A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719162#post719162][b]Grace Erin Green - 2018.04.01. 23:40[/b][/url]

Angliában viszont a magyarországi paralellhez képest minden rend szerint haladt. A nő kicsit összetakarított reggel, míg a két gyerkőc aludt, illetve elrejtett apró kis nyomokat a kertben, ami az ajándékukhoz vezetett. Szerette csinálni, kifizetődőnek érezte a sok krimit és szabadulós játékot, amit az utóbbi pár évben eltolt. Azután átsétáltak az anyukájáékhoz ebédelni, meg szedtek pár kagylót a tengerparton, amit a dagály ott hagyott, aztán hazafelé vették az utat.
Igazából épp, hogy végeztek a lepakolással, meg a lánya a barna fürtökbe tűzte a nyuszifüles fejpántot, kopogtak is, amit a nő apróbb szitkozódással vett tudomásul, de valahogy enyhült a morcos arckifejezés, mikor meglátta, hogy kik is jöttek.
- Egye fene, talán így is bejöhetsz... - húzta el a száját, majd átvette Milánt, mindenféle zokszó nélkül, anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelt volna az apja vigyorának. Kedvelte a két gyerkőcöt, kicsit újra élte azt a részt, amihez anno nem érezte magát alkalmasnak. Szóval ők el is kóboroltak a konyha felé, miután futó puszit nyomott a srác arcára, hogy valamit kerítsenek, ami jó a fiúcskának is, aki elég hamar közölte, hogy ő enni szeretne. Szóval az exlevitás igen jól lekötötte magát Milánnal, nem is zavarva a gyerekeit, akik általában csak zavaró tényezőnek szokták érzékelni az anyjukat, mikor ott volt Keve is.
- Apu, de ezt hova kell rakni? - hallatszott Peggy vékony hangja még a konyháig is, ahol Grace kis híján elejtette a kezében tartott poharat a hirtelen sokkhatástól. Eközben a kicsi lány odabent lelkesen mutogatott az ábrára, nagy kék szemeit a majdnemlengyelre függesztve, hogy ő nem tudja, hogy most felülről illessze össze a két darabot vagy alulról. Mindeközben az anyjuk csendesen facepalmolt az étkezőben leülve a kisfiú etetőszéke mellé és átértékelte az életét. Shit gets real.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719164#post719164][b]Maja Bojarska - 2018.04.01. 23:42[/b][/url]

- Nem is igaz - közöltem éppen csak nem trappolva a lábaimmal nagyokat egy helyben. Bár igaz, hogy nem annyira örültem és viseltem jól, mikor ilyen undi és fúj dolgok kerültek elő. Meg ma eeegész álló nap ez ment, most már idáig, idáig, idáig vagyok. Mutogatnám is a fejem fölé egyre magasabban a vonalakat, de helyette inkább csak fújtattam egyet.
- Tudom, nem lennénk túl összeillők meg összevalók, hát mi lenne akkor Klara? Ilyen félcucuember? - néztem kicsit bandzsán és eléggé fennakadva az elképzelésen. Se nem tetszett, se nem volt túl elképzelhető. Olyan kérdéseim lettek volna hirtelen, amiket nem tudom illik-e feltenni, de most a Stitches vonalzómtól a sípolós cucuhangig mindenhez érdeklődhetnékem lett volna.
Közben kifejtettem neki, hogy olyan őféle íze van, amire fintorgott, én meg csak összeráncolva a homlokom, de még a nózim is néztem rá, hogy mi is a probléma. Én nagyon szerettem az illatát, a mindenét is. Miért olyan hihetetlen, hogy ez nekem nem undi vagy rossz? Sőt, eléggé ellenkezőleg. Ha nem így lenne, lehet nem lenne elég sokszor ahhoz a nagyon nagyszemű, széles mosolyos nézésemhez az, ha megjelenik, vagy megérzem a párnáján a Lewyszagot.
- De én akarnám, most - mondtam kicsit lassan és tagoltabban, annál a bizonyos szónál picit halkabban és a vállára nézve, csak aztán a kékjeibe, hogy úgy vigyorodjak el lassan. A kacsóim a zsebeibe csúsztak, az ujjaim mozgolódva kutakodtak, de bizony - már - semmi nem hevert ott, szóval fintorogva toltam a nózim az övé felé.
- Itt nincs is rágó, deeee... - csillogó barna szemekkel meredtem rá az ajkaim beszívva, ahogy éppen teljesen elvonta a figyelmem a kezeivel. Ekkor az enyémek is megsimizgették a combjánál így-úgy. - Azt hiszem ma már nem lesz semmi epres... - közöltem kicsit csalódottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719183#post719183][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 04:28[/b][/url]

Max alig úszta meg a pécsi találkát anélkül, hogy Lewybe fusson, ami ugyebár a teljes tervét tökéletesen tönkretette volna. Nem igazán élte a helyzetet, csak szeretett volna ezen az egészen túl lenni, anélkül, hogy agyérgörcsöt kapna még egyszer, mint ahogyan Maja mellett tette. Ott is nagyon sok energiájába került, hogy megőrizze a poker arcot, amit annyiszor látott újabban a csapat Boscoján. Leginkább akárhányszor szóba kerültek a nő ügyei, vagy hogy hova megy, mikor nem dolgozik.
De most itt volt, nagy nehezen megtalálta a házat, még egy utolsó csekkolást tolt a telefonján, mielőtt még megnyalta volna kissé az ajkát és betolta a kaput. Hallotta a tengert, a sirályokat, a ház kellemes, pisztáciazöld színe egészen megnyugtatta. Könnyebb volt megérteni neki, hogy a nő miért lakik itt, mint azt, hogy a haverja miért a tulajjal lógott ennyit. De most úgy érezte, hogy pontot tehet az ügy végére, mindenkinek egy kicsit segíthet azzal, ha mindenkit szélnek ereszt. Mert ahogy végigvágott a tengerparti kis utcán, ait bódék tarkítottak és elment egy kisbolt mellett is, az eladó még rá is köszönt, konkrétan a nevén szólítva, ő meg csak visszaintett kis vigyorral, azt gondolva "A rohadt életbe, ember, mennyi időt töltesz itt?!". Rendesen nem is akarta már tudni a dolgot. Inkább elengedte és benyitott a kapun, majd végigvágott a fél kerten. Nem érezte, hogy a dolgok nem úgy fognak menni, ahogyan ő azt elképzelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719325#post719325][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 17:16[/b][/url]

Nem mindig élem az utazgatást, pláne többet magammal. Az első komoly hoppanálós dolgot akkor ejtettem meg, mikor a kölykök már elmúltak fél évesek, így is telibe hányta a kedvenc dzsekim Mimi, szóval rövid úton a vonat mellett kötöttem ki. Most meg pár hónapja megint kipróbáltuk és… élvezik. Nem tudom pontosan mit, de boldogok és már egyik se terít be a reggelijével, szóval pozitív, megy a like. Azt nem tudom, hogy Milán éhsége minek a mellékhatása, de így sikerült, szóval elég könnyedén passzoltam le a fiam, és vonultam a már várt minisereghez. Bírtam a kiskrapekokat, ezt nem is tagadtam különösebben, bár senkire nem tartozott igazán.
- Mertük remélni - tettem hozzá késve, de lassan minden cuccot ledobtam az alvó lányom meg elfektettem, hogy Grace gyerekei teljesen elvonják a figyelmem. Nem különösebben aggódtam azon, akarnak-e velem építeni, meg egyébként hoztam nekik is nyulakat, ők már értékelik az enyémekkel ellentétben, szóval szereztem még tegnap otthon finom nyulakat, még a nyakukban ilyen csengő is van, biztos élik majd. Jó, igazából én is elrázogattam a boltban vásárlás közben. Soha nem csináltam ilyet korábban. Nem a rázást, a vásárlást, de már karácsonykor és mikuláskor is teljes agyi rohamom volt, jobb is, hogy ez négy fal között maradt, mint infó.
- Ide oldalra, csillagom - válaszoltam szinte azonnal, még csak meg sem lepődve a megszólításon, egy pillanatra azonban felnéztem, kifelé az ajtón a konyha irányába. Nem tudom mit vártam, vagy mire számítottam, de csak csendesen rakosgatni segítettem. Elkezdtem az alapot, és mutattam melyikeket és milyen sorrendben tegye, ő meg mosolyogva folytatta is. Adrian csak bámult rám pár pillanatig, aztán megfogva a kezem megrángatott a dobozból kiveheti-e a többit is.
- Mindjárt, de azt még kicsit felturbózzuk, jó? - kérdeztem cinkos vigyorral, amire egyből nagy titokzatosan takargatta a dobozt, fel is kellett nevetnem mielőtt még én is a legóba feledkeztem. Mi gyorsak voltunk, az etetés meg sosem zökkenőmentes, szóval jó időt futottunk.
- Minden rendben van ott amúgy? - kérdeztem kifelé, nem voltam azért egészen biztos ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719362#post719362][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 18:45[/b][/url]

Egyelőre még elég vegyes érzéseim voltak a mai nap kapcsán, de próbáltam nem ezen pörögni, tudtam, hogy egyelőre jobb lesz, ha tényleg a terveim szerint haladok és csak lazán élem az ittlétünket. Pedig, hát igen, eléggé nem tudom… jó kedvem volt, vigyorogtam is, és a tarkóm vakargatva vonultam ki a kiscsapattól a konyhába. Eléggé úgy tűnt, hogy összejött a lehető legjobban minden, még az sem érdekelt különösebben, hogy Peggy közölte, hogy majd ő elaltatja Mimit - pedig ez se nekem, se Gracenek nem tűnt túl jó ötletnek -, így a kék nő délutáni szundifellövése azzal járt, hogy én egyedül maradtam kint. A fiam kidőlt hamar, így őt még betakartam, aztán összekaptam a szemeteket és elindultam vele inkább ki. Nem tudtam most megülni a seggemen, meg a levegő is jól jött.
Kitolva az ajtót a kerten át indultam volna meg, amikor szó szerint találkoztam magammal. Szoktam poénkodni vele, hogy annyit dolgozom, hogy már magammal is összefutok, de ez… rendesen lesokkolt. Álltam ott és meredtem rám [?].
- Mi a f*sz… - azt hiszem eddig működtem, úgy éreztem magam, mint amikor kicsit túltolom a friss levegőt. Eskü, ma még rá se gyújtottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719364#post719364][b]Grace Erin Green - 2018.04.02. 18:50[/b][/url]

Gyakorlatilag Keve már elég otthonosan mozgott, éppen csak kulcsa nem volt a házhoz. Nem mintha ez gond lett volna, mert pontosan tudta, hol van a pótkulcs, arra az esetre, ha be kéne engednie magát és Gracenek ez nem volt ellenére.
Be is engedte, meg azzal a lendülettel el is, hogy ő majd elszórakozik Milánnal. Nem volt baja, szerette Keve gyerekeit, kicsit valahogy úgy, ahogy a sajátjait anno, szóval nem volt baja, mikor velük együtt állított be a srác. A szülei küldtek egy rakás kaját, amiben volt pároltzöldség is. Abból melegített neki egy kicsi pekedlivel, amibe belebiggyesztette a kedvenc, türkizkék babakanalát is, aztán felült az asztal szélére. Mert ugye, hova máshova is lenne kényelmes? A nagyfiú közben lelkesen kezdte az arcocskájába lapátolni a párolt zöldséget. Eközben a szobában Peggy éppen csillogó szemekkel bámult Kevére, aki csillagomnak szólította. Szerette a fiút, az oviban meg egy csomót tanultak családról, talán valahol ott csúszott be a képbe a megszólítás.
Grace ezzel ez időben mentális törés élt meg, a kezébe temette az arcát, amire a kisfiú kissé furcsán nézett rá, még meg is állt a kanál a kezében. "Sír?" Kissé sipítós, értetlen kérdés volt, de Grace egyből felkapta a fejét rá és meg is ingatta. Még egy mosolyt is felvésett valahogy, mire a kisfiú folytatta az evést, a nő meg az élete átértékelését.
- Ühüm! - A válasz magasabb és sípolósabb volt, mint a nő szerette volna, de ezek után azt is csodának élte meg, hogy meg tudott szólalni. Sürgősen rá akart gyújtani, ha lehet két cigire is egyszerre, de mivel éppen babázott, ez valahogy hátrébb került a napirenden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719442#post719442][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 21:53[/b][/url]

Minekutána nagyon neccesen úszta meg a majás találkozót is, Max nem kockáztatta meg, hogy még több ismerősbe akadjon, az első eldugottabb sikátorból hoppanált a központhoz, ahol meg egy kandallón át jutott ide. Nem szerette a nemzetközi hoppot sem, mániája volt, hogy előbb vagy utóbb igazoltatják, megtalálják nála a mérgeit és fuccs az életének, mehet a sittre normáltalankodni. Nem mintha alaptalan lett volna az elképzelés, berögződésként élt Maxban a nem szabad ezt.
Most viszont itt volt a város szélén, a tengerparton, ahol minden nyugodt és mindenki barátságos is volt. Többnyire.
Már a kert felénél járt, mire realizálta, hogy Keve lépett ki a házból és szó szerint lepergett előtte élete filmje, egyetlen másodperc alatt. Mind a ketten kissé ledermedtek, Keve kezében a szemét, Maxiéban a szintén annak minősített zacsi, ami a nő cuccait tartalmazta.
Mérlegelte, hogy mi is lenne a legjobb megoldás, de abban a pillanatban csak addig jutott, hogy ha Keve megmozdult, akkor leutánozta a mozdulatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719448#post719448][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 22:04[/b][/url]

Ha nem szólok róla se hiszem, hogy ne lettünk volna beengedve, és ha őszinte is akarok lenni, egy ideje már eléggé elhagytuk a formális előre bejelentkezős dolgokat. Ő sem szólt és én sem, csak meg szoktunk jelenni. Én mondjuk néha plusz két fővel, de nem olyanokkal, akiket ne láttak volna szívesen, én meg ennek eléggé tudtam örülni. Nem annak, hogy nincs velük baj itt, hanem hogy a hozzám tartozásukkal sincs. Még nagyon az elején, mikor kiderült volt olyan nő, aki hallott róla és kikelve magából - mintha köze lett volna hozzá - közölte, hogy hát ő nem fog foglalkozni velük. Egyrészt a kutya nem kérte rá, másrészt azt se mondta senki, hogy vele addig is meg akkor is foglalkozva lesz. Csak ő másnap reggelig, még hűlt helyet nem talált, nem aggódott ezen. Ennek meg lassan két éve.
- Nézd, azt könnyebb így - nyúltam Adrian keze felé, és mikor engedte, akkor megmutattam, hogy pattintsa be a vezérlő részt és a széket. Úgy tűnt élvezik az egészet, nekem ez meg csak külön öröm volt, éltem a velük való foglalkozást, pedig egy éve abban sem voltam biztos, hogy a gyerekeim közelébe kéne-e engem engedni. Sok dolog változik azt hiszem, erre a legjobb bizonyíték a dobozomban hevert még.
- Miért van itt bat… - tettem azzal a lendülettel a mutatóujjam Peggy szája elé, aki felkacagva szorongatta tovább a figurát. Nem álltunk rosszul, megvolt a belső rész, majdnem a külső is, sok kéz sokra megy, már a záró ajtókon dolgoztam, amikor kiszedegették Vadert és a rohamosztagosokat. Hagytam, hogy szabadon elrendezzék, közben, azt hiszem nem teljesen átgondoltan, de a batman figurát a kis extrájával én is belecsempésztem, mielőtt feltettük volna a tetejét. A kislány már kirohant, én megnéztem az idő közben felkelt Mimit és hagytam, hogy másszon amerre szeretne a padlóra letéve. Azt hiszem kint a testvérét meg az exlevitást kereste.
Adriannal felemeltük a művet, hogy kivigyük, a konyha tűnt a célállomásnak, ha már Gracie ott vert tábort.
- Ki akarod nyitni? - kérdeztem a nőtől, miután letettük és a derekát félkézzel átkaroltam, majd a kezem után kaparó Peggyre néztem és végül felvettem az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719450#post719450][b]Grace Erin Green - 2018.04.02. 22:22[/b][/url]

A szobában mindenki halál nyugisan eljátszogatott, igazából jóval gyorsabban is haladtak, mint az eredetileg ki lett találva, mert Keve is elég gyakorlott mozdulatokkal operált és a gyerekek is elég nagyok voltak, hogy tényleg segíteni tudjanak. Külső szemlélő számára pont olyanok lettek volna, mint bármelyik, normális család.
Csak az anyjuk kapott közben kisebb identitásválságot a konyha közepén, hogy mi az istent fog kezdeni megint az életével, ha Keve úgy dönt, hogy neki elég volt. Ő is oda volt érte, meg a gyerekei is.
Nagyjából sikerült rendbe kapnia magát addigra, mire a kis csapat megunta a játszogatást és elindultak a konyhába. Milán éppen egy adag répát morzsolt szét a széke tálcáján, Grace valahogy úgy érezte, a kisfiúnak nem szívügye az a zöldség.
- Egész gyorsan végeztetek.
Kevéék lerakták az asztalra a már kész csillagrombolót, mire kissé el kellett mosolyodjon. Még a fejét is megingatta kissé rosszallóan, mert pontosan tudta, mibe kerül egy ilyen és azt is, hogy ez a darab sem úgy esett le egy teherseprűről.
- Javíthatatlan vagy - szúrta oda az exnavinésnek, aztán az egyik lábát maga alá húzva fordult úgy, hogy óvatosan le tudja emelni a hajó fedelét. Kicsit tartott tőle, hogy valami olyan is jön vele, aminek nem kéne, de egyelőre úgy tűnt, minden okés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719460#post719460][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.02. 23:38[/b][/url]

Nagyon meglátszott rajtam az esetek többségében, hogy sokkal jobban értek az apró dolgok szét és összeszereléséhez, mint az normális lenne, de ez nem csak a játékokra volt igaz. Mondjuk miben másban kamatoztattam volna az ötévesek gyűrűjében. Nyilván a közel másfél éves fiam és lányom még nem tartott ott, hogy ilyenek közelében legyenek, nem hiányzott nekem, hogy lenyeljék, aztán kereshessek nekik valami szakértőt, meg utána Kiva még le is pörkölje a fejem, milyen felelőtlen vagyok. Szerinte. Nem lett jobb a viszonyunk és egy perccel se vagyok hajlandó többet vele tölteni egy légtérben az első kórházas beszélgetésünk óta, azt hiszem ez már marad is.
- Csak a rutin meg az évek - vontam vállat vigyorogva, ahogy a csillagromboló az asztalra került. Valahogy még ez a lendület lehetett bennem, mert pillanatokkal később már a nagylány volt az ölemben úgy figyeltük a többieket. Milán nagy hévvel trancsírozta a répát, de nem csak a zöldséggel, a színnel is voltak gondjai ahogy észrevettem, bár igyekeztem ezt elfelejteni.
- Sosem volt garancialapom - közöltem széles vigyorral, de aztán csak megköszörültem a torkom és fél kézzel egy legót lepattintottam, így a teteje bizonyosan leválik egyben, ami alatt a kis sereg vezényel, némi kivétellel. Ezt egy Batmanfigura jelenti Vader mellett az irányító részlegben. Még a nagyúrnak a vörös kard és a maszk jutott, addig a denevérember egészen mást tart a kezében, amiről még abban a percben sem tudtam eldönteni mennyire volt teljesen ép és egészséges ötlet, de pár napja ott volt már nálam és igazából... Nem, ennél azért lényegesen több, Max, ha fel is idegesített, abban elindított, hogy rendezzem a soraim. Sosem tűrtem jól azt, ha valami, amit akarok, nem fixen van nálam. Csak tudatni akarom mi és mihez tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719465#post719465][b]Grace Erin Green - 2018.04.03. 00:27[/b][/url]

A csillagromboló nagyobb kihívást kellett volna jelentsen, de Kevének nagyobb rutinja volt már az egészben, mint illett volna. Na, meg ugye ott volt a két kiskölyök, akik szintén nagyon szívesen segítettek neki, hogy meglegyenek az építkezéssel. Peggyt talán még jobban is érdekelte a Lego, mint Adriant valaha fogja, ő valahogy jobban szeretett volna playstatiönözni, ami meg be volt korlátolva időben.
- Másban is ennyire gyakorlott vagy? - kérdezett vissza a nő, ártatlan arccal, fészkelődve egy sort, hogy le se essen, de azért a remekművet is meg tudja csodálni, ha már ilyen kis rutinosan összepakolták neki. Milán továbbra is nagy lelkesen trancsírozta a zöldséget, a testvérét meg éppen Adrian szórakoztatta pár kisautóval, amit még a szobából hozott ki.
- Nem értem, hogy vesz bárki, bármit is garancia nélkül - rázta meg a fejét, kissé összevonva a szemöldökeit. Keve lepattintott egy darabot, hogy Grace könnyeben szedhesse le a tetejét az egésznek. Szórakozottan húzta végig hosszú ujjait a peremen, a tekintetét végigjáratva a rohamosztagosokon, amiket a gyerekek nagy ügyesen elrendeztek. Aztán lassan eljutott a fontosabb részre is, Vaderen kissé elmosolyodott, majd pár pillanatra össze is húzta a szemeit, mert biztos volt benne, hogy jól lát, de nem akarta elhinni.
- Az mi? - A mosoly valahogy elmaradt, a pillantását is csak másodpercekkel később tudta elszakítani a jelenet cameoszereplőjétől, hogy a szemöldökét felvonva nézzen értetlenül és kissé elkeseredetten Kevére. Nem szerette az ilyen vicceket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719466#post719466][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.03. 01:02[/b][/url]

Szerettem itt lenni, pedig sokáig nem volt a szívem csücske Lengyelország egyes részein kívül semmi. Az volt a kikapcs és a menekülés együtt. Aztán lett Pécs, ahol megtaláltam a helyem, többnyire jól is működtem együtt mindennel, és egyszer csak beköszönt az életemben a hűvös, tengerparti vidék. Nem volt nagy nyüzsgés, az emberek élhetőek voltak és elég jó emlékeket kapartam össze az elmúlt időben. A szemeteszsákot szorongatva a zsebemben kotorásztam volna cigi és öngyújtó után, mert, ha már dobbantottam pár percre, igazán beleférne, így is túlstresszeltem magam. Aztán szünet.
- Mi a f*sz… - ismételtem meg magam újra, de a lábaim lecövekeltek, meredtem a saját arcomra, a homlokom ráncoltam, a szemöldököm egész felkúszott, majd a kezében lévő szatyorra meredtem. Egy eléggé ismerős vörös felső eléggé átütött, egyre idegesebben meredtem rá.
- Mi a jó élet ez? Valami vicc? - néztem rá és bár a dátummal tisztában voltam, totál nem értettem az egészet, lassan kezdett kellemetlen érzés költözni a torkomban, meg is köszörültem azt. - Ki vagy te?
Közelebb léptem, lassan kezdett az ér lüktetni a homlokomon, ahogy lassan elért a tény, hogy itt van valaki, aki kib*szottul engem másol, éppen a Nő udvarában, akivel rohadtul nem kéne másnak, pláne az én arcommal. Pillanatok alatt duplájával szökött fel a pulzusom is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719469#post719469][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.03. 03:37[/b][/url]

Keve épp az öngyújtó után nyúlt volna, hogy egy kicsit levezesse a túl sok stresszt, amit hirtelen a szervezetének sikerült generálnia. Ezzel egy időben Max teste is úgy döntött, hogy ez a nap sok minden, de nem jó, semmi nem úgy alakult, ahogy ő azt eltervezte és az élet egy szar. Vagy, valami olyasmi.
Ahogy a srác vonásai egyre inkább ráncokba terelődtek, Max is utánozta az arcot, próbálva a lehető legkevesebb figyelmet szentelni a ténynek, hogy Keve a kezében tartott táskát bámulta, méghozzá nem éppen elégedett arccal.
- Örülnék, ha az lenne, de neked pont ma kellett szarul időzíteni - meredt rá Max rezzenéstelen arccal, de a hangja nem a sajátja volt és kissé viccesnek érezte a helyzetet. Talán máskor még be is tudta volna adni a srácnak, hogy csak sokk volt a friss levegő és képzelődik, de most meglepően ébernek látszott. - A lelkiismereted.
Szar szöveg volt, de annyiszor lőtték már el filmekben, hogy egyszerűen kötelezőnek érezte a dolgot. Ahogy tett felé egy lépést, a német úgy tett egyet hátra, mert látta, hogy bizony, a lengyel vér nem éppen nyugodt felhangja fog kiütközni most.
- Ne húzd fel magad, nem lenyúlni akarom tőled! - tartotta fel a szabad kezét megadóan Max.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719486#post719486][b]Maja Bojarska - 2018.04.03. 14:37[/b][/url]

- Szeretem az országot, Lewy mindig kicsit boldogabb, jó neki itthon lenni, mi meg igyekszünk a pindurkával, hogy tanulgassuk a lengyelt és jobban otthon legyünk itt is - meséltem neki, mert valahogy konkrétumot ezen túl nem tudtam mondani. Néha azért még furcsácska volt, mert nehezen vagy alig értettem meg a nénit-bácsit a boltban, vagy az embereket az utcán, akik azt hiszem csak a férjecske miatt akartak velünk beszélgetni a séta közben.
A vizsgák és a tanulás Ririnek se volt a szíve csücske így elég jól megértettük ebben is egymást, akkor is, ha nem egy évfolyamon léteztünk, sőt, ami azt illeti, ha jól ment az a bizonyos utolsó, nagy vizsga, egyiken sem fogok. Lehetek olyan ügyes nagylány, aki minden jóval várja otthon a nagybetűs életét és a brekijével játszizik egész álló nap. Jó, lesz majd kisebb feladatom és nagyobb is, főleg, ha a pocim növögetésnek indul, de ez egyelőre még titokka.
- Hát a számmisztika mindig undis és számos, a végzős vav-ban is szabályokat kellett, meg voltak évszámok és jaj, nagyon fájt a fejem a végére, meg volt, amit kihagytam. Valami lepedős feladat, sose láttam olyat - néztem rá bután, ahogy magyaráztam, elképzelésem nem volt máig, hogy ott mit akart az a madaras bácsi megtudni. Sas? Sólyom? Valami ilyen neve van. - Hát nem könnyű, de azt hallottam, hogy azért mindenkinek menni szokott, aki kicsit is igyekszik. Én is azt tettem, nagyon remélem, meg is lett… egész más terveim vannak jövőre, sem, mint megint a buta ötödikes anyagot tanulni.
Fura, Lewy ehhez képest eléggé megköveteli, hogy tudják és ügyesek legyenek, szerintem nem akarja, hogy akárkiknek érvényes bizonyítványa legyen, mikor buták.
Nem igazán tudom, hogy a drága vagy Vivi módszere-e a jobb, de az biztos, hogy egészen máshogy tanárok, mondjuk én sehogy nem értem, ezt, hogy tudják szeretni, már a tantárgyakat igen, a repüléstan jó dolog, de ezt a magyarázós-tanítós dolgot, meg vizsgák és dolgozatok, tökre undi. Bár igyekszem erről nem nagyon nyilatkozgatni, nem akarok senkit letörni, meg lassan már mindenki is tanár lesz körülöttem.
- Jaj, nem, még semmit nagyon, bár múltkor megnyalta a tejszínhabot és a nutellát, szerintem ízlett neki. De neki van nálam saját hamija, ezen ne aggódj - intettem le, aztán nézelődve a sütik között, bár nem vagyok túl jó, a vanília szót értettem, meg látványra se tűnt rossznak az egyik ilyen pohárkrémes valami, arra böktem végül, és próbáltam elmondani, hogy picit. Mert elég a kisadag is, az evés nem erősségem a napokban, de ma nem is reggeliztem, talán így.
- Valami karamellásat majd kérünk apucinak, igaz törpikém? - pillantottam a pindurra, aztán vissza Ririre, de ezt úgy gondoltam a végén ráérek, amúgy is csak a meccs után adhatom oda neki. Megráztam a fejem mikor leültünk, elég a sajátom, aztán Klarat kiemelve a hordozóból lebontottam magamról félkézzel és az ölembe ültetve kiszedtem a pici dobozát és kanalát a táskámból. El is vette a műanyag evőeszközt és vigyorogva hadonászott vele Riri felé. Ő is enni fog, bizony.
- Megölnek? Ki? - néztem nagy szemekkel, hogy aztán elmosolyodjak. - Szerintem bárminek jó lehetsz, amit szeretsz és elég kitartó vagy hozzá. Ez érdekel most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719540#post719540][b]Adrian Ivanorovics Black - 2018.04.04. 14:41[/b][/url]

Mindig is tartottam, hogy nem elég csupán az, hogy erős vagy és nagyot tudsz ütni. Persze, nyilván ez az egyik leglényegesebb tényező, de szükség van hozzá észre is, figyelemre, stratégiára, gyorsaságra, és jó reakcióidőre. A legtöbben hülyének néztek, és lám, most itt vagyok. Ugyan nem számítok híresnek, de kapok belőle annyi pénzt, hogy elég legyen ha beosztom, nem kell azon aggódnom, hogy az edzéseim ütik az órarendem, és nem utolsó sorban egy olyan módon kapcsolódok ki, ami egyben tart és nem enged eltunyulnom. Gondoljon bárki bármit, én nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
A hirtelen felcsendülő hangra egy pillanatra összerezzenek, mert hát nem posztom nekem nulla-huszonnégy készenlétben állnom, és feszülten figyelni a környezetemre. Egyáltalán azt sem tudom, hogyan jutott eszébe, hogy megtaláljon, de hát mindegy is.
- Hát.. Köszönöm? - kicsit megemelve szemöldököm nézek rá, továbbra is guggolva, és továbbra is cigizve. Nem nagyon erőltetem meg magam, ami azt illeti. Ha szeretne valamit, úgyis mondani fogja, ha meg nem, akkor felőlem nézzen csak, ameddig elszívom ezt a szálat. Utána valószínűleg haza fogok menni a szüleimhez, mert amióta nem velük élek, elég ritkán járok haza, még így is, hogy hajlandóak újra normálisan viselkedni a nővéremmel. Én, részemről még mindig távolságtartó vagyok velük szemben, és látszólag ők nem veszik ezt észre, nekem pedig ez tökéletes. Nem nagyon szeretnék coming outolni előttük, még véletlenül sem.
- Láttál valamit abból, amit csináltam, azon kívül, hogy ütöttem a másikat? - kicsit összeráncolva homlokom nézek fel megint a lányra. Nem mondom, hogy olyan látványosak lennének a fogások, mint mondjuk egy focimeccsen, itt túl gyorsan történik minden, túl kicsi területen, de avatott szemek észreveszik a jó, meg a rossz megmozdulásokat. Cole is kezd érteni hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719576#post719576][b]Lewy Bojarski - 2018.04.04. 20:21[/b][/url]

A maga módján a kis hisztije is elbűvölő volt, de asszem jó, hogy én már megszoktam őt. Egy korabeli nem tudom, hogyan jött volna ki vele, a döntésekkel való problémáit meg már meg sem szeretném említeni.
- Ne legyél törpe sárkány, nem áll jól a fújtatás - forgattam a szemem kicsit, mielőtt még elhúztam volna a számat olyan alpakka fejbe. Mert ugye megesik az ilyesmi, de azért ne szokjon rá, csúnya dolog.
- Jaj fúj, nem. Nem szedek össze mindenféle rágcsálókat, przepraszam - még a fejem is megráztam hevesen, hogy nagyon sajnálom, de ez nálam nem így működik. Vannak ilyen fura pasik, akik minden szemetet is, én meg exkluzív tartalom voltam több, mint két éve. Nagyon durván exkluzív.
Nagyon furcsin nézett rám, meg aztán a nóziját is ráncolta. Jó, tudom, hogy velem van a baj, viselkedni kéne, meg ilyenek, nem beszólni dolgokra, amiket szeret, de az epres orbit akkor is jobb! Aztán hatalmas szemeket meresztettem rá, mint azok a kis kulcstartó állatkák, amiknek kiesik a szeme, ha megnyomod. A szívem is kicsit összevissza vert, meg szinte láttam, ahogy az a bizonyos ér is egyre inkább láthatóvá válik. Mélyen a szemébe néztem, kissé még mindig döbbenten, de egyre szélesedő vigyorral. Kicsit még felé is toltam a csípőm, ahogy a rágó után keresgélt.
- Igazán szomorú. - mondtam, majd a kezem a combjaira csúszott és megemelve indultam vele a hálószoba felé. Majd előkerítem azt a rágót később, annyira nem volt fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719582#post719582][b]Maja Bojarska - 2018.04.04. 23:03[/b][/url]

- Pedig a Shrekben a kis sárkányszamarak olyan éééédesek, főleg amelyik befújja a tüzet is - lelkesedtem egy kört, persze ezzel sikeresen elfelejtve, hogy én éppen mérges próbáltam lenni a tanulásra. Máskor sem tart annyira sokáig ez nálam, csak hirtelen jön. Aztán sokszor meg is bánom, mint mondjuk azon a bizonyos szilveszter-új éven. Fel kellett nevessek, és nem csak azért, mert ezt a szót máig nem tudom kimondani és remélem sosem kell majd elnézést kérnem senkitől, hanem mert viccesen is hangzott a dolog. Tudtam, hogy nem szeretne más rágcsálót tartani, meg azt is, hogy szerintem így jobban örült nekem, én meg annak, hogy ő tud nekem. Szóval úgy mindenki mindennek és ez a lényeg, nem?
Lehet kicsit meggondolatlanul, nem is tudom kell-e ezen, de kicsúszott a számon az a szó, amit én annyira nem kedvelek, mindig kicsit ijesztő, mert annyira követelőzőnek hat, mégis… így éreztem, tényleg úgy gondoltam, nem volt hiba vagy botlás, ezért is csendesedtem el egy pillanatra a szemébe nézve, aztán lassan egész széles lett a mosolyom, ahogy a kacsóim még a zsebén át a csípőjén jártak. Beharapta az ajkam, egy percre el is nyitottam, akartam valamit, de még egyszer valahogy nem jött úgy a szó, inkább csak a rágóról szólt már, vagy majdnem.
- Ohüh…huh - hagyták el a hangok a szám, ahogy a kezeimmel hirtelen utána kaptam majd fel a nyakához átkarolva. - Úúúú, nem tudtam, hogy taxizunk - vigyorodtam el a hajába túrva, aztán hatalmas puszit készültem adni a szájára, de valahogy nagyon erősen sikerült magam rajta felejteni és jó erősen szorítani is őt, pedig attól nem féltem, hogy leesem. Ennek egész más oka volt. A tenyeremben ott szorongattam a rágót, de valahogy beérve az kiesett a kezemből, nem is tudom hol.
- Akkor most kezdődnek a puszik? - néztem rá, mikor elváltak az ajkaink egymástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719585#post719585][b]Lewy Bojarski - 2018.04.04. 23:25[/b][/url]

- Nincs bajom a butaságokkal - ráztam meg a fejem, holott ez nem volt teljesen igaz. Az ő butaságaival nem volt baj, mindenki másétól agyvérzést készültem kapni, lehetőleg több ízben is. Már, aki érdekelt annyira, hogy egyáltalán tudomást vegyek róla, hogy hülye. Maja viszont teljesen más lapra tartozott.
- Elkísérlek, ha mégis. De én is remélem, hogy nem. - Fogalmam sincs, ezt miért hangsúlyoztam ki, hiszen minden vizsgálaton ott voltam eddig, kivétel nélkül, ami nálam nagy szó, mert amúgy nem éppen egyszerű az időbeosztásom, főleg nem, mikor reklámok is vannak. De ez olyan volt, amit nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söprögetni, mégis csak a gyerekemről van szó, meg életem nőjéről.
A nyúlság nem volt egy egyszerű kaland. Szerettem a lengyel cégeket, mert nagyon édes dolgokat tudtak küldeni Klaranak, annak ellenében, hogy majd teleszemeteljük azzal is az instát, ami így is úgy is megtörtént volna. A nyulas pulcsi is így szülte bele magát a köztudatba, az én méretemben is, amit lássuk be... nem felhőtlen lelkesedés övezett elsőre.
- Anyu tudja, hogy furcsa ízlése van, ne is törődj vele, Törpilla - simogattam meg futólag a kicsilány arcát, mielőtt visszanéztem volna az anyjára.
- Oda bizony, hát most mondtam! - vágtam rá szinte azonnal, határozottan, a szemem sarkából pillogva rá, hogy ugyan mi nem volt érthető. - Igen? Mennyire nagyon?
Persze, tudtam, hogy szurkolnak, valahogy mindig jobban ment, mikor kint volt legalább Maja a meccseimen. Arról nem beszélve, mennyire unták már a random szurkolócsajok, hogy neki ajánlottam, mindent is, kivéve, mikor épp Klaranak. Shame?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719591#post719591][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 00:12[/b][/url]

- Az csak tüszizett, nem? Vagy én vagyok már hülye? - kérdeztem kissé összevonva a szemöldökeim, teljesen elbizonytalanodva egy teljes percre, hogy az szánt szándékkal történt-e. Kicsit asszem gáz, hogy hamarabb kapcsoltam, mint macsóLewynek illene, de mentségemre legyen mondva, hogy én lelkesen pótoltam a meséket az állatkert után.
Nem tudom, hogy véletlen csúszott-e ki az a kis szócska, de az biztos, hogy nálam valamit nagyon durván elpöccentett, már nem csak ő volt, aki akart valamit. Ahogy befejezte a keresést, fel is kaptam, mert ugyan miért kéne a saját lábán mennie a szobába, ha így sokkal gyorsabb?
- Hát mert én nem is, csak te - nevettem fel egész halkan, csak egy pár másodpercre, de mikor átkarolta a nyakam és már nem volt betojva, hogy leejtem, elindultam vele a háló felé, méghozzá elég gyorsan. Csak aztán az ajkamon felejtette magát, és így egy kicsit lassult a folyamat, pedig nem így terveztem. De végül is nem bántam, ez valami olyasmi volt, amire bármikor akadt volna egy pár szabad órám, ha neki is.
- Ez nem az volt? Kicsit mintha telhetetlen lennél ma - toltam be a lábammal a háló ajtaját, majd a hátam nekidöntve csuktam vissza. Van, amihez nem hiányzik a nézőközönség. Az orrom hegyét egy pillanatra az övéhez érintettem, mielőtt még végigfektettem volna az ágyon és fölé mászva az első csókot nem nyomtam a nyakára. - Aztán számold ám, még a végén sok lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719594#post719594][b]Maja Bojarska - 2018.04.05. 01:37[/b][/url]

- Shh, szerintem ő is akarta volna, csak pont por ment a nózijába és csuuu. Tüszi. - Nem voltam olyan nagyon jó meg ügyes a magyarázkodásban, de mindent megtettem az ügy érdekében. Én el akartam hinni, hogy a sárkányszamarak nem csak cukimukik, de tudnak is ezt-azt rendesen, ehhez tartottam is magam. Mint Lewy az ígéreteihez a mesék kapcsán is, voltak, amiket velem nézett meg legelőször, annak is furcsin nagyon tudtam örülni, meg akadt, amiről beszélni is tudtunk, mert ismerte. Mondjuk szerinte a Verdák creepy, szóval a Repcsikkel be se próbálkoztam még.
Valahogy elindultak a szavak, mint a kacsóim, én meg pillanatok alatt a szerelmecske kezei között találtam magam a padló felett sok-sok centivel. Én meg kismaki módjára belé kapaszkodtam, aztán lassan, de biztosan a lábaim felhúzva a csípője köré vontam őket.
- Igen, mert mesecsodás - jelentettem ki neki egyszerűen, ahogy a hajában végigfuttatam az ujjaim, majd átkarolva a nyakát hajoltam igen közel, hogy a száját jól lefoglalhassam, a végcél nem is igazán kötött le. Nem voltunk gyorsak, lehet hatékonyak se, de én nem is az utat figyeltem. Nagyon más foglalta el a buksikapacitásom. Amikor az ajtó becsukódott és kicsit elhajoltam, akkor rámosolyogva húztam össze a vállaim, mielőtt az ágyra kerültem volna.
- De...én...tényleg...sze...akar...akarnám, azt a sokat - mondtam meg-meg akadva, ahogy a szám harapdáltam néha. Sosem voltam hű de biztos, de most, ha a kezemmel nem őt ölelem és simizem, akkor csak malmoztam volna magam előtt, biztos nem lehet túl sok, a jóból sosem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719595#post719595][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 01:44[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy a hangszeren való játékban való kiválóság miatt szerettünk egymásba, nyuszika, szóval talán nem kerül válságba ettől a házasságunk - grimaszoltam egy kicsit, még a szám is elhúztam, de csak rövid időre. Nem akartam ebbe különösebben elmerülni, asszem nem erről szólt ez az este, vagy ha mégis, nekem valaki elfelejtett szólni. Közben ismét a poharamba ittam, ami lassan kezdett kifogyni.
- Hát nem tudom, eddig mindegy, milyet láttál, minimum 4-5 mondat megmaradt róla. Nekem ez valahogy kimaradt - piszkálgattam kicsit a terítőt, de nem mondhatnám, hogy szégyelltem magamat miatta. Sőt, igazából ameddig nem találkoztam vele, nem is különösebben mozgatott meg a dolog, ingatlanban utaztam, a művészet sosem kifizetődő.
- Jó, de arról nem te tehetsz és ezt tudod is. Azért, mert nekem vannak ezzel kapcsolatban rossz élményeim még nem kell rögtön kútba ugrani. Majd elmúlik - mosolyogtam rá, bár kicsit meg kellett erőltetnem magam, mert a rossz élmény elég enyhe kifejezés volt. Őt viszont nem fenyegette ez a veszély és én szívesen vettem kindertojást, ameddig ez így is marad. - Még mindig nem vagyok perfekt sem a magyar, sem az édes receptek nagy részében, emlékszel, ugye?
Kicsit még fel is kuncogtam, mert nem a főzőtudományomért szoktak belém esni, pedig azt sem tudok rosszul, csak többnyire egyszerű, egészséges receptjeim vannak, ami nem egyenlő a madártejjel. Vagy a népszerűvel. Ismerős volt a dallam, valami feldolgozásokat játszott a bácsi, szóval csendesen billegtettem én is a buksim, miközben a hajamba túrtam, hogy eligazítsam a furcsi színű tincseket.
- Kérsz még inni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719596#post719596][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 02:09[/b][/url]

- Ja azt mondod, hogy már készült rá és csak közbejött a tüsszentés? - kérdeztem derűsen, megfejtve nagyjából mit is akarhatott az előbb közölni velem. Mert hát mi mást akarhatott volna a tüsszentéssel meg az amúgy is tűzfújással, ha nem ezt? Az a mese aranyos volt, bár az utolsó részt már erőltetettnek éreztem, az nem lesz soha a kedvencem. De nem tudok nem Hookra szavazni a túl az óperenciános tehetségkutatóban a dvd-n. Soha nem fogok ezen változtatni.
Elég hamar megoldotta a saját biztosítását, nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem tartja magát elég jól, igazából akár el is engedhettem volna, csak nem akartam különösebben. Az enyém.
- És csodamesés is? - kérdeztem széles vigyorral az ajkaimon, meg vele. Kicsit a kezének is nyomtam a buksim, szerettem, mikor a hajamban turkált. Ugyan a haladásnak lőttek, de legalább jól foglalt le, egy rossz szavam se volt a csókra, amivel az ajkaimra tapadt. Még az ajkába is haraptam egész finoman.
- Megkapod. Mindent is - fogtam az állára, talán kicsit határozottabban is a kelleténél és szenvedélyesen csókoltam meg, majd már a levegőhiány miatt hajoltam el, de csak annyira, hogy azt a levegőt szívtam be, amit ő kifújt. - Most pedig legyél okos lány és számolj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719601#post719601][b]Maja Bojarska - 2018.04.05. 11:27[/b][/url]

Éreztem, hogy nem teljesen így van, de azt is tudtam, hogy ez inkább nekem szól. Elég sok idő volt, mire úgy nem éreztem magam nagyon rosszul vagy kellemetlenül bárki előtt, ha olyan csuszizott ki a számon, vele sem volt ez másként. Aztán vigyorgott vagy mosolygott, de nem kicsúfolósan, amitől fel is lélegeztem. Ettől még nem szeretném, ha egyszer rájönne, hogy ez már nem kell, mert nem elég nagylányos és okos.
- Én csak remélem, hogy nem kell menni - mondtam egy kisebb sóhajjal az elcsomagolt muffinra nézve. Biztos megvan ennek is az oka, mint minden szédülésnek vagy fejfájásnak ilyenkor, mégis nehéz, lehet csak azért, mert hittem, hogy majd ez is mehet olyan könnyen eleinte, mint legutóbb. De nem baj, ettől még örülök, mert az ok, amitől ilyen szenvedős ez, megéri. Még nagyon pici és nem is ad magáról túl sok életjelet, de ez nem is baj.
- Nyuszi hopp - közöltem a hadonászó pindurkával, aki erre elnevette magát. Ma már annyit kellett énekelni, hogy az a csoda, ha az első tisztán érthető szavai nem ebből lesznek. Aztán én elvettem és megkapta az iszijét, az apura meg felkerült a pulcsi is, de a mondatra csak grimaszolgattam egy kört. Nincs is semmi baj az ízlésemmel!
- Shhh, tuuudom - mondtam elvigyorodva, ahogy oda is hajoltam, aztán kettő is lett abból a pusziból hirtelenjében. Elvigyorodva fogtam az érdeklődését vesztett cumisüveget, úgy tűnik a kishercegnőnek is elég volt belőle, aztán fogtam a kezét és megemelgettük és még juhúztam is mellé ő meg csak vigyorgott, ahogy eltártam a kezeit és hagyta is azt. - Iiiiilyen nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719602#post719602][b]Maja Bojarska - 2018.04.05. 11:50[/b][/url]

- Tuuudom, nem is úgy értettem - tettem hozzá gyorsan, nem is akartam ezt nagyon firtatgatni vagy rosszat belőle. A végére azért elmosolyodtam és meg is ráztam a fejem, hogy szerintem sem. Eleve nagyon rosszul hangzott bármilyen válság vagy probléma, nem szeretem őket, főleg a válságosokat, azoknak soha nincs olyan megoldása, ami kitart örökre. Akkor nekünk nem lenne örökkön örökké, mint Aranyhajéknak? Rosszul hangzik.
- Hát mert… érdekesek voltak, vagy furik, vagy csak úgy szép. Nem tudom - vontam meg a vállam, mert mindig elég különösen hangzott az, ha valami nekem ment vagy tudtam. Nem azzal volt a baj, hogy felmerült, csak én ezt sosem gondoltam nagy dolognak de ő is és anya is gyakran dobálózott vele, hogy ne butáskodjak, csak másban vagyok erős, nem a matekban.
- Ühhüm - helyeseltem, bár nem tudom mennyire meggyőzően. Tudtam, hogy össze kell magam kapni, ha azt akarom, hogy ezen túl tudjunk lépni, és már ideje lenne. - Nem akarok sehova se ugrálni.
Szerintem a tiltakozó fejingatásom pont jól leírta a dologról a nézeteimet, persze elkerülhetetlen volt, hogy aggódjon, aggódjunk. Én se voltam tőle nyugodt, de bíztam benne, hogy ha kivárom az időt, amit a néni adott, jól megjavul a gyomrom és megint jöhetnek a finom hamik. Mostanság viszont még a gondolatuk is forgatta a pocim sajnos.
- Az nem baj, én tudom mi kell hozzá és hogyan, meg anyáék segítettek, hogy na olyan bocitejes és sokcukros legyen, szóval nem olyan nagyon nem szabad listás már - mondtam neki, mert bár én hoztam fel a legtöbb dolog, amit csináltam általában azért volt, mert szerettem neki csinálni. Magamnak nem igazán álltam neki, a brekikének meg a pépjeivel nem volt nagy munka. Boltik közül voltak finomak, de azért nem ugyan az. Végül csak néztem a zenészbácsit kicsit megtámaszkodva ahogy mocorgott a zenére a férjecske, egészen el is vigyorodtam, ahogy nagy szemekkel figyeltem mindezt.
- Talán egy picit…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719605#post719605][b]Maja Bojarska - 2018.04.05. 12:40[/b][/url]

- Pontosan! - közöltem szinte egyből, hogy aztán el is kuncogjam a dolgot. Nagyon édesek és cukik voltak, tényleg, és szerintem, ha direkt volt, ha nem, akkor is nagyon ügyeske mindegyik. Sok mesét szeretek, ezt is minden részével együtt, meg a zenéit is. Mikor kicsi voltam nagyon ráztam rá a popóm, mert jó is! Majd remélem, ha a brekink elkezd stabilan ácsorogni, meg kapaszkodva tipegni, ő is fogja. Majd jól meg is nézzük, de nem most.
Eléggé lefoglalt a szívecskémbe való kapaszkodás, el is illantak a mesék a fejemből, legalábbis a helyzetünk meghatározásán kívül. Mert az csodamesés is volt, bólintottam is nevetve nagyokat még éppen azelőtt, hogy csókba feledkezve késztettem volna megtorpanásra, vagy legalábbis lassulásra. A harapásra nagyon-nagyon vigyorogtam hogy aztán már fekve nézzek fel rá a pulcsiját szorongatva.
- Mindent? - kérdeztem egészen halkan vissza, még mindig nagyon mosolyogva, egy pillanatra még a kékjeibe is nézve, hogy aztán viszonozzam a csókját. Rettenetesen szerettem volna már azt, ez biztos érződött is, ahogy a tarkójánál összefont ujjaimmal nagyon magamhoz is húztam közben, csak akkor engedtem kicsit, mikor lassulva elváltak az ajkaink. - Huszonnegyvenkettőig? Ez már az egy volt? - kérdeztem a számra harapva, ahogy a kezem lassan csúszott le a mellkasán, majd az oldalán simítottam végig kicsit össze is húzva a vállaim egy nagy görbülettel a pofimon. Közelebb próbáltam húzni magamhoz, hogy a füléhez tudjak hajolni.
- Ez jobb, mint az epres Orbit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719608#post719608][b]Mikola Keve Áron - 2018.04.05. 13:21[/b][/url]

Talán ma az se segített rajtam, hogy magamhoz képest igyekeztem normális lenni a gyerekek közelében. A legutóbb is közölte a gyerekeim nagynénje, hogy gyanúsan túl vidám vagyok ezért ne álmodjak róla, hogy én elviszem őket. De majd pont nekem szabja meg, hogy vele egy fedél alatt találkozzak a gyerekeimmel. Nem volt az az Isten. Szóval ezt napoltuk, most pedig egész más stresszforrást találtam, ami miatt a szervezetem még mindig pörgött, de az agyam hirtelen új sokkot élt meg.
- Nekem? Szóval neked? Mire is? - kérdezgettem kissé zavartan, egyelőre még feldolgozás alatt volt a dolog, de a szabad kezem idő közben már ökölbe szorult a stílus láttán. Mindenkit ennyire fel tud idegesíteni saját maga pillanatok alatt? Egyelőre még reméltem, hogy az elsejei vicc zuhan a vállamra, meg még a zsebemben heverő cigarettatartóra is ránéztem, nem-e rosszhoz nyúltam korábban. De nem, most közel sem volt teljes köd.
- Az elkésett vagy 22 hónapot bármivel is - közöltem flegmán, mert a helyből és a cuccokból addig már eljutottam, mire fel ez a nagy célozgatás. És lassan az is kezdett az agyamban összeállni ki vagy kik lehetnek ebben ilyen hozzáállással, akik nem hagyják az embert újabban élni! A másik verzió se tetszett jobban, amiért valaki a nőhöz jönne az én arcommal. Káosz volt és egyre jobban lüktetett az ér a homlokomon, közelebb is léptem kettőt.
- Még egyszer, utoljára megkérdezem: mi a szar ez az egész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719637#post719637][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.05. 19:48[/b][/url]

Maxi nem így tervezte ezt, szerette volna, ha csak belibben, szakít a nővel, akivel sosem járt, odaadja a cuccait, aztán utána többet hallania sem kell felőle. Helyette Kevébe futott a kert közepén, aki amúgy sem látszott túlzottan nyugodtnak. Ezen pedig az sem segített, hogy egyformán néztek ki, már ha nem veszik azt, hogy az eredetinek zöld volt a haja, Napnak hála.
- Nekünk. Itt vagy. Nem kéne itt lenned - húzta össze a szemöldökeit egy pillanatra Max. Kicsit olyan volt, mint valami pszicho főgonosz egy szar filmben, de nem akart olyan lenni. Ő csak segíteni akart a lengyelszármazékon, annak ellenére is, hogy az nem kérte az ő segítségét.
- MENNYIT?! 22?! - hangosabb volt, mint eredetileg tervezte, szinte már kiabált, amire egy barna fürtös fej fel is bukkant az ablakban, hogy mi történik, de rövid úton el is tűnt.
Keve tett két lépést előre, Maxi ugyanebben az ütemben kettőt hátra, mert látta a másik homlokán lüktető eret és nem volt semmi kedve hozzá, hogy péppé verje valaki az arcát.
- Mi, mi, vajon mi lenne? Nem akarom, hogy elb.szd az életed és jöttem lezárni! Gyors, fájdalommentes! - Valószínűleg azzal ellentétben, amit Max mindjárt kapni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719695#post719695][b]Lewy Bojarski - 2018.04.06. 14:48[/b][/url]

Elég nagy volt köztünk az összhang, talán ezért is sikerült a furább dolgait is nagyon rövid időn belül megértenem. Most nem feltétlenül csak a tüzet tüsszentő szamarakra gondolok, hanem arra is, mikor szeretne valamit, de nem meri konkrétan kimondani és hasonlók. A lényeg az, hogy nagyon jó kis párost alkottunk és én ezt szerettem is.
Kicsit kinevetett a meghatározás miatt, de nem zavartattam magam miatta különösebben, helyette csak elhallgattattam inkább egy csókkal, ami miatt majdnem meg is kellett állnom egy helyben, mert a figyelmem kicsit elkalandozott.
- Amit csak akarsz - suttogtam széles vigyorral az arcomon az ajkai közé, mert én bizony nem fogok ilyeneken szarakodni. Az ujjai a tarkómon kalandoztak, kissé el is mosolyodtam a dolgon, szerettem, ahogyan hozzám ért, főleg ilyenkor. - Addig bizony. És mondjuk, legyen egy.
Az ujjai bebarangolták a mellkasom, majd az oldalamon csúsztak végig, mielőtt kicsit közelebb hajolt volna. A mondanivalója idióta vigyorgásra késztetett, szerettem volna minél közelebb tudni. Nem kevés idő volt az a huszonnegyvenkettő csók.

***

Mély levegőket véve próbáltam egy kicsit a vérnyomásom, a légzésem stabilizálni, több kevesebb sikerrel, a plafont bámulva közben. Egy pillanatra az ajkamra haraptam, mielőtt tovább helyezkedtem volna, egy apró nyöszörgést is megengedve, mert valami nagyon rossz helyen volt.
- Mi eeez? - a hangom kissé reszelős, érdes volt még, de az csak az oxigénhiány egyik mellékhatása volt. A gerincem nyomta valami irtóra, amiért turkáltam is pár másodpercet, domborítva kicsit, hogy elemelkedjek és be tudjak nyúlni alám. Nevetve pillantottam a kezemben lévő orbitra, majd rögtön betoltam kettőt is. - Legalább megvan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719724#post719724][b]Maja Bojarska - 2018.04.06. 22:01[/b][/url]

Lehet, hogy néha fura vagyok, meg az is, hogy értelmes sem mindig, és előfordul, hogy rosszkor csukom be a szám beszéd helyett, de sosem bántott ezért, inkább segít. Van, hogy nem is kell semmit szólnom, és ért engem, azt meg nagyon tudom szeretni, nem mert kényelmes, hanem mert tudom, hogy ehhez eléggé nagyon kell szeretni a másikat, hogy menjen. Én is imádom őt.
A válaszára teljesen rám is fagyott az a nagy mosoly, úgy karoltam át és simult a tenyerem a tarkójára, még simizgettem is kicsit, ahogy megbeszéltük, hogy bizony ár kezdhetem a számolást. Lehet néha még én is örülök a mateknak. Vagy ha nem is olyan sokszor, most biztos nem volt baj. Még az ajkai közé sikerült valahogy súgnom, hogy kettő, mielőtt a kezeim az oldalán vonulgattak volna egészen belekuncogva a csókba, ahogy egyre jobban rám hajolt. Sooook puszit kellett még leszámolnom.

***

Egészen kipirult pofival nyújtózkodtam, vagy inkább csak elterültem olyan nagyon az ágyban, itt-ott a takarót is leküzdve, de aztán visszahúztam, ahogy próbáltam a hajam picit kirángatni alóla, mert annak nem tesz jót, ha rajta fekszünk, vagy inkább nekem. Még mindig jó hangosan és nagyokat szuszogtam, meg kicsit össze és vissza, amire le is sütöttem a szemem úgy fordultam az oldalamra az ágyneműt gyűrögetve, ahogy ő fészkelődött.
- Micsoda? - néztem rá picit bandzsítva, majd a kezét figyeltem, mit húz elő, aztán sikerült fel is nevetnem és az orrom hegyéig elbújni. Én nekem fogalmam sincs, hogy hogy került ide, hiszen nem is volt meg! Majdnem így is volt igaz. Aztán mikor vett belőle az alkaromon megtámaszkodva közelebb csusziztam, az egyiket rá is emeltem, úgy hajoltam fölé. - És nekem már nem jár?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719740#post719740][b]Lewy Bojarski - 2018.04.07. 02:24[/b][/url]

- Én is remélem, sokkal jobb lenne, ha nem kellene menni. Inkább vinnélek titeket fagyizni, mint orvoshoz, a hercegnőnek is sokkal jobban tetszene az úgy - pillantottam a kicsi lánykánkra. Csodaszép volt, ahogyan csendesen rágcsált akármit is, ami éppen a keze ügyébe akadt. Már akkor is nagyon oda voltam érte, mikor először húzta oda a kezemet a pocakjára, hogy bizony, épp az előbb rúgott. Ez pedig azóta csak egyre inkább fokozódott, ami olyan furcsa volt, nem tudtam, hogy lehetséges.
- Mindig hoppolnak a nyuszik? - érdeklődtem, felvont szemöldökkel figyelve a lánykáimat, akik ugye énekelgettek, méghozzá nem is keveset. Kifejezetten aranyosak voltak, szerettem mikor játszogattak.
Lassan sikerült engem is beleimádkozni a pulcsiba, ami azért nem volt egy egyszerű mozdulat, de mi jó csapat vagyunk, éppen ezért sikerült is lassan megoldani. Épp csak Klara nem vette ki belőle a részét, de csak azért, mert lelkesen itta a teácskáját.
- Akkor meg mit kérdezgeted asszony? - vontam fel a szemöldökömet, nem túl magasra, mert senkinek nem hiányzik, hogy megint elkezdjen vérezni az arcom, köszönöm. Se nem szexi, se nem higiénikus. De legalább a puszijaim megkaptam. - Jobb is.
Aztán kicsit összehúzott szemekkel figyeltem, ahogyan a kislány nevetgél a juhúzáson, míg el nem mosolyodtam.
- Akkor már értem, miért sikerült ennyire jól az egyenlítés. Nem is tudom mit csinálnék, ha nem lennétek itt szurkolni... - biggyesztettem le az ajkaim kicsit.