igazából nem is értek semmi máshoz.
- A körhinta jól hangzik, és Klara dobálásimitálását meg "jabdáit" hallva, azt hiszem oda - nevettem fel kicsit nézve lefelé, aztán bekapcsoltam Aniat a helyére, miután kiemeltem a kocsiból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. szeptember 5. 01:47 | Link


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy túl luxus és felesleges, de a saját fürdőszoba sosem az, főleg nem egy fesztiválon. Szóval a belépő egy dolog volt, nem olcsó, persze, a lakosztály már egy másik. Azért egy-két csajnak megtakarítottam pár kínos pillanatot, mert hagytam, hogy éjszaka itt zuhanyozzanak és ne a nagy közösben, ami gusztustalan tud lenni.
De ma hajnalban minden a legnagyobb rendben, ahogy állok a víz alatt, a teljes sörényemet ellepi a víz, én meg csak megrázom a fejemet, mint egy kutya, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt visszatérnék a forgatagba. Csodás hely, egyszerűen szerelmes vagyok.
Jó, azért van, ami nem tökéletes. Az, hogy videóhívogatnom kell Mitzingert, miközben ő vagy ráér, vagy nem, az nem tökéletes, még a legkevésbé sem. Kicsit fel is szusszanok, mielőtt kilépek a víz alól és felrángatom még vizesen a trikóm. Kicsit túl üveg az ablaka a lakosztálynak máshoz.
De ahogy kilépek, meglátom a táskát a másik ágyon és egyből el is dobom az addig hajszárítgatós törcsit, majd körbenézek a szobában. Sehol senki. Creepy.
-  Mi a faszt képz... - kezdek rögtön neki, mielőtt felismerném a tetoválásokat, meg a retekrossz cigi illatát. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, majd széles mosollyal sietek oda és ölelem át hátulról, lelkesen, mielőtt átcsúsznék a karja alatt. - Szent szar, itt vagy! Hoogy?
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. szeptember 5. 01:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. szeptember 5. 23:10 | Link


MiB ♦ I. hétvége, 3. nap ♦ Tomorrowland


Van bennem négy és fél óra színpadi munka, három óra autóút és másfél óra alvás. Nem jó, de nem is tragikus. Fáradtan meredtem a telefon kijelzőjére, amin természetesen megint nem volt nem fogadott hívás jel. Egyetlen dolgot kértem, olyan kurva nehéz ez? Némileg idegesen vágtam rá Isti hátára, miután megindult Isten hírével, majd igen gyorsan, és csak elejtve, hogy 29-én jövök, hagytam is Ivánt, mielőtt megint hülye kérdésekkel jön elő. Mint "hova mész" és "miért van ékszeresdobozod". Faszság.
Azt mondja nekem a magyar kiscsaj a határon "ismerős vagy valahonnan", teli vigyorral toltam fel a napszemüveget a fejemre, majd leemeltem a táskám a kis futószalagról és dúdolva kikerültem. Na, ekkor azt hiszem eltört valami szegényben, mert felvonyított, hogy tudtam, én viszont gyorsabban távoztam, mint bármikor. Értitek, már egy lokál sztár se utazhat el békében fesztiválozni! Milyen szar sorsom van, komolyan... a szemem megforgatva fogtam a telefont és néztem meg merre kéne cammogjak. Remek, fél óra, mi az nekem ilyen mosott szarként?
- Ennél egy kicsit nagyobb örömet vártam - jegyeztem meg az első kört hallva, ahogy a nő felé fordultam az ablaktól, amin éppen néztem kifelé, még ő úgy tűnt zuhanyozik. - Mindjárt más, mi a helyzet? Máris lelőtték a bulit? - remélem. Aludnék, de belefér.
Vigyorogva néztem le a nőre, ahogy a kezem a dereka köré fonódott és meg is emeltem magamhoz igazítva a feje magasságát, majd szájon csókoltam, hogy végül végignézzek rajta. Nem vitte túlzásba a hajnalt. Én meg lehet nem szóltam? Megesik.
Utoljára módosította:Mitzinger Igor Bendegúz, 2019. szeptember 5. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. szeptember 7. 04:03 | Link


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


Volt már sokkal rosszabb fesztiválszezonom is. Mármint, komolyan, voltam tök egyedül a világ másik végén. Most is ez van, de akkor abban sem voltam biztos, hogy valaki majd megkeresi a hullámat. Most legalább erről van egy halványlila gőzöm. Igor baromira kiakadna, ha csak úgy eltűnnék és a nagyijának megint egyedül kéne buliznia, meg két kutyát hagynék a nyakára. Dolgozni ki fog?
Annyi életösztön viszont van bennem, hogy amint megláttam a táskát az ágyon, felhúztam az agyamat, mert mégis ki engedi meg magának, hogy csak úgy becuccol az ágyamra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül?
Igor. Ő olyan bátor. Szinte egyből realizálom is, majd lelkesen ugrom a hátának, hogy jól megöleljem.
- Cssssssss, örül, nem beszól! - csissegem le nagy lelkesen, majd elé kerülve bújok hozzá rendesen is, szorosan átölelve, jó mélyen beszívva az illatát. Csoda egy ember ez. - Öt óra van. Mégis hol a rákban lennék, ne haragudj? Ilyenkor már csak társasággal lehet menni, ha az ember nem akar minden szarba keveredni.
Szélesen elvigyorodva hagyom, hogy megemeljen, lelkesen viszonzom is a csókot, mind a két tenyerem az arcára simítva. Le se lehetne lőni, lelkesebb vagyok, mint ahogy azt illene.
- Be sem csatlakoztál a fürdőben. Szégyelld el magad. Pedig finom a víz. Miért nem szóltál, hogy jössz? - szakad fel belőlem egyik kérdés a másik után, miközben puszikkal borítom be az állát, meg a nyakát, majd miután letesz, mindkét alkarom jó büszkén emelem meg, jó magasra, hogy lássa. Na mi nincs rajtam? És ki kommunikált mégis hibátlanul? Na ki?
Azért inkább a kisszekrényhez lépek a karkötőért, majd ismét ránézek, kicsit meg is ringatva a csípőm.
- Kétágyas, külön alszol ma? - forgatom meg a szemem, majd kicsit felsóhajtva igyekszem lelassítani magam. Nem hiányzik, hogy valamit csak úgy eltörjek, vagy ilyesmi. - Biztos kimerültél. Nem lett volna muszáj ennyit utaznod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2019. szeptember 11. 16:03 | Link


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


A két éves nagyfiú rohan, nem is foglalkozik a széthagyott dolgokkal, csak majd kiesik az erkély ajtaján, ahogy kimenve a korlátra fog és kiabálva mutogat a víz felé. Meg kell hagyni, ha valamit elismer Rea is, az az, hogy Hannahnak jó ízlése van lakás terén. A Liebhart család női tagja éppen a válogatott meccsek utáni pár napos pihenőjét tölti, amire úgy döntöttek, hogy egy kis kirándulás pont jó lenne. Igazából örült, hogy megúszta különösebb balhé nélkül a meccset, így lazítana, Maximus is szeret utazni, a kis lurkó meg pláne, szóval úgy döntöttek bérelnek bicikliket és nekiindulnak a városnak, mert az milyen jó, nem? Reát még az sem zavarta, hogy ezt szoknyában senkinek nem ajánlják, ő megteheti, ő mindig megteszi.
A csilingelőssel haladt elől Maximus, ő pedig követte őt Juliant is víve a kis kiegészítőben. Kellemes volt az idő, itt a parton amúgy is, még érezni a nyarat, de nem azt a kellemetlent, nem beszélve róla, hogy a kis családnak egyébként is egy nyaralás az élete, így nem is vágynak többre sokszor.
- Maximus, merre megyünk? - kérdezett végül előre a nő, mert bár nem aggodalmaskodott, nem teljesen tudta, merre indulnak most éppen, a térképet sem ő nézte meg, aminek egyetlen egy oka van. Nem ért hozzá, sosem ment neki. A KVIDDICS NEM FÖLDRAJZ.
Csak tekert tovább gondtalanul a napszemüveg mögül szemlélve a Berni plüssel játszó kisfiút és az előtte haladó férjét, akinek meg kell hagyni igen jó segge van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 12. 19:47 | Link



Túl vagyok életem első szárnyas-lovaspóló versenyén, ami eléggé durva volt. Sose hittem volna, hogy ilyen létezik, míg nem egy kedves ismerősöm fel nem világosított róla, aztán pár hét múlva bejelentette, hogy megyünk. Őszintén megmondom, hogy eléggé izgatott voltam, és, mint egy kisgyerek, úgy vártam a napot. Már korán reggel kimentünk a helyszínre, majd lement a verseny is, amit nagyjából tátott szájjal néztem. Egyrészt mert lenyűgöző volt amit ott műveltek, másrészt pedig volt köztük egy leányzó, aki még így is levett a lábamról. Meg nem mondom, hogy mi, de valami volt benne, ami miatt csak őt tudtam nagyjából végig nézni. Néha már oldalba is bökött Péter, mivel szerintem már-már feltűnő volt, ahogy csorgattam a nyálam. Én nem értettem egyet vele,  de azért másra is pillantottam olykor. Aztán a verseny végén csak felismert valaki, és meghívást kaptunk a partyra, amin az összes versenyző is ott lesz. Természetesen hülye lettem volna nemet mondani! Visszamentünk a hotelbe, összeszedtük magunkat, majd egy kis késéssel ugyan, de befutottunk a partyra. A felszolgálók pezsgőt és kis falatokat vittek körbe a díszes vendégség között. Az első utam a pulthoz vezetett és kikértem magamnak egy alkoholmentes pezsgőt. A pultos furán nézett először, de azért csak megkaptam amit kértem. Ezt követően azt a bizonyos lányt kezdem keresni, akit nem volt nehéz kiszúrni a tömegből. Egy széles mosoly terül el arcomon, majd miután jeleztem Péternek, hogy én most távozom, odasétáltam a lányhoz. Kicsit messzebb megálltam tőle, majd miután bátorságot merítettem odaléptem hozzá.
- Szia! Ugye te voltál az akinek köszönhetően nyertetek. Csak szeretnék gratulálni! Egy élmény volt nézni! – azt már nem teszem hozzá, hogy a versenyt is meg őt is. Ezt inkább megtartom magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 12. 21:13 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Pólózol? Ne viccelj, hát mennyi erő van benned? Vasággyal vagy hatvan kiló. Nem, igazából nem kell vaságy, hogy átlépjem, és megmutatom szívesen, de a legutóbbi betört orr miatt is mehettem egy ejnye-bejnyéért. Sok idióta pöcs. NA az ilyenek miatt utálom a burzsuj rendezvényeket. Egyszerűen nem bírja elviselni, hogy egy csapatban van nő is és még nyertek is, nekem is nehéz lenne feldolgozni ekkora testtel, két tál töltött káposzta után, hogy egy nő jobb nálam. Biztosan. Félreértés ne essék, sosem voltam sztereotip ennyire, nagyon kedvelek egy csomó különleges embert, egyszerűen a falra mászom attól, ha képtelenek a minimális respectre az emberek.
Régen jártam hasonló rendezvényen, ma is elsősorban a szponzori kötelességem köt. Bremzay elkísért majd el is tűnt, mert valami tárgyalópartnere is itt van. Meg is kaptam a feladatot "légy szociális". Mi vagyok én, mágnes? Duh, fáradt vagyok, és inkább agyban, mintsem testben. A pályán nem csak fizikailag van munka, talán ezért is nézem percek óta a kiürült barackleves poharam alját. Lassan veszem rá magam bármire, de igyekszem, esküszöm. Megigazgattam a kendőt a fejemen, majd elfordultam a kis körasztaltól, és éppen akkor szólított meg - a fogalmam sincs mióta ott álló - pasi.
- Oh - döbbentem le kicsit, pedig belém még ember nem fojtotta a szót, általában nem lehet lerázni, de most sikerült is végül összekapni. - Igen, a miénk volt az a bizonyos végső találat - utaltam itt a lovamra inkább, hiszen a csapaton túl mi is egy külön páros vagyunk. - Köszönöm, ez kedves. Első alkalom?
A kérdés nem véletlen, a gratulációknak rengeteg típusa van. A kritikus, a direkt ömlengő, a célzott, a kereső és igen a megvevő is. Ő inkább valóban lenyűgözöttnek látszott, ezzel eddig talán egyszer találkoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 13. 11:37 | Link

Ophelia Carolina Brown & Mesélő
Romániai Rezervátum | a titkos kór megfejtése

Már három hét telt el teljesen eseménytelenül. Henrik szinte elfogadta a tényt, hogy Jianyu valószínűleg soha az életben nem fog megérkezni és nem segít majd, azonban tegnap éjjel érkezett egy bagoly, lényegre törő üzenetet hozva magával. Csak egy dátum és egy helyszín. Ez pedig nem más, mint a Rezervátum hajnali négykor, ma. Mondanom sem kell, hogy Henrik szeméből teljesen kiment az álom, szinte felpattant, hogy pár holmit bedobjon egy táskába és mihamarabb hoppanálhasson. Még össze kell csődíteniük a labort, fel kell készülniük és mire el tud indulni, lesz hajnali kettő is. Nincs sok idejük.
Lilla úgy döntött, ezúttal nem osztják meg hálószobájukat, így a férfinak felesleges volt óvatoskodnia. A hidegháború, ami kialakult kettejük között odáig fajult, hogy a szükségesnél többet nem beszélgetnek. Hogy pontosan mi ennek az oka, arról talán majd később mesélek, egyelőre azonban a tény tény marad. Ők ketten úgy tűnik végzetesen összevesztek. Sohasem volt még ilyesfajta ellentét közöttük, mindig mindent meg tudtak beszélni, ez az új helyzet azonban jelentősen megváltoztatja a dolgok állását. Mégsincs most ideje ezen töprengeni, mert a sárkányok élete egyetlen paraszthajszálon függ és megígérte Opheliának, hogy segít neki. Végre itt az embere, végre itt a segítség, most nem szúrhatják el.
A Rezervátumba érve már szinte régi ismerősként üdvözlik a dolgozók, ugyanis hozzászoktak a jelenlétéhez. A legutóbb három hosszú napot töltött el ott, majd háta mögött tudott három hétben is négynaponta, illetve igény szerint látogatta az állatokat. Mindenkinek könnyedén int oda, útja pedig egyenesen a nő irodájába vezet. Nem hezitál, kettőt koppint az ajtón és már be is ront, az pedig egyáltalán nem lepi meg, hogy ébren is találja a szőkét. - Egy óra múlva itt van Jianyu. A sárkányokat el kell kezdeni lenyugtatni és elkábítani, nem tudom, mennyi időre és meddig marad, nem érünk rá - táskáját könnyedén ejti le az ajtó mellett a földre és megvárva, hogy a nő reagáljon, már el is indul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. szeptember 13. 14:57 | Link

Ambrózy Henrik - rezervátum - nem lehetek meztelen


Hetek teltek el azóta, hogy Henrik elküldte a levelet az ismerősének. Natrim három napon belül visszatért, és fogalmam sincs hogy csinálta, de mérhetetlen büszkeséget és megkönnyebbülést éreztem, amikor megláttam felém repülni. Kicsit megviseltnek tűnt, de ettől elvonatkoztatva épen és egészségesen tért vissza, aminek a legjobban örülök. Mert ez azt jelenti, hogy a levél is eljutott az illetőhöz, akire három hete várunk. Semmi hír nem jött, se tőle, se Henriktől, aki azóta, hogy először itt járt, majdnem mindennap fellelhető volt a rezervátum területén, és segített ott, ahol tudott. Az először megfertőződött sárkányt négy napja égettük el, nem bírta tovább a szervezete. Így is meglepő, hogy eddig húzta egyáltalán.
Az irodám ablakán besütő nap fényét nézem, ahogy a hangyányi fénycsíkban a porszemek táncot járnak, vagy versenyeznek egymással? Nem is tudom pontosan. Lábamat keresztbe vetettem, a székkel az ablak felé fordulva ülök és - szó szerint - bögrémből szürcsölöm a fekete kávét. Már nem kell bele semmi, csak tegyék elém én meg iszom. Szükségem is van a koffeinre, nélküle már az asztalomra dőlve húznám a lóbőrt, mert baszki! Nem aludtam rendesen végig egyetlen éjszakát sem, amióta ez az egész szarság beütött. Éppen egy mély sóhajt engedek ki, fejemet hátra vetve és a plafont fixírozva, amikor valaki kopog, és csak arra van időm, hogy fejemet legalább arra fordítsam.
Megilletődött pillantásomat emelem Henrikre, aki hezitálás nélkül ront rám, és istenem, én ennek még soha nem örültem ennyire! Reagálni sem tudok egy értelmeset, mert már itt sincs, hanem megindul - nem tudom éppenséggel merre -, de már nem aggódom, mert pont eléggé kiismerte magát már a rezervátumba, hogy ne kelljek neki.
Az ablakomat kitárom, pálcámat a nyakamhoz helyezem, elmormolom a megfelelő bűbájt, majd megköszörülöm a torkom, és amikor mindenki rám figyel - elég pár másodperc, szerencsére -, neki kezdek.
- Álljatok neki összeszedni a két elemi mágust, aki a rezervátumban tartózkodik és az ő segítségükkel kábítsátok el a sárkányokat - felemelem kezemet, mielőtt valaki neki állna. - Nem érdekel hol vannak az elemisek, keressétek meg őket, de rohadt gyorsan! Gyerünk, srácok, itt a lehetőségünk! - mosolyogva teszem pálcámat csizmámba, hogy Henrik után eredjek, és karját elkapva fordítsam magam felé, hogy magamhoz öleljem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - suttogom a szavakat, majd egy gyors csókot lehelek arcára, és futólépésben indulok el kifelé, hogy segíthessek a többieknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 13. 15:34 | Link



Mikor felém fordul hirtelen mintha megrémült volna, amit valószínűleg az váltott ki, hogy nem számolt egy mögötte álló egyénre, aki pont rosszkor szólalt meg. Egy bocsánatkérő pillantást és egy széles mosolyt küldök felé. Ilyen közelről még szebb, mint távolról, bár az a kendő a fejére nem kellene. Nem tudom mit történt, hogy ilyen hirtelen valaki ennyire vonzani kezd, de ő most eléggé megfogott. Igaz semmit nem tudok róla, őszintén azt se tudom, hogy a megszólítás és az első mondat után mit fogok vele kezdeni, de muszáj volt ide jönnöm. Valami bekattant, vagy megitattak velem valamit, fogalmam sincs, de most itt állok előtte, és tökre nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a szituval, pedig ez nem jellemző rám. Aztán egy kérdést intéz hozzám, amire először biccentek egyet.
- Igen, de valószínűleg nem az utolsó. – válaszolok neki, de folyamatosan az kattog a fejemben, hogy vajon kivel jött ide, van-e pasija, hány éves, stb. De nem rontok ajtóstul a házba, így első körben a jobbomat nyújtom felé. - Ha már idejöttem, akkor illene is bemutatkoznom. Emir Mahfud. - ha fogadja a kézfogást akkor gyengéden megrázom kezét, majd iszom egy kortyot. Szabad kezemet a nadrágom zsebébe süllyesztem, majd a lány poharára pillantok ami üres. - Esetleg hozzak neked valamit? – ajánlom fel lovagiasan, mivel ha jól sejtem egy ilyen nap után eléggé fáradt lehet, én pedig kb. semmit nem rontottam el ma. Aztán egyszer csak hirtelen kicsúszik valami a számon…
Tudom, hogy ez így fura, de egyedül érkeztél vagy a pároddal? – sajnos sose voltam az a típus, aki annyira finomkodott volna. Általában szeretem már az elején tisztázni a dolgokat és az erőviszonyokat. Jobb előbb tudni, hogy érdemes-e próbálkoznom, mivel nem szeretnék egy versenyző srác öklével találkozni pár perc múlva, akinek nem tetszik, hogy a nőjével beszélgetek. Inkább kerülöm az ilyen konfliktushelyzeteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 13. 19:56 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Nézzük a helyzetet általánosan. Olyankor még a pólós cuccomban piszkálom ki a törmeléket a kis drágám patkóiból ahelyett, hogy itt lennék. Egy másik esetben, ha mégis megjelenek, meg szoktam úszni, hogy hirtelen szembesüljek vele, hogy szocializálódtam. Ezzel amúgy nincs is bajom, szeretek beszélgetni, a szám is elég nagy - amire mondják is hogy előny - ettől még reálisan a meglepetés ereje tud tockost adni.
- Ezt örömmel hallom, az új emberek mindig a legjobbak. Ha engem kérdezel túl sok itt a besavanyodott alak, akik már nem tudják értékelni a sportot, csak ezt - tártam el a kezeimet, majd kicsit el is nevettem magam a végén. Nem akartam én semmi komolyat borogatni, azt hiszem a meccs utáni frusztráció még dolgozik, na, ezért lehet, hogy ilyen rosszul állok a partik ezen részével. Lassan el is eresztettem a gyümölcsleves poharat magamtól és a kezeim felszabadultak, hogy második szájként mozogjanak. Néha mutogatok, lelkesebben, mint kéne. Most csak viszonoztam a gesztust és kezet fogtam. - Harriet Wallace, örvendek Emir - még kicsit billegtem is, mintha muszáj lenne. Igazából csak nem tudom a velem szemben állóval mi a helyzet. Én könnyen csinálok viccet abból is, ha nem vagyok elég udvarias, meg abból is ha túltolom. Szar vicceim is vannak.
- Nem, köszönöm, hamarosan szerzek utánpótlást, nem élek az itteniekkel. Márhogy alkohol, nekem a mentes is az, duh - vontam vállat, mert nem hiszem hogy csak az ízért járkálnék egy martinis pohárban valami koktéllal, ami csak szirup. Máskor egész nap azt kóstolgatok, nem hiánycikk. - De a tiéd látom utánpótlásra szorul majd, mi is... - kérdeztem rá kicsit hunyorítva a pohárra. Pezsgős, nyilván ehhez idomul, de láttam már ilyenben borkoktélt is!
- Tessék? - kérdezek vissza, de elkezdek nevetni, ami azt hiszem egy önégetésnek simán elmenne. - Ühm, ami azt illeti minden versenyen állandó partnerem van, ő most odakint vár, hiába a nagy szerelmem, van ez a hülye szabály, hogy a lovaknak már a kocsikban a helye - mutattam is kifelé a nagy ablakon, ahonnan némileg rájuk lehetett látni. A lovam a társam, jó hosszú ideje. - De mindig elkísér valaki, most sem jöttem egyedül. Változó éppen ki, barátok, szponzorok, aktuális próbálkozók, talánok vagy remények, mikor mi - vonogattam a vállam, mert mai azt illeti ezt így is vettem. Fogalmam sincs mióta nem volt két egymás utáni verseny, ahol ugyan azt érdekeltem volna, elég durva. Jó, egy alkalmat tudok, illetve egy embert, aki már kettőn biztosan megjelent, de... nem ennek élek. - És te, egyedül érkeztél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. szeptember 13. 21:59 | Link

Ambrózy Henrik és Ophelia Carolina Brown
Romániai Rezervátum | Jianyu

Nem jött, mert nem jöhetett. Megkapta ugyan Henrik levelét, melyet egy ismeretlen bagoly juttatott el a találkozóponthoz, azonban szorult helyzetéből adódóan lehetetlen lett volna, hogy mindent hátrahagyva Romániába menjen. Ha őszinte akarna lenni, tulajdonképpen a mostani időpont sem megfelelő, éppen csak azért lehetséges az utazás kivitelezése, mert jócskán napfelkelte előtt érkezik meg.
Ahogy a Rezervátumba ér, komoran pillant végig rajta. Az ereiben csordogáló vér is mintha megfagyna egy pillanatra, hisz a fekete mágia beférkőzik bőre alá, érzi a jelenlétét. Erős varázslattal van dolguk, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tudomására jutott, alig pár napja halt bele az egyik sárkány a fertőzésbe. Sajnos tudja, ha korábban jött volna sem menthette volna meg az életét. Ezek a hatalmas állatok jóval szívósabbak, mint kisebb társaik vagy akárcsak egy ember. Csodálatra méltó a nagyságuk és kitartásuk, mellyel emelt fővel képesek átvészelni ezt a borzalmat. Némán lépked az épület felé és bár termete jóval alacsonyabb, mint a rezervátumban dolgozóké, mégis nagyobb feltűnést kelt, mint azt az ember gondolná. A maga kényelmes tempójában, megfigyelve a helyet lépdel egyre közelebb, mígnem megpillantja Henriket egy nő társaságában, aki feltételezhetően a Rezervátum vezetője. Bár megszólítja egy lótifuti, válaszra sem méltatja, egyenesen a páros felé veszi az irányt, akik láthatóan már várták. Szavait a férfihoz intézi először.
- Henrik, barátom - tenyereit összeérintve enyhén meghajol előtte, majd kezét nyújtja. Zord arckifejezését némiképp lágyítja a formálódó mosoly, amit az üdvözléshez mellékel. Csak ezután fordul a szőke felé. - Hölgyem. Remélem, hogy tudásommal a sárkányai javát szolgálhatom - Jianyu meglehetősen távolságtartó és bizalmatlan. Nem Ophelia tehet róla, hanem sok év tapasztalata és a jelenlegi kaotikus helyzet, mely nemcsak Kínát sújtja ezek szerint, hanem Európát is. Egy ilyen esetnek sohasem szabadott volna megtörténnie, s a tény, hogy ázsiai fekete mágiát ilyen messzire hoztak, semmi jóval nem kecsegtet.
- A legrosszabb állapotú sárkánnyal kezdenék - tekintetét Henrikre fordítja, gondolván ő a vezetője az itteni ténykedéseknek. S mekkorát téved! - Mivel hónapok teltek el, talán már elkéstünk a gyógymóddal, azonban a legutolsó fertőzöttek számíthatnak a teljes gyógyulásra - komor arcán egy kis derű mutatkozik meg, miközben a magával hozott szütyőt veszi le válláról. Abban van minden, ami most kellhet nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 14. 08:05 | Link



Az italutánpótlásra nemleges válasz érkezik, melyre csak biccentek egyet, majd iszom egy kortyot az én fogyó italomból. Furcsa mód nem iszik alkoholt, pedig azt hittem, hogy csak én leszek egyedül, aki nem fogyaszt semmi olyasmit. Ebből nem sikerül leszűrnöm, hogy most neki is allergiája van, vagy csak a meccs után nem érez késztetést az alkohol fogyasztására. Az észrevétele hallatán kiiszom az utolsó kortyot is a poharamból.
- Most már biztos. – mosolygok rá az előttem álló lányra, majd a fel nem tett kérdésére is válaszolok. - Alkoholmentes pezsgő volt.  Szóval mit szólnál, ha elsétálnánk a pulthoz kérni még egy kört? – nézek rá kérdő tekintettel, majd ez után következik a fekete leves, amire még én sem számítottam, hogy már most… Harriettől kapott válasz nem egyértelmű. Vagyis az eleje igen, miszerint a lova a legnagyobb szerelme, aki vele van mindig, de én ettől nem lettem okosabb. Aztán folytatja, de még mindig hülyének érzem magam. Valami miatt nem tudom eldönteni, hogy direkt ad ilyen ködös választ, vagy nem érti, hogy mit is szeretnék tudni. Szóval csapó kettő, mivel tudnom kell…
– Na és most a felsoroltak közül éppen ki van veled? – kérdem, majd a hozzám intézett kérdésre is válaszolok. - Hát az egyik haverom van még itt valahol…- kezemmel a tömegre mutatok, végül egy széles mosolyt küldök a leányzó felé.  Egy pincér pont elment mellettünk, így az üres poharat ráraktam a tálcára, megszabadulva tőle. Egy nagy sóhaj tör ki belőlem, majd a semmibe meredek egy rövid időre, végül Harrietre szegezem kék szemeim.
- Szóval… Már a versenyen is csak téged tudtalak nézni, szóval meg kell kérdeznem. Van most esetleg valakid? Mert ha nincs, akkor szeretnélek jobban megismerni… - végül csak kiböktem, amit akartam. Így a legtisztább és a legegyszerűbb. Nem kell barkóbáznom, találgatnom, ködös kérdéseket feltennem. Ez neki is egyértelmű kell, hogy legyen, illetve remélem a válasz is az lesz.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 14. 23:31 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Amikor újabb és újabb évet léptem át a sportban, mindig volt valami, amit megfogadtam. Például a harmadik év után már egy versenyre se mentem az eredeti hajszínemmel. Az ötödik elején tettem egy ígéretet az édesapámnak, hogy élni sem fogok elfelejteni az életemben és kezdek magammal valamit. El is mentem ugye cukrásznak. De mindig valami olyan volt, amit biztos voltam, hogy tudok teljesíteni, aztán eljött a nyolcadik, és úgy voltam vele, hogy össze kéne szedni magam, és ha mást nem is érek el szimpátiát tutira, ha néha megmutatom magam a pályán túl. Nem minden alkalommal bizonyult jó ötletnek. Idén pedig. A szezon elején ültem a boxban a ló mellett, és egy percre megijedtem, hogy már nincs mit, aztán megrágta a hajam én meg sóhajjal értettem az univerzum célzásait. Megint tettem fogadalmat, mondjuk ahhoz nagyon el se kéne tűnni...
- Oh, várj - azzal felemeltem a kezecskémet, és a nem olyan régen látott pincérlányka oda is jött. Ha mást nem, ezt már ellestem a nagyoktól. - Szeretnénk még egy alkoholmentes pezsgőt, én pedig még egy olyan fagyasztott gyümölcsökkel hűtött baracklét. Lehet naaagyobb pohárban - nyújtottam el a szót, mert azért vicces, hogy kiszúrják az ember szemét ilyen kis két decikkel. Ezt még mi sem merjük a cukrászdában, pedig oda enni és nem inni járnak elsősorban. Másfelől hogy nézett ki, a haja simán fel sincs kötve, egy ilyenért egy ellenőr már kidobta volna, és ha belemegy az italba? Szomjas vagyok. Remélem, hogy valahonnan előbb elém kerül, mint kiinnám azt a díszkutat a terem közepén.
- Az egyik szponzorom, könnyű megismerni, a nyakkendője olyan, mint a hajam - mutattam is fel egy részét a hajamnak. Abból a nyakkendőből nem akartam engedni, tetszik vagy sem. - Áh, akkor te sem versenyzőhöz jöttél. És te mit csinálsz? Már mikor nem itt vagy - mosolyogtam rá, mert hát ennyi volt minden információm.
- Régen találkoztam ennyire friss emberekkel. Sokszor ilyen belterjesen csinálják, az nem túl érdekes. Tudod hozza a nejét, a kislányát, a hörcsögét, az ügyvédét, annak meg ennek a barátját - vonogattam a vállam és mutogattam is random a teremben, mintha muszáj lenne. Fogalmam nem volt ki-kicsoda, de ők tuti mind ismerik egymást. Nekem meg a nevem a hátamról.
- Elég... elszántnak tűnsz - formáztam O-t a számmal, ahogy bólintva értelmeztem mit is mond. Nem vagyok hülye, csak éppen nem számoltam ilyennel. - Ez nálam elég bonyolult helyzet, hogy őszinte legyek. Megesett már, hogy tetszett valaki tudod, és ciki vagy sem, kiderült másnapra, hogy ő úgy van velem, mintha a húga lennék - más esetben meg túlgondolták, vagy éppen nem eléggé. Az utolsó egyedül ébredős reggel óta nem volt semmilyen éjjel. Nem vagyok valami nagy bizalommal. - Elméletileg sosincs senkim, gyakorlatilag - néztem el oldalra, aztán vissza rá, nem lehet ezt sehogy szépen. - Simán lehet, hogy megint olyan kocsi után kepesztek, ami meg sem fog állni - vontam vállat. De ugye egyszer élek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 15. 14:31 | Link



Nincs is annál szebb, mint mikor egy határozott nővel sodor össze az élet. A legtöbb férfi szerintem nem kedveli, ha egy nő céltudatos és határozott, engem azonban módfelett vonzz. Ennek okát azonban nem tudom megmondani, de a Harriet akciója azért eléggé bejön, bár annyira nem örülök neki, mikor átveszik a férfi szerepét. Nem csinálok belőle lelki problémát, csak na… Mikor a pincér odajön és Harriet leadja a rendelést én csak biccentek egyet, majd megköszönöm a leányzónak, hogy hoz nekünk még egy kört. Valami miatt – vajon miért? – egy széles mosoly jelenik meg arcomon, mikor közli, hogy a szponzorával jött, aztán leesik, hogy annak ellenére még lehet köztük akármi… A tekintetemmel a férfit kezdem keresni, akit könnyen ki is szúrok hála a nyakkendőnek. Valami oknál fogva nem látom benne a konkurenciát, de azért bennem van egy kis…nevezzük félsznek.
- Nem, nem versenyzővel vagyok. Az egyik főszervező hívott meg még a verseny alatt. Hát modellkedéssel foglalkozom.  - nem szeretek dicsekedni vele, mivel az eddigi tapasztalatom az, hogy ezután mindig másképp kezdenek el kezelni. Hazudhatnék, de attól miért is lenne jobb nekem? Pláne annak fényében, hogy elég sok újságban jelenik meg a pofim, illetve néhány plakáton is ott mosolygom. Szóval igen gyorsan lebuknék. Van akinek ez imponáló, van aki pedig fejvesztve menekül tőlem ezek után. Utóbbit nem érte mai napig sem, de már megszoktam. Aztán a lényegre térek a kapott válasz, hát…elkeserítő. Mikor a hosszas felvezetés után kimondja, hogy olyan kocsi után fut, aki talán nem fogja felvenni, mintha hasba vágtak volna. Ez azért a férfi büszkeségemnek igen csak fájt, de nem mutatom ki a lány felé, hogy ezzel most kb. az este folytatásától is elvette a kedvem. Végre egy nő, akit hajlandó lennék elhívni egy randira, ami nálam hatalmas szó, erre kiderül, hogy ő mástól várná ezt. Sóhajtok egy nagyot, majd egy mosoly erőltetek arcomra. Szerencsére a szakmámban sokszor kell olyankor is mosolyogni, mikor legszívesebben mindenkit elküldenél a búsba, így ezt remekül tudom alkalmazni a való életben is. Bármikor el tudom játszani, hogy éppen boldog vagyok, őszintén mosolygok, de ugyan így meg a melankolikus figura is.
- Értem, hát ez kár… - reagálok rá, majd kattogni kezd az agyam, hogy ebből miképp jöhetek ki jól. Aztán előveszem a legésszerűbb kérdést. - Na  és mióta foglalkozol ezzel a sporttal? Mesélj egy kicsit róla, mivel alig ismerem. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 16. 13:36 | Link

Ophelia Carolina Brown & Mesélő
Romániai Rezervátum | a titkos kór megfejtése

Nem igazán törődik vele, hogy Ophelia fel van-e készülve a következő pár órára vagy nincs, ugyanis önmagáról sem mondhatja el, hogy teljes mértékben biztos a dolgában. Csak cselekszik úgy, ahogy a jelenlegi helyzetben a legjobbnak látja, ezért is ront be a nőhöz, ezért is ejti csak le holmiját és ezért indul meg rögtön a folyosókon mozgósítani mindenkit.
Nem telik bele sok idő és Brown is így tesz, a zúgolódás szinte azonnal megkezdődik a létesítmény falai között, mindenki talpon van és intézkedik. Épp fordulna be a sarkon, mikor egy finom női kéz kulcsolódik karjára és szinte szó szerint visszarántja. Nem tudja, hogy mi lepi meg jobban: a nő érkezése vagy a hirtelen jött ölelés? Egy pillanatig kissé dermedten állja a kirohanást, majd óvatosan átkarolja a nő derekát és enged a szituációból fakadó, őszinte gesztusnak. Amikor egy puszit is kap a sok köszönöm mellé, végül elmosolyodik és olyan könnyedén, mint ahogy magához vonta ereszti el egy pillanat alatt. Ő maga jól tudja, hogy nem kell a dolgozókkal sürgölődnie, így rohamos léptekkel lép ki a hűvös hajnali levegőre, hogy mélyen beszívja azt. Szinte érzi, hogy a férfi hamarosan itt lesz. Nem telik bele sok idő és az elemi mágusok elkábítják a sárkányokat, valamint Ophelia is megáll mellette, hogy együtt felügyeljék az eseményeket.
Egyszer csak egy alak rajzolódik ki a távolból, Henriket pedig elönti a megkönnyebbülés. Jianyu tényleg eljött és segíteni fog. Így is elvesztettek már egy sárkányt, nem engedhetik, hogy még többen pusztuljanak el. Türelmesen áll és vár, egy lépést sem mozdul, míg oda nem ér ismerőse, ekkor viszont követi példáját és szinte azonnal elmosolyodik. Számára a másik nem ijesztő, cseppet sem riad meg tőle, ami a körülötte lévő dolgozókról már nem mondható el. Furcsán méregetik Jianyu-t, egyenesen bizalmatlanul, ami a hónapok óta tartó ámokfutás tudatában nem meglepő.
- Örülök, hogy eljöttél, már nagyon vártunk - véletlenül sem célozgat, még csak szemrehányásnak sem szánja, őszintén szaladnak ki száján a szavak és csak reméli, hogy barátja nem veszi zokon. - Egyébként ő itt Ophelia, a rezervátum vezetője, róla írtam korábban - mivel érzékeli, hogy némileg ridegen viselkedik a férfi, így rögtön próbálja oldani a feszültséget. Egyébiránt ezzel a mondattal tisztázni is akarta az erőviszonyokat: itt Henrik is csak egy vendég. Bár ettől függetlenül Jianyu továbbra is hozzá intézi elsődlegesen szavait, nyilvánvalóan azért, mert benne már bízik. Ezért maradt ilyen sokáig életben.
- Természetesen. Ophelia mutatja az utat - kezével int, hogy induljon meg a szőke és vezesse őket. Tényleg szeretné, ha kívülről is látszana, ő itt az irányító és remekül csinálja. Eközben a szakértő mellé szegődik és jól hallhatóan - elvégre semmi titok nincs ebben - intézi szavait hozzá. - Hogyan akarod meggyógyítani őket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. szeptember 17. 11:02 | Link

Ambrózy Henrik & Jianyu - rezervátum - nem lehetek meztelen


Túl gyorsan történik minden. A csipa még lóg a szememből, a kávémat megint elhagytam, érzem, ahogy Henrik keze a derekamra fonódik, a mosoly levakarhatatlan arcomról, és amilyen gyorsan elkezdődött a kirohanásom, olyan gyorsan ér is véget. Már trappolok ki a rezervátumból, ahol elkap pár dolgozó. Az előcsarnok bejáratában írom alá a megfelelő papírokat, még szerencse, hogy Mihail átadta nekem ebben az ügyben teljes mértékűen a stafétát, ha most kergetnem kéne pár vacak papír miatt, akkor tuti szívinfarktust kapnék. Mosolyogva eresztem útjára a lányt, aki hálásan köszöni meg, majd a fel s le rohangáló rezervátumi dolgozókra nézek, amikor feltűnik, hogy a férfi felénk közeledik. Szavait Henrik felé intézi, és nem is különösebben zavar. Gondolataim akörül járnak, hogyha minden jól megy, akkor ez az utolsó alkalom, hogy a sárkányokat el kell kábítani, és utána mehet mindenki a saját területére, a saját egyedeihez. Nem kell tőlük elvenni a tojásokat, élhetik az életüket, ahogy a katasztrófa bekövetkeztéig tették. Egy megkönnyebbült mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy követem az eseményeket, ahogy bűbájjal eresztik le az elkábult Romániai Hosszúszarvút. Veszélyes munka ez, tisztában vagyok vele, de mielőtt azt hinné mindenki, hogy én az irodám ablakából néztem végig, ahogy a többiek güriznek; téved. Mindvégig mellettük álltam, csináltam velük, koordináltam őket, rohantam, ha segítség kellett. A segítségem hege még mindig látszik alkaromon, nem is fog elmúlni, ami nem probléma, legalább életem végéig emlékezni fogok azokra az emberekre, akik mindvégig helytálltak ebben az egész szarságban. Nevem hallatára kapom fel fejemet.
- Üdvözlöm nálunk - nyújtom felé jobb kezemet egy halvány mosoly kíséretében. - Ophelia Carolina Brown. Nem lehetek elég hálás, amiért eljött - szinte hallom, ahogy a szívemet és lelkemet nyomó mázsás súlyú sziklák legörögnek. Túl sok volt ez a pár hónap, és most végre itt áll előttem a lehetőség, hogy megszabadítsuk a sárkányokat. Szó nélkül indulok el a Romániai Hosszúszarvú felé, reménykedve, hogy a két férfi követ és nem bámészkodnak, mert nincs sok időnk.
- Helena - fogom meg a lány vállát, hogy kicsit hátrébb húzzam. - Nyugodj meg. Menj pihenj le, de előtte kérlek szólj a többieknek is, hogy innen átveszem az összeset - biztatóan mosolygok a lányra, aki szerencsére egy mély sóhaj után elindul, majd a férfi felé fordulok.
- Ő a legrégebben megfertőzött - simítom meg a sárkány fejét óvatosan. - A másikat elvesztettük - nagyot nyelek és pár pillanatra le kell hunynom a szemeimet. Az elemi mágus gyönyörűen végzi a munkáját, a sárkány testhőmérséklete megfelelő, a szívverése egyenletes. Csak tartsd melegen, amíg megoldja a problémát, kérlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. szeptember 17. 17:57 | Link

Shayleen Black - Wales - 2019.09.22. - of

A lelki béke és a düh olyan párhuzamát, olyan aranyközépútját keresem, ami segíthet az itt létemben. Otthon elkezdtem már lelkem egyensúlyát helyre rakni, mert tudom, ha nem kattannak a dolgok a helyükre, akkor elaltatják az erőmet, elveszik tőlem, a semmiért küzdöttem eddig. Nem fogom hagyni, így is túlságosan a bögyömben van már a Minisztérium a legilimencia vizsga óta. Lorin arca lebeg szemeim előtt, ahogy a rezervátumba vezető út mellett ülök a tisztáson. Ő a megnyugvásom kulcsa a gyógyszerek rendszeres szedése mellett. A napi adag meg volt, és bár remegek a nagyobb adagért, nem hagyom magam befolyásolni. Elég volt ebből, igenis ki fogok jönni a szarságból, és ha visszatérek, tudom kihez vezet első utam.
Lorin mosolyog, nevet, ami engem is mosolygásra késztet. Szívem lassan dobban, egyenletesen, megnyugtatóan. A távolról egy sárkány üvöltése hallatszik, ami még inkább szívem nyugodalmas verését idézi elő, mosolyom szélesebb lesz. A rezervátum vezetője, és a magizoológus, akinek kellek mindennap elengednek két órára, hogy gyakoroljak. Az ő érdekük is, ha engem akarnak, mert a tűz nélkül nekem sem egyszerűbb a sárkányok közelébe kerülnöm. Kezeimet oldalirányba kitárom, hallom, ahogy tőlem nem messze, lobban a láng. Kinyitom szemeimet és a fehér margaréta, aminek helyére a lángot képzeltem az enyészeté lesz. Táplálja azt, és lassan elég. Egy gondolatfoszlány elég, hogy a láng eltűnjön. Amióta itt vagyok - ami nem sok, valljuk be - mindennap kicsiben kezdem. Két liter víz bekészítve, és hamar elfáradok, ez tény, mivel túl régen használtam tudatosan az elemeket, de csinálom. Ma már nagyobb dolgokat akarok, nem elégetni egy margarétát, mert a legmagasabb szinten már csak többre is képes vagyok. Gyakorlat teszi a mestert, és talán egy hét már elég volt az apróbb dolgok eléréséhez, amik biztonságosan mennek már. A vizes palackot ajkaimhoz emelve iszom le a vízmennyiség felét. Ha meghalok, legalább ne itt tegyem azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 17. 18:22 | Link

Denis Brightmore
Wales | Rezervátum | csak így

Egy sürgős munkára invitálták eredetileg Angliába, ami egybe is csengett azon óhajával, hogy a következő pár napot Aiden társaságában töltse. Igen ám, csakhogy a hirtelen jött idillbe belezavart, hogy az ispotályba érve egyenesen Wales-be irányították, miszerint ők csak közvetítők, valójában Skóciában a helye. Nem is tudta volna palástolni rossz kedvét, ahogy hazaérve tudatta a hírt kedvesével, úgyhogy adott neki egy "nem tudom, mikor látlak legközelebb" csókot és már ott sem volt. A dolog nem tűrt halasztást, így hát nem késlekedett, az első hopp állomáshoz ment és könnyedén Wales-be jutott, ahonnan már nem kellett sokat menni, hogy eljusson az ispotályba. Egész álló nap robotolt, még arra sem volt ideje, hogy egy kicsit leüljön. Állítólag a rezervátumban történt egy kis probléma az egyik sárkánnyal, aki rátámadt a dolgozókra, többen súlyosan, néhányan könnyebben sérültek. Ez persze alapjába véve még nem volna gond, csakhogy a nap végén, mikor már alig állt a lábán és csak egy pihe-puha ágyra vágyott, közölték vele, hogy el kell mennie a helyszínre és kihallgatni a dolgozókat, illetve adott esetben, bár nem pszichológus, támogatásukról biztosítania az ottaniakat.
Így hát hajnali kettőkor hazaérve bezuhant az ágyba és potom három óra alvás után már ismét talpon volt. Nem is érti, minek feküdt le. Korgó gyomrával nem törődve készülődik, elvégre volt elég ideje rá, hogy megszokja a maró éhséget. Épp csak magára kapva, ami a keze ügyébe akad indul útnak és már csak az utcára lépve konstatálja, hogy ezeket is kifogyta. Volt is erről egy beszélgetése Aidennel, mondanom sem kell, nem túl jó hangulatban. Miután ezredszerre is megígérte, hogy nem fog tovább fogyni egy grammot sem, végre áttértek más témára. Hozzáteszem, ez kivételesen nem is állt szándékában, hanem az elmúlt időszak sok stressze tehetett az egészről, de mindegy. Betartván szavát útközben megáll egy árusnál és az éhségtől remegő kézzel veszi át a kért péksüteményt egy mosoly kíséretében és, ahogy folytatja útját, rögtön bele is harap. A vércukra sikított egy kis ételért, most pedig megkapja a magáét. Nem eszi meg az egészet, csupán pár falatot, a többit kabátja zsebébe rejti, hogy később pusztíthassa el. Ki tudja, mennyi időt kell majd a helyszínen töltenie.
A rezervátumhoz érve, gyorsan útba igazítják, így leteheti táskáját és immáron könnyedén indulhat neki a hatalmas területnek. Mivel pontos utasítást nem kap, kit keressen vagy mit csináljon, így elindul a vakvilágba, természetesen tisztes távolságban mindenféle vadállattól. Már egy ideje gyalogolhat, mikor megpillant egy fiút ücsörögni a fűben. Fejben már dörzsöli is a tenyerét, mint aki számított rá, hogy ő lesz az első alany. Olyan közel megy, hogy már hallótávolságon belül legyen, bár őszintén szólva nem áll szándékában megzavarni az ismeretlent.
- Öhm, hello, Shayleen Black vagyok, az ispotályból jöttem. Tudunk esetleg... váltani pár szót? - idegességében füle mögé tűr egy tincset és csontos ujjait nyújtja egy kézfogásra. Nem jó ő ebben, nem szeret embereket megszólítani és bájcsevegni velük. Amúgy is, melyik marhának jutott eszébe, hogy egy anorexiás lányt küldjenek ki pszichológust játszani? Nevetséges, és valahol jogos. Az majd kiderül, hogy erről az ismeretlen mit gondol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 71 ... 79 80 [81] 82 83 ... 91 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek