27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 69 ... 77 78 [79] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 293
Írta: 2019. június 2. 15:58 | Link

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

Sürgős az ügy, ez tény. Már csak onnan is sejteni lehetett a dolgot, hogy nem bagollyal küldték az üzenetet, hanem a hárpiámmal, amin igencsak meglepődtem. Utoljára a legutóbbi látogatásomkor láttam. Szarul nézett ki, fáradt volt, így nyitva hagytam az albérlet ablakát, hogy egy kiadós pihenés után visszatudjon repülni. Mert megoldja. Mindig megoldotta. Csak az első pár sort olvastam el, és az önsajnálatomat le kellett vetkőznöm. Ami egy nagyon hosszú folyamat volt, tekintve, hogy már vagy másfél hete mást sem csinálok. Megmostam az arcomat, magamra kaptam, amit éppen találtam, és elindultam a legközelebbi hopp-pont felé. Az illető már ott várt, teljes inkognitóban, így átvettem tőle, amit kellett és visszatértem Bagolyfalvára. Azt az utasítást kaptam, hogy várjak itt, ekkor és majd jön értem egy férfi, aki kísér, hogy ne történjen semmi. Meglepő, hogy aurori felügyeletre van szükségem ehhez, de elfogadom, így Bagolyfalva után rögtön megyek is tovább Pestre. A helyszín is meglep, de nincs időm kérdezni, nincs időm megkérdőjelezni bármit is.
A tudat, hogy egy Svéd sróforrú sárkány tojása van a táskámban mosolygásra késztet, mégis belém tesz egyfajta idegességet. Tippeljetek melyik nő jár az utcákon sárkány tojással a táskájában? Egy meleg pokrócba csavartam, amit megbűvöltem, hogy mindig a megfelelő hőfokon tartsa azt a szerencsétlent. Ez a baj az illegális eladással és vétellel. Mindenki gondol mindenkire, csak szerencsétlen állatokra nem, ez akkora dühvel tölt el, hogy nem tudom szavakba önteni. Felidegesít az emberek nemtörődömsége és szemernyi együttérzést sem tanúsítanak. Kicsit drasztikus a példa, de mindig ez jut eszembe, ha valami ilyen vagy ehhez hasonló történik; ha az ő gyerekét vennék el tőle és vinnék el eladni? Olyan ostobák az emberek.
A legközelebbi padra vetem le magam, lábamat keresztbe vetem, táskámat óvatosan rakom le magam mellé és várok a csodára. Egy férfi. Nos, nem mondom, hogy kevés férfi császkál erre ilyenkor, de neki talán több információt adtak rólam. Pálcám készenlétbe a táskámba van tömve, közvetlen a tojás mellett, ha bármi van, gyorsan előtudjam kapni. Nincs mese, az öltözékem így is fontosabb, így a pálca a táskába lett száműzve.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. június 2. 21:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1573
Összes hsz: 3605
Írta: 2019. június 2. 16:23 | Link

Ophelia Carolina Brown



Részben pihentető, részben pedig bosszantó, amikor általános testőrré fokozzák le - ám, békeidőben az aurorok életének romantikája is megkopik kissé. Mi történt azokkal a régii vágású sötét varázslókkal, akik évtizedekkel korábban még tömegmészárlással ébresztették a világot? Hol vannak a világuralomra törő aranyvérű vakarcsok, hogy kígyós koponyát tetováljanak az alkarjukra? Senki sem tudja.
Szép, új világ.
A találkozási pontot a tizenharmadik kerület egy kisebb, leginkább belvárosi kutyaszaratónak használt parkjában jelölték ki, az ő legnagyobb megelégedésére mindössze pár utcára az otthonától. Nincs is annál demoralizálóbb, mint trolival érkezni. Elnézést, hölgyem, leszállna a kurva táskájával a lábamról? Még ma egy sárkánytojást kell elkísérnem Romániába.
Zsebre tett kézzel, egy vékonyabb bőr kabátban vág át a kavicsokkal felszórt parkon. Elejét véve a kínos téblábolásnak, ő kapott egy szűkszavú személyleírást a nőről, ám így is kénytelen megtorpanni egyszer, hogy körbenézzen a vasárnap délutáni, olyannyira várt napfényben sétálókon. Ophelia Brown. Brown. Állítólag szintén amerikai. És szőke. Viszonylag csinos.
Áh, a padon.
A zsebéből előveszi a bal  kezét, lenéz az órájára, miközben elsétál egy ürítetlen szemetes mellett, tovább a nő felé. Végül másfél lépés távolságnyira áll meg tőle, ami még nem fenyegető, de nem is bizarrul távolságtartó.
   -  Ms Brown? Megvan a cucc?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 293
Írta: 2019. június 2. 21:29 | Link

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

A nap kellemesen süt, komolyan, és nem is hisztizni akarok vagy hasonlók, de amikor fúj a szél, esküszöm ráz a hideg. Pedig nem is árnyékban ülök. Fejemet hátravetve, becsukott szemmel élvezem a napfényt, talán még egy kis színt is sikerül felvennem. A táskámat görcsösen szorítom, kifelé igyekszem azt mutatni, hogy mennyire nyugodt vagyok, és csak egy nő, aki ül és élvezkedik, de belül szétszakít a stressz. Nem kellene ekkora ügynek lennie ennek, mégis olyan mértékű idegesség van bennem, hogy még én sem hiszem el. Lehet plusz lapátokat tesz rá az, hogy legszívesebben még mindig a lakásomban gubbasztanék és csak sírnék. Ez a halovány smink valamelyst eltünteti a szemem alatti karikákat, de nem egészen. Mindegy, simán ráfoghatom arra, hogy csak a tegnap éjjel sikerült rosszul, és csak azt nem aludtam át. Bár nem is tudom, miért gondolkodom ilyeneken, amikor a férfi nem bájcsevegni fog idejönni velem, hanem kísérgetni. Istenem, de rossz ezt kimondani, mintha valami gyámoltalan kislány lennék.
A hang oldalról ér el hozzám. Szemeim kikerekednek, ahogy elér hozzám kérdése lényege is, majd kirobban belőlem a nevetés. Tenyeremet homlokomra teszem, és próbálom moderálni magam, de nemigen akar sikerülni. Még rázkódó vállakkal tekintek a mellettem álló férfire.
- Igen, meg van a cucc – bólogatok hevesen, próbálva visszafojtani nevetésemet, de vállaim még így is rázkódnak egy kicsit. Alsó ajkamat beharapom, így próbálom meg kordában tartani az ismét feltörő nevetést. Mintha egy filmben lennénk, és a fura bőrdzsekis alak jönne hozzám, aztán suttogva megkérdezi, hogy „Meg van a cucc?”. Hát hogy ne lenne!
- Hívjon Opheliának, kérem – állok fel lassan, táskámat automatikusan magammal fogva. Mosolyogva nyújtom a férfi felé jobbomat, ha elfogadja, határozottan megrázom. – Vagy aminek akar, igazából mindegy.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. június 4. 20:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1573
Összes hsz: 3605
Írta: 2019. június 2. 22:11 | Link

Ophelia Carolina Brown


Na, legalább a nő hogy szórakozik, de legalább amíg visszanyeri a teste fölötti irényítást, ő végignézhet rajta és a csempészárut rejtő táskán is. Ó igen, ezen a ponton megjegyezndő, Dwayne Warren mennyire és visszafordíthatatlanul gyűlöli a sárkányokat, még talán azt is megkockáztatná, hogy l tőlük. Ha pedig ezzel meggyanúsítanák, egyenes gerinccel is be ismené a félelmát. Elvégre ki az a csökött elmebeteg, aki nem tart azoktól a hidegvérű, repülő, könyörgöm, tüzet okádó szaroktól?
   -  Ophelia - ismétli meg, miközben visszonozza a kézfogást - Dwayne Eric Warren. De leginkább Dwayne.
Ahogy elengedi a nő kezét, vissza is csúsztatja azt a zsebébe, majd leereszkedik a padra, amiről Ophelia az előbb felállt. Két kutyát sétáltató fiatal elsétáll előttük, ő ismét az órájára néz.
   -  A zsupszkulcsnak még kell három perc. Itt van aaaa... - összeráncolja a homlokát, megtapogatja a kabárja zsebeit, majd némileg megnyugodva előhúz egy fekete, kissé megkopott zoknit - Ha szerencsénk van, ebédre már itthon leszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2019. június 3. 06:31 | Link


#Tatus | május 18. szombat | Bécs


- Hát reméljük. De ha nem, akkor is biztosan találunk majd valami olyat, amit élveznek. Elég nagy ez a park, ha engem kérdezel - bólogattam kicsit magam elé. Persze, egy gyereknek meg még nagyobb, sok dologra lehet lelkesedni és elég finomakat lehet enni is, ami soha nem egy elhanyagolható szempont, főleg nem a mi ismerősi körünkben és társaságunkban. Átjövős buli előtt is mindig be kellett vásároljak a lányoknak. Elég durván.
- Jó, tudod, hogy sosem azért nevettem, mert bántani akarlak. Isten ments. Egyszerűen olyan dolgok hangzottak el tőled, amik annyira édesen naivak, vagy újak voltak nekem, hogy már kint is volt a nevetés. Paff - tártam volna el a karjaim tanácstalanul, de ez nagyon nem egyszerű, mikor éppen vezetsz, szóval későbbre halasztottam a dolgot. Ettől még őszinte voltam, sosem voltam oda az aranyásókért, ezen pedig az évek sem változtattak. De Maja nem volt az és az elején ezt kicsit nehéz is volt megemésztenem, a túl sok negatív tapasztalat után.
- Melyik másikat? - kérdeztem kissé értetlenül, vetve egy pillantást a felsőjére, aztán visszanéztem az útra, mielőtt még valami probléma akadna, amit nem veszek észre időben. - Igen, tudom Babygirl. De majd elmúlik.
Remélem. Ezt nem tettem hozzá hangosan, mert erre valók az apuk, hogy elhallgassanak, amikor kell és csak azt mondják el neked, ami a bíztatásodhoz és a boldogságodhoz feltétlen szükséges. Persze, nem mindenki tartotta magát ehhez. Kicsit meg is igazítottam a visszapillantótükrömet, vetve egy pillantást az útra, majd a brekkencsekre. Még épp elfértünk.
- Hogy-hogy mennyi? Mikortól? Bogolyfalván például van minicsoport, az 2 éves kortól, de az ovi meg itt kötelező, tudod, 3 éves kortól. Akkor már inkább bíznám a lányom Hannahékra, mint vadidegenekre. - Más kérdés, hogy én sem voltam elragadtatva a dologtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2019. június 3. 13:02 | Link


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Nem aggódtam - már - ezen, én bíztam benne és tudtam, hogy ha ide jövünk, annak oka van. Mindig gondol ránk, jobban is, mint bárki hinné, szerintem az újságírós néniket és bácsikat újra és újra meg tudta lepni. Azt hiszem most ezzel az utolsó pocis dologgal is azt várták, azért voltunk csendesebbek a végén, mert majd megy és jól megmondja, hogy neki ez elég volt. Lehet volt olyan pillanat, még az első hetekben, mikor rájöttem, hogy brekisek vagyunk újra, hogy talán tényleg kitáncol, ha éppen alkalmatlan, de rájöttem, hogy rosszul tettem. És tudom, hogy meg is bántottam ezzel, amit nem akartam. Mindig itt van nekem, nekünk. Szeret, szeretem.
- Nem mondanám, hogy hibáztatlak ezért, igazából van, ami szerintem is elég bután hangzott vagy vicces volt. Ettől még én azt hittem, ez így jó. Nyilván megtanultam mi nem annyira - vonogattam kicsit a vállamat. Tényleg úgy éreztem igyekeztem nagylányabb lenni és ezért sokat tettem, nem csak az anyuskodással a brekik mellett, hanem úgy mindenben, amiben tudtam.
- Bármelyiket, nem emlékszem. De már vagy egy éve nem megyek nélkülük sehova - húztam el a szám, mert vannak balesetek. Leeszem, leeszik, összekenem, összekenik, lepisilnek, lehánynak vagy éppen én magam.... sajnos megtörtént eset, nem tehetek róla, én nem akartam, de nagyon büdi volt ott, és a breki is bukott rám és a szagok, csak uuundi. Ellenben az utazással, az azért nem volt rossz. Mikor azt mondta, minden rendben lesz elmosolyodtam és kicsit megsimogattam a lábát, ahol elértem. Hittem neki és úgy éreztem tényleg most minden békés és jó.
- Hát úgy mennyi...a kor....a brkei...ezek - bólogattam, ahogy folytatta, mert igazából megválaszolta, szóval értette a kérdést. Vagy ha nem is, tudta, hogy nem tetszik és miért. Szeretek otthon lenni velük, mikor velem meg nekünk rajzolnak elsőre, meg énekelnek, táncolnak, labdáznak. Mindent. De igen anyu is mondta, hogy egyszerűbb, ha délelőtt csak kisbrekizek még ők játszhatnak meg tanulhatnak dolgokat, utána meg lehet nagy brekis délután. Vagy hasonlót magyarázott, mai nem hangzott rosszul, de olyan jól se azért.
- Igen tudom, mondta Cel hogy ő és Emma viszik a 2 meg a 3 és 4 éves brekis csoportot. Meg ott vannak Kevééktől is a brekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 293
Írta: 2019. június 4. 20:36 | Link

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

A férfi kézfogása határozott, mégis valahogy olyan lágy. Pár másodperc kell – igen, minden nőnek -, hogy végig mérjem látatlanban. Eléggé lerí róla, hogy auror, én meg azt hittem, hogy ők mindig rejtőzködnek, napszemüveg meg minden inkognitós cucc, de ezek szerint tévedtem. Ez a kis kiruccanás jól jött, komolyan. Kirángatott az albérletből, és ad okot arra, hogy legalább valamennyire éljek. A napi négyszeri sírás már a napirendem része volt a három étkezés között, valamikor még vacsora után is belefért egy kis pityergés. Hogy a boldogságtól vagy a szomorúságtól? Zseniális kérdés, fogalmam sincs. Rájöttem, hogy kit szeretek, kihez akarok tartozni mostantól, és Kori szavaival élve, nem is estem két pad közé, viszont egy nagyon fontos embert vesztettem el, aki szerint megalázom magam azzal, hogy nem mondom ki. Kimondtam volna, meg akartam tisztelni ennyivel, de több időre lett volna szükségem. Több idő kellett volna ahhoz, hogy elmondjam mennyire szeretem, valószínűleg szerelmes vagyok belé, de Jason „nyert”. Csak időre lett volna szükségem…
Hirtelen kapok észhez, amikor kísérőm leül a padra, majd pár pillanatnyi zavar után követem, és ismét elfoglalom előző helyemet.
- Az Eric jobban tetszik – mosolygom rá a férfire, mint egy ártatlan kislány. – Nem gond? – még fejemet is oldalra biccentem. A Dwayne olyan hivatalos és komor. Az Eric egy kedves és normális srácot takar. Megértem mondjuk, hogy a Dwayne-t használja, mert eléggé auroros hangzása van, de nekem akkor is jobban tetszik az Eric, és erről nem tehetek, valamint változtatni sem fogok rajta. Közvetlenebb.
- Ez egy zokni? – kerekedik ki a szemem, de alsó ajkamat beharapva visszatartom a nevetésemet, ami éppen megint kitörni készül belőlem. – Ha ez valóban így lesz, akkor meghívlak egy ebédre. Nem mondom, hogy hálám jeléül, mert az elég szarul hangzana, de… érted na! – fejezem be a mondandómat mosolyogva, majd tekintetem a táskára siklik. Kicsit szétnyitom, majd lefejtve róla a pokrócot jobban megnézem magamnak a tojást. Gyönyörű. Mielőtt nagyon elragadtatnám magam, gyorsan vissza is csomagolom, és mintha mi sem történt volna pillantok ismét utazótársamra.
- Voltál már a Romániai rezervátumban? – fürkészem a mellettem ülőt kíváncsian. Mármint biztos van valami oka, amiért ők küldték, és nem egy kalapból húzták ki a nevét, hogy akkor te mész, nincs mese.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1573
Összes hsz: 3605
Írta: 2019. június 6. 13:41 | Link

Ophelia Carolina Brown



Csak megvonja a vállát: Dwayne, Erik, neki teljesen mindegy. Amerikaiként csak a tegeződés az, amihez ragaszkodik, és amire automatikusan átváltott volna akkor is, ha Ophelia nem ajánlja fel. Elvégre most bajtársként ketten felelnek a sárkányembrióért, akár a fiatal házasok.
Ahogy a nő rámutat, ő is elmosolyodva pillant le a zoknira.
   -  A Zsupszkulcs Felügyeletnek van egyfajta humora. Azt mondják, ezeket mugli kukákból szedik össze, hogy ne legyen feltűnő. Egyszer egy pucér játékbabát kaptam, aminek hiányzott a szeme. Ebéd közben elbeszégethetünk arról, hogy mi nem feltűnő... - anekdótázik, miközben jobbra-balra néz a parkban. A halványszürke járdáról visszatükröződő napfénytől hunyorognia kell, így végül az arcát visszafordítja a nő és a táskája felé.
A tojás fényes, mégis durva héját épp, hogy egy pillanatra látja, mielőtt Ophelia ismét a pokróc közé rejtené. A szája szépe épp, hogy megrándul.
Sokkal könnyebb lenne rántottát sütni belőle még most, mielőtt mindenkinek csak problémát okoz.
   -  Hmmm? - kissé megrázkódik - Egyszer. Egy nyomozólányt kísértem el. Majdnem széttépte az egyik nagy fekete - alig észrevehető grimaszt vág. A nyomozólány később a barátnője lett, majd egy fájdalmas, mélyre temetett emlék. Néma, ha az iskola határában jár, eszébe jut a nevetése és az a nevetséges, sündisznós papucs, amit mindig hordott. Reméli, hogy boldog.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2019. június 6. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 293
Írta: 2019. június 6. 20:55 | Link

Eric Warren - Romániába menet - szött

Nem ad hangot annak, hogy ne tetszene neki az, hogyha Ericnek szólítom, így tartom magam hozzá. Mondjuk, ha tényleg nem jönne be neki, akkor is így hívnám, de legalább valami választás félét kapott. Nagyjából. Nem mintha az elmúlt heteim nem a választásokról szólt volna. Újra és újra felvillan előttem Arie arca, és a szomorúság társul mellé, kéz a kézben járnak. A mosolya, ahogy megérint, minden felvillan igazából, de aztán bejön az emlékek közé Jason érintése, majd Jason csókjának íze, és mintha nem sírtam volna ki a szemem, rögtön jobban leszek. Aztán kezdődik minden elölről. Lehet bipoláris lettem? Annak nem több idő kell az egyik hangulatban? Istenem, hát lehet én már a bipoláritásnak egy nem is létező szintjét ütöm meg! Hihetetlen, baszki!
Kicsit zavart tekintetemet emelem a mellettem ülőre, ahogy elkezd mesélni az aurorok - nem mondanám mindennapi - életéről. Még az állam is leesik, amíg ismét ki nem tör belőlem a nevetés. Micsoda humoruk van az ott dolgozóknak.
- Egy félszemű és meztelen játékbaba végül is pont nem feltűnő – kacagok tovább, mint egy elborult tinilány. Nem tudom mikor nevettem utoljára ilyen jókat, de ez az út, még ha ilyen rövid is, nagyon sok jót ígér nekem. – Nem is értem min vagy kiakadva – ironizálok tovább, türelmesen várva, hogy a nevetésem csillapodjon. Kezemet szám elé téve köszörülöm meg torkom, hogy legyen egy kis időm rendezni vonásaimat.
- Akkor az ebéd megbeszélve – kacsintok rá Ericre, majd a táskát az ölembe húzva szorítom azt magamhoz, és kezdek el benne turkálni. Diadalittasan kapom ki belőle a napszemüvegemet egy „Áhá” felkiáltás kíséretében, rögtön fel is húzom. Mennyivel jobb! Mindeközben figyelmesen hallgatom válaszát a rezervátumokról, és nem tudom nem észrevenni, hogy összerezzen, ahogy elkezd beszélni az esetről. Nem firtatom a témát, csak hallgatom tovább, és a továbbot sem firtatom. Csak megértően bólintok egyet.
- Átérzem – harapom be alsó ajkam mielőtt folytatnám. – Amikor ott dolgoztam, én majdnem mindennap meghaltam – nevetek fel halkan, pedig tudom, hogy nem kéne. Az életemről van szó, mégis meghalnék a sárkányokért, és annyi szerencsém van, hogy talán Jason is így érez irántuk, így ő megérthet engem.
- Letelt a három perc szerintem – mosolygok rá. Nagyon régen használtam zsupszkulcsot. Nagyot nyelek, aztán pilláimat a férfire emelem, valami visszajelzést várva. Aztán bólint, meg egy biztató mosolyt küld felém, én pedig jobb karommal a táskát magamhoz szorítva érintem meg a tárgyat. Aztán…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1573
Összes hsz: 3605
Írta: 2019. június 6. 21:17 | Link

Ophelia Carolina Brown


... aztán az egész kurva világ lefolyójában valaki kirántja a dugót.
A téren a kopott pad mellett épp, hogy megrezzen egy falevél. Ők pedig, mintha ott sem lettek volna, tűnnek el Budapest belvárosából.

...

Érzi, ahogy a talpa földet ér, jóval erőszakosabban, mint ahhoz hozzászokott; párától nedves tűlevelek közt esik térdre. Szüksége van pár pillanatra, míg a szédülése csillapodik, hogy hunyorogva kinyithassa a szemét. Vaskos örökzöldeket veszik őket körül, melyek ágain napfény szűrődik át, a feje zsongásán túl valamiféle madárcsicsergést is hall, azonban semmi mást. Megadóan dől előre, hogy megtámaszkodjon a karjain.
Bár zsupszkulcs-beteg -mely a mágusvilág tengeribetegségének kényelmetlen, szédüléssel és esetenként sugárban hányással járó megfelelője -, érzi, hogy az utazás rázósabb volt, mint ahhoz hozzászokott. Legalább is, bár megbecsülni nem tudja, esküdni merne rá, hogy legalább másfél méterrel följebb érkeztek, mint az ideális.
Mert az istenverte minisztériumban képtelenek találni valakit, aki normálisan megbűvöl egy kurva zoknit.
   -  Na? - mély levegőt vesz. Lassan elemeli a kezét a talajtól, összedörzsöli azokat, ám egyelőre nem áll föl, csak elnéz a nő felé - Egyben vagy? Merre tovább?

Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2019. június 7. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 293
Írta: 2019. június 8. 20:24 | Link

Eric Warren - Romániába menet - szött

Budapest úgy tűnik el a szemem elől, mintha nem is létezett volna, amit nem bánok, azonban a zsupszkulcsos utazást annál inkább. Térdre esnék én is valószínűleg, ahogy a velem jövő férfi, ha valami szúrós növény nem fogja fel az esésemet. Hassal érkezem rá, még szerencse, hogy annyi lélekjelenlétem és reakcióidőm van, hogy legalább a táskát kitartsam magamtól. Óvatosan teszem le a bokor mellé, amíg szitkozódva próbálok lekászálódni róla.
- Ha ez a nadrág kiszakad rohadtul ideges leszek! – csattanok fel idegesen, miközben lemászok erről a retekről. Istenem, de tényleg! Miért nem találta meg újonnan jött ismerősöm a bokrot? Miért nekem kellett a – nem merem elmondani – drága nadrágommal? Hm?
Pillanatnyi hányingerem, ahogy hirtelen egyenesedem ki, el is múlik pillanatok alatt, de pontosan az ilyen mellékhatások miatt szoktam hopponálni. Az sem kellemesebb néhány embernek, de nem is b*szódik bele egy bokorba, mint egy elmebeteg. Egy fokkal biztonságosabb, ha azt nézzük.
- Nem szakadt ki a nacim? – fordulok a férfi felé, aki még mindig a földön térdel. Ha nemleges választ kapok, majd kicsattanok az örömtől, de ha igenlegeset, akkor számítani lehet egy minimum tizenötperces hiszti-rohamra. Ráadásul ezt a nadrágot nemrég vettem! Borzalmas, hogy így kell megválnom tőle, ha valami baja lett. Lassan kezdek el jobbra fordulni a férfi szeme előtt, miközben én is fürkészem a nadrágot. – Ha igen, akkor inkább ne mondd el! – motyogom orrom alatt a kérést, remélve, hogy meghallja, és ennél hangosabban már nincs szükség arra, hogy kimondjam életem legfájóbb kérését. Igen, lehet kicsit drámai vagyok, de ez a nadrág gyönyörű és nagyon pöpecül áll, nem szívesen válnék meg tőle.
Forgolódásom véget ér, én pedig komótosan hajolok le a táskáért, de megakadok a mozdulatban, ahogy feltűnik a körülöttünk lévő sűrű erdő. Néhány madár csicsereg, a hatalmas fenyők elszórtan engedik be a napfényt, a talpam alatt ropognak a tűlevelek. Felegyenesedem és ismételten neki kell állnom forgolódni kikerekedett szemekkel.
- Ember! – mondom hangosabban a kelleténél, még a madarak is befogják egy kicsit. Mondom egy kicsit. – Hol vagyunk?! – nézek Ericre, valami olyasmiben reménykedve, hogy ő meg tudja magyarázni, el tudja mondani mégis hol az anyámban vagyunk. Mert én nem. Pedig a kérdéséből eléggé az jön le, hogy ő meg az ellenkezőjében reménykedik, miszerint én tudom. Nos… nem. Nem tudom, elképzelésem sincs hogy hol vagyunk, vagy merre kéne menni.
- Na ez pöpec – csettintek egyet a nyelvemmel, majd lehajolok végre azért a táskáért, óvatosan kezdek el benne turkálni, egészen addig, amíg meg nem találom a lapostalpú cipőmet. A magassarkú a táskában landol, különösen figyelve arra, hogy nehogy megsértse a tojást, majd magamra kapva a laposat, ismét Ericre nézek, és csak vállat vonok.
- Kéne egy magasabb pont, hogy legalább lássunk valamit, ne csak fákat meg fura bogarakat – mutatok a térde előtt mászó hosszú, háromlábú csodára. Kissé meg is borzongok, táskámat vállamra vetve kezdek el körbe nézni. – Arra van valami magasabb pont, na gyere – nyújtom felé kezemet mosolyogva, amit ha elfogad felsegítem, mert elég zavaró már, ahogy a földön térdel, mint egy elesett katona. Tökre frusztráló.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. június 8. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 69 ... 77 78 [79] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek