24. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kyle Donovan
Bogolyfalvi lakos


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 347
Írta: 2018. január 11. 14:27 | Link


//norvégia//

Nem tudom, hogy a csokis dühöngéstől hogyan is juthattunk el a gyerek témáig, de egy kicsit ijesztő számomra az egész. Normális, ha ilyen gyors váltások állnak be egy beszélgetésben? Pláne olyan emberrel, aki így vagy úgy, de fontos neked.
- Az biztos. Az ikrekkel is sok a baj, én csak tudom. De mikor kicsi a korkülönbség, az jó... legalábbis, úgy tudom. - Leginkább csak könyvekben olvastam ilyenekről, meg nagy ritkán előkerült egy-két beszélgetésben, ha olyannal volt dolgom, aki családos volt már. - Nekem is.
Nette a karjaim közé fészkelte magát, én pedig átkaroltam óvatosan. Azért, nem pont így képzeltem el a sátrazást, legalábbis, hogy a samponja illata ilyen intenzíven tolul majd az arcomba.
A kérdésre hümmögtem pár pillanatig, jogos volt. De nem olyan fajta voltam, aki olyan lelkesen kergeti az igazit.
- Néha jó lenne, persze, de annyira a kergetés része nem nekem való. Mi van, ha mondjuk megvan álmaim nője, csak mással van? Volt. - húztam el a szám rövid hezitálás után, veheti célzásnak is, ha szeretné. Voltak nekem is nőügyeim, de nem túl gyakran és olyankor sem reklámoztam túlságosan.
Nem lehetett egyszerű Myra élete sem, ilyen szempontból örültem neki, hogy nekem csak félvér volt az összetétel, nem valami elfogult aranyvér-függők.
- Persze, hogy nem, ez nem olyan, mint mondjuk egy szobanövény, hogy majd ha elég volt a csávóból, csak hozzávágod, hogy húzz el a fikusszal együtt - nevettem fel kicsit, mert a régebbi Myrából simán kinéztem, hogy megrepteti a növényt. - De. Biztosan az lenne.
Az egyik kezem elvéve a bordáiról az arcára csúsztattam és finoman megcirógattam. Ha kevésbé lett volna nyakatekert a póz, lehet, hogy meg is csókoltam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
Egyetemi hallgató


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 228
Írta: 2018. január 11. 14:51 | Link


Hamburg, Németország


Jó, Hannah még mindig a régi, nincsen semmi baj. A frissen szerzett lakótársa sem tett komoly kárt semmi fontosban a jelek szerint, így talán zökkenőmentes lehet a kapcsolatunk. A mosoly viszont nem sok jót sugallt, így a szemöldököm felvonva hajoltam kissé előrébb.
- Milyen dolgokat?
Elég hamar áttértünk erről arra, hogy miért is jöttünk el, ide, az isten háta mögé. Mert nem szoktam azért indokolatlanul Németország teljesen másik felére átrendelni, még akkor sem, ha éppen olyan nap volt, mikor nagyon is kedvemre való volt a fekete. Már korábban is akartam neki szólni róla, hogy szabad vagyok, de sosem találtam a megfelelő pillanatot, lehet, hogy így kellett lennie.
- Tudom. - És ebben a kijelentésben nem volt semmi egoista vagy önimádó, egész egyszerűen csak tudtam, hogy ez így volt jó. Kedveltem Harut, de nem úgy, ahogy egy barátnőt szokás, egy feleségről nem is beszélve. Abban a kapcsolatban senki nem lett volna boldog.
A pillantásom nekem is a vízre tapadt egy pár pillanatig, majd a mancsosra, aki ott csücsült egy fűcsomón és figyelte a vizet. Gondolom nem volt még a tengernél, azért lehetett új neki, nem mintha ez magától értetődő lenne Hannah mellett. Kinyújtott tenyérrel nyújtottam a szőke felé a gyűrűt. Szép darab volt, ezüst, de egyetlen egy boldog emlék sem kötött hozzá.
- Reménykedtem ebben a válaszban - mosolyodtam el, a kezem visszaejtve magam mellé, mert ha most túl közel lennék hozzá, biztos vagyok benne, hogy igen durván orrba könyökölne.
Már nem is akartam számolni, hányat temettünk el itt az utóbbi években csoportosan, így csak összepréseltem az ajkaim kicsit, mielőtt bólintottam volna.
- Csináljuk - léptem a korláthoz és biztosítottam a dobszólót a művelethez, hogy azért legyünk már egy kicsit stílusosak. Egy szar korszak lezárásán veszünk épp részt, emberek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 270
Írta: 2018. január 11. 21:46 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Nem terveztem sunyi módon keríteni a dolgokat, de most hogy néz az ki, ha az ember azzal kezdi, hogy amúgy Dolfi beköltözött hozzám éjjel, már velem is alszik, nem csak lakik. Ja meg egyébként lopkod ruhákat, de nem az enyémeket. Cirip? Nehéz dolog ez, alapvetően abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a lehető legokosabb módon és alaposan átgondoltam még korábban, hogy nekem ő kell. Bár abban az vagyok, hogy szükségem volt erre és azt hiszem be is válunk egymásnak, már ha van ilyen opció.
- Tudod, volt az az új csapatmelegítőd, amit nálunk, vagyis nálam hagytál… szerinte is kényelmes, főleg a nagyágyban - vigyorodtam el a kutyára pillantva, majd aztán vissza Sebbyre. Nem igazán tudtam egyelőre elképzelni, hogyan fognak egymással állni, de a kutyusnak nem volt ellenére a Panda, ez már egész biztos. Nekem viszont sok dolog volt fura. Például mikor egy szőkére emlékeztető illatba borult kutya nyalogatta az arcom reggel ébresztőként. Ez nem volt a megegyezésünkben a tappancsossal, mikor beengedtem a szobába. És nem, elsősorban nem az arcon nyalásra gondoltam, de azért is csúnyán néztem rá.
Annak ellenére, hogy ez a találkozó egyszerre volt szokásos és szokatlan viszonylag hamar kiderült, miért is vagyunk itt. El is akartam és tudtam hinni, amit mondott, de jól meg kellett őt nézzem, mielőtt bármit mondtam volna. Azt hiszem egy éve azt sem hittem volna, hogy az esküvőnek nem fog végül nekiszaladni, utólag nézve eléggé bűntudatom lenne érte. És nem csak egyikünk miatt.
- Szokásom ilyenben csalódást okozni? - kérdeztem ezer wattos vigyort villantva, ahogy már elvettem tőle az ékszert és nézegettem kicsit, majd aztán a vizet. Túl sok rossz döntés bizonyítéka hever már ennek fenekén, remélhetőleg örökre ott is maradva. Ez a hely mindig hozott némi megkönnyebbülést, valami mást. Lehet erre már szükségünk is volt, a gyűrű ide vagy oda. Felé fordultam, a bólintás után pedig a szabad kezemmel a korlátba kapaszkodtam majd kicsit feltolva magam hajoltam előre. Lendült a kezem az apró ékszer pedig már repült is előre, talán magasabban is, mint gondoltam volna.
- Vártam a tűzijátékot…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 4551
Írta: 2018. január 11. 22:53 | Link

my baby giraffe

- Mi sehogy sem jöttünk ki a testvéreimmel - forgatja meg a szemét a családjára gondolva. Ennél többet pedig nem akar beszélni róluk, meg úgy összességében a saját életükről. Sejti, hogy Kyle-nak sincs kedve az ikréről beszélni, akiről Nette nem sokat tud, de az a kevés is bőven elegendő ahhoz, hogy ne akarja megismerni.
Amikor kimondja a neveket igazából maga sem tudja eldönteni, a filmből vett nevek hogy állnák meg a helyüket a való életben. Persze ez a hirtelen jött gyerekcsinálós ötlet is kétségekkel teli. Amíg itt elhülyéskednek az egésszel még nincs gond, de ha mégis megesne, akkor mindketten csak lesnének.
Hiába bújnak össze és jön fel a téma, amikor a férfi választ ad álmai nőjére, ő nem gondol magára. Rágja még magát amiért elhanyagolta Kyle-t és ezt így kell megtudnia, ezért meg sem érdemelné, hogy akár egy pillanatig is ilyen gondolatai támadhassanak. Szóval kíváncsian vonja fel a szemöldökét, bővebb ismertetőt szeretne.
- Ez nem ér. Nem hallottam rólad pletykákat. Ki a kiszemelt? Várj, kitalálom. Az a levitás nő aki Baileyvel kavart? Nem is! Nemes Iza! Ő az? - kíváncsiskodik tovább rövid ideig lelkesen, aztán elkomorul. Kezd rájönni, hogy nem akar semmiféle más nőről hallani. Ketten vannak itt, és amúgy is, Luke és Leia. - Tudod mit? Ne mondd el, már rávettelek a közös gyerekekre. Nyertem - kezd vigyorgásba egy pindurkát közelebb húzódva. Jó ideje javulófélbe fogott mióta tiszta és nem csak a sötét oldalát látja a világnak. Furcsa, néha még idegesítően gyogyós is tud lenni és ezt most Kyle is megtapasztalhatja.
Felnevet a másik fikuszos felvetésére, de a felvetés jogos. Mielőtt mondhatna bármit is megérzi arcán az érintést. Elmosolyodik, belefúrja fejét a kezébe. Szemei lecsukódnak miközben egy különös, kellemes érzés járja át. Pontosan tudja mi ez, és hogy miért érzi. Mindig is tudta, hogy nem csak kedvtelésből keresi fel olykor-olykor a férfi társaságát, hanem mert szereti valamilyen módon. Hisz figyelmes és mindig, megismerkedésük első percétől törődött vele. Kötődnek egymáshoz.
- Szóval fikusz, mi? Igaz, te csak a csokival vágnál engem ki - vigyorogva emeli fel a fejét és támaszkodik meg karján. Kyle fölé emelkedik, majd gondolva egyet kisöpri arcából a haját és a feketeségbe fúrja ujjait. - Csak hogy tudd, szeretlek, te dili.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

idrg
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Egyetemi hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 765
Összes hsz: 1387
Írta: 2018. január 12. 05:04 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


A spanyol sorozatok mind egy tematika szerint készülnek, csak eltérő helyszínen és időben. Van, hogy még a szereplők is megegyeznek és csak a nevük más egy kicsit. Az sem túlságosan, mert mindenkinek legalább négy van belőle és nehéz lenne mindig újat megjegyezni belőle.
- De ezen kívül nincsen kifogásod, hogy miért nem próbáltad, igaz? - vontam fel a szemöldökömet. Szerintem, ha lett volna, első sorban ugrált volna azért, hogy megtanulhassa.
A mikulásos leveles piszkálódásra előadta az ártatlant, hatalmas bambi szemeket meresztve rám, amik most is olyan mogyoróbarnák voltak. A kérdésre megvontam a vállamat, mert bőven akadtak gondjaim, amik miatt valahogy a Mikulás kikerült a fókuszpontból.
- Talán kilenc vagy tíz voltam, mikor megírtam az utolsót. - Nagyon régnek tűnt már, nem tudtam volna felidézni, hogy mi volt benne, vagy hogy tényleg akkor volt-e. Másokkal ellentétben nem azért, mert mondjuk a szüleim lebuktak, a válasz inkább abban volt keresendő, hogy akkor kezdtem az életem hangsúlyos részét a kviddiccsel kitölteni, hogy ne folyton az otthoni veszekedések járjanak a fejemben.
Kis kitérőt tettem a nagylány szobájába, ahol óvatosan le is fektettem, figyelve, hogy minden úgy legyen, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Egy pár pillanatig még rajta nyugtattam a tekintetemet, majd büszkén elmosolyodtam, mielőtt vissza indultam volna az asszonykához.
- Hát nem is tudom... esetleg, ha szépen kéred, elgondolkozhatok a dolgon - ismét az alpakka arc került elő, de lassan odalépdeltem a kanapéhoz és leültem mellé. Jogos szemrehányás volt, nem igen figyeltem a pónira, de most hirtelen annyi minden más dolog volt, amire időt szerettem volna szakítani. - Szánom-bánom, talán öt napja néztem rá utoljára, de mentségemre legyen mondva, hogy elfoglalt voltam. Te tudod ezt a legjobban.
Majd máskor figyelek a sörényfényre...

És már el is illant, hogy előszedje a dolgokat, én meg a látványt figyeltem elégedett szusszanással. Nehéz volt már elképzelni az első pár napot, amikor szabályszerűen eltévedt a lakásban, még csak nem is a jó irányba topogott el a formás lábain. Most pedig itthon volt.
- Talán a matt lenne a legjobb - feleltem, majd törökülésben dőltem kicsit hátra, a hátamat a párnának vetve. Most először merült fel a fejemben, hogy az asszonyka - amúgy iszonyúan cuki -, egyberészese egy kicsit útban lesz. - Nem akarsz átvenni valamit? Nem akarom, hogy megfázz.
A tekintetem akaratlanul is az alakján felejtettem, így a kérdésére csak kissé késve kaptam fel a fejemet. Olyan lehettem, mint aki álomból ébredt.
- Hm? Jaj, ne kezdd, szívem. Az első csíkodtól az utolsóig az összeset szeretem, külön-külön is. Gyönyörű vagy - simítottam el a tincseit az arcából, hogy aztán egy halvány mosollyal hajoljak közelebb és nyomjam az első puszit a puha ajkaira. Itt tudtam volna felejteni magam egy pár órára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Egyetemi hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 765
Összes hsz: 1387
Írta: 2018. január 12. 08:29 | Link


#MrSchwarz | München


Imádok meséket nézni Majával, meg sem próbálok mismásolni, vagy takargatni ezen semmit, otthoni programként is gyakran előfordult. Sőt, nagyon szerettem a szőkéékkel is együtt lógni, főleg, mióta így egymásra találtak és nem volt mindenki síkideg, meg depressziós. Így merülhetett fel, hogy akkor nézzünk meg valami rajzfilmet a moziban, ami be is vált, jó is volt, de a társaság egyik fele kicsit túltolta a lelkesedést. Nem, egyáltalán nem gond, nem az zavar, hogy vinnyogás és pingvinjárás közepette hagyja el a feleségem a termet, mikor tudom, hogy az újságírók tutira a közelben vannak. Még szépen mosolyogtam is, szeretem a jó képeket és a döbbent járókelőket, amiért ilyen nyilvánosan lelkesedik. De még egy filmet képtelen lettem volna végignézni most és Klara is még kicsi, nem hiszem, hogy még egy kört erőltetni kellett volna.
Kicsit az ölemben fekvő kislányt ringattam, aki most egészen lelkesen nézegetett engem, illetve, próbálta a fejét Hannah felé fordítani, mikor meghallotta a hangját. Szeretett a szőkékkel lenni, azt hiszem, legalábbis, nekik is nagyon csinos buborékokat szokott fújni, ez valami családi hagyomány lehet.
- Wuuu, és Elza néni magától jött rá, hogy költözni akar... vagy segítsége volt? - kérdeztem kissé gügyögősebben, mint terveztem volna, majd az nózim ráncoltam kicsit, mielőtt kicsit Klaraéhoz érintettem volna párszor, aki erre felnevetett. Imádtam ezt a hangot, talán azért is figyeltem kevésbé Schwarzra, ez még elég új volt nálunk. - Hát, nem tudom Schatzal, ha gondolod, esetleg lehet róla szó. Jó, ismersz, persze,
hogy mehetünk, de ugyanaz a cég, akiktől anno a lakásod vettük? Mert akkor tuti sokkot kapnak, akkor még csak jegyesek voltunk.

Alpakka fejet vágtam, sőt, még a gyűrűm is megvillogtattam, hogy hé, ez azért elég nagy haladás. Bár, az már rég volt.
- Az esküvő előtt vagy után lettél terhes? - néztem gyanakodva, most először tényleg normálisan felé pillantva, de még össze is húztam kicsit a szemeim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 270
Írta: 2018. január 12. 15:53 | Link


- München, Németország -
#ootd


Ha valakinek be kellett volna vállalni az ünneprontó szerepét, akkor biztos én lettem volna, mert, ha Lewy nem is kezd el érvelni és nincs ott a baba, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bírom a Panda és Maja tempóját. Mondjuk azt, egy kicsit mást képviselünk, ami nem igazán zavart, valahogy a négyesünkben mindenki megtalálta mindenhez a párját, ha arról volt szó, és most valahogy hála a rajzfilmes rajongói brigádnak, összeállt a duónk a lengyellel. Ez nem mindig jelentett jót a múltban. Csak ne kérjék ki azokat az erkölcsi bizonyítványokat és rendben leszünk.
- Nem értem mire gondolsz… - közöltem ártatlanul meresztve a kékjeim, hogy aztán dobjak egyet a hajamon még megigazítottam a kabátom. Feléjük pillantottam, nem kellett kimondanom, hogy a néni külön motivált lett, bár lehet, hogy erről már tudott is a sztárkviddicses. A kis baráti körünkben nagy a szája sokaknak.
Örültem neki, nekik. Azt hiszem bármennyit is piszkáltam, kicsit talán úgy, mint az irritáló testvérek is szokták a másikat, én boldog voltam attól, hogy megtalálta az örömét. De az tény, hogy nem kicsit döbbentett le két éve Maja tényével, aztán meg, hogy ő bizony apuka akar lenni. Felfordult a világ Bojarskinál, de kínos lenne bevallani, hogy nem csak nála.
- Esetleg… sosem hittem volna, hogy egy esetleg leszek. Most biztos beadnám a válópert - néztem rá rosszallóan még a fejem is megráztam, aztán Klarara pillantottam, ahogy vártunk az utca egyik felén a gyalogátkelőnél. - Az apukád rettenetesen próbál ellenállni a sorsának… Igen, az ügyvédem megnézte az előző adásvételi alapján. Hát… eltelt mennyi is… 2 vagy 3 év? Novemberben már megvolt, nem? - pillantottam rá, ahogy elgondolkodtam. Nyilván csak az első mondatfoszlányt nem hozzá intéztem, de annyi ingatlan körül fordultunk meg 18 és 24 éves korunk között, nem emlékszem mindegyik évfordulójára. Ki emlékezne? Egyébként i talán kettőt használ mindegyikünk, az összes többi inkább üzleti bevétel. Bár én a helyében, amit megjárt a japcsi csaj, azt eladnám, még van értéke és keresnék mást.
- Azt mondtam neki, hogy szabadtéri, kellemes esküvőt tervezünk, sok virággal. Szóval minimum tavasszal kellett legyen, vagy nyáron utána. Azt hiszem csak a nászéjszaka után köszöntött be, szóval nem kellett túl sokat gyónnunk előtte…
Megálltam egy kirakat előtt, amiben jobban megnéztem magam még végig is simítva az oldalamon, hogy aztán elégedetten vigyorogjak magamra, majd vissza a lengyelre.
- Most nézd meg, egyetlenem, milyen szépen visszanyertem három hónap alatt az alakom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Diák Navine (H), Magántanuló, Ötödikes diák


méhecske° | hercegnő° | mom, the bee°
offline
RPG hsz: 809
Összes hsz: 2881
Írta: 2018. január 12. 19:46 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Csak mosolyogva vonogattam a vállam pillogva felé, mert ami tény, az tény. Nem tudott volna olyan táncot mondani, mait ne próbáltam volna már ki, vagy estem volna neki szívesen. Tulajdonképpen innen lehet tudni, hogy hazudnék, ha azt mondanám utálok tanulni, egyszerűen csak a sulis dolgok, vagy keretek, honnan vesszük nem jöttek be soha. Sok volt az elmélet, amit a buksimba kellett volna szuszakolni, ami csordultig volt mindig, mindennel. Nem végtelen ládikó, mint a Stitches táskám, mióta csináltak nekem bele ilyen varázslatot.
Tudtam, hogy a Mikulásnak szánt levelemet nem kéne szégyellni, de azért mégis csak neki írtam nem pedig másoknak. Valahogy azt vele szerettem volna megtárgyalni, mint a legtöbb dolgot.
- Mi történt utána? Valamit nem kaptál meg? Vagy csak úgy te is… tudod… „nincsen Télapó” - mutattam a nyuszifüleket, még talán kicsit gúnyos is voltam. Tény, hogy én is tudtam, hogy a legtöbb csokit meg ilyen-olyan dolgot anyuéktól kaptam - jó, nem is régóta, de tudom! Ettől még voltak kérések, amikkel tudtam, hogy csak az igazi Mikuláshoz illik fordulni. Eleve azt hittem, hogy a drágaság majd kinevet, hogy jól van, aztán annyi, de nem pont így lett. Ez azért egy kicsit meg is nyugtatott. Pár éve, azt hiszem mikor elsős voltam a bagolykőn, vagy másodikos, nem is tudom, de írtam levelet. Meglátta az egyik háztársam, mikor a borítékra rajzoltam és címeztem, aztán elkezdett beszólogatni. Azóta sokkal jobban vigyázok a dolgaimra. Majdnem el se küldtem inkább akkor a levelet. De most, hogy itt csücsültem a saaaaját ohanám után pillogva, akik elvesztek a szobában, tudom, hogy bántam volna, ha az akkor kimarad. Biztos vagyok benne, hogy egy kicsit a Télapó is közbenjárt az ügyemben.
- Ühhüm, tudom, az enyém is kicsit kihalós volt egy időben, shhh, de már jól vannak - pisszegtem le, még az ujjam is a szám elé emelve, aztán csak akkor vettem el, mikor elindultam a dolgokért. Kiszedtem a matt dolgait meg, ami még kell, majd vissza is igyekeztem hozzá ugrándozva. Egy egészen kicsit sokkal könnyebb volt így, mint mondjuk az utolsó brekis hónapban. Pedig én akkor is próbáltam, csak elfáradtam tőle. Nagyon. Ahogy felnéztem rá elhúztam a szám olyan nagyon nem tetszik ez nekem módon, de aztán csak kelletlenül bólogattam, hogy meglátom mit tehetek.
- Jól van - mondtam kicsit esetlenül, persze jól esett, amit mondott, fel is lélegeztem, ha úgy tetszik, csak azért nem mindegy. Tudom, hogy elmúlik ezért nem aggódtam jobban, de egy darabig még látni fogja ő is, ha csak nem bújok mindig olyan ruhába. A puszi után elmosolyodtam, aztán elloptam repetázva azt a másodikat is, majd ahogy elhajoltam szinte szaladtam is a szobába, mielőtt annyit mondhatna hu vagy bu vagy Boojiboo. Bármit. Kerestem egy sportmelltartót, nem mintha futni készülnék, de tényleg ezek voltak egyedül kényelmesek már pár hónapja, szóval, ha muszáj valamit, ez lesz, aztán kibújva a kezeslábasból letűrtem szépen a csípőm alá, az ujjakat meg megkötöttem, mint egy pulcsit szokás a derékra, aztán visszatotyogtam. Ha megszárad visszavehetem, nem?
- Így jó lesz? Tényleg, nyuszóka, karácsonyi valamire megyünk vagy jönnek? Mármint az anyukat tudom, de más? - érdeklődtem elgondolkodva. Ritkán beszélünk, vagy inkább soha másokról. Nálam is, de mondjuk ott már ismer is mindenkit, mert az esküvő előtt anya ragaszkodott egy ilyen vacsihoz az uncsiimmal meg mindenkivel. De ezen kívül… Nálam nyilván nincs is más, csak az anyukám családja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Sieger
Egyetemi hallgató


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 228
Írta: 2018. január 14. 09:40 | Link


Hamburg, Németország


Nem különösebben értettem, hogy mi is történt, ami miatt a kicsi Dolfi annyira rossz lehet. Elvégre, elmondása szerint egyetlen egy cipő sem sérült rágási sérülést, ami alapvetően jó, nem? Nekem legalábbis biztosan, mert Hannah igen el tud kattanni, ha a cipőiről van szó. Aztán szépen lassan eljutott odáig, hogy felvilágosítson, hogy lehet, hogy nem is egészen az ő dolgait gyűjtötte be. Hát így már természetes, hogy nem mérges.
- Tessék? Most komolyan lenyúlta a melegítőmet? - néztem szemrehányó pillantással a többnyire fehér foltosra, de aztán elmosolyodtam kicsit. - Nem baj csak... fura?
Egy ideig kellett szobroznom azzal a gyűrűvel, mire olyan választ kaptam, amilyenben reménykedtem. De akkor eluralkodott bennem tényleg az a rendes, teljes megkönnyebbülés, amit akkor érzel, mikor tényleg úgy alakul minden, ahogyan azt te szeretnéd. Ez mostanság egyre többször volt, ellentétben az év közepével, mikor az életem romokban hevert.
- Talán mondhatjuk, hogy nem - vontam meg a vállamat, majd leporoltam egy pár vízcseppet a zakómról. Ha másért nem is, azért a mosolyért megérte idejönni. Szóval végül a korláthoz léptem és elkezdtem dobolni rajta, hogy felvezessem vele a nagy dobást, amivel megszabadulunk attól a rémes, cseresznyevirágos smukktól.
Hannah hatalmasat lendített, majd repült is a gyűrű, aztán egy hatalmas sikítás és zuhant a vízbe egy nagy, fehér folttal együtt.
- Azt hiszem, sikerült agyondobnod egy sirályt... - jegyeztem meg kissé hunyorgatva, de aztán not bad-grimaszt vágtam, aprókat bólogatva. Mert az azért elég menő, nem? A kérdésre megfordultam, a hátam kissé a hideg korlátnak döntve és érdeklődve pillantottam rá.
- Hiányérzeted van? - kérdeztem, majd közelebb hajoltam, végigsimítva az állán és megcsókoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 270
Írta: 2018. január 14. 21:59 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Idő kérdése volt, hogy kiderüljön, miért is nem voltak fennakadások a tappancsos és köztem. Tény, hogy biztos már valami tréner dolgozna Dolfival, ha nem viselkedne és belőlem kiindulva el lenne tiltva a kedvenc dolgaitól. Azt hiszem ez nem jó jel, anyám engem is így próbált a legtöbb dologra rávenni és régen megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen. Erre már éppen ott volt a gondolataimban, jobb is hogy nincs szükség rá, hogy bármi nevelést elkövessek, a példák, amikből dolgozhatnék mindennek mondhatók, csak követendőnek nem.
- Pasi, mit vártál? Olyat keresett, ami nem rózsaszín vagy tüllös, gondolom - jegyeztem meg szórakozottan, ne nem mintha ne lett volna ilyen más a lakásban. Neki is vannak dolgai. Szép kendők többnyire, meg még ilyen kis pici egy hám is. Ez a ruha dolog, bármennyire is élném a dolgot, szerintem még az én szokásaimhoz is túl nagy pucc. Bár lenne olyan szett, amit azt hiszem elnézegetnénk rajta. - Majd megtárgyaljátok, ha esetleg nem enged az ágyba.
Nem tartottam attól, hogy ne lenne valahogy kutyásan is, egészen jól kezdtek ugyanis a dolgaink alakulni. Már az elmúlt pár hétben is azt éreztem, hogy most valami jóba kezdtünk és hogy nem akarok ennek véget vetni. Nyugalom volt és ezt el bírtam volna hosszútávon is viselni, pedig azt hinné az ember én a pezsgést élem. Azt hiszem neki a gyűrű távozása, nekem maga a helyzet okozta azt a fellélegző megkönnyebbülést, amit túl rég tartogattunk.
- Ah, ne is firtassuk - ingattam a fejem, jobb úgy mindenkinek. Szánt szándékkal nem szeretem a hozzám közelállókat bántani, pláne nem akarok csalódást okozni, így, ha történt is én szeretném a legkevésbé, ha fel lenne emlegetve. Végül azonban a kis ékszerre figyeltem, majd az nagy lendületesen szállt és talált. Újabban egyre többet csillogtatom akaratomon kívül a lövős készségeim. Tényleg lehet benne valami, hogy apám lánya vagyok. Csak ezt ő ne tudja meg.
- Hoppá? - néztem rá összepréselt ajkakkal, próbálva sajnálni, de a grimaszomból végül nevetés lett, hát, hogy lehetne ezt komolyan venni. Amúgy sem fájt a szívem a tollasért. Talán Dolfié igen, mert megugatta, azon a még vékonyka hangján. Bár erre nem sokáig tudtam koncentrálni, mert mire eszméltem, már egészen közel hajolt a szőke én pedig elmosolyodtam, ami egyre csak szélesedett egészen a csókig, amit finoman viszonoztam, ahogy az egyik kezem a nyakához húztam és megcirógattam a tarkóját.
- Nem, már határozottan nem. Egyébként… apa még nem kapott el az Oktoberfestes képek óta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek