36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 14. 12:58 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Kis pakkban jártunk-keltünk mindenhova és többször megkaptam már, mióta együtt voltunk, hogy hát igen, ez nagyon édes és örülnek, hogy mi egymásra találtunk. Zömében férfiaktól vagy nagyon ábrándos nőktől. Pontosan tudtam, hogy a többiek miért nem tudták őszinte örömüket kifejezni, de az nem tudott érdekelni, még a legkisebb mértékben sem.
- Nem is maradtál volna egyedül, itt egy csomó ember, szerintem még a panda is, nem is említve a brekinket - közöltem, de most már nem hinteltem a pocijára, mert szerintem így is elegen bámulták meg szerencsétlent, már csak az hiányzott, hogy ennél is jobban felkapja a média.
Betessékeltem a nagyon jól leutánzott Űrdongó kocsiba és aztán mikor láttam, hogy sehol kéz, sehol láb, óvatosan becsuktam azt. Nem volt valami hercegnős az a beszállás, de nem is okoltam emiatt, szerintem én sem lettem volna az a helyében. Utána szépen én is becsücsültem, majd rápillantottam és hatalmas sóhajjal húztam be a biztonsági övem. Mert ugye az ilyesmi nem menő, de az apuciknak illik hasonló lépéseket megtenni.
Kicsit doboltam a kormányon az ujjaimmal, miközben kijártam a parkolóból és indultam a kis bekötőúton. Persze, valamikor színt kellett vallani, de szükségszerű, hogy az most történjen? Alighanem.
- Hát... fodrászhoz - közöltem végül csendesen, mintha ez akkora vétek lett volna, de tudtam, hogy nem fogja akarni, és nem fog támogatni sem benne. A hajam viszont már idegőrlően hosszú volt elől is, oldalt is, összevissza állt, szükségszerű volt már ez az időpont.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 14. 18:56 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Nem mondom, hogy mióta házasok voltunk megszoktam a tényét annak, hogy hány ember néz meg minket, ha olyan helyen sétálunk vagy jelenünk meg, de azért egy picit jobban viseltem. Mert jobban akartam viselkedni. Elkerülhetetlenek voltak, én meg mindenhogy szerettem, ha mondjuk fogja a kezem, vagy csak úgy megölel. Azt azokkal a tekintetekkel se vehették el tőlünk, és ennek azért tudtam örülni, persze nem is mindenki akarta. Voltak nagyon aranyos kisfiúk, akik csak úgy imádták Lewyt és örültek neki, nekünk, meg mások is.
- De az a csomó ember fura és bámul, a panda meg bement azon a másik ajtón, azóta nem is láttam. Akkor kettőnket hagynál egyedül a brekivel?
Az arcomra egyből kiült egy szomorkás ábrázat, de aztán persze nem tartott ez olyan sokáig. Nem voltam én elkeseredve, de azért nem lettem volna boldog, ha pocistől, szőlőlevestől ott kell maradni. Pláne, hogy azt sem tudtam, merre is tart.
Ügyesen és okosan jutottunk el a kocsihoz, majd csüccsentük bele, bár nem voltam olyan menő, nagylányos, legalább gyorsan megoldottam és nem is gurultam befelé. Nem teljesen. Öv, iszi és nagymosoly. Aztán megvártam az apucit is, hogy megoldja magát és indulhassunk. Nem különösebben zavartattam magam még ő vezetett. Aprókat doboltam a combomon néha felé nézve, várva, hogy kibökje a kérdésemre a választ.
- Fodrászhoz? De…de… mi baj? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettebben és értetlenebbül tettem fel a kérdést, mint akartam. Az idő közben elfogyott ital üvegét szorongattam a két kezemmel és azt is bámultam, aztán pedig őt, nagy bambi szemekkel. Én szeretem a haját és nem akarom, hogy eltűnjön, vagy elrontsák, meg túl rövid legyen. De az a haja, az úgy jó. Nem szeretem a fodrászokat.
- De muszáj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 14. 22:24 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem szívesen maradt volna itt egyedül és ezt valahol meg is tudtam érteni, elvégre nem nagyon ismert mást a csapaton kívül, talán egy-két stábtagot, de az is megint más, mint mondjuk a panda, aki az előbb fogta magát és bezárkózott a tisztító szertárba. Remélem, hogy egyedül van és csak elege lett az emberekből, nem valami hülyeség jutott eszébe.
- A panda egyedül volt? - érdeklődtem, a nyakamat nyújtogatva, ahogy próbáltam a szertár felé sandítani, de aztán feladtam a dolgot, mert sem zsiráf, sem Mr. teleszkóp nem vagyok. Ez azért elég szomorú.
Utána szereztünk üccsit neki és már húztunk is kifelé, hogy a kocsimba applikálja magát előbb ő, majd nem sokkal később én is, még megigazítva az igazán menő fake-szemcsim. Talán többször kellene hordanom, szerintem elég jól állt.
És végre kiböktem, hogy hova is indulok és nála instant beindult a riasztó, wííííu. A hangja feljebb csúszott, értetlenség és kis pánik is tükröződött belőle.
- Na, pont ezért nem szóltam előre. Nincs baj, csak hosszú, lassan olyan leszek, mint egy emo - közöltem, felsandítva egy nedves tincsre, ami a homlokomba lógott. Az egyik kezem a kormányon, a tekintetem pedig az úton tartva túrtam hátra a tincseim, ismét, mert kezdett kissé idegesíteni. Már a hajam, nem Maja, én is ideges lettem volna, ha az övé le lesz vágatva. - Nem az. De szeretném, mert már nem jó. Nem az igazi. Csak útban van. Nem fogom rövidre vágatni, ne vágd az arcot.
Az arc. Más néven, az a fej, amit Maja akkor vág, ha valami olyasmit akarok csinálni, ami neki nem tetszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 00:47 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Én igyekeztem a problémáim szépen elecsetelni, de a visszakérdéséből annyit szűrtem le, hogy a pandát legalább meghallotta. Értetlenül pislogtam pár másodpercig, aztán bizonytalanul bólintottam párat. Azt hiszem igen, de ennyire nem figyeltem, csak intett nekem, utána meg már bent is volt. Egyedül-e vagy sem, azt nem is figyeltem. Kellett volna? Nem tudom.
- Integetett, aztán már bent is volt, nem tudom, várta valaki? Miért, mi az az ajtó?
Láttam, ahogy leseget, de én csak kivártam még befejezi, biztos jó oka volt, csak ezek nekem nem voltak mindig túl tiszták. Belekortyoltam az üccsimbe, aztán mentünk is a dolgunkra.
Az autóban egy darabig nem volt semmi gond, de végül én rákérdeztem, ő meg elmondta, hova is van az a bizonyos időpont. Előbb szomorú voltam, aztán még elkeseredettebb a lehetőségekbe belegondolva, végül pedig pontosan úgy néztem rá, ahogy éreztem magam a ténytől, hogy a haját jól szétpiszkálhatják vagy elronthatják. A saját kérésére.
- Nem vagy emo, szép vagy, miért bántod… - motyogtam leginkább csak magam elé. Értetem a baját, engem is biztos zavarna, ha rosszul lenne valami, mondjuk régen mikor volt frufrum az mindig nagyon idegesített, ha túlnőtt. De ekkora hajjal már fel sem tűnik. Ennek ellenére nem tetszett, tényleg nem. Ha elrontják mit csinálunk? Nem lesz puha, szorongatható, szép, meg hasonlók. A gondolat is rémisztő.
- Én nem is… - vágok olyan arcot. De nem fejezem be, mert nem akarok hazudni, de azt se, hogy mérges legyen. Inkább elhallgattam. Az övet piszkáltam a pocim alatt lebiggyesztett szájjal, aztán meg az üres üveget a kezemben. Csak mikor megálltunk néztem fel újra Lewyre, próbáltam úgy csinálni, mint akinek mindegy, de nehéz volt, mert nem az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 15. 01:16 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Elég értetlenül nézett, de aztán bólogatott, hogy igen, a szőke dísznémetünk egyedül vetette be magát a szertár sötét bugyraiba. Felsóhajtva a szemem forgattam, hogy azt hiszem, a használható hajtóim egyike tényleg és végérvényesen megbolondult. Azért próbáltam lecsekkolni, hátha valaki megy utána, de ilyesmi nem történt meg, csak Helmut nézegetett jobbra s balra hevesen a világos folyosón, mint aki eszeveszetten keres valamit. Valakit.
- Öööö, nem hinném, hogy várta volna bárki is - ráztam meg a fejemet tiltakozólag, de ugye nem voltam otthon benne különösebben, csak feltételezéseim voltak. - Azzz egy takarítószertár. Ilyen nagyon kicsi. Tele van tisztítószerekkel, meg seprűkkel, meg felmosókkal.
Nem akartam nyakig merülni a panda-talányban, mert akkor sehova nem megyünk, legfeljebb tönkre, idegileg. Tehát hajlandó voltam továbblépni a nyaknyújtogatásról és inkább a kocsi felé kalauzoltam az asszonyt, ahol be is pakoltuk magunkat az autócskába rövid úton. Minden rendben volt. Addig, míg ki nem derült, hogy én a fodrászhoz indulok és le szeretném vágatni a hajamat. Pedig ez volt az ördögien gonosz tervem.
- Nem bántom, csak hosszú. Túl hosszú. Tudom, neked tetszik, de te elfogult vagy nyuszó - sóhajtottam fel halkan, nem akartam a kicsi lelkébe taposni, de néha ilyen helyre is menni kellett. Majával voltak dolgok, amik igen nehézkesek voltak, főleg ez a haj dolog. Leginkább akkor szoktam menni, mikor nincsen ott. Akkor legalább nincs sírás.
- De igen, olyant vágsz, és tudod, hogy nem szeretem. Elkeserítő. Nem azért teszem, hogy bántsalak - horkantam fel rosszallóan, jelezve, hogy én nem ezt akartam, maradjon már kisszentem nyugton. Végül, mikor leparkoltunk, néztem megint az asszonyra, hogy most akkor nemszeretlek-haragszomrád-e a mai program. Egészen bűnbánó jelleget öltöttem, miközben kikapcsoltam az övem. - Ugye azért bejössz velem...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 01:41 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Hiába nem voltam képbe, elég furának és aggasztónak tűnt, ahogy Lewy a panda után érdeklődött. Sebby nagyon rendes volt meg cuki különben, én nagyon kedveltem őt, már mikor elsőre találkoztunk is. És már a pandás sapiján is dolgozom, amit ígértem neki ugye, szóval hamarosan úgyis majd biztos megint találkozunk. De ő már nagyfiú, biztos tudja miért megy és hova.
- Szertár? Hát az furcsi, lehet kiöntött valamit és felmosót keres - rántottam meg a vállam könnyedén, hiszen nekem csak ilyen egyszerű dolgok ugranak be. Mi mást lehetne egy szertárban? Már így magában.
Szerencsére se a panda ügyét, se a kocsi megtalálását nem húztuk el, így útra is keltünk. Néha kibambiztam az ablakon az épületekre, aztán ahogy letértünk a nézhető dolgos útról már csak a műszerfalat néztem, pláne azután, hogy kiderült hova is tartunk ennyire… lelkesen. Ami engem illet, ha tudnám mi ennek az ellentéte, úgy. De nem jut eszembe, így csak kicsit úgy, mint duli-fuli motyogtam neki ezt-azt, próbálva elfogadni, amit mond. Még egy nagyot sóhajtottam is arra, hogy elfogult vagyok és csak a hasam előtt összefűztem az ujjaim. Nem szerettem volna soha rossz feleség lenni, de m nem éppen a jóknak járó díjért voltam versenyben azt hiszem. De pillanatnyilag jobban keserített a várható végeredmény. Hiába tudom, hogy máskor is jár fodrászhoz, akkor nem tudom megelőzni a bajt, de most. Most meg csak el kellene viselni.
- Tudom, Nyuszó. Bocsánat - mondtam kicsit halkan, ahogy oldalra néztem rá még mielőtt megállt volna az autó. Nem akartam kötekedni, ettől még viszont, hiába sajnálom azt, hogy neki rosszul esik, az arcomról nem tudom eltüntetni. Nem vagyok boldog ettől. A kérdésére viszont csak kicsit várakozóan néztem a kék szemeibe. Nem értettem a dolgot, miért szeretné, hogy menjek, ha látta, hogy milyen arcot vágok. Nem tudom el tud-e ez tűnni percek alatt, de kétlem. Közben kicsit szerencsétlenkedtem a csattal, de csak kikapcsolt az az öv.
- Ühhüm, szeretnék, csak… de nem lesz olyan rövid, meg csúnya, meg ronda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 15. 12:56 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München



Az átlag ember számára nagyon furcsa lehetett ez az egész sebby beült egy szertárba dolog, de az itteniek leginkább már csak legyintenek rá, hogy engedd el, a pandáról beszélünk. Ha gond volt Hannahval, az edzések időpontjával vagy azzal, hogy ő bizony nem fog plusz kört futni, de Helmuttal semmi kedve nem volt beszélgetni, mint apa és fia, akkor rettenetes helyekre volt képes eltűnni. Most még csak kreatív sem volt.
- Nem, ez a nem akarok beszélgetni hisztije. Legutóbb felmászott az egyik szellőzőbe, a takarítónő szólt neki hogy ki kéne jönni - legyintettem lemondóan, hiszen ez már semmi volt ahhoz képest. De volt már kabala is!
Maja nem fogadta különösebben jól a fodrász dolgot de azt hiszem, ezt nem is kell elvárnom tőle. Ha nem érintené érzékenyen, akkor egész biztosan elmondtam volna korábban is a dolgot. Így viszont mostanra maradt és senki nem volt különösebben elragadtatva. Leginkább értelmetlen motyogásba fulladt az amúgy lelkes védőbeszéde, de Majáról volt szó, aki nem mondja azt, hogy akarom.
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdeztem értetlenül sandítva abba az irányba, de nem különösebben szakítottam el a pillantásom az útról, míg le nem parkoltam a hátsó ajtó előtt. Láttam az arcán, hogy nem boldog, elégedettnek sem mondtam volna különösebben, de nem akartam, hogy itt maradjon egyedül. A szemembe nézett, én pedig enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért gondolná, hogy ilyesmi miatt nem akarom ott látni.
- Decemberben sem volt bajod a hajammal. Vagy csak ahogy nőtt kezdted el realizálni, hogy "uuu, ez tetszik"? - kérdeztem mert nem teljesen értettem a dolgot, de aztán halkan felsóhajtva vettem ki a kulcsot. - Nem lesz csúnya
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 14:59 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Egy hangosabb „ó” kíséretében pillogtam a már zárt ajtó felé, sajnáltam is kicsit a szőke férfit, de ugye nem tudhattam, miért is van gondja, így segíteni sem. Szomorú lehetett a dolog, ha bujkálnia kellett. Bár amit Lewy mesélt az egyszerre hangzott rémisztőnek és viccesnek, mármint én nem szeretném, hogy a takarítónéni ijesztgessen engem ki valahonnan. Pedig én is vártam már ki sulis szekrényben, még elmúlik, amit vagy akit nem akartam. De ez egy egészen kicsit más. Csak megráztam végül a fejemet, aztán vonszoltam is a popóm előre.
Éreztem, mér akkor is, mikor nem szólt előre, merre is akar ma menni, hogy van valami a háttérben, de csak mikor beültünk a kocsiba lett az egész gyanús. Azt hiszem egy kicsit túlságosan felfújom a dolgot, nem akartam, nem így szerettem volna, csak kibuktak a szavak, az arcomra meg kiült a nemtetszés meg az a bánatos kis izé ettől. Nem értettem én se, hogy érintett ennyire érzékenyen hirtelen a dolog. Eddig sem voltam baráti, ha mondjuk a frizurája túl-túl rövid lett, akkor is morcisan és hasonlóan nemtetszősen nézegettem rá otthon a kanapé sarkából, hogy de miért? Most viszont kezdem magam kellemetlenül érezni, mert tökre lehangoltam saját magam, pedig jó kedvem volt még nem olyan régen. Ez mondjuk nem elsőre történt a napokban. Ott volt az a buta reklám is a csokival, ami tök vicces volt, de a végén a kutyusnak nem adtak és majdnem sírás. Csak nem akarom azt sem többet megnézni.
- Mert nem viselkedek rendesen, pedig szeretnék - vagy megpróbálnék. Mikor egymásra néztünk, akkor egy picit megnyugodtam, mert bár nem volt a hangulat éppen fényes a zümin belül még senki nem utált senkit, az meg jó.
- Szeretlek, meg úgy mindened, persze a hajadat is, pláne mikor puha és olyan, hogy meg akarja fogni az ember, mert csak jó. De ez nem csak egyszer ilyen lett… én nem tudom - rántottam aprót a vállamon, ahogy a kezemből lassan visszacsúszott az öv a helyére. Ami azt illeti decemberben az a két hét, míg összeszedtem magam, hogy bekopogjak a koliba azzal telt, hogy nagy sokkosan ott tartottam, hogy ÚR ISTEN KAPTAM EGY PUSZIT. Az hagyján volt, hogy fiútól, de milyentől. Szóval így ennyi. Semmi haj, kockák, vagy más. Végül bólintottam egyet, aztán a kezemmel megkerestem az övét és finoman megszorítottam, mielőtt megpróbálkoztam volna a kiszállással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 15. 16:13 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München



Sejtettem előre, hogy nem fog örülni, de azért ez a fokú nemtetszés ritkán szokott kiülni az asszony arcára. Éppen ezért egy kicsit meg is lepett, de nem mérges voltam érte, csak elkeseredett, az teljesen más kategória a részemről. Nem hasonlított egymásra a két érzés, legfeljebb abban, hogy egyik sem volt különösebben pozitív.
Még bocsánatot is kért, amiért ilyen furika mostanság, hogy az egyik pillanatban még jó kedve volt, a másikban meg már nyűgött, mintha éppen a fogát húzták volna. Pedig csak az én hajamat vágták, semmilyen fogról nem esett szó.
- De nem kell mindig viselkedni, ez nem kitétel, nyuszi... néha én sem úgy viselkedem, ahogy illene - sóhajtottam fel csendesen, kissé lebiggyesztve az ajkamat, de aztán csak vontam egyet a vállamon finoman. Emberből voltunk, nem lehet mindig úgy reagálni, ahogyan azt mások elvárnák, ez nem egészen így működik manapság. Nem tudom, hogy jött neki ez a haj dolog, mármint, hogy ennyire ragaszkodott hozzá, de nem is nagyon akartam fejtegetni, nem amiatt voltunk együtt.
- Nem is kell tudnod, csak szeretném, ha tudnád, hogy tényleg csak... szóval nem lesz nagyon más, csak kicsit rövidebb. - Nem akartam kicsire és szúrósra nyíratni ismét, már nekem se tetszett az ötlet egy hosszú ideje. A kezem után nyúlt, pár pillanatig hezitáltam ugyan, de aztán megfogtam a kezét és hagytam, hogy megszorongasson egy kicsit.
- Majd ha úgy látod, rosszat csinál, rászólsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2017. szeptember 15. 16:20 | Link

Ru | Orø, Dánia |


Félelmének kesernyés szaga ködként szivárgott be a réseken. Lassan, alattomosan, hogy csak akkor vegye észre, amikor már késő. Amikor már vasmarokkal szorítja össze belsejét, kétrét görnyedve, rémült hörgéssel kapva levegő után. A fiú jelenléte akár egy régóta csukva lévő ablak kitárása - nem, több annál. A pókhálós félhomály sziszegve húzódik vissza, de nem tűnik el. Tobias viszont, mint akinek először mutatják meg a kiutat, újra friss levegővel árasztja el megkínzott tüdejét. Szétárad benne, recsegve-ropogva hull alá a kéreg, mi beborította elméjét. A felszabadulás azonban nem jön el, még nem, talán soha, talán valaha igen. Minduntalan bokája után kapnak a ködfoszlányok, megbéklyózzák, visszarántják a sötétbe. De már hiába próbálkozik  a mély magába húzni - mert már tudja, hogy lehet másként, s tudja, hogy miként, ki által.

Óvatosan húzza maga mellett, másik kezének szétfeszített ujjaival szántja végig a hullámokat, hagyja, hogy dobja-rántsa a tenger kedélye. Hirtelen a másik karja is hasonlót érez, s szorosabban kezdi tartani a fiút, közelebb a testéhez. Mintha fából volna, alig tud talpon maradni, és a vízszint is jócskán magasabb számára. Néhány lépés még, s Tobias már nem tudja rávenni, hogy tovább jöjjön. Neki a törzsét sem lepte el teljesen, de nem szeretne itt megállni. Egy kicsit elnézi a horizont távoli csíkját, majd az eget, amely már burkolózik be indigó takarójába. Későre jár, de ilyenkor a legédesebb a víz. A nappali hőt mind magába szívta, napsugarak melegével és a mély hideg áramlataival egyszerre fonja a testüket körbe.
- Gyere - anélkül, hogy elengedné a kezét, elé áll háttal és lejjebb ereszkedik, ahol már az arcáig ér a víz. Hátrapillant a válla fölött s várja, hogy pattanjon csak fel. Nem fog elsodródni, amíg ő itt van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 15. 19:46 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Próbáltam magam belül szépen összeépítőkockázni olyan csendes, magában dünnyögős és véletlenül sem rosszat csinálós Majába, de jelenleg az első opció darabja lett csak meg. Elhallgattam és próbáltam nem ilyen szomorkásan nézni, mintha most közölték volna velem, hogy elpusztul majd a kedvenc tücsköm és még csak nem is segíthetek rajta. Már én sem tudtam, mi lehetett ilyen tragikus. Persze, nem örültem, mégis olyan rossz lett az egész közérzetem rövid idő alatt. Kicsit megdörzsöltem a tenyeremmel a combom, nem mintha kellett volna, vagy bármi lett volna ott, csak valamit muszáj volt csinálnom és ha folyton a hasamat tapizom az elég feltűnő. Szeretem csinálni és néha észre sem veszem de most csak szerettem volna kevésbé olyan undis és hisztis lány lenni, mint amilyennek éreztem magam. Csak egy apró sóhajjal néztem magam elé bólogatva, hogy értettem, hogy nem kitétel, ettől én meg szerettem volna olyan lenni, akivel szívesen megy be oda, nem szomorúan vagy elkeseredve mert éppen így jött ki a lépés.
- Elhiszem neked, de azért… csak ne rontsa el. Ha neked tetszeni fog, majd nekem is - gondolom, reméltem, így szerettem volna. Ez persze nem jelentette azt, hogy egy pici rossz érzésem ne lett volna és annyira szívesen pillognék majd a fodrászra. Ha elrontja úgyis nagyon csúnya világot fog látni, mert még én is úgy fogok rá nézni, nemhogy Lewy. Megnyugtatott azért a tény, hogy ő bízik a hajvágós emberkébe, de egyelőre csak nem volt már olyan savanyú a pofim, eddig jutottam még kiszálltam az autóból. Meg arra, hogy lehet, hogy pisilnem kell, de ezt még megtartottam magamnak.
- Nem akarom bosszantani, csak csinálja jól és kivárom szépen majd - mondtam már kicsit normálisabban és hát valamivel jobb kedvvel. Aztán felé sétáltam, hogy ha nincs harag, akkor legalább halványan rámosolyogja és megfogjam a kacsóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 16. 20:45 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Valahogy sikerült B-vágányra futni hangulat ügyileg, ahogyan előjött ez az egész fodrász ügy, de nem tudtam vele mit csinálni. Nem mondhattam, hogy jó, akkor nem megyek, mert akkor valami hosszú, haj szerű utálat képződik egyszer csak a fejemre, már nem lesz puha, se piszkálható, csak hosszú, csúnya és idegesítő.
Ő aprót sóhajtott, asszem megint belső válságba sikerült keverednie, de végül nem nyomorgattam vele szerencsétlent, mert attól, ha kérdezgetem, meg piszkálom, nem hiszem, hogy sokkal jobb lesz a dolog.
- Nem lesz belőle baj, már több, mint egy éve járok hozzá... - legalábbis, reménykedtem, hogy nem most dönt úgy, hogy teljesen tehetségtelenné válik, meg össze-vissza nyírkálja a hajamat, mert akkor fogom a nullásgépet és végigtolom a punk frizurája közepén. Olyan lesz, mint Ki-falva polgármestere a Grinchben. Mondjuk, azt szeretném tudni, miért tudom, hogy neki milyen haja volt. Inkább megmasszíroztam kissé az orrnyergemet, hogy ellazítsam az idegeim, de nem ment annyira könnyen.
Végül kiszálltunk a kocsiból, én kicsit megigazítottam az ingemet, aztán bezártam az ajtót, zsebrevágva a kulcsot és befelé indultam volna, csak kicsit megtorpantam Maja mellett. Nehogy nekem még azt higgye, hogy ezek után se puszi, se pá, csak berohanok a fodrászhoz és csúnyán méregetem a tükörből.
- Jobb is ha nem bosszantod az embert, aki ollóval a kezében próbálja meg a hajamat igazítani - jegyeztem meg kissé megcsóválva a fejem, de aztán csak megfogtam a kezét és benyitottam a kis üzletbe. Nem volt túl hatalmas, talán két vendéget tudott egyszerre fogadni, de soha nem is szokott többet, így nem kellett nagyobb. A hangulata meglehetősen békés volt, most is valami elég lagymatag zene szólt a háttérben. A kb harmincas éveiben járó olasz széles vigyorral lépett ki a folyosóról, ami a váróval kötötte össze az üzletet, hogy aztán kézfogással üdvözöljön, meg egy lelkes "Lewy" felkiáltással. - Öm, Maja, ő a fodrászom, Marco, Marco, a feleségem, Maja.
Igyekeztem gyorsan letudni az ismertetős részt, majd elhúztam a kezem, hogy ledobjam magam a székbe a tükör elé és a még enyhén nedves tincsekbe túrjak. Majd lesz valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 16. 22:15 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Én elhittem neki, el akartam, de ettől még nem éreztem magam jobban és ugyan akkora aggodalommal töltött el A haj kérdése. Persze így pár percnyi duli-fuli után kicsit jobb volt már, de egyelőre nem voltunk egy állásponton ebben biztos voltam. Lehet kicsit jobban ragaszkodtam dolgokhoz, mint azt előtte tettem bárkinél vagy bárminél, de nem is igazán tudom ez mikor történt meg. Bár azt hiszem, hogy mikor először éreztem, hogy mi van, ha ő is tényleg kisétál egy ajtón mindenestől. Valahol ott azon az újéven.
Vettem pár nagyobb levegőt, mert a pocim sem érezte jól magát, mikor durciztam, olyankor fáj a gyomrom is, mintha muszáj lenne, így inkább csak csendesen beletörődtem, hogy még nem is történt semmi. Néztem rá, ő rám, aztán csak kikeveredtünk a kocsiból.
- Nem fogom, ígérem, szépen kivárom. Megpróbálom. Igyekszem. - Próbáltam a legőszintébbet megtalálni, de kevés sikerrel ment. Csak megszorítottam picit a kezét, a másikat a zsebembe csúsztattam, úgy pihent a hasam oldalán a zsebén keresztül. Nem volt hideg, de inkább felvettem a kabim, jobb így békességben.
Mikor beléptünk én egyből nézelődtem kicsit, hiszen új volt az egész hely, mondjuk kellemes idő volt odabent, meg úgy nem is volt csúnya a hely, nem kiabált sok ember, szóval tetszett. Aztán mikor megjelent a férfi én meg a bemutatás után kicsit megszeppenve néztem szembe szerencsétlennel, aztán sikerült köszönöm is meg végül el is mosolyodtam.
- Szia. Örülök, hogy megismertelek...
Jó, nem nézett ki hajevő és tönkretevő szörnynek, de azért mikor Lewy beült a székbe elég csúnyán meredtem előre a tükörbe és vártam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem azt figyeli, mi is történik, de már annyit néztem a lábam, a hasam meg a kezemen fityegő ékszereket, hogy nem volt mit tenni. Azért picit megnyugodtam, hogy senki nem tolt végig egy nullás hajnyírót a férjecske fején… Végül csak egy székre csücsültem mögé, hogy ne mellettük topogjak, aztán elfoglaltam magam a brekivel inkább, mert éppen tornázott...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 17. 11:42 | Link

Valery

- Val…!
A neve további része azért nem jön ki a torkomon, mert annyira megijedek attól, hogy megjelenik mögöttem, majd lecsapja a rúzsomat az asztalra, hogy egyszerűen bennakad a neve folytatása. Ez a ház ijesztő nagyon, a benne élők is ijesztőek. Még apa is ijesztő, mindenki ijesztő. Ha a tükörbe nézek, saját magamat is ijesztőnek látom. Ijeszt az, ahogy ez a kisgyerek képes manipulálni és félelemben tartani. Tudom, hogy ha kinyitom a szám, ő is kinyitja a száját, és én nem érek fel hozzá, sem Rosiehoz. Ha ők ellenem vallanak, én vagyok a bűnös. Ha én ellenük, akkor is én vagyok a bűnös. Ördögi kör.
- Rendben van.
Mindig félek attól, amikor így fogja meg a kezem. Nem tudom definiálni az „így” pontos jelentését, de van benne valami ijesztő. Tudom, hogy az út végén nem lesz az a kellemes érzés, ami az előbb volt a tükörben, ahogy elképzeltem, hogy egy fiú a barátnőjének akar engem. Bárcsak akarna. De én nem vagyok olyan értékes, mint a többiek. Ezt pedig többször ki is fejtette már Monica is. Engedelmesen felkelek, azzal se foglalkozom, hogy a szám még mindig rúzsos, vagy hogy a kelleténél több szempillaspirál lehúzza a szempilláimat, sőt egy kicsi még a bal szemhéjamra is tapadt. Nem feltűnő, csak, ha nagyon néz valaki, amikor csukva van a szemem.
A rántásra engedelmesen gyorsítok, nem akarom, hogy nekem támadjon, mert lassú vagyok. Én nem vagyok Rosie, aki képes repülni a levegőben, az én lépéseim sokkal tompább, fiúsabb lépések. Pedig szeretnék én is olyan tökéletes járást, olyan szép, ívelt lépteket, de azt mondják, én nem érdemlem meg. Valery megérdemli, én viszont nem vagyok elég jó. Igazából fogalmam sincs, hogy mit tettem, amiért nem lehetek olyan, mint ők. A célnál engedelmesen leguggolok én is, és az utasításra engedelmesen behunyom a szememet. Még csak nem is lesek, így amikor engedi a kinyitást, kevés választ el attól, hogy felsikítsak. Nézem a meggyalázott kis tetemet, a halott madárkát, amit már meg is környékezett egy légy.
- Te csináltad?
Kérdezem inkább, nyugalmat erőltetve a hangomba, még egy mosolyt is kierőszakolva magamból. Bár nem látom kívülről az összképet, de úgy vélem, elég büszke lehetek magamra. A kismadárról viszont nem fordítom el a tekintetem, igyekszem jól az eszembe vésni, hiszen ez egy bizonyíték, arra, hogy ha nem engedelmeskedem, bármikor végezhetem én is így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 17. 15:51 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Szerintem soha nem fogunk egyetérteni a saját hajunkat illetően egymással, de ez nem jelenti azt, hogy gond van. Mármint, neki is egyszer majd el kell mennie a fodrászhoz és nem biztos, hogy utána az én tipikus, kreppelt kisoroszlánom lesz. De egyelőre csak nekem kell mennem, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy megvadult pulikutya.
- Nekem ez is elég - mosolyogtam rá hálásan, miután nagyjából eltotózta, hogy mi is lesz, meg mit kell neki csinálnia. Nem akartam, hogy tapsoljon, meg örüljön hozzá, csak azt, hogy viselje el és ne sírjon, ha rövidebb lesz a hajam, mint amilyen most. És, esetleg még azt is, hogy ne ölje meg Marcot. De, ez persze már huszadrangú kérés volt. Mindkettejükön látszott kicsit, hogy meg vannak szeppenve, Maja, mert nem szeretett ismerkedni, Marco, mert nem bírta feldolgozni, hogy tényleg van egy feleségem, szóval akárhányszor szóba került, mindig azt hitte, hogy egy dublőröm van, aki eljátssza, hogy a nejem. Nos...
- Kééépzelem mennyire - nevettem fel kissé kínosan, majd megveregettem a srác vállát, hogy aztán ledobjam magam a székbe és a tükörből figyelgessem az asszonykát, aki békésen csücsült a háttérben. - Utána mit szeretnél csinálni, Zajaczek?
Mert hogy nem terveztem az életem hátralevő részét itt tölteni. Marco közben nekiállt fésűvel kb beállítani a tincseim, itt-ott csippentve a végéből az ollóval és aztán szedte elő a hajszárítót, nehogy olyan helyen nyírjon bele nedvesen a hajamba, ahova esetleg mondjuk nem kellene.
A zúgás engem rettenetesen idegelt, de nézzük a jó oldalát: hamar haladtunk így, hogy nem kellett a hajmosás részét is megcsinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 17. 20:27 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


A fejemben lassan cikázgattak kiskutyák, pónik, egyszarvúk, szivárvány, tánc és kviddics. Meg azért be-bekúszott olyan férjecskés emlék is, ami megmosolyogtat. Bár ez utóbbiak csak megint eszembe juttatták a frizuráját így nem volt könnyű kicsit kevésbé keserves fejet vágni. Én viszont tényleg mindent megpróbáltam. Tudtam, hogy szeretné, ha legalább nem néznék úgy a hajára, vagy a fodrászra, mintha a harmadik világháború zajlana és én valami kivégzőtiszt lennék. Nem akarok senkit bántani vagy szomorúvá tenni, én sem szeretek az lenni.
- Csak essünk túl rajta - mondtam egy nagyobbacska sóhajjal meg egy félmosollyal, ahogy a zsebemen át megsimiztem a pocim, majd beléptem a helyre. Már elkerülhetetlen volt nem mondhattam, nem is lett volna jogom hozzá, hogy de ne csinálja, mert én szeretem így is, meg akkor is, ha a felmosófej költözik a buksijára. A pumuklihaját is kedveltem, azt hiszem, csak akkor azt még nem tudtam. Csak nem akarom, hogy elvegyék a haját vagy eltüntessék. Mert puha és jó. Szerencsére ez a dörmögésem hangtalanul, csak a fejemben zajlott és a lánykás zavarom az új ismeretség miatt hamar el is nyomta. Lewy megjegyzésére rá néztem kicsit ráncolva a nózim, aztán csak csendesen odébb léptem. De nem bírtam sokáig toporogni egy közeli székbe kevertem, onnan lesegettem, kevésbé feltűnően. Bár néha találkozott a tekintetem a tükörben a drágáéval, akkor azért elmosolyodtam már. Egy kicsit jobb volt. Egyszer még integettem is. Az meg aranyos. A fodrász furin is nézett rám, bár azóta, hogy meglátott. Megszoktam, hogy a hasam miatt ezt teszik, de ő nem azt figyelte, csak úgy engem. A kérdésre csak megrántottam a vállam, mert fogalmam sincs.
- Nem tudom… sétálhatunk, vagy nézelődhetünk, vagy haza is mehetünk. Igazából olyan nagyon nem tudom - közben valamiért nem rá, hanem az ollóra, meg a hulló tincsekre figyeltem, már rendesen bámulva azt, de mikor észbe kaptam csak sóhajtottam egyet és inkább kitapiztam merre táncikál a breki. A hajszárító amúgy is olyan hangot produkált, hogy ki kellett várni még vége lesz. Ennek is. Meg eljutni mosdóba, igen, az most a legközelebbi célom. Szóval inkább megérdeklődtem van-e és ügyesen feltaláltam magam, még neki megcsinálják a haját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 17. 23:56 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A kérésére biccentettem, hogy részemről rendben van, én nem akarom túl sokáig húzni a fodrászt, mert csak az időmet emészti fel, meg a tincseimet, amikből nem akarok túl sokat itt hagyni. Összességében csak szerettem volna, ha egy icipicit kevésbé macerás operálni vele és nem lóg folyton az arcomba. Szóval végül besétáltunk az asszonykával együtt.
Nem sok minden változott a szalonban, talán egy kicsit mintha a festés színét megint változtatta volna, de amúgy is elég zizzent volt a csávó. Néha csak gondolt egyet, lejött az éjszaka közepén, feltépett egy sörösüveget, majd egy doboz festéket és már tolta is neki a falnak. És folyton járt a szája, meg képes volt hajnalban is rádtelefonálni, nincs-e kedved vele festeni.
Szóval leültem és kicsit pörögtem a székben, ameddig ő el volt foglalva, aztán utána elég vidáman integettem vissza Majának.
- Én sem tudom, Életke, ahogyan szeretnéd. Akár sétálhatunk is egyet, mondanám, hogy menjünk el nézelődni... de nem tudom, ez mennyire jó ötlet, ismersz - ráncoltam az orromat kissé, még a nyelvem hegyét is kiöltöttem. Nem is tudom mikor vágtam utoljára ennyire hülye fejet. Közben ismét egy tincsből készült vágni a srác, mire figyelmeztető pillantással néztem fel rá, hogy azért nehogy nekem túltolja, mert éppen fel van hypeolva, ez nem egy kifogás, ha elrontja.
Aztán elkezdte szárítani, én pedig hunyorogva tűrtem, hogy a kis levágott szöszök végigszáguldjanak az orrnyergemen, a járomcsontomon.
- Nem, semmi újra nem vagyok vevő, se jobban felnyírásra, se festésre,
se semmi ilyesmi... csak... a szokásos
- ignoráltam a javaslatát, mikor már rákezdett,a hajszárítót kikapcsolva, hogy "mi lenne, ha?". Szóval csak megingattam a fejemet, és békésen ültem, abban a pillanatban ledermedve, hogy meghallottam a hajnyíró hangját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
zárva van <3
Írta: 2017. szeptember 18. 00:33
| Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. szeptember 18. 02:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 18. 02:13 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Tudtam, hogy nem tart egy fodrász olyan sokáig, főleg a férfiaknál, azért nekem, mikor csak a végét szokta igazítani a néni, akihez járok, az mosással meg szárítással együtt másfél óra, ha siet. Nem tudom mikor lett ekkora gond ez az egész, én szerettem a saját hajam is, de azt hiszem amiatt nem volt ilyen görcsben a pocim, mint az övé miatt tudott ugrani. Nem volt ez boldogság, de nem akartam firtatni. Hiszen a kocsitól jövet megegyeztünk, hogy igyekszem. Így is üldögéltem ott egy darabig.
- Ühhüm, értem, de ha szívesen mennél, akkor menjünk. Nem baj - azt hiszem legalábbis. Lehet felelőtlenül mondom, pláne az után, amit egyszer együtt leműveltünk, mikor Voltnak elsőre mentünk egy darab kis valamit nézni…és nem az lett belőle. Mindegy is. Ő szépen megnézi, amit szeretne, én meg fogom a kacsóját, lesegetem az utcákat és legalább mozgok. Igazából mennék, mert szeretnék és hiányzik. Furcsa, hogy kiesett az a sok edzés, ennyit nem lehet ilyen kis sétákkal meg pilatesszel pótolni.
- Akkor nézelődős séta lesz?
Közben lezajlottak az első nyisszantások, meg bekapcsolt a hajszárító én pedig elpárologtam a mosdóba, mert olyan volt, mintha tíz liter vizet rejtettek volna belém pluszban. Nem voltam olyan sokat távol, de mire visszaértem kikapcsolta a hajszárítót, Lewy valami szokásost magyarázott, én meg csak lestem látva a hajnyírót. Kicsit elhúztam a szám, aztán mikor már odaértem vissza a korábbi helyemhez kicsit összekaptam magam és a gyűrűimet forgattam az ujjaimon ahogy figyeltem, mi történik. Egyszer a számat is majdnem kinyitottam már, hogy de az úgy biztos kell-e, de csendben maradtam, illedelmesen, még mindig nem az én hajam, igaz? Utálni fogom ezt. Mindig, ebben már biztos vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 18. 16:13 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem igazán tudta, hogy most ezzel mit szabadít a világra. Mert ugye, ha én nézelődöm, abból vásárlás lesz, ha vásárolok, akkor meg az nem áll meg egynél. Miért gond ez? Mert nem szereti, ha sokat költök rá vagy magunkra. Bár, teszem hozzá, Voltnál teljesen más volt a helyzet, mert ő is mindig látott valamit, ami kellett a tappancsosnak.
- Jó, de akkor nekem ne lepődj meg, ha legalább négy táskával megyünk haza... - jegyeztem meg szórakozott mosollyal, hogy aztán csak ismét a hajamat figyeljem, nehogy egy rossz mozdulattal tönkrevágják a frizurámat. Teljesen jól volt az úgy, ahogy volt, csak egy kicsit szerettem volna rövidebbet.  
A nézelődős séta tűnt a nyerőnek, szóval elmosolyodtam, de mivel éppen egy tincset vágott le a pasas, nem lett volna túl jó ötlet, ha most én abba belebólogatok.
- Nekem tetszik az ötlet, mármint... szeretném - állapítottam meg, majd a tükörből figyeltem, ahogyan Maja elspurizik más vizek felé. Valószínűleg megint csak a mosdóba ment a babóca miatt. Kb akkor ért vissza, mikor a hajnyíró be lett kapcsolva, hogy kegyetlen módon elbánjon velem. Igazából semmi ilyen nem volt tervben, csak az, hogy egy egészen kicsit rövidebbre veszi oldalt azokat az ősz vackokat. Maja fején végül láttam, hogy szerencsétlen már rendesen kétségbe van esve, így kis sóhajjal szóltam a csávónak, hogy ja, esetleg most már elég lesz. Még felül hozzá lett igazítva nagyjából, egy tíz percbe biztosan telt még, mire kellő módon összeturkálta.
- Asszony, azért jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 18. 23:34 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


Reggel sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimásszak az ágyból, mint az esetek nagy részében. Ez azért is volt lehetséges, mert kivételesen nem ő volt az, aki az "ugye te is ébren vagy?" puszit adta, csak elszenvedte, mint ahogyan én is sok korábbi alkalommal. Szóval éjszaka megint kevesebbet aludtam a kelleténél. Mégis, csak fel sikerült tápászkodni és elindulni a dolgomra, ami azt jelentette, hogy át kellett vonszolnom a belemet Varsóba. Edzés volt, elég hosszú és kimerítő, majd utána egy gyors ebéd a fiúkkal, amit nem is igazán értettem, míg meg nem kaptam a kis cupcakemet, rajta az egy szál gyertyával.
Összességében egészen jó volt a hangulatom, még ugyan el kellett intézni pár dolgot, mint a motoros-kontroll vizsgálat, amire pont ma adtak időpontot. Ezt már Münchenben sikerült intézni és jóformán emberundorral parkoltam le a zümikocsit a garázsba. Még kicsit megsimogattam a kormányt, hogy jó, őt legalább szeretem, majd kiszállva becsipogtattam és szedtem a lábam felfelé azon a pár lépcsőn, ami a lakásba vezetett.
Még a kulccsal szerencsétlenkedtem egy sort az ajtó előtt, amire azonnali reakció érkezett: a kis körmök kopogása a padlón. Volt már nem sokkal később az ajtót ütötte a lábával, én pedig belépve leguggoltam, hogy megölelve agyondögönyözzem a nagyfiút.
- Megjött apu. Ugye szót fogadtál? - kérdeztem rosszalló pillantással hajolva el a vakarcstól, majd még puszit nyomtam a szőrös feje tetejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. szeptember 19. 00:21 | Link

Tobi | Orø, Dánia |

Sosem vágytam hatalomra - számomra a mágiám csupán énem egy része volt, melyet ugyanúgy használtam, mint más a kezét vagy a látását. Mégis, melletted mardos a tehetetlenség és a szégyenteljes gyengeség, mert nem tudlak sem megvédeni, sem meggyógyítani. Bármennyit is erősödöm, nyomában kullogok csupán annak, amilyen lenni akarok.
Telthetetlenné tettél.


Meglepően engedékeny, szótlanul simul közelebb és akár egy vízen hánykolódó, titkos üzenetet rejtő palack, tétlen tűri, hogy a hullámok játsszanak vele. Mégis van egy pont, ahol megmakacsolja magát és hiába csábítja a homály vagy a tenger lágy ringatása, nem mehet így tovább; de a másikat is visszatartja. Ha szólna, talán egyszerűbb lenne, ám ha Tobias nem kérdez vagy kéri a hangját, ő alig szólal meg. Hallgat hát.
Van egy pillanatnyi tétovázás, mielőtt ujjbegyei végigkúsznának a karon, hogy megtorpanás nélkül simítsák végig a másik hátát, megkeresve a vállakat, mielőtt még elengedné a nagy kezet. Ahogy hozzásimul és körülöleli a nyakát, vékony karjait úgy kulcsolja össze Tobias mellkasán, hogy nehogy megvonja tőle a levegőt. Mintha finom remegés futna végig rajta, talán félelem, talán a hideg borzongatja, s arcát a férfi vállgödrébe szorítja. Mégis, az érezheti, hogy megbíznak benne - nincs görcsös erő abban, ahogy kapaszkodnak belé, s a nyakát csiklandozó lélegzet is furcsán nyugodt.

Utoljára módosította:Ruarc L. Mornien, 2017. szeptember 19. 09:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 19. 00:45 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Én próbálkoztam, hiába vannak fenntartásaim azzal, mikor ő szeretne elmenni nézelődni, úgy voltam vele, hogy én vele akarok lenni, ha neki meg most ez esne jól, akkor így mindenki örülni fog legalább a végén. Mert ugye ez most elég nehézkesen ment, vagy leginkább úgy sehogy nekem. Pedig már nem vágtam fejet hozzá, nem is szomorkodtam, csak próbáltam kivárni. Azért halványan elmosolyodtam, jobban belegondolva és őt ismerve az a négy nem tűnt valami valós válasznak. Sajnos el tudom őt vagy hattal is képzelni, ha éppen olyat lát, ami szerinte most rögtön jön haza.
- Nem fogok, majd segítek nézelődni. De mit is szeretnél nézni?
Nem mondom, hogy velem sosem fordult elő a vásárlás dolog, mert mikor az a plüss és sípolós némó a répa mellé került a kosárba, az bizony az én művem volt Voltnál. Meg még egy-két takaró is és apróságok. Az azért egész más volt, én szívesen adtam neki is mindig dolgokat, és ha valamire szüksége van, én nem szeretnék az útjában topogni. De azt nem szerettem, mikor nekem akart csak úgy vásárolni. Olyan érzés volt, mintha nekem az számítana mit, mennyit vagy hogyan tud rám költeni. Tudom, hogy tudta, hogy nem ez a helyzet velem, de nehéz volt ebbe úgy létezni, hogy ne jöjjenek elő az ilyen kis régi elveim. Néha sikerült távozásra bírni őket, most is dolgoztam rajta inkább. Mire visszaértem a mosdóból ezzel a gondolattal már egészen baráti is voltam, ellenben a hajnyíróval, aminek a munkáját rendes gyomorgörccsel néztem végig, meg is kellett dörgölnöm a pocim, hogy nincs itt baj.
- Ühhüm, ennyi? Az már marad, ugye? - Azt hiszem kicsit aggódva keltem fel és néztem rá, de jobb volt, mint az a mérges pofi, amit még az autóban éreztem magamon. Egy sóhajjal vártam meg szépen még felkel, meg tényleg végeznek. Nem tudtam, hogy ő most sietni akar-e, vagy még nem, így csak türelmesen kivártam a sorom az egyik tükörnél ácsorogva, amíg a copfom megigazítottam.
- Nyuszó, szerzel nekem egy olyan bubis teát? - Iiigen, otthon már felfedeztem, mikor a nagyiékkal el kellett menni valami fotót előhívatni, hogy van ilyen kis bubblestand, ahol fini teákat csinálnak, hideget, bubikkal. Gondolom van máshol is. Az most elég szomorú lenne, ha nincs. Nem nagyon szoktak ilyen konkrét dolgok eszembe jutni, de az enni meg innivaló terén az elmúlt időszakban ez eléggé felpörgött. Tudom, hogy mielőtt jöttünk, ittam, meg azt is, hogy majd megint mehetek mosdóba, de ez a körforgás nekem már olyan nagyon fel se tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 19. 02:23 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Bár én tényleg nagyon szoktam értékelni Voltot, főleg mikor segíteni akar, most nem mentünk sokra egymással, mert ő a rám került csokit próbálta volna lenyalogatni, csak nem engedtem neki, én meg a dekorálást szerettem volna szépíteni. Gyakorlatilag én is majdnem krumplit csináltam szív helyett, pedig ilyen sosem szokott előfordulni. Mármint általában nagyon szépen rajzolom és festem is meg, most pedig elégedetlen voltam a csokidrazsék rajzolta formával. Nem volt ám tragédia, csak engem bántott, hogy nem annyira tökéletes. Igyekeztem, tényleg nagyon jót akartam. Az előzőre is kapott tőlem, de azt még nem teljesen egyedül csináltam, ott álltak mögöttem, és ha baj volt, mondták merre tovább. De ma bizony nem. Nagyokat szuszogva fejeztem be a sütit, végignéztem magamon és örültem, hogy csak a kötény volt foltos, attól pedig meg is szabadultam. Kerestem egy kardigánt, mert bár nem volt olyan hideg, sokszor megkaptam, hogy ne akarjak megfázni, mert az csúnya világ lesz.
A tappancsos lustán hevert a konyha és a nappali között, néha a hangokra megemelte a fejét, én pedig csak elmosogattam, letörölgettem, hogy aztán a gyufát meg a tűzijátékot is megszerezve készüljek fel. Természetesen, mert ez mostanság annyira kialakult, a fehér szőrcsomó egyik pillanatról a másikra meresztgette a füleit, aztán átrohant mindenen, se hall, se lát módon, hogy az ajtót bizergálja. Pontosan tudtam ez mit jelent, de én csak kicsit lassabban kevertem ki a folyosóra, és mikor már bejutott életem férfija és a fehérkéhez hajolt kerültem a szeme elé hatalmas vigyorral. Kivártam a sorom szépen és ügyesen, hogy aztán picit pattogva széttárjam a kezeim, hogy jó, de most már én jövök.
- Boooldog születésnapot, Nyuszó - köszöntöttem meg már az ölelés közben, aztán próbáltam úgy helyezkedni, hogy az kényelmes legyen. Nehéz volt megszokni, hogy már nem volt olyan akadálymentes a dolog. De amíg még valamennyire ellátok a cicim és a hasam fölött a lábikóim ellenőrizni én nem aggódom. Végül csak megfogtam a kezét és elkezdtem a konyha felé húzni magammal.
- Csuuuuukd be a szemed!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 19. 19:12 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


Ugyan a nap elég hosszú volt, de összességében nem a rossz módon. Mindenki elég kedves volt, meg elhalmoztak a jókívánságokkal, csak nem ébredtek rá, hogy eltelt ugyan egy év, de én még mindig nem szeretem a szülinapomat. Másoké az külön eset, ott lehet inni, csórni a tortából és esetleg még jól is érezni magad, de itt csak lüktetett a fejemben, hogy tessék, Bojarski, megint egy évvel öregebb lettél. Szóval nem könnyítették meg a dolgomat.
Hazaérve már egészen elegem lett a tömegből, a folyton nyüzsgő stábtagokból, a csapattársakból és a vicceikből, hogy mintha őszülnék. Ezt asszem azért nem tudtam értékelni, mert tényleg így volt. Őszültem, méghozzá nem is kicsit és ettől nem volt vicces az egész.
Végül felsiettem a lépcsőn, ami az én vádlijaimmal nem okozott problémát, majd a kulcson keresgéltem egy darabig a megfelelőt, mielőtt még sikerült volna bejutni. Ekkor viszont agyonszeretgettem a nagyfiút, ha már egyszer úgyis egész nap távol vagyok tőle, legalább ilyenkor legyek egy kicsit szórakoztató. Vakargattam a füle tövét, illetve még meg is dögönyöztem, mielőtt Maja betotyogott volna a képbe a nagy pocakkal. A pattogásra eszméltem csak fel és el is nevettem magamat, mielőtt odaléptem volna, hogy a derekát átkarolva -ez bizony egyre bonyolultabb volt -, kicsit megölelgessem.
- Köszönöm, Schatz, de tudod, hogy... - inkább csak megráztam a fejemet, mielőtt még a hajába fúrtam volna az arcomat pár pillanatra. Nem akartam ezen összetűzetésbe kerülni vele, mert ha valamihoz nagyon ragaszkodott, akkor az az egyik a szülinapom volt. Megragadta a kezem és dínó voltához képest meglehetősen erős vontatóerőt produkálva húzott a konyha felé, nekem a cipőmet pedig már csak visszadobni volt esélyem, mielőtt behunytam volna a szemem.
- Mi ez a nagy titkolózás, asszonyka? - érdeklődtem kissé értetlenül, de persze nem akartam belőle hat lóval kivontatni a választ. Helyette csak a helyismeretemre bíztam magam és reméltem, hogy nem vezet neki semminek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 19. 23:06 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Bár tudtam, hogy biztos elfáradt azért ma, én úgy vártam haza, hogy legalább egy picikét szabadjon már elcsípnem még a kevés energiából, mert szerettem volna ezt. A szülinap egy jó dolog, mármint másé. Ebben eléggé egyetértettünk, ő a sajátjáért nem volt oda, én meg egy időbe magért az ünneplésért nem voltam a sajátomon. És ami azt illeti az előzőn is kikerültem a dolgot, így ezt egyelőre fenn is tartottam. De róla volt szó, szeretem és nem maradhat el a dolog torta és ajándék nélkül. Más esetben most biztos olyan dolog lapulna a dobozban, amin sokat törtem a fejem, meg ettem az idegeim, mire beszereztem, de ez egy nagyon gyors döntés volt. Gyors és örömteli is, jahj, nehéz ám hallgatni róla. Nagyon.
Nag lendülettel viszonoztam az ölelést poci ide vagy oda, aztán megsimizve a hátát húzódtam csak el hogy belé kapaszkodva vonatozzunk tovább. Jó, kicsit megtorpantam a repülő cipő láttán, hogy annyira nem akartam kapkodni, csak megtörtént. Volt már beszáguldott mellettünk és becélozta a konyhát ahol nagy lelkesen csóválta a farkát bámulva a sütit. De ugye ez nem neki készült. Én közben sikeresen belerúgtam egy székbe, aminek ott semmi keresnivalója nem volt, de egy au után csak megszorítottam a kezét, nincs baj.
- Csaaak a szék, majd visszaviszem, ígérem - mondtam, majd a kezét a pulthoz húztam, hogy ott akkor álljon meg én meg tovább totyogtam a tortáért, hogy közelebb toljam, szépen beállítottam a szívecskét vele szemben, ami rajta volt kicsi csokidíszből kirakva, aztán pár pillanat alatt a gyufával sikeresen meggyújtottam a tűzijátékot, ekkor szóltam neki is.
- Kinyithatood, kívánj is, tudod - jegyeztem meg gyorsan, aztán letettem a gyufát jó messze tőlünk meg a tappancsostól és mellé lépve átkaroltam oldalról a derekát. Tudom, hogy nem szereti a gyertyákat, nincs is egy se, de ennyit azért csak szabad.
- Boldog születésnapot Szerelmem - mosolyogtam rá felfelé pillogva. Igazából eléggé izgultam, és talán látszott is rajtam, hogy sürgetném a kívánás-elfújás-menjünk az ajándékért dolgot. De szépen kivártam, csak egy-kétszer pillogtam a nappali irányába. Neeem célzás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 20. 12:49 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Szerintem neki is feltűnt, hogy az a négy rosszabb esetben nem igazán helytálló, de  nem kezdtem el rögtön javítgatni, mert még áltattam egy kicsit. Az újságíróknak tudok hazudni, akkor magamnak miért ne tudnék? Az is lehet, hogy a négy táskából kettő csak ilyen kicsi.
- Mert édes vagy. Öm, nem tudom, lassan egy ágyat is keríteni kéne... mármint. Érted - néztem rá, de a fodrászomnak majdnem kiesett a kezéből az olló, annyira meglepődött. Nem tudom, értette-e, hogy én most gyerekágyra gondolt, vagy azt hiszi, annyira aktívak vagyunk, hogy a fekvőhelyünk atomjaira zuhant szét.
Az én hajam közben elkezdett alakulgatni, úgy rendesen, már kezdett körvonalazódni a formája, én pedig egészen elégedett voltam a látvánnyal.  Már, úgy mellékesen, nem főállásban, az azt jelentette volna, hogy tényleg boldog vagyok vele. Maja közben lassan visszatért, gondolom álma, hogy egy nap törpevízmű lehessen. Aztán stresszelve bámulta a fejemen csücsülő hajmennyiséget, hogy az most megy, vagy marad vagy mi lesz vele.  
- Nem, arra gondoltam, hogy középre még kéne bele egy ilyen csík... - forgattam a szememet, miközben felkeltem, leporolva magamról a maradék hajszálakat, majd megkértem a srácot, hogy most az összeset rakja bele egy nejlonzacsiba. Még ennyi idő után is vágta rá a fejeket, pedig már ismert egy ideje. A srác egy varázslattal összesepertette egy kupacba, majd szépen beleporciózta nekem a nejlontasiba, amit aztán zsebre vágtam és csak utána fizettem ki.
- Hm? Ja, persze. Lehet róla szó - biccentettem aprót, beleegyezően, miután sikerült észbekapni, hogy ő bubis teát szeretne. Szóval a kezem nyújtottam, széttárt ujjakkal, hogy ugyan már, itt vagyok. Utána kettecskén kizötyögtünk a zümihez, hogy befuvarozzam az asszonykát a belvárosba cirka tíz perc alatt.
- Nagyon vészes? - érdeklődtem, már a kocsiban ülve, mert itt nem tudott a fodrász lelkébe gázolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 20. 13:02 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország


Nagyjából két percem volt megszeretgetni a szőrös kis fehéret, mielőtt Majus begaloppozott volna. Magához képest elég gyors volt, nem is beszélve arról a lelkesedésről, amit nagy boldogan levágott, még kicsit pattogva is, a kreppelt oroszlánsörény meg csak úgy szállt körülötte, mintha muszáj lenne. Elmosolyodtam rajta kissé, de aztán csak megöleltem, mert hát, mit mondhattam volna? Jéj, én is örülök, hogy megünnepled a szülinapom?
Végül elhajolva fogta meg a kezem és húzott maga után, nekem meg be kellett csuknom a szememet és tavalyi-Lewy nagyon erősen tiltakozott, hogy ez ellent mond a józan észnek, azért van az ember szeme, hogy nézzen és ez így nem lesz jó. De azért igyekeztem utána lavírozni, több-kevesebb sikerrel, annyi biztos, hogy a csípőmmel sikerült érinteni az egyik kilincset és az nem volt kellemes.
- Ugye nem töröd össze magad épp? - érdeklődtem, még a kezemmel is eltakarva a szemem, mert így az inger sem volt meg rá, hogy nézzek. A kezem valamire átpakolta, talán a pult lehetett, magasságból ítélve, én meg ácsorogtam ott, csukott szemmel, mint egy idióta.
Aztán hallottam a gyufa hangját és aprót sóhajtottam, de aztán mikor azt mondta kinyithatom, én szót fogadtam. Nem pont erre számítottam, nem is voltam oda az ilyesmiért, de rengeteget melózhatott vele, így tényleg jól esett a dolog.
- Nem kellett volna, nyuszó... - a hangom egészen gyenge volt, talán elérzékenyültem kicsit, jobban, mint terveztem, a kezem közben a derekára csúszott, finoman megcirógatva. Rápillantottam, majd vissza a tortára, de nem igazán kellett sokat gondolkoznom, hogy pontosan tudjam, mit akarok. Így mély levegőt véve fújtam el a kis szikrázó rettenetet, majd azzal a lendülettel fordultam is a nejemhez, hogy megcsókoljam.
- Nagyon szeretlek, tudod? - súgtam leginkább az ajkai közé, de nem bántam a dolgot. Ejnye Lewy, fúj, rossz Lewy! Végül leguggolva nyomtam egy futó puszit a pocijára is, de aztán fel is keltem, mert Volt megint betámadott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 20. 15:28 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Különösebben kimondott szavak nélkül is képben voltam vele, hogy ő mennyire szereti a vásárlás dolgot legyen szó úgy mondjuk bármiről az egy pár zoknitól a házakig. Ami elég meredek, vagyis hát ki vagyok én, hogy beleszóljak? Nem az én pénzem, nem én kerestem meg és döntök róla, egyszerűen csak tőlem a mai napig elég idegen ez a könnyedség. Na persze erre Volt léte szeretett volna rácáfolni, és valamennyire alkalmazkodóvá tett - nem, inkább csak segített felismerni, ha közösen kell, másnak, azzal tudok azonosulni.
- Ühm, hát, ühm...ágy. Igen, az lehet, hogy jó lenne… - Nem tudom mikor kell ezeket megvenni, de most már csak annyi van vissza, mint amennyi eltelt. Gondolom akkor kellene, vagy illene. Igazából még sosem jártam olyan boltban, ahol ilyenek vannak, a bútorboltban meg a nagyon kicsiknek valót mindig kikerültem, ha arra jártunk. Másfelől viszont talán illene elkezdeni pár dolgot, mert bizony nem érkezhet üres szobácskába, meg ágyikó nélkül, hogy alhatna? Meg miben fog pancsizni? És hol lesznek a ruhái? Meg eleve… ruhái. Ahj, belegondolva ez nem lesz egy egyszerű dolog még. Ráadásul, most rózsaszín vagy kék ágyneműt nézzünk? Mármint nem azt nézünk, csak ágyat, de… Azt hiszem legalább a kis kitotyogás és betotyogás alatt legalább nem a haja volt nálam a téma, de ez sem juttatott előrébb és segített megtalálni a világbékét.
- Lewy… nem vagy vicces - mondtam ráncolva a nózim. Kivártam, még közelebb jön meg elintézi, amit szeretne, kicsit pillogva a zacskó felé, de nem szóltam semmit, csak összehúztam a szűkös kabátkát magamon, majd a kezét megfogva mentem is a kocsihoz. Azért illedelmesen elköszöntem persze, de biztos nem leszünk a fodrászával öribarik. Amúgy is, van már olyanom, A Nyuszi is egy öribari is sok más mellett, meg ott van Alíz is, Riri is. Nem kell nekem új, szeretem a meglévőket.
- Hm? Ja… neeem csak… azért nem kell mostanában újra, ugye? Már hagyhatnád… - pillogtam felé, de leginkább csak az ölembe bámultam meg a kezeimre. Tudom, hogy nem rontották el a haját, nem is lett túl rövid, de még nem dőlt el, hogy szeretem-e rendesen. - Szóóval, azt szeretnéd, ha a brekinek nézelődnénk?
Azt hiszem a hangomból is érződött a biztos jó ötlet-e kérdés, de azt bizony nem tettem fel. Megbeszéltük, hogy ez így jó lesz nekünk most, vagy olyasmi, de azért nem egy életbiztosítás a „nézelődésre”. Én Voltnál még elhittem, hogy az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 20. 16:15 | Link


#éppen | szeptember 18. | München, Németország | a doboz


Igyekeztem a nagyon boldogságos köszöntésből a rángatásig gyorsan elérni, és ennek nem az volt az oka, hogy ne akartam volna még szeretgetni. De sokkal fontosabb dolog volt még mielőtt szét akartam ölelni meg puszilni. Vagyis két fontosabb is, az egyikhez el is kezdtem őt kalauzolni, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Egyébként is mindig nagyon örülök neki, kivéve, ha nagyon nyunny a helyzet, de egy ideje csak akkor volt ilyen baj, ha Volt nagyon megelőzött. De már kibékültünk.
- Inkább a berendezést, én vagyok a helyi dínó - mondtam picit elhúzva a szám, de ezt úgysem látja, maximum érzi, de különösebb folytatás nélkül kerültem ki még, ami jött, meg arrébb pöccintettem a játékrépát is az útból.
Pult, torta, gyufa és bumm. Mármint éppen sercegősen kicsaptak a szikrák abból a rudacskából, mikor ő kinyitotta a szemét, én pedig boldog voltam, hogy nem fintorgott rajta, hogy az van. Tudom, hogy attól, mert én össze meg vissza eszek, meg nem is mindig figyelek oda, mit a napokban, neki nem kellene, de ma szülinap van, és ez finom, csoki, meg megnéztem nincs benne sok olyan, amit nem szabad. De mégse rakhatunk ki egy tál felcsíkozott répát, középen egy brokkolival, amibe tűzöm a tűzijátékot. Hogy nézne az ki?
- De szerettem volna. Tudod attól, mert nem annyira vagy oda a... szóval újabb évekért, még nem kell úgy tenni, mintha ez nem lenne jó nap - sóhajtottam egy picit, ahogy megöleltem. Én csak szeretném, ha kicsit örülne magának, én meg örülhetnék neki. Abban úgy kiegyezhetnénk, én megtanultam, hogy nincs gyertya, meg ha tetszik, se emlegessem az ősz tincseit, akkor ez a tortácska még csak belefér.
- Én is - hümmögtem egy kört a csókba, ahogy válaszoltam. Ahogy elléptem egy kicsit elvigyorodtam, aztán elhúzva a kezeim szorítottam egymásnak a tenyereim és a számhoz húztam, úgy néztem rá. - Ú, de még van valami, valamik. De csak egy, ami most fontos… ott van a doboz a nappaliban.
Felé nyújtottam a kezem, hogy megfogja-e vagy sem, az majd eldől, aztán elindultam a nappali felé út közben felkapva az egyik szekrényről a telefonomat is. Ott pihent a kis asztalka közepén az ajándékos csomag, és nem rám várakozott. Én már tudtam mi van odabent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek