26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] 56 57 ... 65 ... 73 74 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2018. január 11. 14:27 | Link


//norvégia//

Nem tudom, hogy a csokis dühöngéstől hogyan is juthattunk el a gyerek témáig, de egy kicsit ijesztő számomra az egész. Normális, ha ilyen gyors váltások állnak be egy beszélgetésben? Pláne olyan emberrel, aki így vagy úgy, de fontos neked.
- Az biztos. Az ikrekkel is sok a baj, én csak tudom. De mikor kicsi a korkülönbség, az jó... legalábbis, úgy tudom. - Leginkább csak könyvekben olvastam ilyenekről, meg nagy ritkán előkerült egy-két beszélgetésben, ha olyannal volt dolgom, aki családos volt már. - Nekem is.
Nette a karjaim közé fészkelte magát, én pedig átkaroltam óvatosan. Azért, nem pont így képzeltem el a sátrazást, legalábbis, hogy a samponja illata ilyen intenzíven tolul majd az arcomba.
A kérdésre hümmögtem pár pillanatig, jogos volt. De nem olyan fajta voltam, aki olyan lelkesen kergeti az igazit.
- Néha jó lenne, persze, de annyira a kergetés része nem nekem való. Mi van, ha mondjuk megvan álmaim nője, csak mással van? Volt. - húztam el a szám rövid hezitálás után, veheti célzásnak is, ha szeretné. Voltak nekem is nőügyeim, de nem túl gyakran és olyankor sem reklámoztam túlságosan.
Nem lehetett egyszerű Myra élete sem, ilyen szempontból örültem neki, hogy nekem csak félvér volt az összetétel, nem valami elfogult aranyvér-függők.
- Persze, hogy nem, ez nem olyan, mint mondjuk egy szobanövény, hogy majd ha elég volt a csávóból, csak hozzávágod, hogy húzz el a fikusszal együtt - nevettem fel kicsit, mert a régebbi Myrából simán kinéztem, hogy megrepteti a növényt. - De. Biztosan az lenne.
Az egyik kezem elvéve a bordáiról az arcára csúsztattam és finoman megcirógattam. Ha kevésbé lett volna nyakatekert a póz, lehet, hogy meg is csókoltam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
Független varázsló, Végzett Hallgató


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 267
Írta: 2018. január 11. 14:51 | Link


Hamburg, Németország


Jó, Hannah még mindig a régi, nincsen semmi baj. A frissen szerzett lakótársa sem tett komoly kárt semmi fontosban a jelek szerint, így talán zökkenőmentes lehet a kapcsolatunk. A mosoly viszont nem sok jót sugallt, így a szemöldököm felvonva hajoltam kissé előrébb.
- Milyen dolgokat?
Elég hamar áttértünk erről arra, hogy miért is jöttünk el, ide, az isten háta mögé. Mert nem szoktam azért indokolatlanul Németország teljesen másik felére átrendelni, még akkor sem, ha éppen olyan nap volt, mikor nagyon is kedvemre való volt a fekete. Már korábban is akartam neki szólni róla, hogy szabad vagyok, de sosem találtam a megfelelő pillanatot, lehet, hogy így kellett lennie.
- Tudom. - És ebben a kijelentésben nem volt semmi egoista vagy önimádó, egész egyszerűen csak tudtam, hogy ez így volt jó. Kedveltem Harut, de nem úgy, ahogy egy barátnőt szokás, egy feleségről nem is beszélve. Abban a kapcsolatban senki nem lett volna boldog.
A pillantásom nekem is a vízre tapadt egy pár pillanatig, majd a mancsosra, aki ott csücsült egy fűcsomón és figyelte a vizet. Gondolom nem volt még a tengernél, azért lehetett új neki, nem mintha ez magától értetődő lenne Hannah mellett. Kinyújtott tenyérrel nyújtottam a szőke felé a gyűrűt. Szép darab volt, ezüst, de egyetlen egy boldog emlék sem kötött hozzá.
- Reménykedtem ebben a válaszban - mosolyodtam el, a kezem visszaejtve magam mellé, mert ha most túl közel lennék hozzá, biztos vagyok benne, hogy igen durván orrba könyökölne.
Már nem is akartam számolni, hányat temettünk el itt az utóbbi években csoportosan, így csak összepréseltem az ajkaim kicsit, mielőtt bólintottam volna.
- Csináljuk - léptem a korláthoz és biztosítottam a dobszólót a művelethez, hogy azért legyünk már egy kicsit stílusosak. Egy szar korszak lezárásán veszünk épp részt, emberek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 319
Írta: 2018. január 11. 21:46 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Nem terveztem sunyi módon keríteni a dolgokat, de most hogy néz az ki, ha az ember azzal kezdi, hogy amúgy Dolfi beköltözött hozzám éjjel, már velem is alszik, nem csak lakik. Ja meg egyébként lopkod ruhákat, de nem az enyémeket. Cirip? Nehéz dolog ez, alapvetően abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a lehető legokosabb módon és alaposan átgondoltam még korábban, hogy nekem ő kell. Bár abban az vagyok, hogy szükségem volt erre és azt hiszem be is válunk egymásnak, már ha van ilyen opció.
- Tudod, volt az az új csapatmelegítőd, amit nálunk, vagyis nálam hagytál… szerinte is kényelmes, főleg a nagyágyban - vigyorodtam el a kutyára pillantva, majd aztán vissza Sebbyre. Nem igazán tudtam egyelőre elképzelni, hogyan fognak egymással állni, de a kutyusnak nem volt ellenére a Panda, ez már egész biztos. Nekem viszont sok dolog volt fura. Például mikor egy szőkére emlékeztető illatba borult kutya nyalogatta az arcom reggel ébresztőként. Ez nem volt a megegyezésünkben a tappancsossal, mikor beengedtem a szobába. És nem, elsősorban nem az arcon nyalásra gondoltam, de azért is csúnyán néztem rá.
Annak ellenére, hogy ez a találkozó egyszerre volt szokásos és szokatlan viszonylag hamar kiderült, miért is vagyunk itt. El is akartam és tudtam hinni, amit mondott, de jól meg kellett őt nézzem, mielőtt bármit mondtam volna. Azt hiszem egy éve azt sem hittem volna, hogy az esküvőnek nem fog végül nekiszaladni, utólag nézve eléggé bűntudatom lenne érte. És nem csak egyikünk miatt.
- Szokásom ilyenben csalódást okozni? - kérdeztem ezer wattos vigyort villantva, ahogy már elvettem tőle az ékszert és nézegettem kicsit, majd aztán a vizet. Túl sok rossz döntés bizonyítéka hever már ennek fenekén, remélhetőleg örökre ott is maradva. Ez a hely mindig hozott némi megkönnyebbülést, valami mást. Lehet erre már szükségünk is volt, a gyűrű ide vagy oda. Felé fordultam, a bólintás után pedig a szabad kezemmel a korlátba kapaszkodtam majd kicsit feltolva magam hajoltam előre. Lendült a kezem az apró ékszer pedig már repült is előre, talán magasabban is, mint gondoltam volna.
- Vártam a tűzijátékot…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató


Magyar Mennydörgő | Ír válogatott fogó
offline
RPG hsz: 322
Összes hsz: 5106
Írta: 2018. január 11. 22:53 | Link

my baby giraffe

- Mi sehogy sem jöttünk ki a testvéreimmel - forgatja meg a szemét a családjára gondolva. Ennél többet pedig nem akar beszélni róluk, meg úgy összességében a saját életükről. Sejti, hogy Kyle-nak sincs kedve az ikréről beszélni, akiről Nette nem sokat tud, de az a kevés is bőven elegendő ahhoz, hogy ne akarja megismerni.
Amikor kimondja a neveket igazából maga sem tudja eldönteni, a filmből vett nevek hogy állnák meg a helyüket a való életben. Persze ez a hirtelen jött gyerekcsinálós ötlet is kétségekkel teli. Amíg itt elhülyéskednek az egésszel még nincs gond, de ha mégis megesne, akkor mindketten csak lesnének.
Hiába bújnak össze és jön fel a téma, amikor a férfi választ ad álmai nőjére, ő nem gondol magára. Rágja még magát amiért elhanyagolta Kyle-t és ezt így kell megtudnia, ezért meg sem érdemelné, hogy akár egy pillanatig is ilyen gondolatai támadhassanak. Szóval kíváncsian vonja fel a szemöldökét, bővebb ismertetőt szeretne.
- Ez nem ér. Nem hallottam rólad pletykákat. Ki a kiszemelt? Várj, kitalálom. Az a levitás nő aki Baileyvel kavart? Nem is! Nemes Iza! Ő az? - kíváncsiskodik tovább rövid ideig lelkesen, aztán elkomorul. Kezd rájönni, hogy nem akar semmiféle más nőről hallani. Ketten vannak itt, és amúgy is, Luke és Leia. - Tudod mit? Ne mondd el, már rávettelek a közös gyerekekre. Nyertem - kezd vigyorgásba egy pindurkát közelebb húzódva. Jó ideje javulófélbe fogott mióta tiszta és nem csak a sötét oldalát látja a világnak. Furcsa, néha még idegesítően gyogyós is tud lenni és ezt most Kyle is megtapasztalhatja.
Felnevet a másik fikuszos felvetésére, de a felvetés jogos. Mielőtt mondhatna bármit is megérzi arcán az érintést. Elmosolyodik, belefúrja fejét a kezébe. Szemei lecsukódnak miközben egy különös, kellemes érzés járja át. Pontosan tudja mi ez, és hogy miért érzi. Mindig is tudta, hogy nem csak kedvtelésből keresi fel olykor-olykor a férfi társaságát, hanem mert szereti valamilyen módon. Hisz figyelmes és mindig, megismerkedésük első percétől törődött vele. Kötődnek egymáshoz.
- Szóval fikusz, mi? Igaz, te csak a csokival vágnál engem ki - vigyorogva emeli fel a fejét és támaszkodik meg karján. Kyle fölé emelkedik, majd gondolva egyet kisöpri arcából a haját és a feketeségbe fúrja ujjait. - Csak hogy tudd, szeretlek, te dili.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 12. 05:04 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


A spanyol sorozatok mind egy tematika szerint készülnek, csak eltérő helyszínen és időben. Van, hogy még a szereplők is megegyeznek és csak a nevük más egy kicsit. Az sem túlságosan, mert mindenkinek legalább négy van belőle és nehéz lenne mindig újat megjegyezni belőle.
- De ezen kívül nincsen kifogásod, hogy miért nem próbáltad, igaz? - vontam fel a szemöldökömet. Szerintem, ha lett volna, első sorban ugrált volna azért, hogy megtanulhassa.
A mikulásos leveles piszkálódásra előadta az ártatlant, hatalmas bambi szemeket meresztve rám, amik most is olyan mogyoróbarnák voltak. A kérdésre megvontam a vállamat, mert bőven akadtak gondjaim, amik miatt valahogy a Mikulás kikerült a fókuszpontból.
- Talán kilenc vagy tíz voltam, mikor megírtam az utolsót. - Nagyon régnek tűnt már, nem tudtam volna felidézni, hogy mi volt benne, vagy hogy tényleg akkor volt-e. Másokkal ellentétben nem azért, mert mondjuk a szüleim lebuktak, a válasz inkább abban volt keresendő, hogy akkor kezdtem az életem hangsúlyos részét a kviddiccsel kitölteni, hogy ne folyton az otthoni veszekedések járjanak a fejemben.
Kis kitérőt tettem a nagylány szobájába, ahol óvatosan le is fektettem, figyelve, hogy minden úgy legyen, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Egy pár pillanatig még rajta nyugtattam a tekintetemet, majd büszkén elmosolyodtam, mielőtt vissza indultam volna az asszonykához.
- Hát nem is tudom... esetleg, ha szépen kéred, elgondolkozhatok a dolgon - ismét az alpakka arc került elő, de lassan odalépdeltem a kanapéhoz és leültem mellé. Jogos szemrehányás volt, nem igen figyeltem a pónira, de most hirtelen annyi minden más dolog volt, amire időt szerettem volna szakítani. - Szánom-bánom, talán öt napja néztem rá utoljára, de mentségemre legyen mondva, hogy elfoglalt voltam. Te tudod ezt a legjobban.
Majd máskor figyelek a sörényfényre...

És már el is illant, hogy előszedje a dolgokat, én meg a látványt figyeltem elégedett szusszanással. Nehéz volt már elképzelni az első pár napot, amikor szabályszerűen eltévedt a lakásban, még csak nem is a jó irányba topogott el a formás lábain. Most pedig itthon volt.
- Talán a matt lenne a legjobb - feleltem, majd törökülésben dőltem kicsit hátra, a hátamat a párnának vetve. Most először merült fel a fejemben, hogy az asszonyka - amúgy iszonyúan cuki -, egyberészese egy kicsit útban lesz. - Nem akarsz átvenni valamit? Nem akarom, hogy megfázz.
A tekintetem akaratlanul is az alakján felejtettem, így a kérdésére csak kissé késve kaptam fel a fejemet. Olyan lehettem, mint aki álomból ébredt.
- Hm? Jaj, ne kezdd, szívem. Az első csíkodtól az utolsóig az összeset szeretem, külön-külön is. Gyönyörű vagy - simítottam el a tincseit az arcából, hogy aztán egy halvány mosollyal hajoljak közelebb és nyomjam az első puszit a puha ajkaira. Itt tudtam volna felejteni magam egy pár órára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 12. 08:29 | Link


#MrSchwarz | München


Imádok meséket nézni Majával, meg sem próbálok mismásolni, vagy takargatni ezen semmit, otthoni programként is gyakran előfordult. Sőt, nagyon szerettem a szőkéékkel is együtt lógni, főleg, mióta így egymásra találtak és nem volt mindenki síkideg, meg depressziós. Így merülhetett fel, hogy akkor nézzünk meg valami rajzfilmet a moziban, ami be is vált, jó is volt, de a társaság egyik fele kicsit túltolta a lelkesedést. Nem, egyáltalán nem gond, nem az zavar, hogy vinnyogás és pingvinjárás közepette hagyja el a feleségem a termet, mikor tudom, hogy az újságírók tutira a közelben vannak. Még szépen mosolyogtam is, szeretem a jó képeket és a döbbent járókelőket, amiért ilyen nyilvánosan lelkesedik. De még egy filmet képtelen lettem volna végignézni most és Klara is még kicsi, nem hiszem, hogy még egy kört erőltetni kellett volna.
Kicsit az ölemben fekvő kislányt ringattam, aki most egészen lelkesen nézegetett engem, illetve, próbálta a fejét Hannah felé fordítani, mikor meghallotta a hangját. Szeretett a szőkékkel lenni, azt hiszem, legalábbis, nekik is nagyon csinos buborékokat szokott fújni, ez valami családi hagyomány lehet.
- Wuuu, és Elza néni magától jött rá, hogy költözni akar... vagy segítsége volt? - kérdeztem kissé gügyögősebben, mint terveztem volna, majd az nózim ráncoltam kicsit, mielőtt kicsit Klaraéhoz érintettem volna párszor, aki erre felnevetett. Imádtam ezt a hangot, talán azért is figyeltem kevésbé Schwarzra, ez még elég új volt nálunk. - Hát, nem tudom Schatzal, ha gondolod, esetleg lehet róla szó. Jó, ismersz, persze,
hogy mehetünk, de ugyanaz a cég, akiktől anno a lakásod vettük? Mert akkor tuti sokkot kapnak, akkor még csak jegyesek voltunk.

Alpakka fejet vágtam, sőt, még a gyűrűm is megvillogtattam, hogy hé, ez azért elég nagy haladás. Bár, az már rég volt.
- Az esküvő előtt vagy után lettél terhes? - néztem gyanakodva, most először tényleg normálisan felé pillantva, de még össze is húztam kicsit a szemeim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 319
Írta: 2018. január 12. 15:53 | Link


- München, Németország -
#ootd


Ha valakinek be kellett volna vállalni az ünneprontó szerepét, akkor biztos én lettem volna, mert, ha Lewy nem is kezd el érvelni és nincs ott a baba, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bírom a Panda és Maja tempóját. Mondjuk azt, egy kicsit mást képviselünk, ami nem igazán zavart, valahogy a négyesünkben mindenki megtalálta mindenhez a párját, ha arról volt szó, és most valahogy hála a rajzfilmes rajongói brigádnak, összeállt a duónk a lengyellel. Ez nem mindig jelentett jót a múltban. Csak ne kérjék ki azokat az erkölcsi bizonyítványokat és rendben leszünk.
- Nem értem mire gondolsz… - közöltem ártatlanul meresztve a kékjeim, hogy aztán dobjak egyet a hajamon még megigazítottam a kabátom. Feléjük pillantottam, nem kellett kimondanom, hogy a néni külön motivált lett, bár lehet, hogy erről már tudott is a sztárkviddicses. A kis baráti körünkben nagy a szája sokaknak.
Örültem neki, nekik. Azt hiszem bármennyit is piszkáltam, kicsit talán úgy, mint az irritáló testvérek is szokták a másikat, én boldog voltam attól, hogy megtalálta az örömét. De az tény, hogy nem kicsit döbbentett le két éve Maja tényével, aztán meg, hogy ő bizony apuka akar lenni. Felfordult a világ Bojarskinál, de kínos lenne bevallani, hogy nem csak nála.
- Esetleg… sosem hittem volna, hogy egy esetleg leszek. Most biztos beadnám a válópert - néztem rá rosszallóan még a fejem is megráztam, aztán Klarara pillantottam, ahogy vártunk az utca egyik felén a gyalogátkelőnél. - Az apukád rettenetesen próbál ellenállni a sorsának… Igen, az ügyvédem megnézte az előző adásvételi alapján. Hát… eltelt mennyi is… 2 vagy 3 év? Novemberben már megvolt, nem? - pillantottam rá, ahogy elgondolkodtam. Nyilván csak az első mondatfoszlányt nem hozzá intéztem, de annyi ingatlan körül fordultunk meg 18 és 24 éves korunk között, nem emlékszem mindegyik évfordulójára. Ki emlékezne? Egyébként i talán kettőt használ mindegyikünk, az összes többi inkább üzleti bevétel. Bár én a helyében, amit megjárt a japcsi csaj, azt eladnám, még van értéke és keresnék mást.
- Azt mondtam neki, hogy szabadtéri, kellemes esküvőt tervezünk, sok virággal. Szóval minimum tavasszal kellett legyen, vagy nyáron utána. Azt hiszem csak a nászéjszaka után köszöntött be, szóval nem kellett túl sokat gyónnunk előtte…
Megálltam egy kirakat előtt, amiben jobban megnéztem magam még végig is simítva az oldalamon, hogy aztán elégedetten vigyorogjak magamra, majd vissza a lengyelre.
- Most nézd meg, egyetlenem, milyen szépen visszanyertem három hónap alatt az alakom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 12. 19:46 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Csak mosolyogva vonogattam a vállam pillogva felé, mert ami tény, az tény. Nem tudott volna olyan táncot mondani, mait ne próbáltam volna már ki, vagy estem volna neki szívesen. Tulajdonképpen innen lehet tudni, hogy hazudnék, ha azt mondanám utálok tanulni, egyszerűen csak a sulis dolgok, vagy keretek, honnan vesszük nem jöttek be soha. Sok volt az elmélet, amit a buksimba kellett volna szuszakolni, ami csordultig volt mindig, mindennel. Nem végtelen ládikó, mint a Stitches táskám, mióta csináltak nekem bele ilyen varázslatot.
Tudtam, hogy a Mikulásnak szánt levelemet nem kéne szégyellni, de azért mégis csak neki írtam nem pedig másoknak. Valahogy azt vele szerettem volna megtárgyalni, mint a legtöbb dolgot.
- Mi történt utána? Valamit nem kaptál meg? Vagy csak úgy te is… tudod… „nincsen Télapó” - mutattam a nyuszifüleket, még talán kicsit gúnyos is voltam. Tény, hogy én is tudtam, hogy a legtöbb csokit meg ilyen-olyan dolgot anyuéktól kaptam - jó, nem is régóta, de tudom! Ettől még voltak kérések, amikkel tudtam, hogy csak az igazi Mikuláshoz illik fordulni. Eleve azt hittem, hogy a drágaság majd kinevet, hogy jól van, aztán annyi, de nem pont így lett. Ez azért egy kicsit meg is nyugtatott. Pár éve, azt hiszem mikor elsős voltam a bagolykőn, vagy másodikos, nem is tudom, de írtam levelet. Meglátta az egyik háztársam, mikor a borítékra rajzoltam és címeztem, aztán elkezdett beszólogatni. Azóta sokkal jobban vigyázok a dolgaimra. Majdnem el se küldtem inkább akkor a levelet. De most, hogy itt csücsültem a saaaaját ohanám után pillogva, akik elvesztek a szobában, tudom, hogy bántam volna, ha az akkor kimarad. Biztos vagyok benne, hogy egy kicsit a Télapó is közbenjárt az ügyemben.
- Ühhüm, tudom, az enyém is kicsit kihalós volt egy időben, shhh, de már jól vannak - pisszegtem le, még az ujjam is a szám elé emelve, aztán csak akkor vettem el, mikor elindultam a dolgokért. Kiszedtem a matt dolgait meg, ami még kell, majd vissza is igyekeztem hozzá ugrándozva. Egy egészen kicsit sokkal könnyebb volt így, mint mondjuk az utolsó brekis hónapban. Pedig én akkor is próbáltam, csak elfáradtam tőle. Nagyon. Ahogy felnéztem rá elhúztam a szám olyan nagyon nem tetszik ez nekem módon, de aztán csak kelletlenül bólogattam, hogy meglátom mit tehetek.
- Jól van - mondtam kicsit esetlenül, persze jól esett, amit mondott, fel is lélegeztem, ha úgy tetszik, csak azért nem mindegy. Tudom, hogy elmúlik ezért nem aggódtam jobban, de egy darabig még látni fogja ő is, ha csak nem bújok mindig olyan ruhába. A puszi után elmosolyodtam, aztán elloptam repetázva azt a másodikat is, majd ahogy elhajoltam szinte szaladtam is a szobába, mielőtt annyit mondhatna hu vagy bu vagy Boojiboo. Bármit. Kerestem egy sportmelltartót, nem mintha futni készülnék, de tényleg ezek voltak egyedül kényelmesek már pár hónapja, szóval, ha muszáj valamit, ez lesz, aztán kibújva a kezeslábasból letűrtem szépen a csípőm alá, az ujjakat meg megkötöttem, mint egy pulcsit szokás a derékra, aztán visszatotyogtam. Ha megszárad visszavehetem, nem?
- Így jó lesz? Tényleg, nyuszóka, karácsonyi valamire megyünk vagy jönnek? Mármint az anyukat tudom, de más? - érdeklődtem elgondolkodva. Ritkán beszélünk, vagy inkább soha másokról. Nálam is, de mondjuk ott már ismer is mindenkit, mert az esküvő előtt anya ragaszkodott egy ilyen vacsihoz az uncsiimmal meg mindenkivel. De ezen kívül… Nálam nyilván nincs is más, csak az anyukám családja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Sieger
Független varázsló, Végzett Hallgató


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 267
Írta: 2018. január 14. 09:40 | Link


Hamburg, Németország


Nem különösebben értettem, hogy mi is történt, ami miatt a kicsi Dolfi annyira rossz lehet. Elvégre, elmondása szerint egyetlen egy cipő sem sérült rágási sérülést, ami alapvetően jó, nem? Nekem legalábbis biztosan, mert Hannah igen el tud kattanni, ha a cipőiről van szó. Aztán szépen lassan eljutott odáig, hogy felvilágosítson, hogy lehet, hogy nem is egészen az ő dolgait gyűjtötte be. Hát így már természetes, hogy nem mérges.
- Tessék? Most komolyan lenyúlta a melegítőmet? - néztem szemrehányó pillantással a többnyire fehér foltosra, de aztán elmosolyodtam kicsit. - Nem baj csak... fura?
Egy ideig kellett szobroznom azzal a gyűrűvel, mire olyan választ kaptam, amilyenben reménykedtem. De akkor eluralkodott bennem tényleg az a rendes, teljes megkönnyebbülés, amit akkor érzel, mikor tényleg úgy alakul minden, ahogyan azt te szeretnéd. Ez mostanság egyre többször volt, ellentétben az év közepével, mikor az életem romokban hevert.
- Talán mondhatjuk, hogy nem - vontam meg a vállamat, majd leporoltam egy pár vízcseppet a zakómról. Ha másért nem is, azért a mosolyért megérte idejönni. Szóval végül a korláthoz léptem és elkezdtem dobolni rajta, hogy felvezessem vele a nagy dobást, amivel megszabadulunk attól a rémes, cseresznyevirágos smukktól.
Hannah hatalmasat lendített, majd repült is a gyűrű, aztán egy hatalmas sikítás és zuhant a vízbe egy nagy, fehér folttal együtt.
- Azt hiszem, sikerült agyondobnod egy sirályt... - jegyeztem meg kissé hunyorgatva, de aztán not bad-grimaszt vágtam, aprókat bólogatva. Mert az azért elég menő, nem? A kérdésre megfordultam, a hátam kissé a hideg korlátnak döntve és érdeklődve pillantottam rá.
- Hiányérzeted van? - kérdeztem, majd közelebb hajoltam, végigsimítva az állán és megcsókoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 319
Írta: 2018. január 14. 21:59 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Idő kérdése volt, hogy kiderüljön, miért is nem voltak fennakadások a tappancsos és köztem. Tény, hogy biztos már valami tréner dolgozna Dolfival, ha nem viselkedne és belőlem kiindulva el lenne tiltva a kedvenc dolgaitól. Azt hiszem ez nem jó jel, anyám engem is így próbált a legtöbb dologra rávenni és régen megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen. Erre már éppen ott volt a gondolataimban, jobb is hogy nincs szükség rá, hogy bármi nevelést elkövessek, a példák, amikből dolgozhatnék mindennek mondhatók, csak követendőnek nem.
- Pasi, mit vártál? Olyat keresett, ami nem rózsaszín vagy tüllös, gondolom - jegyeztem meg szórakozottan, ne nem mintha ne lett volna ilyen más a lakásban. Neki is vannak dolgai. Szép kendők többnyire, meg még ilyen kis pici egy hám is. Ez a ruha dolog, bármennyire is élném a dolgot, szerintem még az én szokásaimhoz is túl nagy pucc. Bár lenne olyan szett, amit azt hiszem elnézegetnénk rajta. - Majd megtárgyaljátok, ha esetleg nem enged az ágyba.
Nem tartottam attól, hogy ne lenne valahogy kutyásan is, egészen jól kezdtek ugyanis a dolgaink alakulni. Már az elmúlt pár hétben is azt éreztem, hogy most valami jóba kezdtünk és hogy nem akarok ennek véget vetni. Nyugalom volt és ezt el bírtam volna hosszútávon is viselni, pedig azt hinné az ember én a pezsgést élem. Azt hiszem neki a gyűrű távozása, nekem maga a helyzet okozta azt a fellélegző megkönnyebbülést, amit túl rég tartogattunk.
- Ah, ne is firtassuk - ingattam a fejem, jobb úgy mindenkinek. Szánt szándékkal nem szeretem a hozzám közelállókat bántani, pláne nem akarok csalódást okozni, így, ha történt is én szeretném a legkevésbé, ha fel lenne emlegetve. Végül azonban a kis ékszerre figyeltem, majd az nagy lendületesen szállt és talált. Újabban egyre többet csillogtatom akaratomon kívül a lövős készségeim. Tényleg lehet benne valami, hogy apám lánya vagyok. Csak ezt ő ne tudja meg.
- Hoppá? - néztem rá összepréselt ajkakkal, próbálva sajnálni, de a grimaszomból végül nevetés lett, hát, hogy lehetne ezt komolyan venni. Amúgy sem fájt a szívem a tollasért. Talán Dolfié igen, mert megugatta, azon a még vékonyka hangján. Bár erre nem sokáig tudtam koncentrálni, mert mire eszméltem, már egészen közel hajolt a szőke én pedig elmosolyodtam, ami egyre csak szélesedett egészen a csókig, amit finoman viszonoztam, ahogy az egyik kezem a nyakához húztam és megcirógattam a tarkóját.
- Nem, már határozottan nem. Egyébként… apa még nem kapott el az Oktoberfestes képek óta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 17. 00:34 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


A kérdés arról, hogy mi történt, miért nem írtam többé a Mikinek, nem ért váratlanul. Maja, persze, hogy mindent tudni akart. Főleg, ha gyerekkorról vagy olyasmiről volt szó, ami befolyásolta az ünnepeket. Szóval az ajkamba haraptam pár pillanatra, hogy is kezdjek neki.
- Abban az időben... kezdtek el a szüleim veszekedni és mire tíz lettem, már szinte mindennapos volt. Ha tehettem edzésen voltam, eljártam futni, a nagyszüleimnél... "felejtettem magam". Elvesztettem valahol út közben azt a lelkesedést az ünnepek iránt, csak akkor raktam össze magam, mikor beadtam a papírt a nagykorúsítás miatt - böktem ki. Annak is már tíz éve volt lassan, szóval nem mondhatom, hogy olyan, mintha "tegnap történt volna".
Legalább a póni ügyet sikerült kimagyarázni nála, szerencsém, hogy nem szívtelen, különben most egész este hallgathatnám, hogy de az én felelősségem volt. Kinek hiányozna az?
- Majd figyelek én is jobban - ígértem meg végül kis mosollyal, aztán valahogy a csíkjai jöttek szóba, amiket nagyon nem élt. Tudom, mert alapvetően nem volt egy takargatós lány és mégis, mióta megvoltak, ha tehette, így vagy úgy, de eltüntette őket az ember szeme elől. A puszim után kaptam még egyet, ő pedig el is rohant a szoba felé, én meg elővettem egy jónak tűnő ecsetet, meg a matt festéket is felpattintottam. Elég hamar vissza is jött az asszonyka, most már kissé kevésbé túlöltözötten. Elégedett hümmögéssel mértem végig párszor, mielőtt intettem volna,hogy jöjjön csak vissza ide.
- Öm, nem hiszem, a csapatosra meg lettünk hívva, de ha jobb szeretnél itthon lenni Klaraval, én nem ellenkezem. Ezen kívül azt hiszem semmi fontos. Sebbyék gondolom majd huszonötödikén vagy hatodikán beállítanak. - Kicsit megcsapkodtam a combom, hogy üljön csak az ölembe. - Ha gondolod így féloldalasan rám pakolhatod magad, vagy leköltözhetünk a szőnyegre, ahogy érzed babám. Apámékhoz is meg lettünk hívva, deee... oda nem megyünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 17. 02:40 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


- Jahj, ez olyan nem szép, mikor baj van az ohanákban - pillantottam kicsit szomorúbban magam elé, aztán csak hallgattam szépen tovább. - Akkor csak elmaradt. És ha tehetted volna később, mert van időd, vagy hasonló, írtál volna neki? Vagy szerinted is időpazarlós dolog?
Igyekeztem a legtöbbször nem olyan lenni, mint azok a furán kérdezgetős és még az alsónaci méretedet is elkérős lányok, akiket táncon is ismertem, mégis sikerül talán néha átesnem a paci túloldalára. Na én nem ruhaméretet szeretnék tudni persze, azt amúgy is megnézhetem, ha érdekel, inkább olyasmiket, amik életem férfijával történtek. Lehet másoknak fura, hiszen a múlt, de sokszor rájövök, hogy én se lennék biztos olyan, amilyen, ha nem történnek meg események. Sokszor érzem Lewyn, hogy nem tudok eleget, ez lehet nem azért van, mert titkolózna, csak róla kevesebbet esik szó. A családi drámám közepén zuhant ez az egész barát-barátnő dolog gondolata az ölembe és talán picit el is késhettem a kérdéseimmel. Persze vannak olyanok, amiket meg hiába tettem fel.
A pónik kérdése nem tartott sokáig, meg szerencsére a csíkoké sem, mert ő is érezte azt hiszem, hogy nem voltam egy kis ideje annyira boldog attól, amiket láttam. Bárki, bármit mond, nem szép, mikor vörösen izzó, majd elfehéredő furán nem egyenes csíkok megjelennek azon a pocin, amin korábban csak Stitch meg kék foltok maximum. Nem voltam biztos benne már az elején sem, nem-e azért mondja csak az apuci, hogy rendben vagyunk vele, hogy engem megkíméljen, meg ne legyen rossz kedvem, de nem szokott hazudni, elég őszinte, szóval lassan, de kezdtem elhinni, hogy neki így is tetszik a pocim is. Ez azért megnyugtató.
- Elmehetünk, ha gondolod. Egy ilyen biztos nem olyan nagyon nagy dolog - vontam picit a vállamon, ahogy már kicsit vidámabban elé csámborogtam az újított szerelésemben. Bólintottam párat a szőkéékre, mert én is sejtettem, hogy ők jönnek, aztán megigazítva a felsőm elé topogtam, a kézmozdulatra meg a számra harapva az ölébe csücsültem, vagyis csak a lábára, hogy hozzá is férjen a hasamhoz, ahogy kihúztam magam. Így legalább olyan nagynak sem látszik. Ehm.
- Jó lesz így. Vagy ha nem megy, majd szólsz, és leülök, lefekszem, elterülök, mint Patrik, a tengericsillag. Nem tudom, hogyan kell - mosolyogtam rá, bár nem tudtam figyelmen kívül hagyni, amit mondott.
- Nem megyünk? Amúgy sem nagyon szoktunk, meg még sosem jött el meglátogatni se minket… mármint, nem mintha kellene, az ő dolga, tudod. Csak… téged sem szokott? Mérges valamiért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 17. 16:06 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


- Tényleg nem a legjobb, de van, amikor nem lehet mit csinálni - vontam meg a vállamat, aztán ismét elgondolkoztam a levél dolgon és lassan megráztam a fejemet. Nem, előtte sem írtam és utána sem volt már tervben. - Addigra elég messzire kerültem a jók listájától, azt hiszem, késő lett volna. Talán még négy-öt éve írtam egyszer, de ennyi. Nem időpazarlás, szeretem, hogy írsz neki, aranyos.
Ilyenkor kell mindig rájönnöm, hogy nem, nem igazán beszélek neki a dolgaimról, legalábbis az olyanokról, amik régen voltak. Persze, ennek  megvan az oka, mert nem egy vidám mese és ha lehet, akkor soha nem is mondanám el, de mégis a nejem, megvan a maga kockázata, hogy előbb vagy utóbb ez is, az is szóba kerül majd.
A csíkokról nem akartam túlságosan sok szót ejteni, nem volt velük elégedett, nekem meg nem volt semmi gondom vele. Ha túl sokat emlegetem, még a végén azt hiszi, hogy zavar, csak azért nem mondom, mert ő Maja.
- Semmi égbekiáltó, egy-két fotó, szokott lenni zene, vagy műsor, meg vacsi. Tuuudod, mint tavaly, asszem talán tizenkilencedikén volt - intettem a kezemmel, hogy nem esküdnék meg rá mikor, de tudom, hogy egy nem túl hosszú látogatást tettünk ott tavaly. Az ajakharapdálásra felvontam kissé a szemöldököm, azzal a mindent tudó vigyorral, de aztán csak megvártam, míg elhelyezkedik, a pillantásom a festékeken tartva.
- Szólni fogok, ha nem jó, de egyelőre úgy tűnik, meg tudom oldani - a hangom olyan megnyugtató tónusban csengett, miközben felvettem a már kiválasztott ecsetet és a kék festék után nyúltam. Mikor elégnek tűnt, lassan, óvatosan az egyik szélesebb csíkhoz érintettem. A tekintetem teljesen a műveletre összpontosítottam, így nem kellett felnéznem rá. Úgy tűnik, előbb, mint utóbb.
- Nem, engem sem szokott, most már kereken tizenegy éve, sőt, további négy évig nem is fogja megtenni, mert fél hogy rendőrt hívok rá és lecsukják - közöltem pár apróbb ecsetvonás után, egy apró félmosollyal figyelve a művem. Szép lesz ez. - Azért nem megyünk hozzá, mert a látványától is rosszul vagyok. És igen, mérges, van oka, de nem rám.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 17. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 17. 18:30 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Sajnos elég jól értettem, mit ért az alatt, hogy nem tudna mit tenni a helyzettel, ha akarna se. Én próbáltam még akkor is változni, reménykedni vagy éppen megoldást keresni, mikor már mindenki szerint felesleges volt, így, ha nem is ugyan azt a cipellőt vettük fel, de a fél pár zoknik biztos hasonló. Nem tudtam megállapítani, mert nem tudtam eleget, sokáig azt hittem, mert nem igazán van mit. Van anyuka, apuka és Lewy és megvolt a család, mint másoknál. De aztán darabokban ez-az kiderült, és csak sejtéseim voltak, hogy ő sem volt igazán boldog soha, az meg kinek jó?
- Ez nem iiigaz, sosem késő - ráztam meg a fejem, magamhoz képest elég határozottan kijelentve, hogy szerintem bármikor fel lehet a jók listájára mászni. Minden csak tettek kérdése azt hiszem. Van olyan, hogy két jó kiüt egy nagy rosszat is, nem? Szerintem biztos. Végül csak kicsit elpirulva elmosolyodtam a mondandója végén, még a vállaim is felhúzva, amibe egészen belecsúszott a fejecském. Ilyenkor olyan kis labdává is tudnék zsugorodni, ha akarnék. Mindegy.
- Azt hiszem emlékszem… sok helyen voltunk, nem mindig tudom melyikre, miért - vallottam be neki kicsit elhalkulva, mert ugye lehet ennek nem fog örülni. Én azért igyekszem mindent, ami fontos, azt megjegyezni. De neki sok helyen van dolga és kötelessége, arról nem beszélve, hogy egyszer megszámoltam, hogy egy hét alatt legalább huszonhárom levele jött, amikben csak különböző ide meg oda hívó dolgok voltak. Mondjuk az elég mókás, mikor nagy dobozokat kap, nemrég küldtek neki brekis ajándékot is, vannak, akik nem csak elhívogatják elvonva az idejét.
Közben elkezdte a hasam pingálni, én meg előbb akaratlanul is behúztam azt, mikor az ecsettel hozzáért, aztán felkacagtam, mert eléggé csikizett a dolog. Igyekszem én magam visszafogni, de nem egyszerű. Mondjuk most kicsit éreztem, hogy nem kedves a téma, így hamar elhalkultam.
- Rendőrbácsikat? De… miért? Mit csinált? - pillantottam felé, ahogy kérdeztem, igazából nem is volt sok elképzelésem. Az egyik táncos társam apukája eljátszotta a család pénzét pókeren, rá is mérgesek, érthető, de nem hallottam róla, hogy a férjecske családja kártyázna mondjuk.
- Ilyen rossz ember? Ránk mérges?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 18. 13:20 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Nem tudom mennyire volt meg neki a kép a családomról és rólam, ha ejtettem is infókat, akkor sem biztos, hogy mindenre emlékszik. Talán egyszerűbb lett volna, ha csak mindent elmesélek elejétől a végéig, de ez olyan téma volt, amit nem szívesen emlegettem, leginkább úgy semmikor sem.
- Azt mondod? - szusszantam fel kissé kétkedve, tipikusan a fekete, zöld szemű szörnyit idézve vele. Azzal a kis eltéréssel, hogy én nem csináltam semmit a szőnyeggel, foltmentes és száraz volt. Elég határozottnak tűnt, de lehet, hogy csak azért, mert nem tudja, hogy hol is vannak az eddigi levelei. Eddig papi fiókjában csücsültek, most az én tanári asztalom fiókjában időzött az első.
Megint emlékeztetett egy kicsit arra a halálosan aranyos gekkóra, ahogyan felhúzta a vállait, csak a nyelve hegyét nem dugta ki. Muszáj volt elvigyorodnom egy kicsit, mert még mindig imádtam, ahogyan elvörösödött.
- Cssssss, nem is kell mindre, jó ez így, legalább nem fogod unni magad- nyomtam egy apró csókot az arcára. Túl sok helyre kellett mennem ahhoz, hogy elvárjam tőle, hogy tényleg megjegyezzen mindent. Ott voltak az öltönyök, a Bee Happy, a válogatott, a klub, az azzal járó szponzori hirdetések. Minden.
Elkezdtem kis ecsetvonásokkal kékre festeni az első csíkot, ami lássuk be, nem volt egyszerű, mert Maja elkezdett mozogni, de legalább egy kicsit jobb volt a hangulat, mint amúgy lett volna, ha a témát vesszük. Mikor kb a feléig elértem, a kupakból kiszedtem egy sötétebb kéket, majd folytattam a festegetést, mikor Maja abbahagyta a nevetéstől való fetrengést.
- Hm? Ja, igen. Rendőrök. Hát, miután lesérült kviddics közben, elkezdett inni.- szegeztem a pillantásomat erősen a csíkra, meghúzva a végét is.
- Rossz embernek tényleg az, de nem ránk mérges, hanem magára. Akart veled is találkozni, meg Klaraval is, a nagyszüleim pletykásak. Csak közöltem, hogy ha megpróbálja, nem biztos, hogy a saját lábán hagyja el a helyszínt - próbáltam érzelemmentes hangszínt megütni és mivel elég sokat gyakoroltam már, főleg a munka miatt, elég jól is ment. Különben most szarban lenne a haza. - Szóval elkezdett inni és megverte anyám. Aztán ebből rendszer lett. Aztán ő nem volt kéznél, én viszont igen... ennyi a történet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 18. 18:03 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Pont úgy bólogattam, mint a azok a ráncos kutyusok, amiket régebben a kocsik szélvédőjéhez pakoltak és mikor ment az autó, akkor mozgott a buksijuk. Ritmusosan és jó nagyokat. Komolyan gondoltam, és nem azért, mert, ha majd a Télapótól kér teszem azt egy kocsit, akkor biztos meg is kapja, de valahogy mégis hittem benne, hogy minden teljesül, ha a vágyunk olyannak meséljük el, aki valamit előre is mozdíthat. Nekem ez a Mikulás volt, és bár csalódhattam volna, mondhattam volna azt, mikor iskolába kezdtem járni, hogy nem hozta vissza nekem az apukámat, nem tudta megállítani a piszkálásom a suliban vagy éppen egyszer-egyszer elrontotta az ajándék színét, na meg később, mikor már nem is azt akartam, hogy meglegyen az igazi apukám, csak tesókat, vagy azt, hogy anyut is nagyon szeresse valaki úgy, mint az osztálytársaim anyukáját a férjük. Én azért nem adtam fel. Ahogy néha az érdeklődést sem.
- Nem is szoktam unatkozni - tettem hozzá még gyorsan. Persze, nem minden esemény volt izgi, volt, ahol csak fotózták Lewyt, meg kikérdezték erről-arról, aztán fura emberekkel beszélt lengyelül én meg csak kivártam a sorom. De a csapatos bulik viccesebbek, ott azért ott van Sebby is, meg többeket ismerek, és úgy nem olyan kellemetlen, ha magamra kell maradnom és több ember között kell lenni.
A csikizős dolgot leszámítva egész nyugodtan ültem az ölében, a kezem a vállán pihent, ott simizgettem őt, ahogy próbáltam elvonatkoztatni tőle, hogy a festék hideg, az ecset meg nem lett kevésbé csiklandozó. A kis festékekre néztem, a pirosat magamhoz is vettem kicsit forgatva a kezemben, valamiért mindig az fogy el elsőre, most viszont elég sok volt benne, persze nem sokáig tudtam erre figyelni, a barnáimmal leginkább a lehajtott buksi ezüstös tincseibe tudtam nézni, a kezem is megállt a vállán egyhelyben.
- De ha ennyire rendőrös a helyzet… az nagyon rossz - zártam le végül, pedig leginkább csak bután nézve ráztam volna a fejem, hogy még nem egészen értem. Tudom, hogy azért ő tudott az apjáról, ha nem is járkáltak össze, de biztos látta vagy hallott róla, vagy érdeklődött, de… persze én is kerestem az enyémet, de ő nem tett bűnt anya szerint, olyat nem, amit büntetni kell. Csak nem viselkedett illendően, mikor elhagyott. Bár amikor nem fizetett, az már olyan bűnös dolog volt.
- Levendulát... Bántott téged? Sokszor? - kérdeztem, lehet picit kétségbeesetten is, mert lehet, hogy ő már ezt feldolgozta, vagy fogalmam sincs, hogy tudja ilyen nyugodtan mondani. Sokszor mondok butaságot, és tudtam, hogy most az nem hiányzik, akkor sem, ha nem tudtam eldönteni hogyan áll ezzel az egésszel. Éreztem a csomócskát a hasamban, pedig csak elmesélte, de ettől még bennem is rossz érzés lett, szomorúság, bánat, meg ilyesmik. Amitől sírna az ember. Óvatosan dőltem oldalra a kezemhez a vállára. - Úgy sajnálom, ilyet nem szabadna senkinek, nemhogy egy apukának…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 21. 03:54 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Nem mintha szólna, ha esetleg mégis unatkozna. Ennyire azért már ismertem, akkor sem említené meg, ha éppen a belét unatkozza ki szerencsétlen. Azt hiszem, hogy ez a berögződés már megmarad nála.
- Ühm, te soha - jegyeztem meg szórakozottan. Vannak olyan rendezvények, ahol még én is unatkozom, nem hogy ő! Egyszerűen néha csak szeretnék hazajönni, az egészet elfelejteni és Volt nyálas némóját a fejem alá gyűrve tévézni. Kiégtem volna?
Inkább a festéssel kezdtünk foglalkozni, ami azért nem ment rosszul, csak Maja egyszer kétszer megugrott, mert lehet, hogy talán, egy kicsit csikizte az ecset, ahogy lassan végighúztam. De most nem emiatt csináltam, csak azért, hogy egy kicsit színesebb legyen és magát is jobb színben lássa. A maradék kéket egy teljesen másik csík végére kentem el, majd kitisztítottam az ecsetet és egy rózsaszínbe mártva kezdtem ismét pingálni.
- Igen, tényleg nem túl jó - közöltem fel sem pillantva, próbálva figyelmen kívül hagyni, ahogy a keze megtorpant egy helyben a vállamon. Így sem volt túl könnyű Krysztofról beszélnem, mert azért valahol még mindig az apám volt, csak közben meg mégsem. Van ilyen? Normális ilyet érezni egy ember irányába?
A hangjából kisütött az a pánik, ami kicsit az elképzelésre elfogta, én pedig felpillantottam, hogy azért lássa, nincs baj, itt vagyok, nem haltam bele semmibe.
- Csak amikor ivott... heti egy-kétszer - vontam meg a vállam. Talán néha többször is, de ebben nem akartam jobban elmerülni. Azért éreztem azt a keserű szájízt még most is, ha rá kellett gondolnom, így csak hagytam, hogy Maja kicsit a vállamnak dőljön. - Nem, tényleg nem. Nem akarom őt a közeletekben látni...
Talán kicsit meg is reszketett a hangom, de aztán csak lassan kifújtam a levegőt és folytattam a festegetést a rózsaszínnel. Egészen szépen alakult már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 21. 14:26 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Éreztem, hogy nem olyan komoly az a kijelentés, sőt, leginkább csak megrázogattam a fejem jobbra-balra, mert talán mégis. Kivel nem esik meg, hogy unatkozik? De, ami azt illeti, még mindig jobb volt ott ácsorogni és csak nézelődni, vagy kerülgetni a helyzetet, hogy bárki hozzám szóljon, mintha tanulni kellett volna. Vagy rosszabb, órán csücsülni. Nekem nem mondja, hogy van annál rosszabb.
Nem mindig vagyok annyira izgága, ha arról van szó, ügyesen tudok mozdulatlan is maradni, de most a festős dolognál voltak azért akadályaim, leginkább az ecsetet éreztem közellenségnek. De hát belefér, azt hiszem.
- Tényleg elég szépek a színes csíkok…
Ahogy néztem a koncentrációját, meg amennyit láttam a csíkokból, amit felfestett, azok tényleg szépek voltak, szeretem a színeket, csak… igen, ami most alattuk bújt meg, azt annyira nem úgy érzem. De ezt el tudtam most engedni, már majdnem mindent, amíg elő nem került az, amiről eddig leginkább fogalmam sem volt. Csendesen figyeltem, a rendőrbácsisra már csak nem is mondtam semmit, ahogy a kezem lassan megint a vállát cirógatta én meg picit a fejem is nekidöntöttem. Nem számítottam arra, amit elmesélt, talán sosem gondolkodtam ilyeneken.
- Csak? De… már egy is sok - mondtam magam elé, hiába nézett rám, ettől nem került minden jó irányba egy pillanat alatt. Az ő apukája nagyon rosszat tett, hiába volt neki, az enyém sem jobb, ez sehogy sem volt szép és ohanás. Talán érezhettem volna, hogy ha nem beszél róla, ott se volt mindig boldogság, nem csak a válás miatt. A keze után nyúltam, de csak annyira, hogy az ecsetet picit elfordítsam, így át tudtam karolni a nyakát, hogy jól magamhoz szorítsam. Még pár puszit is adtam az arcára, mielőtt elengedtem volna. Értettem, miért nem akarná, azt hiszem én se szeretném, ha a pici brekink bárki olyan közelében lenne, aki akár csak elméletben is, bármi rosszat akarhatna neki. - Én nem tudtam, hogy miért… nem akartam kérdezgetni, tudom, hogy csináltam, ne haragudj. Én szeretlek, helyette is, mindenki helyett is meg jobban is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 24. 04:04 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Én tudtam, hogy tetszeni fognak neki, már akkor, mikor először küldte nekem a képet az unatkozó panda. Már, nem az oldal, hanem Sebby. Szóval mikor kijelentette a második kék csík befejezte után, hogy egészen szépek, elégedetten elmosolyodtam.
- Igen, tudom, hogy azok. Nekem mindig - húztam most már a világos rózsaszínt végig az egyik csíkon. Biztos voltam benne, hogy valami kis átmenet majd kell oda is, esetleg egy sötétebb árnyalattal, akár pinkkel, de még előtte akartam egy kicsit ezt a színt használni.
Az ilyen mesedélutánokat sose szerettem, nem volt bennük nagyon semmi vidám és ezt onnan is éreztem, hogy elkezdte a vállam simizni, majd nekem döntötte a fejét. Már korábban is elmondhattam volna, de azt hiszem, nem igen létezik jó hely és idő egy ilyen sztorihoz.
- Az - böktem ki, helyeslésképpen, mert nem volt normális család az, amiben akkor éltem, nem is kívánom senkinek, hogy átéljen hasonlót. De ez már a múlt része volt, részben hozzátett ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok és már nem volt rám hatással. Hagytam, hogy elfordítsa az ecsetet, sőt, le is tettem a papírra, ügyetlenül átkarolva Maját, az arcomat a hajába fúrva. Azért kellettek azok a puszik hozzá, hogy valahogy egy mosolyt csiholjak az arcomra. - Honnan kellett volna tudnod? Más se tudja. Csak Hannah, Sebby és Max, de ő is csak a kórtörténetem miatt. Nem verem nagydobra.
Lássuk be, ez a szóhasználat most elég morbidra sikeredett, még úgy is, hogy nem szántam annak. Grimaszoltam egy sort, ez így annyira nem volt vicces, de közben mégis.
- Tudom, hogy szeretsz, különben most nem lennél itt. Akarod hogy folytassam? Már hogy a festést. A történet nem igen van tovább, egy durvább este után összeraktam a cuccaim és nem mentem haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1908
Írta: 2018. január 24. 13:57 | Link

Kinézet | október 7. | München, Németország




- Látod, ember tervez... nem tudni előre, hogy merre sodor az élet. Ki hitte volna, hogy ilyen fiatalon megtalálod a boldogságot? Van egy szerető férjed, barátok, akik melletted állnak, és egy hatalmas ajándékot kaptál az élettől: a kislányodat. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult minden - közöltem lelkendezve, vele együtt örülve a boldogságának.
- Nos, én még nem tudom, hogy mi lesz a végzetem, a jövőm, de bízom benne, hogy hamarosan én is révbe érek. Vannak terveim, céljaim, de ha esetleg nem valósulnak meg, akkor sem esem kétségbe, akkor majd jön más - tettem hozzá elgondolkodva. Egyelőre nagyon tisztán láttam magam előtt azt, hogy mit szeretnék csinálni, de arra is felkészültem, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezte.
- Hát, mindenesetre kíváncsi leszek, hogy mit fogok megtudni anyámtól. De mindenképp megér egy találkát. Úgyis ki fog derülni, hogy része lesz-e az életemnek a továbbiakban vagy úgy megutálom, hogy soha többet nem is akarom majd látni. Képlékeny az egész - mondtam a barátnőmnek. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy minden szép és jó lesz, hiszen idáig egyáltalán nem kereste jóanyám a társaságomat. Viszont érdekelt, hogy miért bukkant fel ilyen hirtelen ennyi év után. Ki tudja... lehet akar valamit?
- Azt se tudom még, hogy mit kezdjek magammal, ha kijártam a sulit... azt terveztem, hogy bérelek egy kis házat vagy egy lakást a faluban és ott lakom majd. De egyelőre nagyon le vagyok égve. Lehet, hogy a tanulás mellett elmegyek majd dolgozni valamit, hogy legalább legyen miből fizetni a lakbért - osztottam meg gondolataimat a lánnyal. Nem tudtam egyelőre elképzelni, hogy mit szeretnék csinálni, azt is tudtam, hogy elsősorban a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de szerettem volna már a saját magam ura lenni. Tudtam, hogy volt lehetőség néhány üzletben részmunkaidőben dolgozni, úgy voltam vele, hogy megérdeklődöm majd néhány helyen, van-e épp felvétel. Egyelőre ezt a lehetőséget láttam az egyedüli megoldásnak arra, hogy valahogy előrébb jussak anyagilag és önálló legyek.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. január 24. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 24. 17:49 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Láttam a mosolyt az arcán, örültem is neki, szeretem, mikor ilyen, én meg csak próbáltam megbarátkozni a dologgal. Nem ment olyan rosszul, mint az első pár napban, akkor úgy nehéz volt, fáradt voltam, és meg is ijedtem a piros, csúnya csíkoktól. Hiába mondta viccesen, hogy így lesz tényleg tigris a lányokból, akiket elvesznek, akkor nem tudtam nevetni. Most azért már jobb, meg már nem olyan vészes, pláne ilyen színesen. Nézegettem lefelé az oldalamra, ahol több akadt, és ahol a rózsaszín is felbukkant, aztán a korábban forgatott pirosat visszatettem a helyére a kezemből.
Láttam, tudtam és éreztem is, hogy ha könnyedén is próbálja mesélni, ez nem volt az. Senki nem érdemel ilyen történetet, még felnőtt buksival sem, nemhogy gyerkőcként, amikor szeretnie kéne az apukádnak, elvinni a játszótérre, felolvasni lefekvés előtt, labdázni a kertben vagy éppen reggel megsütni a palacsintád a konyhában. Most először éreztem kicsit azt, hogy bármennyire is voltak fekete foltok az életemben és tudatlanság, még mindig van rosszabb apuka, az elhagyósok is bántanak, de azok, akik tényleg az embert, azok mindenhogy. Úgy sajnáltam az egészet, tehetetlen voltam, az sosem jó.
- Sose próbált bocsánatot sem kérni? - Nem mintha megérdemelnék azok, akik ilyet tesznek, vagy el lehetne ezt felejteni, de sokak megbánják, amit tettek, próbálnak változni. Meg vannak, akik nem. Nem tudtam erre mond-e valamit a szívecske, de csak magamhoz öleltem őt puszik hadával és cirógatva őt. - Lehet, de… nem tudom, láthattam volna, hogy nem csak sok a dolga, hanem baj van, vagy hasonló… - vontam meg a vállam. Ha tudom, nem is ezt, de hogy ennyire rossza viszonyuk, biztos nem kérdezek annyiszor rá, miért van ez vagy az. Végül inkább csak szeretgettem, mielőtt elhajoltam volna bólintva párat, úgy tűnt ezt ő is szívesen csinálja, én csak örültem, hogy ha tigrises is vagyok, nem néz rám úgy, mint a szomszéd nénire a bácsi. Nem mindig értem mit beszélnek, pedig megértem azért a németet, de nem túl nagy a szeretet. Lehet a nénin több maradt a csík, mint kéne.
- Csináljuk meg, lesz sárga is? Vagy zöld? Sajnálom, nyuszi, hogy így alakult. Mielőtt így elromlott, jóban voltatok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 24. 20:06 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Hiába próbálom tényleg elég könnyedén előadni, néha még tényleg éreztem, hogy összeszorul az emlékre a mellkasom. Nem is annyira azért, mert megtörtént, hanem mert a balesete előtt apámmal nagyon össze voltunk nőve. Kivitt a meccseire, ha tehette, megnézte az enyémeket, segített a beadandókban.
- Próbált, de ez nem olyasmi, amire azt mondom, hogy felejtsük el és nincs harag. Két éve karácsonykor majdnem hazamentem hozzá, aztán... a koliban maradtam. De találkoztunk már párszor - vontam meg a vállamat kicsit. Az, hogy apám békülni akart,  nem jelentette azt, hogy én is. Helyette inkább hagytam, hogy az asszonyka össze-vissza szeressen, öleljen. - Nem kellett tudnod, nem akartam... hogy ilyenekkel kelljen foglalkoznod.
Ez nem egy Majának való történet volt, éppen ezért egy ideig úgy gondoltam, sokkal egyszerűbb lesz, ha mondjuk úgy soha nem tudja meg.
Inkább a festésre koncentráltam, azaz a kis tubusokra, majd előszedtem egy pirosat, meg sárgát, meg zöldet is.
- Akármilyen is lehet, amilyet csak szeretnél. A te csíkjaid, ha hupililát akarsz, az lesz. Ha motkányportrét, akkor az, csak az a lényeg, hogy tetsszen! - tisztítottam ki az ecsetet, hogy egy sárga csíkot húzzak az oldalára finoman. Citrom, ami végül lefelé haladva narancsba ment át, kicsit olyan volt, mint a napfény. - Persze. Szerettem vele lenni, kettejük közül vele voltam többet. Aztán elmúlt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 24. 23:44 | Link


ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Figyeltem a szavaira, nem csak úgy felszínesen, próbáltam elképzelni az egészet, mennyire rossz is ez. Éreztem én a kérdésemben is, hogy nem olyan, aminél ez elég, de ha valaki már megbánni képes, az talán egy lépés. Én hittem még az emberekben, a drágaság sokszor felnyitotta a szemem, hogy azért akárkiben nem szabad. Az apukája is egy lehetett azok között, akikben inognia kellett volna józan buksival a hitnek, ellenben azt láttam, neki sem egyszerű őt mellőzni az életéből. Gondoljunk csak bele mi lett volna Pizsi nélkül Némóval, Ariellel az apukája nélkül…
- Igen, tényleg nem. Az még nem jelenti persze, hogy minden csodás lesz huss és pöcc - mondtam neki, a karácsonyra meg csak összeszorított ajkakkal bólogattam. Pontosan emlékszem erre, hiszen én kopogtam be hozzá pár nappal előtte, ő meg ott szomorkodott egy csúnya meccs után. Aztán meg beesett az ablakomon - nem is teljesen egyedül az én hibám, hogy berángattam! Ennek ellenére én is ismerem az apukáját, mármint láttam már, meg egy vagy két alkalom volt, mikor találkozásnál is ott voltam, csak eddig egyáltalán nem értettem miért vannak ilyen távolságtartóan. Inkább csak jól megszerettem, és elhittem neki, hogy jót akart a hallgatással.
- De ez is hozzád tartozik, szeretnék segíteni legalább abban, hogy ne egyedül cipeld a rossz dolgokat, tudod?
A festés már kicsit jobb volt mindkettőnknek. Én barátkoztam a pocim és az oldalam kinézetével, ő pedig talán elfoglalta magát, hogy ne nyomja jobban meg a hangulatát a téma.
- Meeert tudsz motkányt festeni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel. Eleve a festési tehetségét se ismertem jól, nem még egy portrét a makkgyűjtőről. - Sok dologgal történik ilyen, hogy elmúlik, de nem minden…
Mosolyogva figyeltem őt, aztán a mondandóm végén egy hatalmas puszit nyomtam a hajába, mert éppen a csík miatt görnyedve lefelé koncentrált. Azt szerettem volna csak, ha tudja, hogy én nagyon szeretem, és lehet, hogy az a család szétesett, mint az enyém, de nekünk van egy csodamesés és ez így is marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 25. 04:41 | Link


#MrSchwarz | München


Amikor néha oldalra sandítgattam a teremben, azért láttam, hogy Hannah a kicsi lány kezét szorongatja, vagy éppen cirógatja. Egy rossz szót sem szóltam, a keresztanyja volt, örültem neki, hogy szereti ő is.
- Nem, én sem, teljességgel kizárt, hogy közöd legyen az ügyhöz - horkantam fel, sokatmondó pillantással figyelve, ahogyan a haját dobálta.
Sok őrültségen mentünk keresztül Hannahval az utóbbi... tizenkét évben, te jó ég, még kimondani is elég rettenetes.
A kamuházasságunkkal néha nehéz volt elszámolni, mert több cégnél vettünk házat és a legtöbb helyen éppen friss jegyesek vagy házasok voltunk. Most meg itt volt a kislányom, akit valahogy bele kellett illeszteni a képbe, mert nem hiszem, hogy sírás nélkül végig tudna nézni egy mesét. Ennek is csak a végébe kapcsolódott be.
- Nagyon csúnya válás lenne, túl sok a közös ingatlan, hidd el, nem éri meg - közöltem higgadtan, majd felpillantottam, de a lámpa még mindig piros volt, szóval nem indultam még sehova. - Az ingatlan? Október elején néztük meg, közepén írtuk a szerződést, de egyet kukázni kellett. Röhejes összegű foglalót akartak még aktív bérlőkkel.
Ismét a kislányra néztem, aki lelkesen mosolygott, mert Hannaht hallotta. Voltak emberek, akiknek tényleg nagyon tudott örülni, még ha csak hang alapján is. Az egész esküvő elképzelés elég komikus volt, a szőke sokkal inkább volt a húgom, mint a szerelmem tárgya. Akármelyik univerzumban is.
- Az jó, nem szeretem a stikkes ohanákat. Nehéz őket összerakni és egyben tartani - közöltem újabb grimasszal. Aztán befékeztünk egy bútorbolt kirakata előtt, Hannah pedig alaposabban végigmérte magát, míg én felhorkantam. Persze, ha tényleg szült volna is hasonló lenne az alakja, Schwarzról beszélünk, nem tudott volna a seggén maradni.
- Nagyon szép vagy, Schatzal, szinte már alig hiszem el. Tudjuk ki lesz ott? - kérdeztem, Klarat kicsit másképp fogva, biztos, ami biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
Bogolyfalvi lakos, Egyetemi hallgató, Boltos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 426
Írta: 2018. január 25. 15:06 | Link

Krisztike
Amszterdam

Mit csinál az ember, amikor megbukik egy olyan tárgyból, amire még három tárgyat építenek rá, és kvázi az egész szak alapja? Tanul. Tanul és a változatosság kedvéért tanul. S mit csinálok én? Elutazom. Még az országot is elhagyom, mert Kriszta azt mondta, jó lenne. Hát de még milyen jó lenne. Szóval a spórolt pénzem egy jelentős részét beáldozva ugyan, de most már az elgémberedett végtagjaimat nyújtóztatom Amszterdam egyik sokat fotózott utcáján. Az öcsémnek megírtam, hogy egy kicsit el kellett utaznom, de nem mondtam semmi többet, mert biztos voltam benne, hogy nem helyeselné, vagy nem értené a dolgot. Meg azt is, hogy hétvégén jön a kisebbik öcsénk, majd pátyolgassa. Még ördögszarvat is kapott. Remélem, felismerhető.
- Szóval azt mondta, hogy ez szép és jó, de hiányzik belőle valami. Tudom-e mi az. Mondom nem. És erre így sóhajtott egyet, de akkorát, hogy azt hittem, a lelke is kiszáll belőle, erre közölte velem, hogy a lelkesedés. Hogy ezt a sok anyagot, mintha csak bebifláztam volna, de nem érezném át. Hát teljesen ki voltam tőle akadva, hogy ez most így mégis hogyan gondolja. Mert amúgy van is tudom, hány ezer oldal után, ő azt hitte, hogy mint valami megszállott fanatikus, majd lelkendezve válaszolok a száraz kérdéseire. Örüljön neki, hogy tudtam válaszolni.
Eddig nem mondtam el, mert mindig csak legyintettem rá, hogy nem számít, de igazából ezzel pont, hogy magamat hergeltem. Így amikor Kriszta kitalálta, hogy jöjjünk el ide, mert lesz valami mókás, beöltözős parti, azt mondtam, hogy jó. Ő nevetett, de én komolyan gondoltam. El akartam szakadni onnan. Annyi minden őrültség van mostanában a környezetemben, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Muszáj szabadulnom. Egyszerűen muszáj.
- Na és neked mi az indokod, hogy nem akarsz ott lenni, hamm?
Kérdezem én is, mire újra erőt gyűjtök a normális hangnemhez. Azt hiszem egy kicsit ki voltam akadva az előbb, de hát oda se neki, nem hiszem, hogy ezért leteremtenének.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. január 25. 17:46 | Link

Ervinke :Ł



Belekarolok a mellettem haladóba. Kicsit izgatott vagyok, hiszen régen jártam már ezen az utcán. Igaz akkor kissé más formában sétálgattam, nem volt ekkora nyugalom körülöttem.
– Ez egy hülye, az ilyenek nem értem minek tanítanak. Tuti, hogy ezzel nyújt magának olyasfajta örömöket, melyeket otthon nem kap meg – még én is fel vagyok háborodva. Sosem szerettem az olyan oktatókat, akik az erejüket így fitogtatják. Gusztustalan ez a módszer. – Remélem legalább az arcába löktél valamit – egy hatalmas adag kávét, pohár vizet, vagy csak beleköpött az arcába. Bármelyiket is választotta én bizony büszke lennék rá. Mondjuk így is az vagyok. Ervin okos gyerek, de ezt már annyiszor hangoztattam neki, hogy inkább magamban tartom a mai napon.
– Mi lenne? – nagy szemekkel pislogok fel rá. – Szabad vagyok, élek, nincs munkám még mindig és szülinapod van, kell ennél több? – megvonom a vállaimat. Nincsen hatalmas oka annak, hogy el szerettem volna jönni az országból.
– Jajjj képzeld, elhoztam legsötétebb álmaidhoz tartozó egyik gúnyát. Mármint, velem kapcsolatos álmaid – bájosan vigyorgok rá. Van valami, amit még legelső találkozásunkkor úgymond megígértem, s bizony azt kell mondanom, hogy „kapcsolatunk” megérett arra, hogy előkerüljön a fekete-fehér gúnya, melynek köszönhetően kedves szavakkal fogadnának egy templomban.
– Hogy van a testvéred? Örült annak, hogy végre nem nálatok sátrazok? – kicsit pofátlan vagyok és túl sok időt töltök náluk. De nem tehetek arról, hogy jó a társaságuk, s velük sokkal jobban érzem magamat, mint a saját családommal. Akkor rontották el ezt az egészet, mikor legelőször beengedtek magukhoz. Na, nem mintha adtam volna nekik esélyt, lecsaptam rájuk, mint egy tornádó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, VB tag


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1066
Összes hsz: 1995
Írta: 2018. január 25. 19:43 | Link


sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Abban egyetértettem vele, hogy nem lesz minden varázsütésre csodamesés. Persze, lehettem volna elnézőbb vele, mert hogy az alkohol rossz és nehéz időszakon ment keresztül, de azért ez nem olyasmi, amit az ember csak úgy kihever, egyik napról a másikra.
Az a karácsony elég fontos momentum lett az életemben, holott nem hittem volna, hogy ez majd így fog történni. Elvégre... csak egy átlag, szar ünnep volt, mivel épp ki akartak rakni a kezdőből.
- Igen, tudom, nyuszi, azért is mondtam most el. Hallgathattam volna tovább is, ha nagyon akarok, de meséltem, nem? - szusszantam nagyot, jelezve, hogy azért nem egy kellemes téma volt. A festés viszont jól jött, próbáltam magam elé varázsolni a képet az elmém egyik rejtett zugából és közben úgy éreztem nagyjából rendben voltak a dolgok. Az pedig jó, nem?
- Ha nagyon akarok, biztos. Nem tudom, ha nem sietek, annyira nem szarok a rajzaim. Persze, azért nem vagyok egy Van Gogh - szögeztem le. Bár, állítom, hogy Picassot nem nehéz felülmúlni, nála lehet, hogy tényleg jobban csinálom a dolgokat. - Nem, tényleg nem minden, és ha máshogy történnek a dolgok, gondolom Varsóban maradok és nem költözök ide. Szóval azt hiszem, hogy jobb ez így, mindkettőnknek.
A hajamba nyomott puszira elmosolyodtam, majd újabb sárga csíkot húztam az oldalára nagy lelkesen. Kicsit neki is biccentettem a fejemet pár másodpercre, de aztán felegyenesedtem.
- Tetszik azért?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 25. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2018. január 25. 23:32 | Link


//norvégia//

Be kell látnom, hogy sokkal nehezebb lehet, hogyha szarul jössz ki a testvéreddel. Nekem ilyen gondom nem volt, nekünk akadtak nézeteltéréseim, mert néha nagyon szemét volt, de akkor eltörtem az orrát és minden ment tovább a maga medrében. Most meg azt sem tudtam róla, hogy vajon él-e még.
- És tudod, hogy ez mi miatt volt? Mármint, gondolom neked is jobb lenne, ha ellennétek - csak érdeklődtem, nem akartam belőle semmilyen nagy családi reuniont kikényszeríteni. Ha ő úgy érezte, hogy neki ez így jó, akkor nekem meg pláne.
Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy elkezdett tippelgetni arról, hogy ki álmaim nője. De még csak közelében sem járt a valóságnak, Szofival akkor sem jöttem volna már össze, ha fizetnek érte.
- Jézusom, nem. Iza egyáltalán hogy jutott az eszedbe? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert vele nem igen volt kapcsolatom. Akkor még Szofi is sokkal valószínűbbnek tűnik. - Nincsen kiszemeltem a bagolykőben. Nyertél.
A fikuszos sztorit ugyan viccnek szántam, de összességében valahol meg mégis teljesen hihetőnek látszott. Nem bántani akartam vele, a lénye egy része volt ez is, amit kedveltem. A fejét kissé a kezemnek döntötte, mire halványan elmosolyodtam.
- De azzal nagyon, még egy csokoládé sem érne földet három méternél hamarabb - próbáltam a dolgot elviccelni, már majdnem nevetve. Az ujjai a hajamba fúrtak, nekem pedig muszáj volt lejjebb húznom egy csókra, ha nem, lehet, hogy beleőrültem volna. - Én is téged, te kattant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 319
Írta: 2018. január 26. 00:24 | Link


- München, Németország -
#ootd


- Pontosan, és maradjunk is ennél. - Lezártnak tekintettem, mert még a felvetés is sértő volt. Közöm hozzá? Ugyan. Kizárólag közvetetten, nem piszkolom be a formás kezeim, mert az ügynököm letépné a fejemet, hogy eladhatatlanná váltak. Pedig van cég, aki ölne ezekért a gyönyörűségekért. Megértem őket, bár azt nem miért olyan nagy gond nekik, hogy nem vagyok hajlandó jegygyűrűreklámra.
Nem voltam egy kifejezetten szülős alkat, vagyis ezt állították. Nyilvánosan abban is kételkedtek, hogy egy állattal képes vagyok bensőségesebb viszonyt kialakítani, a kapcsolataimról meg pláne megvolt a véleményük. Volt egy idő, mikor rengeteget voltunk a lengyellel címlapon, mint megjósolt álompár, amin mi jót röhögtünk. Bár néha azért kapóra tudott jönni egy-egy háttérsztorihoz.
- Szerintem az ügyvédeink nagy pártolói lennének, ha csak értékbecslésenként 2% jutalékot nézel ki nekik az úgy - vágtam elgondolkodó fejet, majd rá pillantottam. - Nem kellene többet dolgoznia.
Ahogy ácsorogtunk a lámpánál furcsa érzés volt, ez az egész év elég bizarr eddig. Itt állt Lewy, házas volt és gyereke, itt voltam én, aki éppen lakást készül bővíteni… magának. Apám, aki, ha jobban képben lenne, éppen pezsgőben fürdene és a jövőt tervezgetné. Csak megéreztük, hogy már bőven túlestünk a negyed évszázadon és több mint tíz éve indultunk először el valami miatt együtt. Szerencsére varázslók lakta, elszigeteltebb környék ez már, így nem annyira zavartattam magam, most sem. Ahogy a kezeim felemelve kezdtem az ujjaimmal a kislány felé inteni, ahogy lassan egy zöldes fénnyel megtörő buborék, majd alatta apróbbak jelentek meg előtte. Mikor hozzáért a kinyúló keze egyhez, én azt szerte foszlattam, mint ami kipukkant. A hang valahogy nem érkezett hozzá, pedig én esküszöm utána olvasgattam és pálcával, hátha úgy erősebb, próbáltam is. Egyelőre még nem. Alapvetően mikor elkezdtem az illúziómágiát, komolyan is gondoltam. De ahhoz, hogy eljussak oda, ahova akarok, ezek az apróságok is kellenek. Lehet csak túl precíz akarok lenni.
- Igen, ez pontosnak tűnik. Akkor stimmel az elképzelés a nyár eleji esküvőről, látod, neked csak élménybeszámoló lesz! Remélem élvezted az esküvőnket…
Ha szemmel lehetne szúrni, néha megtenném, de jelen esetben inkább a megszokott piszkálódás volt ez csak. Ahogy a kislányra pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy az, mikor kiadtuk magunkat leendő családnak még semmi volt egy igazihoz képest.
- Kétlem, hogy bármilyen bolygón működnénk, de ha mégis, biztos rendes lenne. Irritálnak az elcseszett emberi kapcsolatok. - Pont eleget tudtunk egymás családi hátteréből ehhez, hogy egyikünk se vágyjon elrontott és nem elvárt formákra.
Idő közben egy kirakatos nézelődést beiktattam, a dicséretre meg csak rákacsintottam, hogy pár méterrel később betérjünk a kis utcába, ami a zöldövezet bejáratához vitt minket, ahol vár majd az ingatlanos.
- Elméletileg egy viszonylag friss házas, harmincas pasi, aki új. Szóval nem ismer minket, de a nevünk után biztos mondtak ezt-azt…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Világalkotó, VB tag


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1151
Összes hsz: 4033
Írta: 2018. január 26. 01:00 | Link


#NAGYonszépen | október 7. | München, Németország


- Igen, furcsa is belegondolni. De nagyon boldog vagyok és azt hiszem éppen ezért nem is kell ezen sokat forogjanak a kerekek - mondtam mosolygósan neki. Örültem neki, hogy Alíz ilyen őszintén tud nekem, velem örülni. Sokszor hallottam, hogy addig vannak az embernek barátai, még jó nem történik velük. Olyankor irigyek vagy kevésbé támogatóak. Nálunk ez sosem volt így, én mögötte voltam, ő meg mögöttem, ha kellett. Egyébként meg egymás mellett, pont, mint most.
- Én tudom, hogy ha az a tervben bármi gubanc lenne, a b tervet ezerszer jobbra is megálmodod magadnak, mert tudod, hogy képes vagy megvalósítani. - Bíztam a barátnőmben, ismertem a képességeit és ami azt illeti, kevés olyan lánnyal találkoztam, akik egy picit is képesek lettek volna célratörően és magabiztosan haladni. Neki tervei voltak, én néha irigyeltem, hogy ilyen könnyedén megy ez neki, de azt hiszem, hogy úgy fél éve értem már, hogyan keresett és talált végül motivációt. Most nekem is van, ott csücsül a pocimban éppen az, aki miatt szeretnék ügyes lenni, olyan, akire büszkék. És igen, most még a tanulás is előkelő helyen van a VAV-ra, mert megígértem Lewynek és magamnak is.
- Elhiszem, biztos vagyok benne, hogy már egy kis beszélgetés után el tudod dönteni, jó emberismerő szoktál lenni - tettem hozzá, bár a téma kicsit engem is kellemetlenül érintett. Csak maga a tény, hogy megkapta a lehetőséget az anyja részéről, amire várt. Én is várakozó voltam, csak nekem nem lett lehetőségem, hanem egyből egy új, és nem túl befogadókész félcsaládom.
- Úgy tudom, hogy azokat, akik tanítanak, nekik van ilyen fizetésük is. Mármint a gyakorlótanároknak. Lewy valami papírján láttam, szóval a tanulással is lehet keresel valamicskét, az meg jó indulás.
Ahogy rámosolyogtam a karján is végigsimítottam, mielőtt a vaníliás minifánkokból az arcomba nem toltam egyet. Éhes voltam, vagy voltunk, megesik ilyenkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] 56 57 ... 65 ... 73 74 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek