36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 70 ... 78 79 [80] 81 82 ... 90 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 27. 10:28 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Olyan szépen indult az egész! Meglepően, és lehet már akkor el kellett volna kezdenem gyanakodni, de nem tettem, csak simán kimentem a szobám erkélyére, hogy elkortyolgassam azt a kib*szott bögre kávét, békésen, nyugodtan. Ehelyett mit látok? Egy ember áll életem egyik értelme előtt, aki hunyászkodik meg neki, pedig a pasi nem is erőlködik. Agyamban tizedmásodperc alatt megy fel a pumpa, magamra kaptam, amit találtam, nem is figyeltem, hogy mennek-e a színek egymáshoz egyáltalán, mert ilyenkor nem is számít. Berobbanok a kapun, ahol minden szem rám szegeződik, és mint Mózes előtt a Vörös-tenger állnak félre a fehér köpenyes nők és férfiak.
- Ne haragudjon! - lépek a férfi mellé, még vállát is megkocogtatom. - Megkérdezhetem, mégis mi a f*szt csinál? - kedvesen mosolygok a férfira, fejemet is oldalra biccentem. Amíg beszél csak mosolygok rá, néha még bólintok is párat; tudja a tököm mi a neve, legilimentor, azért hívták, hogy leszanálja a példányokat. És itt a lényeg!
- Köszönöm - emelem fel kezem felé mutatva, hogy tudja; kuss van. - Ez a lényeg: nyugtassa meg őket, hogy hozzájuk érhessünk, mivel már túl sok nyugtatót kaptak, nem az volt a cél, hogy meghunyászkodjanak! - nem emelem fel a hangom, nem kiabálok. A nyugtatás és az, ha megtörsz egy állatot, teljesen más, amit én nem vagyok hajlandó eltűrni ebben a rezervátumban. Kedves kolleginám - végre egy másik nő, aki nem sikít, ha be kell mocskolnia a kezét vagy más testrészét -, kezembe nyomja az eddig felírt következtetéseket. Pár pillanatig értetlen meredek a kezembe nyomott papírhalomra, amikor leesik, hogy ma bizony vendégünk jön, akinek nemrég én írtam meg a levelet. Na pöpec! Teljesen elfelejtettem.
- Köszönöm, kedves - adom vissza kezébe a legtöbbet, azonban a lényegeseket kezemben tartom. - Hozz nekem egy kávét, kérlek, és ezt a barmot meg dobasd ki - mutatok hátam mögé a legilimentorra. A többiek értetlen állnak körülöttem, teljesen jogosan. Latolgatom a lehetőségeket, muszáj kitalálnom valamit, ha ezt a gyökeret teljesen feleslegesen hívtuk ide, amikor nem tud megnyugtatni egy állatot, kell lennie másik opciónak... Alsó ajkamat beharapva meredek a földre, hátha eszembe jut valami, amikor köszönnek, és ráadásul még sietett is az illető.
- Várjon egy percet! - emelem fel mutatóujjamat bocsánatkérően. A csapatom felé lépek párat, ahol kiosztom az ukászt: adjanak nyugtatót, de féladagot, gyorsabban kell dolgozniuk, nincs más választásunk, mivel a kezeléseket nem hagyhatjuk abba. Így is sokat kaptak már ezek a szerencsétlen állatok. tisztában vagyok vele, de nem jut eszembe egyelőre jobb alternatíva. Visszatérek vendégünkhöz, jobb kezemet felé nyújtva.
- Elnézést kérek - mosolygok rá bocsánatkérően. - Ophelia, Ön pedig Henrik - rázom meg kezét határozottan, mielőtt folytatnám. - Nagyon hálás vagyok, amiért eljött hozzánk - hangom is erről árulkodik. Az előbbi feszültség és harag immár sehol nincs. Mérges voltam nagyon a fószerre, de ki lett téve, és beszélni fogok Mihai-jal, hogy soha többet ne tegye be ide a lábát, mert nem állok jót magamért. - Kezdjük az elején - indulok meg a hátsó bejárat felé lassan, hogy a férfi is tudjon követni. Idejét sem tudom mikor volt az eleje, de össze kell szednem magam, hogy értelmesen tudjak beszélni azzal az emberrel, aki lehet a megoldást jelenti nekünk erre a borzalmas problémára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie West
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2019. július 28. 21:12 | Link

Westek

Kellett néhány hónap ahhoz, hogy ők ketten megbékéljenek. Nem ment könnyen, de újra érezhető a kémia kettejük között és nem csak a kapcsolat, amit leginkább a két gyerek és az ujjukon levő tetoválás mutat. Ahogy kezdődött, egyre erősödtek köztük az érzelmek, szükségük van néha arra az egymásnak esésre ahhoz, hogy rájöjjenek, valójában nem tudnának egymás nélkül már létezni.
Megtanulta, hogy nem szabad komolyabb dolgokat eltitkolni, mert nem csak magát sodorhatja bajba. Családjuk van, a két kisgyerek pedig megérdemli, hogy kiegyensúlyozott szülők neveljék őket.
- Köszönöm - mosolyog férjére és a kanál után nyúl. Fáradtak mindannyian, de Sammy továbbra is lelkesen tömi magába az édességet és persze kér anyukája fagyijából is. Egy eperdarabot tejszínhabbal tol a szájába a kanál segítségével, aztán nyom egy cuppanós puszit a kis pofijára. Nem lehetne arra válaszolni, melyik férfiba szerelmes jobban. Kisfiába, vagy az apukájába.
Kisebb falatot vesz a szájába és elnéz az utcán sétálgatók irányába. Tekintete megakad egy férfin, aki háttal áll, idegesen rázza lábát. Fekete pólójában és vászonnadrágjában valami egészen régi, de a nő emlékezetébe ivódó jelenetet idéz fel. Többször végigméri, figyeli haját, mozdulatait, testfelépítését. Már szinte kutatja a tűz jegyét, várja, hogy megforduljon és Ő legyen.
Észre sem veszi, hogy mozdulatlanul, a kanalat a kezében tartva réved el. Arcára mosoly kúszik. Tíz év is eltelt azóta, hogy Ombozi egy épp ugyanilyen összeállításban várta őt a pub előtt az első randijukra. A napokban küldött neki üzentet, mellékelt egy képet is a lemenő Napról és az azt bámuló Samről.
"Parazsat fúj a nyári naplemente az ég közepébe."
Állt a levélben csupán ennyi, egy mondat, egy idézet, egy aprócska, jelentéktelen semmiség. Épp csak annyi, mint az az alig egy perc, amit A egy más bolygón tölt, melyből kirángatja a felismerés. Megfordul, egy másik arcot lát.
- Ne haragudj, mondtál valamit? - próbálja felidézni, mit mondott South, de abban sem biztos, hogy egyáltalán megszólalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2019. július 30. 17:45 | Link

A N N E L I E, meg a két törpe Szicíliában

Most valahogy minden nyugodtnak tűnt. Rendezettnek és kiegyensúlyozottnak. Holott pedig korántsem volt minden olyan tökéletes, mint ahogyan azt South érezte. Egyszerűen a titkok csak hozzá tartoztak az életéhez. Pláne ezek a titkok a családja előtt is titkok maradnak.
Csak felvetette az ötletet, miközben a saját kelyhét maga elé húzta. Szerette az olasz ételeket, de a napokban talán kicsit túlzásba vitték Annie-vel.
Nem kerülte el a figyelmét a másik elkalandozó tekintete és gondolatai. A férfi felé pillantott. Talán ismerős volt neki a szicíliai. De arra a mosoly, ami megjelent az arcán egyáltalán nem számított. Ez a mosoly az arcán nem neki szólt, hanem valaki másnak. Egy emléknek. Vagy éppen annak a férfinak, aki háttal állt nekik és cigarettára gyújtott.
Bekapott egy kanálnyi fagylaltot, és csak megismételte a mondatot, mintha mi sem történt volna.
- Holnap még lemehetünk a strandra indulás előtt. Vagy maradnál inkább? - tette hozzá egészen magától értetődően, miközben segített Samnek kiszedni a kehelyből a maradék olvadt fagylalt levet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 1. 11:12 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Noha az út előre nem várt volt, meg igazából Lillával is kissé viharos a viszonyuk, mégis valahol jót tesz mindkettejüknek ez a kiruccanás. Bár nem szórakozni mennek, végre van idejük kiszakadni a magyarországi mindennapokból, ahol az újságot lesik, kihallgatásra járnak, vagy épp az emberek vizslató tekintetét állják.
Megérkezvén szinte azonnal külön is választják őket, de nem zavartatják magukat, mivel Lilla szenvedélyesen szereti a munkáját és Henrik sincs ezzel másképp a fekete mágia tanulmányozását illetően. Így hát rövid úton elvezénylik a rezervátum nagyasszonyához, aki épp rendesen helyrepakolja, amit helyre kell. A férfi természetesen nem szól egy szót sem, zsebre vágja a kezét és gyorsan felméri az erőviszonyokat. Tehát Ophelia a főnök, az ott egy barom, a többiek pedig a nő keze alá dolgoznak. Stimmt. Na és kivel kell jóban lenni? Naná, hogy Opheliával. Nem mintha ez bármikor is gondot okozott volna neki, de ilyenkor igyekszik tudatosítani a felállást még akkor is, ha alapvetően ő jött segíteni. Ha nem veszik hasznát, repül a legilimentor után. Még jó, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatok sohasem bántották. Az ittléte nem garancia arra, hogy meg tudják gyógyítani a sárkányokat és ő ezt nem is ígérte. Miután eljön az ideje, a nő végre hozzá intézi szavait.
- Szóra sem érdemes - kezet ráz a nővel és azonnal követi, ahogy elindulnak. Miközben sétál a nő mögött, még visszanéz a sárkányra, akit az előbb szinte szó szerint leigáztak és megpróbálja alaposan szemügyre venni. Egyetlen dolog már most biztos: ez az állat végtelenül szenved. Henrik sajnos tart attól, hogy nem fogja tudni megmenteni őket, mert nagyon előrehaladott stádiumnak tűnik a dolog, akármi is legyen és a sok nyugtató olyannyira legyengítette ezeket az állatokat, hogy egy esetleg beavatkozás is végzetes lehet. Egyelőre nem kívánja felfesteni az ördögöt a falra, hiszen sok minden függ attól, amit a nő mondani fog. Ha tényleg fekete mágia áll a háttérben, akkor azt valakinek el kellett követnie. Amennyiben nem áll fenn a gyanú, hogy bárki is behatolt volna, lényegében a férfi ittléte tárgytalan. Hála istennek elmondható, hogy bármilyen okkult tant követő pontosan tudja, hogy csak úgy, a semmiből nem jelenik meg a mágia és csinál beláthatatlan következményekkel járó dolgokat. Tekintetét visszafordítja Ophelia felé. - Hallgatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 4. 14:43 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Minden eshetőséget megvizsgáltunk már az élősködőknél, ami csak szóba jöhetett és egy tanoncom dobta be az ötletet; mi van ha fekete mágia van a hátterében? És baszki, hát tényleg! Nem elég, hogy én sem találkoztam még ilyennek pályafutásom során, de a szakkönyvek sem említenek még csak hasonló eseteket sem, és akármelyik kollégámat kerestem fel, nem tudott segíteni, mert elképzelése sincs róla mi lehet, náluk nem történt ilyen. A tojásokat is tüzetesebben átvizsgáltuk ám azok, vagy a frissen kikelt kicsik sem fertőzöttek, tehát csak és kizárólag a felnőtt példányokat támadja meg ez a gusztustalanság. És hogy mi a megoldásom rá? Nyugtató és szépen kiszedegetni a pikkelyek és bőrük alól csipesszel. Egy bájitalom, egy gyógyszerem sem segített, ami elűzte volna őket, így maradt a drasztikusabb megoldás. Mindenki készségesen áll a dologhoz és ha kell, akkor hajnalig ülnek az elbódított sárkány mellett és szedegetik ki belőlük a férgeket. Mert ezek azok.
Lassan lépkedve közeledek a rezervátum étkezője felé, gondolataimba merülve nem is figyelem merre megyek igazából, csak megyek, de végül csak-csak kikötünk vendégemmel az étkezőben. Az egyik asztalhoz lehuppanva állam alá támasztom összekulcsolt kezeimet, miután a papírhalmot lerakom kettőnk közé Henrik felé fordítva azt.
- Az egész két és fél hónapja kezdődött, ha jól számolok - kezdek bele most még végtelennek tűnő mondandómba, és csak remélhetem, hogy érthetően fogalmazom meg a lényeget. - Semmi előjele nem volt, a sárkány egyik pillanatról a másikra kezdett el lebetegedni. És igen egy sárkány volt fertőzött az elején. Levertség, láz, akár egy komolyabb megfázás tünetei - orrnyergemet összeszorítom, ahogy próbálok visszaemlékezni minden részletre. Minden kell, mindent el kell mondanom, mert nem tudhatom mi a fontos és mi nem az, ezt az előttem ülőnek kell eldöntenie. - Leszedálnunk sem kellett, simán közelebb sétáltam hozzá - lélegzetvételnyi szünet. - És akkor láttam meg a dögöket - kinyitom vendégem elé letett dossziét, ahol az első kép készült a férgekről. - Semmit nem tudunk róluk, mindenkivel beszéltem, aki csak eszembe jutott, sehol semmiféle információ - mélyet sóhajtok, amikor meghozza kolleginám a kávémat. Bólintok egyet, de rögtön folytatom is. - Belsőszervet nem támadnak, izmot sem, közvetlen a bőr alatt és a pikkelyek alatt lelhetők fel - lapozok egyet a papírlapoknál, hogy felbukkanjon a következő kép. - Első nap csak pár darab, amiket eltávolítottunk rögtön - lapozok. - Következő nap több tucat - csend, majd pár perc bambulás után folytatom csak mondanivalóm.
- Bocsásson meg - mosolyodom el szégyenlősen. - Szóval több tucat, amik vérrel táplálkoznak, tehát élősködő-férgekről beszélünk valószínűleg - ismét lapozok a meglepően vaskos dossziéban, hogy a rajzok és feljegyzések mellett a féreg felépítését és minden egyéb hasznos információt is, amit eddig sikerült kiderítenem, lásson. - Az eltávolítása sem mindegy, akár egy kullancs. Ha a szívószerve bent marad, de a testét eltávolítjuk, akkor méreganyagot fecskendez ki - elhallgatok. Mégis honnan tudjuk ezt? Maradjunk annyiban, hogy meg volt az ára, de okoltunk belőle, és immár sokkal okosabban és precízebben járunk el.
- A méreganyag még vizsgálat alatt van, de féregből annyit adok, amennyit csak szeretne, hogy neki tudjon állni - mosolygok rá a férfira biztatóan, és csak reménykedem, hogy mindent elmondtam, és legalább tud segíteni, ha csak minimálisan is, a férfi. Ő az utolsó esélyem ennek a problémának a megoldására.
- Istenem! - kerekednek ki a szemeim, miközben kávés poharamat emelem ajkaimhoz. - Ne haragudjon, kér egy kávét? Esetleg mást? - nincs is jobb, mint egy őszinte bemutatkozás a neven túl, nem? Tőlem most megkapta ezt Henrik, akármennyire is kellemetlen. Az itt dolgozók legalább már hozzászoktak, és alapból is furcsa is idegen embereket látni, akik egyáltalán nem illetékesek vagy érdekeltek az itt élő sárkányok életében. Ideje lesz hozzászokni, ki tudja meddig marad a férfi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 4. 16:55 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Tulajdonképpen szó nélkül követi a nőt egészen az étkezdéig, ahol a szőkével szemben foglal helyet. Tulajdonképpen meg sem lepi az a fajta készültség, amivel Ophelia előrukkol. A mappát már azelőtt kinyitja, hogy ő megtehetné. Henrik eleinte a nőt figyeli és a beszámolóra koncentrál. Aztán lepillant a képre és összevonja szemöldökét. Nagyjából egészéből lehetetlennek tűnik, hogy ilyen férgek előfordulhassanak Ázsián kívül, de nem szól semmit, figyelmesen végighallgatja a nőt.
- Köszönöm, nem kérek semmit - kedvesen mosolyog, ahogy visszautasítja a felkínált kávét, de hát tényleg nem kér. A hallottak után pedig minden étvágya elment, mivel pontosan jól tudja, mivel van dolguk. Legalábbis így elöljáróban biztos benne.
A tünetek egyértelműnek tűnnek, de az a helyzet, hogy maga sem hiszi el, amit hall és lát. És bár úgy tűnik, nagyjából összerakta a képletet, gyógymódot hirtelen nem tud rá. Ismer olyat, aki igen, de akkor a procedúra még hetekig is elhúzódhat, addig pedig a sárkányok egytől-egyig ki fognak pusztulni. Lapozgat a dossziéban és elolvassa az orvosi és anatómiai vizsgálatok eredményét, hogy megalapozhassa véleményét. Végtelenségnek tűnő perceken keresztül burkolózik némaságba, majd végre becsukja a mappát és a nőre néz.
- Nincsenek jó híreim - kezdi komor arccal. - Tudom, mik ezek, de aki ismeri a gyógymódot, nem tudom, mikor érne ide - széttárja karjait, majd ismét a dosszié után nyúl, hogy elővegye azt a képet, amin a férgek le vannak fotózva. Elég undorító látvány, az egyszer biztos. - Elég sok kultúra mágiáját sikerült tanulmányoznom és teljesen biztos vagyok benne, hogy ez kínai eredetű. Az ő fekete mágiájuk a Ku, ez pedig azon belül a Gu. Több fajtája is van, de ez a leggyakoribb, az aranycsíkozású férgek - ekkor az lény hátán végighúzódó sárgásnak ható csíkra mutat. Ha a fényen néznék meg, bizonyára aranyszerű lenne és természetesen oda is el fognak jutni, de egyelőre kímélné mindkettejüket. - Lehetnének kígyók, rovarok, egyéb csúszómászók is, de a férgek a legáltalánosabbak. A jellemzőjük, hogy általában a gyomorban telepednek meg, de a sárkányok esetében gondolom egyszerűbb volt őket a pikkelyek alá helyezni. Rendkívül gyorsan szaporodnak és fertőzőek, emberre is, úgyhogy sürgősen kezdjenek hálát adni, amiért nem kapták el - merthogy bár evidensnek tűnik, hogy bizonyos higiéniai feltételeket betartanak, s így kerülik el a további problémákat, sajnos nem az. Erre az is kitűnő bizonyíték, hogy a férgek mérget tartalmaznak.
- Nem agresszív faj, szép lassan falja fel áldozatát. Kimerültséget, lázat okoz, szép lassan pedig annyira legyengíti az egész immunrendszert, hogy az élőlény meghal. Az ősi időkben ezekből a gusztustalanságokból démonokat és rossz szellemeket idéztek meg, de az idők folyamán rájöttek, hogy önmagukban is kellően életveszélyesek lehetnek - hátradől a székén és az asztalon kezd dobolni, majd egy laza mozdulattal becsukja az előttük heverő mappát. Kinéz az ablakon és látszik rajta, hogy nagyon erősen gondolkozik. Az igazság az, hogy legfeljebb akkor tudna egy hangyányit segíteni, ha fekete mágiát használna, csakhogy az tilos, ráadásul mivel sohasem gyakorolta, csak az elméletét tudja, könnyen lehet, hogy megöli a rezervátum lakóit. Aki pedig segíthetne... Nos ő Kína szerte igyekszik megfékezni a rejtőzködő, igen nagy csoportot alkotó fekete mágusok ténykedéseit. - Mindenképp szeretném élőben is látni a férgeket. A szaporodásukat talán tudjuk kontrollálni, azonban a látszat ne tévessze meg. Folyamatosan bocsátanak ki magukból mérget, csak nem halálos dózisban. Addig kínozzák az áldozatot, míg szó szerint feladja az életét és nem küzd tovább. Csodálom ezeknek az állatoknak a kitartását és hozzáteszem, ha nem szedegetnék ki minden nap az új példányokat belőlük, ma itt nem lennének sárkányok - ez tulajdonképpen egy dicséret annak ellenére is, hogy roppant veszélyes, amit csinálnak. Egyetlen cseppje az állat mérgének elegendő ahhoz, hogy a paraziták megjelenjenek az emberen, az viszont ezer százalék, hogy egy ember feleannyi ideig se bírná ki, mint egy sárkány. Konkrétan pár nap alatt megölnék a férgek.
- Teljes karantén kell azokra a sárkányokra, amik fertőzöttek, szeretném ellenőrizni azt is, milyen körülmények között távolítják el a férgeket, de legfőképp Önt kell kérnem, hogy még egy ideig tartson ki. Van egy jó barátom, de hetekbe is telhet, míg ide tud jönni - kezével átnyúl az asztalon és csupán egyetlen pillanatig, de bátorítóan megszorítja a nő kezét és arcán átsuhan az együttérzés árnya. Tényleg sajnálja ezeket a sárkányokat és végtelenül tiszteli a nőt, amiért kitart. Az egész mozdulat talán kevesebb, mint egy pillanat és a kezét már vissza is húzza - semmiképp sem akar tolakodó lenni -, a dossziét pedig magához veszi. - Lássuk azokat a férgeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 4. 20:39 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Zavartan mosolygok a férfira, aki annak ellenére, hogy először van itt, ráadásul egy elég kellemetlen szituáció végett, nem tűnik zavartnak vagy kétségbeesettnek, ellentétben velem. Soha, semmi nem fogott ki rajtam a sárkányokkal kapcsolatban, jött ez a szar, és az évek során, amiket megúsztam, szerintem most egyszerre szakadt a nyakamba. Kétségbeesve próbáltam megtalálni a megoldást. Krémet, gyógynövényt, bájitalt, bármit, ami segíthet a kedvenceimen, de felsültem és ennél nagyobb törés az életemben még soha nem történt, és valószínűnek tartom, hogy nem is fog. Borzalmas!
Mondandóm befejeztével mélyet sóhajtok, tekintetem Henriket fürkészi, aki pedig némasági fogalmat tett láthatólag az elkövetkezendő tíz évre, mert minden másodperc egy évnek tűnik, amíg hallgat. Rosszabbnál rosszabb opciók száguldoznak a fejemben, de kifelé próbálom higgadtságomat mutatni, amit már olyan jól megtanultam az elmúlt két hónap alatt. Az elején pánikoltam minden helyzetben, egy szót nem lehetett hozzám szólni, annyira az arcomra volt írva a kétségbeesés, pedig egyáltalán nem jellemző rám, hogy elvesztem a higgadtságomat. Aztán jött egy pont, amikor ismét megtaláltam a kemény önmagam, és kifelé is ezt mutattam, a légkör is rögtön nyugodtabb lett, én pedig egyszerűbben tudtam koncentrálni a fontosabb dolgokra. Például, hogy találjunk a közelben egy fekete mágia kutatót vagy hozzáértőt.
Henrik minden egyes szavát iszom, de szívem olyan hevesen ver, szavakba sem tudom önteni. Kezeimet ismét állam alá teszem összekulcsolva, kávém az asztalomon landol, és türelmesen várom, amíg a férfi a végére ér. Szemeimet körülbelül a mondandó közepén hunyom le, hogy ne törjek ki, hogy ne csattanjak fel.
- Az elején kiadtam mindenkinek, hogy védőruhában, védőbűbájjal mehetnek a sárkányok közelébe - válaszolom elfúló hangom. - Ez alól nincs kivétel - rázom meg a fejem kicsit. Egyszer én voltam a kivétel, de ez nem releváns, mivel nem lettem fertőzött, valószínűleg már észrevettem volna. Ha kezelés nincs, akkor elég a védőbűbáj, de aki kezeli is őket, annak a védőruha kötelező, mert aki nem teszi meg, azt páros lábbal rúgom ki a rezervátumból.
- Szóval azt mondja, hogy valaki ezeket az ázsiai démonokat szándékosan hozta a rezervátumba - vonom le a konzekvenciát gyorsan. Agyam olyan sebesen pörög, hogy még én sem tudom követni a gondolatok tömkelegét, amik folyton ostromolják agyamat. - Fantasztikus! - csattanok fel, tenyeremmel az asztalra csapva. Székemen hátradőlök, ujjaimmal kezdek el dobolni az asztalon, kávémat ajkaimhoz emelve nézek át az üvegfalon, ahol a csapatom dolgozik. - Egy kérdésem maradt, Henrik; miért? Miért hoz be valaki egy romániai rezervátumba egészen Kínából ilyen férgeket? - tekintetem a férfiéba fúrom. Erre az egyetlen egy kérdésre érdekel a válasz jelenleg, ha már a gyógymódra heteket kell várnunk. A férfi sokkal több segítséget nyújtott, mint amire számítottam eddig bárkitől is, kivéve persze az itt dolgozó emberektől. Keresztbe vetett lábam folyamatosan jár, és egyszerűen nem tudom palástolni dühömet és talán... kétségbeesésemet?
- A karantén az első férgek megjelenése óta meg van - motyogom orrom alatt. - Mikor tudna ideérni az illető, aki megtudná őket menteni? - emelem tekintetem az előttem ülőre. Kávémra rámarkolok, kortyolok egyet belőle, majd folytatom. - A pénz nem számít, ahogy Önnél és a kedves menyasszonyánál sem - haloványan elmosolyodom. Ennyit a saját házról, amire a tudatom megjelenése óta gyűjtök körülbelül, ám ez fontosabb. Természetesen a rezervátumnak van megtakarítása az ilyen és hasonló esetekre, de nem elég, főleg, hogy ennek a pénznek a fele, elment az utánpótlásra. Nagyon sokan nem bírták elviselni a férgek látványát, így ők kihullottak, de a régi csapat, azok, akik itt vannak azóta, amióta én is, természetesen hősiesen küzd. Bókja jólesik, de a kétségbeesésemet még ez sem tudja elillantani. Valószínűleg semmi nem fogja tudni eltüntetni, amíg meg nem oldódik ez az egész.
- Eddig kilenc fertőzött sárkányunk van. Aki először produkálta a tüneteket kritikus az állapota, de megteszünk minden tőlünk telhetőt - dörzsölöm meg szemeimet. - Már egy vérátömlesztésen is túl vagyunk - sóhajtok egy mélyet. Fáradt vagyok, és a koffein tart életben, amióta ez az őrület elkezdődött, és attól félek, hogy látszik is rajtam. Fogytam hat kilót, és még szerencse, hogy nagyon jó alapozót és korrektort használok, amik elrejtik a hatalmas Gucci karikáimat a szemem alatt.
Megilletődve fogadom, ahogy Henrik, ha csak egy pillanatra is, de megszorítja folyamatosan járó ujjaimat az asztallapon. Meglepődöttségemet felváltja egy zavart mosoly, amikor elhúzza a kezét. Mindenki támogat ebben, aki számít, de egy ilyen embertől, aki most lát először bele ebbe az egészbe, mégis máshogy esik.
- Igyekszem - kifújom a levegőt, és meglepődve tapasztalom, hogy lábam járása is abbamaradt. Bólintok egyet felé, majd mosolyogva, kávémmal a kezemben indulok meg a laborok felé. Egy szót nem szólok az odavezető úton, annyi gondolat van a fejemben, hogy félő, ostobaságot mondanék, és azt most nem kockáztathatom meg. Zsebemből előhalászva a kulcsot nyitok be a labor elzárt előterébe, hogy elkezdhessük a fertőtlenítést.
- Nos, ez kellemetlen lesz - kezdek bele. - De kérem vetkőzzön le alsónadrágra és álljon be a kabinba, majd húzza fel azt a ruhát. És ha lehet a szemét tartsa csukva, a baleset elkerülése végett, hiába csak nyaktól lefelé fertőtlenít. Egy vakság még nem kellene a nyakamba - mutatok először az ideiglenes kabinra, majd a steril ruhára. Mindenki védőbűbájjal védett a laborban, de elővigyázatos vagyok, így, mint embereket is le kell, hogy fertőtlenítsük a biztos miatt. Ennél nagyobb biztonságot még Merlin sem tudna kitalálni, de komolyan. Zavartalan állok az ajtóhoz, amire ráfordítom a kulcsot, ám nem fordulok vissza, ugyanúgy háttal állok Henriknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 4. 21:29 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Nem öröm neki sem, hogy ilyen hírekkel kell szolgálnia. Mi több, talán ő maga jobban el van keseredve, mint Ophelia, ugyanis Henrik, bár szakértője a fekete mágiának, mindannyiszor megrökönyödve áll a valós esetek előtt. Egészen más egy országban kutatni, meg könyvek fölött ülni, mint a valóságban tényleg beleszaladni egy-egy ilyenbe. Hozzáteszem, a férfi által leginkább kutatott terület épp Afrika és Ázsia volt, mivel ezek az utolsó kontinensek, ahol bizonyos országokban legálisan lehet gyakorolni a fekete mágiát. Persze tudott, hogy másutt is gyakorolják, csak éppenséggel ha ott akarod tanulmányozni, be kell lépned az adott szektába, ami egyet jelent a halálos ítéleteddel, legalábbis törvényi szempontból.
Látja a nőn, hogy teljesen ki van merülve. Két és fél hónap... Eszméletlenül hosszú idő, ő pedig minden valószínűséggel nap nap után talpon van és küzd ezekért az állatokért, ahogyan az emberei is. Erejükön felül próbálják megmenteni a rezervátum lakóit, bár sajnálatos módon sokukon már nem fognak tudni segíteni.
- Ez egy nagyon bölcs döntés volt. Beláthatatlan következményekkel járna, ha elkezdene terjedni a dolgozók között - próbál nem vészjóslónak vagy ijesztőnek tűnni, azonban kötelessége figyelmeztetni Opheliát erre az eshetőségre is. Az ember szervezetébe jutva ezek a paraziták úgy falják fel őket, hogy mire észreveszik, minimum maradandó károsodást szenved az illető, arról nem beszélve, hogy a testbe kerülés után szinte azonnal hordozóvá és fertőzővé is válnak. Jelentsen ez konkrét érintést vagy cseppfertőzést. Nem játék.
- Nem démonok, de azokat is lehetne belőlük csinálni a megfelelő varázslatokkal, igen. De ha ez lenne a cél, már rég megtették volna. Nem szükséges a gazdatest halála a démon megidézéséhez - bár nem akarná feltétlenül kijavítani, mégis szükségszerű, hiszen ha tényleg ez volna a szándék, feleslegesen fertőzték volna meg majd az egész rezervátumot. Elég egyetlen áldozat, pár perc benne a féregnek is elég ahhoz, hogy megkezdhessék a szertartást. - Erre még én sem tudom a választ. Az is lehet, hogy nem Kínából van. Mivel sem a Minisztériumok, sem más szerv nem képes felfedni a fekete mágusok hálózatát, az is elképzelhető, hogy ezek kézről-kézre járnak - széttárja karját. Azt ő sem tartja valószínűnek, hogy valaki egészen Kínából utazott volna idáig, hogy beültethesse ezeket a lényeket. Sokkal inkább valakinek volt biztos hozzáférése hasonlóhoz. - Nem akarom elkeseríteni, de a fekete mágia csak úgy, a semmiből sohasem jelenik meg, mindig van egy használó. Egy dolgot tudok tanácsolni: nézzen körül a környező laborokban. Járjon utána, hová küldhettek ilyen állatokat, akár vizsgálati célból is. Az újságban nem reklámozzák sem azt, ha kapnak, sem azt, ha vizsgálnak hasonlót. Lehetséges, hogy meglovasították az egyik példányt. Önnek talán vannak ehhez megfelelő kapcsolatai - persze, ha bárki azt gondolja, hogy a férfi lezártnak is tekinti ennyivel, akkor nagyon téved. Mindenképp megereszt pár levelet erre-arra, hogy utánakérdezzen, hogyan kerülhetett pont ide. És különben is, ki akarna ilyesmivel szórakozni?
- Lehet, hogy már holnap, lehet csak egy hónap múlva. Nehéz megtalálni és még nehezebb kimozdítani a helyéről. Mivel fekete mágusok után nyomoz, lételeme az inkognító - hogy honnan ismer ilyen embereket? Hosszú sztori. Mindenesetre Jianyu az egyik legjobb felderítő, ő az ázsiai fekete mágia szakértője és mondhatni nincs olyan mágiatípus, amire ne tudna gyógymódot. Ez az ő szakterülete. Ha valaki, ő bizonyosan képes segíteni. - Az ő nevében nem tudok nyilatkozni, de én mindenesetre semmilyen összeget nem fogadok el. Szerintem Lilla sem. Nem ezért jöttünk - Henriknek elvei vannak. Ez most egy vészhelyzet, a sárkányok kezelése rémesen költséges és, bár Jianyu minden bizonnyal szintén ingyen fog dolgozni, az a mennyiségű gyógyszer, ami ide kelleni fog, bőven felemészti majd a rezervátum éves költségeit. Képtelen volna pénzt elfogadni ezért.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de őt valószínűleg el fogják veszíteni. Igyekszünk majd minél többet megmenteni, de a legsúlyosabb egyedek állapota lehetséges, hogy visszafordíthatatlan. Ez még kiderül, de javaslom, hogy gondolkodjon el az altatásukon. Szenvednek és, ha a kezelések nem fognak hatni, minden fennmaradó napjuk kínzás lesz. De szerencsére itt még nem tartunk, bízzunk a legjobbakban - egy biztató mosolyra húzza ajkait, majd ahogy a nő megindul, némán követi. Bele sem mer gondolni, mit tenne ő a másik helyzetében. Persze neki most könnyű okosnak lenni, mégsem hiszi, hogy egy fikarcnyival is jobban meg tudná oldani ezt a szituációt. Rengeteg szervezés, át nem aludt éjszakák, lelki megterhelés és anyagi kiadás ez. Minden szempontból megterhelő és minden tiszteletet megérdemel ez az egész csapat, de leginkább a vezető: ha ő nem fogja össze őket és marad a talpán, akkor vége mindennek.
- Mivel szeretném látni azokat a férgeket, ígérem csukva tartom majd a szemem, de csak akkor, ha maga is - szemtelen mosolyra húzza ajkát, hogy a helyzet komolyságát és a levegőben lévő feszültséget oldja, majd egyszerűen besétál és nekiáll vetkőzni. Hát, erre mondjuk nem volt felkészülve, de tudván, mit akar épp megnézni, hatszor ennyi tortúrán is keresztül menne. Felölti a védőruhát, hagyja, hogy a fertőtlenítés végigmenjen - természetesen mindent az utasításoknak megfelelően hajt végre - és, amikor kész, nyílik a kabin ajtaja. - Az a helyzet, hogy még sohasem láttam élőben ilyen férgeket - miközben beszél, könnyedén lép ki a védőruhájában és amint lehetősége nyílik rá, a nőre néz beszéd közben. - Mivel minden nap több tucatot szednek ki az állatokból, érdemes volna megnézni, mitől pusztulnak el. Ha például a túlzott hideg vagy túlzott meleg, egy adott zaj vagy anyag képes csillapítani a szaporodásukat, már haladtunk valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 5. 19:07 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

A mentsváram - mert magamban már csak így hívom a férfit - minden szavával próbál megnyugtatni, de kőkemény valóságot mondja. Zsong az agyam a sok újonnan jött információtól, és csak az tud járni a fejemben, hogy Henrik ismerőse vajon mikorra ér ide? Napok, hetek, akár hónapok? Nekem nincsenek hónapjaim, sőt talán már heteim sincsenek, az első megfertőzött sárkány állapotát nézve. Ha nagyon őszinte akarok lenni, már kitöltöttem a szükséges dokumentumokat az elégetéséről, hogyha eljön az idő, akkor ne kelljen vele bajlódnunk, csak cselekedjünk. A beszélgetés folytatódik, és most rajtam a sor, hogy némaságba burkolózva tegyem meg a laborig vezető utat; fel kell dolgoznom a lehetőségeket, az információkat, és mindent, amit vendégem mondott. Amik mellesleg egyáltalán nem kecsegtetnek sok jóval, még akkor sem, ha minden biztonsági intézkedést, ami tőlem tellett, megtettem, akár a sárkányokat akár az embereimet nézem. Úgy vagyok vele, ha már a kilencből egy sárkányt meg tudunk menteni, akkor boldog leszek, és úgy fogom álomra hajtani a fejem, hogy mindent megtettem.
Háttal Henriknek mosolygok a frappáns válaszra. Lehet meg kellett volna említenem a levélben, hogy olyan alsót vegyen fel, ami nem üt át a hófehér anyagon, és mondjuk nem rajzfilm figurás, de már késő bánat, én úgy gondolom. Ha pedig megtörténik, akkor legalább jót kacagok két hónap után... mondjuk nem úgy tűnik az éppen fertőtlenítő alatt álló férfi, mint aki rajzfilm figurás alsót hord, de ugye más az, amit az embereknek mutatsz, és más az, aki tényleg vagy. És valahogy a kettő soha nem egyeztethető össze. Amikor meghallom a hangját, kissé összerezzenek, de semleges arccal fordulok felé. Éppen annyi ideig nézem az előbb felhozott területet, amíg konstatálom, hogy nem üt át az alsónadrág színe az anyagon, majd zavartalan és közben válaszolva kezdek el én is vetkőzni.
- Mínusz negyven fokig mentünk el, de csak hibernálódtak - dobom le felsőmet magamról az ajtó mellett álló padra, miközben a fülke felé lépkedek. - Miután kivettük őket ellenőrzésre, körülbelül két perc múlva ismét mozogtak, így a fagyasztás kizárva, éppen most készülünk elő a plusz fokok elérésére - a fülke ajtónak támaszkodva veszem le magassarkú cipőmet, majd nadrágomat, amit a felsőm mellé dobok. Ha nem mondtam volna, nem tartozom a szégyenlős nők közé, és már azért sem, mert ha bikiniben vagyok, akkor is ugyanennyit látnak az emberek, és lehet itt nekem jönni azzal a szöveggel, miszerint a fehérnemű intimebb. Nem, nem intimebb, kedvesem, mert ugyanannyit mutat, mint egy bikini. Azért mert már a neve és a funkciója a ruhadarabok még ugyanazok maradnak. Mélyet sóhajtva lépek be a fülkébe. A fertőtlenítés hamar véget ér, óvatosan lépek ki és veszem fel a fehér ruhát, ami nekem is oda lett készítve.
- Szóval a hideg nem jött be, de rajta vagyunk a megfelelő meleg hőmérséklet megtalálásán, ami elpusztíthatja őket - folytatom mondandómat ott, ahol abbahagytam. Kettőt koppantok az ajtón, ami hamarosan kinyílik és elénk tárja a labor steril és már-már vakítóan fehér színét.
- Üdvözlöm a birodalmam másik felében - mosolygok rá a mellettem álló férfire, ahogy belépek a helyiségbe, még drámaian körbe is mutatok. Kár lenne tagadni, hogy a munkám nagy részét a terepen való tartózkodás és a labor közt való ingázás teszi ki, főleg most, ebben a krízishelyzetben, de ha szükséges, akár ketté is szakadok azért, hogy meg legyen oldva a probléma. - Jöjjön - mutatok Henrik arca előtt a megfelelő irányba, el is indulok arra, ahol a kísérlet alatt álló férgeket tartjuk. Az összes undormányt tíz milliliteres fiolákban tartjuk a könnyebb hozzáférhetőség miatt.
- Hol szeretné kezdeni? - hajolok kissé előre, hogy jobban szemügyre vehessem az egyik fiolatartó edény mellett lévő dossziét. Kezeimet hátam mögé teszem, így meredek a pár sorra, ami a papírra van vetve. Gyorsan kiegyenesedem, hogy megkeressem kollégámat a helyiségben, de sehol nem találom, így jobb híján a drasztikusabb eszközhöz kell folyamodnom.
- Andrei! - dörren a hangom, amivel annyit érek el, hogy mindenki csendben marad, majd jobb oldalamról jön egy hang, aki szerint Andrei ebédszüneten van. Hah, de jól megy valakinek, bassza meg! - Ki volt beosztva mellé? - szegezem kérdésem a nemrég érkezőnek, miközben a legfelső papírlapot Henrik kezébe nyomom. Nincs rajta sok minden, csak életem legszebb mondata: "115°C-on elolvadnak". Ennyi, nem más, nincs más írva a papírra, mindössze ez a pár szó, én pedig nem tudok róla! Mégis mi az anyám folyik itt?! - Mindegy, nem is fontos. Nekem erről miért nem szólt senki? - engedem lejjebb hangomat, mert azzal, hogy ingerült vagyok és mérges nem érek el semmit. Nem is szeretnék én lenni az elviselhetetlen főnök, aki mellett lehetetlen dolgozni, főleg, hogy rengeteget köszönhetek az éppen itt állóknak, vagy akik éppen falatozgatnak. A választ várva emelem pillantásom Henrikre.
- Ne haragudjon - hunyom le szemem egy pillanatra. - Hajlamos vagyok elragadtatni magam, főleg mostanában - orrnyergemet összecsippentve esik le a tantusz; a kávém kint maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. augusztus 6. 14:10 | Link


#Tatus | május 18. szombat | Bécs


- Igen, tudom. Te azt sem hibáztatod, aki tényleg megérdemli - vontam meg a vállamat egészen lazán, nem féltettem Maját tőle, hogy majd most megsértődik. Ezt már túl sokszor is adtam a tudtára, valami olyan volt ez, amit ha nem is látott be, de amiről tudott.
Nem tudtam hirtelen hová tenni, hogy milyen felsőt hagyott, otthon, de aztán válaszolt is, hogy nem az a fontos, melyiket, hanem hogy nincs itt! Felszusszantam kicsit, bólintva egy nagyobbat.
- Szerintem a csomagtartóban még van tartalék felsőd egy, a múltkor raktam be a kis dobozba, amiben a gyerekek sos-váltása is van - gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán lehet, hogy azóta már kivette és nincs is itt. Én azért úgy emlékeztem, mintha pár nappal ezelőtt még láttam volna. Ez persze nem jelent semmit, néha az alváshiány fura dolgokat láttat az emberrel.
Nekem sem volt különösebben szimpatikus ez az ovi dolog, ha lehet halasztottam volna az utolsó utáni pillanatig az egészet, mert akárhogy nézem, mintha tegnap derült volna ki, hogy a kicsi Klara jönni fog, ma meg már oviba kéne járjon? Nem. Nem nem nem.
- Pláne. Most megpróbálok úgy tenni, mint aki rá akar beszélni, de nem igen szimpatikus a dolog. Mit szólsz? Mi lenne, ha valamikor megkérnénk Hannaht, hogy hadd nézzük meg az egyik csoportot? - Ez még logikusan is hangzott, miközben leindexeltem a parkoló felé, hogy el is kezdjek egy helyet keresni, ahová ezt a csodajárgányt le lehet rakni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 6. 21:07 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

A fertőtlenítés végeztével könnyeden lép ki a kabinból és ugyanolyan kedélyesen folytatja a cseverészést, mintha nem épp egy gyilkos parazitához akarnának bemenni. Nem állítanám, hogy a férfi nem ideges, mindössze találkozott már halálos dolgokkal élete során, úgyhogy igyekszik félvállról venni ezt az alkalmat. Meg már úgyse hal, remélhetőleg.
- Remek. Dögök - dünnyögi orra alatt és, bár Ophelia nem kéri rá és nem is szégyellős, azért a férfi hátat fordít. Ha más nem, a becsülete biztosan erre készteti. A menyasszonya csak pár szobával van arrébb, ő meg egy másik nőt bámul, ahogy vetkőzik? Ellenkező esetben ő sem lenne boldog és ez a lényeg. Mindig gondolj arra, hogy esne a másiknak, ha megtennéd vele, amit tenni készülsz. Szarul? Na akkor álljál le de viharos sebességgel és találj ki valami mást. - Ez még bejöhet. A legtöbb élőlény valóban hibernálódik kellően hideg levegő hatására, de a meleg... Az már más tészta - egyetértőn bólint, mintha csak magának helyeselne, de az valahol Opheliának is szól, elvégre anélkül is mindent megtesz - és gondolkozik! -, hogy másnak unszolnia kéne. És még csak nem is csinálja rosszul, na ez a teljesítmény. Félreértés ne essék, nem gondolja azt, hogy a nők buták lennének, véleménye szerint ebben a helyzetben akármelyik nemnek nehéz lenne józanul gondolkodnia. Simán lehetne, hogy csak a sárkányokra fókuszál, hiszen őket akarja megmenteni, de arra már nem feltétlenül gondolna, hogy megdolgozza a kis férgeket. Ő viszont gondolt és csinálta. Jó ilyen emberrel dolgozni.
Ahogy követi, egyre kíváncsibbá válik és hát van is miért. A labor, ahová vezetik, finoman szólva is jól felszerelt. Szívesen mondana valamit, de hirtelen csak füttyent egyet elismerése jeléül. Nem mintha nem ez lenne az alap egy sárkányokkal foglalkozó rezervátumban, de azért járt már ilyen helyen és nem mind van fullosan felszerelve. De ez igen. Követi Ophelia-t és, bár szólna, látja, hogy valamiféle infót talált a másik, így végül nem nyitja ki száját, hanem megvárja, mi sül ki ebből.
Ahogy idegesen keres valakit, majd a többiek felé is némi indulattal fordul, a férfinak van ideje lepillantani a papírra. Megolvadnak. Ez azt jelenti, hogy legalább szaporodásukat mindenképp meg lehet állítani. Már csak az az egy kérdés maradt, hogy ez egészen pontosan mivel jár? Mivel felhevítik és megkínozzák az állatot, lehetséges, hogy az olvadása előtt mérget bocsát ki, mi több, talán a sárkányon kívül eső része megolvad, de a feje benne marad és ugyanott fognak tartani. Szóval ez pusztán félsiker.
- Semmi baj - legyint egyet, majd újra a papírra veti tekintetét. Nem tudja, mennyire érdemes a nagy örömbe beleszólnia, de úgy dönt, ha már szakértőnek hívták ide, csak fel kéne vetnie az aggályait. - Nos, remek hír, hogy a férgek olvadnak ezen a hőmérsékleten. Viszont meg kéne vizsgálni, hogy mi történik velük az olvadáskor - mivel a labor többi dolgozója közül néhányan közelebb jönnek és kissé kérdőn tekintenek a férfira, felveszi a kutató pózt, aki magyaráz. Ez együtt jár azzal, hogy bár nem túlzóan, de gesztikulál és nagyon magyarázósra veszi a figurát. Jól áll neki, ez tény, csak nekem, mint a szülőanyjának fura kicsit. De hát tanár akar lenni, ez a minimum, ugye. - Az a helyzet, hogy amikor el akarták távolítani a sárkányokból, megesett, hogy a feje benne maradt és a mérget befecskendezte az állatba. Az a kérdés, hogy amennyiben megpróbáljuk ezeket a lényeket leolvasztani a sárkányokról, vajon a haláluk előtt kibocsájtanak-e mérget? Meg persze ott a másik probléma is: ha a sárkány pikkelye alatti fejrész nem olvad el, akkor ugyanúgy tudnak tovább terjedni és a mérgező részük még bennük is marad. Nem tudom, mennyire érdemes ezzel kísérletezni, mert ha a férgek megtámadják a szervezetet egyszerre, minden bizonnyal elbúcsúzhatunk a tesztalanytól - ezzel arra utal, hogy a kilenc fertőzött sárkányból pillanatok alatt nyolcat tudnak csinálni. Az a baj, hogy mivel ezek nem közönséges férgek, hanem fekete mágia által létrehozottak, egészen másképp viselkednek, mint egy átlagos csúszómászó. Azt meg egyikük sem kockáztathatja meg, hogy felelőtlenül nekiesnek a sárkányoknak.
- Azt javaslom, hogy kísérletezzünk tovább. Nem vagyok a kínzás híve, de kell egy másik állat, amin ki tudjuk próbálni. Nincs jobb ötletem - széttárja karjait és tisztában van azzal, hogy amit mond, az embertelen. Azonban lehet választani: vagy egy mezei pocok vész oda, vagy egy sárkány. Egy rezervátumi dolgozónak nem lehet kérdés, melyik értékesebb. És bár Henrik rémesen érzi magát már csak a felvetéstől is - ez látszik is rajta, mert mind testtartása, mind arckifejezése tükrözi nem tetszését -, tényleg nem lát más megoldást hirtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 7. 17:02 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

A meleg más tészta. Egyetértően bólogatok, akár egy bólogatós kutya, de nem az az ijesztő kinézetű, hanem ami nagyjából normálisan meg van csinálva. Szóval bólogatok a férfi felé, hogy nagy egyetértésemet kimutassam minél jobban, mert igazat kell neki adnom. A hideg is opció például gerinceseknél - kínok kínja között, de opció -, azonban ezek a gusztustalanságok valahogy a való világban is mindig más lapra tartoztak. Na meg ugye arról ne is beszéljünk, hogy mi van akkor, ha még fekete mágiához is közük van, mert akkor se kép, se hang. Vagyok olyan szerencsés helyzetbe, hogy az utolsó mentsvára a sárkányainknak éppen mellettem áll, és dünnyög magában a férgek miatt. Ha nem jut eszébe a tanoncnak a fekete mágia? Fogalmam sincs mi lett volna akkor, de Merlinnek hála eszébe jutott, és jött a lovag páncélban meg fehér paripán, hogy kihúzzon minket a gödör legaljáról, mert nála van egyedül kötél. Kérem szépen, micsoda megfogalmazás ebben a gyönyörű órában, három óra alvás után. Hát mindjárt elalélok magamtól, ami nem lenne baj, kivéve, hogyha vízszintes felületre kerülnék most, biztos, hogy elaludnék, mint a huzat.
Haloványan elmosolyodom a megdöbbent arcon. Nem fényezni akarom magamat - kicsit de -, de amióta idekerültem történt egy s más a laborral és a rezervátummal is. Ahhoz, hogy az emberek érdemi munkát tudjanak végezni, rendes körülmények is kellenek, és anélkül nem várhatjuk el, hogy rendesen dolgozzanak. Na meg én sem vagyok hajlandó olyan körülmények között dolgozni, amik nem felelnek meg a komfortomnak. Lehet hisztisnek nevezni, de nekem erre szükségem van, ha eredményeket akarnak látni tőlem vagy így, vagy úgy. És láss csodát! Hát mennyivel szebb betoppanni egy ilyen laborba, mint abba a lerúgottba, ami előtte volt, nemde? Dehogynem. Mindegy is, szóval itt egy pályázat, ott egy pályázat és voilá! Kész is a vadonatúj, és az egyik legjobban felszerelt rezervátumos labor. És mennyire jól is jön most, azt nem is tudom szavakba önteni. A felszerelés nagyban megkönnyíti a dolgunkat, még ha a férgek tanulmányozásának nagy része bűbájokkal történik, ugyanis a dolgozók - számomra teljesen érthető okokból - nemigen szeretnek hozzájuk nyúlni, még fiolákon keresztül sem.
Kissé tátott szájjal hallgatom Henrik monológját, és akármennyire is szar és fájó belegondolni; igaza van. Ha nincs kísérlet nem tudjuk meg a fontos információkat. Gondolataimból a laborban tartózkodók zúgolódása, és sustorgása ébreszt fel. Körbe járatom rajtuk tekintetem, de nem szólalok meg, amíg az összes lehetőséget nem latolgattam magamban, ami nem valami sok. Kezemet óvatosan Henrik vállára csúsztatom, és egy bátorító mosolyt küldök felé, amivel remélem átmegy az üzenet; nyugodjon meg, jobb ötlete nem is lehetne.
- Hé! - emelem fel mindkét kezem, hogy mindenki rám figyeljen, ha egy mód van rá. - Ha valaki nem tudná, akkor elmondom; Ambrózy Henrikhez van szerencsétek, a fekete mágia egy olyan tudójával, aki nagyon sokat segíthet és segített is már nekünk - lassan lépegeket a férgek felé, ujjaimat hátam mögött kulcsolom össze, amikor megállok az asztal előtt, majd fordulok annak háttal, és döntöm neki csípőmet. - Nem tudom miért ácsorogtok itt még mindig, amikor el lett mondva; kell egy tesztalany. Hajrá, emberek! Bármilyen kistestű gerinces jó! - adom ki még egyszer az utasításokat a drágáimnak, akik először meghökkenve néznek rám, de aztán neki állnak mozgolódni, és szépen lassan mindegyik távozik a laborból. Orrnyergemet összecsippentem mutató- és hüvelykujjammal, miközben egy olyan igazi öregasszonyos sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Ne aggódjon - keresem Henrik pillantását. - Ez a legjobb megoldás a további tesztekhez, és ha nem megyünk biztosra, akkor az egész rezervátum állománya kipusztulhat - próbálom tartani magam, amennyire ez lehetséges, de ez az élő állaton kísérletezés nekem sem a szívem csücske, de a szükség törvényt bont, nem?
- Nem győzök hálálkodni, hogy eljött, és ennyit segített már most - mosolyodom el kedvesen. - Komolyan, eszembe nem jutott volna a lehetőség, hogy esetleg mérget fecskendeznek még a megfertőzött állatba, mielőtt elpusztulnak - szemeimet a padlóra szegezve folytatom. - Nagyon köszönöm, Henrik - pillantásom felemelem, mert mégis így illik, ha az ember köszönetet mondd, és keresve Henrik tekintetét mosolyodom el ismét.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. augusztus 8. 11:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 9. 13:13 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Soha nem esett még ennyire nehezére kimondani valamit. Az állatkísérletek a létező legborzalmasabb dolgok a világon, ez tény. Ezen nincs mit ragozni, nincs mit szépíteni. Ellenben az is tény, hogy ez mind szükséges rossz. A gyógyszereket, oltásokat, egyéb készítményeket is mind-mind állatokon tesztelik le, mert ha például piacra dobnák, de emberek tízezrei halnának bele, az enyhén szólva aggályos lenne, nemde bár? Így Henriknek jelenleg nincs jobb ötlete, mint ez. Látja az elborzadt tekinteteket, szinte hallja, ahogy már össze is súgnak, miféle fazon lehet őt, ekkor dönt úgy Ophelia, hogy a kezébe veszi az irányítást. Hála Merlinnek!
Noha nem mutatja, megkönnyebbül, hiszen ezeknek az embereknek ő tényleg csak egy ismeretlen, aki itt van és hajmeresztő ötletekkel áll elő. De eggyel már biztosan. Természetes, hogy nem fogadják el a véleményét vagy éppenséggel hitetlenek vele kapcsolatban, ellenben Ophelia szava már szent és sérthetetlen. Még szerencse, hogy ők ketten megtalálták a megfelelő hangot és így segítik egymás munkáját ahelyett, hogy hátráltatnák. Figyeli, ahogy az a pár ember gyorsan munkához lát és elindulnak keresni egy szerencsétlen tesztjószágot. Összeszorul a szíve, de tudja, hogy Jianyu nélkül egyelőre ez az egyetlen lehetőségük. Aztán beugrik neki, hogy ez miért is volt valójában rossz ötlet. Épp a nő beszél hozzá, mikor leesik neki a tantusz, hogy az amúgy brilliáns terv hol fog azonnal elbukni.
- Igen, ez így igaz, csak... Van valami, amit nem vettük számításba - beharapja alsó ajkát és érzi, hogy ez megint nem lesz jó hír. Pedig ő most már annyira azt akarja, hogy sikerüljön nekik! - Van olyan kis testű emlős, ami képes elviselni, ha több, mint 100°C-on sütögetik? Csak azért kérdem, mert ha elhal minden szövete az állatnak, akkor megint egy füstbe ment tervről beszélünk. Más tesztalanyt kell választanunk. Olyat, ami kibírja ezt a magas hőfokot - hogy erre miért nem gondolt előbb! Igazából, mivel ezek a férgek kizárólag élőlényen tapadnak meg és élősködnek rajta, így bár tök jól hangzik, hogy nézzék meg mondjuk egy fán vagy más anyagon, csakhogy a féreg egyszerűen le fog pottyanni és addig megy, míg nem talál egy élő szervezetet. Úgyhogy mindenképp kell a tesztalany. Borzalmas.
- Még ne köszönje. Ha megmentettük a sárkányokat, akkor megiszunk egy üveg töményet. Ránk fog férni - elmosolyodik és mielőtt bárki azt hinné, hogy viccel... Nem, nem viccel. Tudja, hogy innentől ideje nagy részét itt fogja tölteni, hiába a magyarországi nyomozás, ugyanis ha Jianyu eljön ide, de Henriket nem találja itt, valószínűleg vissza is fordul kérdés nélkül. - Nézze, nekem most meg kell írnom azt a levelet, van egy biztos hely, ahol elérem az emberemet. Elég lesz egy penna és egy papír, a többit elintézem - igaz, kissé alkalmatlan az időpont, de nem húzhatják az időt, minden perc számít. A titkos üzenetet csupán egyetlen helyre tudja eljuttatni, ahol a férfi előbb vagy utóbb, de biztosan megtalálja. Hogy reakció érkezik-e, az jó kérdés, de Henrik csak remélni meri, hogy igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie West
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2019. augusztus 10. 11:18 | Link

Westek

Képes lesz egyszer elfelejteni őt? South a mindene, vagy csak azért érzi, hogy szerelmes, mert nem tehet mást? Van két gyerekük, gyűrű az ujjukon. Történet a hátuk mögött, méghozzá elég kusza. Fogja-e érezni még azt, amit az akkori Máté iránt érzett? Így kellett alakulni, vagy a lehető legrosszabb helyen vannak?
Ahogy visszatér a jelenbe és a férfira néz, mintha egy ideget látna. Érzi, hogy valami nincs rendjén, megint titkolóznak egymás előtt és nem mondják ki, amire gondolnak. Pedig a múlt titkai nem egyeznek a jelennel, amiben együtt, közösen élnek.
- Szereted az életünket? - teszi fel a kérdést ismét ignorálva a feltett kérdést. egyáltalán nem érdekli a part és ez a túlzottan normális élet. Túlságosan nyugodtak és azt érzi, hogy fojtogatják. - Nem hiányzik a múltad? - kíváncsian kérdez, kanalával csak piszkálja a fagyit. Sam nem ért semmit a felnőttek beszélgetéséből, egyébként is bőszen törölgeti magáról a fagyi maradékát.
- Szeretném meglátogatni a hebridaiakat és turnézni a cirkusszal - végól egyen mondja ki, ami egy ideje foglalkoztatja. Noelről és a sárkányokról ugyan nem beszélt, de South tudja, hogy újabban a cirkuszban töltik az idejüket a gyerekkel, míg ő dolgozik. Ha nem lett volna Sam, valószínűleg sosem szakadt volna ki a nagy családból. Az az igazi számára és nem ez, a külföld út, ahol egyébként is gyanús, hogy a férje milyen könnyen megtalál mindent...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 10. 17:57 | Link

Ambrózy Henrik- rezi - ígye

Mindenki elhagyta a szónoklat utána a labort, én pedig fáradtan rogyok le egy, a hozzám legközelebb eső székre. Merlin gyere le, ennek soha nem lesz vége. Henrik ismerőse hetek múlva érhet ide, ezek a mocskok, megállás nélkül szaporodnak, én kipurcantam, a mellettem dolgozók pedig néha hárpiának hisznek, amit teljes mértékben meg is értek. Kissé talán kifordultam önmagamból, mióta ez az egész helyzet fennáll, de mellettem szóljon, hogy tényleg próbálom koordinálni a bennem tomboló érzelmeket, ami leginkább a kétségbeesés, és mióta kiderült, hogy szándékosan tesz valaki ilyet, a düh is társul hozzá. Nem fér a fejembe, hogy egy varázslónak vagy boszorkánynak miért állna ilyen a szándékában. Főleg, hogy a kilenc megfertőzött sárkány közül kettő Romániai Hosszúszarvú, akiknek egyedszáma így is elenyésző az elmúlt időben. Mindkettő nőstény ráadásul tojásos, amiket már inkubátorokban őrzünk jobb híján. A stressz, és már a szándékosság tudata is bennem van, még jobban fáradtnak érzem magam, de ha - dráma - az életem is múlik rajtam a végére fogok járni ennek, és megoldom, vagy így, vagy úgy. Meg kell oldanom, és kész, nincs más opció.
Csendben latolgatom magamban Henrik ismételt javaslatát? Ötletét? Elmélkedését? Mindegy is minek nevezzük. Melyik gerinces állat bírja ki a magas hőmérsékletet, ami nem elemi állat? Pontosan, barátom, a sárkány, hiába nem emlős, csak ők képesek a 100°C foknál is magasabb hőmérsékletet kibírni.
- Sárkány kell - suttogom magam elé. Érzem, ahogy a vér kifut az arcomból. Tenyerembe temetem azt, és kell pár pillanat, amíg összeszedem magam. Az ablakhoz sétálok, kitárom azt - nem kell aggódni, védőbűbáj van mindenhol, se ki, se be nem megy és jön be semmi. Pálcámat elővéve, szakítom meg egy tíz centis körben a védelmet, amin keresztül könnyedén kilőhetem a vörös fénycsóvát, aminek igen egyszerű a jelentése; sztornó, mindenki vissza. Minden visszakerül eredeti állapotába, az ablakpárkánynak dőlve emelem sápatag arcom Henrikre. - Be kellett volna hoznom azt a kávét - erőltetek egy mosolyt az arcomra, ami rögtön le is lankad, amint megérzem még én is, hogy mennyire erőltetett, mennyire nem őszinte. Sárkány lesz az alanyunk, és bármennyire próbálom összeszedni magam, nem megy.
- Kettőt is bevágunk - mosolyodom el vendégem felé. - És mennyire meg fogjuk érdemelni, Merlinre! - mosolyom kiszélesedik. Henrik pennát és papírt kér, én pedig készségesen teszem le arra az asztalra, ami előtt én rogyadoztam nemrég, majd visszatérek az ablakhoz; és kezdhetjük elölről. Védelem kissé szét, halkan robbanó piros villanás, és most várhatunk.
- Csendben maradok, amíg megírja, de egyetlen kikötésem van a levélhez - türelmesen várom meg, amíg Henrik rám emeli tekintetét. - Az én madaram fogja eljuttatni a barátjához. Senki és semmi más - lehet mondani, hogy az ebet kötöm a karóhoz, de Natrimban megbízom, és tudom, hogy bármi áron eljuttatja a levelet a címzettnek. És ennél több nem kell. - Ne haragudjon, mindenben állok rendelkezésére, ahogy a menyasszonyának is, de ebből nem engedek - egy bocsánatkérő mosolyt küldök meg felé, majd ténylegesen elhallgatok. Hátat fordítva Henriknek pásztázom a rezervátum elő-udvarát. Milyen békés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 10. 22:08 | Link


| |


A csalódottság írja le leginkább az érzéseit jelen pillanatban. Ha eleinte ellenkezett is, elég volt egy szó Brightmore-tól, és már nem is foglalkozott a sajgó csuklójával. Nem benne csalódott, hanem saját magában.
Azzal jött ide, hogyha a fene fenét eszik is, de hazaviszi magával Denist. Sokszor volt már szorult helyzetben, de Houdini módjára valahogyan mindig kiszabadult. Most sehogy sem talált megoldást, akárhogyan törte a fejét.
- Hogyne - felelte keserédesen. Befejezte fizikai értelemben, mentálisan és átvitt értelemben is. Eljött az a pillanat, amikor már nem látta értelmét a harcnak, egyszerűen letette a lantot.
A plafonra emelte a tekintetét, néhány nehéz másodpercen keresztül csak Denis lélegzését hallgatta. Olyan közel volt most egymáshoz az élete két legfontosabb szereplője, mégis szakadék tátong közöttük. Korábban nem mondott ki dolgokat, de most nem fog így távozni.
- Szeretlek Denis, és szerintem mindig is szeretni foglak. De nagyon úgy néz ki, hogy nem találjuk a közös utat, és akármennyire fáj, néha a szerelem nem elég mindenre - aprót sóhajtott, úgy érezte, mintha csak ismételné önmagát. - Én most hazamegyek, te pedig dönts belátásod szerint. Hagyhatod, hogy legyűrjenek a démonjaid, vagy fogod magad és felállsz, hogy küzdj azokért, akik szintén szeretnek téged.
Megértette - részben -, hogy a fiúnak sokkal nehezebb a helyzete, mert komoly mentális problémákkal küzd. Átérezni soha nem fogja tudni, mivel az ő lábára túl nagy lenne Denis cipője, ahogy a hajójában sem tud evezni.
Mélyeket pislogott, mielőtt még elsírná magát. Kicsit félt, hogy ezek a problémák kihatással lesznek a babája jellemére, ezért már-már kényszeresen nyugalmat erőltetett magára. Amennyire tellett tőle, megpróbálta eltolni magától Denist, hogy kiszabadulhasson ebből az egész szituációból és hazamehessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 10. 23:30 | Link

Seth
Anglia, London

Sosem volt az a korán kelő fajta, egészen addig, amíg meg nem tapasztalta, hogy mennyire kellemes érzés a csak neki fenntartott törzshelyen ücsörögni egy bögre kávé mellett olyankor, mikor a legtöbb ember csak elvitelre rendel egy adag éltető feketét és egy frissen sült croissant-t. Avery persze ilyenkor egyáltalán nem sietett, hiszen a saját kávézójában foglalt helyet, közvetlenül a lakása alatt. Neki ilyenkor általában már nem volt dolga, mert más vitte a helyet, ő legfeljebb a reggeli nyitásnál vagy este a kasszánál segédkezett. Esetleg, ha éppen úgy tartotta a kedve, akkor a konyhán volt és sütött egy-egy adag finomságot, de alapvetően nem zavarta az alkalmazottakat még a jelenlétével sem. Viszont a reggel az szent. A reggel az övé.
Szemben ült az ablakkal, lazán hátradőlve, és figyelte a reggeli fényeket. Porszemcsék lebegtek a fényben, könnyedén reppenve odébb, ha valaki kinyitotta az ajtót, hogy aztán a helyükre újak érkezzenek, ki tudja honnan. Kint forgalmas, de nem zsúfolt utca foglalta el a teret. Az emberek siettek, de néha egy-egy tekintet megakadt az ablak túloldaláról figyelő fekete szempáron, és Avery minden alkalommal rámosolygott az idegenre. Talán egy rajongó vette észre, talán csak valaki, akinek tudat alatt imponált a finom vonású arc és az azt keretező, félhosszú fekete haj, ki tudja. Nem is számított igazán.
Avery nem sokat változott, sőt, igazából annak, aki ritkán látta őt, talán úgy is tűnhetett, hogy megállt vele az idő, bár a szemében a korábban olyan sűrűn látott pajkos vidámság helyett most általában inkább komolyság játszott. Enyhén csupán, de egyfajta üzletember érzés sugárzott belőle, noha valószínűleg a munkájának vajmi kevés köze lehetett ehhez az apró, ám egyelőre nem csak vendégként, hanem állandó lakóként feltűnő változáshoz.
Harapott egyet a csokis süteményből, amit a kávéja mellé választott, aztán pillantása a kinti világról az újságja felé kalandozott. Maga sem tudta, hogy miért, de ragaszkodott a reggeli papír alapú újságjához, amit Janet hozott neki mindig munkába jövet. Igaz, talán maga kávézó régies stílusa váltotta ki belőle a vágyat a klasszikus megoldások irányába. Ma nem várt senkit, hiszen Seth már járt itt néhány nappal korábban, menetrendszerűen jelenve meg, hogy együtt reggelizzenek, így aztán csakhamar belemélyedt a gazdasági rovatba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 10. 23:35 | Link


UK, London


Hűvösebbre fordult az idő - bár még benne jártak a nyárban, London utcáin egyre gyakrabban meg-megjelentek reggelente a ködfoszlányok, főleg a Temze környékén. A fények is másak voltak, valahogy fakóbbak, fáradtabbak, pedig az ágakon még zöldelltek a levelek és az emberek lenge ruhában jöttek-mentek. Seth komótosan sétálva figyeli mindezt, ujjai közt cigarettaszálat sodorgatva, ám meg sem kísérelve rágyújtani. Pedig a megjelenéséhez illene a merengés közben ég felé eregetett füst, mert grafitszürke zakójában és hófehér ingjében úgy hat, mint valamilyen olcsó ponyvaregény sármos, magányos főhőse. Az átlag szemlélő nem igazán veheti észre a részletekben rejlő disszonanciát, ahhoz meg kellene állnia, hogy hosszasan nézhessenek egymás arcába, szemébe. Ő azonban kerüli a szemkontaktust, jobbára perifériás látásával követei a tömeg mozgását és előzi meg az ütközéseket, míg eljut úticéljáig.
A kirakatüvegen át látja, hogy ott ül; újságjába mélyedve, mint ilyentájt rendesen. Belépve csak biccent a pultos felé, ismerik már, ha nem is mindennapos vendég itt. Mire a kasszáig sétál, elkészül a feketéje, amit kérdés nélkül töltenek át saját ibrikébe, nála pedig ott az előre kikészített apró, amit a barista kezébe hullajt. Megereszt egy mosolyt, szótlan köszönömként, aztán egy újabb biccenéssel búcsúzik a sráctól, visszafelé indulva, de nem az ajtót célozza, nem terve elhagyni a kávézót egyelőre.
Csendesen letelepedik az Averyvel szomszédos székre, maga elé téve mindenhová magával vitt pléh bögréjét az imént kért kávéval. Nem szólítja meg a férfit, hogy ne szakítsa félbe a megkezdett cikk olvasása közben, türelmesen vár, arra is, hogy ihatóvá hűljön az itala. A cigarettát az asztalra fekteti, párhuzamosan annak szélével, igazítva egyet a bögre fülén is. Ha sokáig nem történik semmi, az utca felé fordul figyelme, ám az üveg tükrében Averyt nézi.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 10. 23:37 | Link

Seth
Anglia, London

Ma nem érkezett semmi különös hír, ami bármilyen szinten is problémát okozhatott volna a vállalkozás számára, bár ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor Avery egy kicsit tartott attól, hogy a Brexit miatt egy nap arra kel, hogy bostoni teadélután helyett Coquelles-i kávédélutánt tartanak majd a franciák, ő meg lesheti, hogy mikor ér be a következő szállítmány, ami a Csalagúton keresztül utazik a kontinensről. Igaz, akár haza is hoppanálhatna a megfelelő adag kávéval, de akkor mi a fenét csinál, ha kérik tőle a beszerzési papírokat? Homlokán gondterhelt ráncok jelentek meg, ahogy ez eszébe jutott, na meg arra gondolt, hogy mennyire, tiszta szívből gyűlöli a bürokráciát.
Nem is vette észre, hogy ismét nyílt az ajtó, hiszen ilyenkor nagy volt a forgalom, ő meg egész jól ki tudta zárni a zavaró zajokat, ha valamire rákoncentrált. Még arra sem kapta fel a fejét, hogy valaki a közvetlen közelében sétált el, de arra már picit felszaladt a szemöldöke, hogy az illető leült a mellette lévő székre. Igaz, valószínűleg hátul kevés már a hely... azért gyorsan csekkolta a másik tükörképét az üvegben. Seth?
Ave nem kicsit lepődött meg ezen, mert általában a szőke nem szokott megjelenni itt a megszokott időkön kívül, de ahelyett, hogy azonnal kérdezősködni kezdett volna, előbb visszavezette a tekintetét az újságra és elolvasta a megkezdett cikk végét. Nem volt oka kapkodni, még ha rögtön éberebb is lett, mint az imént. Vajon mit szeretne?
Újságját gondosan összehajtogatta és maga elé fektette az asztalra, mielőtt Seth-re nézett volna, fekete szemeivel vonásait kutatva.
- Mi szél hozott? - érdeklődte, miközben a maradék fél croissant a másik elé tolta, hogy ha megkóstolná, akkor bátran elvehesse a tányérról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 10. 23:39 | Link


UK, London

A másik gondterhelten bújja olvasmányát, épp csak nem fut ráncba homloka, de Avery nem enged meg magának ilyen szépségromboló rossz szokásokat. Abban egyet kell értenie vele, hogy ennyire nem érdemes bosszankodni, bár a hiúság ezen szintje távol áll Seth-től, főleg mostanság. Az inge legfelső pár gombja is szét van pattintva, s ahogy kényelmesen rákönyököl az asztalra, megtelepszik vonalaiban a fáradtság.
Egy pillanatra találkozik a tekintetük és látja a másik arcán átvillanó meglepetést - ritkán éri bármi is váratlanul Averyt, hirtelen feltűnése azonban hónapok pontos rutinját rúgja fel. Voltaképp mindig is hajszálpontosan és előre bejelentve érkezett, arisztokratikus udvariassággal, s ott lóg a levegőben a kérdés, mi végre szegi meg ezt. A másik azonban kisvártatva visszatér a cikkhez, magára hagyva őt gondolataival, így aztán visszasüpped a kávézó álmatag kis világába, nem véve tudomást az ablakon befelé nézőkről.
A papírsurrogásra fordítja oda arcát, lepillantva a felkínált süteményre, majd rövid tétovázás után maga elé húzza. Megköszörüli a torkát.*
- Jelentkeztem egy állásra, most végeztem az interjún,-*foglalja össze röviden, miért is járja Londont kora reggel teljes díszben, már általános megjelenéséhez mérten. A vonásai kuszák, s néha hosszabb szünetek ékelődnek a mondatai közé, bár beszéde nem vontatott.*- Beleegyeztek, hogy gondnok legyek  a kastélyban és visszaköltözzek az irodámba,-*szünetet tart, komótosan letörve egy darabot a croissant-ból és bekapva, hogy még mielőtt lenyelné, igyon mellé egy korty kávét. Hiába nincs túlcukrozva, úgy tűnik, így is sok, ha nem ellensúlyozza a keserű. Fejével alig észrevehetően az újság felé bök.*
- Mi aggaszt?-*Ritkán kérdez, de a ritkán is több, mint a soha. Visszaigazítja bögréje fülét, hogy ugyanúgy álljon, mint az asztal széle.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 10. 23:40 | Link

Seth
Anglia, London

Nem haragudott volna meg, ha a másik elutasítja az ételt, hiszen ez azért elég alaposan meg volt töltve csokoládéval, még ha nem is volt masszív cukormennyiség belenyomva a krémbe vagy a tésztába. Egy ponton még Sebastian hozta neki a receptet Arvidtól, és ezen Ave nem is mert változtatni, úgyhogy meglehetőségen kiegyensúlyozott ízek kerültek az asztalra.
Seth szavai pont úgy meglepték, mint a jelenléte, és ezt nem is igyekezett titkolni. Felvont szemöldökkel nézett a másik arcába, miközben az az egy gondolat járt körbe a fejében, hogy oké, de ő ezzel most mit kezdjen. Nem volt benne harag a férfi iránt, de elég keveset érintkeztek az elmúlt hónapokban, és Avery őszintén nem tudta, hogy hogyan kellene erre a bejelentésre reagálnia. Nem beszéltek róla, hogy Seth már van olyan jól, hogy ismét a munkavállalást fontolgatja, ahogy arról sem, hogy hol horgonyozna le, ha felfüggesztené egy időre az utazgatást. Nem beszéltek arról sem, hogy ők most tulajdonképpen hogyan is vannak egymással, és mi következik, ha egyszer Seth visszatér az ismerősei körébe. Így mégis mit lehet szólni ehhez az egészhez? Váratlan fordulat volt, és kivételesen cserben hagyta Averyt a legendás alkalmazkodóképessége, és jó ideig csak némán nézett a másikra.
Végül Seth kérdése törte meg a csöndet.
- A brexit és a gazdasági helyzet - felelte, miközben töprengve elkezdte gyűrögetni a lap szélét. - Bár most nem történt épp semmi említésre méltó - tette hozzá.
Pillantását ismét az utca felé fordította, aztán ivott egy kortyot a maradék kávéból, ami közben már félig kihűlt, de nem bánta, mert az ő kávéjuk akár hidegen is teljesen fogyasztható és vállalható maradt. Erre mindig nagyon figyelt az egész csapat, és Averynek még csak kérnie sem kellett, maguktól találták ki. Végül azonban újra megszólalt, és érződött a hanglejtésén, hogy nagyon meggondoltan igyekszik fogalmazni.
- Ez a terápia része? Vagy saját elhatározás? - kérdezte, hogy legalább annyi kiderüljön számára, hogy kérték a dolgot Seth-től, vagy saját ötlet. - És miért éppen a kastély..? - tette még hozzá, mielőtt újra csöndbe burkolózott volna egy időre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 11. 00:18 | Link


UK, London


Letör még egy falatot, s akár az előzőt, egy korty kávéval megeszi, hogy kitöltse a szavai nyomán támadó csendet. Lehet, egy pohár vizet is kellett volna kérnie, de elmulasztotta és most már nem megy vissza a pultoshoz, amíg valahogy a végére nem ér. Régóta esedékes ez a beszélgetés, bár mindketten kiválóan tudták kerülni a témát. Most sem érzi, hogy válaszokkal tudna szolgálni, hogy a kezében lenne a megoldás vagy nyeregben lenne, ami az életét illeti. Szalmaszálai vannak. Ezekbe kapaszkodik, míg csaknem hallja Avery gondolatait, ahogy a másik tekintete beléváj.
Bólint, a Brexit híre még hozzá is eljutott, bár igen kevéssé aggasztotta; kicsit mindig is megfoghatatlan marad számára a mugli politika és megteheti, hogy kivonja magát belőle.
Nem bánja, hogy Avery már nem őt nézi, könnyebb úgy beszélni, hogy nem érzi magán a várakozó vagy számonkérő tekintetet, hogy nem kell még az ellen is küzdenie, hogy ösztönösen kihátráljon érzelmileg a helyzetből. A köztük felgyülemlett távolság épp elég anélkül is, hogy tovább rontana rajta.
- Is. Azt mondják, elég stabil vagyok hozzá, hogy le lehessen vinni a dózist nullára. És hogy jó lenne szociális hálóval pótolni, hasznos elfoglaltságokkal struktúrálni az időmet,-*érti ugyan a szavakat, ám idegenül hatnak a szájában, ahogy elismétli a hallottakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kezeletlenül hagynák, a gyógyszert továbbra is szednie kell és folytatni a terápiát.*- Én döntöttem a kastély mellett. Félidős állás, ismernek és nem fognak zaklatni. Kevés...kevés hely van, ahol relatíve biztonságban érzem magam.-*Ahol nem pálcával a párnája alatt alszik, ahol nem riad fel minden zajra, ahol gondolkodás nélkül eszik az elé tett dolgokból. Közös hallgatásba süllyednek, míg mondanivalója folytatásán töpreng; belekortyol a kávéba, párszor felcsippenti, majd visszaejti az asztalra a cigarettáját.*
- Nem tudom, mi történik, ha tényleg nem lesz többet a főzet. Hogy történik-e bármi. De el akartam mondani...mert...így fair? Azt hiszem.-*Persze mindig benne van a pakliban, hogy Avery egy szép napon elunja mindezt, vagy hogy belefárad és csak megvonja a vállát erre. Összefonja karjait, s úgy könyököl tovább, az asztallapot nézegetve, szinte véletlenül pillantva csak fel a férfira.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 11. 15:00 | Link

Seth
Anglia, London

Azt sem tudta volna igazán megmondani, hogy mit érez, nem hogy azt, hogy hogyan kellene erre az egészre reagálnia. Valami lefagyott benne, mintha egy rozsdás fogaskereket próbálna mozgásra bírni a bejelentés, aminek egyrészt nagyon örült, hiszen ez azt jelenti, hogy Seth jobban van, másrészt viszont önző módon nem tudott nem gondolni arra, hogy alig hogy istenigazából megszokott egy ritmust, most ismét egy komoly változással áll szemben. Nem volt benne biztos, hogy minden kérdését a reggeli forgatagban akarja feltenni, hiszen egy részük akörül forgott, hogy ez mit jelent kettejükre nézve, és mit szeretne most Seth kezdeni a helyzettel, a másik része pedig a terápia részleteire vonatkozott.
A szeme egy pillanatra Seth-re villant, mikor az, mintha csak könyvből olvasná, az idő struktúrálásáról beszélt. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valahol valaki ezeket a mondatokat a szőke szájába adta, és Seth talán el sem hiszi, hogy képes rá, még ha evidensen ez valóban jó megoldásnak is számít. Csend telepedett rájuk, míg Avery forgatta magában a szavakat. Vajon mennyit segített a terápia? Kárt okoz, ha rosszul fogalmaz? Előjöhet a PTSD, ha nem elég óvatos? Csupa olyan kérdés, amire valójában csak Seth tudna válaszolni.
- Köszönöm, hogy elmondtad - felelte végül, lassan forgatva a kezei között a bögréjét. - Örülök neki, hogy már vagy annyira jól, hogy mindezt meglépd - tette hozzá, és a hangján tisztán hallatszott, hogy valóban így is gondolja. Aztán ismét csend következett, mert megpróbálta összeszedni a gondolatait egy legalább nagyjából átadható formába, de nem jutott dűlőre.
- Ráérsz este? Beszélgetni - vetette fel végül, ismét a mellette ülő felé fordulva. - Beülhetünk valahova, vagy felmehetünk hozzám vagy hozzád, rád bízom - mondta, Seth-nek passzolva a labdát. Egyszerűen időre volt szüksége, hogy átgondolja, hogy ő most mit is gondol erről a helyzetről és mit vár a változástól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 11. 18:31 | Link


UK, London


Megpróbál nem őrlődni a csenden, nem látni mögé semmit vagy engedni az ürességnek. Hiába tűnik Avery hangja őszintének, a szóválasztás valahogy mégis rossz érzéssel tölti el, vagy inkább annak az árnyékával - a bájital még mindig fátyol mögé vonja. Egy része a legkevésbé sem vágyik az érzéketlenség után ismét arra a súlyra, amit az érzések jelentenek. Az emlékei sok helyen összemosódnak, az elmúlt napok éppúgy, mint a hetek, hónapok nagy része. A könnyed pillanatok könnyebben elkallódnak, s ritkák is - elég ritkák ahhoz, hogy ha cserébe nem kell szembenéznie a mélypontokkal, lemondjon róluk. A tenyerébe vájta a körmeit, a légzésére összpontosítva néhány másodpercig, mielőtt újra a kávéjáért nyúlna.
Bólint, elvégre igazán nem panaszkodhat szoros időbeosztásról. A legrendszeresebb teendője a kutyasétáltatás, aminek elhalasztása nem igényel előzetes telefonos egyeztetést. A felvetésen eltöpreng, de ha választhat, semmiképp sem akar idegenek jelenlétében beszélgetni erről - a kávézóhoz szándékosan szoktatta magát hozzá, ám messze nem jutott odáig, hogy biztonságos helynek tekintse. Képtelen megjósolni, miről, meddig fognak beszélni és milyen hatása, következménye lesz bármelyikükre.
- Jobb lenne csak...kettesben. Ahol neked jobb, majd lejövök..zárás környékén? Featherrel?-*Nyitva hagyja a mondatok végét, kérdés-formán, a másik reakcióját figyelve.*- Akkor nem is zavarok tovább,-*biccent aztán, mielőtt meg-megtorpanva összeszedné a bögrét és a cigarettát, kisétálna az ajtón, hogy eltűnjön az utcán sűrűsödő forgatagban.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2019. augusztus 11. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 11. 22:08 | Link

Seth
Anglia, London

Örült neki, hogy a másik azonnal beleegyezett, hogy máskor folytassák a beszélgetést. Nem akarta őt lerázni, de kellett neki egy kis idő, amíg átgondolja ezt az egészet. Nem gondolta, hogy Seth ennyire hamar eljut addig, hogy újra munkába álljon, és akár arra is legyen lehetőség, hogy ismét sűrűbben találkozzanak. Már ha egyáltalán tényleg lesz erre mód... Ki tudja? Sok megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben, és most talán Avery-nek kellene kitalálnia, hogy egyáltalán melyiket érdemes kimondani. Mindenképp értékelte, hogy a szőke eljött szólni neki, a ruhájából ítélve gyakorlatilag rögtön azután, hogy megkapta az állást, de emellett valami furcsa, tehetetlen ürességet is érzett. Úgy tippelte, hogy talán csak automatikusan megpróbált távol maradni érzelmi síkon a helyzettől, mert tartott tőle, hogy sérülni fog. Azonban Avery nem az a fajta ember volt, aki hosszadalmasan kerülgetett nehéz beszélgetéseket, így nem véletlen, hogy csak pár óra halasztást kért.
Mikor Feather került szóba, könnyed mosoly szaladt át az arcán, és bólintott.
- Persze, hozd csak - bólintott. Egyrészt tudta, hogy Seth-nek szüksége lehet a kutyára, másrészt ő is örült a csupa vidámság barátnak. - Várlak este - tette még hozzá, és Seth csakhamar a távozás mellett döntött, ő pedig egyelőre nem marasztalta, viszont sokáig figyelte még az ablakon át azt a pontot, ahol a szőke eltűnt a szeme elől az utca forgatagában.

***

Az elmúlt pár óra egyszerre tűnt furcsán rövidnek, és szokatlanul hosszúnak, ami szörnyen zavarba ejtő helyzet. Avery viszont most nem igazán foglalkozott ilyen filozófiai témákkal, mert már nem sok kellett az este kilenchez, avagy a zárórához. Napközben kitakarított a lakásban és némi olasz kaját is beszerzett, hogy ha megéheznének, akkor legyen mihez nyúlni. Nem tudta, hogy Seth végül is inkább lent maradna az üres üzlethelyiségben, vagy szeretne fellátogatni hozzá, de Ave mindent megtett azért, hogy bármely megoldás nyitott legyen számukra.
Nem volt benne biztos, hogy mit is szeretne a másiknak mondani, miről fognak beszélgetni, de ezt egyszerűen nem lehetett kikerülni és nem is akarta.
Mikor mindennel végzett, akkor lement a kávézóba, hogy megvárja Seth-et, és együtt kitalálják, hogy hol is telepedjenek le.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2019. augusztus 11. 22:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 11. 23:24 | Link


UK, London


A hajón kitörő lelkesedéssel fogadják, ő pedig leguggol, hogy Feather gyakorlatilag a nyakába ugorjon örömében - talán a menhelyen töltött évek teszik, de akár öt percre megy el, akár órákra, ugyanazzal a hévvel udvarolják körbe. A kutyának majdnem sikerül is ledöntenie őt a lábáról, mielőtt Seth elkapná a legalsó lépcsőfokot és leülne rá. A fehér szőrgombóc befurakszik a lábai közé, nekidőlve a vádlijának és az ölébe túrja a fejét, boldogan lihegve és mancsával simogatást követelve. Elmosolyodik, miközben a sűrű bundába túr, átmenetileg megfeledkezve A reggel többi részéről.

A nap nagyját azzal tölti, hogy terveket ír, kisebb szünetekkel, amíg kávét főz vagy a fedélzeten mocorog, azt ellenőrizve, szüksége van-e a Cloudweavernek bármire, mielőtt elhagyná. A konyhaasztalon hagyott teendőlista hosszúra nyúlik, helyenként egészen banális, kis lépések is szerepelnek rajta, amiket sebtében firkant az előzőek alá jöttében-mentében. Mivel a pozíció régóta üres, abban egyeztek meg az igazgatóval, hogy amint tud és akar, költözhet, hogy megkezdhesse az állapotfelmérést. Előbb azonban a hajó kérdését kell megoldania, s némi tétovázás után felhívja Sebbyt - ujja a zöld gomb fölött habozik, míg azon töpreng, mikor beszéltek utoljára. Egy hete? Kettő?
Estére elfárad, ami talán nem is baj; kevésbé zakatol az agya s elég egy zuhany, hogy tőle telhető nyugalommal vágjon neki a rá váró beszélgetésnek. Feather méltóságteljesen tűri a hoppanálást, alaposan megrázva magát, amint ismét szilárd talajt érez a mancsai alatt. Már ismerte a kávézóig vezető utat, úgyhogy büszkén trappolt előre, izgatottan szimatolva, majd kérdően megállt az ajtó előtt, hátrafordulva. Odabent már a kasszát számolták és javában felmostak, így Seth is megtorpant, aztán úgy döntött, mégiscsak varázslók, úgyhogy egy pár tappancsnyom nem jelent kihívást.*
- Sorry guys, just leave it. Will clean up,-*ígéri a meglehetősen morcos mopos srácnak, aki megkönnyebbülten biccent és otthagyja a vödröt. Tekintetével Averyt keresi, bár elég követni a székek közt átvágtató fehér szőrtömeget.*
- Szia,-*kicsit felesleges ez a köszönés, elvégre a másikat szeretetével elárasztó Feather már rég felkonferálta. Nem tudja, leüljön-e vagy az emeletre tartanak, így megragadja a szék támláját, de nem húzza ki azonnal - vár és próbálja meghatározni a másik hangulatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 12. 21:39 | Link

Seth
Anglia, London

Pillantása minduntalan az ajtóra vándorolt, miközben elzárta a napi bevételt, elpakolt egy rakat bögrét vagy épp random kávés dobozokba szagolgatott bele. Izgatott volt, bár nem érezte magát felszabadultnak, inkább csak várta, hogy Seth megjelenjen a küszöbön és nekikezdjenek valaminek, ami talán egy időre meghatározó lesz az életükben.
Mikor végül valóban megjelent a szőke, először nem is őt vette észre, hanem Feathert, aki szinte repült Avery nyakába.
- Helló - guggolt le az állathoz, aki örömében a mellső lábaival Ave vállára támaszkodott, ő meg jó alaposan megsimizte mindenfelé. Amennyire eleinte tiltakozott az ellen, hogy a kutya a közelébe kerüljön, mostanra annyira megszerette őt. Tulajdonképpen még a közös délutáni durmolásaik is hiányoztak neki.
Mire felegyenesedett, addigra már Seth is átvágott a félig felmosott padlón és megállt előtte.
- Szia - köszönt vissza egyszerűen, egy félmosollyal nézve fel a másikra, aztán végigkövetve a pillantásával a mozdulatot, amit a szék felé tett a szőke. - Feljöttök hozzám, vagy inkább itt beszélgetnél? A srácok mindjárt végeznek - tette hozzá, biztosítva a másikat arról, hogy bármelyiket is választja, nem lesz hallgatóságuk.
Ha a másik a lakást választotta, akkor Ave egyszerűen búcsút intett az alkalmazottaknak, akiknek igazán nem volt rá szüksége, hogy ő ott sertepertéljen körülöttük a teljes zárás alatt, hiszen bőven jobban tudták a dolguk, mint a tulaj. Mondjuk pont ezért is kaptak kiemelkedően jó bért. Miután megkerülték az épületet és felmentek a lépcsőn beengedte maga előtt a párost, csak hogy aztán csakhamar csend boruljon rájuk az apró lakásban. Avery visszaalakította a helyet az eredeti formájába, miután rájött, hogy egy jó darabig biztosan csak egyedül fogja használni, így néhány új bútort és kisebb részletet kivéve éppen úgy festett a rezidenciája, mint akár tíz évvel ezelőtt. Szerette így.
Miután becsukódott mögötte az ajtó, Avery megállt egy pillanatra, hogy vegyen egy mély lélegzetet. Egy... Kettő... Nem lesz semmi baj. Menni fog ez. Végül lendületet vett, de közben pillantása a bőszen szaglálódó Featherre esett, és végül a hűtő felé vette az irányt.
- Elfelejtettem a kutyakaját - érette a nasira, de mindig így hívta azt is. Valahogy nem jött a szájára a nasi szó, amit az állattartók olyan szívesen használnak egyébként. - Adhatok neki egy falat lángolt kolbászt? - érdeklődte Seth-től félig eltűnve a hűtőben, míg nem végül sikerült kihalásznia a kérdéses ételféleséget az olasz kajás dobozok mögül. - Te kérsz valamit? - fordult a másik felé aztán, de utána rögtön egy tálért nyúlt, hogy megtöltse vízzel a Feather számára.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2019. augusztus 12. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 12. 23:51 | Link


UK, London


Feather gyakorlatilag megkísérli lecsóválni a farkát a helyéről buzgalmában, mielőtt elérné a határt, ahol annyira felpörög, hogy okvetlen el kell rohannia egy körre, az asztalok közt szlalomozva. Seth egyfajta ezt-sose-szokom-meg fejjel néz utána, mielőtt visszatérne a kérdéshez.*
- Jobb lenne fent... Azt hiszem.-*Néha nem mások zavarják, hanem ő viseli nehezen saját magát, ezt a mostanit, aki kétszeri invitáció után is attól tart, hogy terhére lesz a másiknak és tolakodó, hogy a lakásban szeretne inkább leülni
Szótlan követi Averyt, át a kis utcán és fel a lépcsőn, futó pillantást vetve a postládára.
Odabent Feather, fajtájához hűen, azonnal elindul felderíteni a nem túl nagy lakás minden zugát, s Seth tekintete követi, furcsa, vegyes érzésekkel fedezve fel az átalakítások nyomát. Igazán nem emelhet szót ellenük, azonban ettől még nem sikerül teljesen semlegesen fogadnia be a képeket. Emlékszik a szobák eredeti elrendezésére, s arra is, milyen volt, mielőtt itthagyta őket. Arra is, hogy sosem mondta ki, szeretne néha egyedül lenni, így aztán végül már senkit sem tudott megtűrni maga mellett.
- Nem baj, nem hi...-*hiányzik neki, akarja mondani, de végül nem viszi rá a lélek, mert Feather nincs túletetve, sem agyonbabusgatva. Ennyi kényeztetés belefér, bár a kolbászra meg kell ráznia a fejét.*- Olyasmit adj, ami nem fűszeres. Egy darabka sajtot vagy sonkát, ilyesmit,-*egészíti ki a magyarázattal, mielőtt még a kérdéses eb kinézné a kolbászt Avery kezéből, még ha egyelőre az ágy alatti rész sokkal jobban érdekli is. Bizonytalanul válik meg a cipőjétől, hogy ne koszoljon, találomra a pult felé sodródva - arra támaszkodik, míg a másik jövés-menését figyeli, mozgását követve. A hozzá intézett kérdésre hosszabb szünet után felel. Meg kell majd mutatni az állatnak a tálat, mert nem hallja a koppanását, aztán a víznek szaga sincs.*
- Egy fekete teát, ha lehet.-*A kávéhoz már késő van, alkoholt nem ihat, a víz pedig valahogy kevésnek tűnt, főleg annak fényében, ahogy egymásnak passzolgatták a labdát.*
- It looks a lot like when I was first here,-*jegyzi meg, bármiféle komolyabb érzelmi színezet nélkül - nem szükségszerűen jó vagy rossz, mindössze változás, amit el kell fogadnia. A gondolatai azonban elkanyarodnak, amint tekintete meg-megpihen a lakás különböző pontjain.*- Sokszor úgy tűnik, hogy én is ugyanolyan vagyok, mint amikor először éreztem, hogy valami baj van velem. Hogy csak egy helyben toporgok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2019. augusztus 13. 23:04 | Link

Seth
Anglia, London

Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt a keze, ahogy meghallotta Seth mondatát, ami nagyon úgy kezdődött, mintha el akarná utasítani a kutyának szánt finomságot, de aztán a másik elharapta a mondatot, és csak a falatka mibenlétét kifogásolta. Avery természetesen nem erősködött, inkább elkezdett a trappista sajt után túrni, mert az is volt valahol a hűtőben, de mikor a másik biztosan nem látta, fanyar kis mosoly szaladt át a szája szélén. Rosszul érintette még az a fél elutasítás is Seth-től, miközben igazán csak jót akart azzal, hogy megvendégeli a régen látott szőrös pajtását.
Mire a másik felé fordult, már nyoma sem volt az előbbi arckifejezésnek, csak semlegesen bólintott egyet a teára, nyugtázva a kérdést.
- Máris - tette hozzá szóval is, majd koppant a földön a kutyának szánt itatótál, aztán egy darabig átvette a főszerepet a hangosan zúgó vízmelegítő, míg Avery előkészített két bögrét. Seth-ébe grúz, nagy levelű fekete tea került, hogy finom erős legyen, a sajátjába pedig jázminos fehér tea. Mikor aztán elhallgatott a zúgás, Seth szólalt meg előbb.
- Kényelmetlenül nagy volt egymagamnak - válaszolt Avery és magyarázta meg mindenféle körítés nélkül, hogy miért állította vissza a lakás eredeti állapotát. Pár másodperc szünetet tartott, mielőtt Seth mondanivalójának második felére is válaszolt volna; ennyi kellett, hogy megtalálja a megfelelő szavakat.
- Azt hiszem épp ma tettél valami nagyon is előremutatót - mondta, az új állás megpályázására célozva. - Talán üljünk le odabent - ajánlotta, miközben Seth elé rakta a teát a pultra, de mégis kényelmesebben tudtak beszélgetni a szobában.
Ha a másik beleegyezett, akkor Ave elindult befelé a teájával az egyik kezében, a másikban pedig a Feathernek szánt sajtdarabbal, amivel csakhamar meg is ajándékozta a láthatóan végtelenül boldog kutyát. Viszont egy alapos buksi simi után Ave letelepedett az ablakban, Seth-re bízva, hogy mennyire szeretne közel lenni hozzá.
- Mit gondolsz, jót fog tenni a munka? - kérdezte aztán, folytatva az odakint megkezdett beszélgetést. A másik már reggel elmondta, hogy miért döntött a kastély mellett, úgyhogy erre nem kérdezett rá, pedig kétségkívül nehéz volt elhinnie, hogy ez a legjobb döntés a történtek után. - Sebastiannal beszéltél mostanában? - jutott aztán még egy kérdés eszébe. A kisebbik szőke még mindig attól tartott, hogy a bátyja sosem fog tudni neki megbocsátani, és Avery-nek mesélte el, hogy úgy érzi, talán ezért nem keresi őt igazán Seth. Ave ugyan próbálta biztosítani róla Sebastiant, hogy nem ez a helyzet, de valójában maga sem volt benne biztos, hogy mi is áll akkor a háttérben. Ez is olyasmi volt, amiről egyezményesen nem beszéltek a reggeli közös kávézások alkalmával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. augusztus 15. 12:02 | Link


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


- Mert az emberek nem rosszak, vagy jók, mindenkivel előfordulnak... bajok - vonogattam kicsit a vállam. Még a kísérleti lényeknél sem hittem ebben, különben Lilo se színezgethette volna a rossz meg jó faktort. Egyszerűen vagy ez vagy az lett volna. DE tudott változni. Igaz, hogy talán a fröcskölős nevelés túlzás volt, megtanította a kis kéknek, merre van az élet és hogyan lehet jól ohanáskodni.
Nem is volt fontos a váltóruha, igazából nem is érdekelt annyira, csak furcsa volt minden. Próbáltam úgy tenni, mintha a kezemben tartanám az élet alakulását, de sosem ment. Nem készültem jól semmire, nem tudtam elég jó lenni a kormányzáshoz, aztán mikor meglett Klara nem is akartam. Ania után meg túl sok minden történt velünk, amit rosszul csináltam ha mondogattuk, ha nem. Nem akartam, hogy esetleg szétcsússzon a torony, mint a jengában.
- Az lehet, nem tudom - gondolkodtam, el de aztán csak rámosolyogtam, mert nem fontos ez tényleg, nem is igazán törődnék az öltözködéssel, vagy ha igen úgyis megint rám szólna, hogy ezt ne itt meg ne ott, mintha annyira érdekelne bárkit egy összekent ruha, amit éppen leveszek. Majdnem olyan undi, mint az ovi-suli. Mindenki tudja ez mit jelent. Másokkal lesznek, másokkal játszanak, más nénik vagy bácsik lesznek velük egész nap, azt fogják várni minden nap, hogy oda menjenek. Csak nem tetszik ez az egész. Otthon is tudnak egész nap játszani, én is tanítom őket, beszélni is megtanultak! Akkor meg? Undi.
- De muszáj? - kérdeztem inkább kicsit mérgesen, mint szomorúan, az is voltam, de ez a tény inkább csak nem tetszett, majdnem olyan volt, mint mikor be kellett járni az iskolába, pedig lett volna jobb ötletem. - Abból talán tényleg nem lehet semmi - vontam párat a vállamon.
- Azért biztos örülnének, meg nekik is kellenek barátok - láttam be végül ahogy kiszálltam a kocsiból mikor megálltunk, aztán kinyitottam a hátsó ajtót. Kiemeltem Klarat, aki a lábiain jön majd, meg gondolom apun, majd vártam a babakocsit a fiúknak és Anianak. Nem is volt olyan nagy, mint az ember várná három brekire. Szemben egymással a két babahordó egyik oldalon, a másikon meg csücsülhetett a brekilány és kész. - Ééééés, apuci, hol kezdünk? - totyogtam elé, aztán mikor senki meg semmi nem volt éppen útba fel is nyújtózkodtam hozzá egy puszira legalább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 70 ... 78 79 [80] 81 82 ... 90 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek