29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Újabb tali a láthatáron! A kérdés, hogy mikor és hol? Gyertek ötletelni a Varázslatos Találkozók topciba!  Pirul Love
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 45 ... 53 ... 87 88 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. augusztus 31. 18:38 | Link

Myra
#nemacsajom #sosemlesz #dezavar

Tetszik neki, hogy a lány ismét lelkesedik a dolgokért és felveti a saját ötleteit, ezek szerint nincs még minden veszve. Aprót biccent a hajófelfedezős ötletre, és még maga elé is engedi a rellonost, amennyiben az elindul. Ő majd követi szépen, bármerre is menjenek, mert hát hölgyeké az elsőbbség.
- Igen, miért, baj? - zavartan ráncolja a homlokát, de szemeit nem veszi le a lány arcáról. Nem érti, ez most már megint miért baj. Tapasztalatból tudja, hogy a lányok szeretik, ha az ember bókol nekik, erre itt van megint Myra, aki... Olyat mond, amitől nemcsak felkapja a fejét, de össze is zavarodik. - Aha, mint egy kisállatot, mi? - gúnyolódik, ez hallatszik is a hangján, ugyanakkor mosolyog beszéd közben, mert tudja, hogy annak nehezen lehet ellenállni. Mármint a mosolyának. Főleg, ha még úgy is néz, amit a nők kiskutyaszemeknek titulálnak, akkor aztán bárkit levehet a lábáról.
- Most miért akarod tapogatni a hajam? - kissé elhúzódik a lánytól, szemöldökeit megemeli, de végül egy megadó sóhajt kíséretében megadja magát és lejjebb hajtja a fejét. - Csak ne kócold össze nagyon, arra ott van a szél - maguk közé motyog, hogy a rellonos még meghallja, de másnak elnyomja a szél süvítése. Nem érti, ez megint miért jó, de hát ha ez teszi boldoggá, ám legyen.
- Nem tudom amúgy, hogy mondtam-e az úszást, de valami irtó szép helyen van, azt mondták. Lehet későn szólok és nincs fürdőruhád, ha akarnál esetleg fürdeni, azért elnézést - teszi még hozzá csendesen, hangja szinte már bűnbánóan cseng.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5645
Írta: 2017. augusztus 31. 19:29 | Link

#biztosafiúkatszereted #lehetséges #nemtudom

- Meglepő - helyesbít gyorsan, még mielőtt Kristóf bevetné a csábos édes nézését. Ha akar, ha nem akar ezzel elérni bármit is, Myra számára nem biztos, hogy jó vége lesz. Maximum a tudatalattija mondatja vele a fantáziáját felkeltő dolgokat.
- Olyan szemekkel nézel, mint egy kiskutya! - bólogat mosolyogva, kikukucskálva ujjai közül. Feladja. A csuklóján viszont van egy plusz hajgumi, és ezt szeretné felhasználni, hátha attól kevésbé lesz örökbe fogadható kinézete.
- Nem kócolom össze - nyugtatja meg finoman, aztán így, hogy a férfi egy szinttel lejjebb kerül, már nem is kell pipiskednie. A mellkasán levő kezét a hajába csúsztatja, finom mozdulatokkal igazgatja hátra az arcából. Hátul könnyedén fogja össze és csinál egy mostani divatnak megfelelő kontyot a férfinak is. Amennyit így szemből, közelről lát belőle, az tetszetős. Talán jobban is, mint az előreeső, amitől nem is látta rendesen lélektükreit.
Fogalma sincs róla, Kristóf mit beszél. Csak hallja, de nem érti, helyette üveges szemmel néz rá. Elég volt ennyi közelség ahhoz, hogy elfelejtse; nem ketten vannak a hajón és nem egy lakatlan szigetre tartanak.
Enged a kísértésnek most másodjára. Nincs esze, ami leállítaná, teljesen elveszett a Kristóf által keltett űrben. Kezeit a tarkójára csúsztatja, majd szemei lecsukódnak és a következő pillanatban ajkait ajkaihoz érinti. Csak gyengéden csókolja meg, kihasználva a pillanatot amíg Kristóf nem tolja el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. augusztus 31. 21:15 | Link

Myra
#igenőket #Kolostalegjobban #youknownothing

Bizonyos helyzetekben neki nem megy olyan könnyen, hogy csak így lezárja a témát és másról kezdjen el beszélni, mint most a partnere, így mikor a lány kijavítja saját magát, még muszáj egyszer utoljára felhúznia a szemöldökeit, mint aki nem érti a dolgot.
- Nem tehetek róla, ilyen a szemem - megrántja a vállát, de persze mosolyog közben. Most képtelen ellenállni a vigyorgásnak, szemeit le sem veszi a lányról. Nem mellesleg még mindig ott motoszkál az a gondolat a fejében, hogy milyen szép így a rellonos. Talán mióta ismerik egymást, most a legszebb. Nem kikenve, megcsinált hajjal, magassarkúban akár, hanem szétfújt hajjal, arcát a kezeibe temetve.
- Mit... csinálsz? - Érzi a hajában mutató ujjakat és egy pillanatra elfogja egy rossz érzés. Talán nem szabadott volna engednie neki, akkor most sem göndör tincsei esnének áldozatául, hanem valami más. Talán. Ennek ellenére némán tűri, hogy a rellonos sajátjához hasonló kontyot csináljon a hajából. Eléggé szokatlan érzés, hogy a haja nem lóg a szemébe, mert már megszokta, hogy mindig beletúrhat és szétszedheti, most viszont hátra van kötve, Myra pedig olyan boldognak tűnik, hogy ezt megtehette. Nincs szíve szétbarmolni az egészet.
Nem veszi észre, hogy a lány már réges-rég nem figyel rá, ugyanis elveszett a szemeiben, a következő pedig, amit észrevesz, az a rohamosan felé közeledő rellonos. Nincs ideje gondolkozni, mire felfogja egyáltalán, hogy mi történik, Myra ajkai az övéire tapadnak, keze pedig ösztönösen csúszik a karcsú derékra, hogy rászorítva közelebb húzza a lány. Követelőzően préseli magához a lány testét, egyik kezével meg is emeli kissé, hogy ne kelljen annyira lehajolnia. Mohón kap a rellonos ajkai után, csókjában semmi gyengédség sincs, ujjai rászorítanak a lány csípőcsontjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5645
Írta: 2017. szeptember 1. 10:34 | Link

#hívjatokmegazesküvőre #demegcsókoltál #vagyisvissza

- Shhh - pisszegi le Kristófot vigyorogva. Kihasználja az alkalmat, igazából élvezi, ahogy tapizhatja a haját. Vagy inkább a közelséget. Talán ezt, az utóbbit jobban. Aztán a végeredményt is szépnek gondolja. Szereti, amikor az arcába hullik a bongyorság, de ettől valahogy más. Férfiasabb Kristóf áll előtte, nem cuki kiskutyára hajazó.
Mostanra gyűlt Myrában össze az a sok kicsi érzés, ami robban. Józanságát elveszítve tapad ajkaira finoman, aztán amint megérzi testük összesimulását, hevesebben viszonozza a csókot. Olyasmi érzést vált ki a lányból, amit álmában sem gondolt volna, hogy ez az ember képes lenne rá. Karjait szorosabbra fonja nyaka körül, jobbjával az imént összefogott hajába túr bele. Hátrál egy lépést, de továbbra sem engedi el a férfit. Háta a hajó falának ütközik, nem messze az ajtótól - hisz eredetileg le akartak menni.
- Bámulnak minket - szólal egy pillanatra elszakadva Kristóf ajkaitól. Pillái alól az őket figyelő emberekre les, majd visszafordul hozzá. Két kezét a nyakán végighúzva mellkasára, majd hasára helyezi. És ezután?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. szeptember 1. 19:36 | Link

Myra
#ottmégnemtartunk #csakőtszeretem #deeztőmégnemtudja

Némán tűri, hogy a lány kedve szerint játszadozzon a hajával, még ha neki nincs is annyira ínyére a dolog. Nem tesz rá megjegyzéseket, de még a szemeit sem forgatja, mint általában szokta, csak nézi a lány felderülni látszó arcát, és magában mosolyog. Örül, hogy végre jól érzik magukat és nem veszekednek, mert egy idő után még az is unalmassá válik. Kell valami újdonság.
Myra ujjai a haját tépik, miközben ő egyre inkább szorítja a lány derekát, igyekszik minél közelebb kerülni hozzá. Nem is tudja, hogy mit csinál, csak összepréseli a testüket, látszik rajta, hogy nem mostanában akarja kiengedni a karjai közül. Elégedetten morran fel, mikor a rellonos háta nekiütközik az ajtó melletti falnak, egyik karját elemelve a derekáról megtámasztja a csípője mellett, másikkal még jobban rászorít. Felgyorsul a pulzusa, felforrósodik a bőre, és egészen addig fel sem tűnik neki az oxigénhiány, míg Myra el nem húzódik. Zilálva kap levegő után, értetlenül mered az oldalra pillantó lányra, de ahogy felfogja a szavait, csak elmosolyodik és megrántja a vállát.
- Hadd nézzenek - azzal pedig ismét rátapasztja száját a másikéra, az őket figyelő embereket teljesen figyelmen kívül hagyva. Ha az bárkit boldoggá tesz, hogy nézheti őket, ő készségesen szolgáltatja a műsort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5645
Írta: 2017. szeptember 1. 19:56 | Link

#deéntégedzsretelek #ezértvagyasárkányom #repüljvelem

Hogy a tenger zúgása, a megváltozott levegő, vagy a mozgolódó hajó okozta-e ezt kettejük között, azt nehéz lenne megmondani. De az biztos, hogy minden ellenszenve Kristóf iránt elszáll egy pillanat alatt, és csak azt érzi, hogy mindennél jobban magának akarja. Hogy milyen tengermélységekig, abba nem kell belemenni.
Levegőt akarna venni és megbizonyosodna róla, hogy ez a valóság amikor tekintete találkozik máséval. Idegenével. Aztán egy újabbal és megint egy újabbal, amit szóvá kell tennie a bongyornak, mielőtt olyan műsort adnának, ami miatt lehet, hogy kirakják őket a következő szigeten.
Semmire nincs ideje a válasz után. Arra sincs, hogy kérdőn megemelje szemöldökét, vagy esetleg felajánlja a lenti részt. Miközben csókjuk újból hevesebbé válik, ő egyik kezével már nem a hajában matat, a másikkal pedig mindeközben a kilincset keresi. Néhány mellényúlás, és megvan, a fedélzet ajtaja feltárul előttük.
- Mindegy, hova - motyogja ajkaiba, majd arra már ügyet sem vetve, jön-e épp kifelé valaki, hátrálni kezd szorosan ölelve a férfit. Van itt elég ajtó, elég szoba, vagy éppen raktár...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | boot
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 3410
Írta: 2017. szeptember 2. 20:29 | Link

Levente
 
Koppenhágától öt és fél kilóméterre | 1. feladat
| A Csók


Olykor útjelző táblák hiányában ő mutatja, hogy merre van a céljuk. Mikor már majdnem ott vannak, a letérő előtt rábök az út és a fák közti füves területre. Itt pont ideális lesz. Nincsenek kamerák - bár itt jó, ha térerő van -, olykor el-elrobog egy jármű, de gyéren. Tobias csendes elégedettséggel kászálódik ki az anyósülésről, s szedi ki a hátizsákját is, mikor látja, hogy Levente már megint védőbűbájokat szór ki. Igazán osztja az érzéseit, az auror szülő-effektus nála is reflexeket alakított ki, főleg ami a biztonságot és a nyomeltüntetést illeti. Csak most eléggé belerondít a terveibe, úgyhogy diszkréten hatástalanítja is őket. Nem feltétlenül szeretné az orrára kötni, hogy mit és miért tesz, már csak azért sem, mert kicsit nevetségesnek érzi az egészet. Minek fárasztja magát ilyen triviális részletekkel? Mintha karma pontokat gyűjtene ellensúlyozni azt a hatalmas mennyiségű negatívumot, amit hagy mindig maga után. Szánalmas próbálkozások.
A kérdésére csak hallgat egy ideig. Nem, nem ellenőrizte le. Felvetette a lehetőségét annak, hogy itthon vannak a lakók, s annak is, hogy nincsenek, s mindkét hipotézis előnyei és hátrányai kiegyenlítették egymást. Schrödinger háza. Amíg fel nem tűnik a fák között, bármelyik igaz lehet, a maga következményeivel. Ha otthon vannak, akkor bennfentes információkat, személyes véleményt tudnak meg, amit a fizikai valóság sokszor nem árul el, még Tobiasnak sem. Ha meg nincsenek itthon, akkor nem kell magyarázkodni és nyugodtan szétnézhetnek olyan helyeken is, ahova nem engednék be őket amúgy.
A ház még nem, de egy postaláda felbukkan az ösvény szélén. Egy boríték szára kandikál ki a nyíláson, az oszlop tövénél pedig szép kis kupac újság, ugyanaz a napilap. Legalább egy hete nem volt itt senki. Kinyílt a doboz, előkerült a macska.
- Nem kell semmit se mondjunk. - Üres - szól a verdikt. A kényelmesebb, de talán hiányosabb változat. Mindegy, lehetnek itt levelek, képek, naplók. Olyan gondolat- és emléktöredékek, amelyek tán még annál is többet elárulnak, mint amennyit a tulajdonosaik két idegennek elmondanának.
Tobias elhalad a postaláda mellett, mostmár határozottabban, nem tartva attól, hogy bárki is területsértéssel vádolhatná őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

serenade of a mad man | #teamserdavos
Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. szeptember 2. 22:33 | Link

Myra
#repüljünkegyütt #avégtelenbeéstovább #zárás

Ahol Myra megérinti, úgy érzi ég a bőre, és bár mindaddig nem érzékeli az oxigénhiányát, amíg a lány el nem húzódik, meg akar fulladni. Többet akar, de már képtelenség lenne még jobban közelebb húznia a rellonost, így más taktikát alkalmazva inkább nekipréseli a falnak. Egyik kezét a csípője mellett nekinyomja a hajó oldalának, másikkal a csípőjére szorít rá. Szemeit szorosan lehunyja, mintha tartana attól, hogy ha egy pillanatra is felpillantana, Myra eltűnne előle és ez az egész semmissé válna. Nem akarja, hogy ez ne történjen meg. Itt akar lenni vele, csókolni akarja, magához vonni és soha többé el nem engedni. Nem gondol most semmire: se a következményekre, se az őket bámuló emberekre, sem a lány ex-barátjára.
A rellonost két szóval rendezi le, majd megelőzi, hogy esetleg beszélni kezdjen. Zúg a feje, szédül, meg kell kapaszkodnia valamiben, de mikor a lány hátrálni kezd az ajtó irányába, egy szót sem szól. Botladozva követi, a köztük lévő centis helyeket igyekezvén megszüntetni, az ajtó végül pillanatokkal később hangos csattanás kíséretében csapódik be, hogy egyszerre eltüntesse őket a kíváncsi tekintetek elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 4. 15:18 | Link

Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun


Az ilyen beszélgetések alkalmával mindig megfordul a fejemben, hogy vajon jó ötlet volt-e egyáltalán ez az egész eljegyzés. Egy biztos: akkor annak tűnt, mert megértett, a szüleim pedig nem hagytak volna nyugtot nekem, míg meg nem kérem egy lány kezét. Noha, ők egy német politikus lányára gondoltak és nem egy japán seprűkészítőre, ez külön kis odaszúrás volt a részükre is.
A megjegyzésére elég érdekesen néztem, de aztán inkább nem mondtam semmit, sokkal könnyebb volt ez így.
A kviddics viszont olyan téma volt, amiről nem hallgathattam hosszú távon, hiszen az életem szerves alkotója volt és igen, a mindennapi életemet is gyakran befolyásolta.
- Azért nem egyszerű a dolog. Mindig jönnek nálam fiatalabbak és tehetségesebbek, a sérüléseim pedig egyértelműen nem a javamra billentik a mérleget - jegyeztem meg kissé elgondolkozva, de ez a szünet most kellett. Még akkor is, ha ez újabb feketepont volt a számlámon. De úgy tudtam együtt dolgozni Matssel és Lewyvel, ahogyan csak nagyon kevesen és ezért megérte nekik várni rám. Arról nem is beszélve, hogy ha én nem voltam elég bajor a klubnak, akkor senki. Ez pedig még mindig fontos volt a vezetőségnek.
Szóba került még pár dolog, mint a kolesz és a sérülésem, de ezekről igyekeztem hamarabb ellapozni. Ő lassan elkezdte kezelni a sebet, amit nem is értem, miért hagytam neki, de így volt.
Tudtam, hogy Hannah miatt nem olyan "lelkes", mint amennyire annak akar látszani, de nem dörgöltem az orra alá a dolgot. Mert hát, a szőke nem különösebben volt enyhítő tényező a "kapcsolatunk" terén.
- Nos, igen, mondhatjuk így is. Bár nem... vesztünk össze, csak... kommunikációs problémák akadtak - korrigáltam a kis elméleti hibát, mert hogy itt inkább arról volt szó, hogy képtelen voltam megbeszélni vele a dolgokat. - Öm, a szecsuáni rezervátumban.
És már kint is volt a dolog. Gyorsan akartam leszedni, mint a ragtapaszt, mert ha nem, ez is nyögvenyelős lesz. Elvégre elmentem Hannahval ázsiába, pandákat nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
zárt <3
Írta: 2017. szeptember 5. 23:31
| Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. szeptember 6. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 6. 01:06 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A jó idő ellenére meglehetősen nehezen vettem rá magamat reggel, hogy kimásszak az ágyból. Ez többnyire nem volt probléma, de ma nagyon nem volt rendben a dolog. Mivel előre le lett egyeztetve, a mai óráimat Sebby tartotta meg, ez nem az első alkalom volt. Ő még úgyis könnyített edzéseken vett részt, az pedig csak holnap volt. Még az edzésre is kiért megnézni minket, noha, kb fél órás késéssel.
Már zajlott egy ideje az edzés, a bemelegítőköröket órákkal ezelőtt futottuk, azóta volt labdakezelés, szlalom, technika, kis gurizás is, azt hiszem, hogy bőven túlteljesítettük az elvárásokat, mert igen hurrogott a nép kint a lelátókon. A házi-kupa szokásos kis meccsei is zajlottak, a cserék és az állandó kezdőkből kialakított vegyes csapatok közt. Itt kivételesen senkit nem érdekelt a győzelem, csak a játék, a szórakozás, az, hogy kit lehet a legkönnyebben lelökni a seprűről. Nos, ez ma kis híján én voltam. Talán egy kicsit jobban elbambultam a nejem felé, mint azt illett volna, de hogy a viharba ne? Nagyon kis dögös volt ma.
Szóval a játék lezárultával - ami időlimites volt, cikesz mentesen -, szépen leszálltunk, én odaadtam a pandának a seprűm, majd az asszonyhoz kocogtam. Igaz, kicsit undibb és vizesebb voltam a kelleténél, de azért én odajöttem.
- Szép jó napot, dziewczynka. Mi járatban? Csak nem keres valakit? - érdeklődtem kicsit oldalra biccentve a fejem és őt figyelve, miközben próbáltam ignorálni a túl sok ránk irányuló figyelmet.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. szeptember 6. 01:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 6. 01:45 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Kellett egy kis idő, mire sikerült összeszednem magam a kijövetelhez, de nem voltam soha az a sokat pepecselős lány, már, ha nem volt hajmosás a programban. Most pedig nagyon nem. A páratartalomtól megint összeugrott ilyen göndör, oroszlános sörénnyé az egész, így a vasalgatás, vagy legalább kifésülés vette el a legtöbb időmet. Végül csak felkötöttem, ami a pályához kiérve jó döntésnek bizonyult, biztos lettek volna gondjaim vele.
A gyakorlatok közben egyszer-egyszer az éljenzőkre esett a pillantásom, én boldog voltam, hogy ennyien örülnek nekik, meg lelkesek is, sőt, még annak is, hogy sokan hozzám hasonlóan Lewy mezét, vagy éppen a többiekét viselték. Egy csomó pöttömke kisgyerek is nyújtózkodott az elválasztó sáv alatt, az egyik szöszke kisfiú még meg is próbált átslisszolni, de szegényt még a kabala előtt lefülelte egy biztonságis bácsi. Sajnáltam a kicsikét. Le is biggyesztettem a szám egy pillanatra, de aztán csak a lassan kezdődő kis meccsekre figyeltem, na meg Lewyre. Lehet nem szabadott volna, vagy sok jót nem tettem vele, de mikor láttam, hogy figyel el is vigyorodtam, meg egyszer integettem is neki nagy lelkesen, de amikor rám nézett egy nő kicsit furin, akkor abbahagytam. Lassan inkább ledöcögtem a terület szélére, és kiszélesedett mosollyal csúsztak a kezeim a pocimra, mikor odaért hozzánk.
- Széépségeset. Nézelődünk, kerestük az aput, de eddig nem lett meg - mondtam kicsit lebiggyesztve az ajkaimat, aztán csak a korlátra csúsztak a kezeim, hogy megtámaszkodva rajta felfelé nyújtózzak hozzá. Picit kivártam, mielőtt egy nagy puszit adtam volna neki. Nem zavart se az izzadtság, se a kosz, hát ezzel jár, én is ilyen voltam edzések végére, akkor jó a dolog. Közben elpillantottam a nagyobb tömeg felé, akikhez páran kivonultak fotózkodni meg hasonlók, aztán láttam, hogy örülnek a kicsik meg a nagyok is, meg mennyire furák a stalkerek. - Olyan furin méregetnek téged is, mintha ufók lennénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 6. 15:48 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Annak ellenére, hogy szerintem nem bámultam túl feltűnően, azért észrevette, hogy nézem, sőt, még integetett is, amire el kellett mosolyodnom kicsit. Talán még vissza is integettem volna, ha van rá időm, de ugye egy meccs kellős közepén - akár élesben megy, akár gyakorlás -, nem dicsérem meg magam, ha lelkes csapkodásba kezdek és szem elől tévesztem a labdát.
Szóval végül csurom vizesen, elég koszosan és kissé kimerülten, de a győztesek diadalittas járásával érkeztem meg az asszony elé, aki épp a pocijára csúsztatta a kezét. Az ajkamba haraptam kissé, miközben a hajamba túrtam, de aztán úgy tettem, mint aki észre sem vette.
- Hát ez igazán szomorú. Segítsek előkeríteni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, aztán az ajkamba harapva hajoltam kissé távolabb, már csak piszkálásképp is, de aztán a puszira már megtanultam viselkedni. Intettem a buksimmal, hogy mi lenne, ha bejönne, mert hát, már jöttek aláírásért, meg képért. Előbbire hajlandó voltam, utóbbira nem. - Ja, hát... nem szokták meg, hogy a feleségemet csókolgatom a pálya szélén.
Még fel is nevettem, mielőtt egy hatalmas puszit nyomtam volna a homlokára, majd az orra hegyére és csak aztán az ajkaira. Az egyik kisfiú közölte, hogy undi, egy másik meg, hogy ha ilyen nagy lesz, neki is olyan felesége lesz, mint nekem.
- Ez a példány már foglalt - mutattam Majára elégedetten, mielőtt megöleltem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 6. 21:07 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Azt hiszem, ha kivételesen nem feszengek ennyire a bámészkodók miatt, akkor akár ezen a sima edzésen is lelkes rajongóként vinnyogok párszor és nem csak egyszer integetek. Így csak maradtam a popsimon a kedvemmel és a drukkolási vágyammal, de azért nagyon figyeltem és szorítottam érte. Mégis csak a férjem, meg a brekink apukája, meg úgy az életem értelme. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul miért villogok a mezébe kicsit beleszorulva a pálya szélén.
Némi simi után a kacsóm a korlátra tévedt, aztán csak figyeltem a kérdéseit és kicsit nyünnyögősen vázoltam, hogy bizony elhagytuk az aput, amin nem sokat segített valaki. Nem szeretek ujjal mutogatni, de éppen itt volt a nózim előtt. Megráztam a fejem végül, hogy aztán egy puszit adjak neki.
- Szerintem megtaláltuk - közöltem elvigyorodva vele, hogy aztán a kabim magamhoz véve átbújjak és kövessem őt. Nem tapiztam se a kezét, se őt túl, nem szeretek fölöslegesen feltűnősködni, pedig szívesen szeretgettem volna meg. - Vagy nem is akarták, előfordul. De nem is vagyok Stitch rokona.
Nem tudtam, hogy ezt ki akartam kérni, vagy inkább szomorúan közöltem, így be is csuktam inkább a számat. A még kifelé szállingozó csapattársait néztem, aztán észrevettem a szőkét, akinek a sapimmal integettem nagy lelkesen még lábujjhegyre nyújtózva is kicsit. Nem vagyok annyira alacsony, de biztosra mentem. Közben elértük a kicsiket és nagyokat számláló tömeget, én meg picit félreálltam… volna, de mikor odahúzott Lewy egy ölelésre, akkor boldogan mosolyodtam el és húztam magam össze hozzá préselődve.
- Biztos nagyon cuki lesz majd és szerencsés a kislány - gondoltam én, és mondtam a kisfiúnak. Nem értek meg mindig és mindent, pláne, hogy már rég elhagytam a fordítós kütyüm, de amit igen, arra azért válaszolni is szoktam valahogy. De inkább hallgatok. - Segíthetek?
Még a férjecském valami fura nagy kalapot meg sálat írt alá, én leguggoltam egy kislányhoz, aki olyan Legra korúnak, vagy kisebbnek tűnt, de nem boldogult a fűzőével. Bekötöttem neki szépen, aztán rámosolyogva feltápászkodtam. - Nyuszi, megvárhatlak ám itt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 7. 00:31 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Ugyan egy egész kicsit nyűgött, de nem volt vészes mennyiség, meg amúgy is, most inkább viccből csinálta, így nem kaptam fel rá annyira a fejemet. Mert hát, engem kerestek. Én pedig végre itt voltam, még ha nem is száz százalékosan, de azért olyan kilencvenen.  A puszira szélesen elvigyorodtam, majd a gatyóm madzagját pisztergáltam, míg ő a kabátjáért indult.
- Igen? Nocsak. És, merre van? - kérdeztem rápillantva, felöltve az egyik legérdeklődőbb arcomat. Nem igazán jött közelebb és ez egy kicsit furcsa is volt nekem, mert hát, máskor legalábbis a kezem fogja, vagy ilyesmi, deeee nem reklamáltam miatta. - Jahj, engedd el, majd megszokják vagy le... kophatnak.
A többiek már hazafelé indulgattak, vagy ha éppen nem, akkor páran szuperszónikus sebességre kapcsolva indultak az öltöző felé. A panda meg csak elindult be, neki integetett nagy lelkesen életem értelme, a sapkáját kihangsúlyozva. Nem különösebben lepett meg a dolog, én is integettem a szőkének, majd a kisfiúval léptem kicsit szociális interakcióba. Mert ugye, az jót tesz, ha legalább a kicsikkel foglalkozom egy bizonyos mennyiséget. A vinnyogó nőkhöz nem volt affinitásom. Végül megöleltem az asszonyt, majd még aláírtam két kártyát és egy mezt, mielőtt a cipőkötögetős Majára pillantottam volna.
- Asszony, mit csinálsz? - érdeklődtem, de aztán a kislányra néztem és halványan elmosolyodtam. Végül is, mindegy, nem? - Mármint mit? Míg lezuhanyozok, vagy az írogatást? Mert azt befejeztem.
Töröltem meg az ananász-illatú zselés tollat, hogy ne maradjon rajta nyál és visszanyújtottam a kislánynak. Csak azután nyújtottam a kezem Maja felé
.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 7. 12:02 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


- Itt, te krumpli - mutattam a mellkasára, miközben már a kabátommal együtt ügyeskedtem át magam az elválasztáson mellé. Nem hiszem, hogy ellene lett volna, ha megint megölelem, gondolom, vagy ha fogom a kezét, én mégis úgy voltam, hogy nem akarom a dolgaiban hátráltatni, egyszerűbb, ha megvárom, még végez mindennel. Jó, annyira kellemes nem volt, de én legalább tényleg igyekeztem úgy tenni, mint aki nem akar folyton rajta lógni, úgyis lesz, mikor szabadulni se tud tőlem szerintem. - Ühhüm.
Voltak dolgok, amit eléggé tudtam nehezményezni az életben és az emberi rosszindulat is ilyesmi, de igyekeztem elhinni, hogy ez nem végleges és változhatnak a dolgok, ezért is voltam úgy az én elfogadásommal is mindenki részéről. Egyszer, talán, lehet. Valamiért a furi fotósokon kívül viszont nem volt annyi gondom a hozzám beszélőkkel, mint a gyerekek, vagy éppen a szülők, bár ők leginkább csak köszöngettek. A többit nem hallottam vagy nem értettem, kérdéses. De itt volt a szőkésbarna kislány, akinek sehogy nem jött össze az a hurok. Rámosolyogtam, mikor bólintott nekem, aztán leguggolva már meg is oldottam, illetve ellenkező lett a fűző sorsa, de a problémáé nem. Közben felnéztem oldalra és megrántottam a vállam. Nem tudom, csak segítettem.  Megsimogattam a vékony kis lábikókat, aztán felegyenesedtem, kicsit úgy érezve magam, mint a nagyi szokta, mikor felkeléskor fáj mindene. Mondjuk nekem csak a hátam, de elég az.
- Aaaz utóbbira gondoltam, de azt is megvárom bárhol. Deee, hova is megyünk? - érdeklődtem meg, miközben a kezemet az övébe csúsztattam és az ujjaim az övéi közé fűztem. Hagytam, hogy vezessen, merre is szándékozunk menni, aztán nem villámtempóban, de követtem őt még picit visszapillantva a tömegre, meg a kislányra aki integetett egyet felénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | boot
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 3410
Írta: 2017. szeptember 7. 15:54 | Link

Ru | Orø, Dánia |


A tükörrengetegben sétálni olyan, mint a vidámparkok termei, ahol nem tudod, mi a valóság, mi a káprázat, és előbb-utóbb óhatatlanul elveszíted az irányérzékedet. Vannak töröttek, homályosak, torzítóak és igazak, kicsik és nagyok, görbék és fényesek. A kijáratot megtalálni csak akkor van esélyed, ha kis kenyérmorzsákat szórsz el a nyomodban, vagy mint Ariadné Thészeusza, aranyfonál-gomolyaggal lépsz be. Egyik sem garantálja a túlélést, keresztül-kasul szánthatod saját vonalaid, mint egy műkorcsolyázó, elfogyhat a fonál, eltűnhetnek a morzsák a porban.
Tobias megtanulta félni és tisztelni ezt a helyet, az elméjét, ahol örökös lakóként egyedüli pionír, úttörő a frontokon túl, az ismeretlen prérin. Azt már nehezebben tudja megtanulni, hogyan kell nem-félni, hanem engedni, hogy lássák és hogy ő is lásson. Reflexszerű ijedtséggel húzódik hátra, hiába minden szándék, minden igyekezet. Hiába szeretné, hogy ne egyedül legyen odabent. Hiába kíváncsi, hiába bízik.

A víz mindig mentsvár volt. Megvéd, elzár. Ha beúszna mélyen, csak egy bójaként imbolygó pont volna  a láthatár szélén, majd az sem. Visszatérhet, ha akarhat, vagy úszhat tovább előre. Uszadékfaként felfeküdhet, vagy vasmacskaként alábukhat a mélybe. És közben egyre távolodna a külvilágtól. Ilyenkor van igazán csend.
Most ezt a csendet kétszemélyessé próbálja alakítani. Érzi a dübörgő pánikot, mintha sajátja volna. Nagyot nyelve lassan félretolja az útjából a gondolatot. A kezébe kapó ujjakat óvatosan megfogja, s kicsit a víz felé fordul, húzva őt is magával. Már majdnem bent vannak. A talpuk vizes homokba süllyed, bokájukon gyöngyözik a habos tenger. Egy lépés. A lábszárukon felkúszik lassan a hullám. Még egy lépés. Majd még egy. Ahogy mélyül a vízszint, egyre szorosabban fogja a kezét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

serenade of a mad man | #teamserdavos
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 8. 15:55 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A mellkasomra bökött, én meg lenéztem a kezére, látványosan elfehéredve és valami döbbent "ooo" hangot kiadva konstatáltam, hogy apu én vagyok. Na, ez lett volna, ha egy random barátnőm jelenti be, hogy terhes, és én vagyok az apja. Nem szerettem az ilyesmit különösebben.
- Hát ez elég sok dolgot megváltoztat - jegyeztem meg még mindig sokkolódva. Bár igazából teljesen boldog voltam ettől az egésztől. - Megbeszéltük.
Most is akadtak olyanok, akik fotóztak minket a kézfogás vagy az ölelés miatt, szerették az ilyesmit kipakolni az instára és betaggelni minket, vagy hasonló. Azért bőven akadt olyan ember, aki támogatta a kapcsolatunkat és ez jól esett.
A gyerekek is eléggé szerették Maját, mert aranyos, meg lelkes és segítőkész, miért ne szerették volna? Már volt olyan is, hogy hármasban kértek képet, mert az úgy milyen menő.
Mikor befejeztem a szignózgatást, végül az asszonykához fordultam, hogy akkor mit szeretne, velem jön vagy marad itt, de a maradáskor az aláírásra gondolt, nem a zuhanyzásra.
- Egyelőre egész biztosan tiszta illatot és ruhát szeretnék, utána meg ami éppen jön. Mármint... van egy időpontom, egy óra múlva, de addig még oda is kell kavarodni, szóval - kissé megrántottam a vállamat, hogy aztán befelé induljak, a kezét fogva, még integetve a kölyköknek, kissé visszafordulva féloldalasan. - Van a bárban tök kényelmes fotel, oda le tudsz ülni, ameddig lezuhanyozok, nem hiszem, hogy az öltözőben akarsz addig toporogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 8. 17:09 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Értettem én a kezdeti kis játékot, de azért próbáltam ki is tartani, mert lehet más esetben komolyabban veszem, mint kellene és akkor lebiggyedne a szám, ami meg nem jó. Valahol olvastam, hogy akkor tőlem a brekink is szomorú lesz, azt meg nem akartam. A babáknak mindig boldognak kell lenniük, nem szabad ilyennek történnie.
- Megváltoztat? Mit? - érdeklődtem a fejem picit oldalra döntve, de aztán elmosolyodva átvergődtem magam az elválasztáson és szépen elsétáltam vele a tömegekig. Láttam, hogy aki éppen elcsípte az aláírást, vagy azt a mosolyt, amiért én is oda meg vissza vagyok, mennyire boldogok és meg tudtam érteni. Én is az voltam az első kis papírkától, amire ráfirkálta nekem a nevét. Azt az edzéstervet sosem kapta meg Nyeste, de azt hiszem ezért így utólag senki se hibáztatna.
Közben ő vonult szépen, én viszont leragadtam annál a kis gyerekcsoportnál, akikhez le is guggoltam az egyik kislányt kisegíteni. Megdicsérte a hajamat én meg megsimogattam az övét, aztán egyenesedtem csak fel Lewcsi kérdésére. Megfogtam a kezét, majd szintén integettem a pöttömöknek, mielőtt kicsit közelebb libbenve bújtam az oldalához. Engem nem érdekelt, hogy edzés után van, meg izzadtság, meg kosz, meg nem friss illat. Csak ő itt van és ez jó.
- Időpont? Ühhüüüm… - ráncoltam kicsit a homlokom, esküszöm kerestem a buksim sarkaiban az infókat, de semmi. Csak csillámpor és illatos filctollak. De eszembe jutott közben, hogy Volt melyik táskámba dugta bele a sárgarépáját, amit reggel nem találtunk. Legalább valami! - Jól van, jó nekem ott, lecsücsülök és megvárlak. És nincs is bajom az öltözőkkel, toporogtam régen is sokat, csak a sajátunkban, tudod jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 9. 03:53 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem akartam túlzásba esni a szórakozással, még a végén elszomorodik, vagy kiakad, vagy bánom is én, ez a terhes nőknél ilyen fura dolog, amit sosem értettem. Úgy cserélgetik a hangulatukat, mint más a tumblr-követéseik.
- Egyértelműen. Gondolom illene pocakot növesztenem és több időt töltenem a tv előtt, mint a legtöbb apára ez jellemző a mai világban. Ne adj isten, még ihatnék is! - horkantam fel, de aztán az ajkaim összepréselve megráztam a fejemet. Nem ment, hogy így képzeljem el magam, pedig nem én lettem volna az első a családban, aki erre a sorsra jut.
Minden esetre, jött a szokásos rutin, pár szerencsés cuccait és papírosait aláírtam, akik erre nagyon boldogok voltak. Kicsit irigyeltem őket az érzésért néha, én sosem rajongtam ennyire senkiért, így nem is tudtam, milyen érzés a dolog.
A kezem nyújtottam Majának, ő meg megfogva azt elindult velem befelé. Kicsit lassítottam a lépéseimen, hogy neki se legyen kényelmetlen. Nem volt messze az épület, így nem kellett nagyon sietni se.
- Üühüm, - Szándékosan nem említettem, milyen időpont. Az megint egy földi pokol lesz. - Iiiigen, tudom nyuszi, de akkor nem nyelted le Volt lasztiját. Sietek, becsszó.
Szóval a bár előtt elengedtem a pici kezét, puszit nyomtam az orra hegyére, majd lehajolva a pocijára is, aztán szedtem a lábam az öltöző felé. Éreztem, ahogy az izmaim húzódva tiltakoznak, hogy ezt nem most kéne. Elég hamar túl akartam lenni a zuhanyzáson, még sorba se kellett állnom különösebben, mert éppen akkor jött ki a hajtópajtim.
Talán tizenöt perc volt az egész, bár a hajamat nem szárítottam meg, csak a nyakamba dobtam a törcsimet. Az ingem még csak félig volt begombolva, ahogy kiléptem az öltözőből. A kamuszemcsit az orrom hegyére biggyesztve indultam vissza, hogy az adott helyen találjam az asszonykát.
- Gyors voltam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 425
Írta: 2017. szeptember 9. 10:25 | Link

Tobias | Orø, Dánia |

A gondolataid emlékeztetnek, szüntelen emlékeztetnek rá, mennyire más világokban is élünk - tudod, én sosem éreztem labirintusnak a tükörrengeteged. Ott vannak, de ridegen szép élükön úgy siklik át ujjam, mintha ködöt mernék. Nem érhet el az a káprázat, amit magadnak teremtettél, s ami elrejt előled. Kísértet vagyok csupán számodra, át-átderengek a téged ölelő sötétségen, de meg nem érinthetlek.
Lehetnék több. Nem lidércfény, ami csak mélyebbre csal, nem; és nem is vakító napsütés, mely felolvasztaná a csontjaidba dermedt félelmet. De lehetnék az a falatnyi sötétség, ami kézen fog és ha nincs kiút, hát összetöri valamennyi tükröd, hogy hazavezessen.
Lehetnék több. Nem figyelmes csönd és nem is altató dúdolás, rém- és áloműző suttogásnyi dal. Nem szirénének, mely előcsalogat, hogy egy másik elme labirintusában maradj magadra. De lehetnék egy apró, kifelé nyíló ablakon beszüremlő zsivaj; vagy épp a sikoly, ami lerombolja útvesztőd falait és kiűzi közülük az árnyékokat.
Lehetnék több. De lehetnék kevesebb is.


Szívdobbanásnyi a késedelem, amivel követi a másik lépteit. Nem is a víztől félt, hanem a tengertől - az örökös mozgástól és lármától, ami most körülveszi és ringatja. Azonban a másik szemén, pontosabban érzésein át, könnyű beleszeretni ebbe a hol épp' csak cirógató, hol gyilkos erővel hömpölygő mélységbe. Minél messzebbre gázolnak bele, annál könnyebbnek érzi magát, mert a hullámok meg-megemelik; ha Tobias nem fogná, talán el is sodornák, így viszont a gondot egyre inkább magasságuk különbsége jelenti. Még pár lépés és már lábujjhegyen sem tudja a fejét a víz felett tartani, úgyhogy hirtelen megáll és nógatásra sem hajlandó továbbmenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2017. szeptember 9. 17:26 | Link


A tizenkét éves kislány undorodva törli bele kezét az őt körülvevő fűbe, ezzel megszabadulva a bőrére tapadt, még meleg létől - ami máshoz tartozik, és amit nem lenne szép elvennie tőle. Bár nem fogalmazódott meg benne még egyszer sem ez a gondolat, néha felüti fejét a kétség, hogy talán nem kellene. Majd, amilyen hamar jön ez az érzés, annál gyorsabban el is múlik. Nem csak, hogy még egyszer sem büntették meg emiatt, még csak nem is látta Monica, hogy ilyeneket csinálna. Ameddig pedig nem tud róla, addig meg sem történt, nem? Ő van annyira okos, hogy gondosan eltüntesse a bizonyítékokat, ami pedig a testvéreit illeti, tudja, hogy ezek nélkül a bizonyítékok nélkül nem hinne nekik a kutya sem. Talán Rosie miatt kellene aggódnia valamennyit, de a nővérét soha nem érdekelte annyira, hogy elárulhassa. Így hát, mondhatni teljesen biztonságos terepen mozog - ameddig vigyáz. Kíváncsian billenti oldalra fejét, még előre is hajol ültében. Vékony ujjaival tűri füle mögé előre hulló tincseit, az ember el sem tudná képzelni, mennyi kincsre lelhet, ha van türelme megvárni, amíg a vörös folyadék ki nem folyik. Ő mondjuk nem kifejezetten egy türelmes alak, de lévén egy elég kis testről van most szó, nem is kellett annyit ücsörögnie mellette. A következő ötlet szinte villámcsapásként éri. Hirtelen kapja fel a fejét, óvatosan tolja be újonnan szerzett drágaságát a bokor takarásába. Védeni kell, még a rá nem méltó, hozzá nem értő szemektől is. Mert nem értik meg. Tudja, hogy sem Monica, sem George, sem Allan nem értik meg őt, még Rosie sem. Senki nem érti meg őt, még Emily sem, fiatalabbik nővére mégis a kedvesség jeleit mutatja felé. Néha. Egyre kevesebbszer ugyan, de van, hogy megtörténik. Éppen ezért neki szeretné megmutatni a művét. Még a vöröslő végű botot is elfelejti letenni, olyan elánnal kezd el szaladni a ház felé. Megtehetné, hogy elkezdi Emily nevét kiabálni közben, de nem teszi meg. Leginkább, mert akkor más is hallaná, észrevenné, tudna róla, ő pedig nem akar beavatni senki mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Házvezető Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi Tanács tag, Edictum szerkesztő, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Future Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 385
Összes hsz: 1079
Írta: 2017. szeptember 9. 18:10 | Link

Valery
Anno.
Kinézetem

A rúzsból nem elég egy réteg. Nem lesz olyan, mint a lányoknak az újságban. Felkenek még egyet, majd még és még. A végén viszont úgy nézek ki, mint egy vámpír, aki nem kiszívta, hanem szó szerint kirágta az áldozata nyaki ütőerét. Egy kis kenőccsel és papírzsebkendővel letörlöm, kiszáradt számra pedig vastagon viszem fel a szőlőzsírt. Málnás. Imádom. Kicsit megmozgatom, a végén cuppogok kettőt, majd félreteszem az amúgy már gyalázatosan kinéző rúzst. Anyám dobta ki ezeket, én viszont elkértem, hogy gyakoroljak. Szép akarok lenni. Olyan, mint Rosie. Fel akarok érni hozzá. Bár nem vagyok vörös hajú, de anya szerint még nincs minden veszve. A szempilláimat már kikentem a spirállal, abból is három réteget használtam, így az amúgy se rövid pilláim most úgy néznek ki a szemem körül. mintha tényleg valami baba lennék, mint a babáim gyerekkoromból (egy éve még babáztam, de most már tizenhárom vagyok), melyeknek olyan csukódós szemük volt.
Egy másik rúzst veszek magamhoz, ennek narancsosabb kicsit a színe, ezt már nem négy, csak három rétegben kenem fel A látvány pedig magáért beszél, tökéletesen teltté válnak az ajkaim, már értem, hogy miért hasznos a szájceruza, és hogy mennyire sok mindent változtat a szempillaspirál. A kezembe veszem a szemceruzát, de elég félelmetesnek hangzik, hogy a szemem külső széléhez érintsem és ott, minden veszély nélkül, tökéletes vonalat húzzak, amit aztán a végén lévő izével elsatírozok. Fogalmam sincs, hogy azt hogyan kellene, de nem merem megkérdezni. Nem akarom, hogy bárki tudja, hogy ezekkel játszom, mert tudom, hogy kinevetnének. Ki akar itt szép lenni, amikor ott van Rosie? Ő olyan tökéletesen vékony, és szép. Leteszem a ceruzát inkább, és nézem magam a tükörben. Elképzelem, ahogy a fiú aki ott dolgozik a boltban, rám néz, és azt mondja: "Milli, te gyönyörű vagy. Leszel a barátnőm?" Én pedig boldogan mondok igent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 9. 21:25 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


- Szerinted nem maradhatsz szép apuci? - Nem igazán értettem a gondolatmenetet, mármint amúgy sem tudom milyenek az apukák, szóval többnyire rá hagyatkozom ebben, a papa sem volt mindig pocakos, még most se tartja magát olyan rosszul, bár a TV-t nagyon szereti. Meg a sört. Lehet igazsága a férjecskémnek, de miért kellene olyannak lenni, mint mások?
Miközben ő tette a dolgát én meg csendesen mellé sétáltam el is engedtem ezt a gondolatot, az öleléstől meg sokkal nagyobb mosoly költözött a fejecskémre és meg is maradt. Ő letudta, amit le kellett, én picit segítettem, így mindenki elégedett lehetett valószínűleg, a kezét már jóval boldogabban szorítottam így meg, még bementünk az épületbe.
- A hova? - kérdeztem rá kicsit csendesen és bizonytalanul, de aztán csak felnevettem a lasztison és sziszegtem, mint egy kígyó, hogy hát cseeendesen, nem is igaz, most sem, ennyire nem voltam éhes! Pedig néha amúgy is nagyon az vagyok. - Rendben van, nem fogok elcsászkálni, ígérem.
Lehunytam a szemem a nózimra adott puszitól egy pillanatra, aztán csak a buksija után néztem, megsimiztem a nedves tincseit, nem érdekelt, hogy undi vizes, ahogy elkezdett távolodni én lecsücsiztem egy közeli fotelbe. Próbáltam nem feltűnő lenni, még a pocim se taperoltam agyon. Pedig szerettem amúgy, ő is tudta odabent, hogy figyelek rá, meg ha éppen táncikált, vagy hasonló, azt éreztem, és az jó volt. De mivel a hasamra kapott puszi óta páran jól megnéztek, inkább csendesen várakoztam. Elővettem a telefonom is, és gyorsan megetettem, megmosdattam és játszottam a minipónimmal, aztán éppen letettem aludni, mikor megláttam életem szerelmét érkezni szemből. Egyből elvigyorodtam, aztán eltéve a telcsim feltoltam magam a karfába kapaszkodva mert elsüllyedtem a fotelban, bumcsi.
- Naaaagyon, mint Villám McQueen. Már a gyorskörén, nem mikor aszfaltozik. Az több nap volt elsőre - bólogattam magam elé értelmesen, pedig nem volt túl sok a szavaimban, vagyis nekem de, de ez más kérdés. - Ühm… szerezhetünk inni, mielőtt elindulunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2017. szeptember 10. 12:44 | Link


Emy annyira roppant idegesítő amikor ennyire akar hasonlítani Rosiera. Pedig igazán rájöhetne már, hogy a hajával startból elvesztette Moni kegyeit, a fejére kéne kennie a hülye rúzsait. Valery megforgatja szemeit, ahogy megáll testvére mögött, bosszúsan pislog rá pár másodpercig, megvárja, hogy felkenje magára azt a vackot, és csak utána indul meg felé. Szó nélkül veszi ki nővére kezéből a valamit, amit épp tart, és szépen, ellentmondást nem tűrő mozdulattal teszi le az asztalra.
- Szeretnék mutatni neked valamit - egy pillanatra előre hajol, hogy megfogja a barna hajú lány kezét, kedvesen felmosolyog rá, olyannyira kedvesen, ahogy csak tud. Egy kicsit még meg is szorítja Emily kezét, hogy jelezze, erre ismét nem létezik nemleges válasz, majd szabad baljának mutatóujját lassan szájához emeli, hogy hallgasson. Már a testvére hallgasson. Tompa fény csillan a barna szemekben, mintha izgatottság járná át. Igazán büszke arra, amit tett, amit alkotott, és úgy érzi, valaki másnak is látnia kell, hogy teljes lehessen. Nem mondja el neki, hogy ez titok, ahogy azt sem, hogy Allannek, de még Monicanak sem szólhat róla. Tudja, hogy nem fog. Ha megtenné, Valery úgyis erősebb ütőkártyával rendelkezik, ha megerőlteti magát, még többel is, mint kellene. Emily számára puszta túlélés a némaság, amibe temeti ezeket a kicsi titkokat.
- Gyere, erre - szinte már futva lép ki a Fisher ház ajtaján, és pár, erőszakosabb rángatás után sikerül testvérét is erre a tempóra fognia. A bokor előtt leguggol, húzza magával Emilyt is.
- Csukd be a szemed, és amikor szólok, nyisd ki - szélesen elvigyorodik, igazán izgatott, kíváncsi, hogy fog erre reagálni a másik. Ha a barna hajú lány követi az utasítását, csak utána húzza elő a levelek rejtekében pihenő kis testet. - Most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. szeptember 12. 17:52 | Link


- München, Németország -
#mégruha


Hitetlen, én mondom, a pandácska még csak előadni se tudja, hogy megérti, mondjuk nem hibáztatom. Ezt az életmódot az emberek 99%-a bizonyosan vagy utálná, vagy megpusztulna benne, én sem azért vagyok 1%-ba való, mert olyan szuper vagyok. Csak bennem ott az akarás és a kitartás, ami sokakban nincs meg, sőt, a motivációjuk teljes hiányában élnek. Igen kellemetlen lehet.
- Én azt csak mutogatni szoktam - kacsintottam rá oldalra pillantva, hogy aztán nevetve megrázzam a fejem. Igazság szerint a kviddics nézésével nekem sem volt gondom, sőt, az ő meccseiken nem feltétlen mindig kötelességből ültem csak kint, érdekelt mi lesz ezzel a két dollárbébivel, akikkel összefújt a sors. A szöszinél talán kicsit jobban, hogy nem-e töri ki a nyakát, de hála az égnek, ilyennel még nem futottam össze, bár voltak elég durva eseteik. Csodálom, hogy belül még nem műanyag, sebészes játékból lopott alkatrészeik vannak. De sokkal kellemesebb ehelyett mondjuk a szülinapomról beszélgetni, így még ugyan én elkalandoztam vezetés közben, neki nem hagytam nyugodalmat. Amúgy is sokat fecsegek.
- AZ ajándék. Igaz, az alsó részből be kellett venni pár centit, de egészen tökéletes volt. Ja, mert ugye már ellenőriztette, milyen egészben, rajtam. Sőt, megkaptam a feladatot a jövő szerdai apus napra hogyan jelenjek meg. - Nem tudtam, hogy ők beszéltek-e meg valamit, avagy sem, nem szokott apámnak gondot okozni, ha éppen ott is vagyok, hogy Sebbyvel közbeszervezzen, vagy éppen hozzánk. Azt hiszem azt az egy-két hónapot, ami szerencsére már mögöttünk van, nem számolva, sosem volt ebből probléma.
- Ó, igen, az új frizura mindig segít - mondanám még hozzá, hogy én már csak tudom, de éppen hazudnék. Amióta bizonyos szerződések kikötik, hogy csak az adott fodrász változtathat nagy mértékben, valószínűleg instant perelés lenne, ha rövid vörös hajjal jelennék meg valahol. Az ügyvédem erre mondaná, hogy nem kellene hisztiznem, vagyis, nem, ezt az előző mondta, a mostani csak annyit szokott kérdezni, mekkora keret van elsimítani a dolgot. Bár hasonlóan egyszerű lenne a menyasszonya kérdése is, de leginkább csak kelletlenül húztam a szám a tényen, hogy akkor ez nem csak egy-két nap. Egyre jobban frusztrált a dolog, de nem különösebben akartam ennek hangot adni.
- Ahham. Biztosan, na de, csillagom, megjöttünk - szögeztem le, miután behajtottam a parkolóba egy ezerwattos vigyorral. Lassan összeszedtem magam leparkolva, előre húztam a táskám és beleszórva a holmim nyitottam ki az ajtót, de addig sem állt be a szám.  - Képzeld, az egyik cég eléggé ráállt az állat témára és a fotósuk „állati” új kollekciót akar, a színeken lesz a hangsúly, de mindegyik egy védett állatot fog szimbolizálni. Tippelj, ki csapott le a pandára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 13. 19:47 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


- Szeretnék, esetleg, még megpróbálhatom... de csak a kedvedért - szegtem le kissé az államat, miközben a szemöldökeim felvontam, és kissé felfelé pillantottam rá, nagy mutogatva. Kissé még alpakka arcot is vágtam, de aztán gyorsultak az események a maguk módján.
Igyekeztem a lehető leghamarabb letudni az egész autogramm dolgot, na nem azért, mert nem szeretem őket, csak szerettem volna már vizet érezni a testemen, mégpedig csapvizet, némi tusfürdővel megspékelve.
- Pont oda - érintettem meg a nózija hegyét, mert ha előre elárulom neki, hogy én most fodrászhoz indulok, még a végén lecövekel valahova és soha nem fogom tudni kirobbantani onnan. Nem akarok az edzőközpontban megöregedni, ha egészen őszinte szeretnék lenni, semmi vonzó nincsen benne a számomra. - Remélem is, életem.
Még kaptam egy gyors buksisimit, amitől az amúgy is undorítóan nedves tincseim még rosszabbak lettek, én meg kis grimasszal indultam útnak, hogy a lehető leggyorsabban végezhessek a zuhanyzással. Nem tartott túl sokáig, pedig ugye teljes szépítkezés volt, de a hajamat nem szárítottam meg végül.
Kis elegántosan tértem vissza, még a fake-szemcsimet is felbiggyesztve a csodás fejemre.
- Reméltem is, hogy nem vártál túl sokáig - villantottam egy apró mosolyt rá, majd a kérdésére előbb kissé oldalra biccentettem a fejem, majd aprókat bólogattam, hogy hát igen, lehet róla szó. - Mit hozzak neked, nyuszóka? Ásványvíz, gyümölcslé, tea? Vagy odatopogsz velem?
Természetesen egyik eshetőség miatt sem tiltakoztam, szerettem, mikor együtt császkálunk, csak az érdekelt, hogy van-e rá affinitása, vagy inkább megvár itt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 13. 23:00 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Csak jót mosolyogtam a pofivágásain meg a válaszán is, aztán még szélesebb vigyorral pislogtam rá, mielőtt elindultunk volna, hogy végezze a szokott kis dolgát. Szívesen vártam ki, nem arról volt szó, hogy zavarna, nem is ezért álltam meg kicsit távolabb, hanem mert lekötöttek a kisgyerekek, akik nagyban beszéltek mindenkihez, aki éppen elsétált a közelükben. Aztán ahogy a kis kötelesség letelt elindultunk vissza én meg kicsit lemaradva és értetlenül érdeklődtem.
- Ühhüüüm. Oda. Értem. És az hol van? - Nem hagyott nyugodni a dolog, de csak picit ráncolva a nózim lecsücsülve kivártam még ő tiszta lesz, szép és illatos megint. Nem mintha nekem ne lett volna így is jó, de na, értettem, mi a gondja. Én se szeretnék sokáig csak úgy a koszban létezni.
Tartottam a szavam és ahol hagyott, ugyan ott csücsültem, mikor visszaérkezett. Talán csak másik lábam lóbáltam, mint akkor, mikor elment, de egyéb nem igazán történt. Nézelődtem, engem is megnéztek, pedig, ha új is vagyok, nem vagyok kiállítási tárgy, ilyen ez.
- Nem, pont rendben volt miiinden - mondtam mosolyogva, aztán kivártam a válaszát, mielőtt odaléptem volna hozzá, hogy kicsit közelebb hajoljak valamennyit nyújtózva az arcához, aztán ha nem volt ellenkezés megcsókoljam még mielőtt bármit mondanék.
- Aaazt hiszem szőlőlét szeretnék, ha van itt. - Igen, ez most nagy sláger éppen nálam. Én sem értem, talán csak a pötyike odabent, de nem is baj. Másfelől nem tartott órákba és még át se hárítottam, tényleg egyre inkább megy ez, csak apránként ugye. Aztán a tenyerébe csúsztattam az enyémet, jelezve, hogy mennék én is vele és ha elindult, mentem is utána.
- És sétálunk vagy tütüzünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. szeptember 14. 09:54 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Gyakorlatilag hatalmas volt a nyüzsi, mint minden egyes edzésen, amit nyilvánossá tettünk. Münchenben és a környező városokban nagyon nagy kultusza volt ennek az egész kviddics-nézés dolognak, éppen ezért nagyon hálás szerepkör volt itt jó játékosnak lenni.
- Nem olyan messze innen - közöltem még hátrapillantva a vállam felett, mielőtt elindultam volna, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Maját nem zavartam, a fodrászt sem zavartam volna, de azért jobb szerettem, amikor saját magamat sem zavarja, hogy milyen állapotban megyek és hova, az ilyesmire érzékeny vagyok.
Ő meg szófogadó volt és mikor visszaérkeztem, ugyanott ült, ahol hagytam, kis édesen várakozva, hogy ugyan, most akkor mi is történik. Rossz vagyok és nem mondtam el neki, hogy fodrászhoz kell menni. Csak nem akartam elkeseríteni.
- Örülök, hogy nem volt gond - pillogtam rá szépen, még el is mosolyodtam kissé. Ő kissé közelebb hajolt, majd nem sokkal később az ajkai súrolták az enyémet, amit a kezemet a tarkójára csúsztatva viszonoztam. Néha már nem is volt olyan egyszerű a dolog, mert Pocak igen kezdett látványosan útban lenni, de nem bántam.
- Szerintem meg lehet oldani - pillantottam a pult felé, ahol a szőke kiszolgálóhölgy éppen a kávégép előtt illegette magát, egy nagy bögre gőzölgő akármivel a kezében. Szépnek szép volt, de ilyen üresfejű, jellemtelen valamivel, mint ő, nagyon rég óta nem találkoztam és ezt még Sebby is megállapította. A panda! Az ujjait az enyémek közé fűzte csendesen, én pedig halkan elmosolyodva szorítottam meg finoman a kezét.
- Itt a méhecskés kocsi, szóval azzal jöttem, azzal megyek. Te meg gondolom velem - közöltem pimasz mosollyal, mielőtt rendeltem volna a lánytól németül egy szőlőlevet, üvegben, mert semmi indíttatásom még a bőrülésről a pohárból kipaccsogott gyümölcslevet pucolni. Intettem, hogy csapja a számlához, majd Maja felé nyújtottam az üveget, és lassan a garázs  felé kalauzoltam. Volt külön seprűtároló is a sznoboknak, akik azzal érkeznek. Nekem csak ott fénylett, szép sárgán a kocsim, és kissé rám tört a mosolyoghatnék. Elengedtem Maja kezét, majd a kulcsot elővéve nyitottam ki neki az utas-oldal felőli ülés ajtaját.
- Tessék behuppanni, hercegnőm...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 14. 11:24 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Bár nem akart elárulni sokat egyelőre hagytam is annyiban, hiába voltam egyre kíváncsibb, mi is folyik itt momentán. Csendben, rendben csücsültem és néztem, ahogy jönnek és mennek Lewy csapattársai, vagy éppen számomra ennél is idegenebbek. Ha valaki véletlen rám is köszönt, próbáltam illedelmesen visszaköszönni és ennyiben letudni, szerencsére nem is kellett sokáig egyedül lennem. Nem vagyok egy szociális gombóc, de szerintem ez érezhető is rajtam eléggé. A férjecske visszatét én meg petícióztam egy isziért sikeresen. Megfogtam a kezét, mikor finoman megszorította elmosolyodtam, aztán szépen követtem. Amikor megkaptam az üveget elvéve szorongattam a szabad kezemben és csak ez után reagáltam még az iméntire.
- Szeretem azt a kocsit, olyan kis csinos. És reméltem, hogy nem maradok itt egyedül… - jegyeztem meg kicsit szomorkásan, ahogy elkezdtünk a garázsba vonulni így kettecskén. Kettő és felecskén, minek vesszük. Én nézelődtem még itt is, mint úgy mindenhol, szóval a buksim jobbra meg balra forgatás nem állt meg, csak mikor megérkeztünk a nagy, sajnos nem átalakulós zümihez. Hagytam, hogy kulcsot keressen, addig a kacsóm a pocimra csúszott és a szőlőlevemből ittam, amihez még  a pultról lenyúltam egy szívószálat, így sokkal könnyebb.
- Ühü, jövök - fejeztem be a bambulást és szépen bepakoltam magam, bár annyira nem volt csini látvány, de legalább balesetmentes és kényelmes. Átszerencsétlenkedtem magamon az övet és be is kapcsoltam, aztán ahogy anyáék megmagyarázták már párszor, szépen beigazítottam a hasam alá, meg fent is rendes irányba, hogy ne nyomja ki belőlem a szuszt meg a brekit se. Aztán még ő is becsücsült meg elindultunk elfogyasztottam az innim nagyobbik részét.
- Maci, most már elárulod hova kell menned? Vagy ez valami szupertitkos küldetés? Gyanús vagy nekem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 45 ... 53 ... 87 88 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek