28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] 76 77 ... 81 82 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. december 23. 10:09 | Link

Payne család
Érzések, illatok, pillanatok
Volt egy családom.


Vártam valamiféle csattanást, felhördülést, valamit, ami tüzes, ami lángra lobbant mindent. Ariana és köztem mindig is ő volt az, aki dominánsabb volt, a hangadó, a véleményformáló. Én engedtem neki. Szerettem őt, tiszteltem, és imádtam. Élveztem, hogy az enyém lehet, és ezért nem akartam semmit sem tenni, amivel elveszíthetem. Mégis elvesztettem. Most pedig, alig pár héttel az után, hogy láttam, visszakaphatnám, csak úgy, egy csettintésre. Nem mondom, hogy nem fáj a látványa, a bőre illata, a mozdulatok, amikből tudom, hogy mit fog tenni a következő pillanatban. De azt sem, hogy én ezt vissza akarom kapni. Az ember, ha egyszer már megégette magát, akkor nem akar újabb csapdába esni.
Most azonban, ahogy nézem őt, elmarad a robbanás, kissé meglep, máskor ilyenkor már dacolt, ellenállt, harcolt. Nekem nincs jogom megbántani az édesapját, hiszen mindig kedves volt velem, és nagylelkű tőle, hogy nem szegné meg az apámnak tett ígéretét, de, mint már kifejtettem, nekem erre nincs szükségem. Én csak azt szeretném, ha kivonhatnám magam innen, ha a "jóból" ennyi lenne. Elvagyok én, intézem a pizzéria ügyeit, fél szemmel figyelem, hogy Luna dolgai jól alakuljanak. Csendes, remeteélet. Számomra most ez kell. Nem akarok reflektort az arcomba, nem akarok csodás ruhaköltemények között egyensúlyozni, azt előadva, hogy én ettől boldog vagyok. Nem lennék az. A saját életemet szeretném visszakapni, amiben nincs Ariana, nincsenek bonyodalmak. Olykor kifejezetten pihentető a szürke hétköznapok váltakozása. Aztán Ariana megszólal, és érzem, hogy ezzel a mondattal sugallni készül valamit. Azt, a valamit, amit sosem tudtam meg, ami megmagyarázná, hogy miért hagyott el annak idején. Mégis, ahogy rápillantok, nem akarom tudni, úgy vélem, hogy ártana mind a kettőnknek a titok. Milyen ember lennék, ha hagynám, hogy a belső marcangoláson túl még az apja előtt is felelnie kellene. Szerettem őt egykor, szeretném talán még most is, ha engedte volna. Ha a problémát ismertem volna. A tekintetem rajta tartom egy ideig, aztán lassan visszafordulok az édesapjához.
- Nem minden hozható helyre, uram. Évekkel ezelőtt ártottam a lányának, ezt nyilván ön is érzékelte. Számára nem volt megfelelő a kapcsolatunk alakulása, szenvedett benne, én pedig ezt nem vettem észre. Egyszer már bátor volt, kiállt önmagáért, ne kényszerítse, hogy ez még egyszer megtörténjen, kérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2018. december 24. 19:05 | Link

Frank Arie Martin és Max
Payne családi ház, Westminster

Ez nevetséges. Karba fonom a kezem, és hátradőlök a széken. Cath sosem fog belemenni abba, hogy összeházasodjon valakivel, akit apánk jelöl ki neki, és én sem. Némán, fejcsóválva hallgatom, amit Max mond, de nekem ez már semmi más, csak üres fecsegés egy embertől, aki úgy érzem annyira eltávolodott tőlem, mint még soha. Fáj, hogy így beszél velem, ennyire tárgyilagosan, mintha ő ezt már jó előre eldöntötte volna, nekem pedig nem lenne beleszólásom. Kezdem megérteni, hogy Helena miért nem tudott a sarkára állni vele szemben. Egyszerűen képtelenség szép szóval megértetni vele, valamiért így nem fogja fel, hogy amit tenni készül, az csak árt mindenkinek.
Egyszer már bátor volt, kiállt önmagáért. Arie szavaira elhomályosodik a tekintetem, és a plafonra kell pislognom, hogy ne gördüljön le az arcomon egyetlen könnycsepp sem. Ó, ha tudnák, min mentem keresztül, és mennyi időbe telt annyira feldolgoznom, hogy újra élő embernek érezhessem magam... És most valami olyasmire kényszerítenek, amitől a régi sebeim újra felszakadnak, és újra az a félholt lelkű tizenhét éves vagyok, aki akkor voltam.
A düh, kétségbeesés, félelem, és elszántság arra, hogy ennek véget vethessek, egyszerre tolul az elmémbe, és ködösíti el a gondolataimat.
- Ezek nem csak gyermeki összekapások és súrlódások, Max! Te ezt nem értheted! Egyikőtök sem értheti! - Hirtelen ugrom fel a székről, vehemensen, talán túlontúl is, hiszen azt, hogy kiabálva az asztalra csapok, és a két tenyeremmel a sima fa felületen támaszkodva, a szemben ülő apám arca felé hajolok, alap esetben nem valószínű hogy megtenném. Most viszont nem tudok uralkodni magamon és az indulataimon, így alig harminc centire üvöltök az arcába.
- Ezt nem teheted. - Halkabbra veszem a hangom, de egész testemben remegek az indulattól, és még mindig fenyegető tekintettel nézek farkasszemet a magát apámnak mondó férfival. Ha komolyan gondolja ezt az egészet, és képes ilyen szinten beleszólni az életem alakulásába, akkor ettől a perctől kezdve nem tekintem az apámnak. - Nagykorú vagyok, nincs jogod beleszólni abba, hogy kivel házasodom össze, ha összeházasodom egyáltalán bárkivel! Nem. Teheted. Ezt. - szótagolom az utolsó mondatot, hátha jobban megérti. A méregtől kapkodva veszem a levegőt, és szinte el is felejtem, hogy Arie is a szobában van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2018. december 25. 09:47 | Link

Ariana és Martin

- Bármit megtehetek.
Keményítem meg a vonásaimat, és vele ellentétben én nem csattanok fel. Tűröm, hogy közel hajolt, hogy szinte érzem a meleg leheletét az arcomon, talán, még a keserűség is ott van az édes illatban, amit ajkai elnyílásával a levegő felém kever.
Ariana heves, szókimondó, makacs. Mindig szerettem, hiszen ki tudott állni magáért, nem hódolt be, nem lehetett irányítani. Voltak rossz döntései, gyermekként is rengeteg, és sérülése is ebből fakadóan, de minden alkalommal felállt, és tovább haladt, ha kellett százszor is elbukott. Tudtam, hogy vele nehéz lesz, mind közül a legnehezebb, de úgy vélem, ha őt megtöröm, Catherine már játszi könnyedséggel megy bele abba, hogy házasságra lépjen egy megfelelő férfival.
- Ez nem az az időszak, amikor önző lehetsz.
Folytatom, továbbra is tartva vele a szemkontaktust. A szeme sötétebb, mint az anyjáé, vagy az enyém, csokoládébarna, ami már a születésekor is megmutatkozott. Már akkor ellenkezett a világgal, és nem hódolt be az elméleteknek, hogy minden kisbaba kék szemmel születik. Már akkor makacskodva nézett ránk, a szemében haragos tűzzel. Akkoriban történt meg az, ami miatt most sürgetőbbé vált, hogy mentsek mindent, ami menthető.
- A tárgyalásnak vége, találkozunk a vacsorán.
Csapom össze végül a mappát, ami előttem van, és egy biccentéssel köszönök el a fiataloktól. Ahogy kilépek, a zár úgy kattan mögöttem, és csak egy módja van annak, hogy kinyíljon, ha az a gyűrű a lányom ujjára kerül. Néha egy apának komoly áldozatokat kell hoznia, nekem sem könnyű ezt megtennem, főleg a Helenával folytatott beszélgetés után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. december 25. 09:58 | Link

Payne család
Érzések, illatok, pillanatok
Volt egy családom.


Fel se fogom, hogy mit teszek, csak ahogy Ariana támadó helyzetbe helyezkedik, úgy kapok utána, és helyezem az egyik kezem a vállára, a másikat a derekára, hogy ha kell, akkor magamhoz rántsam őt. Nekem se kellemes, sőt nem is tetszetős a helyzet, amit felvázoltak itt, de nem akarom, hogy hülyeséget csináljon. Haragszom rá, nagyon, de nem tudnám elviselni, hogy rossz döntést hozzon. Az apja bőszíti, hergeli, de nem engedi, hogy robbanjon, pontosan tudja, hogy mikor kell ahhoz távozni, hogy ne legyen a lányának lehetősége a támadásra.
- Apád... bezárt minket?
Nem szeretem azt, amivel a bezártság jár. A nyomást a tüdőmben, a torkom hirtelen jött szárazságát, azt, hogy érzem, a homlokom hamarosan gyöngyözni kezd. Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Lassan eresztem ki a levegőt, elfog a páni félelem, ahogy a gyűrű minduntalan a látószögembe kerül. Ránézek Arianara, csak most fogom fel, hogy a kezeim még mindig rajta vannak. Elhúzom őket, zsebre teszem, és inkább az ablakhoz sétálok. Magamat nyugtatom. Nincs baj, nincs. Nem bezárva vagyunk, csak régi ajtó, tiszteletre méltó kort élt meg, és ezért a csukódása másabb, mint lennie kellene. Csak ennyi. Semmi több, csak ennyi.
- Tavaszig hosszú idő van.
Jutok végül döntésre, nyilván, nem kívánok tovább maradni, és nyilván, nem fogok itt több időt eltölteni a szükségesnél. Sosem láttam még ilyennek az apját, és ez megrémít. Furcsa, hogy engem láthatóan jobban aggaszt, mint Arianat, akinek nyilván még nem higgadt le a vére.
- Ria.
Szólítom meg végül egy olyan becenéven, amit régen, még a kapcsolatunk elején használtam, és amire tudom, hogy felfigyel.
- Anyud nem mondott semmi olyat, hogy apád esetleg... haldoklik.
Oké, kimondtam, nem akartam erre terelni a beszélgetést, de kint van végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2018. december 26. 10:56 | Link

Frank Arie Martin és Max
Payne családi ház, Westminster

- Én vagyok önző?! - csapok akkorát az asztalra az ökölbe szorított kezemmel, hogy még a jegygyűrű is felrepül néhány centit róla, majd nagyot koppan rajta, visszafelé érkezve - Te hallod egyáltalán, hogy mit beszélsz? Te vagy az, aki eladod a lányodat, mint egy tenyészkancát! Nézz már tükörbe, és akkor beszélj nekem az önzőségemről! - üvöltöm az arcába, olyan vehemensen, mint talán még soha senkinek ezelőtt. A düh eluralkodott rajtam, ez ellen már nem tehetek semmit. Tombolni van kedvem, törni-zúzni, amit csak érek, lesöpörni egy mozdulattal minden papírt, fényképet és emléktárgyat az asztaláról, bármit megtennék, csak ártsak neki. Fájdalmat akarok okozni, nem fizikait, csupán lelkit. Olyan fájdalmat, ami legalább annyira rossz, mint a döntés, amit a gyerekeire próbál erőltetni. Arie szorítása a derekam körül az, ami visszaránt a való életbe, valamennyire feloszlatja a düh okozta ködöt a fejemben, és meggátolja, hogy az apám torkának ugorjak.
- Most hová mész? - kiáltok a távozni készülőre. Elkapnám a karját, nem engedném, hogy itt hagyjon ebben a rémálomban, de Arie szorítása nem ereszt. - Hová mész?! - Egy utolsót kiáltok a csukódó ajtó mögött eltűnő alak felé.
Kész. Vége. Ennyi volt. Az ajtó bezárult, és az apám itt hagyott minket, kettesben a férfival, aki évekkel korábban a mindenséget jelentette nekem, és boldog lettem volna, ha egyszer összeházasodunk. És most, évekkel később mégiscsak meg kell tennünk, de nem önszántunkból, hanem kötelességből, úgy, hogy már egyikünk sem akarja.
- Be. - Válaszolom dacosan, és érzem, hogy a karjai lazulnak a derekam körül, majd teljesen eltűnnek onnan. - Amikor gyerekek voltunk, mindig ezt csinálta, ha összevesztünk valamelyik testvérünkkel. Egyszerűbb volt minket bezárni, és megvárni, hogy magunktól oldjuk meg a problémát, mint segíteni - mondom karba font kézzel, belerúgva a szék lábába - Az ajtó nem nyílt ki addig, amíg ki nem békültünk. És gondolom most sem fog, amíg... - fejemmel az asztalon heverő jegygyűrűre bökök. Képtelen vagyok kimondani hangosan, amire gondolok. Az ajtó nem fog kinyílni addig, amíg Arie el nem jegyez. A látásom megint elhomályosodik. Nem érdekel, milyen messze van még a tavasz, és mennyit kell aludni addig. Ha az apám egyszer eltervez valamit, akkor a végletekig elmegy, hogy megvalósítsa. Ezt biztos tőle örököltem. Mázli, hogy én meg azt terveztem el, hogy semmiképp nem megyek feleségül Ariehoz. Így még bármi történhet.
A gondolataimból egy ismerős hang, ismerős szava ránt ki. Ria. Milyen rég hallottam már ezt a becenevet. Összerezzenek Arie hangjára, és komor tekintetemet rá emelem. Most először nézünk mélyen egymás szemébe, mióta itt vagyunk. Némán rázom meg a fejem a kérdésére. Nem, anya egy szóval sem említett olyasmit, hogy Max beteg lenne. Arie válla fölött kinézek az ablakon, a magas körtefára, kapcsolatunk egy fontos helyszínére. Megpróbálom lenyelni a gombócot a torkomban, és újra visszanézek rá.
- Arie, én... mi nem lehetünk férj és feleség. Nemcsak azért, mert egyikünk sem akarja, hanem mert... még egy elrendezett házasság sem épülhet hazugságokra. - A hangom elcsuklik, a szemem pedig nem tudom hányadszor homályosodik el ma. Többször egy napon belül, mint hosszú évek óta összesen. De a hangom nyugodt, az arcom pedig komoly.

Utoljára módosította:Ariana Roxanne Payne , 2018. december 26. 11:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. december 26. 12:53 | Link

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Csodás.
Húzom el a számat kelletlenül. Érzem, hogy gyöngyözni kezd a homlokom, de amikor észrevétlenül megérintem, nincs ott semmi. A képzeletem játszik velem. Helyette inkább továbbra is kitekintek az ablakon, azt képzelve, hogy nincs közöttünk akadály, hogy nincsenek falak, hogy nem vagyok rab. Félek fogoly lenni, mindig is féltem a bezártságtól, féltem attól, hogy korlátoznak. Sosem gondoltam bele, hogy miért, pedig annyira egyértelmű.
- Mondjuk, akinek ennyi gyereke van, az drasztikus.
Felelem teljesen nyugodtan, még mindig nem nézve Arianara. Ki akarok szabadulni innen, elmenni messzire, és ha az kell hozzá, hogy elbohóckodjunk néhány hónapig, akkor elbohóckodunk néhány hónapig. Nem kell vele több időt töltenem, csak mint amennyit a család megkövetel. Közben meg nagyon ajánlom, hogy megoldódjon ez az egész. Figyelek közben rá, de nem akarok rá nézni, azonban, amit kiejt a száján, az keserű nevetésre kényszerít.
- De. Éppen az elrendezett házasság épül hazugságokra. A legnagyobb hazugságokra.
Nem nézhetem mindig a tájat, valamikor rá kell emelnem a tekintetemet. Egy pillanatig habozok, aztán döntök. Megfordulva nem Arianahoz, hanem az apja székéhez megyek, és gátlástalanul, gondolkodás nélkül beleülök, és nem törődve azzal, hogy illendő-e vagy sem, elkezdem átnézni őket.
- Segíts, valaminek lennie kell itt, ami megmagyarázza, hogy apád miért tesz ilyeneket. Nem mondott semmit, hogy ezt miért csinálja?
Nem ilyen volt, emlékszem rá élénken, most viszont, ahogy eltorzult az arca, éreztem, hogy komoly oka van annak, hogy ezt teszi a lányaival. Közben nem tudom levenni a tekintetem a gyűrűről, ami még mindig ott van az asztalon. Felemelve Ariana felé nyújtom.
- Legalább nem vagyok idegen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 4824
Írta: 2018. december 29. 22:12 | Link

Excalidíció

Denis kérdése után, ahogy a válaszra várok szinte rögtön le is dermedek, ahogy előbb Cath majd Denis tűnik el - igaz utóbbi csak félig - a földben. Hátra pillantok a patkányra, hogy ez mégis mi a franc. Mikor lettek a gondolataim olyanok, amik valóra válnak. Persze nyilván csak nagyon-nagy véletlen de azért mégis. Nem értem a szitut. Valószínűleg a patkány sem, de valamit muszáj okolni és mivel megharapott és haragszom rá, ezért természetesen őt okolom. Akkor is, ha a sebem már nem fáj, mert beszélni még mindig nem tudok. North és Scar hangja aztán kihúz a néma patkányszem-nézésből és pár gyors lépéssel szinte rögtön Denis mellett termek.
Scar terve elég jónak tűnik, bár szerintem egyedül jobban menne. Ennek ellenére odaállok Denis másik oldalára és Scarhoz hasonlóan, a fiú karja és teste közé ékelem a kezeimet. Scarnak egy bólintással és egy néma igennel jelzem, hogy igen, kész vagyok, és már húzzuk is. Jól indul a dolog, aztán megakadunk.
Letérdelek és a földet kezdem szemlélni, hogy van-e ott valami, nem tudjuk-e a lyukat esetleg nagyobbá ásni vagy hasonló... Scarnak viszont más ötlete támad, s mivel még mindig képtelen vagyok a beszédre, nem erőltetem a saját elképzelésem. Felállok, vissza a korábbi pozícióba és amikor Scar háromhoz ér, húzni kezdem Denist, remélve, hogy North alulról tolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. január 1. 17:20 | Link

Frank Arie Martin
Payne családi ház, Westminster

- Akkor viszont, pont tökéletes nekünk - motyogom magam elé. Nem, ez így nincs rendben. Régen úgy gondoltam, hogy egy házasságban nem lehetnek titkok, a két félnek muszáj tisztán látnia a másikat, mielőtt egy komolyabb lépésre szánnák magukat, és éppen ezért rettegek most. A titkaim súlyosabbak, mint amiket kezelni tudok, lassan teljesen felemésztenek. Ezt a súlyt lehetetlen egyedül cipelni a sírig, ezt mindig tudtam. Ott voltak a kiskapuim, Helena, aki elsőként tudta meg, véletlenül, és sokáig úgy volt, hogy ő is marad az egyetlen, aztán ott van Lexa, akinek már a saját akaratomból mondtam el, és a rövid sornak itt vége is szakad. Két ember. Ők ketten könnyítettek, és néha nehezítettek a titok súlyán, de mégis mindig egyedül éreztem magam benne. És most itt vége. Úgy érzem képtelen vagyok tovább csinálni.
- Arie, én már el akartam mondani, hogy... - pillantok fel, épp akkor, amikor ő belehuppanni készül Max bőrfoteljébe. A szavaim rögvest megakadnak a torkomon, és még az ajkaim is elnyílnak egymástól egy kis időre, olyan meglepetten nézek Arie Bondra. Tényleg megváltoztunk felnőtt korunkra. A régi Arie biztos nem turkálna Maxwell Payne fiókjaiban.
A meglepettségtől kissé lassacskán eszmélek fel rá, hogy keringőre hívtak, de én is az asztal felé veszem az irányt, és kirántom a középső fiókot. Meglep, hogy nyitva van. A fontos dokumentumokat senki sem nyitott fiókok mögött rejtegeti, még akkor is, ha olyan rendetlen tud lenni, mint az apám néhanapján. Újabb kilincsért nyúlok. Nyílik, nyílik, nyílik, zárt. Az egyetlen lezárt fiók az asztalban.
A szemem sarkában megcsillanni látok valamit, és amikor odakapom a fejem, Ariet látom, a kezében a dédnagyanyám gyűrűjével. Felém tartja. Egy pillanat alatt ver le a víz, ahogy remegő kézzel nyúlok érte, és mióta ez a kis ékszer a jegygyűrűmmé avanzsált, most először érek hozzá. Megforgatom az kezeim között, és egy aprót sóhajtva felhúzom a gyűrűsujjamra, és ugyanebben a pillanatban a dolgozószoba ajtaja kitárul. Hát tényleg ez volt a kulcs.
- A kandallónál van egy piszkavas, azzal ki tudjuk feszíteni a fiókot - mondom halkan, ezzel a kifogással palástolva az igazságot, hogy legyőztek. Kisietek a dolgozó fullasztó légköréből, és a nappaliban a kandalló mellett megállva megtámaszkodom a falnál. Aprókat lélegzem, igyekszem lelassítani a szívverésemet normál tempóra, aztán a vasért nyúlok, és lassan visszasétálok a dolgozóba.
Utoljára módosította:Ariana Roxanne Payne , 2019. január 1. 17:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2019. január 2. 17:33 | Link

Shayleen
Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály| '18. novembere

Átlagos, húsz perces kis rutinmelónak indult a dolog. Hittük mi, legalábbis. Aztán a mellém beosztott srác nem hallgatott rám és még alá is becsülte a szituációt. Így történhetett meg az, hogy egy elátkozott objektumnak köszönhetően a fájdalomtól elhomályosult tekintettel csak annyit fogok fel, hogy hoppanálunk. Talán. Valahogyan utaztunk. Vagy huzamosabb időre elvesztettem az eszméletem, mert a következő, amit eltompult érzékeimen túl felfogok, hogy a helyszín jóval sterilebb, és emberek vannak körülöttünk. Sokan. Az átriumban lévő páciensek és hozzátartozóik rémülten, aggódva fordulnak felénk, a gyógyítók pedig azonnal kézbe veszik a dolgot.
Valami bénító és brutális fájdalmat generáló átok lehetett, elsőre nehéz megállapítani, hogy valódi fizikai ingerektől van konstans ájulás közeli állapotban, vagy mentális eredetű a tárgy mágiája keltette hatás. Szemhéja félig lecsukódva, néha megremeg, ahogy küzd azzal, hogy nyitva tartsa a szemét. Egész teste görcsösen feszül az őt átjáró kínoktól, hol erőtlenül nyög, hol zihál, hol egész konkrétan artikulálatlanul ordít.
Tompán, messziről hallom az ismerős hangot; a saját hangomat. Mindenem lángol, szúr, olyan, mintha ezer kicsi karom marcangolna apró miszlikre, nyúzná a bőrömet, a húsomat különös kegyetlenséggel. Megint el fogok ájulni. Homályos minden. Fehér plafon, egy köpeny szegélye, szőkés tincsek, aggódó barna szempár… Shayleen.
Elveszíti az eszméletét.
Az átok a gyógyítók számára valószínűleg nem ismeretlen és nem is a legbonyolultabb művelet megszabadítani az ex-rellonost kínjaitól. A testét ostromló mágia fájdalomsokkot okozva közvetetten le is bénítja az áldozatot; brutális dózissal indít és ciklikusan gyötri a szervezetet, gyors közbenjárást igényel, a keringési rendszert rövid idő alatt teljesen kicsinálja, oxigénhiányos állapotot idézhet elő, a központi szerveket érintve végzetes kimenetelű is lehet. A fiatalember legnagyobb szerencséjére a mágikus orvoslásban minden eszköz adott a megfelelő kezeléshez, és a társa is időben kapcsolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. január 2. 19:18 | Link

Aiden
Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály | '18. novembere

Soha nem hitte volna, hogy egyszer majd egy ismerőse kerül gyógyító kezei alá, azt pedig pláne nem, hogy Aiden Ward. Várjatok csak, előre szaladtam? Bocsássatok meg, kezdem az elején.
Eltelt két év, mióta végzett, barna fürtjeit szőkére cserélte, csont és bőr testét egy továbbra is vékony, ám most már egészséges rétegbe csomagolta. Munkamániás lett. Idejének nagy részét vagy a Szent Mungoban, vagy a laborban tölti, ezen a csodaszép napon pedig épp az előbbiben. Különösebb gond nélkül látják el a betegeket nap, mint nap, mígnem ma egy sürgős eset érkezett. Ő és két társa voltak épp ügyeletben, hirtelen mindenki a jövevényre koncentrált. Shayleen maga is gyanútlanul, egy profit meghazudtolóan indult az ellátóba, amikor megpillantotta Aident. Eszméletlenül. Most tehetnénk ide jelzőket, hogy eszméletlenül sármosan, vagy eszméletlenül szexin, ezzel legyezvén a hős egóját, de nem. Ezúttal minden viccet és kétséget kizáróan, jelzők nélkül volt eszméletlen, a lehető legnegatívabb értelemben. Shayleen, bár a két év alatt látott egy s mást, ilyesfajta átokkal még nem találkozott. Kénytelen volt hát átadni a feladatot gyakorlott, szinte már vén rókának számító társainak, azonban nem tágított Aiden mellől.
Ahogy a férfi néha-néha magához tért és megrebbentette pilláit, vagy két roham között néhány tiszta pillanat érte, mintha hallani vélte volna, ahogy az ő nevét suttogja. Talán csak képzelődött, vagy valóban megtörtélnt, de mindvégig mellette maradt, s mikor végre valahára végeztek és megszabadult az átoktól, mindannyiunk legnagyobb meglepetésére - se - Shayleen maradt a férfi mellett. Nem vesződött azzal, hogy széket húzzon az ágya mellé, óvatosan felült a nyugvó férfi mellé és valamelyest hűvös kezét saját, meleg ujjai közé fogta. Végre egyenletes volt a légzése, nyoma sem volt azoknak a féktelen ordításoknak és kínoknak, amiket nemrég még átélt. Hogy mindez kinek a hibája, már nem igazán számított a lánynak, csak az, hogy kedvese - aki nem is a kedvese - már jobban van. Annál is inkább, mert az ébredező Aiden látványa emlékeztette a tényre, hogy ő most épp egy ápoló és nem illenék molesztálnia a beteget. Mégsem tudja elengedni a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 3. 16:55 | Link

Az excalibur nyomában


- Igen, asszem azok - biccentettem Cath kérdésére, s meg is álltam nagyjából mellette, hogy figylejem, sikerül-e a másik kettőnek kihúzni a harmadikat, ám úgy tűnt nem, mert Scar hangját hallottam, mire arcom azonnal grimaszba torzult.
- Persze, majd pont hozzáérek Brightmore lábához... - dünnyögtem olyan hangossan, hogy  maximum csak Cath hallhatta, majd lehajoltam a lányhoz. Lényegében megkérdezhettem volna, hogy tud-e járni, segítsek-e, ecetera ecetera, ám a fene se akart volna ilyen felesleges bájcsevelyre időt fektetni, helyette egyszerűen felkaptam akár sivalkodott akár nem és aztán lepakoltam a lépcső közepére.
- Maradj itt és takard el a szemed, nehogy belemenjen valami - utasítottam faképnél hagyva.
- Hé Denis! - üvöltöttem fel, hogy most már mindenki hallja - számolj el háromig fennhangon! - tettem hozzá aztán előhúztam a pálcám, aztán csak vártam, mert ajánlom neki, hogy számoljon. Vártam, hogy elmondja az egyet, majd a kettőt, bármeddig tarson is, aztán háromnál intettem a pálcámmal elmormolva egy enyhébb robbantó bűbájt. Mivel nem voltam teljesen diletáns ezért nem rájuk céloztam hanem egy jó méterrel arrébb  a plafonba. A puffanás nem volt nagy, épphogycsak megremegett Scar és MJ alatt a föld, a réten túl pedig feltehetőleg senki semmit nem is észlelt belőle, ám ahhoz elég volt, hogy egy hajszálrepedés meginduljon Denis lyuka felé, majd elérve azt az egész beszakadt. Ekkor jött a tervem második fele:
- Mobilicorpus! - ujjabb intés a pálcámmal és a három alak a törmelékek közül még földetérés előtt szépen kilebegett a nagy porfelhőből amit a beszakadás okozott, én pedig mint aki jól végezte dolgát, mert amúgy marhára jól végeztem a dolgom elmormoltam egy újabb varázslatot, amivel fényt csiholtam pálcám hegyére, hogy végre megnézhessem magamban a barlang belsejét is.
Nem volt sokáig szárazföld, néhány méter után ugyanis a fény fekete víz felszínén csillant meg, elképedve tátottam el számat ahogy közelebb léptem a tóhoz.
Utoljára módosította:North West, 2019. január 3. 16:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2019. január 4. 09:48 | Link

Barlangász szakosztály

Kicsit meglep North hirtelen mozdulata, ellenkezni se tudok, amikor konkrétan letesz a lépcsőre. Mondjuk értem én, hogy ő egy határozott férfi, meg azt is, hogy Scarnak bejön a durvulás, de nekem nem biztos. Szóval kicsit csodálkozva nézek rá, ahogy oda letesz, de azért bólogatok, és engedelmesen lehajtom a fejemet, karjaimmal takarva el a szememet. Nem. Nagyon nem szeretném, ha most meg az következne, hogy megvakulok. Persze előtte azért még rámosolygok Denis lábaira, és eszembe jut, hogy mennyire ellenkezett North, hogy hozzáérjen. Megnyugtathatom, egyáltalán nem kell attól félnie, hogy Denis ezt jelzésértékűnek veszi majd, és esetleg küld egy csábos kacsintást felé.
Lényeg a lényeg, hogy eltakarom a szemem, így nem nagyon látom, hogy mi történik, csak azt érzem, hogy az amúgy pocsolyától nedves, beeséstől amúgy is koszos, arcomra és hajamra most még egy illendő réteg por is került. Csodálatosan festhetek, mint egy malac. A hajam amúgy is katasztrofális, pedig amikor elindultunk még tök jó felfedezőnősben nyomtam. Mindegy, majd valahogy túlteszem magam ezeken, inkább szélesen mosolygok a tényre, hogy újra együtt vagyunk.
- Ejj, ejj Brightmore, mit is mondanak az olyanokra, akik minden lyukat betámadnak?
Szegény, biztos nagyon élveztem, hogy pont ilyen lehetetlen helyzetben ragadt bent, így közelebb menve pillogok rá kettőt, szépen, hogy azért egy kicsit jobb kedvre derítsem, és lopva, hogy mások ne lássák, megszorítom a kezét. Furcsa dolog ez az egész, ami ma így lezajlott közöttünk, nem az éjszaka, azt valahol borítékoltam, hanem az, hogy mennyire könnyen egymásra hangolódtunk a veszekedéskor, és, hogy mennyire különleges volt az a pillanat, amikor átölelt a lépcsőn. Ha össze kéne állítanom életem top öt pillanatát, az biztos, hogy az a pillanat benne lenne. Hazamegyünk innen, egyikünk jobbra, másikunk balra, ahogy eddig is léteztünk, de az a pillanat megmarad örökre. Kevés ilyen fontos pillanatom van.
- Ugye most csak szórakoznak velünk?
Kérdezem teljesen komolyan, téve egy lépést a víz felé. A legutóbb belelöktek egybe, szóval nem nagyon vicces.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 275
Összes hsz: 2671
Írta: 2019. január 6. 18:25 | Link

Kenőkés

Kínomban legszívesebben már röhögnék a helyzeten, mert ennyire még sosem éreztem magam kellemetlenül. Már-már tényleg fel is röhögnék, amikor West hangját hallom meg lentről. Na fasza, ő lent hősködik én meg beszorulva számolgassak. Reménykedve abban, hogy tényleg van terve, ami be is fog válni és nem csak hülyét szeretne belőlem csinálni eleget teszek West kérésének. Hangosan kezdek el számolni. Háromnál érzem az enyhe robbanást, repedezik felém a föld, már készülök, hogy én bizony lábra fogok esni, nem pedig a mocsokba, a többiek meg oldják meg. Ám erre nincs szükség, mert West egy gyors lebegtető bűbájjal felfog minket. Talpra érkezem, rögtön zsebeimbe dugom a kezem. Körbe fordulok, hogy mégis mi a tökömet találtunk, amikor meglátom a barlang további részét. Szűk... majdnem elkap a hányinger, még időben fordulok el onnan, nehogy ne csak inger legyen, hanem más is.
Arra tekintek, ahonnan Cath esett le, minimum tizenöt lépcsőfokról, majd meglátom a lányt és kitör belőlem a nevetés. Akaratlan tör elő, nem tehetek róla, de nem tudom megállítani. Térdemre támaszkodom, hogy meg tudjak állni a lábamom, majd vállam pár pillanatnyi rázkódása után meghallom a kérdés.
- Pedofil - kaján vigyor jelenik meg arcomon, ahogy válaszolok a kérdésre. Cath közelebb lép, megszorítja a kezem. Már óvatos mosollyal viszonzom a gesztust, majd mély levegőt véve visszafordulok a többiek felé.
- Oké, szóval ezt kerestük - tekintek körbe ismét. - Meg van, nincs mit. És most? - húzom ki zsebemből a kezem, benne a cigarettás dobozommal. Ha valamelyik azt mondja, hogy bele kell menni a vízbe és, aki kapja marja alapon, megint keresni valamit, akkor sokkot kapok esküszöm. A blázt berakom a számba, meggyújtom azt és elégedetten fújom ki a füstöt. Visszalépek párat, majd fenekemet szépen lerakom a lépcsőre, így várom a további történéseket.
Komolyan nem vágyom le a vízbe, főleg nem egy szűk helyre, amiben víz van. Az isten mentsen meg, miért kell ezt most így? Nem elég, hogy beszorulok, mint egy rajzfilm figura, de még szűk vályatokban kell válykálnom. Gyönyörű lenne, feltenné azt a bizonyos pontot az i-re. Nagy élmény...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2019. január 6. 20:23 | Link

A tó asszonya


A sötét barlangba lassan bekúszik a fény. A víz, ami eddig fekete volt fokozatosan változik világoskékké, mintha csillogna tükre alatt valami. És az a hang, az a csodálatos női ének, ami sejtelmesen, halkan de egyértelműen betölti a barlangot elragadó. Nincs szövege, egyszerű dúdolás, mégis azon morfondírozhat a boszorkány lánya és fia, hogy esetleg ilyen hangja lehet a mennyben az angyaloknak is.
Az ének hatással van mindenkire, mindenkit békével tölt el, biztonságérettel ruház fel, hívogat a vízhez. A vízhez, ami lassan forrni kezd, először apró buborékok bukkannak elő, majd egyre nagyobbak és aztán egy alak emelkedik ki, egészen kebelig.
Határozottan nőről van szó, ám ennél többet nem lehet kideríteni róla, arcát fátyol fedi, testét hínár és egyéb tóban található kagylók és homokok.
- Kik vagytok ifjú vándorok - kérdi édes, szelíd hangon, ám mielőtt bárki is felelhetne a patkány előre szalad. North felkiálltva hátrébb mászik, ám a patkány nem tágít, beleveti magát a vízbe és a nő felé kezd tempózni.
Amaz mintha ismerné, hártyás kezét kinyújtja a kis lény felé és hosszú, sötét körmű ujjával megcirógatja barna buksiját.
- Tehát a kardot keresitek, ha itt van ő is veletek. Megtaláltátok, a tó fenekén van, ám oda lejutni nem könnyű. A hínár sűrű, aki megpróbálta eddig segítségem nélkül mind belé fulladt. Ám én segíthetek. Egyvalakit leviszek a tófenékre a kardhoz, hogy szerencsét próbálhasson. Téged, leány! - mutat ujjaival Scarlett felé, majd hívogatóan magához inti.
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. január 8. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 8. 14:49 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Hogy mi kell egy velencei vásárláshoz? Egy baglyot küldeni a nemrég felfedezett régi-új ismerősödnek, aki nem is válaszol a levélre, pedig célba ért az. Tűkön ülve várni, hogy mégis mi az isten van, aztán kinyitni az ajtót, mert kopognak és ott áll a nő talpig felfegyverkezve; egy kisebb táskával, hatalmas vigyorral és egy üveg borral. Na, ez egy barátság és egy hatalmas vásárlás kezdete, kérem szépen!
Vigyorogva fogadtam Korit az ajtóban, rögtön be is invitáltam, amíg összeszedtem magamnak pár cuccot. Csak a legfontosabbakat, nem akarok málhás szamár lenni. Ki szeretném élvezni a Velencében töltött napot vagy napokat. Ez még nem dőlt el, de majd kiderül minden szépen sorjában. Bedobáltam mindent, lerobogtam a lépcsőn és közöltem vele, hogy mehetünk. Kori sem a tétovázásáról híres, így mire észbe kaptam már Velence legforgalmasabb utcájában álltunk.
- Na kezdjük! - csaptam össze tenyereimet, huncut mosollyal. Tekintetemet körbe járattam a körülöttünk lévő üzleteken. Nem tudtam dönteni, hogy melyikben kezdjünk, pedig a lendület hatalmas volt, esküszöm. Kérdőn Korira tekintek, hátha ő talált valami szimpatikusat. Az emberek céltudatosan mentek el mellettünk, vagy éppen közeledtek felénk. Értem én, hogy Velencében élnek ki tudja hány éve, de olyan gyönyörű a város! Kicsit meg kéne állni kiélvezni az adott pillanat szépségét, nem? Ha Velencében élnék biztos vagyok abban, hogy mindennap lejárnám a lábam.
Tekintetem meg áll egy eldugott kis üzleten egy kisebb utca elején, a sarkon. A kirakatban egy csodálatos fekete ruha áll, ami vonzza pillantásom.
- Kori, gyere - fogom meg a nő karját és elkezdem az üzlet felé húzni. Megállok a kirakat előtt, megbabonázva bámulom a ruhát.
- Aj, mennyire gyönyörű! Eltudsz benne képzelni? - hunyom le a szemem, hogy látom-e magam előtt magamat ebben a gyönyörűségben. Nos, talán. Ámbár nem vagyok abban biztos, hogy ő lesz a kiválasztott. Amíg Kori nem válaszol, én biza be nem lépek az üzletbe!
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 8. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 8. 16:42 | Link

Opelia Carolina Brown
Velencézünk

Amikor megláttam a baglyot, nevettem. Olyan hangosan, hogy azt hittem, az egész környék velem nevet majd, mert nem bírom abbahagyni. Aztán mégis megembereltem magam, és elővettem a legbevásárlósabb szettemet, és egy is táskába összedobáltam a legfontosabbakat. Út közben a lista kibővült egy üveg borral is, és bumm meg is érkeztem az újdonsült nőmhöz. A lapos cipő talán meglepő lehet neki, de imádom, a legkényelmesebb, olyan, mintha egy mamuszban mászkálnék, és amikor shopping van, akkor fontos a legkényelmesebbnek lenni, hogy mindent meg tudja venni, ami kell, és hát leginkább azt, ami nem, de dögös.
- Mondtam már, hogy sosem jártam még itt?
Imádom a hely pulzálását, a lüktető tudást. Szívesen elnézelődnék, ha nem akarna mindenki, de tényleg mindenki eltarolni. Komolyan emberek, hát itt állok! Nem is vagyok olyan alacsony, hogy ne szúrjanak ki, ráadásul a hűvösebb idő miatt olyan vagyok, mint egy jól kibélelt rongybaba. Viszont, ha menni kell, hát menni kell, követem a szőkét.
- Dögös és el. Temetésre. Amikor majd víg özvegy leszel, akkor jó lesz, de most még életben akarod tartani a fiút. Vagyis, ugye tudod, hogy a srác nélkül nem működik?
Komolyan nézek rá, de persze egyből el is nevetem magam. Hát persze, hogy tudja, csak egy kicsit fel akarom pörgetni, különben sem kel az első ruhánál leragadni.
- Olyat akarsz, amitől leesik az álla? Legyen akkor bársonykék, tüzespiros, méregzöld, olyan, amiben kitűnsz a tömegből. Tudod, a váó-hatást kell elérni. Mondjuk ott van az a kék, olyasmi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 8. 19:14 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Felnevetek Kori levezetésén, ha majd egyszer víg özvegy leszek. Ha eljutunk odáig ezzel a fa... akarom mondani Arie-val, akkor nem hiszem, hogy vidám özvegy lennék. Elhúzom a számat, ahogy felsorolja a színeket, ám be kell látnom, hogy igaza van. Valami kihívó kell, ami megragadja az emberek tekintetét, ami különleges és Arie-nak folyna tőle a nyála.
- Tényleg nem voltál még Velencében? - esik le a tantusz, megilletődve nézek Korira. Én majdnem az összes ruhámat itt veszem, vettem és fogom is venni. Velence eszméletlen, ráadásul, ha az ember kicsit toleránsabb, akkor az itt élő embereket is megszereti. Van pár ismerősöm itt, de most csak remélni tudom, hogy nem bukkan fel egyik sem. Tipikus olaszként rögtön az lenne az első kérdésük, hogy mit keresek itt? Miért kell szép ruha? Ki a férfi? És hasonlók, amiket nagyon elszeretnék kerülni, főleg hogy én sem tudom hányadán áll a dolog. Kori felé fordulok, majd fejemmel követem amerre mutat. Ismét elhúzom a számat, majd kicsit megrázom a fejem.
- Az nem az én színem - vetem el az ötletet. Mosolyogva pillantok a másik üzlet felé, ahol igencsak nagyobb a választék. Hátra tűrök egy tincset, végül Korira nézek.
- Menjünk be oda - intek a fejemmel a bolt felé. Lassan elindulok a bejárat irányába, remélve, hogy Kori követ. Az érzés, hogy figyelnek egyre erősebb, lassan fordulok a kávézó irányába, ahol meglátom. Megmarkolom a mellettem sétáló nő karját és berántom a kinézett üzletbe. Gyorsan becsukom magunk mögött az ajtót, ismét megfogom Kori kezét, és elkezdem hátrafelé húzni. Pár borzalmas színű szoknya mögül tekintek ki, szerencsére elég nagy az üzlet ahhoz, hogy az eladó később találjon meg minket. Bocsánatkérően Korira tekintek.
- Ne haragudj - egyenesedem fel, hogy szemébe tudjak nézni. - De ott a volt vőlegényem és éppen nem vagyok hangulatban azt hallgatni, hogy vissza szeretne kapni - mondom el az őszintét neki, kíváncsian várom reakcióját. Amióta visszatértünk a pasival Romániába, és én eljöttem onnan folyamatosan levelekkel, üzenetekkel és mi egymással bombáz. Hogy honnan tudja, hol vagyok éppen és mikor? Sajnos ő mindent tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 8. 19:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Esküszöm, hogy nem.
Jobb kezem a szívemre teszem, míg a balt felemelem. Tényleg nem voltam még itt, ami azért is érdekes, mert a Vatikánban meg már igen. Jó kis boszorka vagyok én, mi? Szóval most nekem dupla akkora öröm, egészen addig, amíg el nem kapják a kezem, és el nem kezdenek rángatni. Nem értem, hogy mi történik, még csak nem is loptunk, hiszen az utcán állunk, de engedelmesen követem Opheliát, mert nélküle igencsak elvesznék itt.
- Hova hoztál?
Kérdezem végül felocsúdva a csodálkozásból, végignézve a sorban elhelyezett első három szoknyán: unalmas, alaktalan, csúnya színű. Az ujjaimmal épp csak megcsippentem a negyedik anyagát, és tudom, hogy ez abból a szúrós anyagból van, ami egész nap irritálja a bőröd és szeretnél tőle megszabadulni. Mondjuk, megvan benne ez a lehetőség is. Elképzelem, ahogy Jackkel beszélgetek az életről, és egyszer csak már annyira nem bírom a ruhát, ami rajtam van, hogy simán letépem. Nem tudom meghatározni, milyen lenne a tekintete. Vajon tetszene neki, hogy fehérneműben lát? Azt hiszem, nem, ő inkább a gondolataimat tartaná vonzónak, ami elég nagy szívás, mert ha tudná, mennyire mocskosan gondolkozom róla, a szemébe lógó kósza tincseiről, masszív tenyeréről, azt hiszem, világgá futna.
- Az exed? De hát miért futottunk elő előle?
A nyakamat nyújtogatva próbálom kiszúrni a srácot, de olyan nagyon rossz a szög, hogy innen nem látok semmi érdemlegeset, sőt az se biztos, hogy jó embert nézek.
- Miért nem mondjuk inkább azt, hogy rám cserélted le? Én olyat adok neked, amit ő nem tud megadni, és így nem nagyon akar próbálkozni. Majd azt mondjuk, te vagy a férfias a kapcsolatunknak, én meg a cuki diáklányod.
Még kettőt pillogok is, ahogy rá nézek, és remélem, minden érzelme kiül az arcára, mert imádom megbotránkoztatni az embereket.
- Na de komolyan, frusztrál ez a hely és nagyon kíváncsi vagyok rá! Légyszikeee!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 8. 20:22 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Nem is értem miért van itt egyáltalán. Amerikában kéne lennie valami üzleti bigyón, hogy megkösse "élete üzletét"; na igen. Ezt én is rengetegszer hallottam, amíg együtt voltunk. Ilyen meg olyan hiperjó üzlet, elhiheted mennyit fogok rajta keresni. Aztán állt ő is, meg a partnerei is, hogy ez annyira nem jött össze, mert az oroszok kicsit simlisebbek voltak. Én csak tűrtem az egomán szövegét négy évig, amíg nem bírtam tovább és közöltem, hogy mehet arra, amerről jött.
- Ez kérlek - tárom szét karjaimat drámaian. - Olaszország egyik, ha nem a legjobb ruhaüzlete. A tulajdonossal jóban vagyok, majdnem minden ruhám innen van, bár ezek pont csúnyák - húzom el a számat, szememből süt az undor, ahogy a szoknyákra nézek. Tipikus viszketős anyag, amitől a világból is kitudnék szaladni, csúnya szín és mi az a varrás? Remélem Lucrezia nem adta le a szintet, mert esküszöm sírni fogok. Ha az unokahúga csinálta és azért vannak itt, akkor elfogadom, de ez ügyben mindenképpen írok még neki.
- Frusztrál? - nézek hülyén Korira, elmosolyodom, ahogy eszembe jut, hogy jöttem ide én. Ugyanígy, aztán a tulajdonos durcásan megmutatta a felső szintet és szerelmes lettem. Ha van új kollekció idejövök azonnal. - Gyere, megmutatom az emeletet - indulok el a lépcső felé, remélve, hogy követ. Semmi kedvem találkozni az ex-vőlegényemmel nem vagyok hangulatban. És azt is nagyon remélem, hogy Kori sem lovagol többet a dolgon. Mesélek neki szívesen róla, de találkozni az istenért sem szeretnék vele. Végre leredukáltuk a leveleket heti egyre, most egy találka, biztos vagyok benne, hogy új erőre keltené a benne lakó hős szerelmest.
- Mmm - állok meg a lépcsőn felfelé menet Kori előtt, bűnbánóan nézek rá. - Figyelj én nem mondtam Arie-nak, hogy volt vőlegényem. Vagyis... nem is igen volt rá alkalmam, de nem tudja. Bármi kérdésed van, szívesen mesélek egy kávé mellett, csak ne kelljen vele találkoznom - kérem az előttem álló nőt, imádkozva Merlinhez, hogy megértsen és ne akarjon odamenni hozzá. Elindulok ismét felfelé, a lépcső tetejéig meg sem állok, ahol hatalmas vigyorral üdvözöl minket egy fiatal lány, aki le is intek. Nem kell a jópofi, szinte itthon vagyok, kislány. Mélyet szippantok a levegőből és mintha tényleg hazatértem volna. Hatalmas vigyorral tekintek Korira.
- Válogass, ha úgy tetszik ez a VIP szekció.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 8. 20:52 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Nem félsz, hogy meglátott, és utánunk jön?
Én azért pislákolok hátrafelé, mert, ha esetleg úgy van, hogy de, akkor azért látni akarom, hogy milyen. Szeretem látni az embereket, nézni őket, új történetet adni nekik. Azt hiszem, az írás egyfajta elmebaj is nálam. De nem zavar, élvezem minden pillanatát. Viszont engedelmesen követem az emeletre, és amikor megállít, és elmondja a tényt, hogy nem szólt a vőlegényéről, "ó"-t formázok az ajkaimmal.
- Ophelia Carolina Brown! Azt akarod mondani, hogy a kisgyerek szólt róla, hogy van menyasszonya, te meg nem mondtad neki, hogy volt vőlegényed? Hát nem megnyugtattad volna a szegény kis csóró lelkét? Szégyelld össze magad!
Húúú, de megszidtam mi? Mondjuk ez egészen addig tart, amíg körbe nem nézek, onnantól már nem megy a szigorú nézés, hanem inkább a "kit érdekelnek holmi hímek" arcom jön elő, ahogy körbenézek.
- Biztos, hogy még mindig ott vagyunk, ahonnan elindultunk?
Ez a fenti részleg nem olyan, mint ami lent volt. Mi az a varrás, amikor itt fent tündér kezek forrasztották egymásba az anyagokat? Ezek isteniek és gyönyörűek. Csak nézek, és nem térek magamhoz a színektől és a formáktól.
- Tutira meghaltam. Remélem az arcom szép maradt.
A két kezem közé fogom az arcom, és nézem a kiállított darabokat. Én mondjuk megtalálom azt, amit magamnak akarok egyből, de nem magammal akarom kezdeni, hanem Opheliával, ő már volt együtt Arieval, és akar is lenni, én ellenben csak az elmémben válok eggyé Jack-kel. Oda meg akármit felhúzhatok.
- Mondj egy színt!
Szólalok meg hirtelen, és Ophelia felé fordulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2019. január 8. 23:56 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Olyan erősen koncentrált a húzásra, hogy fel sem figyelt arra, hogy mi történik a lábánál. Már csak azt érezte, hogy bumm, és nincs alatta talaj. Lebegés, és földet érés. Természetesen véletlenül sem sikerült a talpára érkeznie, így négykézlábról nézett fel mérgesen Northra.
  - Legalább szólhattál volna - tápászkodott fel, és a férfihez lépve beleöklözött annak vállába. - Mi van, ha megsérülünk? Annyit kellett volna mondanod, hogy "MJ, Scar, menjetek hátrébb" nehéz lett volna, mi? - tört ki a lányból a düh. Igazából ebben nem csak ez van benne, de még az alagsorban történtek is. Utálta, amikor a férfi játszotta mások előtt az érzéketlent. Még hördült egy utolsót, majd inkább elindult az ismeretlenbe. Minden jobb, mint ott maradni.
  A víz gyönyörűen csillog, és a lány szinte kényszert érzett hozzá, hogy megérintse. De mielőtt megtette volna, és alak emelkedett elő. Teljesen lefagyott. Látott már jó pár érdekes dolgot, mióta varázsló, de ilyet nem. A nő egyszerre volt bájos és ijesztő. Hívogató és mégis ellenszenves. Olyan valaki, akiről többet akarsz tudni, de félsz, hogy nem tetszene a meséje.
  Csodálva hallgatta beszédét, de egészen meghökkent, amikor rá mutatott. A szőke is ugyanezt tette, amolyan kérdésként, hogy tényleg rá gondoltak-e. Csapattársaira nézett, egy kis félsz is megbújt talán a szemében. De amikor North-tal találkozott a tekintete, akkor megszületett benne az elhatározás. Minél távolabb.
  Gyorsan kapkodta le cipőit, nadrágját és felsőjét, aztán már indult is a vízbe. Nem szerette volna megváratni a csodás szirént, aki őt választotta. A víz forró volt, égette a lány bőrét, de nem foglalkozott vele. Egyre beljebb ment. Teste körül fodrozódott a víz, szőke haja fátyolként terült köré. Egy utolsó pillantás a scooby gang-re, nagy levegő, és lebukott a víz alá.

Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 26. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 9. 10:21 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Nem válaszolok a feltett kérdésre, csak haloványan elmosolyodom. Ő ide nem jön, szakításunk után a tulajdonos hölgy kitiltotta. Hálás voltam neki ezért, ám ő csak morgott magában válaszképpen, ahogy szokott. Ezért vagyunk mi ennyire jóban. Nem fecseg, nincsenek felesleges kérdések, nem traktál semmivel, de ha új kollekció jön, vagy éppen ő készítette azt rögtön küldi a baglyot. Imádom!
- Nos - emelem fel a fejem, melleimet kitolom. - Ahogy mondod! - nevetem el magam kicsit. Nem érzem magam hibásnak, Arie sem éppen megfelelő pillanatot választott ennek a közlésére, nekem pedig esélyem sem lett volna közölni vele. Ráadásul az a múlt, amit én már kilenc lakattal lezártam és soha nem tervezem őket többet kinyitni. Ha úgy tetszik, eldobtam a kulcsokat, hogy még véletlenül se legyen meg a kísértés. Bár, ha meg is lenne, inkább leugranék egy szikla tetejéről, mintsem visszamenjek ahhoz a férfihoz. Merlin mentsen meg!
- Szép maradtál, ne aggódj, ráadásul meg sem haltál, csaj - felnevetek Kori reakcióján. Teljes mértékben átérzem, ami éppen most a hatalmába kerítette. Nekem is csak szerencsém volt, amikor először idejöttem. A tulajdonos éppen bent volt, én meg a lenti részen az összes ruhára húztam a szám, így kegyesen felvezetett az emeletre, ahol minimum két órákat szoktam eltölteni. Valószínűleg most sem lesz ez másképp, így lassan elindulok az első sor felé, ám Kori kérdése megállásra késztet.
- Fekete vagy vörös, esetleg bordó - merengek el a színeken egy pillanatig. Kori valószínűleg nekem keres ruhát, akkor nincs más választásom, mint...
- Kori, ezt nézd! - nyúlok rá egy velünk szemben lévő ruhára, amit le is veszek a helyéről. - Muszáj felpróbálnod! - mutogatom Kori felé szerzeményemet. Totálisan ő ez a ruha, így remélem igent mondd a felpróbálására is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 9. 19:26 | Link

Ophelia Carolina Brown


Megint jön a feketével! Hát komolyan mondom, én ezt a nőt annyira meg fogom csapkodni, hogy nagyon. Nem hiszem el, hogy megint itt tartunk. Ha az életem múlik rajta, akkor sem lesz feketében. Tudom, tudom, a fekete mindig jó és sosem okoz gondot, mindenhez illik, bármilyen alkalom is legyen. Nem. Csak így nem.
- Legyen vörös. Az nagyon izgató.
Szerintem a vörös, a halvány bőrével, a szőke hajával olyan, ami igazán fel tud spannolni egy férfit. Arie szerintem a puszta lététől is lázba jönne, nem értem, mit parázik itt, de ha neki kell még egy kis tuning, akkor már dobjuk meg rendesen a dolgot. Szóval keresem az igazit, miközben Oph megszólít.
- Oké, ezt nem tudom nem felhúzni. Sőt, nem tudom, nem megvenni. Nem! Előbb felpróbálom.
Maximum egy hollónak fogok tetszelegni, nagyobb bolondságok is történtek már a világban, neki meg legalább megtehetem, anélkül, hogy totál idiótának nézne. Nem tudom, hogy Jack mit gondolna arról, hogy "ezt a ruhát miattad vettem meg", nem szoktunk ilyen egyszerű dolgokról beszélgetni. A ruhát átvéve magam elé tartom, és színpadiasan forgok is benne egyet, majd a nevetésem megakad, a mozdulataim megállnak, és mint akinek rohama lesz, nézek előre, de nem mozdulok, csak nézek.
- Oph? Ott van.
Még a hangom is lehalkítom, pislogok kettőt, de nem tűnt el, ott van. Ott vár ránk.
- Ott a tökéletes vörös ruha.
Végül a kezem kinyújtva mutatok előre. Ott van, határozottan, de félek, ha elindulunk arra, akkor eltűnik. Tudom, hogy az az igazi, én az ilyenben nem tévedhetek, egyszerűen nem. Ő az.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 9. 21:18 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Csak egy határozott bólintás telik tőlem, amikor a nő közli, hogy a vörös megfelel, mert az izgató. Nos... kinek mi. Ám hülye lennék megszólalni, a vörös mindig betalál a pasiknál és én azért vagyok itt, hogy azt a Frank gyereket nyűgözzem le. Relatíve neki vásárolok. Ennek a gondolatnak megszületnie sem szabadott volna, de már késő. Vagy így, vagy úgy, de ma egy rahedli ruhával fogok innen kimenni, ahogy - terveim szerint - Kori is.
- Próba, aztán folytatjuk - mutatom neki, hogy merre vannak a próbafülkék. Soha nem értettem miért kell ennyi, amikor erre a részlegre maximum, ha harmincan járunk, bocsánat, már harmincegyen és nyilván nem megegyező időpontokban. Pedig bizony minimum tíz próbafülke van a bolt közepén, öt az egyik, öt a másik irányba néz. Bennük hatalmas tükrökkel, minden irányból megvilágítva, egyszerűen tökéletes! Korival nevetek, ahogy illegeti magát a ruha mögött, ami csodálatosan fog neki állni. Érzem és tudom. A nők ezt megérzik, és ez most egy nagyon erős megérzés. Aztán egyszer csak vége szakad. Nem nevet többet, az én számról is lefagy a mosoly. Ijedten nézek az előttem álló nőre, aki csak annyit mondd, hogy "Ott van.". Megpördülök a tengelyem körül, hogy megtudjam nézni, a szívem hevesen ver; vaklárma. Nem, nem a volt vőlegényem az, csak Kori szerelembe esett egy ruhával. Megkönnyebbülten sóhajtok párat, hatalmas kő esett le szívemről. Végül megemberelve magam arra tekintek, amerre Kori mutat és meglátom.
Gyönyörű varrás, gyönyörű szín, gyönyörű csipke, gyönyörű fekete kövek. Megbabonázva indulok el felé, odaérve ugyanúgy tátott szájjal veszem le helyéről. Megfordítom, hátán V alakú kivágás. Egyszerűen gyönyörű!
- Kori - sóhajtok egyet, hatalmas vigyorral fordulok felé. - Ez gyönyörű! Menjünk próbálni! - sietek vissza hozzá, kezét megragadva indulok el öles léptekkel a fülkék felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Asher Noah Wayde
KARANTÉN


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2019. január 10. 18:00 | Link

C.L.Z.
London


Londont határozottan jobban szerette, mint Párizst. Itt másabbak voltak az emberek, sokkal inkább hajlamosak voltak a saját dolgaikkal törődni, nem foglalkoztak két idegennel, akik néhány napja beköltöztek az egyik külvárosi kis épület tetőterébe. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán valakinek feltűnt az érkezésük a szomszéd házban lakó félszemű öregasszonyon, és az utca végén kolduló hajléktalanon kívül. Így volt jó. Amennyire csak lehetett, próbáltak nem okozni feltűnést, egyelőre csak meg akarták magukat húzni, feltérképezni a környezetüket és a lehetőségeiket.
A gondolatok egymást követve cikáztak a fejébe megállás nélkül, egészen mióta elhagyták a francia főváros koszát és bűzét. Tervet kellett kovácsolnia, ki kellett találnia, hogy hogyan tovább. A céltalan menekülésből kezdett erősen elege lenni, plusz most, hogy Zoé is csapódott hozzá, és immáron nem egyedül járta Európát, égetőbbé várt a hogyan tovább kérdése.
Ami a kettőjük viszonyát illeti, semmi érdemi dologról nem beszéltek, mióta eldőnt, hogy a lány vele tart. Nem került szóba közöttük mélyebben, hogy hogyan és miért hagyták annyiban a kapcsolatukat annyi évvel ezelőtt, ahogyan az sem, hogy most mi fog történni velük. Egyszerűen csak visszaszokni a régi rutinjukba lehetetlennek tűnt. Már nem azok az emberek voltak, akik akkor, hat éve, a kis magyarországi iskolában, akik csak el tudtak bújni minden baj elől és el tudtak veszni egymásban, nem törődve a körülöttük lévő világgal, veszélyekkel, gondokkal. És akármennyire is tele volt kétségekkel, hogy jó döntés volt-e engedni Zoénak, hogy vele jöjjön, ebben a néhány napban boldogabbnak érezte magát, mint már évek óta. Akármennyire is nem akarta magának bevallani, még a feszültséggel közöttük is javított a hangulatán, hogy nem egyedül volt, hogy ő itt volt vele.
- Azt mondják, hogy álmában bámulni az embert már-már zaklatásnak számít - szólalt meg, mikor megérezte a lány ujjait bőrén. Nem nyitotta ki a szemeit, ugyanakkor ajkai köré egy apró mosoly kúszik. Furcsán nyugalom töltötte el - szinte már ismeretlen volt számára az érzés, ugyanakkor addig akarta élvezni, ameddig csak lehetett. Szabad kezével Zoé dereka után nyúlt, és még közelebb húzta magához.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2019. január 10. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 11. 21:39 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Nem is gondoltam, hogy abbahagyjuk.
Felelek kacarászva. Nem szeretek semmit félbe hagyni - hahaha -, így aztán ameddig van nálam pénz, addig költök. Amúgy ebben nagyon határozottnak gondolom magam. Elhozok egy összeget, és annyi, egy centtel sem több. Nincs olyan, hogy még egy keveset hozzárakok. Mondjuk olyan se nagyon, hogy maradt volna bármi is belőle. Ha még egy kicsit marad, akkor azt is elverem, maximum egy nyalókát veszek belőle, de nem mehetek haza maradvány pénzzel, mert akkor összedől az életem.
Aztán meglátom őt. A csodaruhát, és látom Ophelián is, hogy ez lesz az igazi. Ettől Arie álla leesik. Ha nem, akkor meleg, bár nem, a melegek álla általában leesik egy csinos darabtól, és sok mindennek mondanám a múltkoriak után a fiút, de annak nem. Korábban amúgy volt gyanúm rá, annyira semlegesen viselkedett Larával is és velem is, hogy szinte felháborodtam. Aztán Lara mondta, hogy az a baj, hogy nekünk nem az van alul, amit ő szeretne. Aztán meg még meg sem írtam neki, hogy ez mennyire nem igaz.
- Elviszem még őt is.
Kapok fel egy random ruhát, mert olyan szép méregzöld színe van, meg se nézem a méretet sem, csak ellibbenek a próbafülke felé, és jól nekiállok a ruhacserének. Először azt húzom fel, amit partnernőm választott nekem, és egy pillanatra eláll a lélegzetem.
- Van benne egy fekete betét, oldalt.
Kint nem tűnt fel, de most, ahogy elrendezem magamon a ruhát, látom, hogy a kék csoda oldalán csipke betét van, méghozzá fekete. Kilépve a próbafülkéből, kettőt koppantok a másikon, és ha engedik, akkor belépek, kell a kritika.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 18. 18:10 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

A próbafülkék felé még három ruhát kapok csak le az állványokról, mert tetszik a szabásuk. Betotyorgok a Kori melletti lévőbe, a ruhákat felakasztom szépen sorban a fogasokra, ám nem tudok dönteni. Felsőmet levettem már, nadrág sincs rajtam, így állok a négy ruha előtt, hogy melyikkel kezdjem, amikor kopogást hallok.
- Gyere - szuggerálom még mindig a ruhákat, majd Kori felé pillantok. Szemeim kikerekednek, állam majdnem a földön koppan, még szerencse, hogy időben észre veszem magam. Óvatosan elmosolyodom, így lépek közelebb Korihoz, hogy megkerülve megnézzem. Hátán kicsit megigazítóm a ruhát. Hümmögök párat, kezemet a szám elé teszem, mintha gondolkodnék. Bólintok egy határozottat, visszasétálok próbafülkémbe.
- Gyönyörű vagy benne - veszem le a vörös csipkés álmost a fogasról, hogy belebújjak én is. Vállamnál kicsit megigazgatom ruhámat, majd Kori felé fordulok várakozóan. Tekintetemben kíváncsiság csillan, hogy vajon tényleg megtaláltam-e a megfelelőt, mert valóban úgy érzem én is. Kori szeme kiszúrta a bolt - számomra - legszebb darabját és talán valakit elhódítani is eltudok majd benne, ha minden a terveim szerint megy. Nem szeretnék Arie-ra gondolni... de akaratlan beugranak az emlékképek. Szemérmesen elmosolyodom, egy kis kuncogást engedek meg magamnak, automatikusan megnyalom ajkaimat, ahogy ismét elém villan a kép; az ablakban áll meztelen, gőzölgő teája a kezében. Ez a kép valószínűleg örökre megmarad emlékeim között, ha nem is úgy lesz, ahogy én azt szeretném. Mindenesetre ez a ruha, így is és úgy is jó vétel lesz.
Fordulok párat a tükör előtt, vállam fölött nézem hátamon a V alakú kivágást.
- Szerintem tökéletes - pillantok rá a tükörből. - És jó választás volt a vörös - mutatok rá, hogy Korinak igaza volt a színt illetően. Ahogy szőke tincseim vállamra hullanak, a vörös ruha csak még jobban kiemeli alakomat és más adottságaimat. Szerelem első látásra? Létezik bizony, de valószínűleg csak nőknél egy ilyen butikban és egy ilyen ruhába.
- De azért a maradék hármat is felpróbálom, és tudom, hogy van egy fekete - pillantok a bézs, a púder és a fekete színű ruhákra, amik rám várnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 18. 18:40 | Link

Ophelia Carolina Brown


Milyen jó kislány lettem, hogy még azt is megvárom, hogy beengedjenek. Mondjuk így is azt látom, amit amúgy is látnék, ha nem kérnék engedélyt a belépésre, vagyis Opheliát fehérneműben. Nem jövök zavarba, nem hiszem, hogy ez az a helyzet lenne, ahol zavarba kellene jönnöm, viszont halványan elmosolyodok.
- Annyira tudtam, hogy van tetoválásod.
Biztos voltam benne, mondjuk a pozíciója nem az, amit először feltételez az ember, de nem is ez a lényeg. Engedelmesen tűröm, hogy megigazítsa rajtam a ruhát. Ezerszer vásároltam anyámmal, rajtam mindig, mindenki csak ruhát igazít, mintha én magam nem tudnék rendesen felöltözni. Kicsit el is mosolyodok erre a gondolatra, meg arra, hogy vannak dolgok, amik nem változnak.
- Szóval?
Elgondolkozva néz rám, és amikor kimondja az ítéletet, elnevetem magam. Sosem izgultam még egyetlen ruha miatt sem, de ez most valahogy különösen fontos. Hát nem vicces? Egyikünk sem tudja, hogy lesz-e következő lépés, mégis, úgy keressük a tökéletes ruhát, mintha ez lenne a feltétele annak, hogy legyen következő lépés. Hiába jár Ophelia előttem, mégis úgy érzem, hogy most egy helyen toporgunk.
- Istenem, Lia! Ha férfi lennék, már az asszonyom lennél.
Mondom ki az őszinte véleményemet. Gyönyörű. Ez a nő úgy tökéletes, ahogy van. A ruhát pedig esküszöm, hogy direkt neki csinálták. Olyan volt, mintha aki készítette, maga elé képzelete volna a nőt, és tökéletesen ráöntötte volna.
- Megveheted a feketét, de, csak a temetésemen veheted fel. Vagy, ha elmegyünk inni. Keresek én is egy feketét, és azt mondjuk, hogy a szeretőd vagyok, ha valaki nagyon nyomulna.
Le sem akarom venni többé ezt a ruhát, így ebben indulok el keresni valami feketét, amit hamar meg is lelek, így nekem is van még mit próbálnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Miss Don Corleone
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 392
Írta: 2019. január 18. 21:00 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Csak vállat vonok egy kicsit a tetoválásra. Nekem nem nagy dolog, de valahogy mindig mindenki meglepődik, hogy van, majd jön, hogy tökre nem arra számított, hogy a combom külső oldalán. Nem mintha meglepő lenne, mint sárkány őrültnek, hogy egy sárkány ékesíti a combomat, de emlékszem Arie meglepődött, majd felcsillanó tekintetére, amint meglátta.
Az asszonya? Önfeledten nevetek fel kirohanására. Fogalmam sincs mi lesz, ahogy ő sem, mégis ruhákat válogatunk mindkettőnk megfelelő pillanatára, mintha tudnánk, hogy előbb vagy utóbb pedig eljön. Pedig, hogy lehetünk benne ilyen biztosak? Ugyanott toporgunk Korival, csak én már kerültem testi kapcsolatba is az illetővel, és mégis... képes vagyok ilyen érzelmek mellett is elköteleződni? Szentül hiszem, hogy én ennél önzőbb teremtés vagyok, de valami mégsem engedi, hogy más férfiakra gondoljak vagy ránézzek egyáltalán. Pedig nézni szabad, főleg, ha nincs is semmi közöd relatíve az illetőhöz. Miért kellett nekem ilyen szituációba keverednem?
Nem is gondolkodva kapom le magamról a vörös gyönyörűséget, majd nyúlok a bézs felé. Látom Korit a szemem sarkából, ahogy visszatér egy fekete ruhával, haloványan elmosolyodom. Felhúzom a bézs ruhát, arcom grimaszba torzul, ahogy meglátom mennyire borzalmasan áll rajtam.
- Úristen! Úgy nézek ki, mint egy elb*szott függöny! - kiáltok fel kétségbeesetten, majd rögtön szedem is le magamról a darabot. Ebbe nem trafáltam bele, de majd a púder színű biztos jobb lesz.
- Kori, hogy állsz a feketével? - kiabálok át a másik fülke irányába, hátha régi-új barátnőm már végzett. Ledobom magam mögé a fotelbe a bézs színű ruhát, majd a púderszínűért nyúlok. Ehhez már több reményt fűzhetek. Óvatosan húzom fel, anyaga könnyen szakad, érzem. Oldalán könnyedén felhúzom a cipzárt, utána nézek a tükörbe. Párszor megfordulok. Szép koktélruha, szinte mondhatom, hogy könnyelműen simul testemre. Elégedetten bólintok egyet, majd vetem le és szemezek a feketével. De jól esne egy cigaretta. Mikor is szoktam le? Öt, talán hat éve, de most ölni tudnék egyért, már csak azért is, hiszen egy - egyelőre - nem létező kapcsolatba vásárolok ruhát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 216
Írta: 2019. január 18. 21:39 | Link

Ophelia Carolina Brown


Késve hallom meg azt, amit a másik fél mond a próbafülkéjében, csak akkor nevetek fel, amikor megkérdezi, hogy állok a feketével. Azt hiszem, ez a nevetés, a keserű csengés egyszerre szól a ténymegállapításnak és a kérdésnek is. Érzem, ahogy az arcomból kifut a vér, ahogy szembenézek a tükörben sápadt önmagammal, a homlokom gyöngyözni kezd. Hirtelen nagyon melegnek érzem a próbafülkét, pedig minden, csak nem szűk.
Bele se gondoltam, hogy milyen nap van ma, vagy, hogy mit is jelképez számomra az a ruhadarab, amit felhúztam. Éppen ma. Pedig annyira megfogadtam, hogy nem teszem, annyira megfogadtam, hogy sosem húzom fel ezt a színt. Soha. Egyszer, tíz éve egy január nyolcadikán megtettem, de nem akarom soha többet. Most azonban mégis, itt állok benne, és nézem, ahogy lassan a pánik elönti az agyamat.
~ Mint egy özvegy.~
Jut eszembe, hogy válaszolnom kellene valamit, hogy kérdeztek tőlem, hogy felelnem kell. Nem akarom, hogy Ophelia átjöjjön. Szórakozni jöttünk. Szórakozni. Szórakozni. A lélegzésemmel próbálom a szívem kalapálását lejjebb apasztani.
- Nem túl fényesen.
Felelem határozottan, de tudom, hogy hazudok. A ruha tökéletes, csodálatos, és illik ahhoz, amit képviselek. Özvegy vagyok, aki már hűséget fogadott egy férfinak, egy férfinak, akit nyolc éve eltemetett. Éppen nyolc éve. Pont ma. Összeszorítom a szemeimet, próbálom meggátolni a könnyeknek, hogy feltörjenek. Szinte lerángatom magamról a ruhát. Nem ő tehet róla, de nem akarom, hogy rajtam legyen. Mímelek pár tüsszentést, a szemem pirosságát megmagyarázván, és gyorsan a kéket húzom magamra, de valahogy ez sem olyan, mint amilyennek lennie kell. Valami hiányzik belőle.
- Azt hiszem, az első ruha túl tökéletes volt. Nálad mi a helyzet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] 76 77 ... 81 82 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek