A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710372#post710372][b]Maja Bojarska - 2017.12.24. 00:44[/b][/url]

Reméltem és bíztam is benne, hogy igaza van. Maga a gondolat, hogy mennyire közel is van már, hogy a pici talpak és kezek a mi karjainkban legyenek egyszerre volt nagyon jó és erősítette fel bennem, hogy mennyire sok dolog történhet. Én nem akartam, hogy bármi gond legyen, de ez gondolom nem csak ennyin múlik. Féltem az egésztől valahol, a fájdalomtól, hogy elveszett leszek és nem fogom tudni, mit is kellene tennem, és egész egyszerűen attól, hogy egyáltalán menni fog-e. Mi van, ha nem? Nem is szerettem volna ezt elképzelni, inkább csak próbáltam hinni, mint máskor és egyelőre elengedni az egészet, talán, ha nem gondolok ennyit rá picit jobb lesz.
Lassan, de biztosan és rendesen fel is szerelkezve végül becuccoltunk a nappaliba, ahol mire sikerült kényelmesen elhelyezkedni már a fehér babu is megérkezett és elfeküdt előttünk a szőnyegen a némóján pihentetve a fejét. Vélhetően a kajaillat volt ilyen hatással rá, de nagyon lelkesen figyelgetett ránk.
- Iiigen, pont olyan sápadt színe van neki is - bólogattam nagyokat, bár bizonyára nem erre gondolt. Egyébként is több mindenben hasonlított már ránk tényleg a négylábú, mint hittem volna. Ennyit számít, ha mellettünk cseperedik valószínűleg. Közben a sültkrumplim dézsmáltam tovább, még jó hogy hoztam nagyobbakat is, meg beledugtam az üccsimbe a szívószálat, aztán mikor rám pillantott, csak grimaszolva billegtettem a fejem.
- Mert egyszer sikerült - vagy kicsit többször -, nem kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni - motyogtam magam elé, ahogy próbáltam felidézni, milyen régen nem is volt ilyen. Sikerült egészen tegnap délutánig visszamennem az időben a porszívós kiskutyás reklámig. Inkább csendben maradtam utána. - Majd becsukom a fülem meg a szemem, mikor köszönnek el egymástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710373#post710373][b]Maja Bojarska - 2017.12.24. 00:44[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Én esküszöm a lehető legerősebb koncentrációval figyeltem rá, hogy most majd megvilágosodom, miért jó dolog, ha ő gyakorolgatja nekünk mondogatni, hogy nem. Tényleg kíváncsi voltam, de úgy nézett ki elmarad a csattanó, vagy a férjecske se találta a megfelelő választ. Ez amúgy eléggé meglepett, mindig szokta tudni mi és miért kellene legyen vagy történik, nem igazán ismertem nála okosabbat, így ez elég furcsácska volt.
- Akkor miért kellene neked olyan, ami nem túl jó? - kérdeztem rá végül a nyilvánvalóra picit bután is nézve rá. Nehezen ugyan meg kicsit bizonytalankodva, de sikerült megértenem, hogy nincs baj abból, hogy én most így éppen eléggé szeretném őt szeretni és örülnék, ha ő is engem. De sikerült nagyon pici időre csak csendes ücsörgősre venni a figurát, és igazából mire kettőt - talán többet, mert nem vagyok olyan villám mostanság - pislanthatott volna, megint ott csücsültem az ölébe már rá is mosolyogva.
Eléggé lelkesen sikerült a hajával babrálnom meg a szájánál duruzsolnom, amikor pedig beleharapott az ajkamba egy kis morgás után felnevettem. Szerettem mikor ilyen Stitches, az ugyebár nem csak a pofinyaldosásból áll. Vannak a kis kéknek nagy fogai, amiket nem restell amúgy használni.
- Teljesen szuperségesen - mondtam neki végül beszívva az alsó ajkam, hogy aztán a tarkóját cirógatva finoman nézegessem őt kicsit, meg a szép, kék szemeit. Nem mintha sokáig tartott volna, mert elég hamar megint az ajkaira kerültem, annyira beleélve magam, hogy a buksimra se figyeltem, aminek majdnem a koronácska látta kárát. De bizony nem, arról nem beszélve, amilyen sok meg erős hajam van, elég volt picit visszanyomorgatni, és jól bele is gabalyodott. Szerintem már, ha rázom se jön ki, ez pont jó úgy.
- Shhh, a korona marad, arra vigyázni kell - vigyorodtam el még a csók előtt, a kezem pedig azzal egyidőben lassan előrecsúszott az arcára, majd lefelé a mellkasára, hogy végigsimítva a derekára simuljon lassan mindkét tenyerem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710374#post710374][b]Maja Bojarska - 2017.12.24. 01:25[/b][/url]

Bele kellett törődjek, hogy kivételesen én is sokkal lelkesebb vásárló voltam, mint eddig talán bármikor, mióta Lewyvel összeházasodtunk. Nem mintha előtte jobban vásárolgattam volna, de azóta legalább néha én is mentem magamtól és vettem ezt meg azt. Például a brekilánykánk Angeles szerelését a szülinapjakor, igaz, hogy Hannah is kellett hozzá nekem segítségnek, de megoldottam! Meg még egyedül is jött az ötlet, biztos nem voltam teljesen jól. Fghatnám a terhességre, talán tényleg szerepe van a kislányunknak ebben az egészben, de mégis én voltam. Vannak helyzetek, amikor én is élem a helyzetet, mikor esetleg megjön a hangom, és még olyan is történt már, hogy valamiben döntöttem. Nehéz elhinni, tudom.
Elengedtem az ajándéklesegetés témáját, éreztem a férjecske hangján, hogy nem teljesen bízik abban, hogy a jók listáján volna ezek után a helyem, pedig nekem mindig ott volt, sosem kerültem még csak átmenetileg sem el onnan, igyekeztem és ennek megvolt a gyümölcse. Mióta élek, sosem kaptam virgácsot sem! Bezzeg a papa! Ő szinte minden évben… meg az unokatesóim is. Néha azt hiszem a Mikulásunk elfogult volt.
- Ha leesik - pillantottam le magamra, mert egyelőre azért még akadt akadálya, amihez, ha nem is tökéletesen de már kezdtem hozászokni, mint a nagy pocihoz. Az elillant, ez maradt. Csak a Stitches toppom után sírok kicsit, de ott van vigasznak a szülinapi ajándékom, ami szintén nagyon csodamesés.
Minden fennakadás, sírás és pocifájás nélkül lezajlott a hami és még a játék is belefért úgy nézett ki ebbe az ébredésbe, mert nem pislogott a brekikénk laposakat, ráadásul a kezeit is nyújtogatta az élénk dolgok felé, mint a Mikulásos sapi.
- Ühüm, iigaz, nem volt ebben semmi világpusztítós vicsori utáni harapás - közöltem vigyorogva, ahogy eszembe jutott a kék lény, amint a makettezett nagyvárost rombolná le Lilo szobájában. Lewy is biztos hasonlóan lelkesen döntené… fel a ceruzatartóim? Nem gondoltam ezt át rendesen. Inkább a gügyögésem végén adtam még egy nagy puszit arra a pinduri szájacskára, csak aztán fordítottam a buksim a férjecske felé.
- Bárhogy is, Nyuszó, de - ezt szerettem volna? Illik a Télapónak írt leveleket felfedni? Nem hinném, éppen ezért végül én is csak vontam egyet a vállamon elmosolyodva és szépen pislogva rá. Aztán pedig hagytam, hogy a pinduri hercegkisasszony átköltözzön az apuhoz, én csak közelebb húzódva borultam a drága oldalának és döntöttem a fejem a vállára. Volt is erőt vett magán és a fejét az ölembe dugta, ahol addig Klara pihengetett én meg lelkesen megsimiztem a nagyfiút, mert megérdemelte, nagyon ügyes és vigyáz a babával. Néha megnyomizza a mancsával a talpait, meg egyszer ráhúzta a takarót a szájával, biztos azt hitte fázik. Aggódó, ügyes nagytesó.
- Azt hiszem a hercegnő most fogja megkóstolni az ujjad, ha nem figyelsz - közöltem nevetve, ahogy láttam az elnyitott szájjal kéz felé forduló pici pofit. Azon, hogy új hercegnő került az ohanába kicsit sem voltam fennakadva, vagy letörve, nem is érteném, miért kellene. Csak ilyenkor olyan új rangok lesznek, mint a mesékben. Most már nem herceg meg hercegnő vagyunk, hanem királyfi meg királylányka, azt hiszem. Koronám van, szóval nem tudnak megcáfolni. Sebbyn meg sem lepődtem, ő amúgy is kis aranyos, bár tényleg megnézném, hogy reagál a gügyögésekre. Biztos nevetne. Tuti.
- Én nem várok senkit sem… A nagyiék majd csak az ünnepek körül, azt mondták inkább jönnek akkor. Anya meg anyukád meg nem szóltak - billentettem oldalra a fejem tanácstalanul, aztán csak visszadőltem rá a szám sarkába harapva, ahogy figyeltem őt Klaraval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710386#post710386][b]Lewy Bojarski - 2017.12.24. 13:56[/b][/url]

kinézet | nov 11  | München, Németország

Talán kicsit tényleg melankolikusabb és aggódóbb volt a hangulat a házban, mint az esetek nagy többségében lenni szokott, de az lesz a legegyszerűbb, ha ezt most ráfogjuk a hormonokra és nem vesszük komolyan. Még arra is hajlandó vagyok, hogy egy kicsit belássam, lehetnék megnyugtatóbb is, de valahogy nem megy. Helyette felkaptam a mekis dobozom és elkocogtam befelé, mert idekint már nem volt az igazi és a mese se árt, ha a hangulat nem valami jó. Csak óvatosan kell választani, különben csak ront a helyzeten. Azt meg nem igazán szeretném, ugye? Ugye.
Volt is betotyogott, ledobta a sárga halat és a fejét azon nyugtatva meregette ránk a szemeit sokatmondóan. Mint aki nem teljesen érti, hogy neki miért nem jár a kajcsi, ha a többieknek igen.
- Kösz, boldogabb lennél, ha eljárnék szoláriumba? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet sokatmondóan, de ha a válasz igen is, ez akkor sem fog megtörténni. Én szerettem a színem így, és szerintem a szoliban is csak ugyanolyan rákvörösre égnék, mint a napon.
Az egyszernél köhögésnek próbáltam álcázni a kitörő nevetést, de nem igazán ment, de én megpróbáltam! Arról nem tehetek, ha nem viselem jól a hazugságokat.
- Helyes, ez az ötlet egészen jó. Majd felügyelem, nehogy kinyisd! - biccentettem, miközben betoltam a nugettset a számba,a  lemezt pedig a lejátszóba és visszatakarodtam a helyemre, a fehérkét leszállásolva onnan. - Én helyem, kölyök!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710403#post710403][b]Lewy Bojarski - 2017.12.25. 00:44[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Jó, felesleges is volt felhozni az egész nem mondási dolgot, neki nem származna belőle előnye úgysem, azt hiszem. Vagy ha igen, akkor sejtelmem sincs róla, hogy mi lenne az. Bár, az például előny, ha az ember gyereke nem egy akaratos kis szörnyeteg. Ezt mellettem nehéz lesz elérni.
- Hát, előbb-utóbb hasznos lesz. Például a brekilányka nevelésében. Abban biztosan - vontam egyet a vállamon. A buta pofi mellesleg nagyon aranyos volt, jól állt neki, szerettem mikor ilyen kis zizzent volt. De nem sokáig tartott ez az egész, egy kicsivel később már az ölembe is pakolta magát a hölgyemény.
A hajammal babrált elmélyülten, ami nem volt rossz jel, mert ugye ha annyira rossz lenne, gondolom nem érne hozzá, csak várna, hátha magától elmúlik. Helyette az ajka az enyémet súrolta, mire óvatosan megrágcsáltam. Kis morgást követően az asszonykából viszont kitört a nevetés, mire felvontam a szemöldökömet, kis vigyorral.
- Mire fel a nagy nevetés, kisasszony? - érdeklődtem dorgáló hangnemben, holott a megszólítás sem volt már egy ideje helytálló. De azt hiszem, hogy magamnak ezt a luxust megengedhetem időnként.
Még kicsit fel is kuncogtam a szuperséges kijelentésen, de aztán az ajkaimnak ismét jobb dolga akadt, egészen addig, míg a hercinő a koronája után nem kellett kapjon. Kicsit ki is mosolyogtam, shame on me, de aztán közölte, hogy a korona marad, épp, mielőtt megcsókoltam volna ismét. A kacsói az arcomra csúsztak, majd a mellkasomra, hogy aztán a derekamon időzzenek. Aprót szusszantam, alig hajolva el a csókból, de aztán az állához érintettem az orrom hegyét, jelezve, hogy kicsit döntse már meg a buksiját, legyen oly kedves. Apró csókokkal kezdtem elhalmozni a bőrét, néha finoman meg is harapdálva, mielőtt ismét elvigyorodtam volna.
- Marad? Meddig? - nyomtam meg kissé a hangsúlyt a fontosabb kérdésen, mielőtt egy újabb csókot hintettem volna a nyakára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710407#post710407][b]Maja Bojarska - 2017.12.25. 01:37[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Nem voltam oda az elképzelésért se, ahogy pedig végre kiderült egy ok, miért is mondhatna nemet a későbbiekben, az arcomra is kiült a reakció. Grimaszoltam, nem túl szépen. A nózimra ráncok csücsültek, a szám is elhúztam, mintha most közölte volna, hogy biztosan baj lesz a brekivel, ha neki nem mondjuk azt dolgokra, hogy ne. Már a de ne-t se szerettem, és biztos vagyok benne, hogy a pocilakó is örökli ezt a szimpátiámat a dologgal. Mernék rá egy csomó finom dologban fogadni.
- Ahham… biztos - mondtam végül kicsit elgondolkodva, vagy legalábbis úgy tettem, de inkább elengedtem. Nem volt ez olyan dolog, amiben szerintem hamar találtunk volna valami jót.
Kisebb-nagyobb fennakadások után végül az ölében kötöttem ki, a lábikóimat ügyesen a combjainak szorítva, miközben hol a hajával, hol a szájacskájával voltam nagyon mélységesen elfoglalva. Bár a zoknija eléggé tetszett, éppen nem tudtam nézegetni, meg közben azért be kellett látnom, hogy a frizura is eléggé jól sikerült. Azt hiszem meg lehetne szokni.
- Seeemmi, aaapu - közöltem elhúzva a szavakat, ahogy még a szemem is megforgattam egy pillanatra. Nem igen volt ez szokásom, néha esett csak meg, de akkor is leginkább viccesen sikerült. Pont úgy, mint a koronám szökési kísérlete. De nem sikerült neki, sőt, a tologatásban olyan atombiztosan gabalyodott a picit göndör tincsekbe, hogy szerintem azt Isten se szedné ki, hiába a vízelválasztós csodák.
A csók közben a kezecskéim elindultak lefelé szépen, lassan, hogy aztán a derekán pihentetve őket cirógassam, miközben elvigyorodva döntöttem el a buksim annyira, hogy nyugodtan közelebb hajolhasson.
- Hát… igen, esetleg. Meddig szabad? - kérdeztem vissza a számra harapva, ahogy nagyokat pislogtam rá elfojtva azt a kis somolygást. A puszitól megborzongva bújtam közelebb hozzá, hogy aztán az egyik kezem vissza csússzon a felső testén keresztül a buksijára, és finoman a hajába markoljon, még a másikkal a felsőjét gyűrögettem az oldalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710408#post710408][b]Lewy Bojarski - 2017.12.25. 01:51[/b][/url]

Jó, volt abban valami, hogy hozzátette, ha leesik. Azért most is akadt még, ami esetleg meggátolhatta benne, ezt pedig Maja is szemrevételezte kicsit. El is tévedt a pillantásom egy pár másodpercre, csak miután egy nagyobbacskát nyeltem, sikerült ismét az arcára néznem.
- Milyen igaz... Ha. Szóval, ha leesik, akkor nagyon szívesen felveszem - korrigáltam magam kicsit, ha már szerinte ez ennyire fontos tényező. És igazából van benne valami, mert elég szembetűnő a változás. Ha úgy vesszük.
Viszonylag aktív időszaknak néztünk elébe, mert nem volt ásítozás, a brekilányka egészen élénken érdeklődött a felé nyújtott mikulássapi után. Egészen tündéri volt ilyenkor, ha arról volt szó, szerettem csak nézni is, ahogyan Maja elbabázgat vele.
- Nem, azt tartogatom máskorra, talán még jól jöhet - húztam fel a vállaim pár pillanatra, de aztán csak visszaejtettem őket a normál helyzetbe. Nem szerettem különösebben a nyakatekert helyzeteket. Maja meg amúgy is el volt foglalva Klaraval, meg a gügyögéssel, így nem igen kellett pluszba produkálnom magamat.  
A mondat valahogy félbemaradt, így én sem firtattam, csak halványan elmosolyodtam. Aztán inkább az ölembe vettem a kis csodababát, ha már egyszer felkínálta nekem a lehetőséget. Mondjuk nálam rendesen feküdt és nem a térdemnek támasztottam őt, de így most látta anyut is, meg engem is. Azaz, leginkább anyu körvonalait. Még egy kicsit bandzsított is néha, amire muszáj volt egy kicsit felkuncognom.
Éppen csak annyira fordítottam el a fejem, hogy egy puszit nyomjak az asszonyka hajába, mikor rám lett szólva, hogy vigyázzak, mert a hercegnőm meg fogja csócsálni a kezem. Persze, óvatosan lejjebb csúsztattam a tenyerem, jobban a fejecskéje alá, így a nyalogatásból nem lett semmi.
- Ha most mostam volna kezet még nem is zavarna, de na... majd máskor játszunk kóstolósat - közöltem most már normál hangon, de iigen, nem ez volt az első alkalom, hogy kicsit úgy maradtam a gügyögéssel. Abban biztos voltam, hogy Basti iszonyatosan kiröhögne, sőt, még az is lehet, hogy utána szívatna vele, kinyílt a csipája, mióta dobta a japcsót. Deee legalább nem volt már olyan nyomorult.
- Akkor azt hiszem, megnyugodhatok, hogy senki nem tervez berontani - szusszantam elégedetten. - Na, nem mintha bajom lenne a családoddal, tudod, csak... azért mégis jobb így.
Mióta a kicsi breki megvolt - aki nem mellesleg éppen egy elég nagy nyálbubit fújt, amit óvatosan letöröltem utána az arcáról -, néha jobban éreztem magam, ha senki nem állított be csak úgy. Az meg megszokott volt, hogy az én részemről csak anya van említve. Apámmal évente talán ha kétszer találkoztam egy ideje, akkor is csak kényszerből. A nagyszüleim meg azt mondták, idézem "majd jövőre, tél van, mit csináljon ilyenkor az ember?". Talán karácsony után beugrom hozzájuk, de még ez is kérdéses.
- És terveztél még valamit mára, anyu? - ejtettem kissé csipkelődősen a megnevezés részét a dolognak. Közben kissé ringattam a kicsilányt, nehogy túlságosan elunja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710409#post710409][b]Lewy Bojarski - 2017.12.25. 02:41[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A grimasz láttán egyből tudtam, hogy nincsen elragadtatva, még egy egészen kicsit sem. Mert ugye voltak Majának arckifejezései, de ebben még egy szemernyi szimpátia sem akadt az ötlet iránt. Nem preferálta, ha a nevelésben túl sokszor hangzott el a nem, ezt a fehérkével kapcsolatban már sikerült tapasztalnom és azt hiszem, nem is igen változik a kicsilány miatt sem.
Hagytam a témát én is, inkább arra koncentrálva, hogy Majus visszaügyeskedte magát az iménti helyére, kicsit meg is szorongatva, hol a hajamnak szentelve a teljes és osztatlan figyelmét, hol inkább az ajkaimnak. A zümizokni elég hamar lekerült a listáról.
- Hogy hívtál, csillagom? - kérdeztem vissza, holott épp elég tiszta és világos volt, de azt hiszem, hogy az arcomon ülő vigyorból pontosan tudta, hogy hogy is van ez. A koronás akció amúgy is közbeszólt, szóval egy egészen kicsit el is terelődött a figyelem. Hamar vissza is igazította a helyére, én pedig nem akartam belegondolni, mi lesz, ha egyszer azt ki kell onnan szedni.
A kezei a derekamra vándoroltak, amit azért nem tudtam csak úgy ignorálni, kissé el is hajoltam, de csak annyira, hogy érintsem az állát, ő pedig engedékenyen meg is billentette kicsit a fejét. Óvatosan cirógatott, miközben én az első csókot nyomtam a nyakába.
- Ameddig csak akarod - mondtam nagyvonalúan, leginkább a nyakába mormolva, aztán pár pillanatra csak nekidöntöttem a fejem, hogy elmosolyodjak. Aztán mikor a keze a hajamba csúszott, ismét finoman megharaptam, kissé lejjebb haladva, hiszen a ruhája nem volt útban. A kezem lassan a tarkójáról leszánkázott a gerincén végig, hogy aztán óvatosan végighúzzam a mutatóujjam a torkán.
- Kirakjam a fehérkét a szobából? - érdeklődtem végül diszkréten, a pillantását keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710412#post710412][b]Kyle Donovan - 2017.12.25. 03:58[/b][/url]

Nem úgy értettem, az esetek nagy többségében nem zavart meg semmiben. Ha mégis, akkor meg általában finoman a tudtára adtam. Akadtak ilyen esetek, például ha megvolt az isteni szikra a munkában. Nem konkrétan vele volt a baj, hanem úgy azzal a ténnyel, hogy nem vagyok egyedül és nem tudok koncentrálni. Szóval grimaszoltam egy kicsit arra a bosszús pillantásra.
- Nem, azt nem egészen így tenném. Nekem is szoktál hiányozni, oké? - horkantam fel, kissé kínos volt így elővezetni a dolgot. Mert ugye nekünk ilyen érthetetlen kapcsolatunk volt, fura hullámvölgyekkel.
Az edzés miatt legyintett, nem volt hajlandó szót ejteni róla, amire kissé meg is lepődtem, de nem akartam semmit erőltetni. Ha akar, majd úgyis mesélni fog róla, kettesben vagyunk a semmi közepén, nem különösebben akad zavaró tényező.
- Igen? És mégis mitől lenne boldogabb a sértett lelked? - kérdeztem felkuncogva a sértett hajdobálás láttán. Ugyan el tudtam volna nézni még egy kicsit, ahogy vetkőzik, de helyette emlékeztettem magam, hogy nekem sem ártana  könnyíteni az öltözéken. De a sátor megint csak nem az én mozgásteremre lett szabva, szóval kissé frusztráltan szisszentem fel, mikor a kezem a ponyvába ütközött, ahogy a kabátból próbáltam magamat kitornászni. Valamikor ekkor dobta be Nette a gyerek témát, meg is dermedtem a mozdulat közepette egy pár pillanatra, meredve rá hatalmas szemekkel, mint egy őz a reflektorba. Aztán a mosoly láttán végre ki mertem fújni a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam addig.
- Persze, rögtön kettőt szeretnék, ha lehet! Az egyik fiú legyen, a másik lány, mert az egyneműek ölik egymást, túl sok energia! - kezdtem lelkes elemzésbe. Nem mintha terveztem volna, hogy nekem a közeljövőben családom lesz. Bár, azt sem terveztem, hogy Norvégiába jövök. Jobb lesz, ha nem bocsátkozom elhamarkodott feltételezésekbe. - Miért, te hányra gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710418#post710418][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.12.25. 12:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710445#post710445][b]Maja Bojarska - 2017.12.25. 21:30[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Voltak problémák, amik velem jártak. Az egyik ilyen biztosan az volt, hogy nem igazán kedveltem, ha valamire csak úgy nemet kell mondani, vagy sokszor tiltanak az emberek dolgokat. Persze tiltakozni én is szoktam, mint mikor szóba jön, hogy ő esetleg a kanapén aludna. Az csak nem. Talán képes vagyok én is néha azt mondani, de nem igazán szeretem, amíg nem hozza úgy a szükség.
Ha kicsit hajlékonyabb vagyok még, - bár így is ment ez meg az - akkor biztos, hogy lesegethetném a haja mellé a zokniját is, de ez éppen nem volt túl megoldható, ha csak meg nem fordulok az ölében vagy hasonló. De ez nem igazán volt tervben, de egy újabb csók már inkább. Aztán lassan vigyorodtam el lehajtva a fejem picit zavartan úgy nézegettem felfelé rá, de egyelőre csak nem emeltem fel a buksim. Végül közelebb hajoltam a fülecskéjéhez, hogy a nózim az arcának nyomizva előbb végül súgjak a fülébe.
- Ühm, csak azt mondtam, hogy apu - búgtam egészen halkan, mielőtt picit elhajoltam volna az oldalát simizgetve, miután a koronám is a helyére került. Nem igazán szerettem volna megválni tőle és úgy nézett ki, a hajam sincs ezért oda már, szóval mi már kölcsönösen kiegyeztünk mondhatni.
- Akkor mondjuk most is maradhatna - bizonytalankodtam kicsit, mert azért, ha zavarná, csak megpróbálnám kiszedni a hajamból, de örültem, hogy nincs így látszólag. Picit megemeltem a vállaim, amikor a leheletét is a nyakamon éreztem, talán még a libabőr is felszaladt a kezeimen egészen a nyakamig, mielőtt a hajába keveredtek volna ismét az ujjacskáim.
- Szerintem jó lenne… - pillantottam picit oldalra, ahol a mancsosunk heverészett, már amúgy ez sem volt biztosan a nagyfiú szemeinek való, nem szabadna undiskodó lányokat néznie, főleg szuszi-időben. Gondolom. Picit néztem csak lefelé, mert tudtam, hogy ez azért megint azt jelenti, picit odébb kéne mennem. De még előtte a keze után nyúltam elengedve a felsőjét, hogy adjak az ujjára egy puszit, ami az előbb még a torkomnál járt, majd az ajkaira tapasztottam a sajátjaim végül a kékjeibe nézve vártam mi is lesz.
- Sietsz vissza? - kérdeztem meg végül, ahogy egy picit hátrébb csúsztam, hogy lemászizzak majd lassan és amíg ő szépen elküldi alukálni a kutyust, addig ne legyek útban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710446#post710446][b]Maja Bojarska - 2017.12.25. 21:30[/b][/url]

Én nem igazán kötekedni szerettem volna vele, de kissé meg voltam még akadva, hiába telt el már egy hónap is azóta, hogy megszületett a breki. Nem tudom, hogy csak furcsa volt, vagy úgy megszerettem a dolgot és hiányzott is kicsit mondjuk a hasam, vagy az érzés a pocimból. Az lehet nem annyira, ahogy viselkedtem néha, most már nem volt olyan szomorú például a Szörny Rt. Vége sem. Ez haladás, azt hiszem.
- Szeretlek, tudod? Nem ezért, mármint persze, ezért is, de inkább azért mert ilyen cuuuki vagy - közöltem és biztos jól meg is ölelgettem volna, ha éppen nincs tele a két kacsóm egy pindurka kislánnyal. Nagyon édes volt, hogy ennyire éber volt most éppen, bár a napokban azért már voltak nem csak félálmos pillanatai evés meg pelus csere után két alvás között így mondjuk várható volt, hogy előbb vagy utóbb ez is eljön. Reméltem.
- Máskorra? Pontosan mikorra is? - pislogtam felé nagyokat, de én sem tudom, hogy a világpusztításra vagy a harapdálásra gondoltam-e inkább. Ezt egyelőre még magammal sem beszéltem meg, a figyelmem éppen Klara-n pihent, aki éppen a száját tátogatva emelgette a kezeit, meg kóstolgatta meg a saját öklét. Azt nem annyira szerettem, szóval szépen kihúztam a szájából a kacsócskáját még a puszi előtt, amit adtam neki, hogy aztán mehessen az apuhoz is kicsit.
Valahogy ez olyan más volt, nem tudom igazán vártam-e bármit, még cska úton volt a pici baba, de mikor a kórházban is először láttam a kezében, valahogy olyan nagyon szépek voltak. Nem csak úgy, mint mondjuk egy szépen feldíszített fa vagy egy ékszer, olyan teljesen máshogy. Nem tudtam volna körül írni, csak imádtam azt a pillanatot és mikor újra és újra vele foglalkozott mellettem, az csak jó érzéssel töltötte el. Megnyugtatott is, azt hiszem. Láttam, hogy ott van az a gyönyörű pici baba és van neki egy apukája, aki nagyon szereti is és itt van.
- Szerintem senki nem fog, biztos szóltak volna - erősítettem meg az előbbit, és bár hozzám amúgy sem sokan szoktak bejelentkezni, nem is vagyok nagyon vendéget fogadós. Jól megvagyok én itt így csak vele, velük. A nagyiék eleinte nagyon hiányoztak, és anya is, bár ő már akkor, mikor először költöztem Lewyhez, de mostanra már megszoktam, hogy ez így van jól, ez az én ohanám.
- Ők… nem csak az enyémek, akkor sem, ha baj van néha velük, az ohanához tartoznak, közösek - mondtam végül kicsit halkabban. Tudja, hogy sosem tukmálnám rá őket, pláne a nyári nagy szünet utána anyát, örültem, hogy akár a brekinek, akár másnak hála, de mostanság béke van, anya is örült nekünk és Lewyre is egészen máshogy nézett, vagy ilyesmi. De ettől még, ha arról volt szó, a papa őt se azért pumuklizta vagy hívta a fiának, mert viccelgetne. Meg a mami se süt akárkinek csak azért külön sütit, mert tudja, hogy azt szereti. Már rajtam kívül. Az unokatesóim nem szeretik a diót mégis meg kellett enni a bejglit úgy nekik, nekünk hányszor csinált mondjuk szilvás sütit? Egyszer sem.
- Hát, a zoknikat még ki kellene tenni, mert a Télapó nem lesz mibe rakja a kis dolgokat… vagyis nem is tudom mit hoz, de gondolom valamibe tennie kell, nem? - kérdeztem inkább magamtól, aztán elemeltem a fejem a válláról figyelve, ahogy a törpike lassan kezd megint laposakat pislogni, de még próbálkozik az apura figyelni. - Szóval semmi fontost, maximum jóól rád fekszem, nehogy te lesd meg a Télapót!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710491#post710491][b]Kyle Donovan - 2017.12.26. 23:32[/b][/url]

Talán hozzátehettem volna, hogy nem csak néha, de nem akartam teljesen kiadni magamat. Ha voltak is érzéseim  rendesen - ami mostanság nekem is eléggé zavaros tudott lenni -, nem ez az a hely és alkalom, amikor meg kéne beszélni őket.
Felhorkantam a válaszra, sőt, még a szemem is megforgattam kicsit, jelezve, hogy ha ez vicc, akkor abból is a nagyon szar fajta, mert én ebben semmi nevetésre adó okot nem találtam. Szóval lassan realizálnom kellett, hogy Nette tényleg komolyan gondolta ezt, így csak egy aprót biccentettem.
Csak miután ki sikerült magamat gyötörnöm a kabátomból a sátor egészen behatárolt méretein belül is, figyeltem igazán a lányra ismét. A pillanatnyi döbbenetet leküzdve fújtam ki a levegőt, majd a magam részét is hozzátettem a kis eszmefuttatáshoz, mielőtt hanyatt dőltem volna a kiterített hálózsákon, a kabátomat a fejem alá gyűrve.
- Elsőre akár nekem is, csak azt mondom, hogy az egykékkel általában akad gond - vontam meg a vállamat, bár én magamon ezt nem tapasztaltam, mert ott volt Ren, akivel bár nem jöttünk ki túl jól, de mégis a testvérem. A névötletre kissé felnevettem, majd a karjaim kissé széttárva intettem, hogy na, akkor feküdjön már ide, nem fogom bántani. Ölelést akart, nem? - Családot? Szerintem valahol a lelke mélyén mindenki akar. Filozofikus szarságnak hangzik, de így van. Az ember társas lény. Te sosem gondoltál még rá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710494#post710494][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.12.26. 23:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710528#post710528][b]Lewy Bojarski - 2017.12.28. 03:47[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Megint sikerült zavarba hoznom, mire halkan fel is kuncogtam. Ez a tehetségem sajnos már kissé megkopott, újabban nem láttam annyiszor, hogy elvörösödik és néha eléggé hiányzott is. Szóval az ilyen kis alkalmakat gondosan felvéstem a fejembe, hogy később visszaemlékezhessek rájuk. A suttogásra az ajkamba haraptam egészen kicsit, párszor végigsimítva a szülinapos oldalán finoman.
- Nagyon tetszett - erősítettem meg a nyilvánvalót, egészen mély, rekedtes hangon, mielőtt még kitört volna a korona krízis. Azt hiszem, hogy ez rá a legpontosabb szó.  Igazgatni kellett, meg majd kell vele harcolni, ha egyszer ki kell szedni, de kiegyeztünk, hogy egyelőre maradhat, én pedig az áldásomat adtam rá.
Óvatosan leptem el csókokkal a torkát, rajta pedig még a hideg és végigfutott tőle. Kissé megemelte a vállait, mielőtt az ujjai még a hajamba túrtak volna finoman. Ő is tudta, hogy nem ártana a fiúcskát kiraknom a szobából, mert most is éppen a halat rágcsálta elgondolkozó fejjel. Szóval vártam, hogy akkor most hagyja-e, hogy felkeljek, de egyelőre ez nem történt meg. Helyette kaptam egy puszit az ujjamra, mielőtt ismét az ajkaimra tapasztotta volna a sajátjait. Finoman még egyszer megrágcsáltam, mielőtt még hátradőltem volna kényelmesen, várva, hogy lemásszon rólam.
- Chi Chabada. - Az összes fogam kivillant a mosolyban, amit produkáltam neki. Aztán mikor feltápászkodtam, még nyomtam egy csókot a homlokára, majd a szoba felé indultam, a fehérkét hívva lelkesen, aki gyors és hangos kopogással sietett utánam. Tegnap bevonszolta ide a plédjét, úgyhogy most oda be is telepedett, én pedig bekapcsoltam neki az akváriumot a tvn, ha esetleg elunná, hogy kibámul az ablakon. Még megdögönyöztem a fejét, mielőtt kimentem volna, az ajtót becsukva magam után, de erről már nem igen vett tudomást. Szóval nem sokkal később fel is bukkantam a nappaliban.
- Később még le kell vigyem pisilni a parkba, deee most a tiéd vagyok  - közöltem végül, mielőtt visszaültem volna a kisasszony mellé. - Üm, hol is tartottunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710529#post710529][b]Lewy Bojarski - 2017.12.28. 05:24[/b][/url]

A csokival nem igazán jutottunk egyről a kettőre, mert szerinte nem eshet le, szerintem meg még így is előfordulhat. Szóval valamelyest lapoztunk a témáról, közölte, hogy cuki vagyok, mire kissé értetlenül vontam fel a szemöldökömet.
- Cuki vagyok? Nem tudom, nem igazán szoktam az lenni és most sem értem, hogy miért mondod - jegyeztem meg, kissé elgondolkozva, de aztán vontam egyet a vállamon, mert annyira nem volt fontos. Helyette inkább figyeltem az asszonykát, kezében a csodálatos kicsi lányunkkal, aki kivételesen nem aludt el három percen belül. Nagyon jó gyerek volt, nem sírt sokat, elég hamar el is szundított, összességében tényleg összetehetjük a két kezünk.
- ÖÖö, hát nem tudom, ezen még nem gondolkoztam. Fontos ez? - kérdeztem, figyelve, ahogyan a csöppség éppen beburkolja a saját öklét nagy boldogan, de aztán Maja nem támogatta a dolgot, így még a puszi előtt vége lett.
Nem sokkal később a csöpp az én kezemben kötött ki, én pedig óvatosan fogtam a csodaszép hercegnőmet. Kicsit ugyan attól tartottam, hogy beront a család, de egyelőre úgy tűnt, hogy ez nem fog bekövetkezni belátható időn belül. Legalábbis, az ünnepekig biztosan nem.
- Igaz... ne haragudj, csak... szoknom kell, tudod. A sajátomat is nehezen kezelem úgy, hogy közük van hozzád. Már, anyán meg a nagyiékon kívül, de az más... - csak megráztam kicsit a fejemet, hogy inkább hagyjuk. Azzal ellentétben, hogy anno Szofi igen hamar megismerkedett apámmal, Maja összesen kétszer ha találkozott vele és ezen nem is akartam változtatni. Ha tudta is, hogy lányom lesz, akkor csak a szülei mondták el neki, vagy újságban olvasta.
A kicsi brekilányon látszott, hogy azért lassan megint kezd álmos lenni, így óvatosan ringattam egy kicsit, míg Maja megemlítette, milyen tervei vannak a jövőre nézve.
- De, valamire gondolom lesz szüksége... - biccentettem, kicsit megcirógatva Klara arcát, aki erre ismét megpróbálta megkóstolni a kezem, de csak összenyálazni sikerült, amire akaratlanul is felkuncogtam. - Szóval ha felveszem a saját sapimat, akkor a tükör elé se mehetek, rám fogsz feküdni?
Ez egy nagyon fontos kérdés volt, elég komolyan is adtam elő, mert azért elég jól néztem ki, na, néha éreztem a késztetést, hogy elücsörögjek ott. De most voltak másra is ötleteim, így Majára sandítottam kicsit, elszakítva a pillantásomat a kislánytól.
- Csíkos vagy még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710575#post710575][b]Maja Bojarska - 2017.12.28. 23:06[/b][/url]

Sóhajtanom kellett egy nagyot az egészre, majd még felé is fordultam kicsit, igyekezve nem elgügyögni a mondandóm. Nem akartam én semmi rosszat se a cukival, de azzal, mikor azt mondom neki, mennyire rendes és kedves, vagy mikor azt, hogy ő a legjobb. De bármelyik is csússzon ki a számon, percek alatt hozza a kis tűt, és kipukkasztja az eleresztett lufimat. Pedig nincs is igaza, szerintem legalábbis mindig biztosan nem. Igenis sokszor tud ilyen is lenni. Szóval kicsit ugyan halkan és nem is valami határozottan, de csak belekezdtem.
- Nem játszhatunk egyszer olyat, hogy ha megdicsérlek, akkor nem indokolod meg rögtön, miért ne lehetne úgy? Szerintem, szerintük az vagy, semmi ezért vagy azért - fordultam a többesszámra korrigáláskor már Klara felé, aki éppen a vigyoromra válaszként próbált mosolyogni. Úgy szeretem mikor utánozgatja, olyan édes. Nem nagyon lehetett amúgy se panaszunk rá, mert leszámítva az egy-két pocifájós alkalmat, nem szokott keservesen sírni és egészen hamar beállt, talán egy hét sem kellett, hogy mindig ugyan akkor kéri a hamit is.
- Neeem, csak érdekelt - ráztam vigyorogva a fejemet mielőtt még közbeléptem volna, hogy valaki kannibálnak készüljön lenni. De azért kapott puszit a csodakislányka, hogy aztán átadjam a férjecskének apukáskodjon csak nyugodtan.
Valahol nagyon is értettem az aggodalmait, lehet, hogy nem voltam túl jó ember, de a kórházban sem annyira tetszett, mikor meglátogattak minket és másoknál volt éppen a breki. Még anyától meg Levendulától is visszakértem, kétszer is. Pedig nem szoktam ilyen lenni, azt hiszem mindketten jobban éreztük magunkat ilyen nagyon sajátos ohanában. Persze nem ellenük szólt, csak úgy… mindegy is.
- Jaj, ne, nem kell, mármint semmi ilyen nincs, hogy bocsánatot kelljen kérni. Én csak… szeretném, ha tudnád, hogy annak ellenére néha mik történtek, téged is szeretnek és szerintük is a család úgy egész, hogy ők meg mi így négyen. Brekistől, Voltostól, mistől. Meg anya anyukádat is kedveli. - Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha ők előbb kerülnek össze. Azóta nem is nézegetett rám Lewyé se furán, meg az enyém is jól elvan. Bár ez, hogy miattam kezeli nehezen még mindig nem volt teljesen tiszta, de megint úgy voltam vele, hogy én megkérdezem, ő meg majd mondja, hogy nem lényeges. Nem hagytam annyiban, csak várok azt hiszem. Majd egyszer biztos rám bízza ezt a titkát is, de inkább csak odabújtam kicsit.
- Iiigen, szóval azokat még ki kell tenni, de más nincs, már minden naaagyon szép itt - néztem körbe, ahogy fent voltak a fenyőágak, a kis gyümölcsös-fűszeres csodák, az égők ezen a részen és a masnik. Szeretem az ünnepeket. - A saját sapid? Akkor te leszel a Mikulás és mehetünk az öledbe csücsülni és elmondani, mit szeretnénk?
A kérdésem komolyabbra sikerült, mint szerintem az ember tőlem várná, de aztán még én is kuncogtam a végén, nem voltak ilyen terveim idén. Tavaly sem voltam már a Télapót megnézni, mikor az országban volt, de azért előtte igen. Arra viszont nem feleltem, a tükör előtt, hogy is néznénk ki.
- Ühm… - néztem magamra, aztán kicsit elhúztam a szám mielőtt bólintottam volna párat. Voltak dolgok, amikkel azért nem sikerült annyira kibékülnöm, vagy csak nem mindig. - Azt mondta a néni még egy-két hét ezzel a varázsizés kenőccsel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710582#post710582][b]Maja Bojarska - 2017.12.29. 00:43[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Nem túl vicces, mikor az ember kicsit össze meg olyan teljesen meg is zavarodik. Éreztem, hogy most is sikerült kicsit jobban melegem legyen, mint kellene, a pofimon főleg, ezért is nézegettem lefelé, de aztán csak odahajoltam. Tudom, hogy nem rossziból nevetgél és azt is, hogy nem vagyok bajban, sőt, igazából a válaszából tudtam, hogy éppen ellenkezőleg. Aprókat doboltam az ujjaimmal a hátán, ahogy karoltam, mielőtt kicsit mosolyogva magunk közé fel nem néztem rá végül.
- Igen? Maradjon? - kérdeztem kicsit motyogósan, bár ez egészen máshogy volt kérdéses és bizonytalan, mint a koronám helyzete, de azt hiszem egész hasonló is valahol. Csak ezzel nem lesz olyan nehéz dolog, ha a végén távoznia kell, ellenben a fejdísszel. Éreztem, hogy eléggé benne van már a hajamban ahhoz, hogy több csuszin ne aggódjak, ha kicsit jobban nekiesem annak a puszihadnak, viszont ezzel egyidejűleg az is felmerült bennem, hogy így később se leszünk túl jóban. Csak ez éppen nem annyira érdekelt. Lassan csusziztam el tőle, majd nem villám tempóban, de azért igyekezve lemásztam róla.
- Bootifa - mondtam neki elvigyorodva, még a szemeim is kicsit összehúzódtak és ott volt mellettük is, nem csak a pofimon az a gödröcske. Szóval szépen kivártam a sorom, még Voltnak fellőtték a pizsit. Csendesen néztem utánuk, egyszer felém is nézett a fiúcska, integettem neki meg küldtem egy puszit, amire csak megrázta a halacskát a szájában.
Nem tartott olyan sokáig, én meg türelmesen csücsiztem odakint kicsit eligazgatva azt a hálóingnek nem nevezhető puha felsőt, ami rajtam volt, mert elcsúszkált, de mire felnéztem, már érkezett is életem férfija én meg nagyon szépen mosolyogtam rá, mikor mellém ült. Bólogattam párat, hogy hát igen, azt muszáj, én is voltam vele délután, csak velem már nem annyira szeret, mert már nem futkározunk annyit. Vagyis én nem utána, így meg nem tartja viccesnek.
- Hát ühm, nem is igazán tudom… - grimaszolgattam a szájammal, aztán közelebb csúszva a tenyeremet a mellkasára simítottam, majd óvatosan lefelé csúszott a felsőjén, én meg előbb az állához dörgöltem a buksim, majd megcsókoltam, ahogy oldalra fordulva térdeltem mellette a kanapén. - Talán itt… deee nem biztos, apu.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710641#post710641][b]Széplaki Alíz - 2017.12.30. 19:42[/b][/url]

- Ez a normális - mondtam neki mosolyogva. Én egyelőre el sem tudtam volna képzelni, hogy gyerekem legyen, főként, miután még a szerelem sem talált meg, de abban biztos voltam, hogyha gyermeket várnék, akkor az foglalkoztatna csak, hogy egészséges legyen nemtől függetlenül. Örültem, hogy Maja ennyire örül annak, hogy lánya lesz, ez pedig engem is boldoggá tett, valahogy átragadt rám az öröme.
- Nincsenek. Egyelőre el sem tudom képzelni magam tanárként - mondtam neki a fejemet lehajtva, miközben a földet bámultam. Reméltem, hogy gyakorlótanárként megjön majd a bátorságom ehhez a foglalkozáshoz. Abban viszont biztos voltam, hogy a jóslásommal segíteni fogom az embereket.
- Köszi, édes vagy - mondtam neki átölelve őt, hiszen mindig is respektáltam benne azt, hogy ennyire hitt bennem. Benne mindig bátorításra találtam, mindig ott volt mellettem, szóval igaz barát volt.
- Szuper! Fontos is a jó modor - tettem hozzá kedves hangnemben.
- Nos, igen. Az egyetlen és az igazi... - kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani ennyi év után. De úgy döntöttem, hogy találkozom vele, hogy többet megtudhassak a múltamról és ne legyen bennem az a kétely, hogy miért nem éltem ezzel a lehetőséggel - válaszoltam Majának elgondolkodva.
- Gondolom hasonlít rám, ha már az anyám - mondtam neki kuncogva.
- Nem tudom, hogy mi mondanivalója van számomra, de muszáj egy esélyt adnom neki - feleltem komoly arccal. Nem volt könnyű feldolgoznom, hogy ennyi év után hirtelen jelentkezett az anyám, de tudnom kellett, hogy mi az igazi múltam, és talán még a képességemre is magyarázatot kaphattam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710742#post710742][b]Lewy Bojarski - 2018.01.02. 00:00[/b][/url]

Abban, hogy cuki vagyok-e vagy sem, nem igazán szoktunk egyetérteni. Persze, tudtam az lenni, de az életem nagy részét nem eszerint éltem. Maja természetesen nem élte, hogy én nem nagyon viseltem előszeretettel a rám aggatot kis címkét.
- A kinézetemmel kapcsolatban nem is szoktam tiltakozni - vontam meg a vállamat, de azért kicsit leszegtem a fejemet. Nem szerettem, ha miattam rossz érzése volt. - Majd figyelek.
De ezen kívül nem akartam ebben különösebben elmerülni, mert akkor megint rossz lett volna a hangulat. Pedig a breki éppen nagy lelkesen utánozta anyu mosolygását. Én meg nem terveztem egyelőre elusztítani a köryéket, szóval a fogvillogtatást sem éltem annyira.
- Majd szólok, hogyha úgy döntök, hogy kicsit harapni akarok - bólogattam megbízhatóna tűnő arckifejezéssel. Általában az ilyesmiket be is szoktam tartani, tehát fel kell írnom valahova, hogy nem ártana időben megemlíteni.
Közben átvettem a kicsilányt, akivel amúgy jóval több időt töltöttem, mint azt valaha képzeltem volna és mégis kevesebbet, mint amennyi valóságban boldoggá tudna tenni. Mert még így is voltak kisebb összetűzéseim a rokonokkal, hogy már négy teljes perce fogják a lányomat, lassan, ha lehet, már szeretném visszakérni.
Nem tudtam pontosan hova tenni ezt a jelenlegi helyzetet, egyelőre minden nagyon új volt a számomra, talán a bocsánatkérés is ezért csúszott ki. A családja Tihanyban lakó részét pedig tényleg úgy éltem, mint a saját Ohanát, csak az anyukás részleg... hát.
- Igen, feltűnt már. Bár, nem mondhatnám, hogy túl sok dologban értenek egyet - nevettem el kicsit magam, mire a breki hatalmasat grimaszolt. Azt hiszem, hogy szerette, mikor érezte, hogy jó a kedv a családon belül.
A saját sapi létezésének ténye mintha kissé meglepte volna, pedig megvolt és még volt is rajtam, csak éppen kissé el volt merülve a mesében amit nézett. Mint ahogyan én, most a kicsi lányka ringatásában, meg az arcának a cirógatásában. - Iiiigen, végülis megoldható az is. Majd beülök a fotelbe.   
A kuncogás meg sem lepett, nem vette annyira komolyan a dolgot, mint amennyire én tettem, pedig nem vicceltem a mikulás-sapkát illetően. Azt hiszem, hogy aztán el is engedtem az egész Szent Miklós témát, mert annyira nem feküdt, meg is kérdeztem inkább, hogy vannak a csíkjai. Amikkel mellesleg semmi gondom nem volt, sőt, egészen szerettem, még azokat is.
- Zavarnak, igaz? - kérdeztem kissé olyan nyomottan, a számat is elhúzva, de aztán csak adtam a kicsi breki homlokára egy puszit, majd tovább ringattam. Nem szerettem, hogy Maja nem élte a saját testét. - Akkor, ha gondolod, én nagyon szívesen... feldobom kicsit. Nem olyan régen láttam a neten valamit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710745#post710745][b]Lewy Bojarski - 2018.01.02. 00:20[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710752#post710752][b]Maja Bojarska - 2018.01.02. 03:59[/b][/url]

Vettem egy nagyobb levegőt, aztán csak megvontam a vállam végül. Ő is tudta, hogy nem éppen arra gondoltam, ha azt mondom neki, hogy szép a haja, akkor azt megcáfolná. Itt inkább olyanokról van szó, amiket szerintem ő nem annyira érzett a sajátjának. Egészen máshogy látta magát, mint én őt. Lehet, hogy ez minden emberre igaz, de én nem annyira éreztem jónak, mikor akár ő, akár más nem fogadta el azt, ha valami jót lát benne más.
- Nem fontos, csak tényleg tudsz az lenni és szeretem - mondtam elmosolyodva, hogy aztán ezen túl is tipegjünk. Nem akartam, hogy a hangulatot esetleg valami butasággal le is romboljam itt fél pillanat alatt. Annyira kis csinos volt minden, itt volt Lewy és a brekike is én pedig boldog voltam a karácsonyias és télapós dekor és illatok között kuporogva a földön. Szerettem, hogy itt vagyunk négyen, családiasan. Hiszen Volt is ohana-tag, ráadásul elég hamar csatlakozott is hozzánk. Előtte mondjuk azért még a Stitches szokásait kicsit felemlegettük, na nem mintha én annyira azt szerettem volna, hogy minden tervét meséljen el előre, hiszen a meglepetések is lehetnek jó dolgok, egyszerűen csak most éppen érdekelt a csinos fogsorával mire készül. De úgy tűnik éppen semmire.
Nem különösebben jelentett magunk között problémát az, hogy éppen ki és mennyi időt van a pici lánykával, szóval boldogan hagytam abba a kis babusgatást és adtam át apunak a pindurit. Én szerettem őt nézni vele és örültem, mikor azt láttam, hogy ettől tényleg boldog, én pedig megelégedtem a magam idejével. Csak csendesen odaaraszoltam az oldalához és hozzá bújva dőltem a vállára. Nagy ohana vagyunk, ezt ő is tudja, én is tudom, a nagyszülők és anyukáink is tudják, semmi okunk nem lett volna rá, hogy úgy véljük, nem ez a helyzet. Nem vettem rosszul tőle, csak azt hittem úgy érzi, a család valahogy nem család, azt meg a legkevésbé se szeretném.
- Az lehet, biztos nem ugyan az a kedvenc festményük és szerintem még a tv műsoruk sem - mondta kis gondolkodás után, bár sejtettem ezután a kuncogásból, hogy ő közel sem csak erre gondol.
Szóba került a Télapó, én pedig lelkesen érdeklődtem, hogy ha már ő lenne a Mikulás a csini sapival, akkor nála kéne-e kívánni is, ha úgy adódik. Igazából a levelem már megírtam és feladtam, szóval nem mintha lenne bármi, amit szeretnék kérni, a brekikénk pedig nem igen tudja elmondni. De azért biztos jó lenne. Végül csak kuncogtam magamban a fotelos ötletén.
- Lehet - pillantottam rá billegtetve a fejem, igazából úgy téve, mintha nem annyira érdekelne, de valahogy úgy volt, ahogy kérdezte. Tudom, hogy nem a világ vége, meg még viszonylag szerencsés is vagyok, mert a pocim sem maradt valami nagy és ezekből sincs olyan ronda, sok és piros, de nem hittem, hogy ettől valami szép lennék. Pedig nem akarok csúnya lenni, azokat a lányokat nem szeretik és nem is szokták megtartani.
- Mit? - néztem rá érdeklődve, mert nem igazán tudtam, hogy tudná ezt feldobni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710866#post710866][b]Lewy Bojarski - 2018.01.03. 20:09[/b][/url]

Még egy aprót bólintottam, hogy persze, mindenki szereti, mikor aranyosak vele az emberek. Azaz, hogy majdnem mindenki, én a kívülállóktól jobban szerettem, ha békén hagyott és nem aranyos próbált lenni.
- Én meg téged szeretlek - vontam meg a vállamat elég lazán, nem  szerettem volna, ha most ezek után rossz a hangulat, csak mert én nem élem a rám aggatott jelzőket. Pedig ez elég gyakran meg szokott esni.
Az, hogy éppen mit készülök szétrágcsálni, vagy elpusztítani, elég hamar közkedvelt téma lett, de egyelőre nem terveztem semmit, nem éltem túlságosan a romboljunk dolgot ma. Bár tény, hogy az izzósorral lettek volna ötleteim, hogy mit tudnék csinálni... Helyette még meredtem Maja arcára egy pár pillanatig, mielőtt kicsit megrágcsáltam volna a vállát. Aztán ismét ragyogó mosolyt villantottam életem nőjére.
Átvettem tőle a kicsi hercilányt, aki amúgy magához képest egészen lelkesen kalimpált, meg tolta ki a nyelvét, illetve, ha éppen úgy alakult, a nyálát is a szájából. Imádta volna megkóstolni az én kezemet is, miután anyu az előbb nem igazán engedte neki, de még rám is rám lett szólva, így nem hagytam neki.
Hagytam, hogy a vállamra hajtsa a fejét, ha lett volna szabad kezem, egész biztosan meg is simizgetem egy kicsit, de most fognom kellett a kicsilányt, így csak egy nyakatekert puszira futotta tőlem.
- Azért a TV műsorra ne vegyél mérget! Lehet, hogy mind a ketten asztro tv-t tolnak lelkesen - húztam el kissé a számat elgondolkozva. Mert hát, azért mind a ketten élték az ilyesmiket, még úgy is, hogy az egyik kvibli, a másik mugli. Engem mondjuk zeuszmágus taccsra tudott vágni idegileg.
Előadtam azért az ötletemet azt illetően, hogy felveszem a kis sapit és utána mehet is a kívánságosdi a fotelből. Válasz mondjuk nem érkezett rá, de én éltem volna a helyzetet.
- Még a lengyel mezem is felvehetem, az is piros meg fehér! Csinos lennék, szerintem tetszene neked - közöltem széles vigyorral, mire még a pici breki is tolt egy pár nyálbubit. Szerette, amikor mosolygás és boldogság volt.
A csíkokra vonatkozó kérdésem után egyértelmű volt, hogy őt azért az az egész eléggé zavarja, még ha úgy is próbál csinálni, mintha nem lenne vele gond. Klara eltolt egy hatalmas ásítást, majd félig lehunyt szemmel nézegetett még felém, de aztán lassan tényleg lecsukta a kicsi pilláit.
- Hááát, volt egy ilyen kéééép, ki lettek festve a tigriscsíkok! Nekem tetszett, aranyos kép volt. Gondoltam tetszene neked a dolog... apu szeret,
kicsi Klara... - Lassan fel is tápászkodtam, hogy egy kicsit sétálgassak a látszólag már szuszogó kislánnyal, ringatva, halkan dúdolgatva neki. Csak akkor fektettem be a kiságyba, mikor már biztos voltam benne, hogy mélyen alszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710963#post710963][b]Maja Bojarska - 2018.01.04. 18:59[/b][/url]

Ugyan megint kicsit ingatag talajra tévedtünk, de szerencsére ez nem tartott olyan sokáig, aminek örülhettünk. Vagyis gondoltam én, hogy mindketten így érzünk. Voltak dolgok, amikkel nehezen boldogultunk, nem csak ő, én se voltam könnyű eset. Nem kedvelem különösebben, mikor néha bókol, mert vagy nem gondolom úgy, hogy igaza lenne abban, hogy mondjuk mennyire is vagyok csinos, meg az is megesik, hogy nem szeretnék beleolvadni a padlóba, ha valami annyira szépet mond és még néz is rám a kék szemeivel. Csak nehéz. Őt viszont sosem tartottam olyannak, akit ennyivel zavarba lehetne hozni, ezért is tudtam nehezebben megérteni, mi történik ilyenkor. Végül a kijelentésre elmosolyodva haraptam a számra, hogy aztán megerősítésként nagyon szépen nézzek felé egy én is őt kíséretében. Az a helyzet, hogy nem csak szeretem. Egyenesen imádom, úgy egészben, teljesben.
Bár talán én néha jobban is élem a Stitches dolgokat, mint kellene, ezúttal sem lett rossz vége, vagy ellenkezés a dolgokra, így, ha nem is derült ki, hogy lennének tervei - vagy ha nincsenek, akkor az kiderült, hogy az a terve, hogy nincsen terve -, akkor is mókás volt belegondolni. Kicsit nézegettem a dekorációt, ahogy a vállamba kóstizott, amire felnevettem. A pindurka a kezeim között egyből rám is nézett nagy grimaszolva, aztán a száját tátogatva. Hang az nem jött, de minibubi annál több. Teljesen szerelem volt minden kis ilyen pillanata. Sikerült átadnom is őt lassan az apunak én pedig csak átkuporodtam melléjük az oldalának borulva a Drágának. Élveztem, ahogy gügyög neki, simizgeti vagy éppen csak letörli a kifolyt nyálacskát. Azt hiszem nem láttam még ennél cukibbat, vagyis olyan pillanatot, amit ennél jobban imádtam volna. A puszi is csak dobott ezen még egy kicsit. Szeretem mikor csak így vagyunk, saját ohanásan.
- Aaaz mondjuk lehet, anya néha nagyon furi dolgokat néz. Ha meg Levendula is szereti ezeket, akkor még az is lehet, hogy a festményekről is tévedtem - gondolkodtam el az asztro tv és a Munkácsy művek közti összefüggésen, de azon túl, hogy vannak elvontságok, nem igen leltem rá a fonalra.
Valahogy a télapós dologét is kicsit elvesztettem, de mikor már a mezéről beszélt, akkor sikeresen el is vigyorodtam. Igen, értettem már a piros-fehér szerelést, a sapit, meg mindent. Van itthon egy Télapónk, hát én nekem ez túlságosan is tetszett hirtelen azt hiszem.
- Iiiigen, igazából tetszene az egész - mondtam picit babrálva a kezeimmel, de mire észrevettem magam, vagy abbahagyhattam volna, már rajtam feküdt félig a nagyfiúcska. Szeretem Voltot egy igazi tündérbogyó, é a sapi neki is jól állt.
Lassan a babuka Álomország felé indult, én még picit simikéztem a férjecske ölében a puha talpijait, aztán hagytam, hogy csak ő babusgassa és ringassa már. Talán azért is, mert a felmerült csíkos dolog nem annyira érintett jól. Persze biztos nem volt ez világtragédia, de mikor reggel is láttam a tükörben, akkor is sok dolog ugrott be nekem, de az, hogy csinos lenne, vagy jól mutatna ott kicsit sem.
- Színesre? És szép volt? - kérdeztem bizonytalanul a dolgokat, kicsit a lábaim meg voltot karolva magamhoz. Figyeltem, ahogy felkelt és altatgatta a pindurit, majd el is indult vele befelé a szobába. A fehérke ekkor emelkedett meg és a mancsaival a vállaimra pakolta magát, hogy jól megszeressem. Meg is történt, beletúrtam a puhi bundába meg megvakargattam itt-ott, ő pedig lelkesen nyalt meg, majd egy vonyítás után betopogott a babaszobába a halacskájával. Szerintem ő is éli a pihenőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711051#post711051][b]Lewy Bojarski - 2018.01.06. 08:51[/b][/url]

Vannak dolgok, amik nem egyszerűek, egyikünk esetében sem. Ilyen volt az egész bókolósdi, vagyis, nem hiszem, hogy az én esetemben annak szánta, de valami olyan jellegű volt a végeredmény. Nem szerettem, ha számomra fontos emberek jelzőkkel illetnek, amit nem érzek a magaménak. Elvégre próbáltam felé az érzelmeim a létező összes módon közvetíteni, de ettől még nem lettem édes pasi. Az megint más. Azzal viszont, hogy azt mondta, ő is szeret, azt hiszem, ezt mára le is zárhatjuk.
Lehet, hogy tényleg az volt a tervem a pusztításra, hogy nincsen tervem, de egész biztos, hogy kiprovokált belőlem egy kisebb harapdálást azzal a csalódott arccal, amit vágott. A kívánt eredményt sikerült is elérnem, kitört belőle a nevetés, amire válaszul én is elvigyorodtam. Azt már meg sem említve, hogy Klara is egészen lelkesen reagált. Már amennyire azt a grimaszból és a nyálbuborékokból meg lehet állapítani.
Nem sokkal később átvettem tőle a babát, ezzel egy időben ki is jött rajtam a gügyögős-apás Lewy. Ez egy olyan dolog, amit nem fog tudni senki elmagyarázni neked, egészen addig, ameddig a saját kicsi babádat nem tartod a kezedben. Még attól is a legboldogabb pasinak éreztem magam a földön, hogy letöröltem a nyálcsíkot az álláról.
- Nem tudom, miért van oda értük annyira, de már mikor bejöttek a divatba is nézte őket. Közvetlenül azután, hogy kimentek a divatból a betelefonálós nyereményjátékok. Azok még léteznek? - kérdeztem egészen bután meredve a szemközti falra, éreztem, ahogyan a két szemöldököm közt elmélyülnek a ráncok az agyalástól.
Kicsit le is kellett állnom ezzel, így jöhetett fel a fejemben az egész mikulásosdi. Na, meg persze úgy, hogy Maja a babahaja első szálától a talpa utolsó négyzetcentijéig bele volt esve a decemberi ünnepekbe. Épp eleget kellett tolnunk a kampányok során ezt a megjelenést, azt hiszem, hogy ez már belefér pluszba, ha az asszonykáról van szó.
- Sejtettem. Majd megbeszéljük, hogy legyen - fojtottam el a felkívánkozó kuncogás kezdetét. Volt eközben a teljes fehér valójában Maja ölébe pakolta magát, hiszen én is fogtam a lányunkat, akkor neki miért ne járna? Neki is kijár majd a szeretetadag, amit éppen a simizgetéssel, meg az ölelgetéssel a kisebb gyerek felé közvetítettünk, de egyszerre a kettő nem megy.
Mivel éppen ismét felpillantott a kicsilány, már csak azért, hogy szinte azonnal vissza is csukja, csak bólintottam válaszképpen a színes kérdésre. Sokan nem hinnék el, de szerettem a színeket, szinte az összeset, csak... a lakberendezés és az öltözködés világában általában nem preferáltam őket.
- Nekem tetszett, ha gondolod, van lementve kép róla a telefonomon - böktem az állammal az asztalon pihenő kütyü felé, miután felkeltem a földről. A kislányt halk dúdolgatással ringattam, nem szerettem annyira a gyerekdalokat, éppen az aktuálisan eszembe ötlött butácska slágerek dallamát szoktam nyünnyögni. Aztán mikor úgy éreztem, hogy most már tényleg alszizik, bevittem a helyére, mert a kiságy mégiscsak kényelmesebb.
Volttal éppen váltottuk egymást, fogta a halat és betopogott a szobába, de előtte megállt mellettem és megvárta, míg megvakargatom a fejét.
- Hol tartottunk, szívem? - kérdeztem végül, mikor kitopogtam a nappaliba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711113#post711113][b]Maja Bojarska - 2018.01.06. 20:38[/b][/url]

Ha teljesen őszintének kell lennem, egy picit azért furcsa volt, mármint hogy itt álltam, már ott volt a pocim, éreztem és nem csak tudtam, hogy odabent már nagyon készül rá valaki, hogy agyon legyen szeretve hónapokon belül általam és az apukája által. Boldog voltam ettől is, attól, ahogy az életem alakult, de azt hiszem miután kimondtam tudatosult csak, hogy van még, ami ezt biztosítaná. Szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy amikor majd már a kezünkbe fogjuk őt jól legyen és ne szenvedjen semmiben hiányt, és itt másokkal ellentétben azt hiszem engem nem a megvehető dolgok zavarnának. Én is tudtam volna nélkülözni egy-egy plüssöt, ha egészen más viszont ott van nekem, velem. Inkább próbáltam ezt elengedni és egyébként is, Alíz és a tanárkodás sokkal kivesézhetőbb témának tűnt.
- Hát, én se hittem mindig, hogy bármire jutok akár a kviddiccsel, a tánccal vagy úgy az életben, most pedig? - néztem rá kérdőn, de nevetve. Szerettem az életem, és szerintem Lizus is így van a sajátjával, most még ő sem tudhatja mit és mennyire fog szeretni vagy sem, de én bízom benne, hogy neki is jó lesz. Nézzünk meg engem. Azt hiszem nem sokan mondhatják el, hogy nem azért lett vége a karrierjüknek a levegőben, mert ők akarták volna. Nehéznek éreztem, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb dolog része lettem. A tánc pedig… az csak a szünetet éli. Majd. Még most is szoktam, bár leginkább csak magamban gyakorolgatok és óvatos is vagyok, mert azt kérte a doktornéni. Bőven belefér a brekilányka mellett amúgy is. És igen, az életem. Ott fénylik minden gyűrűcske, még a kis műanyag is, amit utoljára kaptam az állatkertben Lewytől, elég látványosan pocisodtam ki, és vele együtt költözött állandó vigyor a pofimra. Szeretem.
Közben megérkezett Alíz Levele, amit kicsit kétkedően olvasgattam, ahogy kimondta, hogy bizony az, az igazi anyukája picit el is hallgattam. Közelebb lépve megsimiztem a karját, hogy érezze azért, it vagyok, ha gond lenne, nem tudom ő pontosan hogy éli ezt meg. Nekem tudom, hogy rettenetes volt az apás sztori. Felbukkanósan, újcsaládosan, mindenesen.
- Igen, az lehet, a szeme, a haja, vagy akár mindkettő… - mondtam picit lassabban, ahogy lassan a levélkét behajtva visszaadtam neki. - Talán fontos is, már a mondanivalója. Sosem tudhatjuk, én azért remélem, hogy a lehető legjobb sül ki belőle számodra. Gondolom vannak kérdéseid…. Sok - pillantottam rá. Nekem is voltak, vannak, lennének. De azt hiszem már pár hónapja eldöntöttem, hogy önként nem szeretnék soha többet találkozni az apukámmal. Nem hiszem, hogy ez változna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711144#post711144][b]Maja Bojarska - 2018.01.07. 14:27[/b][/url]

Nem akartam rosszat ezt ő is tudta és azt hiszem a végére inkább el is engedtük az egészet. Szerintem nehéz volt velem neki néha és ezt tényleg sajnáltam, bár azért tudom, hogy egyikünk se túl jó abban, mikor valami dicsérgetésszerű kerül elő. Bár vannak helyzetek, mikor ő is örül neki és én is, ha tudatom, mennyire szuperséges tud lenni. Meg hát egy jó szurkoló teli torokból erősíti ezt meg a pálya széléről, nem? Én is szeretem ezt csinálni, meglepően olyankor nem zavar annyira, ha harsány vagyok, bár akkor más is az körülöttem.
Szeretem őt a puha talpától egészen a legfelső, szürke hajszáláig, van amelyik részletében jobban is, mint illene, de pont ettől jó az egész. Azt is imádom benne, hogy ő az én Stitchem, vicsoris, néha rombolós hangulatú és S-alakú pofinyalathagyó szörnyikés. A harapdálásain meg sosem tudok nem nevetgélni, most sem volt ez máshogy és azt hiszem ez a hangulatunk átragadt elég hamar a brekire is, bár lehet csak a hangunkra ilyen lelkes, de ha csak arra, akkor is imádnivalóan csinálja és tündérien a bubijaival. Azt hiszem, mikor a férjecském éppen Klarara pillogott még én is megpróbáltam bubit csinálni a törpillának, de mikor majdnem köpködős lett a dolog csak lenyaltam az ajkaim és befejeztem a napi… jó, inkább ebben az órában járó undiskodásom. Távolabbi időre nem merek ígérni, mi van, ha életem szerelmének arcába hajolok? Máris borul az egész, főleg, hogy hamar átkerült a babuka az apucijához én pedig boldogan, mosolyogva bambiztam rájuk nagy szemekkel. Nagyon szépek így.
- Betelefonálós? Nem tudom, anyu csak fura török meg spanyol sorozatokat nézett, de azt sokat. Bár volt, aminek a zenéjére legalább lehetett táncolni - nevettem el magam, mert ez általában így nézett ki. Anyu leült én meg ott riszáltam a popómat a nappali másik pontján. Hol egy plüssmaci ölelgetve, hol mást. Néha még be is tipegtem a képbe a TV elé, ha nagyon akartam valamit mutatni. Azt nem mindig értékelte, de nekem legalább örült. Én ezeken mindig elaludtam, főleg mert este mentek, de mindegy is.
- Iiigen? Miből? Mert szeretem a pirosat? - pillogtam rá, mintha nem érteném, mire is gondolt, rá is kellett harapnom a nyelvemre, mert de, értettem én. Hát, ha egyszer szerintem nagyon csinos Télapó lenne, akkor azzal mi a baj? Elcsücsülök az ölében, még megvitatjuk jó voltam-e idén. Azt magamtól úgysem tudom eldönteni.
Közben szóba jöttek a pocimra szökött vonalkák, még a picike babánk beszuszizott, a nagyfiú meg engem használt ágyikónak. Szeretem a puhi, szőrös és tappancsos drágácskát, csak nem mindig kényelmes helyen nyomiz meg a mancsaival. Most is elhúztam a mancsát a mellemről, mire bután nézett rám, de aztán megnyalta a szám és rendben voltunk. Ő is igen undi nagyfiú már most is, bajban leszünk vele azt hiszem! Lehet érezte a gondolataim, mert hamar visszavonulót is fújt az apu meg a pici breki után tipegve én meg csak ücsörögtem ott. Bámultam kicsit Lewcsi telefonját, de mire a kezemben volt és feloldottam valahogy a pónis appban lyukadtam ki, ahol megetettem a piroskáját, meg megsimizgettem, amitől fel is ment az életkedve szép mosolygósra. Ami engem illet, a hét elején azt mondta az orvosdoktornénibácsi, hogy most már szabad lesz újra könnyű dolgokat csinálni edzés terén és lassan a tánci is, ennek meg örültem, mert rám fért. Nagyon is.
- Üüüühm, ott, hogy mintha szerettél volna nekem adni egy puszit…. Vagy kettőt. Nem emlékszem a számra - néztem kicsit hunyorogva magam elé, mintha nagyon gondolkodnék, pedig nem így volt. Észrevettem magam, így kiléptem a pónikból és csak bámultam a hátterébe. - Nem találtam meg a képet - meg nem is kerestem, más kérdés, de neki elhiszem, hogy ez majd jó lesz… Valahogy.
- Olyannal, amivel Volt villámkáját szoktam festeni? - kérdeztem rá végül, mert bár nem tetszettem magamnak minden centimben éppen, ez legalább olyan kis aranyosnak meg mókásnak tűnt. Azt meg szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711296#post711296][b]Lewy Bojarski - 2018.01.09. 11:43[/b][/url]

Ugyan a figyelem középpontjában a kicsi bubis lány volt, attól még figyeltem Majára is, nem téve szóvá, ahogy éppen bubit próbált fújni ő is, csak kicsit megingatva a fejemet. Elvégre neki kell érezni, hogy hogy jó. Az anyukák témája kissé kényesebb volt, mint az ember gondolná, de nem voltak annyira elviselhetetlenek, mióta összecuccoltak. Nekem nem magyarázzák meg, hogy anyám majd gondol egyet és hazamegy.
- Jaj, azok borzasztóak, nekem nem adják be, hogy azok nem egy sablonra készülnek különböző karakterekkel - ingattam meg a fejemet, de még mindig mosolyogva és kicsit megfogtam Klara pici kezét. Azaz, inkább ő az enyémet, mert nekem tartani is kellett, de ez részletkérdés, a kézfogás ténye volt a pont. - Miért nem lep meg,hogy arra is táncoltál?
A mesélt dolgok alapján ő mire nem? És akkor csodálkoznak, ha kimegyek a fellépéseire, még akkor is, ha tudom, hogy idegzsába lesz a vége. De hát szereti! Akkor meg? Nem az lenne a dolgom, hogy támogassam a céljai elérésében... is? Kicsit közelebb hajoltam a pötilányhoz, a nózim hegyét az övének érintettem, mire ismét fújt egy jó nagy buborékot.
- Eeeegyértelműen, Tak. Nem azért, mert írtál neki levelet, ez olyan abszurd. A pirosból. - Nyomatékosítottam a mondanivalómat még egy határozott bólintással is, miután végre rávettem magam, hogy felegyenesedjek. Persze, nem piszkálni terveztem ezzel, csak játszotta az értetlent, így rávilágítottam.
A telefonom ugyan ott hagytam neki, de hallottam is a pónis app zenéjét, mire a szemem forgattam kicsit. Úgysem láttam, szóval még egy sóhajt is megengedtem magamnak. Nem egyszerű ezzel a nővel az élet néha. Mondom, hogy nézzen meg egy képet, erre? Na, nem mintha baj lenne, csak... Inkább lefektettem az ágyába ezt a gyönyörűséget, hogy békésen alhasson. Volt is becuccolt ide, nem tudom, hogy mert ennyire szeretett a kicsilánnyal lenni, vagy mert tetszett neki a szoba illata, de biztos, hogy ki se lehetett robbantani.
- Hm, hát nem tudom, ez nehéz kérdés, szerintem kettő lehetett, az egy olyan kevésnek hangzik - torpantam meg tőle pár lépésre és még a számat is elhúztam, olyan alpakkás fejet vágva. Meg sem fordult épp a fejemben egyik sem, de kompromisszum-kész voltam, ha ő erre vágyott. - Ühüm, hallottam.
Nem akartam emiatt piszkálni, szóval nem is tettem hozzá mást, csak vontam egyet a vállamon lazán. Helyette inkább kivettem a telefonomat a kezéből és zsebre vágtam. A kérdésre egy pár pillanatig vártam, elgondolkozva, aztán bólintottam egy párat, még a hajam is belemozdult.
- Aha, olyannal. Az most hol van? - kérdeztem, kettőnk közül ő szokta tudni, az ilyesmi épp merre hever a lakásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711439#post711439][b]Maja Bojarska - 2018.01.10. 18:07[/b][/url]

Mikor meghallottam a nyilvánvaló ellenérzését csak a számra harapva próbáltam nem nevetni, de már rendesen rázódott a pocim meg a buksim is. Nem hiszem, hogy máshogy lenne, én mindig azt hittem ugyan az megy, csak néha újítják a zenét, aztán anya elmagyarázta, hogy nem, csak hasonló néni énekli az Esmeralda meg a Vadangyal egyik zenéjét is, meg még ki tudja mit nézett ezek mellett. Ezekre is csak az angyalosság meg az ilyen nevű disney lányka miatt emlékszem. Azt hittem, hogy csináltak filmet belőle, de kiderült, hogy nem, csak félreértettem.
- Nem értem miről beszélsz, azért akármire én sem! Vagy inkább akármit… azt hiszem így mondják. Szóval például a hula-táncot sosem próbáltam rendesen, csak utánoztam néha Liloékat. Nem volt ilyen tanítás a környéken - meséltem el, pedig az is érdekelt volna a sok másik mellett. Igazából nem is tudom, hogy kötöttem ki a hip-hop, rocky meg fashion vonalon, de ugye volt közben egy kis hastánci meg rúd próbálkozás, a társas és a néptánc csak részben tetszett, ha már ilyen, akkor a modern vonal. A balettből is jobban éltem, mint a klasszikust. Bár lehet azért, mert a bácsi, aki tanította viccesen csinálta.
- Milyen levél? - meredtem rá naaagy szemekkel. Mármint persze, nem baj, ha tudja, gondolom, anya is tudta meg a papa mindig, hogy szoktam írni, segítettek feladni, de azt hittem ügyesebben dugtam el a postában, hogy csak feladja és készen van. A papi mindig tök gyorsan elintézte ezt, egyszer még posta zárás után is, gyanús is volt, de hát mindig azt mondta értem mindent. Lehet ismerte a zárós postás bácsit és kért egy szívességet. Döbbent voltam kicsit, baj az nem volt vele. - Te sosem írtál neki levelet?
Lehet butus kérdésnek tűnik, de engem érdekelt mindig, hogy más gyerekek mit csináltak, az unokatesóim se szoktak, vagyis az unokanővérem olyan kilenc éves koráig csinálta, aztán azt mondta meggondolta magát. Meg olyasmit is mondott, hogy szerinte ez kamu. Én nem hiszek neki, járt is a Télapó Magyarországon, el is vittek a papiék még képem is van vele, nekem csak ne kammeroljon Dia. Volttól elbúcsúzva rátapicskoltam Lewy telefonjára, de a képig nem jutottam el, talán mert nem annyira szívesen gondoltam a csíkokra. Tudtam, hogy nincs velük nagy gond, hogy elmúlik, meg azt is, hogy annyira nem lettem tőle csúnya, de mikor magamra néztem nem illet az egészbe, így azok az eleinte vörös, most éppen fehéres csíkok nem illetek a Majás képembe. Egyelőre a Stitch - vagy Angel mikor mi - se csücsült vissza a köldökömbe.
- A kettő sokkal jobban hangzik, el is kérhetem? - érdeklődtem meg kicsit felsóhajtva a csíkos dolog után és még el is vigyorodva. Éppen csak nem csücsörítettem felé jelezve, hova szeretném kapni, ha szabad. - Jó, a póni éhezett, mikor etetted meg utcsóra? És megint nem váltottad be a kupont, pedig van ilyen sörényápoló, amitől csillog nekik csutakolás után, olyan…mit mond Hannah? Gyémántosan…
El kellett gondolkodjak az életemen egy percre, miért próbálom mások hasonlataival illusztrálni, aztán mindig rájövök, hogy próbálok csak érthető lenni. Nem annyira szégyelltem magam, mint kellett volna az app miatt, de cserébe elég gyorsan eltepertem a dolgokért.
- Ühm, milyen legyen? A fényes, a mattos vagy a csillámos készlet? - kérdeztem meg, hogy aztán ha eldőlt, kivegyem, meg ecsetet, a vizesedényt, meg a színkeverő lapot is, hátha kell. Visszaérve lecsücsiztem a kanapéra, aztán lestem fel a drágaságra. Persze, elmondta már, hogy neki aztán semmi baja velem, a breki előtt sem volt, közben sem és most sem, de… valahogy úgy nem stimmeltem még magammal. - Lewy… biztos nincs baj velük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711488#post711488][b]Hannah Schwarz - 2018.01.10. 23:04[/b][/url]

Azt hiszem nagyon meglátszik rajtam, hogy abban az időben, mikor hercegnős meséken, hercegkergetésen, buta sminkek próbálgatásán és fura tinibandákon kellett volna függenem én már dolgoztam. Azt hiszem olyan hét éves voltam, talán majdnem nyolc, mikor utoljára volt, hogy nem volt hétvégén verseny, vagy nem volt valami próba, hogy ügyességet fejlesztessen rajtam anya, esetleg nem vásárolni mentünk nekem fotózásokra. Sosem kapott el igazán a mesék felé a rajongás, ismertem őket, de nem voltak az életem szerves részei. Mi volt? Azt hiszem én voltam magam körül az egyetlen állandó elem, legalábbis 15 éves koromig biztosan. Sokat olvastam, már az eredeti történeteket, és a leendő pályám miatt sem ártott volna képben lennem. Ellenben vannak dolgok, amikre úgy érzem a világért sem lehet túl sokszor rávenni: na ilyen például az is, hogy bármilyen disney szülte műre kétszer egymás után beüljek a moziba. Vagy két különbözőre, de rövid időn belül. Nem csábító, kicsit sem. Ha azon múlik, utcu neki bárki, most is itt vagyok, mert a szőke szépszeműm meg az első férjem asszonykája - valid, hagyjuk is - szerették volna. Én meg jó keresztanyuka lévén ott ültem Lewy másik oldalán és inkább egész idő alatt az alvó Klara kezét simogattam. Bár mikor néha rám nézett a hármas fogat valamelyik tagja erősen úgy tettem, mint aki a mesét nézi. Meg nem babázik. Néha igen imidzsromboló vagyok. Amúgy a mesének meg voltak tűrhető részei.
De nem mentem újabb kört, erre a Panda és Majácska jelentkeztek előszeretettel, miután orvosolta az anyuka a picilány igényeit. Szóval őket elhagytuk még másfél órára, én pedig feldobtam Lewynek ha már itt vagyunk, megint ketten. Illetve hárman, mi lenne, ha csinálnánk, amihez nagyon értünk. Egyébként is terveztem már ezt feldobni neki, de tudtam, hogy akkor lesznek kérdései. Nála már érthető a bővítés. Én még nem tudtam, hogy is állok az életem bővülésével. De bántja a szemem, hogy éppen nem ugyan úgy néz ki a lakásunk.
- Elza néni, ha minden igaz, költözik végre, ma bent van az ingatlanos nő. Elég családcentrikus vevőket keres a környék miatt… Egy újabb balhé, Schnucki? - néztem a lengyelre, majd a kislányra mosolyogtam, aki még éppen ébren volt az apukájánál. Amíg nem mondott semmit egyelőre csak a zsebemben forgattam a kis tokot, amiben az én gyűrűm hevert.