36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] 46 47 ... 55 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 20. 23:44 | Link


München, Németország | kinézetecske


Ugyan ő csak mutogatni szokta, de abban elég jó. Persze, ezt nem nyomom az orra alá, hiszen ő is épp elég jól tudja, nem szorul a segítségemre. Még kacsintott is, meg minden. Kicsit olyan volt, mint az a fura néni, aki Roger nyúlra mászott rá. Vagy az két külön mese volt? Mindegy is, a lényeg, hogy fura volt, de jól állt neki.
Az ajándék meg sem lepett, mert hát, Helmut gyakran ki szokta kérni a véleményemet, szóval erről is kicsit korábban tudtam, mint a szöszi, de ugye, bőven más témáink voltak, így nem akart kirobbanni belőlem az infó. Most pedig, olyan kellemes volt minden és túl voltunk ezen is.
- Igen, azt is tudom, valami ebédet akar szervezni pár ismerőssel. Benne volt a meghívó a fekete outfitem zsebében, amit visszahoztam a tisztítóból.
Nem egészen értettem a dolgot
- nevettem fel röviden, kissé keményen is, mert ezeken a partykon sosem voltam a panda. Pedig fekete-fehér voltam, de ugye kiállás, modor, stílus... egy ruha sok dologra mély befolyással lehet.
- Mintha te olyan radikális váltásokat produkálnál... - jegyeztem meg kissé piszkálódva, de puszta szeretetből. A haja nem sokat változott, mióta ismertem. Nem is kellett, így is csodás volt, mármint, a legtöbb pasi képes lenne színlelni, hogy meleg, csak azért, hogy a közelében lehessen.
Megpróbált beszélni velem Haruról, én pedig ezt teljes mértékben ignoráltam, mert vele nem szívesen beszéltem a japánról és fordítva. Szomorú, de legalább fair. Végre megjöttünk, én pedig szikrázó mosolyt villantottam, mert hát, anno megcsinálta a fogorvos, igazán belefér a keretbe. Nekem csak a hátizsákom volt, így azt megszereztem, majd készültem kimászni, de neki ugye be nem állt a csipogója.
- Uuuu, lennének ötleteim. Biztosan Nikki! Miért két k-val írja a nevét? - tettem fel a kérdést, ami már elég hosszú ideje emésztette a lelkem. Nem is igazi név ez!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2017. szeptember 21. 20:14 | Link

Noël
Romániai Sárkányrezervátum
09.19.


Újabb nap, újabb utazás. Kezdtem magamat a Minisztérium kifutófiújának érezni, de erről egyelőre nem tettem említést. Románia minden esetre nem volt annyira messze, hogy komolyabb problémának érezzem a feladatot, ezért egyszerűen csak beültem a kocsimba és elindultam a Sárkányrezervátum felé. Nem véletlenül választottam ezt az utazási formát, így volt időm átgondolni, pontosan mit is akarok mondani a legújabb – legalábbis számomra mindenképpen új – delikvensnek. Az odabent elmondottak alapján Noel kifejezetten nehéz esetnek tűnt, voltak már korábban is problémái, viszonylag hosszúra nyúló látogatást tehetett a Balatoni Javító- és Nevelőintézetben, ennek pedig egyszerű oka volt. A képessége. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten sok pyromágussal találkoztam volna életem során, de azt azért tudtam, hogy nem tanácsos felbosszantani őket.
Az utasításaim egyértelműek voltak, én pedig nem terveztem eltérni tőlük, abból mindig csak komolyabb nehézségek adódtak. Ombozi Noelre valakinek oda kellett figyelnie, tekintve, hogy az utóbbi időben igencsak szélsőségesnek tűnt a viselkedése, én pedig voltam olyan szerencsés, hogy rosszkor keveredtem rossz helyre, így hát megnyertem magamnak eme becses feladatot. Sohasem kellett még megfigyelnem senkit, legalábbis nem úgy, hogy az illető is tudott róla. Nem voltam kifejezetten felvigyázó típus, könnyedén megoldottam ugyan mások problémáit, de valamiért nem fűlött a fogam hozzá, hogy bébiszitterkedjek egy felnőtt férfi mellett.
Délután kettőt mutatott a digitális óra, amikor kiszálltam az autóból a Rezervátumnál és mély sóhaj kíséretében megigazítottam az öltönyömet, hogy legalább úgy tűnjön, mintha hivatalos közeg lennék, tekintve, hogy az elmúlt néhány órában teljesen összegyűrődtem az ülésben. Az első szembejövőtől eligazítást kértem és miután elmondtam ki és mi vagyok már nem nagyon akartak velem cseverészni, ellenben azonnal elvezettek az aktuális ügyfelemhez.  
Lassú, óvatos léptekkel közelítettem meg Noelt – legalábbis a személyleírás alapján ő volt –, akinek egyelőre csak a profilját láthattam, félig háttal állt nekem. Nem akartam rögtön lerohanni, nem az én stílusom volt a fenyegetőzés és a támadás. Helyette megálltam tőle néhány lépésre, összefűztem a karjaimat a mellkasom előtt és felmértem őt. Az arcán szinte semmiféle érzelmet sem sikerült felfedeznem, miközben bizonyára a munkáját végezte. Mozdulatai pontosak és határozottak voltak, tudatosnak tűnt. Mindez éles kontrasztban állt mindazzal az információval, amit kaptam róla. Végigmértem, majd aprót rázva a fejemen megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Egyelőre nem akartam elevenen megsülni.
- Ombozi Noel, igaz? – tettem felé egy újabb lépést, amennyiben felém fordult. - Damien Delacroix, a Minisztériumból küldtek.
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. szeptember 22. 12:00 | Link


- München, Németország -
#mégruha


Nem szoktam magam sosem zavartatni, ez volt az első, amit a kifutóra kerülésem előtt kineveltek belőlem a felkészítő tanfolyamokon. Talán olyan nyolc évesen, mikor még csak a szereplési vágy dolgozott bennem egyszer mondtam, hogy én sosem szeretnék olyan bikinis lány lenni, mint a fura nénik, akikből a szépségversenyek bemondói lettek. Most meg… hát nem tagadom, én élvezem, amit csinálok, a bikiniken meg túlléptem. Egészen a fehérneműig.
- Iiigen, az öregdiák bandával. A felével együtt végzett, a másik felét valami kviddicses körökben kukázta össze, de hamar megvolt az a közös nézőpont, nem is értem néha miért panaszkodik, hogy nincsenek mellette kitartó emberek. Van aki még az első feleségét is ismerte! Akit még én sem…
Szeretek néha látványosan háborogni, ha apáról van szó de egy-egy esetet leszámítva nincs ebben soha komoly indíttatás. A mostohaanyajelölteim a legtöbbször kerülöm, a jelenlegire szót sem vesztegetnék, de az anyám ugyan ez. Azt hiszem a magánéletét a családunkban korábban mindenki egyedül viselte, aztán lettem én, és már egyből úgy érzi az édesapukám, hogy neki ezt el kell rendeznie jól.
- Pedig már éppen gondolkodtam hogy felnyíratom, levágjuk bubifrizurára, és besötétítem. Mit szólsz? -
Sütött rólam, mennyire is komoly a dolog, úgy semennyire. Ennek ellenére igaza volt, mindketten tudtuk. Ennek nem csak a munka és a kötelességek voltak az okai, hanem a tény is, hogy imádom a hajam úgy, ahogy van. Közben előszedtem a táskám parkolás után, aztán kiszálltam, hogy együtt elinduljunk befelé.
- Szerintem mindig elfelejti út közben milyen betű jön és újrakezdi k-tól - közöltem felnevetve, nem mindenkivel voltam kifejezetten kedves vagy mézesmázas, de ezt Sebby pontosan tudta. Sok lányt, akikkel együtt dolgoztam nem tartottam sokra, mert tényleg csak abból éltek, ahogy sikerült kinézni. Többüknek egy interjúját is négy embernek kellett összetenni, az utómunkákról nem is beszélve. Vannak fekete foltok a szakmában, már úgy szó szerint is.
Beérve a szokásos köszöntő után már ott is termett a hölgy, aki mindig, hogy eligazítson minket, megkapjuk a kis szekrényeink kulcsait, a füzetecskét mit és hol vehetünk igénybe.
- Hol kezdünk, életem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 22. 12:01 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


A vezetésem nem ment zökkenőmentesen, mert valamit elütött, de nem bántam, mármint... a berendezés pótolható, csak ne törje össze magát, az megint nagyon más kérdés. Ott van ő is, meg a brekink is, senkinek nem hiányzik most doktor, meg gipsz, mert biztosabb, ha nem mozog az a végtag!
- Csak maradj egészben! - kértem, nem sokkal később már a pulton nyugtatva a kezemet, mert ide lettem lerakva, hogy várjak csendesen. Kicsit úgy éreztem magamat, mint mikor a felség lepasszolja az urát a kocsmába a pláza elején, hogy a kártya jön, pasi marad, míg ő kicsit frissíti a ruhatárat.
Aztán meghallottam a sercegést, aztán a szikrákat, kissé elmosolyodva nyitottam ki a szememet, a tüzijátékot figyelve. Maja közben átbillegett mellém és megölelgetett. Ő is tudta, hogy nem különösebben ünneplem ezt a napot, még ki is hangsúlyozta, mire kissé elmosolyodtam. Az, hogy nem ünneplem, még kicsi csúsztatás is volt. De összességében tényleg sokat fáradt, hogy megcsinálja ezt a sütit, szóval nem fanyalogtam.
- Majd... igyekszem viselkedni, jó? - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, miközben hagytam, hogy a karjait körém fonja. Szerettem ezt a kis zizit és ezen az sem változtatott, hogy voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet.
A hümmögésre muszáj volt elnevetnem magam, a romantikát teljesen megölte vele az asszony. Hagytam is hogy ellépjen, miközben a mutatóujjammal az ajkamat ütögettem kicsit. Nem értettem, hogy mi annyira fontos hirtelen, de aztán a kezem nyújtottam, hogy én nem leszek semmi jónak az elrontója. Az ujjaim az övéi közé fűztem, hagyva, hogy átsompolyogjunk a nappaliba, kicsit még az ajkamba is haraptam.
- Igen? Legalább meglepetés, hogy ennyire nem szabad elmondani? - kérdeztem, de aztán a pillantásom a piros dobozkára esett. Nyeltem egy nagyot, mielőtt még elengedtem volna a kezét és az asztal mellé ültem volna, a lábaim szétdobva kicsit. A tekintetem a elkalandozott a zümizokni felé, de aztán apró sóhajjal csak az ölembe vettem a csomagot és boncolásba kezdtem. Előbb kioldottam a masnit, majd felnyitottam a tetejét, hogy aztán pár pillanatig csak pillogjak értetlenül. A mosoly alább hagyott, én pedig csak ültem ott, az ölemben a dobozzal, lassan feldolgozva, miért is az van benne, ami, ezzel egyidejűleg vadul pillogni kezdtem. Nem szabad, rossz szervezet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 12:12 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Azt hiszem nem túlzó kijelentés, ha azt mondom, hogy értek a kviddicshez. Nem csak seprűket készítek, már fiatalabb korom óta rendszeresen járok meccsekre, csak én nem voltam jó játékos. Bár nem is értem, hogy annak idején miért terelőnek raktak be... Mindegy, az már a múlt, és én most határozottan boldog vagyok, amiért a seprűkkel ennyire jól kijövök. Mármint nem egy nyertes szériába segítettem, azt hiszem ez egész jó arány, tekintve, hogy csak pár éve dolgozok.
A játékosokkal kapcsolatban is megvolt a saját véleményem. Persze, a tehetség is nagyon jó ha van, viszont a profi mezőnyről van szó - itt már mindenki tehetséges. Az, ami különbbé teszi a versenyzőket, az a tapasztalat.
Nem adtam hangot a véleményemnek, mert nem akartam vitázni. Úgy tűnik, elég érzékenyen érintette az érkezésem, az pedig végképp nem szerepelt a terveim között, hogy még fel is bosszantom. Mielőtt rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé, barátok voltunk. Úgy éreztem, bármiről tudunk beszélni, és ez volt a legfontosabb, ezt nem akartam elveszíteni.
A másik nő valahogy mindig ott volt, még ha nem is fizikai valójában. Sebby szeretett róla beszélni, ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy több is van mögötte, mint kedves baráti törődés. Bár nem kellett ehhez sherlocki érzék, a srác nem tud titkolózni, főleg, hogy nem is nagyon akart előttem.
- Kommunikációs problémák? - ismételtem meg értetlenül.
Elképzelni sem tudtam, hogy mit ért ezalatt. Nem tudtak beszélni? Beteg lett valamelyikük baglya? Vagy eltévedtek a levelekkel? Sosem hallottam még ilyen esetről, össze is ráncoltam a szemöldököm.
Ahogy a szecsuáni rezervátum hallatán is. Sebastian előtt sosem ismertem a féltékenység fogalmát, azóta viszont rendszeresen gyakorlom, már nem mintha akarnám, vagy ilyesmi. Csak azt akarom, hogy ez az egész probléma egy csettintésre megoldódjon, semmi több.
Ahelyett, hogy kiakadtam volna, bólogattam. Kicsit úgy éreztem, mintha még soha ilyen nehéz nem lett volna, hogy megfékezzem az érzelmeimet.
Elengedtem a kezét, már nem tudtam többet tenni érte. Hátrább is húzódtam tőle, kicsit kellett a tér.
- Biztosan fantasztikusan éreztétek magatokat, gyanítom felejthetetlen élmény marad.
Nem néztem a szemébe, így is nehéz volt kimondani. Néha nem is értem, miért erőlködök ennyire, olyan kilátástalannak tűnt a helyzet.
- Nem zavar, ha csinálok kávét?
Sosem szerettem azt a barna löttyöt, de már feltűnt, hogy a panda inkább annak a keserű italnak hódol, mintsem a teának. Azt nem mondom, hogy átszoktam rá, de többet ittam, mint amennyit eddig. Rengeteg kávéfőzőt vettem, hogy a legjobb babokból finom legyen maga az ital is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 22. 13:39 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Én mindent elkövettem ugyan, de néha mintha én is csukott szemmel közlekednék, nagyjából mindenhol, ezért annyira nem is volt meglepő a szék elkaszálása. Arrébb is tettem, hogy ő már azért ne járjon ugyan így. Nem lett volna senkinek kellemes. Elég volt a lábujjaimnak.
- Nem estünk szét, na, pssszt - susogtam, ahogy a kacsóit a pultra tettem és gyorsan elintéztem a legeslegutolsó simításokat. Lehet nem kellett volna ez és már elé vihettem volna, ha nem tartunk Volttal szundiidőt a piskótalapok és a krém kikeverése között, meg aztán az összerakás és a dekorálás üresjáratában is. Hát na, jobb akkor, mintha délután álmoskodnék. Most viszont, lehet ettől, de eléggé fel voltam pörögve, ha kicsit könnyebben lettem volna, nem plusz kilókkal egyensúlyozva a pocimban, biztos körülugrálás is lenne a programban.
- Csak mosolyogj, nekem az is elég... - néztem fel rá szépen, hogy aztán egy futó puszit nyomjak a karjára, mielőtt elhúzódnék. Szerettem szeretgetni, de most még várt itt valami, amin lehet én szerettem volna már túlesni, nem azért, mert rossz, éppen ellenkezőleg. Akartam látni, hogy most örülünk-e, meg hát azért várt, vártuk, és most... tudhatjuk is. Szóval csak finoman a kezére szorítottam, ahogy befelé indultam.
- Iiigen. És aaaz. Meglátod mindjárt, vagyis majd, ha kibontottad.
Én szépen lecsücsültem mellé, a lábikóim is felhúztam és oldalra fordultam felé úgy csücsültem rájuk. Volt meg ügyesen követett minket, bár ő csak ült és nézett ránk a szőnyegről, még ő is kíváncsi lett biztos, nem mintha ne tudta volna. Itt volt, mikor szépen belepakoltam a minipipőt, meg rátűrtem azt a kis ruhát is. Bár lehet csak nem értette, mert nem az apu mérete. Igen, ezt én is tudom, nyilván nem is tervezi felpróbálni. Ez most nem olyan ajándék. Figyeltem őt, ahogy leszedi a masnit és a tetőt, nyúltam is érte, hogy azt visszacsúsztassam az asztalra, mert fölösleges alkatrész, aztán mintha ő is kicsit lefagyott volna - amit sikeresen lefényképeztem -, meg én is hallgattam. Aztán lassan elvigyorodva ejtettem a kezem a pocim tetejére úgy figyeltem őt.
- Rózsaszín...tudom, hogy nem a te színed, de...az övé igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 23. 14:51 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Első sorban csak az ágyra gondoltam. Ugyan szeretek vásárolni, de azt már én is túlzásnak éreztem, hogy elkezdjünk nézni hozzá huzatot, meg olyan pörgő anyámkínját, vagy bármi ilyesmit, meddig nem tudjuk, hogy kicsifiú lesz vagy picilány. Igazából már nem is érdekelt, hogy melyik lesz, csak az, hogy kiderüljön, én meg szerethessem. Van ennek bármi értelme?
- Az nem ártana lassan. Persze, felőlem még ráérünk, csak last-minute vásárlásokban mindig rosszabb vagyok - ejtettem el a megjegyzést, Hannah pedig ha itt lenne, most hevesen tiltakozna. Többet venni nem jelenti azt, hogy rosszabb, csak, hogy előrelátóbb. Nem ugyanaz!
Lassan a hajvágásommal is végeztünk, én pedig elkértem az elhullott tincseket, mert eszem zöld ágában sem volt őket itt hagyni. Ez már régi szokás volt és nagyon sokan nem értették, az arckifejezés alapján pedig Maja sem.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz, én tudok vicces lenni, csak most nem értékeled - forgattam a szemem kissé, de nem voltam mérges rá, meg semmi. Én se szerettem volna, ha a saját hajával viccelődik. A kezem megfogva sétált ki velem a kocsihoz, én pedig kint akaratlanul is beletúrtam a tincseimbe, végérvényesen tönkretéve a frizurám. Ha ezt Marco látta volna, alighanem sírva fakad.
- Már hagyhatnám? Nem vagy elégedett... - sóhajtottam, a zacsit elővéve a zsebemből és a kesztyűtartóba gyűrtem, miután csomót kötöttem rá. Jó volt az úgy, nem akartam, hogy szétszóródjon. Se a zsebembe, se a kocsiban. Csak utána néztem vissza a műszerfalra, majd indítottam a kocsit, kicsit hümmögve magamban.
- Ühüm... Erre gondoltam, de csinálhatunk mást is... először venni akarok neked egy teát - biccentettem egy aprót. Nem akartam semmit erőltetni, mára éppen elég volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 23. 16:30 | Link

Haru
München, szeptember 22.

Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy az utóbbi pár hétben az életem rendeződni látszott. Lassan ismét elkezdhettem edzeni, Lewyék bejelentették, hogy kit szeretnének keresztapának - te jó ég, még mindig nem hiszem el, hogy ennek az embernek gyereke lesz -, és hát, mi is elég sok időt töltöttünk el Hannahval együtt. Már az idei cuccom is megvolt az oktoberfestre, gyakorlatilag holnap terveztünk oda is indulni, előtte viszont még volt egy dolog, amit le kellett tudnom. Méghozzá, minél előbb, ha nem akarok megint leukoplast áztató szerencsétlen hülyegyerek lenni. Így vettem egy mély levegőt, felvettem a bőrkabátomat, majd kb egy tizenöt perc kocogás után álltam meg a ház előtt, a szakadó esőben, felfelé hunyorogva, hogy ugyan már, csak itthon van. Nem igazán volt szükségem plusz időre, hogy mérlegeljek, a kezem már a kapucsengőt nyomkodta, mintha éppen atomtámadást szeretnék indítani valaki ellen. Egy ingerült mozdulattal túrtam hátra a homlokomba lógó nedves tincseket, majd ismét felsandítottam.
- Az isten szerelmére, vedd már fel... - motyogtam magam elé, még én is alig értettem, de nem is ezen volt a hangsúly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 23. 17:17 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


A kicsi mini dilemma a vásárlós és babaholmis gondolatok körül annyit lendített rajtam, hogy legalább időm nem maradt a fodrász létén dünnyögni se a mosdóban, se előtte és utána. Leginkább a végén már azért nem, mert hála az égnek közel voltak hozzá, hogy befejezzék. Nem volt baj a frizurájával, így is nagyon helyes maradt, meg szép, egyszerűen csak hova tűnt a haja?
- Szerintem sem, nem is azért mondtam, csak tudod, én nem szoktam, így annyira nem értek hozzá - vontam meg picit a vállam. Nem ellenkeztem a dologgal, mert igaza is volt, meg hát ezt is el kell valahol kezdeni, csak ezekben nehezen találtam nemhogy a beszélgetés, de sokszor a cselekvés fonalát is. A legnagyobb dolog, amit valaha vásárolgattam szerintem cipő volt, azt is főleg fellépőruhákhoz meg edzésre. Nem nagyon van egy súlyban a dolog. Szóval lényegében, ha volt is bennem egy kicsi nyunny, az nem neki szólt, de ez a fodrászosdi most teljesen levitte a kedvem.
- De ez nem volt az, inkább vicceskedd ide a kezed és ígérd meg, hogy legközelebb nem csak így meglepetés lesz. - Nem tudom, hogy mennyire gondoltam komolyan, avagy sem, de talán egy picit könnyebb lett volna magam is kontrollálni, ha nem tíz teljes perccel korábban szembesülök vele mi fog következni. Nem akartam mindenáron ráfeküdni, hogy akkor ne menj, ha előre tudom, de legalább esélyem lenne felkészülni rá, hogy valami el fog fogyni. Fogtam végül a kezét és a kocsiig el sem engedtem, ott is addig csak, még becsücsiztünk. Tudom, hogy nem szabadna piszkálgatni vezetés közben, szóval mikor elindult elhúztam a kezem az övéről.
- Csak még meg kell szokni, hogy olyan… hiányos… nem mondtam, hogy nem vagy szép így is, csak azt, hogy rövidebb és még nem tudom… - tettem még hozzá, mert így volt. Már azért jobban éreztem magam, lehet azért, mert kijöttünk, vagy csak mert túlesett rajta és tényleg nem lett katasztrófa, bár azért nem voltam oda a hosszáért, tény és való.
- Nem fontos, nekem is jó ez - mosolyogtam rá azért, egy ideje nem tettem rendesen, de nem volt itt a világ vége, egyszerűen érzékenyebb vagyok erre, mint szeretnék lenni. - Igen, a tea, úúú, tudod milyen lenne jó, vanília-jázminos. Azokkal a gyümibubikkal, tuudod, amiből van az epres meg a szedres. Azt a zselékockát nem szeretem, amit vagdosnak, olyan, mint a nagyi kocsonyája, amit túl sokáig hagyott a spájzban és elszíneződött…
Nem különösebben zavartattam magam, ahogy ezt grimaszolva közöltem, az pedig egy ideje már elég jó dolog volt, hogy nem neki kellett egy órát kérdezgetni és kibogózni, mi is legyen, hanem néha ment magamtól is elmesélni, mire is vágyom éppen. Már mai eszi meg iszi terén felmerült. Túlzásokba nem estem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 23. 22:14 | Link


München, Németország | kinézetecske


Elég rémisztő volt a gondolat, hogy volt olyan, aki tényleg találkozott az elsővel. A nő olyan volt a számomra, mint a Molyember. Mindig, mindenki beszél róla, de soha, senki nem találkozott még vele és ez jól is van így. Addig van nyugi, ameddig ez megmarad.
- Nekem senki nem magyarázza meg, hogy az a nő nem egy fiktív személy volt. Helmutnak nem volt első felesége, csak második. Tudom, hogy ez lehetetlen, de így van - tört ki belőlem a nevetés a végére és inkább a tenyerembe temettem az arcomat. Csak kellene rám egy szűrő, ami nem engedi ki a hülyeségeket a számon. Bár akkor feltelne vele a fejem és akkora lenne, mint egy lufi. Vagy 99.
Nem is csodálkoztam Hannah jól megjátszott háborgásán, az az ember nagyon furcsa, sőt, néha egészen ijesztő is tud lenni, talán emiatt is kötöttem ki a szellőzőben. Biztosan az adrenalin, különben nem tudtam volna felhúzni magamat a rácson.
- Biiztosan vadítóan néznél ki, de azért arra az esetre készítem a parókát, mert nem ismernélek meg sehol. Teljesen elvesznék a tömegben, akkor meg kiabálni és hadonászni kell - horkantam fel, mert legutóbb, mikor ilyesmi történt, engem le akartak csukni, rá meg rázta a mutatóujját a rendőrbácsi és megadta neki a telefonszámát. Gyanítom, hogy nem azért, hogy a gyerekére vigyázzon. Hannah nem az a bébiszitter típus, ezt mindenki be kell lássa.
Aztán végre megérkeztünk, én pedig felszabtam az ajtót és kivetettem magamat a kocsiból, a táskám társaságában, be is csuktam magam után, de aztán csak vártam Hannahra.
- Hát amilyen okos az a nő, még csak meg sem lepne. Múltkor megkérdezte én zümmögök-e. A minibár volt - pislogtam magam elé. Jó, én sem voltam egy észlény, sőt, a számokhoz semmi eszem nem volt, de ez már teljesen új távlat.
Nem voltunk már újak itt, ezért nem is nagyon figyeltem oda a bevezető mondókára, csak bámultam a nagyszabású hall plafonját és a lelógó növényeket. Az a vízesés a múltkor is ott volt? Hannahra néztem, meg is bökdöstem kicsit, mielőtt a képződményre mutattam, megrántva a vállamat.
- Nem  tudom, hol szeretnél, Engelchen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 22:32 | Link

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



A délelőtt szuper gyorsan eltelt, még ötletet is kaptam, ahogy láttam egy kisgyereket futni. Vagyis gondolom, nem az a kép ültette el a bogarat a fülemben, de használhatónak gondoltam, szóval nem vetettem el. Az új alapanyagokért hazaugrottam, aminek már épp ideje volt.
Az időzónákkal viszont nem számoltam, az egész délutánom arra ment el, hogy mozgósítottam az embereket, akikben bíztam. Ennyit még soha nem fizettem anyagokért, de szerencsére nem igazán érdekelt a pénz.
Egyenesen a ház elé hoppanáltam, előbb leraktam a kezemből a rengeteg fát, hogy előszedhessem a kulcsot, aminek hála bejuthatok. Nagyon nem szerettem csak úgy a házba hoppanálni, meg amúgy is, az a pár méter mit sem számít, mert természetesen soha nem megyek be cipőben a lakásba.
Előttem valaki a csengőre feküdt, egészen addig nem nyilvánítottam neki jelentőséget, míg fel nem néztem a megtalált kulccsal a kezemben.
- Ó. - Nagyjából ennyire futotta hirtelen. Halványan elpirultam, bocsánatkérőn néztem rá. - Bocsánat, régóta vársz itt?
Teljesen elázott, de ezzel én sem voltam másképp, pedig csak pár pillanata érkezhettem. Na igen, a német időjárás nem mindig olyan barátságos, mint amennyire én szeretném.
Viszont azt nem akartam, hogy bármi baja essen az alapanyagaimnak, így gyorsan ellépve mellette kinyitottam az ajtót, hogy aztán bevihessem azokat.
- Gyere csak be - szélesre tártam az ajtót, közben pár becsomagolt anyaggal szerencsétlenkedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 24. 00:25 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


Le is lettem pisszegve, amit nem igazán tudtam hova tenni, mert hát, semmi rosszat nem mondtam, csak hogy ne essen atomjaira. De aztán szót fogadtam és hajlandó voltam befogni a nem éppen kicsi pofám, miközben a kezem a pultra lett pakolva. Nem egészen erre számítottam, mert hát, az asszonyka még ekkora pocakkal és alvásigényekkel is képes volt nekem összerakni egy tortát, amit alapvetően nem is nehezményeztem volna, ha nincsen.
Nagyjából magamra erőltettem egy mosolyt, ami elég nehezen ment, de ha már ott volt, ott is ragadt. Épp elég volt ennyi is, úgy tűnt, egyelőre neki is megfelel.
- Miért vagy ennyire oda a meglepetésekért asszony? - érdeklődtem, bár én is elég jó voltam bennük, főleg, ha róla volt szó. Hagytam, hogy befelé kalauzoljon, vontasson, invitáljon, ahogy épp tetszik. Bár engem a vontat győzött meg leginkább.
Leültem az asztal mellé a kezét elengedve és a lábaim lazán szétdobva csúsztam kicsit közelebb az asztalhoz. Az ölembe emeltem a dobozt, amiről előbb a masni, majd a teteje is lekerült, anélkül, hogy visszanéztem volna Majára. A mosoly teljesen eltűnt, míg csak bámultam a dobozka tartalmát, beharapva az ajkamat, hevesen pislogva. Ugyan kellett az a pár másodperc szünet, de pontosan értettem, miért is ez van a dobozban. Kissé jobban leszegtem a fejemet, mielőtt megint kattanna a kamera és bólogattam aprókat.
- Tak. Értettem... - közöltem, kissé halkabb és nyűgősebb hangon, mint amit terveztem. Gyorsan el is hallgattam és csak futólag megtöröltem az arcomat, a hajamba futtatva a kezem. Neeeem történt semmi. - Ich... so... csak köszönöm
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 24. 03:00 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Megállapította, hogy ő nem ért a vásárláshoz, mire kénytelen-kelletlen bólogattam, de nem voltam benne biztos, hogy egyetértek vele. Tudott ő, csak általában nem akart, pedig a vásárlás alapvetően nem volt rossz. Bár én befektetni szoktam inkább és nem shoppingolni, a kettő nem egészen ugyanaz.
- Jó, jó, máskor szólok előre... akkor is ugyanígy fogod utálni, ismerlek - tettem hozzá, mert engem ezzel nem tud átvágni. Ezt már tudtam róla, attól, hogy tudja, nem lesz lelkesebb a fodrászért. Nekem sem bolt a kedvenc programom, de néha egyszerűen muszáj volt. Közben elengedtem a kezét, mert be kellett szállni, de bent már megint szorongatott a nő, mintha az megoldaná a világ legnagyobb problémáit is. Azért el lettem engedve, mielőtt elindultunk, amit értékeltem tőle, mert nem kellett nyűgnöm a kormánnyal meg a váltóval egyszerre.
- Tehát nem tetszik - billegtettem jobbra-balra a buksim, meg a szemem is forgattam kicsit, de nem akartam ebbe jobban belemenni. Amikor éppen tetszik neki valami, akkor nem ilyen szokott lenni és nekem nem magyarázza meg, hogy ez véletlen volt csak. A vásárlásra közöltem, hogy csinálhatunk ám mást is, de közölte, hogy neem, neki jó az is, ha nézelődünk, én meg kicsit felszusszantam.
- Hát, ahogy érzed nyuszi... - jegyeztem meg, mert nekem összességében mindegy volt, csak feldobtam valamit, ami lassan aktuális  lenne. - Majd meglátjuk, milyen van nekik, bogyó az biztos van, de a tea-ízekkel nem vagyok képben.
Egy kicsit még gondolkoztam, meglehetősen kussolva, mert nem akartam folyamatosan járatni a számat, szóval leginkább az utat figyeltem, kicsit dobolva az ujjaimmal a kormányon. Nem voltam kifejezetten a városban közlekedős hangulatomban.
- Ömm... megnézhetjük akár a disney storet is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. szeptember 24. 14:48 | Link


- München, Németország -
#mégruha


Apám életét sosem akartam sem én, sem a húgom követni, tudni, élni. Ennek ellenére én bőven bevatottnak számítottam, mert az anyám utáni házasságakor kellően nagy balhét csaptam, hogy neki azért van két lány, igazán jó lenne, ha legalább mi tudnánk róla, éppen ki viseli a nevét, meg vinné a fél vagyonát. Mert hát nem volt mentes sosem az aranyásóktól, aki vevő ezekre és a fiatalokra bukik. Sebby viszont jól tudta és látta a dolgokat, vele nevettem és rosszallóan ráztam mellé a fejem.
- Valahogy úgy, bár hidd el, ha lehetséges lenne, anyám is ezt az opciót választaná, ő szereti letagadni nála mennyi is volt az annyi - tettem hozzá forgatva a szemem. Ő sem volt semmi, azt hiszem náluk ez a minél fiatalabban belekezdeni az ex férjek és feleségek gyűjtésébe valami versenyszámba ment. Talán ezért is van az, hogy én nem rajongtam soha a meggondolatlan belerohanásért egy komoly kapcsolatba. Adtam már vissza gyűrűt, egyenesen az ékszerészig is hajítottam vissza. Csak nem. Se nem a jó idő, se nem a jó ember volt.
- Nem tudom, még nem látom magam előtt a külsőt, de valahogy jobban szeretem a jelenlegit. Meg ezzel vagyok jó a piacon, az üzlet az üzlet - vontam vállat. Na nem mintha lelki törés lenne, hogy nem szeretnék, hogy változtassak, én így voltam elégedett magammal, jobban is, mint sokan mások.
Közben már befelé araszoltunk és még Nikki is szóba került. Ha már buta lányok, lenne még milyen listát felsorakozzak hasonlóan „erős” kvalitásokkal. Közben látványosan tátottam el a számat még grimaszolva is, hogy ez aztán most mennyire meglepett. Nem, sajnos nem.
- Van egy új lány, ha minden igaz főkifutós lesz, a neve valami Lora vagy Lara… elkezdte vasalni a haját… nem volt bedugva a hajvasaló. És nem vette észre. Húsz percig néztem röhögve, mire rám fintorgott és kitopogott. Még akkor sem értette - meséltem neki, hasonlóan kitörő nevetéssel, mint akkor. Tudom, a káröröm a legszebb, de nem illene, ettől még jó. Közben a tekintetem a mutogatás felé siklott, még el is döntöttem a fejem, hogy méregessem a vízesést.
- Ez valami új cucc lehet. Hm, szerintem fussunk neki egy pezsgőfürdőnek, aztán masszázs vagy szauna. Hm? Mit szólsz? Mit mondtak különben, mennyi idő, mire megint visszamehetsz apám keze alá abba a mészárszékbe?
Igaz, hogy szóba került már, hogy belekezdett és halad, de semmi pontosról nem tudok, pedig egyébként érdekel. És még csak nem is túloztam annál a csapatnál az edzők és vezetők terén nagy gond lehet néha fejben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 24. 17:32 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Azt hiszem most még a vásárlásról meg a lakásairól is szívesebben hallgattam volna beszélni őt, vagy mentem volna vele, ahova szeretné, mint ez a fodrász. Hirtelen még arra is motivációt éreztem, pedig ilyen szerintem még nem volt, mióta együtt vagyunk. Persze Voltot leszámítva, de azt ne is keverjük ide, ő egy gyerkőc, neki jár, legyen boldog nagyfiú.
A mondat kiegészítésére ugyan húztam kicsit a számat, de nem mondhattam, hogy nem így lesz, nem szeretek hazudni, persze, megeshet, hogy nem leszek ennyire morcos és szomorú tőle, de felelőtlenül nem illik ígérni. Végül csak sóhajtottam egyet, aztán addig eleresztettem még beszálltunk, de lassan éreztem, hogy ennek már mindegy és inkább elhúztam a kacsómat, nem zavarom vezetés közben, meg amúgy sem. De én mondtam neki is, hogy tudom, hogy nem így kellene viselkednem, nem is szeretnék, csak nem sikerül, hiába próbálkoznék. Csak csendesen bámultam a műszerfelet, megráztam a fejem, hogy nem ez a helyzet, én így is nagyon tudom őt értékelni, csak még nem megy.
- Nincs vele nagy baj - nem hazudtam, az tényleg nincs, de nem mondhattam, hogy nem tetszik, és azt sem, hogy igen. Egyik sem volt valós. Végül inkább csak beleegyeztem a vásárlásba és a teákon gondolkodtam inkább, és ezt nem féltem ki is mondani. Nem tetszett, hogy most mindenki ilyen eh lett ettől, én nem akartam ezt, egyszerűen képtelen voltam meggondolni mit is mutatok ki. Nem tetszettem magamnak éppen ebben.
- Nem baj, majd valamilyen lesz, annyira nem fontos, hogy ilyen legyen ám. Csak múltkor azt láttam, és érdekesnek hangzott - mondtam végül megrántva a vállam, aztán a hasamra csúsztattam a tenyerem az ujjaimmal meg apróbbat doboltam rajta kicsit elmosolyodva. Szusszantam is egyet még éppen azelőtt, hogy feldobta volna merre is mehetnénk még.
- Ú, van ilyen itt? Mááármint… az jól hangzik. - Talán kicsit túl lelkesen érdeklődtem, de azért még nem volt minden a helyén. - Szívecske, azért nem fogsz most kevésbé szeretni, ugye? Tényleg sajnálom.
Én mindig félek tőle, hogy valamit megint nagyon rosszul teszek, mint szerintem már sokszor, mióta beszélni és járni tudok, pedig ennél jobban semmit nem szeretnék elkerülni. Nem néztem rá, csak a pocimra meg előre. Ha véletlenül most így is lenne, azt hiszem könnyebb meghallgatni, ha nem látom őt közben. Nem tudtam, hogy én érzem csak ennyire rosszul magam az egész miatt, vagy ilyen szörnyű is volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2017. szeptember 24. 17:43 | Link

Ru | Orø, Dánia |


Sokszor hallani, hogy a tűz tisztít - de Tobiasnak mindig a víz volt az, amiben úgy érezte, újjá tudna születni. Csak ideig-óráig ugyan, de nem áltatta soha magát azzal, hogy ennél több járhatna neki. Ez is olyan katarktikus élmény tud lenni, mely még sokáig visszhangra lel odabent. Hagyja, hogy a sodrás magával vigye a ködöt, a szilánkokat, csupán a búgó morajlás marad, és ők ketten.

Ahogy őrá vigyázott annyi éjszakán, most ő teszi ugyanezt. Nem tudatosan, nem keresve a helyzetet, csupán csöndes örömmel fogadva a lehetőséget. Nem kell sokat várnia, hogy a vékony ujjak végigfussanak vállának vonalán, megkapaszkodva elől. Amikor érzi, hogy elhelyezkedett, lendületet véve elrúgja magát az aljtól. Beúszik a mélybe lassú ollózással, a karjait csak annyira mozgatva, hogy fennmaradjanak a víz tetején. A'tuin, hátán a világgal, csak az elefántok hiányoznak, a világ helyett pedig csak egy személy van.
A víz egyre hidegebb, ahogy beljebb s beljebb haladnak. Tobiast melegíti a mozgás, de sejtése szerint nem lehet túl kellemes odafent utazni. Utasa mindvégig nyugodt maradt, csak békésen szuszog bele a nyakába, amitől a fiúnak gyanúja támad.
- Tudsz úszni, ugye? - kérdi elmosolyodva, de a következő pillanatban az arcába csap egy hullám, s össze kell szorítsa az ajkait, ha nem akar tengervizet nyelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. szeptember 24. 18:25 | Link

Tobias | Orø, Dánia |

Mohón, két marokkal kapok a pillanatok után, amikor engeded, hogy érinthesselek. Lényembe vág minden töredék idő, míg lélegzet-visszatartva figyelek, nehogy teherré váljon közelségem. Bőröd illata keveredik a tenger sós leheletével, melegednek a víz egyre hűlő ölelése ad kontrasztot, s lélegzeted szabályos, megnyugtató ritmusa tisztán elválik a hömpölygő hullámok locsogásától. Jó így, elképzelni, hogy egy kicsit valaki más életét élem. Csak egy kicsit még.
Hallom, ahogy szunnyadó gondolataid kaparászni kezdenek.


Kinevetik; bár egy-két kacajfoszlány mintha már eddig is meglapult volna nyakhajlatában, most szertelen, levegőbuborékként gyöngyöző nevetés a válasz a kérdésére. A vékony karok egyszerre eltűnnek, ahogy a karcsú test oldalirányt elrugaszkodik, s amint kellő távra van Tobitól, hogy ne rúghassa meg, szinte kérkedik apró termetét meghazudtoló gyorsaságával. Vidrára emlékeztet, ahogy úszik, váltogatva csapásokat és fekvéseket, nem félve alámerülni és nem kapkodva el a mozdulatokat - érzi ezt a közeget, s ha fröcsköl, hát csak azért, hogy újra rákacaghasson a másikra, mielőtt távolabb úszna tőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2017. szeptember 24. 19:12 | Link

Ru | Orø, Dánia |


A hullámok moraját is elnémító nevetés csendül fel a füle mögött. Mosolyogva megrázza a fejét, s amint érzi, hogy lekúsznak a karok a válláról, oldalt utána fordul. Naív világteknős, azt hitte, csak ő áll utasa és a mély között. Figyeli, ahogy vidraként szeli a habokat, alá-alá bukva. Mellette Tobias egy óriásbálna komótos lomhaságával halad. Bár eddig úgy érezte, másokhoz viszonyítva kifejezetten jól megy ez neki. Nem mintha zavarná, vagy egy futó gondolatnál többet szánna rá. Felkacagva az arca elé teszi a kezeit, hogy minél kevesebb érje el a csapkodásból. Mikor biztonságban érzi magát, lendülettel beveti magát a habokba és odalent gyorsítva igyekszik utolérni a fiút.

A fojtogató indák páraként foszlanak szét a sötét bársonykék ég alatt. Tobias észre sem vette, amikor hátramaradtak, nem érezte, amikor még egyszer utánakaptak, és nem fordult hátra, amikor mögötte nesztelen sikollyal váltak kámforrá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 24. 20:14 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Én is tudtam, csak leginkább nem akartam tudomásul venni azt hiszem, hogy ő nem szeretne tortát, tűzijátékot, köszöntgetést vagy éppen ajándékot. De ez nem így működik, mai jár az ugye jár. Bár az enyémen tavaly éppen úgy alakult, hogy még egy ölelést se kaphattam, nemhogy puszit, véletlenül se szerettem volna, ha ez is ilyen. Csak muszáj volt, inkább tartottam félszundikat, vagy erőltettem meg magam ásítozva, de bizony lett torta, meg a napokban kis segítséggel minden más is. Örültem, hogy azért az a halovány mosoly megjött, ezért is öleltem olyan szorosan, bár nem volt mindig passzentos újabban ez, de igyekeztem.
- Nem mindig, mindegyikért, de ezt…. Csak szerintem te s szeretni fogod. Remélem.
Nem is mondtam semmi különöst neki, megfogtam a kezét majd vonva magam után áttipegtünk a nappaliba. Nem is bántam, hogy mezítlábasan már a puha szőnyeget tapostam nem pedig a konyhapadlót. Lecsücsültünk, ő magához vette a dobozt, nekem meg a torkomban dobogott a szívecském, hogy na, most akkor kinyílik, lesz valami, történik is?
Lassan eltűnt a masni, a tető, csak a rózsaszín összetűrt anyag volt, meg kicsit beletúrva az a pár lábbelis tutyika. Én a számat rágcsáltam elvigyorodva, ahogy a kép után a telefonom a kanapéba süllyedt valahova. Tudtam, hogy megértette, de valamit mondanom kellett. Amikor a hajába tűrt, én már nem az arcát bámiztam, hanem áthajolva a köztünk lévő távolságot, szemben a vállával átkaroltam őt, majd egy puszit nyomtam a halántékára mielőtt a fejem az övének döntöttem volna. Az egyik kezem az arcára csúszott, azt cirógattam.
- De mit? Ne butáskodj… - suttogtam még mindig a buksijának dőlve, aztán mivel ez a köztünk lévő távolságra ráfekvős dolog nem volt valami kényelmes elengedtem és csak odacsúsztam közel mellé. Kezdtem magam néha úgy érezni, mint egy rossz nyugdíjas a hátfájással és a döcögős léptekkel, ha sokat ültem előtte. - Pici lány breki. Elhiszed ezt?
Nem igazán a nemének szólt, hanem annak, hogy ahogy egyre nagyobb és jobban ismerjük, egyre valósabb is. Persze eddig is az volt, de most azért megint egy kicsit más. Mosolyogva hajoltam oda, hogy jó pár puszit nyomjak a pofijára, mielőtt az ajkaim az övére tapasztottam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. szeptember 25. 00:51 | Link

Tobias | Orø, Dánia |

Tobias felkacag és Ru ebben pillanatban megérti, hogyan születnek a patrónusok. Az idő megtorpan és a szívverése dadogni kezd; olyan ez a hang neki, mint az útra tévedt vadnak az autó fényszórója - tudja, mi történik, mégsem bír mozdulni. A nevetés nyomán fodrozódó csöndben eszmél csak, alámerülve. Hallani akarja még, játszani vele, megnevettetni és megérinteni ezüstösen derengő, óriási alakját, ahogy elúszik mellette és neki dalol.

Ki tudja, mennyi idő telik el, mire elcsendesedve a part felé úsznak - már nem használ mágiát sem, csak a másik csapásainak hangját követi a vaksötétben. Fáradt, nehezen mozdulnak már a tagjai, a pillanatok összefolynak helyenként. Egy ponton meg kell állnia, s a vízre bízza magát, mert nem bír Tobias után szólni - a felszínen ringatózik, szomjasan kapkodva levegő után, mégis csak sekély, alig kortyokra futja. Furcsán álmos és fázik, de valahogy csordultig telt, itt a semmi közepén, a tenger karjaiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2017. szeptember 25. 17:06 | Link

Ru | Orø, Dánia |


Ha tudná, milyen hatással van egy olyan egyszerű cselekedete, mint a nevetés, talán gyakrabban jönne ajkára a hang. Viszont már nem tudja elhatárolni, hogy hol végződik ő és hol kezdődik a fiú, s talán annyira nem is igyekszik ezúttal.
Körbeússza, hozzá-hozzá érve, épp csak finoman, mint valami ősi lény a tengerek mélyéről, a mesék világából. Csak akkor jön fel levegőért, amikor égni kezd a tüdeje; aztán halkan nevetve úszik el háttal, szemmel tartva őt.

Későre jár, de ha Ru egyre nehezebbé váló ólommozdulatai nem szólnának neki, tán észre se venné. Az egyre ritkuló csapásokra, majd a beálló csöndre visszafordul utána, megkerüli, aztán beúszik alá, s mikor kibukkan a vízből, újra A'tuinná válik. Kitartó, töretlen ollózással löki előre magukat a part fele, ami csak a végén sejlik elő a sötétből. Amikor már leér a lábuk, megáll, hogy leszálljon az utasa, s gyalogosan folytatják a maradék távot. Kiérve a hullámok karjaiból, gyorsan előre siet, hogy előszedje a nadrágja zsebében hagyott pálcáját. Visszalépve a bizonyára már vacogó fiúhoz, gyorsan szárítani kezdi mágiával, most semmi más nem lenne elég gyors.
Hamarosan mindketten újra felöltözve, szárazon lépnek egymás mellé és egy sarokforgással köddé válnak, csak nedves lábnyomaik és egy távoli kacagás visszhangja árulja el, hogy egyáltalán itt jártak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 26. 00:48 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Csak valami hümmögés-féle volt a válaszom, nem akartam már tovább fűzni a témát. Még inkább levitte volna a közhangulatot mínuszba, annak pedig már olyan volt, mint mikor az ember egy döglött macskát piszkál bottal, így inkább nem kommentáltam az esetet. Mert hát, megint csak kerített, hogy kerülje a hangos véleménynyilvánítást.
A teán gondolkoztam ugyan pár pillanatig, de nem különösebben rémlett. Egyszer elvittem oda az egyik lányt, mert teát akart, meg azt a zselékockát, utána megnézte a lakásom és három napra rá nem vettem fel neki többé a telefont. Talán dinnyéset ivott. Inkább visszasandítottam Maja felé, majd ismét az útra. Elég nagy volt a forgalom a városban, így jobban tettem volna, ha tényleg a vezetésre koncentrálok.
- Ühm, tényleg annak hangzik. Majd biztos lesz valami kiírás róla, hogy mi van, meg merre - közöltem rezzenéstelenül, a pillantásomat egy pillanatra a műszerfalra kapva, de nem láttam semmi érdekeset. Tankolni sem ártana a napokban.
A lelkesedés az üzlet miatt máskor talán megmosolyogtatott volna, de most legfeljebb éreztem a késztetést, az a bizonyos izommozzanat már nem jött. Párat pislogtam zavartan.
- Nem olyan régen nyitott, szóval már van. - Nem mintha ez változtatott volna bármin is. Maja is látványosan kibámult a kocsiból, miközben feltette a következő kérdést, amit nem is sikerült feldolgoznom. Hallottam, értettem a szavakat, de a körülményt, az indokot, az összefüggést nem. - Lemaradtam. Miért kéne már megint kevésbé szeresselek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 26. 12:31 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


A lányka szorosan átkarolt, közelebb húzva egy kicsit, én meg hagytam, mert édes vagyok. A meglepetésről nem igen volt hajlandó beszélni, annyit ejtett el megjegyzésként, hogy bizony tetszeni fog, mert nagyon jó, én meg az ajkamba haraptam. Legutóbb egy sztriptíztáncosnőtől hallottam hasonlót és akkor nem tetszett, amit láttam.
- Ha te mondod... - sóhajtottam, majd lecsücsültem, hogy felboncoljam az ajándékot. A masni viszonylag könnyen megadta magát, a papírral pedig nem kellett szarakodnom, szóval nem volt gond. Kicsit tartottam tőle, hogy majd boncolni kell és elvágja az ujjam, aztán minden tiszta Twilight lesz.
Teljesen lefagytam, sok dologra számítottam, de nem ilyesmire. Szóval csak a hajamba túrtam kissé, ezzel a mozdulattal meg is törölve az arcom, meg a renegát cseppek szökését is megállítottam. Semmi szükség nem volt rá, hogy még ezzel is szenvedjek. A keze lassan az arcomra csúszott, én meg csak pillogtam tovább, hogy hát most vagyok szar helyzetben, mert lebukok a nyűgésemmel.
- Csak... mindent, tudod... - haraptam be ismét az ajkam, kicsit végigsimítva a rózsaszín anyaghalmazon, halványan, talán kissé reménykedve el is mosolyodtam. Kislány. Kicsit megingattam a fejemet, mindegy válaszként, mielőtt odébb raktam volna a dobozt. Előbb pér apró puszit kaptam, majd az ajkai az enyémre tapadtak, én pedig ugyan kissé kevésbé lelkesen, de viszonoztam. Még tartott az érzelmi sokk, mert akárhogy is vesszük, öregebb lettem egy évvel és rájöttem, hogy lesz egy kislányom.
- Nagyon szeretlek titeket, tudod, ugye? - kérdeztem lepillantva és a kezem a pocakjára csúsztatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 26. 16:06 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Érzékeltem, hogy ő annyira nem érezte még, ez mennyire lehet jó ajándék. Gondoltam, hog mivel eleve nincs oda a szülinapért se, ez sem lesz olyan kitüntetett, legalábbis még nem nyitja ki, biztosan nem. Szóval csendesen letelepedtem én is mellé, aztán csak vártam és figyeltem.
Az ajkaim beharapva figyeltem a pillanatot, mikor lekerül a doboz teteje és a benne lévő ruhácska felfedődik. Persze, sejtettem, hogy meg fogja érteni, én azért csak mondogattam ezt azt, főleg látva, mennyire lefagyott az egésztől. Azt hiszem nekem csupán azért sikerült ennyire vigyorognom ott és türelmesnek lenni, mert én már reggel kidünnyögtem meg sírtam és ugráltam tőle, mikor átolvastam a levelet. Aminek nem mellesleg felét nem is értettem, de gondolom, ha baj lenne, szólnának, nem rám bíznák az értelmezését. De lassan valami történt is, legalábbis Lewyvel bizonyosan. Én csak néztem a férjecskét, csak azután kezdtem el közeledni, hogy ő a hajába mászott volna és a saját arcába.
- Megérdemled - mondtam picit cirógatva a pofiját, aztán még egyszer megpusziltam a fejét, mielőtt a fenekem visszahelyeződött volna a lábaimra és inkább közelebb csúsztam. Éreztem, hogy azért még nem eszmélt fel az egészből, és reméltem, hogy ez tényleg olyan jóféle blokkolás, úgy tűnt, még el is mosolyodott én meg a szám rágcsizva hajoltam oda, hogy körbepusziljam, aztán meg az ajkait is megtaláljam.
- Ühhüm, mi is téged, nagyon-nagyon - tettem hozzá, aztán csak kicsit a háttámlának dőltem, még a kezét figyeltem a pocimon. Már eléggé kinőtte magát, de egészen hozzászoktam, hogy bizony van, és védi a mi brekinket. A babát. A kislányunkat.
- Boldog születésnapot, apuka - vigyorodtam el, ahogy a kezét a hasamhoz szorítottam egy pillanatra, aztán az enyémet elhúztam és csak figyeltem őt, hogy azért minden rendben van-e, mert ugye még csak elkezdődött a szülinap. Csak én nem bírtam kivárni, hogy ezt később nyissa ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 26. 16:06 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Már abban a percben éreztem, hogy az egész el van romolva, mikor ő kimondta, hova is megyünk, én meg nem nagyon tudtam rendes és emberi módon tudomásul venni. Jobban jártunk volna, ha inkább hallgatok végig, mint bármikor máskor. Mostanában nagyon nem szerettem magam, hogy néha csak úgy kijöttek dolgok a számon, meg azt se tudtam jól érzem-e magam, avagy sem. Csak békés, boldog szeretetet akartam, de már a keze fogdosásánál is éreztem, hogy most, ha jobban akarom, se tudom ezt megváltoztatni. Ez keserített el már régen nem az hol voltunk, vagy mi lett a hajával.
- Gondolom, de mindegy ám milyen, amilyen van jó lesz - mondtam picit halkabban és elbambulva magam elé. Nem akartam különösebben semmiben variálni vagy válogatni, nem is szoktam, meg egyébként sem éreztem magam most ahhoz bárminek, hogy tovább firtassak bármi ízt vagy teabogyót. Bántott, hogy ilyen lett ez az egész, szerintem a breki is érezte, mert a gombóc a gyomromból se evickélt ki, ő meg valamit csinált odabent mert éreztem a kis bubikat megint egy-egy ponton. Egy kicsit Lewy felé fordultam a bolt hallatán, de aztán csak bólintottam, hogy jól hangzik tényleg, és mehetünk oda is persze. De nem bírtam valami sokáig, hogy ne akarjam egy picit legalább helyre tenni, mi ez most. Soha nem volt komoly mosolyszünetem anyán kívül olyannal, akit nagyon szeretek és nem most szerettem volna elkezdeni ezt.
- Mert úgy viselkedek, mint azok az undi és hisztis lányok. Én nem akarom, hogy úgy érezd, nem örülök neked, vagy nem támogatlak, még ha csak a fodrászról is van szó. Nem is igazán tudom miért, csak megtörtént. Tényleg sajnálom, nem akarom, hogy ezért rossz kedved maradjon. Jó? - sóhajtottam egy aprót a visszakérdéskor, majd elhúzva a szám meredtem lefelé. - Ő is azt mondta, hogy csúnyán viselkedtem, de szeretlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 26. 18:43 | Link


München, Németország | kinézetecske


Nem teljesen értettem, hogy az emberek nagy része miért menekül egyik házasságból a másikba. Elvileg ez egy örök kapocs lenne, ami összetartja őket jóban-rosszban. De nincsen olyan, hogy egy ember még a hatodik házasság után is azt gondolja, hogy ez majd örökké tart. Vagy csak a vagyonát akarja csendesen, feltűnés nélkül osztogatni?
- Nem is értem a szüleidet. Az enyémek legalább együtt próbálnak nem seggfejek lenni - nevettem el magamat halkan, holott igazából nem különösebben érdekeltek anyámék. Közöltem, hogy többé nem megyek haza és ehhez eddig nagyon jól tartottam is magamat.
A külsejével nem volt gond, én szerettem a mostanit, ahogyan az ügynöksége és a német férfiak nagy része is.
- Nem, figyelj, a brandeknek nem tesz jót a hirtelen arculatváltás. Lehet modernizálni, de azt is csak lassan, fokozatosan... - bólogattam aprókat, de nekem így is bejött, szóval én nem voltam a változás híve. Meg legalább neki volt is a fejében valami, ellentétben Nikkivel, akinek az volt a maximum teljesítménye, hogy nem vette fel kifordítva a melltartóját.
Közben Hannah elkezdett sztorizni az új lányról, akit elvileg egyből a mélyvízbe dobnak, meg hogy elkezdte a haját vasalni a hideg fémmel, én pedig egy pár pillanatig csak masszíroztam az orrnyergemet tanácstalanul, azon filozofálva, miért történik velem mindez.
- Vele már nem lesztek öribarik, elszúrtad, egyetlenem  - sóhajtottam fel drámaian, még egy kézmozdulatot is téve, hogy na fuccs neki. Hannah nevetése azért egy kis vigyort odabiggyesztett a szám szélére, de azért csalódott voltam a sorsban.
Szerinte sem volt itt legutóbb a vízesés, nem is értettem, mi célt szolgált, de legalább mondhatták rá, hogy menő. Az is több, mint a semmi. Gyalogkakukk se volt okos, csak bip-bip.
- Jó, nekem jó tervnek tűnik. Öm... már edzeni? A könnyítettben már részt kell vennem a héten, és hirtelen azt is ő akarta tartani, szóval... - grimaszoltam kicsit, mert tényleg nem volt egyszerű mostanság terelni a témát rólunk. Az öreg mindig, mindent tudni akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 26. 20:23 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


Talán lehet, hogy segített egy kicsit az, hogy beszélt, mert így legalább gyorsabban sikerült feldolgozni. Mert a felismerés ott volt az első pillanattól, ahogy hozzáértem az anyaghoz. Azt mondta, megérdemlem, ebben mondjuk nem teljesen értettem vele egyet, mert bőven akadtak dolgok, amik túl voltak azon, hogy "mert megérdemled". Ott volt a kicsi breki... a kislányunk a pocakjában. Ez is bőven azon a bizonyos kereten túl volt.
Az arcomat finoman a kezébe biccentettem, próbálva ismét ráncbaszedni az érzelmeimet, de nem igazán ment. Ő közelebb csúszott hozzám, én pedig a vállára döntöttem egy pár pillanatra a fejem, mielőtt ismét felegyenesedtem volna. Kb ekkor kaptam azt a csomó-csomó sok puszit, meg a csókot is, amit viszonoztam a kezem az arcára csúsztatva finoman.
A kezem a pocijára csúsztattam, figyelve pár pillanatig még a ruhácskát, majd ismét a breki lakóhelyét. A kezem a hasára szorította pár pillanatra, miközben boldog szülinapot kívánt, én meg az ajkamba haraptam, elfojtva egy apró mosolyt.
- Neked egyelőre legfeljebb apuci - közöltem most már egészen magabiztos mosollyal, még kicsit azért megtörölgetve az arcomat. - Tényleg nem kellett volna, nyuszóka... de nem csak neked vannak híreid.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 26. 20:24 | Link

Haru
München, szeptember 22.

Nem így terveztem a mai napomat, nem akartam az esőben futni, bőrig ázni, majd tüdőgyulladást kapni, mert Helmut még nem elég dühös rám, az ihlet csak úgy jött. Mire kettőt pislogtam, már kint is voltam az ajtón és hátra sem néztem, csak egy pálcamozdulattal bezártam.
Tizenöt percet vett el az életemből, hogy odáig elkocogtam, majd megtorpanva körbenéztem, nem követett-e senki, mielőtt erőteljesen elkezdtem volna üzemeltetni a csengőt. Még kulcsom is lett volna a lakáshoz, de beengedni magamat meg aztán végképp bunkó lett volna. A hajamba túrtam, mielőtt ismét felfelé sasoltam.
Nagyjából ekkor vágott be elém egy nő, én meg kissé ingerülten sóhajtottam fel, mielőtt észrevettem volna, hogy ja, amúgy ez csak haru, nem kell egyből felkapni a vizet. Lassan leszálltam a csengőről és kissé megigazítottam a cuccaim.
- Hö... öö... Nem... csak pár perce, nem vészes - vontam meg a vállamat, lazán, mint egy utcagyerek, bár igazából nem élveztem az ácsorgást, ha őszinték akarunk lenni. Ő közben beslisszolt a cuccaival, ami nem volt kevés, én meg kissé összevont szemöldökkel figyeltem, mielőtt beléptem volna.
- Megy egyedül, vagy segítsek? - kérdeztem, letolva a csukját a fejemről és eltúrtam a loccsvizes hajamat a homlokomból, ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 27. 12:44 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem különösebben zavartatta magát azon, hogy milyen ízű teát kell majd innia, amit nem teljesen tudtam megérteni, de valamilyen oka biztosan volt rá. Mármint, azon kívül, hogy az általános közhangulat a béka segge alatt volt, mióta a hajam egy részétől megváltam. Most is itt volt, csak nem a helyén és nem abban a formában, mint amiben lennie kellett volna.
- Majd meglátjuk - biccentettem egyet, miközben lefordultam az egyik utcába, most már azért aktívan figyelve arra is, hogy esetleg nem ártana egy parkolóhelyet is keresni, ha nem akarok behajtani a teáshoz autóval. A hely befogadóképessége kb nyolc fő, plusz a személyzet, szerintem nem különösebben örültek volna a züminek odabent.
Feldobtam végül a disney storet is, mint lehetséges célállomást, mert nem akartam ezt a szar hangulatot tartani tovább a szükségesnél. Ő bólogatott rá, hogy neki rendben van, mehetünk oda is.
A kérdése lényegét viszont nem értettem, hiába is akartam volna. Nekem a nők azt hiszem, hogy túl bonyolultak.
- Én nem haragszom érte és nem is foglak emiatt kevésbé szeretni, csak nem vagyok a legjobb passzomban. Ez minden - vontam meg a vállamat, mert hát, mit mondhattam volna? Tudom, hogy támogatsz, majd jobb kedvem lesz előbb vagy utóbb? Inkább helyette leparkoltam a zümit és a lánykára néztem magam mellett, előbb pókerarccal majd elhúztam a számat kissé. - Szinte biztos vagyok benne, hogy nem mondott semmi ilyet. Félreérted... gyere, menjünk be!
Kapcsoltam ki az övemet, majd kimásztam a kocsiból, ha már nem volt egyéb hozzáfűznivalója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 27. 22:56 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


A szemecskéimet szinte le sem vettem róla és a dobozról, azt hiszem a dolog meglepetés része az bőven sikeres volt, bár egy picit azért az izgalom visszatért belém, hogy most akkor azért ugye minden okéska-e. Kivételesen nem gondoltam semmi rosszra, szóba került már, hogy ha lehetne, talán a kislánynak örülne jobban, és bár az utolsó vizsgálaton nem mutatta meg magát, csak a popóját, most itt volt. Illetve a fiókba csúsztatott papíron állt feketén és fehéren, hogy bizony az a babácska ott a hasamban rózsaszín pipőkkel a topogóján fogja magát nagyon jól érezni. Vagy sárgán, fehéren, lilán. Sok szép szín van, de a lényeg ugyan az volt.
Azt hiszem a helyzeten nem változtatni vagy enyhíteni próbáltam, csak nekem nem megy máshogy ez az egész. Én nem azért puszilom körbe, mert az annyira aranyos, hanem mert szeretném, hogy tudja anélkül i, hogy ismételgetném, mennyire szeretem és örülök neki, és a szülinapjának is. Helyette is.
- Nem ez volt a lényeg, apuci - mondtam kicsit pofikat vagdosva, de aztán végül elvigyorodva elhúztam a hasamon lévő kezéről a magamét. Ahogy hátra dőltem legalább picit kényelmesebb is volt, aztán csak összevont szemöldökkel néztem rá, hogy milyen híre lenne.
- Azért a dobozka még nem minden. De szeretem, hogy szülinapos vagy, azt lehet ünnepelni - mondtam somolyogva, kicsit be is szívtam az alsó ajkam, aztán közelebb hajolva döntöttem a fejem az övének. - Hírek? Milyen hírek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] 46 47 ... 55 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek