26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 69 70 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 7. 02:39 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Kicsit jól esett semmit nem csinálni és nyugi is volt, ahhoz képest, hogy München egy kifejezetten nagy város. Meg állítólag zajos is, de most az autókat sem igen hallottam, pedig tényleg volt forgalom. Csak azt az alapzajt, ami minden lakásban megvan, ha nem egy isten háta mögötti faluban laksz. A plafon itt is az a bizonyos csillagos lett, miután átköltöztünk, mert a festő ráért, Maja meg már az előző helyen is eléggé szerette, akkor miért kéne megválni tőle?
Az alapzaj mellé leginkább csak a hangos szuszogás volt a mellékzönge, amit az asszonyka produkált. Néha szerettem volna megérteni, hogy képes az ágy hatvan százalékán ott lenni, mikor ilyen kicsi. De most is magunk alól kellett kioperálnia a haját, amin kicsit kuncogtam.
- Az az izé. Ami alattam van, nem tudom - emeltem a hátam szép ívesen a mondandómmal egy időben. Aztán amelyik kezemmel épp nem támaszkodtam, kicsit kajtattam magam alatt és ott volt az a bizonyos csomag rágó. Majára néztem lapos, sanda pillantással, mert biztos, hogy nem a zsebemből esett ki. Közben ő az orra hegyéig aktiválta a láthatatlanná tévő köpönyegét.
- Hát... Nem tudom, megérdemled? - kérdeztem, mielőtt elvigyorodtam volna, a fogaim közt villantva kicsit az epres csodát, majd kis grimasszal odébb toltam pár tincsét. - Ez nem finom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 7. 02:59 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország



Ha valamiben Maja tényleg nagyon otthon volt, akkor az a művészeti vonal. Rengeteg festményt ismert, olyan infókkal, amit sok ember még csak nem is igazán realizálna - vagy találna meg a googleben. Szépen rajzolt és festett, a színezést is valami egész furcsa mód csinálta, mintha külön mű lenne mindegy. Sok a beleáldozott energia. A táncot meg szerintem mindenkinek egyszerűbb, ha nem említem meg.
- Miért magyarázkodsz? - kérdeztem szinte már érzelemmentesen. Nem volt világos, hogy mi ebben olyan rossz, hogy azt fejtegetni kelljen, miért történt.
- Pedig elég sokat ugrálsz, most leszoksz róla? - biccentettem kicsit oldalra a fejemet. Így pár tincs át is hullott a másik oldalra, nekem meg két észrevétel fogalmazódott meg a fejemben: 1. Sürgősen időpontot kell szereznem a fodrásznál. 2. Akármilyen hajformázó produktumot toltam is el ma, haszontalan szar. Szóval amint nem volt már epic égés, elkezdtem visszaturkálni őket a helyükre, valószínűleg nulla sikerrel. Csak az is úgy állt, mint egy rémálom, ami előtte jó volt. Ahj.
- Ja, hogy hirtelen mind a ketten elkezdtek azzal foglalkozni, hogy a szervezetem mennyire laktóz intoleráns, vagy sem? - kérdeztem a homlokom ráncolva, mert Levendula kissé kezdett creepy lenni. Mint aki egy tizenöt éves lemaradással él.
Aztán elkezdődött a zene, én meg kicsit ingattam rá a fejem jobbra balra, de nem vittem túlzásba, mégis valami komoly cuccról van szó. Vagy nyolc sor lement, mire sikerült kapcsolnom, hogy ez eredetileg egy német rap szám volt. Szóval csendesen dünnyögtem a dallamát egész addig, míg a pincér erre nem tendált és rendeltem Majának egy üveggel, hogy ne kelljen mindig várogatni.
- Gondolom ugyanilyet, ugye? Mondjuk már mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 7. 10:39 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


A doktornéni kérdésköre egyikünket se dobta fel soha, bár lehet őt leginkább azért, mert tudja, hogy én nagyon nem szeretem ezt. Ő fogta a kezem a másik babunál is már vérvétel közben is, mert undi volt és nagyon rossz. Az egyetlen hely, ahol vér volt és elviseltem, az a kviddicspályán történt, a tűkkel meg az egyetlen kalandom a pc-m, de az nem is volt olyan vészes. Szerintem itt se ez, csak az orvosok ténye, amit ennyire eh módon viselek.
- Az tetszene nekünk is, bárhova szívesen megyünk, a közös kirándulások, ha csak azért is, de jók. - A fagyi ezerszer jobban hangzott, el is mosolyodtam a brekit nézve és tartogatva őt félig a lábikóját, félig a pocim simiztem meg. Elég sokszor csináltam utóbbit korábban is, nekem ez olyan jó dolog, én tényleg szeretem, hogy van odabent egy mini mi, csak nehéz. Pár hét és már nem csak egy kicsi breki lesz, de egy pici fiú vagy lány.
- Azt szeretünk, mikor hárman vagyunk otthon Volttal, ő szokott nekünk ugrálni rá, meg néha mi is, akkor nevetés van és boldogság - mondtam széles mosollyal, bár utóbbi nem csak akkor volt azt hiszem, tényleg minden a lehető legnagyobb rendben ment már jó ideje, nehéz is volt elhinni, de nagyon örültem ennek. Közben segítettem öltözködni, fél kézzel azért fogva a pinduri ivóbajnokot is.
- Shhh, szeretek biztosra menni - bólintottam is mellé egy picit, csak azután érkeztek a megduplázódott puszik a pofijára. Ehhez sok rajongója nem szokott nagy tapsikolással örvendeni, de ezen legalább már túl tudtam lépni, főleg mert itt volt a törpike, akivel már ügyesen gyakorolgattuk, hogyan örülünk az apucinak. Ő szerintem csak a hangokat kedvelte még, de nagyon boldogan tudott sipítozni.
- De itt vagyunk, nincs olyan, hogy nem - ingattam meg a fejem, ami bár lehet felelőtlen kijelentés, de én mikor iskolában lett volna a popóm helye több, mint két éve, akkor is kicsücsültem a lelátóra nézni és drukkolni, meg nagy pocival is később, nem hiszem, hogy bármi akadály lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 7. 10:50 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Fogalmam sem volt mitől, de csak olyan szép és tökéletes volt a legtöbb idő, amikor Lewy itthon volt velünk. Nem csak azért, mert nagyon szeretem őt és mind a huszonnegyvenkettő pusziját, hanem azért is, mert megnyugtató, mikor egyben van, szeretet van, jó a kedve és itt fekszik mellettem úgy, hogy tudom a nagyfiú meg a picilány álmára vigyáz egy másik szobában. Sosem szoktam nagyon tudni másra figyelni ilyenkor, csak a férjecske mozdulataira, vagy ha mondani is akar valamit, akkor arra, most is ezt tettem széles mosollyal, miután elkényelmesedve fordultam felé. Megizzasztott az a soook számolás.
- Alattad? A lepedő? - kérdeztem furin meresztve a szemeim és még z orrom is ráncolgatva, mert nem igen akart összeállni a kép, így inkább kimentettem a magamét még megemelkedett. A hajam helyzete nem volt könnyű, de bonyolult sem. Ha jó nagy is volt az ágyunk, én nem szerettem túl távol lenni a szerelmecskétől, pontosan ezért olyan volt, mintha tök hatalmas helyet elfoglalnék, a hajam meg hol rajta, vele vagy alatta volt. Egyik miatt se zavartattam magam különösebben, csak az utolsó néha kicsit fájós volt.
- Öhmhöm… mi az a dolog, amiért ilyet nem érdemelnék? - kérdeztem kicsit félve, bár annyira azért nem tartottam semmitől, csak igyekeztem csendesen hallgatni róla, hogy én sejtettem, hogy az valahol itt van a környéken, csak út közben elfelejtettem.
- Nem ennivaló a hajam - jegyeztem meg, mielőtt elvigyorodva fölé nem emelkedtem, nem foglalkozva már a takaróval meg az elbújással. Közelebb hajoltam, aztán kinyújtva a nyelvem vigyorgósan szűkültek össze a szemeim, miközben megnyaltam a száját meg a mutogatott rágót egy puszi alatt. - Szerintem finom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 268
Összes hsz: 758
Írta: 2018. április 7. 15:28 | Link

428. Kviddics Világkupa - Nyitóceremónia




Április 7-én kezdetét veszi az olaszországi Rosaraban a 428. Kviddics Világkupa, melyet legutóbb 2014-ben rendeztek meg Patagóniában. A bolgár csapat győzedelmeskedett, idén azonban újra 16 csapat repül pályára azért, hogy megmérettessék magukat.

Az elmúlt hónapokban a világ válogatottjai mérték össze erejüket, most pedig kezdhetünk izgulni, kezdődik az igazi verseny. Ennek azonban hagyományosan a nyitóceremónia adja meg a kezdőlökést, melyet itt, a Rosaraban felépített stadionban tartanak.
Összegyűlik mind a 16 csapat és kabaláik, az edzők, támogatók és persze a rajongók. Ezen az estén a kabalák műsoroznak, a játékosok bemutatkoznak a közönségnek. A biztonsági előírások szigorúbbak lettek az előző verseny nyitóprogramján történő balesetből okulva (a nem megfelelő élőhelyen tartott kabalák vérfürdőt rendeztek), ezért idén remélhetőleg minden rendben fog menni és az összes résztvevő sérülés nélkül megússza az estét.



Helyszín: Rosara, Olaszország
Időpont: április 7., este 7-től




428. Kviddics Világkupa


Nyolcaddöntő meccsei:
április 14.    Olaszország - Oroszország
április 18.    Japán - Nigéria
április 22.     Anglia - Németország
április 26.    Kanada - Lengyelország
április 30.    Norvégia - Peru
május 4.    Új -Zéland - Írország
május 8.    Bulgária - Malajzia
május 12.    Brazília - USA

Negyeddöntő mérkőzései:
május 21.    Németország - Bulgária
május 25.    Lengyelország - Brazília
május 28.    Írország - Japán
június 1.    Oroszország - Norvégia

Elődöntők mérkőzései:
június 9.    Írország - Oroszország
június 16.    Brazília - Németország

Bronzmérkőzés és döntő:
június 23.    Németország - Írország
július 1.    Brazília - Oroszország

A mérkőzések időlimitjét ebben az évben a szervezői bizottság 36 órában állapította meg a játékosokra való tekintettel. Minden tizenkét óra után 1 órás szünetet tartanak, ahol a játékosok elhagyhatják a pálya területét és pihenhetnek. Amennyiben a 36 óra alatt nem sikerül elkapni a cikeszt, a mérkőzést a gólok száma dönti el.
A bajnokság ideje alatt a stadion mellett nagy területen táborhely szolgál pihenőhelyként az idelátogatóknak, valamint találhatóak errefelé kviddicses kirakodók, boltok és éttermek, pubok is.
Szerte a világban zsupszkulcsokat helyeztek el a szervezők és a helyszín is rácsatlakozott a Hop-hálózatra.


Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. június 22. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
Független varázsló, Végzett Hallgató


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 262
Írta: 2018. április 7. 18:11 | Link


A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba


Azt hittem, hogy ide sem fogok érni. Most úgy hangozhat, mintha direkt vadásznék a drámára, de semmi ilyesmi, egyszerűen nem akart vége lenni a délelőtti szeánsznak. Mert hogy még az utolsó beszélgetéseket meg kellett ejtenem a válogatott orvosaival is, statisztikákkal és tesztekkel bizonyítva, hogy semmi bajom nincs, jól vagyok és hagyjanak már békén. Kicsit úgy éreztem magam, mint a gyalog kakukk. Mindenképpen ki akartak csinálni a rohadékok.
De most itt voltam és az öltöző előtt még tudtam egy kicsit beszélni Lewyvel is, meg ráköszöntem Myrára, ha már egyszer válogatott játékos lett. Mik nincsenek?
Egyelőre úgy tűnt, csak a talárt vesszük fel a pulcsi fölé, semmiféle védőfelszerelésünk nem lesz, hiszen ma még nem voltak meccsek. Mivel még volt időm, az órára pillantottam, majd a táskámat a helyemen hagyva igyekeztem ki a lelátóra, hogy megkeressem Willt. Őt is mintha ezer és egy éve nem láttam volna. Durva, nem? Az arénában körbe zászlók lógtak, ezekkel jelezve egyes szurkolói zónák kezdetét és végét, a könnyebb tájékozódás és felesleges konfliktusok elkerülése végett. És ha valaki kettős állampolgár? Olyankor mi van? Nem valami tapintatosak. Már vagy negyedszer kellett megállnom az öltöző folyosója óta, hogy egy-egy aláírást vagy képet megejtsek, mire megláttam Willt.
- Hé! Gizmo! - emeltem mind a két kezem a levegőbe, kicsit mé nyújtózkodva is, hogy jobban magamra vonjam a figyelmét.
Utoljára módosította:Sebastian Sieger, 2018. április 7. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
Független varázsló, Végzett Hallgató


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 262
Írta: 2018. április 7. 19:04 | Link


#apanda | München | 14. Februar


- Vagy látja, csak nem köti az orrodra - korrigáltam, összepréselve kicsit az ajkaim, mert rólam is gyakran hitték, hogy fogalmam sincs, mit csinálok, meg miért hajkurászok nőket kötöttség nélkül, pedig meg volt annak a maga oka.
Kicsit nehéznek éreztem ezt a terhet, amit rám rótt azzal, hogy elküldött a boltba a tesztért, mert tudom, hogy ha egyszer kiderül és esetleg pozitív, rajtam lesz a vágy, a kényszer, hogy megosszam az első emberrel, aki szembe jön. Meg a másodikkal. Meg az utána következő ötvennel, mire lehiggadok. Vagy csak teleküldöm a csoportot dollárjelekkel és kidobom a mobilomat az ablakon, valamelyik a kettő közül.
Klara és Maja is iszonyatosan örültek a hírnek, hogy lesz még egy brekijük, ami amúgy tök jó volt, mert legalább neki lesz kivel játszani. Vagy nem kap hisztigörcsöt, olyan vörös fejjel és ordítva, mikor később csúszik be egy baba, hogy anya vigye vissza a gólyának, mert ő nem akarja itt látni.
- Jaj ne sírjál, mer jönnnek ilyen nagy krokodilok, szívószállakkal és mérgesek lesznek, mert nem tudnak pislogni. Azt hiszem - rántottam elő egy zsepit, mint a nyulat szokás a kalapból és kicsit pacsmagoltam vele Maja arcáról a könnyeket. Nem kell pityeregni, ő nem teve. Amúgy is feszélyeztek a síró nők, mindig hozni akartam valamit nekik, amitől felvidulnak. Akármit.
- Majd igyekszem. Én ne tudnám? Az én időpontomat nyúlta le, hogy hamarabb itthon legyen. Ha minden igaz fél egykor, de akkor kihagyta az ebédet a fiúkkal. - raktam odébb az időközben megérkezett Dolfit is, hogy legyen szíves és ne tegye már folyton láb alá magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató


Magyar Mennydörgő | Ír válogatott fogó
offline
RPG hsz: 316
Összes hsz: 5051
Írta: 2018. április 8. 12:28 | Link

Cézi a nyitóünnepségen
ilyesmiben


Nem hiszi el, hogy itt van. Válogatott játékosként, az írek fogójaként, akiben nagy lehetőséget látnak. Legalábbis ezt mondták neki amikor igazolták. Szóval gyorsan történtek az események, nem volt ideje még észhez térni. Talán az első helyzet amikor realizálta, hogy mi is történik az az öltözőben volt a mez felvétele közben, túl minden hülyeségen és az első bemutatkozásokon.
Titkolhatná, de nem teszi, izgul és ezért nem várja meg a csapattársait, már előttük kitör az öltözőből és megindul az emberek közé. Vannak ott ismerősök, kviddicsesek és szurkolók, utóbbiakhoz sétál most. Az ír mezen szerepel a neve, nem lehetne összetéveszteni mással. Egyébként is kevés női játékos van, rájuk talán még kíváncsibbak az újságírók és a sport lelkes férfi rajongói.
- El lesztek verve - jegyzi meg útközben Árminnak, a Magyar Mennydörgőkből származó csapattársának, aki a német válogatott színeit viseli. Kolos nagybátyja nem tud arról, hogy nemrégiben az ő alakjában parádézott, és ezen nem is szeretne változtatni.
Haját copfba fogja, majd a kedves megjegyzésekre mosolyogva bólogat és köszöni szépen a drukkot. Szóltak róla cikkek akkortájt, amikor a Kenmare ifijéből felmehetett volna a nagycsapatba, sokan aggódtak érte a balesetekor és még többen drukkoltak, hogy visszatérjen a pályára. Most pedig itt van. Látta már Yart és Sebbyt is, a többieket kíváncsian várja.
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2018. április 8. 12:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
Gyógyítósegéd, Egyetemi hallgató, Gyógyító


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 536
Írta: 2018. április 8. 15:14 | Link

Mr. Zigi

Ha az asszony ismert és egy olyan helyre viszed, ami a második családját is szinte magában foglalja, akkor elveszíted. Egy ideig álltam mellette, és most én voltam a másik fél. Most nem az volt, hogy ő a gyógyító barátnője/menyasszonya, hanem én voltam a kviddicses barátja/vőlegénye. Mindenki, aki szembe jött velünk, és ismerte, megkérdezte, hogy miért nem játszik, és persze jött az a mantra, hogy nem akarjuk még elmondani, hogy babánk lesz, így a túlhajtásra fogjuk. Még, egy kicsit. Lassan úgyis felfedjük, és ami azt illeti én már a többiek előtt is azt hiszem elszóltam magam. Persze nem lett úgy lereagálva, ahogy hittem, hogy le lesz, szóval vagy nem értették az elszólásom, vagy csak nem mertek rákérdezni. Bár mondjuk ők pont nem olyanok. Lassan, de biztosan már látszik is, amikor Norina éppenséggel úgy öltözik, hogy a pocakja előtérbe kerüljön.
- Héééj, Zigi!
Igen, köszönjük, most már mindenki lát téged, el is nevetem magam a gondolatra. Mekkora menő vagyok ugye? Még beceneveink is vannak egymásnak. Felemelkedve csapok a mancsaiba, majd megpaskolom magam mellett a helyett.
- Norinát még lent faggatják, de felajánlotta, hogy feljöhetek, ha akarok. És én fel akartam jönni.
Van egy olyan sejtésem, hogy ő azt nem gondolta annyira komolyan, de én meg olyan lelkes voltam, hogy a következő pillanatban már fel is jöttem ide. Szegényem. Az a baj, hogy ha még egyszer el kell mesélnünk, hogy nem találkozunk eleget, és ezért nem játszik, majd mindenki látványosan rám néz, mintha én kényszerítettem volna a karrierje feladására, akkor elmondanám, hogy terhes. És igen, tudom, akkor továbbra is az én hibám lenne.
- Mi a helyzet? Minden rendben van? Játszol, ugye?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 8. 20:55 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Nem tudom - mondtam elcsendesedve a poharam nézegetve. Őszinte voltam, tényleg fogalmam sincs, hogy néha miért történik ez, csak nem nagyon hiszem ezekről, hogy annyira kivételes dolgok. A fejem olyan, mint egy nagy dinnye, a piros rész az mind az ohanára meg a mesékre van, és akkor vannak ilyen fekete magok, elszórtan minden másnak. Pedig tökre mag nélküli van a kiírásomon. Szóval nem túl sok. Nem igazán hiszem, hogy ez fontos, mikor előkerül meg fura. - Én csak nem vagyok olyan hű de okos és ezt tudom is, persze ez lehet megy, ettől még nem ezért és… nem tudom, csak furán érzem magam tőle - vontam meg a vállam. Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyivel jobb lenne, ha abban lennék okosabb, amiben kell is.
A kérdésére azért a korábbiak ellenére egészen elmosolyodtam, majd gondolkodva doboltam az ujjaimmal a pofimon pár pillanatig, mielőtt megráztam volna a fejem. Nem igazán akartam bármiben változni, most éppen nem, pedig sokszor megesik, hogy eszembe jut, lehetnék jobb vagy ügyesebb, ez csak nem olyan. Aztán meg a haját nézve el is nevettem magam, persze csak halkan, és amennyire ment a kezeim mögé rejtve.
- Nem tudom, ezt igazából én kértem így, de ha baj, majd legközelebb nem csinálom, becs szó - mondtam neki a tányérba bambizva, aztán meg a zenészbácsira. Nem gondoltam, hogy ez ilyen nem jó lehet, Levendula örült, hogy ilyet kérdeztem, vagyis úgy tűnt és szívesen segítettek is. Szerintem egyikük se akar rosszat.
- Az pont jó, szeretem a szőlőst - billentettem oldalra a fejem, ahogy a számra harapva mosolyogtam rá. Az sem érdekelt volna igazából, ha mást kér, nem szoktam válogatni, van a spenót, amivel nem állok jól, meg régen volt a gesztenye, de amúgy tényleg nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 9. 23:26 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Nem kell furán érezd magad miatta, csodalányka vagy, tudod? - húztam el kicsit a számat, majd vontam egyet a vállamon. Nem akartam én semmiről meggyőzni, de azt sem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy buta, mikor lényegében csak másban okos, mint a nagy átlag. Nem mindegy, emberek! És mikor valaki arra próbált esetleg utalni, hogy mondjuk Maja butácska, igen fel tudtam magamat rántani rajta.
- Helyes, fölösleges lenne leszoknod róla, csak hogy aztán a brekivel pár év múlva visszaszokhass rá. - Mert a gyerekek, a családom szinte bármelyik ágát nézve, elég aktívak voltak. Sport, futás, játék, anyámkínja. Szó szerint, Levendula szerette, de életemben nem hallottam még nőt ennyit nyöszörögni, hogy fáj a dereka.
A hajam nem akart úgy állni, ahogy azt elrendeltem neki, hiába a sok kozmetikai produktum, kicsit el is kámpicsorodtam a ténytől. De csak addig, míg állítgatni nem kezdtem nagy lelkesen,  hogy legalább ne úgy nézzen ki, mintha most másztam volna ki az ágyból.
- Mi olyan vicces? - néztem rá, kissé leszegve épp az állam, a kezemmel a hajamban megdermedve a mozdulat közepén. Persze, sejtettem, hogy az a bizonyos hajhossz, leginkább, de jobb volt hallani.
- Ja, nem, igazából nem baj, csak meglepődtem. Anno két évbe tellett feldolgoznia, hogy nem eszem meg a túróstésztát, amit péntekenként csinál   - horkantam fel. Levendula nem volt egyszerű eset és asszem soha nem is lesz, de rendben van ez így. Nem vagyunk már egymásra utalva. Azt hiszem, valójában valahol soha nem is voltunk.
- Akkor jó - bólintottam, közben nekem meg is hozták a salátámat, de még megköszönni is késve sikerült, mert a zenés bácsit figyeltem, kicsit ringatva a fejem a zenére. Tetszettek a feldolgozásai. Aztán mikor realizáltam, hogy igen, ezt a számot nem csak ismerem, de szeretem is, halkan dünnyögni kezdtem a dalszövegét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 9. 23:51 | Link


Varsó | #teambunny


Igazából elég sokat szoktunk együtt mászkálni, akkor is, ha éppen elég sok dolgom volt. Ha mást nem, egy órácskás sétára a parkba, vagy hasonló, de valamit mindig be lehetett és kellett is iktatni. Eleinte csak ő meg én, meg ugye a nagyfiú, aztán meg a kicsi hercegnő is. Néha még elmentünk kettesben, de az ritkább volt.
- Persze, hogy azok - biccentettem röviden, ezen nem volt mit vitázni, hiszen szerettem őket. A pillantásom a kezére siklott, ami félig a picibrekit, félig a pocakját simogatta. Még nem igen vertük nagy dobra és ez jól is volt így.
- Jó, de ismerjük be, ő szinte mindig ugrál - néztem rá sokatmondó pillantással, hiszen Voltról beszéltünk. Igaz, hogy már nagyfiú volt, egészen hatalmas a kis maszathoz képest, amit anno ölben hoztam haza, de még mindig rám ült, belemászott a bőröndömbe és körbeugrálta a kertet. Közben nyúllá vedlettem, amiben Maja segített nekem.
- Máshova szeretted volna? - kérdeztem, talán egy egész kicsit provokáló hangnemben, a tekintetemet mereven a pályára szegezve addig is, aztán a szemem sarkából pillantottam rá, apró félmosollyal a szám szélén. Egy kicsit közelebb is csúsztam hozzájuk, nem olyan nagyon feltűnően, csak épp hogy ott legyek.
- Tudom, nehéz is téged meggyőzni a maradásról, akkor is, ha éppen muszáj lenne - forgattam a szemem kicsit, majd felhúztam a kapucnimat, Maja felé nézve. Még a colgate mosolyom is megcsillant. - Szép vagyok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 10. 00:00 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Kicsit olyan volt ilyenkor minden, mintha nem is lenne semmi és senki más az egész világon, csak mi ketten, meg egy ideje a brekiék a másik szobában. De ennyi, nem több. Ilyesfajta nyugalomhoz pedig nagyon ritkán volt szerencsém életemben, ezért megbecsültem minden egyes pillanatát.
- Nem, nem egészen - grimaszoltam, miközben elemelkedtem a matractól kicsit. Az izmaim zsibongva tiltakoztak, még pihenjünk, nem kell sietni sehova. Másrészről a lepedő megint elcsúszott és még valami volt is pluszban alattam, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. Az epres orbit.
- Nem tudom, ez valahogy ide került és nem a zsebemből esett ki. Nem tudsz róla valamit? - informálódtam eltűnődve. Képtelenség volt, hogy onnan essen ki, mert nem volt rajtam, mire először ide tespedtem. Szóval asszem, hogy valaki megtalálta, csak aztán ezt nem kötötte az orromra.
- PFa nem mondod? - kérdezte kissé cinikusan, most már hajtalanítva a számat, mielőtt megvillantottam volna a fogaim között azt a bizonyos rágógumit. Aztán kinyújtotta a nyelvét és végighúzta az ajkaimon, majd a rágón és közölte, hogy finom. - Szeretnéd még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 10. 02:17 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


A lábikóimban mindig olyat érzek, mint a táncedzés után, meg úgy mindenhol, ott is, ahol nem is tudtam, hogy lehet az embernek az izmait megmozgatni, éppen ezért, egy darabig csak forgolódtam mellette. Nem akaródzottam komolyabban megmozdulni, pedig tudtam, hogy a breki biztos nem érzi úgy, hogy reggelig nem lesz éhes, koszos pelusos, anyu-apuzhatnékos még. Szóval muszáj lesz, de a barik számolása utána  felhők közt alukált, Volt meg őrizte ezt, én meg a férjecskémre néztem olyan nagyon szépen, ahogy beszélt. Aztán meg kivártam, mit is talál.
- Hm - grimaszolgattam a számmal, ahogy lassan, de biztosan, erőt vettem magamon és odafészkelődve a takarót elemelgetve áttettem a lábikóm rajta, így két oldalt mellé térdelve hajoltam fölé.
- Fogalmam sincsen mire gondolsz. Ez valami teleportopusz varázsizé lesz - mondtam nagy meggyőződéssel, ahogy az alsó ajkam beszívva próbáltam nem nevetni és nem lebukni, de azt hiszem annak már rég mindegy volt. Segítettem rajta a hajam eltávolítgatásával, meg úgy hajoltam, ne terítse be újra, de azért mikor odahajoltam kóstolgatni, nem ment ez mentesen teljesen. Engem is csikizett a hajam, szerintem őt is.
- A... rágót? - néztem rá egy pillanatra lehunyva a szemem ahogy elvigyorodtam, aztán inkább odahajoltam és megcsókoltam. Az egyik kezem a buksijára csúszott, de az arcáról hamar a hajában találta magát. Azt hiszem már semmi meglepő nincs ebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 10. 02:44 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


A kis családi kiruccanásokat szerettem, akkor is, mikor csak még Maja voltam, ő meg Lewy, és a vizsgáim után beültünk egy teára, meg akkor is, mikor csak annyi idő volt, hogy a messzire utazás miatt elkísérjük ki a csapathoz és elindultunk előbb, hogy brekisen és Voltosan a parkon át mehessünk. Bár előbbi nem is olyan pici dolog volt, mert ugye megmondta, hogy majd vesz nekem télikabátot. Nem szó szerint, csak ugye anya szerint nem lehet a neveket változtatgatni, mint a viseletet. Aztán ő erre rácáfolt, meg olyan nagy dolgokat kérdezett. Nekem meg utána szerintem legalább két napig csak remegett a lábam minden órában, mikor eszembe jutott. Most is kihozza ezt bizony, de most az a pindurka bogyós gyümölcs okán a pocimban. Olyan jó és még mindig nehéz elhinni, hogy bizony, lehet még babunk és tényleg szeretné ő is, és nagyohana. Néha reggel csak úgy érzem, ahogy a pillangók hozzák a kézremegést vagy a lábikómba a gondolatra. Ez jó, nagyon.
- Tud ütemre is, meg forogni, és egy-két lépést a keringőből, a négyszögelést nagyon ügyesen - magyaráztam még egy kicsit a szőrmókunk helyzetét, akire nagyon büszke is voltam. A tapis mindig lelkes volt és mikor otthon csináltam valamit, ő is velem. Tudja a popóját is rázni, de azt be se kell mutassam. Azt lassan a babának is megtaníthatom és riszálhatjuk együtt! Akár nyusziként is, ahogy most itt hárman már hirdetjük. Mert bizony, apu is betársult.
- Én...nem...csak... - végül becsuktam a szám. Tudom, hogy csak úgy piszkál, nem akar rosszat, de ilyenkor mindig kicsit magamba zavarodok, néha el is pirulok és úgy érzem magam, mint egy nyuszi tényleg. Be is húztam a füleim a brekit szeretgetve kicsit.
- Nem értem mire gondolsz, én mindig ott vagyok, ahol lennem kell - jelentettem ki nagyon határozottan, pedig az igen ritka. De tényleg nem nagyon engedtem akkor sem, mikor a kilencedik hónap elején én ki akartam totyogni a nem is messzi városban lévő idegenbeli meccsükre is. Csak ő ennek nem örült, pedig akkor már tudtam, hogy nem olyan sokára eljön szünetre, mert várjuk a picilányt, mégis menni akartam. Az utolsón és az első meccsen is ott akartunk lenni. Hol egyben, hol már kettőben.
- Nagyon szép vagy - haraptam a számra, miközben a breki popsija alá nyúlva megemeltem, így a feje az enyémmel egy magasságba került, aztán az apu felé tartottam, hogy megcsodálhassa a füleit - inkább megkóstolja, mint az enyém, mert egyből húzta is a szájába.
- Ugye nagyon csinos az apu? Tetszik nekünk, igaz? Vissza szeretnél menni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 10. 22:55 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Az milyen? - szökött ki a kérdés a számon, talán picit gyorsan is, ezért le is pillantottam az asztalra inkább hirtelenjében. azt már én is sejtegettem, hogy nem kéne ettől a pocimba gombócnak költözni, de kicsit ijesztő volt, mikor valaki úgy gondolta bármiről is, hogy értek hozzá. Az azért nagy felelősséggel szokott járni, mint a táncnál. Ha ki van jelentve, hogy én ügyes vagyok a balettos mozdulatokban, elvárják, hogy tökéletesen is tudjam. Nem biztos, hogy ez bármi mással menne az életben. Mi van, ha egyszer valaki megállt és kérdezgetni kezd én pedig lefagyok és semmit nem tudok? Nehéz dolog ez, de próbáltam elengedni, hiszen az este sokkal-sokkal szebb és boldogabb dologról szól.
- Majd ha már nem lesz olyan kerekecske a talpija és megtanultunk lépegetni, akkor jöhet az ugri meg bugri is - vigyorodtam el, sikerült elképzelnem is a dolgot, amitől csak még szélesebb lett az arcomon, ahogy a kékjeibe pillantottam, mikor felém nézett. Mondjuk ez pont nem jött túl jókor, mert addigra már a nevetést takargattam, amit a kicsit ide-oda meredező haja okozott.
- Seeeemmi. Nagyon szeretem a szülinapi kedved - mondtam neki összepréselve az ajkaim, bár azt hiszem ezt ő is tudta. Nem volt vele egyszerű, de ma olyan kis pozitívnak tűnt ő is, nem volt morcos és a gyertyákból se lett otthon baj. Bár szám így sem volt azért.
Szerintem így is nagyon csinos, nem számít, hog a haján nem segített semmi, nekem nagyon tetszett csak olyan kis aranyosan mókás a feje. Szeretem, mert ez is olyan nagyon Lewys. Megtámaszkodtam a könyökömön mind a két karommal, aztán a kézfejeimre döntve a fejem néztem még kicsit őt, majd a zenélő bácsira pillantottam, de nem sokáig.
- Anya is sokszor csinált spenótot, mert hogy muszáj, egészséges, nem leszek erős... - egy-kétszer volt, hogy bele is kellett ennem, szóval elég sok a rossz élményem. Nem is számít ez, de  gondolatra csak azt vettem észre, hogy kidugtam a nyelvem fintorogva, mert tökre undin hangzik. - Rendesek szoktak lenni, mikor kérdezek valamit.
Lehet azért, mert én kicsit máshogy álltam az anyukáinkhoz, lehet másért, de valahogy nekem sokkal könnyebben ment, hogy jól meglegyek velük. Anyával kellett egy kis szünet, hog minden békés és ohanás legyen újra, amire nem emlékszem vissza szívesen, de most itt van mögöttünk, meg drukkol nekünk mindenhez. Azt hiszem Levendula is, csak furin csinálják.
Amíg a pincér elvitte a tányért előlem, a szívecske meg megkapta a kövi hamit én a poharamba kortyoltam, aztán már csak arra eszméltem, hog vigyorogva figyeltem, ahogy énekelget, még a telefonommal is elfelejtettem lefényképezni a muffinokat, de most egész más tervem volt vele, ahogy a bácsit felvéve lassan fordultam vissza a nyuszkóhoz. Pedig itt van nálam a kis Stitch de ma a kajások kimaradtak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 11. 10:31 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Már annyit pörgött forgott, hogy majdnem megkérdeztem, hogy minden rendben van-e. De csak majdnem. Máskor is megesett, hogy egy kicsit többet helyezkedett, míg megtalálta a rendes helyét. Azért végül csak felém fordult és olyan nagyon szépen is nézett rám, amire én is elvigyorodtam egy kicsit, mielőtt még a rágó nyomára bukkantam volna.
- Hm? Mire véljem ezt, hölgyem? - kérdeztem elhúzva a számat, aztán a rágó után a kezeimmel kicsit összenyomtam a párnám a fejem alatt, ott is felejtve őket kicsit, olyan nagyon szépen nézve fel a feleségemre.
- Biiiiiiiztosan, én varázsoltam ide aljasul, hogy majd meg kelljen mozdulnom, mikor éppen semmi kedvem nincsen hozzá - horkantam fel, kissé rosszallóan is nézve rá, de aztán csak meggyőztem magam, hogy jobb, ha csak megsimogatom az arcát és nem nyökörgök ilyen baromságokon.
Aztán segített egy kicsit, hogy elhuzigálja a haját az arcomból, ami elég lehetetlen vállalkozás volt, de többnyire sikerrel jártunk.
- Persze, hogy a rágót! - Nevettem el magamat, aztán inkább a tarkójára csúsztattam a kezemet, viszonozva a csókját. Az ujjai a hajamba túrtak, kissé megsimítva a nyakam is, mire az ajkai közé nyögtem halkan. A kezeim a derekára csúsztattam, lassan végigsimítva az oldalán, apró mosollyal. - Csüccs!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 11. 10:48 | Link


Varsó | #teambunny


Részben anno azért is maradtam, azt hiszem, mert nem születhetett kétség affelől, hogy Maja figyel rám. Még amikor nem is csináltam semmi fontosat, is rám figyelt és arra, hogy mit mondok, vagy csinálok, nem pedig arra, hogy mennyi pénzem van, vagy a sajtó mennyire kapott fel. Ez pedig így is maradt, azzal a kis plusszal, hogy rá kellett jönnöm: szeret engem.
- Nem is értem, hogy tudtad rávenni, hogy ilyeneket megtanuljon! Boszorkány - nevettem el magamat, bár tény, hogy nem csak ezek voltak érdekesek abból, amiket Volt tudott. Asszem túl sok időt töltenek együtt, ami alapvetően nem lenne baj, csak mégis furcsa a legtöbb embernek.
- Csak...? - kérdeztem vissza, nem igazán segítve a zavart helyzetén, szerintem kifejezetten undok vagyok, nem is értem, hogy jöhetett hozzám egy olyan lány, mint Maja. A csapattársaim is igen csak megkérdőjelezték a dolgot az elején.
- Ez igaz. Mellettem - pillogtam pár pillanatig a brekire, kerülve a szemkontaktust a nagybetűs nővel, mielőtt rásandítottam volna, féloldalas, már majdhogynem szégyellős mosollyal. Előtte sosem mondtam ilyeneket nőnek, de ő volt a jobbik felem, az a bizonyos. Ezt pedig jobban megbecsültem, mint ahogy az elsőre látszott. Szóval apró szusszanással nyomtam egy csókot a homlokára, mielőtt még visszafordultam volna a meccshez. Katasztrófa volt, ami a pályán fojt, Dragunov és Smith közrefogták Gabrjelt, aki végül pánikba esett és random eldobta a labdát. Ezért én magam rúgtam volna le a seprűjéről, ha még fent vagyok, meg is feszült az állkapcsom rendesen. Ezen csak az segített, hogy a kicsilányom a látómezőmbe került, kitakarva előlem a zajló jelenetet.
- Persze, hogy vissza szeretne - vettem át óvatosan, ellazítva az izmaim, majd finoman, de biztosan tartva átvettem a kislányt. - Szerinted mi   a szart művelnek a pályán?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. április 11. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 11. 14:25 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Szerintem egyikünknek sincsenek kétségei afelől, hogy nekünk van a legsokoldalúbb négylábúnk a világon. Volt tényleg egy szuperkutya, csak a miénknek nem az ugatása, hanem a tánctudása, vagy ismeretei, vagy ugrálása, vagy pancsolási képessége olyan nagyon extra. Meg még van rengeteg, amit mind fel se tudok sorolni, de szeretjük őt így, én meg csak nevetgélve billegtetem a fejem általában, ahogy most is, mikor meg van jegyezve, hogy hát mit is művelek a fehérkével.
- Szereti, nem kell győzködni - mondtam vidáman és én hittem is ebben. Persze biztosan közrejátszott az is, hogy ilyenkor extrán-nagyon velem lehetett, esetleg a jutifalatok az ügyes mozgásért, de én ezt mind tagadom. Sosem adtam plusz kajcsit, mikor nem szabadott, aki más állít biztosan füllentget!
Szokás szerint jött egy kis zavar, azt hiszem ezt sosem lehet teljesen kinőni vagy elhagyni, az meg felettébb furcsi volt, hogy ő a mai napig csak mosolygott ezeken vagy nem akadt ki, ha piszkálgatott is érte. Vártam, sokszor mondták a lányok táncon régebben, hogy nem lehetek örökre ilyen, meg ebbe beleunnak a fiúk. Aztán itt vagyok, itt a férjecske, a brekink.... szóval annyira nem lehetek uncsi.
- Csak. Szeretek puszikat adni - sokat is, nagyot is, kicsit is, gyógyuláshoz, csak úgy, mindent is. Ettől még most csak kicsit megzavart a gondolatmenetemben. Azt viszont elég jól értettem, amit mondott a jelenlétemre, a számra harapva vigyorodtam el, aztán szépen lassan átnyújtottam neki a kicsilányunkat. A törpi elvolt a cumitartójával, amivel játszogatott, így apu se tudott annyit idegeskedni, pedig volt min. Nem szépen zajlott semmi, ott is felejtettem kicsit a szemeim az éppen terelőütőt emelő orosz bácsin. Nem volt szép. A kezem a szívecskéére csúsztattam, amivel a brekust tartotta elölről és csak a kérdéskor pillantottam rá.
- Nem arról volt szó, ez barátis? - kérdeztem picit gyanakvóan, de tudom, hogy őt még az is zavarta, ahogy éppen labdát vesztettek. A fogókat nem is láttam sehol, nem volt valami jónak kinéző ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 11. 16:22 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Néha kicsit sokat izgek és mozgok, de most azért megtaláltam hogyan is jó, szóval az oldalamon fekve néztem végig, ahogy előkerül a csomag rágó. Zavartan néztem ide és oda, igyekezve nem kimosolyogni saját magam azt illetően, honnan is kerülhetett az elő. Biztosan nem a markomba zárva szorongott, miközben becipelt és nem én ejtettem el út közben, mikor már nem is érdekelt annyira a sorsa. Vagy inkább más jobban.
- Miiicsodát? - kérdeztem, bár nem ment nagyon bűntelenül, mert elég jól tudtam, hogy benne van a mancsom a dologban, szóval még óvatosan fölé másztam a takaró alatt éppen csak rá pillantottam a számra harapva várva a válaszát. Közben a hajam is igyekeztem kicsit úgy lóbálni, hogy ne a szájában érjen véget. De sok van, hosszú és mindenhova is jut, szeretem, de nem mindig olyan nagyon hasznos. Ellenben azzal a nézéssel amit kaptam.
- Leeehetséges. Szóval te voltál? Ide dugtad el előlem? - kérdeztem, ahogy egészen nehéz volt már elfojtani a vigyorom, főleg annyira közel hajolva hozzá. Egészen kinyújtottam a kezeim a buksija mellett, és a popsim kitolva nyújtóztam el lassan, majd visszahúzódva az ajkait figyeltem, ahol a rágó tűnt el.
- Ohh - néztem rá nagy szemekkel, mielőtt közel hajoltam volna, hogy nagyon-nagyon szerelmetesen és boldogan csókoljam meg őt ott is felejtve magam, talán tovább is, mint indult. A kezem a nyakát cirógatta, mielőtt a hajába csúszott volna vissza, picit bele is markoltam, mikor az a hangfoszlány elért hozzám. Az arca mellé tenyerelve a párnára emelkedtem meg és úgy pillogtam rá. - Hooova szeretnéd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 13. 14:39 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Valószínűleg eltűntette az orbitot a zsebemből, már jóval azelőtt, hogy az ölembe kapva a szoba felé indultam volna vele, ezzel pedig nem is volt semmi gond. Taps-taps, elismerés, meg minden, mert úgy csinálta, hogy észre sem vettem. Csak ugye most lebukott, mert a kis csomag istentelenül nyomta a gerincemet.
- Mit tetszik hümmögni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mielőtt még a pillantásom arra csúszott volna, hogyan is helyezkedik mellettem. Azt hiszem, hogy megint benéztem az s-sz dolgot, de nem érdekelt annyira, hogy komolyabban javítsam is magamat.
- Tak, a hátamba akartam elrakni, de kiesett a lapockáim közül. Igazán szomorú - kuncogtam fel, szinte már kajánul, de nem azért, hogy bántsam, egyszerűen csak jól esett egy kicsit nevetni a dolgon. Mégis mit tehettem volna, sírjak? Közben kissé elnyújtózott, a popsiját magasra tolva, mire csendes mordulással tereltem vissza a pillantásom az arcára. Kicsit megint kaptam a hajából kóstolónak, mikor közelebb hajolt a rágómat megcsócsálni, de már elengedtem, nem volt szokatlan érzés a hatalmas hajtömeg. Szomorú? Nem igazán. Kicsit olyan csiklandozós érzés volt, éreztem is a libabőrt a nyakamon és a mellkasomon.
- Oh? - kérdeztem, mielőtt még a csókjába feledkeztem volna. Nem igen engedte, akaratlanul is az ajkai közé nyögtem, hiszen előbb a nyakamon simított végig, aztán a hajamba markolt, nekem meg egyből megugrott a pulzusom. - Ott jó lesz.
Azzal egy határozott mozdulattal toltam lefelé a csípőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 13. 14:52 | Link


Varsó | #teambunny


Tudtam, hogy Volt szerette, mikor Maja vele foglalkozott, szóval engem sem kellett győzködni, ahogy őt sem. A nasival amúgy is sok dologra rávehető volt, így elég sok dolgot megtanult, amit más nem. Már hogy a mancsos, nem Maja. Vele ennyire azért nem volt egyszerű a dolog.
- IIiiigen, tudom - mondtam, de a mosoly most érdeklődés hiányában elmaradt, mert jobban fájt, mint azt szerettem volna.
Imádtam, mikor zavarban volt, a mai napig volt, hogy sportot űztem belőle, hogy hányszor tudom egy este alatt pirulásra bírni és hát... még mindig nagyon érdekes számokat kaptam végeredményképpen, amit személyes sikernek könyveltem el.
- Igen, azt tudom, azért nem is csinálok nagy ügyet belőle, mikor szeretnék - öltöttem ki a nyelvemet egy pár pillanatra. Leginkább egy alvás segített volna rajtam, mert olyankor jobb esetben nem mozog az arcom, meg lehet, hogy egy pár marok jég sem lett volna rossz. De hát nem lehetett, itt ültem a csúnya néni mellett, aki büdös volt, mint egy francia pacsuligyár. Közben átvettem a kicsilányt, mert éppen ide kívánkozott, én meg szerettem fogni és hagytam, hogy a kezében lévő cumitartóval játszogasson. Maja keze az enyémre csúszott, mire apró, dühös szusszanással fordítottam felé a fejem.
- Hm? De, mint láthatod, elvileg az is - préseltem össze az ajkaim, mert tudtam, hogy nem az, soha nem is volt és nem is lesz. Velük nem. - Talán lassan vége lesz... Vagy nem. Nem látom a fogókat.
Azzal a kékjeim a pályára függesztettem ismét, de akárhogy számoltam, két ember hiányzott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 345
Írta: 2018. április 13. 18:02 | Link


Rosara|Világkupa|csiniben


Rengeteg ember. Ez volt az első gondolatom. Rengeteg ismerős, ez volt a második. Lépten nyomon ismerős arcokba botlottam, hol volt sulis társakba, hol csapattársakba. Persze mindenkinek volt egy-két jó szava hozzám, pár perces beszélgetések, és érdeklődő tekintetek a visszavonulásom miatt. Jóformán Willel két szót nem tudtunk rendesen váltani, mióta megérkeztünk, pedig kézenfogva sétáltunk a tömegben. Valaki mindig félbeszakított minket. Persze nem mondom, hogy nem élveztem a társaságot, mert akkor füllentenék. A Viperák a pótcsaládom, velük mindig szívesen beszélgetek.
Éreztem, hogy Willnek böki a csőrét, hogy mindig felismer valaki és leállunk beszélgetni, de leginkább az, hogy a vége mindig az, hogy megkapja a te tehetsz erről nézéseket, amit az én bocsánatkérő pillantásom követ. Közösen döntöttünk róla, hogy amíg nem muszáj nem szólunk a baba érkezéséről senkinek, úgyhogy el kellett viselnünk most ezt. Lassan úgyis arra a pontra érkezünk amikor már nem tudjuk tovább titkolni, hiszen egyre látványosabb. Annak aki ritkán lát, főleg.
Az újabb ismerős közeledtére elengedtem Will kezét, hadd menjen tovább az eredeti úticélunk felé, Sebbyhez. Majd beérem.
Így is volt, nagyjából tíz perc elteltével már én is folytattam az utam a fiúk felé.
- Hát ez jobb, mint a karácsony! Miért nincs minden évben? Szia, Sebby - ölelem át kis családunk jó barátját - Örülök, hogy látlak.        
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 14. 23:29 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Nem számítottam rá, hogy az a rágó pont most fog majd hopp, előugrani valahonnan, nem is tudom hogyan került pont alá, bár ez mondjuk sok dologra igaz általában az ágyunkban. Tökre rejtélyes hely. Ennek ellenére tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja, és még bajban is lehetnék, de nem vagyok, ezért el is kellett vigyorogjak a számra harapva még fölé kerültem.
- Gondolkodtam, hogyan kerülhetett oda… de - hajoltam egészen közel, és ahogy folytattam, már majdnem pusziba csúszott a szó. Az ajkaim a pofijához értek, ahogy a kezemmel a buksiját cirógattam, aztán picit visszanéztem a szemeire. - Elképzelésem sincs - arról, hogy került a nyuszi alá. Másról van, sok is, de így nem is füllentettem, csak másról válaszolok, az úgy még talán nem olyan rossz lányos, amit nem illik és ronda dolog is.
- Tudtam, hogy van, és el akartad előlem dugni. Nem szereted a bubikat? - kérdeztem kicsit lebiggyesztve a szám, mert ez elég rosszul hangzott volna. Nem szeretem én az olyat, ha valamit ő em kedvel, el is hessegettem a gondolatot, ahogy elnyújtózva még picit billegtem is, hogy aztán visszahajolva már ne annyira foglalkozzak a hajammal, inkább vele.
- Oh - ismételtem meg halkabban, de már inkább csak egy sóhaj volt a csók közben, amit adtam neki, az egyik kezem a nyakáról finoman húztam vissza az állához, majd lefelé a mellkasára tettem a tenyerem, a másikkal pedig elengedtem a megszorított tincseit, mikor fölé magasodtam. A tolásra elvigyorodva haraptam a számra, hogy aztán kicsit fel is nevessek, majd a térdeim kicsit távolabb tolva rá is nehezedtem lefelé pillogva rá, ahogy a kezeim végighúztam a nyakától egészen a csípőjéig magam elé. - Poooont jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 15. 01:30 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


A téma nem volt szomorkás, az első babácska volt a téma, mert lehet a nagyfiú már két éves, attól még ő is a mi… hát első brekink. Mindig boldogság volt belegondolni, hogy mennyire szeretetes ohanája van és ő is így érez velünk kapcsolatban, most pedig Lewyre nézve tudtam, hogy ő is így gondolja, de nem úgy nézett ki az arca, ami sok jót enged. Én azért még mindig nem voltam nyugodt és biztos benne, hogy a pofija rendben lesz segítség, vagy mondjuk jég nélkül.
- Biztos ne kérjek legalább jeget a pofidra? - kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy azt higgye problémázok, vagy olyan nagy bajt csinálok belőle, de ami fáj és sérülés, az senkinek nem tesz jót. A puszi kérdésére csak nagy szemeket meresztettem rá.
- Nagy ügyet? - kérdeztem pislogva párat, ahogy még a brekust szeretgettem, de aztán apu nyuszivá vált és kénytelen voltam megválni a mini drágánktól. A kis gyönyörű Lewy kezében amúgy is olyan nagyon szép és mesecsodás volt, szerettem így őket, még a bibis pofit és Klara bandzsítását a cumira szintén.
A mérkőzésre sok dolog volt igaz, de hogy fényesen menne a lengyelkéknek, az már percek óta nem. Elveszítgették a labdát, nem is láttam a fogócskákat, és úgy tűnt, az egyik orosz fogorvos lehet, mert szerintem egy fájósat akart kiütögélni a lengyel terelőből. Nem volt szép. Hallottam azt a nagy és súlyos levegővételt, finoman meg is szorítottam a férjecske kezét és inkább az elvileg szó után egy puha puszit nyomtam az ajkaira. Tudom, hogy sokat nem segít, de az sem, ha itt felrobbanós nyuszi lesz belőle.
- Én sem vagy, hát ott van valami, nagyon nézik, oldalt… - nem tudtam a tömeg mit les, mert nekem a nagydarab bácsi kicsit kitakarta, aki éppen felállt, de ki tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 15. 17:49 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Nem fogja bevallani, hogy ő volt a ludas a rágó ügyben, ez valahogy már korábban is világos volt a számomra és asszem, nem is érdekelt annyira, hogy meghasson. Apró puszikkal nyomta tele az arcom, mire az ajkamba haraptam egy egész kicsit, lesütve a pillantásomat. Igen nagyon szerettem, ilyenkor meg aztán főleg.
- Valahogy sejtettem - jegyeztem meg derűsen, rántva egyet a vállamon. Végigsimítottam az állán, majd lassan a nyakán, majd a gerince mentén végig a hátán.
- Nem, nem szeretem őket. Kifejezetten imádom - vigyorogtam rá szélesen, eltűrve egy tincset az arcából, kissé oldalra biccentve a fejemet. Nem nagyon, csak olyan éppen normálisan. Szerettem, mikor fújta a bubikat, olyan jól álltak neki. Hagytam, hogy visszahajoljon hozzám, ami ugyan még több hajat eredményezett, de nem bántam, azt hiszem, ezt legfeljebb az összekötésével lehetne - részben - áthidalni.
Az az oh már sokkal szexibbre sikeredett, mint azt szerettem volna, kicsit hevesebben is húztam magamhoz, mint azt eredetileg terveztem, de nem bántam meg egy pillanatát sem. Ahogy a keze végigcsúszott a nyakamon, meg is kellett törnöm a csókot egy halk nyögéssel.
- Tökéletes - feleltem, mielőtt még a nyakát kezdtem volna ellepni csókokkal és apró harapásokkal, itt-ott ocsmány lila foltot is hagyva magam után.


//Dziękuję *-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 16. 13:30 | Link


Varsó | #teambunny


Tényleg szarul nézhettem ki, éreztem is hogy nehezebb nyitva tartanom a szememet, ahogy egyre jobban feldagadt, főleg az a rész, ahol a csont közvetlenül csonttal találkozott. Az biztos, ha még egyszer találkozom a csávóval, odamegyek és bepréselem az orrát a koponyájába, minden féle arcizomrezzenés nélkül. Leginkább, mert az fájna nekem és nem ér meg ennyit az egész.
- Ha annyira akarsz, kérhetsz, lehet, hogy nem lenne rossz... Meg tudod oldani, vagy menjek én? - sóhajtottam, felidézve, hogy amúgy ő nem igen szereti a nyelvet mert elég bonyolult. Más kérdés, hogy ha annyit mond ice is értenék, mert lengyelek, nem hülyék.
- Ja hát, pimasz vagyok, nem olyan tipikusan nyakigláb, aki irul-pirul csak a gondolatra is, hogy... jaj. A barátnőm ad egy puszit. - A hangom még egy kicsit p.csogósra is sikerült változtatni, azt hisze nem tartom őket elég nagyra, de a többségük semmit nem tett le az asztalra. Baj?
Ha ezt valaki négy évvel ezelőtt próbálja meg, az arcába toltam volna a tenyerem és eltolom, hogy figyelj, most menj innen, ne hajolj az arcomba, nem látom tőled mit csinál a csapatom. De végül nem tettem semmit, csak megsimogattam kicsit az arcát.
- Én nem merek odanézni, mert még a végén agyérgörcsöt kapok - vallottam be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 17. 00:11 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Tudtam, hogy nem sok jót hozna, ha elkezdeném mesélni, hogy most olyan az apu pofija, mintha ráköltözött volna egy kisebb avokádó. Ami besárgult és pirosodott, nyomokban meg kékül már. Szóval igencsak nem néz ki kellemesnek és jónak. Tudtam, hogy ne fogja mondogatni, ha rossz sem, ezért is volt kicsit az erősködés. Mondjuk tény, kicsit féltem, hogy másokkal kell itt beszélni, ezt már Münchenben megszoktam, ott a szomszédokkal, a boltban, a piacon, az utcán, az edzésein és mindenhol is kell használgatni. Nem vagyok túl ügyes néha a nyelvtanban meg precíz, de bárkivel elcsacsogtam, ha ismertem és nem feszengtem, vagy ha kellett. Itt egész más a dolog. Az elmúlt két évben kezdtem bele, és inkább szavakkal boldogulok, semmint mondatokkal vagy ilyesmikkel.
- Majd… elmutogatom, mi is a jégkocka - vontam picit a vállamon, azért nem akartam most kiküldeni mindenkin át, nekem csak könnyebb a szélen és a breki is nagyon kapaszkodott az apába, azt hiszem ő most élte volna, ha mindenki marad és vele beszélget. Ő azt nagyon tudja szeretni.
A meccs nem állt fényesen, gyorsan össze is húztam a cipzárom mielőtt egy puszi erejéig elvontam volna a méregzsáknyuff figyelmét. Elmosolyodtam a mondandója elején, aztán a végét hallva megsimogattam az arca nem bibis felét, majd a brekusra néztem.
- Klaracska nézi helyetted, nézd meg, drukkol is, emelgeti a kezeit - vigyorodtam el, aztán felkeltem és elindultam a lépcsőn le, egészen az alsó részig, ahol eddig is figyelgettek fel, azt hiszem ők Lewyt várták volna, szóval eléggé zavartan meredtem rájuk, aztán ahogy eszembe jutott, mondogattam, mit is szeretnék meg az arcomra mutogattam és hátra a férjecskére. És bár nagyon kivigyorgott a bácsi, de egy ilyen furi, kék hűtött, jegelt zacsit adott, én meg megköszöntem - az legalább ment lengyelül! - és visszamentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1045
Összes hsz: 1938
Írta: 2018. április 17. 00:49 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Az enyém, leginkább. De amúgy olyan kedves, meg aranyos féle és szép is, szóval olyan csodás. Röviden - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy olyan köznapi fogalom lenne, amit mindig használok és nem csak óla jutna eszembe. Lényegében elég Creepy gondolat, hogy ha bizonyos förtelem szőkék nincsenek, akkor most nem ismerném Maját.
Klara még nem igazán ácsorgott, csak segítséggel, de akkor sem túl sokáig és ez jól is volt így. Azt hiszem, megint melós időszaknak nézünk elébe, mikor ő felkerekedik és elindul bele a nagyvilágba. A hajam meg nem akart az istennek sem úgy állni, mint kéne neki, ezen egy kicsit fel is bosszantottam magamat, asszem.
- Miért, milyen a szülinapi kedvem? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet elég magasra, ahhoz képest, hogy az arcomnak is megvannak a maga limitjei. Persze, voltam már sokkal rosszabb passzomban is ezen a dátumon, de az most annyira nem fontos, nem?
Kicsit más volt, mert ugye én allergiás voltam, Maja meg utálta, de azt hiszem, hasonlóan csúnya vége lett volna a produkciónak mindkét esetben. Szóval én nem szoktam ráerőltetni a zöld cuccot, vár tény, hogy volt már olyan recept, amiben valahogy nem vette észre.
- Igen, tudom, de te is tudod, hogy nem akart vele rosszat - grimaszoltam kicsit, az ajkaim kissé felhúzva és az orromat hevesen ráncolva az irányába. - Ebben mondjuk nem kételkedtem.
Levendula szerette Maját, ellentétben egyesekkel, mert hogy nem jár öt méterrel a föld fölött, nem beképzelt és a pénzemet sem szórja ki az ablakon marokszámra.
Lassan a pincér is észbe kapott, hogy amúgy végeztünk és elvitte az üres tányérakat. Meghozta a salátám is, de az eléggé háttérbe szorult, minekutána az impossible ment éppen, csak késve ismertem fel. A telefonom elővéve indítottam el a felvételt, fölötte pillogva nagyokat, talán kicsit hangosabban is énekelve, mint azt illett volna nyilvánosan. Aztán a pillantásom Majára futtattam, mielőtt elvigyorodtam volna, kicsit rá is játszva. Ja, hogy ő videóz?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. április 17. 00:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Egyetemi hallgató, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1126
Összes hsz: 3892
Írta: 2018. április 17. 15:10 | Link


#ruccmucc | február 14. reggel | Otthon♥, München, Németország


- De ha nem jó neki, miért szenved - tettem fel a kérdést egyet sóhajtva is mellé. Nem hittem, hogy ilyen tragikus szenvedgetést művelne, lehet kicsit túloztam, ettől még nem tett boldoggá az, hogy nem hagyja, hogy az ohanacsoda vele is megtörténjen. Olyan fura volt, mert csak velünk ellenkezett, meg a sorsával is. Keve egyre túlnagyfiúsabb, nem tetszik ez nekem. Szerintem beszélgetnie kéne vele valakinek, mondjuk nem Maxnak, abban nem vagyok biztos, hogy sokat segítene.
Az a helyzet, hogy az agyam nem úgy ment ma már, mint kéne. Amúgy is kicsit takarékosan tud működgélni, de mióta ott volt a görcs a pocimba, hogy bizony meg kéne tudni, van-e valami brekisztikus avagy se velem. Ki is derült, hogy bizony, nem is kicsit szupermega dolog van, annyira, hogy egyszerre akartam sírni, örülni, szorítani a pinduri meglévő brekim, Voltom és a Pandát, meg már itthon tudni Lewyt és és még ki tudja mi mindent. Boldog lettem, rettenetesen és annál is jobban.
- A krokodilok pislognak? - jött elő belőlem az arcom törölgetve az egyetlen kérdés, amire eljutottam a mondandójából. Mosolyogtam nagyon és szélesen, ahogy a kislánykám keze az arcomon taperolt nézegetve a maga ujjait, mitől lett vizes. Illetve könnyes. De Volt jött takarítani a nyelvecskéjével.
- Én nem tudom kibírjuk-e addig - mondtam és a többesszámot inkább arra értettem, hogy addig ne piszkálgassam Klaraval együtt a férjecskét üzenetekben furi jelekkel és üzikkel meg képekkel. Babatalpakról, például. DE lehet, hogy ez a szőkére is igaz, mindenre is. Kicsit összekapva magam közelebb is csúsztunk és a pandának borulva fél kézzel őt is átkaroltam Klarat picit magunk közé préselve. Ő is ohana, nagy ohanánk van és még ki tudja mekkora lesz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 69 70 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek