37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Oldalak: « 1 2 ... 42 ... 50 51 [52] 53 54 ... 62 ... 133 134 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. december 13. 10:26 | Link
Riley
valahol egy moziban

- Nem akarok távolságot - rázza meg bongyor fejét. Ha keresné, sem találná józan eszét és ezen nem segít az sem, hogy továbbra is issza a saját bájitalával töltött italt. Magára vethet ezek után, valószínűleg majd ezentúl sokszor meggondolja, megtréfál-e mást ilyen módon. Vagy félrészegen nem visz sötét mozitermekbe többet egyszerre egyforma pohárból.
Hallja a választ, de nem reagál. Azt sem tudja már, mit mondott, hisz gondolatai úgy cikáznak a fejében, mintha megivott volna minimum öt kávét és két energiaitalt. Sosem érzett ehhez foghatót, hevesebben ver a szíve, a nő mosolygása Arlent is mosolyra készteti. Követi a mozdulatait, majd szépen összefűzi ujjaikat amikor arra kerül sor. Egy pillanatig sem ellenzi, sőt mi több, elégedetten vigyorog mögötte kioldalazva a teremből. Nem kérdez, csak megnézi magának hátulról is és a kinti fénynél is alaposan őt.
- Hova megyünk? Nem túl nyilvános ez? Áh nem, igazad van. Ha a szerelem feltör, én sem bírok magammal - sóhajtja elvakultan, mint egy tök részeg. Ahogy belépnek a mosdóba, már csatolná is ki az övét, ám a kérdésre megáll a mozdulatban. Felvont szemöldökkel, megütközve néz Riley szemébe.
- Bájital? Minek az? - két kezét a másik csípőjére csúsztatja és ha hagyja, közelebb húzza magához. Már most szeretné megcsókolni, de előbb még magába issza a látványát. - Ráérünk ismerkedni egész hátralevő életünkben - jobbjával finoman simítja ki a nő arcából a haját. Nem úgy néz ki, mint aki akarna erről beszélni.
- A napokban szerelmi bájitalt és sebgyógyító főzetet készítettem - nyögi végül ki egy vállvonás kíséretében, a választ azonban lényegtelennek gondolja. Na de ha Riley ismerkedni akar, akkor ismerkednek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 13. 13:09 | Link

sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Maja tényleg katasztrofálisat tudott alkotni, amikor a sor az ünnepekre került. A bevásárlásokkor is lehetett sejteni, hogy amelyik gyümölcs nem egzotikus, akkor abból vagy dekor lesz, vagy valami illatosító. Ezért volt tele a radiátor is szegfűszeggel teletűzdelt narancsokkal, ha nem tévedek. Persze, az is lehet, hogy ebben nincsen igazam.
Még éppen láttam, ahogyan felemeli a kezeit, hogy ő ebben ártatlan, de nem igazán tudtam hinni neki. Az ajándékok nézik meg magukat, igaz?
- Csak megtörtént, igaz? - horkantam fel, ez az életünkben talán egy kicsit többször is hangzott el, mint ahogyan azt illett volna, de mentségünkre szóljon, hogy nem direkt volt.
Asszonyka valószínűleg részben párduc, mert mint kiderült, két másodperc alatt gyorsul fel százra. Ez azóta volt skillje, hogy letelt az első hét itthon, általában sokkal gyorsabban reagált, mint én, pedig én sem voltam különösebben lassú. De addigra már a nappaliban ültek, mire feladtam a harcot az izzósorral. Ott el is helyezkedtem, a fejemet óvatosan a nő térdének döntve, figyelve őket, éppen tisztes távolságból.
- Nincs hová raknod a tányéradat. Felettébb szomorú tény - biggyesztettem le az ajkamat, mintha tényleg sajnálnám, de valahogy nem ment. Persze, gyönyörű volt úgy is, meg a feleségem, de attól még jobban örültem, hogy a kicsi lányunk itt van már velünk. És hogy Maja éjszaka csak egyszer megy pisilni, nem ötször. De ezt nem kell tudnia.
Kicsit odébb is kellett húzódnom, hogy le tudjanak költözni a szőnyegre, mert nem akartam, hogy fejbe legyek térdelve. Szóval karnyújtásnyira ültem tőlük, figyelve csendesen, ahogyan csendesen gügyörög, meg néha a kicsi kezeivel az asszonyka haja után kapott.
- Na, nem mondod Sherlock? Magamtól nem jöttem volna rá, hogy odavagy érte - mosolyodtam el kissé rosszallóan, de csak finoman piszkáltam, nem hiányzott egy sértődés. Eközben életem női kissé közelebb csúsztak, szóval a feleségem mellé ülve döntöttem a hátamat én is a kanapénak és figyeltem a kicsilányunk, ahogyan fókuszálni próbált a sapkára, mielőtt kinyújtotta volna kicsit a nyelvét.
- Köszönsz? Mit? Lemaradtam - pillogtam sűrűn, még a puszi hatása alatt állva, aztán kissé tanácstalanul szétdobva a karjaimat, hogy wait, what? - Már majdnem boldogultam az izzósorral. Csak apa elveszti a türelmét, ha ilyesmiről van szó, ugye Klara?
A vége már inkább gügyögés volt, mint rendes beszéd, kicsit közelebb is hajoltam, de aztán ráncoltam az orrom. Rémes vagyok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. december 13. 19:37 | Link

ruci & sapi | december 5. | Otthon♥, München, Németország


Talán egy picit olyan sárga szörnyisen éreztem magam az elmúlt napokba, főleg, mikor vásárlás közben egyszer csak elkezdtek gyűlni a nem is Lewy választotta dolgok a kocsiban. Fahéjrudak, szegfűszegcsomagok, citrusfélék, almák meg a pici, piros bogyós ágacskák. És a masnik, amik higgyétek el, hogy fontos dekorelemek. Csak úgy álltam ott, néztem rá, mert én tényleg nem akartam túlzásokba esni, de az mind kis fontos volt. Az illatok, a színek, meg úgy az egész hangulat az. A brekikénk is ennyit érzékel a világból nagyjából rendesen, akkor meg pláne megéri, igaz? Hát persze! Meg ön a Mikulás és a Jézuska is nemsokára, muszáj mindennek időben klappolnia. Életem legnagyobb vívódását még meg sem beszéltük: igazi lesz-e a fenyőfánk majd. Eleve lesz-e az azt hiszem nem kérdés. Nem maradhat ki, az a leglegleg az ünnepek alatt.
- Csak meg - tettem hozzá egészen elhalkulva, mindketten tudtuk ez mit is jelent, de én tényleg próbáltam a lehető legjobb kislány lenni mindig is, mert azt mondták a nagyiék, ők mindig megkapják, amire a legjobban vágynak. Nem éreztem mindig azt, hogy igazuk lenne, most egy picit máshogy gondolom, vagy talán mostanra lettem elég jó, hogy felkerüljek arra a kívánságteljesítős listára kacskaringós betűkkel.
- Le fog esni a csokikocka a földre - jegyeztem meg szomorúan, mert ez nagyobb baj, mint holmi tányér. Mondjuk ahogy lefelé pillogtam ez éppen nem fenyegetett, de nem tudtam, hogy ez is elmúlik-e vagy sem. Igazából még azt sem értettem teljesen, a pocimnak, hogy sikerült ilyen kisebbre összemenni. Persze, azért volt, mint egy jóllakott ovisnak, de az máskor is. Meg egy-két csíkocska, amiket nem éreztem valami csininek, de ez a legkevesebb, ha cserébe ilyen szépünk lehet, mint a brekikénk. Már evett a picilány még a kanapén csücsültem a karjaimba tartva, és kivételesen a böfi sem hordozott tejes nyálkupacokat a nyakamba, mondjuk nem különösebben zavart. Édes volt a bubiival.
- Shhh, ne bánts, szeretném, hogy tudja, ez nem csak olyan, amit mutatni kell - ráztam a fejem, hogy nem kis poénkodásra való, na nem mintha megsértődnék, nem akartam, csak szeretem neki is mondogatni. Mondhatjuk, hogy nem túl sokadik, akinek tehetem és szeretném is, és ez így jó most. Közben arrébb tendáltunk, most már az ölemben pihenő pindurikával, aki a nyelvét próbálgatta meg az arcizmait nagy lelkesen, ahogy a sapkát piszkálta.
- Ezt. Téged, ezt a kis minimanót, meg Voltbabát… az ohanát - mondtam éppen Klara pofijába motyogva a végét és rá vigyorogva nagyban, de azt hiszem belefért, hogy most nem volt időm oldalra fordulni. Kicsit olyan volt most, mintha ő lenne a mi Mikulásunk, és nem csak a sapi tette.
- Maajdnem, majd megcsináljuk később. Szeretnél az apuhoz menni? - kérdeztem most már forgatva a fejem köztük, közben a kis kacsói alatt átnyúlva a babunak megtámasztottam a hátát és az ujjaimmal a fejét, aztán felemelve nyomtam egy nagy puszit a szájacskájára nem különösebben foglalkozva a nyállal, de nem tettem le, még nem nyúlt érte a férjecske vagy maradgált nálam.
- Azt olvastam - igen, néha velem is megesik, hogy csinálok olyat - ez sokszor megmarad, Sebby furin fog nézni, ha felhívod és gügyögsz neki - nevettem fel, hogy aztán a számra harapva pillogjak felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. december 14. 01:31 | Link
Mozi, majd otthon
back to basics

- No sh*t, Sherlock...-*A szemforgatást nem látni a sötétben, de képtelen vagyok megállni, hogy ne adjak hangot frusztrációmnak. Elég fárasztó, amikor valaki teljesen figyelmen kívül hagyja a másik jeleit. Oké, maga a közelség nem lenne terhemre, ha nem lenne bájital is az egyenletben.
Éééés inkább egy millió dollárt kellett volna emlegetnem. Ugh, hogy mennyire utálom ezeket a főzeteket. Míg ő szinte erőszakosan húz közelebb, kék szemeit elnézve csak szánalmat érzek. A nagy kérdés, mi a célravezetőbb, ha lerántom a leplet "élete szerelméről", és megmutatom a borostásabbik felem; vagy ha maradok, ahogy vagyok és megpróbálom kiszedni belőle, van-e ellenszere. Nem akarok feleslegesen bajba keverni azzal, hogy hivatalos gyógyítóhoz viszem, de nem vagyok biztos benne, hogy nekem van megfelelő főzetem, vagy hogy ő készített egyáltalán.
Oké. Nem bírom tovább hallgatni a dumáit. Az átkaim rémesen gyengék, de ilyen közelről még én is el tudok kábítani valakit.*
- Stupor!-*Arlen - végre - elhallgat, én pedig levedlem törékeny alakomat, hogy elég erős legyek egy társas hoppanáláshoz. Ehhez át kell transzfigurálnom a ruhámat és a cipőmet, s egy sóhajjal törlöm le a sminkemet, amint a tükrökre téved a tekintetem. What a waste...
Egyik karomban az eszméletlen fiút tartom, a másik kezemben a poharat - így már lesz időm lefuttatni egy pár tesztet, hogy kiderítsem, mi az ördögöt ivott pontosan. Aztán vagy kijózanodik, vagy leszedálom megint és megfőzöm az ellenszert.
Halk pukkanással szívódom fel, még mielőtt valaki benyithatna.


*


Jóval később, Arlen az irodámban ébred, a kanapén - s ahogy kinyitja a szemét,a  szoba lassan elkezd átalakulni. A fotelomban ülve figyelem, megszokott arcomat viselve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 13:12 | Link

//norvégia//

Konkrét elhatározás azt hiszem, hogy nem volt a sátrazást illetően. Terveket legalábbis biztosan nem szőttem, hogy akkor majd én itt a hidegben fogok a ponyvával szenvedni. Viszont nem bírtam már elviselni a gondolatát sem annak, hogy megint bejön valaki, hogy az ő pálcája nem működik megfelelően, ihajj-csuhajj, segítsek már neki. Elég volt.
- Szerintem ezt nem így kell felállítani - közöltem a lány felé pillantva, kissé összevonva a szemöldökeimet, miközben fordítottam párat az anyagon, de így sem tűnt kevésbé helytelenül tartottnak.
Mély levegőt vettem, összességében nem volt annyira hideg, mint amennyire számítottam rá, de már bőven volt hó, amiről visszaverődtek a napsugarak, bántva kissé a szememet is. Szóval hunyorogva néztem ismét a lányra, hogy ilyenkor mi a szar van.
Még legalább öt percre való türelmem volt, mielőtt leülök az anyagra és meredek a közeli erdődre, hogy mikor száguld ki onnan egy medve és szed miszlikre.
- Miért pont Norvégia? - Ez a kérdés már többször is felmerült bennem az utazás során, de ezidáig nem tettem fel, így válasz sem érkezett rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 14. 13:59 | Link
my baby giraffe

Talán Kyle meg sem lepődött amikor Myra furcsa kérdéssel, már-már egyszerű kijelentéssel állított be hozzá. Néha felbukkan, felkavarja az álló vizet és eltűnik. Mert miért ne. Pedig jól megvannak azokon az alkalmakon, amikor találkoznak. Talán ezért is a férfi jutott eszébe először kirándulópartnerként.
Csak egy kisebb hátizsákot hozott magával, ami most a hóba dobva várja, hogy a sátor felállítódjon - mondjuk magától - és ne ázzon szét minden benne levő meleg zoknival együtt.
Tanácstalanul fújja ki arcából a haját, hümmög miközben kiegyenesedve csípőre vágja a kezét. Az életben nem állított még sátrat kézzel, bár pálcával sem igazán. A durcás Kyle-ra pillant, fél szemöldökét felvonja.
- Csak nem olyan nehéz, na - csak azért is kezébe veszi az irányítást és míg a másik bosszankodik, sikerül megtalálnia a sátor alsó pontjait. Szépen elsimogatja, és már csak arra kell rájönni, a tartószerkezet hova és hogyan illeszkedik bele.
- Hé, ha ráteszed a segged, nem fogjuk tudni megcsinálni - kesztyűbe rejtett mutatóujjával megböki a vállát. Nem akarja, hogy bármelyikük kedve is rossz legyen, a kérdésre pedig kitárja karját és végigmutat a végeláthatatlan fehérségen és erdőn.
- Csend és nyugalom, minden amire szükségünk van - válaszolja, holott valójában csak csukott szemmel rábökött egy helyre a térképen. Norvégia lett a maga hideg valóságával mindenféle karácsonyi csilingelés és fény nélkül.
- Kyle Donovan, kelj onnan fel, mert lassan befagy a seggem és azt hiszem átázott a cipőm - jobbját nyújtja neki, ha kell, még segít is a feltápászkodásban, csak haladjanak már valamerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. december 14. 14:07 | Link
Riley

Vészesen közeledik afelé, hogy megcsókolja a karjaiban tartott nőt. Semmit sem vesz észre annak ellenkezéséből és saját idióta viselkedéséből. Alapjáraton a büdös életben nem hordana össze ennyi baromságot, még ha szerelmes, akkor sem. A bájital csúnyán megtette a hatását már az első kortytól kezdve, így nagyon úgy néz ki, valami igazán jót alkotott. Kár, hogy saját magán tapasztalta meg a káros hatásait.
Hirtelen veszíti el jelenlétét, nem hogy azt nem dolgozza fel, hogy leátkozzák, de még azt sem, hogy Riley pálcát fog rá. Annyira ölelgette volna még, aztán ébredéskor majd örülni fog, amiért így történt...
Jó ideig nem tud magáról, teljesen ki van ütve. Lassacskán megérzi maga alatt a fekvőfelületet, valamilyen matrac puhaságát. Kissé fáj a feje, a bájital utóhatása, de nem ez a legnagyobb gondja. Sokkal inkább az, hogy teljesen ki van száradva és amikor kinyitja a szemét, egy vadidegen szobában találja magát. Lendületből ül fel és emeli tekintetét a jelen levő férfira. Semmire sem emlékszik a történtekből, az időt sem tudná megmondani. Moziban volt, aztán képszakadás és itt ül. Szemben egy idegennel. Megnyalja berepedezett ajkát, és megköszörüli torkát.
- Hol a francban vagyok? - kérdezi az elsőt, amire azért elég kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 15:00 | Link

//norvégia//

A lány úgy sétált az életembe majd ki belőle, mintha ez teljesen természetes módja lenne az emberi kapcsolatok kezelésének. Most is csak belibbent, majd közölte, hogy megyünk Norvégiába sátorozni. Az én táskám is nem messze tőlünk hevert a hóban, mintha a tulaja egyáltalán nem törődne vele.
- Azt mondod? - kérdeztem, nem kevés szarkazmussal a hangomban, de aztán ketten már sikerült megtalálni a megfelelő pontokat. Én addig már össze kezdtem állitani a tartószerkezetet. Ez már jobban ment.
- Nem tudom, szerintem jól nézek ki rajta, nem értem mi bajod - néztem a vállamra, amit kicsit megbökött. Abban igaza volt, hogy elég nagy volt itt a csend és a nyugalommal sem volt baj, de attól függetlenül, nem értettem ezt az egészet. 
Elég csúnyán nézett rám, közölve, hogy a cipője is beázott, mire rezzenéstelen arccal pillantottam fel rá. Megfogtam a felém nyújtott kezét, majd feltápászkodtam és befejeztem a sátrat. Megbűvölt darab volt, amiben már most jobb volt az idő, mint idekint.
- Befelé, mielőtt megfázol! - Lehet, hogy önfejű, de kedveltem
.
Utoljára módosította:Kyle Donovan, 2017. december 14. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 14. 15:33 | Link
my baby giraffe

- Azt - bólogat rá, mintha nem is érezné ki a szarkazmust Kyle szavaiból. Nem érti ezt a nagy durcázást, egyelőre nem is kérdezte, mi van vele. Mondjuk azt sem, hogy lett volna-e jobb terve a mai napra. Ha lett is volna, ennél biztos nem jobb. És most napokat fognak itt tölteni - már ha elviselik egymást.
- Jól nézel ki rajta, de még jobban néznél ki benne - vonogatja meg a szemöldökét és gondoljon a férfi, amire akar. Egyelőre nincs semmi hátsószándéka, nem akarja leteperni amint behúzzák a cipzárt a végre felállított ponyván. Szép is lenne. Ugyan fél év az fél év, de basszus. Csoda, hogy az ő hangulatingadozásaival ilyen hosszú ideje elviseli.
Felsegíti, és a sátor lassacskán formát ölt. Nagyon úgy néz ki, hogy sikerült úgy megcsinálni, hogy az a következő egy órában ne szálljon el a fejük felett, szóval egy elégedett mosollyal kapja fel Myra a táskáját és mászik be a védett helyre.
- Összehoztuk - vigyorog a férfira jókedvűen. Könnyen lehetne azt mondani, hogy tuti valamit fogyasztott indulás előtt, pedig nem. Semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen csak örül a társaságának.
- Amúgy hogy telnek az ünnepek? Tököd tele? - kérdezi, miközben hátizsákja aljáról lecsatolja a hálózsákot és kiteríti alulra. Na jó, talán abban a táskában a meleg zoknikon kívül plédek is megtalálhatóak, ennyire volt előretekintő. Meg még valami, amit elő is húz és Kyle felé nyújtja. Rumos meggyel töltött bonbon, de a legjobb fajtából, nem valami olcsó szar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 17:06 | Link

//norvégia//

Vagy nem vette észre vagy csak nem akarta észrevenni a szarkazmust, de talán jobb is volt így. Nem kellett veszekedni, közvetlenül azután, hogy ideértünk. Mert nem sok időt töltöttünk el ezen a havas tisztáson, mióta megjöttünk, én pedig kissé... megkönnyebbültem?
- Ez nem csak a sátorral van így - tettem hozzá, túl magas labda volt ahhoz, hogy kihagyjam. A pillantásom akaratlanul is Nettére vándorolt, még a szemöldökvonogatásból is láttam egy keveset, mielőtt még befejezte volna. Pedig ez viszonylag hamar megtörtént. Hagytam, hogy felsegítsen, aztán ténylegesen kezdett alakot ölteni a hálóhelyünk, aminek épp ideje volt, mielőtt még megetetem egy rénszarvassal. Myra elégedett vigyorral is mászott be, én pedig követtem, az elárvultnak tűnő, majdnem átfagyott táskát is magammal vonszolva.
- Csak sikerült megoldani. Ha valaha ilyet tervezel,  szólj, hogy előtte tanuljak meg varázslattal sátrat állítani! - Egyszerre volt pánik, felháborodás és majdnem nevetés a hangomban, mert ez így sok dolog volt, de nem éppen elbűvölő és lenyűgöző. Nem, mintha ilyenekkel kéne foglalkoznom, természetesen nem érdekel.
- Leginkább? Nagyon. A családom rajtam keresi a hülye ikertesóm, aki akármelyik bokor alján is feküdhet, amilyen finom lélek. Mindenki piszlicsáré indokokkal b.zerál, hogy miért cseréljem a pálcáját újra, csak elegem van az emberekből - fújtam ki a levegőt lassan és hangosan az utolsó mondat előtt, mielőtt ténylegesen felhúzom magam a történteken. Pedig újabban igenis közel álltam hozzá, hogy kiboruljak. Én is a hálózsákom nyomorgatását kezdtem el, mikor Nette felém nyújtotta a dobozt, amire megdermedtem a mozdulatban és csak félig lesütött szempillák alól néztem.
- Az... csokoládé? - a hangomban valami forrongott, fél úton a keserűség és a düh között, miközben eltűrtem egy tincset az arcomból idegesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 14. 17:26 | Link
my baby giraffe

Pislog még egy kicsit Kyle-ra a vissza válasz miatt. Őszintén nem tudja, pontosan mire érti, pedig azért van rá elképzelése. Inkább nem firtatja, mielőtt a sátor ott marad ahol van és belefagy a hóba, lesz még idejük később megbeszélni, hol mutatna jól.
Teste kezd felolvadni odabent, de a kesztyűtől még nem szabadul meg. Azzal együtt kezdi el kipakolni a táskát szépen, kirakja a hálózsákot és a plédeket is - legalább egy tucatot -. Ha már elrángatta, legalább meg ne fagyassza a férfit. Bár van még ötlete arra, miképp hozhatja vissza az ideális testhőjét.
- De így izgalmasabb - nem is érti, miért kellene mindent varázslattal megoldaniuk. Na jó, nem lett volna ennyi anyázás és mérgelődés, de akkor is.  Egy kis közös időtöltés a sátorban való bujkálás mellett.
Hallgatja a másik beszámolóját miközben pakolászik és rendezkedik, egészen kényelmessé varázsolva ezzel a kuckót. A fejét ingatja és cicceg. Nem ért egyet ezzel a felhajtással és egyébként is ráfér már szerinte Kyle-ra a kikapcsolódás. Minden alkalommal amikor meglátogatta, akkor éppen munkával volt elfoglalva és most is érződik a feszültsége.
Talán ennek oldása, a hangulat feldobása miatt hozta a csokit, amit kár, hogy átnyújt. Arcára fagy a mosoly, a másik arcán egyértelműen az látszik, hogy pillanatokon belül ki fogja nyírni a lányt. A levegőben tartja a kezét a dobozzal, egyelőre nem moccan.
- És meggy. Rumos, szerintem fincsi - próbálja menteni a menthetőt, amikor is beugrik neki, hogy ezt szépen elcseszte. Nem szereti a csokit. Na de ennyire? Sűrű pislogásba kezd miközben lerakja kettejük közé a dobozt és a sarkára ül. Mit számít, hogy a cipője csurom hó és víz, most pedig már a feneke is. - Nem kell mindjárt megölni a pillantásoddal...
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2017. december 14. 17:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 18:20 | Link

//norvégia//

Nette fejben kissé talán máshol járt, nem is igazán forszíroztam, hogy megértse az iménti utalást. Azt sem tudom, hogy miért hagyta el a számat, de valami komolyabb oka kellett legyen, különben csendben maradtam volna, mint az esetek nagy többségében.
Inkább mind a ketten bekúsztunk a sátorba, még egy kis havat is kisöpörtem, mielőtt összehúztam volna magam után a ponyvát. Nem akartam minden időmet itt tölteni, de megfagyni sem.
- Ez mondjuk vitán felül áll, tényleg lassabb és macerásabb, mint mikor pontosan tudod, hogy mit kell csinálni. - Szemem sem rebbent, első sorban nem is az ő tudását minősítettem, sokkal inkább a sajátomat. Inkább rendezkedésbe fogtam, lassan kisimítottam a saját hálózsákomat is, amit nyár óta nem használtam, akkor is csak, mikor azért a yeti szőrért mentem Nepálba.
A családi helyzet vázolása után nem sokkal megfagyott a hangulat, sikerült mégiscsak lejegelni, mert Nette átnyújtott egy doboz csokit, nekem pedig elkezdett az agyam durrogni, mégpedig egyre hangosabban.
- Egész biztosan az, ebben nem kételkedem - közöltem fagyos hangon, miközben vettem egy mélyebb levegőt, reménykedve, hogy nem kattan el az agyam, de az izmaim összefeszültek és a hálózsákom elkezdett rezegni, mint amit ingat a szél, pedig ez jelen pillanatban lehetetlen volt jelen pillanatban.
- Nem is érted, mi a gond, igaz? Nette! Figyelsz te egyáltalán bármikor is rám? - míg az előbbi mondat inkább csalódott volt, a második során egyre emelkedett a hangom, miközben a kezem a combomra csúszott. - Mert jelen pillanatban rohadtul úgy tűnik, hogy szarsz bele az egészbe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 14. 18:56 | Link
my baby giraffe

A szemét forgatja gyors reakcióként. Őszintén szólva nincs kedve leállni vitatkozni, de azért szívesen megmondaná, hogy fogja már be a száját, nem ezért jöttek. Otthon duzzoghatott, itt ne tegye. Vagy majd a lány tesz róla, hogy a drága ne durcázzon...
Figyeli a mozdulatait miközben felhívja magára a figyelmet. Tartja a dobozt, mintha most mozdulatlanul úgy tehetne, mint aki ott sincs, pedig de, eléggé ott van. Pislog az arcára és a kezére, amiben megremeg a hálózsák, majd szólásra nyitná a száját. Talán még bocsánatot is kérne amiért elfelejtette, ha Kyle nem kezdené el hergelni magát. Egy pillanatról a másikra a lány szemöldöke a magasba emelkedik és a dobozt a plédekre vágja.
- Mi a franc bajod van neked? Örömet akartam szerezni, bocs, hogy mellényúltam - csattan fel haragosan és talán jobban megemeli a hangját, mint a férfi. Nem szereti, ha valaki ilyen hangot üt meg vele szemben és ennek bizony ő is hangot ad. - Mégis miről beszélsz?! Veled ellentétben én figyelek rád, csessze meg! - morran rá miközben széttárja két karját. Ölébe esnek kezei, és körmeit a tenyerébe vájja.
- Ha én nem keresnélek, soha nem is beszélnénk - vágja a fejéhez, ami egyébként bántja. Nem gondolt soha úgy rá, hogy ez rossz dolog lenne, de most, hogy egy pár másodperc alatt felhúzták egymás agyát, igenis bántó dologként éli meg. Kyle nem volt még az új lakhelyén, sem máshol, minden alkalommal amikor találkoztak, akkor ő ment el hozzá. Össze is préseli ajkait, mint egy durcás kisgyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 20:05 | Link

//norvégia//

A helyzet sokkal gyorsabban harapódzott el, mint ahogyan azt bármelyikünk is gondolta volna. Eleve, ha így futunk neki az együtt töltött időnek, gondolom inkább megejtjük otthon és nem jövünk el miatta az isten háta mögé. Helyette mégis itt voltunk és én igyekeztem higgadt maradni, mégsem sikerült. Úgy éreztem, hogy komolyan nem érdekli mi van velem, csak kellett valaki Kolos után, aki figyel rá és aki elfoglalja, mikor éppen túl sok a szabadideje.
A csoki nagy csattanással vágódott a plédekre, ahogyan nála is elszakadt a cérna és a szemöldöke is a magasba csúszott.
- Mi bajom van?! Most komolyan képes voltál megkérdezni, hogy mi bajom van?! - A hangerő folyamatosan emelkedett, nem volt a kiabálás közelében még, de lehetett érzékelni, hogy ez nem egy higgadt társalgás. Nette széttárta a karjait dühében, talán tanácstalanságában, nekem meg reszkettek az ujjaim a combomon, így ökölbe szorítottam a kezemet és mély levegőket véve próbáltam legalább az erőm kordában tartani. - Velem ellentétben?!
Ha nem ilyen rohadt alacsony a sátor, egész biztos, hogy talpra ugrottam volna, de így csak előrébb dőltem, sose lehet benne biztos az ember, hogy jól hallotta.
- Az esetleg eszedbe sem jutott, hogy azért, mert kettőnk közül nem én voltam, aki elment és összeszedett egy komoly kapcsolatot? Hogy lehetsz ennyire kib.szottul vak?! - most már tényleg ordibáltam és a kezem akaratlanul is megemeltem, majd visszaejtettem magam mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 14. 20:37 | Link
my baby giraffe

Nem éppen így tervezte ezt a kiruccanást, de ha már így alakult, nem hagyja magát. Bár próbálná először kedvesen intézni, azért nem tudja megtagadni önmagát. Kyle is ismeri már évek óta, tudja, milyen gyorsan a plafonon van. Mégis hergeli és aztán a lány is őt. Nem annak szánja, de úgy alakul.
- Jól hallottad, igen! - csattan újra fel. Szerencse, hogy körülöttük kilométerekre nincs senki, máskülönben szépen felhívnák magukra a figyelmet. Így maximum a vadállatok találnak rájuk. Mit számít.
A fejéhez vágja, ami bosszantja, és talán mindketten most a másik dühére koncentrálnak. Kyle mozdulatait figyeli, ahogy megremeg az idegességtől. Pedig csak egy nyamvadt csoki, az istenért. Érzi saját tenyerében, hogy lassacskán ha ilyen tempóban halad az agyvérzés felé, tenyeréből is vér serken körmei mentén. Akkor mondjuk már mindegy lesz.
Mikor előrébb hajol, Myra nem rezzen. Sőt, mélyen a szemébe nézve, fogsorát összeszorítva hajol ő is közelebb. Szaporán veszi a levegőt orrán keresztül, szinte zihál.
- Gratulálok, nem vagy süket - szűri fogai között. Az előzőektől eltérő módon halkan beszél kettejük közé. Aztán kap egy választ, vagyis inkább egy más irányból történő megközelítést. Amikor megismerkedtek a plázában, és a férfi utána vitte azt a kasmír sálat, még nem volt Kolos. Valójában jól megvoltak, csak jött más, akivel nem lett semmi, és mikor mégis tovább szőtték volna a kapcsolatot, jött Ardai.
Kivételes, furcsa, de megadja magát. Lesüti tekintetét és ajkába harap. Igazából szégyellnie kellene magát azért, hogy jószerével kihasználta a férfi érzéseit. Néha csak unatkozott, néha csak nem akart Kolosra gondolni amikor találkoztak. De most más a helyzet, azért vannak itt együtt, mert vele akar lenni.
Szó nélkül csúszik közelebb, át a hálózsákokon, hogy ha a másik engedi, kezébe vegye az övét. Ajkához emeli és gyengéd csókot nyom ujjbegyeire.
- Igazad van - sajnálattal semmire sem menne. Bólintva néz fel rá, a szemébe. - Hülye voltam, de... Nem lehet véletlen, hogy megint itt vagyunk. Veled akartam lenni anélkül, hogy harcolnánk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 21:33 | Link

//norvégia//

Lassan már Nette hangja is emelkedett és nem csak én voltam a kettőnk közül, aki hangosabb volt a kelleténél. Attól már nem kell tartanunk, hogy túl sok állat maradt a környéken, mert szerintem a hangzavar már mérföldekre elijesztette őket.
Én remegtem a dühtől és ez nem akart alábbhagyni, de ő sem akart elcsendesedni, sőt, egyre inkább idegesnek látszott. Az ujjai már kezdtek elfehéredni attól, ahogyan ökölbe szorította őket. A körmei a tenyerébe mélyedtek, de a tekintetem nem időzött soká a kezén, az arcára meredtem inkább helyette. Az állkapcsa megfeszült, ahogy ő is közelebb hajolt, szinte éreztem a lélegzetvételeit az arcomon.
- Szuper, akkor kettőnk közül csak te élsz érzékszervi károsulással! - sziszegtem ezúttal, az arcizmaim mind megfeszültek, ahogy egy pillanatra még közelebb hajoltam, de aztán felegyenesedtem. Nem küzdeni akartam vele, csak azt, hogy megértse a helyzetemet.
Közelebb csúszott, én pedig nem tettem semmit, csak szinte zihálva meredtem a helyre, ahol még az imént ült. Éreztem, ahogy a kezem után nyúl, de ismét engedtem, hogy hozzám érjen, egy nagyot sóhajtva és a talajt bámultam.
- Igen? Én nem akarok veled veszekedni, csak... - lassan fújtam ki a levegőt, a kezem elhúzva az arcától és óvatosan az ujjai köré fontam őket. - Egyszerűen csak nem tudom elviselni, hogy ki-be járkálsz az életemből, tudod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 14. 22:04 | Link
my baby giraffe

Voltak idők, amikor ez a közelség megvolt köztük. Akkor azonban más is történt, vagyis az egész helyzet más volt. Semmi hangos szó, kiabálás vagy veszekedés, csak csend és egyebek. Most a düh elvakítja mindkettejüket és talán ha a lány felhúzná magát az újabb beszóláson, nem érne véget a hangoskodás.
Látja és érzi is a férfiból áradó feszültséget. Még sosem látta így kiborulni, és igazából nem is akarja többször. Egyszer tapasztalni az ilyet elég, és egyébként nagy csoda, hogy ezt így gondolja és tesz is a befejezés érdekében. Nyugodtabban gondol bele, mennyire igaza van. Elég csak visszatekinteni az elmúlt évekre és történésekre, azóta azonban sok minden történt, ami jó irányba terelte. Új célok, tiszta élet, talán ezért képes józanul gondolkodni.
- Miért nem szóltál, hogy ez nem jó neked így? - vonja fel kérdőn a szemöldökét és felsóhajt. Elmosolyodik az érintésére. Túlságosan sok romantikát érez ebben a helyzetben, nem így készült, csak barátkozni akart, mégis tartja a közelséget.
- Mostantól számíts rá, hogy szerves része leszek az életednek - jelenti ki szusszanva. Valamiért úgy gondolja, szükségük van erre. Legalábbis neki kell Kyle, az ő jelenléte és minden velejárója. Vagy így, vagy úgy, de a jövőben nem szeretne ki és be járkálni az életében.
Kihúzza kezeit a férfiéból és szépen összekócolja a másik haját. Lepillant a maga alá húzott lábaira és elhúzza a száját amikor meglátja, mit sikerült művelnie.
- Azt hiszem kicsit összemocskoltam a cuccod - jegyzi meg félve, mert az előbbiek tükrében nem csodálkozna azon, ha Kyle ezen is kiakadna és leordítaná a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. december 15. 00:13 | Link
Arlen
odahaza

Miután Arlent elegyengettem a kanapén és biztos, ami biztos tettem rá egy monitor-bűbájt, felsétáltam az emeletre és átöltöztem, mindent szépen visszaalakítva az eredeti formájára. Freud lelkesen kísérget - alighanem ő az egyetlen, aki örül az este alakulásának, szóval egy nagy sóhajjal az ölembe kanalazom és belefúrom az arcomat a bundájába. Kell egy kávé. Egy gigászi bögre illatos, finom, tejszínes kávé, hogy teljesen kijózanodjak és rá bírjam venni magam, hogy a jól megérdemelt esti programom helyett megint dolgozzak.
Nagyjából egy órát vesz el, hogy elkészüljek mindennel, úgyhogy végül fogok némi nasit, az iPodomat és a macskát, letelepszem a rendelőben és olvasással ütöm el az időt, fel-felpillantva a lapokról, hogy ellenőrizzem hívatlan vendégem állapotát.

Valahol érzékelem, hogy ébredezik, de csak akkor teszem félre a ketyerét, amikor hirtelen ülő helyzetbe vágja magát.*
- Csak lassan, nyugodtan. Hogy érzed magad?-*Nagyon remélem, hogy ha van is még hatása az estének, az max macskajaj, mert azzal tudok mit kezdeni. Figyelem a mozdulatait, hogy időben tudjak reagálni, ha esetleg émelyeg vagy rosszul van.
Szeretem azt a kanapét.
A kérdés hangsúlya aztán eloszlatja aggályaimat - tipikus másnapos kedvesség süt róla, megfejelve azzal a gyanakvással, amire egy bedrogozott popsztár képtelen lenne.*
- Nálam, otthon. Riley vagyok, by the way,-*lengetem meg üdvözlésképp a mancsom, mert ez a bemutatkozás most szükségszerű - a legkevésbé sem hasonlítok arra a nőre, akire tegnapról emlékezhet, előtte pedig sosem találkoztunk. Tűzök is mellé egy semleges mosolyt, elengedve a moziban történteket - a legtöbb bájitalt amúgy sem jó alkohollal keverni, nem csoda hát, ha Arlent teljesen kiforgatta magából a rögtönzött koktélja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. december 15. 14:08 | Link
Riley

A környezetváltozás azonnal észhez téríti. Egyáltalán nem szereti, amikor önkívületi állapotában szállítják ide-oda, és nem is gyakran fordul elő ilyen. Annak kimondottan nem örül, hogy szemei kinyitásakor nem ismerős szempárral találkozik a tekintete. Még az is ehet, hogy elrabolták és váltságdíjat követelnek érte. Elvégre lehetne is, sokat fizetnének érte.
- Kösz a kérdésed haver, összezavarodva - vágja rá türelmetlenül. Végignéz a szobán újra, ismerős dolgok után kutat. Semmi. Semmi olyasmi, amiből rájönne, hol van és miért, vagy kinél. Aztán kérdésére megkapja a választ, amire hosszú pillanatokig csak mered a férfira. Riley tegnap még nő volt. Erre tisztán emlékszik. Arra nem, hogy rá is nyomult.
- Azt az infót nem kaptam meg, hogy váltogatod az arcod. Ne sértődj meg, de a hosszú haj jobban áll - egyelőre természetesen kezeli a helyzetet és némileg megkönnyebbül. Hisz neki. Masszírozni kezdi homlokát és orrnyergét, mély lélegzeteket vesz.
- Hogy kerültem ide? És miért nem emlékszek semmire? - teszi fel a legfontosabb kérdéseket, amelyekre most nagyon kíváncsi. Arra tisztán emlékszik, hogy a mozi előtt nem ittak sokat, a feje sem attól fáj. Az is megvan, hogy vitt a bátyjának bájitalos colát, és magának rágcsát. Azt meg már nem tudná megmondani, milyen filmet néztek és abban meddig jutottak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 15. 18:00 | Link

//norvégia//

A düh olyasmi volt, aminek csak ritkán engedtem utat. Egyszerűen nem akartam, hogy olyan legyek, aki folyton ordibál, dolgokat tör össze, meg hasonlók. Nem viseltem jól az ilyesmiket. Most is szinte minden ízemben remegtem a feszültségtől, míg Nette is egyre jobban bepöccent. Aztán történhetett valami, mert egyszer csak, mint akinél elvágnak egy cérnát, elhallgatott. Én pedig nem tehettem mást, mint, hogy szintén befogtam, a fejemet kissé leszegve és bámultam a talajt.
- Kellett volna? Jól elvoltatok, gondoltam nem kell pluszba a stressz - vontam meg a vállamat, de a kezem még mindig remegett. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy helyzetben nem érzem jól magam, de nem akarok szólni miatta. És alighanem, nem is az utolsó.
A kijelentésre összevontam a szemöldökeim, éreztem, ahogyan az értetlenség kis barázdákat szánt a homlokomra. Mégis hogy érti azt, hogy "szerves része lesz az életemnek?"
- Nem értelek Nette - közöltem őszintén, a kezem visszahúzva az  ölembe, nagyjából azzal egy időben, hogy a hajamba szántottak az ujjai. Erre persze képes voltam rögtön felkapni a fejemet és csúnyán nézni, de a szám sarkában azért ott ült az a mosoly. Lepillantottam én is a cuccomra, majd lazán rántottam egyet a vállamon. Igazából nem volt annyira fontos, ki lehet mosni, ha egyszer hazamegyek.
- Szerintem ebbe nem halok bele... - állapítottam meg csendesen, miközben kicsit letöröltem a hólevet. - De ha beázott, a te hálózsákodban alszom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. december 15. 18:28 | Link
my baby giraffe

- A barátok nem megosztják az érzéseiket egymással? - vonja fel szemöldökét pusztán kíváncsiságból. A hangulatingadozásai nem távoztak teljesen, így nem csoda, hogy az előző üvöltözés után könnyedén veszi fel a kedves szerepet. Sőt, ahogy Kyle kezét fogja és puszit nyom rá, próbálja őt is megnyugtatni. Talán hiába, de szeretné, ha ez tisztázva lenne.
- Gyakrabban látogatlak, és te is átugorhatnál ha már eleged van mindenből. Vagy csak úgy, mert hiányzom - vonja meg a vállát. Ahogy a férfinak, úgy neki is ott bujkál a mosoly ajka szélén. Egészen komolyan gondolja, szívesen áldozná rá a szabadidejét. Bár sok időt elvesz az edzés, az, hogy újra seprűre akar ülni, azért azt sem csinálhatja megállás nélkül.
Ahogy a cipőjére néz és a hálózsákra, szépen le is kezdi venni azt a lábáról. Igaz, ezután a pálcája is előkerül, melyet azzal egy időben használ, amint a másik kimondja, mi lesz a büntetés ha beázott a hálózsák. Először meglepetten, aztán legörbülő szájjal néz a szemébe.
- Mondhattad volna előbb is, akkor nem szárítom meg - persze a tettetett szomorúság helyét átveszi némi pimaszsággal fűszerezett mosoly. Rég volt már, hogy ilyen könnyedén tudott viszonyulni valakihez, mintha az iménti veszekedés meg sem történt volna. - Tudod...bármikor szívesen látlak a takaróim alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
size


a kviddics veszélyes
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. december 17. 21:28 | Link
Arlen
# thankyouforyourinput #dealwithit #sigh

- Ha nem akarod, hogy valaki megsértődjön, nem mondj sértő dolgokat,-*vonok vállat, mert ezek a "én nem ..., DE" mondatok pontosan ilyenek. Már kinőttem abból, hogy a külsőmre érkező megjegyzések megingassanak, az önértékelésem elég fejlett ahhoz, hogy metamorfmágiától függetlenül letojjam mások véleményét.
- Hazahoztalak, miután kezelhetetlenné tett az alkohol és a szerelmi bájital, amit a kóládba kevertél. Gyanítom, ez felelős a memóriazavarért is.-*Dióhéjban ez történt, s hogy ne egyszerre borítsam rá az összes infót, hagyok némi időt az elhangzottak feldolgozására. Azt már nem ecsetelgetem, hogy azért ültem itt, nehogy valamilyen mellékhatás beüssön, szerintem érezni fogja a dolog súlyosságát. Így is eléggé szét van csúszva, a mimikáját figyelve azt hiszem, fájhat a feje.
Na jó. Kicsit helyrerakom, mielőtt hazaküldöm. Maradt még némi másnaposság elleni szerem, kávém annyi, hogy kitartson a harmadik világháború végéig, és ha nagyon jó gyerek lesz, kaphat rántottát is.*
- Többek közt ezért is maradtam ebben az alakban, hogy ha még mindig a hatása alatt lennél, ne kelljen magamról vakolóval vakarni. Azonban mint látom, elég lesz némi koffein,-*még mielőtt megfoghatnám, Freud leugrik az ölemből, hogy hossz nyújtózkodást követően elinduljon kifelé. Követem példáját, eléggé elmacskásodtam olvasgatás közben, s míg kiropogtatom a hátam, kényelmes tempóban sétálok az ajtó, pontosabban a konyha irányába.*
- Hogy szereted?-*kérdezem, hátra se fordulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. december 17. 23:25 | Link
Riley

Rákérdez arra, amit leginkább tudni szeretne. Aztán ahogy megkapja a választ, már elgondolkodik rajta, hogy ezt vajon tényleg tudni akarta-e. Nem. Határozottan nem akart arról hallani, hogy a saját szívatásába nyúlt bele. Erre még emlékszik, arra már nem, hogy a pohár rossz helyre került és a bájital rajta fejtette ki a hatását. Felnyög, majd élesen szívja be a levegőt.
- **va élet, megszívtam - nem tud magán nevetni egy ilyen esetben. Ezért fészkelődve próbálja összerakni a kockákat és igyekszik felidézni emlékeket - hiába. Már rákérdezne a folytatásra, szólásra is nyitja a száját, ám a férfi megelőzi. Arlen pedig csak néz rá kifejezéstelen arccal. Egy rövid idő után ajkait összepréseli és fejfájása ellenére kínosan elneveti magát.
- Bocs érte, biztos egy csődtömeg voltam. Francba - megrázza a fejét miközben beszél. Induláshoz készülve áll fel, nem akarja tovább zavarni a másikat és rabolni az idejét. Úgy néz ki, a távozó vadállat is megunta a társaságát már.
- Nem akarlak feltartani, de...megköszönném - bólint a koffeinre és követi a másikat. Ebben az alakjában nem pont az, akire rányomulna. Túlságosan hetero ehhez.
A lakás berendezését nézi miközben a konyhába mennek, így a kérdés váratlanul éri. Felszalad a szemöldöke, hátrahőköl egy pillanatra. Még nincs eléggé ébren.
- Mit hogy szeretek? - sűrűn pislog, talán még a száját is eltátja. - Jaa azt öhm...két cukorral, kevés tejjel, lehetőleg hidegen. De ha ez nagy igény, jó lesz simán feketén - mindegy neki, csak életerőt kapjon.
- Sajnálom tényleg, hogy így kellett megismerned. És köszönöm. Gondolom más visszaélt volna a helyzettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. december 18. 09:39 | Link
- Finoman szólva nem a legmegnyerőbb arcod mutattad, de nézd a dolog jó oldalát: erről nem fog cikkezni a Szombati Boszorkány.-*Utólag talán még vicces is lenne, ha nem akart volna a wc-ben megkefélni, így viszont továbbra is megakríp a dolog.
- Nem tartasz fel, ha nem zavar, hogy felkészülés mellett nem tudok beszélgetni. -*Nekem a multitasking természetes, de talán foglalkozási ártalom, hogy a beszéd kizár minden mást. Maradéktalanul arra figyelek, aki hozzám szól, most viszont a következő session fontosabb, mint Arlen szórakoztatása.
- Get your mind out of the gutter, will ya'?-*horkantok, nevetve megcsóválva a fejem, mert úgy tűnik, maradt még Arlenben egy morzsányi tegnapról, bár ez legalább a kezdeti flörtre emlékeztet. Beindítom a kávéfőzőt, a friss kávé illata dúdolásra késztet, amíg ritmusos, már-már táncos léptekkel járom be a konyhák; bögréketelő, kirakom a pultra a cukrot és előkotrom a hűtőből a tejet, míg lefő a cucc. Arlen ismételt bocsánatkérésére felnevetek, felé fordulva.*
- Naggyon kétlem, annyira eltúlzott volt minden reakciód, hogy minden józan nő messzire menekült volna. Öt perc után utódokat akartál nemzeni,-*kitöltöm az italokat, arra gondolva, hogy pontosan olyan volt, mint egy nyúl.
Egy kan tenyésznyúl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. december 18. 23:02 | Link
Riley

Még az kéne, hogy az újságok címlapján szerepeljen, de tényleg. Belegondol és elborzad, milyen híre lenne innentől kezdve. Azt legalább leszűrte, hogy mostantól sokkal óvatosabb lesz a bájitalokkal és esze ágában sem lesz ittasan szórakozni velük.
- Felkészülés? - néz egy pillanatra értetlenül a másikra, majd megrázza a fejét. Tényleg nem akar zavarni, valószínűleg a kávé befejeztével távozik is és a sarokba fordulva elgondolkodik tettein.
A hirtelen érkező kérdésre sokkosan válaszol mindenfajta gondolkodást elkerülve. Néhány másodperc csupán, míg leesik neki, hogy a kérdés a kávézási szokásaira irányult. Simán elhinne most bármit Rileynak arról, mit csináltak korábban.
Próbál egyre jobban magához térni, nem tud arra figyelni, amit a másik csinál. Halántékát masszírozza a konyhapultnak dőlve - remélhetőleg nem állva el az utat - és a szemét is behunyja. Mozdulatában csak akkor áll meg, amikor a férfi közli, mit akart öt perc után csinálni. Megsemmisült pillantás, el is fehéredik. Hát ezt jobb lett volna, ha meg sem tudja.
- K*** élet, hogy elásom magam. Józanul ilyet nem csinálnék - védekezően emeli maga elé kezeit és a fejét is megrázza hozzá. Aztán inkább a kávé felé fordul csendben és elkészíti magának ahogy szereti. Rendesen úgy érzi, hogy pillanatokon belül el fog süllyedni és ezt a másik is érezheti. Ennyit a popsztárok fényes és tiszta életéről.
- Ahh isteni, a nap fénypontja. Hálám üldözzön - mormolja a kávéja felett az első nagy korty után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 19. 01:00 | Link

kinézet | nov 11  | München, Németország


Az mondjuk tagadhatatlan, hogy az a legegyszerűbb, mikor az ember nem sír, még örömében sem. De a könnyek nem minden esetben jelentettek rosszat, van, hogy csak elindulnak, mielőtt az ember bármit tehetne. Szóval aprót rántottam a vállamon, még így is igaza van valószínűleg.
Kicsit belegondolva nem valami vidám, hogy a családommal mennyire sikerült elhidegülni egymástól érzelmileg, de túl sok volt a múltban felhalmozott szutyok ahhoz, hogy egy kicsit is zavartassam magam ezen. Amúgy is volt már egy teljesen új, saját családom, ahol nem volt gond.
- Azt hittem nehezebb lesz dönteni - jegyeztem meg viszonylag csendesen, mert mi nem arról voltunk híresek, hogy olyan gyorsan jutottunk volna döntésekre.
Kicsit tovább is léptünk a név témáról, mert számomra volt fontosabb is jelen pillanatban. Ilyen volt az, hogy mi is nyomja a lelkét annyira, hogy látszik is rajta, méghozzá nem is kicsit. Gondoltam, hogy aggódik, nem is mondom, hogy nincs min. Kettőnk közül ő volt, aki pár napnyira volt egy szüléstől.
- Én is téged, szívem. És persze, hogy hiszek, ki tenné, ha nem én? A feleségem vagy és sokkal több van benned, mint azt sokan hinnék - hagytam, hogy a fejét kissé nekem billentse, óvatosan meg is cirógattam kicsit. - Éppen ezért lenne jó, ha egy kicsit megnyugodnál. Mi lenne, ha fognánk a szemetet és beülnénk vele a tévé elé?
A legmeggyőzőbb mosolyomat halásztam elő, hogy aztán a buksimmal a nappali felé intsek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. december 19. 09:20 | Link
- Igen, tudod, egyeseknek dolgozniuk is kell, hogy megkeressék a kenyerüket,-*grimaszolok, hogy ne érthesse félre a viccet, mert fáradtan sz*r a humorom.
Na jó, ne áltassuk magunkat. Mindig az.
- Pszichoterapeuta vagyok, a mai foglalkozásaimra készülök.-*Ezt sem sietett közölni vele senki, mert a doktori cím... nem mindig fogadják jól, akik nem ismernek, szóval ha csak szórakozni vágyom, hallgatok róla.
A másnaposság elleni főzetet egy sokrekeszes dobozból veszem elő, felrázva a fény felé tartom, hogy meggyőződjek róla, nincs baja - ezt otthon főztem, még jóval a költözés előtt. Végül leteszem a fiú elé, valószínűleg kommentár nélkül is felismeri.
- Figy, kiszúrtam, hogy bájital van a dologban, szóval nyugi.-*A konyhaszekrényekben portyázom - sose tudom, mim van itthon - valami ehető után kutatva, mert nincs sok kedvem főzni. Mire Arlen bekeveri a kávéját, diadalittasan emelem a magasba a mogyoróvajas üveget és a kenyeret, mert egy mogyoróvajas-banános melegszendvicset összedobni két perc. Neki is látok, szeletelni, megkenni, a banánt felkarikázni és elosztani. A végén csak össze kell sütni, amit még én is képes vagyok pálcával. Piece of cake.
- Kérsz?-*nézek rá, míg az egyik szelet csücskét már tolom is a számba, akkor a legfinomabb, amikor a kenyér ropogós, a közepében  meg olvadt a vaj. impresszív halommal csináltam, szóval jut neki ebből a jóságból, de ha nem smakkol a brit ízlésének, megeszem egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 19. 14:35 | Link
Aiden
London, karácsonyi vásár forgataga

Shayleen megbékélt. Továbbra is távolságtartó ugyan szüleivel, de már szóba áll velük és nem tagadja meg őket. A kapcsolatuk már sohasem lesz normális, nem fognak ragaszkodni egymáshoz, mint az anyja és a karjában csimpaszkodó gyermek. De megbocsájtott. Sok évébe, a végén pedig még keményebb hónapokba telt, hogy végre higgadtan le tudjon ülni velük beszélni. Igazán őszintén. Az első mondatok nehezen, pár szóban szakadtak fel belőle, az utolsó mondatok viszont már barokkosan záporoztak ajkai közül. A gyógyulás legnagyobb lépése az volt, mikor az egész találkozó végén anyja beismerte: hibázott. Kétség sem férhetett hozzá, mennyire igazak is szavai, elvégre azt a tekintetet, Shayleen míg él, nem felejti el. Már egy hónapja egészséges. Néha meginog, néha elfelejt enni, néha túlságosan odafigyel arra, mit fogyaszt. Mégis sokkal kiegyensúlyozottabb. Kapcsolatai nem nagyon vannak még. A régiek elsorvadtak, újak pedig nem köttettek, bár tulajdonképpen nem is volt rá lehetőség, hogy kialakuljanak. Egyedül öccse maradt meg örökös tényezőként életében.
Most, hogy itt a karácsony, beleegyezett, hogy hazautazzanak és otthon töltsék az ünnepeket, márpedig ha Anglia, akkor London és karácsonyi vásár. Nincs is jobb, mint a forralt bor illatában fürödve megízlelni az ételkülönlegességeket és apró, ámde figyelmes ajándékokat vásárolni a zsúfolt standoknál. A csoda itt is ugyanúgy jelen van, mint az otthonokban, vagy akár az iskolákban és munkahelyeken.
Felhőtlen kedve meglátszik rajta, mosolygósan köszön oda azoknak, akiknek portékáját szemügyre veszi és néha meg-megáll, hogy a szakadó hóesésben gyönyörködjön. Rövid, barna haján csillognak a fehér pelyhek, lehelete pedig párafelhőt von köré. Ez a pillanat nem is lehetne tökéletesebb, ekkor viszont megcselekszi azt a szörnyű dolgot, amit vélhetően egész életében bánni fog. Ahogy ismét a tömeget kezdi kémlelni, balra fordítva fejét megpillantja Őt. Nem látta már jó ideje, tulajdonképpen az öltözős incidens óta igyekezett kerülni a férfit. Mégis, most, ahogy megpillantja a szikár alakot, a markáns arccsontot és a mindig tökéletesen álló hajat, a régóta pihenő szíve furcsán erősen, szinte szédítően dobban meg. Újra és újra. Észre sem veszi, hogy már jó pár pillanat eltelt, mióta figyeli, így mikor a férfi felé fordul, gyorsan elkapja fejét. Talán túl gyorsan. Természetesen azonnal elvörösödik és elindul az ellenkező irányba, hiszen tudva levő, hogy Aiden gyűlöli őt. Attól tart, az ex-rellonosra talán nem érvényes a "karácsonyi megbékélés" sztereotípia, neki pedig most nincs szüksége arra, hogy ismét ripityára törjék a szívét. Szóval ideje kereket oldani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 19. 21:14 | Link

London, otthon

Ma olyan roppant érdekes dolgokat csináltam, mint hogy, vettem egy új telefontokot, így az átlátszót be is vágtam a szekrényembe, és az úgy amúgy piros telefonom most szép matt fekete színben tetszeleg. Máris jobb. Aztán rendeltem egy tacot, mert újabban mindenki túl egészséges kaját csinál, és a szervezetem már könyörögni kezdett a gyorsétterem tartósítószerei és egyéb műremekei után. Holnap úgyis le fogom magamról mozogni a kétszeresét is, úgyhogy nem igazán zavarom magam az elhízás gondolatával, amire testalkatilag úgysincs hajlamom. A reggeli órákban az inzulinom is belőttem magamnak, szóval ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb.
A nevemet viselő, szürke edzőnadrágomban, és egy ugyanilyen melegítőpulcsiban, fekete zokniban csoszogok be a nappaliba, telefonommal a zsebemben, és még meleg tacoval a kezemben.
- Nincs karácsony Kevin nélkül? - pillantok a tévére, mielőtt a legtöbb finomsággal megtoldva - magyarul, nem vágom rá a teljes súlyom - ülök be kedves nővérem ölébe. Most jóba vagyunk, azt hiszem, úgyhogy ja, megengedem magamnak.
- Anyámék? - még nem igazán szoktam hozzá, hogy ők akkor most kibékültek, ebből kifolyólag pedig nem is nagyon használom a szüleink meg anyádék kifejezéseket. Közben kicsomagolom az eledelem, s lehunyva szemeim szippantok bele a mennyei manna utánozhatatlan illatába. Ha Greg, az edzőm, látná ezt, valószínűleg kiherélne, mondván, hogy a szar a seggemen jön ki, és nem a számon be, de szerencsére nem látja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. december 19. 21:45 | Link
Riley

Nincs most kedve vitába szállni azzal, akit szinte nem is ismer. Ezért csak megforgatja a szemét és ennyivel letudja a dolgot. Mert Arlen igenis elég keménye dolgozik, csak mindenki azt hiszi, sztárnak lenni tök nagy buli. Persze. Élvezi és szeret, de szinte alig van szabadnapja, vagy ha van, akkor be kell mennie az egyetemre, vagy tanulnia kell.
- Áh, az tök menő - egy pillanatra felszalad a szemöldöke meglepetésében. Semmi problémája nincs ezzel, sőt. - Azért remélem nem hozol minden jött-mentet haza bebájitalozva - jegyzi meg mellé. Különösebb oka nincs rá, hogy féljen tőle, legalábbis nem érzi, hogy lenne valami gond, ezért akadékoskodás nélkül szagol bele az üvegcsébe és önti azt a kávéjába. Lecsúszik azzal, aztán volt bájital, nincs bájital hatás.
Kávéját kortyolgatva figyeli, amint furcsa szendvics készül. Végig minden mozzanatot követ egészen míg meg nem sül a szendvics. Alapból nem éhes, de kíváncsi, mi ez a cucc.
- Kérek, elég jól néz ki - bólint rá a dologra és ha kap tányért, ha nem, maga elé húz egyet, amelyet ketté tépve kóstol meg. Hümmög, gondolkodik. Újabb harapás. Bólogat.
- Ez egész jó, igen - majd belekortyol a kávéjába is. Érzi, hogy egyre jobban van. Valószínűleg amint jól lakik ezzel az édes reggelivel, már olyan állapotba kerül, hogy elinduljon és ne zavarja tovább a férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 42 ... 50 51 [52] 53 54 ... 62 ... 133 134 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek