36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 55 ... 63 64 [65] 66 67 ... 75 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 1. 01:36 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Azz, tükröződik! - bólintottam olyan lelkesen, meg még a combomra is csaptam, hogy a hajam megint elől kötött ki, szinte az egész, én meg kissé morcosan próbáltam visszatűrni a helyére. Ha így folytatja, egész biztos, hogy bejelentkezek a fodrászhoz és visszavágatom megint olyan nagyon rövidre, mikor még nem kellett zselézgetni. Tuti egy csomó pénzt meg tudnék vele spórolni. - Üüüm, nekem jó otthon, simán. Azaz, bárhol is, ha megettem a salátám, visszatérünk erre, jó?
A séta szinte mindig napi rutin volt, csak akkor nem, ha esetleg tényleg nagyon későn és fáradtan értem haza, olyankor nem szoktunk már kimozdulni, de akkor is megvolt a magunk kis ideje. Szerintem ezért is voltunk meg részben ennyire jól, mert mindegy volt, mennyi dolgom van, minden nap volt olyan idő, amit csak magunkra szántunk.
- Szoktam, az íróasztalom fiókjában vannak. A teamről is van, rajta van Basti négyet mutatós képe - vigyorogtam egy kicsit, belegondolva, hogy hát igen, most már senki nem valami szingli, pedig két éve ilyenkor még rajtam kívül kb mindenki annak vallotta magát. Megittam az utolsó korty pezsgőmet, aztán már csak arra eszméltem, hogy undi lány módjára az arcomba hajolt.  
- Nem? Nem vagy egy kicsit mohó? - kérdeztem gyerekesen csillogó pillantással, hogy csak miatta, vagy a pezsgő volt, részletkérdés, de nagyon élveztem a helyzetet. - Esetleg...
De az ajkaim már ismét az övéit súrolták, mielőtt még bármi elhangozhatott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 1. 17:38 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Kicsit megkésve, de nagy vigyorral néztem rá, ahogy kiderítettük, hogy mit is csinál a csónakház a tavon, vagy annál. Ilyesmi. Nem tudtam a pontos dolgait, de azt sejtettem, és mint kiderült jól is, mire is gondol. Sokszor előfordult, hogy ő segített ki, pedig én a saját nyelvemen csak tudok, aztán mindig oda jutunk, hogy annyira mégsem. Nem baj, cserébe tényleg nagyon szépen meg tudom köszönni, meg a puszim is finom, egyszer azt mondta én meg megjegyeztem. Ha csak nem a vaníliás ajakbalzsam volt, vagy a málnás szájfény.
- Egyél csak, jól néz ki, biztos finom – bólintottam is mellé egy nagyocskát, hogy aztán a hajam alá nyúlva hátradobjam kicsit, túl sok volt már előttem, benne lesz mindenben is, ha így folytatom. Én még rálestem a muffinokra, hogy legalább azt a félig meghagyottat talán befejezem, de nem jutottam tovább a gondolatnál csak sóhajtva az éneklő bácsira néztem. Ezután meg eléggé lefoglalt a szülinapos csodám.
- És neki miből lesz négy? Ugye nem feleségből? Ő ne legyen olyan… - ingattam picit a fejem, nem tetszett senkinél ez az elképzelés, mióta meg tudtam is, anyuval együtt, hogy az apámnak is volt már, miközben hozzánk járkált és meg se mondta… nem szép dolog az ilyen. Sőt, nagyon mérgessé tudnak az ohanákat bántó emberek tenni és szomorúvá.
- Mohó? Az mit jelent – hatalmas nagy szemekkel néztem rá, mint aki most hallja először, hogy Némó apukájának Pizsi a neve és visszakérdez rá,. Pedig minden napra jut 4 mesenézésem a halasakból csak, ha összeszámolok minden eddigi alkalmat. Volt egy nap, amin nyolcszor ment le. Egymás után.
- Ese… - kérdeztem volna vissza, de már meg is kaptam, amit szerettem volna és csak még egy picit közelebb húzódtam nagy lelkesen vetve bele magam. Vigyázva a poharakra, mert velem történnek balesetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 1. 17:51 | Link


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


Három és fél napja vagyok a világ legboldogabb kismamája. Mondjuk ezt előtte is mondtam, nem hittem volna, hogy lehet fokozni, de úgy tűnik mégis. Jól jött ez a nagy adag boldogság az elmúlt hetekben, a kisebb melankólia után. Április közepére az életem újra rendeződni látszott. Will mindenben támogatott, anya is segített, és munkát is kaptam, amit élvezettel csinálok, ugyanis előkészítős gyerekeknek taníthatok kviddicset.
Majdnem négy nappal ezelőtt pedig megtörtént Willel közös életünk eddigi legfontosabb eseménye, az esküvőnk. Ezt persze megelőzte a nagy bejelentés a családunkban, amit szinte mindenki örömmel fogadott a kezdeti sértődöttség ellenére. A drága édesapám nehezményezte, hogy míg az anyukáink tudtak róla, ő csak később értesült a dologról. Meglepő, de a hír tehát nem terjedt el az anyukáktól a többiekig, legalábbis tudtommal.
Az esküvő másnapja óta az olaszországi nászutunkat töltjük, aminek tervezett programja természetesen a nyolcaddöntő aktuális meccse is.
- Milyen jó, hogy egy órával előbb jöttünk! Legalább nincs még akkora tömeg.
Régebben nem különösebben zavart volna, de mióta várandós vagyok, néhány dolog megváltozott. Na nemcsak a gömbölyödni kezdő pocakra gondolok, hanem olyan dolgokra, mint például a répautálat és a piros színű ételek imádata.
A sátrak közt sétálva előbukkan néhol egy-egy árus, akik különböző ajándéktárgyakat árulnak, zászlókat, sálakat. Én direkt magamra vettem a zöld tavaszi kabátomat, hogy egyértelmű legyen a hovatartozásom. Alatta a fekete felsőben már jól kivehető a kis Big Mac-em, nem kell már takargatni tovább, mondhatjuk, hogy publikus lett.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 2. 11:16 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


Jó, nem sokszor fordul elő, de néha nem találom a szavakat, főleg nem magyarul. Bár mindenkinél beüthet néha a rövidzárlat és az anyanyelvén is lehet gondja azzal, hogy kifejezze az igényeit.
- Nem rossz, bár az öntet... hmmm - vágtam egy rosszalló fintort, szerintem joghurtos volt és akárhogy is nézem, nem laktóz mentes, szóval piszkálgattam egy sort a tányéron belül jobbra-balra. Olyan kedvtelen voltam a ténytől, mert hiába vettem be a gyógyszert, nem akartam kísérletezgetni egy rosszulléttel.  
- Bastinak? Ugyan már, ha akarta volna, már túl lehetne legalább kettőn. De nem tette, csak azon ökörködött, hogy mikor elkezdtük az egyetemet, még mind a négyen "örök szinglinek" indultunk - vontam meg a vállamat. Nem bántam, hogy nem így volt, akárhogy is vesszük, az az életmód nagyon magányos tudott lenni, mindegy, hány lányt szedsz fel.
Aztán a fenekét riszálgatva támaszkodott az asztalon, a pincér akaratlanul is megbámulta, pedig látszott, hogy próbálja nem. Féltette az életét, azt hiszem, vagy ha azt nem is, az orra épségét egészen biztosan.
- Hm, hát nem is tudom - nevettem fel halkan, igazából ezzel nekem is akadtak gondjaim  ez ügyben. Leginkább, mikor nem tudtam elszakadni az ajkaitól.
- Ese...? - kérdeztem vissza, az ajkai közé súgva kis vigyorral az arcomon. -  Óvatosan, össze ne kend magad...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 2. 17:37 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Nézegettem a hamiját, és azt hiszem, sejtettem mi baja van vele, szóval csak csücsörítve leszegtem a fejem, azért reméltem megoldja. Nem voltam ellene semmi haminak, én voltam azt hiszem az a lány, aki a legtöbbet képes megenni szinte bármiből egy ültő helyében, csak mostanság nem. Meg mikor dolgoztam annak a sok plusz számnak a ledolgozásán. De most megint jó dolog a plusz. Ki érti ezt? Mindenesetre közelebb toltam az elcsomizott egyik muffint, abban tudom, hogy nincs rossz tej, mert én se kértem olyat, de igazából csak a megszokás miatt.
- Kérsz inkább? Finom, csokis-répás, lehet furi, de a másikat megettem és jó - jobb ötletnek tűnt még ez is, mint megszólalni, hogy látom, a salátája nem tűnik ma olyan jónak neki.
Idő közben szóba jött a pandus és a mutogatásai, amik sok dolgot sejtettek, de fogalmam nem volt igazából, hogy mi is volt az üzenete. De aztán elmesélte, én megnyugodtam, hogy nem ilyen szívtörős lánygyűjtő fiú, már azt hittem rosszul ismerem. Ha ilyen lenne, akkor ez az ohanánk se működhetne sokáig jól, elszomorító.
- Nem tuuudod? Az hogy lehet? – kérdeztem éppen csak ráharapva a számra, hogy bele ne kuncogjak, de aztán a következő kérdést eléggé odabent tartottuk, olyan közös erővel. Vicces. Mikor visszakérdezett az egyik kezemmel picit a buksijára fogva húztam még vissza, hogy sikertelenül, mert belevigyorogtam az elején, de megcsókoljam. Még. Mert ez jó, szeretem őt.
- Hm? Jaj, nem-nem, nem szabad, mert Hannah azt mondta, nem jó rá a mosógép, ne bántsam. Szerintem, ha kimosom, olyan lesz mint Stitch a kis felépített nagyvárosával… rombolni fog – súgtam egész halkan a végét kipillantva, mintha bárhol felbukkanhatna, pedig tudtam hogy nem fog, ő már reggel jött a szokott kis köszöntésével Lewyhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. május 3. 19:05 | Link


- Tudom - közöltem pimasz és elégedett vigyorral, ahogy megigazítottam kényszeresen is talán kicsit a csillagrombolót a pulton. Nem volt párhuzamos a szélével az asztalnak, nem maradhatott úgy. Lehet kicsit agyamra ment ez mára, de azt hiszem, aki ismer, pont nem hibáztatna ezért. Peggy a megszólalásaival leginkább csendet teremtett, szóval fogtam és a lábaira állítottam a hölgyeményt, majd hagytam, hogy útjára találjon befelé az autózó bandához. A fiam jobban lekötötte a kajája, mint mi, lehet fel se tűnt neki, hogy amúgy már én is itt vagyok. Jó gyerek, szeretem, hogy alkalmazkodó, Egy sírás vagy furcsállás se volt, mikor először hoztam őket ide, sőt.
- Nem értem a kérdést akkor – és mondhatnám, hogy feleslegesnek is látom, de még én egyre szarabbul láttam a csendben maradni, ő meg láthatóan sokk közelben volt, inkább a tettek mezeére léptem. Asszem ennyire bénán is ritkán futok neki bárminek, de aztán rám senkinek nem lehet panasza. Én megpróbáltam olyan… hát nem Keve lenni. De ez nem működik, mintha a sims cheatkódjait püfölném a fear játékba. Felesleges, hasztalan és lehetetlen.
- Úgy nézek ki – néztem a kékjeibe kérdőn felvonva a szemöldököm. A kezét továbbra se engedtem el az egyik kezemmel és a gyűrűt se húztam el a közteléből. – Szerintem nem te hoztad és adod rám,. vagy tévedek? – vigyorodtam el, mert bár a helyzet egyelőre eléggé… fura volt, ez komikus is. Képzelem a fordított esetet, de nem kívánom jelenleg átgondolni se.
- Mondom, akarom hogy hord. Persze, ja, ha nem, az se gond, gondolom – vakartam meg végül a tarkóm életemben nem visszakoztam még és most se tettem meg, de már ezt a mondatot is elég lúzerségnek éreztem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. május 5. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 5. 20:48 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


Felém tolta a muffint, de valahogy nem gondoltam volna, hogy azzal majd ki tudom váltani az undi szószos zöldségeket. Szóval egykedvűen odébb toltam még egy levelet, mielőtt még a pillantásom a sütire szaladt volna. Szinte láttam magam előtt táblázatba szedve, hogy mennyi kalória, szénhidrát, meg zsír van benne, a cukorról nem is beszélve. Aztán az ajkamba haraptam, mert azok a számok igen csak nagyok voltak és sok meló lett volna a ledolgozásukkal is.
- Hát nem tudom, nyuszi... nem hiszem - húztam el a számat kissé, olyan alpakkás fejet vágva, majd rántottam egyet a vállamon. Inkább csak odébb toltam a salátát is, hogy erről inkább mondjunk le, engedjük el a dolgot jó gyorsan.
Kicsit megnyugodott azon, hogy Basti nem akart olyan lenni, mint a sokszor elvált pasik, nem volt egy nagy gyűjtő, főleg nem ebben az értelemben.
- Én se tudhatok mindent, baby... - közöltem szórakozott mosollyal az ajkaim szélén. A hajamba markolva húzott vissza, én meg nem ellenkeztem, mert nagyon tudtam élvezni a csókjainkat, valahogy nem tudtam betelni vele.
- Én tudom, hogy nem szabad, latex, nem? Az nem mosódik mosógépben. Más kérdés, hogy nekem nincs ilyenem, de Hannah mellett nőttem fel, szóval tudom, hogy mit hogyan kell - bólintottam egyetértően. - A ruháira tényleg érzékeny, múltkor az insta képem alatt is majd felrobbant, mikor volt összemancsolta az ingem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 5. 21:34 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Nem muszáj, csak megkínáltalak – vontam picit a vállamon, aztán kivártam, de mikor a muffinka tovább árválkodott, akkor visszahúztam magamhoz. Ilyenkor jó dolog, hogy a táskámba csinált helyet. Mindegyikbe. Szóval ezekre tényleg igaz a furaság a női táskákkal, tud feneketlen lenni. Mert kis pici, meg fehér, bár erre is jutott Atitch meg Angel, de nem mindenhova, mert Hannah kitépné mindkettőnk haját érte. Viszont így utazhat benne az evős Stitchfigurám, meg haza a muffinok. Ki is vettem a kékséget és a poharamra téve le is fotóztam meg a megrágcsizott muffinommal is. Az vicces, mint amibe éppen harap. Szeretem, ő mindig jön velünk, még egyszer Párizsban a furi csigás kajával is lett képe, de azt én se ettem meg.
- Nem? De szerintem te sooook dolgot tudsz – mondtam neki elvigyorodva, hogy aztán még kicsit visszahúzzam, és nagyon szétpusziljam a szülinapost. Szét is szeretgetném őt, de ahhoz kicsit sok a hely köztünk, meg ez a ruha se túl sokat enged ide meg oda hajolgatni. Tényleg a salátájában fogom végezni, vagy a hajam. Egyik se lenne jó.
- Sejtettem én is, de azért csúnyán nézett, mikor megkérdeztem, mi lesz, ha mondjuk véletlenül bármivel összekenem… tudod, megesik… - néztem rá fel a barnáimmal nagyokat pislogva,. ahogy már visszaültem a popómra. – Ha nem eszed meg, elindulunk sétálni? Vagy még szeretnél valamit naaagyon? Tudod, még tündér vagyok én is, nem csak a pincérek. Naaaa? Biztos nincs semmise?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 6. 03:51 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Igen, tudom, és nagyon értékelem is a felajánlást, de azt hiszem, ez nem a megfelelő pillanat most rá, hogy én azt megegyem. A saját desszertem épp elég volt - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy már azzal is átléptem egy olyan határt, amit amúgy nem igen szoktam, vagy egyáltalán szabadna. Szomorú, nemde? Nem. De. Attól függ, hogy vesszük. Ha nem lennék sportoló, valószínűleg akkor is jobban figyelnék a vonalaimra, mint az átlag pasik nagy része, de ne ennyire mániákusan. De elég hiú vagyok, hogy tudjam, van az a pont, ahol saját magam is azt mondom, hogy figyelj, fúj, nem.
- Már kezdtem azt hinni, kimarad a mai 626 - néztem, ahogy békésen pakolgatja az edények mellett a kicsi kéket. Mert ugye elég sok képe készült már vele, még ha mostanság nem is került ki annyiszor a netre... de asszem ez annyira nem is baj, mert épp eleget mutatta helyette a kicsi lányunkat, vagy éppen a tappancsost... meg engem, nem mintha ehhez hozzájárultam volna.
- Mennyire sokat? - kérdeztem vissza széles vigyorral, megvillantva azt a bizonyos colgate mosolyt. De  aztán az leolvadt kicsit a helyéről mert lefoglalt, hogy az ajkaiba felejtkezzem egy kicsikét. Aztán elégedetlen morranással dőltem vissza a helyemre, mert hát, elég távol volt.
- Tudom, elő szokott fordulni, de nyugodtan kend rám, aztán majd csak megenyhül - intettem le, hogy nem kell Hannah miatt aggódni, talán harapósnak tűnik, de velem szemben azért elnézőbb szokott lenni és ennek nem az volt az oka, hogy plátói szerelmet éreznénk egymás iránt. - Hát ezt egész biztos, hogy nem fogom megenni, szóval mehetünk mászkálni, aztán legfeljebb majd valami kétes pillanatomban megeszem a sütijeid.
Azzal intettem is a pincérnek is, hogy legyen szíves. Elég megilletődve rebegett, hogy mégis mi a probléma, hozzon-e egy másikat, meg kihűlt-e, mire előzékenyen figyelmeztettem, hogy ez amúgy egy saláta és azok nem szoktak csak úgy kihűlni, ez szar ahogy van és szeretnék fizetni.
- A kívánságporod meg tartogasd még egy kicsit, nem hiszem, hogy pont itt fogom elfújni - ittam meg a maradék italom, majd oldalra biccentettem a fejem, kissé rá is kacsintva. A kis lapok közé csúsztattam a vacsi árát, amit közben lerakott a pincér, majd a nejemre néztem. - Akkor megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 6. 11:08 | Link

Feleségnőszemély Love

Sokan mondták már, hogy az igazi meghatódás nem csak akkor jön, amikor kimondod az igent, és rájössz, hogy ezzel vége a szabadságodnak, hanem, amikor meglátod a nőt fehérben. Az hiszem, igazuk van, ugyanis, ahogy Norina felbukkant az esküvőnkön, egyszerűen gyönyörűbb volt, mint eddig bármikor, pedig számomra évek óta a legszebb. A szabadság kérdése nem izgat amúgy, nem estem kétségbe, hogy most akkor itt mindennek vége, mivel évek óta véget vetettem mindenféle kalandozásnak. Nekem ő kell, azóta, hogy együtt próbáltunk tanulni a varázstanikra. Tanulni, ismerkedni, tanulósrandizni, majd végül könyvek nélkül, egymás társaságáért találkozni. Aztán most itt vagyunk, néhány nappal az esküvőnk után, úton a kisemberünkkel, boldogan. Határozottan fogom a kezét, és noha még csak páran vannak itt, mégis egy fél lépéssel előtte vagyok, és testemmel védem, nehogy a legkisebb baja is legyen. Az első gyerekem, és nagyon remélem, hogy nem az egyetlen.
- Így biztosan nem foglalják el a helyünket. Nincs kedvem verekedni. Meg aztán most még minden van a büfében, szabadon vásárolhatunk.
Nem kedvelem, amikor néznek rám, és semmi sincs, és amikor megkérdezem, hogy mi van, csak hebegnek. Pedig amúgy egész jól meg a dühkezelés, ahhoz képest, hogy milyen rossz kölyök voltam, egészen értelmes felnőtt lett belőlem, sőt, ha így haladok, akkor ma-holnap még doktorrá is válok. Szinte hihetetlen. És azt mondták a pályaalkalmasságin is, hogy nem nézek ki úgy, mint akinek kedve lenne valakibe beleállítani egy szikét. Szóval valamit csak tudhatok.
- Minden rendben?
Kérdezi a szakmabeli ugye, aki tudja, hogy minden rendben, de vannak pillanatok, amikor az apa felülkerekedik a dokin, és egészen biztos vagyok benne, hogy én leszek a legjobban pánikban, amikor a világra kíván jönni a lurkónk. De szeretem, ha megerősít, hogy minden rendben van. Nyugodtabbá válok.
- Itt kell bemennünk, és felfelé kell mennünk három sort. Sebby azt mondta, innen a legjobb a kilátás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 6. 14:37 | Link


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


- Nekem sincs kedvem nyalogatni a sebeidet a bunyó után.
Nem viccelek, az egyetlen hely, ahol elviselem az agressziót, az a kviddicspálya. Jó, persze ha mégis arra kerülne a sor, hogy a drága férjem leáll valakivel verekedni, valószínűleg nem én adnám neki a következőt, de biztos nem viselném el a társaságát, amíg le nem nyugszanak a kedélyek, úgyhogy remélem nem gondolta komolyan.
Az első perctől kezdve mióta tudjuk, hogy szülők leszünk, Willben beindult valami apatigris üzemmód. Ha esik, ha fúj, ha vihar jön, ha tömeg van, ha rosszul vagyok, ha jól vagyok, ő mindig aggódik és óv mindentől. Azt már megbeszéltük, hogy valószínűleg ő lesz az, aki mindig pánikolni fog, de ez nem baj addig, amíg én nyugodt tudok maradni. Most úgy érzem, ez nem esik majd nehezemre, de majd meglátjuk.
- Jól vagyunk. Mindketten. - Megállok, és magamhoz húzom Willt, aki mindig fél lépéssel előttem sétál. Egy puszit nyomok az arcára, és odahúzom a kezét a pocakomra, hátha érez valami mocorgást, esetleg rúgást, hogy elhiggye, tényleg minden a legnagyobb rendben van.
Nagyjából két hete nagyon rosszul voltam, egész nap alig hagytam el a fürdőszobát, és akkor Will nagyon megijedt. Tudom, hogy nem lepődik meg a rosszulléteken, hiszen gyógyító, jobban tudja hogy milyen folyamatok mennek végbe a testemben nálam is, mégis felülkerekedik rajta az apa és férj, aki ennek tudatában is képes halálra rémülni.
- Ő ma nem jön ki a meccsre? - érdeklődöm Sebbyről, ha már szóbajött a német barátocskánk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. május 6. 16:30 | Link


Somethingjustlikethis | Nálunk

Látta, ahogyan Keve a helyére igazította a hajót, leginkább akkor szokott ennyire kényszeresen matatni, mikor valami miatt feszült volt és ezt a nő is tudta róla. Persze, ettől még nem akart neki beszólni, valahogy nem tartotta jó ötletnek, hogy valamit elvicceljen, ami a másiknak esetleg fontos lehet.
- Nem...? - kérdezte, kissé reszketeg hangon, meredve pár pillanatig még a hajóra, mielőtt erőt vett volna magán ahhoz, hogy Kevére is rápillantson. A férfi mondjuk nem úgy nézett ki, mint aki annyira vicces kedvében van, vagy szenved a ténytől, hogy gyűrűt kell adnia neki. Mert nem is kellett, ő nem kötelezett soha, senkit ilyesmire.
- Hát... nem, azt hiszem? - pillantott a kezére, majd vissza az imént épp 'apu' titulussal ellátott... barátjára. Mert ugye ez volt a legutolsó dolog, ami még elhangzott kettejük között kimondva és komolyan. Hogy ők barátok. És ezzel el is voltak, ha valami nem is tetszett a másikban, mint baráti tanácsot, ki lehet fejteni. Az a kis karika Keve kezében azonban eléggé átírta volna a szabálykönyvet és ő nem tudta, hogy erre készen áll-e.
- De... mármint nem tudom... hogy ezt akarom-e. De téged igen. Nem csak most, vagy két hét múlva. - Egyre jobban kezdett zavarba jönni, de aztán csak a szabad kezével Keve pólójába markolt és közelebb csúszott kicsit. A nehezén túl volt, kimondta, ami valahogy mindig ott lógott kettejük közt a levegőben egy ideje. Aztán apró szusszanással kicsúsztatta a másik kezét a férfiéből és közéjük emelte, kissé elemelve a gyűrűsujját a többitől. - Várok...
Most már ott ült az a bizonyos félmosoly az ajkain, ahogy csillogó pillantással nézett a hősére.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2018. május 6. 16:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 6. 20:20 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Bár a muffinos dolog nem aratott sikert, rám nem lehet panasz. Mármint én megpróbáltam javítani a dolgon a lehetőségeimhez mérten. Mindenesetre igyekeztem csak úgy tenni, mintha ez meg se történt volna és én a Stitchem utáni kutatásba ölném az energiám ő meg eldöntheti maga, hogy mit is szeretne. Igaz nem volt soha elfelejtve, de azért most igencsak későn került elő a kék csodám, de még pont időben. A muffinok és a pezsi után azért a sorstalannak ítélt salátával is lett egy képe, mielőtt még megsimizve visszacsúszott volna a táskámba. Már a muffinok társaságában utazhat majd, biztos örül neki.
- Nem marad, csak kivárt - tettem még hozzá, de igazából akkor már jobban érdekelt az a csók, mint a kis lényecskéről való eszmecserénk. Régebben azért nehezen hittem volna el, hogy van bármi, ami ennek a rajongásnak a helyébe léphet vagy erősebb lehet. Aztán bumm.
- Naaagyon sokat.
Elég hosszú ideje biztos voltam már Lewy tudásában és abban, hogy sokkal okosabb, mint bárki a környezetemben. Ez senkinek nem beszólás vagy hasonló, én tényleg így láttam ezt. Nehéz lenne máshogy nyilatkoznom, mikor nekem is csomó sok dolgot ő tanít. Szeretem ezért is.
Hannah nem egyszerű és tudom, hogy komolyan kell őt venni, ha ruhákról van szó. Én nem is vitáztam vele, nem is szeretnék, szóval visszacsúsztam a székemre és jól meg is néztem magunkat a brekivel. Úgy tűnt ügyesek voltunk, mert se hami, se iszi, se más, ami nem illik oda nem díszelgett rajtunk. Megnyugtató.
- Inkább vigyázok rá majd nagyon - mondtam végül, még azt figyeltem, hogy mi lesz a saláta sorsa, bár nem állt jól a szénája. Akkor se, ha az nincs benne. Nem pacikaja ez. Vagy az a szalma? Mindig összezavarja a buksim ez a kettő.
Megvártam a pincért, sőt, még a maradék iszim is megittam, aztán érezve, hogy ebben a ruhában semmi nem működik rendesen felkeltem, még mielőtt bármi történt volna.
- Csak előbb még a por raktározás helyett pisilni kell - jelentettem be, nem mintha erre nagy szükség lenne gondolom, azt se tudom illik-e vagy sem, de a törpe a hasamban és a sok pezsi nem sétibarát. Szóval én elsiettem kicsit, hogy mire visszaérek mehessünk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 13. 15:12 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Mit is várt ki pontosan? - kérdeztem vissza, a mutatóujjammal körözve a pezsgőspohár szélén, szinte öntudatlanul. Voltak olyan cselekvéseim, amelyeknek nem mindig voltam teljes tudatában, sőt. Igazából mások szokták rávonni a figyelmemet elég nagy fáziskésésekkel.
- Lehet, hogy tényleg így van - vigyorodtam el szélesen, szerettem, mikor éppen imponálni próbált nekem, főleg azzal, hogy okos vagyok. Szomorú, nem? Ami azt illeti, nem. Ő gyönyörű volt, én meg sokat tudtam, együtt a kettő pedig elég brutális párosítás. Lényegében Maja volt a motivációm, hogy ennyi idő után is mindig rávegyem magam az új infók elsajátítására.
Miután visszaült, alaposabban szemügyre vette magát, hogy Hannah dühkitörést fog-e kapni, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van a ruhája környékén.
- Nem mindig lehet eléggé - jegyeztem meg, de nem fűztem hozzá több infót, épp elég volt a túl sok fejemben kavargó lehetséges helyzet, amiben a fehérből valami egészen csodaszép foltos valami lehet. Kénytelen voltam ezeket fejben vezetni, mert egy időben nagyon szívesen hordtam én is a rajta lévő színt, az meg bizony elég balesetveszélyes.
- Menj csak, addig majd fizetek - legyintettem, hogy eredjen a dolgára. Mire visszaért, meg is ejtettem a dolgot a pincérrel, aki még mindig lelkibeteg volt a saláta ügye és a távozásom dolgában, szóval nem kellett kifizetni az italokat. Gyakorlatilag csak a pezsgőm háromszor annyi volt, mint a saláta, szóval szerintem nagyon szerették volna, ha visszajövünk még ide. Közben belebújtam a bőrkabátomba, odébb hessentve a segítőkész srácot, majd Maja felé nyújtottam a karom kis lovagiasan.
- Akkor mehetünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 15. 12:16 | Link

Feleségnőszemély

- Pedig azt hittem, a macsókra buksz. Nem is értem, hogy mit keresel mellettem.
Emelem meg párszor a szemöldökömet. Dehogy bukik a macsókra, tudom én, hiszen akkor nem velem kavarogna már évek óta, hanem valamelyik kigyúrt kollégájával. Nem véletlenül Gizmo az egyik becenevem, olyan kis sudár legény volnék, vagy mifene, nem nagyon tapad meg rajtam az izom. Kellemetlen. De hát van egy nő, aki szeret, és elfogad így, és aki még gyermeket is szül nekem. Kérhetek ennél többet? Nem hiszem.
- Nem is láttál még verekedni.
Mondjuk leginkább azért nem, mert még nem látott minket Chris-szel huzamosabban együtt. Pedig emlékszem arra a nyárra, amikor eláztatta a telefonomat és megdobáltam kaviccsal. Éppen akkor kezdtek alakulni a dolgok Norinával, és nagyon akartam, hogy működjön, éppen ezért nagyon nem voltam jó kedvemben, amikor a kapcsolattartás legkönnyebb módja hiúsult meg egy pillanat alatt.
- Hihetetlenül erős a rúgása.
Simogatom meg a pocakját ott, ahol a mozgást érzem. Csak remélni merem, hogy tényleg nem okoz neki nagy fájdalmakat. Hihetetlen, hogy egészen odáig tudtam józanul gondolkozni, amíg az állapot személyessé nem vált. Hiába tanulja ezt az ember, és hiába jó benne, mert én eléggé jónak érzem magam benne, egyszerűen onnantól, hogy az én gyerekem rugdossa belülről az én feleségemet, és tényleg az én gyerekem, én csináltam meg minden, teljesen átalakul ez az egész. Azt hiszem, én leszek az, aki végigpánikolja ezt az egészet. De mondjuk nem is baj, a kismamának kell a nyugalom, nem a kispapának.
- Nem tudom, amikor beszéltünk még nem tudta, mit tesz ma. Viszont jobb lenne, ha tovább mennénk, mert olyan szép vagy ma, hogy vagy kviddicset nézünk, vagy nászutas tetteket teszünk.
Így kell megfogalmaznom, mert éppen egy kisebb gyereksereggel ellátott család halad el mellettünk. A szülőnek tippelt felnőttek egészen rendben vannak, működőképesnek tűnik a dolog.
- Gyere, keressük meg a helyünket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 15. 12:56 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Azt, hogy rá is ráérjek - közöltem nagyon komolyan koncentrálva a kis kékre, mert nem akartam, hogy lezúgjon a szőlős gyerekpezsgőm mellől, vagy kiborítsa itt nekünk. Biztos nem lennék se én, se a kis szörnyi megdicsérve. Idő volt, de sikerült minden képecske én meg boldogan pakolgattam a kis mappámba a telefonon, mert ráér később a posztolgatás. Még pár napja Sebbyt elkísértem egy teázóba, és olyan bubissal is csináltam képet a Stitchemnek, azt is elfelejtettem kitenni. De nem tehetek róla, mindig annyi minden mutatna ott jól.
- Nem csak lehet, ezt is imádom ám, meg sok dolgot. - Sosem tagadtam, hogy nagyon szeretem mennyire okos és jó abban, amit csinál, meg azt is, amilyen ötletei vannak és hogy nem nevet ki a Stitches dolgaimért, pedig megtehetné. Meg nem száműzte a meséim se és engem se. Ezek fontos dolgok. Lassan összepakolgattam a táskámba és a ruhám is megnéztük, nincs-e valami gond, mert akkor aztán jaj nekem lenne, de egyelőre még rendben volt. Én el is szaladtam mosdóba, jobb volt így.
Ez a ruha amúgy nagyon furcsa. Egy helyen lehet kinyitni, elől, középen, aztán mire visszatuszkoltam magam bele, leginkább a popsimnál és a ciciimnél, az egy örökkévalóságnak tűnt. De sikerült. Ki is topogtam vissza az asztal irányába, ahonnan felvettem a táskám és belebújtam a visszakapott kabimba, hogy aztán a férjecske kezeit megkeresve indulhassunk.
- Ühhüm… vagyis igen - javítottam ki magam, mert tudom, nem illik hümmögni csupán, bár nem mindig sikerül ezt betartanom. Kint szerencsére nem volt olyan hideg, vagy én nem fáztam még. Hallottam a cipőim is kopogni, de nem igazán zavart, oldalra nézve néha nekikoccantam a nyuszónak, amire el is vigyorodtam.
- Szeretem a szülinapi sétákat… - mosolyodtam el a földet nézve, aztán meg csak úgy körbe körülöttünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 15. 20:21 | Link


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


Válaszképpen Will szemöldökhúzogatásaira, tettetett szigorral nézek a kék szemekbe. Tudom, hogy viccel, hogyne tudnám. Ő is tudja, és én is, hogy nem vagyok már kis butus tinilány, hogy elolvadjak a macsóktól a motorosdzsekijükben, akikről lerí, hogy kéthetente cserélnek barátnőt, és minden bunyóban ott vannak. Egy gyereket hordok a szívem alatt, nem is akárkiét. Valakiét, akivel már ötödikes korom óta együtt vagyok, együtt élek, és akit szeretek. Nem tudom, talán túl érett hozzáállás, vagy túl uncsi, de én régen is mindig inkább a biztonságot preferáltam, az állandó dolgokat. Miért is akarnék olyannal lenni, aki ezeket nem tudja megadni?
- Nem is szeretnélek. - Ezzel pontot teszek az egész verekedős-macsós téma végére. Alapból sem nehéz kihozni a sodromból, de a terhesség alatt még ingerlékenyebb lettem, úgyhogy nem akarom felhúzni magam, hogy aztán mindenki végighallgathassa a hegyi beszédemet. Meg hát, a nászutat sem akarom elrontani összeszólalkozásokkal. Olyan szép eddig minden, minek elrontani?
Szinte máris elfelejtem az előbbi gondolataimat, amikor Will érintését megérzem. Nemrég vettem észre először, hogy a baba rugdosni kezdett. Folyamatosan próbálkoztam megmutatni Willnek, elkapni a pillanatot, hogy ő is érezze, de sokszor nem sikerült. Pedig ha a kádban ülök mozdulatlanul, már jól látszódik, hogy a víz hullámozni kezd.
- Áh, ez még semmi. Lesz ő még erősebb is - mosolyodom el.
Végül is még csak az ötödik hónapban vagyunk. Bőven van ideje erősödni, de megmosolyogtat, hogy Will mennyire el van ájulva. Már most imádja a kölyköt, pedig még meg sem született.
Vigyorogva megrázom a fejem, és lesütöm a tekintetemet a mellettünk elsétáló pár pillantására. Igazából semmi rosszallás nem volt bennük, csak valamiért jobbnak láttam nem felvenni a szemkontaktust. Will úgyis őszinteségi rohamot kapott, majd ő kimagyarázza magát, ha arra kerül sor.
- Akkor menjünk inkább - nevetek, és elkapom a kezét, hogy magam után húzzam a lépcsősor felé.
Annyira még nem nehézkes a lépcsőzés, egész normális ütemben érünk fel a helyes sorba.
- Hű, tényleg jó a kilátás, Sebby nem hazudott. - nézek körbe a lelátóról a pályára és környékére - Nem tudom, hogy mit remélek jobban. Hogy pörgős lesz a meccs, és le sem tudjuk venni a szemünket a pályáról, vagy hogy néha lesz lehetőségem elszaladni pisilni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. május 16. 15:16 | Link


A széles vigyorra, meg a dícséretre kicsit én is elmosolyodom, nagyon halványan, meg meg is vonogatom az egyik vállam. Meglepő, leginkább ezt gondolom erről az egész helyzetről, még körbe is nézek, hogy nem-e néz minket valaki, vagy nincs-e elrelytve a közelben valamelyik bokorban vagy fán egy kamera. Nincs.
- Hát.. Igen - megvakarom a tarkóm, arra az időre el is emelem róla a tekintetem. Minden értelemben. Igaz, nekem kellett leadnom pár kilót, hogy súlyban lehessek, ami sikerült is, másképp nem lehetnék most itt, de az ilyeneket általában igyekeznek tapasztalat meg erőnlét szintjén is arányosan válogatni, hogy azért mégis. Kivéve, ha valaki kihív valakit, de azért olyankor is esélyes ezt az elvet követni, ha az ember nem akar az első másodperc után szörnyethalni.
- Oh - nem vagyok most túl bőbeszédű. Ettől függetlenül ez a legőszintébb reakcióm, az arcomon is látszodhat egy pillanatra, hogy meglepődök. Nem szoktam hozzá, hogy lányok csak úgy gondoljanak együtt, és eszükbe jusson, hogy ők be akarnak kapcsolódni az MMA világába. Főleg nem az ilyen lányok, akik szépek, és látszik az arcukon, hogy távol áll tőlük minden, ami fizikai erőszakhoz köthető. - Hát akkor üdv itt - bár nem vagyok biztos, hogy ilyenkor ezt kell mondani, vagy egyáltalán kell valamit mondani. Colton is egyszer csak benne volt, mert én benne vagyok, és akkor elkezdtem neki magyarázni, ő pedig érdekes módon nem mondta, hogy fogjam be, így történt.
- Hm, egy pár éve már - megint megvonogatom a vállaim. Az ember azt várná, hogy betéve tudom, hogy akkor én most x éve kickboxolok, és y éve vagyok ebben, vagy ha nem is, akkor pillanatok alatt kiszámolom. Igazából tényleg ki tudom számolni, ha ki akarom, mert nem vagyok retardált. - Hét éves korom óta űzök küzdősportokat - jó, azért ez így túlzásnak hangzik, de ha belegondolunk, hogy a kickbox magában is egy vegyes harcművészet, mert több dolgot raktak egybe, és így jött létre, akkor nem is mondok akkora hülyeséget. - És te miért választottad pont ezt? Hogy ide gyere?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 19. 05:55 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Milyen sok dolgot? - kérdeztem kissé kapatosan, de széles mosollyal az arcomon. Szerettem neki imponálni, meg amikor értékelt, éppen ezért volt, hogy villogtam is, még ha nem is olyan gyakran, mint amennyire egy időben szokásom volt.
Kicsit Maja is eltűnt, hosszabb időre is, mint vártam volna, de gondolom nem volt egyszerű visszamászni abba a ruhába, amit valahogy meg tudok érteni. Hannahnak is voltak az elején gondjai vele néha, főleg, ha mondjuk kicsit többet sikerült inni, egyet ott is hagytunk egy mosdóban, ő meg felvette a nekem combközépig érő kabátomat.
- Akkor jó - mosolyodtam el, majd a kezét fogva kisétáltunk az épületből, el is indulva az utcán, ahol Maja párszor nekem is koccant, mire kicsit oldalra toltam a csípőmet és elmosolyodva megingattam a fejemet. - Mégis mit csinálsz, nyuszi?
Aztán kicsit még nézelődtem, mielőtt beléptem volna elé, még épp elég időben, hogy meg tudjon állni és kissé előre hajolva simítottam végig az arcán, apró puszit nyomva az arcára.
- Köszönöm a csodás szülinapot, kicsim - mosolyodtam el, mielőtt még megcsókoltam volna.


//Köszönöm nulafka*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 20. 22:19 | Link

Feleségnőszemély

- Szóval azt mondod, hogy ha verekedésen kapnál, nem szeretnél? Soha többet nem viszlek el családi banzájra.
Persze nem gondolom komolyan, mert azért elviszem, nyilván, elvégre a feleségem, meg az a nő, aki ha feldobom a talpam, elviszi a Payne vagyon rám eső részét, de hát ott néha történnek dolgok. Chris, az én imádott és egyetlen drága öcsém tesz róla, hogy ne feledkezzünk el a jelenlétéről. Viszont ez most már csak nem tágítja el azon fogadalmától, hogy ő csak velem én csak vele. Előbb kellett volna minden testvéremmel találkoznia, de milyen szerencse, hogy a legtöbben külföldön élnek.
- Egy igazi kis vasgyúró lesz. Remélem kerek fejjel, nagy mosollyal és olyan kis húsos combokkal. Az egyik öcsém volt ilyen, tök vicces volt, mint agy michelin baba. Nem tudott egy csomó ideig megülni, mert folyton eldőlt. Bár mondjuk ez neked... hát... aucs.
Én is hasonló gyerek voltam, de nem annyira, mint Milan, a kis szumós. Azóta persze megnyúlt, de nagyon vicces képeink vannak róla, és alig várom, hogy egyszer azt mondja, megházasodik, már meg is van a videó az esküvőjére. Szegény kölyök, ugye.
- Csak próbált volna. Mondjuk örülök, hogy az esküvőt jól viselte, de hát muszáj volt, ő volt a tanúm.
Elég nehezen megy neki, de most igencsak kitett magáért, és imádtam minden egyes megnyilvánulását. Szeretem, mert olyan kis panda, és bevallom férfiasan, néha csak úgy ölelgetném. Ez nem hordoz magában semmit, egyszerűen csak Sebby ilyen.
- Azt hiszem, most megijesztettél. De tudod mit? Ha bepisilsz, majd rádöntök egy pohár teát.
Felelem az aggodalmára egész könnyedén és ijesztően komolyan, de mielőtt még válaszolhatna egy gyors puszit és pillarebegtetést küldök neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 22. 15:25 | Link


#apuci | május 22 | Hotel perla

Nem sűrűn szoktam a hotel folyosóján ilyen kínosan érezni magamat, mármint, komolyan. Nem tudom, ki mondta el ennek a gyökérnek, hogy hányas szobában lakom, de annyi biztos, hogy most itt üldözött a tavasz a folyosón a szerelmével, én meg csak próbáltam nem ideggörcsöt kapni, ahogy lehetett. Aztán feltéptem az ajtót és be is csuktam magam után, még alá is támasztva a kilincset a kezem ügyébe akadó székkel. Izzadt vagyok, frusztrált és egyáltalán nem szexi, minden, amire szükségem lenne, egy zuhany, ami nem úgy néz ki, mint ha össze akarna jönni. Normális ez?
- Nyuszi, megjöttem - mondtam bele félhangosan a szoba viszonylagos csendjébe, de nem tudtam eldönteni, hogy Maja most ébren van-e, vagy éppen brekit altat. Annyi biztos, hogy kint meleg volt és most kb facsarni tudtam volna a pólómból az izzadtságot. Meg lettünk dolgoztatva.
A fürdőbe indultam, kihámozva magamat a rajtam lévő cuccokból. Az ajtót is belöktem a tapimmal magam mögött, majd kb 5 perc alatt le is tudtam a zuhanyzást. A törölközőm a nyakamba vágva sétáltam ki végül, egy fokkal több ruhában azért, mint máskor, ki tudja, ki állít még be.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. május 22. 15:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 22. 17:51 | Link


Breki és één| május 22. | Hotel Perla

Nem volt túl apusztikus napunk Klaraval, mivel neki egész délelőtt edzése volt, utána meg valami ebéd és még egy ilyen termes dolog. Ezért is fogtuk magunkat és mivel éppen itt voltak még Levenduláék is, leköltöztünk kicsit a műhomokos környezetű medence mellé. A brekit jól szét meg össze is kentem, mert pont olyan smaciszínű, mint az apu, kapott kalapot is, meg egy csinos bikinit és egy napernyő alatt játszhatott lelkesen a kacsáival. Én meg mellette penciztem és napoztam. Hallgattuk azt is, milyen történeteket mesél nekünk a férjecske anyukája arról, hogy milyen baba is volt Lewy, amin jókat mosolyogtam, aztán délutánra anyáék programja miatt már el is illantak. Kettesben másztunk fel a hotelba, ahol még a jó idő miatt szépen berendeztem az erkélyünket. Van egy pici, sárga és felfújhatós medence, azt jól feltöltöttem langyos vízzel a brekinek és kapott úszópelust is. Abban csapkodott mellettem éppen, mikor meghallottam a Nyuszót. Mire belestem ő már elveszett a fürdőben, így csak kikaptam a pancsis lányt a vízből, betekertem a nyuszis törölközőjébe és még ő nevetgélve adta a nagy puszikat elindultunk a végző apu felé.
- Szerelmeteskeee - sipítottam kicsit, mikor kilépett, aztán jól oda is totyogtam elé a nagy puszimért, meg ugye az a picilánynak is jár.
- Minden rendben van? Elsiettél a puszi elől...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 22. 22:56 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

Azt hittem, hogy soha nem érek végig a folyosón, már jóformán épp hogy csak nem futottam, pedig aztán az igen nagy szó tőlem. Az edzés is épp eléggé kimerített, nem hiányzott még az is, hogy a kanadai terelő végigüldözzön a szállodán, bizonygatva az olthatatlan szerelmét, meg hogy ég a vágytól. Hát de jó neki! Én meg a borzalomtól és a magas UV sugárzástól!
Szerintem elég hamar végeztem is, a hideg víz lecsillapította a pánikoló szervezetemet, ami éppen a szolgálatot tervezte feladni, mert úr isten, engem fel akart szedni.
Kicsit még égnek meredt minden pihe a tarkómon, illetve a hasamon, meg a karomon is a jeges víztől, de jobb volt így, a légzésem legalább rendeződni látszott.
- Mój Skarbie! - mosolyodtam el megkönnyebbülten kissé, ahogy megláttam őt, a kislányunkkal a kezében, aki éppen a nyulas törcsijét morzsolgatta a kis ökleivel. Maja elém totyogott, mire kissé elgondolkozott mosollyal pillantottam a szemébe. Csókot nyomtam a homlokára, majd a kislányunknak is, aki erre olyan gügyögősen felnevetett.
- Csak olyan komplikált napom volt, meg undi voltam, mert üldözött egy csávó a szerelmével és nem volt kedvem lent zuhanyozni. Itt minden rendben ment? - kérdeztem megcirógatva az arcát, elmosolyodva kicsit. - De kis tüzes valaki. Napoztatok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 23. 00:47 | Link


Breki és één| május 22. | Hotel Perla

Az erkélyen csücsikélve még jókat mosolyogtam azon, amiket ma Levendula mesélt nekünk még a pici lánykám meg leginkább minden élményen ezt tette. Nagyon élvezte a pancsikolást, én meg meg tudom érteni, mert oda meg vissza vagyok én is a legtöbbször. Nem akartam, hogy baja legyen, vigyáztunk is nagyon rá, de azért a vállacskáját és a pofiját lehet hogy megfogta kicsit a nap, de le nem égett. Lehet nem is tud, legalábbis anyáék ezzel nyugtattak, hogy ha apuci színű is, még lehet szerencséje, mint nekem. Mert ugye ami engem illet, olyan vagyok mint egy kakaóval nyakon öntött baba. Barna, kicsit fénylős a naptejtől és határozottan forró. Mondjuk Lewy a fehér, én az ét és akkor a brekinek a tejcsokinak kéne lenni, nem?
- Nagyon elfáradtál? - kérdeztem még a puszi közben, de már el is kezdett mesélni én meg nagyon figyeltem rá picit igazítva a brekikén, mert nyomta a pocim és az úgy nem volt kényelmes. Aztán meg is akadtam, amikor elkezdett valami szerelmesről beszélni, kicsit le is fagytam úgy babástól és mindenestől, amikor rá néztem.
- Ő téged akar elszeretni? - kérdeztem kicsit halkan jobban megölelgetve Klarat, aztán kisebb sóhajjal arrébb is mentem, hogy el tudjon lépni a fürdőajtóból, biztos nem kényelmes az ott. Meg nem tudom, csak muszáj voltam valamit. - Megint az a fura fiú, aki azt mondta a húgod vagyok? Az a terelő?
Lehet, hogy picit jobban belemászok egy-egy szavába néha, mint az normális, vagy hogy nem is szabadna így reagálni, de kinek tetszene, mikor az ő apuciját hirtelen más akarja a szerelmének. És még üldözi is vele. Arról nem beszélve, hogy észre se veszi a gyűrűjét, meg az ohanát se, aki itt van és támogatja. Mert mi azt csináljuk, mindig és mindenben, mert nagyon szeretjük.
- Ühhüm, vagyis inkább én, őt nem annyira mertük kiengedni, csak kacsázott a napernyő alatt, meg szuszizott is néha. Vicces volt, belefeküdt abba a nagyobb kacsába, tudod - mosolyodtam el kicsit, aztán inkább a szabadabb kezemmel a dereka felé nyúltam, hogy közel húzzam magunkhoz. Csak egy ölelést akartam, olyan nagyon finom és ohanásat.
- Pihenjünk a nappaliban? Nézhetünk mesét, vagy játszhatunk valamit, vagy békén is hagyhatunk ám... - nekem mondjuk lehet le kéne zuhiznom és átöltözni, meg a breki is jöhetne velem, de az igazán kis idő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 23. 18:38 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

Kicsit megráztam a fejemet, mint egy válaszképp. Igen, a belem is kihajtottam, meg az izmaim is zsibongva tiltakoztak a megerőltetés ellen, de nem volt annyira vészes, hogy lefeküdjek aludni, Maja meg úgyis azt szorgalmazta volna, ha belátom.
- Akar, de az csak egy dolog, tudod, hogy nem szeretem, mikor fel akarnak szedni. Nekem már van Boojiboom - nyomtam meg az utolsó szót, mert az volt, nekem kellett is, mert hát szerelmetes és igazi és egyetlen. Nem hatott meg a gondolat, hogy elhagyjam, nem tudtam elképzelni ilyen eshetőséget. - Spring? Iiiigen, A Tavasz.
Akkor sem díjaztam már túlságosan a nyomulását, senki nem mondta neki, hogy szedjen fel, csak gondolt egyet és én milyen cuki fiú vagyok. Nem aranyos vagyok, a-a.
Meg sem lepett, hogy a pici breki nem mehetett ki a napra, tényleg eléggé hasonlított a bőre színe is az enyémre, az pedig azt sugalmazta, hogy bizony, akkor ő is elég könnyen le tud égni. Ami nem lett volna jó móka, még egészen pici és imádnivalóan törpécske. Azaz, inkább az én kezemben, a többiekében elég nagy babának tartották.
- Játszhatnánk, nem sok kedvem van feküdni, az olyan meh. Mintha már száz éves lennék, azt nem szeretem. Elhoztuk a Jengát, nem? Tudod, azt a szíveset. Azt. - ölelgettem meg őket, szanaszét szeretve a nőim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 23. 20:44 | Link


Breki és één| május 22. | Hotel Perla

Kicsit húzogattam a szám csücsörítve jobbra meg balra, miközben ingatta a fejét és figyeltem őt nagyon, de végül úgy voltam vele, ha nagyon menne pihenni, akkor biztosan szólna, szóval csak a törcsit magunkhoz szorítottam a brekussal, hogy ne csepegjük szét a szobarészt. Ő még popsitól lefelé kicsit nedves volt, rá fért volna az átöltözés és a friss pelenka is, de egy pár pillanatig még pont ráért.
- Olyan kindermeglepetéses, van benne egy kisebb boojiboo - néztem le, majd a kezemben lévő lányka felé toltam az ajkaim, aki a kezecskéivel az arcomra fogva adott is nekem egy nagy és cuppanós puszit a számra. - Meg egy az ölemben is. Mi se szeretjük... - néztem le a padlóra egy pillanatra, nem volna azért kellemes, ha mégis csak úgy felszednék tőlünk, bárki is. Sikerült azért rákérdeznem, éppen ki az, aki szeretné, ha mi nem lennénk neki, vagy legalábbis nem ilyen közel vagy ohanában, a válasz viszont annyira most már nem volt meglepő. Az a kviddicses nagyon furcsi. Az előző meccs végén is ahelyett, hogy verekedett volna, mint minden normális terelő, a férjecske után toporogva magyarázott neki, meg mosolygált rá. Sőt, mesélte a Macskafogós őrzőjük, hogy még az öltöző felé is követte őket.
Azt hiszem mindenki vidámabban volt attól, hogy Klara lett a téma. Elmeséltem mi is történt ma vele, és a kis válla meg pofija színét leszámítva, ügyesen kikerültük a kísérletezést is a nappal. Lehet nem is olyan problémás, mint apu, de mindenki azt mondogatta, ezt ne is próbálgassam én meg senkinek nem szeretnék rosszat.
- Ööööh... igen, azt hiszem a rózsaszín bőröndben van, amíg megkeresed és összerakod, gyorsan keresünk tiszta pelust meg ruhát meg én lemosom magamról ezt a sok féééényt - néztem végig magamon, mert olyan csillogós voltam a kencitől. Ez amúgy vicces, nézegettem tükörben, jól mutatott, de csúszok is, mint a szappan, meg csak nem kéne bikiniben csücsülni egész késő délután és este. Közben már be is mentem a fürdőbe kihúzva a pelenkázós szekrényt, hogy a brekuska gyorsan meg is legyen. Letörölgettem a lábikóit is, kapott frisset mindenből meg egy csomó-csomó puszit, amikre nagy nevetések voltak a válaszok, aztán a fürdőajtóban letettem és a kezét fogva elsétáltunk apu irányába, ahol ő leült én meg elszaladtam lefürödni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 24. 18:41 | Link


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


- Neeem! Teljesen félreértetted, amit mondtam - legyintek - Nem szeretnélek most verekedni látni, nem pedig téged nem szeretnélek. Érted? - magyarázom gesztikulálva, olyan hanglejtéssel, mintha valami mesét olvasnék fel. A húgom szerint gyakran csinálom, amikor nem akarok veszekedést generálni, és azt mondja hatásos.
Igazság szerint a testvérek közötti bunyóval nincs semmi bajom, mi is rengeteget verekedtünk Hajnával, mégis normálisak lettünk. A legtöbbek szerint.
- Meglepődnék, ha óriásbaba lenne. A mi testalkatunkból ítélve nem nagy a lehetősége - nézek végig magunkon. Én mindig is vézna voltam, -apám szavaival élve- de van benne igazság. Kamaszkoromban mindig azt hitték, hogy anorexiás vagyok, pedig nem, imádok jókat enni, de ez mégsem látszik meg rajtam. Will szintén nem egy nagydarab ember, de hát még bármi lehet a fiunkból. Láttam már olyat, hogy két pici szülőnek nagy babája született. Végül is az a jó, amikor van mit fogni rajta, nem pedig olyan, mint egy kis béka.
Will reakciójára és puszijára csak mosolyogva forgatom a szemeim.
Egy picit elfáradtam a sétában, úgyhogy leülök a helyemre a lelátón, és amint Will is elfoglalja a sajátját, az ölébe pakolom a lábaimat, és sóhajtva ránézek.
- A lábaim olyanok, mint egy elefánté, és sajognak - nézek az említett testrészre, ami mostanában előszeretettel dagad fel boka-tájéknál.
Egyébként nem szokásom nyavalyogni a terhesség mellékhatásai miatt. Tudom, hogy Will akkor is szeret, ha megnyúlik a bőröm és bedagad a bokám. Vagyis nagyon ajánlom neki.  
Utoljára módosította:Kálnoki-Payne Norina , 2018. május 24. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. május 26. 00:25 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

Az a baj, könnyebb volt elképzelnem Maját Kindermeglepetésként, mint a legtöbb férjnek ez elsőre menne. Valószínűleg ennek sok köze volt ahhoz, hogy legutóbb fogta magát és felmázolta a mintáját a hasára, mire hazaértem. Annyira fáradt voltam, hogy csak ültem az ölemben a fiunkkal és próbáltam levegőt kapni a nevetés mellett, ami legtöbbször vinnyogásba fulladt. Ki érti ezt?
- Csodálod? Nyomulós és elég irritáló is... - grimaszoltam, mert el kell ismerni, hogy jól játszik a kora ellenére, ettől még nem nőtt nagyra a szememben. Azaz, ha sikerült is volna neki, épp elég malőr volt, hogy nem próbált engem leszedni. Öreg hiba. Szép vagyok és veszélyes.
A mese közben alaposabban szemügyre vettem a kicsilányom vállát és pofiját, de semmi égés jellege nem volt, csak olyan... színt kapott. Szerencsés kis breki, úgy tűnik, kevésbé sérülékeny, mint én.
- Jó, majd ránézek addig - bólintottam, aztán mikor elindult a fürdő felé, én is be a szobába, hogy felvegyek valami minimális ruházatot, meg úgy amúgy elővegyem a Jengát is a rózsaszín bőröndből. Elég sok cucc volt benne, nem is mindent értettem, hogy minek kellenek, mikor nem jöttünk olyan sok időre, de inkább nem szóltam miatta egy szót sem, mert akkor meg még a végén szomorúság lesz, azt meg nagyon tudom utálni. Odébb raktam a breki játékai közül párat, aztán elővettem a dobozt, amiben a szívecskés fakocák voltak és a nappaliban el is kezdtem kirakosgatni őket az asztalra. Néhányon el is kellett mosolyodnom,  meg ugye azon is, ahogyan a kicsilányom a fürdőben nevetgélt hangosan, de nem akartam előre lelőni a poént, így csak tovább rakosgattam, olvasás nélkül.
Kb félig építettem fel a tornyot, mikor Klara odatipegett hozzám és a figyelmem igényelte. Szélesen elvigyorodtam, a nyelvem hegyét kicsit kiöltve, majd ölelésre nyitottam a karjaim. Oda is bújt, egyik pici öklével a szürke tincseimbe markolva, majd összenyálazta az arcom, mire felnevettem kicsit. Aztán az ölembe pakoltam és odaadtam neki két kockát, amiket aztán adogatott nekem, míg én pakolásztam.
- Na, ki az én ügyes kislányom? Ty jesteś - nyomtam csókot a feje búbjára végül.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 26. 18:08 | Link


Breki és één| május 22. | Hotel Perla

Én tényleg úgy szoktam magam érezni, mint az nagy kindertojás, ilyen speciális hercegnős kiadásban. Mint amelyiknek a sarka rózsaszín. Nálam is tudtuk, hogy bizony megint hercinős tojás vagyok, de pont ezt imádtuk. Mini breki meg a pici breki hamarosan négy talpin fognak majd velünk kalimpálni az ágyikóban a nagy családi délutáni szuszin. Szeretni fogom, nagyon. Jobban, mint az ilyen furi alakokat, továbbra se voltam oda a lányokért, akik csúnyákat szoktak nekem írogatni és jósolgatták, mikor fog Lewy nálam érdekesebbet találni. Nem szerettem, hogy ilyenkor nekem is mindig eszembe jut, hogy bizony találhatna, akkor is, ha nem szokás boojibookból cska úgy kiszeretni. Fura világban élünk, ahol a házasok is másik barátnőznek például. Én sem lennék most, ha nem történnének ilyenek.
- Rendben, és ne ijedj meg! Mármint...semmi, nem is biztos hogy oda tettem, de lehet igen. Nem tudom, de ne ijedj meg - mondogattam még kifelé a fürdőből, igazából csak Krisztus tudja, hogy mit pakoltam abba bele a tsum tsum seregen és a brekus játékain túl. Tudjátok, az, aki éppen nem lézeng a nagy fapluszjelen. Ezért meg a mami most nagyon csúnyán nézne rám, meg Levendula is, pedig szeretem mindkettejüket.
Közben a picilányom kapott friss pelust és csinoska ruhát, ez a kis szürkés szoknya pont elég, meleg van nagyon, ki is topogtunk vele mezítlábasan az apuhoz és egy nagy puszi után a buksijára én is visszasiettem. Be se csuktam az ajtót, otthon se szokásom mindig, talán kéne, nem tudom. Megnyitottam a zuhanyt és a bikinim a szennyeshez dobva gyorsan lemostam magamról a napozós kencit plusz a nap koszát. Aztán kerestem egy bugyit meg egy stitches felsőt, ami inkább top, főleg a pocimmal, ami rendesen kint van belőle, de pont elég lesz most. Mire kiértem, már a pindurka a tenyereit csapkodva kacagott valamin én meg csak lecsücsültem mögé a szőnyegre és eltártam a karjait, ha végzet apuval.
- Én is kapok szeretést? Csókot? - pillogtam Klarara, aki kicsit visszanézett az apucira, aztán el is indult kapaszkodva felém. Közben felpillantottam a szívecskére. - Megvan mind?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2018. május 28. 23:47 | Link

Gizmó és Gizmóné
A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba


Talán egy egészen kicsit lehettem volna visszafogottabb és akkor nem tűnik fel mindenki másnak is Willen kívül, hogy itt vagyok, de nemrég ittam meg egy kávét és nagyon nagyon túlpörögtem, szóval azt hiszem, hogy ez nem volt opció. Helyette csak ott ágaskodtam, a kezeimmel a magasban, mint egy kviddicses Woodstockon és lelkesen kalimpáltam, hogy helló, én itt vagyok, figyelj rám mondjuk úgy... most!
Közelebb kerülve lepacsiztunk, majd megveregette a helyet maga mellett a srác, mire felszusszantam kicsit és le is dobtam magamat sürgősen.
- Még jó, hogy fel akartál, hát már mióta elindultam én is hozzád! Más kérdés, hogy lassú vagyok, mint egy féldöglött csiga a sivatagban, de én elindultam! A szándék a fontos.
Még meggyőzően, lassan és szaggatott mozgással bólogattam is párat, hogy ez bizony így van. A tekintetem pár pillanatig a lelátót pásztázta, nem én voltam az egyetlen, aki kijött az öltözőből, szóval kicsit úgy megnyugodott a lelkem.
- Hát, olyan nem sok minden. Kiadtam a lakásomat, szóval ha beüt a krach Hannahval csöves leszek beláthatatlan időre. Csak fúj. Iiigen, bár még csesztettek egy sort az alkalmasságin és egy csomó ilyen meg olyan nyilatkozatot alá kellett írnom, hogy saját felelősségre lépek pályára, de amúgy minden oké - mosolyodtam el, aztán mikor megláttam Norinát, fel is keltem, hogy megölelhessem, óvatosan, de azért határozottan.
- Sziiaaa nekedis. Szintén, csinos vagy. Nincs panasz rá, ugye? - mutattam gyanakvó pillantással a mellettem ülőre, mikor visszahuppantam végre a székre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 55 ... 63 64 [65] 66 67 ... 75 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek