A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712976#post712976][b]Maja Bojarska - 2018.01.26. 02:10[/b][/url]

Nem akartam túl sokat húzni ide vagy oda a témát, mint a nagyi a rétestésztát, pont ezért végül nem is tettem már fel semmi kérdést, csak hallgattam őt. Kerestem pár miértre a választ, de talán igaza volt abban is, hogy ez nem olyan fontos már. Várt, gondolom nehéz volt neki beszélni, lehet én sem meséltem volna ilyen könnyen el, ha nem zúdul rám azelőtt, hogy beestem hozzá a koliba. Bár az is igaz, ha az nincs, nem keresem mindenáron a változást és nem lett volna bátorságom odaállítani.
- De, és jól tetted, hogy elmesélted - simogattam meg az arcát picit, hogy aztán viszonylag nyugodtabban csücsüljek, neki is könnyebb, ha nem ficereg a lap az ecset alatt. Egészen kezdtem kiszínesedni, és nem mondom, hogy ez eltüntette azt, ami alatta van, de aranyos volt és tetszett, hogy foglalkozik vele meg érdekli. Meg hogy rajtam fest. Szeretem őt, jobban, mint azt szerintem ki tudom mutatni.
- Majd egyszer megcsinálhatod rajtam, már kíváncsi lettem. És neeem, ne is legyél, szépek a fülecskéid a helyükön. Meg a bácsira ez annyira nem volt jellemző, ő a modern részbe csak kóstizgatott, ez meg inkább az absztrakt, mondjuk, ha a sok színt nézzük, bár nem körök, de orfizmus is lehet. Szóval inkább Delaunay - magyarázgattam a buksija felett, még ő tovább festegetett, észre se vettem, mennyi infó csúszott ki a számon. Én se tudtam, hogy ez valahol ott van a buksimban. Aztán rátért arra is, hogy vannak dolgok, amik jobb, hogy így vannak, és ezzel nem is akartam volna vitázni. Szerettem valahol, hogy így alakult. Nem tudom, hogyan találtam volna rá másként, de nem is szeretnék olyan világot elképzelni. Kapott is egy puszikát gyorsan.
- Igen, szép lesz, szeretem a színeket… de látom te is - mondtam elfojtva a nevetést, kevés sikerrel. - Sárga a nózid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713112#post713112][b]Lewy Bojarski - 2018.01.26. 23:50[/b][/url]

Nem tudom, hogy jobban éreztem-e magam attól, hogy elmeséltem ezt neki. Azt hiszem, hogy ez olyan seb volt, ami már behegedt annyira, hogy ilyesmivel ne tépjem fel. Annyiból biztosan jobb volt, hogy úgy éreztem, kevesebb olyan dolog van köztünk, amiről esetleg nem tud és tényleg befolyással volt és van az életemre.
- Remélem is - szusszantam, majd a fejem kissé a kezének biccentettem, mielőtt folytattam volna a festést. Kicsit úgy tűnt, hogy elnyugodott, szóval egyszerűbb volt meghúznom a következő csíkot. Nem voltam egy festő zseni, de legalább ezt nem szúrtam el és egészen aranyos is volt összességében. Arról nem is beszélve, hogy legalább kicsit kezdett megbékélni a tigris-léttel.
- Nem hiszem, hogy a motkány absztrakt. Vagy igen? - kérdeztem kissé értetlenül, de összességében elismerően bólintottam egy párat, mindig a legváratlanabb időpontokban robbant ki belőle egy rakás infó, én meg csak pillogtam. - Ő volt a fura bácsi a színes körökkel, ugye?
Nem mondhatnám, hogy a festészet a szakterületem és azt hiszem, hogy soha nem is lesz, de jó ez így.
Kicsit komolyabb téma is szóba került megint, de mára azt hiszem, hogy eleget boncolgattunk már hasonlókat, így hamar tovább is léptünk, ő pedig megállapította, hogy színes egyéniség vagyok.
- Várj... várj... ezt most hogy? Ne már - nevettem el magam kissé, többször is az orromhoz érve, de akárhogy néztem is, sárga volt. Szóval most már készakarva nyúltam az egyik tégely tetejébe és nyomtam egy pöttyöt Maja orra hegyére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713118#post713118][b]Maja Bojarska - 2018.01.27. 13:16[/b][/url]

Nem szerettem volna soha, ha úgy érzi, nekem muszáj mindig és mindent megmondani, ami vele történt vagy történik. Érdekelt, de mennyire, hogy kíváncsi voltam, hiszen róla volt szó, ettől még rá tudtam ülni a számra, ha arról volt szó. Amúgy sem vagyok túl hangos. Úgy gondoltam meg van az oka a hallgatásra, és most, hogy ezt elmondta, kicsit azt is érzem, hogy nem feltétlenül csak maga miatt nem akarta elmesélni.
- Biztosan - csókoltam meg a halántékánál, olyan nagy és cuppanós puszival, hogy aztán még megsimogassam. Hagytam, hogy tovább bíbelődjön a csíkokkal és igyekeztem nem is ficeregni, ez addig tartott, még el nem kezdett a fületlen, ügyes bácsiról beszélni. Mert ugye, ha beszélek, akkor a lábam - vagy a kezem -, biztosan jár. Most csak rúgogattam a lábikóimmal még észre nem vettem magam.
- Nem - ráztam nevetve a fejemet - de a csíkokat egészen biztos oda tennék, te meg azt művészkeded. Abban meg más volt nagyon jó, majd, ha csinálsz nekem motkányt, megnézzük akkor ki lennél - közöltem vigyorogva, szinte biztos volt, ha olyan a téma, akkor találok valami tökre random infóságot, ami rá fog illeni. Az első pár alkalommal, mikor elkezdtek ezek az apróságok kijönni a számon kellemetlenül éreztem magam, most már tudom, hogy nincs baj, ha ezekről is mesélek, egyszerűen furcsa, meg más nem is igen figyelne vagy hinné el. Azt hinné csak össze meg vissza beszélek, pedig ezt tényleg tudom. Nem csak koszos lettem a kirándulások alatt anyával. - Igen, mondjuk melyik művész nem volt firifuri. Valaki ilyen nagyon ééérdekes néniket festett… a szobrászokról meg aztán pláne nem sok jó mondható. Ezért volt Don a tini nindzsa tekik közül is amúgy a legfurább biztos - bólogattam nagy meggyőződéssel még ő festegetett. An olyan művész, akit előbb ismertem, mint a mesében a négy nevet, de hamar összeraktam ám a képet! Michelangelot kedveltem, meg Raffát is. Leonardo meg csak volt.
- Hééééé... mi csi… - Kész. Én is színes nózis lettem, de csak nevettem, olyan nagyon és örömből, mert nem csak vicces volt, szeretem mikor ilyen. - Most én meg kék, tööök jó. Tudod mi lesz a kékből és a sárgából?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713140#post713140][b]Lewy Bojarski - 2018.01.27. 23:27[/b][/url]

A puszira azért én is elmosolyodtam kicsit, majd a hajamba túrtam lazán, kicsit azt is helyretéve. Kicsit még simizgetett is, szóval lehet, hogy teljesen felesleges mozdulat volt ez az előbbi. igen, kétségkívül elpazarolt energia. Aztán megint kis szünet következett a művészkedésemben, mert éppen olyan volt a nő, mint egy wikipédia cikk, dőlt belőle az infó és ilyenkor kényszeresen kalimpál, mint a póni, amin ha megnyomod a gombot egyszerre beszél és fut. Csak Majában nem kellett elemet cserélni.
- Rendesen művészien érzem magam, csssss - nevettem el magam kicsit, de aztán csak megingattam a fejemet. Most ez lesz az új hobbi? Fessem össze a nőmet mindenféle színűre? - Ez a te szakterületed, én csak festem a motkányt, nem elemzem.
Szerettem, mikor ilyenekről beszélt, látszott, hogy érdekli a dolog, meg szereti is, az meg mindig jó, nem? De. A fura nénikről eszembe jutot az a bolond festőnő is, aki összenőtt szemöldökű szarvasként festette meg magát.
- Hát nem tudom, vannak művek, amiket nem szívesen nézegetnék a nappaliban.
Például Frida Kahlotol... mondjuk úgy semmit. Mi bajod a szobrászokkal?
A tini nindzsa teknőcös hasonlatot meg már végképp nem értettem, sosem láttam őket, lehet, hogy ezért. De egy pillanatra olyan zavarodott, rózsaszín szörnyesen éreztem magamat.
Éppen hogy csak közölte, sárga az orrom, már indult is a vizsgálat. Kapartam utána, igyekeztem egy egész kicsit leszedni, hogy tényleg igaza van, vagy csak szívat. Hát... igaza volt. Szóval mikor nem jött le, kénytelen voltam Majára is kenni egy adagot, kék volt, mint az éééég.
- Micsinálok? Magamhoz igazítottalak - nevettem vele együtt, mielőtt közelebb hajoltam, így szinte éreztem a lélegzetvételeit az arcomon. - Neeeem tudom. Kipróbáljuk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713157#post713157][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.01.28. 13:27[/b][/url]

- Sosem akarnék ilyen lenni, és mégis azt mondják, hogy az ilyen emberek állják meg a helyüket a legjobban a világban. Szóval el kell gondolkoznom, hogy jól akarok-e élni, vagy jó ember akarok-e lenni. Nem nagyon hittem, hogy ez egy nap reális probléma lesz.
Elhúzom a számat, mert tényleg nagyon gáznak érzem, főleg egy ekkora fokú igazságtalanság esetén. Meg amúgy is, mert nagyon nincs kedvem olyan emberré válni, mint amilyen anyám lett. A otthon látottak miatt döntöttük el mind, hogy mi nem leszünk olyanok, és lásd, hol tartunk, dolgozunk, iskolába járunk, megint dolgozunk, néha pedig összeesünk a fáradtságtól, és amikor begőzölünk, nem nézve az árat, elmenekülünk. Nem pont a legjobb megoldás, de szükséges. Minden egyes lépéssel egyre jobban kitisztul a fejem, elpárolog a dühöm. Nem is érdekel, ha megbuktam, hát megbuktam, majd a következő alkalommal, olyan átéléssel adom elő a dolgokat, hogy csak néz majd.
- Nagyon szerettem volna, de annyi idős, mint a nagymamám, ha megteszem, a nagyi kitér a hitéből, ebben szinte biztos vagyok. Mert megtudná valahonnan, és akkor aztán lesz kapsz. Elég bajt akasztottunk már így is a nyakába.
Itt vagyok én, aki eljegyezte Claire-t, majd mégsem tartotta be az ígéretét, Bence, aki kimaxolta az új élet fogalmát, és Márton, aki jobb ötlet híján a nagyihoz ment, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy rögtön az első alkalommal teherbe ejtette a barátnőjét.
- Ha kell munka, jöhetsz hozzánk, komolyan. Daisy lassan teljesen egyedül marad, mindenki felmond, vagy mondjuk Dávidékhoz, ott is mindig keresnek új embereket, vagy ha mondjuk a minisztériumba mennél, akkor Karin szüleit is kérdezhetjük.
Nem rendelkezek sok ismeretséggel, a polgármesterről például tudom, hogy most nagyon necces a körülötte légkör, oda biztos, hogy nem küldeném Krisztát. Azt nem tudom, hogy mennyire jönne be neki az italcsapolás vagy a pincérkedés, esetleg a minisztériumban az, hogy valakinek a titkárnője vagy a titkárnőének titkárnője legyen. De aztán meg lehet, hogy pont erre vágyik éppen. Ami azt illeti, a nők nagyon furcsák tudnak lenni.
- A legsötétebb álmaim? Óóóó...hogy az.
Először nem nagyon értem, hogy mire szeretne kilyukadni, de aztán, ahogy visszakérdezek, már tudom is, hogy mire gondol. Hogy az. Nem hittem volna, hogy tényleg képes lenne a kedvemért egy ilyen öltözéket bevállalni.
- Perverz... és nagyon szexi. Alig várom már, anyám.
A második mondatot már a füléhez hajolva búgom, apró csókot adva a nyakára. Van valami különleges ebben a nőben, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ne lenne az elkövetkezendő hatvan évben is része az életemnek. A hatvanegyedikben meg majd visszatérünk a témára.
- Elvolt veled, szerintem. Ő egy kicsit tartózkodó a lányokkal. Eléggé mások vagyunk, és azt hiszem kicsit bosszantja is, hogy nekem olyan könnyen megy a lányokkal, ő egy kicsit tartózkodóbb. Tényleg, nem is beszéltük meg, hogy miért álltál tovább. Miért?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713158#post713158][b]Maja Bojarska - 2018.01.28. 13:45[/b][/url]

Túlságosan szeretem a haját taperolni, függetlenül attól, hogy van-e a kezemnek oka a buksiján járkálni, avagy sem. Most tényleg csak meg akartam cirógatni meg pár puszit adni, hogy kicsit jobb legyen a hangulat. Bárhogy is nézett ő éppen ki, ez nem olyan, amit színes labdamedencében, nevetve osztasz meg bárkivel.
Egyszer csak kinyílt a csap, én meg úgy csicseregtem erről is, meg arról is. Hirtelen sok dolog jutott eszembe, az ilyeneknek meg a nagyobbik részére soha és senki nem kíváncsi. Abban sem voltam biztos a végére, hogy Lewyt ez bármennyire érdekli-e, pláne mikor lepisszegett. Akkor csak elmosolyodtam, aztán kicsit leszorítottam a mellkasom, mert, ha látni akartam mindent, voltak bezavaró tényezők a látásmódomba.
- Azt csak nézegetni kell, nem pedig elemezni… meg ez nem is ilyen terülés, - ezt mondta? - csak eszembe jutnak dolgok - vontam meg a vállam végül, hogy aztán még a fura festőket és festményeket kicsit áttárgyaljuk. Kicsit kellett a fejemben kutakodni, de azt hiszem beazonosítottam kire és mire gondol, így csak bólintottam párat.
- Semmi… őket csak nem annyira kedvelem, nagyon furik vannak. Egy időben Pécsen is voltak elszórva a belvárosban modern szoborizék… csak nem tetszettek. - Bár a görög és római istenek szobraival nincs gond, voltak szép istennők, de inkább rajzokon ábrázolva, vagy festve. Végül a tekiket el is engedtem, úgyis csak grimaszolni tudnék, ha eszembe jut a film mondjuk.
A festékes akciót végignevetgéltem, ami a festés biztosságán nem sokat segíthetett, aztán meg fogta magát és az arcomba hajolt.
- Én tuuuudom… de megmutassam? - karoltam át a nyakát a homlokom az övének döntve, mielőtt a szám az övére tapasztottam volna, aztán a nózim az övének nyomtam a pici csók után. - Pont olyan zöld, mint egy piiiici breki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713175#post713175][b]Lewy Bojarski - 2018.01.28. 18:06[/b][/url]

A keze szinte mindig a hajamban járt, ha éppen alkalma adódott rá, lehet, hogy ezért is csináltam én most már sokkal kevesebbet. Meg mert ha a szürkét túl sokat mosom, akkor megint olyan piszkos lesz, majd majdnem barna és az annyira nem baba.
Nem azért pisszegtem le, mert nem érdekelt a mondandója, csak az nem, hogy melyik posztmodern művészre hajaz a stílusom. Mert már van ilyen is. "poszt-modern".
- Azt mondod, a motkány nem elemzésre méltó? Ez azért elég szomorú... Én a helyében elkeserednék, nem értékelik. Szegény motkány - ráztam meg a fejem, kissé elhúzva a számat, mert elképzeltem, ahogy lassan elkezd az egész állat remegni, majd kitör belőle az üvöltés... szóval csak a szokásos, semmi extra. Azt hiszem, hogy elsőre nem volt meg neki, hogy ki az a Frida, vagy csak ignorálta, nem tudom, de kellett egy pár perc, mire kapcsolt.
- A modern szobrok nem szobrok. Nekem azt nem magyarázzák meg, borzasztóak. Mintha valaki lehányt volna egy fémdarabot! - ráztam meg a fejem tiltakozólag, mert ha véletlenül felrúgom a kukát az öltözőben, mindig gyorsan összerakjuk a fiúkkal, mielőtt jön egy firkász és körbehúzza sárga szalaggal, hogy caution! Modern art.
Nem voltunk túl hatékonyak, mert nekem nem volt biztos az ecsetkezelésem, ő meg nem tudott rezzenéstelen vászon lenni. Aztán valahogy már nem is érdekelt annyira, mert az ecsetet oldalra kitartva inkább az arcába hajoltam.
- Iiigen, úgy könnyebben megértem. Jó lenne - közöltem pimasz vigyorral végigsimítva az arcán, halvány kék csíkot hagyva az állán. Kicsit fel is nevettem, abszurd volt a helyzet. A csók rövid volt, de élvezetes, majd az orra hegyét az enyémnek érintette, így mind a két pöttyből valami zöldes massza lett. - Te brekifanatikus...
Aztán még egy futó puszi után visszatértem hozzá, hogy befejezzem a csíkjait, kemény munka árán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713179#post713179][b]Drávecz Krisztina - 2018.01.28. 18:51[/b][/url]

Ervinke :Ł

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713194#post713194][b]Maja Bojarska - 2018.01.28. 21:50[/b][/url]

Lebiggyesztettem a szám, ahogy elkezdett a motkány jogaiért kampányolni azzal, hogy kifejtette, milyen szomorú is lenne az állat rajtam, ha nem mesélnék róla. Biztos szépen ki lehetne elemezni ki tette oda, milyen indíttatással, mivel készült, miért úgy és ahogy, na meg miért akkor. Jó, talán, ha majd ráköltözik egy ilyen egyszer mondjuk a pocimra, akkor átgondolom. Biztos szép dolgokat lehetne róla mondani. Kétségeim maximum akkor lennének, ha nem életem szerelméről lenne szó. Bármennyire nem asztala a festés, azért egészen jól haladt vele.
- Jó, nem úgy gondoltam, megérdemelné, csak na… ez még egészen… új lenne - mondtam végül, hogy egy utolsó puszival kimásszak a hajából és csak magam tapizva próbáljak meg nyugton ülni. Ez nem volt egyszerű. Én is lesegettem le, valahogy jobban éreztem magam, hogy ő is csak a színeket látja már, nem a csúnya piroskás, vagy elfehéredett vonalakat.
- Nem, de újabban anya szerint mindenki művész, aki valami furát kitesz valahova. Szerinte kigúnyolják az egészet és igaza is van - mondtam lefelé pillogva, de legalább most nem mocorogtam össze meg vissza. Én nagyon szeretem a videójátékokat, a mai meséket is, nem csak a korábbiakat, de valahogy művészetben én se voltam oda a frissért. Az utolsó, amit eléggé szerettem az a huszadik század közepe, meg kicsit a vége, leginkább Vasarely. De sokan őt se kedvelik, mert túl kocka nekik.
- Jó? - kérdeztem felkacagva, csak aztán értek össze az ajkaink, majd lassan a nózink is. Nem keveredett úgy el a festék, de éppen elég volt, hogy picit zöldesen díszelegjen az én nózimon meg az övén is. Aztán a megjegyzésen csak nevetgéltem tovább, talán egy icipicit csak, na.
- Megéri nála is rajongónak lenni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713425#post713425][b]Széplaki Alíz - 2018.02.02. 19:32[/b][/url]

- Így van - feleltem bátorítóan a lánynak, hiszen miért is agyaljon feleslegesen az ember, amikor minden a legnagyobb rendben van?
- Örülök, hogy ennyire hiszel bennem... bárcsak én is ennyire hinnék magamba - mondtam neki leszegetett fejjel, miközben a földet bámultam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármiben is jó lehetnék a közeljövőben, de próbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Igen, szerintem érezni fogom, hogy mire megy ki a játék... vagy valóban meg akar ismerni vagy hasznot akar húzni belőlem. Bár az életmódom alapján inkább az elsőre voksolnék - válaszoltam a lánynak. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első találkozás jóanyámmal, hiszen idáig egyáltalán nem adott magáról semmilyen életjelet, úgyhogy extrém váratlanul ért, amikor hirtelen felkeresett bagolyban. Nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle... azt sem tudtam, hogy miért most keresett fel, hiszen lett volna ideje rá bőven, de valamiért csak most élt a lehetőséggel. Azért a lelkem mélyén reméltem, hogy jól fog elsülni a dolog, bár nem kevés harag volt bennem az irányába, ami szerintem teljesen jogos és érthető érzés volt.
- Szerinted elég lesz arra a fizetés, hogy kibéreljek egy házat? - kérdeztem a barátnőmtől komoly arccal. Örültem a lehetőségnek, hogy végre pénzt kereshetek, de tisztában akartam lenni azzal is, hogy be kell-e még vállalnom mellette másik munkát vagy elég lesz a pénz arra, hogy lakhatást nyerjek a faluban. A régi világomba semmiképp se szerettem volna visszamenni, úgyhogy minden eshetőség szóba jött normál kereteken belül, hogy kibérelhessek egy házat és végre független legyek. Tudtam, hogy Timinek is szólnom kell lassan a terveimről, de egyelőre még nem vettem erőt magamon, hogy odaálljak elé és megmondjam kerek perec, hogy nem érzem jól magam a mugli világban, szóval itt szeretnék maradni.
- Tudod, Timinek se mondtam még meg, hogy itt szeretnék maradni és nem térek vissza hozzá - osztottam meg az aggályomat a lánnyal, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de muszáj lesz közölnöm vele a zord valóságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713442#post713442][b]Lewy Bojarski - 2018.02.03. 03:40[/b][/url]

#MrSchwarz | München

A szőkével nem volt egyszerű az élet, de ha felhívtak volna bármilyen előzetes figyelmeztetés nélkül a rendőrségről, hogy velem volt-e előző este, még csak meg sem rezzent volna a hangom, mikor azt állítom, hogy még öt perccel ezelőtt is itt volt, jelen pillanatban viszont elfoglalt.
Valahogy sosem zavartattuk magunkat azon, hogy a pletykák azt rebesgették, titokban egy pár vagyunk. Az is voltunk, egy olyan nagyon fura módon, hisz párban jártunk. Amolyan pakkban, mint a testvérek szoktak, még ha nem is volt ez köztünk kimondva.
- Biztosan, a rohadt kis keselyűk, pár napra rá mennének is nyugdíjba - grimaszoltam, miközben megigazítottam a kicsilány ruháját, hogy semmiképpen ne fázhasson meg. Annyira azért még nem volt jó idő. Az ácsorgás sem volt annyira unalmas, miután a szőke kissé elkalandozott. A buborékokra először csak egy nagyon bandzsa pillantás volt a válasz, még csücsörített is, de aztán lassan kiült az a fogatlan mosoly az arcára és a kezét nyújtotta a buborék felé. Akaratlanul is elvigyorodtam, mert tetszett a lelkesedés, amivel elkezdett hadonászni a kis kezével, valami hangot kiadva, félúton a sivítás és a nevetés között.
- Egész jól haladsz az illúzióval. Sok időd ment rá? - kérdeztem, mielőtt még felpillantottam volna rá, elszakítva a tekintetem nagy nehezen a kezemben kalimpáló kicsilánytól. - Szerintem nem lesz gond, legalább tudom, mik voltak.
Anno, mikor azt hazudtuk először, hogy egy pár vagyunk, majd azt, hogy jegyben járunk, vagy éppen nemrég házasodtunk, csak viccnek tűnt az egész. Tisztességgel eljátszottam a szerepem, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy valóban megtörténjen velem. Mint mikor az ember Rómeó szerepébe kerül, nem hinné el, hogy van olyan szerelem, ami miatt ennyire kétségbe eshet. Aztán...
- Ne aggódj, meg sem fordult a fejemben, hogy milyen csodás lenne veled összejönni - grimaszoltam rosszallóan, miközben átkeltünk az úton nagy biztonságban és indultunk a magunk kis dolgára. De ugye meg kellett állnunk egy kirakat előtt, hogy komolyabban szemügyre vehesse magát is. Még meg is jegyeztem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben, mire rám kacsintott, én pedig úgy tettem, mint akinek ez derogál. Pedig ugye, nem.
Lassan a város egy sokkal barátságosabb, családiasabb részébe értünk, amit nagyon szerettem is, talán ezért volt mind a kettőnknek ezen a területen háza.
- Jó, akkor tartjuk magunk a szokásoshoz? Már azon kívül, hogy van egy gyerekünk. Majd segítened kéne bekapcsolni a kengurut, nem akarom hogy a csávónak akár csak eszébe is jusson a lányomhoz érni. Nem-nem - ráztam meg a fejem és az oldalamon fityegő fekete pipás táskára böktem az állammal. Amúgy pelenkázós tatyi volt, de ugye az álcázott tértágító miatt kényelmesen elfért benne a rugi is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713486#post713486][b]Antoinette Myra Blackburn - 2018.02.03. 21:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713498#post713498][b]Sebastian Sieger - 2018.02.04. 01:48[/b][/url]

Hamburg, Németország

A dolgok olyan furák voltak köztünk az utóbbi időben, persze, mindenképpen a jó értelemben. Bár, nem tudtam, hogyan is viszonyuljak a négylábúhoz, Hannah kedvelheti, ha ezt a nevet kapta és még a ruhákat is szabad egy kicsit csócsálnia, így igyekeztem a lehető legpozitívabban nyitni a kisállat felé. Amiben lássuk be, igen jó voltam, az ismerősi körömben talán a legjobb, ameddig nem a saját dolgaimról volt szó.
- Jó, ez mondjuk elég érthető, én sem akarnék a helyében tüllön aludni. Nem is kényelmes anyag - jegyeztem meg kissé fintorogva, mert volt már vele élményem, mikor a lány nem tudta ledobálni a cuccait az ágyról. Bénaság. Attól mondjuk nem féltem, hogy a csöpp négylábú majd kitúr engem az ágyból, ha nagyon agresszív, legfeljebb arrébb rakom. - Remélem erre nem kerül sor.
Nem akartam komolyabban belemenni ebbe az egész csalódásos sztoriba, nem hiszem, hogy ő bárkinek azt okozott volna. Kivéve Lewynek, még azon a télen, amikor fogta magát és eltűnt, itt meg szarban volt a haza. De az nem most volt és ott volt a furcsazümcsilány, hogy rendbe tegye a dolgokat a lengyel háza táján, így minden rendben volt.
A szőke egy lendületes dobással elhajította a gyűrűt, ami eltalált egy madarat is, aki erre sikítva zuhant a mélybe. Szerintem vége volt, de nem akartam túlragozni, csak tudatni vele.
- Upsz! - vágtam rá, Dolfi pedig hangos ugatásba kezdett, meglepően vékony hangon, miközben a vizet figyelte. Azt hiszem, ő nem annyira örült neki, hogy a szárnyasnak vége lett. Végül kissé közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam, amit viszonzott is. Most már nem volt annyira furcsa és nagy dolog, mint a pandalátogatás előtt. Sőt.
- Azt hiszem, hogy keresett, de valahogy mindig sürgős dolgom akadt... micsoda kár - biggyesztettem le az ajkaimat kissé, mielőtt még a a pillantásom az égre függesztettem volna. - Azt hiszem esni fog... nem kéne lassan mennünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713528#post713528][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 18:04[/b][/url]

Dolfi és Basti nem hiszem, hogy különösebben rosszul indítottak volna egymásnál, bár tény, hogy megejthettem volna korábban is már ezt a találkozott, mert én is látogattam a picit, mikor még nem lehetett elválasztani az anyakutyától. Meglepő, mi? Én is megleptem magam, de érdekelt, ő volt az egyetlen fiú az alomban, és nem is volt valami aktív eleinte, talán láttam benne mégis valamit. Tudtam, hogy majd mi segítünk egymásnak, ő pont olyan kutya lesz, mint kell, én pedig nem leszek addig sem egyedül, amikor muszáj lenne. Az évek alatt sok volt ez, mert, ha elméletben voltak is mellettem, ez a gyakorlatban maximum Lewyt jelentette, pár éve pedig Sebbyt. Nem valami fényes karrier.
- Azt én is, az egyik vendégszobát úgy is újra rendeztettem, kapott pár klassz holmit, ami elvileg majd jól elfoglalja… remélem. - Pontosan tudom, hogy legtöbben csak rám akarnak jó borsos áron sózni minden haszontalan cuccot is, így nem féltem a dologgal megkeresni Lucát elsődlegesen, aztán meg kikérni erről-arról szokásosan Lewy véleményét. Nem mindegy mibe fektet az ember.
Örültem, hogy túllendültünk a csalódás dolgon, nem voltam tőle túl boldog, hogy ilyen is akadt az életemben, de én legalább nem pottyantam a vízbe, mint a sirály. Neki ennyi volt mára. Inkább átkaroltam a hajtót és közel vonva magamhoz viszonoztam a csókját, könnyedén és természetesen, mintha ez sosem lett volna másmilyen. Pedig aztán…
- Akkor ezt még nem ma kezdjük el. Azt mondta vagy egy órát késni fog a csoportos találkáról, szóval… úgy egy óra múlva leléphetnénk enni - javasoltam, ahogy a kezeimmel az övéi után nyúltam, majd összefűzve az ujjainkat magamhoz intettem Dolfit, aki kicsit ugrálva és kacskaringósan de mellénk ért. Visszakapcsoltam a pórázát is lassan, majd bólintottam egyet, hogy aztán a hatalmas konténerek közt elveszve nyomunk se legyen a gyűrűnyelte, hideg víznél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713540#post713540][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 23:07[/b][/url]

Sejtettem, hogy is nézhetünk ki így hárman kívülről, de ahhoz képest, néha mennyire problémás vagyok, kicsit sem zavart. Jó volt így látni, valahogy megtalálta azt, amiben élni akar, ennek pedig örültem. Családja volt, olyan, ami nem tartalmazza azt a sok szemetet, amit mindketten a nyakunkba kaptunk, együtt is ezen dolgoztunk, még ha sosem jött is tervbe, hogy ezt együtt tegyük, de azt valahol tudni lehetett, hogy ott leszünk a másik mellett. A támogató árnyék.
- Ugyan, a felmentési idejükben lennének már a per alatt - legyintettem és még el is nevettem magam, amire a kislány is felfigyelt, és mintha a száját tátogatva valamit gügyögött is volna vidáman. Valószínűleg csak éli a hangos és ismerős hangokat, de azért egészen édes. Ezért is kapta a várakozás alatt a kis bubikat, amik láthatóan sikert arattak, én meg ennek, így különösebb szó nélkül elégedett mosolyt adtam válaszul.
- Iiigen, egész jól állok. Belefér a fotózások üresjárataiba, az egyetem idén úgyis tudjuk milyen - vontam meg a vállam, mert sok dolog volt jellemző a csapatra mostanság, de Maxot kivéve az, hogy erősen oda is koncentrálnánk a vizsgaidőszak közeledtére, az nem. A válaszára csak elvigyorodtam, ha úgy vesszük itt már tényleg csak én vagyok, aki teljesen szerepet játszik. Ő csak éppen nem az igazi felesége mellett áll. Azt hiszem nekem ezért is nem volt furcsa az esküvője óta sem, hogy gyűrű van az ujján. Megesett az korábban is. Én megcsodáltam magam, ők meg bevártak, hogy aztán együtt érkezzünk meg az utcánkba. Rájuk pillantottam, aztán lassan kezdtem bólogatni és a lakópark bejáratánál meg is torpantam.
- Pontosan. És milyen csodaszép… elég bajban lennénk, ha nem szürkés lenne a szeme most - mondtam felnevetve, mert hogy is magyaráznék ki egy barna szemű kislányt. Akkor jöhetne is az a válás, már, ha komolyan vennénk a dolgokat. - Na, gyere, operáljuk fel, még van 10 percünk beérni.
Arrébb álltam, hogy elfordulhasson és előszedjük a kengurut, aztán elkezdtem segíteni Klarat beletenni és rácsatolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713545#post713545][b]Lewy Bojarski - 2018.02.05. 00:42[/b][/url]

#MrSchwarz | München

Kicsit tartottam tőle az elején, hogy is fogjuk majd kezelni az új helyzetet, hogy itt van nekem Maja és nem Hannah az "egyetlen nő az életemben". Már, ha a maradandókat nézzük. Aztán utána megjött a kicsi Klara is, én pedig teljesen bele voltam szerelmesedve... és nem történt semmi, minden a legnagyobb rendben maradt, az aggodalmak ellenére is.
- Valószínűleg éppen összedobnák a pénzt, hogy megvegyék az ibizai nyaralót. A mocskos fajtájukat! - horkantam fel, mert már a gondolattól is viszketni kezdett az orrom alja és semmi kedvem nem volt bosszúsnak lenni. Szóval a legjobb lesz, ha senki nem válik semmilyen helyzetben, maradnak a dolgok, ahogy jelen pillanatban vannak.
Klara kis kalimpálással motyorogta a magáét, eléggé aranyos volt ilyenkor, szerettem hallgatni, bár, lássuk be, néha hajnali négykor hallgattam volna mást is.
- Jobb, ha meg sem említjük. A szakdolgozatomat már nem is tudom, hogy megegyem, vagy inkább csak sírjak fölötte - húztam el a számat, mert bár az egyiket megírtam már decemberben, a másikból összesen hat oldal volt és mindig akadt valami jobb dolgom. Arról nem is beszélve, hogy még van egy félévem. Hiába próbáltam elsumákolni.
Ő még kicsit megcsodálta magát, mi pedig a kicsilánnyal megvártuk lelkesen, hogy mégis mit szeretne, merre tovább.
- Azt hiszem, már adnám is be a papírokat a válásról! - horkantam fel, de aztán csak büszkén elvigyorodtam, mert mégiscsak elég erős génjeim voltak, ha a kicsilány szeme kék lett. És egyelőre nagyon affelé tendált. - Inkább késnék el, mint hogy a lányomhoz érjen!  
Nagy nehezen olyan helyzetbe forogtam, hogy Hannah ki tudja venni a zsebest a táskámból, aztán szépen leügyeskedtem a kabátomat és csak azután vettem vissza, hogy a szőkével felügyeskedtük rám a gyerekhordót.
- Sokkal jobb. Csini vagyok, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713609#post713609][b]Maja Bojarska - 2018.02.05. 20:18[/b][/url]

Öltözzek fel, peeersze, meg fogok fázni, biiiztosan. Ma ezeket túl sokszor hallottam, hiába van odakint hó és hideg - mikor sétálni megyünk rendesen beöltözünk, na -, a lakásban olyan meleg lett, mert kicsit feljebb csúszott a beállítás, hogy egész nap úgy éreztem magam, mint egy grillpipi. A rövidnacimban meg egy topban tipegtem fel és alá, meg zokniban. Aztán hajlandó voltam arra a mély hangra meg a nem túl szép nézésre elmenni a ruhákhoz és kitúrni egy melegebb felsőt és egy vastagabb, hosszú zoknit, de ma ennyire tellett csak. Szépen befontam a hajamat két copfba, úgy tipegtem a nappaliba be, ahol apuci és Klara lelkesen szoktak kúszni a puha, fehér szőnyegen. Annyira szépek ilyenkor, szeretem néha csak nézni is ezt, a brekikénk néha felnéz, nevet olyan kis vinnyogósan, aztán gügyög valamit, kicsit kinyomja apu szemét, vagy a szájába mászik. Ezt velem is szokta, édes. De most még csak ketten vagyunk.
- Úúúúú, megjöttek.
Tapsikoltam lelkesen, csak akkor hagytam abba, mikor csöngettek. Ma Hannah meg Sebby kicsit átvitték hozzájuk, mert megint tanulós délelőtt volt, ha szerettem volna, ha nem. Jó, kivételesen nem elleneztem úgy, bár tudom, hogy túl ügyes nem vagyok, de az alapokat már átvettük a varázslásból, talán ma nem lesz olyan bénázási, mint múltkor. Amikor még az igét is elrontottam egyszer vagy kétszer, nem még emléket találni. Ez amúgy tök furcsi, nem a babázásuk a szőkééknek, hanem hogy már együtt is laknak. Új pipácskát tettem az ábrám mellé is, miközben az ajtóból át integettem, nem bírtam ki, hogy ne lássam végig, ahogy érkeznek be. Csak aztán csücsültem le szépen a szőnyegre már a pálcám is hozva, bár csak ott hevert mellettem egyelőre, mikor Klara is a kis hintázós játszijába ült középre és a lelógó tsum-tsumokkal játszott. Mostanság meg is kóstolgatta őket, de én nem hibáztattam. Volt ilyen puha műanyagból is már pár nagyobb, azokat szabadott is.
- Van olyan, hogy valakinek csak úgy… nem tudom, sose sikerül, hiába igyekszik és próbálkozik? - Persze, tudom, hogy van, de most rossz érzésem is volt, mi van ha fölöslegesen szenvedünk vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713727#post713727][b]Lewy Bojarski - 2018.02.07. 02:34[/b][/url]

Néha úgy érzem, hogy nem kettő gyerekem van, hanem három. Kettő lányom, legalábbis egész biztosan. Mert Voltot sokkal könnyebben vettem rá a fürdésre, mint Maját arra, hogy felöltözzön. De még Klara is könnyebben rávehető volt, hogy megegye a répapürét, pedig az első hat alkalommal nem rajongott érte.  Szerencsére egyszer sem voltam annyira vakmerő, hogy fehérben álljak neki, de egyszer még a hajam is összeragadt tőle. Ez van, ha a lányod arcontüsszent az ebédjével.
- Igen? Máris? - néztem fel a jegyzetből, a szemüveget lejjebb tolva, majdnem az orrom hegyéig. Afölött pillantottam el az óra felé és úgy tűnt, az időérzékem nem annyira jó ma, mint a hajam. Elégedetlen szusszanással ékeltem be az arany színű, csillogó post-itet a könyvbe, ráfirkantva a mai dátumot, mert legalább így valami esélye volt, hogy precízen legyen vezetve a haladása. Mert amúgy nem esküdtem volna meg rá, hogy a barna hajzuhatag tulaja tudott volna válaszolni, hol is hagytuk abba a tanulást legutóbb. Mert ugye, nem csak a patrónust vetettem át vele, hanem sok mást is, minekutána vennem kellett egy új függönyt, mert sikerült felgyújtani. Hupsz? Nem, mintha nem tellene rá, de akkor aznapra befejeztük, illetve készítettem egy mental-noteot, hogy nem ártana máskor felvenni egy pólót.
Aztán inkább felkeltem, hogy gyors léptekkel átszeljem az amúgy rikítóan világos helyiséget és feltépjem az ajtót a szőkééknek. Akik nagyon furák voltak újabban, már majdnem olyan undisan. Járt a két puszi a Schwarznőnek, meg a félszeg ölelés is a buta-panda párjának, aztán átvettem tőlük a kicsilányt. Ugyan megkérdeztem, hogy bejönnek-e, de csak lerakták a cuccait, aztán elég hamar el is tűntek, én meg levetkőztettem a téli cumót a hercegnőről, mielőtt tényleg megfől nekem. Utána pakoltam csak át az otthoni játszikálósba, egy rakás puszit adva neki befelé menet, mert megérdemli. Meg én is a nevetgélést és nyálbuborékokat.
- Akinek nincs elég boldog emléke, annak eleve fölösleges is nekiállni. Volt ilyen ismerősöm - vontam meg a vállamat lazán. - Egy időben Max sem tudta. De neked szerintem menni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713745#post713745][b]Hannah Schwarz - 2018.02.07. 13:03[/b][/url]

Hazudnék, ha azt állítanám, nem lett minden legalább egy kicsit más. Felnőttünk, egy úton megyünk, de közben mindenki máshol tart. Én boldog voltam, hogy rendben mennek a dolgai, ő meg támogatta még tavaly is, hogy úgy csesszem el a sajátom, ahogy akarom. De ha nem is mondta, a jelen helyzetet azt hiszem jobban éli ő is. Nem csak mert furcsa lenne keresztszülőket darabokban érni.
- Szerintem a svájci villákon is forogna az agyuk, pénzügyileg a végkielégítésükre is gondolniuk kell, amit el kell úgy helyezni, hogy még az unokáiknak is elég legyen minimálisan majd dolgozni. A tiédnek vagy az enyémnek van az a fia? - pillantottam rá elgondolkodva, mert bár tök irreleváns volt, egy ilyen helyzetben igen csak lényeges. Az ügyvéd akkor már nyilván a család miatt is megszedné magát.
Közben várakoztunk, én meg kihasználva az időt gyakorlásra - mondtam ezt magamnak, de azért élveztem a kislány szórakoztatását is - kicsit játszottam a lehetőségeimmel. A buborékok eléggé sikeresnek tűntek, majd legközelebb valami még jobbat kitalálok, de egyelőre ennyire futotta. Rövid volt az idő, a gondolataim meg a tanulást ignorálva akartak átsiklani a szakdolgozat szón. Hiába.
- Nekem idén kellene, de azt hiszem ezúttal én halasztok… - vontam meg a vállam, nem különösebben érdekelt. Ha nem idén kapom meg azt az első oklevelet, akkor nem. Senkit nem fog érdekelni, pláne, ha nem kezdek el vele dolgozni. A gyakorlati helyem amúgy is igényt tart rám, akkor hol itt a gond?
- Én is. Már persze a te helyedben, természetesen monogám házasságban élnék még én is, hova gondolsz - ráztam meg rosszallóan a fejem, ahogy még kicsit Klarat figyeltem mielőtt lassan megérkeztünk volna, de előbb feladat volt. Felnevettem, de tudtam milyen komolyan gondolja, szóval csak tettem a dolgom és előszedtem a kengut, majd adtam egy fél kezet a kislány tartásához is, ahogy ő vetkőzött. Szerencsére a felrakás és a visszaöltözés már könnyebb volt.
- Nagyon gyönyörűek vagytok - mosolyodtam el, aztán a porta felé indultam, ahol a férfinek lelkesen intve egyből el is indultam a belső udvarra, onnan pedig a lakásba a lengyellel, meg a kis lengyelessel. Pedig apám remélte, hogy ha már ott születik nálunk, kap egy kicsit még Lewy gyerekéből is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713751#post713751][b]Maja Bojarska - 2018.02.07. 14:38[/b][/url]

Tudtam, hogy nem vagyok éppen olyan lány, mint amilyennek kellene legyek ennyi idősen. Itt most nem arról volt szó, hogy baj lenne a brekike, a gyűrű az ujjamon, az, amik a terveink, vagy ez az egész, inkább a tudásomról. Szerettem ellenkezni a ténnyel, hogy több jusson be a fejembe, mert ahogy újat kellett megtanulni és megjegyezni, azzal valami régit, aminek nincs hely, száműzni kellett. Már nem emlékeztem rendesen, hogy a 14-s kísérletnek mi is volt a neve, és ez kicsit el is szomorított. Mint az, hogy fel kellene öltözni. Meleg volt én meg jól éreztem magam a ruhámban úgy, ahogy voltam. Szívesebben ültem volna le megint sírva a babareceptek fölé, a spenótpüré dolgait bámulva, mint ez.
- IIIIIIIgen - tapsikoltam még párat, mielőtt előre topogtam volna, de gondolom, mert nem öltöztem túl, apuci ment a babuért, és ahogy megjöttek, nagyjából olyan gyorsan távoztak is a szőkéék. Én csak elvettem a babatáskát, meg a plusz hátit, amiben játszik voltak és a helyére pakoltam mindent, még Lewy Klaracskát vetkőztette. Éppen végeztem is ezzel, mire már a játszijába került, én meg lendületesen huppantam a szőnyegre a térdeimmel - nem igazán óvatoskodva au -, hogy aztán oda csússzak pár puszira, mielőtt elcsücsülve a pálcámmal együtt a figyelmem a férjecskére szegeztem.
- Tényleg? És megjavult neki? - érdeklődtem, de aztán csak bizonytalanul bólogattam, hogy hát jól van. - Csinálod előbb te, és utána kell..ene nekem?
Őt figyeltem, miközben lassan törökülésbe húztam a lábaim, a pálcám meg az ölembe emeltem. Nézegettem kicsit, mielőtt az ujjaimmal körülzártam volna a markolatát, aztán kivártam szépen, mi is legyen. Legalább felgyújtani már semmit nem fogok, vagy ilyenek, azokkal egészen összebarátkoztam a baleset óta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713762#post713762][b]Maja Bojarska - 2018.02.07. 17:11[/b][/url]

Furcsa volt ilyenkor, hogy úgy tűnt, mintha ő lenne a kettőnk közül elveszettebb a világban, pedig ez sosem volt jellemző. Én mindig kicsit repültem a magam világában, a fonalat se találtam és céltalanul, motiválatlanul álltam a jövőm előtt. Persze a táncot kivéve. Aztán jött Lewy és nem feltétlenül a kapcsolat miatt, hanem úgy emberileg is, ment egy barát, sokat segített. Amúgy se nagyon volt más rajta és Alízékon kívül, akiknek bármiről meséltem. Most meg odáig jutottam, hogy én próbálom a barátnőm biztatni.
- Egy találkozás jól is elsülhet, így érdemes, ez biztos - bólogattam is a mondandóm mellé. Bár ahogy figyeltem a mondandóját kicsit én is elgondolkodtam, de kitartottam a dolog mellett. Én boldog lettem volna, ha kapok korábban egy esélyt az apukámtól, hogy legalább megkérdezhessem, vagy megtudhassam, miért történt úgy minden, ahogy. Hogy miért nem kellett ez, anyu, én neki.
- Azért vigyázz majd magadra, biztos nem lesz egyszerű… mit gondolsz, mindenre tud majd válaszolni, amikre régóta kíváncsi lennél? - érdeklődtem meg, ahogy a szabad kezem a pocimra simult, éreztem, hogy a brekike is ébren van és velünk, mert lelkesen mocorgott, vagy valamit csinált, de éreztem, hogy nem éppen pihenős.
- Hm… jó kérdés, ha a faluban maradsz, ott azért kis közösség, meg minden biztos vannak, amik beleférnek a keretbe - próbáltam felelni neki összeszedetten. Nem ment, illetve nem volt nagyon kusza, de nem igazán ismerem azon túl, hogy tudom, Hajna is kiköltözött ugye oda, szóval sok diák tudta megtenni, biztos akkor elég jól kínálják.
- Félsz? Már a reakciójától… vagy csak… olyan rossz érzés… azt ismerem - szegtem le kicsit a fejem, pontosan tudom, mit láttam anyán, mikor elköltöztem Lewyhez. Én azt nem akartam soha, aztán bumm. - Szerintem meg fogja érteni, mindenkinek el kell kezdenie az életét egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713846#post713846][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 03:43[/b][/url]

Nem voltam népszerű az ötlettel, hogy esetleg fel kellene öltözni, de azt hiszem, ez is olyan tehet, ami az apasággal együtt jár. Nem lehetsz mindig te az aranyos és a jófej, van, amikor a sarkadra kell állni, hogy igenis tessék felöltözni. De csak megtörtént, a tanulásig viszont nem jutottunk vissza, mert a szőkéék megjöttek és már rá is tehénkedtek a csengőre, kihasználva az alkalmat, hogy nem kel fel rá a gyerek. Én voltam az, aki előbb az ajtóhoz ért, szóval nekem kellett beinvitálni őket, de nem akarták. Így hát én elmartam a gyereket a tiszteletkörök után, Maja a hátizsákot, meg a pelusos táskát és mindenki mehetett a maga dolgára.
Beérve igyekeztem a fölösleges cuccokat le is hántolni a babáról, de ugye ez csak több-kevesebb sikerrel ment. Eltartott egy pár percig, mert folyton ficergett, meg csapkodott, úgy meg nehéz vetkőztetni. Viszont mikor végeztem, bepakoltam a kis játszós cumóba, ahol rövidesen elkezdte piszkálgatni a tsum-tsumokat. Népszerűek voltak ebben a háztartásban.
- Nem tudom, hogy próbálta-e azóta. Anno nem volt hozzá elég erős pozitív emléke, ennyi biztos. Nem hiszem, hogy erőlteti mostanság - vontam meg a vállam. Az biztos, hogy most már lenne, de vajon ez benne is felmerült? Nem nagyon hiszem. - Ha szeretnéd, úgy is csinálhatjuk.
Igazából nekem mindegy volt, mert nekem sem ártott a gyakorlás. A mancsok már kicsi lábakban folytatódtak, de nem láttam a teljes állatot és frusztrált. Szóval fogtam a pálcám és leírtam vele azt a bizonyos körkörös mozdulatot, kimondtam a varázsigét, nagyon erősen összpontosítva arra a bizonyos emlékre, mikor igent mondott. Ismét tappancsok, azt folytatva pici lábak... és semmi.
- Még mindig nem az igazi. Deee én megpróbáltam, szóval te jössz. - Azzal Klarara néztem, aki kissé érdeklődve figyelt most arra a foltra, ahol az előbb a mancsok voltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713864#post713864][b]Maja Bojarska - 2018.02.08. 14:37[/b][/url]

Szokatlannak nem lehetne nevezni azt, hogy a babuka keresztszülei vitték néha pár órára, talán ők voltak az egyetlenek, akik hosszabb időt tudhattak magukénak Klaraval. Ezt egyikünk se bánta, azt hiszem tudtuk, hogy velük rendben van. A család néhány tagja volt a másik, de csak ha mi nem voltunk ott, szerintem ez így rendben is volt, a mi piciminikénk, miért más ringassa, beszélgessen neki, játsszon vele, vagy éppen próbálja meg etetni? Nem is számít, mert most is velünk lehetett újra, aminek láthatóan ő is örült. Igyekeztem a pakolászással, apuci meg a vetkőztetéssel és olyan ügyes csapatosan végeztünk is időben. Azért még pár puszi a kislánynak belefért mindenkitől, mielőtt lecsücsültem volna, hogy várjam a végzetem.
- Értem. Bár ha valakinek nem olyan fontos, vagy megoldja másként, nem is hiányzik, nem? - kérdeztem, de ez csak érdekelt, nem annyira a tanulás volt előtérben benne. A mondatára csak bizonytalanul billegtettem a fejem, mert elméletben ugyan tudtam, hogy mit kell, ez sokat nem jelentett. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán figyeltem, ahogy megidézi. Idézné. A tekintetem az ezüstös, füstös, vagy milyen foszlányra ragadt, egészen a szertefoszlásáig. - Ez amúgy milyen állat?
A kérdésem után picit lassan, mint aki még vár valamire fogtam meg rendesen a pálcám, aztán grimaszolgatva gondolkodtam. Abból, amit elmondott elég hamar rájöttem, hogy nem biztos, hogy érdemes mondjuk csak úgy egy sikeres, boldogságos táncversenyre gondolni. Szóval végül vettem egy nagy levegőt, még a szemem is becsuktam, aztán… eszembe jutott az első táncunk az esküvőn, amikor már ott voltak azok a gyűrűk és miattam még ezt is megtanulta…
- Expecto Patronum - nyitottam ki közben a szeme, de leginkább olyan volt, mint mikor kilövöd a konfettiágyút. Apró foltok, aztán zuhanva el is illant. Eh…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713874#post713874][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 17:25[/b][/url]

Mi sem akartunk túl sokat az ajtóban állni, ők sem akartak maradni, így elég hamar lezajlott a csere, kicsit feljebb toltam az orrnyergemen a szemüveget és igyekeztem biztonságban tudni azt Klaratól, aki azért szokott nyúlkálni érte, mikor éppen rajtam van. Nem szoktam hagyni, mert egyrészt ha eltöri, neki fog fájni... másrészt ez az enyém, hogy vesznek komolyan, ha nincs rajtam? A válasz egyszerű, Lewy. Gyorsan.
- Gondolom igen. Vagy nem. Most már nem azokat az időket éljük, amikor hétköznapi volt, hogy ez megmenthette az életedet. Hála az istennek - szusszantam fel egy egész kicsit. Nekem nem hiányoztak a dementorok az utcáról meg a rettegés a lelkemből, hogy melyik nap lesz az utolsó. Köszönöm, rettenetesen jól megvagyok. Aztán megtörtént az a bizonyos próbálkozás, de semmi érdemi nem született, csak vettem egy mély levegőt, ami egy kicsit tovább bent is volt tartva, mint azt eredetileg terveztem volna. - Őszintén? F....m se tudja, de most már jó lenne, ha eldöntené mit akar.
Kicsit voltam csak feszült miatta, meg is fogtam az egyik nem odarögzített tsum-tsumot, jó volt stresszlabda helyett szorongatni.
Helyette inkább figyeltem, ahogyan a próbálkozásból lesz valami, de határozottan nem az, aminek kellett volna lennie. Apró szusszanással mértem végig, majd kis mosollyal bólintottam. Ahhoz képest nem volt rossz.
- Nem az igazi az emlék. De már hasonlít. Mire gondoltál? - kérdeztem oldalra biccentett fejjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713878#post713878][b]Maja Bojarska - 2018.02.08. 17:58[/b][/url]

Nem bírtam ki, hogy ne rájuk lesegessek, ahogy a pelusokat és a tiszta ruhákat a helyükre tettem, a táskába tett cumit pedig magammal vittem, hogy közel rakjam, ha kellene. Elég ügyes nagylány, nem annyira hamizgatja, az meg azt hiszem jó. Ők is végeztek és én is, így szépen visszatelepedtünk a szőnyegre, ő meg a játszis helyére a tsum-tsummennyekbe.
- Nem szeretnék olyanban élni, az nem túl ohanabarát - ráztam is meg a fejemet, még a hideg is kirázott, nem a kellemes értelemben. De el is takartam törökülésbe húzva a lábaim, mert az a következő, hogy mehetek másik naciért vagy plédért, ha a felsőm se volt jó. De inkább a patrónusra figyeltünk, vagyis olyasmire, mert azon kívül, hogy biztos volt négy lába, én nem láttam mi volt.
- Nem láttad még? - néztem kicsit furcsán, mert az egy dolog, hogy elmagyarázta, valószínűleg az emléket kell frissíteni, mint a windowsnak magát, de ez kicsit megzavart. Az viszont nem ezen múlt, hogy nekem nem sikerült. Kivételesen odafigyeltem, szépen mondtam a varázsszót, gondoltam is, megvolt a rendes pálcatartás, minden, amit kért. De nem. Semmi nem történt igazából.
- Hasonlít? Mire? Olyan volt, mintha Stitch olyan gyorsan száguldott volna el, hogy itt hagyta a porfelhőt… olyan csak por - mondtam kicsit csalódottan. Oké, hogy nem mehet elsőre, de azért… ez olyan eh. Aztán a nacim piszkálgatva néztem rá. - Én csak a táncunkra. Tudoood, az esküvős… abban volt majdnem minden boldogság…. Te, tánc, öröm… mégse jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713895#post713895][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 23:58[/b][/url]

Szerencsére elég hamar sikerült letudni a dolgot. Nem mintha nem szeretném a szőkéket, tényleg nagyon oda vagyok értük, de ha itt maradnak, megint nem lett volna semmi a tanulásból, az meg sok minden csak nem jó, pláne úgy, hogy egyre csak közeledett az a vizsgaidőszak. Maja is pakolgatott, míg én levettem az overált a kicsiről és beraktam a játszizósba. Össze is meg vissza is lett csókolva, csak utána ültünk vissza a szőnyegre.
- Hát leginkább egyáltalán nem, nekem nem hiányzik - ráztam meg a fejemet rosszallóan, mert ha előtte még tűrtem is volna, így, ohanásan már nem vonzott a gondolat.
A próbálkozásom talán az eddigi egyik legjobb volt, de így sem lettem okosabb, hogy milyen állat ez, azért meg pláne nem, hogy miért. A pacit azt már láttam, de ha nem kapott új lábakat és növesztett hosszabb szőrt, akkor az nem ő.
- Nem. Ezt az izét még nem, neki nem így kéne kinéznie - ráztam meg a fejem kissé feszülten, de aztán vettem pár mély levegőt a plüssöt szorongatva és úgy tűnt, hogy jobb lesz, lassan de biztosan. Legalábbis az izmaimban érzett görcs kezdett egy kicsit felengedni. Maja sem járt sokkal több sikerrel, de neki mentségére szóljon, hogy még nem is csinálta, ellenben velem, akinél ennek automatikusan működnie kéne.
- Jó, te is tudod, hogy nem mehet minden elsőre. Van akinek még ennyi se sikerül - közöltem kissé korholó hangon, de nem akartam túltolni, mert elmegy a kedve és aztán annyi a gyakorlásnak, megint babázás lesz. Ami persze jó, imádom, csak ezt is kéne. - "Majdnem minden?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713897#post713897][b]Maja Bojarska - 2018.02.09. 02:41[/b][/url]

Még egy picit figyelgettem Klarat, ahogy rászorongat kicsit a puha micimackós miniségre, aztán a lábát megsimizgetve arrébb is csusszantam. Elég volt csak visszapillantanom rá, hogy tudjam, mennyire nem lenne szép ilyen világban élni. Az sem tetszik, hogy még mindig nagyon sokon össze meg vissza háborúzgatnak, szerencsére jó messzire tőlünk, de ott is sok breki meg ártatlan lehet, akik ezt nem érdemlik. Az emberek buták, egy ilyenben mindenki csak veszíthet.
- Felnőtt? Vagy…? Pedig elég aranyos, bár jó nagy tappancsa van, mint egy tenyér, legalább - emeltem meg a kezem felé mutatva azt, de lehet ez most csak nekem volt vicces. Meg időhúzás ugye, mert nekem is produkálnom kellett. Egészen sikertelenül. Pedig minden stimmelt, ezek szerint az emlékemen kívül. Fújtattam egy nagyobbat, mert rendben van, hogy nem mehet elsőre, de honnan szedem én ki ennyi mindenből, mi lesz ennek az állatnak a legjobb? Nekem mind az valahol.
- Persze, de… ebből akkor se lett semmi - hajtottam le a fejem végül, nem feltétlenül voltam csalódott, mert úgy voltam vele, majd lesz jobb, de azért nem volt jó érzés. Csak sóhajtoztam párat, mire a kérdésre felemeltem rá a barnáimat bólogatva. Elmosolyodtam picit, aztán a brekire néztem, majd vissza rá. - Próbáljam meg egy olyan mindenessel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713905#post713905][b]Széplaki Alíz - 2018.02.09. 16:22[/b][/url]

- Igen, mindenképp meg kell próbálnom, mert különben mindig járni fog az agyam azon, hogy mi lett volna ha... biztos ismered az érzést - válaszoltam helyeslően a lánynak. Reméltem, hogy jól fog elsülni ez a találkozás anyámmal, de azért volt bennem némi harag, hogy idáig egyáltalán nem keresett. Persze a múltamon már nem tudtam változtatni, de azért azzal tisztában voltam, hogy a jövőmért még tehetek valamit. Muszáj volt adnom egy esélyt anyámnak, hogy meghallgassam, persze bennem volt a kíváncsiság is a múltamat illetően.
- Nem hinném. De a lényeges dolgokra bizonyára tud majd válaszolni. Plusz a múltammal is tisztában lehetek végre és végre nem a sötétben fogok tapogatózni ez ügyben. A képességemre viszont nem tudom, hogy mit fog válaszolni, nem vagyok biztos benne, hogy tud erről bármilyen információval szolgálni. Én lennék a legboldogabb, ha erre rácáfolna - feleltem Majának komoly arccal. Tudtam, hogy nem szabad elszalasztanom a lehetőséget és mindenképp találkoznom kell azzal a személlyel, akinek a kilétét idáig homály fedte.
- Hát remélem. Ha nem, akkor bevállalok mellé még valamit. Nagyon fontos számomra, hogy végre a saját magam ura legyek - közöltem a barátnőmmel immár jobb kedvűen. Végre egyre közelebb éreztem magam a célomhoz és a hőn áhított függetlenséghez. Tudtam, hogy ezután a magam ura lehetek és ez a szabadságérzés hatalmas örömmel töltött el.
- Igen, kicsit tartok tőle, hogy mit fog erre reagálni. Remélem, hogy megérti, de ha nem, akkor így járt. Neki egyébként is fontosabb volt mostanában az összes fellépése - válaszoltam kissé dacosan.
- Viszont meg kell értenie, hogy már én is önálló életet akarok élni. Bár szerintem nem lesz gond, de mindig felkészülök a legrosszabbra - tettem hozzá elszántan.
- Tudod mit? Menjünk el vásárolni! Kinéztem egy klassz rucit, de mindenképp fel akarom próbálni. Kíváncsi vagyok, hogy jól mutat-e rajtam vagy csak a kirakatban néz ki jól - mondtam lelkesen a lánynak, majd beszélgettünk még egy kicsit és elindultunk shoppingolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714120#post714120][b]Lewy Bojarski - 2018.02.12. 03:23[/b][/url]

Ugyan egy pillanatra szóba került, mennyivel másabb lenne minden, ha még mindig szükség lenne rá, hogy a saját érdekedben tudj patrónust idézni, de ez egyelőre nem így volt. Egyikünk sem vágyott rá, épp elég volt a stressz még a kviddicsben is, pedig ott nem is volt konkrét életveszély. Nekem meg ne kelljen azon aggódni, hazaérve élve találom-e a családom. Csak ne.
- Nem tudom. Talán. Nem hiszem. Lehet. Korábban egy angol telivér volt, az más egy kicsit... - jegyeztem meg, visszagondolva a patásra. Még egésze gizda volt, mikor először megidéztem, aztán erősebb és most... most mancsai lettek. A tenyerére néztem, majd kis mosollyal hozzá illesztettem az enyémet, ami hát... kicsit nagyobb volt. Kicsit. - Azért annyira nem nagy.
Neki is ugyanazzal volt a problémám, amivel nekem. Az emlék nem stimmelt, így az állat sem méltóztatott megjelenni és fújhattuk az egészet. Maja fújta is, a levegőt nagy lendülettel ki, mire kicsit kihúztam magam, végigsimítva a pálcán a kezemben. Azért már sok szarból húzott ki életem során.
- Majd legközelebb jobb lesz. Tudod, hogy ezt sosem mondom ok nélkül - haraptam a nyelvem hegyére, szélesen elvigyorodva, majd rákacsintottam, miután végre felnézett. Futó mozdulattal a szürke tincsekbe túrtam, majd feljebb toltam a szemüveget az orrnyergemen. - Lehet, hogy az lenne a legjobb.
A pillantásom a kicsire vetettem, aki éppen lelkesen nyálazott össze egy mini Goofyt. Gondolatban eléggé máshol jártam, de arra jutottam, lehet, hogy talán nekem is egy olyasmivel kéne amiben a teljes ohana ott van. Vagy majdnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714135#post714135][b]Maja Bojarska - 2018.02.12. 15:27[/b][/url]

- De annak patája van - néztem rá nagyon bután, mert teljesen nem értettem már semmit. Ezek, amik az előbb itt voltak, nem olyanok voltak, ennyit én is jól tudok az állatokról, sőt, ami azt illeti, azoknál legalább az általános iskolában is figyeltem. Csak semmi másnál nem. Még szemléltettem is, most milyen nagy mancsok jöttek ehhez képest, aztán kinyújtotta az ő tenyerét, én meg a kezeink fölött mosolyogtam rá a szám sarkára harapva. - Nem, annyira akkor nem, de eléggé azért.
Nagyon igyekeztem, már, ami az elméletet illeti, figyeltem, még ma is elolvastam párszor, hogyan kell majd csinálni, pedig soha, semmit nem szoktam egynél több alkalommal, ezt aztán mindenki tudja. Ennek ellenére nem erre számítottam, akkor sem, ha sokszor elhangzott a férjecskétől, hogy egy-két embernek sikerül csak a világon elsőre. Ez sem tett boldogabbá.
- Ühhüm… - helyeseltem végül, de inkább a brekit nézegettem kicsit, aztán a pálcám meg a szőnyeget. Nem értettem, mi az, hogy egy ilyen emlék nem jó. Tényleg boldog, nagyon is, miért ne lenne az? Azt hiszem jobban megzavart az, hogy ezzel lefokozta ez a buta varázslat az egyik kedvencem, mint a tény, hogy egy semmit pöfékelt ki a pálca. - Azt hiszem igen.
Nagyobb levegőt vettem, majd lassan kifújva összehúztam a lábikóim és a varázslatra koncentráltam. Na jó, erős túlzás, de igyekeztem. Nem tudtam, mi lenne jó, eszembe jutott egy csomó dolog, káosz is volt kicsit a fejembe, láttam mindenből valamit magam előtt, aztán eszembe jutott a szülinapja, meg hogy örültünk együtt annak, hogy a breki bizony kislány… aztán csak úgy összekötöttem mindent, előttem volt a babával, ahogy lehunytam a szemem… aztán megint csak kimondtam az igét. Kavargott a fura füst, aztán nem is igazán tudtam mit látunk, de olyasmi volt, mint a drágánál, csak neki mintha a mancsa olyan… hát hosszú volt az ujja? Van nekik ujjuk? Vagy az karom. Nem tudom, mire bármire jutottam volna, eltűnt, én meg kicsit nyűgösen csak belenyomorgattam a pálcát az ölembe, nem is érdekel inkább.