28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 60 ... 68 69 [70] 71 72 ... 80 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 12. 17:58 | Link

K.K.K.

A nyugodt alvás jót tesz, s bár tudom azzal a döntésemmel, hogy nem mentem el a csapattal inni még inkább kirekesztenek majd maguk közül, mégsem bántam meg, hogy a pihenést választottam.Oldalvást fekszem, szemem gyorsan nyitom, könnyen kelő lévén, s már fordulok is a másik oldalra, hogy megkeressem karórám, megnézendő, hány órakor vetett ki magából az ágy. Mozdulatomban azonban megakaszt valami. Tekintetem a plafon közvetlen felettem lévő részén állapodik meg, melyen egy mondat szerepel keszekusza kézírással: "Ha almát látsz, mond “Cherchez la femme” Azonnal kikelek, és gyorsan végiggondolom mit jelenthet. Francia tudásom nagyon gyér, de ezt a kifejezést ismerem. Keresd a nőt, mint minden baj forrását. Az alma pedig köthető Évához, az első bűnöshöz, aki miatt az Úr őt és Ádámot kiűzte a paradicsomból, vagy lehet magának a tudásnak a jelképe, de szimbolizálhatja az életet is akár sőt a kísértést, a csábítást is, hiszen Lucifer a fényhozó ezzel a gyümölccsel vitte tévútra Évát. Itt be is zárul elmémben a kör, s egy gyors reggeli rutin és öltözés után már rohanok is le nappaliba, hogy mindezeket megosszam a többiekkel. Arra, hogy szobatársam Csinoska vagyis Hope az ágyában van-e vagy sem, őszintén bevallom nem figyelek. Alapvetően nem szoktam nagy zajt csapni magam körül így ha aludt nem az én motoszkálásomra ébredt fel ebben bizonyos vagyok. Leérve először úgy tűnik magam vagyok, ám picit jobban körülnézve meglátom egyik kutató társamat. - Jó reggelt Scarlett! - köszönök a lánynak, ám mivel még csak ő van itt egyelőre nem mondok semmit a felfedezésemről, csak majd, ha már a Fővezír és a többiek is megérkeznek. - Fáradtnak látszol, minden rendben? - kérdezem hűvös, de jó szándékomról árulkodó hangon - Jól sikerült az este? - folytatom az érdeklődést, és leülök egy sarki fotelbe, ahonnan mindent látok, ami a szobában történik és közel van annak bejáratához. Eközben lelki szemeim elé villan egy kép, valami vita féléről és egy jelről, de gyorsan elhessegetem, ahogy mindig szoktam, ha efféle megérzéseim támadnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 1050
Írta: 2018. október 12. 20:58 | Link

Kardkutatósdi
Ruházmányom

Maradjunk annyiban, hogy ha volt is kisegér, nem nagyon jutott el a tudatunkig, és őszintén meg kell mondanom, nagyon jó döntés volt az esti sokk után Denisnél maradnom. Azonban eljött a hajnal, és van egy olyan szabályom, hogy én nem alszom senki mellett. Sosem volt még párom, nem is akarok elköteleződni, én amolyan ideig - óráig lány vagyok. Félek, ha bárkivel is olyat csinálnék, mint amit a párkapcsolatokban szoktak - ide tartozik az együtt alvás, vagy a fiú pólójában mászkálás -, akkor ingerenciám lesz rá, márpedig én ezt nem akarom. Van egy tudatosan felépített karriertervem, emellett pedig élvezem ezt a saját elvrendszert, amit felépítettem. Már hajnalodik, amikor Denis elpilled, így várok egy kicsit, mielőtt kiosonnék, át a saját szobánkba Emeralddal.
Ő ekkor még alszik, így macskaügyeséggel lépek beljebb, és veszem ki a neszesszeremet, hogy eltávolítsam a sminkemet. Ez persze nem sikerül, nem akarok nagy zajt csapni, így a pálcámhoz nyúlok, megfeledkezve arról, ami a kezemen van, ráirányítom a cipzárra... és hirtelen bumm. Jó nem nagy bumm, de az én kicsi szívem megáll egy pillanatra. Főleg mivel minden cuccom, az alapozóim, az összes csodás rúzsom, minden szemfestékem az arcomba robban. Nem fáj, de pontosan tudom, hogy van olyan, benne, ami egy percen belül leszedhetetlenre szárad. Egyből mozdulok, nem kell sok, és máris a fürdőben termek. szinte lerángatom magamról a ruhát, miközben megnyitom a vizet, és az se zavar, hogy forró, csak nem akarom, hogy egész nap vörös foltos fejjel mászkáljak.
Amúgy is le kellett zuhanyoznom, de nem pont ez a megszokott sorrend. A hajmosással új hajszínt is felviszek, hátha a fehéressel sokkal szerencsésebb leszek. Bár ameddig ez a hülye minta rajtam van, esélytelen. Mindegy, igyekszem valamit kitalálni erre a szerencsétlen helyzetre. A mai összeállításom sokkal visszafogottabb a tegnapinál, most hajra kéne gyúrnom, de minek, ha nincs mivel sminkelnem magam. Egyetlen dolgom volt külön, egy szemceruza, illetve a pilláim még mindig nagyok, így ennyi jelenleg, amivel kezdeni tudok valamit. Gyors öltözködés, aztán irány a külvilág. Láttam idefelé egy pékséget, és mivel eléggé keveset aludtam és feltételezem, hogy Denis se fog sokkal többet, mind a kettőnknek veszek kávét. Valahol itt kerülhetjük el egymást Scarral, ő ki, én be. Felsétálva a szobába a két papírpohárral, igyekszem némán közlekedni, de addigra már az előbb említett fél zuhanyzik. Leteszem a poharat, de nem ülök le, közelebb lépve az ágyhoz, elhúzom a párnát. Emlékszem, hogy volt itt valami, amit meg akartam nézni, és igen, ott is van.
- Hoztam kávét.
Mosolygok a kilépőre, majd intek neki, hogy jöjjön oda, és anélkül, hogy mondanék bármit is, rámutatok az írásra. Nem, hozzáérni biztos nem fogok, van nekem elég bajom így is. Utána ellépve a fotelhez sétálok, leülök, és megvárom, amíg Denis elkészül, nem akarok egyedül lemenni.
- Óóó nézd, alkottam.
Mert hát a pozitív hozzáállás a fő ebben az egészben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 409
Összes hsz: 3305
Írta: 2018. október 13. 10:17 | Link

Kenőkés

Megvallva az őszintét, egyáltalán nem volt tervben, hogy Cath nálam tölti az éjszakát. Nem azt mondom, kellemes fordulat volt, csak valahogy váratlan. Felhurcoltam a szobámba - szerencsére nemigen ellenkezett -, majd valahogy úgy hozta a szituáció, hogy ott is maradt és pont nem foglalkoztam semmi mással. A fáradtság elenyésző volt, és így is csak félálomba tudtam lekerülni. A mély-alvás esélytelen, elszoktam tőle, így amikor Cath felkel mellőlem minden kis neszezését hallom, azt is, ahogy kioson a szobából. Avval a lendülettel fel is kelek, majd gyorsan a fürdőbe kényszerítem magam. A zuhany alatt elmerengve állok, mintha nem kéne egy kicsit sem szednem a lábam. Valószínűleg megint elkések, de West már hozzászokhatott volna. A tegnapi dolog után elég sok szarral indulunk neki a mai napnak. Kilépek a zuhanyfülkéből, áttörlöm magam pár gyors mozdulattal, derekamra csavarom a törülközőt és már megyek is kifelé. Egy pillanatra megtorpanok, amikor megláttam Cath-et. Reméltem, hogy a kínos reggeli szituációt elkerüljük, de avval, hogy hozott kávét, már elkerülte. Kösz!
- Fekete? - lépek oda hozzá intésére, majd elvéve tőle a poharat belekortyolok. - Beletrafáltál - bólintok egy aprót, majd figyelem azt, amire éppen mutat. Nekem is feltűnt a dolog, azonban más helyen. A falba vésve, észrevétlen helyen került elő az írás, egy nyikorgás jelezte a helyét, mintha azt akarta volna, hogy mindenképpen megtalálják.
- Igen, én is láttam már - intek fejemmel az ágykeret felé, majd mögé mutatva hívom fel Cath figyelmét arra, hogy pontosan tudom mit mutat. - Úgy vagyok vele, majd később foglalkoztat. Egyelőre nem ezért jöttem - vonok vállat, majd a poharamat lerakva a kis éjjeliszekrényre, elkezdek felöltözni. Egyszerű fekete szett, mint mindig. Hajam még vizes, kicsit megrázom a fejem, mint valami kutya, majd hátra simítva azt, rámosolygok Cath-re.
- Ennyire unatkoztál? - emelem fel egyik szemöldököm, miközben fejemet áthúzom pólóm nyakán. Ismét eszembe jut a tegnap történtek, West, ahogy szól, maradjunk együtt és akarva-akaratlan őt hibáztattam. Pillanatnyi düh volt, szinte rögtön el is múlt, de mégis. Ez nem egy olyan dolog, amire bólint egyet az ember, majd továbblép. Cath-re nézek, majd elmosolyodom.
- Mehetünk? - kapom fel a kávém és a cigim, majd felhúzva Cath-et elindulok lefelé. Lent már ketten teszik tiszteletüket, biccentve mindkettőjüknek, kilépek a szálló elé rágyújtani. Remek lesz ez a nap! Fújom ki az első füstfelhőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 4864
Írta: 2018. október 13. 13:38 | Link

Excalidíció

Nem megyünk utána, így csak mérgesen nézem, ahogy elmegy az alak. A szállásra visszaértve aztán a szobámhoz megyek. Magam mögött becsukva az ajtót lehunyom a szemeim egy pillanatra. A kulcsot ráfordítom, nem mintha ez sokat számítana egy varázsigével szemben. Elképzelem, hogy varázslattal megerősítve zárom magamra az ajtót, de aztán elvetem a gondolatot. Tiszta ciki lenne, ha pár óra múlva véletlen nem tudnám kinyitni. Vagy ha inkább magam robbantanám zárás helyett. Nagyot sóhajtok és ellököm magam az ajtótól, miközben kinyitom a szemem, a holdfénye bevilágít, ami meglep, mert biztos vagyok benne, hogy behúztam a függönyt, mielőtt elmentem. Ahogy közelebb lépek hogy ismét behúzzam egy írást fedezek fel a párkányon.
- Mi a...? - körbe kémlelek a szobában az ablakon is kipillantok de sehol senki. Valószínűleg az előtt voltak itt, hogy visszajöttünk volna. Király. Nem vagyunk biztonságban. A szöveget egyelőre nem tudom értelmezni. A lilának nagyon sok jelentése van. Elsőre a szobát mérem fel, van-e benne bármi lila, de nem találok ilyesmit. Végül behúzom a függönyt, aztán az ágyra ülök, és olvasni kezdek az olvasólámpa fényénél. Valószínűleg hulla fáradt leszek reggel de úgysem tudnék aludni. S ha már lila... hát a telefonomon egy olyan könyvet keresek elő, ami a színekkel foglalkozik. Hajnalig olvasom aztán amikor a függönyön keresztül világosodni kezd, felállok és zuhanyozni megyek. Ez valamennyire segít felfrissülni, de nem a legjobb. Nem mintha gáz lenne, napszemüveg mögött úgyse látja senki sem a karikás szemeimet.
A tegnapihoz hasonlóan beöltözve, napszemüvegben és baseballsapkában lépek ki a szobámból.
- Jó reggelt! - köszöntöm a már ott lévőket aztán leülök az egyik ülőalkalmatosságra. - Hogy telt az éjszaka? - kérdezem végül a gyógyítónktól, aki nem tartott velünk inni. Neki remélhetőleg kellemesebb élménye volt, mint nekünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 13. 18:02 | Link

Az excalibur nyomában


A kocsmai tortúra után nem voltam túl nyugodt, s mielőtt még egymásnak estünk volna Scarral inkább elmentem zuhanyozni, hosszan, langyos vízzel áztattam magam és közben gondolkodtam.
Tudtam, hogy fogok akadályokba ütközni, mindenki szokott, ám azt nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan és ilyen nagyban.
Más megközelítésből azonban az itteni boszorkányközösség úgy tűnik feszélyezve érzi magát, tehát valami titok lapul a pici városban, talán a kard. A titkos kard.
Mondani sem kell, hogy nem aludtam sokat, s mire magamhoz tértem Scar már nem volt sehol. Ennyit arról, hogy maradjunk együtt. Remek. Fő, hogy mindenki betartja a szabályt, de talán nem vészes a helyzet, Cath sem kapott nagy átkot, inkább csak a rémületkeltés volt a cél.
S amíg nem tudják, hogy milyen döntést hoztunk, addig butaság lenne más lépéseket is tenni, ezért sem indultam rögtön a keresésére. A vihar előtti csend biztonságos, csak nem szabad kinnmaradni a hurrikán érkeztéig.
Mindenesetre én már az utóbb említett időszakra készültem. A szobát védőbűbájokkal láttam el, hogy ami idebenn történik, az itt is maradjon, ne lehessen kihallani, vagy belátni. Kellett egy biztonságos tanácskozó, ahol senkinek sem kell suttognia, vagy jelekkel komunikálnia, feltehetőleg amúgy se tudnának sokan. Nem volt kis munka, pláne, hogy a bűbájakat nem szerettem használni. Inkább átokpárti voltam, ám azokkal nem mentem volna sokra. Ezért is lehetett, hogy kicsit kicsúsztam az időből, pontosan három perccel utána érkeztem.
Lekocogtam a lépcsőn és megálltam előttük. Mindenki ott volt, Scar is, ami megnyugtatott. Legalább nem esett baja, bár pillantásom felé koránt sem volt ennyire békés.
Megköszörültem torkom, hogy ha beszélgetések folynak elcsituljanak majd belekezdtem monológomba.
- Ami tegnap történt afelett nem tudok csak úgy szemethunyni. Emerald, mivel te nem voltál ott, tudd, fenyegetést kaptunk. Cath egy enyhébb átkot is. Tudtam, hogy lesznek akadályok és lesznek buktatók, de én nem fogom feladni. Nem hátrállok meg, túl régóta és túl sokat foglalkoztam vele, nem vagyok könnyen megfélemlíthető. Azonba rátok is kell gondolnom. A vezetőtök vagyok, felelősséggel tartozom értetek, nem akarok senkit sem bajba sodorni. Aki úgy érzi, hogy fél, ki akar szállni, az most elmehet. Pakoljon össze és eredjen haza. Következmények nélkül megteheti még most, ám később lehet már nem fog tudni kiszállni.
A többiek kövessenek a szobámba, ott négyszemközt tudunk beszélni.
- Azzal megfordultam és elindultam fel a lépcsőn, be a 9-es szobába, ami innentől kezdve a főhadiszállásunk lesz. Csendes, titoks, biztonságos. Legalábbis, amennyire csak lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2267
Írta: 2018. október 13. 21:54 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"


  Cameron már az ajtóban állt, Anna-Marie meg azt sem tudta igent vagy nemet mondjon, amikor megjelent Emerald. Scar nem neheztelt rá azért, mert kiszakította ennek a drámának a sorai közül. Sőt, még örült is neki, hogy nem kell tovább olvasnia az idétlenül romantikus és csöpögős történetet. Ez valahogy kicsit sem volt az ő stílusa.
  Lejjebb tartotta a könyvet, hogy Emeraldra nézhessen. - Neked is jó reggelt! Fáradt is vagyok - jelentette ki a lány egy széles mosoly kíséretében. Bizony, erre szokták azt mondani, hogy ne ébreszt fel az alvó oroszlánt. A szőke képes volt ilyenkor a szokásosnál is szarkasztikusabb és rosszindulatúbb lenni. Na már most csak az önirónia játszott, de ez is annak tudható be.
  Mielőtt viszont belekezdhetett volna a tegnap este történéseibe, újabb emberek jelentek meg. Mindenkinek kedélyesen mosolygott, szinte már rosszat sejtetett az is, hogy ennyire sokat virul az arca.
Aztán megérkezett a góré is. A szöszi amúgy is rosszkedve tetőződött, amikor eszébe jutott a tegnap este és az, ahogy a férfi viselkedett. Őt aztán csak ne irányítgassa senki. Mindenesetre nem akart megszólalni... egészen a sötét pillantásig. Akkor viszont nem bírta ki.
  - Késtél  - jelentette ki ridegen, és ahelyett, hogy Northra, vagy a többiek reakciójára nézett volna, inkább szemeit újra a könyv lapjaira vetette, habár egyel több plusz sort sem volt kedve elolvasni.
North monológját csöndben hallgatta, bár időfecsérlésnek tartotta. Mármint nem azt a részt, ahol Emeraldot is beavatják, hanem a többit. Hiszen mind úgy jöttek el, hogy tisztában voltak a ténnyel, hogy akár vissza sem térnek.
  - Szobánkba... - motyogta a lány, kijavítva a férfi utolsó mondatát, majd becsukta a könyvet és letette a kis asztalkára, majd mindenki után elindult a lakosztályukba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 14. 00:00 | Link

K.K.K.

 
Csupán köszönésemre kapok viszonzást olyan módon, ahogyan azt természetesnek ítélem. Érdeklődésemre hogyléte felől már ironizálva válaszol. Nos, ám legyen, részemről tartom magam ahhoz, hogy itt nem kapcsolatok teremtése a cél, hanem a kard keresése. A sikeres munkához nem kell jóban lennünk. Nem folytatódik tovább ezután már a csevegésünk mert sorra befut mindenki, legvégül maga a Fővezír is, aki azonnal hozzám intézi szavait. Megtudom, hogy ismét igazat láttam, ám ezt a bizonyságot megtartom magamban. Biccentek, hogy visszajelezzek ám arcomon és szemeimben semmiféle érzelemnek nincs jele, csak a tudomásulvételnek adok nyomatékot mozdulatommal. Hűvös nyugalommal hallgatom végig North mondandóját, hogy azután immár a megnevezett 9-es szobában - ottlétemmel jelezve, hogy nem futamodom meg - a magam higgadt módján és hangnemében szólaljak meg. - Nos én is kaptam egy üzenetet. Reggelre az ágyam fölötti plafonon volt, felírva. "Ha almát látsz, mond “Cherchez la femme”. A franciám gyatra, de ez a mondat azt jelenti szabad fordításban, ha jól tudom, hogy keresd a nőt, mint minden baj forrását - nézek körbe némi megerősítésért, majd folytatom - Az alma több jelentéssel is bírhat, kezdve a termékenységgel, az élettel, vagy a tudással, de összefüggésbe hozható Évával, mint az eredendő bűn forrásával, s így a mondat második részére volna magyarázat, valamint Luciferrel a fényhozóval, a bűnösök büntetőjével, a bűnre csábító ördöggel egyaránt - kis szünetet tartok, hogy mindenkinek legyen ideje végiggondolni az általam elmondottakat - Mi a véleményetek, miért kaptunk mindannyian iránymutatást és miért két ennyire különbözőt? - kérdezem meg, de gondolatban továbbra is azon morfondírozok, hogy miként értelmezhető a mondatom. Abban mindenek felett bízom, hogy a többiek is reflektálnak majd rá és az ötletelésből kihámozzuk valahogy az igazságot. Ennek ellenére ettől a pillanattól fogva igyekszem mindig kicsit befelé is figyelni, a megérzéseimre és ha csak a sors úgy nem hozza jobban mellettük maradni. Bár jobban belegondolva ki is használhatjuk, hogy engem enyhe kézzel terelnek, és nem átokkal sújtanak, ha magam vagyok. Többször elválva a csapattól lehet kapnék még további hasonló rejtvény szerű útravalókat. Ezt az ötletemet viszont csak majd akkor hozom fel, ha már megtárgyaltuk az almás-átkos kérdéskört.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. október 14. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 1050
Írta: 2018. október 14. 17:59 | Link

Kardoskodók

Szóval lementünk Denis-szel. Mehettünk volna külön is, de valahogy nem szerettem volna azt, hogy a mai reggel után még a lépcső is beszakad alattam, eltűnök, majd ők meg várnak rám, aztán elhagynak. Amióta ez a hülye jel rajtam van - függetlenül attól, hogy én nőt csináltam belőle - valahogy semmi sem jön össze. Azt meg remélem senki se vágja el, hogy egyetlen szemhéjtussal fogom leélni itt a kardkutatást. Eleve most úgy nézek ki, mint valami nagymellű tizennégy éves, ami frusztrál, ehhez meg hozzájön az is, hogy egyszerűen szerencsétlen vagyok, ami szerintem még annál is jobban zavar, minthogy nincsen sminkem. Legalábbis vele egyenrangúan. Azért próbálok mosolyogni, mert nem csak rosszból állt ez az éjszaka. North beszéde alatt békésen iszogatom kávémat, mert én már úgy vagyok vele, hogy a beavatásom megvolt, ne a semmiért szúrjak ki magammal. Felfelé menet igyekszem úgy alakítani, hogy Scarlett mellett haladjak, előttünk is emberek, mögöttünk is. Iskolai kirándulásosan.
- Minden rendben van köztetek? Nem voltatok hangosak éjjel.
Persze nem akarok nagyon illetlen lenni - mármint de, pofátlan vagyok -, azonban nem tűnik most olyannak, aki nagyon vevő lenne a Cath-hatásra.
- Amúgy, nincs pár sminkcuccod, amit elhoztál, de nem használsz? Tudod, picit béna vagyok, és volt egy robbanás.
Először felemelem a kezem, majd mutatom, ahogy az összes csodás cuccom az arcomban végezte. Ezek után meg már a szobájukban vagyunk, és szépen le is csüccsenek a szőnyegre, törökülésbe.
- Persze, a nő az oka mindennek. Férfiak.
Fogatom meg a szemem, de persze eléggé érdekes, amit Emerald kapott. Nem biztos, hogy csak a jelentést kell vizsgálni, lehet kód is valami titkos társasághoz, vagy egy kód olyan helyekre, melyek nem a nagyközönségnek vannak fenntartva.
- Én nem kaptam semmit, csak egy átkot.
Teszem hozzá nyugodtan, felmutatva a nőcit, amit a kezemre rajzoltam, és amin ettől függetlenül eléggé jól megmutatkozik az a bizonyos jel ott az ujjaknál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 409
Összes hsz: 3305
Írta: 2018. október 14. 19:48 | Link

Kenőkés

Ahogy kint állok a reggeli hűvösben - mert az van - testem hője szinte automatikusan megemelkedik egy pár fokkal. Senki nem akarja, hogy hidegérzékenységem pont ebben a pillanatban jöjjön ki, amikor végre belevágunk a dolgokba és kezd izgalmasabb lenni. Na nem mintha eddig nem maxoltuk volna ki az "izgalmas" szó minden jelentését, mert azért a tegnap este történtek a kocsmában, majd utána a szobámban mindennek nevezhető csak nem unalmasnak. A szálló falának dőlök úgy szívom el a maradék kátrány-tömböt, belekortyolok a kávémba, majd fordulva egyet a bejárat előtt állok. Nem akaródzik bemennem. Tudom, hogy most vágunk csak bele, de szinte biztos vagyok abban, hogy végig kell hallgatnunk egy monológot arról, hogy meg lettünk fenyegetve és ki akar kiszállni. Remek lesz, és felesleges. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki is kihátrálna, az elejétől fogva tudtuk mire vállalkozunk. Lenyomom a kilincset, majd egy könnyed mozdulattal belibbenek a helyiségbe. Intek egyet az újonnan érkezőknek, végül sző nélkül a bejárat melletti falat megcélozva ismételten neki dőlök. A kávémat kortyolgatva hallgatom végig Westet, mindvégig egy gonosz mosoly kíséretében. Vártam már és megint igazam lett. Érezhető volt a feszültség közte és Conroy között, azonban semmi közöm nincs hozzá, hogy rákérdezzek.
Csendben követek mindenkit felfelé, zárva a sort. Szinte muszájnak érzem, hogy utolsónak menjek a tegnapi fenyegetés után, résen kell lenni mostantól nincs mese. Belépve Conroy és West szobájába az ablakhoz lépek rögtön, kifelé tekintgetek. Háttal állva mindenkinek, teljesen jól érzem magam, a fülem így is működik szerencsére. Kiürült kávés poharam lerakom a párkányra, majd megfordulok, neki dőlök a párkánynak, kezem keresztbe teszem és várok a csodára. Szemem megakad Cath-en és ismét eszembe jut a tegnap esti csóka. Nem véletlen rohantam el onnan a cigi után, kénytelen voltam különben a dühöm győzött volna és azt senki nem szeretné. Ha Cath felfigyel egy elismerő mosolyban részesül. Szemem lehunyva várom, hogy West belekezdjen a dolgokba.
- Mondjad West. Nem azért jöttem el idáig, hogy most elmenjek - nézek rá kicsit hidegebb tekintettel, mint azt megérdemelné. Emerald történetével nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Nem rejtvényt fejteni jöttem, hanem megkeresni egy kardot, amihez nem hiszem, hogy köze lenne a - valószínűleg - mindenki szobájában felfedezett enigma megfejtéséhez. Ha segít is, akkor gyorsan essünk túl rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 4864
Írta: 2018. október 14. 20:01 | Link

Excalidíció

Nem kapok választ a kérdésemre, mert befut a "vezetőnk" és egy igen csak fura kijelentés után a szobájába invitál mindenkit. Mármint, aki nem gondolta meg magát, de mivel még mindenki itt van, ezt kizártnak tartom. Megvonom a vállam és felállok, hogy kövessem a csapatot a megnevezett szobába. Szeretném kikérdezni milyen bűbájokat használt de végül nem teszem. Hiába tudnék tanácsot adni, ha úgysem tudom bemutatni, mire gondolok. Neki dőlök a falnak, úgy várom, hogy mi lesz a folytatás. Emerald az végül, aki hosszas beszédbe kezd, Éváról meg az almáról. Érdekes dolog.
- Lehet Newton almája is... és arra céloznak, hogy közel vagyunk - próbálom oldani a hangulatot, bár nem hiszem, hogy sikerül. Cath megjegyzésére felhúzom a szemöldököm. Olyan régimódinak tűnik a megjegyzése.
- Nézőpont kérdése. Ha jobban belegondolsz, Ádám egy fafej volt, akit Isten úgy mozgatott, ahogy éppen tetszett neki. Ha valaki gondolkodott és valóban szabad akarattal rendelkezett az Éva volt. Döntött, hogy tojik rá, mit gondol Isten ő megkóstolja. Nem kényszerítette Ádámot, ő csak szokás szerint követett valakit, mert ezt szokta meg... Szval igazából úgy is felfoghatod, hogy a pasik nem tudnak önállóan gondolkodni... - amúgy nem vagyok feminista vagy ilyesmi, de elég gyakran érzem úgy hogy ha a nők irányítanák a világot minden sokkal másabb lenne. A saját szobámban talált üzenetet egyelőre nem említem. Nem tűnik fontosnak. Inkább figyelemelterelés lehet a célja, vagy a megfélemlítés. Norhtra figyelek, hogy ő mit gondol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 14. 20:30 | Link

Az excalibur nyomában


- Igen, valóban, késtem, köszönöm a rávilágítást Conroy. Akinek meglesz a jobb keze a kaland után is, azt meghívom egy sorra engesztelésképp - hangom nyers volt, ám azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy azért, mert nem tetszett, hogy ezt pont ő vetette a szememre, vagy pedig azért, mert alapjáraton is hasonlóan szoktam beszélni, s ma csak a rosszkedvtől lett elvetemültebb a hangszín. Talán kicsit mindkettő. De Conroy azért nem segített, ám a hiba az hiba, be kell ismerni, vállalni a felelsősséget, megitatni a jónépet.
Amíg nem léptem be a szobába nem néztem hátra, csak aztán, mikor már mindenki benn volt. Az egész csapat. Ezt örömmel fogadtam, tehát nem volt gyáva a köreinkben. Ez volt a  nap híre.
Amivel Emerald kezdte a beszélgetést, arra csak felszökött a szemöldököm. Megjegyeztem amit mondott, ám semmi más nem érdekelt jelen pillanatban, csak a kard. Az, hogy mit jelent az a sz*ros alma, majd ha nem lesz meg a kard az én terveim szerint, nos akkor majd agyalok rajta.
- Vagy lehet, hogy Cath fejére fog pottyanni egy alma és ezt kell ismételtetnünk vele, hogy megnézzük nem szenvedett-e agykárosodást - zártam le szarkasztikusan, majd Emeraldra néztem.
- Légy óvatos az ilyesmivel. Ha túlagyalsz dolgokat, gyorsan véged lehet- ez nem fenyegetés volt, hanem jótanács, mert bizony az életben a legbonyolultabbnak tűnő dolgok a legkönnyebbek. Ezért is jó férfinak lenni, a legegyszerűbb megoldást keressük, ezért irányítjuk mi a világot.
Megvártam, míg mindenki elhallgatott, rám figyelt, majd intettem egyet a pálcámmal és az asztalon lévő papírok odalebegtek a kis kör közepére amit remélhetőleg alkottunk, vagy hát, a papírok elég akaratosak, szóval...
- Nos, nem adok történelmi előadást, szóval a lényegre török. Számtalan legenda kering a kardról és hollétéről, ám én kettő valószínű helyre szűkítettem le. Az első az egykori Avalon-sziget, -ma már füves puszta-. Egyes könyvek utalnak egy föld alatti tóra, ami a régi szigetet körülölelő folyó maradványaképp azonosítanak, s több krónika esküszik arra, hogy a kard egy varázslattal óvott kőben lapul, ám mások szerint nem a kőben lévő varázslat az egyetlen őrzője a tárgynak. - Míg beszéltem a térkép felemelkedett, megmutatva vörös karikával a puszta helyét, majd társult még hozzá néhány papír rajzokkal a régi szigetről, folyóról, s egy félig sárkány, vélig mocsáriszörny lényről, ahogy villogtatja a szemeit a kard mögött.
- A második lehetséges hely a város közepén lévő apátság, ahol elvileg Artúr király és Ginevra csontjai nyugodnak. A férfi híresen szerelmes volt feleségébe, s innen erednek azok a legendák, miszerint a kő amiben a kard áll nem más, mint Ginevra szíve, ami akkor vállt kővé, mikor megcsalta urát Sir Lancelottal. A kőszív egy dobozban van, az apátság falába építve, s hírhedt az őt óvó átok, mely  szerint ha egy olyan bitorolja el a szívet, mint a királyné, akkor az ő szíve is kővé válik, hogy többé nemes szívet ne tudjon bántani. Ez az átok sokféleképp is értelmezhető, mivel egyesek szerint Ginevra aranyvérű boszorkány volt, ezért a boszorkányokra vonatkozik, mások szerint csupán az aranyvérűekra, ám vannak olyan források is, mik  bizonygatják, hogy bár Ginevra szerelmi bájitallal csábította el Artúr királyt, nem volt boszorkány, így a csalfákra és hazugokat akarja megfélemlíteni a rontás. - újabb pálcaintés, s a térképen a piros karika elvándorol az apátságra, a rajzok pedig helyet cserélnek más rajzokkal, a régi épület belső és külső rajzaival.
- Ami azt illeti, szerintem az első lehet a reálisabb, s az apátságba amúgy is csak holdszállta után lehetne belopózni, addig túristalátványosság, nem tudnánk nyugodtan kutakodni, de más véleményeket is szívesen fogadok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2267
Írta: 2018. október 14. 21:38 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke örömmel vette tudomásul, hogy végre ténylegesen elkezdődik a kaland. Már eddig is bőven túl voltak az első sokkon, tehát már igazán jöhetett valami felemelő.
  Cat hirtelen mellé lépését nem tudta mire vélni. Nem volt olyan jó a kapcsolatuk, hogy bármi ilyesmiről elbeszélgessenek, meg amúgy sincs Scarnak valami nagy igénye a pletykálkodásra.
  - Ugyan csak egy kicsit összekaptunk. Mindig ez van - legyintett. Igaz is volt. Akárhányszor valami kis feszültség került képbe, mindig egymásnak estek. Mintha ez lenne a hobbijuk. Ez esetben pedig még egész jól megúszta a csapat, el sem jutottak a kiabálás szintjére. - Sminkben pedig nem tudom mennyire lehetek szolgálatodra, de majd körbenézünk.
  A szobában felült az asztalkára törökülésben, és úgy hallgatta a többieket. Nem volt ínyére a fejtegetés, és a mögé látás, viszont azt felettébb érdekesnek találta, hogy más is talált furcsa dolgot. Újra a fejébe villant az a csillogás, ami hajnalban is. Amíg a többiek tanácskoztak, addig ő csak random fogta magát, és kiment az erkélyre. Meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg ott van a felirat, és nem csak az éjszaka játszadozott vele.
  Ott volt. De vajon más is látja, vagy csak ő? Meg ugyan mégis mire lenne kiválasztott? Visszament, és megállt az ajtóban. Hallgatta, ahogy North megtartja a kiselőadást, amit ő már nem egyszer végignézett.
  - Mondjuk egyszer mi is bemehetnénk a csoporttal. Csak hogy biztosan felmérjük a terepet - javasolta a szöszi. Alig várta, hogy a kis tanácskozásnak vége szakadjon, de nem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Viszont ha ez megtörtént, az első dolga volt üzenni North-nak, hogy jöjjön ki, és ő is nézze meg. Nem akarta, hogy ha kiderül, hogy őrült, akkor arról más is tudomást szerezzen.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2018. október 14. 23:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 15. 14:54 | Link

K.K.K

 
Kutatótársaim reakciója arra, hogy őszintén elmondtam mit fedeztem fel, s ötletelni is próbáltam róla, hátha előbbre visz bennünket, nem aratott osztatlan sikert, s ez enyhe kifejezés részemről. A Fővezírnek már kész tényei voltak, melyeket elénk tárt, mint lehetséges kutatási helyeket. A magam részéről visszahúzódtam oda, ahol eddig álldogáltam, s csak némán figyeltem. Magamban élcelődve eszembe jutott, hogy ha ő mindent tud és így kézben tart, minek kellünk mi ehhez az expedícióhoz egyáltalán? Ez nem a megfutamodásról, vagy a kockázatok fel nem vállalásáról szól, hiszen, ha gyáva volna bármelyikünk, akkor egyikünk sem jelentkezett volna a feladatra. Azonban ezek a gondolatok, melyek elfoglalják tudatkapacitásom hetedét koponyám falain belül maradnak, mert ki nem mondom őket, az biztos. Ellenben innentől fogva meg fogom fontolni mit mondok el és miként viszonyulok hozzájuk. Ennek első lépéseként nem javaslom az átok esetleges hatásának enyhítésére egy specularit tükör alkalmazását, mint egyéni védőeszközt. Ez valójában egy fényes-chabosonra csiszolt, a megfelelő jótékony igézetekkel kezelt hematit kő, mely pajzsként védi viselőjét a kisebb rontásoktól és a szerencsétlenségeket kiváltó negatív energiák jó részét is visszaveti.  Ezalatt észrevétlen kivonom magam a beszélgetésből és csupán figyelemmel kísérem a történéseket. Az elmondottak végén arra jutok magam is, hogy az apátságba kellene elmennünk először, és egyetértek abban Scarlettel, hogy mindezt egyszerű kirándulóként is megtehetjük, s nem kell feltétlen éjnek évadján belopakodnunk, akár a tolvajok kitéve magunkat felesleges veszélyek sokaságának. Csupán megfelelő elterelés és álca kell, hogy felmérhessük a terepet fényes nappal. A csapat bizonyára hasonló végkövetkeztetésre fog jutni, legalábbis remélem, s akkor majd kiderül kinek milyen szerepet szán North a tervében, mert abban is teljesen biztos vagyok, hogy már az is van neki. Addig is várok, akár a macska a szekrény tetején hűtőnyitás előtt.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 1050
Írta: 2018. október 15. 18:37 | Link

Kardoskodók

- Óóó, akkor ez természetes.
Jó hát én nem nagyon tudom a tisztán rellonos párok szokásait, mert olyan isten nincs, hogy én elhiggyem, hogy a bátyám és Norina igazán rellonosak. Szóval akkor ezen nem fogok fennakadni, ez náluk megszokott. Szépen leülök, elmondom a részem, és rápillantok Denisre, akivel összekacsintunk. Hát most na, mondom én, hogy nem unatkoztunk nagyon éjjel. Nem tudtam én, hogy ilyen jó lesz a buli, oké, a kocsmázás végét kihagyhattuk volna, meg azt, hogy a képembe robbannak a legtutibb és legdrágább csókállók evör, de hát na, valamit valamiért. Szóval elvigyorgok én, és tudom, hogy ez így nekünk jó. Azért persze nem szabad ennyire csendesnek lennem - még a végén idiótának néznek, hogy itt elvigyorgok békésen -, meg amúgy se erényem a hallgatás, szóval jól ki is mondom, amit gondolok, és talán egy kicsit hangosabban is, mint ahogy először terveztem.
- A történelemben a pletykák a legérdekesebbek.
Tárom szét a karjaimat, amikor North a mondandója végére ér. Lehet, hogy mindenkinek az első rész tetszik, mindenki csak egy irányba menne, és én leszek az egyetlen, aki egy #team_ginevra fankodással rohangál a világban, de én akkor is úgy gondolom, hogy nagyon felelőtlen lenne ezt elengedni.
- Amit Emerald látott szerintem inkább passzol ahhoz, hogy a nő tette, és hát ugye már beszéltünk erről lent is...
Pillantok itt fehér hajú barátunkra megerősítésként, csak aztán folytatom a mondandómat.
- ... Ádám a szabálykövetés, Éva viszont a szabad akarat maga. Én nem a nőket védem, félreértés ne essék, hatalmas nagy dögök vagyunk mi, de azért elég sanszos, hogy a nő is benne volt, sőt, én biztos vagyok benne, hogy ő a hunyó. Bocs a rendes lányoktól, akik szeretik a rendet és a fegyelmet, nem akarok senkit megbántani. De miért nem vizsgáljuk párhuzamosan a kettőt, amíg az egyik valóban esélyesebbnek nem tűnik? Egyáltalán nem hiszem, hogy egy szerelmibájitalos talánboszi olyan ártatlan lenne.
Aztán persze megyünk amerre kell, maximum én mellékesen leszek rosszfiú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 409
Összes hsz: 3305
Írta: 2018. október 15. 21:28 | Link

Kenőkés

Jelenlegi álláspontom szerint nemigen szeretnék belefolyni a beszélgetésbe. West végre mondja meg, hogy mi a terv, pakoljunk és haladjunk, mert egyelőre nem jutunk előrébb avval, hogy egy bűbájjal védett szobában fecserészünk és képeket bámulunk. Rápillantottam mindegyikre, tény és való, különösebben azonban egyik sem érdekelt. Odamegyek, ahova mondják és azt csinálom, amit éppen kell. Nem szeretem túl stresszelni a dolgokat és nem is fogom. Teljesen felesleges hibákhoz vezet, azonban Conroy megállapításával egyet kell értenem.
- Conroy-nál a pont. Egy próbát megér - bólintok egyet. - Felmérjük a terepet nappal, akár két csoportra is osztva, aztán itt találkozunk és megbeszélünk mindent. Ha mindenképpen szükséges aznap éjjel még vissza tudunk osonni - ecsetelem a kialakult képet a fejemben, remélve, hogy mindenkinek tetszik az ötlet és haladhatunk, mert egyelőre eléggé be vagyunk lassulva.
A tegnapi történés és a csóka rárakta a bélyeget a csoport hangulatára. Feszültség érezhető mindenki között, és nem hiszem, hogy a pasi hibája csak. West a "vezér" (igen, kérlek, igen), így nem csoda, hogy stresszes az első ilyen kaland során. Conroy stresszes, mert mittudomén miért, annyira nem követtem végig az eseményeket. Cath stresszes, mert kapott egy gyönyörű rúnát az alkarjára, amit valószínűleg senki nem szeretne. Ming simán hozza önmagát, nem róható fel neki. Emerald pedig Ádámot és Évát hozza fel, hátha van köze az egészhez. Sokkal egyszerűbb lenne elmenni a helyszínre, körbe nézni és utána levonni a konklúziókat, ahelyett, hogy találgatunk. Elmerengtem, visszaemlékeztem és beugrott. Amikor West bemutatott mindenkit mindenkinek két olyan név hangzott el, akik értenek a gyógyításhoz, az első kapta az átkos rúnát, a másik meg Ádámról és Éváról beszél nekünk. Szemem a hirtelen felismeréstől kicsit jobban kitágul az átlagosnál, majd könnyedén mosolyra húzom ajkaim.
- Tudtommal van még egy gyógyítónk, nem? - tekintetem körbe jár a szobán, majd megáll Emeraldon. - Emerald miért nem könnyíted meg nekünk és segítesz Cath szerencsétlenségén? Ezért jöttél tudtommal, ugye? - mosolygok rá, hiszen erre késztet a hirtelen felismerés, ami belém csapott. Hogy nem jutott el eddig ez senkinek a tudatáig? Ha mázlink van, még ért is a rúnákhoz, ha meg nem egy próbát mindenképpen megért, ha már másnak le sem esett és nekem is csak ilyen későn. Jobb, mint soha, szokták mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 4864
Írta: 2018. október 15. 21:43 | Link

Excalidíció

Nem arat nagy sikert az elméletem, úgyhogy csak megvonom a vállam és továbbra is a falnak dőlve figyelek a továbbiakban. North két helyszínt vázol fel, és mindkettőben van fantázia. Mindkettő mellé rengeteg pro meg kontra jut rögtön eszembe, de mivel rajtam kívül valószínűleg senkit nem érdekelne a történelmi-filozófiai spekuláció csak sóhajtok egyet és csöndbe maradok, várva hogy a többiek döntsenek, mit tegyünk. Scarlett ötlete nem rossz, bár én szívesebben megyek a másik helyre. Valami miatt (bár ez gondolom inkább pszichés) nem jönnek be a "szent" helyek egy ideje. Mondjuk amióta damfír vagyok, de pszt.
Ha muszáj akkor persze elmegyek. Szerencsére azonban vannak jobb ötletek is.
- Ha kettéválunk gyorsabban haladunk, felmérhetjük mindkét terepet és aztán összevethetjük, mit találunk - jegyzem meg csak úgy mellékesen,a végszó úgyis Northnál van.
Eztán jön a csoda ötlet Denistől és rögtön Emerald felé fordítom a fejem kissé kérdőn-kíváncsian, hogy tud-e valamit kezdeni a rúnás átokkal. Ha igen az nagyon jó lenne, megdobná a két csapat ötletet elvégre mehetne mindkét bagázs egy gyógyítóval. De inkább csöndben maradok és várom mi lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 15. 22:54 | Link

Az excalibur nyomában


A legtöbben az apátságot választották, s bár engem a másik kicsit jobban vonz, mint jó vezér a csapatom véleményére hallgattam. Ám mindenek előtt.
- Ádám és Éva teremtéstörténete a keresztény vallásra vezethető vissza, mivel a bibliában van leírva a dolog, ám Arthúr király viszont inkább a kelta vallást gyakorolta ahogy egész udvartartása. Ami pedig a férfi-női dolgot illeti, a férfiak az erősebbek, ezért irányítják ők a világot, a nők pedig akik álltalában a férfiakat irányítják, tehát lényegében nem oszt, nem szoroz - reméltem, hogy ezzel lezárhatom az alma körüli gondolatkört. Bizonyára a dolognak még lesz valami folytatása, ám az egyelőre nem tisztázott, hogy jó vagy rossz.
- Nem válunk szét Min Jong, ezt a kockázatot nem vállalom, ha esetleg megtámadnának minket, együttes erővel sokkal könyebb visszaverni őket. Remélem mindenki kiváló volt párbajórákon. - eztán oldalra nyúltam és egy papírt levettem a levegőből, majd tanulmányozni kezdtem, s mikor már jelenteném ki, hogy mik az időpontok, Scar tekintete találkozott az enyémmel. Megköszörültem torkom és visszafordultam a többiekhez.
- Az első idegenvezetéses túra 10:00-kor kezdődik, a tárlat már 9 óta nyiva van, szóval van húsz percünk. Az út oda 5 perc sétálva, kocogva 3, nem tudom kinek van hozzá affinítása. Egyébiránt tíz perc szünetet rendelek el, szerelkezzetek fel. A főbejáratnál gyülekező. Emerald, ha tudsz gyógymódott akkor itt az ideje, hogy megmentsd társad életét. Ha nem, nos, szerintem egy héten belül magától fel fog szívódni. - S megvárva a válasz első felét, hogy igen vagy nem, már mentem is Scarhoz, hogy lecsekkoljam mit szeretett volna mutatni. Amikor kiléptem megpillantottam újból, amit egyszer már láttam. Szelíden bólintottam.
- Erről én is tudok. Láttam én is. Most vagy valamelyikünk egy karddal fog távozni, vagy csak a gőgünket akarják ellenünk fordítani. Mindenesetre ha megtaláljuk a kardot érdemes kettőnknek megpróbálni először a kihúzást - halkan beszéltem, hogy ne hallja más, csak ő és én. Ezután megcirógattam szelíden karját, s magára hagytam, visszalépve a szobába, hogy amennyiben Emerald tud gyógymódot, akkor maradjak s felügyeljem a folyamatot, sőt segítkezzek is ha kell mert saját szememmel akarom látni, hogy Cathnak nem esett baja. Ha viszont nemleges választ kapok akkor felveszem a táskámat és utolsóként elhagyom a szobát.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 15. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2267
Írta: 2018. október 15. 23:21 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Örömmel vette tudomásul, hogy végre valami hasznossal is tudta segíteni a csapat munkáját. Az igazat megvallva ez az Ádám-Éva téma nála már nagyon elbukott amikor olyan hét éves lehetett, és a szülei elváltak. Azóta pedig egyenesen kerüli az Istennel meg egyáltalán a keresztény vallással való találkozást. Elméleti és fizikai értelemben is.
  Denis ötlete nagyon is tetszett neki, még élesen élt az elméjében, amikor őt átkozták meg. Hüvelykujját akaratlanul is végig futtatta a tetováláson, melyet Lalával csináltattak. Szörnyű élmény, vicces, és felejthetetlen. Mondjuk azt igazán elfelejtené, amikor a tábori tűz lángra lobbantotta a ruháját...
  Komolyan hallgatta végig a férfit, de azért alig várta, hogy odajöjjön hozzá, és biztosítsa, nem őrült meg. Legalábbis egyenlőre. Így is lett. Amint North bólintott, a lányból egy addig észrevétlenül visszatartott levegő zúdult ki.
  - Ha tényleg azt akarják kihasználni, akkor elég rossz nyomon járnak, hiszen nekem mindig fontosabb a te gőgöd - kacsintott rá a lány, és apró puszit adott a szájára, mielőtt visszament volna a többiekhez. Ő maga még egy pár másodpercig meredt a feliratra, és azon gondolkodott, amit North Ginevra szívéről mondott. Talán tényleg azért választották őket, mert bizton szeretik egymást.
  Visszament a többiekhez, felkapta túrabakancsát, és táskáját. Az egyik nagyobb részből előhúzott egy kamerát, és azt kezdte el csekkolni. Pontosan az ilyenekért rakta el. Ha csinálnak millió meg egy képet az apátságról, akkor később még visszanézhetik, amikor a valódi tervet kovácsolják össze. Addig meg csak tökéletesen játsszák majd a turistát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 16. 00:18 | Link

K.K.K.

 Attól, hogy maga Arthúr és a kard legendáriuma kelta mítosznak tekinthető, az esetleg magyarázat lehet az almára, hogy akik őrzik már keresztények, lásd kápolna, s a maguk módján igyekeznek utat mutatni vagy épp elterelni az esetlegesen helyes ösvényről bennünket. Na de mivel vezetőnk lezártnak tekinti a témát ezt a gondolatsoromat is megtartom magamnak, s továbbra is csendben hallgatok, míg Buktató úrfi nekem nem szegezi nem csak szavait, de mosolyát és pillantását is, melyekre egy biccentéssel felelek, hiszen mindenki tudja, hogy gyógyítóként csatlakoztam a csoporthoz. Ezután asszociációm szerint Gazvezírré előléptetett vezetőnk szavai arra késztetnek, hogy szóra nyissam szám. - Természetesen tudok javítani Kolleginám állapotán, de minden tisztelettel North, had én döntsem el, hogy felszívódik-e vagy sem – mondom egyenesen rá vetve smaragdzöld szemeimet, melyek éppolyan hűvösek, mint szavaim, de udvariasak mindenek felett. Nincs nyoma érzelmeknek arcomon, ahogy indulatnak vagy bármi más lelki folyamatnak. Rezzenéstelenek és kifürkészhetetlenek vonásaim. Megjegyzésem után távozom, hogy kisvártatva hátizsákommal térjek vissza, melybe minden olyan dolgot belehalmoztam indulás előtt, melyeknek úgy véltem hasznát fogom venni, s lám jól tettem. Letérdelek a padlóra, majd előszedem a szükséges holmikat - Készítek mindenkinek egy-egy specularitot, azaz tükörpajzsot – emelem pálcám az első fényesre és domborúra csiszolt, nagyjából 3x2 cm nagyságú, lapos, de kerekded hematit kő fölé. Miközben dolgozom nem szólalok meg, hiszen minden figyelmemre szükségem van, hogy megfelelő módon használjam az igéket és az egyénekhez a lehető legjobban idomuló rúnákat véssem a kövekbe. - Ezt mindenki viselje jól látható helyen, de úgy, hogy lehetőleg a bőrötökkel is érintkezzen. Ez fontos, mert csak így tud teljes hatékonysággal funkcionálni a védelem, melyet ad viselőjének - azzal a magam nyugodt és precíz módján kiosztom a medálokká alakított amuletteket, majd én is magamra veszem a sajátomat, mely egy ezüst gyűrűbe foglalat régi darab. Anno a tárgyalásokon mindig viseltem, s ez bizony meg is látszik rajta. A fémen és kövön egyaránt ott az eltelt idő nyoma. - Mindenki megkapta a védelem rúnáját az Algizt, s mellé North neked a Ehwazt véstem, Scarlettnek az Uruzt, Denis a tiéd az Eihaz, míg a tiéd Min Jong a Sowilo – mondom ahogy átnyújtom a talizmánokat. A sajátomon az Ansuz van. - Neked Hope a Laguz került még rá másodikként. Ez csökkenti az ártás hatását, mivel növeli a gyógyerődet – mondom és Csinoska felé nyújtom az ő darabját. Ha mindenki átvette a sajátját becsukom a védőtükör készítéséhez szükséges igézetet, magát a rituálét és a rúnák leírását tartalmazó jegyzeteimet, összepakolom a táskám és készen állva az indulásra megyek le a főbejárathoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 1050
Írta: 2018. október 16. 06:48 | Link

Csipetcsapat

Végül is, akkor ellavírozunk a kettő között, ami nem rossz egyáltalán, mert ez a Ginevra sztori felkeltette az érdeklődésemet. Nem igazán hiszek a romantikában meg a nagy Ő-ben és társaiban, de azért eléggé lányos lány vagyok ahhoz, hogy kedveljem a romcsi dolgokat. Szóval jó az, ha megnézzük, mert így hirtelen lett millió meg egy kérdésem a sztorival kapcsolatban, meg aztán ott volt az, amit Emerald látott, és igyekszem is jól a buksimba vésni azt, amit Emerald mondott.
- Hm?
Emelem meg a fejem Denis felé, és egy kicsit talán túl gyorsan teszem, mert érzem, ahogy a nyakam roppan egyet. Aham, szóval ezért mondják, hogy az éjszaka alvásra való, átkozottaknak meg különösen ajánlott, mert addig sem halnak bele a hülyeségeikbe. Na szóval, csak semmi hirtelen mozdulat. De most azért egy pillanatra úgy érzem magam, mint csóró kölyök a szülőin. Anyukám mondott valamit a tanárnéninek, apukám támogatta anyukámat, mert hát nem ostobaság, amit mond, a tanárnéni meg feltételekkel kezel, mert tudja, hogy nem buta vagyok, csak szörnyen lusta és/vagy pofátlan.
Éppen ezért is érzek talán egy kicsinél erősebb élt abban, amit a szobatársnőm mond válaszul a felvetésre, hogy esetleg le is vehetnék az átkot. Ám ahelyett, hogy felpattannék és heves gesztikulálások között közölném vele, hogy akkor kenje a hajára a nagy tudományát, csak összepréselem az ajkaimat, és közben jó nagyot nyelek, mert inkább nem szólalok meg. Próbálom kivenni, hogy mit gondol a nő, de egyszerűen semmi, annyira egysíkú az egész viselkedése. Se érzelmek, se mimika, se hangsúly, se semmi. Oké, helyette itt vagyok én, élő érzelembemutatónak, de azért na, valami csak lehetne benne, nem? Szerintem ez a hűvösség iszonyatosan para, én biztos is vagyok benne, hogy vigyázni kell vele, mert észre se vesszük, és kinyír minket.
~ Ez lehet rossz ötlet volt. ~
Állapítom meg magamban, mert hát ugye a lelki szemeim előtt már az van, ahogy mind toljuk hullába, miközben Emerald kardozik, és ez nem egy igazán jó látvány meg jó elképzelés. Viszont amíg kimegy, meg kimegy Scar és North is, addig felkelve a szőnyegről besorolódom North mellé az ablakba, és most először, őszinte aggodalommal pillantok rá hosszú pilláimon át. Legalább ezek nem robbantak le az arcomról hajnalban.
- Nem tetszik nekem ez a nő. Mi van, ha ő átkozott meg? Csak ő nem jött velünk tegnap este, és az a pasi egy nő volt. Láttam, hogy nő volt. Mi van, ha százfűlé főzete volt, ami idő előtt elfogyott?
Oké, jó kicsit talán ráproblémáztam az esetre, de ki ne tenné, ha a másik fél azt mondja "ő dönti el", hát azért na. Ha valamit utálok, az az, ha megpróbálják szabályozni az életemet, ezt a szüleim is el tudják mondani, meg a testvéreim is, és azért az egy elég jelentős csapat. Kipillantok még az ablakon, mielőtt visszatér, és igyekszem rendezni a vonásaimat. Ezer éve nem jelentem meg emberek előtt smink nélkül, és nem, ki van zárva, hogy a műszempilla és a tusvonal öltöztet, még mindig azt látom, hogy úgy nézek ki, mint egy tizennégy éves. Aztán Emerald visszatér, és elkezd medálokat gyártani.
- Csini darab, köszi.
Itt már széles mosoly és aggodalommentes, kedves hang van. Nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, vagy bármelyikünk is mennyire, és oké, jó, majd azért meg kell vizsgálnom a másik oldalt is, de egyelőre még sok bennem a negatív érzés. Utálom, ha valaki olyan, mint egy szikla, annyira bosszantó és annyira nem szexi, és nem szeretem, ami nem vonz, mert nem tudok bízni benne. Anyámmal beszélnem kell erről, mielőtt még egy gyereket a világra hoz, vagy apámmal, mert nagy gebasz van bennem ilyen téren. Viszont betartom az utasítást, és a felső három gombot kigombolva teszem fel a medált, így látszik is, meg bőrön is van.
- Na, akkor partira fel. Ha elterelés kell, csak szóljatok, elég jó vagyok a botránykeltésben.
Ezzel a lelkesítő beszéddel pedig a magam részéről meg is indulok kifelé, hiszen jó lenne elindulni, és még a túra előtt körülnézni kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 409
Összes hsz: 3305
Írta: 2018. október 17. 11:03 | Link

Kenőkés

Csendben figyelem az eseményeket a felismerés után. Emerald rögtön neki is áll a dolgoknak - thanks God - és végre haladunk. Valami fényes akármit kapok, amit kényeskedve veszek el, nem szeretem az ismeretlen dolgokat, de azt mondták húzzam a nyakamba és érintkezzen a bőrömmel. Rendben, főnök! Életemben először próbálok meg a lehető legkevesebbet beszélni, amit amúgy sem viszek túlzásba, de most tényleg feleslegesnek érzem. Mégis mi értelme van koptatni a szánkat?
West végre eljutott odáig, hogy közli velünk az információkat, amik ténylegesen érintenek minket, vagy legalábbis engem. Nincs kedvem enigmákat fejteni, és amint a mellékelt ábra mutatja nem is fogok, mert egyáltalán nem kerülünk közelebb a kardhoz, ha Ádámról és Éváról beszélünk. Arthúr király is teljesen más vallást gyakorolt, míg a két fogyingerről a szent fánál ne is beszéljünk.
Átbattyogva a szobámba, mindent beledobálok a táskámba. Leülök az ágy szélére, majd az ágyrács mögé kukkolva szemben találom magam ismét a mondattal. Nem mondd sokat, nem jelent semmit, mégis megigéz, akárhányszor elolvasom vagy eszembe jut. Két egyszerű szó. Megrázom a fejem, és az ablakhoz lépek. Lenézve látom Emeraldot már a gyülekezőhelyen, majd lassan a többiek is feltűnnek. A párkánynak háttal támaszkodok neki, utolsó pillantás a két - kib*szott - szóra, végül elhagyom a szobát. Leérve, azonnal kilépek a hűvös délelőttbe - ismét -, majd lassan felvíve testem hőjét kicsit arrébb sétálva rágyújtok. A nikotin jól esően érkezik le a tüdőmbe.
- Apropó figyelem elterelés... ha segítség kell, szólj - kacsintok Cath-re, figyelmemet ismét a nikotin-rúdra szegezem. El tudom képzelni, ahogy a két hülye - vagyis ő meg én - valami iszonyúan megbotránkoztató dolgot csinálunk, ami egy apátságban nem nehéz, és nem is kell olyanra gondolni ehhez. Áh, király lenne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 4864
Írta: 2018. október 17. 17:51 | Link

Excalidíció

Reményeim, hogy kihagyom az apátságot North egyetlen mondattal rombolja le. Sóhajtok egy nagyot és bólintok. Bár nem rajongok az ötletért, és a másik helyet sokkal valószínűbbnek tartom, de menjünk a többség akaratával, elvégre az demokratikus. Na segáz.
Emeraldnak van gyógymódja és nem csak Cathnek de nekünk is készít egy-egy érdekes követ. Elgondolkozva veszem el, amelyiket nekem szánta és akaratlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés mire alapozta a különböző rúnákat. Egyelőre azonban nem faggatom, valahogy nem tűnik úgy, hogy jó kedvében lenne. Persze tévedhetek is. Sosem voltam jó a nők olvasásában.
North elenged minket, én meg visszamegyek a szobámba. Bekenem magam a lehető legtöbb naptejjel, aztán visszahúzom magamra a ruháimat, mert biztosra megyek. A felrúnázott hematit kőt egy bőrszíjjal a csuklómra kötöm. Karkötőnek menő. Bár vannak kétségeim, hogy mennyire leszünk feltűnés mentesek hatan felrúnázva egy apátságban, de hát nem nekem kell erre gondolni.
Amikor kész vagyok és minden a táskámban van, kisétálok a többiekhez és Emerald mellé állok, mert eddig bírom hogy ne kérdezzem meg.
- Miért pont a sowilo? És a többieké, mi alapján választottál rúnát nekünk? - Pillantok rá kérdőn és remélem, hogy kapok választ.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2018. október 17. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 17. 20:57 | Link

Az excalibur nyomában



Meglepődtem Emerald válaszán, s lényegében ez ilyen női hisztiszerű dolognak tűnt. Talán épp abban az időszakban van, vagy szimplán morcos, mégsem tudtam elmenni a megjegyzés mellett szótlan.
- Megpróbálhatod eldönteni te is Emerald, de ha hallgatna a döntéseidre az átok akkor dzsinnek hívnánk - jegyzi meg halovány mosollyal a száján. Micsoda bóka is volna, ha döntögethetném, hogy mit csináljon a kis átok, ám megcsináltam a hászifeladatomat és bizony azok között a helyi használatú régi rúnákat és jelentéseiket is átvettem. Ezzel a rúnával is találkoztam, ezért tudtam, hogy enyire enyhe hatású.
- Nem tudhatták mennyire király mellékbordával rendelkezem - súgtam a csókba, mielőtt bejött volna Cath. Picit meg is lepődtem, hogy valaki utánunk jött.
- Emerald? Nem hiszem, hogy képes lenne rá. Lecsekkoltam mindenki múltját. Nem volt benne semmi furcsa. Talán csak rossz napja van - osztottam meg Cathel a véleményem majd az ajtóra emeltem pillanatom ahol nemrég lépett ki. - Bár nem lehetünk elég elővigyázatosak. Tartsd nyitva a szemed, és ne csak fele szembe - ez volt a legjobb tanács, amit adhattam a lánynak, majd megveregettem a vállát és visszaléptem a szobába.
Nemsokára megjött a gyógyító rúnázott medálokkal. Meglepetten néztem az enyémet, de nem kérdeztem rá egyelőre, csak felakasztottam a nyakamba, majd csatlakoztam lenn a többiekhez.
- Ha megoldható csak végszükség esetében használjátok a botránykeltést, az feltűnő lenne, már így is felhívtuk magunkra a figyelmet - szóltam, aztán elindultam.
Nem volt messze az apátság, az utat viszont ha senki sem kérdezett csendben töltöttem, gondolkodtam valamin, s csak akkor álltam meg, mikor ott magasodtak előttünk az apátság ódon falai.
- Rendben, nos akkor elsőként mint sima túristák megyünk. Scarlett, ne feledd el csattogtatni azt a masinát, ti pedig mindent elkerekedett szemekkel megbámulni. Menjetek előre, nekem még van egy kis dolgom, Min Jong, neked is. - tekintettem a férfira erőségteljesen, hátat fordítva az apátságnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2267
Írta: 2018. október 17. 23:54 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szöszi eléggé furcsállta, amikor csapattársuk besomfordált a kis meghitt pillanatukba. No nem mintha annyira zavarta volna a dolog, csak szimplán nem szerette ennyire mutogatni az embereknek, hogy ők most "hú de szeretik egymást". Ez nem másoknak szólt, hanem maguknak. Viszont amikor a lány már megszólalt, értette, miért volt olyan halaszthatatlan a dolog. Scar is furának vélte kicsit a nőt, de lehet csak a modora miatt. Meg mert leszólta North-ot. Ilyet más nem csinálhat büntetlenül, csak ő.
  Visszamentek mind a szobába, és átvették Emeraldtól a medálokat. Nehezebb volt, mint amire elsőre számította, viszont a tapintása puha. Mintha neki szentelték volna, és ezt a kő, és ő is éreznék. Kíváncsi lett volna a jelentésére is, de azzal csak lebuktatta volna magát, hogy úgy ment át a rúnatan vizsgákon, hogy egy szót nem tanult. Így inkább hallgatott, és nézte az eseményeket.
  - Cat - szólította meg a lányt, mielőtt az kiment volna. - Itt egy paletta, nem a legjobb minőség, de igazán csak a fekete és szürke van róla használva. Vidd el nyugodtan - nyújtotta át a sminkszert.
  Hamar elindultak, és amíg megvárták a többi embert, a szöszi érdeklődve hallgatta Min Jong és Emerald társalgását. Örült neki, hogy végül volt aki rákérdezzen a dologra, habár sokkal árnyaltabban, mint ahogy ő tette volna.
  Az út eseménytelenül telt. Csodák csodájára senki nem akarta megtámadni, megátkozni vagy kitoloncolni őket. Elővette a lány a kameráját, és feltartott.
  - Mindenki álljon az ajtóba, csinálok egy közös képet. Arra az esetre, ha jól sikerül a  dolog - jelentette ki, és lerakta egy távolabb lévő kődíszre a fényképezőt. Beállította, majd ő maga is a képre toppant. Majd felvette a készüléket, és elindult be a csapattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 18. 19:53 | Link

K.K.K.

 Immár odakinn voltunk, a magam részéről elhúzódtam a többiektől, hogy megfigyelhessem viselkedésüket, meggyőződve a kiosztott mágustükrök viseléséről és a tagoknak kiosztott jelképek helyességéről. Ekkor jött oda hozzám a Késő, azaz Min Jong és kérdezett rá a párosítás mibenlétére. - Megérzéseim alapján adtam a véseteket. Te vitalizáló és tisztelet adó rúnát kaptál, Northé erősíti a kommunikációs képességeit és a csapatszellemét, Hope-nak gyógyerejét és életenergiáit nővelő ábrát adtam, Scarlett olyat visel, ami az akaratát és formáló erejét támogatja, Denis pedig olyan rúnát kapott, ami stabilizálja, kitartóvá teszi. - közöltem egyszerűen magyarázva, minden érzelem vagy elfogultság nélkül. A saját specularitomba csupán egyetlen rúna van vésve, ám az igen régóta. Az igazlátásomat erősíti, s másra nincs is szükségem jelen pillanatban. Erről azonban nem tartom fontosnak, hogy beszámoljak a mellettem állónak. Ezután a rövid utat néma csendben teszem meg, s a közös fotón is csak halván mosoly jelenik meg szám szegletében, hogy kisvártatva ismét alabástrommá szilárduljanak vonásaim. Belépve az apátságba meghajtom fejem, halkan sétálok a szenteltvíz tartó mellé, ujjam hegyét beleérintve magamhoz veszek néhány cseppet, majd keresztet vetek. Nevelő szüleim emlékére, akik szeretetben és boszorkány mivoltom ellenére katolikus hitben neveltek egy imát suttogok az ódon falaknak szó szerinti anyanyelvemen a horváton.
 
*Oče naš,
koji jesi na nebesima,
sveti se ime Tvoje,
dođi kraljevstvo Tvoje,
budi volja Tvoja,
kako na nebu, tako i na zemlji.

Kruh naš svagdanji daj nam danas,
i otpusti nam duge naše,
kako i mi otpuštamo dužnicima našim,
i ne uvedi nas u napast,
nego izbavi nas od Zloga!.
Amen.

(*Miatyánk)

Az épület jellegzetes alakú ablakain beáradó délelőtti fényben smaragdzöld szemeimet egy pillanatra könnyek felhőzik. A szívem elszorul, ahogy eszembe jut a temetésük, de egy mély sóhajjal elengedem az emléket, hogy azután gyorsan úrrá legyek a lelkemet elöntő gyászon. Néhány pillanat múltán immár újra hűvös nyugalommal követem a körülöttem zajló eseményeket. Figyelmem megosztom, s befelé fókuszálom egy részét, míg a maradékot éles szemű megfigyelésre, fürkészésre használom. Bal mutatóujjamon érzem a hematitból áradó, vérként hullámozva, buzgárként előtörő, sötétvörös energia lüktetését. Itt van csak igazán szükség az intuícióimra. Ezen a szent helyen, ahol a levegő hittel, reményekkel, de mindenek felett titkokkal teli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 1050
Írta: 2018. október 18. 20:55 | Link

Áldott nép

Tudom, hogy az lett volna a legjobb, ha sarkon fordulok, és kimegyek, mert hát meghitt pillanatok, és Istenem, bár én is tudnék ilyen lenni. Pontosabban tudok ilyen lenni, mert szerintem Denis nem panaszkodhat arra, hogy nem néztem rá szépen tegnap, csak nem az van mögötte, ami Scar pillantása mögött. Ő ezt komolyan is gondolja, nekem csak játék. És úgy, hogy én full romantikus vagyok ám, de tényleg. Leonak élnie kell, és hihetetlen, hogy Mia képes volt ennyi minden után otthagyni Adamet. De hát a hangja miatt kelt fel, aztán _lelépett_. Utálom az ostoba tyúkokat, és igazából én csak felbosszantottam magam mindig a Ha maradnék olvasása közben, de kell, ha igazán élvezni akarod a Hová tűntél?-t. Szóval egy szó mint száz, én az a bőgős-romantikus alkat vagyok, csak magamat nem tudom belehelyezni a sztoriba. Valahogy mindig én vagyok a rossz arcú lányok egyike, akinek megvolt a futballcsapat sztárja, miközben a szomszéd lány vágyott rá. Bevallom, a probléma ott kezdődik, hogy soha nem is akartam szomszéd lány lenni. De ez, ami közöttük van, ez szép, és tényleg nem akartam beletaposni, de beszélnem kellett valakivel, és bár eddig Denis jónak tűnt, most azért nem lóghatok mindig rajta.
- És ennek ellenére bevettél?
Jó oké, rossz vicc, mert azért nem vagyok se maffiózó, se tömeggyilkos, csak hát normális se nagyon. Egyszer megvádoltam anyámat, hogy apámnak túl közeli rokona, és azért vagyok zizzencs, de nem. Csak így sikerültem, meg Chris is, aki remélem, hogy életben lesz, akkor, amikor én hazajövök. Ha egyáltalán hazajövök. Na de megvan az intelem, amivel úgy nem megyek semmire, de van egy jó pont az egészben, az ajándék paletta. Hihetetlenül hálás vagyok, és itt jön ki, hogy milyen is a hétköznapi Cath, mert a következő pillanatban már Scar nyakában lógok, és nyomok neki egy nagy cuppanós puszit.
- Az tuti, hogy téged védeni fognak az égiek.
Remélem legalábbis, mert tök normális és rendes csajszi, de most már tényleg lépek is, és hagyom, hogy szerelmezzenek kicsikét, addig én némi burgundival egészítem ki a hullatini fejemet. Már majdnem olyan, mintha lenne valami haszna is a dolognak, ha szerzek egy alapozót még, meg némi spirált, akkor nem fogok frászt kapni magamtól.
Kint Denisre vigyorgok, amikor mondja, hogy botrányt csinálna velem, és a kis agytekervényeim be is indulnak, de North eléggé hamar leoldja a lelkesedésemet, és a vigyor átvált lekámpicsorodott szájba, majd megint fel vigyorra, és még egy kacsintást is megengedek. Útközben, meg sminkelés után azért összedobtam egy kis hátizsákot minden jóval, mint gyógyital, erősítő főzet, egyszerű mugli gézlapok, fáslik, aztán különböző krémek, a pálcám, amit egy termoszba tettem bele, hogy ne láthassa senki, és ne is szúrjon szemet. Nem fogok a tegnapiak után nélküle menni sehova. A hátizsák amúgy macskafüles, és van rajta egy rajzolt macskaarc is, mert hát cat(h). Szörnyen szellemes perceinket látták, hallották.
- Imádom a csoportképeket!
Lelkesen beállok a szőke herceg mellé, akinek lelkesen nyuszifület mutatok, mert nem is én lennék, ha nem, és közben vigyorgok, mint a vadalma, bizton tudva, hogy valaki velem ugyanígy jár el.
- Na akkor csapassuk.
Indulok meg lelkesen és kicsit leválva a többiektől, jobbra indulok a fal mentén, hátha látok valami szokatlant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 409
Összes hsz: 3305
Írta: 2018. október 21. 11:03 | Link

Kenőkés

Végre neki álltunk a dolog lényegi oldalának. El sem hiszem! Az apátság felé battyogva, ismét sereghajtóként dugom a pólóm alá az Emeraldtól kapott rúnát. Annyira nem turistás egy ilyen kővel a nyakadban mászkálni, akár mugli vagy akár nem. Itt most a nem a mérvadó, azonban egy muglikkal teli környezetben jobb óvatosnak lenni, főleg a tegnap este történtek után. Senki nem számít semmire, aztán BUMM! Beüt a krach.
Az apátság elé érve gyors szemlével körbe kívülről is lemérem a terepet, amilyen gyorsan csak lehet. Kb 20-25 méter magas, 15 méter széles, gótikus építésű. Megérzés, de - ha mást nem is - valami a kardra utaló dolgot találni fogunk. Lehet nem is jönne rosszul, amikor a másik helyszínt megyünk felmérni, sok segítség lenne, ha legalább egy támpontunk lenne merre is induljunk West elképzelésein kívül. A csoportkép említésére összehúzom a szemöldököm, majd kelletlenül beállok a csoport legszélére, véletlenül sem a kamerába nézve. Utálom a csoportképeket. Ennél erőltetebb dolog nincs is a világon, de ha szükséges, akkor beadom a derekam.
Belépve az apátságba, fejemet automatikusan felemelem, így pont elkapom, ahogy West elhívja Minget. Érdekes fejlemény, és érthetetlen. Miért pont csak őt? Valami amúgy sem stimmel ázsiai barátunkkal, de így csak még hajmeresztőbb a hófehér bőre és az, hogy állandóan napszemüvegben jár. Nem elhanyagolható az sem, hogy állandóan haloványan csillog a bőre, mintha mindig be lenne kenve valamivel. Nem gyanakszom, azonban az tuti, hogy rajta tartom a szemem.
Elengedve az előbbi beszélgetésfoszlányt, ismételten felpillantva indulok meg középen, a két padsor között. Szemem mindent észlel, a legapróbb mozgásig. Ahogy a bejárattól számított második padsorhoz érek, a bal oldalon, rögtön le is vetem magam rá. Szememet lesütöm, kezeim összekulcsolom, azonban a jobboldali padsort fürkészem, leginkább azok alját, hátha van valami eltérés az egyforma sorok között. Isten ments - micsoda irónia -, hogy neki álljak imádkozni.
Kicsit körbepillantva örömködik a lelkem, hogy rajtunk kívül annyira nincs sok turista, ami meglepő. Ki kell használni az időt, mert hamarosan megrohamozzák a tényleges turisták a helyet és akkor igen csak nehéz lesz érdemleges munkát végezni. Fürkésző tekintetemmel Cath-et keresem, amikor megpillantom az apátság jobb oldalán, megnyugszom. A tegnapi eset után fokozottan kell figyelnünk egymásra, akár tetszik, akár nem. Emeraldot és Conroy-t is szinte azonnal megtalálom. Nyugodt szívvel emelem fel a seggem és csusszanok át észrevétlen a másik oldalra, ahol ugyanazt a sémát követem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 4864
Írta: 2018. október 21. 11:51 | Link

Excalidíció

Nem kapok túl bő választ Emeraldtól, de azért egy-két dolog a helyére kerül. Scarlett és North rúnáját értettem. Valamennyire Cathé is logikus. Denisét nem nagyon tudom hova tenni, de ráhagyom a nőre, a sajátommal együtt. Nem hiszem, hogy több tiszteletet kéne adnom bárkinek is, épp elég tiszteletet vertek belém Koreában, de inkább csöndben maradok. És folytatom az utat az apátság felé, továbbra is Emerald mellett lépkedve de elmerülve a saját gondolataimban. Lélekben próbálok felkészülni arra, hogy egy mugli szent helyre kell hamarosan belépnem. Nem olvastam mondjuk sehol se arról, hogy gondot jelentene, de a vámpírokra nézve biztos, hogy nem jó a szentelt víz, így lehetőség szerint azt én is elkerülném.
Sajnos hamarabb érkezünk meg, mint szeretném, de nincs mit tenni. Nagy levegőt veszek és igyekszem jófejet vágni a dologhoz. A csoportképen még a mosolyom is őszinte, na nem a helynek örülök, de az ilyen képek utólag mindig viccesek. Beállok én is a szamárfülező Cath mellé és én neki mutatok szamárfület. Utólag majd jót szórakozunk ezen, az már biztos.
A többiek aztán megindulnak befelé, én viszont még húznám a dolgot, azt tervezem bedobom, a "kintről mérjük fel a terepet" kártyát, de nem szükséges. North félrehív.
- Zsír. Mi dolgunk van? - lépek hozzá közelebb leplezetlen örömmel az arcomon. Kíváncsi vagyok mit talált ki és bármiben benne vagyok, ha nem kell bemennem az apátságba.



Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 26. 23:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mikola Keve Áron
FELFÜGGESZTETT


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 691
Írta: 2018. október 23. 13:03 | Link


így | A Nőnél

- Ettől - nyomtam meg a szót határozottabban is, mint szükséges lett volna. Rendben voltam és boldog is. Gracie, a gyerekei és a sajátjaim is a legnagyobb rendben voltak így és ezzel. Nyugi volt körülöttem, azt láttam a nőn, amit akartam, mosolygott, ha a szája nem is, a szeme mindenképpen és tudtam hogy a tényért mert voltam vagy tettem valamit. Nekem ez elég volt hozzá, hogy tudjam, pont úgy értékel mindent, ahogy én akarom, hogy történjen. Erre itt volt Max, aki amúgy én voltam. Ami még mindig erős agyf*sz volt és nem tudtam feldolgozni hogyan tehette meg.
- Szerelmes. Azt hiszem ezt neked nem kell bemutatni - közöltem még éppen időben, mielőtt az a bizonyos ütés célt ért volna. Nem akartam bántani, Isten lássa lelkem, az utolsó ember, akit valaha meg akartam volna ütni idegből és szándékosan. Cseszett már fel, nem az első, de most túl ment minden határon. Az, amiket kimondtam pedig nekem már fel sem tűntek, pedig mindkettőnknek övön aluli volt. Voltam padlón, de ezt nyíltan senkinél, soha nem mondtam ki. Ahogy Max is remekül körbetáncolta a tényt, amit Tatinál fellángolva élt Lucánál meg él, nem is kicsit. De itt volt, ha már borogatunk, legyen jó sok és magasan hullámozzon.
- Jó élet, Max. Te teljesen hülye vagy? Miért akarnék választani? Miért akarnék más legjobb barátot? Normális vagy - néztem rá teljes kiábrándultsággal az ég felé emelve a kezeimet aztán hol rá, hol magamra mutogattam én is. - Most őszintén, te ezt nézed ki belőlem? Bármit is tegyek fogom és ezt majd így kidobom a p*csába az ablakon, mert minek? Te mikor kattantál így el ember?
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, csalódottan halkultam el hátrálva is egy lépést. Eszem ágában sem volt többet adni, az öklöm még mindig remegett ahogy magam elé emelve néztem le rá. Szar ez az egész. Csak egyszer. Tényleg, egyetlen egyszer nem tudná elviselni, hogy tényleg jól vagyok? Boldog? Mindennel együtt?
- Max, szóltam én egy rossz szót is, mikor Luca miatt napokra eltűntél Pécsről? Nem. Azért, mert ő előbb tudta azt is, mi a f*szt dolgozol a németeknél? Nem. És te mégis számon kérsz olyanért, ami ha nem volt kimondva, nyílt titok volt. Én ezt szeretem, nekem ez kell.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. október 23. 21:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 23. 21:27 | Link

Az excalibur nyomában


Nagyjából tíz perccel később léptem be mint a többiek, immár egyedül. Mély levegőt vettem, a dohos szag csak úgy belecsapódot képembe, mint madár az üvegfalba. Túl gyakran szagoltam már ezt, de annyira, hogy valamiféle groteszk stockholm-szindróma szerűség kezdett gyökeret verni szívemben, amitől brutálisan megkedveltem.
Az apátság belülről pont olyan volt, mint a képeket, amiket éjszakákon át napokig tanulmányoztam, mielőtt felemeltem volna tekintetem, tudtam, hol vannak padok, hol vannak szobrok, kiket ábrázolnak, milyen színnel teríttik be a rózsaablakok a térdeplőket s milyen freskók lesik a kíváncsiskodó, illem nélküli túristákat nap mint nap.
Viszont ezek mind elenyésző információk voltak, érdektelenek, csak szépérzékre játszók, mert a fő tudnivaló a sírkamrák helye volt, amit az oltár mögötti ajtó rejtett. Ide túristákat nem engedtek be,lezárt terület volt.
Egészen besétáltam az oltárig, közben egy-egy pillantást vetve többi társamra, hogy tudjam, mindenki biztonságban és egyben megvan. Nem kételkedtem ebben, itt volt Denis, megvédte volna a hölgyeket, s ha neki nem ment volna, akkor Conroy biztos helytáll, de azért jobb volt felderíteni, ki merre állt.
Az ajtó nem látszódott, viszont az oltár mögötti freskó nem a falban volt, helyette szobrok tartották, tehát az egész inkább egy óriási szoboregyüttest alkotott, ami mellett volt valamennyi hely, talán épp annyi, hogy egy átlagos férfi be tudjon surranni rajta. Ám a dolog látványos lett volna, ha csak úgy odaléptem volna s megpróbáltam volna besurranni. Nem, ahhoz túl sok szem figyelt.
Odaléptem a legközelebbi személy mellé, aki Conroy s úgy tettem mintha egy ottani szobrot szemléltem volna - Kelleni fog elterelés. Látod azt a két őrt? Valahogy ki kéne csali a templomból, vagy legalábbis lefoglalni a figyelmüket. Üzenem Cathnak, hogy itt az idő megmutatni mit tud. Ha kell, kérjen segítséget Denistől, ti pedig álljanak készen. Ha eltűnnek a szemek indulunk. Add tovább, de csak egy személynek, nem kell tudnia senkinek, hogy ismerjük egymást. - s már léptem is el mellőle, vissza az oltár irányába, az első padok környékére, remélve, hogy ezzel sikeresen elindítottam egy láncot.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 23. 21:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse

Oldalak: « 1 2 ... 60 ... 68 69 [70] 71 72 ... 80 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek